//Thargodar erődépítés//
//délelőtt - Kramlaf, Lyriana, Dharren, Azil, Leandana//
- Nem is nézném jó szemmel, ha silány árút akarnál rám sózni!
*széles a mosoly, szinte felhívás keringőre, vagyis nem csak szinte, hanem teljesen. Masszíroztatta már sokszor magát, de mindig csak nőkkel, azok pedig gyengék, és inkább csak simogatnak. No nem mintha Lea nem élvezné a simogatást, nagyon is élvezi, de most jobb lenne valami keményebb. Merthogy Lea néha szereti azért ha fáj. Valószínűleg ez valami perverzitás lehet nála, mint ahogy az is, hogy élvezi a nők társaságát - ezért mondjuk soha nem kapott egy rossz szót sem, sőt a férfiak kifejezetten díjazzák az ilyesmit.*
- Szeretem a sebeket, ha történetük van.
*jegyzi meg szinte félvállról, és közben tekintete végigszalad a többin is. Meghallgatná mindnek a történetét.
Már éppen kimászna a gödörből, mikor Kram egyértelműen felhívja a figyelmét arra, hogy talált valamit, így aztán Lea kénytelen-kelletlen megnézi, hogy mi is a lelet. Meglepődik ami azt illeti, mert nagyon nem számított itt ilyen kövekre. Igaz, hogy a kútban sem. Azonban ezzel most pont annyira nincs idő foglalkozni, mint a kútban lévő vésett kövekkel, meg amúgy is elég nehezen olvashatónak tűnik. Egy bizonyos: ki kell szedni a gödörből és le kell tisztítani, aztán majd ha már befejezték az építkezést akkor foglalkozni vele. No meg addig is reménykedni abban, hogy nem ártó vésetek vannak rajta. Bár abból a pár pillantásból, amit Lea vet rá szinte biztos, hogy nem bír akkora jelentőséggel - legalábbis ártás terén.
Chiari megjelenéséért hálás, pont jókor jön, Lea hálásra rámosolyog, és a levest választja, mert hiába van jó idő relatíve, mégiscsak kora tavasz van, és a hideg víztől még jobban leverné a veríték, a leves kellemes lesz. Kikászálódik lassan mindenki a gödörből. Ő a maga részéről nem fogja igénybevenni Chiari krémjét, hiszen van neki sajátja is, ugyanis valamelyest konyít ő is a boszorkánykonyhához, csak ő nem foglalkozik sebvarrással meg ilyenekkel. Mérgek, kenőcsök, ezekhez ért, az emberekhez - és egyéb fajokhoz - kevésbé, már ami a betegségeiket és sebeiket illeti.
Az információra, miszerint visszaérkezett a városi csapat, felkúszik a fél szemöldöke.*
- Kramlaf, vidd el a követ Kaganhoz, Lyriana is segítsen. Köszönöm Chiari.
*Nem kíván most Kaganhoz szaladni, ahhoz túlságosan is haragszik még rá. Vagyis szó sincs arról, hogy haragudna, mert már nem mérges, csupán a büszkesége tartja vissza. Előbb Kagan kérjen bocsánatot, de legalábbis jöjjön maga, ha azt akarja, hogy meghallgassa ő is a beszámolót. Bár ez a városi ügylet teljes egészében Kagan üzlete volt, Lea csak utólag értesült a megállapodásról. Ő most inkább maradna és agonizálna a feltört tenyerén, és masszíroztatná magát egy kicsit Dharrennel, ha már ilyen sikeresen megszabadultak Kramtól és Lyrianától. Úgyis jóban vannak, így lesz lehetőségük csacsogni, aztán Kagan majd azt csinál velük amit akar. Valószínűleg dolga végeztével Chiari is odébb áll, mert lehet, hogy az érkezők közül valakinek szüksége van a szolgálataira.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.14 21:22:14