Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:15:35
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:15:35
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Még odabent a homlokára csap. Most jut el a tudatáig, hogy a férfi, akinek bemutatkozott, a Gabrien nevet viselte. Na sebaj, legalább most már tudja, hogy néz ki, és ha szerencséje van, még a tábortűz mellett lesz, mire visszaérnek.*
~ Néha annyi eszed van, mint egy kavicsnak. ~
*Libben mögötte újra a sátor, így Akheel nem kíváncsiskodhat tovább. Édesség illata nem, csak farkas- és medveszőrme, Waldran és az áporodott levegő szagának egyvelege csaphatta meg a lány orrát. Eldönti magában, hogy amint visszatér, a nagyobb sátrat pavilonra, a benti káoszt kényelmes rendezettségre cseréli.
Ha visszatér.*
- Még a városban zsákmányoltam. Gondoltam, hogy tetszeni fog. *Válaszolja és úgy vonja meg a vállát, mintha mi sem volna természetesebb. Persze, náluk lehet, hogy teljesen az. A legények nem kórót szednek a szívük választottjának, hanem kiügetnek a legközelebbi településig és lemetszik a gyűrűket a helyiek ujjáról. Így a szép.*
- Tényleg? Lábujjadra nem próbálod? *Kérdi, miközben letelepedik a lány mellé. Nem adja vissza a gyűrűt, hogy kipróbálhassa a lábujjain is. Hüvelykujjára próbálja, de ott elég szoros. A középső ujján megállja a helyét, de inkább úgy dönt, hogy a kisujj mellettire teszi. Felmutatja a lánynak.*
- Egyen-gyűrűnk van. *Vigyorog a másikra, aztán újra megnézni. Nem is annyira ezüst, inkább fehérarany, netán óezüst. Mélyebb a színe és furcsán siklik rajta a fény. Mintha a hold ragyogna.*
- Tetszenek? Mit kezdesz velük? *Kérdezi a gyűrűbámulás után, megemelve az egyik fülfüggőt. Számára ismeretlen virág- vagy levélmintás.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 23:17:46
*Még odabent a homlokára csap. Most jut el a tudatáig, hogy a férfi, akinek bemutatkozott, a Gabrien nevet viselte. Na sebaj, legalább most már tudja, hogy néz ki, és ha szerencséje van, még a tábortűz mellett lesz, mire visszaérnek.*
~ Néha annyi eszed van, mint egy kavicsnak. ~
*Libben mögötte újra a sátor, így Akheel nem kíváncsiskodhat tovább. Édesség illata nem, csak farkas- és medveszőrme, Waldran és az áporodott levegő szagának egyvelege csaphatta meg a lány orrát. Eldönti magában, hogy amint visszatér, a nagyobb sátrat pavilonra, a benti káoszt kényelmes rendezettségre cseréli.
Ha visszatér.*
- Még a városban zsákmányoltam. Gondoltam, hogy tetszeni fog. *Válaszolja és úgy vonja meg a vállát, mintha mi sem volna természetesebb. Persze, náluk lehet, hogy teljesen az. A legények nem kórót szednek a szívük választottjának, hanem kiügetnek a legközelebbi településig és lemetszik a gyűrűket a helyiek ujjáról. Így a szép.*
- Tényleg? Lábujjadra nem próbálod? *Kérdi, miközben letelepedik a lány mellé. Nem adja vissza a gyűrűt, hogy kipróbálhassa a lábujjain is. Hüvelykujjára próbálja, de ott elég szoros. A középső ujján megállja a helyét, de inkább úgy dönt, hogy a kisujj mellettire teszi. Felmutatja a lánynak.*
- Egyen-gyűrűnk van. *Vigyorog a másikra, aztán újra megnézni. Nem is annyira ezüst, inkább fehérarany, netán óezüst. Mélyebb a színe és furcsán siklik rajta a fény. Mintha a hold ragyogna.*
- Tetszenek? Mit kezdesz velük? *Kérdezi a gyűrűbámulás után, megemelve az egyik fülfüggőt. Számára ismeretlen virág- vagy levélmintás.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 23:17:46
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:14:10
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:14:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A tűznél - Syoud//
*Kaff szorgalmasan bólogat az első pár szóra, főleg mert azok olyan stílusban hangzanak el, hogy a bólogatás művelete mellett is jut elég agyi kapacitás a megértésükre. Bár... nem nyugtatta meg teljesen. Azt persze nem tudná megfogalmazni, miért nem oszlatta el a rossz érzést, de még mindig érzi. Talán úgy érzi, hogy ezt csak vigasztalásból mondja? Most, hogy első ízben szembesült a halállal, megkísértette a gondolat, hogy mindenkit nem lehet megmenteni? Vagy csak további rossz érzéseket generál benne, hogy a halottra kenik meg a halálát is? Mondjuk mindenki elidegeníthetetlen joga a halál, mindenkinek egyedi, személyre szabott, és megismételhetetlen. Vagy talán mindezekből egy kevés? Mind együtt? Valószínűleg Kaff sosem fogja tudni megmondani, meg valószínűleg ha itt megszakad a válasz, akkor sem vallotta volna be, hogy megmaradt a nyomás a lelkén. Valószínűleg csak megköszönte volna, és nem tartja fel tovább az elfet. Amaz viszont nekilát egy kicsit hosszabb, mélyrehatóbb magyarázatnak, ami már lényegesen hatékonyabbnak bizonyul. Mondjuk itt már minden erejével figyelni kell, és néhol még így sem érti meg a mondatok közti összefüggést. Brennus, aki pedig a páncélos volt, ezt biztosra veszi (hacsak nem ketten haltak mostanság) tehát megtébolyodott, de legalábbis ki akarta ontani Kramlaf (aki pedig kizárásos alapo a szerzetes lesz) vérét. És ha Kramlaf most nem öli meg, akkor előbb vagy utóbb Brennus ölte volna meg Kramlafot. Vagy valahogyan így áll össze a fejében. Ugyanakkor ez a helyzet sem hangzik jól, legalábbis olyan kétségbeejtő, hogy létezik ilyen. Bele se mer gondolni, hogy mit tenne hasonló helyzetben. Képes lenne megölni valakit, vagy inkább élete végéig attól rettegne, hogy az a valaki öli meg őt. Lesből, az erdő sűrűjéből, az árnyékok között... Abban egyetért, hogy abban a helyzetben, ami a harc során kialakult, már menthetetlenek voltak a dolgok ebből kifolyólag neki valóban nem lehetett szerepe Brennus halálában. Legalábbis ő így érzi, és nála főleg ez számít. Az esetek igen eltörpülő hányadában van nagyobb szerepe a logikának nála, semmint az érzéseinek.*
- Egyikük kell meghal *bólint lassan, mert ezt kénytelen belátni. Ő a legvégéig abban a hitben élt, hogy valaki fel fogja adni. Álmaiban sem gondolta volna, hogy halál lesz a vége, ezért is érte annyira felkészületlenül tény.*
- Kaff ért... *bólint újra, most már magabiztosabban, és ezzel együtt úgy érzi, lelkét beburkoló fekete füst is oszlani kezd* Kaff köszön *jegyzi meg enyhe félmosoly kíséretében, hiszen Syoud szavai igencsak hasznosnak bizonyultak. Már a kedve is jobb. Az továbbra is elkeseríti, hogy valaki meghalt, azonban ezt aligha lehet összehasonlítani azzal, mikor úgy hitte, hogy ő is felelős a halálért. Így pedig valóban nem kell már tovább feltartsa az elfet, visszatérhetnek a tűzhöz.*
*Kaff szorgalmasan bólogat az első pár szóra, főleg mert azok olyan stílusban hangzanak el, hogy a bólogatás művelete mellett is jut elég agyi kapacitás a megértésükre. Bár... nem nyugtatta meg teljesen. Azt persze nem tudná megfogalmazni, miért nem oszlatta el a rossz érzést, de még mindig érzi. Talán úgy érzi, hogy ezt csak vigasztalásból mondja? Most, hogy első ízben szembesült a halállal, megkísértette a gondolat, hogy mindenkit nem lehet megmenteni? Vagy csak további rossz érzéseket generál benne, hogy a halottra kenik meg a halálát is? Mondjuk mindenki elidegeníthetetlen joga a halál, mindenkinek egyedi, személyre szabott, és megismételhetetlen. Vagy talán mindezekből egy kevés? Mind együtt? Valószínűleg Kaff sosem fogja tudni megmondani, meg valószínűleg ha itt megszakad a válasz, akkor sem vallotta volna be, hogy megmaradt a nyomás a lelkén. Valószínűleg csak megköszönte volna, és nem tartja fel tovább az elfet. Amaz viszont nekilát egy kicsit hosszabb, mélyrehatóbb magyarázatnak, ami már lényegesen hatékonyabbnak bizonyul. Mondjuk itt már minden erejével figyelni kell, és néhol még így sem érti meg a mondatok közti összefüggést. Brennus, aki pedig a páncélos volt, ezt biztosra veszi (hacsak nem ketten haltak mostanság) tehát megtébolyodott, de legalábbis ki akarta ontani Kramlaf (aki pedig kizárásos alapo a szerzetes lesz) vérét. És ha Kramlaf most nem öli meg, akkor előbb vagy utóbb Brennus ölte volna meg Kramlafot. Vagy valahogyan így áll össze a fejében. Ugyanakkor ez a helyzet sem hangzik jól, legalábbis olyan kétségbeejtő, hogy létezik ilyen. Bele se mer gondolni, hogy mit tenne hasonló helyzetben. Képes lenne megölni valakit, vagy inkább élete végéig attól rettegne, hogy az a valaki öli meg őt. Lesből, az erdő sűrűjéből, az árnyékok között... Abban egyetért, hogy abban a helyzetben, ami a harc során kialakult, már menthetetlenek voltak a dolgok ebből kifolyólag neki valóban nem lehetett szerepe Brennus halálában. Legalábbis ő így érzi, és nála főleg ez számít. Az esetek igen eltörpülő hányadában van nagyobb szerepe a logikának nála, semmint az érzéseinek.*
- Egyikük kell meghal *bólint lassan, mert ezt kénytelen belátni. Ő a legvégéig abban a hitben élt, hogy valaki fel fogja adni. Álmaiban sem gondolta volna, hogy halál lesz a vége, ezért is érte annyira felkészületlenül tény.*
- Kaff ért... *bólint újra, most már magabiztosabban, és ezzel együtt úgy érzi, lelkét beburkoló fekete füst is oszlani kezd* Kaff köszön *jegyzi meg enyhe félmosoly kíséretében, hiszen Syoud szavai igencsak hasznosnak bizonyultak. Már a kedve is jobb. Az továbbra is elkeseríti, hogy valaki meghalt, azonban ezt aligha lehet összehasonlítani azzal, mikor úgy hitte, hogy ő is felelős a halálért. Így pedig valóban nem kell már tovább feltartsa az elfet, visszatérhetnek a tűzhöz.*
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:59:50
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:59:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Tűznél- sokan, babázás //
* Igaz, hogy Azil évek óta nem tartott csecsemőt a karjaiban, de ez a helyzet más. Először is, mert Ena, ellentétben elhunyt fiával Anzillal, elf gyemek, így gyakorlatilag eltűnik a hatalmas óriás egyetlen tenyerében. Másodszor pedig, mert a kicsi megtalálta az egyetlen tincset a szakállában, ami még be van fonva, s alaposan bele is kapaszkodik. Vqgy csak beleakad a keze, de minden esetre nem sír, csupán hatalmasra nyitott szemekkel lislog hol Azil arcába, hol kifelé, már amennyire kilát. *
- Ne aggódj, anya nem sokára visszajön. Addig pedig majd én vigyázok rád. -
* Duruzsolja a kislánynak, ami talán meglepő látvány lehet, egy tizenegy láb magas aránylag izmos óriástól. *
- No nézd csak, nem csak te tudsz picinyke lenni. -
* Mondja felállva a kicsinek, aki ezt a pillanatot választja, hogy halk rotyogás közepette felsírjon, jelezve, hogy itt az ideje helyet, s ruhát váltani. Egy gyors körbe pillantás után ismét a szerzeteshez szól. *
- Kram, ha Chiari időközben visszajönne, szólj neki, hogy elmentem Enát tisztába tenni. Visszajövünk nemsoká. -
* Mondja, majd elindul a gyógyító sátrába. Szerencsére ott találja a szolgát is, így elég gyorsan sikerül tisztázni a helyzetet. Kicsit vár, de mivel Chiari nem jelenik meg, visszamegy a tűznél ülőkhöz. Ena pedig kihasználva a nagy teret, egy ásítás meg némi mocorgás után elalszik Azil kezében. *
* Igaz, hogy Azil évek óta nem tartott csecsemőt a karjaiban, de ez a helyzet más. Először is, mert Ena, ellentétben elhunyt fiával Anzillal, elf gyemek, így gyakorlatilag eltűnik a hatalmas óriás egyetlen tenyerében. Másodszor pedig, mert a kicsi megtalálta az egyetlen tincset a szakállában, ami még be van fonva, s alaposan bele is kapaszkodik. Vqgy csak beleakad a keze, de minden esetre nem sír, csupán hatalmasra nyitott szemekkel lislog hol Azil arcába, hol kifelé, már amennyire kilát. *
- Ne aggódj, anya nem sokára visszajön. Addig pedig majd én vigyázok rád. -
* Duruzsolja a kislánynak, ami talán meglepő látvány lehet, egy tizenegy láb magas aránylag izmos óriástól. *
- No nézd csak, nem csak te tudsz picinyke lenni. -
* Mondja felállva a kicsinek, aki ezt a pillanatot választja, hogy halk rotyogás közepette felsírjon, jelezve, hogy itt az ideje helyet, s ruhát váltani. Egy gyors körbe pillantás után ismét a szerzeteshez szól. *
- Kram, ha Chiari időközben visszajönne, szólj neki, hogy elmentem Enát tisztába tenni. Visszajövünk nemsoká. -
* Mondja, majd elindul a gyógyító sátrába. Szerencsére ott találja a szolgát is, így elég gyorsan sikerül tisztázni a helyzetet. Kicsit vár, de mivel Chiari nem jelenik meg, visszamegy a tűznél ülőkhöz. Ena pedig kihasználva a nagy teret, egy ásítás meg némi mocorgás után elalszik Azil kezében. *
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:51:47
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:51:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A tűznél//
*Akheel lemaradt a gyűlésről, szóval az óriás termetű Gabrien kérdésére csak vállat von és elhúzza száját. Ő sajnos nem fog tudni neki segíteni, mert nem tudja, hogy éppen pont Waldrant keresi. Ha tudná, hogy megint el kell mennie a férfinek, nem örülne annyira annak, hogy előkerült. Mindig akkor kerül elő, ha fontos feladatra megy. Ez már neki is feltűnt.*
-Jaa. Biztos valami fontos nap van.
*Állapítja meg rendkívül éles elméjűen, aztán elugrándozik a Thargfi után. Valamit még is csak tudhat, mert pár percen belül a harmadik nőt varázsolja sátrába Waldran.*
//Waldran sátra//
*Az első ami őt is megcsapja az a jellegzetes szag. Ahogy libben a sátor bejárata, úgy legyezi ki azt vele a férfi. Szimatol is egy kicsit, hátha talál bent valami érdekeset. Édességet, állatokat... De aztán hamar előkerül egy kis szütyő, benne a neki szánt akármikkel, mellyel Waldran úgy érezte adósa maradt a Vadásznak.
Akheel mohón túr bele a csöncsörés erszénybe, de mivel olyan sok minden van benne, inkább gondolkodás nélkül lepuffan a sátor elé a földre és kiszórja a sziklás talajra az erszény tartalmát. Kíváncsisága kielégíthetetlen, szemei csak úgy csillognak és mohón falják az új szerzemények látványát. Azt nem tudja minek mennyi a valós értéke, de hamar körvonalazódik a sajátja, mert három kisebb kupacba rendeződik a zsákocska tartalma a földön. A színesen csillogó kövek egy külön halmazt alkotnak, a másik kettőben a faragványok és az ékszerek kapnak helyet. Az egyik gyűrűt azonnal fel is húzza ujjára. Végig kell próbálgassa az összesen, mert kicsit nagy, végül hüvelykujjára kerül roppant nőiesen és elegánsan.*
-Há!
*Mutatja fel győztesen ökölbe zárt kezét és felfelé meredő hüvelykujját a férfinek.*
-Köszi, de hunnét vannak? Nézd, ennek van párja!
*Húzná rá a másik gyűrűt másik kezére, de az még a másiknál is nagyobb.*
-Meh. Ezt inkább neked adom!
*Emeli fel Waldrannak, miközben tovább kotorászik. Leoldja saját övét is és a csontokat felmarkolva többi hasonló kincse mellé gyömöszöli. Már azt is tudja mit fog csinálni a kövekkel. Újonnan szerzett csont tőrének markolatára rakatja majd mindet, hogy mindig lássa a szép színüket! A többi használható ékszert csak nézegeti, ha ebben nem zavarták még meg.*
*Akheel lemaradt a gyűlésről, szóval az óriás termetű Gabrien kérdésére csak vállat von és elhúzza száját. Ő sajnos nem fog tudni neki segíteni, mert nem tudja, hogy éppen pont Waldrant keresi. Ha tudná, hogy megint el kell mennie a férfinek, nem örülne annyira annak, hogy előkerült. Mindig akkor kerül elő, ha fontos feladatra megy. Ez már neki is feltűnt.*
-Jaa. Biztos valami fontos nap van.
*Állapítja meg rendkívül éles elméjűen, aztán elugrándozik a Thargfi után. Valamit még is csak tudhat, mert pár percen belül a harmadik nőt varázsolja sátrába Waldran.*
//Waldran sátra//
*Az első ami őt is megcsapja az a jellegzetes szag. Ahogy libben a sátor bejárata, úgy legyezi ki azt vele a férfi. Szimatol is egy kicsit, hátha talál bent valami érdekeset. Édességet, állatokat... De aztán hamar előkerül egy kis szütyő, benne a neki szánt akármikkel, mellyel Waldran úgy érezte adósa maradt a Vadásznak.
Akheel mohón túr bele a csöncsörés erszénybe, de mivel olyan sok minden van benne, inkább gondolkodás nélkül lepuffan a sátor elé a földre és kiszórja a sziklás talajra az erszény tartalmát. Kíváncsisága kielégíthetetlen, szemei csak úgy csillognak és mohón falják az új szerzemények látványát. Azt nem tudja minek mennyi a valós értéke, de hamar körvonalazódik a sajátja, mert három kisebb kupacba rendeződik a zsákocska tartalma a földön. A színesen csillogó kövek egy külön halmazt alkotnak, a másik kettőben a faragványok és az ékszerek kapnak helyet. Az egyik gyűrűt azonnal fel is húzza ujjára. Végig kell próbálgassa az összesen, mert kicsit nagy, végül hüvelykujjára kerül roppant nőiesen és elegánsan.*
-Há!
*Mutatja fel győztesen ökölbe zárt kezét és felfelé meredő hüvelykujját a férfinek.*
-Köszi, de hunnét vannak? Nézd, ennek van párja!
*Húzná rá a másik gyűrűt másik kezére, de az még a másiknál is nagyobb.*
-Meh. Ezt inkább neked adom!
*Emeli fel Waldrannak, miközben tovább kotorászik. Leoldja saját övét is és a csontokat felmarkolva többi hasonló kincse mellé gyömöszöli. Már azt is tudja mit fog csinálni a kövekkel. Újonnan szerzett csont tőrének markolatára rakatja majd mindet, hogy mindig lássa a szép színüket! A többi használható ékszert csak nézegeti, ha ebben nem zavarták még meg.*
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:48:14
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
* Miután Morwon elrendezte, ami az ő feladata volt arrébb megy, de a fél fülével hallgatja a mögötte lévő történéseket, hátha a gyógytó visszahívatja még, mert mégis szükség van az óriásunkra is. Persze most csak jó, ha nincs rá szükség. Félreértés ne essék nem a lustaság miatt, hanem, mert az azt jelenti, hogy minden rendben megy és hamar "visszatér az élők közé" a Szellemjáró, most, hogy valóban érthetővé vált a neve értelme.
~ Szel-lem-já-ró, mert rajta keresztül jár-nak át ebbe a világba a szel-le-mek. Így már azért érthetőbb, mint idáig. ~ Valóban, idáig sem voltak erős kétségei a szellemjáró adottságain, vagy tehetségein - ahogy jobban tetszik - de most már talán az utolsó "DE!"-vel kezdődő gondolat is szertefoszlik Morwonban, mivel ő maga látta az imént ami történt. A két saját szemével. Ennél pontosabb figyelőeszközt pedig nem igen tud, habár mintha hallott volna már olyan mágiáról, amivel nem létező dolgokat tudnak mások szeme elé festeni a mágusok.
~ De az meg kinek lenne jó? ~ Megvonja vállát, majd egy rövid ideig megáll a Hrallh ajtaja előtt, aztán visszanéz, de nem a Lea-Chiari páros felé, hanem a Kagan-Isu párosra nézve, közülük is inkább Kaganra tekintve. *
- Van még szükség rám? * Teszi fel a kérdést két mondat között, nehogy megzavarja a beszélgetést. Habár talán még így is sikerül neki.
"Igen" esetén megmarad ahol van, legfeljebb egy lépést tesz előre, vagy arra, amerre mennie kell, "nem" esetén pedig egyszerűen távozik a Nagycsarnokból a tűz felé. Úgy rémlik, hogy valami étel szagát is érezte, mikor kiment hívni a gyógyítót. *
* Miután Morwon elrendezte, ami az ő feladata volt arrébb megy, de a fél fülével hallgatja a mögötte lévő történéseket, hátha a gyógytó visszahívatja még, mert mégis szükség van az óriásunkra is. Persze most csak jó, ha nincs rá szükség. Félreértés ne essék nem a lustaság miatt, hanem, mert az azt jelenti, hogy minden rendben megy és hamar "visszatér az élők közé" a Szellemjáró, most, hogy valóban érthetővé vált a neve értelme.
~ Szel-lem-já-ró, mert rajta keresztül jár-nak át ebbe a világba a szel-le-mek. Így már azért érthetőbb, mint idáig. ~ Valóban, idáig sem voltak erős kétségei a szellemjáró adottságain, vagy tehetségein - ahogy jobban tetszik - de most már talán az utolsó "DE!"-vel kezdődő gondolat is szertefoszlik Morwonban, mivel ő maga látta az imént ami történt. A két saját szemével. Ennél pontosabb figyelőeszközt pedig nem igen tud, habár mintha hallott volna már olyan mágiáról, amivel nem létező dolgokat tudnak mások szeme elé festeni a mágusok.
~ De az meg kinek lenne jó? ~ Megvonja vállát, majd egy rövid ideig megáll a Hrallh ajtaja előtt, aztán visszanéz, de nem a Lea-Chiari páros felé, hanem a Kagan-Isu párosra nézve, közülük is inkább Kaganra tekintve. *
- Van még szükség rám? * Teszi fel a kérdést két mondat között, nehogy megzavarja a beszélgetést. Habár talán még így is sikerül neki.
"Igen" esetén megmarad ahol van, legfeljebb egy lépést tesz előre, vagy arra, amerre mennie kell, "nem" esetén pedig egyszerűen távozik a Nagycsarnokból a tűz felé. Úgy rémlik, hogy valami étel szagát is érezte, mikor kiment hívni a gyógyítót. *
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:47:40
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:47:40
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél - Kaff//
*Dünnyög valamit a jó lelkéről meg a kötelező elmekurkászi vizsgálatok szükségszerűségéről, aztán követi az óriást.*
- Aham. *bólogat, és hallgat innentől. Van is miért: egyrészt meg kell értenie Kaff Habukk (és nem Habakukk) rövid közléseit és a mögöttük húzódó mély gondolatokat, valamint fel kell dolgoznia a tényt, hogy ilyenek egy óriás fejében is létezhetnek.*
~ Végül is, helye van. ~ *hagyja jóvá, miközben figyel.*
*Meglepődését lassan kétkedés, majd enyhe tisztelet váltja fel, aztán sajnálat.*
- Értem. *bólint lassan, jelentőségteljesen. Szegény melák.*
- Nem, Kaff nem hibás, hogy páncélos meghalt. Páncélos hibás miatta. *válaszol az óriáséhoz hasonló stílusban, de aztán muszáj neki kicsit kibontakoznia.*
- Figyelj, Kaff. Kramlaf ott hibázott, hogy egyáltalán belement ebbe az egész... őrületbe. Ismertem jól Brennust, őt vagy kifektetted, vagy addig járt a nyakadra, amíg ő nem fektetett ki téged; és most látni lehetett a vérvágyat és a tébolyt a szemében. Ha így legyűröd Brennus Thargodart, akkor jobban jársz, ha meg is ölöd, én azt mondom, mert lehet, hogy még aznap agyoncsap. *oldalba bokszolja a melákot.*
- Ami meg a szurkolást illeti: általában az győz, aki jobb, erősebb, jobban képzett, felszerelt vagy egyszerűen szerencsésebb, mint a másik. A szurkolásnak kevés jelentősége van, hidd el nekem. Semmi közöd hozzá, ha vele álltál volna ott fenn. *biccent a gyilokjáró felé.*
- Brennus akkor is meghal. Vagy Kramlaf.
*Dünnyög valamit a jó lelkéről meg a kötelező elmekurkászi vizsgálatok szükségszerűségéről, aztán követi az óriást.*
- Aham. *bólogat, és hallgat innentől. Van is miért: egyrészt meg kell értenie Kaff Habukk (és nem Habakukk) rövid közléseit és a mögöttük húzódó mély gondolatokat, valamint fel kell dolgoznia a tényt, hogy ilyenek egy óriás fejében is létezhetnek.*
~ Végül is, helye van. ~ *hagyja jóvá, miközben figyel.*
*Meglepődését lassan kétkedés, majd enyhe tisztelet váltja fel, aztán sajnálat.*
- Értem. *bólint lassan, jelentőségteljesen. Szegény melák.*
- Nem, Kaff nem hibás, hogy páncélos meghalt. Páncélos hibás miatta. *válaszol az óriáséhoz hasonló stílusban, de aztán muszáj neki kicsit kibontakoznia.*
- Figyelj, Kaff. Kramlaf ott hibázott, hogy egyáltalán belement ebbe az egész... őrületbe. Ismertem jól Brennust, őt vagy kifektetted, vagy addig járt a nyakadra, amíg ő nem fektetett ki téged; és most látni lehetett a vérvágyat és a tébolyt a szemében. Ha így legyűröd Brennus Thargodart, akkor jobban jársz, ha meg is ölöd, én azt mondom, mert lehet, hogy még aznap agyoncsap. *oldalba bokszolja a melákot.*
- Ami meg a szurkolást illeti: általában az győz, aki jobb, erősebb, jobban képzett, felszerelt vagy egyszerűen szerencsésebb, mint a másik. A szurkolásnak kevés jelentősége van, hidd el nekem. Semmi közöd hozzá, ha vele álltál volna ott fenn. *biccent a gyilokjáró felé.*
- Brennus akkor is meghal. Vagy Kramlaf.
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:24:56
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:24:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Valahogy lenyűgözi a lány egyszerűsége. Csak fogja azt a tálat, az ajkához emeli és ahogy Waldran nézi a torkát, láthatja, ahogy annak tartalma Akheel gyomrába ömlik. Még a rágása is olyan...*
~ Mégis milyen a rágása, Waldran? ~
*Megrázza a fejét, elég volt mára az ostoba gondolatokból. A rágása pont olyan, mint a többi rágás, amit életében látott. Nem érdemes úgy bámulnia, mintha még életében nem látott volna két egészséges fogsort összecsattanni egymáson.*
- Nem tudom, de látod... még én is itt vagyok. *Vigyorog a lányra, széttárva a kezeit. Ő ugyan nem tudja, de annak örül, hogy a lány szavai alapján máskor nincs ekkora fennforgás. Különben még végén tényleg élete végéig a sátrában marad.
Onnan tudja, hogy a lány végzett, hogy rögvest kérdezősködik. Ha tekintetének lenne bűbájos ereje, biztos idevarázsolna Waldran ajándékait.
Ilyen ereje viszont nincs.*
- Nincs itt, de nincs messze. Gyere utánam. *Tartja fel a kezét védekezően, aztán int a lánynak, hogy kövesse. A többieknek biccent, hamarosan visszatérnek, mert Waldrannak még sok dolga van itt.*
//Waldran sátra//
*Ha a lány követte, akkor csakhamar a sátrához érkezhetnek, illetve csak érkezhetnének, mert pont szembe találkoznak a Waldran-t kereső lánnyal.
- Janemita, ha nem tévedek. Én Waldran vagyok. *Ejti meg a bemutatkozást és elgondolkodik a kérdésen. Őszerinte a pergamenen minden világosan rajta van, de ezt elég könnyű hinnie, hiszen ő rajzolta. Másoknak kusza lehet.*
- Nincsen, de ha kérdésed van, nyugodtan szólj. A sátramban csinálod? Mert akkor majd odamegyek. *Válaszolja a lánynak, egyébként is épp a sátrához tart.*
- Nem kell bele erősítés, csak tartsanak össze a tollak, azok önmagukban elég erősek. Talán jó alapnak bizonyulhat a bőr, de igazán rád bízom a dolgot. *Toldja hozzá, aztán ha Janemita gondolja, mehetnek együtt vissza a sátorhoz.
Oda belépve nem veszi észre, hogy a szalmavánkoson is van egy lány, mert az a legsötétebb részen van és tekintete épp a sátor másik sarkát kutatja. Odalép, kutakodik egy sort, elégedetten csettint.*
- Itt is van. Ezt neked hoztam. *Nyújtja át a lánynak a kis szütyőt. Nem itt, hanem a sátor előtt, hogy legyen egy kis friss levegőjük, meg hogy a lány lássa is, mit kapott.
Lesz benne vagy féltucatnyi csontfaragvány, medálionok, karperec, talán fülfüggő is, meg két ezüst gyűrű, és pár színes, igencsak csillogó kövecske is. Még a városban szerezte, amikor Kóbort - elsőt ezen a néven - elkötötték.
Az se ma történt, de hát... azóta nem volt... öö, alkalma átadni.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 22:32:58
*Valahogy lenyűgözi a lány egyszerűsége. Csak fogja azt a tálat, az ajkához emeli és ahogy Waldran nézi a torkát, láthatja, ahogy annak tartalma Akheel gyomrába ömlik. Még a rágása is olyan...*
~ Mégis milyen a rágása, Waldran? ~
*Megrázza a fejét, elég volt mára az ostoba gondolatokból. A rágása pont olyan, mint a többi rágás, amit életében látott. Nem érdemes úgy bámulnia, mintha még életében nem látott volna két egészséges fogsort összecsattanni egymáson.*
- Nem tudom, de látod... még én is itt vagyok. *Vigyorog a lányra, széttárva a kezeit. Ő ugyan nem tudja, de annak örül, hogy a lány szavai alapján máskor nincs ekkora fennforgás. Különben még végén tényleg élete végéig a sátrában marad.
Onnan tudja, hogy a lány végzett, hogy rögvest kérdezősködik. Ha tekintetének lenne bűbájos ereje, biztos idevarázsolna Waldran ajándékait.
Ilyen ereje viszont nincs.*
- Nincs itt, de nincs messze. Gyere utánam. *Tartja fel a kezét védekezően, aztán int a lánynak, hogy kövesse. A többieknek biccent, hamarosan visszatérnek, mert Waldrannak még sok dolga van itt.*
//Waldran sátra//
*Ha a lány követte, akkor csakhamar a sátrához érkezhetnek, illetve csak érkezhetnének, mert pont szembe találkoznak a Waldran-t kereső lánnyal.
- Janemita, ha nem tévedek. Én Waldran vagyok. *Ejti meg a bemutatkozást és elgondolkodik a kérdésen. Őszerinte a pergamenen minden világosan rajta van, de ezt elég könnyű hinnie, hiszen ő rajzolta. Másoknak kusza lehet.*
- Nincsen, de ha kérdésed van, nyugodtan szólj. A sátramban csinálod? Mert akkor majd odamegyek. *Válaszolja a lánynak, egyébként is épp a sátrához tart.*
- Nem kell bele erősítés, csak tartsanak össze a tollak, azok önmagukban elég erősek. Talán jó alapnak bizonyulhat a bőr, de igazán rád bízom a dolgot. *Toldja hozzá, aztán ha Janemita gondolja, mehetnek együtt vissza a sátorhoz.
Oda belépve nem veszi észre, hogy a szalmavánkoson is van egy lány, mert az a legsötétebb részen van és tekintete épp a sátor másik sarkát kutatja. Odalép, kutakodik egy sort, elégedetten csettint.*
- Itt is van. Ezt neked hoztam. *Nyújtja át a lánynak a kis szütyőt. Nem itt, hanem a sátor előtt, hogy legyen egy kis friss levegőjük, meg hogy a lány lássa is, mit kapott.
Lesz benne vagy féltucatnyi csontfaragvány, medálionok, karperec, talán fülfüggő is, meg két ezüst gyűrű, és pár színes, igencsak csillogó kövecske is. Még a városban szerezte, amikor Kóbort - elsőt ezen a néven - elkötötték.
Az se ma történt, de hát... azóta nem volt... öö, alkalma átadni.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 22:32:58
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:24:12
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:24:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél - sokan//
*Egész könnyen ment a szocializálódás, Janemita jelenléte oldja komorságát és a tűz körül sem annyira barátságtalanok a jelenlévők. Ahogy ő is a többieket, valószínűleg őt is megnézik maguknak, egyikük tekintete, akit eddig még nem látott korábban, sokáig elidőzik rajta, majd köszönti is a kolosszust. A hósörényű állja pillantását.*
- Gabrien vagyok.
*Mutatkozik be a férfinek, aki Waldrannak nevezte magát, bár nem sejti, hogy éppen őt és társait keresi éppen.
A kapuban megismert hosszúéletű a tűzhöz invitálja, de a félóriás csak közelebb lép, az alacsony ülőalkalmatosságokra nemigen szeretne leülni, nem csak a méreti miatt, de valóban, a felszerelése se engedné… pedig már könnyített is a kovácsnál rajtuk.*
- Köszönöm, inkább állnék.
*Hárítja el mosolyogva az invitálást, de kezeit a láng felé nyújtja, hogy megmelengesse őket. Janemita étellel kínálja, amit mosolyogva fogad. Tényleg éhes, eddig észre sem vette, csak amikor megérzi a tálból áradó illatot, kordul meg a gyomra.*
- Köszönöm.
*Veszi át a tálat széles mosollyal, ám a közös kapocs – maga Janemita – elindul a parittyás lánnyal valahova. A kolosszus, kanala nem lévén inni kezdi a levest, amit ha nagyon forró, fújkálja kicsit.*
- Kagan valamiféle küldetésre küldött minket, a többi lovaggal, nem tudjátok, merre lehet az a veterán, aki majd ismerteti a feladatot?
*Néz körbe kérdőn a jelenlévőkön, egyelőre nem érzi magáénak, hogy vezérnek, vagy hadúrnak szólítsa a Thagodar vezetőt. Azt mondták, hamarosan indulni fognak, de még semmit se tudnak, csak azt, hogy sokáig együtt lesznek, amiből azt szűri le, hogy hosszú út áll előttük. De jó volna tudni, mivel szerelkezzenek fel.*
*Egész könnyen ment a szocializálódás, Janemita jelenléte oldja komorságát és a tűz körül sem annyira barátságtalanok a jelenlévők. Ahogy ő is a többieket, valószínűleg őt is megnézik maguknak, egyikük tekintete, akit eddig még nem látott korábban, sokáig elidőzik rajta, majd köszönti is a kolosszust. A hósörényű állja pillantását.*
- Gabrien vagyok.
*Mutatkozik be a férfinek, aki Waldrannak nevezte magát, bár nem sejti, hogy éppen őt és társait keresi éppen.
A kapuban megismert hosszúéletű a tűzhöz invitálja, de a félóriás csak közelebb lép, az alacsony ülőalkalmatosságokra nemigen szeretne leülni, nem csak a méreti miatt, de valóban, a felszerelése se engedné… pedig már könnyített is a kovácsnál rajtuk.*
- Köszönöm, inkább állnék.
*Hárítja el mosolyogva az invitálást, de kezeit a láng felé nyújtja, hogy megmelengesse őket. Janemita étellel kínálja, amit mosolyogva fogad. Tényleg éhes, eddig észre sem vette, csak amikor megérzi a tálból áradó illatot, kordul meg a gyomra.*
- Köszönöm.
*Veszi át a tálat széles mosollyal, ám a közös kapocs – maga Janemita – elindul a parittyás lánnyal valahova. A kolosszus, kanala nem lévén inni kezdi a levest, amit ha nagyon forró, fújkálja kicsit.*
- Kagan valamiféle küldetésre küldött minket, a többi lovaggal, nem tudjátok, merre lehet az a veterán, aki majd ismerteti a feladatot?
*Néz körbe kérdőn a jelenlévőkön, egyelőre nem érzi magáénak, hogy vezérnek, vagy hadúrnak szólítsa a Thagodar vezetőt. Azt mondták, hamarosan indulni fognak, de még semmit se tudnak, csak azt, hogy sokáig együtt lesznek, amiből azt szűri le, hogy hosszú út áll előttük. De jó volna tudni, mivel szerelkezzenek fel.*
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:23:52
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A tűznél, majd Syoud//
*Úgy látszik, nem csaltak az ösztönei (már ha beszélhetünk ilyesmiről Kaff esetében), az elf valóban eléggé bölcs, és ráadásul még segítőkésznek is bizonyul. Legalábbis rögtön kitalálta, hogy jót tenne a beszélgetés menetének, ha kicsit arrébb vonulnának, Kaff bólint is rögvest, hogy cselekedjenek eképpen.*
- Jobb odább *nyomatékosít enyhén, bár igazán nem szeretné az elfet kiszakítani a beszélgetésből, viszont az is biztos, hogy hamarabb túllehetnek a témán, ha az óriás nem aggódik amiatt, hogy mások is megtudják, hogy Kramnak szurkolt. Ha kicsit eltávolodtak a többiektől, akkor Kaff gyorsan belefog, nem szeretné túl sokáig feltartani az elfet.*
- Szóval Kaff volt ott, mikor volt harc. Ő *pillant Kramra* és másik férfi harcolt. Kaff volt ott, és néz végig, aztán végül másik férfi... meghal *nyögi ki végül azt, amit valószínűleg az elf is tudott már, de ebben nem lehetett biztos.*
- Kaff volt ott, és még sokan, és mindenki szurkolt, vagy szerzetes, vagy lovag. Kaff szurkolt szerzetes. És aztán szerzetes megöl páncélos. És azóta Kaff nagyon haragszik Kaff, amiért szurkol szerzetes. Kaff szurkolt nem ölésért. De most Kaff érez mégis... ha Kaff tud, hogy páncélos meghal, akkor szurkol neki. Mert így most Kaff érez, lovag meghalt, és Kaff szurkolt ellene *persze elég nehéz megmagyarázni, hogy miért is érzi magát rosszul az óriás, de hát ha valaki tisztában van a lelki világával, ami mellesleg hozzá hasonlóan nem túl bonyolult, akkor értheti az összefüggéseket.*
- Persze a végén Kaff már abbahagy szurkol, amikor már mindketten sérült. De Kaff még akkor sem gondol, hogy páncélos fog meghalni. Kaff vajon hibás, hogy páncélos meghalt? *teszi fel a sorsdöntő kérdést, ami meghatározza létét, és értelmét, no meg létének értelmét.*
*Úgy látszik, nem csaltak az ösztönei (már ha beszélhetünk ilyesmiről Kaff esetében), az elf valóban eléggé bölcs, és ráadásul még segítőkésznek is bizonyul. Legalábbis rögtön kitalálta, hogy jót tenne a beszélgetés menetének, ha kicsit arrébb vonulnának, Kaff bólint is rögvest, hogy cselekedjenek eképpen.*
- Jobb odább *nyomatékosít enyhén, bár igazán nem szeretné az elfet kiszakítani a beszélgetésből, viszont az is biztos, hogy hamarabb túllehetnek a témán, ha az óriás nem aggódik amiatt, hogy mások is megtudják, hogy Kramnak szurkolt. Ha kicsit eltávolodtak a többiektől, akkor Kaff gyorsan belefog, nem szeretné túl sokáig feltartani az elfet.*
- Szóval Kaff volt ott, mikor volt harc. Ő *pillant Kramra* és másik férfi harcolt. Kaff volt ott, és néz végig, aztán végül másik férfi... meghal *nyögi ki végül azt, amit valószínűleg az elf is tudott már, de ebben nem lehetett biztos.*
- Kaff volt ott, és még sokan, és mindenki szurkolt, vagy szerzetes, vagy lovag. Kaff szurkolt szerzetes. És aztán szerzetes megöl páncélos. És azóta Kaff nagyon haragszik Kaff, amiért szurkol szerzetes. Kaff szurkolt nem ölésért. De most Kaff érez mégis... ha Kaff tud, hogy páncélos meghal, akkor szurkol neki. Mert így most Kaff érez, lovag meghalt, és Kaff szurkolt ellene *persze elég nehéz megmagyarázni, hogy miért is érzi magát rosszul az óriás, de hát ha valaki tisztában van a lelki világával, ami mellesleg hozzá hasonlóan nem túl bonyolult, akkor értheti az összefüggéseket.*
- Persze a végén Kaff már abbahagy szurkol, amikor már mindketten sérült. De Kaff még akkor sem gondol, hogy páncélos fog meghalni. Kaff vajon hibás, hogy páncélos meghalt? *teszi fel a sorsdöntő kérdést, ami meghatározza létét, és értelmét, no meg létének értelmét.*
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:19:34
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:19:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátrában//
~Választhatok sátrat?~
*Kérdezi magában, mert elég nyilvánvaló volt a kijelentés ahhoz, hogy rákérdezzen. Majd egyszer. Most biztos nem fog nézelődni, főleg így, hogy ilyen érdekes kis munkája van, mint a tollköpeny elkészítése. Sose csinált még ilyet, de ha nem próbálja meg, akkor nem is fog. Legfeljebb visszabontja a munkáját, és elnézést kér, amiért elrabolta az időt, amit teljes mértékig hozzá értő kezek keresésére fordíthattak volna.
Ahogy Ethea javasolta, megfogja a papírkát, hogy visszarongyoljon vele a tűzhöz és átbeszélje Waldrannal a részleteket. Oké, hogy van toll meg szőrme meg minden, ami kell, és ott az ábra is, de a tollak rögzítésével kapcsolatban nem tiszta a kép.
Nem szeretné húzni az időt, ránézésre így is elég macerás lesz a tollacskákkal szenvedni és pont ez benne a szép. Egyelőre azonban a tollaszsák és a többi cuccos felé fordítja tekintetét, hogy nagyjából felmérje, mik is állnak rendelkezésére. Könnyebb új kérdezni, ha többet tud.*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 22:33:29
~Választhatok sátrat?~
*Kérdezi magában, mert elég nyilvánvaló volt a kijelentés ahhoz, hogy rákérdezzen. Majd egyszer. Most biztos nem fog nézelődni, főleg így, hogy ilyen érdekes kis munkája van, mint a tollköpeny elkészítése. Sose csinált még ilyet, de ha nem próbálja meg, akkor nem is fog. Legfeljebb visszabontja a munkáját, és elnézést kér, amiért elrabolta az időt, amit teljes mértékig hozzá értő kezek keresésére fordíthattak volna.
Ahogy Ethea javasolta, megfogja a papírkát, hogy visszarongyoljon vele a tűzhöz és átbeszélje Waldrannal a részleteket. Oké, hogy van toll meg szőrme meg minden, ami kell, és ott az ábra is, de a tollak rögzítésével kapcsolatban nem tiszta a kép.
Nem szeretné húzni az időt, ránézésre így is elég macerás lesz a tollacskákkal szenvedni és pont ez benne a szép. Egyelőre azonban a tollaszsák és a többi cuccos felé fordítja tekintetét, hogy nagyjából felmérje, mik is állnak rendelkezésére. Könnyebb új kérdezni, ha többet tud.*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 22:33:29
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:13:30
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:13:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Gödörből fel, előre!//
*A Gödör szája, az a tündöklő korong, csak az tartja benne a lelket. Megbabonázva figyeli, magasra szegett állal, akár a farkasok a hold ezüstös arcát. Ha eltakarnák előle... ha az odakint nem mosolyogna rá azon a résen át... A pánik elhatalmasodna rajta, ami már most is elviselhetetlenül szorongatja. Ha a körme véresre vásna rajta, akkor is próbálna kijutni, akár egy csapdába esett állat.
De még kitart. El fog múlni. El fog múlni. Ez a verem ki kell, hogy öklendje őt poshadt gyomrából, mert nem idevaló. Nincs levegő... Még egy lélegzetvétel és hiába a légzés megszokott rituáléja, nem akar életet vinni magával a tüdejébe. Pedig egyre szaporábban kapkodja a tartalmatlan kortyokat.
Valami mozdul odafent... valami... a vállához ér. Kitapintja, de a tekintete el nem ereszti az üreg vakító kijáratát.*
~Kötél~
*Ahogy felfogja, kapkodva markol rá, s remegő izmai minden tartalékukat felégetik, de küzdik magukat a fent fénye felé. Megcsúszik a lába, a kötél felhorzsolja a kezét, ahogy visszább csúszik néhány arasznyit, de nem törődik vele. Mászik, mintha a halál torkából menekülne.
Felérve viszont mintha kiszállt volna belőle minden erő, csak elterül és mély, kapkodó kortyokban nyeli a friss levegőt, mint a fuldokló, akit most húztak partra. Verejtéktől gyöngyöző homloka, arca szörnyen sápadt.
Még sosem volt bezárva. Soha senki nem vette el tőle azelőtt a szabad tér távlatait. Lehet, hogy fel kell locsolni ebből a sokkból, mert egy részét még mindig fogva tartja az élmény.*
*A Gödör szája, az a tündöklő korong, csak az tartja benne a lelket. Megbabonázva figyeli, magasra szegett állal, akár a farkasok a hold ezüstös arcát. Ha eltakarnák előle... ha az odakint nem mosolyogna rá azon a résen át... A pánik elhatalmasodna rajta, ami már most is elviselhetetlenül szorongatja. Ha a körme véresre vásna rajta, akkor is próbálna kijutni, akár egy csapdába esett állat.
De még kitart. El fog múlni. El fog múlni. Ez a verem ki kell, hogy öklendje őt poshadt gyomrából, mert nem idevaló. Nincs levegő... Még egy lélegzetvétel és hiába a légzés megszokott rituáléja, nem akar életet vinni magával a tüdejébe. Pedig egyre szaporábban kapkodja a tartalmatlan kortyokat.
Valami mozdul odafent... valami... a vállához ér. Kitapintja, de a tekintete el nem ereszti az üreg vakító kijáratát.*
~Kötél~
*Ahogy felfogja, kapkodva markol rá, s remegő izmai minden tartalékukat felégetik, de küzdik magukat a fent fénye felé. Megcsúszik a lába, a kötél felhorzsolja a kezét, ahogy visszább csúszik néhány arasznyit, de nem törődik vele. Mászik, mintha a halál torkából menekülne.
Felérve viszont mintha kiszállt volna belőle minden erő, csak elterül és mély, kapkodó kortyokban nyeli a friss levegőt, mint a fuldokló, akit most húztak partra. Verejtéktől gyöngyöző homloka, arca szörnyen sápadt.
Még sosem volt bezárva. Soha senki nem vette el tőle azelőtt a szabad tér távlatait. Lehet, hogy fel kell locsolni ebből a sokkból, mert egy részét még mindig fogva tartja az élmény.*
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:09:46
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:09:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A tűznél//
-Aha-aha!
*Bólogat Syoudnak lelkesen, de az elfnek dolga akad. Igen nagy dolga, Kaffot elnézve.
Azt ugyan nem tudja, hogy Waldranban miket vált ki az ő viszont látása, meg kikombinálni sem fogja, mert ahhoz túl sokat kéne használnia az eszét, szóval nem tűnik fel neki semmi. Semmi különös, ami a férfi közeledését illeti, örül hogy kajához jut. Előbb utóbb feltalálta volna magát a levessel kapcsolatban, más nem belenyalakodott volna a közösbe, de Waldran megmenti ettől a többieket.*
-Rég dugtad elő az orrod.
*Nem tudja merre volt a másik ilyen sokáig, bizonyára a környező erdőket járta, vadászott és kalandozott, meg döglött a sátrában. Szíve szerint ő is ezeket tette volna, csak túlságosan könnyű megvesztegetni. Egy kis édesség, vagy valami számára kedves mütyűr és hajlandó tenni a dolgát akkor is, ha senki mást nem lehet rábírni sehogy.*
-Na akko' minnyá.
*Veszi át a tálat izgatottan, majd szusszant egyet és arcához emeli a leveskét, hogy beszörcsölje. Répa, retek, karalábé, hagyma, hús... minden belevágott finomság lecsúszik, csak egyszer tart egy kis szünetet, hogy alaposabban elrágódjon valamin. Kramlaf talán ezért akasztotta rá az evő próféta titulust, jelentsen bármit is az a próféta. Arra már nem igazán emlékszik mivel is tartozik neki a férfi. Akkor biztos nagyon fontos és halaszthatatlan volt, de ha agyonütik se fog eszébe jutni, olyan rég volt már.*
-Eeeehhh.
*Fújja ki magát, miután elpusztította adagját. Alkarjával egy elnagyolt mozdulatsor keretében törli meg száját, az üres edényt pedig lepakolja a többi csetres mellé.*
-Aha, egész éjjel. Mos' meg nem hagy aludni ez a nagy felfordulás. Mi-mi-mi van itt ma má'?!
*Pillant körbe még mindig kicsit bosszúsan, de korábbi dühe elillan: teli a pocak, barátok veszik körül, csomó csöncsörét szerzett tegnap és mára Shauri is beígért neki egyet kettőt, meg most Waldran is akar neki adni valamit -remélhetőleg nem pofont- szóval többet nem is kívánhat!*
-Na mit akarsz adni? Hüm-hüm?
*Élénkül meg Akheel és gyorsan végigmotozza tekintetével a másikat.*
-Aha-aha!
*Bólogat Syoudnak lelkesen, de az elfnek dolga akad. Igen nagy dolga, Kaffot elnézve.
Azt ugyan nem tudja, hogy Waldranban miket vált ki az ő viszont látása, meg kikombinálni sem fogja, mert ahhoz túl sokat kéne használnia az eszét, szóval nem tűnik fel neki semmi. Semmi különös, ami a férfi közeledését illeti, örül hogy kajához jut. Előbb utóbb feltalálta volna magát a levessel kapcsolatban, más nem belenyalakodott volna a közösbe, de Waldran megmenti ettől a többieket.*
-Rég dugtad elő az orrod.
*Nem tudja merre volt a másik ilyen sokáig, bizonyára a környező erdőket járta, vadászott és kalandozott, meg döglött a sátrában. Szíve szerint ő is ezeket tette volna, csak túlságosan könnyű megvesztegetni. Egy kis édesség, vagy valami számára kedves mütyűr és hajlandó tenni a dolgát akkor is, ha senki mást nem lehet rábírni sehogy.*
-Na akko' minnyá.
*Veszi át a tálat izgatottan, majd szusszant egyet és arcához emeli a leveskét, hogy beszörcsölje. Répa, retek, karalábé, hagyma, hús... minden belevágott finomság lecsúszik, csak egyszer tart egy kis szünetet, hogy alaposabban elrágódjon valamin. Kramlaf talán ezért akasztotta rá az evő próféta titulust, jelentsen bármit is az a próféta. Arra már nem igazán emlékszik mivel is tartozik neki a férfi. Akkor biztos nagyon fontos és halaszthatatlan volt, de ha agyonütik se fog eszébe jutni, olyan rég volt már.*
-Eeeehhh.
*Fújja ki magát, miután elpusztította adagját. Alkarjával egy elnagyolt mozdulatsor keretében törli meg száját, az üres edényt pedig lepakolja a többi csetres mellé.*
-Aha, egész éjjel. Mos' meg nem hagy aludni ez a nagy felfordulás. Mi-mi-mi van itt ma má'?!
*Pillant körbe még mindig kicsit bosszúsan, de korábbi dühe elillan: teli a pocak, barátok veszik körül, csomó csöncsörét szerzett tegnap és mára Shauri is beígért neki egyet kettőt, meg most Waldran is akar neki adni valamit -remélhetőleg nem pofont- szóval többet nem is kívánhat!*
-Na mit akarsz adni? Hüm-hüm?
*Élénkül meg Akheel és gyorsan végigmotozza tekintetével a másikat.*
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:55:49
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:55:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hrallhra fel, előre! - Szellemjáróval zártkörűen//
* Esett meg már ez és az a törzsben és tudja jól, hogy a Szellemjáró aztán nem hajlamos csak úgy ledőlni a lábáról egy kis nátha, vagy egyéb miatt. Így ha már megkérte Morwont, hogy vigye őt beljebb, egy olyan helyre, ahol már nem látják őket - ergó nem látni a Szellemjárót, amint hever a padlón - akkor megvizsgálja gyorsan. Utána ki is küldi az óriás, mert jobb, ha nem marad itt. Utána vetkőztetni is kell, hogy figyelmét semmi se kerülhesse el és így fedezi fel a sérüléseket. Vagyis véraláfutás-szerű foltokat. Mindemellett magas a láza, és valamit motyog még mellé, így közelebb hajol hozzá, hogy hegyes fülei kivehessenek néhány szót ezekből. Megjegyzi a Brennust és a páncélt, de többre nem futja, inkább megvizsgálja a Szellemjárót, hogy mi okozhatja a baját. Az a véraláfutásos rész nem tetszik neki, nem lát horzsolás szerű széleket, mintha elesett volna. Óvatosan nyomkodja meg a hasát, derekát, majd visszatér a hasára és újra kezdi elölről, hogy jól érzi-e? Ritkán fordul elő, hogy pont ő sápad el, de most megtörténik. Mégis hamar össze kapja magát, mert Leandana érdekében észnél kell lennie. Nyugodt arccal hagyja el a Nagycsarnokot, hogy a gyógyítói sátorban magához vegyen mindent, amire szüksége lehet. Nagyobb válltáskáját pakolja meg a szükséges dolgokkal és nyugodt arccal tér vissza. Nem rohan, pedig az idő fogy, vészesen. Mégis muszáj, tudja jól.
Visszatérdelve gyertyát gyújt a Szellemjáró mellett, kikészíti a kötszereket, késeket, főzeteket. Kabátját leveti és félre dobja, ingének ujjait feltűri jól és még szerencse, hogy kislánya miatt egy ideje felfogva hordja a haját. Főzetet csöpögtet újra a Szellemjáró ajkai közzé, amitől nem fog érezni fájdalmat és nem lesz magánál egy ideig. A nagyobb kötszerből egy adagot a dereka-feneke alá csúsztat, majd elmormol egy imát a Szellemekhez, hogy óvják meg a Szellemjáró életét. Közben megöntözi kezét az egyik főzettel és bekeni vele Leandana hasának alját. Majd a kést a gyertya lángja fölé tartja sokáig. Megejti rajt a metszést és munkához lát. A holt húst, ami a gondot okozta, eltávolítja a fertőzött szervvel együtt. Csak leteszi egy adag kötszerre, előbb ellátja a Szellemjárót. Hiszen varrni kell és utána még sokáig főzetekkel kell itatni a nőt, ha egyáltalán megéri a reggelt. Néma csendben telik egy egész óra és még valamennyivel több idő, mire végez. Egy hosszú öltés marad a hasán emlékül. Kihúzza alóla a véres gyolcsot és ezzel együtt becsavarja mindazt, amit ki kellett vennie. Majd jobb híján saját kabátjába rejti a "csomagot", aminek nemét és kilétét egyelőre csak ő ismeri. Lemossa a kezét tisztára, majd visszahúzkodja a ruhák egy részét Leandanára és betakarja a szőrmékkel. Mellette marad és vár még, vár, egészen addig, amíg úgy nem hallja, hogy Kagan végzett és beszélhet vele, négyszemközt. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 21:57:50
* Esett meg már ez és az a törzsben és tudja jól, hogy a Szellemjáró aztán nem hajlamos csak úgy ledőlni a lábáról egy kis nátha, vagy egyéb miatt. Így ha már megkérte Morwont, hogy vigye őt beljebb, egy olyan helyre, ahol már nem látják őket - ergó nem látni a Szellemjárót, amint hever a padlón - akkor megvizsgálja gyorsan. Utána ki is küldi az óriás, mert jobb, ha nem marad itt. Utána vetkőztetni is kell, hogy figyelmét semmi se kerülhesse el és így fedezi fel a sérüléseket. Vagyis véraláfutás-szerű foltokat. Mindemellett magas a láza, és valamit motyog még mellé, így közelebb hajol hozzá, hogy hegyes fülei kivehessenek néhány szót ezekből. Megjegyzi a Brennust és a páncélt, de többre nem futja, inkább megvizsgálja a Szellemjárót, hogy mi okozhatja a baját. Az a véraláfutásos rész nem tetszik neki, nem lát horzsolás szerű széleket, mintha elesett volna. Óvatosan nyomkodja meg a hasát, derekát, majd visszatér a hasára és újra kezdi elölről, hogy jól érzi-e? Ritkán fordul elő, hogy pont ő sápad el, de most megtörténik. Mégis hamar össze kapja magát, mert Leandana érdekében észnél kell lennie. Nyugodt arccal hagyja el a Nagycsarnokot, hogy a gyógyítói sátorban magához vegyen mindent, amire szüksége lehet. Nagyobb válltáskáját pakolja meg a szükséges dolgokkal és nyugodt arccal tér vissza. Nem rohan, pedig az idő fogy, vészesen. Mégis muszáj, tudja jól.
Visszatérdelve gyertyát gyújt a Szellemjáró mellett, kikészíti a kötszereket, késeket, főzeteket. Kabátját leveti és félre dobja, ingének ujjait feltűri jól és még szerencse, hogy kislánya miatt egy ideje felfogva hordja a haját. Főzetet csöpögtet újra a Szellemjáró ajkai közzé, amitől nem fog érezni fájdalmat és nem lesz magánál egy ideig. A nagyobb kötszerből egy adagot a dereka-feneke alá csúsztat, majd elmormol egy imát a Szellemekhez, hogy óvják meg a Szellemjáró életét. Közben megöntözi kezét az egyik főzettel és bekeni vele Leandana hasának alját. Majd a kést a gyertya lángja fölé tartja sokáig. Megejti rajt a metszést és munkához lát. A holt húst, ami a gondot okozta, eltávolítja a fertőzött szervvel együtt. Csak leteszi egy adag kötszerre, előbb ellátja a Szellemjárót. Hiszen varrni kell és utána még sokáig főzetekkel kell itatni a nőt, ha egyáltalán megéri a reggelt. Néma csendben telik egy egész óra és még valamennyivel több idő, mire végez. Egy hosszú öltés marad a hasán emlékül. Kihúzza alóla a véres gyolcsot és ezzel együtt becsavarja mindazt, amit ki kellett vennie. Majd jobb híján saját kabátjába rejti a "csomagot", aminek nemét és kilétét egyelőre csak ő ismeri. Lemossa a kezét tisztára, majd visszahúzkodja a ruhák egy részét Leandanára és betakarja a szőrmékkel. Mellette marad és vár még, vár, egészen addig, amíg úgy nem hallja, hogy Kagan végzett és beszélhet vele, négyszemközt. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.17 21:57:50
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:54:53
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:54:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél - sokan//
*Sajnos még elf hallásával sem hallja, mi van Waldran sátrában, pedig bizonnyal vinnyogna a röhögéstől - Janemita szavai, akaratán kívül, tökéletesen passzolnak Syoud gonosz kis viccelődéséhez.*
- Helló, Akheel. Kaját? *a világ egy legköltőibb és legfeleslegesebb kérdése, mert nem volt még olyan pillanat, hogy Akheel ne akart volna kaját. Még akkor is így volt, mikor amúgy telezabálta magát és kerekedett, mint a kétfenekű dob. Még ilyenkor is elfért egy kis nasi, legfeljebb okádott, mint a katicák.*
- Mi? Ho... áh. Helló. *pillant fel az újabb, még a Gabrien fél árnyékvetőnél is hatalmasabb jelenségre. Bátortalanul feltápászkodik, de aztán rájön, hogy jelentősen így sem javított tárgyalási pozícióin.*
- Nos, persze. Mondd csak, hatalmas barátom. *lapogatja meg Kaff vállát némi nyújtózkodás keretében.*
- Itt jó lesz, vagy...? *ha az óriásnak titka van (ami azért nem jellemző a melákokra és pont ilyen tünetekkel jár), akkor hajlandó pár lépést odébb menni.*
- Na mondd csak, ne habozz.
*Sajnos még elf hallásával sem hallja, mi van Waldran sátrában, pedig bizonnyal vinnyogna a röhögéstől - Janemita szavai, akaratán kívül, tökéletesen passzolnak Syoud gonosz kis viccelődéséhez.*
- Helló, Akheel. Kaját? *a világ egy legköltőibb és legfeleslegesebb kérdése, mert nem volt még olyan pillanat, hogy Akheel ne akart volna kaját. Még akkor is így volt, mikor amúgy telezabálta magát és kerekedett, mint a kétfenekű dob. Még ilyenkor is elfért egy kis nasi, legfeljebb okádott, mint a katicák.*
- Mi? Ho... áh. Helló. *pillant fel az újabb, még a Gabrien fél árnyékvetőnél is hatalmasabb jelenségre. Bátortalanul feltápászkodik, de aztán rájön, hogy jelentősen így sem javított tárgyalási pozícióin.*
- Nos, persze. Mondd csak, hatalmas barátom. *lapogatja meg Kaff vállát némi nyújtózkodás keretében.*
- Itt jó lesz, vagy...? *ha az óriásnak titka van (ami azért nem jellemző a melákokra és pont ilyen tünetekkel jár), akkor hajlandó pár lépést odébb menni.*
- Na mondd csak, ne habozz.
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:53:54
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:53:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Rég volt társaságban, bele is zavarodik.
Megtörténik ugyan a bemutatkozás és talán a választ is megvárja, de amint Akheel megjelenik, minden más megszűnik a létezni Waldran számára. Majd később megmondja a lovagnak, hogy mi a helyzet, nélküle úgy sem indulnak útra. Eközben még Ethea is eltűnik és csak sejti, hogy a levest merő lány volt Janemita, aki elkészíti a számára a köpenyt. Sajnos azt sem észleli, hogy Syoud hozzá (is) intézte a szavait, ezért nem tud visszavágni.*
- Akheel... rég láttalak. *Üdvözli a lányt, miután szóhoz jut. Egy kicsit furán... vagy hogy mondjam, na, zavarban érzi magát. Ez talán onnan látszik legjobban, hogy ő lesz az, aki feláll és levest mer a lánynak a saját tálába.*
- Ha megetted, öö, adnék valamit. Tartozom. *Nyújtja át a tálat, szavaival együtt. Beletúr hajába, már-már bocsánatkérően néz a lányra.
Mióta is tartozik? Úgy hónapok óta? Elég szerencsétlen módon folyton elkerülték egymást, akár még azt is mondhatnánk, hogy Waldran szándékosan kerülte. Ez persze nem lenne... na jó, hagyjuk inkább, most bepótolja.*
- Őrségben voltál? *Kérdi, mert látja, hogy a lány álmoskásan fáradt. Bár az ő esetében ezt nehéz megítélni, hisz szintén szeret aludni. A klímaváltozás átka.
Türelmesen megvárja, hogy a lány belapátolja a levest, úgy is tudja, hogy míg nem evett, egy tapodtat se mozdulna.*
*Rég volt társaságban, bele is zavarodik.
Megtörténik ugyan a bemutatkozás és talán a választ is megvárja, de amint Akheel megjelenik, minden más megszűnik a létezni Waldran számára. Majd később megmondja a lovagnak, hogy mi a helyzet, nélküle úgy sem indulnak útra. Eközben még Ethea is eltűnik és csak sejti, hogy a levest merő lány volt Janemita, aki elkészíti a számára a köpenyt. Sajnos azt sem észleli, hogy Syoud hozzá (is) intézte a szavait, ezért nem tud visszavágni.*
- Akheel... rég láttalak. *Üdvözli a lányt, miután szóhoz jut. Egy kicsit furán... vagy hogy mondjam, na, zavarban érzi magát. Ez talán onnan látszik legjobban, hogy ő lesz az, aki feláll és levest mer a lánynak a saját tálába.*
- Ha megetted, öö, adnék valamit. Tartozom. *Nyújtja át a tálat, szavaival együtt. Beletúr hajába, már-már bocsánatkérően néz a lányra.
Mióta is tartozik? Úgy hónapok óta? Elég szerencsétlen módon folyton elkerülték egymást, akár még azt is mondhatnánk, hogy Waldran szándékosan kerülte. Ez persze nem lenne... na jó, hagyjuk inkább, most bepótolja.*
- Őrségben voltál? *Kérdi, mert látja, hogy a lány álmoskásan fáradt. Bár az ő esetében ezt nehéz megítélni, hisz szintén szeret aludni. A klímaváltozás átka.
Türelmesen megvárja, hogy a lány belapátolja a levest, úgy is tudja, hogy míg nem evett, egy tapodtat se mozdulna.*
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:50:53
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:50:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátrában//
*Jól sejtette a lány hát képes arra, hogy elkészítse a köpenyt. Na igen, az időről nem beszéltek Waldrannal. Azt ugyebár Ethea nem tudta felmérni. Azt sem, hogy egyáltalán az elképzelés megvalósítható-e.*
-Hát, tőlem itt is. Meg ha választottál már sátrat magadnak, akkor ott is, de azt mondom neked, hogy vidd először magaddal a papírost, és kérdezd meg Waldrant, hogy van-e még hozzáfűznivalója? Esetleg valami kiegészítés. És hogy mikorra kell neki a köpeny. Épp most beszélget a Hóhajú Gabriennel, akivel együtt érkeztél, a tűznél. Én meg...
*És itt elhallgat kissé. Amíg beszélt, addig leoldotta magáról a fegyverövét, igaz a rövidkard és a tőr nincs nála, azokat a kapunál hagyta, hiszen fegyvert nem hordhat a táborban még. Sőt kibontotta a kabátját és a bőrvértjét is. A félbehagyott mondatnál pedig, nemes egyszerűséggel lerogyik Waldran fekhelyére.*
-Pihenek egy kicsit. Már nem látok.
*Majdnem szó szerint. Mert bár a szeme érzékeli a körülötte lévő dolgokat, de az agya szinte alig bír felfogni belőle bármit is. A következő pillanatban oldalra dől. Még félálomban annyi reflex benne van, hogy lábait is felhúzza az ágyra, de a csizma már rajta marad, és magára húzza a takarót, amivel korábban Waldran fedte el magát alvás közben. Aztán filmszakadás. No persze, Ethea és vélhetően a táborban más sem, ezt nem így mondaná. Ettől még a lényeg, a lényeg. Úgy alszik el, mint akit fejbe vertek. Hogy Janemita mit tesz a továbbiakban, annak Ethea már nem ura.*
*Jól sejtette a lány hát képes arra, hogy elkészítse a köpenyt. Na igen, az időről nem beszéltek Waldrannal. Azt ugyebár Ethea nem tudta felmérni. Azt sem, hogy egyáltalán az elképzelés megvalósítható-e.*
-Hát, tőlem itt is. Meg ha választottál már sátrat magadnak, akkor ott is, de azt mondom neked, hogy vidd először magaddal a papírost, és kérdezd meg Waldrant, hogy van-e még hozzáfűznivalója? Esetleg valami kiegészítés. És hogy mikorra kell neki a köpeny. Épp most beszélget a Hóhajú Gabriennel, akivel együtt érkeztél, a tűznél. Én meg...
*És itt elhallgat kissé. Amíg beszélt, addig leoldotta magáról a fegyverövét, igaz a rövidkard és a tőr nincs nála, azokat a kapunál hagyta, hiszen fegyvert nem hordhat a táborban még. Sőt kibontotta a kabátját és a bőrvértjét is. A félbehagyott mondatnál pedig, nemes egyszerűséggel lerogyik Waldran fekhelyére.*
-Pihenek egy kicsit. Már nem látok.
*Majdnem szó szerint. Mert bár a szeme érzékeli a körülötte lévő dolgokat, de az agya szinte alig bír felfogni belőle bármit is. A következő pillanatban oldalra dől. Még félálomban annyi reflex benne van, hogy lábait is felhúzza az ágyra, de a csizma már rajta marad, és magára húzza a takarót, amivel korábban Waldran fedte el magát alvás közben. Aztán filmszakadás. No persze, Ethea és vélhetően a táborban más sem, ezt nem így mondaná. Ettől még a lényeg, a lényeg. Úgy alszik el, mint akit fejbe vertek. Hogy Janemita mit tesz a továbbiakban, annak Ethea már nem ura.*
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:46:02
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:46:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
* Ahogy belekezd levesébe, majd sajtjába, úgy taknyozódik ki orra, eddig is ahogy szagolhatta tisztult, de most már teljesen érthető lenne beszéde, ha nem lenne úgy tele a pofája, hogy levegőt nem kap. Így pár rágás és egy nagy nyelés után hatalmasat szipákol, és szívja tele tüdejét levegővel, majd turházik egy finomat bele a tűzbe, pont a közepébe, nem véletlenül fáklyával gyakorolt még tegnap. *
- Üdv, fényességességed, * Mondja a szikrázó tekintetű jövevénynek. Az újonc erős szó lenne ugyan elnézve az embert. De végül is Brennus is ijesztő volt. *
- Kramlaf vagyok, a kalapácsok, öklök és szilvák ura! Ő ott vöröske, * Int neki vissza. * A földre szállt evő prófétám, mindjárt látod is miért. * Azzal el is kezd zabálni, megint olyan hihetetlen gyorsasággal, mint az előbb. Az hogy hárman elhagyják a tüzet hidegen hagyja, jobban érdekli most Chiari varázslatos főztje. A Syoud általi viccre, elmosolyodik és ha nem lenne éber, vagy bőre szakadna fel, vagy az értékes kenyér esne ki szájából, de nem Kramlaf étellel nem viccel. *
* Ahogy belekezd levesébe, majd sajtjába, úgy taknyozódik ki orra, eddig is ahogy szagolhatta tisztult, de most már teljesen érthető lenne beszéde, ha nem lenne úgy tele a pofája, hogy levegőt nem kap. Így pár rágás és egy nagy nyelés után hatalmasat szipákol, és szívja tele tüdejét levegővel, majd turházik egy finomat bele a tűzbe, pont a közepébe, nem véletlenül fáklyával gyakorolt még tegnap. *
- Üdv, fényességességed, * Mondja a szikrázó tekintetű jövevénynek. Az újonc erős szó lenne ugyan elnézve az embert. De végül is Brennus is ijesztő volt. *
- Kramlaf vagyok, a kalapácsok, öklök és szilvák ura! Ő ott vöröske, * Int neki vissza. * A földre szállt evő prófétám, mindjárt látod is miért. * Azzal el is kezd zabálni, megint olyan hihetetlen gyorsasággal, mint az előbb. Az hogy hárman elhagyják a tüzet hidegen hagyja, jobban érdekli most Chiari varázslatos főztje. A Syoud általi viccre, elmosolyodik és ha nem lenne éber, vagy bőre szakadna fel, vagy az értékes kenyér esne ki szájából, de nem Kramlaf étellel nem viccel. *
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:40:45
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:40:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Elégedetten mosolyodik el így, hogy a fogai is megmaradtak, hogy picit sütkérezhet Gabrien mosolyában, majd újabb tányérért nyúl. Reméli, hogy a mosoly mögött van némi esély, hogy egyszer újra osztozhatnak egy sátron, ehhez azonban az kell, hogy ne haljon meg a kardforgató a küldetése alatt.*
-Nem reggeliztél.
*Szed még egy adagot. Ha végre elindulnak, tuti nem akar éhesen útra kelni. Közben Ethea megeszi a sajátját és megkéri, hogy menjen vele. Hát jó. Meg sem hallva az elfet leteszi a tányért a kolosszus elé, hogy a lánnyal tartson.*
//Waldran sátrában//
*Szorgosan tipeg Ethea után, hogy betérjen a sátorba. Érzi a férfiállat-szagot, így feltételezi, hogy ez a Waldranhoz tartozik, akinek nevét a tűznél hallotta.
A papirost nézve összeráncolja szemöldökét, úgy vizsgálja, tervezi, hogy össze lehet-e rakni és ő képes-e rá egyáltalán.*
-Szerintem meg tudom oldani. Legalábbis megpróbálom.
*Szavait megtoldja egy hálás mosollyal, szereti, ha a keze munkáját dicsérik.*
-Viszont nem biztos, hogy gyors lesz, de igyekszek. Itt álljak neki? *Néz kérdőn a lányra.* -Vagy hova vigyem?
*Elégedetten mosolyodik el így, hogy a fogai is megmaradtak, hogy picit sütkérezhet Gabrien mosolyában, majd újabb tányérért nyúl. Reméli, hogy a mosoly mögött van némi esély, hogy egyszer újra osztozhatnak egy sátron, ehhez azonban az kell, hogy ne haljon meg a kardforgató a küldetése alatt.*
-Nem reggeliztél.
*Szed még egy adagot. Ha végre elindulnak, tuti nem akar éhesen útra kelni. Közben Ethea megeszi a sajátját és megkéri, hogy menjen vele. Hát jó. Meg sem hallva az elfet leteszi a tányért a kolosszus elé, hogy a lánnyal tartson.*
//Waldran sátrában//
*Szorgosan tipeg Ethea után, hogy betérjen a sátorba. Érzi a férfiállat-szagot, így feltételezi, hogy ez a Waldranhoz tartozik, akinek nevét a tűznél hallotta.
A papirost nézve összeráncolja szemöldökét, úgy vizsgálja, tervezi, hogy össze lehet-e rakni és ő képes-e rá egyáltalán.*
-Szerintem meg tudom oldani. Legalábbis megpróbálom.
*Szavait megtoldja egy hálás mosollyal, szereti, ha a keze munkáját dicsérik.*
-Viszont nem biztos, hogy gyors lesz, de igyekszek. Itt álljak neki? *Néz kérdőn a lányra.* -Vagy hova vigyem?
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:39:04
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél, bután nézve, majd Syoud//
*Kaffban, valahol mélyen a lelke legbelsőbb zugaiban okozott némi törést az, amit látott. Mert megtörtént már korábban is, hogy látott hullát, nem csak halott állatot, de embert, óriást is, viszont itt... hogy látott valakit meghalni. Ahogyan a Kramlaf nevű szerzetes megölte a lovagot... Erre nem volt felkészülve. A szájából jókora cupák lóg ki, valaha még hús is volt rajta, most már csak egyfajta fogpiszkáló, vagy meggyújtatlan szivar szerepét tölti be: lóg ki a szájából, mert ott felejtette, vagy csak élvezetes a rágcsálása. Inkább az előbbi, nem igazán tűnt fel neki, hogy még mindig a szájában van, sokkal jobban leköti a gondolatait az, ami történt. Hogy valaki kioltotta egy másik ember életét. Számára ez felfoghatatlan. Ő sosem fogja megérteni Kram motivációját ebben az ügyben, valószínűleg túl jószívű, vagy túl buta hozzá. Azt hallotta, hogy a küzdelem feladásig, vagy halálig megy, viszont ő inkább adta volna fel, mint hogy meg kelljen ölje az ellenfelét. Ő nem igazán ismeri a büszkeség fogalmát, és valószínűleg magyarázhatná neki bárki, sosem jutna el az agyáig, hogy a szerzetes miért nem adhatta fel egyszerűen a harcot az előtte történtek után. Ő csak az értelmetlen vérontást látta. Persze ami utána következett, az némileg megnyugtatta. Be lettek tiltva a halálig tartó küzdelmek... Kagan helyesen döntött, legalábbis szerinte (nem mintha ez Kagannak számítana, inkább Kaffnak számít a törzsfőről alkotott képében, nem is kis mértékben). A szerzetes nem kapott komolyabb büntetést, de az óriás nem is akarta ezt. Persze, neheztel rá, amiért megölt valakit, de azért ő sem ép bőrrel hagyta el a küzdőteret. Hogyan is tudna Kaff olyasvalakire haragudni, aki maga is több sebből vérzik? Őt is megsajnálta, így örült, hogy csak pénzzel kell adózzon, és nem fájdalommal, vagy még több vérrel. Így nagyjából minden a helyére került a fejében, főleg az nyugtatta meg, hogy ilyesmit többet nem kell lásson. Ugyanakkor valami még ezeken a dolgokon felül is nyomja a lelkét. A legfontosabb dolog, ami miatt talán leginkább ilyen mélyen érinti ez a dolog. Ő Kramnak szurkolt, tehát tulajdonképpen olyan, mintha ő is része lenne Brennus halálának. Mintha ő is okozta volna. Nem mintha bármit számított volna, hogy a saját kis fejében kire tette a piros jelet, és ezt még talán fel is fogja, de ettől függetlenül a rossz érzés, az megmarad. Az tovább bomlasztja belülről a lelkét, no meg a gondolatait. Hirtelen nagy szüksége lenne némi tanácsra, vagy valakire, aki megnyugtatja, legalább meghallgatja, vagy úgy tesz, mintha... Szóval valakivel sürgősen kell beszélnie, és mivel a társaságban a legbölcsebbnek az elf tűnik, övé a megtiszteltetés, hogy jó eséllyel meghallgathassa Kaff ügyét-baját. Az rejtély, miért pont Syoud lett az áldozat, valószínűleg a kora miatt, mert hiába látszik fiatalnak, azt Kaff is tudja, hogy az elfek mind öregek. Amikor láthatóan nincs más dolga férfinek, az óriás picit közelebb húzódik, majd megkocogtatja az elf vállát.*
- Elf van perc? Kaff szeret elmondani gond és feltenni kérdés *ebben nagyjából minden lehetséges kimenetel benne foglaltatik, habár Syoud jó eséllyel nem is tudja, milyen problémáról van szó.*
*Kaffban, valahol mélyen a lelke legbelsőbb zugaiban okozott némi törést az, amit látott. Mert megtörtént már korábban is, hogy látott hullát, nem csak halott állatot, de embert, óriást is, viszont itt... hogy látott valakit meghalni. Ahogyan a Kramlaf nevű szerzetes megölte a lovagot... Erre nem volt felkészülve. A szájából jókora cupák lóg ki, valaha még hús is volt rajta, most már csak egyfajta fogpiszkáló, vagy meggyújtatlan szivar szerepét tölti be: lóg ki a szájából, mert ott felejtette, vagy csak élvezetes a rágcsálása. Inkább az előbbi, nem igazán tűnt fel neki, hogy még mindig a szájában van, sokkal jobban leköti a gondolatait az, ami történt. Hogy valaki kioltotta egy másik ember életét. Számára ez felfoghatatlan. Ő sosem fogja megérteni Kram motivációját ebben az ügyben, valószínűleg túl jószívű, vagy túl buta hozzá. Azt hallotta, hogy a küzdelem feladásig, vagy halálig megy, viszont ő inkább adta volna fel, mint hogy meg kelljen ölje az ellenfelét. Ő nem igazán ismeri a büszkeség fogalmát, és valószínűleg magyarázhatná neki bárki, sosem jutna el az agyáig, hogy a szerzetes miért nem adhatta fel egyszerűen a harcot az előtte történtek után. Ő csak az értelmetlen vérontást látta. Persze ami utána következett, az némileg megnyugtatta. Be lettek tiltva a halálig tartó küzdelmek... Kagan helyesen döntött, legalábbis szerinte (nem mintha ez Kagannak számítana, inkább Kaffnak számít a törzsfőről alkotott képében, nem is kis mértékben). A szerzetes nem kapott komolyabb büntetést, de az óriás nem is akarta ezt. Persze, neheztel rá, amiért megölt valakit, de azért ő sem ép bőrrel hagyta el a küzdőteret. Hogyan is tudna Kaff olyasvalakire haragudni, aki maga is több sebből vérzik? Őt is megsajnálta, így örült, hogy csak pénzzel kell adózzon, és nem fájdalommal, vagy még több vérrel. Így nagyjából minden a helyére került a fejében, főleg az nyugtatta meg, hogy ilyesmit többet nem kell lásson. Ugyanakkor valami még ezeken a dolgokon felül is nyomja a lelkét. A legfontosabb dolog, ami miatt talán leginkább ilyen mélyen érinti ez a dolog. Ő Kramnak szurkolt, tehát tulajdonképpen olyan, mintha ő is része lenne Brennus halálának. Mintha ő is okozta volna. Nem mintha bármit számított volna, hogy a saját kis fejében kire tette a piros jelet, és ezt még talán fel is fogja, de ettől függetlenül a rossz érzés, az megmarad. Az tovább bomlasztja belülről a lelkét, no meg a gondolatait. Hirtelen nagy szüksége lenne némi tanácsra, vagy valakire, aki megnyugtatja, legalább meghallgatja, vagy úgy tesz, mintha... Szóval valakivel sürgősen kell beszélnie, és mivel a társaságban a legbölcsebbnek az elf tűnik, övé a megtiszteltetés, hogy jó eséllyel meghallgathassa Kaff ügyét-baját. Az rejtély, miért pont Syoud lett az áldozat, valószínűleg a kora miatt, mert hiába látszik fiatalnak, azt Kaff is tudja, hogy az elfek mind öregek. Amikor láthatóan nincs más dolga férfinek, az óriás picit közelebb húzódik, majd megkocogtatja az elf vállát.*
- Elf van perc? Kaff szeret elmondani gond és feltenni kérdés *ebben nagyjából minden lehetséges kimenetel benne foglaltatik, habár Syoud jó eséllyel nem is tudja, milyen problémáról van szó.*
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:37:14
Üzenet elküldve: 2015-01-17 21:37:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A tűznél - sokan//
*Akheel kómásan és nem kevésbé bosszúsan vonszolja magát a tűz felé. Csábítják a finom illatok, na meg egy kicsit a társaság is, még ha nem is ismer pár arcot közülük. Ami azt illeti elsőre Waldrant sem ismeri meg. Megváltozott kicsit, meg a nőstényke is őrségben volt éjjel és épp csak visszaszundított volna, mikor odakint is felverték. A lehető legrosszabb, ha akkor keltik fel az ember lányát, mikor már karnyújtásnyira van legédesebb álmaitól.
Egyetlen látványos kézmozdulattal int mindenkinek, amolyan köszönés gyanánt. A tűz körül a nemrég jött idegenek közül kettő, Trodd, Learon, Syoud, Kram, Ethea és Waldran. Ez utóbbin kicsit megakad pillantása, nem nagyon tudja hova tenni váratlan jelenlétét, de azért persze örül neki. Mindenkinek örül. Főleg mert tálja lassan, de biztosan megtelik forró levessel.*
*Akheel kómásan és nem kevésbé bosszúsan vonszolja magát a tűz felé. Csábítják a finom illatok, na meg egy kicsit a társaság is, még ha nem is ismer pár arcot közülük. Ami azt illeti elsőre Waldrant sem ismeri meg. Megváltozott kicsit, meg a nőstényke is őrségben volt éjjel és épp csak visszaszundított volna, mikor odakint is felverték. A lehető legrosszabb, ha akkor keltik fel az ember lányát, mikor már karnyújtásnyira van legédesebb álmaitól.
Egyetlen látványos kézmozdulattal int mindenkinek, amolyan köszönés gyanánt. A tűz körül a nemrég jött idegenek közül kettő, Trodd, Learon, Syoud, Kram, Ethea és Waldran. Ez utóbbin kicsit megakad pillantása, nem nagyon tudja hova tenni váratlan jelenlétét, de azért persze örül neki. Mindenkinek örül. Főleg mert tálja lassan, de biztosan megtelik forró levessel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094