Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-19 08:59:13
Üzenet elküldve: 2022-04-19 08:59:13
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
- Nem, de ettől még bosszantó, hogy túlélték, én meg nem.
*Syoud bezzeg tudná, hogy mi a dolga egy ilyen megjegyzés után, nem mentegetné a sötételfeket, hanem tudná a dolgát és szabályozná a populációt. De Syoud sajnos már nem tudja ezt megtenni, másnak pedig érthető okokból nem fűlik ilyesmihez a foga.*
- Igen, az artheniori méltóságok mindig is szerettek ide járni.
*Halkan felnevet, ahogy eszébe jut a mágiaügyi inspekció, mikor is megjelent itt valami illusztris társaság, hogy ellenőrizzék, hogy betartanak-e valami törvényeket. Egyrészt egy pillanatig nem vették őket komolyan, másrészt pedig ki is tették a szűrüket hamar, azóta pedig nem jártak itt artheniori előkelőségek (már ha a csőcselék felkapaszkodott tagjait annak lehet nevezni).*
- Mivel bűvölt el téged ez a csitri úgy, hogy úgy érezd, hogy védelmedbe kell venned?
*Rázza a fejét szemét forgatva arra, hogy Laor mindenféle kiálló részeket vágna le a fickóról, ha nem szereti Kagan fattyát eléggé? Egyáltalán ki dönt arról, hogy mi a szerelem elégséges mértéke?
Hosszas értekezésbe már nem bocsátkozhatnak, mert kopognak, majd a kiáltásra, hogy "bújj be!" a kancellár érkezik. Lea pedig pökhendi módon Laorra mosolyog, lám csak, megmondta, hogy hamarosan megérkezik a fattyú - mert nyilván őt takarja a "bájos kísérője" titulus - és a fickója.*
- Köszönöm, Habrertus. Természetesen fogadom őket, miután megettem. Szerintem fertályóra elég lehet.
*Laor felé biccent, hogy szerinte is elég-e a megadott időkeret arra, hogy mindent elfogyasszanak. Illetve nem olyan kegyetlen ő, mint a híre mutatja, úgy érzi, hogy adnia kell egy kis felkészülési időt.*
- A Hrallhban fogadom őket. Gondoskodj róla, hogy illetéktelen fülek ne lebzseljenek ott.
*Nem siet az étkezés befejezésével, de mire letelik a megadott idő, addigra ott lesz, nem Kagan trónján, csupán annak egyik karfáján ülve. Habár karjait összefonja mellkasa előtt, de testtartásából mégsem az elutasítást olvashatják ki, inkább a kíváncsi nyugalom lengi körül. Kíváncsi a báróra is, akiről sokat hallott Habrertustól a hazaúton, de leginkább a fattyú érdekli.*
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
- Nem, de ettől még bosszantó, hogy túlélték, én meg nem.
*Syoud bezzeg tudná, hogy mi a dolga egy ilyen megjegyzés után, nem mentegetné a sötételfeket, hanem tudná a dolgát és szabályozná a populációt. De Syoud sajnos már nem tudja ezt megtenni, másnak pedig érthető okokból nem fűlik ilyesmihez a foga.*
- Igen, az artheniori méltóságok mindig is szerettek ide járni.
*Halkan felnevet, ahogy eszébe jut a mágiaügyi inspekció, mikor is megjelent itt valami illusztris társaság, hogy ellenőrizzék, hogy betartanak-e valami törvényeket. Egyrészt egy pillanatig nem vették őket komolyan, másrészt pedig ki is tették a szűrüket hamar, azóta pedig nem jártak itt artheniori előkelőségek (már ha a csőcselék felkapaszkodott tagjait annak lehet nevezni).*
- Mivel bűvölt el téged ez a csitri úgy, hogy úgy érezd, hogy védelmedbe kell venned?
*Rázza a fejét szemét forgatva arra, hogy Laor mindenféle kiálló részeket vágna le a fickóról, ha nem szereti Kagan fattyát eléggé? Egyáltalán ki dönt arról, hogy mi a szerelem elégséges mértéke?
Hosszas értekezésbe már nem bocsátkozhatnak, mert kopognak, majd a kiáltásra, hogy "bújj be!" a kancellár érkezik. Lea pedig pökhendi módon Laorra mosolyog, lám csak, megmondta, hogy hamarosan megérkezik a fattyú - mert nyilván őt takarja a "bájos kísérője" titulus - és a fickója.*
- Köszönöm, Habrertus. Természetesen fogadom őket, miután megettem. Szerintem fertályóra elég lehet.
*Laor felé biccent, hogy szerinte is elég-e a megadott időkeret arra, hogy mindent elfogyasszanak. Illetve nem olyan kegyetlen ő, mint a híre mutatja, úgy érzi, hogy adnia kell egy kis felkészülési időt.*
- A Hrallhban fogadom őket. Gondoskodj róla, hogy illetéktelen fülek ne lebzseljenek ott.
*Nem siet az étkezés befejezésével, de mire letelik a megadott idő, addigra ott lesz, nem Kagan trónján, csupán annak egyik karfáján ülve. Habár karjait összefonja mellkasa előtt, de testtartásából mégsem az elutasítást olvashatják ki, inkább a kíváncsi nyugalom lengi körül. Kíváncsi a báróra is, akiről sokat hallott Habrertustól a hazaúton, de leginkább a fattyú érdekli.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-19 06:18:05
Üzenet elküldve: 2022-04-19 06:18:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz, aztán Leához//
*Látszik, hogy nem ehhez a szerephez szokott, így a Báró cókmókjáról valóban meg is feledkezne, ha nem hívják fel rá a figyelmét. Gyorsan magához veszi a holmit és gyakorlatlan ide-oda hajtogatással igyekszik nem szimpla kupacként szorongatni a ruhaneműt. Némi küzdelem árán sikerül úgy a karjára hajtani a köpenyt, hogy a kalapot és a kesztyűt is jelentősebb gyűrődés nélkül tudja a kezében tartani, míg átérnek a számukra kijelölt szállásra.
Út közben persze újfent rátapad a figyelme a sok újdonságra. A nagy nézelődésben egyszer meg is botlik a köpeny lelógó csücskére taposva, de szerencsére nem történik nagyobb baleset.
Talán a Kancellár is észreveszi, hogy kíváncsi pillantása milyen buzgón járja körbe az utolsó fűszálat is, de a nagylelkű felajánlás elfogadása természetesen először engedélyre vár. Meglehet, hogy az álnok szúrka-piszka miatt a Báró Úr most épp még annyira se tartja nagyra a Kancellárt, de Yeza továbbra is érdekes szereplőnek tartja az itteni érdekeltségek ügyében. Hogy mennyire fontos, azt még nem tudná eldönteni, de az érdeklődését könnyelműség lenne veszni hagyni. Biztos benne, hogy az idegenvezetésben búvik némi Habrertusi csavar, de meg kell tudnia oldani. Minthogy megkapja a Bárótól a tessék-lássék engedélyt, nyel egyet, mikor a Kancellár felé fordul. Egyszerre lelkes és szeppent, ahogy igaz ez egész ittlétével kapcsolatban is.*
- Megtisztel méltóságod *bólint az ajánlatra, ami a körbevezetésen kívül sokat ígér, csábító, ám kétes mázzal invitálva. ~Megoldod, Yeza. Mit neked egy ilyen vén kecske?~ A biztató önvállveregetésre magában is csak fanyar mosolyt villant. Egy belső hang a tapasztalat irritálóan atyáskodó hanghordozásával csak annyit énekel: baj lesz.
Nincs sok ideje ezen tépelődni. A léptek zajára máris a közeledő Aenae felé kapja a fejét. Leheletnyit megfeszül az állkapcsa és akaratlanul is elismétli magában ama bizonyos wegtoreni szót, aztán persze diszkrét mosollyal lép arrébb, hogy a lány becsatlakozhasson a Báró mellé. Yeza, mint mindig, most is vizslatva időzik el az apró gesztusok részletén, hogy kibogozza a kettős közötti viszony természetét. Külső szemlélő ezt persze értékelheti akár féltékeny méricskélésnek is, de a vörös ezzel most nem foglalkozik.
A felé forduló kérdésre meglepetten kapja fel a fejét. ~Kezdődik~ gondolja savanyú beletörődéssel. Miután végigélvezhette a két kiskakas műsorát, úgy tűnik, ő se marad ki a jóból ezen a szemétdombon. Épp ezért rutinból méri fel, visel-e fegyvert a másik. Wegtorenben az ilyen beszélgetések olykor vérmesen nyomatékossá szoktak fajulni. Félrevonul az Úrnőcskével és lelkiekben felkészül az undok szónoklatra, ami kijelöli neki a határokat a Báró tekintetében. De ami ehelyett jön, az őszintén meglepi. Olyannyira, hogy már-már egészen el is ragadja az együttérzés. Bármennyire kapaszkodik abba a korábbi jelenetbe, a tharg lány most esendőnek tűnik. Olyannak, aki iránt a szív óhatatlanul megenyhül.
Yeza egy pillanatig csak néz az aggodalmat tükröző borostyán szemekbe, mint aki nem tudja, mit feleljen. Az arcáról ezúttal nem igazán lehet leolvasni semmit. Aztán egyszer csak átöleli a lányt, bárói köpeny, kalap meg kesztyűk körébe zárva. Ha mégsem sikerülne, akkor csak közelebb lép, de valószínűleg túl váratlan gesztus lesz, hogy Aenae elkerülje, s elég határozott, hogy az esetleg felhorgadó ellenállást elszisszentse.*
- Nem lesz semmi baj *súgja Yeza kellemes tónusú hangja az aranybarna fürtök közé. Mikor elválnak, a tökéletesnek ígérkező pillanatba kicsit belerondít, hogy a nyakukban viselt gyűrűk összeakadnak. Apró segítséget igényel, hogy az arany leviatán csápjai közül kiszabaduljon a mithrill ékszer. Yeza aztán visszasorol Caldorcor oldalára és elrendezi a kezében a megbolygatott holmikat.
Amikor a Kancellár és az Úrnő végül a dolgára siet, a Báró egy kurta ukázzal magával rendeli.
Yeza lepakolja egy alkalmas helyre a férfi cókmókját és épp a "jól ment" esetleges cinikusságát vizsgálgatja magában, amikor egyszer csak váratlan kérdést szegeznek neki.*
- Ó, én nem... Én... *kezd azonnal idegesen mentegetőzni. A rá szegeződő sárga pillantás mintha gombostűre tűzné, mint egy csapdába ejtett lepkét. Leszegi a tekintetét, hogy kicsit össze tudja szedni a gondolatait egy elfogadható válaszhoz.*
- Báróm, én csak... *pillant fel óvatosan.* - Ez itt nem Wegtoren (ahogy azt a Kancellár bő lére eresztett előadása is ecsetelte). Az Úrnő elbűvölő *mondja számára is kellemetlen őszinteséggel* - de a szerelem olykor csalóka és ellobbanva két idegent hagy egy élethosszig tartó kötelékben. *Nem mintha nem tudná elképzelni Caldorcorról, hogy egy ilyen problémát rövid úton oldana meg, ha úgy alakul.* - A helyzet pedig most olyan zavaros és képlékeny lett hirtelen. *Valahogy továbbra se hiszi el, hogy itt érzelmek vinnék a prímet. A gyerek persze bonyolítja, de abból a tharg Úrnőcskéből kinézi, hogy meg se marad az a poronty túl soká a méhében.* - De biztos vagyok benne, hogy éleslátó körültekintéssel döntöttél, Uram *teszi hozzá sietve.* - Én csak meglepődtem. Ennyi az egész. *Ismét leszegi a pillantását, és a csizmája orrát nézve várja, hogy kimondassék, mennyire keverte magát bajba. Nem állhatja azt a tekintetet. A legfurcsább, hogy a borostyán írisz visszaköszön mindkét tharg Úrnőnél is. Caldorcor választottjáé mégsem feszélyezi. Sőt! Az ő szeme nyarat idéz. Napsütötte, érett búzamezőt, édes mézet. A hatujjú némber esetén mondjuk már más a helyzet.*
*Látszik, hogy nem ehhez a szerephez szokott, így a Báró cókmókjáról valóban meg is feledkezne, ha nem hívják fel rá a figyelmét. Gyorsan magához veszi a holmit és gyakorlatlan ide-oda hajtogatással igyekszik nem szimpla kupacként szorongatni a ruhaneműt. Némi küzdelem árán sikerül úgy a karjára hajtani a köpenyt, hogy a kalapot és a kesztyűt is jelentősebb gyűrődés nélkül tudja a kezében tartani, míg átérnek a számukra kijelölt szállásra.
Út közben persze újfent rátapad a figyelme a sok újdonságra. A nagy nézelődésben egyszer meg is botlik a köpeny lelógó csücskére taposva, de szerencsére nem történik nagyobb baleset.
Talán a Kancellár is észreveszi, hogy kíváncsi pillantása milyen buzgón járja körbe az utolsó fűszálat is, de a nagylelkű felajánlás elfogadása természetesen először engedélyre vár. Meglehet, hogy az álnok szúrka-piszka miatt a Báró Úr most épp még annyira se tartja nagyra a Kancellárt, de Yeza továbbra is érdekes szereplőnek tartja az itteni érdekeltségek ügyében. Hogy mennyire fontos, azt még nem tudná eldönteni, de az érdeklődését könnyelműség lenne veszni hagyni. Biztos benne, hogy az idegenvezetésben búvik némi Habrertusi csavar, de meg kell tudnia oldani. Minthogy megkapja a Bárótól a tessék-lássék engedélyt, nyel egyet, mikor a Kancellár felé fordul. Egyszerre lelkes és szeppent, ahogy igaz ez egész ittlétével kapcsolatban is.*
- Megtisztel méltóságod *bólint az ajánlatra, ami a körbevezetésen kívül sokat ígér, csábító, ám kétes mázzal invitálva. ~Megoldod, Yeza. Mit neked egy ilyen vén kecske?~ A biztató önvállveregetésre magában is csak fanyar mosolyt villant. Egy belső hang a tapasztalat irritálóan atyáskodó hanghordozásával csak annyit énekel: baj lesz.
Nincs sok ideje ezen tépelődni. A léptek zajára máris a közeledő Aenae felé kapja a fejét. Leheletnyit megfeszül az állkapcsa és akaratlanul is elismétli magában ama bizonyos wegtoreni szót, aztán persze diszkrét mosollyal lép arrébb, hogy a lány becsatlakozhasson a Báró mellé. Yeza, mint mindig, most is vizslatva időzik el az apró gesztusok részletén, hogy kibogozza a kettős közötti viszony természetét. Külső szemlélő ezt persze értékelheti akár féltékeny méricskélésnek is, de a vörös ezzel most nem foglalkozik.
A felé forduló kérdésre meglepetten kapja fel a fejét. ~Kezdődik~ gondolja savanyú beletörődéssel. Miután végigélvezhette a két kiskakas műsorát, úgy tűnik, ő se marad ki a jóból ezen a szemétdombon. Épp ezért rutinból méri fel, visel-e fegyvert a másik. Wegtorenben az ilyen beszélgetések olykor vérmesen nyomatékossá szoktak fajulni. Félrevonul az Úrnőcskével és lelkiekben felkészül az undok szónoklatra, ami kijelöli neki a határokat a Báró tekintetében. De ami ehelyett jön, az őszintén meglepi. Olyannyira, hogy már-már egészen el is ragadja az együttérzés. Bármennyire kapaszkodik abba a korábbi jelenetbe, a tharg lány most esendőnek tűnik. Olyannak, aki iránt a szív óhatatlanul megenyhül.
Yeza egy pillanatig csak néz az aggodalmat tükröző borostyán szemekbe, mint aki nem tudja, mit feleljen. Az arcáról ezúttal nem igazán lehet leolvasni semmit. Aztán egyszer csak átöleli a lányt, bárói köpeny, kalap meg kesztyűk körébe zárva. Ha mégsem sikerülne, akkor csak közelebb lép, de valószínűleg túl váratlan gesztus lesz, hogy Aenae elkerülje, s elég határozott, hogy az esetleg felhorgadó ellenállást elszisszentse.*
- Nem lesz semmi baj *súgja Yeza kellemes tónusú hangja az aranybarna fürtök közé. Mikor elválnak, a tökéletesnek ígérkező pillanatba kicsit belerondít, hogy a nyakukban viselt gyűrűk összeakadnak. Apró segítséget igényel, hogy az arany leviatán csápjai közül kiszabaduljon a mithrill ékszer. Yeza aztán visszasorol Caldorcor oldalára és elrendezi a kezében a megbolygatott holmikat.
Amikor a Kancellár és az Úrnő végül a dolgára siet, a Báró egy kurta ukázzal magával rendeli.
Yeza lepakolja egy alkalmas helyre a férfi cókmókját és épp a "jól ment" esetleges cinikusságát vizsgálgatja magában, amikor egyszer csak váratlan kérdést szegeznek neki.*
- Ó, én nem... Én... *kezd azonnal idegesen mentegetőzni. A rá szegeződő sárga pillantás mintha gombostűre tűzné, mint egy csapdába ejtett lepkét. Leszegi a tekintetét, hogy kicsit össze tudja szedni a gondolatait egy elfogadható válaszhoz.*
- Báróm, én csak... *pillant fel óvatosan.* - Ez itt nem Wegtoren (ahogy azt a Kancellár bő lére eresztett előadása is ecsetelte). Az Úrnő elbűvölő *mondja számára is kellemetlen őszinteséggel* - de a szerelem olykor csalóka és ellobbanva két idegent hagy egy élethosszig tartó kötelékben. *Nem mintha nem tudná elképzelni Caldorcorról, hogy egy ilyen problémát rövid úton oldana meg, ha úgy alakul.* - A helyzet pedig most olyan zavaros és képlékeny lett hirtelen. *Valahogy továbbra se hiszi el, hogy itt érzelmek vinnék a prímet. A gyerek persze bonyolítja, de abból a tharg Úrnőcskéből kinézi, hogy meg se marad az a poronty túl soká a méhében.* - De biztos vagyok benne, hogy éleslátó körültekintéssel döntöttél, Uram *teszi hozzá sietve.* - Én csak meglepődtem. Ennyi az egész. *Ismét leszegi a pillantását, és a csizmája orrát nézve várja, hogy kimondassék, mennyire keverte magát bajba. Nem állhatja azt a tekintetet. A legfurcsább, hogy a borostyán írisz visszaköszön mindkét tharg Úrnőnél is. Caldorcor választottjáé mégsem feszélyezi. Sőt! Az ő szeme nyarat idéz. Napsütötte, érett búzamezőt, édes mézet. A hatujjú némber esetén mondjuk már más a helyzet.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-18 22:37:02
Üzenet elküldve: 2022-04-18 22:37:02
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz, meg Aenae, CCC és Lea, illetve a kéretlen kísértet//
*Túlzás lenne állítani, hogy boldog a viszontlátástól, de az oly sokat nyüstölt igric látványa némileg tompítja a lelkében őrjöngő lángokat. Nem elmélkedik már sem múlton, sem jövőn, teszi, amit tennie kell. Azon nyomban lecsap, hogy tovább emészthesse a férfi lelkét, ám ezúttal nem kíván nyomot hagyni maga után. Azzal, hogy felhívta az élők figyelmét jelenlétére, oly kockázatot vállalt, amit nem lett volna szabad.
Sejteni véli, mire ez az összeröffenés. Felsejlve a halál peremvidékén húzódó ködből, bizony maga is hallott az özveny megtértéről. Nem lehet ez más, mint az Ősök Akarata. Lám, nem ő az egyetlen kiválasztott. Bizonyára tiszta, tharg szív dobban a sokat emlegetett asszonyban. Ha őszinte akar lenni, valójában roppant kíváncsi is rá, még ha szellemként is kell, hogy a találkozás kiváltsága érje. Bár szót válthatna sorstársával!*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.18 22:40:04
*Túlzás lenne állítani, hogy boldog a viszontlátástól, de az oly sokat nyüstölt igric látványa némileg tompítja a lelkében őrjöngő lángokat. Nem elmélkedik már sem múlton, sem jövőn, teszi, amit tennie kell. Azon nyomban lecsap, hogy tovább emészthesse a férfi lelkét, ám ezúttal nem kíván nyomot hagyni maga után. Azzal, hogy felhívta az élők figyelmét jelenlétére, oly kockázatot vállalt, amit nem lett volna szabad.
Sejteni véli, mire ez az összeröffenés. Felsejlve a halál peremvidékén húzódó ködből, bizony maga is hallott az özveny megtértéről. Nem lehet ez más, mint az Ősök Akarata. Lám, nem ő az egyetlen kiválasztott. Bizonyára tiszta, tharg szív dobban a sokat emlegetett asszonyban. Ha őszinte akar lenni, valójában roppant kíváncsi is rá, még ha szellemként is kell, hogy a találkozás kiváltsága érje. Bár szót válthatna sorstársával!*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.18 22:40:04
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-18 21:51:33
Üzenet elküldve: 2022-04-18 21:51:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz, meg Aenae, Lea//
*Emlékszik arra, hogy milyen érzések keringtek benne akkor, mikor először járt a Vashegyen. Mindenek előtt kíváncsi volt, hogy milyen is a híres-hírhedt Kagan Thargodar, félt amiatt, hogy milyen érzéseket vált ki a felbukkanása és persze elképesztő zavarban volt, mikor pedig zavarban van, akkor hajlamos ostobán viselkedni és ostobaságokat fecsegni. A kíváncsisággal vegyes félelem most is ott van benne, természetesen a zavar is, csak mostanra sokkal jobban tudja kontrollálni azt, hogy ilyenkor mi jöjjön ki a száján.
Tisztában van vele, hogy bármennyire is szeretné, ezt a találkozást nem halogathatja túl sokáig. Fordított esetben, neki nagyon nem lenne szimpatikus a késlekedés.
Valahol a Radkraal és az erőd között csatlakozik be a trióhoz, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy csúnyán nézzen a drága kancellárra, vagy bármelyikükre. Különben meg, az ember, a halála előtt inkább megbékélne a környezetével. Habrertusszal ugyan sosem volt nyíltan konfliktusa - ha nem számítjuk azt, hogy gyakorlatilag minden alkalommal hányni támadt kedve, mikor amaz "gyermekem"-nek szólította -, de Yezával mindenképpen van elszámolni-valója. És nyilván Cha'ysszal is. Előbbivel mindenkivel beszélni akar pár szót, az utóbbinak csak megfogná a kezét, de természetesen nem erőlteti. Ha a férfi engedte, hogy megfogja a kezét, akkor érezheti, hogy Aenae keze jéghideg és izzadtságtól iszamós, hüvelykujja meg, remeg ahogy végigsimít a másik kézfején.
Habrertus tárlatvezetésének csendes szemlélője, nem kívánja félbeszakítani. Csak a végén lép oda Yezához.*
- Beszélhetnénk egy pillanatra. Négyszemközt.
*Cha'yssra pillant, nem igazán beleegyezését kérve, inkább nyomatékosítva, hogy csak Yeza fülének szánja, amit mondana. Ha a vörös kicsit odébb vonul vele, akkor Aenae gyorsan és fojtott hangon elmondja, amit akar.*
- Mindenek előtt, szeretném az elnézésed kérni, nem igazán viselkedtem... megfelelően. Nem tudok mit felhozni a mentségemre, mint a büszkeségem. Sajnálom.
*Nos igen, Aenaeből zsigeri ellenkezést vált ki, ha meg akarják neki mondani, hogy mit kellene tennie, meg hogyan kéne azt tennie. Pláne nem szereti, ha a rossz pillanataiban közönsége van és az egy nagyon-nagyon rossz pillanata volt. Mindenesetre kész beismerni, ha hibázott, márpedig nem viselkedett megfelelően, ezt pedig akkor is Yeza tudtára akarja adni, ha történetesen lenyűgöző szépség és Cha'yss szeretője.*
- A másik. Nem tudom, hogy mire készül...
*Cha'yssra pillant.*
- De kérlek, ne engedd neki, hogy meggondolatlanul cselekedjen. Nem tudom, hogy ennek milyen végkimenetele lehet, de azért mert én elvesztem a fejem, másnak még nem kell.
*Szomorúan elmosolyodik a végére, szavait akár képletesen, akár szó szerint is lehet érteni. Jelenleg úgy gondolja, hogy alkalma lesz kipróbálni, hogy milyen a Gödör alján csücsülni.
Ha el tudta mondani a vörösnek, amit akart, ha nem, akkor is tervezi magukra hagyni őket, mivel fel kell vennie egy olyan blúzt, ami nem tapad a hátára az izzadtságtól - bár bizonyára újra le fog izzadni. Meg lehet, hogy jó lenne keríteni egy vödröt is és belehányni. Ez utóbbit, mindenképpen társaság nélkül művelné.
Ha a kancellár kivárta, hogy beszélhessen Yezával - amaz pedig meghallgatta -, akkor vele együtt távozik is. Hogy aztán a lakosztályában szembesülhessen azzal, hogy teljesen feldúlták, ittak a pohárkájából, aludtak az ágyacskájában, nem egyértelműen nem aludtak benne, ez pedig sürgetővé teszi a szellőztetést és a vödör kerítését is. A szolgálót elküldi, aztán pedig próbálja összeszedni magát. Fel sem tűnik neki, hogy a falba lyukakat vágtak, amibe alsóneműket - az ő alsóneműit - tömködték.*
*Emlékszik arra, hogy milyen érzések keringtek benne akkor, mikor először járt a Vashegyen. Mindenek előtt kíváncsi volt, hogy milyen is a híres-hírhedt Kagan Thargodar, félt amiatt, hogy milyen érzéseket vált ki a felbukkanása és persze elképesztő zavarban volt, mikor pedig zavarban van, akkor hajlamos ostobán viselkedni és ostobaságokat fecsegni. A kíváncsisággal vegyes félelem most is ott van benne, természetesen a zavar is, csak mostanra sokkal jobban tudja kontrollálni azt, hogy ilyenkor mi jöjjön ki a száján.
Tisztában van vele, hogy bármennyire is szeretné, ezt a találkozást nem halogathatja túl sokáig. Fordított esetben, neki nagyon nem lenne szimpatikus a késlekedés.
Valahol a Radkraal és az erőd között csatlakozik be a trióhoz, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy csúnyán nézzen a drága kancellárra, vagy bármelyikükre. Különben meg, az ember, a halála előtt inkább megbékélne a környezetével. Habrertusszal ugyan sosem volt nyíltan konfliktusa - ha nem számítjuk azt, hogy gyakorlatilag minden alkalommal hányni támadt kedve, mikor amaz "gyermekem"-nek szólította -, de Yezával mindenképpen van elszámolni-valója. És nyilván Cha'ysszal is. Előbbivel mindenkivel beszélni akar pár szót, az utóbbinak csak megfogná a kezét, de természetesen nem erőlteti. Ha a férfi engedte, hogy megfogja a kezét, akkor érezheti, hogy Aenae keze jéghideg és izzadtságtól iszamós, hüvelykujja meg, remeg ahogy végigsimít a másik kézfején.
Habrertus tárlatvezetésének csendes szemlélője, nem kívánja félbeszakítani. Csak a végén lép oda Yezához.*
- Beszélhetnénk egy pillanatra. Négyszemközt.
*Cha'yssra pillant, nem igazán beleegyezését kérve, inkább nyomatékosítva, hogy csak Yeza fülének szánja, amit mondana. Ha a vörös kicsit odébb vonul vele, akkor Aenae gyorsan és fojtott hangon elmondja, amit akar.*
- Mindenek előtt, szeretném az elnézésed kérni, nem igazán viselkedtem... megfelelően. Nem tudok mit felhozni a mentségemre, mint a büszkeségem. Sajnálom.
*Nos igen, Aenaeből zsigeri ellenkezést vált ki, ha meg akarják neki mondani, hogy mit kellene tennie, meg hogyan kéne azt tennie. Pláne nem szereti, ha a rossz pillanataiban közönsége van és az egy nagyon-nagyon rossz pillanata volt. Mindenesetre kész beismerni, ha hibázott, márpedig nem viselkedett megfelelően, ezt pedig akkor is Yeza tudtára akarja adni, ha történetesen lenyűgöző szépség és Cha'yss szeretője.*
- A másik. Nem tudom, hogy mire készül...
*Cha'yssra pillant.*
- De kérlek, ne engedd neki, hogy meggondolatlanul cselekedjen. Nem tudom, hogy ennek milyen végkimenetele lehet, de azért mert én elvesztem a fejem, másnak még nem kell.
*Szomorúan elmosolyodik a végére, szavait akár képletesen, akár szó szerint is lehet érteni. Jelenleg úgy gondolja, hogy alkalma lesz kipróbálni, hogy milyen a Gödör alján csücsülni.
Ha el tudta mondani a vörösnek, amit akart, ha nem, akkor is tervezi magukra hagyni őket, mivel fel kell vennie egy olyan blúzt, ami nem tapad a hátára az izzadtságtól - bár bizonyára újra le fog izzadni. Meg lehet, hogy jó lenne keríteni egy vödröt is és belehányni. Ez utóbbit, mindenképpen társaság nélkül művelné.
Ha a kancellár kivárta, hogy beszélhessen Yezával - amaz pedig meghallgatta -, akkor vele együtt távozik is. Hogy aztán a lakosztályában szembesülhessen azzal, hogy teljesen feldúlták, ittak a pohárkájából, aludtak az ágyacskájában, nem egyértelműen nem aludtak benne, ez pedig sürgetővé teszi a szellőztetést és a vödör kerítését is. A szolgálót elküldi, aztán pedig próbálja összeszedni magát. Fel sem tűnik neki, hogy a falba lyukakat vágtak, amibe alsóneműket - az ő alsóneműit - tömködték.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-18 17:38:16
Üzenet elküldve: 2022-04-18 17:38:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz, aztán Leához//
*Való igaz, az igric és Habrertus már a kezdetektől rivalizálnak egymással. Valójában nem is kellene így lennie, hisz nem zavarják egymás köreit. Mármint akkor nem zavarták egymás köreit. Mostanra azok a körök már eléggé egybeérnek. Amióta megjelent Aenae körül, a kancellár kitüntető figyelmét élvezheti, mint a hentes, aki a szaftos hús körül ólálkodó macskát figyeli, mikor veti rá magát. Volt idő, amikor ez így is volt, az igric a tharg örököslány befolyását, kapcsolatrendszerét célozta meg, ám időközben ez a terv egészen másba fordult át. Gyengéd érzelmeket kezdett táplálni iránta, ami miatt át kellett szerveznie korábbi céljait, ám most már megmarad a csábító szerepében, aki a thargok birodalmát akarja megkaparintani. Pedig a wegtoreni megelégedne a tharg kovácsműhely megszerzésével és egy amoni kereskedelmi központ kihelyezésével. Nem is vágyik Kagan trónjára, sosem vágyott. De ezt nehezen hinné el neki a kecskeszakállú, aki bizonyosan férfias kiállására, karizmájára és elért eredményeire irigy.
Yezának nem fogja elfelejteni a megdöbbent pillantást, amikor elmondta a kancellárnak, hogy elveszi Aenaet. Ám az időpont egyelőre nem alkalmas arra, hogy erre rákérdezzen. Most más dolga akad, Habrertus-szal kell dűlőre jutnia és úgy tűnik, a vörös közbenjárásával végül zöld ágra vergődnek. A kancellár előkészíti nekik az audienciát. Ha Yeza elfelejtené, emlékezteti, hogy hozza a ruháit, amiket a kancellár helyezett el, ám a fegyverek maradnak. Mind.
Az erdőben aztán a kancellár értekezik a szolgálókkal a szállásuk tekintetében, az igric mindezt némán asszisztálja végig. A "tárlatvezetésre" annyira nem kíváncsi, nemcsak hogy járt már az emeleten, de aludt is már Aenae ágyában. A ki nem mondott tiltásra, hogy ne keressék fel az emeletet, csak bávatagon bólint igent. Habrertus persze nem átall pár mondatot szentelni Yezának és rábírni, hogy töltsön el időt vele az erődben. A vörös meghívására csak megengedőn int Yeza felé, amit akár engedélynek, akár "csinálj, amit akarsz"-nak is lehet értelmezni.*
- Gyere velem. *Mondja a vörösnek, amikor a kancellár otthagyta őket és az egyik számukra kiadott szobába hívja a lányt. Odabent megoldja a mellényét és az ing nyakát, valamiért fojtogatónak érzi most a kelme szorítását.*
- Ez jól ment. *Mondja az ablak elé állva és a kilátást fürkészve. Valójában nem ment jól, de ez most részletkérdés. Az a fontos, hogy hogyan tud majd megegyezni Leandanával. Már ha a halálból visszatérő nagyasszony hajlandó ilyesmire. A barbár szokásokat és hagyományokat imádó thargoknál az ilyen visszatérés minden bizonnyal nagy tiszteletnek örvend, bizonyára többen állnának Leandana mögé, mint Aenae mellé, ha kenyértörésre kerülne a sor. Mivel Aenae sem kíván élni a tisztségével, ez megkönnyíti a helyzetet, de kérdés, hogy Kagan egykori hitvese miként viseltetik Aenae irányába. Elő kell készítenie a békés és nyugodt hatalomátadást, amihez minden ügyességére szüksége lesz. Bár ki tudja? Lehet, egyből a Gödörben végzik, de azt is el tudja képzelni, hogy simán fog menni minden. Habrertus tart a nőtől, ez világos, de az a kérdés, ezt hogyan használhatja majd fel ellene vagy maga mellett.*
- Nem tartod jó ötletnek, hogy elveszem Aenaet? *Kérdez rá a vörös felé fordulva, sárga pillantása a vörösét figyeli. Kíváncsi a véleményére, mert azt már tudja, hogy sokszor vezették már félre érzelmei, amelyeket a tharg lány iránt érez. Kell neki egy őszinte vélemény és hátha most megkapja. Persze nem könnyíti meg Yeza dolgát, látszatra olyan, mintha a kancellárián kapott pillantás miatt vonná kérdőre a lányt.*
*Való igaz, az igric és Habrertus már a kezdetektől rivalizálnak egymással. Valójában nem is kellene így lennie, hisz nem zavarják egymás köreit. Mármint akkor nem zavarták egymás köreit. Mostanra azok a körök már eléggé egybeérnek. Amióta megjelent Aenae körül, a kancellár kitüntető figyelmét élvezheti, mint a hentes, aki a szaftos hús körül ólálkodó macskát figyeli, mikor veti rá magát. Volt idő, amikor ez így is volt, az igric a tharg örököslány befolyását, kapcsolatrendszerét célozta meg, ám időközben ez a terv egészen másba fordult át. Gyengéd érzelmeket kezdett táplálni iránta, ami miatt át kellett szerveznie korábbi céljait, ám most már megmarad a csábító szerepében, aki a thargok birodalmát akarja megkaparintani. Pedig a wegtoreni megelégedne a tharg kovácsműhely megszerzésével és egy amoni kereskedelmi központ kihelyezésével. Nem is vágyik Kagan trónjára, sosem vágyott. De ezt nehezen hinné el neki a kecskeszakállú, aki bizonyosan férfias kiállására, karizmájára és elért eredményeire irigy.
Yezának nem fogja elfelejteni a megdöbbent pillantást, amikor elmondta a kancellárnak, hogy elveszi Aenaet. Ám az időpont egyelőre nem alkalmas arra, hogy erre rákérdezzen. Most más dolga akad, Habrertus-szal kell dűlőre jutnia és úgy tűnik, a vörös közbenjárásával végül zöld ágra vergődnek. A kancellár előkészíti nekik az audienciát. Ha Yeza elfelejtené, emlékezteti, hogy hozza a ruháit, amiket a kancellár helyezett el, ám a fegyverek maradnak. Mind.
Az erdőben aztán a kancellár értekezik a szolgálókkal a szállásuk tekintetében, az igric mindezt némán asszisztálja végig. A "tárlatvezetésre" annyira nem kíváncsi, nemcsak hogy járt már az emeleten, de aludt is már Aenae ágyában. A ki nem mondott tiltásra, hogy ne keressék fel az emeletet, csak bávatagon bólint igent. Habrertus persze nem átall pár mondatot szentelni Yezának és rábírni, hogy töltsön el időt vele az erődben. A vörös meghívására csak megengedőn int Yeza felé, amit akár engedélynek, akár "csinálj, amit akarsz"-nak is lehet értelmezni.*
- Gyere velem. *Mondja a vörösnek, amikor a kancellár otthagyta őket és az egyik számukra kiadott szobába hívja a lányt. Odabent megoldja a mellényét és az ing nyakát, valamiért fojtogatónak érzi most a kelme szorítását.*
- Ez jól ment. *Mondja az ablak elé állva és a kilátást fürkészve. Valójában nem ment jól, de ez most részletkérdés. Az a fontos, hogy hogyan tud majd megegyezni Leandanával. Már ha a halálból visszatérő nagyasszony hajlandó ilyesmire. A barbár szokásokat és hagyományokat imádó thargoknál az ilyen visszatérés minden bizonnyal nagy tiszteletnek örvend, bizonyára többen állnának Leandana mögé, mint Aenae mellé, ha kenyértörésre kerülne a sor. Mivel Aenae sem kíván élni a tisztségével, ez megkönnyíti a helyzetet, de kérdés, hogy Kagan egykori hitvese miként viseltetik Aenae irányába. Elő kell készítenie a békés és nyugodt hatalomátadást, amihez minden ügyességére szüksége lesz. Bár ki tudja? Lehet, egyből a Gödörben végzik, de azt is el tudja képzelni, hogy simán fog menni minden. Habrertus tart a nőtől, ez világos, de az a kérdés, ezt hogyan használhatja majd fel ellene vagy maga mellett.*
- Nem tartod jó ötletnek, hogy elveszem Aenaet? *Kérdez rá a vörös felé fordulva, sárga pillantása a vörösét figyeli. Kíváncsi a véleményére, mert azt már tudja, hogy sokszor vezették már félre érzelmei, amelyeket a tharg lány iránt érez. Kell neki egy őszinte vélemény és hátha most megkapja. Persze nem könnyíti meg Yeza dolgát, látszatra olyan, mintha a kancellárián kapott pillantás miatt vonná kérdőre a lányt.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-18 16:57:13
Üzenet elküldve: 2022-04-18 16:57:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz, meg Aenae, Lea//
*Hubi a maga részéről nem veszi észre, hogy Aenae ledöfné a pillantásával, amikor az erőd felé tartva ödszefutnak vele. Ha a báróval bensőségesen üdvözölnék egymást, úgy Hubi tapintatosan félrenéz és elmondja Aenae-nek, hogy hova és mi célból tartanak. Ha a lány velük tartana, az ellen természetesen semmi kifogása nincs.*
- A báró úr és bájos kísérője megbecsült vendégeim, eszerint bánjatok velük.
*Ezt már az eligazítás végén mondja a szolgálóknak, mikor elszalajtja őket előkészíteni két szobát a törzsszálláson. Sajnos a hosszúház nem jöhetett szóba, a báró azt biztosan személyes sértésnek venné. Az pedig szintén esetlen dolog lenne, ha Cha'yss a Vaskorsó egyébként kifogástalan vendégszeretetét élvezné, a vöröst pedig Hubi beköltöztetné a Kancelláriára. Pedig ez felettébb vonzó eshetőségnek tűnt. Sajnos azonban egy kancellár nem kizárólag saját vágyainak rabja, és a lehetőségekhez képest jónak gondolja a megoldást amit talált. Az erődben történő elszállásolás mégis kiváltságnak tekinthető és ha kényelem terén nem is veszi fel a versenyt a legfényesebb artheniori vendégházakkal, talán nem lesz sok panaszos szó. Amíg a szolgálók elkészülnek a szobák és a fürdő előkészítésével, Hubi rögtönzött tárlatvezetést tart.*
- Odafönt pedig a az úrnő és a néhai hadúr lakosztályai találhatók. *áll meg a végén a lépcső aljában* Minden tiszteletem mellett arra kell kérjelek benneteket, hogy az emeletet ne keressétek fel! De bizonyára megértitek, hogy miért kérem ezt.
*Ha pedig minden készen áll, Hubi érzékeny búcsút vesz vendégeitől ideiglenesen. Csak addig míg felfrissítik magukat, hogy illőn járulhassanak Leandana elé, és neki legyen ideje bejelenteni őket.*
- Forrón remélem, kedvesem, hogy látogatásotok hivatalos része mellett tudsz időt szakítani arra is, hogy szerénységem elűzhessen néhány közkeletű tévképzetet a thargokkal kapcsolatban. Amennyiben megtisztelsz vele *eddig Yezához beszélt, de most vet egy pillantást a másik wegtorenire is* és a báró úrnak sincs kifogása ellene, úgy nagy örömmel vezetnélek körbe a Vashegyen és avatnálak be néhány olyan titokba, melyek a kívülállók számára rendszerint elérhetetlenek. Az államtitkok kivételével, természetesen.
*Mosolyodik el saját kis élcén, aztán meghajtja magát.*
- Kérlek, helyezzétek magatok kényelembe, értesítem a Szellemjárót érkeztetekről. Bizonyos vagyok benne, hogy nem kell sokat várakoznotok.
*Ezután fellábal az emeletre, de hiába zörget, hiába szólongatja, Leát nem találja ott. Egy, a zilált szobát éppen rendbe tévő szolgálótól ~Alig támadt fel, máris paráználkodik! Fúj!~ megtudja, hogy a konyha felé indultak el. Nem is kérdez rá a többes számra, tudni véli ki lehet a másik. Morogva megy le ismét a lépcsőn, hiszen az ő korában az ilyen lépcsőzéseket már nem tartja nélkülözhetetlennek. Ha Aenae vele kívánna tartani azonnal, semmi kifogása nem lenne ellene. De hát hogyan is lehetne.*
- Meglep, hogy a báró úr nem a te társaságodban érkezett. *cseverészik ez esetben a konyha felé tartva* Szívemből mondom, hogy Caldorcor báró ez alkalommal olyan útitársat választott, aki nem mérhető hozzád.
*Ez elég kétértelmű lenne hozzá, hogy akár sértésnek is lehessen venni, de a hangsúly alapján Hubi nem annak szánja. Egyelőre nem biztos, hogy ki marad a trónon. Hiba lenne csak az egyik oldalnál próbálni elnyerni a jóindulatot. A konyhához érve pedig már hallja Lea hangját. És a Lábtörlőét, ahogy a megboldogult Aoneer nevezte találón a kardforgatót. Aki egyébként vitathatatlanul vitéz harcos, de hát azért... na! Illedelmesen kopogtat az ajtón, udvariasan köhécsel is egy kicsit. Ha pedig engedélyt kap, benyit.*
- Kegyelmes asszonyom! *hajol meg Lea előtt és még Laor is kap egy főbiccentést* Végtelenül sajnálom, hogy zavarnom kell, de tiszteletreméltó vendégeink érkeztek Artheniorból. Cha'yss Cano Caldorcor báró és... *kicsit tétovázik, mert egyrészt nem biztos, hogy Yeza is Leához érkezett, másrészt lehet, hogy a göndör hajú neheztel a Kalmár személyzetére* bájos kísérője érkeztek hozzád. Jelenleg szállásuk foglalják el, nem bátorkodtam volna engedélyed nélkül színed elé vezetni őket. Kegyeskedsz fogadni őket, vagy kérjem meg őket türelemmel való várakozásra?
*Aztán Aenae-re pillant, és hirtelen egy teljesen triviális dolog villan be neki. Hiszen Lea nem is ismerheti riválisát.*
- Egyben végtelen örömömre szolgál, hogy bemutathatom neked Kagaenae Thargodart, a nemes Kagan Thargodar leányát.
*Szinte megakadás nélkül tért át a wegtoreniekről Aenae-re, akire pillantva egy elegáns mozdulattal int Lea felé.*
- Leandana Thargodar, a tahrgok Szellemjárója.
*Az óvatos Hubi egyiküket sem nevezi a másik előtt a Vashegy úrnőjének. Ehhez a mérkőzéshez - remélhetően - nem lesz köze.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.18 17:36:18
*Hubi a maga részéről nem veszi észre, hogy Aenae ledöfné a pillantásával, amikor az erőd felé tartva ödszefutnak vele. Ha a báróval bensőségesen üdvözölnék egymást, úgy Hubi tapintatosan félrenéz és elmondja Aenae-nek, hogy hova és mi célból tartanak. Ha a lány velük tartana, az ellen természetesen semmi kifogása nincs.*
- A báró úr és bájos kísérője megbecsült vendégeim, eszerint bánjatok velük.
*Ezt már az eligazítás végén mondja a szolgálóknak, mikor elszalajtja őket előkészíteni két szobát a törzsszálláson. Sajnos a hosszúház nem jöhetett szóba, a báró azt biztosan személyes sértésnek venné. Az pedig szintén esetlen dolog lenne, ha Cha'yss a Vaskorsó egyébként kifogástalan vendégszeretetét élvezné, a vöröst pedig Hubi beköltöztetné a Kancelláriára. Pedig ez felettébb vonzó eshetőségnek tűnt. Sajnos azonban egy kancellár nem kizárólag saját vágyainak rabja, és a lehetőségekhez képest jónak gondolja a megoldást amit talált. Az erődben történő elszállásolás mégis kiváltságnak tekinthető és ha kényelem terén nem is veszi fel a versenyt a legfényesebb artheniori vendégházakkal, talán nem lesz sok panaszos szó. Amíg a szolgálók elkészülnek a szobák és a fürdő előkészítésével, Hubi rögtönzött tárlatvezetést tart.*
- Odafönt pedig a az úrnő és a néhai hadúr lakosztályai találhatók. *áll meg a végén a lépcső aljában* Minden tiszteletem mellett arra kell kérjelek benneteket, hogy az emeletet ne keressétek fel! De bizonyára megértitek, hogy miért kérem ezt.
*Ha pedig minden készen áll, Hubi érzékeny búcsút vesz vendégeitől ideiglenesen. Csak addig míg felfrissítik magukat, hogy illőn járulhassanak Leandana elé, és neki legyen ideje bejelenteni őket.*
- Forrón remélem, kedvesem, hogy látogatásotok hivatalos része mellett tudsz időt szakítani arra is, hogy szerénységem elűzhessen néhány közkeletű tévképzetet a thargokkal kapcsolatban. Amennyiben megtisztelsz vele *eddig Yezához beszélt, de most vet egy pillantást a másik wegtorenire is* és a báró úrnak sincs kifogása ellene, úgy nagy örömmel vezetnélek körbe a Vashegyen és avatnálak be néhány olyan titokba, melyek a kívülállók számára rendszerint elérhetetlenek. Az államtitkok kivételével, természetesen.
*Mosolyodik el saját kis élcén, aztán meghajtja magát.*
- Kérlek, helyezzétek magatok kényelembe, értesítem a Szellemjárót érkeztetekről. Bizonyos vagyok benne, hogy nem kell sokat várakoznotok.
*Ezután fellábal az emeletre, de hiába zörget, hiába szólongatja, Leát nem találja ott. Egy, a zilált szobát éppen rendbe tévő szolgálótól ~Alig támadt fel, máris paráználkodik! Fúj!~ megtudja, hogy a konyha felé indultak el. Nem is kérdez rá a többes számra, tudni véli ki lehet a másik. Morogva megy le ismét a lépcsőn, hiszen az ő korában az ilyen lépcsőzéseket már nem tartja nélkülözhetetlennek. Ha Aenae vele kívánna tartani azonnal, semmi kifogása nem lenne ellene. De hát hogyan is lehetne.*
- Meglep, hogy a báró úr nem a te társaságodban érkezett. *cseverészik ez esetben a konyha felé tartva* Szívemből mondom, hogy Caldorcor báró ez alkalommal olyan útitársat választott, aki nem mérhető hozzád.
*Ez elég kétértelmű lenne hozzá, hogy akár sértésnek is lehessen venni, de a hangsúly alapján Hubi nem annak szánja. Egyelőre nem biztos, hogy ki marad a trónon. Hiba lenne csak az egyik oldalnál próbálni elnyerni a jóindulatot. A konyhához érve pedig már hallja Lea hangját. És a Lábtörlőét, ahogy a megboldogult Aoneer nevezte találón a kardforgatót. Aki egyébként vitathatatlanul vitéz harcos, de hát azért... na! Illedelmesen kopogtat az ajtón, udvariasan köhécsel is egy kicsit. Ha pedig engedélyt kap, benyit.*
- Kegyelmes asszonyom! *hajol meg Lea előtt és még Laor is kap egy főbiccentést* Végtelenül sajnálom, hogy zavarnom kell, de tiszteletreméltó vendégeink érkeztek Artheniorból. Cha'yss Cano Caldorcor báró és... *kicsit tétovázik, mert egyrészt nem biztos, hogy Yeza is Leához érkezett, másrészt lehet, hogy a göndör hajú neheztel a Kalmár személyzetére* bájos kísérője érkeztek hozzád. Jelenleg szállásuk foglalják el, nem bátorkodtam volna engedélyed nélkül színed elé vezetni őket. Kegyeskedsz fogadni őket, vagy kérjem meg őket türelemmel való várakozásra?
*Aztán Aenae-re pillant, és hirtelen egy teljesen triviális dolog villan be neki. Hiszen Lea nem is ismerheti riválisát.*
- Egyben végtelen örömömre szolgál, hogy bemutathatom neked Kagaenae Thargodart, a nemes Kagan Thargodar leányát.
*Szinte megakadás nélkül tért át a wegtoreniekről Aenae-re, akire pillantva egy elegáns mozdulattal int Lea felé.*
- Leandana Thargodar, a tahrgok Szellemjárója.
*Az óvatos Hubi egyiküket sem nevezi a másik előtt a Vashegy úrnőjének. Ehhez a mérkőzéshez - remélhetően - nem lesz köze.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.18 17:36:18
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-14 16:17:30
Üzenet elküldve: 2022-04-14 16:17:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Kicsit megvonja a vállát. Ő nem okolta sohasem a mélységi családot Lea haláláért. Azért csak és kizárólag az a semmirevaló csőcselék felel ami feldúlta Artheniort. És aminek képviselői most a város vezetőiként pöffeszkednek.*
- Nem ők vertek agyon.
*Már csak azért sem okolná a mélységieket, mert Laor, ellentétben a thargok többségével, nem rasszista. Persze az orkokat nem sorolja az értelmes lények sorába, de ezért ugyan ki merné fajgyűlölettel vádolni?*
- Eszembe jutott valami...
*Elvigyorodik és kézfejével megtörli a száját. Noha Lea elég sok új szokást plántált belé (nem elegendő kéthavonta tisztálkodni a folyónál, taknyunkat nem ürítjük a padozatra, és az sem a legkifinomultabb módja elégedettségünk kifejezésére a vacsora végén, hogy úgy böfögünk, hogy megreped a mennyezet) van ami megmaradt. Vagy visszatért. Lea visszatéréséig, mert lehet, hogy most a kecskecomb kézzel történő fogyasztása is kifogás tárgya lesz.*
- Meg kéne hívni Arthenior mostani vezetőit a Vashegyre. Fejezzék ki örömük visszatérted felett. Ha pedig elutasítják a meghívást, akkor mindenki számára világos lesz, hogy ők állanak a te és sok más előkelő halála mögött. Közönséges gyilkosok uralnák a Levegő Városát.
*Itt-ott néha megakadva adja elő ezt, mert mégsem olyan gyakorlott intrikus, mint a jó kancellár. Ő a maga részéről azért látná szívesen vendégül Arthenior mostani elöljáróit, hogy ne kelljen messzire utaznia azért, hogy elvághassa a torkukat.*
- Fogalmam sincs. *vonja meg a vállát aztán az Aenae-ék távollétét firtató kérdésre* Biztosan enyelegnek valahol. Úgy hallottam, hogy nagy a szerelem. Persze legyen is az. A férfi részéről is, vagy levágom minden kiálló testrészét. *elvigyorodik* Vagy ezt már mondtam?
*A majom megszólításra aztán tényleg boldogan mosolyodik el. Bár egy kicsit úgy kellett kiszivattyúzni egy kis kedves megjegyzést Leától, de attól még jólesik neki. Nagyon is.*
- Ha kívánod, meghagyom az erőd őrségének, hogy a wegtoreni bárón és Kagan lányán kívül mást ne engedjenek eléd. Mert még fáradt vagy, vagy ilyesmi... persze aki elég virgonc hozzá, hogy férfiakat molesztáljon hagymatisztítás közben, az legyen elég friss a vendégeihez is.
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Kicsit megvonja a vállát. Ő nem okolta sohasem a mélységi családot Lea haláláért. Azért csak és kizárólag az a semmirevaló csőcselék felel ami feldúlta Artheniort. És aminek képviselői most a város vezetőiként pöffeszkednek.*
- Nem ők vertek agyon.
*Már csak azért sem okolná a mélységieket, mert Laor, ellentétben a thargok többségével, nem rasszista. Persze az orkokat nem sorolja az értelmes lények sorába, de ezért ugyan ki merné fajgyűlölettel vádolni?*
- Eszembe jutott valami...
*Elvigyorodik és kézfejével megtörli a száját. Noha Lea elég sok új szokást plántált belé (nem elegendő kéthavonta tisztálkodni a folyónál, taknyunkat nem ürítjük a padozatra, és az sem a legkifinomultabb módja elégedettségünk kifejezésére a vacsora végén, hogy úgy böfögünk, hogy megreped a mennyezet) van ami megmaradt. Vagy visszatért. Lea visszatéréséig, mert lehet, hogy most a kecskecomb kézzel történő fogyasztása is kifogás tárgya lesz.*
- Meg kéne hívni Arthenior mostani vezetőit a Vashegyre. Fejezzék ki örömük visszatérted felett. Ha pedig elutasítják a meghívást, akkor mindenki számára világos lesz, hogy ők állanak a te és sok más előkelő halála mögött. Közönséges gyilkosok uralnák a Levegő Városát.
*Itt-ott néha megakadva adja elő ezt, mert mégsem olyan gyakorlott intrikus, mint a jó kancellár. Ő a maga részéről azért látná szívesen vendégül Arthenior mostani elöljáróit, hogy ne kelljen messzire utaznia azért, hogy elvághassa a torkukat.*
- Fogalmam sincs. *vonja meg a vállát aztán az Aenae-ék távollétét firtató kérdésre* Biztosan enyelegnek valahol. Úgy hallottam, hogy nagy a szerelem. Persze legyen is az. A férfi részéről is, vagy levágom minden kiálló testrészét. *elvigyorodik* Vagy ezt már mondtam?
*A majom megszólításra aztán tényleg boldogan mosolyodik el. Bár egy kicsit úgy kellett kiszivattyúzni egy kis kedves megjegyzést Leától, de attól még jólesik neki. Nagyon is.*
- Ha kívánod, meghagyom az erőd őrségének, hogy a wegtoreni bárón és Kagan lányán kívül mást ne engedjenek eléd. Mert még fáradt vagy, vagy ilyesmi... persze aki elég virgonc hozzá, hogy férfiakat molesztáljon hagymatisztítás közben, az legyen elég friss a vendégeihez is.
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-13 12:39:24
Üzenet elküldve: 2022-04-13 12:39:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Valamiért dühít, hogy a saját portájukon én leheltem ki a lelkem helyettük.
*Magyarázza meg, hogy miért is nem felhőtlen az öröme a kormos nőstények jelenléte miatt. Illetve hajdani jelenléte miatt. Biztos rosszul viselte az abúzust, amiben Hubi naponta részesítette. Vagy ő Hubit, végül is a sötételfeknél általában a nőstények a dominánsak a hímekkel szemben. Meglehet, hogy a drágalátos kancellár nehezményezte, hogy nem az van, amit ő akar? A gondolatra Lea arcára egy nagyon gonosz mosoly húzódik.*
- Kötényke hát.
*Pillantása követi az elszálló mozsár útját, somolyogva rázza a fejét, attól meg eltekint, hogy megdorgálja Laort azért, mert rongálja a Vashegy tulajdonát.*
- Nem, drágám, kukkolni nem akarok. De szívesen nézem, ahogy rázod a segged hagymapucolás közben.
*Ha teheti, akkor bele is fog csípni az emlegetett testrészbe. Ha ezt meg tudja tenni, akkor ehhez egy nagyon kaján vigyort is fog társítani. Nem szűzlány már, hogy pironkodnia kelljen, és nem is volt szégyenlős soha, mikor a vágyait kellett elmondania valakinek. Miért is ne mondhatná meg Laornak is ezt? Végül is bőrén még ott a másik bőrének illata.*
- Ízlik, te majom! Tudod, hogy milyen régóta nem ettem ilyen jót?
*Enni evett ugyan a Pintyben - Kalmárban -, ráadásul egészen finom is volt, de nyilván nem érhet a nyomába Laor kecskecombjának. Amihez ugye érzelmi szálak is fűzik, a férfi akkor is kecskecombot készített, mikor annak idején először összegabalyodtak a tavernában.*
- A vendégek? Úgy érted, hogy Kagan fattya, meg a wegtoreni kanja? Vagy mást is várok? Igazság szerint meglep, hogy még nincsenek itt. Miért nincsenek itt?
*Kérdezi egy lenyelt falat után, látszólag ingerülten. Különben nem az, ami azt illeti haragja nagy része már elszállt, már inkább csak kíváncsi arra a lányra, akire Kagan a Vashegyet bízta. Vajon megfontolt döntést hozott, vagy elment az esze?*
- Talán szólni kéne, hogy más ne zavarjon.
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Valamiért dühít, hogy a saját portájukon én leheltem ki a lelkem helyettük.
*Magyarázza meg, hogy miért is nem felhőtlen az öröme a kormos nőstények jelenléte miatt. Illetve hajdani jelenléte miatt. Biztos rosszul viselte az abúzust, amiben Hubi naponta részesítette. Vagy ő Hubit, végül is a sötételfeknél általában a nőstények a dominánsak a hímekkel szemben. Meglehet, hogy a drágalátos kancellár nehezményezte, hogy nem az van, amit ő akar? A gondolatra Lea arcára egy nagyon gonosz mosoly húzódik.*
- Kötényke hát.
*Pillantása követi az elszálló mozsár útját, somolyogva rázza a fejét, attól meg eltekint, hogy megdorgálja Laort azért, mert rongálja a Vashegy tulajdonát.*
- Nem, drágám, kukkolni nem akarok. De szívesen nézem, ahogy rázod a segged hagymapucolás közben.
*Ha teheti, akkor bele is fog csípni az emlegetett testrészbe. Ha ezt meg tudja tenni, akkor ehhez egy nagyon kaján vigyort is fog társítani. Nem szűzlány már, hogy pironkodnia kelljen, és nem is volt szégyenlős soha, mikor a vágyait kellett elmondania valakinek. Miért is ne mondhatná meg Laornak is ezt? Végül is bőrén még ott a másik bőrének illata.*
- Ízlik, te majom! Tudod, hogy milyen régóta nem ettem ilyen jót?
*Enni evett ugyan a Pintyben - Kalmárban -, ráadásul egészen finom is volt, de nyilván nem érhet a nyomába Laor kecskecombjának. Amihez ugye érzelmi szálak is fűzik, a férfi akkor is kecskecombot készített, mikor annak idején először összegabalyodtak a tavernában.*
- A vendégek? Úgy érted, hogy Kagan fattya, meg a wegtoreni kanja? Vagy mást is várok? Igazság szerint meglep, hogy még nincsenek itt. Miért nincsenek itt?
*Kérdezi egy lenyelt falat után, látszólag ingerülten. Különben nem az, ami azt illeti haragja nagy része már elszállt, már inkább csak kíváncsi arra a lányra, akire Kagan a Vashegyet bízta. Vajon megfontolt döntést hozott, vagy elment az esze?*
- Talán szólni kéne, hogy más ne zavarjon.
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-12 17:46:50
Üzenet elküldve: 2022-04-12 17:46:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Estanellaria. Azt hiszem, hogy a kancellárnál is lakott miután Artheniorban a csőcselék lett az úr. De egy ideje őt sem láttam. Bár ha jól sejtem, ezt nem bánod.
*Kicsit furcsának találja Lea nagy ellenérzését. Elvégre a Dwirinthalenek voltak a thargok szövetségesei Artheniorban a bukásukig. Legalábbis ha jól rakta össze magának a képet. A nagypolitikában sohasem volt igazán otthon. Különösebben a konyhában sem, csak néhány ételt tud elkészíteni, de most ezzel a foglalatossággal nincs semmi baja. Soha nem is álmodhatott róla, hogy még egyszer együtt lesz Leával, hát a latrinatisztítás sem lenne ellenére. Bár az nem valószínű, hogy szívszerelme abban is segítené.*
- Kötényke... *fordul meg felhúzott szemöldökkel és a szolgálók már csak azért is sietősen távoznak az ajtó elől, mert az első kezébe eső tárgyat vágta oda. Ami történetesen a rézmozsár volt és a döndülését talán a Vaskorsóban is hallották.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen vágyaid vannak. Ha gondolod, a konyha falába is vágatok néhány nyílást a számodra.
*Igaz is, annak is utána kéne járni valahogy, hogy ki akarta meglesni akár Leát, akár Aenae-t. Bizonyos jelek a Radkraal felé mutatnak, de bizonyíték nélkül mégsem lógathatná fel a kancellárt az első fára. A tökeinél fogva.*
- Elég ha annyit mondasz, hogy ízlik. *vigyorog kicsit később, már egy kecskecombbal küzdve. Leától már az is elismerés lenne, bár azt is értékelni kell, hogy a kedvéért túljátssza a dolgot.*
- Mikorra várhatók a vendégek? Már ha hozzád jönnek.
*Mielőtt Lea felhúzhatná az orrát, tiltakozón emeli fel a kezét.*
- Úgy értem, hihetik azt, hogy Kagan leánya az úr itt. Még mindig. Még mindig?
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Estanellaria. Azt hiszem, hogy a kancellárnál is lakott miután Artheniorban a csőcselék lett az úr. De egy ideje őt sem láttam. Bár ha jól sejtem, ezt nem bánod.
*Kicsit furcsának találja Lea nagy ellenérzését. Elvégre a Dwirinthalenek voltak a thargok szövetségesei Artheniorban a bukásukig. Legalábbis ha jól rakta össze magának a képet. A nagypolitikában sohasem volt igazán otthon. Különösebben a konyhában sem, csak néhány ételt tud elkészíteni, de most ezzel a foglalatossággal nincs semmi baja. Soha nem is álmodhatott róla, hogy még egyszer együtt lesz Leával, hát a latrinatisztítás sem lenne ellenére. Bár az nem valószínű, hogy szívszerelme abban is segítené.*
- Kötényke... *fordul meg felhúzott szemöldökkel és a szolgálók már csak azért is sietősen távoznak az ajtó elől, mert az első kezébe eső tárgyat vágta oda. Ami történetesen a rézmozsár volt és a döndülését talán a Vaskorsóban is hallották.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen vágyaid vannak. Ha gondolod, a konyha falába is vágatok néhány nyílást a számodra.
*Igaz is, annak is utána kéne járni valahogy, hogy ki akarta meglesni akár Leát, akár Aenae-t. Bizonyos jelek a Radkraal felé mutatnak, de bizonyíték nélkül mégsem lógathatná fel a kancellárt az első fára. A tökeinél fogva.*
- Elég ha annyit mondasz, hogy ízlik. *vigyorog kicsit később, már egy kecskecombbal küzdve. Leától már az is elismerés lenne, bár azt is értékelni kell, hogy a kedvéért túljátssza a dolgot.*
- Mikorra várhatók a vendégek? Már ha hozzád jönnek.
*Mielőtt Lea felhúzhatná az orrát, tiltakozón emeli fel a kezét.*
- Úgy értem, hihetik azt, hogy Kagan leánya az úr itt. Még mindig. Még mindig?
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:21:57
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:21:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felnevet, jóízűen, szegény Hubi mindig ízetlen tréfák áldozata, de egy olyan embert, mint ő, még akkor is a szájára venné a nép, ha amúgy teljesen szentéletű volna.*
- Szerencsétlen kancellár, biztos csuklik.
*Aztán a nevetés elhal Syoud halálhírével. Érdekes, úgy gondolta, hogy az a lókötő mindüket túléli. Mármint erre elfként nyilván minden esélye megvolt, de Lea inkább arra gondol, hogy Syoud annyi szarságba tenyerelt bele, annyi mindent úszott meg ép bőrrel, hogy Lea komolyan hitte, hogy sérthetetlen és halhatatlan. Mondjuk magáról is ezt hitte, egészen addig a pillanatig, míg halálra nem verték és ki nem lehelte a lelkét Hrothi karjai között. Vajon mi van a törpével? Fel sem teszi a kérdést, nem akar olyan válaszokat, amik még jobban elkedvetlenítik.*
- Sötételf matróna? Melyik ribanc úszta meg?
*Igen igazságtalan az élettől, hogy őt agyonverték a Dwirinthalen kúria udvarán, a Dwirinthalen szajhák bezzeg megúszták. Ezek fényében még fájóbb Syoud elvesztése, ő legalább gondoskodott arról, hogy ne szaporodjon túl a sötételf populáció.*
- Szórakoztatóbb lenne főzés közben nézni, ha csak egy apró kötényke lenne rajtad.
*Kuncogás hallatszik odakintről, a cseléd- és konyhalányok vetemedtek hallgatódzásra, de a nevetgélés után rögtön hallani a sietve távozó léptek zaját is. Nem buták, tudják, hogy meghallhatták őket idebent, nem akarnak retorziót. Lea mondjuk nem is akarna felállni, hogy utánuk menjen és megrángassa a fülüket.
Laor tört a borból, Lea meg egyelőre nem nyúl a pohárhoz. Figyelme a kecskéé. Nekilát. Arcán látható és a kiadott kéjes hangokból hallható, hogy nagy megelégedésére szolgál az étek.*
- Pont olyan, mint emlékeztem rá. Is-te-ni!
//Laor, Lea, Hubi nincs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felnevet, jóízűen, szegény Hubi mindig ízetlen tréfák áldozata, de egy olyan embert, mint ő, még akkor is a szájára venné a nép, ha amúgy teljesen szentéletű volna.*
- Szerencsétlen kancellár, biztos csuklik.
*Aztán a nevetés elhal Syoud halálhírével. Érdekes, úgy gondolta, hogy az a lókötő mindüket túléli. Mármint erre elfként nyilván minden esélye megvolt, de Lea inkább arra gondol, hogy Syoud annyi szarságba tenyerelt bele, annyi mindent úszott meg ép bőrrel, hogy Lea komolyan hitte, hogy sérthetetlen és halhatatlan. Mondjuk magáról is ezt hitte, egészen addig a pillanatig, míg halálra nem verték és ki nem lehelte a lelkét Hrothi karjai között. Vajon mi van a törpével? Fel sem teszi a kérdést, nem akar olyan válaszokat, amik még jobban elkedvetlenítik.*
- Sötételf matróna? Melyik ribanc úszta meg?
*Igen igazságtalan az élettől, hogy őt agyonverték a Dwirinthalen kúria udvarán, a Dwirinthalen szajhák bezzeg megúszták. Ezek fényében még fájóbb Syoud elvesztése, ő legalább gondoskodott arról, hogy ne szaporodjon túl a sötételf populáció.*
- Szórakoztatóbb lenne főzés közben nézni, ha csak egy apró kötényke lenne rajtad.
*Kuncogás hallatszik odakintről, a cseléd- és konyhalányok vetemedtek hallgatódzásra, de a nevetgélés után rögtön hallani a sietve távozó léptek zaját is. Nem buták, tudják, hogy meghallhatták őket idebent, nem akarnak retorziót. Lea mondjuk nem is akarna felállni, hogy utánuk menjen és megrángassa a fülüket.
Laor tört a borból, Lea meg egyelőre nem nyúl a pohárhoz. Figyelme a kecskéé. Nekilát. Arcán látható és a kiadott kéjes hangokból hallható, hogy nagy megelégedésére szolgál az étek.*
- Pont olyan, mint emlékeztem rá. Is-te-ni!
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-11 18:28:24
Üzenet elküldve: 2022-04-11 18:28:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Somolyog Lea fintoraira, és azt értékeli, hogy a nő legalább nem mondja ki, hogy neki is lehet igaza. Amikor mindketten tudják, hogy egy frászt.*
- Ez az ajándék valóban passzol hozzá. A kancellár is csiricsáré ruhákban jár és a legváratlanabb pillanatokban kezd rikácsolni.
*Lea pici hezitálás után nekilát a rátestált konyhai munkának és Laor van olyan szemtelen, hogy ebben a pillanatban fel se merüljön benne, hogy a Vashegy nagyasszonyát, a thargok Szellemjáróját mégsem illendő zöldségtisztításra befogni. Egyébként is sötétebb irányba kezd elmenni a társalágás.*
- Syoud sincs már közöttünk. *dünnyögi* Ebben az esteben jobb is így. Képes lenne valami őrültségre ragadtatni magát.
*Sok változott míg Lea is odaát volt. Néhányan megtértek őseikhez, másokról ezt nem tudni biztosan, de rég látták őket a Vashegyen. Talán Lea visszatérte új lendületet is adhat. De Laor azzal is beérné, ha egyszerűen csak maradna. Sajnos a göndör hajú korábbi szavai még erre sem adnak garanciát.*
- Valami elf volt *biggyeszti el a szája sarkát a kancellár segédjének említésére* Ahogy a jó Habrertus, ő is poros fóliánsok között érezte jól magát. A Dwirinthalen matrónával, vagy hogy hívják arrafelé a vezért, elég sokat dolgoztak együtt. Lehet, hogy mást is csináltak, de arra gondolni sem szeretnék.
*Amikor pedig elkészül a sült, konyharuhát ragad, kihúzza a tálcát a tűzről és tálal. A borospalackkal kezében áll meg és néz csodálkozva Leára.*
- Nem azt mondtam, hogy nyakald ki az egészet. Egy pohár pedig csak nem fog megártani. Főleg ha a vendégeket sem hagyod majd szomjazni.
*Nem olyannak ismeri a Szellemjárót, hogy pár korty bor a fejébe szaladjon, úgyhogy az ellenkezés dacára tölt neki egy pohárral. Legfeljebb nem nyúl hozzá.*
- Láss neki!
*Vigyorogva foglal helyet és ha Lea megkóstolja a kecskét, alig leplezett kíváncsisággal néz és várja a reakciót.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Somolyog Lea fintoraira, és azt értékeli, hogy a nő legalább nem mondja ki, hogy neki is lehet igaza. Amikor mindketten tudják, hogy egy frászt.*
- Ez az ajándék valóban passzol hozzá. A kancellár is csiricsáré ruhákban jár és a legváratlanabb pillanatokban kezd rikácsolni.
*Lea pici hezitálás után nekilát a rátestált konyhai munkának és Laor van olyan szemtelen, hogy ebben a pillanatban fel se merüljön benne, hogy a Vashegy nagyasszonyát, a thargok Szellemjáróját mégsem illendő zöldségtisztításra befogni. Egyébként is sötétebb irányba kezd elmenni a társalágás.*
- Syoud sincs már közöttünk. *dünnyögi* Ebben az esteben jobb is így. Képes lenne valami őrültségre ragadtatni magát.
*Sok változott míg Lea is odaát volt. Néhányan megtértek őseikhez, másokról ezt nem tudni biztosan, de rég látták őket a Vashegyen. Talán Lea visszatérte új lendületet is adhat. De Laor azzal is beérné, ha egyszerűen csak maradna. Sajnos a göndör hajú korábbi szavai még erre sem adnak garanciát.*
- Valami elf volt *biggyeszti el a szája sarkát a kancellár segédjének említésére* Ahogy a jó Habrertus, ő is poros fóliánsok között érezte jól magát. A Dwirinthalen matrónával, vagy hogy hívják arrafelé a vezért, elég sokat dolgoztak együtt. Lehet, hogy mást is csináltak, de arra gondolni sem szeretnék.
*Amikor pedig elkészül a sült, konyharuhát ragad, kihúzza a tálcát a tűzről és tálal. A borospalackkal kezében áll meg és néz csodálkozva Leára.*
- Nem azt mondtam, hogy nyakald ki az egészet. Egy pohár pedig csak nem fog megártani. Főleg ha a vendégeket sem hagyod majd szomjazni.
*Nem olyannak ismeri a Szellemjárót, hogy pár korty bor a fejébe szaladjon, úgyhogy az ellenkezés dacára tölt neki egy pohárral. Legfeljebb nem nyúl hozzá.*
- Láss neki!
*Vigyorogva foglal helyet és ha Lea megkóstolja a kecskét, alig leplezett kíváncsisággal néz és várja a reakciót.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-10 10:48:39
Üzenet elküldve: 2022-04-10 10:48:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Lea nagyrészt a szemét forgatja. Forgatja arra is, hogy Laor szerint neki, Laornak, nem lehet igaza vele szemben. Lehetne, csak éppen nincsen. Forgatja a szemét arra is, hogy Hubit egy kecskéhez hasonítják. A végére azért elmosolyodik.*
- Van egy papagája. Kagan fattyától kapta. Azt kell mondjam, remek ajándék. Egyrészt olyan csiricsáré a farktolla, hogy kifejezetten illik a kancellárhoz, másrészt alkalmatlan időkben rikácsol. Szórakoztató jelenség.
*A papagáj egyelőre az egyetlen jó pontja Kagan fattyának Leánál.
A konyhában az asztalhoz telepszik, Laor meg kiskést és krumplikat tol elé, Lea szemöldöke ugyan felszalad, hisz nem konyhaművészetéről híres - hacsak nem számítjuk a méregkeverést -, de mégsem szól egy szót sem, csak nekiáll a hámozásnak és ha Laor úgy kívánja, akkor a szeletelésnek is.*
- Nem, nem emlékszem a segédjére.
*Ami nem azt jelenti, hogy nem találkoztak, csak azt, hogy Lea számára pillanatnyilag nem információ az, hogy elf, meg kalapot visel. Abban viszont bizonyos, hogy csak névleg volt segéd és nem hivatali ügyekben segédkezett - mivel azokat Hubi sosem adná ki a kezei közül.
Laor rögtönzött és egyszerűsített beszámolójára ismét felszalad a fél szemöldöke.*
- Syoud tudja már?
*Persze mind ismerik a vén salabaktert, sosem volt egy mintaapa, de mégis mindig rajta tartotta a fattyán a fél szemét és igyekezett egyengetni az útját. Syoud tulajdonképpen jó szülő volt, a legtöbb barbárnál jobb. Ezért úgy gondolja, hogy talán egyelőre azzal járnak a legjobban, ha az öreget nem tájékoztatják, mert ki tudja, milyen ostobaságra ragadtatná magát, az meg senkinek nem hiányzik.*
- Nem, azt hiszem, hogy jobb a józanság. Meg vendégeket várunk, nem? Ki tudja mikor toppannak be, jobb nem kapatosnak lenni.
*Természetesen Kagan lányára gondol, meg a wegtoreni kanjára.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Lea nagyrészt a szemét forgatja. Forgatja arra is, hogy Laor szerint neki, Laornak, nem lehet igaza vele szemben. Lehetne, csak éppen nincsen. Forgatja a szemét arra is, hogy Hubit egy kecskéhez hasonítják. A végére azért elmosolyodik.*
- Van egy papagája. Kagan fattyától kapta. Azt kell mondjam, remek ajándék. Egyrészt olyan csiricsáré a farktolla, hogy kifejezetten illik a kancellárhoz, másrészt alkalmatlan időkben rikácsol. Szórakoztató jelenség.
*A papagáj egyelőre az egyetlen jó pontja Kagan fattyának Leánál.
A konyhában az asztalhoz telepszik, Laor meg kiskést és krumplikat tol elé, Lea szemöldöke ugyan felszalad, hisz nem konyhaművészetéről híres - hacsak nem számítjuk a méregkeverést -, de mégsem szól egy szót sem, csak nekiáll a hámozásnak és ha Laor úgy kívánja, akkor a szeletelésnek is.*
- Nem, nem emlékszem a segédjére.
*Ami nem azt jelenti, hogy nem találkoztak, csak azt, hogy Lea számára pillanatnyilag nem információ az, hogy elf, meg kalapot visel. Abban viszont bizonyos, hogy csak névleg volt segéd és nem hivatali ügyekben segédkezett - mivel azokat Hubi sosem adná ki a kezei közül.
Laor rögtönzött és egyszerűsített beszámolójára ismét felszalad a fél szemöldöke.*
- Syoud tudja már?
*Persze mind ismerik a vén salabaktert, sosem volt egy mintaapa, de mégis mindig rajta tartotta a fattyán a fél szemét és igyekezett egyengetni az útját. Syoud tulajdonképpen jó szülő volt, a legtöbb barbárnál jobb. Ezért úgy gondolja, hogy talán egyelőre azzal járnak a legjobban, ha az öreget nem tájékoztatják, mert ki tudja, milyen ostobaságra ragadtatná magát, az meg senkinek nem hiányzik.*
- Nem, azt hiszem, hogy jobb a józanság. Meg vendégeket várunk, nem? Ki tudja mikor toppannak be, jobb nem kapatosnak lenni.
*Természetesen Kagan lányára gondol, meg a wegtoreni kanjára.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-09 11:10:58
Üzenet elküldve: 2022-04-09 11:10:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*A baj az, hogy Laor számára is vannak prioritások és ezek nem feltétlenül esnek egybe Lea szempontjaival. Ő például minden ellenérzése dacára hajlana arra, hogy teljesítve legyen a paktum Sa'Tereth-tel. Nem teljesen ostoba, megérti Lea aggályait és azt is sejti, hogy hosszabb távon ebből még lehetnének nehézségek, de mivel épp most kapta vissza a másik felét, ezekkel még ráérne foglalkozni. Az a szomorúság pedig őt is környékezi. Nem azért mert átragadt volna rá, ő is képes felismerni a helyzetük reménytelenségét.*
- Parttalan, de lehet igazam veled szemben?
*A mosoly is szomorkás, de a szavakban nincs semmi neheztelő él. El tudja fogadni, hogy Leának legyen igaza. Már csak azért is, mert az aki.*
- Rendben van. *bazsalyog amikor elengedték egymást* Intézzem el csendben, feltűnés nélkül, vagy előbb lökjem a Gödörbe és kapjon tisztességes tárgyalást?
*Nyilvánvaló, hogy Lea a kecske alatt ezúttal nem a kancellárt értette és ez a tréfa is elég vértelen, de most ennyire futotta. A konyha felé tartva intézkedik, hogy hozzanak két főre kecskecombot, majd a konyhából eltűnik a kamra felé, ahonnan egy rakás zöldséggel bukkan elő.*
- Ha volnál szíves...
*Teszi le vigyorogva a krumplit Lea elé egy kis késsel, ő pedig a répák és a többi megpucolásának fog neki.*
- Rég hallottam Synmiráról. Krestvir megvan, de például Taitos-t nem láttam egy ideje.
*Fecserészik egy kicsit, mert ki lehet használni a konyhai munkát arra is, hogy beszámoljon néhány dologról amikről Lea lemaradhatott.*
- Ahogy a kancellár kis segédjét is. Tudod, azt a kalapos elfet.
*Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy Lea ismerhette-e, vagy csak később bukkant fel errefelé.*
- Nem tudom, hogy miben segíthetett neki, de mióta nincs köztünk, Habrertus arca nem tűnik kisimultnak.
*Kicsit megvonja a vállát.*
- Sajnálom ha friss pletykákkal nem szolgálhatok, de én is sokat voltam távol. Amit pedig tudok, az nem pletyka és nem is vidám.
*Ha végeztek a zöldségtisztítással, felteszi őket főni, amikor pedig a hús is rendelkezésre áll egy cserépedénybe halmozza, megsózza bőkezűen, gerezdekre vágott hagymát és fokhagymát szór mellé, nyakon önti zsírral és rozmaringágak is kerülnek hozzá.*
- Alyo meghalt. Ott maradt azon az átkos ingoványon. Él ott két öreg mágus, ők bíztak meg minket, hogy számoljunk le néhány démonnal. Valami átjárókat kellett bezárni az ő világuk és a mienk között. *vág egy grimaszt* Vagy valami ilyesmi. Azt mondják, hogy megmentettük Lanawint, bár nekem vannak kétségeim.
*Amikor a zöldségek megfőttek a levéből önt a kecske mellé és az egyik polcról lekapott fehérboros palackból is locsol bele. Végül egy citromot is kifacsar fölötte, aztán mehet a kemencébe.*
- Most már csak sülnie kell. *törli meg a kezét ahogy leül az asztal mellé, és elkezdi gerezdekre vágni a krumplit, aztán a félig üres borosüveg felé néz* Innál belőle?
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*A baj az, hogy Laor számára is vannak prioritások és ezek nem feltétlenül esnek egybe Lea szempontjaival. Ő például minden ellenérzése dacára hajlana arra, hogy teljesítve legyen a paktum Sa'Tereth-tel. Nem teljesen ostoba, megérti Lea aggályait és azt is sejti, hogy hosszabb távon ebből még lehetnének nehézségek, de mivel épp most kapta vissza a másik felét, ezekkel még ráérne foglalkozni. Az a szomorúság pedig őt is környékezi. Nem azért mert átragadt volna rá, ő is képes felismerni a helyzetük reménytelenségét.*
- Parttalan, de lehet igazam veled szemben?
*A mosoly is szomorkás, de a szavakban nincs semmi neheztelő él. El tudja fogadni, hogy Leának legyen igaza. Már csak azért is, mert az aki.*
- Rendben van. *bazsalyog amikor elengedték egymást* Intézzem el csendben, feltűnés nélkül, vagy előbb lökjem a Gödörbe és kapjon tisztességes tárgyalást?
*Nyilvánvaló, hogy Lea a kecske alatt ezúttal nem a kancellárt értette és ez a tréfa is elég vértelen, de most ennyire futotta. A konyha felé tartva intézkedik, hogy hozzanak két főre kecskecombot, majd a konyhából eltűnik a kamra felé, ahonnan egy rakás zöldséggel bukkan elő.*
- Ha volnál szíves...
*Teszi le vigyorogva a krumplit Lea elé egy kis késsel, ő pedig a répák és a többi megpucolásának fog neki.*
- Rég hallottam Synmiráról. Krestvir megvan, de például Taitos-t nem láttam egy ideje.
*Fecserészik egy kicsit, mert ki lehet használni a konyhai munkát arra is, hogy beszámoljon néhány dologról amikről Lea lemaradhatott.*
- Ahogy a kancellár kis segédjét is. Tudod, azt a kalapos elfet.
*Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy Lea ismerhette-e, vagy csak később bukkant fel errefelé.*
- Nem tudom, hogy miben segíthetett neki, de mióta nincs köztünk, Habrertus arca nem tűnik kisimultnak.
*Kicsit megvonja a vállát.*
- Sajnálom ha friss pletykákkal nem szolgálhatok, de én is sokat voltam távol. Amit pedig tudok, az nem pletyka és nem is vidám.
*Ha végeztek a zöldségtisztítással, felteszi őket főni, amikor pedig a hús is rendelkezésre áll egy cserépedénybe halmozza, megsózza bőkezűen, gerezdekre vágott hagymát és fokhagymát szór mellé, nyakon önti zsírral és rozmaringágak is kerülnek hozzá.*
- Alyo meghalt. Ott maradt azon az átkos ingoványon. Él ott két öreg mágus, ők bíztak meg minket, hogy számoljunk le néhány démonnal. Valami átjárókat kellett bezárni az ő világuk és a mienk között. *vág egy grimaszt* Vagy valami ilyesmi. Azt mondják, hogy megmentettük Lanawint, bár nekem vannak kétségeim.
*Amikor a zöldségek megfőttek a levéből önt a kecske mellé és az egyik polcról lekapott fehérboros palackból is locsol bele. Végül egy citromot is kifacsar fölötte, aztán mehet a kemencébe.*
- Most már csak sülnie kell. *törli meg a kezét ahogy leül az asztal mellé, és elkezdi gerezdekre vágni a krumplit, aztán a félig üres borosüveg felé néz* Innál belőle?
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:10:41
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:10:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Az a baj, hogy Laor látszólag nem akarja tudomásul venni, hogy egészen mások a prioritások. Az ő élete teljesen marginális ebben a történetben, hírnökként tekint magára, akinek annyi a szerepe, hogy figyelmeztesse népét a közelgő veszélyre és ha marad ideje, akkor megpróbálja felkészíteni őket arra, hogy a vérúr megerősödhetett és esetleg lecsaphat a legnagyobb ellenlábasára, a Vashegyre.
Ugyanakkor persze, kimondhatatlanul - és ugye ő tényleg sosem mondana ki semmi ilyesmit - jól esik Leának, hogy Laor az egész problémából csak azt látta meg, hogy ismét elveszíthetik egymást. Nyilván Lea sem akar újra a nemlétben, a semmiben tengődni, nem mintha akkor érzett volna bármit, hiszen csupán annyi történt, hogy többé már nem volt, de mégsem akar visszatérni oda. Jó lenne Laorral maradni, hogy együtt öregedhessenek meg. De tudja, hogy ezt az árat nem fogja megfizetni, nem fog a vérúr óhaja szerint cselekedni. Egyszerűen nem éri meg, még a szerelemért sem. Ha kicsit szentimentálisabb lenne, mint amilyen egyébként, akkor sem gondolná azt, hogy megérné a saját lelkét feláldozni a szerelem oltárán.*
- Jó, igazad van, ez parttalan. Esetleg nézzük meg azt a kecskesültet. Aztán levelet írok Taitosnak. Meg elő kell ásni valahonnét egy eeyrista mágust, ha Synmirán nincsen ilyen. Vagy kitaníttatni legalább egyet.
*Mereg és közben igyekszik kibontakozni az ölelésből.*
- Először koncentráljunk a kecskére.
*Mosolyodik el végül. Mosolya kicsit szomorkás, mert tudja, hogy nem fogja megfizetni az árat, hogy egészen a közös öregkorukig ehesse a kecskesültet és esténként összebújva sutyorogjanak a kandalló előtt. Elnyom egy szomorú sóhajt.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Az a baj, hogy Laor látszólag nem akarja tudomásul venni, hogy egészen mások a prioritások. Az ő élete teljesen marginális ebben a történetben, hírnökként tekint magára, akinek annyi a szerepe, hogy figyelmeztesse népét a közelgő veszélyre és ha marad ideje, akkor megpróbálja felkészíteni őket arra, hogy a vérúr megerősödhetett és esetleg lecsaphat a legnagyobb ellenlábasára, a Vashegyre.
Ugyanakkor persze, kimondhatatlanul - és ugye ő tényleg sosem mondana ki semmi ilyesmit - jól esik Leának, hogy Laor az egész problémából csak azt látta meg, hogy ismét elveszíthetik egymást. Nyilván Lea sem akar újra a nemlétben, a semmiben tengődni, nem mintha akkor érzett volna bármit, hiszen csupán annyi történt, hogy többé már nem volt, de mégsem akar visszatérni oda. Jó lenne Laorral maradni, hogy együtt öregedhessenek meg. De tudja, hogy ezt az árat nem fogja megfizetni, nem fog a vérúr óhaja szerint cselekedni. Egyszerűen nem éri meg, még a szerelemért sem. Ha kicsit szentimentálisabb lenne, mint amilyen egyébként, akkor sem gondolná azt, hogy megérné a saját lelkét feláldozni a szerelem oltárán.*
- Jó, igazad van, ez parttalan. Esetleg nézzük meg azt a kecskesültet. Aztán levelet írok Taitosnak. Meg elő kell ásni valahonnét egy eeyrista mágust, ha Synmirán nincsen ilyen. Vagy kitaníttatni legalább egyet.
*Mereg és közben igyekszik kibontakozni az ölelésből.*
- Először koncentráljunk a kecskére.
*Mosolyodik el végül. Mosolya kicsit szomorkás, mert tudja, hogy nem fogja megfizetni az árat, hogy egészen a közös öregkorukig ehesse a kecskesültet és esténként összebújva sutyorogjanak a kandalló előtt. Elnyom egy szomorú sóhajt.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-06 10:24:47
Üzenet elküldve: 2022-04-06 10:24:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Nem jó jel, ha Lea a családnevén szólítja. Rendszerint akkor teszi ha valami miatt dühös, bár alkalmasint merő heccelésből is megteszi. Most nem ez utóbbiról lehet szó, és Laor is felmérgesedhetne azon, hogy Lea nem érti meg, milyen lehetetlen dolgot vár el tőle. Ő a maga részéről ebben az esetben magasról tesz Sa'Terethre és arra, hogy mit vár el az életért cserébe. Ha egyik oldalon lenne Lea élete, másikon valaki másé, a kancelláré vagy bárkié, akkor nem habozna választani. Most Aenae persze nem jut eszébe, mert úgy csak elbizonytalanodna, de miért kéne mindig minden eshetőséget szem előtt tartani?*
- Óhajod szerint.
*Ha már Vylnis a megszólítás és sértődött a hang, akkor ő sem fog közvetlen hangot használni. Mert nem lenne helyénvaló, és mert ő is felhúzta az orrát.*
- Hát ne bízz benne, kértem mást? *tárja szét a karjait amikor Habrertus kerül szóba* Ha nem tud segíteni, jó. Ha úgy alakulna, az első gyanús jelre elvágom a torkát. De ha mégis, akkor kár lenne veszni hagyni egy lehetőséget. Nekem ugyan édesmindegy, hogy a synmiraiak, a kancellár vagy akár a kikötő szajhái állnak elő megoldással, ha az működhet.
*Megdörzsöli az arcát, sóhajt egyet és igyekszik nem arra gondolni, hogy durcásan Lea, ha lehet, még megkapóbb. Most már csak eljut oda, hogy megpróbálja megérteni a másikat is, és nem csak arra gondol, hogy az a kérés olyasmit amit ép ésszel nem teljesíthet. Érti, hogy azért kéri ezt tőle, mert nem akar elköteleződni a sötét isten mellett. Persze kérdés lehet, hogy akkor miért fogadta el az életet Sa'Tereth-től? Azt persze Laor nem tudja, hogy volt-e itt választási lehetőség egyáltalán?*
- Ide figyelj! *fordítja magával szembe a másikat* Nem tudom, hogy mennyi időt kaptál, de ezt talán ne töltsük veszekedéssel! Mit szólnál ahhoz, ha hallgatnál rám? Megpróbálunk mindent, minden lehetőséget. Akkor is ha a kancellártól jönne a megoldás.
*Elvigyorodik.*
- Szerintem lesz megoldás. Nem tudom, hogy hogyan és miért gondolom ezt. Hiszem, jó? Ha pedig mégsem... *eltűnik a vigyor* akkor én hallgatok rád.
*Azt persze még elképzelni sem tudja, hogy miként emelhetne kezet Leára, de két dologban bízik: az első az, hogy erre úgysem lesz szükség. A másik pedig, hogy ha mégis, akkor könnyebb lesz ezt elfogadnia.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Nem jó jel, ha Lea a családnevén szólítja. Rendszerint akkor teszi ha valami miatt dühös, bár alkalmasint merő heccelésből is megteszi. Most nem ez utóbbiról lehet szó, és Laor is felmérgesedhetne azon, hogy Lea nem érti meg, milyen lehetetlen dolgot vár el tőle. Ő a maga részéről ebben az esetben magasról tesz Sa'Terethre és arra, hogy mit vár el az életért cserébe. Ha egyik oldalon lenne Lea élete, másikon valaki másé, a kancelláré vagy bárkié, akkor nem habozna választani. Most Aenae persze nem jut eszébe, mert úgy csak elbizonytalanodna, de miért kéne mindig minden eshetőséget szem előtt tartani?*
- Óhajod szerint.
*Ha már Vylnis a megszólítás és sértődött a hang, akkor ő sem fog közvetlen hangot használni. Mert nem lenne helyénvaló, és mert ő is felhúzta az orrát.*
- Hát ne bízz benne, kértem mást? *tárja szét a karjait amikor Habrertus kerül szóba* Ha nem tud segíteni, jó. Ha úgy alakulna, az első gyanús jelre elvágom a torkát. De ha mégis, akkor kár lenne veszni hagyni egy lehetőséget. Nekem ugyan édesmindegy, hogy a synmiraiak, a kancellár vagy akár a kikötő szajhái állnak elő megoldással, ha az működhet.
*Megdörzsöli az arcát, sóhajt egyet és igyekszik nem arra gondolni, hogy durcásan Lea, ha lehet, még megkapóbb. Most már csak eljut oda, hogy megpróbálja megérteni a másikat is, és nem csak arra gondol, hogy az a kérés olyasmit amit ép ésszel nem teljesíthet. Érti, hogy azért kéri ezt tőle, mert nem akar elköteleződni a sötét isten mellett. Persze kérdés lehet, hogy akkor miért fogadta el az életet Sa'Tereth-től? Azt persze Laor nem tudja, hogy volt-e itt választási lehetőség egyáltalán?*
- Ide figyelj! *fordítja magával szembe a másikat* Nem tudom, hogy mennyi időt kaptál, de ezt talán ne töltsük veszekedéssel! Mit szólnál ahhoz, ha hallgatnál rám? Megpróbálunk mindent, minden lehetőséget. Akkor is ha a kancellártól jönne a megoldás.
*Elvigyorodik.*
- Szerintem lesz megoldás. Nem tudom, hogy hogyan és miért gondolom ezt. Hiszem, jó? Ha pedig mégsem... *eltűnik a vigyor* akkor én hallgatok rád.
*Azt persze még elképzelni sem tudja, hogy miként emelhetne kezet Leára, de két dologban bízik: az első az, hogy erre úgysem lesz szükség. A másik pedig, hogy ha mégis, akkor könnyebb lesz ezt elfogadnia.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:07:36
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:07:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Igen Vylnis, pontosan ezt várom!
*Csattan fel türelmetlenül, állán megfeszül egy izom, ahogy összeszorítja a fogait. Kedve lenne felpofozni! Miért nem érti? Miért nem érti azt, hogy csak benne bízik, hogy csak vele akarja megosztani ezt a titkot és csak őt kérné meg arra, hogy megcselekedje azt, amit megkövetel a haza?*
- De megkérek akkor valaki mást.
*Hangja nem békülékeny, inkább sértődött, bár csendesen sértődött, tekintetén látszik a fortyogó indulat, szóval a csend inkább az a vihar előtti-fajta.*
- Nem tudom, hogy hogyan, de biztos vagyok benne, hogy örömmel kutatja ki mások gyengeségeit.
*Elpillant a bugyival betömött lyukak felé. Vagy egy percig csak bámulja őket, bár nem gondolja, hogy ezeken a lyukakon át bármi gyengeség, titok kikutatható, maximum hálószoba titok. Illetve de, nagyon is sok, de hogy egy városi fruskának lennének olyanok? Akár lehetnek is, de vajon a kémlelőnyílások csak valami perverz kukkoló perverz céljait szolgálják, vagy egyebet is?*
- Laor, a franc essen beléd, nem bízom benne. Kagan sem bízott. A szükséges információkat nyilván meg kell osztanom vele, a legszükségesebbeket.
*A “nyilván” szót megnyomja, úgy gondolta, hogy a nagy nyilvánosság torkán azt nyomnák le, hogy ez Eeyr csodája, pont amiatt tehetnek így, mert a thargok köztudomásúan a vérúr legnagyobb ellenségei közé tartoznak. Ha semlegesek lettek volna, vagy netalántán dörgölőztek volna a lábához, akkor nyilvánvaló, átlátszó hazugság lenne, de így teljesen védhető.*
- Benned bízom, ezért elmondtam.
*Amit egyébként nagyon bán is már, mert Laor nem akarja megérteni, hogy miért fontos, hogy teljesítse mindkét kérését.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Igen Vylnis, pontosan ezt várom!
*Csattan fel türelmetlenül, állán megfeszül egy izom, ahogy összeszorítja a fogait. Kedve lenne felpofozni! Miért nem érti? Miért nem érti azt, hogy csak benne bízik, hogy csak vele akarja megosztani ezt a titkot és csak őt kérné meg arra, hogy megcselekedje azt, amit megkövetel a haza?*
- De megkérek akkor valaki mást.
*Hangja nem békülékeny, inkább sértődött, bár csendesen sértődött, tekintetén látszik a fortyogó indulat, szóval a csend inkább az a vihar előtti-fajta.*
- Nem tudom, hogy hogyan, de biztos vagyok benne, hogy örömmel kutatja ki mások gyengeségeit.
*Elpillant a bugyival betömött lyukak felé. Vagy egy percig csak bámulja őket, bár nem gondolja, hogy ezeken a lyukakon át bármi gyengeség, titok kikutatható, maximum hálószoba titok. Illetve de, nagyon is sok, de hogy egy városi fruskának lennének olyanok? Akár lehetnek is, de vajon a kémlelőnyílások csak valami perverz kukkoló perverz céljait szolgálják, vagy egyebet is?*
- Laor, a franc essen beléd, nem bízom benne. Kagan sem bízott. A szükséges információkat nyilván meg kell osztanom vele, a legszükségesebbeket.
*A “nyilván” szót megnyomja, úgy gondolta, hogy a nagy nyilvánosság torkán azt nyomnák le, hogy ez Eeyr csodája, pont amiatt tehetnek így, mert a thargok köztudomásúan a vérúr legnagyobb ellenségei közé tartoznak. Ha semlegesek lettek volna, vagy netalántán dörgölőztek volna a lábához, akkor nyilvánvaló, átlátszó hazugság lenne, de így teljesen védhető.*
- Benned bízom, ezért elmondtam.
*Amit egyébként nagyon bán is már, mert Laor nem akarja megérteni, hogy miért fontos, hogy teljesítse mindkét kérését.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-03 23:51:06
Üzenet elküldve: 2022-04-03 23:51:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Mordul egyet, mert bár Leának igaza van az ő szemszögéből, de nem veszi jól, ha ostobának nézik.*
- Mit vársz tőlem? Ha azt venném észre, hogy engednél Sa'Tereth követelésének akkor végezzek veled?
*Inkább nem teszi fel a kérdést, hogy fordított esetben Lea hajlandó lenne-e erre, mert attól tart, hogy fájna neki a válasz. Bármennyire is kemény, harcedzett embernek tartja magát, azt pontosan tudja, hogy Lea ebben a keménységben felveszi vele a harcot. Le is pipálja. Amikor pedig Lea a többi feltámadottról beszél, majdhogynem el is engedi a füle mellett. Azok egy fikarcnyit nem érdeklik. Azok a wegtoreniek sem, akik vádakkal illették a szerelmét. Üres szavak és ha ennél többre is vetemednének, úgy hamarosan könyöröghetnek a vérúrnak, hogy az ő életüket is adja vissza.*
- Hogyan használhatná fel ellened? *kérdez vissza a kancellárra* Bemószerol a sötét istennek, hogy ki akarod játszani?
*Megcsóválja a fejét.*
- Az teljesen rendben van, hogy nem bízol benne, furcsa alak. De ki tudja, hogy mióta szolgálja a Vashegyet. Kagant sem árulta el soha. Tudod, hogy mit gondolok, miért nem? Mert félt tőle. Vannak erényei...
*Elmosolyodik, mert neki is olyan dolgok ugranak be elsőre a kancellárról amiket rendszerint nem sorolnak az erények közé.*
- Nem azok. *nyomja meg az azok szót még mindig mosolyogva* De valóban eszes ember, komoly tudással. Legalábbis ahogy én látom. Ez pedig hasznunkra lehet. Mert téged sem fog elárulni, pontosan azért, amiért Kagannal sem tette. Tudnia kell, hogy abban az esetben a halál lenne a legjobb dolog ami történne vele. És bár nem tudom, hogy Habrertus melyik istennek hódol imáival - ha hódol egyáltalán - de arra mérget vennék, hogy nem Sa'Tereth az.
*Lea ötletére tétován megvonja a vállát.*
- Úgy tudom, hogy Synmirán elementaristák vannak. De ebben nem vagyok biztos, és egy próbát megér...
*Ahogy átölelik egymást, elnéz a másik válla felett, úgy mered az ajtóra mintha onnan várna segítséget.*
- Nincs megoldás? Azért még ne temesd magad.
*Ebben a helyzetben Lea nem láthatja, hogy megkeményedik az arca. Eszébe jut valami, ami mégis kiutat jelenthet, de ezt persze nem köti Lea orrára. Biztos benne, hogy heves tiltakozás lenne a válasz. Rosszabb esetben az iméntihez hasonló szelíd korholás. Arra gondol, hogy a thargok között ő esetleg még jobban Sa'Tereth bögyében van. Hiszen egyszer kijátszotta a sötét istent, amikor a Vérkertben összeakaszkodott egy félistenével vagy akármi is volt az. Esélyes, hogy a vérúr ezt nem felejtette el és ha tényleg nincs más megoldás, ezt megpróbálhatja felhasználni.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Mordul egyet, mert bár Leának igaza van az ő szemszögéből, de nem veszi jól, ha ostobának nézik.*
- Mit vársz tőlem? Ha azt venném észre, hogy engednél Sa'Tereth követelésének akkor végezzek veled?
*Inkább nem teszi fel a kérdést, hogy fordított esetben Lea hajlandó lenne-e erre, mert attól tart, hogy fájna neki a válasz. Bármennyire is kemény, harcedzett embernek tartja magát, azt pontosan tudja, hogy Lea ebben a keménységben felveszi vele a harcot. Le is pipálja. Amikor pedig Lea a többi feltámadottról beszél, majdhogynem el is engedi a füle mellett. Azok egy fikarcnyit nem érdeklik. Azok a wegtoreniek sem, akik vádakkal illették a szerelmét. Üres szavak és ha ennél többre is vetemednének, úgy hamarosan könyöröghetnek a vérúrnak, hogy az ő életüket is adja vissza.*
- Hogyan használhatná fel ellened? *kérdez vissza a kancellárra* Bemószerol a sötét istennek, hogy ki akarod játszani?
*Megcsóválja a fejét.*
- Az teljesen rendben van, hogy nem bízol benne, furcsa alak. De ki tudja, hogy mióta szolgálja a Vashegyet. Kagant sem árulta el soha. Tudod, hogy mit gondolok, miért nem? Mert félt tőle. Vannak erényei...
*Elmosolyodik, mert neki is olyan dolgok ugranak be elsőre a kancellárról amiket rendszerint nem sorolnak az erények közé.*
- Nem azok. *nyomja meg az azok szót még mindig mosolyogva* De valóban eszes ember, komoly tudással. Legalábbis ahogy én látom. Ez pedig hasznunkra lehet. Mert téged sem fog elárulni, pontosan azért, amiért Kagannal sem tette. Tudnia kell, hogy abban az esetben a halál lenne a legjobb dolog ami történne vele. És bár nem tudom, hogy Habrertus melyik istennek hódol imáival - ha hódol egyáltalán - de arra mérget vennék, hogy nem Sa'Tereth az.
*Lea ötletére tétován megvonja a vállát.*
- Úgy tudom, hogy Synmirán elementaristák vannak. De ebben nem vagyok biztos, és egy próbát megér...
*Ahogy átölelik egymást, elnéz a másik válla felett, úgy mered az ajtóra mintha onnan várna segítséget.*
- Nincs megoldás? Azért még ne temesd magad.
*Ebben a helyzetben Lea nem láthatja, hogy megkeményedik az arca. Eszébe jut valami, ami mégis kiutat jelenthet, de ezt persze nem köti Lea orrára. Biztos benne, hogy heves tiltakozás lenne a válasz. Rosszabb esetben az iméntihez hasonló szelíd korholás. Arra gondol, hogy a thargok között ő esetleg még jobban Sa'Tereth bögyében van. Hiszen egyszer kijátszotta a sötét istent, amikor a Vérkertben összeakaszkodott egy félistenével vagy akármi is volt az. Esélyes, hogy a vérúr ezt nem felejtette el és ha tényleg nincs más megoldás, ezt megpróbálhatja felhasználni.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-03-31 19:00:46
Üzenet elküldve: 2022-03-31 19:00:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Nem érted, igaz?
*Úgy mosolyodik el, mint anya mosolyogna a gyermekére, aki valami bődületes marhaságot kérdezett, de annyira cuki, hogy meg kell zabálni.*
- Ez nem ajándék, nem szívjóság, nem kegy. De meg kell hagyni, hogy a vérúr ért a humorhoz. Mennyire ironikus, hogy legnagyobb ellenlábasát kötné magához?!
*Régóta töpreng azon, hogy miért is választotta őt a vérúr, de mindig csak arra tud gondolni, hogy pont amiatt, amit most felvezetett. Lea is azért takarózott Artheniorban Eeyr kegyével, mert azt gondolta, hogy a magyarázat, amit adott, minden körülmények között megállja a helyét. Most is így gondolja egyébként.*
- Tudom, hogy meg fognak jelenni mások is. A Pintyben is volt valami wegtoreni, akit a többi wegtoreni ölt meg, már legalábbis úgy tűnt, hogy ilyesmi történt. Persze kikérték maguknak, hogy vádaskodom.
*Mosolya eléggé gonosszá válik.*
- Gyönyörködtet a kettős mérce, ők bezzeg megvádolhattak azzal, hogy Arthenioron bosszút állni tértem vissza...
*Bosszantó ügy volt, túl sokáig elhúzódott, túl sok türelmét emésztette fel.*
- Kizárt, hogy a kancellárnak eláruljuk a teljes igazságot. Szerinted hány szempillantás alatt használná fel ellenem? Nem, ha valaki sosem tudhatja meg, akkor az ő...
*Ez az egy biztos, minden más nagyon képlékeny, de az, hogy Hubiban fikarcnyit sem bízik, na az biztos. Van ami akkor sem változik, ha az ember meghal, majd valami istenség vicces kedve miatt feltámad.*
- Laor-Laor... A feltétel egyszerű, visszakaptam az életem, cserébe egy életet kell adnom.
*Rázza a fejét, Laor szemlátomást tényleg nem érti, vagy nem akarja érteni, vagy annyira akarja, hogy legyen megoldás, hogy vak a tényekre.*
- Sokak vére tapad a kezemhez. Ellenségeink vére, az apámé, de még őket sem áldoztam volna fel a vérúr oltárán. Nem okoz gondot, ha ölnöm kell, de az ő kedvéért soha nem fogom megtenni. Ha pedig nem teszem meg, akkor visszaveszi azt, amit adott.
*Életük valószínűleg leggyengédebb pillanatait élik most át, ő térdel és a férfi mellette guggol, átölelik egymást. Lea pedig ebben a pillanatban megérti, hogy nem Laor volt a megfelelő ember arra, hogy megossza ezt vele, meg a kérését. Tudnia kellett volna előre, hogy Laor nem lesz hajlandó rá. Más esetben sóhajtana, a fejét rázná, most nem tesz ilyet, az ölelésből mindenesetre kibontakozik, feláll, kezében nemsokára újra ott a hajkefe.*
- Nincs megoldás. Nem akarom, hogy legyőzzön, de nincs kétségem afelől, hogy le fog. Nem tudom, hogy meddig tudok ellenállni a vágynak? És ha már nem tudok, akkor vajon ki esik áldozatul?
*Próbál Laor lelkiismeretére hatni kicsit, végül is az érzelmi zsarolás a legtöbbször beválik.*
- Azt hiszem, hogy eeyrista mágusokra van szükségünk. Vannak Synmirán ilyenek? Ha nem, akkor képeznünk kell.
*Persze nem arra gondol, hogy a maga megmentése miatt kell így tenniük, hanem a világ megmentése miatt.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
- Nem érted, igaz?
*Úgy mosolyodik el, mint anya mosolyogna a gyermekére, aki valami bődületes marhaságot kérdezett, de annyira cuki, hogy meg kell zabálni.*
- Ez nem ajándék, nem szívjóság, nem kegy. De meg kell hagyni, hogy a vérúr ért a humorhoz. Mennyire ironikus, hogy legnagyobb ellenlábasát kötné magához?!
*Régóta töpreng azon, hogy miért is választotta őt a vérúr, de mindig csak arra tud gondolni, hogy pont amiatt, amit most felvezetett. Lea is azért takarózott Artheniorban Eeyr kegyével, mert azt gondolta, hogy a magyarázat, amit adott, minden körülmények között megállja a helyét. Most is így gondolja egyébként.*
- Tudom, hogy meg fognak jelenni mások is. A Pintyben is volt valami wegtoreni, akit a többi wegtoreni ölt meg, már legalábbis úgy tűnt, hogy ilyesmi történt. Persze kikérték maguknak, hogy vádaskodom.
*Mosolya eléggé gonosszá válik.*
- Gyönyörködtet a kettős mérce, ők bezzeg megvádolhattak azzal, hogy Arthenioron bosszút állni tértem vissza...
*Bosszantó ügy volt, túl sokáig elhúzódott, túl sok türelmét emésztette fel.*
- Kizárt, hogy a kancellárnak eláruljuk a teljes igazságot. Szerinted hány szempillantás alatt használná fel ellenem? Nem, ha valaki sosem tudhatja meg, akkor az ő...
*Ez az egy biztos, minden más nagyon képlékeny, de az, hogy Hubiban fikarcnyit sem bízik, na az biztos. Van ami akkor sem változik, ha az ember meghal, majd valami istenség vicces kedve miatt feltámad.*
- Laor-Laor... A feltétel egyszerű, visszakaptam az életem, cserébe egy életet kell adnom.
*Rázza a fejét, Laor szemlátomást tényleg nem érti, vagy nem akarja érteni, vagy annyira akarja, hogy legyen megoldás, hogy vak a tényekre.*
- Sokak vére tapad a kezemhez. Ellenségeink vére, az apámé, de még őket sem áldoztam volna fel a vérúr oltárán. Nem okoz gondot, ha ölnöm kell, de az ő kedvéért soha nem fogom megtenni. Ha pedig nem teszem meg, akkor visszaveszi azt, amit adott.
*Életük valószínűleg leggyengédebb pillanatait élik most át, ő térdel és a férfi mellette guggol, átölelik egymást. Lea pedig ebben a pillanatban megérti, hogy nem Laor volt a megfelelő ember arra, hogy megossza ezt vele, meg a kérését. Tudnia kellett volna előre, hogy Laor nem lesz hajlandó rá. Más esetben sóhajtana, a fejét rázná, most nem tesz ilyet, az ölelésből mindenesetre kibontakozik, feláll, kezében nemsokára újra ott a hajkefe.*
- Nincs megoldás. Nem akarom, hogy legyőzzön, de nincs kétségem afelől, hogy le fog. Nem tudom, hogy meddig tudok ellenállni a vágynak? És ha már nem tudok, akkor vajon ki esik áldozatul?
*Próbál Laor lelkiismeretére hatni kicsit, végül is az érzelmi zsarolás a legtöbbször beválik.*
- Azt hiszem, hogy eeyrista mágusokra van szükségünk. Vannak Synmirán ilyenek? Ha nem, akkor képeznünk kell.
*Persze nem arra gondol, hogy a maga megmentése miatt kell így tenniük, hanem a világ megmentése miatt.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-03-31 13:55:44
Üzenet elküldve: 2022-03-31 13:55:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Kicsit aggódott, hogy Lea fülébe esetleg olyan alaptalan pletykák jutottak el, miszerint nagy gyászában fűvel-fával próbált vigasztalódni. Egy dolog, hogy ez nem igaz, de ha Lea komolyan veszi az ilyesmit, amilyen hirtelen természetű, örülhet ha a torkát vágja le. Rosszabb esetben a farkát le. Ezért is kis értetlenséggel figyeli, ahogy Lea finom női fehérneműket töm az Eeyr festmény hűlt helyén éktelenkedő nyílásoka. Az ő meglátása szerint eddig műveltek olyasmit amit nem kellene idegen tekinteteknek követniük, de nem szól semmit. Tulajdonképpen egészen a végéig nem szól semmit. A mosoly is lassan hervad le az arcáról, ahogy egyre súlyosabb részletek derülnek ki. Ezek egy részét nem is érti. Nem igazán tudja felfogni például, hogy Sa'Tereth-nek miért jutna eszébe éppen Leába életet lehelni? Hiszen legutóbbi próbálkozása Lanawinon nem kis részben a thargok ellenállásán bukott el. Bőven lenne oka neheztelni a Vashegyre, nemhogy visszaadni neki egyik ikonikus alakját. Még akkor sincs sok értelme, ha nem ingyen tette. A jó kancellár feláldozásának ötletére azért csak elmosolyodik megint, de amikor Aenae is szóba kerül, megrázza a fejét. Végül pedig bólint egyet amikor Lea talpra ugrik és azt mondja, hogy ennek titokban kell maradnia. A részleteket ismerve ő is így gondolja. Aztán pedig leesik az álla, mert nem igazán hiszi el, hogy Lea mit művel.*
- Nem hiszem, hogy viccelnél, pedig semmi értelme annak amit mondasz.
*Odaguggol Lea mellé és átfogja a vállát.*
- Miért lenne Sa'Tereth ilyen jó hozzánk?
*Kis ideig hallgat, de ahogy maga is mondta, nem nagyon talál okot arra, hogy kételkedjen az elhangzottakban.*
- Nem mondom el senkinek, efelől ne aggódj! Bár ha úgy van ahogy mondod, és veled sokan tértek vissza a halálból akkor ez sokáig nem fog titokban maradni. Ahogy az sem, hogy ki áll az egész mögött. És igen, akkor fel kell készülni. Önjelölt vagy hivatásos inkvizítorokra.
*Akiknek természetesen kitolja majd a szemét, ha csak egy rossz pillantást vetnek Leára.*
- De egyébként is... kell lennie valami megoldásnak. Talán a kancellár hallott már ilyesmiről és tud valami módot rá, hogy miként lehet kijátszani az ilyen tisztességtelen paktumot. Vagy a synmirai mágusok. Vagy bárki, nem érdekel.
*Kis mosollyal támasztja homlokát a göndör hajú homlokához.*
- Két dolgot ígértettél meg velem, két dolgot ígérek meg. Az egyik, hogy megőrzöm a titkod. A másik pedig, hogy nem engedlek el újra. Emlékszel arra a napra a Vaskorsóban? Amikor éppen a sötét isten valamelyik kis háziállata kaszabolt össze és fél lábbal már odaát voltam. Akkor egy göndör hajú tündér - Vagy angyal? Nem is emlékszem már, hogy minek láttalak? - visszahozott. Azóta megint érdemes volt élnem, és igen, önző vagyok, de erről nem vagyok hajlandó lemondani. Ezért mondom, hogy ha van bármi megoldás, kiút, minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megtaláljam. Kell lennie.
*Két keze közé fogja Lea arcát és a helyzethez talán kevéssé illőn majdhogynem jókedvűen mosolyog rá.*
- Nem érdekel, hogy Sa'Tereth-nek mi a terve. Itt vagy és itt fogsz maradni. A sötét istennek pedig ha nem tetszik, jobban teszi ha máshol próbál szerencsét. Egyszer már véres pofával kotródott el a Vashegy alól. Talán okult a leckéből.
//Laor, Lea, Hubi nincs//
*Kicsit aggódott, hogy Lea fülébe esetleg olyan alaptalan pletykák jutottak el, miszerint nagy gyászában fűvel-fával próbált vigasztalódni. Egy dolog, hogy ez nem igaz, de ha Lea komolyan veszi az ilyesmit, amilyen hirtelen természetű, örülhet ha a torkát vágja le. Rosszabb esetben a farkát le. Ezért is kis értetlenséggel figyeli, ahogy Lea finom női fehérneműket töm az Eeyr festmény hűlt helyén éktelenkedő nyílásoka. Az ő meglátása szerint eddig műveltek olyasmit amit nem kellene idegen tekinteteknek követniük, de nem szól semmit. Tulajdonképpen egészen a végéig nem szól semmit. A mosoly is lassan hervad le az arcáról, ahogy egyre súlyosabb részletek derülnek ki. Ezek egy részét nem is érti. Nem igazán tudja felfogni például, hogy Sa'Tereth-nek miért jutna eszébe éppen Leába életet lehelni? Hiszen legutóbbi próbálkozása Lanawinon nem kis részben a thargok ellenállásán bukott el. Bőven lenne oka neheztelni a Vashegyre, nemhogy visszaadni neki egyik ikonikus alakját. Még akkor sincs sok értelme, ha nem ingyen tette. A jó kancellár feláldozásának ötletére azért csak elmosolyodik megint, de amikor Aenae is szóba kerül, megrázza a fejét. Végül pedig bólint egyet amikor Lea talpra ugrik és azt mondja, hogy ennek titokban kell maradnia. A részleteket ismerve ő is így gondolja. Aztán pedig leesik az álla, mert nem igazán hiszi el, hogy Lea mit művel.*
- Nem hiszem, hogy viccelnél, pedig semmi értelme annak amit mondasz.
*Odaguggol Lea mellé és átfogja a vállát.*
- Miért lenne Sa'Tereth ilyen jó hozzánk?
*Kis ideig hallgat, de ahogy maga is mondta, nem nagyon talál okot arra, hogy kételkedjen az elhangzottakban.*
- Nem mondom el senkinek, efelől ne aggódj! Bár ha úgy van ahogy mondod, és veled sokan tértek vissza a halálból akkor ez sokáig nem fog titokban maradni. Ahogy az sem, hogy ki áll az egész mögött. És igen, akkor fel kell készülni. Önjelölt vagy hivatásos inkvizítorokra.
*Akiknek természetesen kitolja majd a szemét, ha csak egy rossz pillantást vetnek Leára.*
- De egyébként is... kell lennie valami megoldásnak. Talán a kancellár hallott már ilyesmiről és tud valami módot rá, hogy miként lehet kijátszani az ilyen tisztességtelen paktumot. Vagy a synmirai mágusok. Vagy bárki, nem érdekel.
*Kis mosollyal támasztja homlokát a göndör hajú homlokához.*
- Két dolgot ígértettél meg velem, két dolgot ígérek meg. Az egyik, hogy megőrzöm a titkod. A másik pedig, hogy nem engedlek el újra. Emlékszel arra a napra a Vaskorsóban? Amikor éppen a sötét isten valamelyik kis háziállata kaszabolt össze és fél lábbal már odaát voltam. Akkor egy göndör hajú tündér - Vagy angyal? Nem is emlékszem már, hogy minek láttalak? - visszahozott. Azóta megint érdemes volt élnem, és igen, önző vagyok, de erről nem vagyok hajlandó lemondani. Ezért mondom, hogy ha van bármi megoldás, kiút, minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megtaláljam. Kell lennie.
*Két keze közé fogja Lea arcát és a helyzethez talán kevéssé illőn majdhogynem jókedvűen mosolyog rá.*
- Nem érdekel, hogy Sa'Tereth-nek mi a terve. Itt vagy és itt fogsz maradni. A sötét istennek pedig ha nem tetszik, jobban teszi ha máshol próbál szerencsét. Egyszer már véres pofával kotródott el a Vashegy alól. Talán okult a leckéből.
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-03-30 15:06:59
Üzenet elküldve: 2022-03-30 15:06:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea (előző) életében számtalanszor előfordult már, hogy aggódnia kellett valami miatt. Gyermekkorában amiatt aggódott folyton, hogy elég jól tanul-e, hogy a szellemjáró elégedett-e vele? Mikor kicsit nagyobb lett, akkor már azon aggódott, hogy ne kelljen egy öreg törzsfőt szolgálnia. Kagan lázadása után felváltva aggódott a népért és Kaganért, Isuért, hogy a kezei között megszületett gyermekek megélik-e a következő telet. Viszonylagos nyugalma, aggodalmaktól viszonylag mentes élete csak azóta van, hogy letelepedtek itt, azóta nem nyomasztja háború, éhezés, hiszen ezek már nem részei a mindennapjainak. Persze az évek során megfordultak itt olyanok, akik miatt lehetett aggódni, például Aoneer, de akár a kancellár miatt is, aki addig kukkolja a mások nőit, leányait vagy leánytestvéreit, míg egyszer valakitől nagyobbat kap, mint annak idején a dühkezelési problémás városőrtől kapott. Vonzó gondolat Laorral ellovagolni a naplementébe, illetve vonzó gondolat lett volna azelőtt, hogy meghalt. Akkor sem tette volna meg, hiszen felelősséggel tartozik a népéért. Az a felelősség pedig csak nagyobb lett azóta.
Nem volt kétsége afelől, hogy Laor tudta, nem mond el mindent, a férfi halvány mosolyára egy halvány mosoly a válasza, nem is halvány, erőtlen. Aztán elereszti a másikat, a helyzet komolyságán némiképp csorbítani látszik az a tény, hogy nekiáll selyembugyogókat tömködni a kémlelőlyukakba.*
- Amikor magamhoz tértem, mintha ájulásból eszmélnék, tudtam, hogy kinek az akarata az, hogy újra a földön járhatok.
*Visszaül az ágyra és bár úgy érzi, hogy mindent megtett, hogy ne legyenek a beszélgetésüknek tanúi, de mégis lehalkítja a hangját.*
- Persze azt mondtam, hogy Eeyr kívánta így, de nem az ő műve. Milyen ironikus az élet és milyen ironikusak ezek az istenségek, igaz?
*Teszi fel a kérdést, amire választ ugyan nem vár, de a drámaiságnak azért ad egy löketet.*
- A sötét istenség úgy gondolta, hogy életet lehel belém. Sosem kértem volna, hogy tegye meg, de egyik istenségtől sem kérnék ilyesmit. A holtaknak nincs hely a világban.
*Elég csak erre a szobára nézni, ahonnét száműzték a holmijait.*
- De ez nem áldás, nem ajándék. A sötét isten nem adja ingyen, jóságból az életed. Életet követel érte.
*Mondandója sötét, látszik rajta, hogy nem viccel.*
- Érzem a késztetést, hogy megadjam neki, amit kíván. Szívesen kifolyatnám Habrertus vérét az oltárára, vagy Kagan fattyáét. Erős vágy, nehezen nyomom el.
*Akár viccelhetne is, de teljesen komolyan gondolja. Kézenfekvő lenne bármelyikükkel is megtenni.*
- És nem tudom, hogy meddig vagyok képes ellenállni. Nem tudom azt sem, hogy a sötét isten meddig nézi el a dacomat és veszi vissza ezt az átkos ajándékot?!
*Ebben a pillanatban Laor megértheti, hogy valójában tényleg nincsen idejük, vagy ha van is valamennyi, nem tudni, hogy mennyi.*
- De nem vagyok egyedül. Nem csak engem élesztett fel. Nem tudom, hogy hányan vannak, azt sem, hogy hányan dacolnak vele? Fel kell készülnünk.
*Ebben a pillanatban már feláll, határozottnak látszik és egyszerre tanácstalannak. Nem tudja, hogy miként is tudnak ezzel megküzdeni.*
- Meg kell ígérned két dolgot. Az első az, hogy ennek köztünk kell maradnia. A második pedig az, hogy ha látod, hogy nem bírok többé ellenállni, ha elhatalmasodott rajtam, akkor véget kell vetned ennek.
*Laor talán még el van képedve a szavain, így ha azokban értelmet nyert, akkor arra eszmélhet, hogy Lea előtte térdel és a kezeit fogva könyörög. Senkiben nem bízik, csak Laorban, Laorra az életét is rábízná és most a szó szoros értelmében is rábízza.*
//Laor, Lea, Hubi nincs//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea (előző) életében számtalanszor előfordult már, hogy aggódnia kellett valami miatt. Gyermekkorában amiatt aggódott folyton, hogy elég jól tanul-e, hogy a szellemjáró elégedett-e vele? Mikor kicsit nagyobb lett, akkor már azon aggódott, hogy ne kelljen egy öreg törzsfőt szolgálnia. Kagan lázadása után felváltva aggódott a népért és Kaganért, Isuért, hogy a kezei között megszületett gyermekek megélik-e a következő telet. Viszonylagos nyugalma, aggodalmaktól viszonylag mentes élete csak azóta van, hogy letelepedtek itt, azóta nem nyomasztja háború, éhezés, hiszen ezek már nem részei a mindennapjainak. Persze az évek során megfordultak itt olyanok, akik miatt lehetett aggódni, például Aoneer, de akár a kancellár miatt is, aki addig kukkolja a mások nőit, leányait vagy leánytestvéreit, míg egyszer valakitől nagyobbat kap, mint annak idején a dühkezelési problémás városőrtől kapott. Vonzó gondolat Laorral ellovagolni a naplementébe, illetve vonzó gondolat lett volna azelőtt, hogy meghalt. Akkor sem tette volna meg, hiszen felelősséggel tartozik a népéért. Az a felelősség pedig csak nagyobb lett azóta.
Nem volt kétsége afelől, hogy Laor tudta, nem mond el mindent, a férfi halvány mosolyára egy halvány mosoly a válasza, nem is halvány, erőtlen. Aztán elereszti a másikat, a helyzet komolyságán némiképp csorbítani látszik az a tény, hogy nekiáll selyembugyogókat tömködni a kémlelőlyukakba.*
- Amikor magamhoz tértem, mintha ájulásból eszmélnék, tudtam, hogy kinek az akarata az, hogy újra a földön járhatok.
*Visszaül az ágyra és bár úgy érzi, hogy mindent megtett, hogy ne legyenek a beszélgetésüknek tanúi, de mégis lehalkítja a hangját.*
- Persze azt mondtam, hogy Eeyr kívánta így, de nem az ő műve. Milyen ironikus az élet és milyen ironikusak ezek az istenségek, igaz?
*Teszi fel a kérdést, amire választ ugyan nem vár, de a drámaiságnak azért ad egy löketet.*
- A sötét istenség úgy gondolta, hogy életet lehel belém. Sosem kértem volna, hogy tegye meg, de egyik istenségtől sem kérnék ilyesmit. A holtaknak nincs hely a világban.
*Elég csak erre a szobára nézni, ahonnét száműzték a holmijait.*
- De ez nem áldás, nem ajándék. A sötét isten nem adja ingyen, jóságból az életed. Életet követel érte.
*Mondandója sötét, látszik rajta, hogy nem viccel.*
- Érzem a késztetést, hogy megadjam neki, amit kíván. Szívesen kifolyatnám Habrertus vérét az oltárára, vagy Kagan fattyáét. Erős vágy, nehezen nyomom el.
*Akár viccelhetne is, de teljesen komolyan gondolja. Kézenfekvő lenne bármelyikükkel is megtenni.*
- És nem tudom, hogy meddig vagyok képes ellenállni. Nem tudom azt sem, hogy a sötét isten meddig nézi el a dacomat és veszi vissza ezt az átkos ajándékot?!
*Ebben a pillanatban Laor megértheti, hogy valójában tényleg nincsen idejük, vagy ha van is valamennyi, nem tudni, hogy mennyi.*
- De nem vagyok egyedül. Nem csak engem élesztett fel. Nem tudom, hogy hányan vannak, azt sem, hogy hányan dacolnak vele? Fel kell készülnünk.
*Ebben a pillanatban már feláll, határozottnak látszik és egyszerre tanácstalannak. Nem tudja, hogy miként is tudnak ezzel megküzdeni.*
- Meg kell ígérned két dolgot. Az első az, hogy ennek köztünk kell maradnia. A második pedig az, hogy ha látod, hogy nem bírok többé ellenállni, ha elhatalmasodott rajtam, akkor véget kell vetned ennek.
*Laor talán még el van képedve a szavain, így ha azokban értelmet nyert, akkor arra eszmélhet, hogy Lea előtte térdel és a kezeit fogva könyörög. Senkiben nem bízik, csak Laorban, Laorra az életét is rábízná és most a szó szoros értelmében is rábízza.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733