Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 461 (9201. - 9220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9220. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:48:45
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:48:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Tizio egyre különösebben viselkedik, felszabadultabb, ám kevésbé összeszedett, mint általában. Zagyvaságokat beszél, és gyerekesen viselkedik. Mindez pedig zavarba hozza, és fárasztja Briwalt. Érzi eljött az a pillanat, mikor már jobb nem lereagálni testévre minden szavát, máskülönben ehhez ereje is alig maradt.
Legalább lényeges kérdésére is választ kap, egy egyszerű "talán"-ban, már ez is valami. A többi nem igazán érdekli, de azért bőszen bólogat minden elhangzott szóra, jelezve figyel, és egyetért.*
-Vele én se szívesen.
*Reagálja le legalább nagynénjük szerepét esetleges jövőbeni céljaikra.
Nagyot sóhajt az illetlen megjegyzésre, majd vállát vonja a kérdésre.*
-Talán rád férne egy kis törődés.
*Kezd elege lenni az értelmetlen szó, és idő fecsérlésből, emelkedik fel az asztaltól, kérdőn pillantva Tizre.*
-Mutasd, merre találom azt a fürdőt.
*Tizio egyre különösebben viselkedik, felszabadultabb, ám kevésbé összeszedett, mint általában. Zagyvaságokat beszél, és gyerekesen viselkedik. Mindez pedig zavarba hozza, és fárasztja Briwalt. Érzi eljött az a pillanat, mikor már jobb nem lereagálni testévre minden szavát, máskülönben ehhez ereje is alig maradt.
Legalább lényeges kérdésére is választ kap, egy egyszerű "talán"-ban, már ez is valami. A többi nem igazán érdekli, de azért bőszen bólogat minden elhangzott szóra, jelezve figyel, és egyetért.*
-Vele én se szívesen.
*Reagálja le legalább nagynénjük szerepét esetleges jövőbeni céljaikra.
Nagyot sóhajt az illetlen megjegyzésre, majd vállát vonja a kérdésre.*
-Talán rád férne egy kis törődés.
*Kezd elege lenni az értelmetlen szó, és idő fecsérlésből, emelkedik fel az asztaltól, kérdőn pillantva Tizre.*
-Mutasd, merre találom azt a fürdőt.
9219. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-12 10:38:38
Üzenet elküldve: 2019-02-12 10:38:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Szerető. Mennyire ronda szó ez. Mennyire pejoratív. *Elmélkedik meglehetősen bárgyú arckifejezéssel.* - A cimborám sem akart szeretőt. Én sem akarok. De házasulni sem. A házasság rabiga. *Felvihog, úgy látszik, hogy végképp beütött neki a drog és az ócska bor egyvelege.* - Áh nem is kell nekem asszony. Bár ez tetszik, amit mondasz, mennyire csodálatos lenne ha vénségemre, ha egy fiatal csaj tekergőzne az ölemben. Kivéve, ha már nem működik a szerszám. Az roppant kínos lenne. *Jobb kezével a mellkasát vakargatja, a mozdulat az elégedettséget sugározza, hogy semmi baj nincsen a szerszámjával.*
- Jóva', tesó. Nem verekszem. De a főbarbár tévesen ítél meg. Ezek a thargok drabális állatok. Nyilván nem mehetek ökölpárbajra velük. Le kell dönteni őket a földre. Úgyám. *Ökölbe szorított kezeivel a levegőbe bokszolgat, fejével és felső testével pedig láthatatlan ütések elől tér ki.*
- Miben nem döntesz egyedül? *Fejezi be a fantombokszolást, és értetlenül néz Briwalra.* - Jahogyjaaaa. Jaaaaa. Hát az én válaszom az, hogy talán. *Fejét tekergetve ropogtatja a nyakát.* - Naggyon szar ez a lőre. Vajon van ezeknek jobb boruk is? Mert ha nem, akkor valahonnét kell szerezni valami ihatót. Ördögvigyort bezzeg milyen könnyű szerezni. Ráadásul jobb is, mint a városi. Bár ehhez nehezebb hozzájutni. *Jobb mutatóujjával kocogtatja a szelence fedelét, remegő kézzel újabb kísérletet tesz a kinyitására, ezúttal sikerrel jár, újabb adagot tud felszipkázni, de most sajnos megtüsszögteti, pedig évek óta nem esett meg vele ez a gyalázat, orrát egy konyharuhába törli, amit a keze ügyében talál.*
- Tudod tesó... Én a nénénkkel nem. Lehet ő sem velünk. Elmegy tőle az életkedvem is. Biztosan kurva okos akarna lenni és megmondani, hogy mit is kéne tennünk. *Bőszen bólogat is mondandójához, őneki aztán ne mondja meg a nénjük, hogy hogyan is kéne csinálni a dolgokat.* - Eltereli. Ó, de még mennyire, hogy el. Olyan kemény tőle a farkam, hogy ihaj. *Megint vihorászik, Briwal tudhatja, hogy Tizio már majdnem teljesen elvesztette a kontrollt a drogos-ittas elméje fölött, mert józan állapotában sosem tárgyalna ki ilyesmit fivérével, sőt senkivel, mert úriember ilyenről nem beszél.* - Mert nem vagyok rühös kiscica, hogy pátyolgatni kelljen. Vagy igen? Vagy nem? Nemtom... Az vagyok? Törött szárnyú kismadár?
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Szerető. Mennyire ronda szó ez. Mennyire pejoratív. *Elmélkedik meglehetősen bárgyú arckifejezéssel.* - A cimborám sem akart szeretőt. Én sem akarok. De házasulni sem. A házasság rabiga. *Felvihog, úgy látszik, hogy végképp beütött neki a drog és az ócska bor egyvelege.* - Áh nem is kell nekem asszony. Bár ez tetszik, amit mondasz, mennyire csodálatos lenne ha vénségemre, ha egy fiatal csaj tekergőzne az ölemben. Kivéve, ha már nem működik a szerszám. Az roppant kínos lenne. *Jobb kezével a mellkasát vakargatja, a mozdulat az elégedettséget sugározza, hogy semmi baj nincsen a szerszámjával.*
- Jóva', tesó. Nem verekszem. De a főbarbár tévesen ítél meg. Ezek a thargok drabális állatok. Nyilván nem mehetek ökölpárbajra velük. Le kell dönteni őket a földre. Úgyám. *Ökölbe szorított kezeivel a levegőbe bokszolgat, fejével és felső testével pedig láthatatlan ütések elől tér ki.*
- Miben nem döntesz egyedül? *Fejezi be a fantombokszolást, és értetlenül néz Briwalra.* - Jahogyjaaaa. Jaaaaa. Hát az én válaszom az, hogy talán. *Fejét tekergetve ropogtatja a nyakát.* - Naggyon szar ez a lőre. Vajon van ezeknek jobb boruk is? Mert ha nem, akkor valahonnét kell szerezni valami ihatót. Ördögvigyort bezzeg milyen könnyű szerezni. Ráadásul jobb is, mint a városi. Bár ehhez nehezebb hozzájutni. *Jobb mutatóujjával kocogtatja a szelence fedelét, remegő kézzel újabb kísérletet tesz a kinyitására, ezúttal sikerrel jár, újabb adagot tud felszipkázni, de most sajnos megtüsszögteti, pedig évek óta nem esett meg vele ez a gyalázat, orrát egy konyharuhába törli, amit a keze ügyében talál.*
- Tudod tesó... Én a nénénkkel nem. Lehet ő sem velünk. Elmegy tőle az életkedvem is. Biztosan kurva okos akarna lenni és megmondani, hogy mit is kéne tennünk. *Bőszen bólogat is mondandójához, őneki aztán ne mondja meg a nénjük, hogy hogyan is kéne csinálni a dolgokat.* - Eltereli. Ó, de még mennyire, hogy el. Olyan kemény tőle a farkam, hogy ihaj. *Megint vihorászik, Briwal tudhatja, hogy Tizio már majdnem teljesen elvesztette a kontrollt a drogos-ittas elméje fölött, mert józan állapotában sosem tárgyalna ki ilyesmit fivérével, sőt senkivel, mert úriember ilyenről nem beszél.* - Mert nem vagyok rühös kiscica, hogy pátyolgatni kelljen. Vagy igen? Vagy nem? Nemtom... Az vagyok? Törött szárnyú kismadár?
9218. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-11 23:14:40
Üzenet elküldve: 2019-02-11 23:14:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Zhicca//
* Boldogan integet tovább, mikor Laor is integet, csak még lelkesebb kézmozdulatokka. Ám úgy tűnik, hogy a ma nem csak integetésből áll majd a kommunikációjuk, ugyanis Laor hamar magához is inti. *
~ Amikor múltkor odahívott feladatot kaptam, vajon most is? ~ * gondolkodik el magában a kis, ezüst hajú tündérke amíg kurta lábacskáival odabattyog a férfihez. Már ráférne egy új kaland, úgy érzi, hogy az előzőt úgy ahogy kiheverte, bár még egyszer ilyenbe nem szívesen venne részt.
Nem sok kell, hogy kiderüljön, a lány sejtése helyesnek bizonyult. Csendesen végighallgatja Laor mondandóját közben emésztgetve magában az információkat. *
- Akkor nem az emberek ellen megyünk! Ennek nagyon örülök! - * csapja össze kezét vidáman. No persze tisztában van azzal, hogy ez a faj sokkal veszélyesebb és durvább, mégis jól esik a szívének a tudat, hogy most a tényleges rossz ellen küzdenek, a rossz rossz ellen, nem pedig ember az ember ellen. *
- Ne félj, tudom mit kell vinni - * mosolyodik el a férfi igyekezetén. Ő pedig közben fejben állítgatja össze a listát. Így kerülnek el a fegyverraktárba is, ahol a másik lány kap egy éles pengét, ám amikor hozzá fordul Laor csak megrázza a fejét. *
- Van egy kis tőröm. Annyi nekem elég is - * még ha azzal a tőrrel eddig csak gyümölcsket szelt is fel, akkor sem érzi, hogy roppant mód szüksge lenne éles szerszámokra amikkel bántani lehetne másokat.
Ezután a lányka már csendben is marad a bájitalos raktárig egészen. *
* Boldogan integet tovább, mikor Laor is integet, csak még lelkesebb kézmozdulatokka. Ám úgy tűnik, hogy a ma nem csak integetésből áll majd a kommunikációjuk, ugyanis Laor hamar magához is inti. *
~ Amikor múltkor odahívott feladatot kaptam, vajon most is? ~ * gondolkodik el magában a kis, ezüst hajú tündérke amíg kurta lábacskáival odabattyog a férfihez. Már ráférne egy új kaland, úgy érzi, hogy az előzőt úgy ahogy kiheverte, bár még egyszer ilyenbe nem szívesen venne részt.
Nem sok kell, hogy kiderüljön, a lány sejtése helyesnek bizonyult. Csendesen végighallgatja Laor mondandóját közben emésztgetve magában az információkat. *
- Akkor nem az emberek ellen megyünk! Ennek nagyon örülök! - * csapja össze kezét vidáman. No persze tisztában van azzal, hogy ez a faj sokkal veszélyesebb és durvább, mégis jól esik a szívének a tudat, hogy most a tényleges rossz ellen küzdenek, a rossz rossz ellen, nem pedig ember az ember ellen. *
- Ne félj, tudom mit kell vinni - * mosolyodik el a férfi igyekezetén. Ő pedig közben fejben állítgatja össze a listát. Így kerülnek el a fegyverraktárba is, ahol a másik lány kap egy éles pengét, ám amikor hozzá fordul Laor csak megrázza a fejét. *
- Van egy kis tőröm. Annyi nekem elég is - * még ha azzal a tőrrel eddig csak gyümölcsket szelt is fel, akkor sem érzi, hogy roppant mód szüksge lenne éles szerszámokra amikkel bántani lehetne másokat.
Ezután a lányka már csendben is marad a bájitalos raktárig egészen. *
9217. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:38:38
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:38:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Bólint testvére hangján visszhangzó szavaira, a pillantást félreértve kezd magyarázatba.*
-Mert azzal semmi baj, ha félvért tartasz szeretőnek, de, hogy házasságra lépj vele azt a Rend nem tűrheti el. Meddő nász lenne.
*Vonja meg vállát, mint minden olyan dolog felett, mit rég elfogadott, nem vitat, és mi nem szorul igazán több magyarázatra.
Tizio épp eléggé süllyedt így is az önsajnálatba, nem kellenek számára egyéb aggasztó gondolatok.*
-Van akinek egyszerűen csak több idő megfelelő párt találni. Előbb a rangban megfelelőeket vizsgálják, azt követve az egyéb lehetőségeket. Gondolj csak nagynénékre.
*Ki ugyan megházasodott időben, viszont nem nemesi származásúhoz ment férjül. Jó parti volt így is, egy befolyásos, gazdag, ám közrendű hivatalnok fiával összeboronálni.*
-Vagy gondolj arra, hogy ifjú napjaidat töltheted ezernyi nő ölelésében, és majd agg korodra hoznak eléd egy formás, huszonéves kis pipit nejedül.
*Röhögve fel röviden, ez a kép azért őt magát is vigasztalja.
Homlok ráncolva hallgatja az egész nem-is-verekedés ügyet.*
-Lehet mégis megkérem, hogy okítson a tharg szokásokra.
*Elvégre, ha Tiz képes volt megbékélni azzal a Nirssel, riválisával, neki sem eshet túlságosan nehezére.*
-Akkor nekem ígérd meg, hogy nem verekszel, amíg nem tudsz verekedni.
*Sóhajt nagyot, ha az kell más nem megtanítja pár fogásra az öcsköst.
Szemét forgatja a kancellárt, és ajánlatát ért megjegyzésre, Tiz mintha megint féltékenykedne, bár utolsó szavaival elveszi ennek is élét. Hangosan fújja ki a levegőt, morog egy sort kelletlenül.*
-Na persze, vagy csak megsajnálta szerencsétlen összevert nyomorultat.
*Tényleg szimpatizál az idősödő úrral, talán vissza is tér ajánlatára valamikor.*
-Ebben nem egyedül fogok dönteni. Ha ti is, és Waldran is rábólint, hát elfogadom, de nélküled akkor se csinálnám.
*Gondolkodik el cseppet.*
-Te már teljesen letettél arról, hogy visszaszerezzük mindazt, amink volt?
*Nem árt ezt is tudnia, saját elhatározása erős, de nem ringatja magát abban a hitben, hogy sikerrel járhatna Tizio támogatása nélkül, avagy, hogy sokáig képes lenne fenntartani az üzleteket.*
-Elterelni a gondolataid a kesergésről, és felrázni.
*Osztja meg az idősebb, bölcsebb testvér felsőbbséges mosolyával mire is gondolt, miben segíthetnek neki Nava.*
-És? Ha neki arra van szüksége, hogy gyógyíthasson, pátyolgathasson, neked pedig gyógyulásra, és pátyolgatásra miért vívódsz még? Ez tökéletes kereslet-kínálat.
*Bólint testvére hangján visszhangzó szavaira, a pillantást félreértve kezd magyarázatba.*
-Mert azzal semmi baj, ha félvért tartasz szeretőnek, de, hogy házasságra lépj vele azt a Rend nem tűrheti el. Meddő nász lenne.
*Vonja meg vállát, mint minden olyan dolog felett, mit rég elfogadott, nem vitat, és mi nem szorul igazán több magyarázatra.
Tizio épp eléggé süllyedt így is az önsajnálatba, nem kellenek számára egyéb aggasztó gondolatok.*
-Van akinek egyszerűen csak több idő megfelelő párt találni. Előbb a rangban megfelelőeket vizsgálják, azt követve az egyéb lehetőségeket. Gondolj csak nagynénékre.
*Ki ugyan megházasodott időben, viszont nem nemesi származásúhoz ment férjül. Jó parti volt így is, egy befolyásos, gazdag, ám közrendű hivatalnok fiával összeboronálni.*
-Vagy gondolj arra, hogy ifjú napjaidat töltheted ezernyi nő ölelésében, és majd agg korodra hoznak eléd egy formás, huszonéves kis pipit nejedül.
*Röhögve fel röviden, ez a kép azért őt magát is vigasztalja.
Homlok ráncolva hallgatja az egész nem-is-verekedés ügyet.*
-Lehet mégis megkérem, hogy okítson a tharg szokásokra.
*Elvégre, ha Tiz képes volt megbékélni azzal a Nirssel, riválisával, neki sem eshet túlságosan nehezére.*
-Akkor nekem ígérd meg, hogy nem verekszel, amíg nem tudsz verekedni.
*Sóhajt nagyot, ha az kell más nem megtanítja pár fogásra az öcsköst.
Szemét forgatja a kancellárt, és ajánlatát ért megjegyzésre, Tiz mintha megint féltékenykedne, bár utolsó szavaival elveszi ennek is élét. Hangosan fújja ki a levegőt, morog egy sort kelletlenül.*
-Na persze, vagy csak megsajnálta szerencsétlen összevert nyomorultat.
*Tényleg szimpatizál az idősödő úrral, talán vissza is tér ajánlatára valamikor.*
-Ebben nem egyedül fogok dönteni. Ha ti is, és Waldran is rábólint, hát elfogadom, de nélküled akkor se csinálnám.
*Gondolkodik el cseppet.*
-Te már teljesen letettél arról, hogy visszaszerezzük mindazt, amink volt?
*Nem árt ezt is tudnia, saját elhatározása erős, de nem ringatja magát abban a hitben, hogy sikerrel járhatna Tizio támogatása nélkül, avagy, hogy sokáig képes lenne fenntartani az üzleteket.*
-Elterelni a gondolataid a kesergésről, és felrázni.
*Osztja meg az idősebb, bölcsebb testvér felsőbbséges mosolyával mire is gondolt, miben segíthetnek neki Nava.*
-És? Ha neki arra van szüksége, hogy gyógyíthasson, pátyolgathasson, neked pedig gyógyulásra, és pátyolgatásra miért vívódsz még? Ez tökéletes kereslet-kínálat.
9216. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-11 15:33:01
Üzenet elküldve: 2019-02-11 15:33:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hosszan kínozták volna. *Ismétli meg fivére szavait, miközben a tekintete végigfut Briwalon és megállapodik fivére nyakán, a fojtogatás hagyta véraláfutásokon. ~Érte aggódom és kisül, hogy magamért kéne?~ Hosszú percekig némán mered bátyjára. ~Én ezt nem bírnám ki.~*
- Nemtom', testvér. Mondjuk ha eddig nem tették meg, akkor erről már lecsúsztam, gondolom. Látod, nekem, a másodiknak asszony sem jut. Vagy tényleg csak alkalmatlan vagyok. Tudod kicsit szerencsétlennek érzem magam. Lestielnek is volt kiválasztottja, neked is volt, még Ephemiának is volt. Kicsit nyomasztó a gondolat, hogy mások válasszanak nekem, de nem teszik meg és az ugyanúgy nyomaszt. *Motyog maga elé bámulva. ~Nyomorult vagy Tizio, nyomorultabb, mint az egész család együttvéve.~* - Dehogy ígértem ilyesmit. Waldran szerint persze ez nem is verekedés. Én provokáltam ki, és tudod mit? Jól esett. Minden tekintetben. Állítom, hogy Nirsnek is. Jó gyerek, de hagyja magát provokálni. Biztos nem egy csomó fivéren edződött. *Arcára visszakerült a korábbi érdektelen maszk, hangjában sincsen semmi érzelem, kezében a pohár, amiből néha kortyol, a szelence az asztalon, kellemesen laza állapotban van, mikor a nyelve még forog, de a gondolatai már csapongnak.*
- Talán el kéne fogadd. Nem tudtam nem észrevenni, hogy szimpatizálsz vele. Azt hiszem, hogy ő is veled. Látod, nekem semmit nem ajánlott. Persze én harmadannyira sem vagyok megnyerő, mint te, megértem. *Halkan heherészik, mintha olyan nagy elmésséget mondott volna.* - Mármint miben segíthetne a lány, hogy ne verekedjek, hogy megtanuljak verekedni, vagy abban, hogy ne legyek ilyen elcseszett? Vajon a nyakába varrhatom magam és minden szarságom? Mi van ha csak én gondolok többre egy dugás után? Mondjuk egy dugás után sosem gondoltam még többre. Teljesen hülye vagyok. *Keze idegesen matat a szelencén, próbálja kinyitni, de a remegéstől ez nem sikerül.* - Azt hiszem, hogy ő minden sérült, elhagyott állatkát hazavisz és meggyógyítja. Szerintem engem is annak lát, sérült kis nyominak, akit meg kell menteni.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hosszan kínozták volna. *Ismétli meg fivére szavait, miközben a tekintete végigfut Briwalon és megállapodik fivére nyakán, a fojtogatás hagyta véraláfutásokon. ~Érte aggódom és kisül, hogy magamért kéne?~ Hosszú percekig némán mered bátyjára. ~Én ezt nem bírnám ki.~*
- Nemtom', testvér. Mondjuk ha eddig nem tették meg, akkor erről már lecsúsztam, gondolom. Látod, nekem, a másodiknak asszony sem jut. Vagy tényleg csak alkalmatlan vagyok. Tudod kicsit szerencsétlennek érzem magam. Lestielnek is volt kiválasztottja, neked is volt, még Ephemiának is volt. Kicsit nyomasztó a gondolat, hogy mások válasszanak nekem, de nem teszik meg és az ugyanúgy nyomaszt. *Motyog maga elé bámulva. ~Nyomorult vagy Tizio, nyomorultabb, mint az egész család együttvéve.~* - Dehogy ígértem ilyesmit. Waldran szerint persze ez nem is verekedés. Én provokáltam ki, és tudod mit? Jól esett. Minden tekintetben. Állítom, hogy Nirsnek is. Jó gyerek, de hagyja magát provokálni. Biztos nem egy csomó fivéren edződött. *Arcára visszakerült a korábbi érdektelen maszk, hangjában sincsen semmi érzelem, kezében a pohár, amiből néha kortyol, a szelence az asztalon, kellemesen laza állapotban van, mikor a nyelve még forog, de a gondolatai már csapongnak.*
- Talán el kéne fogadd. Nem tudtam nem észrevenni, hogy szimpatizálsz vele. Azt hiszem, hogy ő is veled. Látod, nekem semmit nem ajánlott. Persze én harmadannyira sem vagyok megnyerő, mint te, megértem. *Halkan heherészik, mintha olyan nagy elmésséget mondott volna.* - Mármint miben segíthetne a lány, hogy ne verekedjek, hogy megtanuljak verekedni, vagy abban, hogy ne legyek ilyen elcseszett? Vajon a nyakába varrhatom magam és minden szarságom? Mi van ha csak én gondolok többre egy dugás után? Mondjuk egy dugás után sosem gondoltam még többre. Teljesen hülye vagyok. *Keze idegesen matat a szelencén, próbálja kinyitni, de a remegéstől ez nem sikerül.* - Azt hiszem, hogy ő minden sérült, elhagyott állatkát hazavisz és meggyógyítja. Szerintem engem is annak lát, sérült kis nyominak, akit meg kell menteni.
9215. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-10 18:49:52
Üzenet elküldve: 2019-02-10 18:49:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Vállát vonja, abban őszintén hisz, hogy a Rend nem végez ki csak úgy felnőtteket.*
-Hidd el, ők a fiút kapták volna el, ha erről tudomásuk van, bárki is legyen az apja. És hosszan kínozták volna.
*Innen nézve talán érthetőbb, hogy egy tanácstag nem akarta ezt a szégyent, és inkább eltüntette a félvér lányt.
Tizio érvei jók, de nem elégségesek ami azt illeti, hogy volt-e jele gondjaiknak már kicsi korukban.*
-És a tanács emberei, akiket vizsgálatra küldtek mégis tudták, épp olyan kicsiként mértek fel, és választottak párt egész életemre. Vagy azt gondolod elhamarkodott döntéseket hoznak?
*Maga hisz a módszerben, hű a Tanácshoz, és a Rendhez, sosem vonná kétségbe tetteiket.
A gyerekkori emlékekre keserűen húzza el száját, bár Tiz kapta a legtöbb fenyítést, mindazok neki is fájtak.*
-Nem, egyáltalán nem.
*Véleménye szerint Tizio eleven kölyök volt, de közel sem rossz, bár kétségkívül elfogult, ha testvéreiről van szó.*
-Megígérted Waldrannak, hogy többet nem verekszel.
*Emlékezteti, és dorgálja picit az öcsköst.*
-És lehet mindebben ez a Nava is segítségedre lehet.
*Elcseszett. Valóban az. De emiatt nem fog folyónak menni.*
-A legelcseszettebb, hogy én elégedett voltam így, és mindezzel. Számomra megfelelőnek tűnt a kijelölt út. Örök agglegényként járni a városokat, kísérgetni a szállítmányokat, életben tartani a kapcsolatokat, új beszállítókat, befektetőket, piacot keresni. És nézz meg most!
*Sóhajt fel.*
-Talán el kellene fogadnom a kancellár ajánlatát.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Vállát vonja, abban őszintén hisz, hogy a Rend nem végez ki csak úgy felnőtteket.*
-Hidd el, ők a fiút kapták volna el, ha erről tudomásuk van, bárki is legyen az apja. És hosszan kínozták volna.
*Innen nézve talán érthetőbb, hogy egy tanácstag nem akarta ezt a szégyent, és inkább eltüntette a félvér lányt.
Tizio érvei jók, de nem elégségesek ami azt illeti, hogy volt-e jele gondjaiknak már kicsi korukban.*
-És a tanács emberei, akiket vizsgálatra küldtek mégis tudták, épp olyan kicsiként mértek fel, és választottak párt egész életemre. Vagy azt gondolod elhamarkodott döntéseket hoznak?
*Maga hisz a módszerben, hű a Tanácshoz, és a Rendhez, sosem vonná kétségbe tetteiket.
A gyerekkori emlékekre keserűen húzza el száját, bár Tiz kapta a legtöbb fenyítést, mindazok neki is fájtak.*
-Nem, egyáltalán nem.
*Véleménye szerint Tizio eleven kölyök volt, de közel sem rossz, bár kétségkívül elfogult, ha testvéreiről van szó.*
-Megígérted Waldrannak, hogy többet nem verekszel.
*Emlékezteti, és dorgálja picit az öcsköst.*
-És lehet mindebben ez a Nava is segítségedre lehet.
*Elcseszett. Valóban az. De emiatt nem fog folyónak menni.*
-A legelcseszettebb, hogy én elégedett voltam így, és mindezzel. Számomra megfelelőnek tűnt a kijelölt út. Örök agglegényként járni a városokat, kísérgetni a szállítmányokat, életben tartani a kapcsolatokat, új beszállítókat, befektetőket, piacot keresni. És nézz meg most!
*Sóhajt fel.*
-Talán el kellene fogadnom a kancellár ajánlatát.
9214. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-10 14:44:13
Üzenet elküldve: 2019-02-10 14:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Riri, Zhicca//
- Riri! *mosolyog az időközben megérkező alkimistára. Waldran pedig ellátja még a szükséges információkkal, Laor meg örül neki valahol, hogy a tündér jön velük és nem a félelf. Lehet, hogy Nestar a környék legnagyobb tudású alkimistája, de meglehetősen sótlan alak hírében áll. Aztán már csak kicsit értetlenül néz a hirtelen felüvöltő és elviharzó őr után, akinek helyére Waldran áll be.*
- Ha túléli. *vigyorodik el* Mert elég súlyos kór gyötörheti.
*Ezután magához inti Zhiccát és Ririt, muszáj lesz visszamenniük az erődbe. Útközben a tündérnek összefoglalja, hogy mire készülnek. A biztonság kedvéért felvázolja neki, hogy milyen harcedzett csapattal kell mennie északra, nehogy inába szálljon a bátorsága a démonok emlegetésétől. Bár úgy tapasztalta, hogy nem az ijedősebb tündérek közül való.*
- Szükségünk lesz, továbbá, varázsitalokra is. *folytatja, miután a küldetés céljának ismertetésével végzett* Zöldekre, ha valami rosszul sikerülne, kékekre Krestvirnek.
*Kicsit elakad, mert nagyjából idáig terjed a bájitalokkal kapcsolatos tudománya. Kicsit zavartan beszél tovább.*
- De nem árt, ha van olyan is nálunk, ami erőt ad az embernek, vagy fürgeséget. *legyint egyet* De te ehhez sokkal jobban értesz. Az erőd raktárában van mindenféle lötty, válogathatsz majd kedvedre. Amíg odaérünk, gondold végig, hogy miből mennyire lesz szükséged.
*Persze nem tudja, hogy mennyire bőségesek a készletek, hiszen soha nem volt még abban a helyiségben, ahol ezeket a kis fiolákat tartják. De a Vashegy jómódúnak számít, miért pont ilyesmiből ne lenne tartaléka? Közben ismét elhaladtak az erőd kapuját vigyázó őr mellett, aki kicsit talán csodálkozhat az ingajáraton, de ez legyen a legnagyobb baj. Laor pedig először a fegyverraktárhoz vezeti a kis csapatot, hogy a tündérnek legyen ideje gondolkodni. Odabent pedig hosszasan nézelődik. Mint egy műértő, amikor értékes ritkaságokkal teli terembe téved. Végül leemel az állványról egy nem különösebben díszes hüvelybe bújtatott, de a keresztvas és a markolat kidolgozásából következtethetően nem hétköznapi kardot. Kihúzza a pengét, és valóban: kivételes minőségű munka. Nem dísztárgy, harcra tervezhették, de szemlátomást messze magasabb minőségű fegyver, mint akár az amit a derekára kötve visel. Tesz vele néhány mozdulatot, suhint egyet-kettőt, próbálgatja az egyensúlyát, ami kifogástalannak látszik. Bólint egy aprót, visszacsúsztatja a hüvelybe, aztán két tenyerén tartva a fegyvert, kicsit színpadias mozdulattal és mosollyal nyújtja Zhicca felé azt a kardot, amiről nem is sejti, hogy bizonyos körökben a Hold Karavánpihenő Ősi Kardja néven ismeretes.*
- Tessék! Hogy ne a fegyverben legyen a baj.
*A tündérre pillant. Aligha hinné, hogy Riri bármilyen fegyverrel is élne, de ha már itt vannak, őt itt megkérdezheti.*
- Neked szükséged van valamire innen?
*A válasz után ideje, hogy magának is válasszon valamit Waldran instrukcióinak megfelelően. Egy kis ideig nézi azt a vértet, amit Kagan viselt. Nem ért hozzá, de mágikus képességű holminak véli. Csak az a bökkenő, hogy aligha lenne rá jó. A Hadúr bőven hat láb fölötti testmagassággal bírt, ő pedig alulról karcolja ezt a magasságot. Sokáig nem bánkódik miatta, amúgy is jobban értékeli a szabad mozgást és a fürgeséget a nehéz vasaknál. Így csak az alkarvédőt cseréli le bőrről acélra, aztán lecsatolja derekáról a kardot és bizonyos tisztelettel teszi az állványra. Amennyire emlékszik, nem volt más kardja ezen kívül, szívéhez nőtt. Még akkor is, ha minden szempontból átlagosnak számít. Most viszont könnyen lehet, hogy kevésnek bizonyulna. A választása arra esik, amit még ő is megismer. Artheniori munka, kivételes darab. Mesterkardként is ismerik. Ezt is megpróbálja, elámul a kiegyensúlyozottságán. A penge szinte saját magát vezeti. Végül visszakerül a hüvelybe, és felköti magára. Azután kicsit elégedett mosollyal néz a többiekre.*
- Kérdés, óhaj, sóhaj?
*Majdhogynem jókedve támadt. Mint egy kisgyermeknek, ha új, érdekes játékot kap.*
- Riri! *mosolyog az időközben megérkező alkimistára. Waldran pedig ellátja még a szükséges információkkal, Laor meg örül neki valahol, hogy a tündér jön velük és nem a félelf. Lehet, hogy Nestar a környék legnagyobb tudású alkimistája, de meglehetősen sótlan alak hírében áll. Aztán már csak kicsit értetlenül néz a hirtelen felüvöltő és elviharzó őr után, akinek helyére Waldran áll be.*
- Ha túléli. *vigyorodik el* Mert elég súlyos kór gyötörheti.
*Ezután magához inti Zhiccát és Ririt, muszáj lesz visszamenniük az erődbe. Útközben a tündérnek összefoglalja, hogy mire készülnek. A biztonság kedvéért felvázolja neki, hogy milyen harcedzett csapattal kell mennie északra, nehogy inába szálljon a bátorsága a démonok emlegetésétől. Bár úgy tapasztalta, hogy nem az ijedősebb tündérek közül való.*
- Szükségünk lesz, továbbá, varázsitalokra is. *folytatja, miután a küldetés céljának ismertetésével végzett* Zöldekre, ha valami rosszul sikerülne, kékekre Krestvirnek.
*Kicsit elakad, mert nagyjából idáig terjed a bájitalokkal kapcsolatos tudománya. Kicsit zavartan beszél tovább.*
- De nem árt, ha van olyan is nálunk, ami erőt ad az embernek, vagy fürgeséget. *legyint egyet* De te ehhez sokkal jobban értesz. Az erőd raktárában van mindenféle lötty, válogathatsz majd kedvedre. Amíg odaérünk, gondold végig, hogy miből mennyire lesz szükséged.
*Persze nem tudja, hogy mennyire bőségesek a készletek, hiszen soha nem volt még abban a helyiségben, ahol ezeket a kis fiolákat tartják. De a Vashegy jómódúnak számít, miért pont ilyesmiből ne lenne tartaléka? Közben ismét elhaladtak az erőd kapuját vigyázó őr mellett, aki kicsit talán csodálkozhat az ingajáraton, de ez legyen a legnagyobb baj. Laor pedig először a fegyverraktárhoz vezeti a kis csapatot, hogy a tündérnek legyen ideje gondolkodni. Odabent pedig hosszasan nézelődik. Mint egy műértő, amikor értékes ritkaságokkal teli terembe téved. Végül leemel az állványról egy nem különösebben díszes hüvelybe bújtatott, de a keresztvas és a markolat kidolgozásából következtethetően nem hétköznapi kardot. Kihúzza a pengét, és valóban: kivételes minőségű munka. Nem dísztárgy, harcra tervezhették, de szemlátomást messze magasabb minőségű fegyver, mint akár az amit a derekára kötve visel. Tesz vele néhány mozdulatot, suhint egyet-kettőt, próbálgatja az egyensúlyát, ami kifogástalannak látszik. Bólint egy aprót, visszacsúsztatja a hüvelybe, aztán két tenyerén tartva a fegyvert, kicsit színpadias mozdulattal és mosollyal nyújtja Zhicca felé azt a kardot, amiről nem is sejti, hogy bizonyos körökben a Hold Karavánpihenő Ősi Kardja néven ismeretes.*
- Tessék! Hogy ne a fegyverben legyen a baj.
*A tündérre pillant. Aligha hinné, hogy Riri bármilyen fegyverrel is élne, de ha már itt vannak, őt itt megkérdezheti.*
- Neked szükséged van valamire innen?
*A válasz után ideje, hogy magának is válasszon valamit Waldran instrukcióinak megfelelően. Egy kis ideig nézi azt a vértet, amit Kagan viselt. Nem ért hozzá, de mágikus képességű holminak véli. Csak az a bökkenő, hogy aligha lenne rá jó. A Hadúr bőven hat láb fölötti testmagassággal bírt, ő pedig alulról karcolja ezt a magasságot. Sokáig nem bánkódik miatta, amúgy is jobban értékeli a szabad mozgást és a fürgeséget a nehéz vasaknál. Így csak az alkarvédőt cseréli le bőrről acélra, aztán lecsatolja derekáról a kardot és bizonyos tisztelettel teszi az állványra. Amennyire emlékszik, nem volt más kardja ezen kívül, szívéhez nőtt. Még akkor is, ha minden szempontból átlagosnak számít. Most viszont könnyen lehet, hogy kevésnek bizonyulna. A választása arra esik, amit még ő is megismer. Artheniori munka, kivételes darab. Mesterkardként is ismerik. Ezt is megpróbálja, elámul a kiegyensúlyozottságán. A penge szinte saját magát vezeti. Végül visszakerül a hüvelybe, és felköti magára. Azután kicsit elégedett mosollyal néz a többiekre.*
- Kérdés, óhaj, sóhaj?
*Majdhogynem jókedve támadt. Mint egy kisgyermeknek, ha új, érdekes játékot kap.*
9213. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-07 20:53:35
Üzenet elküldve: 2019-02-07 20:53:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Ezen én is sokat gondolkodtam. Biztos mással végeztette a piszkos munkát és csak véletlen egybeesés. De Laynel apja fejes volt, tanácstag, vagy mittomén. Ezért nem gondolom, hogy véletlen. De talán igazad van és idáig nem ér el a kezük. Nava a neve. *Ezt már két újabb szippantás és egy újabb fél pohár bor után böki ki, olyan halkan, hogy alig hallani, emiatt egészen közel is hajol Briwalhoz.*
- Nem hiszem, hogy tudta. Honnan tudta volna? Kilenc-tízéves kisfiúk voltunk. *Az asztalra könyököl, morózus arccal néz maga elé, olyan arckifejezéssel, mint gyermekkorában, mikor valami sérelem érte, pedig kivételesen nincsenek sérelmei.* - Gondolom, hogy minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, legtökéletesebb és sosem mondaná rá azt, hogy mennyire elcseszett. Kilenc-tízévesen biztosan nem voltunk még azok. Vagy nem ennyire. *Tenyereit maga felé fordítja.* - Mennyit kaptam a nádpálcával. Folyton vörös volt a tenyerem meg a combom. Kenőccsel kenegette és mennyit pörölt a tanítóval, hogy másképp fegyelmezzen. Azt hiszem, hogy annyira nem voltam rossz gyerek, mint amennyit kaptam. Vagy igen? Nehezen tanultam, mert nehezen ültem meg a seggemen. *Megint eltér az eredeti témától, bávatagon beszél, emlékeibe mélyedve, de aztán megborzongva Briwalra néz, beletúr a saját, fekete hajába, halántékán egy tincs egészen szürke, de ezek az elszürkült szálak nem is látszanak, csak most, hogy átrendezte tincseit.* - Megnőtt. Pedig le kéne vágatni, mert még most sem szeretek fésülködni. Kis hercege, igen. *Elhúzza a száját, kézfejébe törli a szemeit, szív egyet orrán, a könnyek és a drog megindítják az orrfolyást.* - Elcseszett vénasszonyok lettünk, úgy ám. Ezzel telnek mostanában a napjaim. Kesergéssel. És pillanatnyilag nem is tudom, hogy mi tudna felrázni. A verekedés minap, az egészen jó volt. De csak nem verhetek meg mindenkit. *Felnevet, nevetése erőltetett, semmi őszinte csengés nincsen benne.* - Látod, elcseszett vagy te is. Tökéletes Briwal. Még férjnek sem vagy alkalmas, ahogy én sem. És ahogyan Joran sem. És Ephemia sem az a feleségnek való.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Ezen én is sokat gondolkodtam. Biztos mással végeztette a piszkos munkát és csak véletlen egybeesés. De Laynel apja fejes volt, tanácstag, vagy mittomén. Ezért nem gondolom, hogy véletlen. De talán igazad van és idáig nem ér el a kezük. Nava a neve. *Ezt már két újabb szippantás és egy újabb fél pohár bor után böki ki, olyan halkan, hogy alig hallani, emiatt egészen közel is hajol Briwalhoz.*
- Nem hiszem, hogy tudta. Honnan tudta volna? Kilenc-tízéves kisfiúk voltunk. *Az asztalra könyököl, morózus arccal néz maga elé, olyan arckifejezéssel, mint gyermekkorában, mikor valami sérelem érte, pedig kivételesen nincsenek sérelmei.* - Gondolom, hogy minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, legtökéletesebb és sosem mondaná rá azt, hogy mennyire elcseszett. Kilenc-tízévesen biztosan nem voltunk még azok. Vagy nem ennyire. *Tenyereit maga felé fordítja.* - Mennyit kaptam a nádpálcával. Folyton vörös volt a tenyerem meg a combom. Kenőccsel kenegette és mennyit pörölt a tanítóval, hogy másképp fegyelmezzen. Azt hiszem, hogy annyira nem voltam rossz gyerek, mint amennyit kaptam. Vagy igen? Nehezen tanultam, mert nehezen ültem meg a seggemen. *Megint eltér az eredeti témától, bávatagon beszél, emlékeibe mélyedve, de aztán megborzongva Briwalra néz, beletúr a saját, fekete hajába, halántékán egy tincs egészen szürke, de ezek az elszürkült szálak nem is látszanak, csak most, hogy átrendezte tincseit.* - Megnőtt. Pedig le kéne vágatni, mert még most sem szeretek fésülködni. Kis hercege, igen. *Elhúzza a száját, kézfejébe törli a szemeit, szív egyet orrán, a könnyek és a drog megindítják az orrfolyást.* - Elcseszett vénasszonyok lettünk, úgy ám. Ezzel telnek mostanában a napjaim. Kesergéssel. És pillanatnyilag nem is tudom, hogy mi tudna felrázni. A verekedés minap, az egészen jó volt. De csak nem verhetek meg mindenkit. *Felnevet, nevetése erőltetett, semmi őszinte csengés nincsen benne.* - Látod, elcseszett vagy te is. Tökéletes Briwal. Még férjnek sem vagy alkalmas, ahogy én sem. És ahogyan Joran sem. És Ephemia sem az a feleségnek való.
9212. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-07 19:54:59
Üzenet elküldve: 2019-02-07 19:54:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Jó így beszélgetni, idejét sem tudja mikor volt utoljára ilyen bensőséges pillanatuk, már ha volt egyáltalán.
Új megvilágításba kerül öccse drogfogyasztása is, maga is elgyengül kicsit, ha tényleg ilyen hatása van a szernek érthető, hogy fivére él vele.
A kérdésre válaszolna, miután összeszedte gondolatait, bátorságát, közben Tiz folytatja megkezdett merengését, és nem szakítja félbe.
Sanda vigyorral nyugtázza testvére felülmúlhatatlan jóképűségét, majd derűsen hallgatja családalapítási ellenterveit.
A komolyabb témára, csak fejét rázza.*
-Nem hiszem, hogy idáig vetemednének. Ők inkább próbálkoznak az átneveléssel, meggyőzéssel. Kínzással, igen. De gyilkosságot, egészséges felnőttkorú ellen nem követnének el.
*Gondolkodik el picit az eshetőségeken.*
-Valószínűbb, hogy a fiú családja rendelte meg egy egészen más jellegű szervezetnél ezt a kevésbé időigényes, és sokkal biztosabb megoldást.
*Hallgatja a kételkedés szavait, komolyabbak azok, egy tíz éves kisfiú közlendőinél, ám mégis ugyanazt takarják. Érti testvérét, és most igazán, őszintén meg is érti.*
-Talán anya is tudta ezt. Talán ő is látta mennyire elbaszottak vagyunk. Így lehetett? És azt akarta vajon ezt vállaljam fel? Bátorítani próbált? Lehet mások nem is látnának annyira szörnyűnek, mint gondoljuk?
*Sajnos annyi minden van már mögötte, hogy a totális őszinteség felérne egy öngyilkossággal, így legyint saját kérdéseire.*
-Persze mikor anya élt, még kevés takargatni valónk volt, úgy hiszem idejét múlt a tanácsa.
*Majd szíve szakad meg Tizioért, erős a késztetés, hogy megölelje, úgy vigasztalja, még sem mozdul, merül el emlékeiben, kutatva valamit, ami felvidíthatná öccsét.*
-Legtöbbször azt, hogy "Maradj nyugton még megfésüllek, ne izegj már."
*Vigyorodik el, a pöttöm örök kócos, sajtkukac öcsike képére.*
-És kis hercegének szólított, emlékszel?
*Lehetne maga is féltékeny, anyjuk sosem leplezte, hogy Tiz a kedvence. De elsőszülöttként hamar megtanulta, hogy öccseit védelmeznie kell, és mindig borzasztóan büszke volt a legidősebb szerepében.
Bár igyekszik tartani magát, és őt nem gyengíti se alkohol, se drog a veszteség nagyon közeli, s igazán még ideje se volt meggyászolni apját, testvéreit. Fátyolos szemmel nyel nagyot, próbálja elfojtani feltörni készülő könnyeit, aprót kortyol a borból is.*
-Nem, nem hiszem.
*Maga csak abban bízik, egy idő után nem úgy fog emlékezni rájuk, miként megtalálta élettelen testeik a kúria közelében. Nevet fel halkan, keserűen.*
-Most nézz ránk, mint valami megkeseredett asszonyok ülünk a konyhában, és pityergünk afelett, mit elvesztettünk. ~Miközben húgunk már túl is tette magát a dolgon, és házasodni készül.~
*Réges-régi jegyese említésére szenvtelen hangon felel.*
-Meghalt valami ostoba balesetben két éven belül. A Rend pedig azóta se talált számomra megfelelő nőt.
*Arról sem tud, hogy Tizionak találtak volna, persze könnyen lehet, hogy apjuk, mint Eff esetében itt is halogatta az elrendezett nász közlését.*
-De semmi gond, végül is Joran bácsi se nősült meg soha.
*Vonja vállát, úgy fest nem is számol azzal a lehetőséggel, hogy maga keressen párt önmagának, vagy azzal, hogy egyszer még elérheti a szerelem.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Jó így beszélgetni, idejét sem tudja mikor volt utoljára ilyen bensőséges pillanatuk, már ha volt egyáltalán.
Új megvilágításba kerül öccse drogfogyasztása is, maga is elgyengül kicsit, ha tényleg ilyen hatása van a szernek érthető, hogy fivére él vele.
A kérdésre válaszolna, miután összeszedte gondolatait, bátorságát, közben Tiz folytatja megkezdett merengését, és nem szakítja félbe.
Sanda vigyorral nyugtázza testvére felülmúlhatatlan jóképűségét, majd derűsen hallgatja családalapítási ellenterveit.
A komolyabb témára, csak fejét rázza.*
-Nem hiszem, hogy idáig vetemednének. Ők inkább próbálkoznak az átneveléssel, meggyőzéssel. Kínzással, igen. De gyilkosságot, egészséges felnőttkorú ellen nem követnének el.
*Gondolkodik el picit az eshetőségeken.*
-Valószínűbb, hogy a fiú családja rendelte meg egy egészen más jellegű szervezetnél ezt a kevésbé időigényes, és sokkal biztosabb megoldást.
*Hallgatja a kételkedés szavait, komolyabbak azok, egy tíz éves kisfiú közlendőinél, ám mégis ugyanazt takarják. Érti testvérét, és most igazán, őszintén meg is érti.*
-Talán anya is tudta ezt. Talán ő is látta mennyire elbaszottak vagyunk. Így lehetett? És azt akarta vajon ezt vállaljam fel? Bátorítani próbált? Lehet mások nem is látnának annyira szörnyűnek, mint gondoljuk?
*Sajnos annyi minden van már mögötte, hogy a totális őszinteség felérne egy öngyilkossággal, így legyint saját kérdéseire.*
-Persze mikor anya élt, még kevés takargatni valónk volt, úgy hiszem idejét múlt a tanácsa.
*Majd szíve szakad meg Tizioért, erős a késztetés, hogy megölelje, úgy vigasztalja, még sem mozdul, merül el emlékeiben, kutatva valamit, ami felvidíthatná öccsét.*
-Legtöbbször azt, hogy "Maradj nyugton még megfésüllek, ne izegj már."
*Vigyorodik el, a pöttöm örök kócos, sajtkukac öcsike képére.*
-És kis hercegének szólított, emlékszel?
*Lehetne maga is féltékeny, anyjuk sosem leplezte, hogy Tiz a kedvence. De elsőszülöttként hamar megtanulta, hogy öccseit védelmeznie kell, és mindig borzasztóan büszke volt a legidősebb szerepében.
Bár igyekszik tartani magát, és őt nem gyengíti se alkohol, se drog a veszteség nagyon közeli, s igazán még ideje se volt meggyászolni apját, testvéreit. Fátyolos szemmel nyel nagyot, próbálja elfojtani feltörni készülő könnyeit, aprót kortyol a borból is.*
-Nem, nem hiszem.
*Maga csak abban bízik, egy idő után nem úgy fog emlékezni rájuk, miként megtalálta élettelen testeik a kúria közelében. Nevet fel halkan, keserűen.*
-Most nézz ránk, mint valami megkeseredett asszonyok ülünk a konyhában, és pityergünk afelett, mit elvesztettünk. ~Miközben húgunk már túl is tette magát a dolgon, és házasodni készül.~
*Réges-régi jegyese említésére szenvtelen hangon felel.*
-Meghalt valami ostoba balesetben két éven belül. A Rend pedig azóta se talált számomra megfelelő nőt.
*Arról sem tud, hogy Tizionak találtak volna, persze könnyen lehet, hogy apjuk, mint Eff esetében itt is halogatta az elrendezett nász közlését.*
-De semmi gond, végül is Joran bácsi se nősült meg soha.
*Vonja vállát, úgy fest nem is számol azzal a lehetőséggel, hogy maga keressen párt önmagának, vagy azzal, hogy egyszer még elérheti a szerelem.*
9211. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-06 20:50:31
Üzenet elküldve: 2019-02-06 20:50:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hát nekem is ő volt a kedvenc családtagom. Olyan régen meghalt már. Alig emlékszem már rá, csak a betegség szagára. Néha látom, álmomban vagy ettől. *Mutatóujjával megkocogtatja a szelencét, ami fémesen cseng körme alatt, Tizio meg kiszúrja, hogy mennyire hosszú és ápolatlan a körme, ami el is kezdi zavarni, mint a borosta is az állán. ~Barbár leszek én is ezek között.~* - Melyik igazsághoz, Briwal? Ephemia úgy hasonlít rá. Mármint külsőleg. Elnézném naphosszat, csak ne nyitná ki a száját, hogy kiömöljön valami kislányos csacskaság. Szerzett egy birtokot... *Cöcögve rázza a fejét.* - Bizonyára számtalan erényem van. Például sokkal jóképűbb vagyok nálad. Nem is értem, hogy hogyan tetszhetsz jobban bárkinek, mint én. *Eddig kifejezéstelen arcán feltűnik egy hamiskás mosoly, halkan nevet is, bár a szemén nem látszik ez a fene nagy vidámság.* - Ephemiát apa elrontotta, egyetlen leánya, mindent meg akart adni neki. Tulajdonképpen négy fiú után egy leány. Lehet én is elrontanám a magam lányát. Mondjuk azt hiszem, hogy nekem nem kell lánygyermek, szégyenkeznék miatta, ha olyan lenne, mint Ephemia. És a szívbaj kerülgetne, ha arra gondolnék, hogy hozzám hasonló gazemberek ágyba viszik. Megölne a tudat. *Ki is rázza a hideg.* - Áh, egyáltalán nem kell nekem gyermek. *Gondolatai csaponganak, fejébe tolul egy csomó gyermekkori emlék, hogy mi mindennel is mentek szüleik és tanítóik agyára, az emlékek közül azért szakad ki, mert Briwal azzal vádolja, hogy ő a leány halálával vádolja.*
- Mi? Nem. Dehogy. De náladnál keményvonalasabbnak igen. A háttérben vagyok, de azért látok dolgokat és a számok sosem hazudnak. Egy kínpad itt, egy selyemzsinór ott. Persze kódolva. *Megint elkalandozik kicsit.*
- Nem várok tanácsot. Saját kútfőből is le tudom ígérni a csillagokat az égről, de nem, nem akarok neki ígérgetni. Igazából beférkőzött az agyamba. Szabadulnék tőle, mert meg fogom bántani, pedig nem akarom. Nem akarom magamba bolondítani, nálam jobbat érdemel. Végtelenül elcseszett vagyok. Tetszik a naivitása, a félénksége. A bokája a vállamon, igen az nagyon tetszett. *Mosolya a gaz csábítóé, máskor persze magában tartaná a hódítását, mert úriember ilyesmiről nem beszél, de ez most több, mint hódítás.*
- Legyél önmagad. Nyitott. Őszinte. Egyenes. Elcseszett vagyok Briwal. És ezek egyike sem lehetek, te is tudod, hogy miért. Amiért te sem lehetsz az. Az a nagy büdös helyzet, hogy egyesegyedül veled lehetek az. És te velem. *Halkan felnevet, de eközben a mandzsettájába törli a feltörni készülő könnyeit.* - A hangjára sem emlékszem már. Vagy arra, hogy miket mondott nekem. Apát meg Zivont és Lestielt is így el fogom felejteni? *Lehunyt szemmel ül egy ideig, nem akar kisgyerek módjára bőgni, mélyeket kell lélegezzen, csukott szemmel teszi fel a kérdést végül.* - Mi lett a lánnyal?
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hát nekem is ő volt a kedvenc családtagom. Olyan régen meghalt már. Alig emlékszem már rá, csak a betegség szagára. Néha látom, álmomban vagy ettől. *Mutatóujjával megkocogtatja a szelencét, ami fémesen cseng körme alatt, Tizio meg kiszúrja, hogy mennyire hosszú és ápolatlan a körme, ami el is kezdi zavarni, mint a borosta is az állán. ~Barbár leszek én is ezek között.~* - Melyik igazsághoz, Briwal? Ephemia úgy hasonlít rá. Mármint külsőleg. Elnézném naphosszat, csak ne nyitná ki a száját, hogy kiömöljön valami kislányos csacskaság. Szerzett egy birtokot... *Cöcögve rázza a fejét.* - Bizonyára számtalan erényem van. Például sokkal jóképűbb vagyok nálad. Nem is értem, hogy hogyan tetszhetsz jobban bárkinek, mint én. *Eddig kifejezéstelen arcán feltűnik egy hamiskás mosoly, halkan nevet is, bár a szemén nem látszik ez a fene nagy vidámság.* - Ephemiát apa elrontotta, egyetlen leánya, mindent meg akart adni neki. Tulajdonképpen négy fiú után egy leány. Lehet én is elrontanám a magam lányát. Mondjuk azt hiszem, hogy nekem nem kell lánygyermek, szégyenkeznék miatta, ha olyan lenne, mint Ephemia. És a szívbaj kerülgetne, ha arra gondolnék, hogy hozzám hasonló gazemberek ágyba viszik. Megölne a tudat. *Ki is rázza a hideg.* - Áh, egyáltalán nem kell nekem gyermek. *Gondolatai csaponganak, fejébe tolul egy csomó gyermekkori emlék, hogy mi mindennel is mentek szüleik és tanítóik agyára, az emlékek közül azért szakad ki, mert Briwal azzal vádolja, hogy ő a leány halálával vádolja.*
- Mi? Nem. Dehogy. De náladnál keményvonalasabbnak igen. A háttérben vagyok, de azért látok dolgokat és a számok sosem hazudnak. Egy kínpad itt, egy selyemzsinór ott. Persze kódolva. *Megint elkalandozik kicsit.*
- Nem várok tanácsot. Saját kútfőből is le tudom ígérni a csillagokat az égről, de nem, nem akarok neki ígérgetni. Igazából beférkőzött az agyamba. Szabadulnék tőle, mert meg fogom bántani, pedig nem akarom. Nem akarom magamba bolondítani, nálam jobbat érdemel. Végtelenül elcseszett vagyok. Tetszik a naivitása, a félénksége. A bokája a vállamon, igen az nagyon tetszett. *Mosolya a gaz csábítóé, máskor persze magában tartaná a hódítását, mert úriember ilyesmiről nem beszél, de ez most több, mint hódítás.*
- Legyél önmagad. Nyitott. Őszinte. Egyenes. Elcseszett vagyok Briwal. És ezek egyike sem lehetek, te is tudod, hogy miért. Amiért te sem lehetsz az. Az a nagy büdös helyzet, hogy egyesegyedül veled lehetek az. És te velem. *Halkan felnevet, de eközben a mandzsettájába törli a feltörni készülő könnyeit.* - A hangjára sem emlékszem már. Vagy arra, hogy miket mondott nekem. Apát meg Zivont és Lestielt is így el fogom felejteni? *Lehunyt szemmel ül egy ideig, nem akar kisgyerek módjára bőgni, mélyeket kell lélegezzen, csukott szemmel teszi fel a kérdést végül.* - Mi lett a lánnyal?
9210. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:10:24
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:10:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Vállát vonja az élet igazságtalanságaira.*
-Azt követve rájuk marad a gyerekszülés, nevelés, a ház gondja, még mi férfiak úgy teszünk, mintha fontos ügyekben robotolnánk. Ebben sincs sok igazság.
*Meg úgy eleve kevéske dologban, de túl fáradt, és elgyötört már a filozofikus témákhoz. Hallgatja fivérét csendes, beletörődő nyugalommal, nem ért egyet mindennel, de úgy sejti nem is gondol mindent Tiz véresen komolyan, inkább csak a drog beszél belőle. Majd hirtelen úgy gondolja, talán maga sem bújhat olcsó kifogások mögé, ha már húgát emiatt bírálta, és ha elfogadja öccsét szerhasználónak, kénytelen elfogadni azt is, a drog nem beszél, nem hoz döntéseket, nem befolyásolja az érzéseket.*
-De.
*Sóhajt fel, fájdalmasan. Nem csak az éveik száma miatt, egészen másként viszonyultak hozzájuk szüleik, és leginkább ez az oka annak, hogy Briw mélyebben beleláthatott a család titkaiba, a színfalak mögé.*
-Anyának te voltál a kedvence, kímélni próbált sok minden alól. Apának én voltam a bizalmasa. Emellett azt hiszem mindketten tévesen úgy gondolták nem vagy elég erős az igazsághoz.
*Nem tartja magát tökéletesnek, mordul is egyet a kijelentésre. Számára az is meglepő, hogy Tiz ezt gondolja róla.*
-Közel sem vagyok hibátlan Tiz. És te is számtalan olyan erénnyel bírsz, amivel én nem.
*Érvel, és tiltakozik csendesen, a borból épp csak aprót kortyol, nem esik az most jól majdnem üres gyomrának.
Hogy ő jobban értene másokhoz az akkora túlzás melyen önkéntelenül kell felkacagjon.*
-Ó, igen, épp az imént láthattuk milyen sokra mentem Effyvel, és Waldrannal is.
*Tiz egyre szószátyárabb, és csapongóbb lesz közlendőjében, még maga egyre kevésbé tud már koncentrálni. Nem is érti olykor az átkötéseket, de hagyja fivérét beszélni, bizakodva abban ez jót tesz meggyötört lelkének, és talán eloszlathat jó pár félreértést mi kettejük között feszül évek óta. A keményvonalas téma még rendben is van, pontosan tudja, hogy akadnak nála acélosabbak is, momentán szinte mindenki más annak tűnik. A hirtelen érkező kérdés váratlanul éri, meglepi, és zavarba hozza.*
-Öhm. *Fintorog egy sort a szerelem említésére, majd nagy levegőt véve csak kiböki az igazságot.* Nem.
*Ami majdnem hihetetlen, hiszen pletyka tárgya volt szeretője, de ha őszinte akar lenni magához azt a lányt se szerette. Még csak kamaszkori fellángolásról sem tud beszámolni. Valami baj van vele, ezt érzi már rég, és titkolja mindenki előtt.
Hallgatja Tiz bőségesen záporozó szavait Aenae-ről, már csak ezek miatt sem fogja bevallani, hogy részegen együtt hált a lánnyal. Újabb kérdés, újabb keserű válasz.*
-Nem.
*Most ő irigyli fivérét, igen csak bensőséges lehet érezni, hogy valaki megérinti a lelked. Már ha nem rejtegetsz olyan szörnyű titkokat, melyek ismeretéért halál jár.
Valahol a porcelánnál megint elveszíti a fonalat, de azért bólogat értelmesen. Nem érti a párhuzamot az ismeretlen félvér leány halála, és saját megbízhatósága között, de gyanú ébred lelkében.*
-Ugye nem arra próbálsz utalni, hogy közöm lehet a halálához?
*Megdöbbentő lenne, még hogy ő, a tisztes nemes ifjú torkokat vágjon át? A feltételezés is sértő.
Aztán a záporozó szavaknak hirtelen szakad vége. Vétlen említésére önkéntelenül mosolyodik el, hiányzott az a dög, nagyon. De még nem rohanna az istállóba, sem a fürdőbe.*
-Nem untatsz, örülök, hogy megosztod velem a gondolataid. Ami pedig a lányt illeti, hát *vonja vállát* remélem nem tanácsot vársz tőlem, mert azzal nem szolgálhatok. Elmondhatom milyen szép hazugságokkal tudod elcsábítani, elaltatni a gyanúját, magadba bolondítani. De mindez csak színjáték lenne, és nem is hiszem, hogy szükséged van ilyesféle tippekre. Az érzelmekhez nem értek testvér. Megtanultam mikor mit illik mondani, mely helyzetben miként kell viselkedni, hogyan kell alkudozni, vásárlókat puhítani, elhitetni másokkal, hogy rendíthetetlen és tökéletes vagyok, de mindez csak álca, hazugság.
*Vonja vállát, túl mélyen nem rázza meg ezen dolog, így él, volt ideje megszokni. Tekintete azonban derűsen csillan, és apró mosoly bújik meg szája sarkában egy régi emlék hatására.*
-De elmondhatom mit tanácsolt anya. Amikor engem ígértek el még nagyon fiatal voltam, tíz éves csak, nem tudom meséltem-e már, talán nem. A lány egy lihanechi nemes sarja, akkor volt nyolc. Sosem láttam, mégis rettegtem tőle, leginkább attól, hogy nem fog kedvelni, sőt, hogy egyenesen gyűlölni fog. Hogy csalódás leszek számára. Hiába bizonygatta anya, hogy mi egymás számára a tökéletesek vagyunk, hogy nem bízzák ezt a véletlenre, hogy nálam jobbat nem is remélhet, és, hogy feltehetően a kislány is épp annyira fél tőlem, mint én tőle. Mindezek a felnőttes maszlagok nehezen tudnak meggyőzni egy kisfiút. Végül azt tanácsolta, hogy csak legyek önmagam, legyek őszinte, nyitott, és egyenes. Ha mindezzel nem tud megbirkózni a leány, legalább hamar kiderül, hogy a tanácstagok is tévedhetnek, és nem nekem szánta a sors.
A hozzászólás írója (Briwal d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.06 20:22:41
*Vállát vonja az élet igazságtalanságaira.*
-Azt követve rájuk marad a gyerekszülés, nevelés, a ház gondja, még mi férfiak úgy teszünk, mintha fontos ügyekben robotolnánk. Ebben sincs sok igazság.
*Meg úgy eleve kevéske dologban, de túl fáradt, és elgyötört már a filozofikus témákhoz. Hallgatja fivérét csendes, beletörődő nyugalommal, nem ért egyet mindennel, de úgy sejti nem is gondol mindent Tiz véresen komolyan, inkább csak a drog beszél belőle. Majd hirtelen úgy gondolja, talán maga sem bújhat olcsó kifogások mögé, ha már húgát emiatt bírálta, és ha elfogadja öccsét szerhasználónak, kénytelen elfogadni azt is, a drog nem beszél, nem hoz döntéseket, nem befolyásolja az érzéseket.*
-De.
*Sóhajt fel, fájdalmasan. Nem csak az éveik száma miatt, egészen másként viszonyultak hozzájuk szüleik, és leginkább ez az oka annak, hogy Briw mélyebben beleláthatott a család titkaiba, a színfalak mögé.*
-Anyának te voltál a kedvence, kímélni próbált sok minden alól. Apának én voltam a bizalmasa. Emellett azt hiszem mindketten tévesen úgy gondolták nem vagy elég erős az igazsághoz.
*Nem tartja magát tökéletesnek, mordul is egyet a kijelentésre. Számára az is meglepő, hogy Tiz ezt gondolja róla.*
-Közel sem vagyok hibátlan Tiz. És te is számtalan olyan erénnyel bírsz, amivel én nem.
*Érvel, és tiltakozik csendesen, a borból épp csak aprót kortyol, nem esik az most jól majdnem üres gyomrának.
Hogy ő jobban értene másokhoz az akkora túlzás melyen önkéntelenül kell felkacagjon.*
-Ó, igen, épp az imént láthattuk milyen sokra mentem Effyvel, és Waldrannal is.
*Tiz egyre szószátyárabb, és csapongóbb lesz közlendőjében, még maga egyre kevésbé tud már koncentrálni. Nem is érti olykor az átkötéseket, de hagyja fivérét beszélni, bizakodva abban ez jót tesz meggyötört lelkének, és talán eloszlathat jó pár félreértést mi kettejük között feszül évek óta. A keményvonalas téma még rendben is van, pontosan tudja, hogy akadnak nála acélosabbak is, momentán szinte mindenki más annak tűnik. A hirtelen érkező kérdés váratlanul éri, meglepi, és zavarba hozza.*
-Öhm. *Fintorog egy sort a szerelem említésére, majd nagy levegőt véve csak kiböki az igazságot.* Nem.
*Ami majdnem hihetetlen, hiszen pletyka tárgya volt szeretője, de ha őszinte akar lenni magához azt a lányt se szerette. Még csak kamaszkori fellángolásról sem tud beszámolni. Valami baj van vele, ezt érzi már rég, és titkolja mindenki előtt.
Hallgatja Tiz bőségesen záporozó szavait Aenae-ről, már csak ezek miatt sem fogja bevallani, hogy részegen együtt hált a lánnyal. Újabb kérdés, újabb keserű válasz.*
-Nem.
*Most ő irigyli fivérét, igen csak bensőséges lehet érezni, hogy valaki megérinti a lelked. Már ha nem rejtegetsz olyan szörnyű titkokat, melyek ismeretéért halál jár.
Valahol a porcelánnál megint elveszíti a fonalat, de azért bólogat értelmesen. Nem érti a párhuzamot az ismeretlen félvér leány halála, és saját megbízhatósága között, de gyanú ébred lelkében.*
-Ugye nem arra próbálsz utalni, hogy közöm lehet a halálához?
*Megdöbbentő lenne, még hogy ő, a tisztes nemes ifjú torkokat vágjon át? A feltételezés is sértő.
Aztán a záporozó szavaknak hirtelen szakad vége. Vétlen említésére önkéntelenül mosolyodik el, hiányzott az a dög, nagyon. De még nem rohanna az istállóba, sem a fürdőbe.*
-Nem untatsz, örülök, hogy megosztod velem a gondolataid. Ami pedig a lányt illeti, hát *vonja vállát* remélem nem tanácsot vársz tőlem, mert azzal nem szolgálhatok. Elmondhatom milyen szép hazugságokkal tudod elcsábítani, elaltatni a gyanúját, magadba bolondítani. De mindez csak színjáték lenne, és nem is hiszem, hogy szükséged van ilyesféle tippekre. Az érzelmekhez nem értek testvér. Megtanultam mikor mit illik mondani, mely helyzetben miként kell viselkedni, hogyan kell alkudozni, vásárlókat puhítani, elhitetni másokkal, hogy rendíthetetlen és tökéletes vagyok, de mindez csak álca, hazugság.
*Vonja vállát, túl mélyen nem rázza meg ezen dolog, így él, volt ideje megszokni. Tekintete azonban derűsen csillan, és apró mosoly bújik meg szája sarkában egy régi emlék hatására.*
-De elmondhatom mit tanácsolt anya. Amikor engem ígértek el még nagyon fiatal voltam, tíz éves csak, nem tudom meséltem-e már, talán nem. A lány egy lihanechi nemes sarja, akkor volt nyolc. Sosem láttam, mégis rettegtem tőle, leginkább attól, hogy nem fog kedvelni, sőt, hogy egyenesen gyűlölni fog. Hogy csalódás leszek számára. Hiába bizonygatta anya, hogy mi egymás számára a tökéletesek vagyunk, hogy nem bízzák ezt a véletlenre, hogy nálam jobbat nem is remélhet, és, hogy feltehetően a kislány is épp annyira fél tőlem, mint én tőle. Mindezek a felnőttes maszlagok nehezen tudnak meggyőzni egy kisfiút. Végül azt tanácsolta, hogy csak legyek önmagam, legyek őszinte, nyitott, és egyenes. Ha mindezzel nem tud megbirkózni a leány, legalább hamar kiderül, hogy a tanácstagok is tévedhetnek, és nem nekem szánta a sors.
A hozzászólás írója (Briwal d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.06 20:22:41
9209. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-06 12:50:00
Üzenet elküldve: 2019-02-06 12:50:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem moccan Briwal szavaira, ha moccanna, akkor csak bólintana a Qeronnal kapcsolatos megállapításra.*
- Igazságtalan az élet, hogy a hölgyektől az ártatlanságot várjuk el, mikor házasságra lépnek, míg a férfiaktól éppen az ellenkezőjét. *Hangja rekedtes, elgondolkodó, a plafont bámulja, így búcsúzik szokatlanul kedvessé váló húgától is.*
- Tévedsz Briwal, nem irigylem. Míg halottnak hittelek, addig halálra voltam rémülve ettől. Majdnem annyira, mint attól, hogy meghaltál. Az egyetlen bátyám vagy a fenébe is és alig egy évvel vagy idősebb nálam, annyival nem láttál meg tapasztaltál többet, mint én. *Mozdítja a fejét, Briwalra néz.* - A fene tökéletességed, azt piszkosul irigylem. Én mindig körmöst kaptam, meg szidást, de téged mindig mindenki csak ajnározott. Én csak azt hallottam, hogy "Vegyél példát Briwalról." *Próbálja utánozni egykori tanítójuk cincogásszerű hangját.* - Azt nem vitatom, hogy számtalan olyan erénnyel bírsz, amivel én nem. *Jobb kezével a homlokát dörgöli, elrugaszkodik a szekrénytől, Ephemia ugyan elmosta a borospoharát, de Tizio előveszi újra és tölt, Briwalnak is, belekortyol.* - Maydel bácsi legrosszabb bora is jobb volt ennél a lőrénél. *Ha fintorogva is, de felhajtja.* - Nem értek könnyen szót másokkal, a modorom is hagy némi kívánnivalót maga után, tudom, hogy így van. *Míg beszél leül, Briwal felé fordulva az asztalra könyököl, másik kezével gesztikulál, tekintetén látszik, hogy kissé szét van csúszva.* - A számokat szeretem. A számok nem sértődnek meg, nem rikácsolnak, nem kell törődni az érzéseikkel. Ehhez te jobban értesz nálam. *A drog, a pocsék bor és a viszontlátás okozta megkönnyebbülés az, ami megoldja a nyelvét.*
- Tudsz fürdeni, ja... *Újratölti a saját a poharát és ha Briwal ivott a magáéból, akkor azokat a kortyokat is visszapótolja.*
- Tudod testvér, vannak nálad keményvonalasabbak. De erről pont neked kell mesélnem, hiszen te már eleve keményvonalasabb vagy, mint én. De mondhatjuk úgy is, hogy csak a gyomrom gyönge, vagy, hogy finnyás vagyok? Mindegy. Voltál már szerelmes, Briwal? *Tizio tökéletes érzelmi hullámvölgyben van, de ehhez általában drog sem kell neki, kell viszont ahhoz, hogy beszéljen.*
- Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam. Viszonzatlan szerelemről. Miért is kellett nekem annyira egy csúnyácska kislány? Jó, hát sokat láttam és tulajdonképpen gyermeknek is kedves volt, csöndes, kicsit olyan, mint én, emiatt vonzódtam hozzá. Udvaroltam volna neki, de apa megtiltotta, mert Lestielnek szánták, meg mert fattyú. Talán annyiban is hagytam volna. De az utolsó mozzanat tudod, hogy mi volt? *Mutatóujjával az asztalt böködi.* - Hogy folyton utánad loholt. Személyes sértésnek éreztem. Egy újabb valaki, aki engem észre sem vesz, mert csak Briwalt, a tökéletest, a földre szállt istenséget látja. Hány szajhának lihegtem kúrás közben az ő nevét a fülébe... Ha visszagondolok, akkor ez rögeszme volt, nem szerelem. Ostobaság. Éveken át tartó ostobaság, amitől megkeseredtem és ami közénk állt. Többek között persze. De ez a lány... Kedves volt velem és anélkül, hogy fizettem volna neki. Úgy érzem, hogy a lelkembe lát. Éreztél már ilyet? *Rábámul egy darabig a poharára míg beszél, majd bátyjára.* - Van, vagy volt egy barátom, nem tudom, hogy túlélte-e a szegények lázadását. A vörös hajú, Laynel, sokszor kártyáztunk. Tudod, azok a gusztustalan porcelánnippek, amik gusztustalanul drágák is voltak. A lány nevére nem emlékszem, de félvér volt. Nem különösebben szép, mintha egy részeg véste volna ki az arcát, de alkalmatlan szerszámmal, mondjuk Laynel sem egy férfi szépség a kopaszodó fejével, mindegy. *Újratölti poharát, de ezúttal nem iszik bele, kihalássza a szelencét a zsebéből, de nem nyitja ki, csak sarkával kopog ütemesen az asztal lapján.* - Jártak nálam, hogy segítsek valami megfelelő anyagot az esküvői ruhához. Áradoztak egymásról, meg hogy milyen harcot kellett vívni Laynel szüleivel, mert azok másik lányt szántak neki. Előkelőt, embert. Végül csak ráálltak a meddő frigyre. És mi történt két nappal később? A félvér lányt átvágott torokkal találták a saját szobájában. Egy hónappal később elvette az eredetileg kiszemelt lányt. Mondhatod, hogy nem jogos a félelmem, mert mindez csak véletlen. Mondhatod, hogy nem bízom benned, pedig benned feltétel nélkül, de a falnak mindenhol füle van. Bár a történtek után talán már nem számít. *Végig halkan beszél, mintha tényleg attól tartana, hogy valaki meghallja a szavait, arcán nincsen nyoma érzelemnek.* - Nem vagyok belé szerelmes, vagy ilyesmi, talán valami hasonló. Lehet, hogy ő nem is érez ugyanígy, csak én csúszom megint bele valami ostoba rögeszmébe. *Briwal mellett elnéz, elgondolkodik, pupillája csészealjnyi, arca kipirult és a szája rettentően száraz, amin az sem segít az sem, hogy folyamatosan issza a bort.* - De biztos untatlak. Khm. Igen, fürdő. Tudsz itt is aludni, én elhozom a kenőcsöket. Vétlen az istállóban van, biztos örülni fog, ha meglát, Effy ült rajta egyszer, de hát pocsék lovas a húgunk. Még annál is pocsékabb.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem moccan Briwal szavaira, ha moccanna, akkor csak bólintana a Qeronnal kapcsolatos megállapításra.*
- Igazságtalan az élet, hogy a hölgyektől az ártatlanságot várjuk el, mikor házasságra lépnek, míg a férfiaktól éppen az ellenkezőjét. *Hangja rekedtes, elgondolkodó, a plafont bámulja, így búcsúzik szokatlanul kedvessé váló húgától is.*
- Tévedsz Briwal, nem irigylem. Míg halottnak hittelek, addig halálra voltam rémülve ettől. Majdnem annyira, mint attól, hogy meghaltál. Az egyetlen bátyám vagy a fenébe is és alig egy évvel vagy idősebb nálam, annyival nem láttál meg tapasztaltál többet, mint én. *Mozdítja a fejét, Briwalra néz.* - A fene tökéletességed, azt piszkosul irigylem. Én mindig körmöst kaptam, meg szidást, de téged mindig mindenki csak ajnározott. Én csak azt hallottam, hogy "Vegyél példát Briwalról." *Próbálja utánozni egykori tanítójuk cincogásszerű hangját.* - Azt nem vitatom, hogy számtalan olyan erénnyel bírsz, amivel én nem. *Jobb kezével a homlokát dörgöli, elrugaszkodik a szekrénytől, Ephemia ugyan elmosta a borospoharát, de Tizio előveszi újra és tölt, Briwalnak is, belekortyol.* - Maydel bácsi legrosszabb bora is jobb volt ennél a lőrénél. *Ha fintorogva is, de felhajtja.* - Nem értek könnyen szót másokkal, a modorom is hagy némi kívánnivalót maga után, tudom, hogy így van. *Míg beszél leül, Briwal felé fordulva az asztalra könyököl, másik kezével gesztikulál, tekintetén látszik, hogy kissé szét van csúszva.* - A számokat szeretem. A számok nem sértődnek meg, nem rikácsolnak, nem kell törődni az érzéseikkel. Ehhez te jobban értesz nálam. *A drog, a pocsék bor és a viszontlátás okozta megkönnyebbülés az, ami megoldja a nyelvét.*
- Tudsz fürdeni, ja... *Újratölti a saját a poharát és ha Briwal ivott a magáéból, akkor azokat a kortyokat is visszapótolja.*
- Tudod testvér, vannak nálad keményvonalasabbak. De erről pont neked kell mesélnem, hiszen te már eleve keményvonalasabb vagy, mint én. De mondhatjuk úgy is, hogy csak a gyomrom gyönge, vagy, hogy finnyás vagyok? Mindegy. Voltál már szerelmes, Briwal? *Tizio tökéletes érzelmi hullámvölgyben van, de ehhez általában drog sem kell neki, kell viszont ahhoz, hogy beszéljen.*
- Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam. Viszonzatlan szerelemről. Miért is kellett nekem annyira egy csúnyácska kislány? Jó, hát sokat láttam és tulajdonképpen gyermeknek is kedves volt, csöndes, kicsit olyan, mint én, emiatt vonzódtam hozzá. Udvaroltam volna neki, de apa megtiltotta, mert Lestielnek szánták, meg mert fattyú. Talán annyiban is hagytam volna. De az utolsó mozzanat tudod, hogy mi volt? *Mutatóujjával az asztalt böködi.* - Hogy folyton utánad loholt. Személyes sértésnek éreztem. Egy újabb valaki, aki engem észre sem vesz, mert csak Briwalt, a tökéletest, a földre szállt istenséget látja. Hány szajhának lihegtem kúrás közben az ő nevét a fülébe... Ha visszagondolok, akkor ez rögeszme volt, nem szerelem. Ostobaság. Éveken át tartó ostobaság, amitől megkeseredtem és ami közénk állt. Többek között persze. De ez a lány... Kedves volt velem és anélkül, hogy fizettem volna neki. Úgy érzem, hogy a lelkembe lát. Éreztél már ilyet? *Rábámul egy darabig a poharára míg beszél, majd bátyjára.* - Van, vagy volt egy barátom, nem tudom, hogy túlélte-e a szegények lázadását. A vörös hajú, Laynel, sokszor kártyáztunk. Tudod, azok a gusztustalan porcelánnippek, amik gusztustalanul drágák is voltak. A lány nevére nem emlékszem, de félvér volt. Nem különösebben szép, mintha egy részeg véste volna ki az arcát, de alkalmatlan szerszámmal, mondjuk Laynel sem egy férfi szépség a kopaszodó fejével, mindegy. *Újratölti poharát, de ezúttal nem iszik bele, kihalássza a szelencét a zsebéből, de nem nyitja ki, csak sarkával kopog ütemesen az asztal lapján.* - Jártak nálam, hogy segítsek valami megfelelő anyagot az esküvői ruhához. Áradoztak egymásról, meg hogy milyen harcot kellett vívni Laynel szüleivel, mert azok másik lányt szántak neki. Előkelőt, embert. Végül csak ráálltak a meddő frigyre. És mi történt két nappal később? A félvér lányt átvágott torokkal találták a saját szobájában. Egy hónappal később elvette az eredetileg kiszemelt lányt. Mondhatod, hogy nem jogos a félelmem, mert mindez csak véletlen. Mondhatod, hogy nem bízom benned, pedig benned feltétel nélkül, de a falnak mindenhol füle van. Bár a történtek után talán már nem számít. *Végig halkan beszél, mintha tényleg attól tartana, hogy valaki meghallja a szavait, arcán nincsen nyoma érzelemnek.* - Nem vagyok belé szerelmes, vagy ilyesmi, talán valami hasonló. Lehet, hogy ő nem is érez ugyanígy, csak én csúszom megint bele valami ostoba rögeszmébe. *Briwal mellett elnéz, elgondolkodik, pupillája csészealjnyi, arca kipirult és a szája rettentően száraz, amin az sem segít az sem, hogy folyamatosan issza a bort.* - De biztos untatlak. Khm. Igen, fürdő. Tudsz itt is aludni, én elhozom a kenőcsöket. Vétlen az istállóban van, biztos örülni fog, ha meglát, Effy ült rajta egyszer, de hát pocsék lovas a húgunk. Még annál is pocsékabb.
9208. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-05 21:05:03
Üzenet elküldve: 2019-02-05 21:05:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen, talán valóban nem számít pár nap. És biztosan Aldo is ezt gondolta, minden egyes percben, mikor halogatta, hogy megbeszélje lányával eltervezett jövőjét, vagy azt, hogy bemutassa neki Qeront. Egy két nap, még igazán ráér! Aztán valahogy az egy-két napból évek lettek, és a végén nem maradt más, mint az értelmetlen kesergés, és a sok "mi lett volna ha" például, ha Aldo már akkor összeismerteti Ephemiát és Qeront mikor még csak épp serdülni kezdenek?*
-Qeron több, mint megfelelő választás volt, ő tökéletes lett volna. Egy ártatlan nemesi hölgynek.
*Sajnos utóbbi jelzőket már nehezen lehetne Effyre aggatni.
Hallgatja Tiziot, tudja, hogy a szer beszél belőle, tudja, hogy mindenképp szeretné dühíteni, veszekedést provokálni, valahogy még sem képes irányába is azt a heves haragot érezni, mint húga esetében.*
-Ezt csak te fogod fel kiváltáságnak, és irigyled Tiz. Holott pusztán annyi az egész, hogy idősebb vagyok, többet láttam, többre emlékszem, többet megértettem, mint ti. Ebben nincs semmi érdemem, és nem is olyan tulajdonság ami pusztán örömteli lenne.
*Világosan emlékszik édesanyjára még azokból az időkből mikor egészsége nem romlott meg, hangjára, nevetésre, és emlékszik arra is miként sorvadt el belőle az élet lassan, és gyötrelmesen.
A sértésre, hogy alkalmatlan lenne könyvelőnek, vállát vonja.*
-Így van.
*Valahol magában ezért áldja az égieket, és apja bölcsességét, hogy felismerte fiai képességeit, és nem erőszakolta elsőszülöttét is főkönyvek fölé.*
-Pusztán megfontoltabb, józanabb és nyugodtabb vagyok.
*Vitatkozik csendesen a szavakkal, kételkedve abban, hogy fivére bármit is képes lenne megérteni.
Az utolsó kérdésre csak hátradől székében, és fejét a falnak támasztja. Baromi messze van az a fogadó.*
-Van itt valahol fürdőrész?
*Jól esne elmerülni egy kádnyi meleg vízben, erőt gyűjteni a visszaútra.
Maga nem tud olyan gyorsan kedvesre váltani, mint húga.*
-Aggódom.
*Egészíti ki Effy szavait, majd húzza el száját keserű fintorba. Úgy fest ez az első számú szabadidős tevékenysége már jó ideje.*
-Mióta csak kinőttél a térdszoknyás, copfos korból.
*Biccent azért aprócskát ígéret helyett, csak hogy megnyugodjon a lány.
Majd némán tartja Tiz pillantását, járatja rajta tekintetét mikor Eff már távozott. Nem fogja felhozni a drog problémáit, megfogadta, hogy soha többé nem teszi. Ennek ellenére fáj látni, miként pusztítja önmagát mindkét testvére.
Nagy sóhajjal gondol bele, feltehetően ők is épp így tekintenek reá.*
-Szóval hogy hívják a csajt? Remélem kellőképpen megértő, és elnézi, hogy trottyos bátyád miatt hanyagoltad egy napig. Máskülönben nem kell minden léptem őrizned.
*Nincs baja a félelfekkel, leszámítva azt, hogy terméketlenek, így családalapításra alkalmatlanok, szeretőnek viszont épp ezért kiválóak. A félelfek szüleivel van a baj. Bölcs ember a kórságot akarja megelőzni, kezelni azzal tünteti el a tüneteket, fordítva csak az ostoba próbálna hadakozni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen, talán valóban nem számít pár nap. És biztosan Aldo is ezt gondolta, minden egyes percben, mikor halogatta, hogy megbeszélje lányával eltervezett jövőjét, vagy azt, hogy bemutassa neki Qeront. Egy két nap, még igazán ráér! Aztán valahogy az egy-két napból évek lettek, és a végén nem maradt más, mint az értelmetlen kesergés, és a sok "mi lett volna ha" például, ha Aldo már akkor összeismerteti Ephemiát és Qeront mikor még csak épp serdülni kezdenek?*
-Qeron több, mint megfelelő választás volt, ő tökéletes lett volna. Egy ártatlan nemesi hölgynek.
*Sajnos utóbbi jelzőket már nehezen lehetne Effyre aggatni.
Hallgatja Tiziot, tudja, hogy a szer beszél belőle, tudja, hogy mindenképp szeretné dühíteni, veszekedést provokálni, valahogy még sem képes irányába is azt a heves haragot érezni, mint húga esetében.*
-Ezt csak te fogod fel kiváltáságnak, és irigyled Tiz. Holott pusztán annyi az egész, hogy idősebb vagyok, többet láttam, többre emlékszem, többet megértettem, mint ti. Ebben nincs semmi érdemem, és nem is olyan tulajdonság ami pusztán örömteli lenne.
*Világosan emlékszik édesanyjára még azokból az időkből mikor egészsége nem romlott meg, hangjára, nevetésre, és emlékszik arra is miként sorvadt el belőle az élet lassan, és gyötrelmesen.
A sértésre, hogy alkalmatlan lenne könyvelőnek, vállát vonja.*
-Így van.
*Valahol magában ezért áldja az égieket, és apja bölcsességét, hogy felismerte fiai képességeit, és nem erőszakolta elsőszülöttét is főkönyvek fölé.*
-Pusztán megfontoltabb, józanabb és nyugodtabb vagyok.
*Vitatkozik csendesen a szavakkal, kételkedve abban, hogy fivére bármit is képes lenne megérteni.
Az utolsó kérdésre csak hátradől székében, és fejét a falnak támasztja. Baromi messze van az a fogadó.*
-Van itt valahol fürdőrész?
*Jól esne elmerülni egy kádnyi meleg vízben, erőt gyűjteni a visszaútra.
Maga nem tud olyan gyorsan kedvesre váltani, mint húga.*
-Aggódom.
*Egészíti ki Effy szavait, majd húzza el száját keserű fintorba. Úgy fest ez az első számú szabadidős tevékenysége már jó ideje.*
-Mióta csak kinőttél a térdszoknyás, copfos korból.
*Biccent azért aprócskát ígéret helyett, csak hogy megnyugodjon a lány.
Majd némán tartja Tiz pillantását, járatja rajta tekintetét mikor Eff már távozott. Nem fogja felhozni a drog problémáit, megfogadta, hogy soha többé nem teszi. Ennek ellenére fáj látni, miként pusztítja önmagát mindkét testvére.
Nagy sóhajjal gondol bele, feltehetően ők is épp így tekintenek reá.*
-Szóval hogy hívják a csajt? Remélem kellőképpen megértő, és elnézi, hogy trottyos bátyád miatt hanyagoltad egy napig. Máskülönben nem kell minden léptem őrizned.
*Nincs baja a félelfekkel, leszámítva azt, hogy terméketlenek, így családalapításra alkalmatlanok, szeretőnek viszont épp ezért kiválóak. A félelfek szüleivel van a baj. Bölcs ember a kórságot akarja megelőzni, kezelni azzal tünteti el a tüneteket, fordítva csak az ostoba próbálna hadakozni.*
9207. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-05 18:46:52
Üzenet elküldve: 2019-02-05 18:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*A mosogatás befejeztével megtörölgeti a kezét, majd nekidől az asztal szélének és mellkasa előtt egymásba font karokkal issza fivéreinek szavait. Próbálja az eddig elhangzott dolgokat rendszerezni a fejében, aztán szépen lassan összeáll benne egy kép. Briwal mondandója közben megfáradtan Tiziora tekint, szája szélén enyhe mosoly jelenik meg. Szeretne a gondolataival üzenni neki. ~Kitartást neked, bátyám.~ Hisz lelkileg-testileg sérült, tudathasadásos legidősebb fivérük gondozása nem kis munka, főleg hogy a szer ki tudja, mit hoz elő Tizio elméjéből is. Bólogat még egy sort mindkettőjüknek, párharcukba végképp nem szól bele. Mikor úgy érzi végeztek, elrugaszkodik az asztal szélétől s mielőtt elmenne, Briwal vállára teszi finoman egyik kezét.*
- Persze, nem felejtem el. Látom a szavaid mögött, hogy törődsz velünk és jobb útra akarsz terelni, de egyelőre csak a saját felépüléseddel foglalkozz. Ígérd meg, hogy meggyógyulsz.
*Aztán Tiziora tekint.*
- Rendben Tizio, kerítünk majd rá sort. Egyébként itt is van szállás ahol Briwal le tud pihenni, de ti tudjátok. Szeretlek titeket.
*Ez utóbbit őszintén mondja, hisz ez valóban igaz, de ami azt illeti, elég volt mára ennyi a saját családjából. Sőt, úgy az elkövetkező pár napra is megelégszik ezzel az élménnyel, jobban esik most neki távolról szeretni.
Mikor kilép a konyhából és végre-valahára magára marad, hatalmas megkönnyebbülést érez. Örül, hogy két fivérét is a közelben tudhatja, de ez a beszélgetés mintha felidézte volna benne a kúriabeli életét. Borsódzik a háta a gondolatra. Lassú léptekkel halad egyre távolabb a helyiségtől, miközben a döntésein agyal. Arra jut végül, hogyha visszatekerhetné az idő kerekét, akkor sem cselekedne másképp. Hülyeség volt döntéseinek többsége, de nem volna képes mást tenni, pedig milliószor átrágta magát a múlton. Akkor az már nem a makacs és iszonyat hülyén, de nagyon élő Ephemia lenne.
Elhatározza továbbá, hogy mielőtt felkeresné Habrertust, elmegy pisilni, ami szerencsésen meg is történik. Kifejezetten jól esik magából kipippenteni ezt a sok mindent azzal az atrocitással együtt, ami most őt érte, még megkönnyebbülten nyög hozzá egy sort. ~Pedig nem is ittam olyan sokat. Vagy de?~ Ő ugyan már nem tudja, mert a memóriája nem az igazi. ~Mondjuk az a csirke finom volt.~ Illeti pár kedves szóval a halat, amit megevett, aztán elrendezi magán a szoknyáját amit kell, és elindul a dolgára.*
*A mosogatás befejeztével megtörölgeti a kezét, majd nekidől az asztal szélének és mellkasa előtt egymásba font karokkal issza fivéreinek szavait. Próbálja az eddig elhangzott dolgokat rendszerezni a fejében, aztán szépen lassan összeáll benne egy kép. Briwal mondandója közben megfáradtan Tiziora tekint, szája szélén enyhe mosoly jelenik meg. Szeretne a gondolataival üzenni neki. ~Kitartást neked, bátyám.~ Hisz lelkileg-testileg sérült, tudathasadásos legidősebb fivérük gondozása nem kis munka, főleg hogy a szer ki tudja, mit hoz elő Tizio elméjéből is. Bólogat még egy sort mindkettőjüknek, párharcukba végképp nem szól bele. Mikor úgy érzi végeztek, elrugaszkodik az asztal szélétől s mielőtt elmenne, Briwal vállára teszi finoman egyik kezét.*
- Persze, nem felejtem el. Látom a szavaid mögött, hogy törődsz velünk és jobb útra akarsz terelni, de egyelőre csak a saját felépüléseddel foglalkozz. Ígérd meg, hogy meggyógyulsz.
*Aztán Tiziora tekint.*
- Rendben Tizio, kerítünk majd rá sort. Egyébként itt is van szállás ahol Briwal le tud pihenni, de ti tudjátok. Szeretlek titeket.
*Ez utóbbit őszintén mondja, hisz ez valóban igaz, de ami azt illeti, elég volt mára ennyi a saját családjából. Sőt, úgy az elkövetkező pár napra is megelégszik ezzel az élménnyel, jobban esik most neki távolról szeretni.
Mikor kilép a konyhából és végre-valahára magára marad, hatalmas megkönnyebbülést érez. Örül, hogy két fivérét is a közelben tudhatja, de ez a beszélgetés mintha felidézte volna benne a kúriabeli életét. Borsódzik a háta a gondolatra. Lassú léptekkel halad egyre távolabb a helyiségtől, miközben a döntésein agyal. Arra jut végül, hogyha visszatekerhetné az idő kerekét, akkor sem cselekedne másképp. Hülyeség volt döntéseinek többsége, de nem volna képes mást tenni, pedig milliószor átrágta magát a múlton. Akkor az már nem a makacs és iszonyat hülyén, de nagyon élő Ephemia lenne.
Elhatározza továbbá, hogy mielőtt felkeresné Habrertust, elmegy pisilni, ami szerencsésen meg is történik. Kifejezetten jól esik magából kipippenteni ezt a sok mindent azzal az atrocitással együtt, ami most őt érte, még megkönnyebbülten nyög hozzá egy sort. ~Pedig nem is ittam olyan sokat. Vagy de?~ Ő ugyan már nem tudja, mert a memóriája nem az igazi. ~Mondjuk az a csirke finom volt.~ Illeti pár kedves szóval a halat, amit megevett, aztán elrendezi magán a szoknyáját amit kell, és elindul a dolgára.*
9206. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-05 12:01:59
Üzenet elküldve: 2019-02-05 12:01:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Laor//
*Egy röpke pillanatra elgondolkodik. Vajon a Vashegy törvényei mennyire hosszúak? Úgy véli, majdhogynem kimerülnek az elemi tilalom listájában. Úgy mint: Ne ölj, ne lopj. A ne kívánd meg felebarátod asszonyát vélhetően már nem jelenik meg. De hát, ahány ház annyi szokás, mondhatnánk erre. Amúgy is, mindenki azt csinál a saját ágyában, ami jól esik neki, és a partnerének. Zhicca véleménye ez ügyben csupán annyi, hogy amíg nem teszi közszemlére, őt nem zavarja. Ez beletartozik a magánügy kategóriájába. *
-Amíg valaki ki nem nyomja a szemét.
*Jegyzi meg halkan, felkuncogva hozzá, és ezzel le is zárva végül a kancellár ügyes-bajos dolgait ecsetelő eszmecserét. Túl sok szót vesztegetnek el erre. Vagy ki tudja, hogy valóban veszteség-e, hiszen ez is az információkhoz tartozik, melyen át jobban megismerheti az itt élőket.
A fürdő. Valóban ki kell tapasztalnia, mikor üres, vagy legalább is, mikor járnak erre felé a legkevesebben. Lehetőleg azok is női neműek legyenek. Nem mintha mélyen szemérmes lenne, hiszen harcosként és hát nőként is látott már pőre testet. Ám ez még sem szól arról, hogy okkal vagy éppen ok nélkül mutogassa magát. Vannak helyzetek, melyek elkerülhetetlenek, és ezeket is meg kell oldani. Ám ha nem muszáj, miért is kéne mindenbe belemenni.
Visszatérnek a korábbi folyosóra, és itt újabb információval lehet gazdagabb. Szobája csak néhány lépésnyire van Laor szobájától. Véletlen lenne? Nem hisz a véletlenekben. És higgyük el neki, első gondolata nem az, hogy a férfi olyképpen szándékosan cselekedett. Sokkal inkább arra gondol, hogy szemmel akarja tartani az újoncot. Ez pedig, egy vezető részéről teljesen érthető lépés. Azért persze, akaratlanul is elmosolyodik a tényen. Legalább elég közel lesz a másik, hogy segítséget kérjen tőle.
Folytatják útjukat, és most már az udvaron haladnak kifelé. Laor szavaira pedig óhatatlanul felkuncog. Csípős gúnynak véli a kancellárt érintő szavakat.*
-Nem vagy túl jó véleménnyel róla. *Jegyzi meg halkan.* Nem kedveled?
*Végül is, eléggé sejti a választ.*
-Főzni? Hát... *Megakad picit.* A tudásomra nem alapoznék egy kifőzdét, de ha minden kötél szakad, nem maradok éhen. Sült hús és sűrű, zöldséges-húsos leves. Tojásételek. Elég egysíkú étrend. De ha szereted a sült húsokat, abban azért jó vagyok.
*Nevetve egészíti ki. Valóban. Nem egy konyhatündér. El nem veszik benne, de tudja, hogy vannak nála sokkalta ügyesebbek. Éhen nem hal, és ez éppen elég is.*
-Szóval néha bizonyára vendége leszek a Tavernának is.
*Visszaemlékszik az előző esti vacsorára. Na, hát olyasmit nem feltétlenül tud rittyenteni.*
-Amúgy, *Vág bele egy újabb témába.* Kagaenae Thargodar elég fiatal. A hitvese, vagy húga Waldrannak?
*Egyszerű kíváncsiság bújik meg szavai mögött, semmi számító kutakodás. Simán csak tisztában szeretne lenni a felállással. Sok-sok kérdése lenne még, de természetesen nem akarja mindet rázúdítani Laorra.*
*Egy röpke pillanatra elgondolkodik. Vajon a Vashegy törvényei mennyire hosszúak? Úgy véli, majdhogynem kimerülnek az elemi tilalom listájában. Úgy mint: Ne ölj, ne lopj. A ne kívánd meg felebarátod asszonyát vélhetően már nem jelenik meg. De hát, ahány ház annyi szokás, mondhatnánk erre. Amúgy is, mindenki azt csinál a saját ágyában, ami jól esik neki, és a partnerének. Zhicca véleménye ez ügyben csupán annyi, hogy amíg nem teszi közszemlére, őt nem zavarja. Ez beletartozik a magánügy kategóriájába. *
-Amíg valaki ki nem nyomja a szemét.
*Jegyzi meg halkan, felkuncogva hozzá, és ezzel le is zárva végül a kancellár ügyes-bajos dolgait ecsetelő eszmecserét. Túl sok szót vesztegetnek el erre. Vagy ki tudja, hogy valóban veszteség-e, hiszen ez is az információkhoz tartozik, melyen át jobban megismerheti az itt élőket.
A fürdő. Valóban ki kell tapasztalnia, mikor üres, vagy legalább is, mikor járnak erre felé a legkevesebben. Lehetőleg azok is női neműek legyenek. Nem mintha mélyen szemérmes lenne, hiszen harcosként és hát nőként is látott már pőre testet. Ám ez még sem szól arról, hogy okkal vagy éppen ok nélkül mutogassa magát. Vannak helyzetek, melyek elkerülhetetlenek, és ezeket is meg kell oldani. Ám ha nem muszáj, miért is kéne mindenbe belemenni.
Visszatérnek a korábbi folyosóra, és itt újabb információval lehet gazdagabb. Szobája csak néhány lépésnyire van Laor szobájától. Véletlen lenne? Nem hisz a véletlenekben. És higgyük el neki, első gondolata nem az, hogy a férfi olyképpen szándékosan cselekedett. Sokkal inkább arra gondol, hogy szemmel akarja tartani az újoncot. Ez pedig, egy vezető részéről teljesen érthető lépés. Azért persze, akaratlanul is elmosolyodik a tényen. Legalább elég közel lesz a másik, hogy segítséget kérjen tőle.
Folytatják útjukat, és most már az udvaron haladnak kifelé. Laor szavaira pedig óhatatlanul felkuncog. Csípős gúnynak véli a kancellárt érintő szavakat.*
-Nem vagy túl jó véleménnyel róla. *Jegyzi meg halkan.* Nem kedveled?
*Végül is, eléggé sejti a választ.*
-Főzni? Hát... *Megakad picit.* A tudásomra nem alapoznék egy kifőzdét, de ha minden kötél szakad, nem maradok éhen. Sült hús és sűrű, zöldséges-húsos leves. Tojásételek. Elég egysíkú étrend. De ha szereted a sült húsokat, abban azért jó vagyok.
*Nevetve egészíti ki. Valóban. Nem egy konyhatündér. El nem veszik benne, de tudja, hogy vannak nála sokkalta ügyesebbek. Éhen nem hal, és ez éppen elég is.*
-Szóval néha bizonyára vendége leszek a Tavernának is.
*Visszaemlékszik az előző esti vacsorára. Na, hát olyasmit nem feltétlenül tud rittyenteni.*
-Amúgy, *Vág bele egy újabb témába.* Kagaenae Thargodar elég fiatal. A hitvese, vagy húga Waldrannak?
*Egyszerű kíváncsiság bújik meg szavai mögött, semmi számító kutakodás. Simán csak tisztában szeretne lenni a felállással. Sok-sok kérdése lenne még, de természetesen nem akarja mindet rázúdítani Laorra.*
9205. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-05 10:13:15
Üzenet elküldve: 2019-02-05 10:13:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szakítanunk. *Bólogat. ~Például, ha nem okoskodnál folyton, az már komoly előrelépés lenne.~* - Ugyan Briwal, pár nap alatt csak nem kezd újabb férfival. Újabb gyereke meg pláne nem lesz, míg ezt meg nem szüli. Igaz, Ephemia? *Indulatai ellenére hangja most is színtelen, arcán a kifejezéstelen maszk.*
- Megfelelő? A megfelelő Qeron lett volna, mind korban, mind társadalmi rangban. Qeron származása is kifogástalan lett volna. Ezeknél meg honnan tudhatnánk, hogy mik vannak a vérvonalukban? Talán még orkok is, meg óriások, amilyen nagy, szőrös bunkó az összes itteni. *Briwalon nyugszik a kék szempár, mert Briwal tudja, hogy milyen fontos a megfelelő házastárs kiválasztása és, hogy milyen hosszas procedúra előzi meg.* - Pár napra gondoltam, testvér. Pár kibaszott napra. Ephemia, addig képes összezárni a combjait ~Bár jelenleg nem fenyegeti az a veszély, hogy felcsinálják.~ Te pedig megerősödsz. És mind végiggondoljuk, hogy mit csesztünk el a múltban. *Ismét szippant egyet, majd húgára néz.*
- Tudod Ephemia, ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy eladtad magad egy birtokért. Szereztél, igen. Az öleddel. De nem lehet mindent így megszerezni, pláne ha meghasasodsz. Ezt, mint a könyvelőd mondom, nem mindig lesz már erre piac. ~Meg azért egy kurvának gyomor kell, lássuk be. Van hozzá gyomrod?~ Szeretlek téged, az egyetlen húgom vagy, de az egyetlen fivéremnek igaza van abban, hogy ideje lenne felelősséget vállalnod. *Most érzi csak, hogy nyaka mennyire elgémberedett a karosszékben alvástól, nem csak a nyaka, hanem egész gerincoszlopa, nyak- és vállkörzésekkel próbál segíteni a dolgon.*
- Tudom Briwal. De ne keverjük össze a kibaszott családi vállalkozást a családdal. Ez a baj veled Briwal. Mindig is kurva fennhéjázó voltál. Mintha te fingtad volna a passzátszelet. Te, a nagy titkok tudója és őrzője, ostoba testvéreinek gyámolítója. De igen, van amire te is alkalmatlan vagy, ezért engem választott. *Megtámaszkodik maga mellett két oldalt, kifejezéstelen arccal bámulja a plafont, szája kissé kinyílik.* - Én nem akarok veled vitatkozni, Briwal. Sosem akartam, de egyszerűen kihozod belőlem az állatot. Mindig, minden kibaszott alkalommal. Kezdem azt hinni, hogy élvezed. Persze ki ne élvezné, hogy mindig ő a jobb, az okosabb. *Hangján érződik, hogy némi drogot vett magához, de ez már a témafelvetésen is érződik.*
- Persze Ephemia, menj. Én elmondtam amit akartam. És ha akarod, akkor bemutatom neked, már ha ő is akarja. De hát miért is ne akarná? *Most rámosolyog húgára, könnyed mozdulattal int neki búcsút, majd Briwalhoz fordul.* - Lepihensz?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szakítanunk. *Bólogat. ~Például, ha nem okoskodnál folyton, az már komoly előrelépés lenne.~* - Ugyan Briwal, pár nap alatt csak nem kezd újabb férfival. Újabb gyereke meg pláne nem lesz, míg ezt meg nem szüli. Igaz, Ephemia? *Indulatai ellenére hangja most is színtelen, arcán a kifejezéstelen maszk.*
- Megfelelő? A megfelelő Qeron lett volna, mind korban, mind társadalmi rangban. Qeron származása is kifogástalan lett volna. Ezeknél meg honnan tudhatnánk, hogy mik vannak a vérvonalukban? Talán még orkok is, meg óriások, amilyen nagy, szőrös bunkó az összes itteni. *Briwalon nyugszik a kék szempár, mert Briwal tudja, hogy milyen fontos a megfelelő házastárs kiválasztása és, hogy milyen hosszas procedúra előzi meg.* - Pár napra gondoltam, testvér. Pár kibaszott napra. Ephemia, addig képes összezárni a combjait ~Bár jelenleg nem fenyegeti az a veszély, hogy felcsinálják.~ Te pedig megerősödsz. És mind végiggondoljuk, hogy mit csesztünk el a múltban. *Ismét szippant egyet, majd húgára néz.*
- Tudod Ephemia, ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy eladtad magad egy birtokért. Szereztél, igen. Az öleddel. De nem lehet mindent így megszerezni, pláne ha meghasasodsz. Ezt, mint a könyvelőd mondom, nem mindig lesz már erre piac. ~Meg azért egy kurvának gyomor kell, lássuk be. Van hozzá gyomrod?~ Szeretlek téged, az egyetlen húgom vagy, de az egyetlen fivéremnek igaza van abban, hogy ideje lenne felelősséget vállalnod. *Most érzi csak, hogy nyaka mennyire elgémberedett a karosszékben alvástól, nem csak a nyaka, hanem egész gerincoszlopa, nyak- és vállkörzésekkel próbál segíteni a dolgon.*
- Tudom Briwal. De ne keverjük össze a kibaszott családi vállalkozást a családdal. Ez a baj veled Briwal. Mindig is kurva fennhéjázó voltál. Mintha te fingtad volna a passzátszelet. Te, a nagy titkok tudója és őrzője, ostoba testvéreinek gyámolítója. De igen, van amire te is alkalmatlan vagy, ezért engem választott. *Megtámaszkodik maga mellett két oldalt, kifejezéstelen arccal bámulja a plafont, szája kissé kinyílik.* - Én nem akarok veled vitatkozni, Briwal. Sosem akartam, de egyszerűen kihozod belőlem az állatot. Mindig, minden kibaszott alkalommal. Kezdem azt hinni, hogy élvezed. Persze ki ne élvezné, hogy mindig ő a jobb, az okosabb. *Hangján érződik, hogy némi drogot vett magához, de ez már a témafelvetésen is érződik.*
- Persze Ephemia, menj. Én elmondtam amit akartam. És ha akarod, akkor bemutatom neked, már ha ő is akarja. De hát miért is ne akarná? *Most rámosolyog húgára, könnyed mozdulattal int neki búcsút, majd Briwalhoz fordul.* - Lepihensz?
9204. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-04 20:39:37
Üzenet elküldve: 2019-02-04 20:39:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valami, hát az apja biztos nem szeretne lenni Effynek, sem egyetlen hozzá hasonló nőszemélynek. Félő már rég vagy a saját, vagy a leány haját tépte volna meg.*
-Azt gondolom végleg szakítanunk kell a rossz módszerrel.
*Azt pedig véleménye szerint itt, és most kell elkezdeni. Most kell befejezni Ephemia pátyolgatását, kényeztetését, még akkor is, ha lehetne erre megfelelőbb alkalom.*
-Avagy meddig várjunk még? Még egy újabb férjig? Egy újabb gyermekig?
*Közben azért kezdi felismerni, hogy nagyon elbeszélnek egymás mellett. Történetesen őt nem zavarja már szemernyit sem a készülő nász húga és a tharg között.*
-Félreértesz. Szerintem Waldran megfelelő férfiú, és jó férje lesz Effynek. Áldásom rájuk. Nekem pont ezzel van a problémám, hogy nem vállal felelősséget, hogy folyamatosan apa árnyékába bújik, miközben ha úgy tartja kedve bírálja döntéseit, és ítélkezik felette anélkül, hogy bármit is tudna.
*Sóhajt, dörgöli meg halántékát.*
-Már hallom is drága húgunkat, ahogy próbálja felbontani házasságát, magyarázni hűtlenségét azzal az indokkal, hogy hát ő csak azért mondott igent, mert az apja is biztos ezt akarta volna. Waldrannal nincs bajom, szerintem Eff kevés, és méltatlan hozzá.
*Tiz kérdése jogos, ha Aldonak nem sikerült dűlőre jutnia saját lányával, vajon Briwal miben reménykedhet?*
-Mert én nem vagyok olyan, mint apa. Nem fogok hallgatni, és még egy dagad szert benyelni, csak azért, hogy a kicsi Effynek könnyebb legyen. Nem fogok mindent alárendelni a kisasszony szertelen vágyainak, és fűhöz-fához kapkodni, hogy úgy mentsem a helyzetet, hogy virágszál lelke ne sérüljön.
*Mert a favágó esetében is ez volt a vége, Aldo hagyta volna a nászt, csak hogy Eff ne hagyja el végleg a családot.
Fivére fattyú szeretője továbbra sem tudja megütni érdekeltségének mércéjét, a keserű szavak közben sajnálkozva tekint Tiziora. A mélyen gyökerező, több éve dédelgetett sanyarú féltékenység bukkan fel bennük újra. Szomorúan ingatja fejét, halkan felel.*
-Ostoba kölykök vagytok. Te voltál, te lettél volna apa utódja. Én csak Joran helyét vettem volna át.
*Nem is érti miként nem látta ezt Tiz már rég. Hiszen mindig is ő volt az, aki a számok, a könyvelés rejtekében fejlődött jelentősen, akit Aldo sosem engedett el a városból. Még Briwal gyakran kísérte a karavánokat, nagybátyját, hogy tőle lesse el a kereskedelem azon fortélyait.*
-A könyvtár még biztosan őrzi a végrendeletének egy másolatát.
*Vonja meg vállát, ha szükséges tudja szavait bizonyítani, nem kell a hisztis kis tesóknak mindent elhinni bemondásra.
A félelf leányzó neve ha titokban marad, neki úgy is jó, döntse el Tiz maga mennyit hajlandó elárulni, mindezen véleményét egy fáradt vállrándításba sűríti.
Eff csak nem bírja ki, de hát biztosan nehéz a berögzült szokások ellen tennie, és ismét apjukkal jön.*
-Igazából fogalmad sincs mit akart veled apa. Úgyhogy ezeket a hangzatos nagy szavakat hagyhatod is egy más társaságra.
*Húga nem sok bölcsességet szedett fel, még így sem, hogy magára hagyva érkezett a Vashegyre.*
-Valahogy.
*Ismétli meg a kifejezést némi gúnnyal. Annyiban igaza lehet fivérének, hogy most, egy ültő helyben nem fogja tudni megváltani a világot, meggyőzni húgát, és elérni azt legalább kissé megfontoltabban gondolkozzon.*
-Mehetsz. És ne feledd, hogy Waldrannal is fontos megbeszélnivalód van.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valami, hát az apja biztos nem szeretne lenni Effynek, sem egyetlen hozzá hasonló nőszemélynek. Félő már rég vagy a saját, vagy a leány haját tépte volna meg.*
-Azt gondolom végleg szakítanunk kell a rossz módszerrel.
*Azt pedig véleménye szerint itt, és most kell elkezdeni. Most kell befejezni Ephemia pátyolgatását, kényeztetését, még akkor is, ha lehetne erre megfelelőbb alkalom.*
-Avagy meddig várjunk még? Még egy újabb férjig? Egy újabb gyermekig?
*Közben azért kezdi felismerni, hogy nagyon elbeszélnek egymás mellett. Történetesen őt nem zavarja már szemernyit sem a készülő nász húga és a tharg között.*
-Félreértesz. Szerintem Waldran megfelelő férfiú, és jó férje lesz Effynek. Áldásom rájuk. Nekem pont ezzel van a problémám, hogy nem vállal felelősséget, hogy folyamatosan apa árnyékába bújik, miközben ha úgy tartja kedve bírálja döntéseit, és ítélkezik felette anélkül, hogy bármit is tudna.
*Sóhajt, dörgöli meg halántékát.*
-Már hallom is drága húgunkat, ahogy próbálja felbontani házasságát, magyarázni hűtlenségét azzal az indokkal, hogy hát ő csak azért mondott igent, mert az apja is biztos ezt akarta volna. Waldrannal nincs bajom, szerintem Eff kevés, és méltatlan hozzá.
*Tiz kérdése jogos, ha Aldonak nem sikerült dűlőre jutnia saját lányával, vajon Briwal miben reménykedhet?*
-Mert én nem vagyok olyan, mint apa. Nem fogok hallgatni, és még egy dagad szert benyelni, csak azért, hogy a kicsi Effynek könnyebb legyen. Nem fogok mindent alárendelni a kisasszony szertelen vágyainak, és fűhöz-fához kapkodni, hogy úgy mentsem a helyzetet, hogy virágszál lelke ne sérüljön.
*Mert a favágó esetében is ez volt a vége, Aldo hagyta volna a nászt, csak hogy Eff ne hagyja el végleg a családot.
Fivére fattyú szeretője továbbra sem tudja megütni érdekeltségének mércéjét, a keserű szavak közben sajnálkozva tekint Tiziora. A mélyen gyökerező, több éve dédelgetett sanyarú féltékenység bukkan fel bennük újra. Szomorúan ingatja fejét, halkan felel.*
-Ostoba kölykök vagytok. Te voltál, te lettél volna apa utódja. Én csak Joran helyét vettem volna át.
*Nem is érti miként nem látta ezt Tiz már rég. Hiszen mindig is ő volt az, aki a számok, a könyvelés rejtekében fejlődött jelentősen, akit Aldo sosem engedett el a városból. Még Briwal gyakran kísérte a karavánokat, nagybátyját, hogy tőle lesse el a kereskedelem azon fortélyait.*
-A könyvtár még biztosan őrzi a végrendeletének egy másolatát.
*Vonja meg vállát, ha szükséges tudja szavait bizonyítani, nem kell a hisztis kis tesóknak mindent elhinni bemondásra.
A félelf leányzó neve ha titokban marad, neki úgy is jó, döntse el Tiz maga mennyit hajlandó elárulni, mindezen véleményét egy fáradt vállrándításba sűríti.
Eff csak nem bírja ki, de hát biztosan nehéz a berögzült szokások ellen tennie, és ismét apjukkal jön.*
-Igazából fogalmad sincs mit akart veled apa. Úgyhogy ezeket a hangzatos nagy szavakat hagyhatod is egy más társaságra.
*Húga nem sok bölcsességet szedett fel, még így sem, hogy magára hagyva érkezett a Vashegyre.*
-Valahogy.
*Ismétli meg a kifejezést némi gúnnyal. Annyiban igaza lehet fivérének, hogy most, egy ültő helyben nem fogja tudni megváltani a világot, meggyőzni húgát, és elérni azt legalább kissé megfontoltabban gondolkozzon.*
-Mehetsz. És ne feledd, hogy Waldrannal is fontos megbeszélnivalód van.
9203. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-03 22:03:01
Üzenet elküldve: 2019-02-03 22:03:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Zhicca//
- A Vashegy törvényei ezt nem tiltják. *vonja meg a vállát egy kis mosollyal* Azt is beszélik róla, hogy leselkedni is szeret csinos nőszemélyek után. És erre szintén nincs törvény. Legalábbis egyelőre.
*Legyint egyet, nevet. Alighanem túl sok szót vesztegettek már a kancellárra, és kezdi magát pletykás vénasszonynak érezni. Már csak azért is, mert ő maga még nem győződhetett meg róla, hogy a kancellárról terjesztett hírek valóságosak-e? Még az is lehet, hogy csak az irigyei akarják besározni. Akárhogy is, a hóna alatt cipelt alsóneműtől már igazán meg kéne szabadulnia. Erre alkalom akkor nyílik, amikor kiderül, hogy Zhicca nem azonnal akar megmártózni a fürdővízben, előtte elintézne néhány dolgot. Amihez Laor segítségét kéri. Akinek történetesen most van ideje, és amúgy sem bánja, ha nem kell egyedül maradnia a gondolataival. Már csak azért is, mert nem tudta nem észrevenni, hogy Zhicca némileg zavarba jött attól a gondolattól, hogy esetleg nagyobb társaságban kéne tisztálkodnia, ahol ellenkező neműek is előfordulhatnak. Ezt pedig kedvére valónak találja. A vashegyiek erkölcsei bizonyos értelemben véve lazábbak, mint a világ más tájain elfogadottnak tartják. Laor viszont nem született tharg, és a természetes szemérmességet kívánatosnak tartja.*
- Rendben, a fürdő meg fog várni.
*Miután a fürdőhelyiséget elhagyták, még tesz egy ki kitérőt a szobája felé. Ha Zhicca vele is tart, nem kell ott sokáig időzniük. Épp csak kinyitja azt ajtót, és a csomóba fogott ruhaneműt elegáns ívben hajítja az ágyra.*
- Ha gondolod, a fegyvereid után útba ejthetjük a kancellárt is. *mondja már az erőd udvarán amikor kifelé tartanak* Egyesek úgyis a vele való találkozás után szeretnek fürdeni.
*Le sem tagadhatná, hogy nem rokonszenvez különösebben a kecskeszakállú tintanyalóval, de nem is törekszik erre. Persze arról sincs szó, hogy különösebben rühellné. Egyszerűen csak fura alaknak tartja, akin jó köszörülni a nyelvét. Igen, még a legnagyobb hősöknek is van gyenge pontjuk. Laor ráadásul nem is legnagyobb hős.*
- Nem is említettem, itt, az erődben van egy konyha is. Ha étket készítenél, nem kell a Vaskorsóig menni. Feltéve, hogy tudsz főzni.
*Somolyog a nem létező bajsza alatt. Általános tapasztalat, hogy azok a lányok akik férfias életet választottak, mint amilyen a fegyverforgatás, nem igazán jeleskednek a hagyományos női szerepekben. Erről persze eszébe jut Lea. Ő jól mozgott a konyhában.*
- A Vashegy törvényei ezt nem tiltják. *vonja meg a vállát egy kis mosollyal* Azt is beszélik róla, hogy leselkedni is szeret csinos nőszemélyek után. És erre szintén nincs törvény. Legalábbis egyelőre.
*Legyint egyet, nevet. Alighanem túl sok szót vesztegettek már a kancellárra, és kezdi magát pletykás vénasszonynak érezni. Már csak azért is, mert ő maga még nem győződhetett meg róla, hogy a kancellárról terjesztett hírek valóságosak-e? Még az is lehet, hogy csak az irigyei akarják besározni. Akárhogy is, a hóna alatt cipelt alsóneműtől már igazán meg kéne szabadulnia. Erre alkalom akkor nyílik, amikor kiderül, hogy Zhicca nem azonnal akar megmártózni a fürdővízben, előtte elintézne néhány dolgot. Amihez Laor segítségét kéri. Akinek történetesen most van ideje, és amúgy sem bánja, ha nem kell egyedül maradnia a gondolataival. Már csak azért is, mert nem tudta nem észrevenni, hogy Zhicca némileg zavarba jött attól a gondolattól, hogy esetleg nagyobb társaságban kéne tisztálkodnia, ahol ellenkező neműek is előfordulhatnak. Ezt pedig kedvére valónak találja. A vashegyiek erkölcsei bizonyos értelemben véve lazábbak, mint a világ más tájain elfogadottnak tartják. Laor viszont nem született tharg, és a természetes szemérmességet kívánatosnak tartja.*
- Rendben, a fürdő meg fog várni.
*Miután a fürdőhelyiséget elhagyták, még tesz egy ki kitérőt a szobája felé. Ha Zhicca vele is tart, nem kell ott sokáig időzniük. Épp csak kinyitja azt ajtót, és a csomóba fogott ruhaneműt elegáns ívben hajítja az ágyra.*
- Ha gondolod, a fegyvereid után útba ejthetjük a kancellárt is. *mondja már az erőd udvarán amikor kifelé tartanak* Egyesek úgyis a vele való találkozás után szeretnek fürdeni.
*Le sem tagadhatná, hogy nem rokonszenvez különösebben a kecskeszakállú tintanyalóval, de nem is törekszik erre. Persze arról sincs szó, hogy különösebben rühellné. Egyszerűen csak fura alaknak tartja, akin jó köszörülni a nyelvét. Igen, még a legnagyobb hősöknek is van gyenge pontjuk. Laor ráadásul nem is legnagyobb hős.*
- Nem is említettem, itt, az erődben van egy konyha is. Ha étket készítenél, nem kell a Vaskorsóig menni. Feltéve, hogy tudsz főzni.
*Somolyog a nem létező bajsza alatt. Általános tapasztalat, hogy azok a lányok akik férfias életet választottak, mint amilyen a fegyverforgatás, nem igazán jeleskednek a hagyományos női szerepekben. Erről persze eszébe jut Lea. Ő jól mozgott a konyhában.*
9202. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-03 11:17:15
Üzenet elküldve: 2019-02-03 11:17:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Laor//
*A kérdés kényes. Ez van. Ám szükséges, hiszen jobb, ha ideje korán tisztába kerül mindennel és mindenkivel. Akkor nagyjából ki tudja számolni kitől mit várhat, mire számíthat. Zhicca általában érti a viccet, amennyiben már ismeri valamennyire azt, aki viccelni próbál. Mert hát mindenkinek van egy sajátos humora, mindenki más ebben is. Most épp Laor az, aki ennek a fényében bemutatkozik.
Látja a férfi kissé kínos mosolyát, és igazából ebből jön rá, hogy amaz egyféle tréfának vetette alá a kancellár személyét. A tényekről pedig hamarosan tudomást szerezhet. Némileg felvonja a szemöldökét, halványan elfintorodik.*
-Érdekes kedvtelés.
*Valójában úgy véli a maga részéről ezt a fajta ismerkedést kihagyná.*
-Amúgy meg, minden két emberen múlik. Csak ne vegye zokon, ha nem jön össze a próbálkozása.
*Ezt most már ő is mosolyogva teszi hozzá, elraktározva az információt. Tovább lépnek. A tisztaság fontossága nem elhanyagolható kérdés, szavaira Laor újra végig méri. A lány sejti, miért az újabb mustra, de nem zavarja. Hogy nem dobja közszemlére a kebleit annak pedig megvan az az oka, hogy belenevelték. Egy vegyes összetételű harcos seregben nincs helye efféle töltésnek. Az ilyen mértékű ledérség elvonja a harcolók figyelmét az ellenfélről. Nem mellékesen Zhicca úgy véli, ez hozzátartozik a két ember személyes, belső titkaihoz. Az együttlétüket sem tenné közszemlére.*
-Még a Radkraalt sem tudom merre van. *Szúrja közbe halkan, aztán a férfi szavaira megnyugtatóan bólint.* Megköszönném, ha közben járnál ügyemben.
*Szándékosan nem hálát mond, mert az félreérthető lenne. Persze, a megköszönésnek is többféle formája lehet, de talán szavait nem érti félre a másik.
A Laor hóna alatt szorongatott alsóneműről nem kívánna több szót vesztegetni, látja kicsit a másik zavarát ez ügyben. Nem kérdez rá természetesen, hiszen semmi köze hozzá. Ráadásul olyanféle viszony sincs még közöttük - és vegyük itt a puszta barátságot elsődlegesen, a bajtársiasságot másodiknak - hogy esetleg elszámolásra késztethetné a másikat. Mi jogon tehetne ilyet?
Úgy hogy megindulnak inkább lefelé a fürdőbe.*
-A latrina nem is arra való, hogy hosszan ücsörögjön benne az ember. Arra a fürdő való.
*Mosolyodik el. Igen. Télen hideg a latrina, nyáron meg tűzi a bodegát a nap, fülledt a levegője. De legalább most már tudja, hogy merre ejtse útba.
A fürdő használat szokásai azonban kissé meglepik. Pontosan amiatt, amit már fentebb is kifejtettünk. Az ő törzsében nem volt szokás az, hogy a nők és férfiak, még harcostársakként sem, együtt fürödjenek. Nagyot nyel. Új hely, új szokások, de majd megoldja és megszokja. Laor mindjárt ad is erre vonatkozóan tanácsot neki, melyre csak rábólint. Úgy lesz, megpróbál majd alkalmazkodni.*
-Nem, most nem... *Rázza meg kicsit a fejét, és Laor észreveheti rajta zavarát.* Előbb a holmimat hoznám fel. Ha ebben segítenél...
*Természetesen nem a cipekedésre gondol, hanem, hogy az őr, visszaadja neki, ami az övé.*
-Utána vélhetően jól fog esni egy forró fürdő. Messziről jöttem.
*Jegyzi még meg, hiszen valóban jó régen volt már lehetősége meleg vízben fürdeni. A hegyi patakok fagyos vize csak a gyors, és nem eléggé alapos mosdásra adnak lehetőséget.*
*A kérdés kényes. Ez van. Ám szükséges, hiszen jobb, ha ideje korán tisztába kerül mindennel és mindenkivel. Akkor nagyjából ki tudja számolni kitől mit várhat, mire számíthat. Zhicca általában érti a viccet, amennyiben már ismeri valamennyire azt, aki viccelni próbál. Mert hát mindenkinek van egy sajátos humora, mindenki más ebben is. Most épp Laor az, aki ennek a fényében bemutatkozik.
Látja a férfi kissé kínos mosolyát, és igazából ebből jön rá, hogy amaz egyféle tréfának vetette alá a kancellár személyét. A tényekről pedig hamarosan tudomást szerezhet. Némileg felvonja a szemöldökét, halványan elfintorodik.*
-Érdekes kedvtelés.
*Valójában úgy véli a maga részéről ezt a fajta ismerkedést kihagyná.*
-Amúgy meg, minden két emberen múlik. Csak ne vegye zokon, ha nem jön össze a próbálkozása.
*Ezt most már ő is mosolyogva teszi hozzá, elraktározva az információt. Tovább lépnek. A tisztaság fontossága nem elhanyagolható kérdés, szavaira Laor újra végig méri. A lány sejti, miért az újabb mustra, de nem zavarja. Hogy nem dobja közszemlére a kebleit annak pedig megvan az az oka, hogy belenevelték. Egy vegyes összetételű harcos seregben nincs helye efféle töltésnek. Az ilyen mértékű ledérség elvonja a harcolók figyelmét az ellenfélről. Nem mellékesen Zhicca úgy véli, ez hozzátartozik a két ember személyes, belső titkaihoz. Az együttlétüket sem tenné közszemlére.*
-Még a Radkraalt sem tudom merre van. *Szúrja közbe halkan, aztán a férfi szavaira megnyugtatóan bólint.* Megköszönném, ha közben járnál ügyemben.
*Szándékosan nem hálát mond, mert az félreérthető lenne. Persze, a megköszönésnek is többféle formája lehet, de talán szavait nem érti félre a másik.
A Laor hóna alatt szorongatott alsóneműről nem kívánna több szót vesztegetni, látja kicsit a másik zavarát ez ügyben. Nem kérdez rá természetesen, hiszen semmi köze hozzá. Ráadásul olyanféle viszony sincs még közöttük - és vegyük itt a puszta barátságot elsődlegesen, a bajtársiasságot másodiknak - hogy esetleg elszámolásra késztethetné a másikat. Mi jogon tehetne ilyet?
Úgy hogy megindulnak inkább lefelé a fürdőbe.*
-A latrina nem is arra való, hogy hosszan ücsörögjön benne az ember. Arra a fürdő való.
*Mosolyodik el. Igen. Télen hideg a latrina, nyáron meg tűzi a bodegát a nap, fülledt a levegője. De legalább most már tudja, hogy merre ejtse útba.
A fürdő használat szokásai azonban kissé meglepik. Pontosan amiatt, amit már fentebb is kifejtettünk. Az ő törzsében nem volt szokás az, hogy a nők és férfiak, még harcostársakként sem, együtt fürödjenek. Nagyot nyel. Új hely, új szokások, de majd megoldja és megszokja. Laor mindjárt ad is erre vonatkozóan tanácsot neki, melyre csak rábólint. Úgy lesz, megpróbál majd alkalmazkodni.*
-Nem, most nem... *Rázza meg kicsit a fejét, és Laor észreveheti rajta zavarát.* Előbb a holmimat hoznám fel. Ha ebben segítenél...
*Természetesen nem a cipekedésre gondol, hanem, hogy az őr, visszaadja neki, ami az övé.*
-Utána vélhetően jól fog esni egy forró fürdő. Messziről jöttem.
*Jegyzi még meg, hiszen valóban jó régen volt már lehetősége meleg vízben fürdeni. A hegyi patakok fagyos vize csak a gyors, és nem eléggé alapos mosdásra adnak lehetőséget.*
9201. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-02-03 11:10:10
Üzenet elküldve: 2019-02-03 11:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Lassan elmosogatja a poharakat, tányérokat és egyebeket, miközben sikeresen leküzdi a könnyeit. Bizonyára a szemei is bepirosodtak, de talán az is hamar elmúlik. Helyette Tizio próbál meg valamelyest szót érteni meggyötört legidősebb testvérükkel, s Ephemia valahol érzi is, hogy jelen helyzetben minden próbálkozás újabb feszültséget szül, azért a végén csak nem állja ki szó nélkül a dolgot. Sok dolgon mentek keresztül, sok dologban nem értenek egyet és mindannyian fáradtak, így elhatározza, rövidre fogja. Megvárja szépen, míg Tiz kibeszéli magát, aztán karjával megtörölgeti a szemeit és végre megfordul.*
- Igazából soha nem váltam azzá, amivé atyánk akarta hogy legyek, és Tizionak igaza van. Soha nem is fogok, akármennyit fogsz szidni engem vagy a döntéseimet.
*Nem szól fiatalabb fivérének, hogy hagyja abba a szipuzást, hisz elég ramatyul van ő is. Majd máskor, máshol talán szóvá teszi neki, és hogy van más mód is, amivel megoldhatja a problémáit.*
- Megvannak a saját hibáim és vétkeim, ezt nem tagadom, könyvet írhatnék róluk. De úgy jöttem Amonra, hogy csak magamra számíthattam, ám valahogy később mégis szereztem egy birtokot, Kagan Thargodar felesége lettem, és az ő gyerekét fogom világra hozni nemsokára. Nem érzem azt, hogy hibáztam.
*Mert végül is ő boldog volt.*
- Férj és feleség szoktak olyasmit, Tizio. A saját lelkiismeretemmel meg egyedül kell megküzdenem, atyánk és rossz döntések ide vagy oda.
*Ha Tizio nem akarja elárulni a hölgy nevét, ő nem fogja rákényszeríteni. Jóllehet kudarcnak éli meg, hogy habár ennyire ellenzi az elfekkel és félvérekkel való kapcsolatot, mégis sikerült beleesnie egybe, mint vak lónak a szakadékba. Meg is mosolyogná kicsit a dolgot, ha jobban érezni magát. A kedves kis családi tanácskozás után megköszörüli a torkát, hangjába megjátszott magabiztosság költözik. Amúgy is csak addig kell kibírnia, míg újra egyedül nem lesz.*
- Végeztünk tehát? Volna egy fontos megbeszélnivalóm Habrertussal.
*Lassan elmosogatja a poharakat, tányérokat és egyebeket, miközben sikeresen leküzdi a könnyeit. Bizonyára a szemei is bepirosodtak, de talán az is hamar elmúlik. Helyette Tizio próbál meg valamelyest szót érteni meggyötört legidősebb testvérükkel, s Ephemia valahol érzi is, hogy jelen helyzetben minden próbálkozás újabb feszültséget szül, azért a végén csak nem állja ki szó nélkül a dolgot. Sok dolgon mentek keresztül, sok dologban nem értenek egyet és mindannyian fáradtak, így elhatározza, rövidre fogja. Megvárja szépen, míg Tiz kibeszéli magát, aztán karjával megtörölgeti a szemeit és végre megfordul.*
- Igazából soha nem váltam azzá, amivé atyánk akarta hogy legyek, és Tizionak igaza van. Soha nem is fogok, akármennyit fogsz szidni engem vagy a döntéseimet.
*Nem szól fiatalabb fivérének, hogy hagyja abba a szipuzást, hisz elég ramatyul van ő is. Majd máskor, máshol talán szóvá teszi neki, és hogy van más mód is, amivel megoldhatja a problémáit.*
- Megvannak a saját hibáim és vétkeim, ezt nem tagadom, könyvet írhatnék róluk. De úgy jöttem Amonra, hogy csak magamra számíthattam, ám valahogy később mégis szereztem egy birtokot, Kagan Thargodar felesége lettem, és az ő gyerekét fogom világra hozni nemsokára. Nem érzem azt, hogy hibáztam.
*Mert végül is ő boldog volt.*
- Férj és feleség szoktak olyasmit, Tizio. A saját lelkiismeretemmel meg egyedül kell megküzdenem, atyánk és rossz döntések ide vagy oda.
*Ha Tizio nem akarja elárulni a hölgy nevét, ő nem fogja rákényszeríteni. Jóllehet kudarcnak éli meg, hogy habár ennyire ellenzi az elfekkel és félvérekkel való kapcsolatot, mégis sikerült beleesnie egybe, mint vak lónak a szakadékba. Meg is mosolyogná kicsit a dolgot, ha jobban érezni magát. A kedves kis családi tanácskozás után megköszörüli a torkát, hangjába megjátszott magabiztosság költözik. Amúgy is csak addig kell kibírnia, míg újra egyedül nem lesz.*
- Végeztünk tehát? Volna egy fontos megbeszélnivalóm Habrertussal.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094