//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az erődbe visszaérve, a konyhához közeledve valami furcsa lelkesedést érez. Végül is úgy tűnik, új otthonba tudja vezetni a kis csapatot. Szíve hevesebben dobog és a hogyan továbbon pörög az agya. Mert valamiből majd élniük is kell abban a majorban. Pénz kell, tehát munka kell... Hirtelen mégsem annyira sietős visszatérnie a többiekhez, inkább felfelé vezető lépcsőket keres, valami tornyot, ahol kiszellőztetheti a fejéből a nyomasztó gondolatokat. Hamarosan ott áll jó tíz méter magasan és körültekint a vidéken. Nincs szerencséje, éppen vihar tombol, sötét árnyak uralják a világot. Azért belemereszti a szemeit, hátha megpillant valamit az örvénylő fellegek között. És valóban, képzelete szárnyra kap, persze előtte udvariasan utat enged a sokkal nagyobb szellemeknek, amelyek szintén éppen körberepülik a vidéket, de aztán maga is magasra emelkedik. Messze északon a kőfalak árnyékában patkány módjára éhező lelkek küzdenek még egy napra való reményért, miközben díszes homlokzatok mögött, jó bort szürcsölve sima modorú szörnyetegek kufárkodnak az életükkel és hájasra hízott, mindig éhes pókok módjára hálóba szövik a múltat, hogy fölzabálhassák a jövőt. Kelet felé a végtelen síkságokon túl az ismeretlen közönyösnek látszó, kiismerhetetlen arca tekint vissza rá, mint akit tényleg nem érdekel az egész. Nyugat felé az égig érő hegyek megannyi völggyel ráncolt ábrázata pillant rá szigorúan, mintha féltené tőle, ami a másik oldalon van. Dél felé, a tenger felé olcsó, de őszinte mosolyú prosti módjára rázza farát a könnyelmű élet ígérete, keze puha és ügyes, de övén hegyes tőr, pillantása igéző, de mohó. Syd meg csak áll, és néz, és még az is megfordul a fejében, hogy van-e kedve ehhez az egészhez, vagy inkább hagyja a vérbe, kapjon föl a lovára és utazzon haza Lihanechbe, hátha azóta elévült az a kis affér. Nyugodt élet, kevés felelősség és sokkal, de sokkal kevesebb esély az erőszakos halálra... Valami üvöltést hoz a szél, Syd meglepetten pillant körbe. Egy másik tornyon tagbaszakadt alak mozdul, a félvér pedig bosszúsan indul lefelé a toronyból.
~Hol lennének a viharba óbégató bolondok, ha nem itt, a thargok erődjében?~
Jót mulat a gondolaton és nem siklik el a tény fölött, hogy ő maga is csak egy üvöltésnyivel normálisabb. Még a konyhába lépés előtt is vigyorog, csak ott ölt komoly ábrázatot, hogy a többiek ne nézzék teljesen hülyének. Benyitva több dolgot is talál, amire nem számít. Az idegen nem fontos, végül is valószínűleg valami helyi arc. Neki mindenesetre nincs dolga vele, vagy ha van, majd kiderül. Viszont Ult is itt van.*
-Ult! De örülök, hogy ébren látlak. *És tényleg.* Pont jókor kerültél elő, ugyanis megkaptuk az új otthonunkat. Készüljetek, költözünk! Ha alább hagy a vihar, még ma, ha nem rögtön holnap.
*Körülnézve látja, hogy Ziana sem hallotta a jó hírt, de ez sem probléma. Majd előkerítik. Követik az üvöltéseket vagy a vérnyomokat, valamelyik csak elvezet a nőhöz.*