//Ősök útja elől menekülve//
//Kagaenae, Yagnar//
*Hogy Yagnarral nem ugyanúgy gondolkodnak az cseppet sem lepi meg, végül is egy gyökeresen más környezetből jönnek. Számított a reakcióra, ezért is kérte előre a férfit, hogy ne szóljon közbe, bár remélte, hogy okosan fog választani.*
- Hova vezette? Felépített valamit. Felismerte azt, hogy az, ami északon működik, annak itt nincs helye.
*Nem nagyon hiszi, hogy meg tudná változtatni Yagnar barbáros berögzüléseit, ezért aztán nem is akarja, bár kicsit bánja, hogy nem adta neki rögtön oda a vadhorgásszal felütött bort, akkor talán most nem fröcsögne a nyála az arcába. Mivel azonban ezt elszalasztotta - egyelőre -, így kénytelen odébb kapni a lábát, ha nem akarja, hogy Yagnar nagy hevességében lesodorja. Pedig olyan egyszerűen a Gödörbe dobathatta volna.*
- Az apám felismerte azt, amit neked nem sikerül.
*Mondja és még a szemeit is forgatja hozzá. Mikor pedig Yagnar a fegyveréért nyúl, akkor még egy féloldalas mosoly is az arcára kúszik. Sok mindent lehet rá mondani, de azt nem, hogy gyáva lenne, ha Yagnar most agyoncsapja, akkor a lerepülő feje is mosolyogni fog. Gonoszul. Kicsit meglepi ugyan, hogy Yagnar mégsem belé, hanem az asztalba vágja a fegyvert, de a meglepődése csak felszaladó bal szemöldökében nyilvánul meg. Ebben a pillanatban biztos benne, hogy Yagnar valójában gyáva, mert alvó, védtelen emberekre rátámadni éppen olyan könnyű, mint egy nálánál magasságban és súlyban is kisebb lánnyal keménykedni.*
- Egy biztos, nem leszek hullahegyek úrnője. Pláne nem azért, mert valami északi úgy gondolja, hogy ideje háborúzni.
*Könnyed mozdulattal ugrik le az asztalról, ugyanilyen könnyed mozdulattal rántja ki a fokost az asztal lapjából. Talán valami elemi erő munkál benne?*
- Ez a te választásod, Yagnar.
*Ahogyan az a téves feltételezés is, hogy Aenae megfutamodik. Bár tény és való, hogy szívesen hagyta volna az arthenioriakra a piszkos munkát, ha Yagnar úgy választ. Ráadásul alternatívát is kínált neki. De Yagnar mindenképpen drámai akar lenni.
Úgy szorítja a fokos nyelét, hogy elfehérednek az ujjai. Ebben a pillanatban nem a józan ész, hanem a virtus dolgozik benne, hogy ő mindenképpen megmutassa ennek a nagyra nőtt bunkónak, hogy mennyire tévesen ítéli meg. Ha ezzel az kell, hogy lenyiszálja a fejét, akkor ő le fogja nyiszálni. Persze benne van a pakliban, hogy Yagnar elugrik, de ha esetleg még sem, akkor vajon Aenae tud akkorát csapni, hogy ennek a lehető leggyorsabban véget vessen? Érzi a fülébe doboló vért, mikor a térdelő Yagnar mellett állva, két kézzel tartva emeli a feje fölé a fegyvert, aztán pedig lesújtana a hajtól szabaddá tett nyakra.*