Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:57:16
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:57:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Ha nem, hát nem; Kagan nem fog megsértődni, hogy egyel kevesebb idegen pusztítja a javaikat, vendégbarátság ide vagy oda. Enne tovább, de feltűnik neki, hogy Nymira állva marad. Aprót sóhajt, majd félreteszi a kaját, mert érzi, hogy némileg hivatalos dolog következik, és azt nem akarja tele pofával, félig lezabált szakállal fogadni.*
- Ahogy gondolod. *biccent végül az étel dolgára. Körbepillant, hátha látja valahol a Szellemjárót, de Leandana el van foglalva, így most nem zavarja.*
- Hát igen. *somolyog, mert neki eszébe jut, hogyan tett meg ki különítménye a pusztán, éjjel vagy harminc mérföldet egyvégtében.*
- Hmmm. *az öröklés mindig is nehéz kérdés, a lányok sorsának intézése pedig legalább ennyire nehéz. Ebből kifolyólag laposan Isurii felé pillant, és ha épp enne, tuti kiesne a szájából a falat.*
~ Hö?! ~ *húzódik fel, majd le és össze a szemöldöke, de erőt vesz magának és nem csinál cirkuszt. Most. Időlegesen. Meg mert pár hete Isurii is a maga ura lehet, és ezt tiszteletben kell tartania.*
~ Ő is tarthat ölebet is, ágyast is. Ez teljesen természetes. Ja. Jaaa. Némmá, a baltám... ~ *csúszik keze öntudatlanul is a fegyver nyelére, de aztán továbbsiklik, és inkább pipáját veszi fel, ha már nem tömheti a fejét.*
- Nyilván jobban. *ez Kagan előtt sem kétséges, jó vezér lett volna ott is, de a két törzs között túl nagyok voltak a különbségek. Kagan félt, hogy eredeti csapata elveszíti újonnan szerzett identitását Nymira számosabb népének soraiban.*
- Apád jó vezér. Tőle is tanulhattál volna. *mutat rá, mert emlékei szerint az öreg törzsfő, bár már meglassúdott addigra és inkább intézte ügyeit tárgyalással és esküvővel, mint vérrel és harccal, de ügyesen irányította a népét. Ma már talán Kagan is kezd ilyenné válni.*
~ Talán ha az elejétől ilyen vagy, nem 30-an lennének itt, hanem 300-an. ~ *ostorozza magát, már nem először.*
- Nehéz kérdés, nehéz kérés, Nymira Uthargrakhu. Nem vagy törzsünk tagja, sem vérünk, sem rokonunk, mégis oly közel akarsz állni nagyjainkhoz, mint azok utódai. *nyilván valami ilyesmi, mert latrinaásás meg őrködés közben nehéz elsajátítani a vezetés fortélyait.*
- Mégis... hogyan gondoltad, miként lenne ennek sora? *pillant érdeklődve a lányra, még a pipát is félreteszi, mégsem gyújt rá. Elvenné a halászlé ízét a bagó.*
*Ha nem, hát nem; Kagan nem fog megsértődni, hogy egyel kevesebb idegen pusztítja a javaikat, vendégbarátság ide vagy oda. Enne tovább, de feltűnik neki, hogy Nymira állva marad. Aprót sóhajt, majd félreteszi a kaját, mert érzi, hogy némileg hivatalos dolog következik, és azt nem akarja tele pofával, félig lezabált szakállal fogadni.*
- Ahogy gondolod. *biccent végül az étel dolgára. Körbepillant, hátha látja valahol a Szellemjárót, de Leandana el van foglalva, így most nem zavarja.*
- Hát igen. *somolyog, mert neki eszébe jut, hogyan tett meg ki különítménye a pusztán, éjjel vagy harminc mérföldet egyvégtében.*
- Hmmm. *az öröklés mindig is nehéz kérdés, a lányok sorsának intézése pedig legalább ennyire nehéz. Ebből kifolyólag laposan Isurii felé pillant, és ha épp enne, tuti kiesne a szájából a falat.*
~ Hö?! ~ *húzódik fel, majd le és össze a szemöldöke, de erőt vesz magának és nem csinál cirkuszt. Most. Időlegesen. Meg mert pár hete Isurii is a maga ura lehet, és ezt tiszteletben kell tartania.*
~ Ő is tarthat ölebet is, ágyast is. Ez teljesen természetes. Ja. Jaaa. Némmá, a baltám... ~ *csúszik keze öntudatlanul is a fegyver nyelére, de aztán továbbsiklik, és inkább pipáját veszi fel, ha már nem tömheti a fejét.*
- Nyilván jobban. *ez Kagan előtt sem kétséges, jó vezér lett volna ott is, de a két törzs között túl nagyok voltak a különbségek. Kagan félt, hogy eredeti csapata elveszíti újonnan szerzett identitását Nymira számosabb népének soraiban.*
- Apád jó vezér. Tőle is tanulhattál volna. *mutat rá, mert emlékei szerint az öreg törzsfő, bár már meglassúdott addigra és inkább intézte ügyeit tárgyalással és esküvővel, mint vérrel és harccal, de ügyesen irányította a népét. Ma már talán Kagan is kezd ilyenné válni.*
~ Talán ha az elejétől ilyen vagy, nem 30-an lennének itt, hanem 300-an. ~ *ostorozza magát, már nem először.*
- Nehéz kérdés, nehéz kérés, Nymira Uthargrakhu. Nem vagy törzsünk tagja, sem vérünk, sem rokonunk, mégis oly közel akarsz állni nagyjainkhoz, mint azok utódai. *nyilván valami ilyesmi, mert latrinaásás meg őrködés közben nehéz elsajátítani a vezetés fortélyait.*
- Mégis... hogyan gondoltad, miként lenne ennek sora? *pillant érdeklődve a lányra, még a pipát is félreteszi, mégsem gyújt rá. Elvenné a halászlé ízét a bagó.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:48:28
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:48:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsorafőzés//
*Azil, mikor bemutatják neki az újonnan érkezettet kimérten bólint.*
-Azil, vagyok. Gyere, akad itt egy kevéd sült hal. Később lesz más is.-
*Mondja, közben elindulnak Chiari kiséretében. Azil egy jámbor alak, ám az nagyon fel tudja bőszíteni, ha belepiszkálnak a dolgaiba. Így nem csoda, hogy szikrákat szór a tekintete, amikor egy koszos ork próbálja felfalni a vezérnek szánt rákot. Se a nősténnyel, Niaval, se Chiarival, de még Rolkoval sem foglalkozik. Odalép a suta zöldbőrühőz és könnyedén emeli fel, egészen a parázsló szempárig.*
-Az a rák Kagan vezéré. Hozzá ne merj nyúlni még egyszer.-
*Csikorogja, majd lepottyantja a pofátlant.Amint az elmegy onnan, zavart arccal fordul a gyógyító felé.*
-Bocsánat. Kicsit begurultam, azt hiszem.-
*Süti le a tekintetét a méretes alak.*
*Azil, mikor bemutatják neki az újonnan érkezettet kimérten bólint.*
-Azil, vagyok. Gyere, akad itt egy kevéd sült hal. Később lesz más is.-
*Mondja, közben elindulnak Chiari kiséretében. Azil egy jámbor alak, ám az nagyon fel tudja bőszíteni, ha belepiszkálnak a dolgaiba. Így nem csoda, hogy szikrákat szór a tekintete, amikor egy koszos ork próbálja felfalni a vezérnek szánt rákot. Se a nősténnyel, Niaval, se Chiarival, de még Rolkoval sem foglalkozik. Odalép a suta zöldbőrühőz és könnyedén emeli fel, egészen a parázsló szempárig.*
-Az a rák Kagan vezéré. Hozzá ne merj nyúlni még egyszer.-
*Csikorogja, majd lepottyantja a pofátlant.Amint az elmegy onnan, zavart arccal fordul a gyógyító felé.*
-Bocsánat. Kicsit begurultam, azt hiszem.-
*Süti le a tekintetét a méretes alak.*
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:47:44
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:47:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél - Vacsorafőzés - Tűznél//
*Isurii alig várja, hogy elvigyék Argust a közeléből. A nagy eseményt követően persze mindenki más is elszéled, hogy dolga után járjon, szinte csak páran maradnak a tűz körül, azok sem a legbeszédesebbek közül valók, mert továbbra sincs más látványosság a táboron belül, mint figyelni az újabb és újabb idegen arcokat. Ahhoz képest, hogy az érkezők nagy részét már odakint szállásolják el, még mindig szép számmal vannak azok is, akik bejutnak e falak közé.
Isurii nincs kifejezetten a dolog ellen, de a sok idegen már kifejezetten nyugtalanítja az egyébként is aggodalmaskodásra hajlamos leányzót. Saját házában már ő érzi idegennek magát ennyire különös fazon közt.
Valamikor akkor fújhat visszavonulót, mikor az újabb óriás megérkezik. Rolko, Krumko és Niana a hóhajú feltétlen bizalmát élvezhetik egyszerű, természetes kedvességüknél fogva, de Isu nem felejti el milyen hatalmas, erős teremtményekről is van szó! Egy ismeretlen, kiszámíthatatlan melák jelenléte most nem kívánatos az "úrnő" számára.
Ha sokat hívják így, még a végén tényleg elkezd úgy viselkedni, mintha valóban ő lenne a Barbárok Hercegnője. Pedig hát, pont belé nem szorult túl sok nyers barbárság. Épp csak annyi, hogy hercegnőnek még büdös legyen.
Elandalog a vacsorafőző különítmény felé is, de mivel nem ért különösebben az efféle dolgokhoz és nem is akar láb alatt lenni, csak tisztes távolból figyelgeti miként serénykednek a többiek. Még Ugug is előkerül, ami nem kerülheti el Isurii figyelmét. Tulajdonképpen nem is utálja annyira a figurát, mint amennyire kellene fajtája miatt. Szinte már hiányzott a jelenléte a táborból. Jót mosolyog a kis jeleneten, ahogy próbál a sámán magának falnivalót szerezni, majd Chiari azonnal rendre is utasítja. Míg mindenki Uguggal foglalkozik, ő azért megpróbál suttyomban lecsípni egy falatot az egyik félreeső tálból. Halat, zöldséget, az mindegy...
Ha esetleg tetten érnék Isut, kimagyarázza majd magát, de bízik a szerencséjében! Már ott sincs a tett helyszínén! És csak egy egészen pici kóstolóról van szó.
Ha minden simán megy, akkor vissza is kanyarodik a tűz felé rendkívül elégedetten. Ott egy újabb fehér hajúval tárgyal Kagan. Lassan már neki is kezd gyanús lenni, hogy bátyja ennyire vonzódik ehhez a típushoz. Vagy azok vonzódnak hozzá?
Megrázza a fejét, mielőtt belebonyolódna a gondolatmenetbe és Daerost kísérli meg becserkészni. Hátulról.
Persze, nem töri magát azon, hogy hangtalanul osonjon -nem is képes rá-. Egyszerűen mögé sétál és szorosan mögötte megáll. Amennyiben még ücsörög a Vadász, Isu egyszerűen hozzányomja hátához combját és fölé hajolva tartja kezecskéjében a zsákmányolt falatot.*
-Áááá...
*Vigyorog le rá. Ha Daeros felnéz és kinyitja száját, akkor a lány közelebb hajolva finoman a szájába helyezi a kóstolót.*
*Isurii alig várja, hogy elvigyék Argust a közeléből. A nagy eseményt követően persze mindenki más is elszéled, hogy dolga után járjon, szinte csak páran maradnak a tűz körül, azok sem a legbeszédesebbek közül valók, mert továbbra sincs más látványosság a táboron belül, mint figyelni az újabb és újabb idegen arcokat. Ahhoz képest, hogy az érkezők nagy részét már odakint szállásolják el, még mindig szép számmal vannak azok is, akik bejutnak e falak közé.
Isurii nincs kifejezetten a dolog ellen, de a sok idegen már kifejezetten nyugtalanítja az egyébként is aggodalmaskodásra hajlamos leányzót. Saját házában már ő érzi idegennek magát ennyire különös fazon közt.
Valamikor akkor fújhat visszavonulót, mikor az újabb óriás megérkezik. Rolko, Krumko és Niana a hóhajú feltétlen bizalmát élvezhetik egyszerű, természetes kedvességüknél fogva, de Isu nem felejti el milyen hatalmas, erős teremtményekről is van szó! Egy ismeretlen, kiszámíthatatlan melák jelenléte most nem kívánatos az "úrnő" számára.
Ha sokat hívják így, még a végén tényleg elkezd úgy viselkedni, mintha valóban ő lenne a Barbárok Hercegnője. Pedig hát, pont belé nem szorult túl sok nyers barbárság. Épp csak annyi, hogy hercegnőnek még büdös legyen.
Elandalog a vacsorafőző különítmény felé is, de mivel nem ért különösebben az efféle dolgokhoz és nem is akar láb alatt lenni, csak tisztes távolból figyelgeti miként serénykednek a többiek. Még Ugug is előkerül, ami nem kerülheti el Isurii figyelmét. Tulajdonképpen nem is utálja annyira a figurát, mint amennyire kellene fajtája miatt. Szinte már hiányzott a jelenléte a táborból. Jót mosolyog a kis jeleneten, ahogy próbál a sámán magának falnivalót szerezni, majd Chiari azonnal rendre is utasítja. Míg mindenki Uguggal foglalkozik, ő azért megpróbál suttyomban lecsípni egy falatot az egyik félreeső tálból. Halat, zöldséget, az mindegy...
Ha esetleg tetten érnék Isut, kimagyarázza majd magát, de bízik a szerencséjében! Már ott sincs a tett helyszínén! És csak egy egészen pici kóstolóról van szó.
Ha minden simán megy, akkor vissza is kanyarodik a tűz felé rendkívül elégedetten. Ott egy újabb fehér hajúval tárgyal Kagan. Lassan már neki is kezd gyanús lenni, hogy bátyja ennyire vonzódik ehhez a típushoz. Vagy azok vonzódnak hozzá?
Megrázza a fejét, mielőtt belebonyolódna a gondolatmenetbe és Daerost kísérli meg becserkészni. Hátulról.
Persze, nem töri magát azon, hogy hangtalanul osonjon -nem is képes rá-. Egyszerűen mögé sétál és szorosan mögötte megáll. Amennyiben még ücsörög a Vadász, Isu egyszerűen hozzányomja hátához combját és fölé hajolva tartja kezecskéjében a zsákmányolt falatot.*
-Áááá...
*Vigyorog le rá. Ha Daeros felnéz és kinyitja száját, akkor a lány közelebb hajolva finoman a szájába helyezi a kóstolót.*
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:50:43
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Nymira teljes mértékben egyetért Kagan véleményével. A lovak megérdemlik a törődést, nem vitás, sőt, talán többet is érdemelnének, de túlzásba esni sem szabad. Bár szeretik őket, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ők irányítják a hátasokat, még akkor is, ha akkor legjobb a páros, ha a ló választja ki urát. Akkor lesz a legengedelmesebb. A puszták állata így választotta ki magának a nőt is. Ő ment oda hozzá, nem pedig fordítva. Persze szertartásos keretek között, elvégre népénél jelentése van annak, ha lovat kap valaki.*
- Köszönöm, és bocsánatod kérem, de jelenleg nem fogadhatom ételed! Utóbbi étkezésem még jócskán kitart *magyarázza döntését.
Helyet egyelőre nem áll szándékában foglalni. Talán úgy sokkal kényelmesebb lenne, de jobbnak látja jöttének okát állva elárulni. Mielőtt azonban belekezdene, Kagan kérdéseivel kell szembenéznie. Kis híján fel is nevet hallatán, hallva a célzó hangsúlyt. Tudja jól, hogy hogy váltak el. A Thargodarok gyorsabban tűntek el, mint üldözött nyúl az üregben.*
- Letett arról, hogy te légy örököse. Egész hamar. A szellemek pedig kegyesek hozzá, ahogyan törzsünk tagjai is. Nővérem azonban férjhez ment. Oly alakhoz, kit atyám képtelen elfogadni, így megtagadta tőlük a törzsfői díszt. Riniya hiszékeny, könnyű őt átverni. Apám pedig jól tudja ezt, ahogyan azt is, milyen valójában férje. Nagy kár, hogy nem maradtatok ott! Veled jobban járt volna *elmélkedik, miközben mesél egy keveset.
Egészen belelendült a történések folyamába. Már-már annyira, hogy magára kell parancsolnia, hogy megálljon. Néhány pillanat erejéig el is hallgat, majd vidámabb ábrázata újra komorságba megy át, miközben ajkait sóhaj hagyja el. Tekintetéből bizonytalanság tükröződik vissza. Kételkedik. Nem abban, hogy itt kell most lennie, hanem abban, ami miatt itt van.*
- Emiatt vagyok itt, Kagan. Békés nép vagyunk, nálunk a nőket is elfogadják vezetőnek. Mivel azonban nővérem kiesett a sorból, én következem. Azért vagyok itt, hogy tanuljak. Fogalmam sincs arról, hogy milyen egy jó vezér. Kérlek engedd meg, hogy maradjak és itt élve tanuljak! *fejti ki végül az okot, mi jelenleg is gyötri.
Valahogy megkönnyebbül, mikor kimondja a szavakat, ugyanakkor tart attól, hogy a követelmények súlya miatt zavarosan adta elő a dolgokat. Tekintete már-már kérdővé válik, miközben a vezérre néz, remélve, hogy hamar megszólal.*
*Nymira teljes mértékben egyetért Kagan véleményével. A lovak megérdemlik a törődést, nem vitás, sőt, talán többet is érdemelnének, de túlzásba esni sem szabad. Bár szeretik őket, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ők irányítják a hátasokat, még akkor is, ha akkor legjobb a páros, ha a ló választja ki urát. Akkor lesz a legengedelmesebb. A puszták állata így választotta ki magának a nőt is. Ő ment oda hozzá, nem pedig fordítva. Persze szertartásos keretek között, elvégre népénél jelentése van annak, ha lovat kap valaki.*
- Köszönöm, és bocsánatod kérem, de jelenleg nem fogadhatom ételed! Utóbbi étkezésem még jócskán kitart *magyarázza döntését.
Helyet egyelőre nem áll szándékában foglalni. Talán úgy sokkal kényelmesebb lenne, de jobbnak látja jöttének okát állva elárulni. Mielőtt azonban belekezdene, Kagan kérdéseivel kell szembenéznie. Kis híján fel is nevet hallatán, hallva a célzó hangsúlyt. Tudja jól, hogy hogy váltak el. A Thargodarok gyorsabban tűntek el, mint üldözött nyúl az üregben.*
- Letett arról, hogy te légy örököse. Egész hamar. A szellemek pedig kegyesek hozzá, ahogyan törzsünk tagjai is. Nővérem azonban férjhez ment. Oly alakhoz, kit atyám képtelen elfogadni, így megtagadta tőlük a törzsfői díszt. Riniya hiszékeny, könnyű őt átverni. Apám pedig jól tudja ezt, ahogyan azt is, milyen valójában férje. Nagy kár, hogy nem maradtatok ott! Veled jobban járt volna *elmélkedik, miközben mesél egy keveset.
Egészen belelendült a történések folyamába. Már-már annyira, hogy magára kell parancsolnia, hogy megálljon. Néhány pillanat erejéig el is hallgat, majd vidámabb ábrázata újra komorságba megy át, miközben ajkait sóhaj hagyja el. Tekintetéből bizonytalanság tükröződik vissza. Kételkedik. Nem abban, hogy itt kell most lennie, hanem abban, ami miatt itt van.*
- Emiatt vagyok itt, Kagan. Békés nép vagyunk, nálunk a nőket is elfogadják vezetőnek. Mivel azonban nővérem kiesett a sorból, én következem. Azért vagyok itt, hogy tanuljak. Fogalmam sincs arról, hogy milyen egy jó vezér. Kérlek engedd meg, hogy maradjak és itt élve tanuljak! *fejti ki végül az okot, mi jelenleg is gyötri.
Valahogy megkönnyebbül, mikor kimondja a szavakat, ugyanakkor tart attól, hogy a követelmények súlya miatt zavarosan adta elő a dolgokat. Tekintete már-már kérdővé válik, miközben a vezérre néz, remélve, hogy hamar megszólal.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:26:54
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:26:54
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
*A Vadász a gondolataiba merülve néz maga elé a semmibe, ami egyébként igen gyakori szokása. Nem az a bőbeszédű fajta amúgy sem, s bár körülötte zajlik az élet, teszi mindenki a dolgát, őt magát szemmel látható módon mindez nem igazán érinti meg. A nap már estébe fordul lassacskán, s Daerosnak igen komoly fájdalmai vannak, melyen a fáradtság nem igazán segít. Mindez nem ül ki az arcára, de lehet, hogy ha szóra nyitná a száját, akkor menten kibukna belőle valamit. Mert hát a fájdalomtól lassan a gyomra is kavarogni kezd, pedig tudja, hogy ennie kellene valamit, mégsem képes még csak rágondolni sem az ételre. Úgy tűnik, hogy múlik a főzet hatása, amit a várandós elf gyógyító itatott vele, s ami elűzte a kínjait. Ezek most szép lassan kezdenek visszatérni. Először csak zsibbadt a bal keze, majd lüktető-szúró fájdalmat érzett, míg végül a gyötrelem egyre erősebb hullámok formájában kezdte ostromolni a férfi állóképességének falait. A dolog inkább idegesítően hat rá, mint bármi egyéb, ugyanakkor nem olyasmi, amitől csak úgy képes volna eltekinteni.
Egy újabb jövevény érkezése szakítja el gondolatainak borongós világából, s szemei kissé el is kerekednek a nő láttán.
~Mi a fészkes fene...~ fut át elméjén a gondolat, hiszen ennek a nőnek is épp oly fehér haja van, mint a heges képűnek, na meg Isuriinak. Ez a hajszín egyébként meglehetősen ritkaságszámba megy, olyannyira, hogy amennyire Daeros vissza tud emlékezni, minden valószínűség szerint Isurii volt az első ilyen, akit látott. Most meg tessék, egy táboron belül egyből három is van...
Meglehetősen furcsa véletlennek tartja a dolgot (már ha véletlen egyáltalán...) de természetesen nem teszi szóvá. Tekintete lassan visszavándorol a lobogó lángokra, s úgy dönt, eljött az ideje annak, hogy megtömje a pipáját, s a kulacsában lévő bor maradékát elpusztítsa. Így is tesz hát, bár a pipatömés művelete most jóval nehézkesebb (s nem utolsó sorban fájdalmasabb), mint lenni szokott. Kissé ügyetlenkedik is vele, s ennek okán némileg még jobban sikerült önmagát felidegesítenie, de hát ki ne volna ingerült ilyen sebekkel?!
Végül aztán csak sikerül, s egy vékony bottal rá is gyújt a pipára. Fogai közé szorítja annak szárát, majd oldaláról leakasztja a kulacsot, s kitekeri a nyakát. A benne lévő fél kulacsnyi bort nagyjából egyetlen hajtásra küldi a gallérja mögé, s ez igen jól is esik neki, legalábbis az arcára kiülő elégedett vigyor erre enged következtetni.*
*A Vadász a gondolataiba merülve néz maga elé a semmibe, ami egyébként igen gyakori szokása. Nem az a bőbeszédű fajta amúgy sem, s bár körülötte zajlik az élet, teszi mindenki a dolgát, őt magát szemmel látható módon mindez nem igazán érinti meg. A nap már estébe fordul lassacskán, s Daerosnak igen komoly fájdalmai vannak, melyen a fáradtság nem igazán segít. Mindez nem ül ki az arcára, de lehet, hogy ha szóra nyitná a száját, akkor menten kibukna belőle valamit. Mert hát a fájdalomtól lassan a gyomra is kavarogni kezd, pedig tudja, hogy ennie kellene valamit, mégsem képes még csak rágondolni sem az ételre. Úgy tűnik, hogy múlik a főzet hatása, amit a várandós elf gyógyító itatott vele, s ami elűzte a kínjait. Ezek most szép lassan kezdenek visszatérni. Először csak zsibbadt a bal keze, majd lüktető-szúró fájdalmat érzett, míg végül a gyötrelem egyre erősebb hullámok formájában kezdte ostromolni a férfi állóképességének falait. A dolog inkább idegesítően hat rá, mint bármi egyéb, ugyanakkor nem olyasmi, amitől csak úgy képes volna eltekinteni.
Egy újabb jövevény érkezése szakítja el gondolatainak borongós világából, s szemei kissé el is kerekednek a nő láttán.
~Mi a fészkes fene...~ fut át elméjén a gondolat, hiszen ennek a nőnek is épp oly fehér haja van, mint a heges képűnek, na meg Isuriinak. Ez a hajszín egyébként meglehetősen ritkaságszámba megy, olyannyira, hogy amennyire Daeros vissza tud emlékezni, minden valószínűség szerint Isurii volt az első ilyen, akit látott. Most meg tessék, egy táboron belül egyből három is van...
Meglehetősen furcsa véletlennek tartja a dolgot (már ha véletlen egyáltalán...) de természetesen nem teszi szóvá. Tekintete lassan visszavándorol a lobogó lángokra, s úgy dönt, eljött az ideje annak, hogy megtömje a pipáját, s a kulacsában lévő bor maradékát elpusztítsa. Így is tesz hát, bár a pipatömés művelete most jóval nehézkesebb (s nem utolsó sorban fájdalmasabb), mint lenni szokott. Kissé ügyetlenkedik is vele, s ennek okán némileg még jobban sikerült önmagát felidegesítenie, de hát ki ne volna ingerült ilyen sebekkel?!
Végül aztán csak sikerül, s egy vékony bottal rá is gyújt a pipára. Fogai közé szorítja annak szárát, majd oldaláról leakasztja a kulacsot, s kitekeri a nyakát. A benne lévő fél kulacsnyi bort nagyjából egyetlen hajtásra küldi a gallérja mögé, s ez igen jól is esik neki, legalábbis az arcára kiülő elégedett vigyor erre enged következtetni.*
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:24:10
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:24:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Már javában tömi a fejét, mire Nymira visszaér. Nabii azóta sem mozdul, csak bámul bele a tűzbe, nagyon elgondolkozhatott. Mióta azzal a Dhaerossal szót váltottak, alig lehet ráismerni a sebhelyes arcú lányra. Kramlaf ugyanilyen bamba, de vannak még páran.*
- Jó. A lovak megérdemlik a törődést. *bólogat, és ezzel valószínűleg nem nyújt túl sok új információt a nőnek, ki a puszták leányaként nem gondolhatja másképpen. Inkább furcsa, hogy Kagan, a sziklák és felföldek gyermeke is így gondolja, de majd 10 éve volt rá, hogy megszokja és megkedvelje a füves puszta mokány kis lovait.*
- Egyél. *int az étel felé, mely meglehetősen nagy mennyiségben készült el ma is. Thargarod létszáma ismét majd fél tucat fővel emelkedett, hamarosan Chiari egymaga kevés lesz, hogy ellásson ennyi éhes szájat.*
- Aztán add elő, mi vetett közénk. Igen messze kerültél törzsed szállásterületeitől. Akárcsak mi. *villan meg a halovány mosoly arcán. Igen sok "ismerős" érkezett a napokban-hetekben. Nathaira, Tharirin, Darel, bizonyos szempontból Nabii és most Nymira is.*
- Atyád hogy van? Bírja még törzse szeretetét és a szellemek támogatását? *kérdésébe némi kajánság is vegyül, mert annak idején meglehetősen kurtán-furcsán váltak el útjaik; Kagan nehezen viselte szabadsága bármilyen megkurtítását, márpedig az öreg Uthargrakhu éppen erre készült, még ha a legügyesebb, legdíszesebb és legaljasabb módszerrel is: házassággal.*
*Már javában tömi a fejét, mire Nymira visszaér. Nabii azóta sem mozdul, csak bámul bele a tűzbe, nagyon elgondolkozhatott. Mióta azzal a Dhaerossal szót váltottak, alig lehet ráismerni a sebhelyes arcú lányra. Kramlaf ugyanilyen bamba, de vannak még páran.*
- Jó. A lovak megérdemlik a törődést. *bólogat, és ezzel valószínűleg nem nyújt túl sok új információt a nőnek, ki a puszták leányaként nem gondolhatja másképpen. Inkább furcsa, hogy Kagan, a sziklák és felföldek gyermeke is így gondolja, de majd 10 éve volt rá, hogy megszokja és megkedvelje a füves puszta mokány kis lovait.*
- Egyél. *int az étel felé, mely meglehetősen nagy mennyiségben készült el ma is. Thargarod létszáma ismét majd fél tucat fővel emelkedett, hamarosan Chiari egymaga kevés lesz, hogy ellásson ennyi éhes szájat.*
- Aztán add elő, mi vetett közénk. Igen messze kerültél törzsed szállásterületeitől. Akárcsak mi. *villan meg a halovány mosoly arcán. Igen sok "ismerős" érkezett a napokban-hetekben. Nathaira, Tharirin, Darel, bizonyos szempontból Nabii és most Nymira is.*
- Atyád hogy van? Bírja még törzse szeretetét és a szellemek támogatását? *kérdésébe némi kajánság is vegyül, mert annak idején meglehetősen kurtán-furcsán váltak el útjaik; Kagan nehezen viselte szabadsága bármilyen megkurtítását, márpedig az öreg Uthargrakhu éppen erre készült, még ha a legügyesebb, legdíszesebb és legaljasabb módszerrel is: házassággal.*
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:13:13
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kapu környékén//
- Nevemről nem én döntöttem, Vezér! *juttatja eszébe Kagannak, majd komolyságát megtörve elmosolyodik.
A mutatott irányba néz, hogy behatárolja, merre kell mennie, majd bólint. Még vet néhány pillantást a nála jóval nagyobb férfira, várva, hátha van még hozzá néhány szava. Bár nem várt oly nagy fogadtatást, valamivel szívélyesebbet remélt. Minden esetre ezzel kell beérnie, s bár neve minden bizonnyal kifogásolható, ez ellen nem tud mit tenni. Sőt, ami azt illeti, nem is akar, elvégre felmenője aggatta rá e megnevezést, nem más. Tisztelete jeléül pedig viseli és elviseli az emiatt kapottakat.*
- A fegyvereim már a kapuban leadtam. Hamarosan ott leszek! *szól még Kaganhoz, majd el is indul.*
//Istállónál//
*Az istállót könnyen megtalálja. Tényleg nem kell mást tennie, mint követnie a szagot, na meg a lovak hangjait. Mikor odaér bevezeti saját hátasát. Odabent keres neki helyet, majd ha ez megvan, akkor le is szerszámozza a hátast. Nyeregtáskájából ápoláshoz szükséges eszközöket vesz elő. Bár az időt nem akarja húzni, gondoskodni akar hátasáról és annak kényelméről. Ellátása bele is telik némi időbe, de amint végez, elbúcsúzik tőle egy időre. Orrára csókot lehel, ezzel kívánva neki kellemes estét. Végigsimít még rajta néhányszor, majd ott hagyja, hogy ígéretéhez híven a tűzhöz menjen.*
//Tűznél//
*Azon az útvonalon megy vissza, amin az istállóig sétált. Mikor ismerős terepre ér, szétnéz, hogy megkeresse az említett tüzet tekintetével. Hamar meg is pillantja. Nem nehéz ilyenkor fényforrás után kutatni, az igaz, így nem is okozhatott volna nagyobb bonyodalmat az egész. Kissé tart attól, hogy hogyan fogják ott fogadni őt. Éppen ezért hezitál is egy keveset, akaratlanul is húzva még az időt, holott leginkább túl lenne az egész mizérián, hogy megtudja, mi lesz a végeredmény. Szemeit lehunyja néhány pillanatra. Mély levegőt vesz, mit aztán lassan fúj ki, hogy így nyugtassa magát. Tartását kiegyenesíti, hogy rangjához méltón közelíthesse meg a többieket.
Lépteit lassan indítja meg, néhány percen belül pedig ott is terem. Néhány lépésnyire áll meg, hogy megfigyelhesse, kik is vannak itt.*
- Szép estét! *köszön illendően, majd Kaganhoz lép, megmutatva neki saját magát.
Azt nem mondhatná, hogy annyira készen áll a beszámolóra, de ha effélét kell csinálnia, valahogy sosem érzi magát kellőképp felkészültnek, így nem is érinti váratlanul a bizonytalanság.*
- Megjöttem. Köszönöm, hogy hagytál időt lovam ellátására!
- Nevemről nem én döntöttem, Vezér! *juttatja eszébe Kagannak, majd komolyságát megtörve elmosolyodik.
A mutatott irányba néz, hogy behatárolja, merre kell mennie, majd bólint. Még vet néhány pillantást a nála jóval nagyobb férfira, várva, hátha van még hozzá néhány szava. Bár nem várt oly nagy fogadtatást, valamivel szívélyesebbet remélt. Minden esetre ezzel kell beérnie, s bár neve minden bizonnyal kifogásolható, ez ellen nem tud mit tenni. Sőt, ami azt illeti, nem is akar, elvégre felmenője aggatta rá e megnevezést, nem más. Tisztelete jeléül pedig viseli és elviseli az emiatt kapottakat.*
- A fegyvereim már a kapuban leadtam. Hamarosan ott leszek! *szól még Kaganhoz, majd el is indul.*
//Istállónál//
*Az istállót könnyen megtalálja. Tényleg nem kell mást tennie, mint követnie a szagot, na meg a lovak hangjait. Mikor odaér bevezeti saját hátasát. Odabent keres neki helyet, majd ha ez megvan, akkor le is szerszámozza a hátast. Nyeregtáskájából ápoláshoz szükséges eszközöket vesz elő. Bár az időt nem akarja húzni, gondoskodni akar hátasáról és annak kényelméről. Ellátása bele is telik némi időbe, de amint végez, elbúcsúzik tőle egy időre. Orrára csókot lehel, ezzel kívánva neki kellemes estét. Végigsimít még rajta néhányszor, majd ott hagyja, hogy ígéretéhez híven a tűzhöz menjen.*
//Tűznél//
*Azon az útvonalon megy vissza, amin az istállóig sétált. Mikor ismerős terepre ér, szétnéz, hogy megkeresse az említett tüzet tekintetével. Hamar meg is pillantja. Nem nehéz ilyenkor fényforrás után kutatni, az igaz, így nem is okozhatott volna nagyobb bonyodalmat az egész. Kissé tart attól, hogy hogyan fogják ott fogadni őt. Éppen ezért hezitál is egy keveset, akaratlanul is húzva még az időt, holott leginkább túl lenne az egész mizérián, hogy megtudja, mi lesz a végeredmény. Szemeit lehunyja néhány pillanatra. Mély levegőt vesz, mit aztán lassan fúj ki, hogy így nyugtassa magát. Tartását kiegyenesíti, hogy rangjához méltón közelíthesse meg a többieket.
Lépteit lassan indítja meg, néhány percen belül pedig ott is terem. Néhány lépésnyire áll meg, hogy megfigyelhesse, kik is vannak itt.*
- Szép estét! *köszön illendően, majd Kaganhoz lép, megmutatva neki saját magát.
Azt nem mondhatná, hogy annyira készen áll a beszámolóra, de ha effélét kell csinálnia, valahogy sosem érzi magát kellőképp felkészültnek, így nem is érinti váratlanul a bizonytalanság.*
- Megjöttem. Köszönöm, hogy hagytál időt lovam ellátására!
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:54:51
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:54:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Gyilokjáró, majd odalenn - este//
*Komótos léptekkel jön le a feljárón, elhaladtában még egy óvatos, kutató pillantást vet a törpe asszonyságra, sőt: még biccent is egyet felé. Nem megy azonban a közelébe, mert nem akarja, hogy legázolja majd egy rakás kiéhezett törpe.*
- Nem bánom, és nem is zargatlak. Majd a tűznél előadod jöttöd okát, Orknevű leány. *a savanyú mosoly oka mindössze ennyi: a Thargodarok zsigeri utálata a zöldbőrűek irányába.*
- Lásd el jószágod, arra van az istálló... már ha a szagból nem lenne világos. *biccent az istálló irányába.*
- Dharren: éjszakára rendeld fel Salanelt is a toronyba, majd dőlj le aludni. Nem engedünk be senki, Bron és Xomorr maradnak külső őrségben Xierynnel, csak a szokásos! Az konokabbjába lőjetek bele párat... a fülét meg adjátok Akheelnek! *aztán visszafordul Nymirához.*
- Talán lézeng majd arra pár szolga vagy törzstag, bizton segítenek. A nagy tűznél találkozunk, a fegyvereid itt tedd le. *aztán ha Nymira eképp cselekszik, és elindul, Kagan elgondolkozva bámul utána. A lány a negyedik olyan érkező, aki az északi, pusztai nomádok közül jött. Az előző hármat valami sötét rettenet hajtotta, mely szétzúzta világukat és törzseiket.*
~ Miért jöttél? ~ *de hát megtudják hamar. Míg a lány a lovával az istállóban ügyködik, Kagan némi vacsorát kerít magának.*
- Halászlé! Remek! *bólint a főzőcsapatnak, és bőven mer a forró, sűrű léből. Valahonnan kenyérneműt is kerít, aztán útját a tűz felé irányozza, hogy ott várja be a többieket. Lassan teljesen lemegy a nap, és Thargarod újra nekikészül egy vidám, de csendes estének.*
*Komótos léptekkel jön le a feljárón, elhaladtában még egy óvatos, kutató pillantást vet a törpe asszonyságra, sőt: még biccent is egyet felé. Nem megy azonban a közelébe, mert nem akarja, hogy legázolja majd egy rakás kiéhezett törpe.*
- Nem bánom, és nem is zargatlak. Majd a tűznél előadod jöttöd okát, Orknevű leány. *a savanyú mosoly oka mindössze ennyi: a Thargodarok zsigeri utálata a zöldbőrűek irányába.*
- Lásd el jószágod, arra van az istálló... már ha a szagból nem lenne világos. *biccent az istálló irányába.*
- Dharren: éjszakára rendeld fel Salanelt is a toronyba, majd dőlj le aludni. Nem engedünk be senki, Bron és Xomorr maradnak külső őrségben Xierynnel, csak a szokásos! Az konokabbjába lőjetek bele párat... a fülét meg adjátok Akheelnek! *aztán visszafordul Nymirához.*
- Talán lézeng majd arra pár szolga vagy törzstag, bizton segítenek. A nagy tűznél találkozunk, a fegyvereid itt tedd le. *aztán ha Nymira eképp cselekszik, és elindul, Kagan elgondolkozva bámul utána. A lány a negyedik olyan érkező, aki az északi, pusztai nomádok közül jött. Az előző hármat valami sötét rettenet hajtotta, mely szétzúzta világukat és törzseiket.*
~ Miért jöttél? ~ *de hát megtudják hamar. Míg a lány a lovával az istállóban ügyködik, Kagan némi vacsorát kerít magának.*
- Halászlé! Remek! *bólint a főzőcsapatnak, és bőven mer a forró, sűrű léből. Valahonnan kenyérneműt is kerít, aztán útját a tűz felé irányozza, hogy ott várja be a többieket. Lassan teljesen lemegy a nap, és Thargarod újra nekikészül egy vidám, de csendes estének.*
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:41:08
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál//
*A savanyú mosoly nem túl biztató jel. Nem is tudja, hogy mire emlékezhetett vissza a vezér, de nagyon is szeretné megtudni. Faggatni azonban nem fogja. Tudja jól, hogy nincs értelme, ráadásul nem is illendő. Amit akar, úgyis el fog mondani, mást meg kár erőltetni, kockáztatva, hogy megsérti vendéglátóját. Mert hát a kapun beengedték, innentől kezdve bizony vendégnek számít, még akkor is, ha esetlegesen nem sokáig lesz az. Az viszont majd elválik.*
- Semmi szél, csak ez a remek jószág. Jöttöm okát pedig inkább idelent mondanám el, kisebb hangerővel, ha nem bánod! *veregeti meg közben lova nyakát.
Az állat bár eddig türelmesnek bizonyult, úgy tűnik, lassan végéhez közelít. Bizonyára unja már, hogy mindig megindítják, majd megálljt parancsolnak neki, nem többel, mint egyetlen kézmozdulattal, mi a kantárt rángatja. Na meg az, hogy gazdája bizony megtorpan, így ha nem akarja elhúzni, kénytelen ő is fékezni lépteit. A szelíd jószág pedig meg is áll, engedelmesen. Fején ránt egyet, jelezve türelme vesztét, többet azonban nem tesz. Lehajtja homlokát, előre libbentve néhány hófehér sörénytincset, és a földet kezdi szagolgatni.
Nymira csak áll, nyugodtan és vár. Közben a hangokra és a látottakra figyel. A jövevények hírére a kapura emeli tekintetét, mi lassan kinyílik, az őrparancsnok jóvoltából, majd a közeledőket figyeli. Csak Kagan szavaira kapja vissza tekintetét, hogy a vezetőre nézzen. Apró biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette a kérést, vagy jobban mondva utasítást. Igazából nem is tett volna mást. Vagy felmegy az olyannyira csábító magaslatra, vagy lent marad és itt vár. Ez utóbbira kerül hát sor. Amíg vár, próbálja türelemre bírni hátasát, ki azóta patájával apró gödröt kezdett kaparni. A jószág fejéhez lép, csettint egyet, megvárja, míg ennek hatására felemeli fejét, majd közelebb lépve átkarolja nyakát, hagyva, hogy a négylábú vállára hajtsa fejét. Ujjai közben végigszántanak szőrén. Beletúrnak a selymes sörénybe, s ha valaki jól fülel, talán még egy halk dallamot is meghallhat, mit a nő dúdol lovának. Sokszor nyugtatja így, szinte azóta, mióta nála van és ő gondoskodik róla. Népe mindig is szerette ezeket a nagy és nemes teremtményeket. Vigyázzák és szeretik őket, ez pedig látszik is minden egyes mozdulatán.*
*A savanyú mosoly nem túl biztató jel. Nem is tudja, hogy mire emlékezhetett vissza a vezér, de nagyon is szeretné megtudni. Faggatni azonban nem fogja. Tudja jól, hogy nincs értelme, ráadásul nem is illendő. Amit akar, úgyis el fog mondani, mást meg kár erőltetni, kockáztatva, hogy megsérti vendéglátóját. Mert hát a kapun beengedték, innentől kezdve bizony vendégnek számít, még akkor is, ha esetlegesen nem sokáig lesz az. Az viszont majd elválik.*
- Semmi szél, csak ez a remek jószág. Jöttöm okát pedig inkább idelent mondanám el, kisebb hangerővel, ha nem bánod! *veregeti meg közben lova nyakát.
Az állat bár eddig türelmesnek bizonyult, úgy tűnik, lassan végéhez közelít. Bizonyára unja már, hogy mindig megindítják, majd megálljt parancsolnak neki, nem többel, mint egyetlen kézmozdulattal, mi a kantárt rángatja. Na meg az, hogy gazdája bizony megtorpan, így ha nem akarja elhúzni, kénytelen ő is fékezni lépteit. A szelíd jószág pedig meg is áll, engedelmesen. Fején ránt egyet, jelezve türelme vesztét, többet azonban nem tesz. Lehajtja homlokát, előre libbentve néhány hófehér sörénytincset, és a földet kezdi szagolgatni.
Nymira csak áll, nyugodtan és vár. Közben a hangokra és a látottakra figyel. A jövevények hírére a kapura emeli tekintetét, mi lassan kinyílik, az őrparancsnok jóvoltából, majd a közeledőket figyeli. Csak Kagan szavaira kapja vissza tekintetét, hogy a vezetőre nézzen. Apró biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette a kérést, vagy jobban mondva utasítást. Igazából nem is tett volna mást. Vagy felmegy az olyannyira csábító magaslatra, vagy lent marad és itt vár. Ez utóbbira kerül hát sor. Amíg vár, próbálja türelemre bírni hátasát, ki azóta patájával apró gödröt kezdett kaparni. A jószág fejéhez lép, csettint egyet, megvárja, míg ennek hatására felemeli fejét, majd közelebb lépve átkarolja nyakát, hagyva, hogy a négylábú vállára hajtsa fejét. Ujjai közben végigszántanak szőrén. Beletúrnak a selymes sörénybe, s ha valaki jól fülel, talán még egy halk dallamot is meghallhat, mit a nő dúdol lovának. Sokszor nyugtatja így, szinte azóta, mióta nála van és ő gondoskodik róla. Népe mindig is szerette ezeket a nagy és nemes teremtményeket. Vigyázzák és szeretik őket, ez pedig látszik is minden egyes mozdulatán.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:36:29
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:36:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyva alatt//
*Hrothgaar leteszi tomporát egy padra a ponyva alatt és Zorad társaságában falatozni kezd. Ha a másik jó kedvében van (és miért ne lenne?) tartalmas társalgás veszi kezdetét. Két törpéről van szó: étel és szesz társaságában a legtöbbnek megered a nyelve, az nem kétséges. A Thargodarok törpéje egy két vicces történet elmesélése mellett dönt, csak hogy kicsit fűszerezze a beszélgetést.*
- ... Hoolaf hazakullogott, mi meg elvittük a lovait! Weeehehe! Az a szurkos-képű anyaszomorító úgy menekült haza, mint egy rühös kutya!
*Térdét csapkodja míg hahotázik, tán az egész tábor hallhatja mekkorát derült, és épp belekortyol a borostömlőbe, de majd félrenyel, amikor feltekint.*
- Öööhh! *köhög egy nagyot* Az anyja mindenit...
*Fejével bök el a Zorad válla feletti irányba. Új, eleddig ismeretlen arc jelenik meg a ponyva környékén: egy törpe nőszemély. Hrothgaar minden kertelés nélkül felpattan helyéről és tekintete végigméri a leányzót.*
~mit ad Wylnurana?!~
*Épp megérkezett aprócska termetű lovával. Hrothgaar bedugaszolja a tömlő száját és leteszi az asztalra.*
~még szerencse, hogy pár órája képes voltam kimászni a gyógyító sátrából...~
*Morfondírozik és nagyot sóhajtva szemlélődik tovább, mintha mi sem történt volna, míg valahonnan messzebbről Kagan hangja hasítja ketté az égboltozatot...*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.02 21:39:37
*Hrothgaar leteszi tomporát egy padra a ponyva alatt és Zorad társaságában falatozni kezd. Ha a másik jó kedvében van (és miért ne lenne?) tartalmas társalgás veszi kezdetét. Két törpéről van szó: étel és szesz társaságában a legtöbbnek megered a nyelve, az nem kétséges. A Thargodarok törpéje egy két vicces történet elmesélése mellett dönt, csak hogy kicsit fűszerezze a beszélgetést.*
- ... Hoolaf hazakullogott, mi meg elvittük a lovait! Weeehehe! Az a szurkos-képű anyaszomorító úgy menekült haza, mint egy rühös kutya!
*Térdét csapkodja míg hahotázik, tán az egész tábor hallhatja mekkorát derült, és épp belekortyol a borostömlőbe, de majd félrenyel, amikor feltekint.*
- Öööhh! *köhög egy nagyot* Az anyja mindenit...
*Fejével bök el a Zorad válla feletti irányba. Új, eleddig ismeretlen arc jelenik meg a ponyva környékén: egy törpe nőszemély. Hrothgaar minden kertelés nélkül felpattan helyéről és tekintete végigméri a leányzót.*
~mit ad Wylnurana?!~
*Épp megérkezett aprócska termetű lovával. Hrothgaar bedugaszolja a tömlő száját és leteszi az asztalra.*
~még szerencse, hogy pár órája képes voltam kimászni a gyógyító sátrából...~
*Morfondírozik és nagyot sóhajtva szemlélődik tovább, mintha mi sem történt volna, míg valahonnan messzebbről Kagan hangja hasítja ketté az égboltozatot...*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.02 21:39:37
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 20:33:52
Üzenet elküldve: 2014-07-02 20:33:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapu közelében ponyvázva, vagyis ponyva alatt, valahol//
* Itt is van az a ponyva, amit az őr mondott. Holmiját most még nem veszi le apró foltos lováról. Inkább maradjanak csak ott, mert annyira nem optimista. Hátha valami gond lesz itt vele és már ki is adják az útját. Megszokta már, hogy nem kedvelik sokan a természete miatt. Na de majd összekapja kicsit magát. Erről a helyről megnézi magának ezt a tábort és lám, itt tényleg sokan vannak! Mekkora nyüzsgés?! Már majdnem bekukkant a ponyva alá, hogy van e ott még valaki, amikor bődületes nagy ordibálást hall a kapu felől. Még az őrnek sem volt ilyen hangja. Ez biztosan a vezér lesz. Van annak a házisárkánya. *
* Itt is van az a ponyva, amit az őr mondott. Holmiját most még nem veszi le apró foltos lováról. Inkább maradjanak csak ott, mert annyira nem optimista. Hátha valami gond lesz itt vele és már ki is adják az útját. Megszokta már, hogy nem kedvelik sokan a természete miatt. Na de majd összekapja kicsit magát. Erről a helyről megnézi magának ezt a tábort és lám, itt tényleg sokan vannak! Mekkora nyüzsgés?! Már majdnem bekukkant a ponyva alá, hogy van e ott még valaki, amikor bődületes nagy ordibálást hall a kapu felől. Még az őrnek sem volt ilyen hangja. Ez biztosan a vezér lesz. Van annak a házisárkánya. *
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 20:11:39
Üzenet elküldve: 2014-07-02 20:11:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsorafőzés//
*Egy kicsit elbambul, és máris akkora nyüzsgésre kapja vissza fejét, hogy azt se tudja hányadán áll, merre nézzen, kit lásson. Meg is rázza busa fejét, hogy csak úgy repked vörös üstöke. Fel is áll azon nyomban, valahogy úgy jobban átlátja a terepet, ami nem is csoda méretéből kifolyólag ugyebár. Ehhez szokott, hogy fentről tekintsen a világra, és ezt nem nagyképűségből, pusztán perspektívából. A béka nézet nem az ő műfaja.
A kaja rotyog, majdnem kész állapotban vala, de jobban leköti a körötte folyó beszélgetés a tejesember és a másik láthatóan nem fegyverforgatásból élő fickó közt. Furcsállja egymáshoz való viszonyukat, már amit kivesz szavaikból, ezért félrebillentett fejjel veszi fel beszélgetésük fonalát.*
-Menni minnyá birokra.
*Csodálkozik is rájuk fentről, oldalvást állva tőlük szétvetett lábakkal, csípőre tett kezekkel.*
-Há' majd Rolkó kifacsar belőlük tej!
*Oldja meg a dolgot a maga logikája szerint, csak hát megeshet, hogy ezt a munkát nem az ő kézügyességének találták fel. Érzéssel kéne azt csinálni, szerencsétlen állatok pedig megemlegetnék, ha az óriás kezei közé kapná csecsüket vagy mijüket.
A föld majdani elosztásához meg végképp nincs hozzáfűznivalója, ellenben Chiari parancsoló hangjára odakapja fejét. Majd az orkra.
Fel is hördül azon nyomban, de Nia megelőzi és közbeavatkozik. Így a hím csak egy lépést tud tenni eddigre, és amúgy vészjósló képpel figyeli a zöldbőrűt. Igaz, jelenleg fegyvertelenül, már ha eltekintünk irdatlan ökleitől.*
*Egy kicsit elbambul, és máris akkora nyüzsgésre kapja vissza fejét, hogy azt se tudja hányadán áll, merre nézzen, kit lásson. Meg is rázza busa fejét, hogy csak úgy repked vörös üstöke. Fel is áll azon nyomban, valahogy úgy jobban átlátja a terepet, ami nem is csoda méretéből kifolyólag ugyebár. Ehhez szokott, hogy fentről tekintsen a világra, és ezt nem nagyképűségből, pusztán perspektívából. A béka nézet nem az ő műfaja.
A kaja rotyog, majdnem kész állapotban vala, de jobban leköti a körötte folyó beszélgetés a tejesember és a másik láthatóan nem fegyverforgatásból élő fickó közt. Furcsállja egymáshoz való viszonyukat, már amit kivesz szavaikból, ezért félrebillentett fejjel veszi fel beszélgetésük fonalát.*
-Menni minnyá birokra.
*Csodálkozik is rájuk fentről, oldalvást állva tőlük szétvetett lábakkal, csípőre tett kezekkel.*
-Há' majd Rolkó kifacsar belőlük tej!
*Oldja meg a dolgot a maga logikája szerint, csak hát megeshet, hogy ezt a munkát nem az ő kézügyességének találták fel. Érzéssel kéne azt csinálni, szerencsétlen állatok pedig megemlegetnék, ha az óriás kezei közé kapná csecsüket vagy mijüket.
A föld majdani elosztásához meg végképp nincs hozzáfűznivalója, ellenben Chiari parancsoló hangjára odakapja fejét. Majd az orkra.
Fel is hördül azon nyomban, de Nia megelőzi és közbeavatkozik. Így a hím csak egy lépést tud tenni eddigre, és amúgy vészjósló képpel figyeli a zöldbőrűt. Igaz, jelenleg fegyvertelenül, már ha eltekintünk irdatlan ökleitől.*
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:45:16
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Darel szavaira bólint, nagyjából így gondoltam, így számolta ő is.*
- Majd készítettek valami... szürcsölhetőt. *mondja nagyon komolyan, és nagy hangsúlyt fektet rá, hogy ne ránduljon mosolyra az arca. De tényleg, erőlködik.*
~ Amúgy is jó lesz a dagadtnak egy kis diéta. ~ *vihorászik magában egy kicsit.*
- Legyen hát így. *hagyja helyben, bár mind Darelék, mind ő azon lesz, hogy Argus mielőbb talpra álljon és elhagyja Amon Ruadhot. Csak remélni meri, hogy ez idő alatt a varázsló nem kever újabb botrányt.*
*A vezér pillantása most Lyrianára esik, és furcsán savanyú ízt érez a szájában. A kis vörös nagyon szótlan megint, pedig hogy elcsicsergett az idegenekkel.*
- Maradj mellettem, Lyriana. Cysmin eltűnt a balfenéken, és kell nekem egy kis segítség. *nem rohangálhat folyton ő mindenért.*
- Néddamár. Előmászott a Réveteg. *húzódik össze a szeme, és akaratlanul is felvillan előtte Argus jóslata. Az ork jelenléte nem tekinthető jó ómennek, de egyelőre még nem vette rá magát, hogy elkergesse vagy áldozatként tűzre vesse. Talán tényleg céllal van itt.*
~ Höh. Csak az óriások agyon ne verjék. Vagy de. Hehe. ~ *megoldaná mindjárt egy-két gondját.*
- Lyriana, maradj a vendégeinkkel, amíg én megnézem a kaput. *legalább ellesz egy kicsit a vörös rabszolgalány, és Darelék sem maradnak felügyelet nélkül.*
- De tudd a helyed.
//Gyilokjáró - Kagan, Őrség//
*Néhány perc alatt leér a kapuhoz és felmegy a a gyilokjáróra, ahonnan egyből rálát az Amon Ruadh-i kis sátortáborra.*
- Dharren! Ha végeztél ezzel a sok mihasznával, tereld be, ki a táborba való, aztán mára bezárjuk a Kapukat. Csak a törpök fognak indulni, még az éjjel. *instruálja az Őrségparancsnokot, majd Akheelhoz fordul.*
- Bírod még, Vadászok Gyöngye? *vigyorog le a kis vörös íjászra, aki valószínűleg igencsak elmélyül az őrségben. Vagy inkább a csöncsörékben, ez sokkal életszerűbb.*
- Történt valami érdekes? Mi folyik ott lenn? *valahogy úgy tűnik neki, hogy sem a törpék, sem a gnóm kalmár nem haladtak valami sokat. Sőt, két törpét nem is lát a háromból.*
- MIRAKH?! Mi a fene van már? *ordít le a törpék jelenlegi vezetőjének, akinek széke - Kagan hanghordozásából ítélve - igencsak inog. A vezér nem tűri a totyakoskodást, és még ha nem is Mirakh az, aki lóg, akkor is ő felel. Hiszen ő a kis csapat vezetője.*
*Darel szavaira bólint, nagyjából így gondoltam, így számolta ő is.*
- Majd készítettek valami... szürcsölhetőt. *mondja nagyon komolyan, és nagy hangsúlyt fektet rá, hogy ne ránduljon mosolyra az arca. De tényleg, erőlködik.*
~ Amúgy is jó lesz a dagadtnak egy kis diéta. ~ *vihorászik magában egy kicsit.*
- Legyen hát így. *hagyja helyben, bár mind Darelék, mind ő azon lesz, hogy Argus mielőbb talpra álljon és elhagyja Amon Ruadhot. Csak remélni meri, hogy ez idő alatt a varázsló nem kever újabb botrányt.*
*A vezér pillantása most Lyrianára esik, és furcsán savanyú ízt érez a szájában. A kis vörös nagyon szótlan megint, pedig hogy elcsicsergett az idegenekkel.*
- Maradj mellettem, Lyriana. Cysmin eltűnt a balfenéken, és kell nekem egy kis segítség. *nem rohangálhat folyton ő mindenért.*
- Néddamár. Előmászott a Réveteg. *húzódik össze a szeme, és akaratlanul is felvillan előtte Argus jóslata. Az ork jelenléte nem tekinthető jó ómennek, de egyelőre még nem vette rá magát, hogy elkergesse vagy áldozatként tűzre vesse. Talán tényleg céllal van itt.*
~ Höh. Csak az óriások agyon ne verjék. Vagy de. Hehe. ~ *megoldaná mindjárt egy-két gondját.*
- Lyriana, maradj a vendégeinkkel, amíg én megnézem a kaput. *legalább ellesz egy kicsit a vörös rabszolgalány, és Darelék sem maradnak felügyelet nélkül.*
- De tudd a helyed.
//Gyilokjáró - Kagan, Őrség//
*Néhány perc alatt leér a kapuhoz és felmegy a a gyilokjáróra, ahonnan egyből rálát az Amon Ruadh-i kis sátortáborra.*
- Dharren! Ha végeztél ezzel a sok mihasznával, tereld be, ki a táborba való, aztán mára bezárjuk a Kapukat. Csak a törpök fognak indulni, még az éjjel. *instruálja az Őrségparancsnokot, majd Akheelhoz fordul.*
- Bírod még, Vadászok Gyöngye? *vigyorog le a kis vörös íjászra, aki valószínűleg igencsak elmélyül az őrségben. Vagy inkább a csöncsörékben, ez sokkal életszerűbb.*
- Történt valami érdekes? Mi folyik ott lenn? *valahogy úgy tűnik neki, hogy sem a törpék, sem a gnóm kalmár nem haladtak valami sokat. Sőt, két törpét nem is lát a háromból.*
- MIRAKH?! Mi a fene van már? *ordít le a törpék jelenlegi vezetőjének, akinek széke - Kagan hanghordozásából ítélve - igencsak inog. A vezér nem tűri a totyakoskodást, és még ha nem is Mirakh az, aki lóg, akkor is ő felel. Hiszen ő a kis csapat vezetője.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:27:52
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:27:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vacsorafőzés//
* Bőszen szívogatja a fogai közé ragadt halcafatokat, mancsával meg nyomkorássza szerencsétlen rákot, mikor a jól ismert hang a szokásos hévvel ráparancsol. Igen, számított erre, a hegyesfülűnek valami sokadik érzéke gondoskodhat róla, hogy mindig akkor bukkanjon fel, mikor a torkos ork éhségét csillapítja.
Groteszkül elvigyorodik a gyógyító felé, hogy sárga fogai és a fehér hús egy az egyben bámuljanak a nőstény képébe, majd összecsukja pofáját és nagyot nyelve eltünteti a falatokat gyomrában. *
- Ugugnak lyukas volt a bele, mégis hordta a sziklákat!
* Felesel komoly hangon az őt ért vádakra, s való igaz, a thargodarok közé kerülésekor élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozott. Dolgozgatott ő, ímmel-ámmal, de gyógyulása sok pihenést, gyógyfüvet, meg lakmározást kívánt.
Mindenesetre a két óriás közelsége végett jól meggondolja mit tegyen most, s úgy dönt nem ingereli tovább az állapotos nőstényt- bambán rápillant, majd a rákra, ismét a nőre, majd megint az ollós rémre, s a meg nem kezdett falatot végül visszateszi oda, ahonnan elvette. Egy halacskát már elmajszolt, egy kicsit tud még várni a következő falatra. *
- Meggyógyítottad a sebet, úgyhogy Ugug még tud várni egy keveset, csak mert te kéred.* Bambán pillant a nagyra nőtt mamlaszokra, majd újra a nőre. Ez valamiféle elismerésvolt tőle, a tiszteletnek halovány jele, kérdés, hogy hogyan fogadja ezt a hegyesfülű. Vagy egyáltalán hogyan fogadná ezt itt bárki, pont tőle.* - Mikor jön már a kölyök?
* Vakkantja oda nyers egyszerűségével kíváncsi kérdését a gyógyítónak, mi errefelé tán bántóan hangozhat, pedig csak azt tudakolja "kedvesen", hogy hányadik hónapban is van a szigorú őzléptű.
Közben az óriás nőstény már ki is oktatja, valami olyasmivel, hogy nem szabad, meg hogy nincsen kész. Nincsen kész? Hal, kinn a vízből, ráadásul még fűszerek is vannak rátéve, ez több, mint kész van. A négylábúakat nem szereti nyersen, csak épp ha muszáj, de ezek a pikkelyesek tökéletesek frissen, egyenesen a hűs folyóból merve. A szálkákkal kell vigyázni, nehogy úgy járjon, mint szerencsétlen Gurukk- meg még biztos jó néhányan-, kinek torkán akadt egy jókora darab. *
- Mikor lesz akkor kész? Sör van valahol?
* Ha nem ehet egyelőre, inni hátha, s kérdezi most erről a termetes nőcskét.*
* Bőszen szívogatja a fogai közé ragadt halcafatokat, mancsával meg nyomkorássza szerencsétlen rákot, mikor a jól ismert hang a szokásos hévvel ráparancsol. Igen, számított erre, a hegyesfülűnek valami sokadik érzéke gondoskodhat róla, hogy mindig akkor bukkanjon fel, mikor a torkos ork éhségét csillapítja.
Groteszkül elvigyorodik a gyógyító felé, hogy sárga fogai és a fehér hús egy az egyben bámuljanak a nőstény képébe, majd összecsukja pofáját és nagyot nyelve eltünteti a falatokat gyomrában. *
- Ugugnak lyukas volt a bele, mégis hordta a sziklákat!
* Felesel komoly hangon az őt ért vádakra, s való igaz, a thargodarok közé kerülésekor élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozott. Dolgozgatott ő, ímmel-ámmal, de gyógyulása sok pihenést, gyógyfüvet, meg lakmározást kívánt.
Mindenesetre a két óriás közelsége végett jól meggondolja mit tegyen most, s úgy dönt nem ingereli tovább az állapotos nőstényt- bambán rápillant, majd a rákra, ismét a nőre, majd megint az ollós rémre, s a meg nem kezdett falatot végül visszateszi oda, ahonnan elvette. Egy halacskát már elmajszolt, egy kicsit tud még várni a következő falatra. *
- Meggyógyítottad a sebet, úgyhogy Ugug még tud várni egy keveset, csak mert te kéred.* Bambán pillant a nagyra nőtt mamlaszokra, majd újra a nőre. Ez valamiféle elismerésvolt tőle, a tiszteletnek halovány jele, kérdés, hogy hogyan fogadja ezt a hegyesfülű. Vagy egyáltalán hogyan fogadná ezt itt bárki, pont tőle.* - Mikor jön már a kölyök?
* Vakkantja oda nyers egyszerűségével kíváncsi kérdését a gyógyítónak, mi errefelé tán bántóan hangozhat, pedig csak azt tudakolja "kedvesen", hogy hányadik hónapban is van a szigorú őzléptű.
Közben az óriás nőstény már ki is oktatja, valami olyasmivel, hogy nem szabad, meg hogy nincsen kész. Nincsen kész? Hal, kinn a vízből, ráadásul még fűszerek is vannak rátéve, ez több, mint kész van. A négylábúakat nem szereti nyersen, csak épp ha muszáj, de ezek a pikkelyesek tökéletesek frissen, egyenesen a hűs folyóból merve. A szálkákkal kell vigyázni, nehogy úgy járjon, mint szerencsétlen Gurukk- meg még biztos jó néhányan-, kinek torkán akadt egy jókora darab. *
- Mikor lesz akkor kész? Sör van valahol?
* Ha nem ehet egyelőre, inni hátha, s kérdezi most erről a termetes nőcskét.*
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:06:12
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:06:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsorafőzés//
- Szerintem már nincs más Trodd. Üljél csak le ide. Visszajön Chiari kedves, megfűszerezi a halászlevet és készen is van a vacsora. Úgyhogy már ne menjél el, maradjál és együnk.
* Marasztalja a csendes férfit és közben néha megkavarja a halászlevet, a többi meg már megsült közben. De aztán feltűnik egy fél-ork, aki eléggé csúnyán néz ki, meg egyébként is. *
- Nem szabad enni hé! Még nincsen készen és meg kell várni a többieket is.
* Bátorodik fel, ahogy Chiari kedves jön már és ő is rászól a, az izére, fél-orkra. Aki valami Ugugnak van hívva. Muszáj lesz neki békén hagynia a vacsorát, mert az halaknál ott van ő, mint óriás és ott van Rolko is, aki szintén óriás és amúgy az ő hímje. Na. Nem kever le neki egyet sem, meg nem is csap rája a kezére, de rája szól, hogy hess arrébb. *
- Szerintem már nincs más Trodd. Üljél csak le ide. Visszajön Chiari kedves, megfűszerezi a halászlevet és készen is van a vacsora. Úgyhogy már ne menjél el, maradjál és együnk.
* Marasztalja a csendes férfit és közben néha megkavarja a halászlevet, a többi meg már megsült közben. De aztán feltűnik egy fél-ork, aki eléggé csúnyán néz ki, meg egyébként is. *
- Nem szabad enni hé! Még nincsen készen és meg kell várni a többieket is.
* Bátorodik fel, ahogy Chiari kedves jön már és ő is rászól a, az izére, fél-orkra. Aki valami Ugugnak van hívva. Muszáj lesz neki békén hagynia a vacsorát, mert az halaknál ott van ő, mint óriás és ott van Rolko is, aki szintén óriás és amúgy az ő hímje. Na. Nem kever le neki egyet sem, meg nem is csap rája a kezére, de rája szól, hogy hess arrébb. *
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 18:53:24
Üzenet elküldve: 2014-07-02 18:53:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél Kagan, majd Vacsorafőzés//
* Most mit mondjon a vezér panaszos szavára? Miért ő hajolgat feltörölni a vért, és nem egy szolgának szól ezért? Ugyan, kinek szólna? Az egyik ki se mozdul a helyéről, mióta nekiálltak itt építkezni, a másik meg bóklászik a táborban, mintha semmi dolga nem lenne. *
- Szerencse, hogy Rolko nem volt még itthon. Nemrég még integetéssel búcsúztak, mikor Rolko ment a folyópartra, most már el sem engedik egymás kezét, csak ha muszáj.
* Mosolyodik el, de ezt mindenki más is látja a környezetükben. Még megvárja, amíg a mágus visszakéri a holmiját, majd a két óriással, Azillal és az újjal visszaindulnak a tűzhöz. *
- Gyerünk Azil, nemsokára megfő minden.
* Indul el az ismerős óriás mellett, kicsit nehézkesen, mert a baba megint mocorogni kezd hasában. Úgy látszik a sok sétálástól ő is nekibuzdult és úszkálni szottyant kedve, meg rugdosni. Mikor ez egy kicsit csillapodik, felszegi a fejét, hogy lássa az óriás arcát. *
- Üdv! Úgy látom te vagy törzsünk egyik új tagja. Chiari vagyok, a gyógyító és a szakácsnő, egyelőre. Amint látod, most már egyre több segítség kell.
- Halászlé lesz és fűszeres vajban sült halak, köszönhetően Azilnak is, ugye Azil?
* Paskolja meg az óriás vállát, ahogy lassan közelednek a tűzhöz, ahol a vacsora fő. És ahol egy rég látott alak - akiről remélte, hogy elette már a fene, vagy valami más innen - épp az üstöknél kotorászik. Sajnos nincs kéznél bot, de attól még erélyesen rászól. *
- Ugug! Viszed onnan a mancsod te léhűtő!
- Rolko, Niana, ne hagyjátok! Hetek óta csak fekszik ez mihaszna alak, mikor tengernyi dolog lenne és alig van pár sebe. Bezzeg más egy lábsebbel már három nap múltán beáll dolgozni.
* Dohog hangosan és igencsak szenvedélyesen. Állapota és a távolság miatt most felhatalmazza a két óriást, hogy adjanak ők neki egy tockost. Vagy akármit. *
- Majd pont ez a lustaság fog enni először.
* Most mit mondjon a vezér panaszos szavára? Miért ő hajolgat feltörölni a vért, és nem egy szolgának szól ezért? Ugyan, kinek szólna? Az egyik ki se mozdul a helyéről, mióta nekiálltak itt építkezni, a másik meg bóklászik a táborban, mintha semmi dolga nem lenne. *
- Szerencse, hogy Rolko nem volt még itthon. Nemrég még integetéssel búcsúztak, mikor Rolko ment a folyópartra, most már el sem engedik egymás kezét, csak ha muszáj.
* Mosolyodik el, de ezt mindenki más is látja a környezetükben. Még megvárja, amíg a mágus visszakéri a holmiját, majd a két óriással, Azillal és az újjal visszaindulnak a tűzhöz. *
- Gyerünk Azil, nemsokára megfő minden.
* Indul el az ismerős óriás mellett, kicsit nehézkesen, mert a baba megint mocorogni kezd hasában. Úgy látszik a sok sétálástól ő is nekibuzdult és úszkálni szottyant kedve, meg rugdosni. Mikor ez egy kicsit csillapodik, felszegi a fejét, hogy lássa az óriás arcát. *
- Üdv! Úgy látom te vagy törzsünk egyik új tagja. Chiari vagyok, a gyógyító és a szakácsnő, egyelőre. Amint látod, most már egyre több segítség kell.
- Halászlé lesz és fűszeres vajban sült halak, köszönhetően Azilnak is, ugye Azil?
* Paskolja meg az óriás vállát, ahogy lassan közelednek a tűzhöz, ahol a vacsora fő. És ahol egy rég látott alak - akiről remélte, hogy elette már a fene, vagy valami más innen - épp az üstöknél kotorászik. Sajnos nincs kéznél bot, de attól még erélyesen rászól. *
- Ugug! Viszed onnan a mancsod te léhűtő!
- Rolko, Niana, ne hagyjátok! Hetek óta csak fekszik ez mihaszna alak, mikor tengernyi dolog lenne és alig van pár sebe. Bezzeg más egy lábsebbel már három nap múltán beáll dolgozni.
* Dohog hangosan és igencsak szenvedélyesen. Állapota és a távolság miatt most felhatalmazza a két óriást, hogy adjanak ők neki egy tockost. Vagy akármit. *
- Majd pont ez a lustaság fog enni először.
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:46:34
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:46:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vacsorafőzés//
* Botjára támaszkodva botorkál elő a sötétből, bizonytalan léptekkel, vadul szaglászva a levegőben úszó friss illatok után. Zöld pofája nyál csorgatva húzódik elégedett grimaszba, mikor kiszagolja a fűszeres hal, s némi köret kellemes aromáját, aztán már fordul is az üst és a tüsténkedő lények irányába, hogy ő is elfogyassza maga vacsoráját. Nagy szemei bambán fénylenek, sűrű fátylat szőtt tekintetére valami bódító hatású gaz csípős füstje.
Az utóbbi napokban, hetekben, ki tudja mennyi ideje is, meglapult, s fülét-farkát behúzva tüsténkedett naphosszat az erődön- nem feleselt, nem lázadt, nem is szájalt a többieknek, hisz az élete múlhat rajta, errefelé nem szívlelik fajtáját. Nagyon nem.*
- Ugug éhes, lehet már enni?
* Dörmögi gurgulázó hangján ahogy odaér az üsthöz, be is pofátlankodik a távozó óriás helyére, s nézegeti a pácban úszó halacskákat, az edényekben pihenő zöldségeket. Néha a többi jelenlévőre is vet egy bamba pillantást, de fene se tudja itt ki-kicsoda, annyian vannak már, ráadásul az emlékezete sem túl fényes. Nyurga harcos karddal, kövér barbár bárddal, hegyesfülű pojáca íjjal; valahogy így tartja csak számon thargodarékat, meg a hozzájuk csapódó furcsábbnál-furcsább szerzeteket. Bár azok pillantásaiból ítélve itt még mindig Ugug a legfurcsább: egy zöldbőrű, ki az orkok gyűlölt ellenségeinél tanyázik... Fél füllel már azt is hallotta valahonnan, hogy fél-orknak gúnyolják a háta mögött, na ettől ökölbe szorult a keze, s nem sok kellett hozzá, hogy karmaival léket ne verjen valaki tökfejébe. De ő csak elvan csendben, dolgozgat, habzsolja a füveit, néha meg mormog magában; egyszerűen nincs hová mennie. Népe elárulta, s ezért legszívesebben arcon köpné őket, saját származását persze megtagadni nem tudná. A thargodarokban meg van valami tiszteletreméltó, s bárki bármit is mondjon, sok dologban nagyon is hasonlítanak az ork törzsekhez: makacs, öntudatos, nyers népek ezek is, bár a hegyi orkoktól azért jóval civilizáltabbak. Hitükben sem különböznek annyira egymástól, bár Ugugnak személyesen még nem volt szerencséje a Szellemjáróhoz, ahogy egyébként a vezérrel sem rendezte le dolgát. Jobb volt eddig csendben lapítani ugye, de ez nem mehet így a végtelenségig. *
- Halacska, gyere ide. Cupp-cupp! Rákocska, te is!
* Karmos mancsával kikapar egy pácolt, átsült halat az egyik edényből, s arca elé tartva szájával utánozza annak cuppogását, másik kezével meg egy rák után kutat- tudja a fene, hogy az készen van-e már, de nincs itt a Chiari nevű, hogy a fejére csaphasson- addig jó. Egyelőre nem igazán foglalkozik a többiekkel, még túl éhes ahhoz. *
* Botjára támaszkodva botorkál elő a sötétből, bizonytalan léptekkel, vadul szaglászva a levegőben úszó friss illatok után. Zöld pofája nyál csorgatva húzódik elégedett grimaszba, mikor kiszagolja a fűszeres hal, s némi köret kellemes aromáját, aztán már fordul is az üst és a tüsténkedő lények irányába, hogy ő is elfogyassza maga vacsoráját. Nagy szemei bambán fénylenek, sűrű fátylat szőtt tekintetére valami bódító hatású gaz csípős füstje.
Az utóbbi napokban, hetekben, ki tudja mennyi ideje is, meglapult, s fülét-farkát behúzva tüsténkedett naphosszat az erődön- nem feleselt, nem lázadt, nem is szájalt a többieknek, hisz az élete múlhat rajta, errefelé nem szívlelik fajtáját. Nagyon nem.*
- Ugug éhes, lehet már enni?
* Dörmögi gurgulázó hangján ahogy odaér az üsthöz, be is pofátlankodik a távozó óriás helyére, s nézegeti a pácban úszó halacskákat, az edényekben pihenő zöldségeket. Néha a többi jelenlévőre is vet egy bamba pillantást, de fene se tudja itt ki-kicsoda, annyian vannak már, ráadásul az emlékezete sem túl fényes. Nyurga harcos karddal, kövér barbár bárddal, hegyesfülű pojáca íjjal; valahogy így tartja csak számon thargodarékat, meg a hozzájuk csapódó furcsábbnál-furcsább szerzeteket. Bár azok pillantásaiból ítélve itt még mindig Ugug a legfurcsább: egy zöldbőrű, ki az orkok gyűlölt ellenségeinél tanyázik... Fél füllel már azt is hallotta valahonnan, hogy fél-orknak gúnyolják a háta mögött, na ettől ökölbe szorult a keze, s nem sok kellett hozzá, hogy karmaival léket ne verjen valaki tökfejébe. De ő csak elvan csendben, dolgozgat, habzsolja a füveit, néha meg mormog magában; egyszerűen nincs hová mennie. Népe elárulta, s ezért legszívesebben arcon köpné őket, saját származását persze megtagadni nem tudná. A thargodarokban meg van valami tiszteletreméltó, s bárki bármit is mondjon, sok dologban nagyon is hasonlítanak az ork törzsekhez: makacs, öntudatos, nyers népek ezek is, bár a hegyi orkoktól azért jóval civilizáltabbak. Hitükben sem különböznek annyira egymástól, bár Ugugnak személyesen még nem volt szerencséje a Szellemjáróhoz, ahogy egyébként a vezérrel sem rendezte le dolgát. Jobb volt eddig csendben lapítani ugye, de ez nem mehet így a végtelenségig. *
- Halacska, gyere ide. Cupp-cupp! Rákocska, te is!
* Karmos mancsával kikapar egy pácolt, átsült halat az egyik edényből, s arca elé tartva szájával utánozza annak cuppogását, másik kezével meg egy rák után kutat- tudja a fene, hogy az készen van-e már, de nincs itt a Chiari nevű, hogy a fejére csaphasson- addig jó. Egyelőre nem igazán foglalkozik a többiekkel, még túl éhes ahhoz. *
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:14:13
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:14:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsorafőzés//
*Úgy látszik a tejmester nem akarja Trodd-ot az állatok körül. Meg is sértődhetne de, nem teszi. Hiábavaló lenne. Most megfejte az állatokat, hogy csináljon valamit de, ha ezt inkább Learon akarja tenni akkor váljék egészségére. Trodd hangján nem érződik érzelem.*
-Ha neked így jó. De a tehenet háromszor.
*Fontosnak tartja ezt hisz szinte majdnem biztos, hogy a tehén csak egyszer volt megfejve reggel. Pedig van különbség. Trodd nem tudja, hogy Learonnak volt-e már dolga tehénnel vagy csak kecskéje volt eddig. Nincs kedve visszamenni a tűzhöz és heverészni egész nap azt csinálta. Nianához fordul.*
-Segíthetek még valamit?
*Úgy látszik a tejmester nem akarja Trodd-ot az állatok körül. Meg is sértődhetne de, nem teszi. Hiábavaló lenne. Most megfejte az állatokat, hogy csináljon valamit de, ha ezt inkább Learon akarja tenni akkor váljék egészségére. Trodd hangján nem érződik érzelem.*
-Ha neked így jó. De a tehenet háromszor.
*Fontosnak tartja ezt hisz szinte majdnem biztos, hogy a tehén csak egyszer volt megfejve reggel. Pedig van különbség. Trodd nem tudja, hogy Learonnak volt-e már dolga tehénnel vagy csak kecskéje volt eddig. Nincs kedve visszamenni a tűzhöz és heverészni egész nap azt csinálta. Nianához fordul.*
-Segíthetek még valamit?
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:41:53
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:41:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsorafőzés//
* Niana aztán megcsinál mindent, amit mondanak neki. Már persze akkor, ha tudja, hogyan csinálja. Iszik a tejből, jó, nem sokat, de azért meghúzza egészséggel és kavargatja a halászlét. A fűszerezéssel még megvárja Chiari kedvest, mert halat még nem főzött vele. De aztán már ebben is be fog majd tudni segíteni. Meg majd megyen ő meg Rolko megnézni kunyhó, amit Rolko építeni. Jó lesz! Jön a Tejesemberi is, de akkor ő csak azért jön, hogy lássa merre vagyon. *
- Szerintem várjál még, mert ilyenkor szokták az őröket leváltani, hogy ehessenek rendesen és mehessenek piheni. Merthogy tegnap is ilyen tájban volt az, meg már korábban is.
* Mondja el a véleményét aszerint, amit tapasztalt itt. De attól még a Tejesember vihet külön enni az Akhélnak. *
* Niana aztán megcsinál mindent, amit mondanak neki. Már persze akkor, ha tudja, hogyan csinálja. Iszik a tejből, jó, nem sokat, de azért meghúzza egészséggel és kavargatja a halászlét. A fűszerezéssel még megvárja Chiari kedvest, mert halat még nem főzött vele. De aztán már ebben is be fog majd tudni segíteni. Meg majd megyen ő meg Rolko megnézni kunyhó, amit Rolko építeni. Jó lesz! Jön a Tejesemberi is, de akkor ő csak azért jön, hogy lássa merre vagyon. *
- Szerintem várjál még, mert ilyenkor szokták az őröket leváltani, hogy ehessenek rendesen és mehessenek piheni. Merthogy tegnap is ilyen tájban volt az, meg már korábban is.
* Mondja el a véleményét aszerint, amit tapasztalt itt. De attól még a Tejesember vihet külön enni az Akhélnak. *
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:50:31
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Morwon köszönti a szellemjárót és mivel úgy tűnik nincs mondanivalója, így a tűz felé fordul. Jó megmelegedni kissé a tűznél. Elfáradt és éhes is. Jó volna végre finom ételből falatozni. Orra jól szimatol és finom illatokat érez.
~Vajon mi fő itt? Talán hal? Finom hal. ~ Elmosolyodik magában, s képzeletében a nyála is kicsordul. A valóságban nem, mert tudja, hogy azt nem illik. Erősen szimatol, közben szemével fürkészi a tűz körül ülő embereket és más népeket. ~Tényleg sokan vannak itt. Még a kpauban is utánam jöttek még vagy hárman, biztosan azért lett a végére már kissé mogorva az őr. ~ Tényleg elég nehéz munka lehet naphosszat a kapuban állni, s az erre tévedőknek elmagyarázni mindent. Morwon nyugodtan ül a tűznél és türelmesen vár. *
*Morwon köszönti a szellemjárót és mivel úgy tűnik nincs mondanivalója, így a tűz felé fordul. Jó megmelegedni kissé a tűznél. Elfáradt és éhes is. Jó volna végre finom ételből falatozni. Orra jól szimatol és finom illatokat érez.
~Vajon mi fő itt? Talán hal? Finom hal. ~ Elmosolyodik magában, s képzeletében a nyála is kicsordul. A valóságban nem, mert tudja, hogy azt nem illik. Erősen szimatol, közben szemével fürkészi a tűz körül ülő embereket és más népeket. ~Tényleg sokan vannak itt. Még a kpauban is utánam jöttek még vagy hárman, biztosan azért lett a végére már kissé mogorva az őr. ~ Tényleg elég nehéz munka lehet naphosszat a kapuban állni, s az erre tévedőknek elmagyarázni mindent. Morwon nyugodtan ül a tűznél és türelmesen vár. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094