//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi nincs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pont így volt. A fejem is belesajdult. Meg mindenki másnak is.
*Meglehet, hogy a Kalmár személyzete azért akadt ki úgy Lea felbukkanásától, mert Hubi jártatni kezdte a száját? Vagy ha nem is ez, hát akkor az, hogy Hubi közszemlére tette az egy szemű kígyót - esetében kukacot -, a barnabőrű wegtorenire legalább jólesett ránézni, bár annak megjelenésén is felháborodtak. Ironikus, hogy egy egykori bordélyban milyen nehezen viselik a meztelen testek látványát.*
- Helyes, szaladjanak csak.
*A megjegyzésnek azon részét, hogy orgyilkosokat küldenének rá, elengedi a füle mellett. Nem fél az ilyesmitől, sosem félt, most talán azért nem fél, mert egyszer már meghalt és tudja, hogy a halálban csak a semmi van. Biztos benne, hogy Sa'Tereth vissza fogja venni az ajándékát, ha nem teljesíti az, amit a vérúr kíván, ezért nem retteg az esetleges orgyilkosoktól.*
- Mások már leírták nekem. De mások nem ismerték Kagant egész életében, én tudom milyen volt akkor, mikor még legénytoll sem pelyhedzett az állán.
*Persze Kagan mindig is határozott egyéniség volt, mindig voltak nagyratörő tervei és mindig is imádott nők combjai közé férkőzni. Csoda, hogy csak egyetlen fattya bukkant fel eleddig. Pedig Lea mennyit könyörgött a vége felé, mennyit sulykolta, hogy szüksége lesz egy örökösre. Na Lea nem ilyen örökösre gondolt, hanem egy rendesre, olyat aki az ő szárnyaik alatt nő fel és aki mindenek előtt fiú.*
- Én sem akarom, hogy elölről kezdd.
*Szemérmetlenül széttárt combjaival is utal ugyanerre, Laornak meg szerencsére nem kell kétszer mondani. Lea pedig ezúttal tényleg megkapja azt, ami jár neki, ilyen-olyan módokon többször is.*
- Igen, én is imádom, ha bennem vagy.
*Körme a férfi hátsójába marnak, majd onnan fel végigszántanak a hátán, testük már iszamós az izzadtságtól, meglehet hogy ezért kicsit csípi a férfit.
Később pedig, mikor vágyuk beteljesült, akkor egyszerűen nem ereszti, egyszerűen csak jó érezni a súlyát a saját testén, a másik szívének kalapálását a saját mellkasán. Muszáj kiélvezni minden pillanatot, mert ki tudja, hogy melyik pillanat lesz az utolsó? Egyik keze a férfi hajába túr a tarkóján, hogy odahúzhassa a másik fejét a saját vállgödrébe, karján megfeszülnek az izmok. Tudja jól, hogy megöregedhetnének együtt, de tudja jól az árát is, ezt az árat pedig nem akarja megfizetni, minden idegszála tiltakozik ellene. Hiába nem kér a vérúr semmi olyat, amit annak előtte ne tett volna már meg százszor is, mégsem tudja elképzelni, hogy feláldozzon valakit Sa'Tereth oltárán. Még akkor sem, ha igen csábító gondolat Hubival, vagy Kagan fattyával megtenni.*