//Gödör//
*Nagyot néz a tündér szavai hallatára. Gondolta, hogy eszelős, hiszen ilyen lövöldözésbe csak egy őrült kezd, de sosem gondolta volna, hogy ennyire elment az esze. Azonban valahol mégiscsak igaza van Valiannak is, de Learon sem olyan hülye, hogy belemenne egy ilyen harcba, hiszen legjobb tudomása szerint esélye sem lenne. Valószínűleg nem csak szerinte, hanem a valóságban is veszítene.*
-Így van, elégtételre vágyom! Nem is kicsit, de afölött a tény felett nem siklom el botor módra, hogy én egy félkarú pásztor vagyok, aki sosem tanult harcolni, ön pedig képzett fegyverforgató!
*Learon leteszi a trágyával teli vödröt. Eldöntötte, hogy nem fogja ráönteni a tündérre, hiszen úgy tűnik, hogy egyszerűen egy elborult elméjű alakkal van dolga. Learon az észérvek embere, és úgy gondolja, ez nem helyes. Nem arról van szó, hogy félne, hiszen ez egyáltalán nem lenne igaz. Talán még sajnálja is kicsit Valiant, de azért mégiscsak megérdemli, ami történik vele a gödörben, a trágya között.*
-Mielőtt meg kíván ölni, gondolkodjon el rajta, hogy én semmit nem tettem ön ellen, egyszerűen csak elmentem legeltetni! De ha ennyire meg akar ölni ezek után is, akkor bátran kiállok harcolni! Még, ha tudom, hogy semmi esélyem sincs, akkor is!
*Ezután hátat fordít a tündérnek és börtönének és elsétál Akheel után. Tudja, hogy nem volt értelme annak, hogy beszélt Valiannal, hiszen amilyen őrült láng lobogott a szemében, kétséges, hogy egyáltalán képes-e jelen helyzetében elgondolkodni azon, hogy mi a helyes.*
~Egyáltalán tudja vajon mit jelent az, hogy helyesen cselekedni?~