//Reggel - Tavaszi Gyűlés//
*Nem igazán rajong az ilyen protokolláris eseményekért, nem állhatja a tömeget, de tudja, hogy szükség van ezekre. Erősíti a csapatszellemet és a vezető személyét, amellett, hogy sokkal könnyebb így tájékoztatni a nagy projektekről a nagyérdeműt, mint egyesével felkeresni mindenkit. Így első kézből, pontosan hall mindenki mindent, nincsenek félreértések.
Komor sziklaként áll Janemita mögött, nem kommentálja a kócos lány arcán megjelenő kifejezést, amikor az végigméri Khant. Nem kockázni mentek a gyakorlótérre, várható volt egy-két kisebb karcolás.
Szótlan hallgatja meg a jelentéseket, melyek közül igazán csak Waldrané a fontos, a barlangban maga is ott volt, így személyesen élte át az ott történteket. A férfi beszámolója rendben van, a kolosszus neve többször szóba kerül. Nem mutatja jelét, hogy érezne ez okán bármiféle elégedettséget, de álszerénynek sem fog tűnni. Ha újra élhetné a barlangban történteket, ugyanígy cselekedne. Amikor viszont a kutya szóba kerül, egy sóhaj kíséretében a tenyerébe temeti az arcát.
Aztán Kagan ragadja magához a szót és elmond pár dolgot a törzs múltjáról, majd rátér a jövőre. Nagyratörő tervek, veszélyes tervek. A hószín szemöldök összeszalad, ahogy a kolosszus hallgatja. Nem ismeri pontosan a törzs vezérének terveit, de innen nagyon úgy néz ki, hogy hódítani akar, még több területet csatolni a „birodalmához”, ha kell, a város kára árán. A terjeszkedéshez aranyra van szükség és úgy tűnik, ennek megszerzését Kagan a Kikötő jövedelmeinek megsarcolásában látja. A város biztosan nem fogja ezt annyiban hagyni, ha pedig így lesz, emberek fognak meghalni. Nem mintha ezzel problémája volna.
Janemita is terítékre kerül, már ami a jelentéseket illeti, az ő beszámolója alatt még mindig a vezér szavai járnak a hósörényű fejében. Ugyan a jelentése vége felkelti az érdeklődését egy pillanatra, az a medvebagoly fióka érdekli, lehet, egyszer megkéri Janet, hogy mutassa meg neki.*
- Nono, tíz százalékod az enyém, ha helyetted kell pofozkodnom.
*Súgja oda válaszként Khan szavaira, amúgy teljesen komoly képpel.*
- Máskor meg majd nem kötekedsz a nagyobbal. Kár, hogy a buzogányommal nem tudom kivágni a nyelved.
*Teszi még hozzá, ugyanolyan halkan, továbbra is előre nézve. Janemita beszólására már nem állja meg, hogy haloványan elmosolyodjon, de amikor újra Kagan kezd beszélni és feladatok kerülnek kiosztásra, figyelme már újra az övé. Kezd valami szervezett keretet ölteni ez az elavult törzsi rendszer, de még mindig nem az igazi. Túl nyers, túl barbár.
Érzi a kócos lány tekintetét magán, az érintését a jobbjában, a szorítását. Igen, újra el kell menniük, és a kikötői buli se lesz sétagalopp, hisz a város tulajdonát készülnek elvenni, már ha jól értette Kagan szavait.
Miután egy-két titulus és feladat kiosztásra került, rájuk, azaz a lovagokra terelődik a figyelem. A vezér maga elé kéreti őket, s lassan mind felsorakoznak, kik eljöttek a gyűlésre. A kolosszus talán az utolsóként indul el a sorban, de mindenképp a végére marad. Ezúttal ő szorítja meg Janemita kezét gyengéden, de nem mosolyodik el, nem is néz rá, a naparany tekintet egyedül Kaganra szegeződik.
Ketten már hűséget is fogadnak, mire megfogalmazódik benne, amire gondol. A Tharg vezér a vérüket és a hűségüket kéri, hogy ellene soha ne lázadjanak, ha kell, vakon kövesség az utasításait, öljenek, ha parancsolja.
Előre lép, jóval közelebb Kaganhoz, mint eddig azt más tette és felnéz a férfire.*
- Gabrien Chor’Un vagyok, nemes és lovag. Esküszöm, hogy megóvom a Thargodarok népét, társaim legyenek bárhol, bármilyen helyzetben. Uram parancsát hűen követem, hozzám hűtlenség, árulás és lázongás fel nem érhet. Esküszöm a lelkemre…
*Elhallgat, de nem lép vissza a sorba, láthatóan nem fejezte még be, az aranyba olvadt tekintet továbbra is Kagant fürkészi.*
- …de én is szeretném hallani.
*Kihívóan néz a vezérre, szavai csak neki szólnak.*
- Hogy mindig méltó leszel eskünkre, nem hozol fejünkre szégyent Királyunkként, mindig igazságos leszel és önös érdekek soha nem mozgatnak. Mindig Néped és alattvalóid érdekét tartod szem előtt, s ha kell, a sajátod elé helyezed. Ezen esküdet meg nem szeged soha!
*Erre szüksége van. Alig ismeri Kagant, amit pedig eddig belőle látott, szimpatikussá tette a szemében, akár követni is tudná, részesévé válni az álmának, de hallani akarja tőle az elhangzottakat. A kolosszus, ha kell, a vérét hullatja, csontját töri, az életét adja, de tudnia kell.*
- És hűségem a tiéd halálomig… akár utána is.