// A párbaj köre - Mesélői koordináció //
*Ahány ház annyi szokás, mindenki más szemüvegen át szemléli a világot és hasonló közhelyek szólnak arról, hogy mennyire máshogy tudunk látni egy adott helyzetet. Az viszont akkor is különös, hogy a két egymás mellett álló fickó olyan alapvető dolgokban nem tud megegyezni, hogy esik-e a hó, fagyott-e a föld, avagy inkább csúszós latyakos-e az, ami a lábuk alatt van? Egyáltalán vasas kő-e, vagy mély és friss sár? Van-e bármilyen lábujjfagyasztó tócsa a 20 centiméternek becsült hóréteg alatt, vagy nincs?
Ezek azok a dolgok, melyek aligha múlnak egyéni készségeinken és képességeinken. Mert az, hogy ki mennyire érzi hidegnek az időt, vagy ki meddig és mennyire és milyen jól bírja a telet, ki mit milyennek ítél, az teljesen szubjektív. Ám vannak olyan dolgok, melyeken nem lehet változtatni egyénileg. Az időjárás, a természeti adottságok, terepviszonyok, vagy egyszerűen a gravitáció pont ilyen dolgok.
Thargarod erődjében mikor a Brennus által meghatározott, 14 méter átmérőjű, 7 méter sugarú párbajkörbe beáll a két harcos, már valóban szállingózik a hó, de aligha 2 centi hó eshetett le ez idáig, nem több. Hideg ide, vagy oda, attól se jobban, se kevésbé nem esik a csapadék még télen sem és még az északon születettek talpa sem csúszik kevésbé, mint másoké. Az északiak megélnek a jég hátán is, ez vitathatatlan tény, de csak azért, mert hosszú évek alatt kifejlesztették az ehhez leginkább megfelelő felszereléseiket. Ezek közé még véletlenül sem tartozik a teljes nehézvért, igaz mezítláb és félmeztelen sem gyakran látni őket. A fém sajnos elég könnyen összefagy, ruhátlanul hamar meg lehet fázni, így csak imádkozhatnak a fiúk, hogy minden Szellemek anyja kegyes kedvében legyen továbbra is és ne büntesse őket jelentős mínusz fokokkal, vagy sűrű hózáporral.
Nem sokkal lehet fagypont alatt a hőmérséklet, annak oka, hogy a hó a vashegyen nem olvad oly könnyen, mint mondjuk a szántóföldeken csupán az, hogy ez egy vas hegy, mely magas vas tartalmú kövekből áll.
Tehát összesítve a korábbiakat, Kramlaf és Brennus, Brennus és Kramlaf jelenleg alig két centi hóban, maximum mínusz 5 fokban állnak egymással szemben a közepesen csúszós vashegyi –tócsáktól mentes- köves talajon. Délután. (A kövest nem úgy kell érteni, hogy kisebb nagyobb kavicsok vágják véresre a mezítlábas szerzetest, hanem úgy, mint egy sziklaplatót.)
A pontos időt csak azért nehéz megállapítani télen, mert elég szürke az ég a nap minden szakában, pláne ha hófelhők is takarják a gyenge napot. Könnyen lehet, hogy csak most múlt dél nemrég, de talán már hamarosan sötétedni fog. Ezt nem lehet megállapítani egyelőre.
Brennus vaskos, kerek acélpajzsát bal kezében tartja, hosszú nyelű, egykezes csatakalapácsa jobbjában pihen. Korábban bal oldalára szíjazta a hosszú kardját is, felkészülve számos eshetőségre. Posztóvértje felett vértkombinációja elég jól fedi, de semmivel sem tud többet, vagy kevesebbet óvni a hatalmas férfiból, mint egy sodronying és egy lemezvért. (Vért és nem teljes nehézpáncélzat, ami azt jelenti, hogy komolyabb nyakvédő, alkar és felkar vasak, na meg lábszárvédő lemez nem tartozik hozzá, hacsak nem kovácsoltatott valahol magának egyet.)
A páncélzat súlya már elég nagy így is, de apró kiegészítőkkel, mint kesztyűje és tollforgós sisakja még tudja fokozni a terhelést a férfi.
Ez utóbbi vödrös sisak egyébként szintén nagyon jól védi a szájat és a szemet, komoly hátránya viszont, hogy nem is nagyon lát benne a harcos. Hova tovább nehogy a füléhez fagyjon...
A lemezvért hátsó lapja egészen biztos nem lesz annyira hideg, mert egy medveköpenyt is magára kanyarint a Thargodar.
Kramlaf miután alaposan szemügyre vette ellenfele felszerelését és körbejárta a hatalmas pályát megszabadul felsőruházatától és csizmájától, így tehát mezítláb és csupasz felsőtesttel néz szembe a kihívással. Balján pajzsa, jobbjában buzogánya. Hamar kihűlhet a szerzetes, ha kővé dermedve várja a szerencséjét, de arra talán nem lenne érdemes várni, hogy lefagyjanak a lábai, mert messze hamarabb fáradnak ki mindketten harc és mozgás közben, minthogy ez bekövetkezzen.*