Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-06-14 14:46:57
Üzenet elküldve: 2022-06-14 14:46:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Néz egy nagyot Lea megjegyzésére. Azt nem feltételezte volna, hogy ez a némber más nők szerelmeinek láb alól történő eltételével is foglalkozik. Persze könnyen lehet, hogy csak a hatás kedvéért vindikálja magának a dicsőséget, de az is megvan, hogy Hubi minden nehézség nélkül el is tudja ezt képzelni.*
- Aenae kisasszony Artheniorban nevelkedett. *tárja kicsit szét a karjait, mintha ezzel a mondattal minden kifogásolható dologra magyarázatot adott volna, amiket Lea Aeane-n észrevett. És tulajdonképpen így is van. Nem is akarja túlragozni a dolgot, különösen, hogy sikerült egy bugyogót zsákmányolnia és míg Lea a többit visszaveszi tőle, kissé azon izgul, hogy neki ne álljon megolvasni őket. Ha ez történne, akkor egy elég rút csapdába sétált volna bele óvatlanul, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik. Sőt, a szellemjáró elkezdi kifelé tessékelni, és a jó kancellár nem nagyon töri magát annak érdekében, hogy maradhasson. Ha mással lenne ebben a szobában, akkor talán tenne rá jellemzően finom célzásokat arra, hogy szívesen maradna a bezáródó ajtó belső oldalán, de hát Leától fél.*
- Biztosíthatlak úrnőm, hogy minden megteszek annak érdekében, hogy kérdéseidre mielőbb kielé... gítő válaszokat kapj.
*A kis szünet a mondatban annak tudható be, hogy az volt az a pillanat, amikor a folyosóra kilépő, és onnan még a szoba belseje felé visszaforduló kancellár orra előtt becsapódott az ajtó. Ezért a mondat második felét halkabban folytatja, és a végén elmormog némi személyes véleményt is modortalan asszonyszemélyekről, de mivel Hubi elsősorban a megbízhatóság és elkötelezettség élő szobra, el is indul, hogy Lea utasításainak eleget tegyen.*
*Néz egy nagyot Lea megjegyzésére. Azt nem feltételezte volna, hogy ez a némber más nők szerelmeinek láb alól történő eltételével is foglalkozik. Persze könnyen lehet, hogy csak a hatás kedvéért vindikálja magának a dicsőséget, de az is megvan, hogy Hubi minden nehézség nélkül el is tudja ezt képzelni.*
- Aenae kisasszony Artheniorban nevelkedett. *tárja kicsit szét a karjait, mintha ezzel a mondattal minden kifogásolható dologra magyarázatot adott volna, amiket Lea Aeane-n észrevett. És tulajdonképpen így is van. Nem is akarja túlragozni a dolgot, különösen, hogy sikerült egy bugyogót zsákmányolnia és míg Lea a többit visszaveszi tőle, kissé azon izgul, hogy neki ne álljon megolvasni őket. Ha ez történne, akkor egy elég rút csapdába sétált volna bele óvatlanul, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik. Sőt, a szellemjáró elkezdi kifelé tessékelni, és a jó kancellár nem nagyon töri magát annak érdekében, hogy maradhasson. Ha mással lenne ebben a szobában, akkor talán tenne rá jellemzően finom célzásokat arra, hogy szívesen maradna a bezáródó ajtó belső oldalán, de hát Leától fél.*
- Biztosíthatlak úrnőm, hogy minden megteszek annak érdekében, hogy kérdéseidre mielőbb kielé... gítő válaszokat kapj.
*A kis szünet a mondatban annak tudható be, hogy az volt az a pillanat, amikor a folyosóra kilépő, és onnan még a szoba belseje felé visszaforduló kancellár orra előtt becsapódott az ajtó. Ezért a mondat második felét halkabban folytatja, és a végén elmormog némi személyes véleményt is modortalan asszonyszemélyekről, de mivel Hubi elsősorban a megbízhatóság és elkötelezettség élő szobra, el is indul, hogy Lea utasításainak eleget tegyen.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-06-07 12:14:16
Üzenet elküldve: 2022-06-07 12:14:16
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Lea felhúzza a fél szemöldökét, arcán kétkedés nyomai fedezhetők fel, de az egész csak egy pillanat, gondolat-beli vállrándítással elengedi a galambok kérdéskörét, ő olyannyira nem örülne a tollas patkányoknak, hogy a szájába hányna, de egy városban nevelkedett leány valószínűleg tényleg el lesz ragadtatva.*
- Nem is baj, hogy a Thargodrym fattyút eltüntettük.
*Mondja, mintha bármi szerepe lenne abban, hogy Kagan fattya megszabadult Thargodrym fattyútól. De legalább mélységesen egyetért azzal, hogy meg kellett semmisíteni egy ilyen házasságot, Kagan emlékét és az elért eredményeit mocskolná egy ilyen frigy, pláne ha még valami nem-kívánt szaporulat is lett volna ebből a frigyből… Szerencsére nem lett, vagy legalábbis Lea úgy gondolja, hogy nem lett, mert arról Hubi már beszámolt volna.
Meggyőződése, hogy Hubi nem annyira szégyellős fajta, hogy pártucat selyemfehérnű zavarba hozná. Arra szerencsére nem gondol, hogy Hubi valami többet gondol ebbe a szituációba, mint azt, hogy Lea meg akarja egyelni a leány holmiját, hogy helyet csináljon a sajátjának és Laorénak.*
- Hogyhogy hogy? Hát úgy, hogy nem tudok kiigazodni rajta. Ránézel, szép lány, szerencsés tulajdonságokkal, szerénynek tűnő modorral. Nemcsak a modora tűnik annak, de ő maga is, semmi kirívó nincs benne, de ezek az élénk színű kendők? Vagy ezzel akar idomulni a piperkőc kanjához? Mert ha igen, akkor a szellemek mentsenek meg minket, mert a világ összes selyme sem lesz elég nekik.
*Talán nyilvánvaló, hogy nem ugyanarra gondolnak, Hubi meg ő. Lea mindenesetre a tükör előtt magához próbál pár kendőt és megállapítja, hogy a bíbor egészen kellemes színű, menne is a szeméhez, de aztán az ágyra dobja a többivel. Hubitól is elveszi a bugyogókat, szintén az ágyra dobja őket. Hubit egyértelműen az ajtó felé tereli és nem azért, hogy együtt zárják be azt, mielőtt egymásnak esnek.*
- Akkor, ha kiderítetted azokat, amikről beszéltünk, kérlek, hogy tégy jelentést.
*Lea felhúzza a fél szemöldökét, arcán kétkedés nyomai fedezhetők fel, de az egész csak egy pillanat, gondolat-beli vállrándítással elengedi a galambok kérdéskörét, ő olyannyira nem örülne a tollas patkányoknak, hogy a szájába hányna, de egy városban nevelkedett leány valószínűleg tényleg el lesz ragadtatva.*
- Nem is baj, hogy a Thargodrym fattyút eltüntettük.
*Mondja, mintha bármi szerepe lenne abban, hogy Kagan fattya megszabadult Thargodrym fattyútól. De legalább mélységesen egyetért azzal, hogy meg kellett semmisíteni egy ilyen házasságot, Kagan emlékét és az elért eredményeit mocskolná egy ilyen frigy, pláne ha még valami nem-kívánt szaporulat is lett volna ebből a frigyből… Szerencsére nem lett, vagy legalábbis Lea úgy gondolja, hogy nem lett, mert arról Hubi már beszámolt volna.
Meggyőződése, hogy Hubi nem annyira szégyellős fajta, hogy pártucat selyemfehérnű zavarba hozná. Arra szerencsére nem gondol, hogy Hubi valami többet gondol ebbe a szituációba, mint azt, hogy Lea meg akarja egyelni a leány holmiját, hogy helyet csináljon a sajátjának és Laorénak.*
- Hogyhogy hogy? Hát úgy, hogy nem tudok kiigazodni rajta. Ránézel, szép lány, szerencsés tulajdonságokkal, szerénynek tűnő modorral. Nemcsak a modora tűnik annak, de ő maga is, semmi kirívó nincs benne, de ezek az élénk színű kendők? Vagy ezzel akar idomulni a piperkőc kanjához? Mert ha igen, akkor a szellemek mentsenek meg minket, mert a világ összes selyme sem lesz elég nekik.
*Talán nyilvánvaló, hogy nem ugyanarra gondolnak, Hubi meg ő. Lea mindenesetre a tükör előtt magához próbál pár kendőt és megállapítja, hogy a bíbor egészen kellemes színű, menne is a szeméhez, de aztán az ágyra dobja a többivel. Hubitól is elveszi a bugyogókat, szintén az ágyra dobja őket. Hubit egyértelműen az ajtó felé tereli és nem azért, hogy együtt zárják be azt, mielőtt egymásnak esnek.*
- Akkor, ha kiderítetted azokat, amikről beszéltünk, kérlek, hogy tégy jelentést.
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-06-04 07:17:48
Üzenet elküldve: 2022-06-04 07:17:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Hubitól természetesen távol áll mindenféle ellentmondás, az ő élete az alázatos szolgálat. Amennyiben Lea valami fatális félreértés okán mégis úgy érezhette, hogy a kancellár rebelliskedik, az egyrészt sajnálatos, másrészt minden kétséget kizáróan a göndör hajú némber hibája.*
- Ó, milyen kedves ötlet! *lelkesedik a lelkes kancellár lelkesen* Személyesen gondoskodom a galambokról, a kisasszonynak bizonyára nagyon fog tetszeni.
*Mivel pedig ez egy igen fontos dolog, Hubi távozóra is fogná. Elvégre megbeszéltek mindent és amúgy sem szívesen időzik sokáig a boszorka társaságában. Valahogy félelmetes akkor is, amikor épp kedves próbál lenni. Vagy éppen akkor leginkább. Meghajol, jelezvén, hogy igyekszik majd minden részletre fényt deríteni, de Lea nem engedi a csontot és a kancellárt.*
- Khm... legyen szabad megjegyeznem, hogy a kisasszony határozott óhaja és utasítása volt, hogy korábbi házasságát minősítsem semmisnek.
*Más sem hiányozna, mint hogy Aenae hóbortjai miatt is rajta verjék el a port.*
- Továbbá mind a házasság megkötése, mind annak felbontása akkor történt amikor jelenléted szomorúan nélkülöznünk kellett, így sajnos a szellemek jóváhagyását sem járhatta ki senki.
*Lea közben végre hasznossá teszi magát, és pakolni kezd. Hubi pedig nyel egyet.*
- Kerek... kerítek valakit, aki a kisasszony után küldi a tulajdonát képező javakat.
*Bármennyire is tart Leától, bármennyire nem szimpatizál vele, Hubi tárgyilagos ember. Ami szép, az szép. Azt el kell ismernie. Ez a fenék pedig kifejezetten az. A jó kancellár valamiért biztos benne, hogy az a lábtörlő csak elölről, sötétben hajlandó, ahogy a pórok teszik, ez pedig szörnyű pazarlás a látvány tekintetében.*
- De úrnőm... *hebegi elvörösödve a kancellár, amikor Lea egy maréknyi finom selyemholmit nyom a kezébe. Igazán felháborító ez a viselkedés. Szándékosan zavarba akarja hozni, csupán valami gyermekded tréfa kedvéért, és... vagy... lehet, hogy ez egy célzás? Talán Lea sem érzéketlen Hubi sármjára és úri megjelenésére. Ez pedig egyfajta célzás a maga esetlen módján, hogy unja már fantáziátlan szeretőjét, aki nyilván képtelen kielégíteni őt. Hubi tudósként természetesen megalapozottan kételkedik benne, hogy nők esetében ez egyáltalán lehetséges lenne, de a tudományt a szakadatlan és fáradhatatlan kísérletezés viszi előre. Az elhivatott Hubi pedig akár ilyen áldozatra is hajlandó lenne a tudomány oltárán.*
- Hogyan kell ezt értenem, úrnőm?
*A jó kancellár titokzatosan somolyog Lea egyre inkább vonzó hátsójára és amíg a nő nem fordul meg, egy bugyogót ingébe rejt. Később még jól jöhet, ugye.*
*Hubitól természetesen távol áll mindenféle ellentmondás, az ő élete az alázatos szolgálat. Amennyiben Lea valami fatális félreértés okán mégis úgy érezhette, hogy a kancellár rebelliskedik, az egyrészt sajnálatos, másrészt minden kétséget kizáróan a göndör hajú némber hibája.*
- Ó, milyen kedves ötlet! *lelkesedik a lelkes kancellár lelkesen* Személyesen gondoskodom a galambokról, a kisasszonynak bizonyára nagyon fog tetszeni.
*Mivel pedig ez egy igen fontos dolog, Hubi távozóra is fogná. Elvégre megbeszéltek mindent és amúgy sem szívesen időzik sokáig a boszorka társaságában. Valahogy félelmetes akkor is, amikor épp kedves próbál lenni. Vagy éppen akkor leginkább. Meghajol, jelezvén, hogy igyekszik majd minden részletre fényt deríteni, de Lea nem engedi a csontot és a kancellárt.*
- Khm... legyen szabad megjegyeznem, hogy a kisasszony határozott óhaja és utasítása volt, hogy korábbi házasságát minősítsem semmisnek.
*Más sem hiányozna, mint hogy Aenae hóbortjai miatt is rajta verjék el a port.*
- Továbbá mind a házasság megkötése, mind annak felbontása akkor történt amikor jelenléted szomorúan nélkülöznünk kellett, így sajnos a szellemek jóváhagyását sem járhatta ki senki.
*Lea közben végre hasznossá teszi magát, és pakolni kezd. Hubi pedig nyel egyet.*
- Kerek... kerítek valakit, aki a kisasszony után küldi a tulajdonát képező javakat.
*Bármennyire is tart Leától, bármennyire nem szimpatizál vele, Hubi tárgyilagos ember. Ami szép, az szép. Azt el kell ismernie. Ez a fenék pedig kifejezetten az. A jó kancellár valamiért biztos benne, hogy az a lábtörlő csak elölről, sötétben hajlandó, ahogy a pórok teszik, ez pedig szörnyű pazarlás a látvány tekintetében.*
- De úrnőm... *hebegi elvörösödve a kancellár, amikor Lea egy maréknyi finom selyemholmit nyom a kezébe. Igazán felháborító ez a viselkedés. Szándékosan zavarba akarja hozni, csupán valami gyermekded tréfa kedvéért, és... vagy... lehet, hogy ez egy célzás? Talán Lea sem érzéketlen Hubi sármjára és úri megjelenésére. Ez pedig egyfajta célzás a maga esetlen módján, hogy unja már fantáziátlan szeretőjét, aki nyilván képtelen kielégíteni őt. Hubi tudósként természetesen megalapozottan kételkedik benne, hogy nők esetében ez egyáltalán lehetséges lenne, de a tudományt a szakadatlan és fáradhatatlan kísérletezés viszi előre. Az elhivatott Hubi pedig akár ilyen áldozatra is hajlandó lenne a tudomány oltárán.*
- Hogyan kell ezt értenem, úrnőm?
*A jó kancellár titokzatosan somolyog Lea egyre inkább vonzó hátsójára és amíg a nő nem fordul meg, egy bugyogót ingébe rejt. Később még jól jöhet, ugye.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-06-03 15:28:59
Üzenet elküldve: 2022-06-03 15:28:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Határozottan örül, hogy Hubi végre nem lázadozik és akar mindenáron ellentmondani, mint egy nyolcéves. Leának meggyőződése, hogy Kagan fattya túlságosan hosszú pórázra engedte a drágalátos kancellárt, ezért ez a minősíthetetlen viselkedés. Kagannak egészen biztosan nem mondott volna ellent, ráadásul Kagan még jutalomfalatokkal és pocakvakargatással sem honorálta a fáradozásait.*
- Ezer-ezerötszáz-kétezer. Fogalmam sincsen, hogy mibe kerül egy ilyen esemény. Az arthenioriak rongyrázós népek, ez a wegtoreni is olyan piperkőc, biztosan nagy dobra akarják verni. Tudsz valamit a terveikről? Száz fehér galambot reptetnének fel? Vagy tudomisén, hogy mi a szokás.
*Hubi is egy városi piperkőc, szóval Lea úgy gondolja, hogy neki lehetnek elképzelései arról, hogy mit is akarnak ezek az esküvőjükön látni. Mármint a thargmódi részén kívül, de az nem kerül pénzbe, csak két jurta kell hozzá és egy éles kés, és ezekkel a Vashegy szolgálni tud, még bérleti díjat sem kérnek értük - mármint Hubi nyilván kérne, de erről nem ő dönt.*
- Tudakolj meg minden részletet. Azt tudom, hogy Laor lesz a leánynak apja helyett az apja.
*Végül is Lea a lány apjának a felesége, Laor Lea szeretője, tényleg szinte olyan, mintha az apja lenne. Közelebbi a kapcsolat, mintha az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi harcostársa lenne.*
- Mifelénk nem ismerik azt a gyakorlatot, hogy felbontják a házasságot. Városi hóbort ez is? A frigy, ami a szellemek színe előtt megköttetik, azt ember nem választhatja szét.
*Pedig praktikus dolog lehet, Lea nem is gondolja úgy, hogy olyan szellemek ellen való tett volna, de a szellemek amúgy is elnézőek, ha nem kerül kakukkfióka a fészekbe, akkor őket nem érdekli, hogy a házastársak már mások társaságát élvezik. Az elrendezett házasság gyakorlata a thargokoknál is ugyanúgy megvan, az ilyeneknél meg viszonylag sűrűn fordul elő, hogy a felek nem kedvelik egymást, csak kötelességtudóak. De ha már megtették azt, ami a kötelességük, akkor miért ne szórakozhatnának?*
- Igen Habrertus. Utánam veszélyes leselkedni, úgy gondolom, hogy sokkal vérmesebb vagyok, mint a kisasszonyka. Apropó, gondoskodni kell arról, hogy összerámolják a kisasszony holmiját és a kalmár házába küldjék.
*Ezt már a szobába visszatérve mondja, mikor elmerül derékig az egyik szekrényben. Hubi megszemlélheti a sok lovaglással kerekre köszörült hátsóját ezalatt.*
- Ennyi bugyogót…
*Mondja kibukkanva, egy egész csokornyit ad Hubi kezébe, lép is tovább. Hubi persze nem tudhatja, hogy ez egy teszt: Lea pontosan tudja, hogy hány selyemalsót is adott a kancellár kezébe.*
- Csiricsáré kendők. Nem tudok kiigazodni ezen a lányon.
*Határozottan örül, hogy Hubi végre nem lázadozik és akar mindenáron ellentmondani, mint egy nyolcéves. Leának meggyőződése, hogy Kagan fattya túlságosan hosszú pórázra engedte a drágalátos kancellárt, ezért ez a minősíthetetlen viselkedés. Kagannak egészen biztosan nem mondott volna ellent, ráadásul Kagan még jutalomfalatokkal és pocakvakargatással sem honorálta a fáradozásait.*
- Ezer-ezerötszáz-kétezer. Fogalmam sincsen, hogy mibe kerül egy ilyen esemény. Az arthenioriak rongyrázós népek, ez a wegtoreni is olyan piperkőc, biztosan nagy dobra akarják verni. Tudsz valamit a terveikről? Száz fehér galambot reptetnének fel? Vagy tudomisén, hogy mi a szokás.
*Hubi is egy városi piperkőc, szóval Lea úgy gondolja, hogy neki lehetnek elképzelései arról, hogy mit is akarnak ezek az esküvőjükön látni. Mármint a thargmódi részén kívül, de az nem kerül pénzbe, csak két jurta kell hozzá és egy éles kés, és ezekkel a Vashegy szolgálni tud, még bérleti díjat sem kérnek értük - mármint Hubi nyilván kérne, de erről nem ő dönt.*
- Tudakolj meg minden részletet. Azt tudom, hogy Laor lesz a leánynak apja helyett az apja.
*Végül is Lea a lány apjának a felesége, Laor Lea szeretője, tényleg szinte olyan, mintha az apja lenne. Közelebbi a kapcsolat, mintha az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi harcostársa lenne.*
- Mifelénk nem ismerik azt a gyakorlatot, hogy felbontják a házasságot. Városi hóbort ez is? A frigy, ami a szellemek színe előtt megköttetik, azt ember nem választhatja szét.
*Pedig praktikus dolog lehet, Lea nem is gondolja úgy, hogy olyan szellemek ellen való tett volna, de a szellemek amúgy is elnézőek, ha nem kerül kakukkfióka a fészekbe, akkor őket nem érdekli, hogy a házastársak már mások társaságát élvezik. Az elrendezett házasság gyakorlata a thargokoknál is ugyanúgy megvan, az ilyeneknél meg viszonylag sűrűn fordul elő, hogy a felek nem kedvelik egymást, csak kötelességtudóak. De ha már megtették azt, ami a kötelességük, akkor miért ne szórakozhatnának?*
- Igen Habrertus. Utánam veszélyes leselkedni, úgy gondolom, hogy sokkal vérmesebb vagyok, mint a kisasszonyka. Apropó, gondoskodni kell arról, hogy összerámolják a kisasszony holmiját és a kalmár házába küldjék.
*Ezt már a szobába visszatérve mondja, mikor elmerül derékig az egyik szekrényben. Hubi megszemlélheti a sok lovaglással kerekre köszörült hátsóját ezalatt.*
- Ennyi bugyogót…
*Mondja kibukkanva, egy egész csokornyit ad Hubi kezébe, lép is tovább. Hubi persze nem tudhatja, hogy ez egy teszt: Lea pontosan tudja, hogy hány selyemalsót is adott a kancellár kezébe.*
- Csiricsáré kendők. Nem tudok kiigazodni ezen a lányon.
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-06-02 18:17:45
Üzenet elküldve: 2022-06-02 18:17:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
- Óhajod szerint.
*Mit lehet erre mondani? Az nem teljesen tiszta számára, hogy miért lenne sértődés abból, ha Lea érdeklődne, de Hubi jobbnak látja ezt nem firtatni. Az persze elképzelhető, hogy a hatalom átadása-átvétele nem lenne zökkenőmentes.*
- Ez igen nagylelkű gesztus tőled.
*Hubi akkor is így gondolja ha meg van győződve róla, hogy a szellemjáró nem saját vagyonából óhajt áldozni az menyegzőre.*
- Szabad tudnom, hogy milyen nagyságrendben gondolkodhatnak a fiatalok? Hiszen a magam részéről úgy látom helyesnek, ha az általad nagyvonalúan biztosított támogatás összegét is belevesszük a szerződésbe. Persze biztos vagyok benne, hogy az esküvőre fordított aranyakat senki sem követelné vissza ha - ne adják az istenek - múlnának a lángoló érzelmek és a báró úr vagy arája azzal keresnének fel, hogy házasságukat bontsam fel.
*Megenged magának egy félmosolyt.*
- Megjegyzem, a kisasszony esetében erre már volt precedens.
*Az pedig szerencse, hogy Hubi nem ismeri Lea véleményét a pirtianesi tudósokról. Bizonyára meggyőződéses tirádában állna ki mellettük. A jó kancellár véleménye és tapasztalatai szerint kiválóan képzett elmék és nem egy akadt köztük akiknek nemcsak jól formált gondolatai, hanem más formái is lenyűgözték annak idején. Az Aenae kukkolását firtató újabb kérdésre csak széttárja a karjait.*
- Sajnos egyelőre erre nem tudok megalapozott és egzakt válasszal szolgálni. Erre a vizsgálatnak kell fényt derítenie, de sajnálattal kell mondanom, hogy a sikertelenségre is komoly esélyt látok. Könnyen elképzelhető, hogy a galád már nincs is a Vashegyen, hiszen visszatérted sok változást von maga után. Lehetséges, hogy az illető az utánad való leselkedést már túlontúl veszélyesnek érezhette és a távozás mellett döntött.
*Muszáj egy kicsit terelnie, mert Lea már-már zavaró érdeklődést mutat két aprócska, szinte jelentéktelen luk iránt és Hubi azzal is tisztában van, hogy Leának tudnia kell a személyét övező rosszindulatú és megalapozatlan pletykákról. Innen pedig csak egy lépés, hogy a maga bárdolatlan módján őt is gyanúba keverje.*
- Óhajod szerint.
*Mit lehet erre mondani? Az nem teljesen tiszta számára, hogy miért lenne sértődés abból, ha Lea érdeklődne, de Hubi jobbnak látja ezt nem firtatni. Az persze elképzelhető, hogy a hatalom átadása-átvétele nem lenne zökkenőmentes.*
- Ez igen nagylelkű gesztus tőled.
*Hubi akkor is így gondolja ha meg van győződve róla, hogy a szellemjáró nem saját vagyonából óhajt áldozni az menyegzőre.*
- Szabad tudnom, hogy milyen nagyságrendben gondolkodhatnak a fiatalok? Hiszen a magam részéről úgy látom helyesnek, ha az általad nagyvonalúan biztosított támogatás összegét is belevesszük a szerződésbe. Persze biztos vagyok benne, hogy az esküvőre fordított aranyakat senki sem követelné vissza ha - ne adják az istenek - múlnának a lángoló érzelmek és a báró úr vagy arája azzal keresnének fel, hogy házasságukat bontsam fel.
*Megenged magának egy félmosolyt.*
- Megjegyzem, a kisasszony esetében erre már volt precedens.
*Az pedig szerencse, hogy Hubi nem ismeri Lea véleményét a pirtianesi tudósokról. Bizonyára meggyőződéses tirádában állna ki mellettük. A jó kancellár véleménye és tapasztalatai szerint kiválóan képzett elmék és nem egy akadt köztük akiknek nemcsak jól formált gondolatai, hanem más formái is lenyűgözték annak idején. Az Aenae kukkolását firtató újabb kérdésre csak széttárja a karjait.*
- Sajnos egyelőre erre nem tudok megalapozott és egzakt válasszal szolgálni. Erre a vizsgálatnak kell fényt derítenie, de sajnálattal kell mondanom, hogy a sikertelenségre is komoly esélyt látok. Könnyen elképzelhető, hogy a galád már nincs is a Vashegyen, hiszen visszatérted sok változást von maga után. Lehetséges, hogy az illető az utánad való leselkedést már túlontúl veszélyesnek érezhette és a távozás mellett döntött.
*Muszáj egy kicsit terelnie, mert Lea már-már zavaró érdeklődést mutat két aprócska, szinte jelentéktelen luk iránt és Hubi azzal is tisztában van, hogy Leának tudnia kell a személyét övező rosszindulatú és megalapozatlan pletykákról. Innen pedig csak egy lépés, hogy a maga bárdolatlan módján őt is gyanúba keverje.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-31 10:55:07
Üzenet elküldve: 2022-05-31 10:55:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Lea rendes kedvében van, mert nem forgatja a szemét Hubi sértődött magyarázatára. De lám, rögtön sikerül felidéznie valami fontosat is, a fattyút bántalmazhatták, tehát vélelmezhető, hogy a báró nem valami hajbalzsammal kezelte a töredezett haját. Bár felidézve azt a nagyon furcsa artheniori estét… megeshet, hogy a wegtoreni a haját is balzsamozza, legközelebb megnézi majd a lány hajának állapotát.*
- Megköszönném, ha kinyomoznád. Ha én kérdezném erről ki, akkor még megsértődne, hogy újabb kérdésekkel akarom aláásni a szerelmüket.
*Lea ugyan továbbra sincsen meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik a nagy szerelem és nem csak érdekből köttetik a házasság, de valóban nem akar térdig gázolni az önérzetükben.*
- Gondolom, hogy a kalmár annak ellenére, hogy nem kért hozományt, nem sértődne meg, ha egy jelentős összeggel hozzájárulnék az esküvőjükhöz. Megkérlek, hogy mikor a házassági szerződést megbeszéled, akkor erről is feltétlenül tegyél említést.
*Mert ugyan mondta a fattyúnak, hogy nem kíván gonosz mostohája lenni, de nemigen hiszi, hogy elhitte volna. Illetve ha el is hitte, de hamar sokkot kapott attól, hogy Lea nem kíván uralkodni helyette.
Ha tudná, hogy Hubi kotnyeleskedéssel vádolja magában amiatt, hogy meg akar tudni mindent erről az új eljárásról. Szerencsétlen Lea honnan tudhatta volna, hogy Hubi olyasvalamit akar elétárni, amivel ő maga is csak homályos félinformációkkal rendelkezik? Talán ha felkészültebb lett volna, akkor nem érezné úgy, hogy Lea csak fogást akar rajta találni, majd ledorongolni, hogy miért is pocsék ötlet ez. És Lea száját még el sem hagyta a nagyon lesajnáló mondat: már megint ezek a pirtianesi tudósok? Hiszen olyan rendkívül fontos kutatások és konklúziók fűződnek a hozzájuk, minthogy “a szakállas férfiak vonzóbbak, mint a szakállas nők” vagy azt, hogy “tíz emberből négy az hat”, illetve hogy “az az ember, akinek nincs haja, az kopasz”. Lea igazán nyitottan állt a dologhoz, nem tudhatja, hogy Hubi megsértődött a kérdésein a saját felkészületlensége miatt.*
- És kinek állhatott érdekében a kisasszony megfigyelése? A kanján kívül.
*Ugyebár kézenfekvő lenne Hubit is idesorolni, de Leának nem áll érdekében az, hogy vérig sértse. Viszont ő ugye halott volt, szóval Hubi az, aki tudhat ellenségekről, meg egyéb kíváncsi lelkekről.*
*Lea rendes kedvében van, mert nem forgatja a szemét Hubi sértődött magyarázatára. De lám, rögtön sikerül felidéznie valami fontosat is, a fattyút bántalmazhatták, tehát vélelmezhető, hogy a báró nem valami hajbalzsammal kezelte a töredezett haját. Bár felidézve azt a nagyon furcsa artheniori estét… megeshet, hogy a wegtoreni a haját is balzsamozza, legközelebb megnézi majd a lány hajának állapotát.*
- Megköszönném, ha kinyomoznád. Ha én kérdezném erről ki, akkor még megsértődne, hogy újabb kérdésekkel akarom aláásni a szerelmüket.
*Lea ugyan továbbra sincsen meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik a nagy szerelem és nem csak érdekből köttetik a házasság, de valóban nem akar térdig gázolni az önérzetükben.*
- Gondolom, hogy a kalmár annak ellenére, hogy nem kért hozományt, nem sértődne meg, ha egy jelentős összeggel hozzájárulnék az esküvőjükhöz. Megkérlek, hogy mikor a házassági szerződést megbeszéled, akkor erről is feltétlenül tegyél említést.
*Mert ugyan mondta a fattyúnak, hogy nem kíván gonosz mostohája lenni, de nemigen hiszi, hogy elhitte volna. Illetve ha el is hitte, de hamar sokkot kapott attól, hogy Lea nem kíván uralkodni helyette.
Ha tudná, hogy Hubi kotnyeleskedéssel vádolja magában amiatt, hogy meg akar tudni mindent erről az új eljárásról. Szerencsétlen Lea honnan tudhatta volna, hogy Hubi olyasvalamit akar elétárni, amivel ő maga is csak homályos félinformációkkal rendelkezik? Talán ha felkészültebb lett volna, akkor nem érezné úgy, hogy Lea csak fogást akar rajta találni, majd ledorongolni, hogy miért is pocsék ötlet ez. És Lea száját még el sem hagyta a nagyon lesajnáló mondat: már megint ezek a pirtianesi tudósok? Hiszen olyan rendkívül fontos kutatások és konklúziók fűződnek a hozzájuk, minthogy “a szakállas férfiak vonzóbbak, mint a szakállas nők” vagy azt, hogy “tíz emberből négy az hat”, illetve hogy “az az ember, akinek nincs haja, az kopasz”. Lea igazán nyitottan állt a dologhoz, nem tudhatja, hogy Hubi megsértődött a kérdésein a saját felkészületlensége miatt.*
- És kinek állhatott érdekében a kisasszony megfigyelése? A kanján kívül.
*Ugyebár kézenfekvő lenne Hubit is idesorolni, de Leának nem áll érdekében az, hogy vérig sértse. Viszont ő ugye halott volt, szóval Hubi az, aki tudhat ellenségekről, meg egyéb kíváncsi lelkekről.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-30 18:49:49
Üzenet elküldve: 2022-05-30 18:49:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Egy pillanatig sincs meglepve, hogy Leának esze ágában sincs segíteni a munkáját.*
- Ha megengeded...
*Nem derül ki, hogy a boszorkánynak mit kéne megengednie. Valószínűleg azt, hogy Hubi a gondolataiba merülhessen. Erre szüksége is van, hiszen egy régi beszélgetést felidézni nálánál fiatalabbaknak sem megy mindig könnyen. De egy kancellár azért is kancellár, hogy a feje káptalan legyen.*
- Ha emlékezőtehetségem nem csal meg, a báró úr azért kapott birtokot, mert megmentette Artheniorban Kagaenae kisasszony életét. Amikor a kisasszony visszatért a báró úrral az átkos városból, nem bizonyult bőbeszédűnek az esettel kapcsolatban. Talán mert igen megviseltnek látszott, alighanem komolyabban bántalmazhatták. Ezért nem láttam helyénvalónak, hogy a részletek felelevenítésével szomorítsam. A szavában pedig természetesen nem kételkedtem. Amennyiben fontos, természetesen az ügylet kellő módon dokumentálásra került, és az adománylevél előkereshető az irattárból. Úgy hiszem helyesen jártam el, amikor ezt egy kisebb birtokkal javasoltam honorálni a birodalom egy értéktelenebb szegletében.
*Van valami megbántottság a hangjában. Nehezen hiszi el, hogy emiatt Lea őt akarná felelősségre vonni. Elvégre akkoriban Aenae volt a Vashegy úrnője és aki az ő életét megmenti, az igazán megérdemel ennyit. Ha Lea életét menti meg a wegtoreni, alighanem akkor sem járt volna el másként. Legfeljebb apróbb módosításokkal. Felruházta volna a bárót a néhai előnévvel, és megkapta volna az ezzel járó másfél négyzetöles földbirtokot a temetőben.*
- Természetesen amennyiben kívánod, utánajárok, hogy miben is állott a báró hőstette.
*Meghajtja magát és csak magában mondja el a szellemjárót mindenféle hálátlan dögnek. Hiszen az elmúlt napokig szinte egyedül vitte a Vashegy ügyeit és minden amit köszönetképpen kap, nem más mint epés megjegyzések. Ráadásul még abba is belekotnyeleskedik, amiben még Hubinak is el kell mélyednie. Csak nagyvonalakban ismeri az eljárást, de bizonyára talál majd könyvei között olyan kötetet, amiből a részleteket is elsajátíthatja.*
- Annyit tudunk bizonyítani ezzel, hogy az a személy a kezével illette a festményt, vagy a falat a lyukak környékén. Ez a bűnösség bizonyításához kevés lehet, mindenesetre meg kellene felelnie arra a kérdésre, hogy miért tette ezt? A gyanúba keverhetők sorában hátrébb sorolnám a szolgálókat, hiszen ők kötelességük teljesítése közben is megtehették ezt, bár kizárni nem lehet őket sem. Mindenekelőtt olyanokra gondolok, akiknek érdekükben állhatott a kisasszony titkainak kifürkészése, akik ebből hasznot húzhattak.
*Igazán szerencse, hogy Hubinak meglehetős rutinja van valódi érzései elleplezésében, így kedves, előzékeny mosollyal adhatja meg a kért felvilágosítást. Mert ezektől a nyeglén odavetett, kurta kérdésektől bárkinél elszakadhatna az a bizonyos cérna.*
- A bűntény helyszínén rögzítjük a nyomokat.
*Leára néz, mintha arra lenne kíváncsi, hogy a némber a részletek felől is érdeklődik-e? Nyakát tenné rá, hogy igen. Csak azért, hogy fárassza.*
- Ehhez igen finomra őrölt szénpor használatos... elnézésed kérem, de a technikai részleteket még nekem is át kell tanulmányoznom. Bizonyára megérted, hogy nem minden nap foglalatoskodom ilyesmivel. Az aljas tett *int a lyukak felé* elkövetésével gyanúsítható illetőktől pedig nem olyan nehéz beszerezni. Elég ha egy pohár itallal kínáljuk őket, és az árulkodó nyomokat máris begyűjthetjük a pohár faláról. Ez természetesen csak egy példa volt, számtalan más mód is elképzelhető. A minták összehasonlítására pedig az általad javasolt módszer is kitűnő. A nagyítóüveg ebben komoly segítség lehet.
*Egy pillanatig sincs meglepve, hogy Leának esze ágában sincs segíteni a munkáját.*
- Ha megengeded...
*Nem derül ki, hogy a boszorkánynak mit kéne megengednie. Valószínűleg azt, hogy Hubi a gondolataiba merülhessen. Erre szüksége is van, hiszen egy régi beszélgetést felidézni nálánál fiatalabbaknak sem megy mindig könnyen. De egy kancellár azért is kancellár, hogy a feje káptalan legyen.*
- Ha emlékezőtehetségem nem csal meg, a báró úr azért kapott birtokot, mert megmentette Artheniorban Kagaenae kisasszony életét. Amikor a kisasszony visszatért a báró úrral az átkos városból, nem bizonyult bőbeszédűnek az esettel kapcsolatban. Talán mert igen megviseltnek látszott, alighanem komolyabban bántalmazhatták. Ezért nem láttam helyénvalónak, hogy a részletek felelevenítésével szomorítsam. A szavában pedig természetesen nem kételkedtem. Amennyiben fontos, természetesen az ügylet kellő módon dokumentálásra került, és az adománylevél előkereshető az irattárból. Úgy hiszem helyesen jártam el, amikor ezt egy kisebb birtokkal javasoltam honorálni a birodalom egy értéktelenebb szegletében.
*Van valami megbántottság a hangjában. Nehezen hiszi el, hogy emiatt Lea őt akarná felelősségre vonni. Elvégre akkoriban Aenae volt a Vashegy úrnője és aki az ő életét megmenti, az igazán megérdemel ennyit. Ha Lea életét menti meg a wegtoreni, alighanem akkor sem járt volna el másként. Legfeljebb apróbb módosításokkal. Felruházta volna a bárót a néhai előnévvel, és megkapta volna az ezzel járó másfél négyzetöles földbirtokot a temetőben.*
- Természetesen amennyiben kívánod, utánajárok, hogy miben is állott a báró hőstette.
*Meghajtja magát és csak magában mondja el a szellemjárót mindenféle hálátlan dögnek. Hiszen az elmúlt napokig szinte egyedül vitte a Vashegy ügyeit és minden amit köszönetképpen kap, nem más mint epés megjegyzések. Ráadásul még abba is belekotnyeleskedik, amiben még Hubinak is el kell mélyednie. Csak nagyvonalakban ismeri az eljárást, de bizonyára talál majd könyvei között olyan kötetet, amiből a részleteket is elsajátíthatja.*
- Annyit tudunk bizonyítani ezzel, hogy az a személy a kezével illette a festményt, vagy a falat a lyukak környékén. Ez a bűnösség bizonyításához kevés lehet, mindenesetre meg kellene felelnie arra a kérdésre, hogy miért tette ezt? A gyanúba keverhetők sorában hátrébb sorolnám a szolgálókat, hiszen ők kötelességük teljesítése közben is megtehették ezt, bár kizárni nem lehet őket sem. Mindenekelőtt olyanokra gondolok, akiknek érdekükben állhatott a kisasszony titkainak kifürkészése, akik ebből hasznot húzhattak.
*Igazán szerencse, hogy Hubinak meglehetős rutinja van valódi érzései elleplezésében, így kedves, előzékeny mosollyal adhatja meg a kért felvilágosítást. Mert ezektől a nyeglén odavetett, kurta kérdésektől bárkinél elszakadhatna az a bizonyos cérna.*
- A bűntény helyszínén rögzítjük a nyomokat.
*Leára néz, mintha arra lenne kíváncsi, hogy a némber a részletek felől is érdeklődik-e? Nyakát tenné rá, hogy igen. Csak azért, hogy fárassza.*
- Ehhez igen finomra őrölt szénpor használatos... elnézésed kérem, de a technikai részleteket még nekem is át kell tanulmányoznom. Bizonyára megérted, hogy nem minden nap foglalatoskodom ilyesmivel. Az aljas tett *int a lyukak felé* elkövetésével gyanúsítható illetőktől pedig nem olyan nehéz beszerezni. Elég ha egy pohár itallal kínáljuk őket, és az árulkodó nyomokat máris begyűjthetjük a pohár faláról. Ez természetesen csak egy példa volt, számtalan más mód is elképzelhető. A minták összehasonlítására pedig az általad javasolt módszer is kitűnő. A nagyítóüveg ebben komoly segítség lehet.
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:07:02
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:07:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
- Igen, ki kéne. Ha már elmulasztottad megkérdezni tőle, hogy ugyan mire fel adunk a bárójának egy szép darabot a földjeinkből. Nem mindegy ugye, hogy letört körömről, vagy egy sárkányról van-e szó, aki elrabolta a Vashegy bájos hercegnőjét.
*Picit persze megfeddi Hubit emiatt a szerinte elég fajsúlyos mulasztás miatt, olyan kérdéseket nem tett fel, amiket fel kellett volna tenni, ha másért nem, hát a tisztánlátásért.*
- Nem hinném, hogy ez egy indiszkrét kérdés lenne, hisz nem aziránt érdeklődsz, hogy mennyire pöcörögteti meg a pöckét a wegtoreni.
*Megállja, hogy elvigyorodjon erre a gondolatra, hiszen Hubit valószínűleg tényleg jobban érdekli a pöcörögtetés, mint a sárkány karmaiból való kimenekítés. Lea arca rezzenetlen, úgyhogy Hubi akár gondolhatja is az, hogy nem erre gondol.*
- Milyen kedves a wegtorenitől.
*És megint sikerül megállnia azt, hogy egy gonosz mosoly kússzon az arcára, mikor Hubi ecsetelni kezdi, hogy ez milyen remek alkalom arra, hogy tanulmányozhassa a wegtoreni vérmérsékletet és szokásokat. Valószínűleg a tárgyalási stratégia lehet a legérdekesebb Hubi számára, hogy hogyan tudja letárgyalni azt Yezával, hogy a vörös minél előbb kibújjon a bugyogójából és sárló kanca módjára bepucsítson Hubinak. De mindezen gondolatok úgy futnak végig az agyán, hogy még egy rosszindulató szemöldökrándulást sem indikálnak.*
- Tehát úgy gondolod, hogy ha valahogyan sikerül leszednünk a falról meg a képről, netán a falat kilyukasztó furdancsról az elkövető tenyerének és ujjainak lenyomatát, akkor valakire rábizonyíthatjuk, feltéve ha megvan az ő ujjainek és tenyerének is a lenyomata, hogy ő az elkövető?
*Érdekes felvetés, valóban felkelti Lea érdeklődését. Ugyanakkor érzi, hogy vannak ezzel apróbb problémák.*
- És hogyan kerítünk gyanúsítottat? Kiket találunk gyanúsnak?
*Feltehető a kérdés persze úgy is, hogy kiket nem?*
- És mi módon tudnánk megszerezni ezeket a lenyomatokat? Hogy hasonlítjuk össze? Nagyítóüveggel?
- Igen, ki kéne. Ha már elmulasztottad megkérdezni tőle, hogy ugyan mire fel adunk a bárójának egy szép darabot a földjeinkből. Nem mindegy ugye, hogy letört körömről, vagy egy sárkányról van-e szó, aki elrabolta a Vashegy bájos hercegnőjét.
*Picit persze megfeddi Hubit emiatt a szerinte elég fajsúlyos mulasztás miatt, olyan kérdéseket nem tett fel, amiket fel kellett volna tenni, ha másért nem, hát a tisztánlátásért.*
- Nem hinném, hogy ez egy indiszkrét kérdés lenne, hisz nem aziránt érdeklődsz, hogy mennyire pöcörögteti meg a pöckét a wegtoreni.
*Megállja, hogy elvigyorodjon erre a gondolatra, hiszen Hubit valószínűleg tényleg jobban érdekli a pöcörögtetés, mint a sárkány karmaiból való kimenekítés. Lea arca rezzenetlen, úgyhogy Hubi akár gondolhatja is az, hogy nem erre gondol.*
- Milyen kedves a wegtorenitől.
*És megint sikerül megállnia azt, hogy egy gonosz mosoly kússzon az arcára, mikor Hubi ecsetelni kezdi, hogy ez milyen remek alkalom arra, hogy tanulmányozhassa a wegtoreni vérmérsékletet és szokásokat. Valószínűleg a tárgyalási stratégia lehet a legérdekesebb Hubi számára, hogy hogyan tudja letárgyalni azt Yezával, hogy a vörös minél előbb kibújjon a bugyogójából és sárló kanca módjára bepucsítson Hubinak. De mindezen gondolatok úgy futnak végig az agyán, hogy még egy rosszindulató szemöldökrándulást sem indikálnak.*
- Tehát úgy gondolod, hogy ha valahogyan sikerül leszednünk a falról meg a képről, netán a falat kilyukasztó furdancsról az elkövető tenyerének és ujjainak lenyomatát, akkor valakire rábizonyíthatjuk, feltéve ha megvan az ő ujjainek és tenyerének is a lenyomata, hogy ő az elkövető?
*Érdekes felvetés, valóban felkelti Lea érdeklődését. Ugyanakkor érzi, hogy vannak ezzel apróbb problémák.*
- És hogyan kerítünk gyanúsítottat? Kiket találunk gyanúsnak?
*Feltehető a kérdés persze úgy is, hogy kiket nem?*
- És mi módon tudnánk megszerezni ezeket a lenyomatokat? Hogy hasonlítjuk össze? Nagyítóüveggel?
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-29 10:18:14
Üzenet elküldve: 2022-05-29 10:18:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi kivételesen egyetért Leával. Elődei mindegyikének volt valami furcsa szokása. Igaz, Achim egyszerűen csak gyakorló alkoholista volt, ami szinte nem is számít devianciának. Syoud viszont egy beteg kurafi volt, akinek egész életében egyetlen jó húzása volt: Alyo. Akire a jó kancellár valóban sajnálattal gondol vissza. Nyilvánvaló, hogy ő sem kedvelte, az emberek többségéhez hasonlón félreismerte Hubit, de legalább nem éreztette vele, okosan viselkedett és olyan szép kerek feneke volt, hogy ritkaság a mai időkben.
A nagy egyetértés itt véget is érne ha tudná, hogy a szellemjáró őt is a perverzióval megvertek közé sorolja. Amit tudatlanok szexuális eltévelyedésnek mondhatnának, az kreatív újító szándék, törekvés új lehetőségek, új utak felfedezésére, bejáratására. Az ilyesmi szellem hajtja előre a tudományt, amiről az oktalanoknak fogalma sem lehet. Amit pedig kukkolásnak titulálnának rosszindulatú lelkek, azt nevezhetjük egészséges kíváncsiságnak, vagy éppen a Vashegy biztonságához örvendetes mértékben hozzájáruló éberségnek.*
- Ki kell faggatni? *hebegi most hitetlenkedve a jó kancellár, mert Lea már megint kibillentette lelki egyensúlyából. Valahogy nem tudná elképzelni, hogy keresztkérdéseket tesz fel Kagan lányának a báróhoz kapcsolódó viszonyáról, vagy bizonyos hősies tettekről. Valójában senkiről sem tudná ezt elképzelni. Egy embert kivéve.*
- Talán ha kegyeskednél ennek terhét magadra venni. *jegyzi meg kissé szemtelenül, mint akitől teljes képtelenséget kértek és most visszaüti a labdát* Úgy hiszem, hogy pozícióm nem teszi lehetővé, hogy a kisasszonyt ilyen kérdésekkel zaklassam.
*Ha nem is gondolná úgy, hogy elrúgta a pöttyöst, Hubi mégis érzi, hogy a képzeletbeli pofonládát kicsit feszegette, úgyhogy a következő résznél már élénken bólogat.*
- Az audiencia valóban igen jól sikerült. Ha megengeded, gratulálok is hozzá. A wegtoreni makacs, önfejű és ahogy pontosan fogalmaztál, tüzes fajta. A lehető legjobb hangot ütötted meg velük szemben. Jómagam mindig nagy örömmel tanulmányozom idegen népek szokásait, és mivel a báró volt szíves hozzájárulni, hogy Yeza a Vashegyen segítségemre legyen, erre módom nyilván megfigyeléseimmel bizonyára segítségedre lehetek a wegtoreni szokások, gondolkodás, tárgyalási stratégiák kiismerésében.
*Hubi elképzelhetőnek tartja, hogy Lea egy pillanatig sem lenne kíváncsi tanulmányozási módszereire melyeknek Yezát alá kívánná vetni, de ez nem számít. Ha a célt eléri, a módszerek rendszerint senkit nem érdekelnek. Ha pedig Lea az imént úgy vélte, hogy az audiencia során wegtoreni fejek voltak robbanás határán, most kancellári fők jutnak ilyen állapotba. A szellemjáró megerősíti azt, amit Hubi eddig is minimum sejtett. A lyukakat igen jó érzékkel helyezték el megfelelő ponton. Arra mondjuk pünkt kevésbé lenne kíváncsi, hogy Lea és babája miket műveltek a fal túlfelén és miként (bár szükséghelyzetben, valamint ha szépen megkérnék rá kilesné őket) de Aenae már más tészta. Fiatal, formás, bájos... tehát Hubi feje vörösödik amikor arra gondol, hogy izgalmas részletekről maradt le.*
- Pirtianes-i tudósok rájöttek, hogy azon kis redők mintázatai - melyeket bizonnyal magad is felfedeztél már az ujjaidon vagy a tenyereden - minden embernél más és más formákat mutatnak. Mondhatni egyediek, senkiével össze nem keverhetők. Ezen minták nyomai számos felületen megmaradnak, amint az már méltóztathattál észrevenni ha kezedbe vettél egy üvegpoharat például. Ezen nyomokat megfelelő eljárások segítségével rögzíteni lehet, majd ezeket összehasonlítva a bűntett lehetséges elkövetőinek kezéről vett mintákkal, nagy biztonsággal be lehet azonosítani a gaztevőt. Mint említettem volt, az eljárás teljesen biztonságos, a nyomrögzítés különféle porok és viaszok segítségével történik.
*Hubi itt nem említi meg, bizonyára feledékenységből, hogy elméleti síkon ismeri a módszert, gyakorlatban még sohasem alkalmazta. De miért is terhelné ilyen jelentéktelen részletkérdéssel Leát? Lehet-e bárkiben is szemernyi kétely, hogy nem sikerülne neki? Így persze előfordulhatna, hogy saját ujjnyomait rögzítené a helyszínen. No de ki venné észre, ha merő véletlenségből pont azokat maszatolná el?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.29 10:18:39
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi kivételesen egyetért Leával. Elődei mindegyikének volt valami furcsa szokása. Igaz, Achim egyszerűen csak gyakorló alkoholista volt, ami szinte nem is számít devianciának. Syoud viszont egy beteg kurafi volt, akinek egész életében egyetlen jó húzása volt: Alyo. Akire a jó kancellár valóban sajnálattal gondol vissza. Nyilvánvaló, hogy ő sem kedvelte, az emberek többségéhez hasonlón félreismerte Hubit, de legalább nem éreztette vele, okosan viselkedett és olyan szép kerek feneke volt, hogy ritkaság a mai időkben.
A nagy egyetértés itt véget is érne ha tudná, hogy a szellemjáró őt is a perverzióval megvertek közé sorolja. Amit tudatlanok szexuális eltévelyedésnek mondhatnának, az kreatív újító szándék, törekvés új lehetőségek, új utak felfedezésére, bejáratására. Az ilyesmi szellem hajtja előre a tudományt, amiről az oktalanoknak fogalma sem lehet. Amit pedig kukkolásnak titulálnának rosszindulatú lelkek, azt nevezhetjük egészséges kíváncsiságnak, vagy éppen a Vashegy biztonságához örvendetes mértékben hozzájáruló éberségnek.*
- Ki kell faggatni? *hebegi most hitetlenkedve a jó kancellár, mert Lea már megint kibillentette lelki egyensúlyából. Valahogy nem tudná elképzelni, hogy keresztkérdéseket tesz fel Kagan lányának a báróhoz kapcsolódó viszonyáról, vagy bizonyos hősies tettekről. Valójában senkiről sem tudná ezt elképzelni. Egy embert kivéve.*
- Talán ha kegyeskednél ennek terhét magadra venni. *jegyzi meg kissé szemtelenül, mint akitől teljes képtelenséget kértek és most visszaüti a labdát* Úgy hiszem, hogy pozícióm nem teszi lehetővé, hogy a kisasszonyt ilyen kérdésekkel zaklassam.
*Ha nem is gondolná úgy, hogy elrúgta a pöttyöst, Hubi mégis érzi, hogy a képzeletbeli pofonládát kicsit feszegette, úgyhogy a következő résznél már élénken bólogat.*
- Az audiencia valóban igen jól sikerült. Ha megengeded, gratulálok is hozzá. A wegtoreni makacs, önfejű és ahogy pontosan fogalmaztál, tüzes fajta. A lehető legjobb hangot ütötted meg velük szemben. Jómagam mindig nagy örömmel tanulmányozom idegen népek szokásait, és mivel a báró volt szíves hozzájárulni, hogy Yeza a Vashegyen segítségemre legyen, erre módom nyilván megfigyeléseimmel bizonyára segítségedre lehetek a wegtoreni szokások, gondolkodás, tárgyalási stratégiák kiismerésében.
*Hubi elképzelhetőnek tartja, hogy Lea egy pillanatig sem lenne kíváncsi tanulmányozási módszereire melyeknek Yezát alá kívánná vetni, de ez nem számít. Ha a célt eléri, a módszerek rendszerint senkit nem érdekelnek. Ha pedig Lea az imént úgy vélte, hogy az audiencia során wegtoreni fejek voltak robbanás határán, most kancellári fők jutnak ilyen állapotba. A szellemjáró megerősíti azt, amit Hubi eddig is minimum sejtett. A lyukakat igen jó érzékkel helyezték el megfelelő ponton. Arra mondjuk pünkt kevésbé lenne kíváncsi, hogy Lea és babája miket műveltek a fal túlfelén és miként (bár szükséghelyzetben, valamint ha szépen megkérnék rá kilesné őket) de Aenae már más tészta. Fiatal, formás, bájos... tehát Hubi feje vörösödik amikor arra gondol, hogy izgalmas részletekről maradt le.*
- Pirtianes-i tudósok rájöttek, hogy azon kis redők mintázatai - melyeket bizonnyal magad is felfedeztél már az ujjaidon vagy a tenyereden - minden embernél más és más formákat mutatnak. Mondhatni egyediek, senkiével össze nem keverhetők. Ezen minták nyomai számos felületen megmaradnak, amint az már méltóztathattál észrevenni ha kezedbe vettél egy üvegpoharat például. Ezen nyomokat megfelelő eljárások segítségével rögzíteni lehet, majd ezeket összehasonlítva a bűntett lehetséges elkövetőinek kezéről vett mintákkal, nagy biztonsággal be lehet azonosítani a gaztevőt. Mint említettem volt, az eljárás teljesen biztonságos, a nyomrögzítés különféle porok és viaszok segítségével történik.
*Hubi itt nem említi meg, bizonyára feledékenységből, hogy elméleti síkon ismeri a módszert, gyakorlatban még sohasem alkalmazta. De miért is terhelné ilyen jelentéktelen részletkérdéssel Leát? Lehet-e bárkiben is szemernyi kétely, hogy nem sikerülne neki? Így persze előfordulhatna, hogy saját ujjnyomait rögzítené a helyszínen. No de ki venné észre, ha merő véletlenségből pont azokat maszatolná el?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.29 10:18:39
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-27 11:41:02
Üzenet elküldve: 2022-05-27 11:41:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Valószínűleg a thargokban lehet valami, ami furcsa szokások kialakulásához vezet. Ott van például Syoud, a “selfpocsíkoló”, az sem bírta megállni, hogy anélkül menjen el egy nőstény mellett, hogy de csonkítsa, pocsíkolja és ölje meg. Ráadásul nem feltétlenül ez volt a sorrend. De a vaserdő azért olyan burjánzó, mert az ott elkapart nőstények tetemei táplálják. Kagan a megalomániás volt, minden tekintetben. Hubi elődei közül az egyiknek szintén érdekes szexuális preferenciákkal bírt, a másik meg halálra itta magát. Az alkohollal Waldrannak is komoly problémái vannak. És akkor itt van Hubi, aki szintén rendelkezik egy fura perverzióval - de az vesse rá az első követ, aki még nem próbált furaságokat életében -, ráadásul még kukkoló is. Hogy bugyigyűjtő-e az most nem derül ki. Leában mondjuk lehetett volna annyi tapintat, hogy nem ejti kísértésbe a kancellárt azzal, hogy ő maga szedi ki az inkriminált ruhadarabokat a lyukakból.*
- Ki kell faggatni a körülményekről.
*Mert ha tényleg csak annyi, hogy egy kiváló olajat ajánlott a töredezett hajvégeire, akkor komolyan el kell beszélgetni azzal a lánnyal.*
- Feltűnően hűvös, mi? Azt hittem, hogy a wegtoreni tüzes fajta, mint Yeza is. Bár az audiencián volt egy pillanat, mikor azt hittem, hogy fel fog robbanni a feje. Azt hiszem, hogy komolyan megdolgoztattam valamennyi idegszálát és arcizmát.
*Nem mintha Lea szeretne megalázni másokat, jó picit talán élvezi, ahogyan kiborulnak, de alapvetően csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból, bebizonyítani elsősorban Laornak, hogy az üzleti érdekek mentén mozog a házasság és az érzelmek sokadrangúak. De úgy tűnik, hogy kivételesen Laornak volt igaza. Vagy az is lehet, hogy a wegtoreni kiválóan színlel bármely érzelmet. De ha így is van, hát majd kordában tartják.
Kimennek a másik oldalra, hogy megszemléljék a lyukak túloldalát. Lea elgondolkodik azon, hogy ez a beugró mindig itt volt? Bizonyára. Talán állt itt azelőtt valami tharg-faragvány, csak Kagan vagy esetleg a fattya eltüntette. Vagy Hubi. Mindegy is. Azért Lea kipróbálja a kémlelőlukakat.*
- Hát. Csak azt nem tudta kilesni az emberünk, ha valami teljes sötétségben történt odabent.
*Állapítja meg félhangosan, közben pedig gyorsan végiggondolja az összes pózt, amit Laorral ma kipróbáltak és arra jut, hogy nemigen volt olyan testrészük, amit a kukkoló ne vethetett volna alá alapos mustrának.*
- És mi is ez a módszer pontosan?
*Valószínűleg a thargokban lehet valami, ami furcsa szokások kialakulásához vezet. Ott van például Syoud, a “selfpocsíkoló”, az sem bírta megállni, hogy anélkül menjen el egy nőstény mellett, hogy de csonkítsa, pocsíkolja és ölje meg. Ráadásul nem feltétlenül ez volt a sorrend. De a vaserdő azért olyan burjánzó, mert az ott elkapart nőstények tetemei táplálják. Kagan a megalomániás volt, minden tekintetben. Hubi elődei közül az egyiknek szintén érdekes szexuális preferenciákkal bírt, a másik meg halálra itta magát. Az alkohollal Waldrannak is komoly problémái vannak. És akkor itt van Hubi, aki szintén rendelkezik egy fura perverzióval - de az vesse rá az első követ, aki még nem próbált furaságokat életében -, ráadásul még kukkoló is. Hogy bugyigyűjtő-e az most nem derül ki. Leában mondjuk lehetett volna annyi tapintat, hogy nem ejti kísértésbe a kancellárt azzal, hogy ő maga szedi ki az inkriminált ruhadarabokat a lyukakból.*
- Ki kell faggatni a körülményekről.
*Mert ha tényleg csak annyi, hogy egy kiváló olajat ajánlott a töredezett hajvégeire, akkor komolyan el kell beszélgetni azzal a lánnyal.*
- Feltűnően hűvös, mi? Azt hittem, hogy a wegtoreni tüzes fajta, mint Yeza is. Bár az audiencián volt egy pillanat, mikor azt hittem, hogy fel fog robbanni a feje. Azt hiszem, hogy komolyan megdolgoztattam valamennyi idegszálát és arcizmát.
*Nem mintha Lea szeretne megalázni másokat, jó picit talán élvezi, ahogyan kiborulnak, de alapvetően csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból, bebizonyítani elsősorban Laornak, hogy az üzleti érdekek mentén mozog a házasság és az érzelmek sokadrangúak. De úgy tűnik, hogy kivételesen Laornak volt igaza. Vagy az is lehet, hogy a wegtoreni kiválóan színlel bármely érzelmet. De ha így is van, hát majd kordában tartják.
Kimennek a másik oldalra, hogy megszemléljék a lyukak túloldalát. Lea elgondolkodik azon, hogy ez a beugró mindig itt volt? Bizonyára. Talán állt itt azelőtt valami tharg-faragvány, csak Kagan vagy esetleg a fattya eltüntette. Vagy Hubi. Mindegy is. Azért Lea kipróbálja a kémlelőlukakat.*
- Hát. Csak azt nem tudta kilesni az emberünk, ha valami teljes sötétségben történt odabent.
*Állapítja meg félhangosan, közben pedig gyorsan végiggondolja az összes pózt, amit Laorral ma kipróbáltak és arra jut, hogy nemigen volt olyan testrészük, amit a kukkoló ne vethetett volna alá alapos mustrának.*
- És mi is ez a módszer pontosan?
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-25 17:51:20
Üzenet elküldve: 2022-05-25 17:51:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Ha tudná, hogy Lea miket gondol róla, minden bizonnyal igen fel lenne indulva. Még hogy öleb! Ő! De sajnos a gondolatolvasás nem tartozik erősségei közé, így most csak bólogat arra, hogy a kényes kelméket a városi népek preferálják. Annál inkább egyetért ezzel, mert a Vashegyen - mindenféle részlehajlás nélkül állapíthatja meg - ő öltözik egyedül stílusosan. És bólogat azért is, mert miután megtudta, pontosabban Lea utalt rá, hogy a selyemholmik Aenae tulajdonába tartoznak, esetleg mégis megtartaná őket. De most mondja azt, hogy vizsgálatokat kell végeznie rajtuk, hátha a semmirekellő valami nyomot hagyott rajta? Lea átlátna a dolgon. Sajnos eszes nő. És most már zsebre sem vághatja csak úgy. No nem baj, majd legközelebb.*
- Persze, persze...
*Lea visszatérte óta kissé felgyorsultak az események és ezek még a rutinos kancellárt is megzavarhatták.*
- Sajnos a részletekkel én sem vagyok tisztában, a kisasszony ebben a kérdésben nem mutatkozott túl közlékenynek.
*Sokkal többet ő sem tud az esetről, csupán annyit, hogy Aenae-t egyszer a báró mentette meg. De azért eszébe jut még valami.*
- Nem tudom, hogy egyáltalán szóra érdemes-e... *kezdi, mintha maga sem lenne biztos benne, hogy van relevanciája annak ami eszébe jutott. De inkább csak arról van szó, hogy nem akarja nem megragadni azt a mentőövet, amit Lea dobott neki. Talán nem is gondolva arra, hogy a kancellár számára ez menekvés lehet kellemetlen kérdések elől.*
- Emlékszem egy napra a hivatalomban. Bizony, jó ideje már annak is. Talán akkor találkoztam első ízben a báró úrral, és a kisasszony nem sokkal előtte mesélhetett a báró hőstettéről. Bizonyára ezért is maradt meg bennem annyira az a pillanat, ahogy láttam őket egymás mellett ülve. A kisasszonyról sütött, hogy mennyire csodálattal tekint a férfire, míg amaz feltűnően hűvös volt. Elképzelhető, hogy a kettejük viszonya még mindig ezzel a kettősséggel jellemezhető?
*Persze, hogy nem Cha'yss akart kémkedni kedvese után, és az is magától értetődik, hogy Hubinak sem elsődleges érdeke ráterelni a gyanút. De ez még mindig jobb, mint ha őt vonnák felelősségre. Különben is, úgy véli, hogy a wegtorenit könnyebben kivakarhatná a vádból, mint saját magát.*
- Kiváló ötlet! *mosolyodik el Lea ötletére úgy, mintha ez neki nem juthatott volna eszébe. Eszébe jutott, csak nem akarta froszírozni a dolgot. De most már muszáj lesz megnézni a másik oldalt is. Amikor pedig odaérnek, azt láthatják, hogy az emeleten ott van egy kis beugró, ahol a leselkedő egészen jól el tud tűnni a kíváncsi szemek elől. Ebben segítségére lehet, hogy napnyugta után erős félhomály uralkodik errefelé és a csizmás lábak lépteinek zaja is előre jelezhetné, ha valaki közeledik. Mert, ugye, senki sem mászkál mezétláb a hideg grádicsokon. Hubi még egy függönnyel is el óhajtotta takarni a beugrót, belsőépítészeti és ízlésbeli okokra hivatkozva és most igen örül, hogy erre nem volt ideje. Akkor elég nehéz lenne tagadnia.*
- Áhá! *mutat diadallal az apró fülkére, amiben egy ember éppen elférhet* Ravasz a gazfickó. Itt szinte észrevétlen meglapulhatott, és míg ő mindent láthatott és hallhatott, őt senki sem.
*Pontosabban láthatott volna, mert Hubi mély fájdalmára nem volt alkalma megtapasztalni a rejtett hely adottságait.*
- Sajnos ebből sem tudnunk meg sokat a galád személyről. *sóhajt, miután futólag átvizsgálta a helyet* Ugyanakkor van egy módszer, amivel még Pritianes-ben találkoztam. Igaz, az eljárás messze nem tökéletes, továbbá legalább egy gyanúsítottra szükség van, hogy elvégezhető legyen, de úgy vélem, hogy egy próbát megérne a cél érdekében.
*Finoman elmosolyodik, eszébe jutva, hogy a pirtianes-i módszereket nem mindenhol tartják elfogadhatónak.*
- Biztosíthatlak, hogy az eljárás fájdalommentes és senki sem szenved károsodást.
*Ha tudná, hogy Lea miket gondol róla, minden bizonnyal igen fel lenne indulva. Még hogy öleb! Ő! De sajnos a gondolatolvasás nem tartozik erősségei közé, így most csak bólogat arra, hogy a kényes kelméket a városi népek preferálják. Annál inkább egyetért ezzel, mert a Vashegyen - mindenféle részlehajlás nélkül állapíthatja meg - ő öltözik egyedül stílusosan. És bólogat azért is, mert miután megtudta, pontosabban Lea utalt rá, hogy a selyemholmik Aenae tulajdonába tartoznak, esetleg mégis megtartaná őket. De most mondja azt, hogy vizsgálatokat kell végeznie rajtuk, hátha a semmirekellő valami nyomot hagyott rajta? Lea átlátna a dolgon. Sajnos eszes nő. És most már zsebre sem vághatja csak úgy. No nem baj, majd legközelebb.*
- Persze, persze...
*Lea visszatérte óta kissé felgyorsultak az események és ezek még a rutinos kancellárt is megzavarhatták.*
- Sajnos a részletekkel én sem vagyok tisztában, a kisasszony ebben a kérdésben nem mutatkozott túl közlékenynek.
*Sokkal többet ő sem tud az esetről, csupán annyit, hogy Aenae-t egyszer a báró mentette meg. De azért eszébe jut még valami.*
- Nem tudom, hogy egyáltalán szóra érdemes-e... *kezdi, mintha maga sem lenne biztos benne, hogy van relevanciája annak ami eszébe jutott. De inkább csak arról van szó, hogy nem akarja nem megragadni azt a mentőövet, amit Lea dobott neki. Talán nem is gondolva arra, hogy a kancellár számára ez menekvés lehet kellemetlen kérdések elől.*
- Emlékszem egy napra a hivatalomban. Bizony, jó ideje már annak is. Talán akkor találkoztam első ízben a báró úrral, és a kisasszony nem sokkal előtte mesélhetett a báró hőstettéről. Bizonyára ezért is maradt meg bennem annyira az a pillanat, ahogy láttam őket egymás mellett ülve. A kisasszonyról sütött, hogy mennyire csodálattal tekint a férfire, míg amaz feltűnően hűvös volt. Elképzelhető, hogy a kettejük viszonya még mindig ezzel a kettősséggel jellemezhető?
*Persze, hogy nem Cha'yss akart kémkedni kedvese után, és az is magától értetődik, hogy Hubinak sem elsődleges érdeke ráterelni a gyanút. De ez még mindig jobb, mint ha őt vonnák felelősségre. Különben is, úgy véli, hogy a wegtorenit könnyebben kivakarhatná a vádból, mint saját magát.*
- Kiváló ötlet! *mosolyodik el Lea ötletére úgy, mintha ez neki nem juthatott volna eszébe. Eszébe jutott, csak nem akarta froszírozni a dolgot. De most már muszáj lesz megnézni a másik oldalt is. Amikor pedig odaérnek, azt láthatják, hogy az emeleten ott van egy kis beugró, ahol a leselkedő egészen jól el tud tűnni a kíváncsi szemek elől. Ebben segítségére lehet, hogy napnyugta után erős félhomály uralkodik errefelé és a csizmás lábak lépteinek zaja is előre jelezhetné, ha valaki közeledik. Mert, ugye, senki sem mászkál mezétláb a hideg grádicsokon. Hubi még egy függönnyel is el óhajtotta takarni a beugrót, belsőépítészeti és ízlésbeli okokra hivatkozva és most igen örül, hogy erre nem volt ideje. Akkor elég nehéz lenne tagadnia.*
- Áhá! *mutat diadallal az apró fülkére, amiben egy ember éppen elférhet* Ravasz a gazfickó. Itt szinte észrevétlen meglapulhatott, és míg ő mindent láthatott és hallhatott, őt senki sem.
*Pontosabban láthatott volna, mert Hubi mély fájdalmára nem volt alkalma megtapasztalni a rejtett hely adottságait.*
- Sajnos ebből sem tudnunk meg sokat a galád személyről. *sóhajt, miután futólag átvizsgálta a helyet* Ugyanakkor van egy módszer, amivel még Pritianes-ben találkoztam. Igaz, az eljárás messze nem tökéletes, továbbá legalább egy gyanúsítottra szükség van, hogy elvégezhető legyen, de úgy vélem, hogy egy próbát megérne a cél érdekében.
*Finoman elmosolyodik, eszébe jutva, hogy a pirtianes-i módszereket nem mindenhol tartják elfogadhatónak.*
- Biztosíthatlak, hogy az eljárás fájdalommentes és senki sem szenved károsodást.
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-25 14:26:54
Üzenet elküldve: 2022-05-25 14:26:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Leának valóban nem kenyere az alakoskodás, viszont szereti magáról azt hinni, hogy jó emberismerő és mint olyan, tisztában van vele, hogy kell a dicséret a Hubi-féléknek. Mint az ölebeknek a jutalomfalat. Majdnem elmosolyodik a gondolatra, hogy Hubi tulajdonképpen a Vashegy urainak - jelenleg úrnőinek - ölebe, dobnak neki néha valami finomságot és olykor megvakargatják a hasát. Szerencsére Lea tökéletesen ura az arcizmainak, de még a szeme csillanásának is, szóval nem érheti a vád, hogy az imént méltatott kancelláron élcelődne. Bólint, túl sok jutalomfalattal nem szabad tömni az ebet, még elhízna.
Lea nem pirulós szűzlány már, így aztán a legkevésbé sem hozza zavarba az a tény, hogy milyen állapotban van a helyiség. Végül is az élvezettől hangosan sikoltozott is - és amiatt sem pironkodott -, azok után meg hogyan lehetne vasalt a lepedő?! A lyukakba tömködött alsóneműk iránt is teljesen közömbös, de Hubi látszólagos zavara szórakoztatja, mikor kihúzkodja őket a lyukakból.*
- A finom holmi a városiak hóbortja.
*Mondja mindezt úgy, mintha nem lenne baromi háklis arra, hogy minden nap tiszta alsót húzzon és egyáltalán nincsenek ellenére az ilyen finom anyagok sem. Vajon Hubi nemcsak kukkoló, de az ilyen holmikat is gyűjti? Ez a gondolat csak egy kis szórakozás ebben a nagyon “komoly” ügyben. Ráadásul úgy szorongatja, mintha nem lenne holnap.
Persze nem várták, hogy az elkövető letette a névjegyét, de annyi bizonyos, hogy azok a lyukak látszólag pont megfelelő magasságban vannak Hubinak. Aki Lea ezen megállapításával egyidőben dönt úgy, hogy bebizonyítja azt, hogy csak kukkoló, de nem gyűjtögető - vagy nem ilyen nyíltan az.*
- Kancellárom, te is tudod, hogy csak egy napja ismerem. Még annyi sem. Annyit tudok róla, amit te elmondtál, meg amit ő mondott el magáról. Nyilván nem számolt be az esetleges ellenségeiről. Annyit tudok, hogy a wegtoreni fickója megmentette az életét, de ennek a hősies tettnek a részleteit nem ismertette. Te tudsz erről konkrétabbat?
*Lehet, hogy csak nagyon elalélt egy pocsolya partján és a wegtoreni leterítette elé a köpenyét? Nem, ennél talán egy kicsit komolyabb, ennyiért még egy nagyon szerelmes csitri sem adna ajándékba egy csinos házikót.*
- Hát, ha a Kalmár figyeltette, mikor épp artheniori ügyeit intézte? Tudod, hogy ne kerüljön kakukkfióka a fészekbe.
*Ezt Lea kevéssé tartja valószínűnek, de csak dob már egy csontot Hubinak, amin elrágódhat. Aztán ha ügyes elmélettel áll elő, akkor jöhet a jutalomfalat is.*
- Esetleg megnézzük a másik oldalát is?
*Leának valóban nem kenyere az alakoskodás, viszont szereti magáról azt hinni, hogy jó emberismerő és mint olyan, tisztában van vele, hogy kell a dicséret a Hubi-féléknek. Mint az ölebeknek a jutalomfalat. Majdnem elmosolyodik a gondolatra, hogy Hubi tulajdonképpen a Vashegy urainak - jelenleg úrnőinek - ölebe, dobnak neki néha valami finomságot és olykor megvakargatják a hasát. Szerencsére Lea tökéletesen ura az arcizmainak, de még a szeme csillanásának is, szóval nem érheti a vád, hogy az imént méltatott kancelláron élcelődne. Bólint, túl sok jutalomfalattal nem szabad tömni az ebet, még elhízna.
Lea nem pirulós szűzlány már, így aztán a legkevésbé sem hozza zavarba az a tény, hogy milyen állapotban van a helyiség. Végül is az élvezettől hangosan sikoltozott is - és amiatt sem pironkodott -, azok után meg hogyan lehetne vasalt a lepedő?! A lyukakba tömködött alsóneműk iránt is teljesen közömbös, de Hubi látszólagos zavara szórakoztatja, mikor kihúzkodja őket a lyukakból.*
- A finom holmi a városiak hóbortja.
*Mondja mindezt úgy, mintha nem lenne baromi háklis arra, hogy minden nap tiszta alsót húzzon és egyáltalán nincsenek ellenére az ilyen finom anyagok sem. Vajon Hubi nemcsak kukkoló, de az ilyen holmikat is gyűjti? Ez a gondolat csak egy kis szórakozás ebben a nagyon “komoly” ügyben. Ráadásul úgy szorongatja, mintha nem lenne holnap.
Persze nem várták, hogy az elkövető letette a névjegyét, de annyi bizonyos, hogy azok a lyukak látszólag pont megfelelő magasságban vannak Hubinak. Aki Lea ezen megállapításával egyidőben dönt úgy, hogy bebizonyítja azt, hogy csak kukkoló, de nem gyűjtögető - vagy nem ilyen nyíltan az.*
- Kancellárom, te is tudod, hogy csak egy napja ismerem. Még annyi sem. Annyit tudok róla, amit te elmondtál, meg amit ő mondott el magáról. Nyilván nem számolt be az esetleges ellenségeiről. Annyit tudok, hogy a wegtoreni fickója megmentette az életét, de ennek a hősies tettnek a részleteit nem ismertette. Te tudsz erről konkrétabbat?
*Lehet, hogy csak nagyon elalélt egy pocsolya partján és a wegtoreni leterítette elé a köpenyét? Nem, ennél talán egy kicsit komolyabb, ennyiért még egy nagyon szerelmes csitri sem adna ajándékba egy csinos házikót.*
- Hát, ha a Kalmár figyeltette, mikor épp artheniori ügyeit intézte? Tudod, hogy ne kerüljön kakukkfióka a fészekbe.
*Ezt Lea kevéssé tartja valószínűnek, de csak dob már egy csontot Hubinak, amin elrágódhat. Aztán ha ügyes elmélettel áll elő, akkor jöhet a jutalomfalat is.*
- Esetleg megnézzük a másik oldalát is?
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:40:43
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:40:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Hubi minden ellenérzése dacára meg van győződve róla, hogy Leának számos erénye van. A képmutatást eddig nem sorolta volna ezek közé, így most kissé meg van lepve. Ami kezdi szerfelett zavarni. Újabban a szellemjáró lépten-nyomon meglepi valamivel, és a jó kancellár az ilyesmit nem szereti. Tehát Hubi eddig úgy vélte, hogy Leától idegen az alakoskodás, de lehet, hogy ezt a véleményét felül kell vizsgálnia. Ugyanis a nő éppen hájjal kenegeti a lelkét. A vashegyi bürokrácia fejének éppen az elismerés hiányzott legjobban, és a göndör hajú mintha ráérzett volna erre, Hubi fontosságát hangsúlyozza. Mivel az ilyesmi errefelé eddig egyáltalán nem volt szokásos, minimum gyanús a dolog. Ettől függetlenül persze a jólesik a kancellárnak.*
- Mindennél többet jelent számomra, ha szolgálataim a Vashegy értékesnek találja.
*Furcsa, hogy Hubi eddig azt sérelmezte leginkább, persze csak magában, hogy a thargok képtelenek felismerni: nélküle moccanni sem bírnának. Lea megteszi az első lépést a helyes úton, és mégsem tud ennek maradéktalanul örülni. Lehet, hogy muszáj lesz elgondolkodnia azon, hogy az örökös gyanakvás is megkeserítheti az életét.
Belépve a vizsgálandó helyiségbe egy aprócska aggodalma szertefoszlik. Az ismeretlen gonosztevő ide nem jutott be, hogy alaptalan rágalmait itt is megismételje. Hubi kis mosolya viszont nemcsak ennek szól, hanem a szoba állapotának is. Tudomása szerint Aenae jelenleg nem tartózkodik Amon Ruadh-on, viszont a berendezés, főleg az ágy állapota arra utal, hogy rajta kívül más is igénybe vette azt. Leán kívül ezt másról nem feltételezné. Akkor pedig vagy gyermeki örömmel ugrált a nyoszolyán, vagy más szabadidős tevékenységet végzett ott, minden bizonnyal a szeretőjével. Hubi pedig bizonyos tekintetben olyan, mint egy vérbeli műgyűjtő. Lehet, hogy egy alkotás nem nyeri meg a tetszését, nem ízlése szerint való, de képes felismerni a benne rejlő értéket és kollekciójában akarja tudni. Lefordítva: a szellemjáró nem az a nő aki után a jó kancellár nyála csorogna, de most mégis fájlalja valamennyire, hogy kellő időben nem tartózkodott a lyukak túlfelén. Melyek most valami textillel be vannak tömködve. Mikor megkezdi a vizsgálatot és közelebbről szemügyre veszi azokat kiderül, hogy finom női alsóneműkről van szó. Úgy látszik, hogy felismerhették a lukak rendeltetését. Bizonyára vannak olyanok is, akik a bugyogóknak örülnének. Hubihoz hasonló gyűjtők, de a kancellár ezt a feltételezést felháborodva utasítaná vissza. Ilyesféle fertelmes perverzióktól ő tartózkodik.*
- Ha megengeded...
*Amennyiben Lea nem tiltakozik, óvatosan ki is cibálja a bugyogókat, még el is vörösödik közben. Mint aki szégyenletesnek és kínosnak érzi, hogy a nagy- vagy kisasszony intim ruhadarabjait érinteni meri. Megpróbál belesni a lyukakon, persze csak sötétséget talál a másik oldalon.*
- Ez sajnos nem árul el sokat. *fordul meg, miután megszemlélte a tetthelyet* Úgy látom, hogy az elkövető nem hagyott maga után árulkodó nyomokat. Persze arra aligha számíthattunk, hogy itt leljük a gazember névkártyáját.
*Most veszi észre, hogy - mit adnak az istenek! - a bugyogókat még mindig kezében gyűrögeti, zavart mosollyal teszi le őket az ágyra.*
- Így e nyílások rendeltetését sem tudjuk egyelőre megállapítani. Viszont az erősen gyanítható, hogy aki ezeket készítette vagy készíttette, a szoba tulajdonosának titkait akarta kifürkészni. A kérdés az, hogy ez téged takar, vagy a kisasszonyt. Mivel úgy gondolom, hogy szerencsés visszatérted óta kevés idő telt el, valamint szem előtt tartva azt a tényt, hogy a kisasszonynak ajándékozott festményt használta álcának, feltételezhető, hogy Kagaenae kisasszony volt a célpont.
*Elgondolkodva simogatja a szakállát.*
- Ha szabad pár kérdéssel háborgassalak... mennyire ismered a kisasszonyt? Tudsz-e róla, hogy ellenségei lennének? Kicsit tágabb összefüggésben vizsgálva a kérdést: elképzelhetőnek tartod-e, hogy a Vashegy ellenségei közül vetemedett valaki ilyen merészségre, hogy Thargarodon kémkedjen a Vashegy első embere után, függetlenül attól, hogy az kicsoda?
*Hubi úgy véli helyesnek, ha arra koncentrálnak, hogy valami politikai játszma része lehet a falon éktelenkedő két nyílás. Éppenséggel könnyen elképzelhető ez is. Persze amilyen szerencséje van mostanában, és amennyi meglepetéssel Lea újabban szolgál számára, a göndör felemlegetheti azokat a visszataszító pletykákat is, melyek a jó kancellárról terjengenek alantas körökben. Arra is fel kell készülni, hogy egy ilyen gyanúsításra választ adjon. Kellően megbántva, természetesen.*
*Hubi minden ellenérzése dacára meg van győződve róla, hogy Leának számos erénye van. A képmutatást eddig nem sorolta volna ezek közé, így most kissé meg van lepve. Ami kezdi szerfelett zavarni. Újabban a szellemjáró lépten-nyomon meglepi valamivel, és a jó kancellár az ilyesmit nem szereti. Tehát Hubi eddig úgy vélte, hogy Leától idegen az alakoskodás, de lehet, hogy ezt a véleményét felül kell vizsgálnia. Ugyanis a nő éppen hájjal kenegeti a lelkét. A vashegyi bürokrácia fejének éppen az elismerés hiányzott legjobban, és a göndör hajú mintha ráérzett volna erre, Hubi fontosságát hangsúlyozza. Mivel az ilyesmi errefelé eddig egyáltalán nem volt szokásos, minimum gyanús a dolog. Ettől függetlenül persze a jólesik a kancellárnak.*
- Mindennél többet jelent számomra, ha szolgálataim a Vashegy értékesnek találja.
*Furcsa, hogy Hubi eddig azt sérelmezte leginkább, persze csak magában, hogy a thargok képtelenek felismerni: nélküle moccanni sem bírnának. Lea megteszi az első lépést a helyes úton, és mégsem tud ennek maradéktalanul örülni. Lehet, hogy muszáj lesz elgondolkodnia azon, hogy az örökös gyanakvás is megkeserítheti az életét.
Belépve a vizsgálandó helyiségbe egy aprócska aggodalma szertefoszlik. Az ismeretlen gonosztevő ide nem jutott be, hogy alaptalan rágalmait itt is megismételje. Hubi kis mosolya viszont nemcsak ennek szól, hanem a szoba állapotának is. Tudomása szerint Aenae jelenleg nem tartózkodik Amon Ruadh-on, viszont a berendezés, főleg az ágy állapota arra utal, hogy rajta kívül más is igénybe vette azt. Leán kívül ezt másról nem feltételezné. Akkor pedig vagy gyermeki örömmel ugrált a nyoszolyán, vagy más szabadidős tevékenységet végzett ott, minden bizonnyal a szeretőjével. Hubi pedig bizonyos tekintetben olyan, mint egy vérbeli műgyűjtő. Lehet, hogy egy alkotás nem nyeri meg a tetszését, nem ízlése szerint való, de képes felismerni a benne rejlő értéket és kollekciójában akarja tudni. Lefordítva: a szellemjáró nem az a nő aki után a jó kancellár nyála csorogna, de most mégis fájlalja valamennyire, hogy kellő időben nem tartózkodott a lyukak túlfelén. Melyek most valami textillel be vannak tömködve. Mikor megkezdi a vizsgálatot és közelebbről szemügyre veszi azokat kiderül, hogy finom női alsóneműkről van szó. Úgy látszik, hogy felismerhették a lukak rendeltetését. Bizonyára vannak olyanok is, akik a bugyogóknak örülnének. Hubihoz hasonló gyűjtők, de a kancellár ezt a feltételezést felháborodva utasítaná vissza. Ilyesféle fertelmes perverzióktól ő tartózkodik.*
- Ha megengeded...
*Amennyiben Lea nem tiltakozik, óvatosan ki is cibálja a bugyogókat, még el is vörösödik közben. Mint aki szégyenletesnek és kínosnak érzi, hogy a nagy- vagy kisasszony intim ruhadarabjait érinteni meri. Megpróbál belesni a lyukakon, persze csak sötétséget talál a másik oldalon.*
- Ez sajnos nem árul el sokat. *fordul meg, miután megszemlélte a tetthelyet* Úgy látom, hogy az elkövető nem hagyott maga után árulkodó nyomokat. Persze arra aligha számíthattunk, hogy itt leljük a gazember névkártyáját.
*Most veszi észre, hogy - mit adnak az istenek! - a bugyogókat még mindig kezében gyűrögeti, zavart mosollyal teszi le őket az ágyra.*
- Így e nyílások rendeltetését sem tudjuk egyelőre megállapítani. Viszont az erősen gyanítható, hogy aki ezeket készítette vagy készíttette, a szoba tulajdonosának titkait akarta kifürkészni. A kérdés az, hogy ez téged takar, vagy a kisasszonyt. Mivel úgy gondolom, hogy szerencsés visszatérted óta kevés idő telt el, valamint szem előtt tartva azt a tényt, hogy a kisasszonynak ajándékozott festményt használta álcának, feltételezhető, hogy Kagaenae kisasszony volt a célpont.
*Elgondolkodva simogatja a szakállát.*
- Ha szabad pár kérdéssel háborgassalak... mennyire ismered a kisasszonyt? Tudsz-e róla, hogy ellenségei lennének? Kicsit tágabb összefüggésben vizsgálva a kérdést: elképzelhetőnek tartod-e, hogy a Vashegy ellenségei közül vetemedett valaki ilyen merészségre, hogy Thargarodon kémkedjen a Vashegy első embere után, függetlenül attól, hogy az kicsoda?
*Hubi úgy véli helyesnek, ha arra koncentrálnak, hogy valami politikai játszma része lehet a falon éktelenkedő két nyílás. Éppenséggel könnyen elképzelhető ez is. Persze amilyen szerencséje van mostanában, és amennyi meglepetéssel Lea újabban szolgál számára, a göndör felemlegetheti azokat a visszataszító pletykákat is, melyek a jó kancellárról terjengenek alantas körökben. Arra is fel kell készülni, hogy egy ilyen gyanúsításra választ adjon. Kellően megbántva, természetesen.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-24 15:44:38
Üzenet elküldve: 2022-05-24 15:44:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Lea persze ijesztő, törekszik is arra, hogy megőrizze ezt a látszatot. Ezért sem cáfolta soha a róla szóló pletykákat, még akkor sem, ha azok teljesen abszurdak voltak. De a szóbeszéddel ellentétben Kagan egy szeretőjét sem gyilkolta meg, ellenségei fogából nem fűzött bokaláncot és a fülükből nyakláncot sem. Persze tapad vér a kezéhez, nem is kevés, de az ő “szakmájában” ez teljesen normális. Viszont nem különösebben vérszomjas és az akaratát sem szereti bármi áron rákényszeríteni másokra, inkább szeret a józan észre hatni. Reméli, hogy Hubi is meg tudja győzni a szerelem lila ködétől meggárgyult leányzót arról, hogy a házassági szerződés elsősorban a saját érdeke. Meg nyilván a Vashegyé is, Lea egyelőre nem bízik a wegtoreniben, egy megkötött szerződés mellett mindenki biztonságban érezhetné magát, még a Kalmár is.*
- Úgy gondolom, hogy sikerült megkönnyítened.
*Már legalábbis jogos következtetés azok fényében, hogy a fattyú még mindig itt van és nem rohant vissza a városba.*
- A Vashegy mindig is nagyra értékelte a tetteid.
*Ez persze ebben a formájában nem teljesen igaz. A legtöbben haszontalan tintanyalónak tartják, de az okosabban meglátják a gyakorlati hasznát is, Lea például tudja magáról, hogy nem volna képes azokat az ügyeket vinni, amik a thargok letelepedett életmódjával járnak. Romantikus nosztalgiával gondol néha arra, hogy régen minden jobb volt. Persze a gyakori háborúskodás és a majd két évnyi éhezés nem, de az ilyenekről ugye nem szokás beszélni, mikor felemlegetik a dicső múltat. A dicső múltban legyőzték valamennyi ellenfelüket, a nőket és gyerekeket rabszíjra fűzték, a férfiakat mind megölték, fürödtek az aranyban és mindenféle jóságban, ha pedig megunták a reggelente eléjük táruló tájat, akkor egyszerűen szedték a sátorfájukat és kerestek egy másik helyet. Ha valaki ilyen nosztalgia közben feltenné azt a kérdést, hogy akkor miért is nem maradtak északon, hogy tovább kalandozzanak, akkor azt a pökhendi választ kapná, hogy azért jöttek délre, mert délre akartak jönni és mivel megunták a nomád életet, letelepedtek. A kérdező meg rövid úton eltűnne, vagy legalábbis elmenne a kedve attól, hogy ostoba kérdéseket tegyen fel.
Hubi megnyugodhat, senki nem surrant be és pingálta ki a szobát semmivel. De azért kupleráj van, amit még Lea csinált, a fattyú holmijai szétdobálva, az ágy széttúrva. Ha Hubi nagyon mélyeket lélegzik, akkor még a szeretkezés aromáját is megérezheti a helyiség levegőjében. A giccses festmény a fal tövébe támasztva, a falon lévő lyukba továbbra is ott vannak a selyembugyogók, amiket még Lea tömött bele.*
*Lea persze ijesztő, törekszik is arra, hogy megőrizze ezt a látszatot. Ezért sem cáfolta soha a róla szóló pletykákat, még akkor sem, ha azok teljesen abszurdak voltak. De a szóbeszéddel ellentétben Kagan egy szeretőjét sem gyilkolta meg, ellenségei fogából nem fűzött bokaláncot és a fülükből nyakláncot sem. Persze tapad vér a kezéhez, nem is kevés, de az ő “szakmájában” ez teljesen normális. Viszont nem különösebben vérszomjas és az akaratát sem szereti bármi áron rákényszeríteni másokra, inkább szeret a józan észre hatni. Reméli, hogy Hubi is meg tudja győzni a szerelem lila ködétől meggárgyult leányzót arról, hogy a házassági szerződés elsősorban a saját érdeke. Meg nyilván a Vashegyé is, Lea egyelőre nem bízik a wegtoreniben, egy megkötött szerződés mellett mindenki biztonságban érezhetné magát, még a Kalmár is.*
- Úgy gondolom, hogy sikerült megkönnyítened.
*Már legalábbis jogos következtetés azok fényében, hogy a fattyú még mindig itt van és nem rohant vissza a városba.*
- A Vashegy mindig is nagyra értékelte a tetteid.
*Ez persze ebben a formájában nem teljesen igaz. A legtöbben haszontalan tintanyalónak tartják, de az okosabban meglátják a gyakorlati hasznát is, Lea például tudja magáról, hogy nem volna képes azokat az ügyeket vinni, amik a thargok letelepedett életmódjával járnak. Romantikus nosztalgiával gondol néha arra, hogy régen minden jobb volt. Persze a gyakori háborúskodás és a majd két évnyi éhezés nem, de az ilyenekről ugye nem szokás beszélni, mikor felemlegetik a dicső múltat. A dicső múltban legyőzték valamennyi ellenfelüket, a nőket és gyerekeket rabszíjra fűzték, a férfiakat mind megölték, fürödtek az aranyban és mindenféle jóságban, ha pedig megunták a reggelente eléjük táruló tájat, akkor egyszerűen szedték a sátorfájukat és kerestek egy másik helyet. Ha valaki ilyen nosztalgia közben feltenné azt a kérdést, hogy akkor miért is nem maradtak északon, hogy tovább kalandozzanak, akkor azt a pökhendi választ kapná, hogy azért jöttek délre, mert délre akartak jönni és mivel megunták a nomád életet, letelepedtek. A kérdező meg rövid úton eltűnne, vagy legalábbis elmenne a kedve attól, hogy ostoba kérdéseket tegyen fel.
Hubi megnyugodhat, senki nem surrant be és pingálta ki a szobát semmivel. De azért kupleráj van, amit még Lea csinált, a fattyú holmijai szétdobálva, az ágy széttúrva. Ha Hubi nagyon mélyeket lélegzik, akkor még a szeretkezés aromáját is megérezheti a helyiség levegőjében. A giccses festmény a fal tövébe támasztva, a falon lévő lyukba továbbra is ott vannak a selyembugyogók, amiket még Lea tömött bele.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-23 18:53:31
Üzenet elküldve: 2022-05-23 18:53:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Inspekció//
*Lea kijelentése után már valahogy a derék kancellár sem kételkedik abban, hogy Aenae alá fogja írni. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért gondolja így. Az természetesen meg sem fordul a fejében, hogy Lea vajákosi hatalmával élve megbabonázná azt a szegény gyermeket, aki mintegy öntudatlanul írna alá. Hubi felvilágosodott, tudós ember. Tisztában van vele, hogy csak az elmaradottabb vidékeken élő pórok körében élnek efféle hiedelmek vajákosokról és ördögi praktikáikkal engedelmes rabszolgáivá tett szerencsétlenekről. A vajákosok legfeljebb gyíkká változtatják az embert, ami tudományos evidencia. De egyrészt ilyen veszély most nem fenyeget, másrészt ez úgyis elmúlik.*
- Igyekeztem könnyedebbé tenni számára az átállást.
*Ezt már Lea meghökkentően kedves és elismerő szavaira mondja, felfelé haladva a tharg előkelőségek lakosztályaihoz vezető lépcsőn az erődben. És mi tagadás, a jó kancellár csendben zihál. Az út az erődig is kaptató, és a lépcső is meredek. A jó kancellár pedig csak egyféle testgyakorláshoz van szokva. Ráadásul abban is elég régen volt része.*
- De meg kell vallanom, igen jóleső érzés számomra, hogy értékeled szerény igykevésem.
*A lakosztály ajtajához érve már erősen bánja, hogy felemlegette az ügyet, pontosabban azt, hogy olyan nagy elánnal vállalkozott a felgöngyölítésére. Lehet, hogy pont ezzel keltette fel a boszorkány érdeklődését, és Lea sok tekintetben igen hasonlatos a wegtoreni harciebhez. Annak is sárga a szeme, mellső mancsain hat ujj van és ha valamire ráharap, azt az istenek kedvéért sem ereszti el. De még mindig ott az a könnyebbséget jelentő gondolat, hogy két lyuk a falon nem bizonyít semmit. Persze amilyen szerencséje van, még az is megeshetett, hogy az a gyalázatos aki róla nemtelen falfirkákkal rondítja el a Vashegyet, ide is besurrant és most a lukak alatt az alábbi felírás fogadja majd Leáékat:
"Kancellári Kukkolda - Legfeljebb hat lépésnyire pucsítsunk a faltól! Legyünk tekintettel őexcellenciája kevésbé éles látására!"
Ami minden szempontból felháborító lenne. Szörnyű lenne a felismerés, hogy a névtelen gazember nem egy sehonnai, hanem bejárása van az erődbe. És Hubi látása kifogástalan.
De még csak az ajtó előtt járnak, és Hubi félre is áll az útból egy meghajlással. Nem fog Lea előtt becsörtetni annak szobájába. Hubi úriember.*
*Lea kijelentése után már valahogy a derék kancellár sem kételkedik abban, hogy Aenae alá fogja írni. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért gondolja így. Az természetesen meg sem fordul a fejében, hogy Lea vajákosi hatalmával élve megbabonázná azt a szegény gyermeket, aki mintegy öntudatlanul írna alá. Hubi felvilágosodott, tudós ember. Tisztában van vele, hogy csak az elmaradottabb vidékeken élő pórok körében élnek efféle hiedelmek vajákosokról és ördögi praktikáikkal engedelmes rabszolgáivá tett szerencsétlenekről. A vajákosok legfeljebb gyíkká változtatják az embert, ami tudományos evidencia. De egyrészt ilyen veszély most nem fenyeget, másrészt ez úgyis elmúlik.*
- Igyekeztem könnyedebbé tenni számára az átállást.
*Ezt már Lea meghökkentően kedves és elismerő szavaira mondja, felfelé haladva a tharg előkelőségek lakosztályaihoz vezető lépcsőn az erődben. És mi tagadás, a jó kancellár csendben zihál. Az út az erődig is kaptató, és a lépcső is meredek. A jó kancellár pedig csak egyféle testgyakorláshoz van szokva. Ráadásul abban is elég régen volt része.*
- De meg kell vallanom, igen jóleső érzés számomra, hogy értékeled szerény igykevésem.
*A lakosztály ajtajához érve már erősen bánja, hogy felemlegette az ügyet, pontosabban azt, hogy olyan nagy elánnal vállalkozott a felgöngyölítésére. Lehet, hogy pont ezzel keltette fel a boszorkány érdeklődését, és Lea sok tekintetben igen hasonlatos a wegtoreni harciebhez. Annak is sárga a szeme, mellső mancsain hat ujj van és ha valamire ráharap, azt az istenek kedvéért sem ereszti el. De még mindig ott az a könnyebbséget jelentő gondolat, hogy két lyuk a falon nem bizonyít semmit. Persze amilyen szerencséje van, még az is megeshetett, hogy az a gyalázatos aki róla nemtelen falfirkákkal rondítja el a Vashegyet, ide is besurrant és most a lukak alatt az alábbi felírás fogadja majd Leáékat:
"Kancellári Kukkolda - Legfeljebb hat lépésnyire pucsítsunk a faltól! Legyünk tekintettel őexcellenciája kevésbé éles látására!"
Ami minden szempontból felháborító lenne. Szörnyű lenne a felismerés, hogy a névtelen gazember nem egy sehonnai, hanem bejárása van az erődbe. És Hubi látása kifogástalan.
De még csak az ajtó előtt járnak, és Hubi félre is áll az útból egy meghajlással. Nem fog Lea előtt becsörtetni annak szobájába. Hubi úriember.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-04 18:17:32
Üzenet elküldve: 2022-05-04 18:17:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Éné, Lea, (Yagnar)//
*Lea szereti azt gondolni magáról, hogy jó emberismerő, ugyanakkor azt sem nehéz kitalálni, hogy a leány mennyire sértett, főleg Kagant illetően. Elnyomja megértő mosolyát és csak némán fürkészi az ismerős vonásokat, kedves lánynak tűnik, aki nem volt felkészülve arra, hogy a nagy Kagan Thargodar majd megrágja és kiköpi. Kagan mentségére szóljon, hogy ő sem volt erre felkészülve és igen váratlanul érte a levél, melyet fattya anyjától kapott. Kagan ugyanilyen sértett volt, hogy a gyermeke nem jött hozzá rögtön, mikor tudomást szerzett róla, hogy ki is a valódi apja. Mi hisztit kénytelen volt Lea meghallgatni emiatt. Vajon másként is alakulhatott volna, ha valaki - esetleg pont Lea - ott van közöttük ütközőpontnak? Igen, talán itt kellett volna lennie, hogy Kagant csitíthassa, a gyermeket meg tanácsokkal lássa el, például az apját illetően. De nem, ő az idióta, áruló Worenthet hajkurászta Taitos mesterrel.
Belőle teljesen hiányzik a varázsláshoz való érzék, de annak örül, hogy a lányban megvan, ha pedig nem csak úgy elfecsérli, mint az apja, akkor az külön öröm lesz. Ráadásul kiderül, hogy valóban vannak közös vonásaik, hiszen Lea sem gondolt magára soha hívőként, annak az idejét sem tudja, hogy valójában mikor imádkozott utoljára és a bájital-készítés is ugyanolyan szenvedélyük. Lea kicsit úgy gondol erre, mint egyfajta családi vonásra, ami nem is olyan földtől elrugaszkodott dolog, hisz távolról vérrokonok (Lea és Kagan dédnagyanyja közös volt). Az eeyrista mágus kérdése is megoldódni látszik, de legalábbis egy hithű és buzgón eeyrista elf a képbe kerül, Lea gyorsan meg is köszöni a lánynak, hogy hajlandó írni ennek az elfnek és ide hívni.
A Hubi devianciája miatti felháborodás megmosolyogtató. Lea szerint mindenkinek joga van az ilyen furcsaságokhoz, ha nem lesz felvevő-felület, akkor úgyis elül majd a dolog és ugye Hubi nemigen tud senkiből kicsikarni olyasmit, amit amaz nem akar. Jó, zsarolással talán, meg saját fontosságának és jóindulatának kidomborításával, de erre azért viszonylag kevesen kaphatók.
Lea sóhajjal veszi tudomásul a lány kiborulását, egyértelmű, hogy ilyesmire nem számított tőle, de hát nyilvánvaló is a dolog, Lea híre ugyebár olyan, amilyen. Mindkét kezével a térdeire támaszkodik ujjait összekulcsolja, így nézi a másikat, amint próbálja megemészteni a hallottakat. Mérhetetlenül sajnálja, de számára pont úgy nem kívánatos a Vashegy trónja, jobban mondva tudja, hogy két vezető is megfér itt, hisz a kettőnek más a szerepe, ahogyan régen is más volt. Kagan világi dolgokkal foglalkozott, míg ő a törzs szellemi vezetője volt. Elmagyarázza hát a lánynak, hogy ezt régi hagyományt kívánja folytatni és, hogy fel akar készülni az eljövendőkre, mikor a vérúr ismét le akar majd sújtani a világra. Ezért is fontos az eeyrista mágus.
Arra csak bólint, hogy majd összepakoltatják a leány holmiját. Úgyis a házaséletre akar majd koncentrálni a wegtoreni bikájával, mikor meg ráunt a mézeshetekre, vagy esetleg magára a wegtorenire, akkor beköltözik szépen Kagan egykori lakosztályába. De tény és való, hogy nem volt szép, hogy széttúrta a dolgait és az ő ágyában húzta magára Laort, ezért elnézést is kér.
Megérti, hogy menni akar, nem tartóztatja. Feláll maga is. Biccentéssel búcsúzik a lánytól. Tekintetét rajta tartja, míg elhagyja a Hrallht. Ezután visszaül a lépcsőre, ahol eddig ült. Neki is van miről elmélkednie.*
*Lea szereti azt gondolni magáról, hogy jó emberismerő, ugyanakkor azt sem nehéz kitalálni, hogy a leány mennyire sértett, főleg Kagant illetően. Elnyomja megértő mosolyát és csak némán fürkészi az ismerős vonásokat, kedves lánynak tűnik, aki nem volt felkészülve arra, hogy a nagy Kagan Thargodar majd megrágja és kiköpi. Kagan mentségére szóljon, hogy ő sem volt erre felkészülve és igen váratlanul érte a levél, melyet fattya anyjától kapott. Kagan ugyanilyen sértett volt, hogy a gyermeke nem jött hozzá rögtön, mikor tudomást szerzett róla, hogy ki is a valódi apja. Mi hisztit kénytelen volt Lea meghallgatni emiatt. Vajon másként is alakulhatott volna, ha valaki - esetleg pont Lea - ott van közöttük ütközőpontnak? Igen, talán itt kellett volna lennie, hogy Kagant csitíthassa, a gyermeket meg tanácsokkal lássa el, például az apját illetően. De nem, ő az idióta, áruló Worenthet hajkurászta Taitos mesterrel.
Belőle teljesen hiányzik a varázsláshoz való érzék, de annak örül, hogy a lányban megvan, ha pedig nem csak úgy elfecsérli, mint az apja, akkor az külön öröm lesz. Ráadásul kiderül, hogy valóban vannak közös vonásaik, hiszen Lea sem gondolt magára soha hívőként, annak az idejét sem tudja, hogy valójában mikor imádkozott utoljára és a bájital-készítés is ugyanolyan szenvedélyük. Lea kicsit úgy gondol erre, mint egyfajta családi vonásra, ami nem is olyan földtől elrugaszkodott dolog, hisz távolról vérrokonok (Lea és Kagan dédnagyanyja közös volt). Az eeyrista mágus kérdése is megoldódni látszik, de legalábbis egy hithű és buzgón eeyrista elf a képbe kerül, Lea gyorsan meg is köszöni a lánynak, hogy hajlandó írni ennek az elfnek és ide hívni.
A Hubi devianciája miatti felháborodás megmosolyogtató. Lea szerint mindenkinek joga van az ilyen furcsaságokhoz, ha nem lesz felvevő-felület, akkor úgyis elül majd a dolog és ugye Hubi nemigen tud senkiből kicsikarni olyasmit, amit amaz nem akar. Jó, zsarolással talán, meg saját fontosságának és jóindulatának kidomborításával, de erre azért viszonylag kevesen kaphatók.
Lea sóhajjal veszi tudomásul a lány kiborulását, egyértelmű, hogy ilyesmire nem számított tőle, de hát nyilvánvaló is a dolog, Lea híre ugyebár olyan, amilyen. Mindkét kezével a térdeire támaszkodik ujjait összekulcsolja, így nézi a másikat, amint próbálja megemészteni a hallottakat. Mérhetetlenül sajnálja, de számára pont úgy nem kívánatos a Vashegy trónja, jobban mondva tudja, hogy két vezető is megfér itt, hisz a kettőnek más a szerepe, ahogyan régen is más volt. Kagan világi dolgokkal foglalkozott, míg ő a törzs szellemi vezetője volt. Elmagyarázza hát a lánynak, hogy ezt régi hagyományt kívánja folytatni és, hogy fel akar készülni az eljövendőkre, mikor a vérúr ismét le akar majd sújtani a világra. Ezért is fontos az eeyrista mágus.
Arra csak bólint, hogy majd összepakoltatják a leány holmiját. Úgyis a házaséletre akar majd koncentrálni a wegtoreni bikájával, mikor meg ráunt a mézeshetekre, vagy esetleg magára a wegtorenire, akkor beköltözik szépen Kagan egykori lakosztályába. De tény és való, hogy nem volt szép, hogy széttúrta a dolgait és az ő ágyában húzta magára Laort, ezért elnézést is kér.
Megérti, hogy menni akar, nem tartóztatja. Feláll maga is. Biccentéssel búcsúzik a lánytól. Tekintetét rajta tartja, míg elhagyja a Hrallht. Ezután visszaül a lépcsőre, ahol eddig ült. Neki is van miről elmélkednie.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:08:30
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:08:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Lea, Éné, (Yagnar)//
*Mikor megtudta, hogy Kagan egykori felesége visszatért a halálból, akkor tényleg reménykedett. Egyrészről abban, hogy végre anélkül hagyhatja maga mögött a Vashegyet, hogy a büszkesége csorbulna akár a saját, akár mások szemében. Sok mindenre számított és ebben benne volt a drámai hatalomátvétel is, aminek a végén őt elzavarják, de az is, hogy a Gödörbe vetik, esetleg megölik.
Egy nagyjából kötetlen beszélgetésre nem gondolt egy percig sem, csak valamiféle kihallgatásra és hát azok után, ahogyan a nő Cha'ysszal viselkedett, joggal számított is ilyesmire. Bár tulajdonképpen ez mégis valamiféle kihallgatás és meglehetősen feszélyezi is Aenaet, de nagyon igyekszik, hogy ez ne érződjön rajta. Legszívesebben átölelné a felhúzott térdeit és az állát a térdeire támasztaná, de akkor végképp annak egy gyámoltalan gyermek benyomását keltené - aminek egyébként érzi magát -, így próbál egy könnyedebb pozíciót felvenni, egyik lábát maga alá, a másikat felhúzva, hasonló módon a térdén támaszkodva, mint a másik. Kínosan ügyel arra, hogy a közöttük lévő távolság állandó legyen, így azután sem változtat a pozitúrán, hogy a bokája teljesen elgémberedett.
Valószínűleg csalódást okozhat azzal, hogy nem tud beszámolni hatalmas mágiatudásról, sem pedig mélyebb vallásosságról. Csak egy valakit ismer, aki mélyen vallásos, de hogy ő mennyiben merült el a mágiában, azt végképp nem tudja. De felajánlja, hogy ír neki és a nő nevében meginvitálja a Vashegyre, úgyis szívesen találkozna vele Aenae maga is, örülne, ha láthatná és kérdései is lennének.
Az északi időkről pedig nincsen semmi emléke, karonülő volt még akkor, nem tud felidézni semmit, sem egy hangot, sem egy illatot, sem pedig egy képet.
A kancellárt illetően nagyjából megegyezik a véleményük, Aenae nem bízik benne különösebben, ugyanakkor belátja, hogy a Vashegy működtetéséhez elengedhetetlen. A furcsa szokásairól is úgy tűnik, hogy mindketten tudnak, bár Aenaet úgy tűnik, hogy jobban felháborítja az effajta deviancia - amivel nem tud mit kezdeni addig, míg a panaszok el nem jutnak hozzá.
Bólintással veszi tudomásul, hogy Cha'yss nem ülhet a Vashegy trónjára. Igazából nem is gondolná, hogy előállhatna olyan helyzet, hogy a férfi ezt megtehesse. Meg aztán, ha meg is próbálná, akkor valószínűleg még nagyobb ellenállásba ütközne, mint Aenae, széllel szemben meg senki sem szereti vizelni… A majdani gyermekeik trónra kerülésének kérdéskörénél már majdnem elmondja, útban egy trónörökös, de aztán úgy dönt, hogy ezt nem kell még világgá kürtölni, így is tud már róla Krestvir meg Cha'yss - arról nem tud, hogy Cha'yss még kinek mondta el -, és nekik is csak azért mondta el, mert úgy érezte, hogy sarokba szorították és nincs egyéb eszköze, amivel sürgethetné a problémamegoldást. Babonaságból amúgy sem szokták idő előtt szélesebb közönség elé tárni az ilyen híreket.
Nem tudja, hogy hányadán áll ezzel a nővel, de nem bízik meg benne maradéktalanul, meglehet, hogy azért nem, mert olyan érzése van, hogy mentegetni akarja Kagant. Pedig erről valószínűleg szó sincsen, hiszen nem zúdította rá azokat a sérelmeket, amiket elszenvedett Kagantól. Jó, talán némi sértettség érződött a hangján, de valóban nem kezdte el hosszasan ecsetelni, hogy milyen kutyául bánt vele a tulajdon apja és milyen gyorsan fakult meg benne is az inger, hogy megpróbálja megismerni, vagy önmagát megismertetni vele.
Amire végképp nem számított, az az, hogy ez a nő egyáltalán nem akar a helyére lépni. Ez az a pillanat, mikor majdnem elbőgi magát. Arcán látszik is a megrendülés, az egyetlen reménye volt és az egyetlen reménye most tört egészen apró darabokra. Felpattan, de érzi, hogy menten elájul, egy oszlopnak támaszkodik. Hosszú percek telnek el azzal, hogy próbálja visszanyerni lélekjelenlétét és visszanyelni a könnyeit. Ezután már csak annyit tud kérdezni színtelen hangon, hogy ha nem ezért jött, akkor egyáltalán mi a fészkes fenét keres itt? Már azonkívül, hogy Laorral henteregjen az ő ágyában? Egyáltalán az még az ő ágya? Nem mintha valaha is bele akarna újra feküdni. De igazából nem is érdekli a dolog, csak rámolják össze a holmiját és küldjék el Effy, vagy Cha'yss birtokára.
Ő nem azt akarta, hogy megkönnyítsék a dolgát, ő arra vágyott, hogy ne legyen többet dolga ezzel! Nem akar itt lenni, ami azt illeti bárhol szívesebben lenne, mint itt, praktikus lenne ismét az erdő legmélyére rohannia és egy bokor alá kuporodva várni, hogy kiszálljon belőle az élet.
Vonásai megkeményednek végül. Összeszorított foggal méregeti a nőt. Milyen reményeket fűzött hozzá, és mekkorát kellett csalódnia… Ebben a pillanatban minden eddiginél jobban gyűlöli Kagant. A benne munkáló mérhetetlen büszkeség az, ami végül győz. Ez a büszkeség az, ami nem engedi neki, hogy valóban elrohanjon. Mindenesetre abban biztos, hogy ez a beszélgetést itt és most nem akarja folytatni, márpedig, mivel úgy tűnik, hogy továbbra is ő a Vashegy úrnője, így véget is vet neki, ha pedig a másik nem marasztalja, akkor a maga részéről megy is azután, hogy újra megígéri, hogy ír Pyctának.*
*Mikor megtudta, hogy Kagan egykori felesége visszatért a halálból, akkor tényleg reménykedett. Egyrészről abban, hogy végre anélkül hagyhatja maga mögött a Vashegyet, hogy a büszkesége csorbulna akár a saját, akár mások szemében. Sok mindenre számított és ebben benne volt a drámai hatalomátvétel is, aminek a végén őt elzavarják, de az is, hogy a Gödörbe vetik, esetleg megölik.
Egy nagyjából kötetlen beszélgetésre nem gondolt egy percig sem, csak valamiféle kihallgatásra és hát azok után, ahogyan a nő Cha'ysszal viselkedett, joggal számított is ilyesmire. Bár tulajdonképpen ez mégis valamiféle kihallgatás és meglehetősen feszélyezi is Aenaet, de nagyon igyekszik, hogy ez ne érződjön rajta. Legszívesebben átölelné a felhúzott térdeit és az állát a térdeire támasztaná, de akkor végképp annak egy gyámoltalan gyermek benyomását keltené - aminek egyébként érzi magát -, így próbál egy könnyedebb pozíciót felvenni, egyik lábát maga alá, a másikat felhúzva, hasonló módon a térdén támaszkodva, mint a másik. Kínosan ügyel arra, hogy a közöttük lévő távolság állandó legyen, így azután sem változtat a pozitúrán, hogy a bokája teljesen elgémberedett.
Valószínűleg csalódást okozhat azzal, hogy nem tud beszámolni hatalmas mágiatudásról, sem pedig mélyebb vallásosságról. Csak egy valakit ismer, aki mélyen vallásos, de hogy ő mennyiben merült el a mágiában, azt végképp nem tudja. De felajánlja, hogy ír neki és a nő nevében meginvitálja a Vashegyre, úgyis szívesen találkozna vele Aenae maga is, örülne, ha láthatná és kérdései is lennének.
Az északi időkről pedig nincsen semmi emléke, karonülő volt még akkor, nem tud felidézni semmit, sem egy hangot, sem egy illatot, sem pedig egy képet.
A kancellárt illetően nagyjából megegyezik a véleményük, Aenae nem bízik benne különösebben, ugyanakkor belátja, hogy a Vashegy működtetéséhez elengedhetetlen. A furcsa szokásairól is úgy tűnik, hogy mindketten tudnak, bár Aenaet úgy tűnik, hogy jobban felháborítja az effajta deviancia - amivel nem tud mit kezdeni addig, míg a panaszok el nem jutnak hozzá.
Bólintással veszi tudomásul, hogy Cha'yss nem ülhet a Vashegy trónjára. Igazából nem is gondolná, hogy előállhatna olyan helyzet, hogy a férfi ezt megtehesse. Meg aztán, ha meg is próbálná, akkor valószínűleg még nagyobb ellenállásba ütközne, mint Aenae, széllel szemben meg senki sem szereti vizelni… A majdani gyermekeik trónra kerülésének kérdéskörénél már majdnem elmondja, útban egy trónörökös, de aztán úgy dönt, hogy ezt nem kell még világgá kürtölni, így is tud már róla Krestvir meg Cha'yss - arról nem tud, hogy Cha'yss még kinek mondta el -, és nekik is csak azért mondta el, mert úgy érezte, hogy sarokba szorították és nincs egyéb eszköze, amivel sürgethetné a problémamegoldást. Babonaságból amúgy sem szokták idő előtt szélesebb közönség elé tárni az ilyen híreket.
Nem tudja, hogy hányadán áll ezzel a nővel, de nem bízik meg benne maradéktalanul, meglehet, hogy azért nem, mert olyan érzése van, hogy mentegetni akarja Kagant. Pedig erről valószínűleg szó sincsen, hiszen nem zúdította rá azokat a sérelmeket, amiket elszenvedett Kagantól. Jó, talán némi sértettség érződött a hangján, de valóban nem kezdte el hosszasan ecsetelni, hogy milyen kutyául bánt vele a tulajdon apja és milyen gyorsan fakult meg benne is az inger, hogy megpróbálja megismerni, vagy önmagát megismertetni vele.
Amire végképp nem számított, az az, hogy ez a nő egyáltalán nem akar a helyére lépni. Ez az a pillanat, mikor majdnem elbőgi magát. Arcán látszik is a megrendülés, az egyetlen reménye volt és az egyetlen reménye most tört egészen apró darabokra. Felpattan, de érzi, hogy menten elájul, egy oszlopnak támaszkodik. Hosszú percek telnek el azzal, hogy próbálja visszanyerni lélekjelenlétét és visszanyelni a könnyeit. Ezután már csak annyit tud kérdezni színtelen hangon, hogy ha nem ezért jött, akkor egyáltalán mi a fészkes fenét keres itt? Már azonkívül, hogy Laorral henteregjen az ő ágyában? Egyáltalán az még az ő ágya? Nem mintha valaha is bele akarna újra feküdni. De igazából nem is érdekli a dolog, csak rámolják össze a holmiját és küldjék el Effy, vagy Cha'yss birtokára.
Ő nem azt akarta, hogy megkönnyítsék a dolgát, ő arra vágyott, hogy ne legyen többet dolga ezzel! Nem akar itt lenni, ami azt illeti bárhol szívesebben lenne, mint itt, praktikus lenne ismét az erdő legmélyére rohannia és egy bokor alá kuporodva várni, hogy kiszálljon belőle az élet.
Vonásai megkeményednek végül. Összeszorított foggal méregeti a nőt. Milyen reményeket fűzött hozzá, és mekkorát kellett csalódnia… Ebben a pillanatban minden eddiginél jobban gyűlöli Kagant. A benne munkáló mérhetetlen büszkeség az, ami végül győz. Ez a büszkeség az, ami nem engedi neki, hogy valóban elrohanjon. Mindenesetre abban biztos, hogy ez a beszélgetést itt és most nem akarja folytatni, márpedig, mivel úgy tűnik, hogy továbbra is ő a Vashegy úrnője, így véget is vet neki, ha pedig a másik nem marasztalja, akkor a maga részéről megy is azután, hogy újra megígéri, hogy ír Pyctának.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-03 15:03:06
Üzenet elküldve: 2022-05-03 15:03:06
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Végül kénytelen-kelletlen hatszemközt maradnak a megmaradt két Thargodarral. Ebből kettő ugyan az ő szellemtekintetét jelenti, ám mégsem bánja most, hogy nem tudnak róla.
Nem gyötörheti a távozó igric lelkét tovább, úgyhogy némán nézheti, mire jut az ifjonccal a Szellemjáró. Nem ismeri eléggé. Csak ez lehet az oka annak, hogy nem koncolja fel itt helyben. Vagy legalábbis nem száműzi a Vashegyről. Ha valakinek, hát neki nincs problémája a szentimentális eszmecserékkel. Furcsa idejét és helyét találta meg ennek most a páros, és ha nem fortyogna lelke, s elméjének malma nem őrölne oly iszonyatos erővel, tán törökülésben hallgatná a régmúlton elmélkedő Leandanát. Ha ő állna most, ahol a Szellemjáró áll, népükhöz szólana, netán harcosaihoz, nem pedig... Nos, alighanem egészen más tekintettel néznek a világra. Elvégre saját gyilkosa az, akihez lelkét láncolták az Ősök. A Szellemjáró mit sem tudhat az elkövetett bűnökről.
Gondolatai vadul kavarognak, miközben szép lassan körbefonja szellemtestét szellemvilágának fátyolos ködfelhője. Ki kell várnia. Bármennyire is ég benne a tenniakarás, nem tehet most mást.*
*Végül kénytelen-kelletlen hatszemközt maradnak a megmaradt két Thargodarral. Ebből kettő ugyan az ő szellemtekintetét jelenti, ám mégsem bánja most, hogy nem tudnak róla.
Nem gyötörheti a távozó igric lelkét tovább, úgyhogy némán nézheti, mire jut az ifjonccal a Szellemjáró. Nem ismeri eléggé. Csak ez lehet az oka annak, hogy nem koncolja fel itt helyben. Vagy legalábbis nem száműzi a Vashegyről. Ha valakinek, hát neki nincs problémája a szentimentális eszmecserékkel. Furcsa idejét és helyét találta meg ennek most a páros, és ha nem fortyogna lelke, s elméjének malma nem őrölne oly iszonyatos erővel, tán törökülésben hallgatná a régmúlton elmélkedő Leandanát. Ha ő állna most, ahol a Szellemjáró áll, népükhöz szólana, netán harcosaihoz, nem pedig... Nos, alighanem egészen más tekintettel néznek a világra. Elvégre saját gyilkosa az, akihez lelkét láncolták az Ősök. A Szellemjáró mit sem tudhat az elkövetett bűnökről.
Gondolatai vadul kavarognak, miközben szép lassan körbefonja szellemtestét szellemvilágának fátyolos ködfelhője. Ki kell várnia. Bármennyire is ég benne a tenniakarás, nem tehet most mást.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:51:57
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:51:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Leára sokszor mondják, hogy boszorkány. A szemébe persze csak Laor szokta és nyilván csak neki nézi ezt el. De valóban az, valóban mulattatja mások bizonyos fajta nyomora, így a Kalmár láthatóan sértett büszkesége is. De nem is a sértett büszkeség az, amin jól szórakozik, hanem a felismerés, hogy önérzet tekintetében minden férfi egyforma, akár wegtoreni, akár északi barbár. Elégszer simogatta Kagan hiúságát ahhoz, hogy többé ne akarjon ilyesmivel foglalkozni, majd a menyasszonya elcsitítja, vagy esetleg a Hubi miatti gutaütés, ha sokáig kell a cirkalmas körmondatait és odaszúrós tanácsait hallgatnia.*
- Ugyan kérlek, Kalmár, én már el is felejtettem.
*Könnyed mosollyal az arcán mondja ezt. Persze nem felejt ilyen könnyen, de ezt bizonyára a báró is sejti, mindazonáltal nem az a bosszúszomjas némber, akit Nawanthirishardipandra vizionált, nem is látja értelmét hosszasan kitárgyalni ezt, már így is többet beszéltek róla, mint amennyit akart. Hogy bízik-e a férfiban? Nyilván nem, de igazából nem is neki kell bíznia benne, hanem majdani asszonyának. Még csak a szemét sem kell rajta tartania, az Hubi feladata, már ami az üzleti ügyeket illeti, abban meg teljesen bizonyos, hogy egyéb ügyek tekintetében Laor lesz az, aki árgus szemekkel figyeli majd.
Figyeli a búcsúzkodó párocskát, mosolyát elfordulva rejti el. Hány évesek lehetnek ezek? A leány már elmúlt húszéves, a férfi nyolc-tíz téllel többet láthatott nála, a leány korában ő már kiábrándult a szerelem “intézményéből”, a férfi korában meg már rideg volt és majdnem teljesen érzéketlen. Kagan és az évtizedes háborúja sok mindent kiölt belőle, ha nem vált volna közönyössé, akkor alighanem beleőrült volna a folytonos idegeskedésbe és aggodalomba és a tehetetlenségbe. Vajon ez a kettő is ilyenné válik? Vagy már Kagan kitaposta az utat ahhoz, hogy viszonylagos nyugalomban élhessék le az életüket? Kicsit irigy a boldogságukra, akkor is ha csak látszólagos vagy ideiglenes, mert bár a maguk módján szerették Kagannal egymást, de nem volt meg a lehetőségük arra, hogy kiválasszák egymást és úgy szeressék meg a másikat. A Laorral való kapcsolata teljesen más és sajnálja is amiatt Laort kicsit, hogy nem tud olyan lenni, mint azt Laor érdemelné, vagy nem tudja úgy kimutatni az érzéseit, mint ahogy Laor teszi. Ha Laor ránéz azelőtt, hogy elhagyná a Hrallht, akkor láthatja, hogy őt nézve rámosolyog. Sóhajjal hessenti el a negatív gondolatokat, mert a jövőbe kell tekinteni, ha másért nem, hát a szerelemért. Csak befelé mosolyog a szentimentális érzés miatt.
Mikor magukra maradnak és hellyel kínálja a lányt maga mellett. Érzi a másikban a távolságtartást, ezért aztán nem erőlködik, nem akaszkodik rá. Bal térdét felhúzza, hogy bal alkarját térdén támaszthassa meg, jobbjával letámaszkodik maga mögött, egész felsőtestével a leány felé fordul.
Kérdez a gyerekkoráról, arról, hogy vannak-e emlékei azokról az időkről, mikor még északon élt a barbárok között. Próbálja felidézni az anyjának arcát, mert a neve ismerős, a nagyapját tudja, hogy ki volt, orknyalonc. Arról száz százalékig meg van győződve, hogy Kagan csak a csinos arcot látta, semmi mást.
Megtudakolja, hogy megvan-e a lányban a mágiához való szikra, meg azt is, hogy mely istenség tanait érzi magához a legközelebb? Hogy ismer-e olyan mágust, aki Eeyr mágiájából merít? Egy ilyen mágusra ugyanis okvetlenül szükség lesz a terveit illetően. A Hubiról való őszinte véleményét kérdezi és elmondja cserébe a sajátját is a kancellárról.
A beszélgetés felénél már rokonszenvezik a lánnyal és teljesen megérti az érzéseit a Vashegy trónjával kapcsolatban, végül is egy olyan terhet kapott a nyakába, amire egyáltalán nem volt felkészítve, sőt a szavaiból azt veszi ki, hogy a gazdag, városi családja arra sem készítette fel, hogy van világ a város előkelő negyedén kívül is. Letargikus személyiség, már-már szomorú ránézni. Ugyanakkor a sziritáni fiaskót leszámítva, a Vashegy még mindig áll, szóval az előzmények ellenére is megugrotta a lécet, Kagan valóban jól választott, de félő, hogy felőrli. Márpedig Lea nem veheti le a terhet a válláról, vagy legalábbis nem az összeset, de talán megkönnyítheti neki, mellette állva segíthet is neki és a thargoknak is abban, hogy elfogadják. Azt mindenesetre le kell szögeznie, hogy a majdani férje soha nem ülhet a Vashegy trónjára - és nemcsak azért, mert cseppet sem bízik a wegtoreniben, de azért sem, mert azt a thargok gyomra végképp nem venné be -, de a születendő gyerekeiknek erre minden esélyük megvan. Persze azok kezeit nem engedhetik majd el úgy, ahogyan Kagan szemlátomást elengedte ennek a leánynak a kezét.
A válaszokért cserébe ő is válaszokkal szolgál, elmeséli azt a napot, mikor Kagan fellázadt, hogy a húgát védje. Tudja, hogy Kagan nehéz természetű volt, de azt is tudja, hogy mennyire szerette Isuriit és a népüket, hogy nem félt a saját vérét hullatni értük, hogy őt sem készítették fel arra, hogy törzsfő legyen, hiszen többedik fiúgyermek volt. Azon a napon dőlt el végzetük. Beszél a thargok babonáiról és valami hirtelen ötlettől vezérelve Szertartás mibenlétébe is beavatja és abba is, hogy Kagan és ő milyen jól szórakoztak ilyenkor, bár a lány aligha kíváncsi a részletekre.
Meg akarta ugyan kérdezni, hogy kitervelte-e apja megölését és a Thargodrym fattyúnak milyen szerepe volt ebben, de hamar belátja, hogy nem egy apagyilkos jellem, így ez a kérdés elmarad. A Thargodrym fattyú - aki Joryk fia valószínűleg - hollétét sem firtatja, a lényeg, hogy nem a Vashegy levegőjét rontja.
Kagan új feleségének kérdésére csak legyint, évekig könyörgött neki, hogy vegyen maga mellé termékeny asszonyt, de lám az ő halála kellett ahhoz, hogy ezt megtegye. Az új asszony létezése cseppet sem zavarja, bár azelőtt mindig úgy gondolta, hogy zavarná a dolog, akkor is, ha ő biztatta Kagant.
Különben meg, Kagan már csak múlt, akkor is ha a szobra - vagyis Kagan maga - ott áll a pitypangos kert közepén. A jövőbe kell tekinteni, ehhez pedig szükség van arra, hogy a Vashegyen béke legyen, másrészt pedig eeyrista mágusok kellenek a vérúr ellen, harmadrészt pedig sietni kell, hisz ki tudja, hogy mennyi ideje van? A feltámadása és a vérúr közötti összefüggést elhallgatja a lány elől, a teljes igazságot csak Laor tudja, de féligazságokat ő is közölhet. A leány Kagan vére, de mivel csak most ismerte meg, ezért hiába a rokonszenv, a teljes bizalmával nem tüntetheti ki, valószínűleg amaz sem osztott meg vele mindent. Viszont elmondja neki, hogy egyáltalán nem az a megátalkodott némber, mint amit pletykálnak róla, abban is őszinte, hogy az első pillanatban gyűlölte a létezésének gondolatát is, de gyűlölete akkor párolgott el, mikor meglátta és belehasított az, hogy mennyire hasonlít Kaganra, akit minden hibájával együtt mélyen szeretett és nagyon hiányzik neki, noha ő még csak pár napja tudja, hogy elvesztette. A Laorhoz fűződő érzelmeiről csak szőrmentén beszél, mivel Laor nagyon is élő - szerencsére - így ezek csak kettejükre tartoznak, de ugye a Vashegyen az elsőszámú nyílt titok a viszonyuk, nem is akarja tagadni.
Szeretné, ha kialakulna közöttük egyfajta bizalmi viszony, mégis a mostohalánya, de nem akar erőltetni semmit, megtapasztalta már, hogy dacos fajta - apja lánya -, szóval nagyon kontraproduktív lenne vele szemben, ha bármit is erőltetni akarna.*
*Leára sokszor mondják, hogy boszorkány. A szemébe persze csak Laor szokta és nyilván csak neki nézi ezt el. De valóban az, valóban mulattatja mások bizonyos fajta nyomora, így a Kalmár láthatóan sértett büszkesége is. De nem is a sértett büszkeség az, amin jól szórakozik, hanem a felismerés, hogy önérzet tekintetében minden férfi egyforma, akár wegtoreni, akár északi barbár. Elégszer simogatta Kagan hiúságát ahhoz, hogy többé ne akarjon ilyesmivel foglalkozni, majd a menyasszonya elcsitítja, vagy esetleg a Hubi miatti gutaütés, ha sokáig kell a cirkalmas körmondatait és odaszúrós tanácsait hallgatnia.*
- Ugyan kérlek, Kalmár, én már el is felejtettem.
*Könnyed mosollyal az arcán mondja ezt. Persze nem felejt ilyen könnyen, de ezt bizonyára a báró is sejti, mindazonáltal nem az a bosszúszomjas némber, akit Nawanthirishardipandra vizionált, nem is látja értelmét hosszasan kitárgyalni ezt, már így is többet beszéltek róla, mint amennyit akart. Hogy bízik-e a férfiban? Nyilván nem, de igazából nem is neki kell bíznia benne, hanem majdani asszonyának. Még csak a szemét sem kell rajta tartania, az Hubi feladata, már ami az üzleti ügyeket illeti, abban meg teljesen bizonyos, hogy egyéb ügyek tekintetében Laor lesz az, aki árgus szemekkel figyeli majd.
Figyeli a búcsúzkodó párocskát, mosolyát elfordulva rejti el. Hány évesek lehetnek ezek? A leány már elmúlt húszéves, a férfi nyolc-tíz téllel többet láthatott nála, a leány korában ő már kiábrándult a szerelem “intézményéből”, a férfi korában meg már rideg volt és majdnem teljesen érzéketlen. Kagan és az évtizedes háborúja sok mindent kiölt belőle, ha nem vált volna közönyössé, akkor alighanem beleőrült volna a folytonos idegeskedésbe és aggodalomba és a tehetetlenségbe. Vajon ez a kettő is ilyenné válik? Vagy már Kagan kitaposta az utat ahhoz, hogy viszonylagos nyugalomban élhessék le az életüket? Kicsit irigy a boldogságukra, akkor is ha csak látszólagos vagy ideiglenes, mert bár a maguk módján szerették Kagannal egymást, de nem volt meg a lehetőségük arra, hogy kiválasszák egymást és úgy szeressék meg a másikat. A Laorral való kapcsolata teljesen más és sajnálja is amiatt Laort kicsit, hogy nem tud olyan lenni, mint azt Laor érdemelné, vagy nem tudja úgy kimutatni az érzéseit, mint ahogy Laor teszi. Ha Laor ránéz azelőtt, hogy elhagyná a Hrallht, akkor láthatja, hogy őt nézve rámosolyog. Sóhajjal hessenti el a negatív gondolatokat, mert a jövőbe kell tekinteni, ha másért nem, hát a szerelemért. Csak befelé mosolyog a szentimentális érzés miatt.
Mikor magukra maradnak és hellyel kínálja a lányt maga mellett. Érzi a másikban a távolságtartást, ezért aztán nem erőlködik, nem akaszkodik rá. Bal térdét felhúzza, hogy bal alkarját térdén támaszthassa meg, jobbjával letámaszkodik maga mögött, egész felsőtestével a leány felé fordul.
Kérdez a gyerekkoráról, arról, hogy vannak-e emlékei azokról az időkről, mikor még északon élt a barbárok között. Próbálja felidézni az anyjának arcát, mert a neve ismerős, a nagyapját tudja, hogy ki volt, orknyalonc. Arról száz százalékig meg van győződve, hogy Kagan csak a csinos arcot látta, semmi mást.
Megtudakolja, hogy megvan-e a lányban a mágiához való szikra, meg azt is, hogy mely istenség tanait érzi magához a legközelebb? Hogy ismer-e olyan mágust, aki Eeyr mágiájából merít? Egy ilyen mágusra ugyanis okvetlenül szükség lesz a terveit illetően. A Hubiról való őszinte véleményét kérdezi és elmondja cserébe a sajátját is a kancellárról.
A beszélgetés felénél már rokonszenvezik a lánnyal és teljesen megérti az érzéseit a Vashegy trónjával kapcsolatban, végül is egy olyan terhet kapott a nyakába, amire egyáltalán nem volt felkészítve, sőt a szavaiból azt veszi ki, hogy a gazdag, városi családja arra sem készítette fel, hogy van világ a város előkelő negyedén kívül is. Letargikus személyiség, már-már szomorú ránézni. Ugyanakkor a sziritáni fiaskót leszámítva, a Vashegy még mindig áll, szóval az előzmények ellenére is megugrotta a lécet, Kagan valóban jól választott, de félő, hogy felőrli. Márpedig Lea nem veheti le a terhet a válláról, vagy legalábbis nem az összeset, de talán megkönnyítheti neki, mellette állva segíthet is neki és a thargoknak is abban, hogy elfogadják. Azt mindenesetre le kell szögeznie, hogy a majdani férje soha nem ülhet a Vashegy trónjára - és nemcsak azért, mert cseppet sem bízik a wegtoreniben, de azért sem, mert azt a thargok gyomra végképp nem venné be -, de a születendő gyerekeiknek erre minden esélyük megvan. Persze azok kezeit nem engedhetik majd el úgy, ahogyan Kagan szemlátomást elengedte ennek a leánynak a kezét.
A válaszokért cserébe ő is válaszokkal szolgál, elmeséli azt a napot, mikor Kagan fellázadt, hogy a húgát védje. Tudja, hogy Kagan nehéz természetű volt, de azt is tudja, hogy mennyire szerette Isuriit és a népüket, hogy nem félt a saját vérét hullatni értük, hogy őt sem készítették fel arra, hogy törzsfő legyen, hiszen többedik fiúgyermek volt. Azon a napon dőlt el végzetük. Beszél a thargok babonáiról és valami hirtelen ötlettől vezérelve Szertartás mibenlétébe is beavatja és abba is, hogy Kagan és ő milyen jól szórakoztak ilyenkor, bár a lány aligha kíváncsi a részletekre.
Meg akarta ugyan kérdezni, hogy kitervelte-e apja megölését és a Thargodrym fattyúnak milyen szerepe volt ebben, de hamar belátja, hogy nem egy apagyilkos jellem, így ez a kérdés elmarad. A Thargodrym fattyú - aki Joryk fia valószínűleg - hollétét sem firtatja, a lényeg, hogy nem a Vashegy levegőjét rontja.
Kagan új feleségének kérdésére csak legyint, évekig könyörgött neki, hogy vegyen maga mellé termékeny asszonyt, de lám az ő halála kellett ahhoz, hogy ezt megtegye. Az új asszony létezése cseppet sem zavarja, bár azelőtt mindig úgy gondolta, hogy zavarná a dolog, akkor is, ha ő biztatta Kagant.
Különben meg, Kagan már csak múlt, akkor is ha a szobra - vagyis Kagan maga - ott áll a pitypangos kert közepén. A jövőbe kell tekinteni, ehhez pedig szükség van arra, hogy a Vashegyen béke legyen, másrészt pedig eeyrista mágusok kellenek a vérúr ellen, harmadrészt pedig sietni kell, hisz ki tudja, hogy mennyi ideje van? A feltámadása és a vérúr közötti összefüggést elhallgatja a lány elől, a teljes igazságot csak Laor tudja, de féligazságokat ő is közölhet. A leány Kagan vére, de mivel csak most ismerte meg, ezért hiába a rokonszenv, a teljes bizalmával nem tüntetheti ki, valószínűleg amaz sem osztott meg vele mindent. Viszont elmondja neki, hogy egyáltalán nem az a megátalkodott némber, mint amit pletykálnak róla, abban is őszinte, hogy az első pillanatban gyűlölte a létezésének gondolatát is, de gyűlölete akkor párolgott el, mikor meglátta és belehasított az, hogy mennyire hasonlít Kaganra, akit minden hibájával együtt mélyen szeretett és nagyon hiányzik neki, noha ő még csak pár napja tudja, hogy elvesztette. A Laorhoz fűződő érzelmeiről csak szőrmentén beszél, mivel Laor nagyon is élő - szerencsére - így ezek csak kettejükre tartoznak, de ugye a Vashegyen az elsőszámú nyílt titok a viszonyuk, nem is akarja tagadni.
Szeretné, ha kialakulna közöttük egyfajta bizalmi viszony, mégis a mostohalánya, de nem akar erőltetni semmit, megtapasztalta már, hogy dacos fajta - apja lánya -, szóval nagyon kontraproduktív lenne vele szemben, ha bármit is erőltetni akarna.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-02 18:44:46
Üzenet elküldve: 2022-05-02 18:44:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Valahogy nem tölti el örömmel, hogy a hatujjú boszorkány a jelek szerint megjegyezte a nevét. Yeza hiába szeret fürdőzni a figyelemben, azért vannak kivételek is. Szóval most jó kislány lesz és teljes terjedelmében kihasználja a Báró árnyékát.
A dolgok alakulása elhagyni látszik e találkozó komolyabb zúgóit és csendesebb, bár még mindig örvényekkel teli mederbe lép. Egyenesen olyan fennkölt dolgok kerülnek elő, mint a családba való befogadás. A tharg hagyomány szerinti ceremónia is kedvező fogadtatást kap. Még jó hogy nem rúgta bokán Caldorcort! Yezának be kell látnia, hogy semmit se tud ezekről a vashegyiekről. Néhány közszájon forgó szóbeszédet leszámítva. A saját feltételezéseire jobb lesz egyelőre még nem támaszkodni. Bízhatna a Báróban, elvégre jobban ismeri ezeket a népeket, de Yeza mindig inkább a saját feje után ment. Az egyetlen, akiben vala megbízott, az saját maga (és ez nem mindig volt a legjobb üzlet). Sosem támaszkodott másra, mert úgy érezte, nem engedheti meg magának. Hiába élezi a karmát rajta az irigység, amikor a két párocskát nézi, ő valószínűleg képtelen lenne ilyesmire. A bizalom ijesztő és ingoványos terep a számára.
Leandana Thargodar szavai egyértelműen jelzik, hogy itt az ideje a távozásnak. Négyszemközt óhajt tárgyalni az Úrnővel. Az egy kicsit meglepi, hogy az ágyas-pribéket külön az ő nyakába varrja. Ahogy elnézi, a Kancellárt nem kevésbé. Yeza azért figyeli Caldorcor arcát, mielőtt mozdulna. Nem biztos benne, hogy a Báró kettesben akarná hagyni a két nőt. A jelek viszont azt mutatják, hogy a továbbiakat jegyesére bízza, s valószínűleg már az üzlet részleteit latolgatja a fejében. Egy kicsit úgy érzi most magát, mint egy piacon felejtett kisgyerek. Érdekli ez a Laor, szó se róla, de feszélyezi ez a hely. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint vakon tapogatózik a thargok kapcsán.
Így nem is nehéz hitelesnek mutatni azt a kis kétségbeesett pillantást, amit a Kancellár Úr Őkegyelme felé rebbent (hogy kellően érezze fontosságát), mikor Laor magával invitálja. Mi tagadás, a hűvösen morcos kezdet máris gombócot tett a gyomrába, de szerencsére egy pillanattal később jóval nyájasabbra vált a féri modora. Nem mintha annyira számítana.*
- Őszintén? *kérdez vissza.* - Egy forró fürdőhöz és egy öblös pohár jó wegtoreni rumhoz. *Végigsimít a ruháján és nagy levegőt vesz, mint amikor a kocsma előtti friss fuvallatba kortyolva megnyugszik az ember, hogy a hányinger csak vaklárma volt.* - De már annak is nagyon örülnék, ha ma már nem célozgatna senki arra a bizonyos Gödörre. *Minél távolabb érnek Leandanától, Yeza annál felszabadultabban kezd bele újból a nézelődésbe.* - Az asszonyod... *csacsog közben* - nagyon ijesztő tud lenni. Minden tharg ilyen? Mármint... *nyújtogatja a nyakát, hátha lát még néhány helyit. De azért végig szorosan Laor mellett marad.* - Alig tudok valamit az itteniekről.
*Yeza akkurátusan végigkérdezget mindent. Minden épületet, nagyobb teret, minden említésre méltó dolgot, ha csak nem tűnik úgy neki, hogy Laornak nagyon derogál az idegenvezetés. Amikor kérdez, kissé csapong a lelkes és őszinte érdeklődéstől; viszont amikor válaszolnak (ha válaszolnak), figyel minden szóra. Az épületek után szinte észrevétlenül köt át a tharg esküvő hagyományaira, aztán Leandanára és az egykori Hadúrra. A kapcsolatukra, hogy volt-e gyermekük, hogy Laornak van-e, szeretne-e... Mindezt olyan megjegyzésekkel habarcsolja össze, csak hogy ne legyen túl visszatetsző a sok kérdés, mint hogy sose fogja megszokni az itteni időjárást és hogy bezzeg Wegtorenben ilyenkor inkább már árnyékot keres az ember délidőben. Megemlíti a számára túl merev és gáncsoskodó törvényeket is és Arthenior már-már nyomasztó méreteit és hogy ehhez képest furcsamód nincs egy valamirevaló bordély se.*
*Valahogy nem tölti el örömmel, hogy a hatujjú boszorkány a jelek szerint megjegyezte a nevét. Yeza hiába szeret fürdőzni a figyelemben, azért vannak kivételek is. Szóval most jó kislány lesz és teljes terjedelmében kihasználja a Báró árnyékát.
A dolgok alakulása elhagyni látszik e találkozó komolyabb zúgóit és csendesebb, bár még mindig örvényekkel teli mederbe lép. Egyenesen olyan fennkölt dolgok kerülnek elő, mint a családba való befogadás. A tharg hagyomány szerinti ceremónia is kedvező fogadtatást kap. Még jó hogy nem rúgta bokán Caldorcort! Yezának be kell látnia, hogy semmit se tud ezekről a vashegyiekről. Néhány közszájon forgó szóbeszédet leszámítva. A saját feltételezéseire jobb lesz egyelőre még nem támaszkodni. Bízhatna a Báróban, elvégre jobban ismeri ezeket a népeket, de Yeza mindig inkább a saját feje után ment. Az egyetlen, akiben vala megbízott, az saját maga (és ez nem mindig volt a legjobb üzlet). Sosem támaszkodott másra, mert úgy érezte, nem engedheti meg magának. Hiába élezi a karmát rajta az irigység, amikor a két párocskát nézi, ő valószínűleg képtelen lenne ilyesmire. A bizalom ijesztő és ingoványos terep a számára.
Leandana Thargodar szavai egyértelműen jelzik, hogy itt az ideje a távozásnak. Négyszemközt óhajt tárgyalni az Úrnővel. Az egy kicsit meglepi, hogy az ágyas-pribéket külön az ő nyakába varrja. Ahogy elnézi, a Kancellárt nem kevésbé. Yeza azért figyeli Caldorcor arcát, mielőtt mozdulna. Nem biztos benne, hogy a Báró kettesben akarná hagyni a két nőt. A jelek viszont azt mutatják, hogy a továbbiakat jegyesére bízza, s valószínűleg már az üzlet részleteit latolgatja a fejében. Egy kicsit úgy érzi most magát, mint egy piacon felejtett kisgyerek. Érdekli ez a Laor, szó se róla, de feszélyezi ez a hely. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint vakon tapogatózik a thargok kapcsán.
Így nem is nehéz hitelesnek mutatni azt a kis kétségbeesett pillantást, amit a Kancellár Úr Őkegyelme felé rebbent (hogy kellően érezze fontosságát), mikor Laor magával invitálja. Mi tagadás, a hűvösen morcos kezdet máris gombócot tett a gyomrába, de szerencsére egy pillanattal később jóval nyájasabbra vált a féri modora. Nem mintha annyira számítana.*
- Őszintén? *kérdez vissza.* - Egy forró fürdőhöz és egy öblös pohár jó wegtoreni rumhoz. *Végigsimít a ruháján és nagy levegőt vesz, mint amikor a kocsma előtti friss fuvallatba kortyolva megnyugszik az ember, hogy a hányinger csak vaklárma volt.* - De már annak is nagyon örülnék, ha ma már nem célozgatna senki arra a bizonyos Gödörre. *Minél távolabb érnek Leandanától, Yeza annál felszabadultabban kezd bele újból a nézelődésbe.* - Az asszonyod... *csacsog közben* - nagyon ijesztő tud lenni. Minden tharg ilyen? Mármint... *nyújtogatja a nyakát, hátha lát még néhány helyit. De azért végig szorosan Laor mellett marad.* - Alig tudok valamit az itteniekről.
*Yeza akkurátusan végigkérdezget mindent. Minden épületet, nagyobb teret, minden említésre méltó dolgot, ha csak nem tűnik úgy neki, hogy Laornak nagyon derogál az idegenvezetés. Amikor kérdez, kissé csapong a lelkes és őszinte érdeklődéstől; viszont amikor válaszolnak (ha válaszolnak), figyel minden szóra. Az épületek után szinte észrevétlenül köt át a tharg esküvő hagyományaira, aztán Leandanára és az egykori Hadúrra. A kapcsolatukra, hogy volt-e gyermekük, hogy Laornak van-e, szeretne-e... Mindezt olyan megjegyzésekkel habarcsolja össze, csak hogy ne legyen túl visszatetsző a sok kérdés, mint hogy sose fogja megszokni az itteni időjárást és hogy bezzeg Wegtorenben ilyenkor inkább már árnyékot keres az ember délidőben. Megemlíti a számára túl merev és gáncsoskodó törvényeket is és Arthenior már-már nyomasztó méreteit és hogy ehhez képest furcsamód nincs egy valamirevaló bordély se.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733