Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:22:58
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:22:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Csak hümmög a férfi szavaira elsőre, de sosem állná meg, hogy ne adjon hangot véleményének.*
-Hányan csúsztak már meg a tisztesség talaján, kalmár uram? Az a padló, ami arannyal van kikövezve, sosem lesz egy tisztességes ember otthona. De ne essék félreértés. Én bárkinek megadom az esélyt. De abból csak egy van, s ha eljátssza az illető, az nem marad büntetlen.
*Szakállát simogatva hallgatja a férfit, majd értően bólint.*
-Az artheniori bort jobb, ha artheniorira bízom. Nem vagyok jártas azokban az italokban. Lepjen meg! *Megenged egy halovány mosolyt, mielőtt folytatná.*
-Láthatta, egyszerű népek vagyunk. Kelmék, luxuscikkek nem csillogtatják a fantáziánk. Előbb vesszük el, minthogy aranyat adnánk érte. Ami engem érdekelhet, az Arthenior piacán aligha fellelhető. *Emeli fel mutatóujját.*
-Láttam egy férfit, ki puszta kézzel emelte fel lovát. És nem akármilyen ló volt az. Azt mondták róla, hogy a medálján mágia ül, mi erejét fokozza. Bolond beszédnek tartottam akkoriban, de azóta is sokszor eszembe jut. Felteszem, ilyen cikket még a legjobb artheniori kereskedő sem tart a szekerén! *Sárga tekintetével még egyszer végigméri Orthust, majd ismét a trónszék felé veszi az irányt.*
-Hanem ha hall bármit Kagaenae Thagodarról, megfizetem az információt. Csak jusson el hozzám minél előbb. *Megcirógatja a farkas füle tövét, majd helyet foglal székében ismét. Kíváncsi, tartogat-e mást is a kalmár, vagy végeztek az ügyletükkel.*
//Audiencia//
*Csak hümmög a férfi szavaira elsőre, de sosem állná meg, hogy ne adjon hangot véleményének.*
-Hányan csúsztak már meg a tisztesség talaján, kalmár uram? Az a padló, ami arannyal van kikövezve, sosem lesz egy tisztességes ember otthona. De ne essék félreértés. Én bárkinek megadom az esélyt. De abból csak egy van, s ha eljátssza az illető, az nem marad büntetlen.
*Szakállát simogatva hallgatja a férfit, majd értően bólint.*
-Az artheniori bort jobb, ha artheniorira bízom. Nem vagyok jártas azokban az italokban. Lepjen meg! *Megenged egy halovány mosolyt, mielőtt folytatná.*
-Láthatta, egyszerű népek vagyunk. Kelmék, luxuscikkek nem csillogtatják a fantáziánk. Előbb vesszük el, minthogy aranyat adnánk érte. Ami engem érdekelhet, az Arthenior piacán aligha fellelhető. *Emeli fel mutatóujját.*
-Láttam egy férfit, ki puszta kézzel emelte fel lovát. És nem akármilyen ló volt az. Azt mondták róla, hogy a medálján mágia ül, mi erejét fokozza. Bolond beszédnek tartottam akkoriban, de azóta is sokszor eszembe jut. Felteszem, ilyen cikket még a legjobb artheniori kereskedő sem tart a szekerén! *Sárga tekintetével még egyszer végigméri Orthust, majd ismét a trónszék felé veszi az irányt.*
-Hanem ha hall bármit Kagaenae Thagodarról, megfizetem az információt. Csak jusson el hozzám minél előbb. *Megcirógatja a farkas füle tövét, majd helyet foglal székében ismét. Kíváncsi, tartogat-e mást is a kalmár, vagy végeztek az ügyletükkel.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:38:59
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:38:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Audiencia//
*Bólint Yagnar szavaira. Valóban, ezt a várat is el kellett kezdeni megépíteni valakinek, aki valószínűleg sose érte meg, hogy lássa teljes pompájában. Ahogy az ő nagyapja se látta a gazdagságot, amit az apja elért. Csak remélni tudja, hogy lesz még a Morthimer háznak olyan diadala, ami minden korábbit túlszárnyal, amikor más ő se él hogy láthassa.
A tharg férfi történetét kíváncsian hallgatja. A fordulat hallatán a szeme se rebben.*
- Aki tisztes üzletet köt, annak nincs oka félni, ha tisztességesek az üzletfelei is.
*Yagnar döntését hallva végül fejet hajt, majd így felel.*
- Megtisztel azzal, hogy lehetőséget ad az üzletre. Kezdjünk hát ezzel! Egyelőre csak megemlítem, hogy családom Artheniorban első sorban a nemesség számára szerzett be olyan dolgokat, amik a piacon nem fellelhetőek. Első sorban műtárgyakat, egzotikus gyümölcsöket és italokat, ruhaneműt. Nemrégiben hoztam meg a döntést, hogy a könnyebben beszerezhető, általánosabb portékákkal is ismét üzletelni fogok. De ha olyasmire lenne szüksége, amit nem lehet beszerezni még egy forgalmas piacon se, jussak eszébe! Talán sikerrel járok, ha nem is gyorsan.
Ami pedig a bort illeti, a Jám pincészet borát dícsérik, de a legnépszerűbb talán a Harsogó. Na persze csak akkor, ha legalább egy évtizedet érlelődött. Örömmel hozok Önnek ebből egy hordónyit, amikor legközelebb erre járok. Vagy netán van másmilyen bor, ami jobban érdekelné?
//Audiencia//
*Bólint Yagnar szavaira. Valóban, ezt a várat is el kellett kezdeni megépíteni valakinek, aki valószínűleg sose érte meg, hogy lássa teljes pompájában. Ahogy az ő nagyapja se látta a gazdagságot, amit az apja elért. Csak remélni tudja, hogy lesz még a Morthimer háznak olyan diadala, ami minden korábbit túlszárnyal, amikor más ő se él hogy láthassa.
A tharg férfi történetét kíváncsian hallgatja. A fordulat hallatán a szeme se rebben.*
- Aki tisztes üzletet köt, annak nincs oka félni, ha tisztességesek az üzletfelei is.
*Yagnar döntését hallva végül fejet hajt, majd így felel.*
- Megtisztel azzal, hogy lehetőséget ad az üzletre. Kezdjünk hát ezzel! Egyelőre csak megemlítem, hogy családom Artheniorban első sorban a nemesség számára szerzett be olyan dolgokat, amik a piacon nem fellelhetőek. Első sorban műtárgyakat, egzotikus gyümölcsöket és italokat, ruhaneműt. Nemrégiben hoztam meg a döntést, hogy a könnyebben beszerezhető, általánosabb portékákkal is ismét üzletelni fogok. De ha olyasmire lenne szüksége, amit nem lehet beszerezni még egy forgalmas piacon se, jussak eszébe! Talán sikerrel járok, ha nem is gyorsan.
Ami pedig a bort illeti, a Jám pincészet borát dícsérik, de a legnépszerűbb talán a Harsogó. Na persze csak akkor, ha legalább egy évtizedet érlelődött. Örömmel hozok Önnek ebből egy hordónyit, amikor legközelebb erre járok. Vagy netán van másmilyen bor, ami jobban érdekelné?
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:30:31
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:30:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Fel alá sétál, miközben a kereskedőt hallgatja. Sosem bír veszteg maradni, míg másokat hallgat. Hisz van mondandója bőven.
Nehezen tudja még elhelyezni a kereskedőt. Kellően jól forgatja a szavakat és kenetteljes is a maga módján. Legalábbis tisztelettudó. Kibámul a keskeny ablakon beáramló fénybe, s csak nagy sokára szólal meg.*
-A hosszú játékot. *Visszhangozza töprengve.* -A kemény munka mindig dicséretes. Aki e falakat húzatta, éhező népe legjavával érkezett csupán, s nem volt egyebük a megszáradt kenyérnél! *Hümmög egy sort, majd megtámaszkodik a hideg kőfalban.*
-Gyermekkoromban egy vándorkupec gyakorta járta a falumat. Kedvelték a helyiek, mert olyan holmikat hozott, miknek nem voltunk birtokában. Emlékszem, atyám szerzett tőle valami pengetős hangszert is. Sosem tudott megtanulni rajta játszani. *Halovány mosoly játszik arcán, ahogy a kereskedő felé fordul.*
-Jött a virágok havában, s jött a színek havában. Sosem előbb, sosem később. Vidor ember volt, s mindig volt nála valami különleges édesség, amit a gyermekek között osztott. Hanem egyszer kezét vették. *Itt elhallgat, talán éppen a hatás kedvéért.*
-Mint kiderült, nem csak portékát kínált, de uzsorát is. Csak az asszonyoknak. A csonkítás után sosem tért vissza. *Arcizmai megkeményednek egy pillanat erejéig, de hamar vissza is lágyulnak.*
-Nincs okom kételkedni benned, kalmár uram. Csupán azért regéltem el neked e történetet, hogy tudd; a tharg nem megbocsájtó nép. *Körbesétálja Orthust, majd megállapodik vele szemben.*
-Hanem Te vagy az első, ki tiszteletét teszi nálam az oly sokat emlegetett városból. Ez becsülendő. Üzleteljünk hát! Megnézetem, mi rejlik a kincstárban, mire van szüksége a javasasszonyoknak vagy éppen a harcosoknak és üzenek érted. *Vállat von.*
-A hírekre is kíváncsi vagyok. Itt sosem találsz süket fülekre! *Minél többet tud a város, s annak elöljáróinak viselt dolgairól, annál jobb.*
-És ha hoznál Arthenior legjobb borából egy hordónyit... *Tekintetével fejezi be szavait. Kíváncsi a kalmár válaszára.*
//Audiencia//
*Fel alá sétál, miközben a kereskedőt hallgatja. Sosem bír veszteg maradni, míg másokat hallgat. Hisz van mondandója bőven.
Nehezen tudja még elhelyezni a kereskedőt. Kellően jól forgatja a szavakat és kenetteljes is a maga módján. Legalábbis tisztelettudó. Kibámul a keskeny ablakon beáramló fénybe, s csak nagy sokára szólal meg.*
-A hosszú játékot. *Visszhangozza töprengve.* -A kemény munka mindig dicséretes. Aki e falakat húzatta, éhező népe legjavával érkezett csupán, s nem volt egyebük a megszáradt kenyérnél! *Hümmög egy sort, majd megtámaszkodik a hideg kőfalban.*
-Gyermekkoromban egy vándorkupec gyakorta járta a falumat. Kedvelték a helyiek, mert olyan holmikat hozott, miknek nem voltunk birtokában. Emlékszem, atyám szerzett tőle valami pengetős hangszert is. Sosem tudott megtanulni rajta játszani. *Halovány mosoly játszik arcán, ahogy a kereskedő felé fordul.*
-Jött a virágok havában, s jött a színek havában. Sosem előbb, sosem később. Vidor ember volt, s mindig volt nála valami különleges édesség, amit a gyermekek között osztott. Hanem egyszer kezét vették. *Itt elhallgat, talán éppen a hatás kedvéért.*
-Mint kiderült, nem csak portékát kínált, de uzsorát is. Csak az asszonyoknak. A csonkítás után sosem tért vissza. *Arcizmai megkeményednek egy pillanat erejéig, de hamar vissza is lágyulnak.*
-Nincs okom kételkedni benned, kalmár uram. Csupán azért regéltem el neked e történetet, hogy tudd; a tharg nem megbocsájtó nép. *Körbesétálja Orthust, majd megállapodik vele szemben.*
-Hanem Te vagy az első, ki tiszteletét teszi nálam az oly sokat emlegetett városból. Ez becsülendő. Üzleteljünk hát! Megnézetem, mi rejlik a kincstárban, mire van szüksége a javasasszonyoknak vagy éppen a harcosoknak és üzenek érted. *Vállat von.*
-A hírekre is kíváncsi vagyok. Itt sosem találsz süket fülekre! *Minél többet tud a város, s annak elöljáróinak viselt dolgairól, annál jobb.*
-És ha hoznál Arthenior legjobb borából egy hordónyit... *Tekintetével fejezi be szavait. Kíváncsi a kalmár válaszára.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:36:40
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:36:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Elmereng Nettienaya szavain, de hamar rájön, honnan fúj a szél. Borostyán tekintete végigpásztázza az egybegyűlteket, de ő sem látja a szóban forgó asszonyt. A szíve azt súgja, az emberektől riadva tért vissza az erdőbe, de maga is örülne, ha felbukkanna a nő.*
-Jönnek még. *Biccent Nettienaya felé, mielőtt elfordulna. Nem bánkódhat azokon, kik nincsenek itt. Azokat kell rendeznie, kik itt vannak, s szerencsére akadnak szép számmal. Épp elegen.
Közben a csarnokba asztalok, bor és ser érkezik, kancsóban, kupában, üvegben, ahogy épp bírják. Az étek még várat magára egy darabon, hisz azt nehezebb előteremteni.
Maga is megragad egy kupát, és vigyorral nyújtja a szolgáló felé, ki nem is annyira szolgáló, mindinkább harcos. Örömmel tölt azonban bárkinek, ki szomjas, és ez alól ő sem lehet kivétel.
Kupáját emeli mindenki irányába, majd nagyot húz belőle.*
-A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ! *Harsogja, majd hátradől ültében.* -Erre Ti vagytok a tanúim! S azoknak ereiben, kik feleskednek, tharg vér kezd zubogni! *Elszórt röhögés a válasz, de az ő arca komoly.* -Én mondom néktek! *Lehúzza a korsó maradék tartalmát, majd körbefordul aktuális asztaltársaságán. Kiszúrja még a távozó Nettienayát, majd megakad a tekintete Sifraldon. Még a fülében visszhangoznak szavai.* ~Kagan, s előtte elődei~. *Felemások az érzései a legendás hadúrral kapcsolatban. Némileg kényelmetlen a szék, hisz az ő trónusán ül. Tiszteli, s egyben megmagyarázhatatlan haragot is érez szívében iránta. Talán épp azért, mert nem ismerhette meg soha.*
-Mondják, ezen a vidéken puha a föld. Úgy fogja az eke, mint rozsdás kés a Thargodrymeket! *Maga is felkacag, de folytatja.*
-Megtermeljük, amit kell s elvesszük, amire még szükségünk van! Ahogy tették atyáink, az ő atyáik, s még ki tudja, hány atya őelőttük. Én mondom néktek, nem mi választjuk a Vér Útját, hanem az, aki nem adja magától a jogos jussunk! *Csap az asztalra öklével. Közben szép lassan lakomához terítenek, a ser pedig alaposan csúszik a torkán. Elhallgatja népét, velük nevet és velük mulat.*
-Az Ősök legyenek a tanúim rá, ha egyszer beteszem a lábam Artheniorba, hozok néhányat abból a finom bőrű, ékes ruhájú leányból, akikről itt folyton beszéltek!
*Hosszú még az est, s meri remélni, hogy befutnak a késők is.*
*Elmereng Nettienaya szavain, de hamar rájön, honnan fúj a szél. Borostyán tekintete végigpásztázza az egybegyűlteket, de ő sem látja a szóban forgó asszonyt. A szíve azt súgja, az emberektől riadva tért vissza az erdőbe, de maga is örülne, ha felbukkanna a nő.*
-Jönnek még. *Biccent Nettienaya felé, mielőtt elfordulna. Nem bánkódhat azokon, kik nincsenek itt. Azokat kell rendeznie, kik itt vannak, s szerencsére akadnak szép számmal. Épp elegen.
Közben a csarnokba asztalok, bor és ser érkezik, kancsóban, kupában, üvegben, ahogy épp bírják. Az étek még várat magára egy darabon, hisz azt nehezebb előteremteni.
Maga is megragad egy kupát, és vigyorral nyújtja a szolgáló felé, ki nem is annyira szolgáló, mindinkább harcos. Örömmel tölt azonban bárkinek, ki szomjas, és ez alól ő sem lehet kivétel.
Kupáját emeli mindenki irányába, majd nagyot húz belőle.*
-A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ! *Harsogja, majd hátradől ültében.* -Erre Ti vagytok a tanúim! S azoknak ereiben, kik feleskednek, tharg vér kezd zubogni! *Elszórt röhögés a válasz, de az ő arca komoly.* -Én mondom néktek! *Lehúzza a korsó maradék tartalmát, majd körbefordul aktuális asztaltársaságán. Kiszúrja még a távozó Nettienayát, majd megakad a tekintete Sifraldon. Még a fülében visszhangoznak szavai.* ~Kagan, s előtte elődei~. *Felemások az érzései a legendás hadúrral kapcsolatban. Némileg kényelmetlen a szék, hisz az ő trónusán ül. Tiszteli, s egyben megmagyarázhatatlan haragot is érez szívében iránta. Talán épp azért, mert nem ismerhette meg soha.*
-Mondják, ezen a vidéken puha a föld. Úgy fogja az eke, mint rozsdás kés a Thargodrymeket! *Maga is felkacag, de folytatja.*
-Megtermeljük, amit kell s elvesszük, amire még szükségünk van! Ahogy tették atyáink, az ő atyáik, s még ki tudja, hány atya őelőttük. Én mondom néktek, nem mi választjuk a Vér Útját, hanem az, aki nem adja magától a jogos jussunk! *Csap az asztalra öklével. Közben szép lassan lakomához terítenek, a ser pedig alaposan csúszik a torkán. Elhallgatja népét, velük nevet és velük mulat.*
-Az Ősök legyenek a tanúim rá, ha egyszer beteszem a lábam Artheniorba, hozok néhányat abból a finom bőrű, ékes ruhájú leányból, akikről itt folyton beszéltek!
*Hosszú még az est, s meri remélni, hogy befutnak a késők is.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-30 09:15:32
Üzenet elküldve: 2023-05-30 09:15:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* Szemmel követi a felé igyekvő vezér alakját, majd türelmesen engedi, hogy a kezét rajta nyugtassa. Az eskü elmarad, de nem is bánkódik miatta túlzottan. Lassan felemelkedik, és ravaszul elmosolyodik, mielőtt a rá jellemző dörgő nevetést hallatná. *
- Egy-néhány még akad.
* A helyére csúsztatja fegyverét, majd a nevetés maradékával a szeme sarkában indulni készül vissza a csoportosuláshoz.
Első benyomása meglehetősen kellemes, ami Yagnart illeti. Pont a megfelelő mértékben és időben szigorú és szívélyes.
Hamarosan asztalok, és hosszú padok töltik meg a csarnokot a hátuk mögött. Megtorpan menet közben és a vezérre pillant. *
- Kagan, s előtte elődei.
* Arca semleges, nyugodt, egyelőre nem fűz hozzá többet. Nem várta, hogy majd itt is törzse árnyéka nélkül élhet, de abban bízott, még megihat pár kupa sört, míg sort kerítenek erre a beszélgetésre. Ha úgy látja távozhat, él is a lehetőséggel.
Hiszen az asztalok nem kerülnek a helyükre maguktól. A hirtelenjében összeverbuvált lakoma valószínűleg elég váratlanul éri a szakácsokat és a háznépet, de valamit bizonyára egyébként is adtak volna a vár lakosainak, így van mit septiben kihordani az asztalra. Bor és ser pedig minden pincében akad. Ha a rendezkedés befejeződik, Sifrald is helyet foglal néhány ismerős arc között a padokon és érdeklődve figyeli az emberek mulatozását, elbeszéléseit, kiegészítve néhány saját történettel. A sör kellemesen csúszik a torkokon, és hamarosan harsány röhögés és összecsattanó kupák hangja tölti meg a termet.
Sifrald kupáját szorongatva oldalaz a padsorok között, ide-oda vándorol a csarnokban. Élvezi, hogy ismét az övéi között lehet. Ha üres helyet talál, egy történet, vagy egy tréfa erejéig odaül, majd ismét továbbáll. Meglapogat pár vállat, megjegyez pár nevet, hogy aztán reggelig el is felejtse azokat. Kitámolyog a csarnokból, hogy vizeljen egyet, majd visszafelé megtámaszkodik a falban, hogy friss levegőt gyűjtsön a tüdejébe.
Kósza mosoly játszik a szája sarkában. Ezek itt mind az ő népe. Ugyanazon nevetnek amin ő, ugyanazokat a nézeteket vallják, amit ő, ugyanúgy harcolnak, isznak vagy ölelkeznek, ahogyan ő is. Az Ősök tudják mióta, de egy kicsit megint otthon érzi magát. *
* Szemmel követi a felé igyekvő vezér alakját, majd türelmesen engedi, hogy a kezét rajta nyugtassa. Az eskü elmarad, de nem is bánkódik miatta túlzottan. Lassan felemelkedik, és ravaszul elmosolyodik, mielőtt a rá jellemző dörgő nevetést hallatná. *
- Egy-néhány még akad.
* A helyére csúsztatja fegyverét, majd a nevetés maradékával a szeme sarkában indulni készül vissza a csoportosuláshoz.
Első benyomása meglehetősen kellemes, ami Yagnart illeti. Pont a megfelelő mértékben és időben szigorú és szívélyes.
Hamarosan asztalok, és hosszú padok töltik meg a csarnokot a hátuk mögött. Megtorpan menet közben és a vezérre pillant. *
- Kagan, s előtte elődei.
* Arca semleges, nyugodt, egyelőre nem fűz hozzá többet. Nem várta, hogy majd itt is törzse árnyéka nélkül élhet, de abban bízott, még megihat pár kupa sört, míg sort kerítenek erre a beszélgetésre. Ha úgy látja távozhat, él is a lehetőséggel.
Hiszen az asztalok nem kerülnek a helyükre maguktól. A hirtelenjében összeverbuvált lakoma valószínűleg elég váratlanul éri a szakácsokat és a háznépet, de valamit bizonyára egyébként is adtak volna a vár lakosainak, így van mit septiben kihordani az asztalra. Bor és ser pedig minden pincében akad. Ha a rendezkedés befejeződik, Sifrald is helyet foglal néhány ismerős arc között a padokon és érdeklődve figyeli az emberek mulatozását, elbeszéléseit, kiegészítve néhány saját történettel. A sör kellemesen csúszik a torkokon, és hamarosan harsány röhögés és összecsattanó kupák hangja tölti meg a termet.
Sifrald kupáját szorongatva oldalaz a padsorok között, ide-oda vándorol a csarnokban. Élvezi, hogy ismét az övéi között lehet. Ha üres helyet talál, egy történet, vagy egy tréfa erejéig odaül, majd ismét továbbáll. Meglapogat pár vállat, megjegyez pár nevet, hogy aztán reggelig el is felejtse azokat. Kitámolyog a csarnokból, hogy vizeljen egyet, majd visszafelé megtámaszkodik a falban, hogy friss levegőt gyűjtsön a tüdejébe.
Kósza mosoly játszik a szája sarkában. Ezek itt mind az ő népe. Ugyanazon nevetnek amin ő, ugyanazokat a nézeteket vallják, amit ő, ugyanúgy harcolnak, isznak vagy ölelkeznek, ahogyan ő is. Az Ősök tudják mióta, de egy kicsit megint otthon érzi magát. *
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-29 21:53:07
Üzenet elküldve: 2023-05-29 21:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Hálálkodó pillantása rövid életű. Nem szokása ismeretlen vadidegenek előtt megalázkodni, vagy azt érezni, bármivel tartozik nekik. Igen, a férfi valóban rendet teremtett már szavak nélkül is, ám ez egyáltalán nem jelenti feltétlenül azt, hogy a leány miatt. Lehetséges, hogy csak őt magát zavarta a tömeg mormogása, egyébként pedig esze ágában sincs tiszteletet, vagy megbecsülést tanúsítani egy külhoni iránt. Egy nő iránt.
Ezt a gyanúját némileg alátámasztja, hogy további interakció nem is érkezik az irányából, ellenben az újonnan a mulatozás hírétől örömködő sokaság közül kiemelkedve második eskütévőként lép előre. És persze, mit adnak az istenek ~az Ősök~ ... rögvest ki is derül róla, hogy ő született tharg.
Nem mozdul, ahogy a férfi kisétál az ácsorgók közül, csupán fejét fordítja enyhén a jelenet irányába, de azt is csak néhány levegővétel erejéig. Míg hallgatja az elhangzó esküt, majd Yagnar válaszát, addig a tömeget nézi, megállapítva, mennyivel elégedettebb morajlás szárnyal fel most, hogy egy népükből származó is csatlakozott hozzájuk. Megforgatja a szemét... lesz mit bizonyítania.*
- Egy barátnak örülnék igazán, ám őt nem látom.
*Fordul végül Yagnar felé, mikor amaz újra hozzá intézi szavait. Myriinek azóta sincs nyoma se, és hiánya kezd egyre fájóbb lenni, noha nem régóta ismerte a leányt. Az első ember volt, akit hosszú évek óta közel engedett a szívéhez, és most ő is eltűnik.
Mikor az új vezér kérdéseivel kezdi bombázni a másik férfit, idejét érzi, hogy kiváljon a társaságból, megkeresni hátasát, fegyvereit, holmiját... valamint barátnőjét, hátha tényleg csak kint ragadt. Ha csak nem tartja fel senki, igyekszik el is tűnni a tömegben. Majd ha sikerült szállást szereznie minden ingóságának, talán visszatér a mulatozásra is.*
*Hálálkodó pillantása rövid életű. Nem szokása ismeretlen vadidegenek előtt megalázkodni, vagy azt érezni, bármivel tartozik nekik. Igen, a férfi valóban rendet teremtett már szavak nélkül is, ám ez egyáltalán nem jelenti feltétlenül azt, hogy a leány miatt. Lehetséges, hogy csak őt magát zavarta a tömeg mormogása, egyébként pedig esze ágában sincs tiszteletet, vagy megbecsülést tanúsítani egy külhoni iránt. Egy nő iránt.
Ezt a gyanúját némileg alátámasztja, hogy további interakció nem is érkezik az irányából, ellenben az újonnan a mulatozás hírétől örömködő sokaság közül kiemelkedve második eskütévőként lép előre. És persze, mit adnak az istenek ~az Ősök~ ... rögvest ki is derül róla, hogy ő született tharg.
Nem mozdul, ahogy a férfi kisétál az ácsorgók közül, csupán fejét fordítja enyhén a jelenet irányába, de azt is csak néhány levegővétel erejéig. Míg hallgatja az elhangzó esküt, majd Yagnar válaszát, addig a tömeget nézi, megállapítva, mennyivel elégedettebb morajlás szárnyal fel most, hogy egy népükből származó is csatlakozott hozzájuk. Megforgatja a szemét... lesz mit bizonyítania.*
- Egy barátnak örülnék igazán, ám őt nem látom.
*Fordul végül Yagnar felé, mikor amaz újra hozzá intézi szavait. Myriinek azóta sincs nyoma se, és hiánya kezd egyre fájóbb lenni, noha nem régóta ismerte a leányt. Az első ember volt, akit hosszú évek óta közel engedett a szívéhez, és most ő is eltűnik.
Mikor az új vezér kérdéseivel kezdi bombázni a másik férfit, idejét érzi, hogy kiváljon a társaságból, megkeresni hátasát, fegyvereit, holmiját... valamint barátnőjét, hátha tényleg csak kint ragadt. Ha csak nem tartja fel senki, igyekszik el is tűnni a tömegben. Majd ha sikerült szállást szereznie minden ingóságának, talán visszatér a mulatozásra is.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-28 18:55:03
Üzenet elküldve: 2023-05-28 18:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Audiencia//
- Nézze el kérem a járatlanságomat a szokásaikban és társadalmukban! hogy őszinte legyek, mindössze második alkalommal járok erre, és az első alkalom nem volt több egy egynapos üzletelésnél.
*feleli. Sejtette, hogy lesznek ebből gondjai, ám nem volt lehetősége rendesen felkészülni a Thargokból, olyan hirtelen adódott a lehetőség.*
- Kérem, Ön mondja meg, mi lenne a legmegfelelőbb megszólítás, és azt használom majd.
*zárja végül ezt a témát. Rajta végignézve Yagnar egy átlagos városi polgárt láthat, talán annyi különbséggel, hogy Orthus talán valamivel napbarnítottabb, és a köpcössége ellenére nem tűnik elpuhultnak. A karavánutak teszik, és sűrű üzleti útjai más városok felé.*
- Mi tagadás, Arthenior híján van az ilyen pompás védműveknek. Őrsége biztosítja a belső rendet és kellően elrettentő a külső fenyegetés ellen. Legalábbis az olyan fenyegetés ellen, ami manapság reálisan felmerülhet. Bizonyos vagyok abban, hogy ha a helyzet megkívánná, a város gondoskodna ennél komolyabb erődítésről. Az Ön ősei ebben előrelátóbbnak bizonyultak.
*fűzi a szót. Ő is beszédes típus, bár arra odafigyel, hogy miről beszél sokat.
Yagnar kérdésére elmosolyodik.*
- A kalmároknak mindenütt van keresnivalója, ahol tisztes életet élő, munkás népek élnek. E vidéknek is ugyanúgy megvannak azok az értékei, amiket más tájakon is értékelnek. A kalmár idejön és megveszi, pénzt adva a helyieknek. Aztán elviszi oda, ahol hajlandóak ezért többet fizetni. Az úttal is, az üzlettel is, vállalja a kockázatot. És ha mindent jól csinál, mindhárom szereplő elégedettsége dicséri a munkáját. De ehhez sok minden kell. A legfontosabb talán: tájékozottság és bizalom. Mindkettőt időbe telik megszerezni. De egyszer el kell kezdeni. Nos, ezért vagyok én itt. Lehet, hogy ma nincs szüksége egy megbízható kalmárra. Vagy ha lenne is, engem még nincs oka annak tartani. De talán egy-két év, esetleg néhány jelentéktelenebb üzlet után másképp lesz ez. Az én családom a hosszú játékot játssza. A nagyapám még csak egy kocsmát vezetett. Az atyám már egy kisebb kereskedést virágoztatott fel. Most rajtam a sor, hogy ezt többé tegyem.
*feleli. Ritkán tesz említést a családja múltjáról. Artheniorban, a nemesség körében ez egyike volt a tabutémáknak, de persze minden kékvérű tisztában volt azért vele. De úgy tűnik neki, hogy a thargok nem nézik le a közrendű származást, és értékelik a kitartó munkát. Mindjárt kiderül, jól gondolta-e.*
//Audiencia//
- Nézze el kérem a járatlanságomat a szokásaikban és társadalmukban! hogy őszinte legyek, mindössze második alkalommal járok erre, és az első alkalom nem volt több egy egynapos üzletelésnél.
*feleli. Sejtette, hogy lesznek ebből gondjai, ám nem volt lehetősége rendesen felkészülni a Thargokból, olyan hirtelen adódott a lehetőség.*
- Kérem, Ön mondja meg, mi lenne a legmegfelelőbb megszólítás, és azt használom majd.
*zárja végül ezt a témát. Rajta végignézve Yagnar egy átlagos városi polgárt láthat, talán annyi különbséggel, hogy Orthus talán valamivel napbarnítottabb, és a köpcössége ellenére nem tűnik elpuhultnak. A karavánutak teszik, és sűrű üzleti útjai más városok felé.*
- Mi tagadás, Arthenior híján van az ilyen pompás védműveknek. Őrsége biztosítja a belső rendet és kellően elrettentő a külső fenyegetés ellen. Legalábbis az olyan fenyegetés ellen, ami manapság reálisan felmerülhet. Bizonyos vagyok abban, hogy ha a helyzet megkívánná, a város gondoskodna ennél komolyabb erődítésről. Az Ön ősei ebben előrelátóbbnak bizonyultak.
*fűzi a szót. Ő is beszédes típus, bár arra odafigyel, hogy miről beszél sokat.
Yagnar kérdésére elmosolyodik.*
- A kalmároknak mindenütt van keresnivalója, ahol tisztes életet élő, munkás népek élnek. E vidéknek is ugyanúgy megvannak azok az értékei, amiket más tájakon is értékelnek. A kalmár idejön és megveszi, pénzt adva a helyieknek. Aztán elviszi oda, ahol hajlandóak ezért többet fizetni. Az úttal is, az üzlettel is, vállalja a kockázatot. És ha mindent jól csinál, mindhárom szereplő elégedettsége dicséri a munkáját. De ehhez sok minden kell. A legfontosabb talán: tájékozottság és bizalom. Mindkettőt időbe telik megszerezni. De egyszer el kell kezdeni. Nos, ezért vagyok én itt. Lehet, hogy ma nincs szüksége egy megbízható kalmárra. Vagy ha lenne is, engem még nincs oka annak tartani. De talán egy-két év, esetleg néhány jelentéktelenebb üzlet után másképp lesz ez. Az én családom a hosszú játékot játssza. A nagyapám még csak egy kocsmát vezetett. Az atyám már egy kisebb kereskedést virágoztatott fel. Most rajtam a sor, hogy ezt többé tegyem.
*feleli. Ritkán tesz említést a családja múltjáról. Artheniorban, a nemesség körében ez egyike volt a tabutémáknak, de persze minden kékvérű tisztában volt azért vele. De úgy tűnik neki, hogy a thargok nem nézik le a közrendű származást, és értékelik a kitartó munkát. Mindjárt kiderül, jól gondolta-e.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-27 22:45:54
Üzenet elküldve: 2023-05-27 22:45:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*A trónszék karfájára könyökölve hallgatja a férfi köszöntését, a "király" megnevezésnél pedig halkan felhorkan. Fanyar mosoly húzódik arcára, de nem az a gunyoros fajta.*
-Nem vagyok én király. Ami azt illeti, még sosem láttam királyt. Olyan valaki az, mint a gyermekmesékben? Hatalmas márványpalotákban ücsörgő, koronás bölcs?
*Előredől ültében, hogy jobban is szemügyre vegye a vendéget.*
-Üdvözöllek én is, Orthus Morthimer. A szokásaink valóban mások. Thargföldön jársz, még ha nem is népeim őshazájában.
*Felemelkedik a csontszékből, hogy a lépcsőn megindulva közelítse meg a férfit.*
-Minálunk nincsenek királyok. Ha szorosan követjük népem hagyományait, a megszólítás a jarl. Még akkor is, ha az, ki e hatalmas építményt emeltette, hadúr volt. Önmaga jogán. *Orthus hamar észreveheti, hogy vendéglátója bőbeszédű típus, nem pedig amolyan szűkszavú harcos.
A farkas csak tekintetével követi társát, s míg ő Orthushoz lép, nyugodtan megmarad fektében.*
-Még sosem jártam Artheniorban. Azt is kötve hiszem, hogy beszéltem valaha artheniorfival. *Szenvtelenül méri végig a férfit, mint aki igyekszik megtalálni egy artheniori jegyeit. Leginkább azonban a Kancellárra emlékezteti a férfi. Ápolt, jól öltözött, ám nem az a kardforgató fajta.*
-Igaz, hogy nincsenek falak, s őrtornyok? S hogy nincs ki őrizze a városlakók álmát? Talán valami ősi vérmágia, mi őrzi a határokat? Nem tudom, ez...
*Elmereng egy darabon a férfi válla felett, majd hümmög egy sort.*
-Na de mi dolga egy artheniori kereskedőnek itt, a barbárok földjén? S miért kereskednénk mi, thargok egy artheniorival? *Fókuszálja be a férfit végül aranysárga tekintetével. Kíváncsi, miképp reagál, s hogyan forgatja a szavakat.*
//Audiencia//
*A trónszék karfájára könyökölve hallgatja a férfi köszöntését, a "király" megnevezésnél pedig halkan felhorkan. Fanyar mosoly húzódik arcára, de nem az a gunyoros fajta.*
-Nem vagyok én király. Ami azt illeti, még sosem láttam királyt. Olyan valaki az, mint a gyermekmesékben? Hatalmas márványpalotákban ücsörgő, koronás bölcs?
*Előredől ültében, hogy jobban is szemügyre vegye a vendéget.*
-Üdvözöllek én is, Orthus Morthimer. A szokásaink valóban mások. Thargföldön jársz, még ha nem is népeim őshazájában.
*Felemelkedik a csontszékből, hogy a lépcsőn megindulva közelítse meg a férfit.*
-Minálunk nincsenek királyok. Ha szorosan követjük népem hagyományait, a megszólítás a jarl. Még akkor is, ha az, ki e hatalmas építményt emeltette, hadúr volt. Önmaga jogán. *Orthus hamar észreveheti, hogy vendéglátója bőbeszédű típus, nem pedig amolyan szűkszavú harcos.
A farkas csak tekintetével követi társát, s míg ő Orthushoz lép, nyugodtan megmarad fektében.*
-Még sosem jártam Artheniorban. Azt is kötve hiszem, hogy beszéltem valaha artheniorfival. *Szenvtelenül méri végig a férfit, mint aki igyekszik megtalálni egy artheniori jegyeit. Leginkább azonban a Kancellárra emlékezteti a férfi. Ápolt, jól öltözött, ám nem az a kardforgató fajta.*
-Igaz, hogy nincsenek falak, s őrtornyok? S hogy nincs ki őrizze a városlakók álmát? Talán valami ősi vérmágia, mi őrzi a határokat? Nem tudom, ez...
*Elmereng egy darabon a férfi válla felett, majd hümmög egy sort.*
-Na de mi dolga egy artheniori kereskedőnek itt, a barbárok földjén? S miért kereskednénk mi, thargok egy artheniorival? *Fókuszálja be a férfit végül aranysárga tekintetével. Kíváncsi, miképp reagál, s hogyan forgatja a szavakat.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-26 10:12:59
Üzenet elküldve: 2023-05-26 10:12:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Audiencia//
*Amikor az őr visszafordul és kitárja neki az ajtót, egy pillanatra neheztelőn felszalad a szemöldöke a homlokára. Azonban ez a pillanat gyorsan tovatűnik és visszaveszi a helyét a közömbösség, némi hálával fűszerezve. Nincs tisztában a helyi szokásokkal, kicsit furcsállja, hogy hiányoznak a kötelező, ceremoniális szokások. Hiszen adva van hozzá minden. Persze Orthus artheniori nemesek neveltetését kapta, még ha ő maga közrendű is volt (amíg még volt ilyen különbségtétel szülővárosában), akinek Lichanech és Wegtoren úri köreiben is sikerült megtalálni a helyét. De lehet, hogy Tharg földön máshogy kell majd viselkednie.
Minden esetre belép és hamar szembetalálkozik Yagnarral, na meg a megtermett kísérőjével. Utóbbi miatt meg is torpan egy pillanatra, de azt látva, hogy az állat nyugton marad és úgy tűnik, itt megszokott egy farkas jelenléte, erőt vesz magán és továbblép. Vannak élményei farkasokkal, karavánutakon, de azok nem éppen kellemesek. Nem egy szelindeket kellett neki magának is kardcsapással elkergetnie annak ellenére, hogy nem harcos alkat. De a kiéhezett farkas se olyan ádáz ellenfél, mint a portékáját védő kalmár.
Yagnarra pillantva először nem is biztos abban, hogy e vidék urát látja-e maga előtt. Sose találkoztak, és elbeszélésekből sem ismeri a külsejét, így tényleg lehetne akár egy jobbágy is, aki most szemben ül vele. Csak a farkas jelenléte, illetve a trónuson ülő férfiból áradó tekintély az, amiért mégis úgy sejti, hogy maga a thargok királya foglal helyet vele szemben. Mindenképpen impozáns férfi, bár ezt ő nem értékeli annyira, mint mondjuk wegtoreni ágyasa tenné. Kettejük megjelenése között hatalmas a különbség. Orthus elegáns ruhákat visel, kifogástalanul, haja és szakálla gondosan nyírt és ápolt, és kissé pocakos. Az egy közös bennük talán az ékszerek hiánya. Orthuson is csak egy pecsétgyűrű látható. A maga módján ő se hivalkodó.
Nem tudván, hogy Tharg földön mi a módi, határozott léptekkel közeledik, amíg úgy öt méter választja el a trónustól. Ott már tud úgy beszélni, hogy a hatalmas teremben ne visszhangozzon a szava. Ott főhajtással megáll, majd így szól.*
- Üdvözlöm, és hálásan köszönöm, hogy fogadott! A nevem Orthus Morthimer, artheniori kereskedő vagyok. Nemdebár Yagnar Rhagodarhoz, a Tharg nép királyához van szerencsém?
*köszönti, majd sietve hozzáteszi.*
- Kérem, bocsássa meg, ha tájékozatlanságomban nem megfelelő néven vagy módon köszöntöm! E földön még nem volt alkalmam megismerni a helyi szokásokat.
//Audiencia//
*Amikor az őr visszafordul és kitárja neki az ajtót, egy pillanatra neheztelőn felszalad a szemöldöke a homlokára. Azonban ez a pillanat gyorsan tovatűnik és visszaveszi a helyét a közömbösség, némi hálával fűszerezve. Nincs tisztában a helyi szokásokkal, kicsit furcsállja, hogy hiányoznak a kötelező, ceremoniális szokások. Hiszen adva van hozzá minden. Persze Orthus artheniori nemesek neveltetését kapta, még ha ő maga közrendű is volt (amíg még volt ilyen különbségtétel szülővárosában), akinek Lichanech és Wegtoren úri köreiben is sikerült megtalálni a helyét. De lehet, hogy Tharg földön máshogy kell majd viselkednie.
Minden esetre belép és hamar szembetalálkozik Yagnarral, na meg a megtermett kísérőjével. Utóbbi miatt meg is torpan egy pillanatra, de azt látva, hogy az állat nyugton marad és úgy tűnik, itt megszokott egy farkas jelenléte, erőt vesz magán és továbblép. Vannak élményei farkasokkal, karavánutakon, de azok nem éppen kellemesek. Nem egy szelindeket kellett neki magának is kardcsapással elkergetnie annak ellenére, hogy nem harcos alkat. De a kiéhezett farkas se olyan ádáz ellenfél, mint a portékáját védő kalmár.
Yagnarra pillantva először nem is biztos abban, hogy e vidék urát látja-e maga előtt. Sose találkoztak, és elbeszélésekből sem ismeri a külsejét, így tényleg lehetne akár egy jobbágy is, aki most szemben ül vele. Csak a farkas jelenléte, illetve a trónuson ülő férfiból áradó tekintély az, amiért mégis úgy sejti, hogy maga a thargok királya foglal helyet vele szemben. Mindenképpen impozáns férfi, bár ezt ő nem értékeli annyira, mint mondjuk wegtoreni ágyasa tenné. Kettejük megjelenése között hatalmas a különbség. Orthus elegáns ruhákat visel, kifogástalanul, haja és szakálla gondosan nyírt és ápolt, és kissé pocakos. Az egy közös bennük talán az ékszerek hiánya. Orthuson is csak egy pecsétgyűrű látható. A maga módján ő se hivalkodó.
Nem tudván, hogy Tharg földön mi a módi, határozott léptekkel közeledik, amíg úgy öt méter választja el a trónustól. Ott már tud úgy beszélni, hogy a hatalmas teremben ne visszhangozzon a szava. Ott főhajtással megáll, majd így szól.*
- Üdvözlöm, és hálásan köszönöm, hogy fogadott! A nevem Orthus Morthimer, artheniori kereskedő vagyok. Nemdebár Yagnar Rhagodarhoz, a Tharg nép királyához van szerencsém?
*köszönti, majd sietve hozzáteszi.*
- Kérem, bocsássa meg, ha tájékozatlanságomban nem megfelelő néven vagy módon köszöntöm! E földön még nem volt alkalmam megismerni a helyi szokásokat.
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:26:52
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:26:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Amennyiben Orthus arra számított, hogy ajtónállók nyitják majd az ajtót belülről, netalán fegyveresek védik Thargia új urát, téved. A fáklyafényben úszó trónterem maga egy mintegy tizenhét méter széles, harminc méter hosszú, masszív oszlopokkal tagolt és alátámasztott csarnok. Az egész épületegyüttes legnagyobb figyelemmel kivitelezett része, bizonyítja, hogy a thargok sincsenek híján művészi érzéknek. Az ősi motívumok és rúnák megjelennek itt-ott, de a kereskedő figyelmét talán leköti a szemben ücsörgő férfi. Félmeztelen, akár a földön dolgozó jobbágy, s látszólag fegyvertelen is. Csupán egy jókora farkas a társasága, ki a fából és csontokból ácsolt ülőalkalmatosság jobb szélén fekszik egy jókora bundán. Szemmel láthatóan nyugodt és jóllakott, egy cseppet sem feszélyezi az idegen jelenléte.
Ő maga nem moccan a trónból, csupán szemmel kíséri a kereskedőt, már ha az felé veszi az irányt a csarnokon keresztül. Orthusnak könnyen lehet olyan érzése, hogy a férfi éppen csak pillanatokkal érkezése előtt foglalt helyet a székben, s talán ez igaz is. Karjait a trónszék szélén nyugtatja, s megvárja, hogy Orthus megközelítse. Noha ez nem látszik rajta, valójában kíváncsi. Senki sem kereste még fel tulajdon népének fiain és lányain kívül. Valójában a Vashegy jobban elzárkózott a világ elől, mint eddig bármikor.*
//Audiencia//
*Amennyiben Orthus arra számított, hogy ajtónállók nyitják majd az ajtót belülről, netalán fegyveresek védik Thargia új urát, téved. A fáklyafényben úszó trónterem maga egy mintegy tizenhét méter széles, harminc méter hosszú, masszív oszlopokkal tagolt és alátámasztott csarnok. Az egész épületegyüttes legnagyobb figyelemmel kivitelezett része, bizonyítja, hogy a thargok sincsenek híján művészi érzéknek. Az ősi motívumok és rúnák megjelennek itt-ott, de a kereskedő figyelmét talán leköti a szemben ücsörgő férfi. Félmeztelen, akár a földön dolgozó jobbágy, s látszólag fegyvertelen is. Csupán egy jókora farkas a társasága, ki a fából és csontokból ácsolt ülőalkalmatosság jobb szélén fekszik egy jókora bundán. Szemmel láthatóan nyugodt és jóllakott, egy cseppet sem feszélyezi az idegen jelenléte.
Ő maga nem moccan a trónból, csupán szemmel kíséri a kereskedőt, már ha az felé veszi az irányt a csarnokon keresztül. Orthusnak könnyen lehet olyan érzése, hogy a férfi éppen csak pillanatokkal érkezése előtt foglalt helyet a székben, s talán ez igaz is. Karjait a trónszék szélén nyugtatja, s megvárja, hogy Orthus megközelítse. Noha ez nem látszik rajta, valójában kíváncsi. Senki sem kereste még fel tulajdon népének fiain és lányain kívül. Valójában a Vashegy jobban elzárkózott a világ elől, mint eddig bármikor.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:17:42
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:17:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
-Ez nem nyitja ki magát. *Dörmögi az őr, majd visszaballag, hogy kitárja a férfi előtt a kétszárnyú ajtót. Az igen csak lassan, nyikorogva nyílik, érezhetően tömör, erős anyagból alkották meg.
Valamit még morog az orra alatt "holmi kupecekről", bár ezt Orthus már csak éppen, hogy kiveheti. Amennyiben belép a csarnokba, az ajtók döngve csukódnak be mögötte, bár be nem zárulnak éppenséggel. Megérkezett a Trónterembe, Thargia szívébe.*
//Audiencia//
-Ez nem nyitja ki magát. *Dörmögi az őr, majd visszaballag, hogy kitárja a férfi előtt a kétszárnyú ajtót. Az igen csak lassan, nyikorogva nyílik, érezhetően tömör, erős anyagból alkották meg.
Valamit még morog az orra alatt "holmi kupecekről", bár ezt Orthus már csak éppen, hogy kiveheti. Amennyiben belép a csarnokba, az ajtók döngve csukódnak be mögötte, bár be nem zárulnak éppenséggel. Megérkezett a Trónterembe, Thargia szívébe.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:12:47
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:12:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Csak bólint Nettienaya szavaira. Természetesen beléphet ide fegyverestül. Ahogy minden tharg is, vagy aki annak vallja magát tiszta szívéből.*
-Ez a város immáron a Tiéd is. Ajánlom, barátkozz meg vele! Ahogy a hellyel, úgy a néppel. A tharg egy sajátságos fajta.
*Alaposan szemügyre veszi a dörgő hangú harcost. Merthogy harcos, legalábbis első ránézésre annak teremtették az istenek.
Meghallgatja az esküt, s csak annak végén emelkedik fel a trónról.*
-Ha igazat szólasz, az Ősök már kegyeikbe fogadtak téged, nincs miért esketni előttük. Hisz látnak és hallanak! *Tárja szét a kezeit, majd forog körbe vigyorogva.*
-S lám, hallak téged én is, az esküd pedig hozzám intézed. Igazán megtisztelő. *Ismét csak lesétál a lépcsőn, majd a harcos fejére helyezi érdes tenyerét. A farkas mögötte érdeklődve figyel.*
-Beszéljenek majd tetteid helyetted. Mert ahogy a jó csatabárdra, úgy a tettekre is szükség lesz. *Szüksége lesz egy jobbkézre. Előbb vagy utóbb biztosan. Kötve hiszi, hogy a Kancellár majd kardot ránt az oldalán bármikor is. Annak kell bizonyosságot szerezni, vajon ki érdemes rá, hogy népét rábízza a szükség órájában.*
-Hamarosan kupáink ürítjük közösen! *Harsogja.* -És talán azt is elárulod majd, mennyi élted van még a kilencből. *Elmosolyodik a szakálla alatt, majd a nép felé fordul.*
-Terítsetek meg! Hozzatok asztalokat! Bort, húst, kenyeret! *Int karjával leghűbbjei felé, kikkel érkezett. Ők térülnek-fordulnak, s rövid úton Amon Ruadh felé veszik az irányt.*
-Ma este vigadunk. Jönnek még mások is. Barátok. *Fordul Nettienaya és Sifrald felé. Tudja, hogy Rorkir és Rheia úton van. Úton kell lenniük.*
-Mondd csak, Sifrald. Ki volt falud elöljárója a Thargodrymek pusztítása előtt? Mely család uralta, merről jössz? *Nem faggatózik, egyszerűen kíváncsi. Noha hosszú nap áll mögötte, ő maga nem fáradt. Épp ellenkezőleg. Ég a tenni akarástól, s hogy bizonyíthassa népének rátermettségét.*
*Csak bólint Nettienaya szavaira. Természetesen beléphet ide fegyverestül. Ahogy minden tharg is, vagy aki annak vallja magát tiszta szívéből.*
-Ez a város immáron a Tiéd is. Ajánlom, barátkozz meg vele! Ahogy a hellyel, úgy a néppel. A tharg egy sajátságos fajta.
*Alaposan szemügyre veszi a dörgő hangú harcost. Merthogy harcos, legalábbis első ránézésre annak teremtették az istenek.
Meghallgatja az esküt, s csak annak végén emelkedik fel a trónról.*
-Ha igazat szólasz, az Ősök már kegyeikbe fogadtak téged, nincs miért esketni előttük. Hisz látnak és hallanak! *Tárja szét a kezeit, majd forog körbe vigyorogva.*
-S lám, hallak téged én is, az esküd pedig hozzám intézed. Igazán megtisztelő. *Ismét csak lesétál a lépcsőn, majd a harcos fejére helyezi érdes tenyerét. A farkas mögötte érdeklődve figyel.*
-Beszéljenek majd tetteid helyetted. Mert ahogy a jó csatabárdra, úgy a tettekre is szükség lesz. *Szüksége lesz egy jobbkézre. Előbb vagy utóbb biztosan. Kötve hiszi, hogy a Kancellár majd kardot ránt az oldalán bármikor is. Annak kell bizonyosságot szerezni, vajon ki érdemes rá, hogy népét rábízza a szükség órájában.*
-Hamarosan kupáink ürítjük közösen! *Harsogja.* -És talán azt is elárulod majd, mennyi élted van még a kilencből. *Elmosolyodik a szakálla alatt, majd a nép felé fordul.*
-Terítsetek meg! Hozzatok asztalokat! Bort, húst, kenyeret! *Int karjával leghűbbjei felé, kikkel érkezett. Ők térülnek-fordulnak, s rövid úton Amon Ruadh felé veszik az irányt.*
-Ma este vigadunk. Jönnek még mások is. Barátok. *Fordul Nettienaya és Sifrald felé. Tudja, hogy Rorkir és Rheia úton van. Úton kell lenniük.*
-Mondd csak, Sifrald. Ki volt falud elöljárója a Thargodrymek pusztítása előtt? Mely család uralta, merről jössz? *Nem faggatózik, egyszerűen kíváncsi. Noha hosszú nap áll mögötte, ő maga nem fáradt. Épp ellenkezőleg. Ég a tenni akarástól, s hogy bizonyíthassa népének rátermettségét.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 16:57:53
Üzenet elküldve: 2023-05-25 16:57:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Audiencia//
*Úgy tesz, ahogy az őrszem kéri és leadja a fegyvereit, aztán pedig szó nélkül tűri a motozást is. Bár az nem tetszik neki, hogy ezen át kell esnie, de maga a szokás és hogy odafigyelnek erre, imponáló. Van egy ritkán használt mondás, miszerint addig nincs hatalma valakinek, amíg mások nem kívánják a halálát. Nos, az artheniori nemességet holtában ez már valószínűleg nem vigasztalja. Lehet, nem ártott volna falakat emelni és őrséget fizetni, és akkor helyén lenne még a gazdag negyed. Ez az ő számára is tanulságos lehet, hiszen egyre kevésbé tudja fenntartani az enyhén jómódú polgár látszatát. Előbb-utóbb nyíltan vállalni kell a vagyont, és vele együtt az ellenségeket is. De ez még odébb van. Most jobban érdekli az, hogy nézelődés közben csakugyan ne botoljon el vagy essen bele az ominózus gödörbe. Amikor Raughaal Daurnhe felajánlja, hogy elkíséri, így felel.*
- Igazán lekötelez!
*Azzal követi a katonát, és közben szemlélődik. Nézelődni pedig igenis van mit, mert itt aztán nem spóroltak a területtel, amikor a várat építették. És mivel Thargarod egyelőre még nem olyan zsúfoltan lakott, mint mondjuk Arthenior, még nem szembesültek azzal a problémával, amikor az emberöltőkkel korábban kialakított utcák és felhúzott falak már túl szűknek bizonyulnak a feldúsult lakosságnak, és a túlzsúfoltság nyűgje rátelepedik a városra.
Végül az őr megállítja egy kétszárnyú ajtó előtt, ő pedig meg is áll és egy biccentéssel köszöni meg a silbak segítségét. Aztán pedig vár.*
//Audiencia//
*Úgy tesz, ahogy az őrszem kéri és leadja a fegyvereit, aztán pedig szó nélkül tűri a motozást is. Bár az nem tetszik neki, hogy ezen át kell esnie, de maga a szokás és hogy odafigyelnek erre, imponáló. Van egy ritkán használt mondás, miszerint addig nincs hatalma valakinek, amíg mások nem kívánják a halálát. Nos, az artheniori nemességet holtában ez már valószínűleg nem vigasztalja. Lehet, nem ártott volna falakat emelni és őrséget fizetni, és akkor helyén lenne még a gazdag negyed. Ez az ő számára is tanulságos lehet, hiszen egyre kevésbé tudja fenntartani az enyhén jómódú polgár látszatát. Előbb-utóbb nyíltan vállalni kell a vagyont, és vele együtt az ellenségeket is. De ez még odébb van. Most jobban érdekli az, hogy nézelődés közben csakugyan ne botoljon el vagy essen bele az ominózus gödörbe. Amikor Raughaal Daurnhe felajánlja, hogy elkíséri, így felel.*
- Igazán lekötelez!
*Azzal követi a katonát, és közben szemlélődik. Nézelődni pedig igenis van mit, mert itt aztán nem spóroltak a területtel, amikor a várat építették. És mivel Thargarod egyelőre még nem olyan zsúfoltan lakott, mint mondjuk Arthenior, még nem szembesültek azzal a problémával, amikor az emberöltőkkel korábban kialakított utcák és felhúzott falak már túl szűknek bizonyulnak a feldúsult lakosságnak, és a túlzsúfoltság nyűgje rátelepedik a városra.
Végül az őr megállítja egy kétszárnyú ajtó előtt, ő pedig meg is áll és egy biccentéssel köszöni meg a silbak segítségét. Aztán pedig vár.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-22 10:46:04
Üzenet elküldve: 2023-05-22 10:46:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* A felvázolt mulatozás általános éljenzést vált ki, némi lábdobogással kísérve. Rögvest elsimítja a háborgók összráncolt homlokait. Szemlátomást enyhül a hangulat. Visszafordul az esketés felé és még éppen elkapja a frissen felavatott leány bámulását. Egy leheletnyit feljebb emelkedik a fél szemöldöke, de mire értelmezhetné a nő szemében lévő gondolatokat, már tova is tűnnek.
Körbenéz, van-e esetleg nálánál buzgóbb jelentkező, és ha nem talál ilyet, úgy dönt, akár ő is lehet a következő eskütevő. Kilép az előtte álló mögül és szilárd gerinccel a trónon ülő elé járul. *
- Yagnar Rhagodar! A nevem Sifrald, akit Kilencéletűként is ismerhetnek. Törzseink egykor atyafiságban álltak egymással. Sorsunk a te kezedben van. Hadd segítsek neked ezt a súlyos terhet cipelni, vállt vállnak vetve.
* Mély hangja zeng a csarnok falai között. Féltérdre ereszkedik, majd lassú mozdulattal előhúzza csatabárdját és előrenyújtott két tenyerére fekteti. *
- Ha életemmel vagy halálommal megvédelmezhetlek, megteszem. Tiéd a bárdom, s leszek fegyvered, ha óhajtod.
* Büszkén felszegett állal, parázsló tekintettel állja uruk pillantását és várja szavait, türelmesen térdepelve a kövön. *
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.22 10:47:29
* A felvázolt mulatozás általános éljenzést vált ki, némi lábdobogással kísérve. Rögvest elsimítja a háborgók összráncolt homlokait. Szemlátomást enyhül a hangulat. Visszafordul az esketés felé és még éppen elkapja a frissen felavatott leány bámulását. Egy leheletnyit feljebb emelkedik a fél szemöldöke, de mire értelmezhetné a nő szemében lévő gondolatokat, már tova is tűnnek.
Körbenéz, van-e esetleg nálánál buzgóbb jelentkező, és ha nem talál ilyet, úgy dönt, akár ő is lehet a következő eskütevő. Kilép az előtte álló mögül és szilárd gerinccel a trónon ülő elé járul. *
- Yagnar Rhagodar! A nevem Sifrald, akit Kilencéletűként is ismerhetnek. Törzseink egykor atyafiságban álltak egymással. Sorsunk a te kezedben van. Hadd segítsek neked ezt a súlyos terhet cipelni, vállt vállnak vetve.
* Mély hangja zeng a csarnok falai között. Féltérdre ereszkedik, majd lassú mozdulattal előhúzza csatabárdját és előrenyújtott két tenyerére fekteti. *
- Ha életemmel vagy halálommal megvédelmezhetlek, megteszem. Tiéd a bárdom, s leszek fegyvered, ha óhajtod.
* Büszkén felszegett állal, parázsló tekintettel állja uruk pillantását és várja szavait, türelmesen térdepelve a kövön. *
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.22 10:47:29
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-21 22:26:19
Üzenet elküldve: 2023-05-21 22:26:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Esküje közben - mikor épp nem kell szólalnia - hallgatja a háta mögül érkező, hol döbbent, hol rosszalló mormogásokat. Persze, gondolhatta volna, hogy nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni, hogy a leendő vezér éppen őt szólította elsőnek. Kinek talán női mivolta, kinek külhoni származása miatt akadhat kivetnivalója... gondolatban megrántja vállait. Egyszer talán ezeknek a hitetlenkedőknek lesz majd parancsnoka a most sokak által kifogásolt lány.
Az elképzelésre büszke félmosoly jelenik meg arcán, jóllehet ez még nagyon távoli jövőkép. Kezét Yagnar kezébe adja, engedi, hogy a férfi felsegítse. Enyhe szusszanás hagyja el ajkait - valami erőt próbálóbbra számított a tharggá avatás ceremóniájának keretei között. Vérre, elsősorban. Ha csak annyira is, mint egy pár csepp a tenyeréből, de mindenképp az élt a fejében, hogy e népért vérét kell adja, ha közéjük akar tartozni. Így most, hogy kiderült, csupán az esküt kellett Yagnar után ismételnie, furcsán üres megkönnyebbülés járja át. Persze lehet, hogy csak valamiről még nem tud, és mulatozás alatt a thargok valójában az újoncok megbillogozását értik...*
- Ezek szerint most már fegyverestül is beléphetek ide.
*Félig kérdez, ebben ugyanis még nem teljesen bizonyos, de félig ki is jelenti a dolgot. Ha már szállást, és életet kínálnak neki, az számára azt is jelenti, hogy a hátasa, és a vele hozott holmijai között a fegyverei is otthonra lelnek a falak közt.
Ahogy Yagnar visszalépdel a trónhoz, Nettie ismét a háta mögött ácsorgók felé fordul. Zöldjeivel újfent hátra maradt barátnőjét kutatja, hátha ezúttal szerencséje lesz, ám még mindig nem látja a lányt. Csalódottságát azonban most nem engedi felülkerekedni arcvonásain, kihúzza magát a nép előtt - meglehet, egyenlő lesz velük, azonban jelenleg még kihasználja az elsőség adta tekintélyt. Íriszeit végigjáratja a tömegen, pillantása meg is akad egy magas, megtermett alakon, aki mintha szemének villanásával teremtene rendet az értetlenkedők között. Az illendőnél egy picit tovább fürkészi a férfi vonásait (nem csak nyaktól fölfelé), így ha amaz visszafordul, könnyedén elkaphatja a mohazöld tekintetet, a lány szemének óvatos, de hálás rebbenését.*
*Esküje közben - mikor épp nem kell szólalnia - hallgatja a háta mögül érkező, hol döbbent, hol rosszalló mormogásokat. Persze, gondolhatta volna, hogy nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni, hogy a leendő vezér éppen őt szólította elsőnek. Kinek talán női mivolta, kinek külhoni származása miatt akadhat kivetnivalója... gondolatban megrántja vállait. Egyszer talán ezeknek a hitetlenkedőknek lesz majd parancsnoka a most sokak által kifogásolt lány.
Az elképzelésre büszke félmosoly jelenik meg arcán, jóllehet ez még nagyon távoli jövőkép. Kezét Yagnar kezébe adja, engedi, hogy a férfi felsegítse. Enyhe szusszanás hagyja el ajkait - valami erőt próbálóbbra számított a tharggá avatás ceremóniájának keretei között. Vérre, elsősorban. Ha csak annyira is, mint egy pár csepp a tenyeréből, de mindenképp az élt a fejében, hogy e népért vérét kell adja, ha közéjük akar tartozni. Így most, hogy kiderült, csupán az esküt kellett Yagnar után ismételnie, furcsán üres megkönnyebbülés járja át. Persze lehet, hogy csak valamiről még nem tud, és mulatozás alatt a thargok valójában az újoncok megbillogozását értik...*
- Ezek szerint most már fegyverestül is beléphetek ide.
*Félig kérdez, ebben ugyanis még nem teljesen bizonyos, de félig ki is jelenti a dolgot. Ha már szállást, és életet kínálnak neki, az számára azt is jelenti, hogy a hátasa, és a vele hozott holmijai között a fegyverei is otthonra lelnek a falak közt.
Ahogy Yagnar visszalépdel a trónhoz, Nettie ismét a háta mögött ácsorgók felé fordul. Zöldjeivel újfent hátra maradt barátnőjét kutatja, hátha ezúttal szerencséje lesz, ám még mindig nem látja a lányt. Csalódottságát azonban most nem engedi felülkerekedni arcvonásain, kihúzza magát a nép előtt - meglehet, egyenlő lesz velük, azonban jelenleg még kihasználja az elsőség adta tekintélyt. Íriszeit végigjáratja a tömegen, pillantása meg is akad egy magas, megtermett alakon, aki mintha szemének villanásával teremtene rendet az értetlenkedők között. Az illendőnél egy picit tovább fürkészi a férfi vonásait (nem csak nyaktól fölfelé), így ha amaz visszafordul, könnyedén elkaphatja a mohazöld tekintetet, a lány szemének óvatos, de hálás rebbenését.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-21 21:58:12
Üzenet elküldve: 2023-05-21 21:58:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Egy morcos ábrázat a kapuban, majd egy homlokráncolás a szavakra. Nem szól semmit rögtön; az utóbbi időben különösen mogorva kedvében van. Ennek okát nem nehéz megfejteni, már aki ismeri múltját, hisz elég sajátos kapcsolat köti Thargia új urához. Roppant szerencsétlen események sorozata ez, noha magát aligha okolhatja érte. Talán csak az isteneket, ha vannak egyáltalán ilyenek. Vannak kétségei.*
-Üdv. Audenc... audienciát. *Visszhangozza, majd körbepillant, hátha talál tekintetet, akivel összevigyoroghat. Ilyen flancos szavakat leginkább csak a Kancellár használ errefelé. Persze ebben az időben ő van egyedül őrségben, így csak szimpla sóhajjal veszi tudomásul, hogy némi dolog vár rá.*
-Egy pillanat. *Hagyja magára néhány percre Orthust, csak hogy rövidesen visszatérjen.*
-A fegyvereket ide tessen behelyezni. Aztán átkutatom. *Egykedvűnek tűnik, de nem az a "minden lében kanál" fajta. Amennyiben a férfi átadta az élesebb eszközöket, még végig is tapogatja sebtiben, mielőtt tovább engedné.*
-Odakísérem. Nehogy eltévelyedjék aztán beleessen valami verembe. *Az őrség szépsége, hogy az ember megtanulja saját magát szórakoztatni. Annak rendje és módja szerint fel is horkan a képzeten, amiben a kereskedő megbotlik valami kőben, hogy aztán rövidesen a hírhedt Gödörben találja magát.
Gondosan becsukja Orthus mögött a kaput, majd int neki, hogy kövesse. Nem kell sok idő, hogy elérjék a Hrall épületét, ami leginkább a magasba szökő tornyáról lehet felismerhető, na meg méreteiről persze.
Végül megállapodnak egy kétszárnyú tölgyfaajtó előtt, ő pedig rezignált ábrázattal biccent Orthusnak, majd magára hagyja. Van még abban az üveg rumban, amit attól az utazótól szerzett. Szívesen nézne a fenekére a fellegvár őrzésének magányában, egyedül maradva sötét fellegekként tovalibbenő gondolataival.*
//Audiencia//
*Egy morcos ábrázat a kapuban, majd egy homlokráncolás a szavakra. Nem szól semmit rögtön; az utóbbi időben különösen mogorva kedvében van. Ennek okát nem nehéz megfejteni, már aki ismeri múltját, hisz elég sajátos kapcsolat köti Thargia új urához. Roppant szerencsétlen események sorozata ez, noha magát aligha okolhatja érte. Talán csak az isteneket, ha vannak egyáltalán ilyenek. Vannak kétségei.*
-Üdv. Audenc... audienciát. *Visszhangozza, majd körbepillant, hátha talál tekintetet, akivel összevigyoroghat. Ilyen flancos szavakat leginkább csak a Kancellár használ errefelé. Persze ebben az időben ő van egyedül őrségben, így csak szimpla sóhajjal veszi tudomásul, hogy némi dolog vár rá.*
-Egy pillanat. *Hagyja magára néhány percre Orthust, csak hogy rövidesen visszatérjen.*
-A fegyvereket ide tessen behelyezni. Aztán átkutatom. *Egykedvűnek tűnik, de nem az a "minden lében kanál" fajta. Amennyiben a férfi átadta az élesebb eszközöket, még végig is tapogatja sebtiben, mielőtt tovább engedné.*
-Odakísérem. Nehogy eltévelyedjék aztán beleessen valami verembe. *Az őrség szépsége, hogy az ember megtanulja saját magát szórakoztatni. Annak rendje és módja szerint fel is horkan a képzeten, amiben a kereskedő megbotlik valami kőben, hogy aztán rövidesen a hírhedt Gödörben találja magát.
Gondosan becsukja Orthus mögött a kaput, majd int neki, hogy kövesse. Nem kell sok idő, hogy elérjék a Hrall épületét, ami leginkább a magasba szökő tornyáról lehet felismerhető, na meg méreteiről persze.
Végül megállapodnak egy kétszárnyú tölgyfaajtó előtt, ő pedig rezignált ábrázattal biccent Orthusnak, majd magára hagyja. Van még abban az üveg rumban, amit attól az utazótól szerzett. Szívesen nézne a fenekére a fellegvár őrzésének magányában, egyedül maradva sötét fellegekként tovalibbenő gondolataival.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-21 21:21:47
Üzenet elküldve: 2023-05-21 21:21:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Audiencia//
*Egy kalmár ekhós szekér gördül az erőd kapuja elé, melyet két igavonó húz, bakján pedig két férfi ül: a kocsis, és a kereskedő Orthus Morthimer. Bár a jármű nem éppen hintó, de mivel ezzel érkezett, ezzel is hozatja el magát az erődig. Azonban nem szekerestül szándékozik bebocsátást kérni, ezért a Tharg Kapu előtt leszáll a bakról, majd utasítja a kocsisát.*
- Japher, vigye a szekeret félre az útból, hogy ne zavarja a helyieket, és várja meg, amíg visszatérek!
*a kocsis csak bólint, és az utasításnak megfelelően tovagurul a szekérrel, hogy jó pár méterrel arrébb félrehúzódjon vele az út szélére és onnan figyelje, mikor tér vissza Orthus. A vár őrei láthatják ugyan, de oly távolságban van, hogy remélhetőleg nem fognak benne semmi fenyegetést, vagy kivetnivalót látni.
Maga Orthus, aki ez alkalomra elegáns viseletet öltött, először is felpillant a robusztus falakra és az ezeknek is fölébe magasodó Tűtoronyra.*
~ Nagyon impozáns. Arthenior sokkal nagyobb város, még sincsenek tisztességes védművei. Tenni kéne ez ellen. ~
*gondolja, mert bár ő a béke embere, akit a hadászat hidegen hagy, de jobban örülne neki, ha a külső fenyegetések ellen valami efféle erődítmény óvná. Bár a zavargások idején megtanulták, hogy a fenyegetés gyakran nem kívülről érkezik.
Hamar abbahagyja a nézelődést, és odalép a kapuőrökhöz.*
- Üdvözlöm! A nevem Orthus Morthimer, kereskedő vagyok és Yagnar Rhagodartól kérnék audienciát.
*Amennyiben az őrök felszólítanák rá, gond nélkül átadja fegyvereit, melyeket nem a tárgyalás, hanem az út veszedelmei miatt visel. Ha pedig átkutatnák, más fenyegetőt nem találnának nála, csak amit már át is adott. Ezt követően pedig az őrök utasításait követi, megy ahova mondják, vagy vár a kapunál.*
//Audiencia//
*Egy kalmár ekhós szekér gördül az erőd kapuja elé, melyet két igavonó húz, bakján pedig két férfi ül: a kocsis, és a kereskedő Orthus Morthimer. Bár a jármű nem éppen hintó, de mivel ezzel érkezett, ezzel is hozatja el magát az erődig. Azonban nem szekerestül szándékozik bebocsátást kérni, ezért a Tharg Kapu előtt leszáll a bakról, majd utasítja a kocsisát.*
- Japher, vigye a szekeret félre az útból, hogy ne zavarja a helyieket, és várja meg, amíg visszatérek!
*a kocsis csak bólint, és az utasításnak megfelelően tovagurul a szekérrel, hogy jó pár méterrel arrébb félrehúzódjon vele az út szélére és onnan figyelje, mikor tér vissza Orthus. A vár őrei láthatják ugyan, de oly távolságban van, hogy remélhetőleg nem fognak benne semmi fenyegetést, vagy kivetnivalót látni.
Maga Orthus, aki ez alkalomra elegáns viseletet öltött, először is felpillant a robusztus falakra és az ezeknek is fölébe magasodó Tűtoronyra.*
~ Nagyon impozáns. Arthenior sokkal nagyobb város, még sincsenek tisztességes védművei. Tenni kéne ez ellen. ~
*gondolja, mert bár ő a béke embere, akit a hadászat hidegen hagy, de jobban örülne neki, ha a külső fenyegetések ellen valami efféle erődítmény óvná. Bár a zavargások idején megtanulták, hogy a fenyegetés gyakran nem kívülről érkezik.
Hamar abbahagyja a nézelődést, és odalép a kapuőrökhöz.*
- Üdvözlöm! A nevem Orthus Morthimer, kereskedő vagyok és Yagnar Rhagodartól kérnék audienciát.
*Amennyiben az őrök felszólítanák rá, gond nélkül átadja fegyvereit, melyeket nem a tárgyalás, hanem az út veszedelmei miatt visel. Ha pedig átkutatnák, más fenyegetőt nem találnának nála, csak amit már át is adott. Ezt követően pedig az őrök utasításait követi, megy ahova mondják, vagy vár a kapunál.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-21 12:49:33
Üzenet elküldve: 2023-05-21 12:49:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Az Ősök Vérvonala a thargok számára legalább annyira szent, mint a szellemeik. Így van ez Yagnar számára is, legalábbis a hagyományok tekintetében. Ugyanakkor saját kárán tanulta meg immáron több ízben; a bizalom záloga nem a vérben rejlik. Tulajdon vére űzte el népét az Ősi Földről, s tulajdon vére kárhoztatta el a szellemek világába.*
-Emelkedj fel, vér a véremből! *Ragadja meg Nettienaya kezét, ha amaz engedi számára.* -Immáron senki előtt nem térdepelsz, Nettienaya! Mert tharg vagy magad is! *Harsogja, majd szélesen mosolyogva lapogatja meg vállát, s a szállások felé mutat.* -Tedd le a holmid, ha van ilyen. Immáron ez az otthonod. Ma este pedig eszünk és mulatunk! *Ereszti ki hangját. Persze számos teendő akad még, de nem engedheti meg, hogy érkezése napján népe ne örömködjön.
Végighordozza tekintetét az egybegyűlteken. Persze túl régen s túl kevés időt töltött közöttük, hogy ismerje őket, így nem szúrja ki a nem oly rég érkezett, széptermetű vendégét elsőre. Nem kevésbé idegen az arv, mint bárki másé itt. De tudja jól; az ő népe ez.*
-Van-e még olyan, ki az elsők között eskedni kíván? Netalán szólani?
*Nettienaya ott maradhat, ha kíván, ám ő most visszaindul a trón felé.*
-A vérvonalunk úgy kanyarog a népek erdejében, akár a Krenkataur Óriáskígyója a világtalan barlangjárataiban. De most mindenki megkaphatja az esélyt. Tharg vagy nem tharg, a hűség elnyeri jutalmát. Az esküszegés pedig a bosszúját. *Ahogy felér a trónhoz, nem ül le rá rögtön. A farkashoz lép, hogy végigsimítsa ujjait bundáján, majd felegyenesedve szembefordul a kíváncsi tekintetekkel. Hiányolja Rheiát, nagyon is. Tulajdon rokona jelenléte nagy támasz lenne, s nem csak azért, mert a leány kapcsolatban áll Őseik Szellemével.*
*Az Ősök Vérvonala a thargok számára legalább annyira szent, mint a szellemeik. Így van ez Yagnar számára is, legalábbis a hagyományok tekintetében. Ugyanakkor saját kárán tanulta meg immáron több ízben; a bizalom záloga nem a vérben rejlik. Tulajdon vére űzte el népét az Ősi Földről, s tulajdon vére kárhoztatta el a szellemek világába.*
-Emelkedj fel, vér a véremből! *Ragadja meg Nettienaya kezét, ha amaz engedi számára.* -Immáron senki előtt nem térdepelsz, Nettienaya! Mert tharg vagy magad is! *Harsogja, majd szélesen mosolyogva lapogatja meg vállát, s a szállások felé mutat.* -Tedd le a holmid, ha van ilyen. Immáron ez az otthonod. Ma este pedig eszünk és mulatunk! *Ereszti ki hangját. Persze számos teendő akad még, de nem engedheti meg, hogy érkezése napján népe ne örömködjön.
Végighordozza tekintetét az egybegyűlteken. Persze túl régen s túl kevés időt töltött közöttük, hogy ismerje őket, így nem szúrja ki a nem oly rég érkezett, széptermetű vendégét elsőre. Nem kevésbé idegen az arv, mint bárki másé itt. De tudja jól; az ő népe ez.*
-Van-e még olyan, ki az elsők között eskedni kíván? Netalán szólani?
*Nettienaya ott maradhat, ha kíván, ám ő most visszaindul a trón felé.*
-A vérvonalunk úgy kanyarog a népek erdejében, akár a Krenkataur Óriáskígyója a világtalan barlangjárataiban. De most mindenki megkaphatja az esélyt. Tharg vagy nem tharg, a hűség elnyeri jutalmát. Az esküszegés pedig a bosszúját. *Ahogy felér a trónhoz, nem ül le rá rögtön. A farkashoz lép, hogy végigsimítsa ujjait bundáján, majd felegyenesedve szembefordul a kíváncsi tekintetekkel. Hiányolja Rheiát, nagyon is. Tulajdon rokona jelenléte nagy támasz lenne, s nem csak azért, mert a leány kapcsolatban áll Őseik Szellemével.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-19 14:53:41
Üzenet elküldve: 2023-05-19 14:53:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* Utolsóként vonul be a csarnokba, rég, vagy tán még sosem látott fivérei és nővérei oldalán. Ráérősen körbebámészkodik a teremben, elidőzve a trófeák népes gyűjteményén és a szilárd falakon, mielőtt tekintetét a trónusra és a felette függő címerre emelné. Atyái jelképe az, amit Sifrald is hordozhatna a pajzsán. A vérében daloló doboknak engedelmeskedve előrébb lép társai közül, hogy jobban lássa a férfit, ki talán bevezeti őket egy új korszakba. Sejtette, hogy a Rhagodarok fia valami ilyesmire készül, de azért a bensője megdobban, amikor Kagan trónjára először telepedik le más nemzetség sarja.
A tető nem omlik rájuk, a föld sem remeg meg, így arra a gondolatra jut, hogy ez így helyes, ez így van jól. Yagnaron sem látja habozás jeleit. Fülel az elhangzó szavakra, és a többiek felett átbámulva gondosan megjegyzi azokat az arcokat, amelyekben ármány verhet gyökeret. A pillanatnyi beálló csendben tisztán és érthetően csendül fel egy lágy női hang, magára vonva az összes figyelmet. Sifrald, ahogy sokan mások is, felvont szemöldökkel fordulnak a leány felé, aki vakmerő módon vonja kétségbe az újdonsült vezér alakját. *
~ Szavaival még kicsíráztatja a gondolatait mások lelkében is. ~
* Alaposan megnézi magának a leányt, nem tűnik háza népének. A meggondolatlan fehérnép, úgy tűnik, életben marad. Sőt, elsőként tehet esküt, ami több férfiból kiváltja a nemtetszés és döbbenet halk neszeit. Sifrald csak kíváncsiságot érez, ki lehet a nő, ki máris kivívta vezérük elismerését? Leánya? Ágyasa? Gondolatai félig megerősítést nyernek, Yagnar mosolyát látva.
Elhangzék az eskü, borzalmas, idegen kiejtéssel. Elfolyt egy félmosolyt, majd villámló szemekkel hátrafordul, hogy megkeresse azt, aki suttogva azon elmélkedik, nem Őseik megcsúfolása-e, hogy idegenhoni nőszemély teszi hűségét először az új úrnak. Árnyéka rávetül a szájalóra, mire a bámészkodók közül egy öreg rögvest elhallgat.
Neki aztán mindegy, ki ki után tesz esküt. A régi időkben a legfontosabb családok, harcosok járultak legelébb, de ha lenne ennek most is jelentősége, hát neki is valahol ott kéne tobzódnia az első sorban. Talán ideje, hogy az érdemek és a hűség, ne pedig a törzsek hangzatos nevei beszéljenek. *
* Utolsóként vonul be a csarnokba, rég, vagy tán még sosem látott fivérei és nővérei oldalán. Ráérősen körbebámészkodik a teremben, elidőzve a trófeák népes gyűjteményén és a szilárd falakon, mielőtt tekintetét a trónusra és a felette függő címerre emelné. Atyái jelképe az, amit Sifrald is hordozhatna a pajzsán. A vérében daloló doboknak engedelmeskedve előrébb lép társai közül, hogy jobban lássa a férfit, ki talán bevezeti őket egy új korszakba. Sejtette, hogy a Rhagodarok fia valami ilyesmire készül, de azért a bensője megdobban, amikor Kagan trónjára először telepedik le más nemzetség sarja.
A tető nem omlik rájuk, a föld sem remeg meg, így arra a gondolatra jut, hogy ez így helyes, ez így van jól. Yagnaron sem látja habozás jeleit. Fülel az elhangzó szavakra, és a többiek felett átbámulva gondosan megjegyzi azokat az arcokat, amelyekben ármány verhet gyökeret. A pillanatnyi beálló csendben tisztán és érthetően csendül fel egy lágy női hang, magára vonva az összes figyelmet. Sifrald, ahogy sokan mások is, felvont szemöldökkel fordulnak a leány felé, aki vakmerő módon vonja kétségbe az újdonsült vezér alakját. *
~ Szavaival még kicsíráztatja a gondolatait mások lelkében is. ~
* Alaposan megnézi magának a leányt, nem tűnik háza népének. A meggondolatlan fehérnép, úgy tűnik, életben marad. Sőt, elsőként tehet esküt, ami több férfiból kiváltja a nemtetszés és döbbenet halk neszeit. Sifrald csak kíváncsiságot érez, ki lehet a nő, ki máris kivívta vezérük elismerését? Leánya? Ágyasa? Gondolatai félig megerősítést nyernek, Yagnar mosolyát látva.
Elhangzék az eskü, borzalmas, idegen kiejtéssel. Elfolyt egy félmosolyt, majd villámló szemekkel hátrafordul, hogy megkeresse azt, aki suttogva azon elmélkedik, nem Őseik megcsúfolása-e, hogy idegenhoni nőszemély teszi hűségét először az új úrnak. Árnyéka rávetül a szájalóra, mire a bámészkodók közül egy öreg rögvest elhallgat.
Neki aztán mindegy, ki ki után tesz esküt. A régi időkben a legfontosabb családok, harcosok járultak legelébb, de ha lenne ennek most is jelentősége, hát neki is valahol ott kéne tobzódnia az első sorban. Talán ideje, hogy az érdemek és a hűség, ne pedig a törzsek hangzatos nevei beszéljenek. *
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-18 21:10:14
Üzenet elküldve: 2023-05-18 21:10:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Az ellágyuló vonások láttán Nettie pulzusa is csillapodni érződik - egy kicsit -, bár az életét megváltoztató döntés jóvoltából még bőven akad izgalomra okot adó tényező. Ez az izgalom azonban várakozással teli, hisz a férfi által felvázolt jövőkép egy olyan világot tár elé, melyben végre biztonságban, állandóságban élhet. Talán a cseléd-ruhát sem kell többé magára öltenie.
Nem fordul Yagnar után, ahogy amaz körbejárja, állja, ha a férfi szemlét akar tartani rajta (hisz végső soron ezt sem először kell elviselnie, már hozzászokott a hasonló vizslatásokhoz a gazdáitól), de kellemes meglepetésként éri, hogy nem ez történik, hisz leendő vezére folytatja szónoklatát a tömeg felé. Figyelmét így inkább visszatereli a leintett alakokra, kik egy edényt hoznak uruk elébe. A tálkában gyanúsan vér van. Hogy minek (vagy kinek) a vére, az számára rejtély, és nagyon nincs is ideje kitalálni, honnan lehet, mert ekkor Yagnar is újra a látóterébe kerül.
Enged a gyengéd utasításnak, térdeire ereszkedik.*
- Wess nor Gots fraggesor. *ismétli az idegen szavakat Yagnar után, bár kiejtése koránt sem tökéletes, mely a tharg férfinak akár zavaró is lehet* - Tharg vagyok, sorsom népemé.
*Az ismert nyelven felcsendülő szavakat már nagyobb magabiztossággal mondja a férfi után, miközben tűri arcának vérrel való kifestését is.*
- Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök.
*Lassan kezdi elhinni, hogy tényleg megváltozik az élete.*
- Wes nor Gots fhragge...sor. Mi valánk Isteneink ostora.
*Ezúttal igyekszik szebben kiejteni a tharg szavakat, bízik benne, hogy jobban is sikerül. Mondandója végén nagy levegőt véve néz fel Yagnarra. Nem mozdul, hisz utasítást nem kapott rá, hogy felálljon, így tovább vár, mit kell még tennie.*
*Az ellágyuló vonások láttán Nettie pulzusa is csillapodni érződik - egy kicsit -, bár az életét megváltoztató döntés jóvoltából még bőven akad izgalomra okot adó tényező. Ez az izgalom azonban várakozással teli, hisz a férfi által felvázolt jövőkép egy olyan világot tár elé, melyben végre biztonságban, állandóságban élhet. Talán a cseléd-ruhát sem kell többé magára öltenie.
Nem fordul Yagnar után, ahogy amaz körbejárja, állja, ha a férfi szemlét akar tartani rajta (hisz végső soron ezt sem először kell elviselnie, már hozzászokott a hasonló vizslatásokhoz a gazdáitól), de kellemes meglepetésként éri, hogy nem ez történik, hisz leendő vezére folytatja szónoklatát a tömeg felé. Figyelmét így inkább visszatereli a leintett alakokra, kik egy edényt hoznak uruk elébe. A tálkában gyanúsan vér van. Hogy minek (vagy kinek) a vére, az számára rejtély, és nagyon nincs is ideje kitalálni, honnan lehet, mert ekkor Yagnar is újra a látóterébe kerül.
Enged a gyengéd utasításnak, térdeire ereszkedik.*
- Wess nor Gots fraggesor. *ismétli az idegen szavakat Yagnar után, bár kiejtése koránt sem tökéletes, mely a tharg férfinak akár zavaró is lehet* - Tharg vagyok, sorsom népemé.
*Az ismert nyelven felcsendülő szavakat már nagyobb magabiztossággal mondja a férfi után, miközben tűri arcának vérrel való kifestését is.*
- Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök.
*Lassan kezdi elhinni, hogy tényleg megváltozik az élete.*
- Wes nor Gots fhragge...sor. Mi valánk Isteneink ostora.
*Ezúttal igyekszik szebben kiejteni a tharg szavakat, bízik benne, hogy jobban is sikerül. Mondandója végén nagy levegőt véve néz fel Yagnarra. Nem mozdul, hisz utasítást nem kapott rá, hogy felálljon, így tovább vár, mit kell még tennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733