// Hrallhra fel, előre! //
*Halkan sóhajtva csúszik egy kicsit lejjebb a székén, fáradt pillantást vetve Isuriira.*
- Nem lesz semmi baja. Volt már... volt már ilyen régebben is. A Szellemek... *még halkabbra fordítja a hangját.*
- Vagy valami más. *Fogalma sincs, de látott már ilyet idegeneknél is, akiken nem volt a Szellemek és Ősök áldása. Egy nő magától csinálta, egy férfi attól, hogy előtte pár nappal fejbe verték egy buzogánnyal.*
- Iszonyat? Igen, talán. *bólint lassan, végighallgatva húga szavait.*
- Új világ, új szabályok, új kihívások és rengeteg idegen. Már a törzstagok sem tudják, mihez viszonyítsanak. *próbálja védeni fél szívvel a csapat veteránjait, de az igazság az, hogy némileg kénytelen helyt adni Isurii szavainak; nem tehet mást, egyet kell értenie vele.*
- Hát, ez már csak így van, mióta idejöttünk. Látványosság vagyunk, de nem csak az. Nézd meg a világot körülöttünk, Isu: kaotikus, posványos, elszigetelt és mégis szabályok, határok nélküli. A népeknek kell egy... fókuszpont, egy... hogy is mondta az a tudós idegen gyerekkorunkban? Egy origo? Viszonyítási pont, amihez képest meghatározzák magukat... egy hatalom. A férfiaknak uralom és dicsőség kell, a nőknek biztonság és erő - mindenki megtalálhatja itt a számítását. *megvakarja az állát, mert a Csarnokterem ajtajában feltűnik Shauri, majd Ethea, meg Waldran. És ebből legalább egyet nem várt ide.*
- Segíts nekem, húgom. *veti fel javaslatként, mert a képzett, ügyes és nagy hatalmú lány erős támasz lehetne, ha hajlana a felelősségvállalásra.*
- Jer ide, Shauri! *inti magához az elf vadászlányt, ki egyben a varázslattal is meg kíván ismerkedni. Sajnos, a Harathtal való cicázása meglehetősen kényes problémákat vetett fel - a fejsérülés és emlékezetvesztés túlságosan is jól jött a félvér harcosnak, így ő ebből kihúzhatta magát - ezért kissé még csúszik Shauri ez irányú kiképzése.*
- Ah, az ezüstrókás páros. *vidámodik meg kissé, mert rájuk emlékszik, még az erdőből.*
- csak ennyien jöttek? *nevet fel halkan, enyhe kétségbeeséssel hangjában.*
- Se egy druida, alkimista, gnóm tudós vagy pohos kereskedő? *általában ez szokott lenni a sorrend, meg a műsor.*
- Áh, rendben, legyen. *mordul fel, mikor kiderül, hogy de, alkimista is van.*
- Bajuszt? Hehe. Rendben, kezdjük velük. vezessétek fel őket ide, a Hrallhba, de csak akkor hozd be őket, ha végeztem az imposztorunkkal... vagyis majd szólítalak titeket. Fegyvert ne hozzanak be, a ruháik maradhatnak rajtuk, egyelőre. *egészen rendbe jött a hangulata, bár Isurii igazságának gyors bebizonyosodása megrendítő.*
- A két vadászt, akik a prémet hozták, fegyver nélkül, alapos vizsgálat után be lehet engedni. Ültessétek le őket a tűznél, kapjanak enni-inni, és... összességében vendégbarátság illető őket. A prémet készítsétek ki, a Szellemjáró ajándéka lesz. *kettő megvan.*
- A suhancot meg az alkimistát intézze Dharren egyelőre. Faggassa ki őket, kik ők, mit akarnak, és a többi, és a többi. Most menj, Shauri... *engedi útjára a nőt a parancsaival, aztán a közben odaérő Waldranhoz fordul.*
- Megint ittál? *érdeklődik a fejét rázva, kis vigyorral.*
- Hetek óta tél van. *csak hogy Waldran is teljesen képbe kerüljön.*
- Lekésted a gyűlést, rokon, de annyi baj legyen. Feladatom van számodra. Mint tudod, Brennus kuzinunk elhalálozott, ám mielőtt meghalt volna, még megosztotta velem a titkot. Megtalálta a Foregånger Dohlmon egyik helyét. *az Ősök Sírja, ahol Kagan (és Waldran, na meg Isurii) elődeinek kincsei vannak elrejtve. Megosztja Waldrannal mindazt, amit Brennustól megtudott, majd kiadja a parancsot.*
- Még várjátok meg Brennus végtisztességét, aztán induljatok. Viheted a lovagok egy részét: Moranshét, Ryrint, Gabrient, meg Harathot. Tessék... *ad át egy mágikus kürtöt, Brennus hagyatékát a férfinek.*
- Egyelőre annyit tudok, hogy ha megfújod, a tiszta vérű Thargodarok és Thargodrymek, a Vasbordájú Fiai mind meghallják. Gondolom, nem értik a rokonok odahaza, mitől cseng a fülük! *vigyorog gonosz módon, az odahagyott őshazára utalva.*
- Mint tiszta vérű, te is kellesz, de vidd a félvérünket is - tudod a pletykákat. *mármint hogy Harath valószínűleg egy Thargodrym zabigyereke valamely elf rabnőtől vagy ilyesmi.*
- Készüljetek elő, és számítsatok ellenállásra. Ha ráakadtok a rablókra, engedélyt adok a kipusztításukra - az az mi földünk, és nincs helye ott idegen erőnek! *ezzel elbocsátja a rokont.*
- Ha bármi kell, Hrothgaarék megcsinálják. Most menj, és az Ősök segítsenek! *ezzel letudta a lovagok egyik dolgát is, most már csak meg kell várnia Kaiykot és a másik két szépreményűt.*
- Szerinted mit kellene tennem ezzel a kétbalkezes kémmel, húgom?! *érdeklődik, mert kíváncsi Isurii véleményére, még akkor is, ha döntése kezd kialakulni. Vagy talán... éppen ezért.*