Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-04 13:01:02
Üzenet elküldve: 2023-03-04 13:01:02
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Bólint az elf kérdésére, hiszen maga is egy közülük. Nincs oka eltitkolni Pycta elől, amaz meg nyilván felméri, hogy itt és most úgysem koncolhatja fel, meg azt is, hogy Sa'Tereth ide, vagy Sa'Tereth oda, de Leával bizony egy oldalon állnak.*
- Remélem, hogy ez köztünk marad.
*Csak Laornak mondta el, de egészen más miatt, Laort arra kérte, hogy ha úgy látja, hogy már nem tud ellenállni, akkor vessen véget az életének. Laor nyilván megpróbálta elbagatellizálni, csak amolyan Laorosan, amiért Leának kedve lett volna kitekerni a nyakát.
Igazából nemcsak Laor és az értetlensége, de most az elf is felbosszantja, bár ez nem is Pycta hibája, Lea türelmetlen.*
- A Vérúr nem adja ingyen a kegyet. Életet vár az életért cserébe. És biztos vagyok abban, hogy nem vár a végtelenségig, hogy megváltsam az életem. Bármikor visszaveheti ezt az “ajándékot”.
*Összefonja mellkasa előtt a karjait.*
- Korántsem vagyok ártatlan. Sok vér tapad a kezemhez. Azok egészen más idők voltak, vagy mi öltünk, vagy minket öltek meg, de ez más. Sa'Tereth beférkőzött az elmémbe, elvetett ott egy gondolatot. Napról napra egyre hangosabban követeli a jussát.
*Lea néha úgy érzi, hogy könnyű lenne magát átadni az érzésnek, ezután pedig mindig egyre szilárdabb az eltökéltsége, hogy nem teszi meg.*
- Nem kérném, hogy ártatlanokat gyilkolj. Tartsd szem előtt, hogy mindannyiunkban ott a vágy, hogy megtegyük, amit kér és nem mindenki tud, vagy akar ellenállni ennek a vágynak.
*Maga sem tudja, hogy meddig képes rá, ezért is kérte Laort, hogy ölje meg, ha már nem tud ellenállni. Nagyobb áldozatot nem is kérhetne a férfitől, de más kezétől - beleértve a sajátját is - nem szeretne meghalni.*
- Pletykákat hallottam. Mosónő, valami martalóc egy konyhakertből, többen is lehetnek. A Kósza Pintyben valami wegtoreni, ami nagy riadalmat keltett a többi wegtoreniben. Nem tudom, hogy hol lehetnek, azt tudom, hogy vannak, hogy fenyeget a veszélyük.
*Bólint az elf kérdésére, hiszen maga is egy közülük. Nincs oka eltitkolni Pycta elől, amaz meg nyilván felméri, hogy itt és most úgysem koncolhatja fel, meg azt is, hogy Sa'Tereth ide, vagy Sa'Tereth oda, de Leával bizony egy oldalon állnak.*
- Remélem, hogy ez köztünk marad.
*Csak Laornak mondta el, de egészen más miatt, Laort arra kérte, hogy ha úgy látja, hogy már nem tud ellenállni, akkor vessen véget az életének. Laor nyilván megpróbálta elbagatellizálni, csak amolyan Laorosan, amiért Leának kedve lett volna kitekerni a nyakát.
Igazából nemcsak Laor és az értetlensége, de most az elf is felbosszantja, bár ez nem is Pycta hibája, Lea türelmetlen.*
- A Vérúr nem adja ingyen a kegyet. Életet vár az életért cserébe. És biztos vagyok abban, hogy nem vár a végtelenségig, hogy megváltsam az életem. Bármikor visszaveheti ezt az “ajándékot”.
*Összefonja mellkasa előtt a karjait.*
- Korántsem vagyok ártatlan. Sok vér tapad a kezemhez. Azok egészen más idők voltak, vagy mi öltünk, vagy minket öltek meg, de ez más. Sa'Tereth beférkőzött az elmémbe, elvetett ott egy gondolatot. Napról napra egyre hangosabban követeli a jussát.
*Lea néha úgy érzi, hogy könnyű lenne magát átadni az érzésnek, ezután pedig mindig egyre szilárdabb az eltökéltsége, hogy nem teszi meg.*
- Nem kérném, hogy ártatlanokat gyilkolj. Tartsd szem előtt, hogy mindannyiunkban ott a vágy, hogy megtegyük, amit kér és nem mindenki tud, vagy akar ellenállni ennek a vágynak.
*Maga sem tudja, hogy meddig képes rá, ezért is kérte Laort, hogy ölje meg, ha már nem tud ellenállni. Nagyobb áldozatot nem is kérhetne a férfitől, de más kezétől - beleértve a sajátját is - nem szeretne meghalni.*
- Pletykákat hallottam. Mosónő, valami martalóc egy konyhakertből, többen is lehetnek. A Kósza Pintyben valami wegtoreni, ami nagy riadalmat keltett a többi wegtoreniben. Nem tudom, hogy hol lehetnek, azt tudom, hogy vannak, hogy fenyeget a veszélyük.
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-04 12:10:18
Üzenet elküldve: 2023-03-04 12:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
- Hm. *Válaszolja tömören a gyors tisztázásra, hogy mi is pontosan a munka, amiért a Vashegyre kérették. Felkutatni és kiiktatni. Az erdőmélyi elf koránt sem érzéketlen, bár lelkét és testét megedzették az elmúlt évek eseményei. Mindig harcolt Sa'Tereth és szolgái ellen és egyáltalán nem okozna gondot visszaküldeni a feltámadtakat a föld alá. A gonosz tréfa megerősítésére csak kurtán biccent. Neki mindegy, mi volt a célja a Vérúrnak azzal, hogy feltámasztott bizonyos személyeket vallástól függetlenül, de biztosan nem véletlen tette.*
- Magad is egy vagy közülük? *Kérdi Leától, sárga ragadozópillantása a nő tekintetét figyeli. Nem mondta ki, de ez valahogy ott lóg a levegőben, jobb tisztában lenni a helyzettel. A Szellemjáró magát Sa'Tereth egyik legelkötelezettebb ellenségének mondja, mégis feltámadt, így biztos lehet benne, hogy más, nem sötétség-hívőkkel is megeshetett. Ez felvet pár morális kérdést.*
- Azokat, akik haláluk előtt is a sötétséget szolgálták, nem jelent gondot kiiktatni. Mi legyen azokkal, akik nem az ő hívei? Nem vagyok gyilkos. *Szögezi le komor hangon. A Fákban Lakó prófétája, így Eeyr kegyeltje is, ám kérdéses, mi legyen azokkal, akik a Istennő hívei és mégis visszatértek. Arról nem tud, hogy a visszatértek késztetést éreznek, hogy áldozzanak Sa'Terethnek, de talán idővel ez a részlet is kiderül. Vagy Lea mondja el, vagy később kideríti maga.*
- Rendben. *Válaszolja a munka kondícióira, de ezzel kicsit később kíván foglalkozni.*
- Van tudomásod olyanról a földeden, aki ilyen módon tért vissza? *Nem teszi hozzá, hogy rajtad kívül, mert az elég modortalan lenne és szorult belé némi modor.*
- Egy nyom, amin elindulhatok. *Teszi hozzá.*
- Hm. *Válaszolja tömören a gyors tisztázásra, hogy mi is pontosan a munka, amiért a Vashegyre kérették. Felkutatni és kiiktatni. Az erdőmélyi elf koránt sem érzéketlen, bár lelkét és testét megedzették az elmúlt évek eseményei. Mindig harcolt Sa'Tereth és szolgái ellen és egyáltalán nem okozna gondot visszaküldeni a feltámadtakat a föld alá. A gonosz tréfa megerősítésére csak kurtán biccent. Neki mindegy, mi volt a célja a Vérúrnak azzal, hogy feltámasztott bizonyos személyeket vallástól függetlenül, de biztosan nem véletlen tette.*
- Magad is egy vagy közülük? *Kérdi Leától, sárga ragadozópillantása a nő tekintetét figyeli. Nem mondta ki, de ez valahogy ott lóg a levegőben, jobb tisztában lenni a helyzettel. A Szellemjáró magát Sa'Tereth egyik legelkötelezettebb ellenségének mondja, mégis feltámadt, így biztos lehet benne, hogy más, nem sötétség-hívőkkel is megeshetett. Ez felvet pár morális kérdést.*
- Azokat, akik haláluk előtt is a sötétséget szolgálták, nem jelent gondot kiiktatni. Mi legyen azokkal, akik nem az ő hívei? Nem vagyok gyilkos. *Szögezi le komor hangon. A Fákban Lakó prófétája, így Eeyr kegyeltje is, ám kérdéses, mi legyen azokkal, akik a Istennő hívei és mégis visszatértek. Arról nem tud, hogy a visszatértek késztetést éreznek, hogy áldozzanak Sa'Terethnek, de talán idővel ez a részlet is kiderül. Vagy Lea mondja el, vagy később kideríti maga.*
- Rendben. *Válaszolja a munka kondícióira, de ezzel kicsit később kíván foglalkozni.*
- Van tudomásod olyanról a földeden, aki ilyen módon tért vissza? *Nem teszi hozzá, hogy rajtad kívül, mert az elég modortalan lenne és szorult belé némi modor.*
- Egy nyom, amin elindulhatok. *Teszi hozzá.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-04 11:34:53
Üzenet elküldve: 2023-03-04 11:34:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Szerencsére nem kislány már, hogy hangos sóhajjal adjon hangot megnyugvásának, mikor az elf azt mondja, hogy a Eeyr mágiájában is jártas. Lea nem ért a varázsláshoz, minimális érzék szorult belé, bezzeg a mamlasz Kaganban ott volt a szikra, igaz ugyan, hogy olcsó trükkökre pazarolta a tehetségét. Lea elgondolása alapján Sa'Tereth és hívei ellen a legfőbb fegyver Eeyr.*
- El kell bánni velük. Felkutatni mindet, aki halott volt, de újra az élők között jár.
*Valószínűleg Pycta számára ez már azelőtt nyilvánvaló volt, hogy Lea kimondta.*
- Hidd el, gonosz tréfát űz, másként nem lehelt volna újra életet olyanba, aki a legelkötelezettebb ellenségeinek egyike volt. Furcsa fintora ez a sorsnak, nem gondolod?
*Nem mondja ki, hogy önmagáról beszél, valószínűleg nincs is rá szükség, az elf kitalálhatja.*
- Természetesen nem ingyen kérem. Az általad meghatározott összeg kerül kifizetésre, az általad meghatározott ütemezéssel, gondolom, hogy az ilyesmire rá kell készülni.
*Ráadásul tisztában van vele, hogy ez egy meglehetősen nagy, körültekintést és esetleg nyomozást is igénylő megbízás, hiszen Lea maga sem tudna neveket mondani. Pletykákat hallott ő is, valami mosónőről, egy bitangról, aki a Vaskorsó veteményeséből bújt állítólag elő. Nem tud róluk semmit, csak annyit, hogy mindannyiukban ott a vágy, hogy feláldozzanak egy ártatlant a Vérúrnak. Ő maga is ezzel küzd naponta és nem tudja, hogy vajon mások is harcolnak az érzéssel, vagy megadták Sa'Terethnek azt, amit kért? Ez a vágy - vérszomj, ha úgy tetszik -, napról napra nagyobb és maga sem tudja, hogy meddig tud majd úrrá lenni rajta.*
*Szerencsére nem kislány már, hogy hangos sóhajjal adjon hangot megnyugvásának, mikor az elf azt mondja, hogy a Eeyr mágiájában is jártas. Lea nem ért a varázsláshoz, minimális érzék szorult belé, bezzeg a mamlasz Kaganban ott volt a szikra, igaz ugyan, hogy olcsó trükkökre pazarolta a tehetségét. Lea elgondolása alapján Sa'Tereth és hívei ellen a legfőbb fegyver Eeyr.*
- El kell bánni velük. Felkutatni mindet, aki halott volt, de újra az élők között jár.
*Valószínűleg Pycta számára ez már azelőtt nyilvánvaló volt, hogy Lea kimondta.*
- Hidd el, gonosz tréfát űz, másként nem lehelt volna újra életet olyanba, aki a legelkötelezettebb ellenségeinek egyike volt. Furcsa fintora ez a sorsnak, nem gondolod?
*Nem mondja ki, hogy önmagáról beszél, valószínűleg nincs is rá szükség, az elf kitalálhatja.*
- Természetesen nem ingyen kérem. Az általad meghatározott összeg kerül kifizetésre, az általad meghatározott ütemezéssel, gondolom, hogy az ilyesmire rá kell készülni.
*Ráadásul tisztában van vele, hogy ez egy meglehetősen nagy, körültekintést és esetleg nyomozást is igénylő megbízás, hiszen Lea maga sem tudna neveket mondani. Pletykákat hallott ő is, valami mosónőről, egy bitangról, aki a Vaskorsó veteményeséből bújt állítólag elő. Nem tud róluk semmit, csak annyit, hogy mindannyiukban ott a vágy, hogy feláldozzanak egy ártatlant a Vérúrnak. Ő maga is ezzel küzd naponta és nem tudja, hogy vajon mások is harcolnak az érzéssel, vagy megadták Sa'Terethnek azt, amit kért? Ez a vágy - vérszomj, ha úgy tetszik -, napról napra nagyobb és maga sem tudja, hogy meddig tud majd úrrá lenni rajta.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-04 10:06:53
Üzenet elküldve: 2023-03-04 10:06:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Az idős - vagy mondhatni, vén - ember egyáltalán nem érdekli. Lehet, hogy találkoztak már korábban a Vashegyen, de nem vele van dolga és láthatóan nem is része annak a megbeszélésnek, amit a Szellemjáróval zajlik majd le. Nievesha a rá jellemző közvetlenséggel bámulja meg a tróntermet és Leandanát is. Az erdőmélyi elf ezúttal sem szól rá. Egyrészt tudja, hogy semmiféle eredménnyel nem járna, másrészt hadd nézelődjön. Semmi rossz nem származhat belőle. Xauzur valóban megnézi magának a papagájt, de mivel idefelé az úton jóllakott, kedvtelésből pedig nem vadásznak az irbiszek, késztetést sem érez, hogy prédának tekintse. Csak annyira, mint a teremben lévő többieket, kivéve Nievet és a páncélos prófétát.
A Szellemjáróval elindulnak, kilépve a teremből egy folyosóra.*
- Így van. *Válaszol az elhangzottak első részére.*
- Bírok. *Mondja kurtán. Nem kezd teológiai fejtegetésbe, hogy valójában nem Eeyr, hanem az Erdő Szívének prófétája, aki bár az Istennővel egylényegű, mégis más aspektusa. Nem érzi szükségét az ilyesminek. Rég nem akar már téríteni.
A folytatás már érdekesebb, Lea arról az eseményről beszél, amely, úgy tűnik, ezen a vidéken is megtörtént. A holtak visszatérése. Szótlan bólint, hogy tud a dologról. Arra, hogy a Szellemjáró "véletlen" tudja, hogy a feltámadások Sa'Terethhez köthetők, sárga pillantása fürkészőn a nőre siklik.*
- A tréfa áll legtávolabb Sa'Terethtől, de mégis miben kérnéd a segítségem pontosan? *Kérdi megállva, már ha eddig nem torpantak meg a folyosón. Nem egyértelmű, hogy a Szellemjáró mit is akar tőle. Többször összecsapott már a Vérúrral így vagy úgy, legutóbb Erdőmélyén, de háborújuk koránt sem ért még véget. Úgy tűnik, most újra szembe kell néznie vele. Némán várja a választ, de valahol már sejti, hogy nem Sa'Terethet, kell levadásznia - hisz az valószínűleg lehetetlen -, hanem a visszatértekkel lesz dolga. Nem mutatja ki, de határozottan érdekli a feladat.*
*Az idős - vagy mondhatni, vén - ember egyáltalán nem érdekli. Lehet, hogy találkoztak már korábban a Vashegyen, de nem vele van dolga és láthatóan nem is része annak a megbeszélésnek, amit a Szellemjáróval zajlik majd le. Nievesha a rá jellemző közvetlenséggel bámulja meg a tróntermet és Leandanát is. Az erdőmélyi elf ezúttal sem szól rá. Egyrészt tudja, hogy semmiféle eredménnyel nem járna, másrészt hadd nézelődjön. Semmi rossz nem származhat belőle. Xauzur valóban megnézi magának a papagájt, de mivel idefelé az úton jóllakott, kedvtelésből pedig nem vadásznak az irbiszek, késztetést sem érez, hogy prédának tekintse. Csak annyira, mint a teremben lévő többieket, kivéve Nievet és a páncélos prófétát.
A Szellemjáróval elindulnak, kilépve a teremből egy folyosóra.*
- Így van. *Válaszol az elhangzottak első részére.*
- Bírok. *Mondja kurtán. Nem kezd teológiai fejtegetésbe, hogy valójában nem Eeyr, hanem az Erdő Szívének prófétája, aki bár az Istennővel egylényegű, mégis más aspektusa. Nem érzi szükségét az ilyesminek. Rég nem akar már téríteni.
A folytatás már érdekesebb, Lea arról az eseményről beszél, amely, úgy tűnik, ezen a vidéken is megtörtént. A holtak visszatérése. Szótlan bólint, hogy tud a dologról. Arra, hogy a Szellemjáró "véletlen" tudja, hogy a feltámadások Sa'Terethhez köthetők, sárga pillantása fürkészőn a nőre siklik.*
- A tréfa áll legtávolabb Sa'Terethtől, de mégis miben kérnéd a segítségem pontosan? *Kérdi megállva, már ha eddig nem torpantak meg a folyosón. Nem egyértelmű, hogy a Szellemjáró mit is akar tőle. Többször összecsapott már a Vérúrral így vagy úgy, legutóbb Erdőmélyén, de háborújuk koránt sem ért még véget. Úgy tűnik, most újra szembe kell néznie vele. Némán várja a választ, de valahol már sejti, hogy nem Sa'Terethet, kell levadásznia - hisz az valószínűleg lehetetlen -, hanem a visszatértekkel lesz dolga. Nem mutatja ki, de határozottan érdekli a feladat.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-04 08:47:50
Üzenet elküldve: 2023-03-04 08:47:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Végképp eltátja a száját, mikor belépnek. A terem igazán grandiózus, Niev szerint ugyan kissé túlzás, de mindenképpen szájtátásra ad okot. Látott már érdekes helyeket, de ez biztosan dobogós az érdekességek között.
Már a trónterem(?) is lenyűgözi, de az ott talált két ember aztán végképp, leginkább a papagáj. Topázsárga pillantása előbb a Xauzurt széles ívben elkerülő szolgálót kíséri. Tudja, hogy a hajdani hadúr feleségéhez érkeztek, így aztán őt méri fel először.
Illetlenül hosszú ideig bámulja, nem tudja nem észrevenni, hogy az egyik kezén több ujja van, mint kellene. Elkerekedik a szeme, mikor ezt észreveszi, éppen csak fel ne kiált a csodálkozástól! A nő megjelenése már közelít ahhoz, amit a barbárokról gondolt azelőtt, de még ez sem az igazi, talán hiányzik az orrába rakott hosszú csont, vagy ilyesmi. Nincs alkalma hosszasan felmérni, hogy a nőn mi elég barbáros és mi nem, mert amaz rögtön le is pattintaná, hogy Pyctával négyszemközt beszéljen. Niev látványosan elhúzza a száját, de nem szól, viszont a topáz szempár az öreg csókára fordul, aki olyan meghajlást mutat be, amit Niev ki sem nézett volna belőle. Kicsit zavarba is jön, hogy most akkor hajlongani kell a nő előtt, vagy mi van?! Ő ugyan nem hajlong! Megvonaglik az arca.
Ekkor az öregembert - Niev számára mindenképpen az - kezdi tanulmányozni, a papagájra egész eddig valamiért azt hitte, hogy ki van tömve és csak valami bizarr kiegészítője a férfi öltözékének - a helyiség bámulása közben nem vette észre, hogy szálldosott volna -, de most már nagyon is élőnek tűnik. Xauzurra pillant, majd vissza a papagájra, mikor a nő azt kérdezi Pyctától, hogy hallgat-e rá a macska. Ebben a pillanatban vannak kétségei.*
- Jó.
*Feleli mogorván Pyctának, nemigen akarja kipróbálni, hogy vissza tudja-e hívni Xauzurt, ha papagáj-pecsenyére támad kedve, de úgy tűnik, hogy nincs apelláta, mert Pycta meg a nő rögtön távoznak. Nievet is rendkívül bosszantja, hogy itt hagyják, vágja is a pofákat a hátuknak addig, míg az öreg úgy nem érzi, hogy beszélgetniük kell. Bemutatkozik, Niev pedig elcsodálkozik, hogy hogy nem gabalyodott bele a nyelve ebbe a névbe, nem tudná utána ismételni. Jó, tudná, csak nem akarná.*
- Nievesha del Ventus.
*Ekkor szeretné, ha neki is lenne valami hangzatos titulusa, de hát nincsen.*
- Ő Xauzur. Apa barátja, meg az enyém is.
*Lehajol kicsit, hogy megsimogassa az irbiszt a marján. Az öreg különben zavarba hozza azzal, hogy azt mondja, hogy hasonlít valakire. Nyilván Pyctára, a szemük színe is nagyon hasonló, de valamiért nem gondolja, hogy Pycta látása és társasága különösebben kedves lenne a Vashegy kancellárjának.*
- Biztosan összekeversz valakivel.
*Flegmán megvonja a vállát - a mozdulat szintén emlékeztetheti valakire Habrertust. Persze azért kíváncsi lenne, hogy kire is emlékezteti az öreget, de egyelőre nem kérdez rá. A lány hangja mély, majdnem annyira, mint a hatujjú úrnő hangja.*
*Végképp eltátja a száját, mikor belépnek. A terem igazán grandiózus, Niev szerint ugyan kissé túlzás, de mindenképpen szájtátásra ad okot. Látott már érdekes helyeket, de ez biztosan dobogós az érdekességek között.
Már a trónterem(?) is lenyűgözi, de az ott talált két ember aztán végképp, leginkább a papagáj. Topázsárga pillantása előbb a Xauzurt széles ívben elkerülő szolgálót kíséri. Tudja, hogy a hajdani hadúr feleségéhez érkeztek, így aztán őt méri fel először.
Illetlenül hosszú ideig bámulja, nem tudja nem észrevenni, hogy az egyik kezén több ujja van, mint kellene. Elkerekedik a szeme, mikor ezt észreveszi, éppen csak fel ne kiált a csodálkozástól! A nő megjelenése már közelít ahhoz, amit a barbárokról gondolt azelőtt, de még ez sem az igazi, talán hiányzik az orrába rakott hosszú csont, vagy ilyesmi. Nincs alkalma hosszasan felmérni, hogy a nőn mi elég barbáros és mi nem, mert amaz rögtön le is pattintaná, hogy Pyctával négyszemközt beszéljen. Niev látványosan elhúzza a száját, de nem szól, viszont a topáz szempár az öreg csókára fordul, aki olyan meghajlást mutat be, amit Niev ki sem nézett volna belőle. Kicsit zavarba is jön, hogy most akkor hajlongani kell a nő előtt, vagy mi van?! Ő ugyan nem hajlong! Megvonaglik az arca.
Ekkor az öregembert - Niev számára mindenképpen az - kezdi tanulmányozni, a papagájra egész eddig valamiért azt hitte, hogy ki van tömve és csak valami bizarr kiegészítője a férfi öltözékének - a helyiség bámulása közben nem vette észre, hogy szálldosott volna -, de most már nagyon is élőnek tűnik. Xauzurra pillant, majd vissza a papagájra, mikor a nő azt kérdezi Pyctától, hogy hallgat-e rá a macska. Ebben a pillanatban vannak kétségei.*
- Jó.
*Feleli mogorván Pyctának, nemigen akarja kipróbálni, hogy vissza tudja-e hívni Xauzurt, ha papagáj-pecsenyére támad kedve, de úgy tűnik, hogy nincs apelláta, mert Pycta meg a nő rögtön távoznak. Nievet is rendkívül bosszantja, hogy itt hagyják, vágja is a pofákat a hátuknak addig, míg az öreg úgy nem érzi, hogy beszélgetniük kell. Bemutatkozik, Niev pedig elcsodálkozik, hogy hogy nem gabalyodott bele a nyelve ebbe a névbe, nem tudná utána ismételni. Jó, tudná, csak nem akarná.*
- Nievesha del Ventus.
*Ekkor szeretné, ha neki is lenne valami hangzatos titulusa, de hát nincsen.*
- Ő Xauzur. Apa barátja, meg az enyém is.
*Lehajol kicsit, hogy megsimogassa az irbiszt a marján. Az öreg különben zavarba hozza azzal, hogy azt mondja, hogy hasonlít valakire. Nyilván Pyctára, a szemük színe is nagyon hasonló, de valamiért nem gondolja, hogy Pycta látása és társasága különösebben kedves lenne a Vashegy kancellárjának.*
- Biztosan összekeversz valakivel.
*Flegmán megvonja a vállát - a mozdulat szintén emlékeztetheti valakire Habrertust. Persze azért kíváncsi lenne, hogy kire is emlékezteti az öreget, de egyelőre nem kérdez rá. A lány hangja mély, majdnem annyira, mint a hatujjú úrnő hangja.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-03 18:57:29
Üzenet elküldve: 2023-03-03 18:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
- Hízelegsz, úrnőm.
*Hubi a szokott behízelgő módján bazsalyog. Elvégre azzal ő is tisztában van, hogy nem lesz fiatalabb, és már benne van a korban. Inkább előbb, mint utóbb arra is szükség lesz, hogy Lea vajákosi képességeit ne csak kencék készítésében vegye igénybe, hanem olyan elixírek biztosításában is, melyek pótolják a megfogyatkozott férfierőt.
Viszont a kihallgatás a végéhez közeledhet, mert egy szolgáló vendégeket jelent be. Hubi nem is érti, hogy egy macskát miért kell külön bejelenteni, amíg a látogatók be nem toppannak. Az irbisz láttán a jó kancellár elsápad, Jágó pedig - a biztonság kedvéért - Hubi vállára röppen. Lea üdvözli az elfet és a társaságában lévő leányt, Hubi pedig illedelmesen csendben marad. Bár lehet, hogy ez a döbbenet következtében alakult így. Mégsem mindennapos látvány, hogy egy hegyesfülű csak úgy besétál az erődbe egy ragadozóval. Alkalmasint el kell beszélgetnie az őrséggel, hogy ez mégis miként fordulhatott elő?*
-Ó... hogyne. *ocsúdik fel amikor Lea hozzá szól* Óhajod szerint.
*Hubi meghajol Lea felé, amiben két figyelemreméltó momentum akad. Az egyik, hogy a valóban nem fiatal kancellár még képes majdnem derékszögben meghajolni. A másik pedig Jágó, aki a mozdulat ellenére sem kap szárnyra, hanem gazdája ruházatában megkapaszkodva a vállán marad és gyakorlatilag a kancellárral együtt hajol meg. Aki pedig két dolgot nem vesz jó néven. Az egyik a vállába akaszkodó madárkarmok, a másik pedig az, hogy a szellemjáró titkolózik előtte. Hiszen az, hogy a lányt a gondjaira bízza arra utal, hogy az elffel olyasmiben mesterkedik, amibe nem akarja beavatni. Őt, a kancellárt. Ez pedig Hubi olvasatában akár azt is jelentheti, hogy ezek ketten - ahogy egyes bárdolatlan pórok fogalmaznának - parittyáznak. Ezt mindenesetre jó lesz megjegyezni. A göndör hajú és vendége távoznak, Hubi pedig egy nyájas mosollyal fordul a lány felé.*
- Nos, gyermekem... talán úgy illő, hogy bemutatkozzunk egymásnak.
*A hangjában felfedezhető némi szemrehányás, hiszen úgy véli, hogy ezt nem neki kéne kezdeményeznie. Elvégre jóval idősebb a másiknál, ráadásul pozíciója is arra predesztinálja, hogy előtte bokázzanak.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a néhai hadúr bizalmasa és a Vashegy kancellárja.
*Pár pillanatig elgondolkodva nézi a másikat. Fölöttébb ismerős. Ezt az arcot már látta valahol és már azt is tudja, hogy hol. A szemekről már nem is beszélve. De ez mégis érthetetlen. Tudomása szerint a hadúrnak a második feleségétől nem született gyermeke.*
- Meg kell mondjam rendkívül emlékeztetsz valakire, akinek látása, társasága mindig nagy örömömre szolgált. Honnan jössz, kedves... ööö...
- Hízelegsz, úrnőm.
*Hubi a szokott behízelgő módján bazsalyog. Elvégre azzal ő is tisztában van, hogy nem lesz fiatalabb, és már benne van a korban. Inkább előbb, mint utóbb arra is szükség lesz, hogy Lea vajákosi képességeit ne csak kencék készítésében vegye igénybe, hanem olyan elixírek biztosításában is, melyek pótolják a megfogyatkozott férfierőt.
Viszont a kihallgatás a végéhez közeledhet, mert egy szolgáló vendégeket jelent be. Hubi nem is érti, hogy egy macskát miért kell külön bejelenteni, amíg a látogatók be nem toppannak. Az irbisz láttán a jó kancellár elsápad, Jágó pedig - a biztonság kedvéért - Hubi vállára röppen. Lea üdvözli az elfet és a társaságában lévő leányt, Hubi pedig illedelmesen csendben marad. Bár lehet, hogy ez a döbbenet következtében alakult így. Mégsem mindennapos látvány, hogy egy hegyesfülű csak úgy besétál az erődbe egy ragadozóval. Alkalmasint el kell beszélgetnie az őrséggel, hogy ez mégis miként fordulhatott elő?*
-Ó... hogyne. *ocsúdik fel amikor Lea hozzá szól* Óhajod szerint.
*Hubi meghajol Lea felé, amiben két figyelemreméltó momentum akad. Az egyik, hogy a valóban nem fiatal kancellár még képes majdnem derékszögben meghajolni. A másik pedig Jágó, aki a mozdulat ellenére sem kap szárnyra, hanem gazdája ruházatában megkapaszkodva a vállán marad és gyakorlatilag a kancellárral együtt hajol meg. Aki pedig két dolgot nem vesz jó néven. Az egyik a vállába akaszkodó madárkarmok, a másik pedig az, hogy a szellemjáró titkolózik előtte. Hiszen az, hogy a lányt a gondjaira bízza arra utal, hogy az elffel olyasmiben mesterkedik, amibe nem akarja beavatni. Őt, a kancellárt. Ez pedig Hubi olvasatában akár azt is jelentheti, hogy ezek ketten - ahogy egyes bárdolatlan pórok fogalmaznának - parittyáznak. Ezt mindenesetre jó lesz megjegyezni. A göndör hajú és vendége távoznak, Hubi pedig egy nyájas mosollyal fordul a lány felé.*
- Nos, gyermekem... talán úgy illő, hogy bemutatkozzunk egymásnak.
*A hangjában felfedezhető némi szemrehányás, hiszen úgy véli, hogy ezt nem neki kéne kezdeményeznie. Elvégre jóval idősebb a másiknál, ráadásul pozíciója is arra predesztinálja, hogy előtte bokázzanak.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a néhai hadúr bizalmasa és a Vashegy kancellárja.
*Pár pillanatig elgondolkodva nézi a másikat. Fölöttébb ismerős. Ezt az arcot már látta valahol és már azt is tudja, hogy hol. A szemekről már nem is beszélve. De ez mégis érthetetlen. Tudomása szerint a hadúrnak a második feleségétől nem született gyermeke.*
- Meg kell mondjam rendkívül emlékeztetsz valakire, akinek látása, társasága mindig nagy örömömre szolgált. Honnan jössz, kedves... ööö...
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-02 18:46:12
Üzenet elküldve: 2023-03-02 18:46:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Az elfek korát amúgy is nagyon nehéz megállapítani, de Pyctával még a sokat látott Lea is gondban van. Egyrészről iszonyatosan fiatalnak tűnik, még talán elf-mércével mérve is, másfelől viszont mégis van benne valami ami vénné teszi, nem is vénné, bölccsé. A szeme meg… Mintha a mellette álló irbisz nézne rá. Egyszerre érdekes és hátborzongató is.
Lea elmosolyodik, főként a nosztalgia miatt, Kagan imádta volna, ha van egy irbisze, aminek parancsolhatott volna. Kagant ismerve nem egy, hanem egy tucat ilyen irbiszt akart volna, ült volna a trónján, körülötte a nagyra nőtt macskák.
Bólint arra, hogy az állat hallgat a szőke lányra is, bár igazán nézi ki belőle, főleg fiatalsága okán, de elhiszi az elfnek. Jobban mondva kénytelen elhinni neki, de miért hozna egy kezelhetetlen állatot egy városba?*
- Erre, kérlek.
*Mutat a Hrallht a szálláshelyekkel összekötő folyosó irányába.*
- Kagaenae szerint magad Eeyr kegyeltje vagy, bár azt nem tudta megmondani, hogy az istennő mágiájával is bírsz-e?
*Hangsúlyában egyértelműen ott van a kérdés, konyít-e az istennőhöz köthető varázslatokhoz?*
- Biztosan magad is hallottál róla, hogy sokan visszatértek. Úgy értem, hogy olyanok, akik előtte így vagy úgy, de meghaltak.
*Mint ahogyan ővele is így történt. Míg beszél, addig kivezeti az elfet az erőd udvarára, egészen addig mennek, míg a lehető legmesszebbre kerülnek valamennyi épülettől és az erőd udvarán tartózkodóktól. De még a hangját is lehalkítja. A teljes igazságot csak Laornak mondta el és valamiért úgy érzi, hogy Laor nem egészen veszi komolyan a problémát, sőt még az sem lenne az ellenére, ha Lea eladná a lelkét Sa'Terethnek, csak visszakaphassa. Leának viszont ellenére van, ráadásul ahogy telik az idő, úgy egyre nehezebb ellenállnia a kísértésnek, hogy csakugyan feláldozzon valakit a vérúrnak.*
- Véletlenül tudom, hogy ez Sa'Tereth gonosz tréfája. Amire jó lenne mielőbb pontot tenni. Ebben kérném a segítségedet.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Az elfek korát amúgy is nagyon nehéz megállapítani, de Pyctával még a sokat látott Lea is gondban van. Egyrészről iszonyatosan fiatalnak tűnik, még talán elf-mércével mérve is, másfelől viszont mégis van benne valami ami vénné teszi, nem is vénné, bölccsé. A szeme meg… Mintha a mellette álló irbisz nézne rá. Egyszerre érdekes és hátborzongató is.
Lea elmosolyodik, főként a nosztalgia miatt, Kagan imádta volna, ha van egy irbisze, aminek parancsolhatott volna. Kagant ismerve nem egy, hanem egy tucat ilyen irbiszt akart volna, ült volna a trónján, körülötte a nagyra nőtt macskák.
Bólint arra, hogy az állat hallgat a szőke lányra is, bár igazán nézi ki belőle, főleg fiatalsága okán, de elhiszi az elfnek. Jobban mondva kénytelen elhinni neki, de miért hozna egy kezelhetetlen állatot egy városba?*
- Erre, kérlek.
*Mutat a Hrallht a szálláshelyekkel összekötő folyosó irányába.*
- Kagaenae szerint magad Eeyr kegyeltje vagy, bár azt nem tudta megmondani, hogy az istennő mágiájával is bírsz-e?
*Hangsúlyában egyértelműen ott van a kérdés, konyít-e az istennőhöz köthető varázslatokhoz?*
- Biztosan magad is hallottál róla, hogy sokan visszatértek. Úgy értem, hogy olyanok, akik előtte így vagy úgy, de meghaltak.
*Mint ahogyan ővele is így történt. Míg beszél, addig kivezeti az elfet az erőd udvarára, egészen addig mennek, míg a lehető legmesszebbre kerülnek valamennyi épülettől és az erőd udvarán tartózkodóktól. De még a hangját is lehalkítja. A teljes igazságot csak Laornak mondta el és valamiért úgy érzi, hogy Laor nem egészen veszi komolyan a problémát, sőt még az sem lenne az ellenére, ha Lea eladná a lelkét Sa'Terethnek, csak visszakaphassa. Leának viszont ellenére van, ráadásul ahogy telik az idő, úgy egyre nehezebb ellenállnia a kísértésnek, hogy csakugyan feláldozzon valakit a vérúrnak.*
- Véletlenül tudom, hogy ez Sa'Tereth gonosz tréfája. Amire jó lenne mielőbb pontot tenni. Ebben kérném a segítségedet.
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-02 17:03:21
Üzenet elküldve: 2023-03-02 17:03:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Nem szól Nieveshára hogy szájtátva bámészkodik. Sosem járt thargföldön, azaz igen, de akkor még karonülő volt, nem emlékezhet az erődre vagy a vidékre. Oldalra néz halvány mosollyal a lányra, amikor az csaknem orrabukik az ajtó előtt ahol megállnak. Az ajtó előtt, amely mögött valószínűleg a Szellemjáró várja őket. Míg bejelentik őket, addig megtárgyalják, hogy Niev is részt akar venni az audiencián. Az erdőmélyi elfet nem zavarja, hadd lássa a híres Kagan híres asszonyát. Nem is emel szót ellene, hogy a lány is jelen legyen.*
- Az a kérdésed, hogy fel lehet-e menni vagy hogy téged felengednek-e? *Kérdi kukacoskodva. Ne már csak Nievesha törjön folyton borsot a csuhátlan csuhás orra alá.
Amikor belépnek nem néz szét az ismerős teremben, megteszi majd Niev helyette, ebben biztos. Xauzurt maga mellé parancsolja, az irbisz oldala a bal lábát súrolja, olyan közel megy hozzá. A Szelemjáró nincs egyedül, egy idősebb férfi is vele van, akinek az erdőmélyi elf kimérten bólint. Öt-hat lépésre megállnak Leandana előtt, úgy fogadja üdvözlését.*
- Üdvözöllek én is. *Viszonozza a köszöntést, de nem mond többet, hisz fogalma sincs, miért kérette Aenaen keresztül a nő magához. Kérdezni sem kérdez, mert általában minden kiderül idővel akár kérdés nélkül is. Csuklya már nincs a fején, a tél elmúltával a haja elkezdett visszanőni, ahogy a fák is újra levelekkel borítják be koronájuk, ráncai is eltűntek. Az évszakok változása tökéletesen nyomonkövethető a páncélos prófétán. Ahogy tavasszal az erdő is megújul, úgy újul meg maga az erdőmélyi elf is.
Gyorsan fény derül arra, hogy Leandana "nagyon fontos" ügyben kérette magához, ahogy az is, hogy Aenae elhagyta a Vashegyet, ráadásul nemrég. Egyszerre örül és szomorú is. Örül, mert nem kell bemutatnia Nieveshát az anyjának és szomorú kissé, mert jó lett volna látni egykori szerelmét. Mindebből semmi sem látszik rajta, sárga ragadozószemei kifejezéstelen fürkészik a Szellemjárót amikor kurtán bólint a hallottakra.
Kagaenae kifejezi kívánságát, hogy négyszemközt beszéljenek, Nieveshát pedig a férfire, Habrertusra bízná.*
- Igen. *Válaszol röviden, hisz Xauzur mindig hallgatott Nievre és ez jó kihívás lesz a számára is, hogy megtanuljon kicsit viselkedni idegen környezetben. Oldalra pillant a lányra, bátorítón bólint felé, majd újra Leandana felé fordul, hogy egy lépéssel közelebb lépjen, jelezve, hogy indulhatnak.*
- Legyetek jók. *Mondja még halkan Nieveshának végezetül. Nem félti a lányt, nem hiszi, hogy baja eshetne az erődben. Ha a Szellemjáró elindul, akkor mellé szegődve követi.*
*Nem szól Nieveshára hogy szájtátva bámészkodik. Sosem járt thargföldön, azaz igen, de akkor még karonülő volt, nem emlékezhet az erődre vagy a vidékre. Oldalra néz halvány mosollyal a lányra, amikor az csaknem orrabukik az ajtó előtt ahol megállnak. Az ajtó előtt, amely mögött valószínűleg a Szellemjáró várja őket. Míg bejelentik őket, addig megtárgyalják, hogy Niev is részt akar venni az audiencián. Az erdőmélyi elfet nem zavarja, hadd lássa a híres Kagan híres asszonyát. Nem is emel szót ellene, hogy a lány is jelen legyen.*
- Az a kérdésed, hogy fel lehet-e menni vagy hogy téged felengednek-e? *Kérdi kukacoskodva. Ne már csak Nievesha törjön folyton borsot a csuhátlan csuhás orra alá.
Amikor belépnek nem néz szét az ismerős teremben, megteszi majd Niev helyette, ebben biztos. Xauzurt maga mellé parancsolja, az irbisz oldala a bal lábát súrolja, olyan közel megy hozzá. A Szelemjáró nincs egyedül, egy idősebb férfi is vele van, akinek az erdőmélyi elf kimérten bólint. Öt-hat lépésre megállnak Leandana előtt, úgy fogadja üdvözlését.*
- Üdvözöllek én is. *Viszonozza a köszöntést, de nem mond többet, hisz fogalma sincs, miért kérette Aenaen keresztül a nő magához. Kérdezni sem kérdez, mert általában minden kiderül idővel akár kérdés nélkül is. Csuklya már nincs a fején, a tél elmúltával a haja elkezdett visszanőni, ahogy a fák is újra levelekkel borítják be koronájuk, ráncai is eltűntek. Az évszakok változása tökéletesen nyomonkövethető a páncélos prófétán. Ahogy tavasszal az erdő is megújul, úgy újul meg maga az erdőmélyi elf is.
Gyorsan fény derül arra, hogy Leandana "nagyon fontos" ügyben kérette magához, ahogy az is, hogy Aenae elhagyta a Vashegyet, ráadásul nemrég. Egyszerre örül és szomorú is. Örül, mert nem kell bemutatnia Nieveshát az anyjának és szomorú kissé, mert jó lett volna látni egykori szerelmét. Mindebből semmi sem látszik rajta, sárga ragadozószemei kifejezéstelen fürkészik a Szellemjárót amikor kurtán bólint a hallottakra.
Kagaenae kifejezi kívánságát, hogy négyszemközt beszéljenek, Nieveshát pedig a férfire, Habrertusra bízná.*
- Igen. *Válaszol röviden, hisz Xauzur mindig hallgatott Nievre és ez jó kihívás lesz a számára is, hogy megtanuljon kicsit viselkedni idegen környezetben. Oldalra pillant a lányra, bátorítón bólint felé, majd újra Leandana felé fordul, hogy egy lépéssel közelebb lépjen, jelezve, hogy indulhatnak.*
- Legyetek jók. *Mondja még halkan Nieveshának végezetül. Nem félti a lányt, nem hiszi, hogy baja eshetne az erődben. Ha a Szellemjáró elindul, akkor mellé szegődve követi.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-02 12:30:38
Üzenet elküldve: 2023-03-02 12:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea természetesen tudja, hogy Hubi úgyis tudja, hogy gúnyolódik. Egyikőjük sem kerít ennek nagy feneket, bár Leának van egy olyan sejtése, hogy a papagáj szókincse alighanem újabb szavakkal fog bővülni addigra, hogy legközelebb találkoznak.*
- Ugyan kancellárom, annyira nem vagy még öreg.
*Ami azt illeti, Leának gőze sincs arról, hogy Hubi valójában hány éves, ő soha nem kérdezte, Hubi meg sosem mondta. Lehet, hogy jóval fiatalabbnak néz ki a valós koránál? Ez nem is lenne meglepő, hiszen mindannyian ismerik a (Vas)hegyilevegő áldásos hatásait.*
- Nem fáradtság és könnyedén szakítok időt ilyesmire.
*Ezúttal nem gúnyolódik, valóban nem fáradtság, nagyjából fertályórát vesz igénybe az egész, arra bármikor kerít pár szabad percet.
Mielőtt Hubi a távozás hímes mezejére léphetne, már érkezik egy szolgálólány, aki kissé motyogva ugyan, de elmondja jött egy elf, egy lány, meg egy hatalmas macska - kezeivel mutatja, hogy milyen óriási -, akiket állítólag az úrnő hívott meg, gyorsan ki is javítja magát, hogy a másik úrnő.
Lea rögtön tudja, hogy miről van szó, ő kérdezte meg a fattyútól, hogy tud-e valakit, aki vallásos és esetleg mágiatudó is. A fattyú nem tudta megmondani, hogy ismerőse (barátja?) mennyire mélyült el a varázslásban, de talán az Eeyr melletti elköteleződése jó kiindulópont lehet és talán ajánl valakit aki a mágiában is jártas, ha ő maga esetleg nem. A szolgáló elmondja az érkezők nevét, majd miután Lea rábólint, be is kíséri őket, gyorsan elmotyogja, hogy kit hogyan hívnak, majd a fal mellett oldalazva - nyilvánvalóan retteg az irbisztől - el is tűnik. Lea arra gondol a nagymacska láttán, hogy vajon hány másodperc alatt tudná felzabálni Jágót? Bár tulajdonképpen ne egye meg, Leát roppant mód szórakoztatja, mikor Hubi zavarba jön egy-egy rikácsolásától.*
- Üdvözöllek a Vashegyen. Köszönöm, hogy eljöttél.
*Köszönti elsősorban az elfet, az irbisz nyilván nem vár el effajta udvariasságot, a kislány meg csak egy kislány - bár elég magas -, nyilvánvalóan nem ő Lea embere, vagyis elfje. Az elf amúgy ránézésre különös. Zsenge. Vagy Lea nem is tud jót rá jó szót.*
- Egy nagyon fontos ügy miatt kértem meg Kagaenaet, hogy írjon neked. Ő maga időközben elhagyta a Vashegyet, épp most tájékoztatott róla a kancellár.
*Pedig mennyivel kényelmesebb lenne, ha egy olyan személy is lenne a társaságukba, aki mindkettejüket ismeri valamicskét. De ez a szekér elment, mikor az a hálátlan fattyú köszönés nélkül lelépett. Emiatt még mindig haragos, de ennek nyoma sincsen a hangjában, vagy az arcán.*
- Nem szeretnék felesleges köröket futni, négyszemközt beszélnék veled. Ha velem fáradnál. Habrertus, rád hagyhatom az ifjú hölgyet, igaz?
*Rámosolyog a kancellárra, aki tudhatja, hogy ez nem afféle ajánlás, hanem parancs. Mert ugye neki az elffel van ügye, nem tartozik más fülekre - Hubiéra sem -, de egy idegent csak nem hagyhatnak őgyelegni a fellegvárukban.*
- Hallgat a leányra az irbisz?
*A másik probléma ugye a nagymacska, ami ellen Leának nincs kifogása, míg kontroll alatt tudja valaki tartani. Ha a lány nem, akkor az elf.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea természetesen tudja, hogy Hubi úgyis tudja, hogy gúnyolódik. Egyikőjük sem kerít ennek nagy feneket, bár Leának van egy olyan sejtése, hogy a papagáj szókincse alighanem újabb szavakkal fog bővülni addigra, hogy legközelebb találkoznak.*
- Ugyan kancellárom, annyira nem vagy még öreg.
*Ami azt illeti, Leának gőze sincs arról, hogy Hubi valójában hány éves, ő soha nem kérdezte, Hubi meg sosem mondta. Lehet, hogy jóval fiatalabbnak néz ki a valós koránál? Ez nem is lenne meglepő, hiszen mindannyian ismerik a (Vas)hegyilevegő áldásos hatásait.*
- Nem fáradtság és könnyedén szakítok időt ilyesmire.
*Ezúttal nem gúnyolódik, valóban nem fáradtság, nagyjából fertályórát vesz igénybe az egész, arra bármikor kerít pár szabad percet.
Mielőtt Hubi a távozás hímes mezejére léphetne, már érkezik egy szolgálólány, aki kissé motyogva ugyan, de elmondja jött egy elf, egy lány, meg egy hatalmas macska - kezeivel mutatja, hogy milyen óriási -, akiket állítólag az úrnő hívott meg, gyorsan ki is javítja magát, hogy a másik úrnő.
Lea rögtön tudja, hogy miről van szó, ő kérdezte meg a fattyútól, hogy tud-e valakit, aki vallásos és esetleg mágiatudó is. A fattyú nem tudta megmondani, hogy ismerőse (barátja?) mennyire mélyült el a varázslásban, de talán az Eeyr melletti elköteleződése jó kiindulópont lehet és talán ajánl valakit aki a mágiában is jártas, ha ő maga esetleg nem. A szolgáló elmondja az érkezők nevét, majd miután Lea rábólint, be is kíséri őket, gyorsan elmotyogja, hogy kit hogyan hívnak, majd a fal mellett oldalazva - nyilvánvalóan retteg az irbisztől - el is tűnik. Lea arra gondol a nagymacska láttán, hogy vajon hány másodperc alatt tudná felzabálni Jágót? Bár tulajdonképpen ne egye meg, Leát roppant mód szórakoztatja, mikor Hubi zavarba jön egy-egy rikácsolásától.*
- Üdvözöllek a Vashegyen. Köszönöm, hogy eljöttél.
*Köszönti elsősorban az elfet, az irbisz nyilván nem vár el effajta udvariasságot, a kislány meg csak egy kislány - bár elég magas -, nyilvánvalóan nem ő Lea embere, vagyis elfje. Az elf amúgy ránézésre különös. Zsenge. Vagy Lea nem is tud jót rá jó szót.*
- Egy nagyon fontos ügy miatt kértem meg Kagaenaet, hogy írjon neked. Ő maga időközben elhagyta a Vashegyet, épp most tájékoztatott róla a kancellár.
*Pedig mennyivel kényelmesebb lenne, ha egy olyan személy is lenne a társaságukba, aki mindkettejüket ismeri valamicskét. De ez a szekér elment, mikor az a hálátlan fattyú köszönés nélkül lelépett. Emiatt még mindig haragos, de ennek nyoma sincsen a hangjában, vagy az arcán.*
- Nem szeretnék felesleges köröket futni, négyszemközt beszélnék veled. Ha velem fáradnál. Habrertus, rád hagyhatom az ifjú hölgyet, igaz?
*Rámosolyog a kancellárra, aki tudhatja, hogy ez nem afféle ajánlás, hanem parancs. Mert ugye neki az elffel van ügye, nem tartozik más fülekre - Hubiéra sem -, de egy idegent csak nem hagyhatnak őgyelegni a fellegvárukban.*
- Hallgat a leányra az irbisz?
*A másik probléma ugye a nagymacska, ami ellen Leának nincs kifogása, míg kontroll alatt tudja valaki tartani. Ha a lány nem, akkor az elf.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-02 11:27:06
Üzenet elküldve: 2023-03-02 11:27:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Niev a száját tátva tekergeti a nyakát jobbra és balra - ha teljesen körbe tudná fordítani a fejét, akkor bizonyosan meg is tenné -, nagyon nem egy kővárra számított, hiszen barbárokról volt szó. A barbárok nyilvánvalóan sátorban élnek, maximum kunyhóban, de kővárban? Olyan kővárban, aminek égig érő tornya van?!
Niev igazán rácsodálkozik a látottakra, mindent nagyon jól meg is néz és mindenkit. És cseppet sem szégyelli magát amiatt, hogy megbámul másokat. Pycta és a szolgáló - bár azt látja, hogy amaz nem igazán repes Xauzur jelenlététől - eszmecseréjére csak korlátozottan figyel, mert megint olyasvalakiről van szó, akit Niev nem ismer. Meg aztán azt mondja a szolgáló, hogy amúgy sincsen itt, így Niev minek is foglalkozna vele? Ő azon gondolkodik, hogy hány lépcső is vezethet az égigérő torony tetejére és vajon megengedik-e, hogy körül nézzen a tetejéről?
Mikor megállnak valami helyiség bejárata előtt, akkor őt majdnem továbbviszi a lendület, de szerencsére még időben megáll, anélkül, hogy bárkit felöklelne.*
- Persze, hogy be akarok menni! Sosem láttam még igazi úrnőt!
*Igyekszik ugyan lehalkítani a hangját, de mivel az elég mély, ezért suttogni nemigen tud. Arra számít, hogy az ajtó mögött további csodák várnak majd rá, márpedig ő kíváncsi azokra a csodákra.*
- Szerinted fel lehet menni a toronyba?
*Kérdezi Pyctát, látszik rajta, hogy alig tudja visszafogni magát, míg arra várakoznak, hogy beinvitálják őket. Pont úgy zsizseg, mint egy kisgyerek.*
*Niev a száját tátva tekergeti a nyakát jobbra és balra - ha teljesen körbe tudná fordítani a fejét, akkor bizonyosan meg is tenné -, nagyon nem egy kővárra számított, hiszen barbárokról volt szó. A barbárok nyilvánvalóan sátorban élnek, maximum kunyhóban, de kővárban? Olyan kővárban, aminek égig érő tornya van?!
Niev igazán rácsodálkozik a látottakra, mindent nagyon jól meg is néz és mindenkit. És cseppet sem szégyelli magát amiatt, hogy megbámul másokat. Pycta és a szolgáló - bár azt látja, hogy amaz nem igazán repes Xauzur jelenlététől - eszmecseréjére csak korlátozottan figyel, mert megint olyasvalakiről van szó, akit Niev nem ismer. Meg aztán azt mondja a szolgáló, hogy amúgy sincsen itt, így Niev minek is foglalkozna vele? Ő azon gondolkodik, hogy hány lépcső is vezethet az égigérő torony tetejére és vajon megengedik-e, hogy körül nézzen a tetejéről?
Mikor megállnak valami helyiség bejárata előtt, akkor őt majdnem továbbviszi a lendület, de szerencsére még időben megáll, anélkül, hogy bárkit felöklelne.*
- Persze, hogy be akarok menni! Sosem láttam még igazi úrnőt!
*Igyekszik ugyan lehalkítani a hangját, de mivel az elég mély, ezért suttogni nemigen tud. Arra számít, hogy az ajtó mögött további csodák várnak majd rá, márpedig ő kíváncsi azokra a csodákra.*
- Szerinted fel lehet menni a toronyba?
*Kérdezi Pyctát, látszik rajta, hogy alig tudja visszafogni magát, míg arra várakoznak, hogy beinvitálják őket. Pont úgy zsizseg, mint egy kisgyerek.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-01 15:31:24
Üzenet elküldve: 2023-03-01 15:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
- Aha. *Válaszolja rezignáltan amikor az elf őr visszhangozza azt, amit alig pár pillanata elmondott neki. Türelmesen vár, míg a fickó eldönti, hogy végül beengedi őket és átadja a fegyvereit a kérésre. Ismeri már Amon törvényeit, így felkészülten éri a dolog. Miközben leszíjazza hátáról a páros kardokat tartó hevedert, a hosszúéletű az irbiszről kérdezi.*
- Ugyan, a kezedből enne... *Válaszolja komor derűvel. Azt már nem teszi hozzá, hogy "ha a kezedből eszik, a lábadból is fog".
Megvárja, míg Duzzogi is leadja a fegyvereit, majd Nievvel a jobbján, Xauzurral a balján nekiindulhatnak az erődnek.
Járt már az épületnek, tudja, azaz sejti, merre kell menniük, de ha egy segítőkész szolgáló, aki nem szalad el az irbisz láttán, kisegíti őket, akkor kéri, hogy jelentsék be a Szellemjárónak az érkezésüket és burkoltan Aenae holléte felől is érdeklődik.*
//Zaklatott hírnök//
*Ha a szolgáló tájékoztatja, hogy Aeane nincs az erődben, akkor sokkal nyugodtabban folytatja útját. Nem mintha eddig bármi is látszott volna rajta, de sokat segített, hogy tudja, nem ma kell bemutatnia a lányának. Talán jobb is így.*
- Be akarsz jönni velem vagy kint maradsz Xauzurral? *Kérdi Nieveshát, amikor megállnak az ajtó előtt, ami mögött Leandana várhatja őket. Lehet, hogy jobb volna az irbiszt kint hagyni. A thargok paranoiás fajta, de a választás lehetőségét megadja a lánynak.
Ha pedig nyílik előttük az ajtó, akkor megindul, hogy a meghívásnak eleget téve megjelenhessen vagy megjelenhessenek a Szellemjáró előtt.*
- Ugyan, a kezedből enne... *Válaszolja komor derűvel. Azt már nem teszi hozzá, hogy "ha a kezedből eszik, a lábadból is fog".
Megvárja, míg Duzzogi is leadja a fegyvereit, majd Nievvel a jobbján, Xauzurral a balján nekiindulhatnak az erődnek.
Járt már az épületnek, tudja, azaz sejti, merre kell menniük, de ha egy segítőkész szolgáló, aki nem szalad el az irbisz láttán, kisegíti őket, akkor kéri, hogy jelentsék be a Szellemjárónak az érkezésüket és burkoltan Aenae holléte felől is érdeklődik.*
//Zaklatott hírnök//
*Ha a szolgáló tájékoztatja, hogy Aeane nincs az erődben, akkor sokkal nyugodtabban folytatja útját. Nem mintha eddig bármi is látszott volna rajta, de sokat segített, hogy tudja, nem ma kell bemutatnia a lányának. Talán jobb is így.*
- Be akarsz jönni velem vagy kint maradsz Xauzurral? *Kérdi Nieveshát, amikor megállnak az ajtó előtt, ami mögött Leandana várhatja őket. Lehet, hogy jobb volna az irbiszt kint hagyni. A thargok paranoiás fajta, de a választás lehetőségét megadja a lánynak.
Ha pedig nyílik előttük az ajtó, akkor megindul, hogy a meghívásnak eleget téve megjelenhessen vagy megjelenhessenek a Szellemjáró előtt.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-28 18:40:44
Üzenet elküldve: 2023-02-28 18:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Noha Lea igyekszik kedvességbe csomagolni a gúnyt, Hubi érti a célzást. Hiszen ha nem az lenne, akkor nemcsak szavakban mutatkozna meg az elismerés, ráadásul az a nyilván szócska is igen árulkodó. De nem azért kancellár, hogy ilyesmin fennakadjon, meghajlással veszi a "méltató" szavakat.*
- Számomra a szolgálat jelenti az igazi megbecsülést. Az örömöt az, ha tanácsaim meghallgatásra találnak, a pihenést pedig a még keményebb munka, mire a fentiek sarkalnak.
*Jágó mostanra belátta, hogy nem nagyon fog közelebbi ismeretséget kötni a göndör fürtökkel, vagy azok tulajdonosával, és némi csalódottsággal röppen Hubi vállára. Aki kis meglepetéssel veszi a visszakérdezést a papagáj szavaira.*
- Kérlek, ne tulajdoníts nagy jelentőséget eme oktalan madár locsogásának! Talán csak ő is hallott alaptalan pletykákat. Egyébként is *mosolyodik el szelíden* az én koromban a férfiember inkább már csak nosztalgiázik a letűnt ifjúsága egyes pillanatai felett.
*Kis szünet után ugyanezzel a mosollyal folytatja.*
- Csupán, hogy az illúzió tökéletes legyen, kérlek, hogy ha időd engedi, készíts számomra abból a varázslatos keverékből!
*Igaz, ami igaz, Hubi mostanában tényleg csak régi szép emlékeket eleveníthet fel, de az ő hivatalában fel kell készülnie minden eshetőségre. Elvégre bármikor betoppanhat egy szemrevaló kérelmező, akinek leegyszerűsítheti a hivatali ügymenetet vagy más módon tehet a kedvére.*
- Megtisztel és hálára kötelez, hogy ily módon tünteted ki figyelmeddel az ügyeim.
*Sajnos ez a fentiek fényében elég kétértelmű, noha Hubi az őt ért inzultusokra és nem a tégellyel kapcsolatos dolgaira utal.*
- Lehetek még valamiben szolgálatodra, úrnőm?
*Noha Lea igyekszik kedvességbe csomagolni a gúnyt, Hubi érti a célzást. Hiszen ha nem az lenne, akkor nemcsak szavakban mutatkozna meg az elismerés, ráadásul az a nyilván szócska is igen árulkodó. De nem azért kancellár, hogy ilyesmin fennakadjon, meghajlással veszi a "méltató" szavakat.*
- Számomra a szolgálat jelenti az igazi megbecsülést. Az örömöt az, ha tanácsaim meghallgatásra találnak, a pihenést pedig a még keményebb munka, mire a fentiek sarkalnak.
*Jágó mostanra belátta, hogy nem nagyon fog közelebbi ismeretséget kötni a göndör fürtökkel, vagy azok tulajdonosával, és némi csalódottsággal röppen Hubi vállára. Aki kis meglepetéssel veszi a visszakérdezést a papagáj szavaira.*
- Kérlek, ne tulajdoníts nagy jelentőséget eme oktalan madár locsogásának! Talán csak ő is hallott alaptalan pletykákat. Egyébként is *mosolyodik el szelíden* az én koromban a férfiember inkább már csak nosztalgiázik a letűnt ifjúsága egyes pillanatai felett.
*Kis szünet után ugyanezzel a mosollyal folytatja.*
- Csupán, hogy az illúzió tökéletes legyen, kérlek, hogy ha időd engedi, készíts számomra abból a varázslatos keverékből!
*Igaz, ami igaz, Hubi mostanában tényleg csak régi szép emlékeket eleveníthet fel, de az ő hivatalában fel kell készülnie minden eshetőségre. Elvégre bármikor betoppanhat egy szemrevaló kérelmező, akinek leegyszerűsítheti a hivatali ügymenetet vagy más módon tehet a kedvére.*
- Megtisztel és hálára kötelez, hogy ily módon tünteted ki figyelmeddel az ügyeim.
*Sajnos ez a fentiek fényében elég kétértelmű, noha Hubi az őt ért inzultusokra és nem a tégellyel kapcsolatos dolgaira utal.*
- Lehetek még valamiben szolgálatodra, úrnőm?
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-28 10:49:35
Üzenet elküldve: 2023-02-28 10:49:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea mosolya mögül nemigen látszik ki, hogy mit is gondol Hubiról és az ő alázatos mosolyáról, meg a tollas patkányáról. Ez utóbbit folyton el kell hessegesse és már komolyan fontolgatja, hogy kerít egy macskát, amivel levadásztatja a madarat, mert már túl sok inzultus éri a a szárnyastól. Mindamellett, hogy szórakoztató, főleg azt látni, hogy Hubit mennyire zavarba hozza egy-egy rikácsolása.*
- Persze kancellárom. És nyilván nem becsüljük meg eléggé, hogy értünk élsz.
*Ez természetesen szarkazmus, de Hubi okos ember, így Lea kénytelen egy mézesmázos, szelid hanggal elleplezni ezt a kis gonoszságot, amit megenged magának. Szerinte Hubi igenis meg van becsülve, hiszen például nem kérdezte tőle senki, hogy miért és hogyan nyírta ki az elődjét? Ahogyan a szexuális devianciájához is támogató környzetet nyújtanak. Erre pedig még a madár is rávilágít. Nyilvánvaló, hogy a madárnak nincsen szüksége ilyesmire, következésképpen csak Hubitól hallhatta, valószínűleg ajvékolhatott neki, hogy kifogyott, vagy elvesztette. Mindegy is, míg halott volt, addig bizonyára akadozott a tégelybeszerzés.*
- Legyen?
*Megint rámosolyog a kancellárra, a nagylelkű mosolyával. Végül is, miért ne segíthetné ki régi barátját egy szép, új tégellyel? Bár ha lehet hinni a falfirkáknak, akkor újabban csak szomorúan markolássza a micsodáját, hogy életre keltse.*
- Ha visszajönnek, akkor mindenképpen megkérdezzük tőlük. Sok kérdést is felvet a távozásuk.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea mosolya mögül nemigen látszik ki, hogy mit is gondol Hubiról és az ő alázatos mosolyáról, meg a tollas patkányáról. Ez utóbbit folyton el kell hessegesse és már komolyan fontolgatja, hogy kerít egy macskát, amivel levadásztatja a madarat, mert már túl sok inzultus éri a a szárnyastól. Mindamellett, hogy szórakoztató, főleg azt látni, hogy Hubit mennyire zavarba hozza egy-egy rikácsolása.*
- Persze kancellárom. És nyilván nem becsüljük meg eléggé, hogy értünk élsz.
*Ez természetesen szarkazmus, de Hubi okos ember, így Lea kénytelen egy mézesmázos, szelid hanggal elleplezni ezt a kis gonoszságot, amit megenged magának. Szerinte Hubi igenis meg van becsülve, hiszen például nem kérdezte tőle senki, hogy miért és hogyan nyírta ki az elődjét? Ahogyan a szexuális devianciájához is támogató környzetet nyújtanak. Erre pedig még a madár is rávilágít. Nyilvánvaló, hogy a madárnak nincsen szüksége ilyesmire, következésképpen csak Hubitól hallhatta, valószínűleg ajvékolhatott neki, hogy kifogyott, vagy elvesztette. Mindegy is, míg halott volt, addig bizonyára akadozott a tégelybeszerzés.*
- Legyen?
*Megint rámosolyog a kancellárra, a nagylelkű mosolyával. Végül is, miért ne segíthetné ki régi barátját egy szép, új tégellyel? Bár ha lehet hinni a falfirkáknak, akkor újabban csak szomorúan markolássza a micsodáját, hogy életre keltse.*
- Ha visszajönnek, akkor mindenképpen megkérdezzük tőlük. Sok kérdést is felvet a távozásuk.
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-27 08:54:16
Üzenet elküldve: 2023-02-27 08:54:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Hubiban ambivalens érzések kavarognak. Egyrészt ott van, hogy őt meg akarták gyilkolni. Ezt nem csak azért mondta Leának, hogy besározzon másokat, ebben komolyan hisz. Hiszen minden jel arra utalt, hogy ármány áldozata lesz. Másrészt viszont életben van, ahogy arra a boszorkány is rámutatott. És ha jobban belegondol, az egész eset olyan volt, mintha megrendezték volna. Mintha szándékosan akarták volna, hogy az összeesküvésnek fültanúja is legyen. Mintha valami éretlen tréfa lett volna. Ha így van, akkor az majdnem olyan felháborító, mintha tényleg végezni akartak volna vele. Nevetség tárgyává tenni a Vashegy legjobban tisztelt és szeretett emberét! És ha Hubi tényleg jobban belegondol, akkor már arra is lehet sejtése, hogy ki(k) állhat(nak) a gyalázatos firkálmányok mögött.
Persze mindezt jobb lett volna azelőtt végiggondolni, hogy Lea elé áll az őt ért sérelmekkel. Szerencséjére Lea hajlandó hallgatni az érveire, és Hubi arcán alázatos mosoly terül el.*
- Hiszen ismersz, úrnőm. Számomra a Vashegy az első. Bármire hajlandó vagyok, hogy oltalmazzam, akár egy nem kívánatos botránytól is.
*Amíg Hubi hajlong és lojalitásáról biztosítja Leát, Jágó ismét közelebb tipeg a Vashegy úrnőjéhez. Sajnos a göndör hajzuhatag megbabonázta és feltétlenül szeretne közelebbi ismeretséget kötni vele. De legalábbis rászállni, és kicsit kapirgálni benne. Bármennyire intelligens szárnyas is, azt nem tudja megkérdezni, hogy ezt szabad-e, így az innen-onnan felcsipegetett szókészletéből próbál fabrikálni valamit, amit engedélykérésnek gondolhat.*
- VAN TÉGELYED?
*Ha Lea nem, akkor a jó kancellár hessegeti odébb, amire a madár felháborodott rikácsolással röppen kicsit távolabb. De csak annyira, hogy a csodált hajkorona bűvkörében maradjon.*
- Megtisztel és hálára kötelez nagyvonalúságod, úrnőm, amiért az óhajomra kíváncsi vagy. Úgy vélem, ha most nem teszünk semmit, az a helyes döntés. Amennyiben pedig a báró úr és a hadúr leánya visszatérnek a Vashegyre, úgy bizonyos kérdések feltétele után tisztábban láthatunk majd.
*Elmosolyodik.*
- Bizonyos igen tapintatos kérdésekre gondolok. Hiszen az is előfordulhat, hogy én tévedtem. Ez esetben pedig kár lenne megbántanunk őket.
*Hubiban ambivalens érzések kavarognak. Egyrészt ott van, hogy őt meg akarták gyilkolni. Ezt nem csak azért mondta Leának, hogy besározzon másokat, ebben komolyan hisz. Hiszen minden jel arra utalt, hogy ármány áldozata lesz. Másrészt viszont életben van, ahogy arra a boszorkány is rámutatott. És ha jobban belegondol, az egész eset olyan volt, mintha megrendezték volna. Mintha szándékosan akarták volna, hogy az összeesküvésnek fültanúja is legyen. Mintha valami éretlen tréfa lett volna. Ha így van, akkor az majdnem olyan felháborító, mintha tényleg végezni akartak volna vele. Nevetség tárgyává tenni a Vashegy legjobban tisztelt és szeretett emberét! És ha Hubi tényleg jobban belegondol, akkor már arra is lehet sejtése, hogy ki(k) állhat(nak) a gyalázatos firkálmányok mögött.
Persze mindezt jobb lett volna azelőtt végiggondolni, hogy Lea elé áll az őt ért sérelmekkel. Szerencséjére Lea hajlandó hallgatni az érveire, és Hubi arcán alázatos mosoly terül el.*
- Hiszen ismersz, úrnőm. Számomra a Vashegy az első. Bármire hajlandó vagyok, hogy oltalmazzam, akár egy nem kívánatos botránytól is.
*Amíg Hubi hajlong és lojalitásáról biztosítja Leát, Jágó ismét közelebb tipeg a Vashegy úrnőjéhez. Sajnos a göndör hajzuhatag megbabonázta és feltétlenül szeretne közelebbi ismeretséget kötni vele. De legalábbis rászállni, és kicsit kapirgálni benne. Bármennyire intelligens szárnyas is, azt nem tudja megkérdezni, hogy ezt szabad-e, így az innen-onnan felcsipegetett szókészletéből próbál fabrikálni valamit, amit engedélykérésnek gondolhat.*
- VAN TÉGELYED?
*Ha Lea nem, akkor a jó kancellár hessegeti odébb, amire a madár felháborodott rikácsolással röppen kicsit távolabb. De csak annyira, hogy a csodált hajkorona bűvkörében maradjon.*
- Megtisztel és hálára kötelez nagyvonalúságod, úrnőm, amiért az óhajomra kíváncsi vagy. Úgy vélem, ha most nem teszünk semmit, az a helyes döntés. Amennyiben pedig a báró úr és a hadúr leánya visszatérnek a Vashegyre, úgy bizonyos kérdések feltétele után tisztábban láthatunk majd.
*Elmosolyodik.*
- Bizonyos igen tapintatos kérdésekre gondolok. Hiszen az is előfordulhat, hogy én tévedtem. Ez esetben pedig kár lenne megbántanunk őket.
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-20 09:45:53
Üzenet elküldve: 2023-02-20 09:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Valahányszor Hubi, meg ő beszélgetnek, arra jut, hogy Hubi végtelenül fárasztó. Elmereng azon, hogy hogyan is keveredett ez a fickó a Vashegyre. Állítása szerint az elődje, Achim hívta ide, de ugye Achim Hubi érkezésének napját választotta a távozásra. Mármint amennyiben távozásnak lehet nevezni azt, hogy halálra itta magát. Lea persze él a gyanúperrel, hogy az Achim állására pályázó Hubi esetleg nyakig benne lehet az ügyben, de hát ezt sosem firtatták. Vajon miért nem? A kézenfekvő és logikus magyarázat az lehet, hogy szükségük volt valakire, aki elvégzi a munkáját. Vajon Hubi is így végzi majd? Egy nálánál fiatalabb, agilisabb és szemtelenebb kollégája egyszerűen félreállítja? Lea valamiért úgy gondolja, hogy ez az illető nem a fattyú wegtoreni bikája lesz.
Míg Lea ezen gondolkodik, addig Hubi locsog tovább és végül nagyjából megbeszéli magával, hogy ezek a vádak bebizonyíthatatlanok, mert a másik kettő aligha vallaná be, egyéb tanúkat pedig nemigen tudna egyik fél sem csatarendbe állítani, Leának meg semmi kedve igazságot tenni. Belátja ő is, hogy amíg nincs Hubi helyett másik - a kancellárok eddig mind furcsa halált haltak, vajon Hubinak mi jut majd? -, addig szükség van rá, a fattyúhoz meg szentimentális szálak fűzik Kagan miatt, a kalmár hasznára pedig maga Hubi hívja fel a figyelmet. Kagan valószínűleg mindháromnak adott volna egy tockost, de Lea nem Kagan.*
- Szeretnéd, hogy valamit tegyek az ügyben? Mindazonáltal köszönöm, hogy elmondtad, kétségkívül veszélyes páros.
*Mindezt olyan arckifejezéssel és hangszínnel adja elő, hogy Hubi komolyan elhiheti, hogy komolyan veszik. Valójában csak meg akarja előzni az afeletti siránkozást, hogy nem veszik komolyan.*
- Nagyon köszönöm azt is, hogy nem kívánsz botrányt.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Valahányszor Hubi, meg ő beszélgetnek, arra jut, hogy Hubi végtelenül fárasztó. Elmereng azon, hogy hogyan is keveredett ez a fickó a Vashegyre. Állítása szerint az elődje, Achim hívta ide, de ugye Achim Hubi érkezésének napját választotta a távozásra. Mármint amennyiben távozásnak lehet nevezni azt, hogy halálra itta magát. Lea persze él a gyanúperrel, hogy az Achim állására pályázó Hubi esetleg nyakig benne lehet az ügyben, de hát ezt sosem firtatták. Vajon miért nem? A kézenfekvő és logikus magyarázat az lehet, hogy szükségük volt valakire, aki elvégzi a munkáját. Vajon Hubi is így végzi majd? Egy nálánál fiatalabb, agilisabb és szemtelenebb kollégája egyszerűen félreállítja? Lea valamiért úgy gondolja, hogy ez az illető nem a fattyú wegtoreni bikája lesz.
Míg Lea ezen gondolkodik, addig Hubi locsog tovább és végül nagyjából megbeszéli magával, hogy ezek a vádak bebizonyíthatatlanok, mert a másik kettő aligha vallaná be, egyéb tanúkat pedig nemigen tudna egyik fél sem csatarendbe állítani, Leának meg semmi kedve igazságot tenni. Belátja ő is, hogy amíg nincs Hubi helyett másik - a kancellárok eddig mind furcsa halált haltak, vajon Hubinak mi jut majd? -, addig szükség van rá, a fattyúhoz meg szentimentális szálak fűzik Kagan miatt, a kalmár hasznára pedig maga Hubi hívja fel a figyelmet. Kagan valószínűleg mindháromnak adott volna egy tockost, de Lea nem Kagan.*
- Szeretnéd, hogy valamit tegyek az ügyben? Mindazonáltal köszönöm, hogy elmondtad, kétségkívül veszélyes páros.
*Mindezt olyan arckifejezéssel és hangszínnel adja elő, hogy Hubi komolyan elhiheti, hogy komolyan veszik. Valójában csak meg akarja előzni az afeletti siránkozást, hogy nem veszik komolyan.*
- Nagyon köszönöm azt is, hogy nem kívánsz botrányt.
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-19 16:03:22
Üzenet elküldve: 2023-02-19 16:03:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Vagy Hubi öregszik, vagy a világ és benne az emberek változtak meg teljesen. Akárhogy is van, a dolog aggasztja. Mert először is ott van az, hogy Lea a lányaként tekint a fattyúra. Erre egyáltalán nem számított. Legjobb esetben is azt feltételezte, hogy megtűri majd a Vashegyen. De hogy ő legyen felháborodva azon, hogy távoztak és főleg azon, hogy el sem búcsúztak... legalábbis Hubinak úgy tűnik, hogy ezt Lea nagyon rosszul vette.
A következő pedig az, hogy az általa előadottakra - melyeket egyébként komolyan gondolt - a boszorkány nem úgy reagált, ahogy számított: egy kézlegyintéssel és azzal, hogy Hubi valamit félreértett. Így most az van, hogy a párocskát visszacibálhatják a Vashegyre, ahol majd szépen tagadnak mindent, esetleg arra fognak hivatkozni, hogy az élemedett korú kancellár valamit félreértett és akkor itt fog állni lefőzve. Hiszen az ő szava lesz csupán szemben a másik kettőjével, bizonyítani nem tudna semmit. Hacsak nem Jágó... de mióta adnak egy papagáj szavára? Hubi ebben a pillanatban úgy érzi, hogy a vashegyi törvények reformra szorulnak, különös tekintettel a tanúskodásra vonatkozó passzusok.*
- Bár mélyen megrázott és bizonyos vagyok benne, hogy nehezen teszem majd túl magam mindazon, mit átélnem kellett... *sóhajt egyet és száttárja a karjait, mintegy jelezvén, hogy magasabb célok érdekében hajlandó lemondani az igazáról* De arra kérlek, kegyeskedj a felelősségre vonástól eltekinteni. Mint arra magad is oly szerencsésen rámutattál, az istenek kegyének köszönhetően életben vagyok. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy valami gyermekded tréfát engedtek meg maguknak velem szemben, habár annak okát nem tudom, és hitemre mondom, rá sem szolgáltam. Mindazonáltal a báró és az általa vezetett kereskedőház fontos partnere a Vashegynek és vétek lenne ellenségeskedésbe hajló pört akasztani a nyakába egy olcsó élc miatt.
*Kicsit meghajol, úgy pislog felfelé Leára.*
- És természetesen Kagaenae kiasszonyt is, kit leányodként szeretsz, és magától értetődően téged is megóvni szándékozom mindennemű kellemetlen szituációktól, melyek forrása egy ügyetlen vicc is lehetett.
*Talán mondani sem kell, hogy a jó kancellár most egy kicsit be van rezelve. Elvégre még neki sincs szüksége olyan nagy hatalmú ellenségre, mint a báró. Márpedig erősen valószínűsíthető, hogy a wegtoreni nem lesz elragadtatva, ha fegyveresek kísérik vissza a Vashegyre és gyanúsítják meg ott összeesküvéssel. Nem arról van szó, hogy Hubi ne szeretne bosszút állni. Hiszen a saját fülével hallotta, hogy Cha'yss keresztül akarja lőni. Csak hát mivel tudná alátámasztani az állítását?*
*Vagy Hubi öregszik, vagy a világ és benne az emberek változtak meg teljesen. Akárhogy is van, a dolog aggasztja. Mert először is ott van az, hogy Lea a lányaként tekint a fattyúra. Erre egyáltalán nem számított. Legjobb esetben is azt feltételezte, hogy megtűri majd a Vashegyen. De hogy ő legyen felháborodva azon, hogy távoztak és főleg azon, hogy el sem búcsúztak... legalábbis Hubinak úgy tűnik, hogy ezt Lea nagyon rosszul vette.
A következő pedig az, hogy az általa előadottakra - melyeket egyébként komolyan gondolt - a boszorkány nem úgy reagált, ahogy számított: egy kézlegyintéssel és azzal, hogy Hubi valamit félreértett. Így most az van, hogy a párocskát visszacibálhatják a Vashegyre, ahol majd szépen tagadnak mindent, esetleg arra fognak hivatkozni, hogy az élemedett korú kancellár valamit félreértett és akkor itt fog állni lefőzve. Hiszen az ő szava lesz csupán szemben a másik kettőjével, bizonyítani nem tudna semmit. Hacsak nem Jágó... de mióta adnak egy papagáj szavára? Hubi ebben a pillanatban úgy érzi, hogy a vashegyi törvények reformra szorulnak, különös tekintettel a tanúskodásra vonatkozó passzusok.*
- Bár mélyen megrázott és bizonyos vagyok benne, hogy nehezen teszem majd túl magam mindazon, mit átélnem kellett... *sóhajt egyet és száttárja a karjait, mintegy jelezvén, hogy magasabb célok érdekében hajlandó lemondani az igazáról* De arra kérlek, kegyeskedj a felelősségre vonástól eltekinteni. Mint arra magad is oly szerencsésen rámutattál, az istenek kegyének köszönhetően életben vagyok. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy valami gyermekded tréfát engedtek meg maguknak velem szemben, habár annak okát nem tudom, és hitemre mondom, rá sem szolgáltam. Mindazonáltal a báró és az általa vezetett kereskedőház fontos partnere a Vashegynek és vétek lenne ellenségeskedésbe hajló pört akasztani a nyakába egy olcsó élc miatt.
*Kicsit meghajol, úgy pislog felfelé Leára.*
- És természetesen Kagaenae kiasszonyt is, kit leányodként szeretsz, és magától értetődően téged is megóvni szándékozom mindennemű kellemetlen szituációktól, melyek forrása egy ügyetlen vicc is lehetett.
*Talán mondani sem kell, hogy a jó kancellár most egy kicsit be van rezelve. Elvégre még neki sincs szüksége olyan nagy hatalmú ellenségre, mint a báró. Márpedig erősen valószínűsíthető, hogy a wegtoreni nem lesz elragadtatva, ha fegyveresek kísérik vissza a Vashegyre és gyanúsítják meg ott összeesküvéssel. Nem arról van szó, hogy Hubi ne szeretne bosszút állni. Hiszen a saját fülével hallotta, hogy Cha'yss keresztül akarja lőni. Csak hát mivel tudná alátámasztani az állítását?*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:56:16
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- A Hadúr leánya nekem is leányom, akkor is ha nem én szültem.
*Ez így nem teljesen igaz, egyfelőle roppant mód dühítő a létezése és az a tény, hogy valóban nem ő szülte. Ugyanakkor Kagan nemzette, ráadásul feltűnően hasonlít rá, legalábbis a fiatal Kaganra. Szinte fájón. Objektíven szemlélve pedig: a Vashegy áll, nem gyulladt ki és dőlt a mocsárba. Túlélte valami járványt is - Hubi segítségével. Bár ott volt az a sziritáni fiaskó - ami miatt még őt fenyegette valami városi tintanyaló -, de végül is azt is kezelte valahogy. Legalább a vállát megveregette volna, mielőtt útjára engedi. Talán Kagan is büszke lett volna rá kicsit - noha ezt sosem mondta volna ki. A fattyú persze nem akarta az egészet, de Lea úgy gondolja, hogy megbeszélhették volna, és mindkettejük számára megfelelő megoldást találhattak volna.*
- Értem. Tehát bárddal és számszeríjjal is meggyilkoltak volna.
*Neki ugyan nem áll össze ez az egész, de Hubi volt jelen.*
- Értük küldetek, hogy megfeleljenek a vádjaidra.
*Senki ne mondja, hogy Lea nem veszi komolyan kedvenc kancellárjának a megmerényelésére tett kísérletet, ami előtt ugyan teljes értetlenséggel áll. De amúgy is, ha már Hubi idecitálná őket - noha állítólag sietősen távoztak -, akkor talán ő is feltenné a maga kérdéseit. Nem, nem arról, hogy miért törtek a kancellár életére. És nem is arról, hogy végül miért gondolták meg magukat. (Szerinte Hubi valamit vagy nagyon félreért, vagy valamit nagyon túldramatizál.) Hanem arról, hogy miért távoztak anélkül, hogy legalább egy viszlátot ideböfögjenek. Hiszen nyilvánvaló, hogy Lea nem akarta a fattyút beleszíjazni a trónba, hogy márpedig uralkodjon. Persze erőltette volna, tanított volna neki ezt-azt a thargokról, sőt hajlandó lett volna az anyjaként viselkedni.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- A Hadúr leánya nekem is leányom, akkor is ha nem én szültem.
*Ez így nem teljesen igaz, egyfelőle roppant mód dühítő a létezése és az a tény, hogy valóban nem ő szülte. Ugyanakkor Kagan nemzette, ráadásul feltűnően hasonlít rá, legalábbis a fiatal Kaganra. Szinte fájón. Objektíven szemlélve pedig: a Vashegy áll, nem gyulladt ki és dőlt a mocsárba. Túlélte valami járványt is - Hubi segítségével. Bár ott volt az a sziritáni fiaskó - ami miatt még őt fenyegette valami városi tintanyaló -, de végül is azt is kezelte valahogy. Legalább a vállát megveregette volna, mielőtt útjára engedi. Talán Kagan is büszke lett volna rá kicsit - noha ezt sosem mondta volna ki. A fattyú persze nem akarta az egészet, de Lea úgy gondolja, hogy megbeszélhették volna, és mindkettejük számára megfelelő megoldást találhattak volna.*
- Értem. Tehát bárddal és számszeríjjal is meggyilkoltak volna.
*Neki ugyan nem áll össze ez az egész, de Hubi volt jelen.*
- Értük küldetek, hogy megfeleljenek a vádjaidra.
*Senki ne mondja, hogy Lea nem veszi komolyan kedvenc kancellárjának a megmerényelésére tett kísérletet, ami előtt ugyan teljes értetlenséggel áll. De amúgy is, ha már Hubi idecitálná őket - noha állítólag sietősen távoztak -, akkor talán ő is feltenné a maga kérdéseit. Nem, nem arról, hogy miért törtek a kancellár életére. És nem is arról, hogy végül miért gondolták meg magukat. (Szerinte Hubi valamit vagy nagyon félreért, vagy valamit nagyon túldramatizál.) Hanem arról, hogy miért távoztak anélkül, hogy legalább egy viszlátot ideböfögjenek. Hiszen nyilvánvaló, hogy Lea nem akarta a fattyút beleszíjazni a trónba, hogy márpedig uralkodjon. Persze erőltette volna, tanított volna neki ezt-azt a thargokról, sőt hajlandó lett volna az anyjaként viselkedni.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:11:13
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:11:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Jágó bizonyos csalódottsággal veszi tudomásul, hogy a jelek szerint félreismerte ezt a némbert. A hessegetésre odébb rebben és amikor Lea elindul lefelé a, szárnyra kapva követi. Előtte természetesen otthagyta névjegyét a korláton, hogy Lea viselkedése feletti elkeseredettségének nyoma maradjon. Odalent ismét Hubi vállára telepszik - akinek most más gondja van, mint a madarat elzavarni - és onnan méregeti a göndör hajút. Úgy is tűnhet, hogy bizonyos rosszindulattal.*
- Az volt a - nyilvánvalóan téves - benyomásom, hogy nem rokonszenvezel a hadúr leányával.
*És jelen pillanatban a jó kancellár megint ott tart, hogy szépen össze kéne csomagolnia és visszatérni Pirtianes-be. Ott megbecsülték. Itt pedig... a csodával határos módon túlél egy szinte bizonyos merényletkísérletet és még őt faggatják. Mit faggatják? Vallatják! Skandalum! Annyi év odaadó, hű és önzetlen szolgálatért cserébe. Ráadásul ennek a némbernek még dramaturgiai érzéke sincs. Hiszen ha rögtön azzal nyit, hogy az életére törtek, akkor senkit nem fognak érdekelni a falfirkák. Pedig azok is képezhetik egy nagy horderejű ügy részét. Már amennyiben Hubi szívesen találkozna az elkövetőkkel egy kies kínzókamrában. Ha szemrevaló fehérnépek is akadnak köztük, akkor a tégelyt sem felejtené otthon. Most viszont csak egy nagy levegőt vesz, és tövéről hegyire előadja mindazt, amit a Varangyvégen tapasztalt. Említve a számszeríjjal fenyegetőző és lelövésére engedélyt kérő bárót, Aenae-t aki ördögi fortéllyal úgy tett, mintha a papagájról lenne szó, holott korábban pont ő emlegetett egy bárdot is, mintegy szellemi bűnsegédként működve közre.*
- A miértekre nem nekem kell megfelelnem. *húzza ki magát önérzetesen. Szép is volna, ha az áldozatnak kéne megokolnia lemészárlását. Kicsit kevesebb duzzogással mondja el, hogy tudomása szerint Arthenior felé indultak el, hogy aztán újra felhúzhassa az orrát.*
- Afelől biztosíthatlak, úrnőm, hogy nem... baltáztam el semmit. Szerénytelenség nélkül jelenthetem ki, hogy segítségem nélkül Kagaenae kisasszony jó eséllyel nem érte volna meg a holnapot.
*A jó kancellár ebben a pillanatban, kicsit elkínzott, szenvedő arckifejezésével, hangjában az önmagában való megingathatatlan hittel és dacos elszántságával pont úgy néz ki, mint Eeyr mártírjai a közismert templomi festményeken. Aki annak rendje és módja szerint, szörnyű kínhalált haltak. Hubi egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy vele is ez történne. Bár Kagan özvegye a kiszámíthatatlanságáról és különösen gazdag fantáziájáról is híres. Utóbbi abban az esetben igaz, ha valakivel kellemetlenkedni kell.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.17 15:18:11
*Jágó bizonyos csalódottsággal veszi tudomásul, hogy a jelek szerint félreismerte ezt a némbert. A hessegetésre odébb rebben és amikor Lea elindul lefelé a, szárnyra kapva követi. Előtte természetesen otthagyta névjegyét a korláton, hogy Lea viselkedése feletti elkeseredettségének nyoma maradjon. Odalent ismét Hubi vállára telepszik - akinek most más gondja van, mint a madarat elzavarni - és onnan méregeti a göndör hajút. Úgy is tűnhet, hogy bizonyos rosszindulattal.*
- Az volt a - nyilvánvalóan téves - benyomásom, hogy nem rokonszenvezel a hadúr leányával.
*És jelen pillanatban a jó kancellár megint ott tart, hogy szépen össze kéne csomagolnia és visszatérni Pirtianes-be. Ott megbecsülték. Itt pedig... a csodával határos módon túlél egy szinte bizonyos merényletkísérletet és még őt faggatják. Mit faggatják? Vallatják! Skandalum! Annyi év odaadó, hű és önzetlen szolgálatért cserébe. Ráadásul ennek a némbernek még dramaturgiai érzéke sincs. Hiszen ha rögtön azzal nyit, hogy az életére törtek, akkor senkit nem fognak érdekelni a falfirkák. Pedig azok is képezhetik egy nagy horderejű ügy részét. Már amennyiben Hubi szívesen találkozna az elkövetőkkel egy kies kínzókamrában. Ha szemrevaló fehérnépek is akadnak köztük, akkor a tégelyt sem felejtené otthon. Most viszont csak egy nagy levegőt vesz, és tövéről hegyire előadja mindazt, amit a Varangyvégen tapasztalt. Említve a számszeríjjal fenyegetőző és lelövésére engedélyt kérő bárót, Aenae-t aki ördögi fortéllyal úgy tett, mintha a papagájról lenne szó, holott korábban pont ő emlegetett egy bárdot is, mintegy szellemi bűnsegédként működve közre.*
- A miértekre nem nekem kell megfelelnem. *húzza ki magát önérzetesen. Szép is volna, ha az áldozatnak kéne megokolnia lemészárlását. Kicsit kevesebb duzzogással mondja el, hogy tudomása szerint Arthenior felé indultak el, hogy aztán újra felhúzhassa az orrát.*
- Afelől biztosíthatlak, úrnőm, hogy nem... baltáztam el semmit. Szerénytelenség nélkül jelenthetem ki, hogy segítségem nélkül Kagaenae kisasszony jó eséllyel nem érte volna meg a holnapot.
*A jó kancellár ebben a pillanatban, kicsit elkínzott, szenvedő arckifejezésével, hangjában az önmagában való megingathatatlan hittel és dacos elszántságával pont úgy néz ki, mint Eeyr mártírjai a közismert templomi festményeken. Aki annak rendje és módja szerint, szörnyű kínhalált haltak. Hubi egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy vele is ez történne. Bár Kagan özvegye a kiszámíthatatlanságáról és különösen gazdag fantáziájáról is híres. Utóbbi abban az esetben igaz, ha valakivel kellemetlenkedni kell.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.17 15:18:11
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-16 18:32:04
Üzenet elküldve: 2023-02-16 18:32:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Félig viccből kérdezte csak meg, hogy milyen fogásokkal is örvendeztette meg a gerlepár csodálatos szakácsnője a drágalátos kancellárt, de mikor választ kap, akkor már tudja, hogy csakugyan el kell csábítsák magukhoz. Lea nyálelválasztása is megindul, bár mikor a madár túlságosan közel merészkedik, akkor egycsapásra csak arra tud gondolni, hogy milyen remek tollkorona lehetne a farkából. A többi részéből meg tollseprű. Elhessenti, mint egy macskát szokás, “sicc”-cel.*
- Azt hitted, hogy?
*Kérdez vissza egészen szelíden, vannak persze tippjei, hogy Hubi mi mindent is hihetett, de azért megadja az esélyt, hogy tévedett vele kapcsolatban.*
- Távoztak? Hova a véreres lófaszba távoztak?
*Hangja még mindig egészen barátságos, mert ugye őt cseppet sem lepi meg, hogy megléptek, a lányon látszott, hogy teljesen kiborult attól, hogy nem óhajtja visszavenni tőle a Vashegyet. Lám visszaadta magától. Jó lett volna, ha van vér a pucájában ahhoz, hogy ezt bevallja, de annyi baj legyen.*
- Visszariadtak?
*Nem igazán gondolja, hogy visszariadtak volna, hiszen annyira könnyen meg lehet szabadulni egy holttesttől. Vashegy erdei és mezői is tele vannak elkapart hullákkal, csak magának Syoudnak köszönhetnek vagy fél tucatot - és szinte biztos, hogy nem ismerik a hírhedt sötételfpocsíkoló teljes munkásságát. Ráadásul ezer más módon is el lehet tüntetni. A wegtoreniből ki is nézi, hogy szemrebbenés nélkül keresztül lövi és a lányról is úgy gondolja, hogy könnyedén adná parancsba a kanjának. A miérteket Lea továbbra sem érti.
A kancellár felcsattanására csak kifújja a levegőt, tulajdonképpen nem haragszik rá, tudja, hogy milyen.*
- Képzeld magad a helyzetembe, kancellárom. Jössz, mit jössz, rohansz, hogy jajj-jajj, mekkora folt esett az egész thargság becsületén. És akkor előállsz az obszcén falfirkákkal, majd a leány sajnálatos esetével és csak legvégül azzal, hogy meg akartak ölni?! Nem gondolod, hogy a sorrendnek éppen fordítottnak kellett volna lennie?! Valamiért úgy gondolom, hogy egy merényletkísérlet sokkal nagyobb horderejű, mint egy firka, szerinted nem?
*Talán Hubi is beláthatja, hogy az egész előadása ezen formában milyen nevetségesen komolytalannak hatott.*
- Szóval kérlek meséld el, hogy mi módon törtek az életedre és azt is, hogy szerinted miért tették volna, ha egyszer megmentetted a lány életét? Hacsak nem baltáztál el valamit… Nos? De természetesen elküldöm Laort, hogy hozza elém őket, ezekre a vádakra meg kell felelniük.
A hozzászólás írója (Leandana Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.16 18:36:38
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Félig viccből kérdezte csak meg, hogy milyen fogásokkal is örvendeztette meg a gerlepár csodálatos szakácsnője a drágalátos kancellárt, de mikor választ kap, akkor már tudja, hogy csakugyan el kell csábítsák magukhoz. Lea nyálelválasztása is megindul, bár mikor a madár túlságosan közel merészkedik, akkor egycsapásra csak arra tud gondolni, hogy milyen remek tollkorona lehetne a farkából. A többi részéből meg tollseprű. Elhessenti, mint egy macskát szokás, “sicc”-cel.*
- Azt hitted, hogy?
*Kérdez vissza egészen szelíden, vannak persze tippjei, hogy Hubi mi mindent is hihetett, de azért megadja az esélyt, hogy tévedett vele kapcsolatban.*
- Távoztak? Hova a véreres lófaszba távoztak?
*Hangja még mindig egészen barátságos, mert ugye őt cseppet sem lepi meg, hogy megléptek, a lányon látszott, hogy teljesen kiborult attól, hogy nem óhajtja visszavenni tőle a Vashegyet. Lám visszaadta magától. Jó lett volna, ha van vér a pucájában ahhoz, hogy ezt bevallja, de annyi baj legyen.*
- Visszariadtak?
*Nem igazán gondolja, hogy visszariadtak volna, hiszen annyira könnyen meg lehet szabadulni egy holttesttől. Vashegy erdei és mezői is tele vannak elkapart hullákkal, csak magának Syoudnak köszönhetnek vagy fél tucatot - és szinte biztos, hogy nem ismerik a hírhedt sötételfpocsíkoló teljes munkásságát. Ráadásul ezer más módon is el lehet tüntetni. A wegtoreniből ki is nézi, hogy szemrebbenés nélkül keresztül lövi és a lányról is úgy gondolja, hogy könnyedén adná parancsba a kanjának. A miérteket Lea továbbra sem érti.
A kancellár felcsattanására csak kifújja a levegőt, tulajdonképpen nem haragszik rá, tudja, hogy milyen.*
- Képzeld magad a helyzetembe, kancellárom. Jössz, mit jössz, rohansz, hogy jajj-jajj, mekkora folt esett az egész thargság becsületén. És akkor előállsz az obszcén falfirkákkal, majd a leány sajnálatos esetével és csak legvégül azzal, hogy meg akartak ölni?! Nem gondolod, hogy a sorrendnek éppen fordítottnak kellett volna lennie?! Valamiért úgy gondolom, hogy egy merényletkísérlet sokkal nagyobb horderejű, mint egy firka, szerinted nem?
*Talán Hubi is beláthatja, hogy az egész előadása ezen formában milyen nevetségesen komolytalannak hatott.*
- Szóval kérlek meséld el, hogy mi módon törtek az életedre és azt is, hogy szerinted miért tették volna, ha egyszer megmentetted a lány életét? Hacsak nem baltáztál el valamit… Nos? De természetesen elküldöm Laort, hogy hozza elém őket, ezekre a vádakra meg kell felelniük.
A hozzászólás írója (Leandana Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.16 18:36:38
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-16 16:30:23
Üzenet elküldve: 2023-02-16 16:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Jágó fölöttébb intelligens jószág. Annyira azonban nem, hogy teljes mondatokat értelmezzen, inkább csak egyes kifejezéseket ragad meg, melyek valahonnan ismerősek neki. Lea mondandójában egy ilyen sincs, viszont a göndör hajú kedves hangon, barátságosan szól a papagájhoz, az pedig ezt felismeri. Annyira rokonszenvesnek találja, hogy amikor Lea elindul lefelé, Jágó is vele tart. Lehetőség szerint a vállán.*
- Ízletes gombalevessel indult a vacsora, utána szarvaspecsenye következett olyan ínycsiklandó mártással, amire nehéz szavakat találni és a desszert is igazán különleges volt. Ha jól csalódom, tojásfehérje hab volt rásütve a tetejére. Valami wegtoreni bolondéria lehet, de valóban finom.
*A jó kancellár akaratlanul is nyel egyet, mert egyrészt összefut a szájában a nyál a vacsora emlékétől, másrészt összefut a szájában a nyál a vörös emlékétől. Ez utóbbiról nem számol be Leának, aligha tartana számot az érdeklődésére.*
- Azt hittem, hogy...
*Hubi most őszintén meglepődött, ezért is csúszik ki a száján a fenti félmondat. Meggyőződése volt, hogy a boszorkány ki nem állhatja Kagan lányát. Igaz, Hubi szerint Lea senkit sem kedvel, leszámítva azt a semmirekellőt, akit egy másik semmirekellő oly szerencsésen nevezett lábtörlőnek.*
- Bocsánatod kérem! Bizonyos vagyok benne, hogy lesz alkalmad kifejezni együttérzésed. Bár elképzelhető, hogy erre a közeljövőben nem kerülhet sor. Az volt az érzésem, hogy sietősen, szinte pillanatnyi ötlet hatása alatt igyekeztek távozni. Így ha az esküvő ötletét nem is vetették el, úgy hiszem, hogy a kézfogót sem a Vashegyen tervezik.
*Amikor pedig a felháborító merényletkísérletre terelődik a szó, Hubi ott akad meg a sirámban, amikor konkrétan azért kap szemrehányást, mert életben van. Csodálkozva pislog kettőt Leára. Most legszívesebben a saját hajával fojtaná meg, de mivel erre nem sok esély látszik, inkább tovább siránkozik.*
- Talán az utolsó pillanatban visszariadtak tetteik várható következményeitől. Talán ezért nem lőtt keresztül a báró a számszeríjával, miután megkérdezte Kagaenae-t hogy lelőjön-e?
*A zaklatott Hubitól igazán nem lehet elvárni, hogy jelen lelkiállapotában minden jelentéktelen részletről beszámoljon. Mint például arról, hogy Aenae a kérdésre nemleges választ adott. És mivel véleménye szerint most együttérzést, pártfogást érdemelne és nem további leba... szidást, Lea utolsó megjegyzésére elpattan benne valami.*
- Bocsáss meg úrnőm... *hajol meg* A falfirkák említése és személyem elleni merényletkísérlet elújságolása között mintegy öt perc telt el. Aligha hiszem, hogy ennek az időnek oly fontos szerepe lenne...
*Itt már azért észbe kap, mert azt ő is érzi, hogy most egy kicsit elrúgta azt a bizonyos labdát. Nem elegek a szemtelen szavak, még a hangja is gúnyos volt. Tehát most szinte ijedten pislog a szellemjáróra, azt meg sem említve, hogy a párocskát kéretni bajos lesz. Hiszen aligha vannak már tharg területen.*
*Jágó fölöttébb intelligens jószág. Annyira azonban nem, hogy teljes mondatokat értelmezzen, inkább csak egyes kifejezéseket ragad meg, melyek valahonnan ismerősek neki. Lea mondandójában egy ilyen sincs, viszont a göndör hajú kedves hangon, barátságosan szól a papagájhoz, az pedig ezt felismeri. Annyira rokonszenvesnek találja, hogy amikor Lea elindul lefelé, Jágó is vele tart. Lehetőség szerint a vállán.*
- Ízletes gombalevessel indult a vacsora, utána szarvaspecsenye következett olyan ínycsiklandó mártással, amire nehéz szavakat találni és a desszert is igazán különleges volt. Ha jól csalódom, tojásfehérje hab volt rásütve a tetejére. Valami wegtoreni bolondéria lehet, de valóban finom.
*A jó kancellár akaratlanul is nyel egyet, mert egyrészt összefut a szájában a nyál a vacsora emlékétől, másrészt összefut a szájában a nyál a vörös emlékétől. Ez utóbbiról nem számol be Leának, aligha tartana számot az érdeklődésére.*
- Azt hittem, hogy...
*Hubi most őszintén meglepődött, ezért is csúszik ki a száján a fenti félmondat. Meggyőződése volt, hogy a boszorkány ki nem állhatja Kagan lányát. Igaz, Hubi szerint Lea senkit sem kedvel, leszámítva azt a semmirekellőt, akit egy másik semmirekellő oly szerencsésen nevezett lábtörlőnek.*
- Bocsánatod kérem! Bizonyos vagyok benne, hogy lesz alkalmad kifejezni együttérzésed. Bár elképzelhető, hogy erre a közeljövőben nem kerülhet sor. Az volt az érzésem, hogy sietősen, szinte pillanatnyi ötlet hatása alatt igyekeztek távozni. Így ha az esküvő ötletét nem is vetették el, úgy hiszem, hogy a kézfogót sem a Vashegyen tervezik.
*Amikor pedig a felháborító merényletkísérletre terelődik a szó, Hubi ott akad meg a sirámban, amikor konkrétan azért kap szemrehányást, mert életben van. Csodálkozva pislog kettőt Leára. Most legszívesebben a saját hajával fojtaná meg, de mivel erre nem sok esély látszik, inkább tovább siránkozik.*
- Talán az utolsó pillanatban visszariadtak tetteik várható következményeitől. Talán ezért nem lőtt keresztül a báró a számszeríjával, miután megkérdezte Kagaenae-t hogy lelőjön-e?
*A zaklatott Hubitól igazán nem lehet elvárni, hogy jelen lelkiállapotában minden jelentéktelen részletről beszámoljon. Mint például arról, hogy Aenae a kérdésre nemleges választ adott. És mivel véleménye szerint most együttérzést, pártfogást érdemelne és nem további leba... szidást, Lea utolsó megjegyzésére elpattan benne valami.*
- Bocsáss meg úrnőm... *hajol meg* A falfirkák említése és személyem elleni merényletkísérlet elújságolása között mintegy öt perc telt el. Aligha hiszem, hogy ennek az időnek oly fontos szerepe lenne...
*Itt már azért észbe kap, mert azt ő is érzi, hogy most egy kicsit elrúgta azt a bizonyos labdát. Nem elegek a szemtelen szavak, még a hangja is gúnyos volt. Tehát most szinte ijedten pislog a szellemjáróra, azt meg sem említve, hogy a párocskát kéretni bajos lesz. Hiszen aligha vannak már tharg területen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733