//Effy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja nagyon jól, hogy jól hallotta, remek a hallása, Effy ezen szavaira megvillan a világoskék szempár, tekintete épp mint Aldo d'Aquista haragvó tekintete, komolyan fegyelmeznie kell magát, hogy ne kezdjen üvölteni. ~Hol a fenében van az az átkozott szelence?!~ Nem nyúl most a zsebébe, hogy kivegye onnan és felszippantson a tartalmából egy keveset, mindig is ügyelt rá, hogy a családtagjai sose lássák, mikor ilyen élvezeti cikkeknek hódol, ezért most is türtőzteti magát.*
- Gondoltam, hogy az íjász csak egy ostoba leány ostoba dacoskodása volt. *Effy így kívánt kitörni az aranykalitkából, azzal sem törődve, hogy atyjuk amúgy is ingatag egészségét mennyire megviseli ez az ostobaság.* - Arra volt esze és bátorsága, hogy megtöcsköljön, csak arra nem, hogy vigyázzon is rád, mi? ~Bár felvigyázásban mi is leszerepeltünk.~ *Szomorkásan ingatja a fejét, igazán sosem hitt abban, hogy Effy beérhetné azzal az íjásszal, hajlandó elhinni azt is, hogy húga tényleg elhitte, hogy szerelmes belé, hogy ténylegesen megbecstelenítette-e húgát, azt nem tudja, de a cselédség suttogott erről-arról, amit fenntartással kell ugyan kezelni, de talán most kiugrasztja a nyulat a bokorból.*
- Elmegy. ~De neked ez elég jó lehet, kislány?~ *Pillant körbe.* - Most már itt vagyok, úgyhogy megkérheti. Jobb híján tőlem. *Forgatja a szemét.* - Tudod, persze. Az íjásznak is rögtön odaadtad magad, meg hozzá akartál venni, házat venni. Ephemia, te olyan okos lány vagy, miért művelsz ennyi baromságot?! Hogy szereted? Az íjászra is azt mondtad, hogy szereted. Bah. *Lekönyököl az asztalra, arcát tenyerébe temeti, mélyeket lélegzik, muszáj lenyugodnia és muszáj elfogadnia azt, hogy Effy csak azért cselekedett ilyen elhamarkodottan, mert nem álltak mögötte a család támogató férfitagjai, akik a helyes irányba terelték volna.* - Én bízom benne, hogy helyesen döntesz. Az ő esetében nem gondolhatod meg magad, mint az íjásznál. *Mondja végül nagy sóhajjal kísérve, inkább felveszi a kést és tovább vajazza a kenyeret, keze remeg és nem csak a visszafojtott indulattól, de az elvonási tünetek miatt is. ~Le kell jönnöm a szerről, Effy csak rám számíthat.~ Kék pillantása Effy függ és mostanra eltűnt belőle minden Aldosság.*