//Második szál//
*Ha már úgyis szóba jött, felpiszkálja a parazsat, hogy kicsit nagyobb hőt adjon. Persze csak az alapos ölelgetés után, amire amúgy is szükség van, mert Lea mintha kicsit felhúzná az orrát. Ezt nem tudja mire vélni, mivel nem hinné, hogy adott rá okot, az iménti élcet egyáltalán nem gondolná bántónak. Mire jobban végig tudná gondolni ezt, úgy látszik, hogy a nő sértettsége is múlóban van.*
- Van benne valami. Elvégre hogyan is tudnék rendesen vigyázni rád éjszaka, ha nem fekszem melletted? És ugyan felettébb nagy a fegyverem, de az ajtótól mégsem ér el az ágyig, ehe, ehe...
*Olyan képet vág, és úgy is kuncog, mint egy vén, csepegő orrú kujon amikor friss husit lát, és ez megmozdít benne valamit. Leginkább csak az emlékeket, mivel már már kevésbé működőképes.
Aztán Lea persze nagy boldogan rohan elkészíteni azt a nyüves fürdőt, vagy bármi dolga legyen még, Laor pedig visszavonul az erőd sötét kis konyhájába, ahol fényt csak a falikarokba helyezett fáklyák és a tűzhely lángjai biztosítanak.
Azt kénytelen megállapítani, hogy csak első blikkre tűnt szegényesen felszereltnek, sem az eszközökkel, sem fűszerekkel nem lesz probléma.*
- Na, gyertek! *ragadja meg füleiknél a két nyulat, akik már csak azért sem tiltakoznak a barátságos invitálás ellen, mert még a vadász gondosan tarkón csapta mindkettőt. Talán sok lesz két nyúl, de Lea elég nagyétkű, és az is lehet, hogy másokat is a konyhába csalogatnak majd az illatok, szóval különösebben nem aggódik a mennyiség miatt. Aztán egyik nyuszit hátsó lábainál felkötözi egy láncokról a mennyezetről lógó, vízszintes farúdra (tényleg nincs hiány felszerelésből), aztán ingujját feltűrve keres egy jó éles kést. A lábak hajlatánál szépen körbe vágja a bundát, aztán a combok belső hajlatánál is, végül úgy metszi el az inakat, hogy a farok a bundával maradjon. Egy gyors mozdulattal rántja rá a bundát a nyuszi fejére, tovább az első lábakon a mancsokra is. Ez utóbbiakat levágja, ahogy a fejétől is megszabadítja a néhai tapsifülest, így ezek a bundával maradnak. Mivel nem kaszabolta szét, elgondolkodik rajta, hogy Hrothgaar mesternek ajándékozza, készíthetne belőle egy jóféle kucsmát vagy kesztyűt. Télen az ilyesminek mindig nagy keletje van. Végül arra jut, hogy a kovácsmesternek lehet elég baja ilyesmi nélkül is.
Most már csak az van hátra, hogy a hasfalat végigvágva kizsigerelje a tapsifülest, aztán az egész hercehurcát a másik állattal is megismételje. Ezután nekiállhat a főzésnek is. Fát vet a tűzre, főlé lógat egy jókora bográcsot, amibe szalonnát aprít. Hajít rá egy marék borókát, felkockázott vereshagymát, majd jöhetnek a megpucolt zöldségek és amikor kezdenek puhulni, rádobálja a darabjaira bontott nyulakat is. Szépen párolódhatnak, legfeljebb annyi vizet önt alá, hogy le ne kapjon. Valahonnan délről még citromot is sikerült beszerezni, ennek különösen örül, gyorsan rá is facsarja. Aztán jöhet a macera. A húst ki kell venni, aztán át kell törni a mártást, ez pedig pepecs és maszatos munka. De nincs mese, különben nem lesz vadas a vadas. Ha végzett, egy sóhajjal megtörli mostanra alaposan gyöngyöző homlokát, kicsit bánja is, hogy nem egy gombás rántottát ajánlott fel. Míg ezen kesereg, a falra rögzített polcon sorakozó kis üvegcsék feliratait böngészi, egyikben áfonyalekvár van. Egy másikban ugyancsak lekvár, csipkebogyóból.*
- Hmm... ártani nem fog. *mindkettőből kanalaz egy keveset a mártáshoz, a vaskos kőmozsárban megtört borsot is ráveti, majd a csuporból jó zsíros tejfelt is lapátol rá. Egy kis só, kavarás, egy rottyanás és egy kóstolás. Szerényen úgy érzi, hogy mesterművet alkotott. Visszapakolja a húst és úgy húzza a bográcsot a tűz szélére, hogy csak melegen tartsa. És már jöhet is a másik maszatos munka, a gombóc elkészítése. A cipót felszeleteli, kockára vágja, és a darabkákat a tűzre tolt tepsiben kicsit átpirítja. Lehúzza, vár egy picit, hogy kicsit hűljön, aztán némi vizet loccsant rá, tojást üt rá, mehet a liszt és az apróra vágott petrezselyem zöldje is. És már lehet is gyúrni a ragacsos masszát. Lea ezt a pillanatot választja, hogy betoppanjon az örömteli hírrel, miszerint a fürdő elkészült. Laor pedig a pempős kezeit maga előtt tartva tesz markaival olyan mozdulatokat, mintha a göndör hajú domborulataira akarna rámarkolni.*
- Gyere, édes, hadd ölelgesselek meg! *vigyorog hülyén, aztán az ujjaira ragadt masszát visszakaparja a tálba* Van annyi időnk, hogy elkészüljek vagy dobjak el mindent gyorsan?