Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 496 (9901. - 9920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9920. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:08:30
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Lea, Éné, (Yagnar)//
*Mikor megtudta, hogy Kagan egykori felesége visszatért a halálból, akkor tényleg reménykedett. Egyrészről abban, hogy végre anélkül hagyhatja maga mögött a Vashegyet, hogy a büszkesége csorbulna akár a saját, akár mások szemében. Sok mindenre számított és ebben benne volt a drámai hatalomátvétel is, aminek a végén őt elzavarják, de az is, hogy a Gödörbe vetik, esetleg megölik.
Egy nagyjából kötetlen beszélgetésre nem gondolt egy percig sem, csak valamiféle kihallgatásra és hát azok után, ahogyan a nő Cha'ysszal viselkedett, joggal számított is ilyesmire. Bár tulajdonképpen ez mégis valamiféle kihallgatás és meglehetősen feszélyezi is Aenaet, de nagyon igyekszik, hogy ez ne érződjön rajta. Legszívesebben átölelné a felhúzott térdeit és az állát a térdeire támasztaná, de akkor végképp annak egy gyámoltalan gyermek benyomását keltené - aminek egyébként érzi magát -, így próbál egy könnyedebb pozíciót felvenni, egyik lábát maga alá, a másikat felhúzva, hasonló módon a térdén támaszkodva, mint a másik. Kínosan ügyel arra, hogy a közöttük lévő távolság állandó legyen, így azután sem változtat a pozitúrán, hogy a bokája teljesen elgémberedett.
Valószínűleg csalódást okozhat azzal, hogy nem tud beszámolni hatalmas mágiatudásról, sem pedig mélyebb vallásosságról. Csak egy valakit ismer, aki mélyen vallásos, de hogy ő mennyiben merült el a mágiában, azt végképp nem tudja. De felajánlja, hogy ír neki és a nő nevében meginvitálja a Vashegyre, úgyis szívesen találkozna vele Aenae maga is, örülne, ha láthatná és kérdései is lennének.
Az északi időkről pedig nincsen semmi emléke, karonülő volt még akkor, nem tud felidézni semmit, sem egy hangot, sem egy illatot, sem pedig egy képet.
A kancellárt illetően nagyjából megegyezik a véleményük, Aenae nem bízik benne különösebben, ugyanakkor belátja, hogy a Vashegy működtetéséhez elengedhetetlen. A furcsa szokásairól is úgy tűnik, hogy mindketten tudnak, bár Aenaet úgy tűnik, hogy jobban felháborítja az effajta deviancia - amivel nem tud mit kezdeni addig, míg a panaszok el nem jutnak hozzá.
Bólintással veszi tudomásul, hogy Cha'yss nem ülhet a Vashegy trónjára. Igazából nem is gondolná, hogy előállhatna olyan helyzet, hogy a férfi ezt megtehesse. Meg aztán, ha meg is próbálná, akkor valószínűleg még nagyobb ellenállásba ütközne, mint Aenae, széllel szemben meg senki sem szereti vizelni… A majdani gyermekeik trónra kerülésének kérdéskörénél már majdnem elmondja, útban egy trónörökös, de aztán úgy dönt, hogy ezt nem kell még világgá kürtölni, így is tud már róla Krestvir meg Cha'yss - arról nem tud, hogy Cha'yss még kinek mondta el -, és nekik is csak azért mondta el, mert úgy érezte, hogy sarokba szorították és nincs egyéb eszköze, amivel sürgethetné a problémamegoldást. Babonaságból amúgy sem szokták idő előtt szélesebb közönség elé tárni az ilyen híreket.
Nem tudja, hogy hányadán áll ezzel a nővel, de nem bízik meg benne maradéktalanul, meglehet, hogy azért nem, mert olyan érzése van, hogy mentegetni akarja Kagant. Pedig erről valószínűleg szó sincsen, hiszen nem zúdította rá azokat a sérelmeket, amiket elszenvedett Kagantól. Jó, talán némi sértettség érződött a hangján, de valóban nem kezdte el hosszasan ecsetelni, hogy milyen kutyául bánt vele a tulajdon apja és milyen gyorsan fakult meg benne is az inger, hogy megpróbálja megismerni, vagy önmagát megismertetni vele.
Amire végképp nem számított, az az, hogy ez a nő egyáltalán nem akar a helyére lépni. Ez az a pillanat, mikor majdnem elbőgi magát. Arcán látszik is a megrendülés, az egyetlen reménye volt és az egyetlen reménye most tört egészen apró darabokra. Felpattan, de érzi, hogy menten elájul, egy oszlopnak támaszkodik. Hosszú percek telnek el azzal, hogy próbálja visszanyerni lélekjelenlétét és visszanyelni a könnyeit. Ezután már csak annyit tud kérdezni színtelen hangon, hogy ha nem ezért jött, akkor egyáltalán mi a fészkes fenét keres itt? Már azonkívül, hogy Laorral henteregjen az ő ágyában? Egyáltalán az még az ő ágya? Nem mintha valaha is bele akarna újra feküdni. De igazából nem is érdekli a dolog, csak rámolják össze a holmiját és küldjék el Effy, vagy Cha'yss birtokára.
Ő nem azt akarta, hogy megkönnyítsék a dolgát, ő arra vágyott, hogy ne legyen többet dolga ezzel! Nem akar itt lenni, ami azt illeti bárhol szívesebben lenne, mint itt, praktikus lenne ismét az erdő legmélyére rohannia és egy bokor alá kuporodva várni, hogy kiszálljon belőle az élet.
Vonásai megkeményednek végül. Összeszorított foggal méregeti a nőt. Milyen reményeket fűzött hozzá, és mekkorát kellett csalódnia… Ebben a pillanatban minden eddiginél jobban gyűlöli Kagant. A benne munkáló mérhetetlen büszkeség az, ami végül győz. Ez a büszkeség az, ami nem engedi neki, hogy valóban elrohanjon. Mindenesetre abban biztos, hogy ez a beszélgetést itt és most nem akarja folytatni, márpedig, mivel úgy tűnik, hogy továbbra is ő a Vashegy úrnője, így véget is vet neki, ha pedig a másik nem marasztalja, akkor a maga részéről megy is azután, hogy újra megígéri, hogy ír Pyctának.*
*Mikor megtudta, hogy Kagan egykori felesége visszatért a halálból, akkor tényleg reménykedett. Egyrészről abban, hogy végre anélkül hagyhatja maga mögött a Vashegyet, hogy a büszkesége csorbulna akár a saját, akár mások szemében. Sok mindenre számított és ebben benne volt a drámai hatalomátvétel is, aminek a végén őt elzavarják, de az is, hogy a Gödörbe vetik, esetleg megölik.
Egy nagyjából kötetlen beszélgetésre nem gondolt egy percig sem, csak valamiféle kihallgatásra és hát azok után, ahogyan a nő Cha'ysszal viselkedett, joggal számított is ilyesmire. Bár tulajdonképpen ez mégis valamiféle kihallgatás és meglehetősen feszélyezi is Aenaet, de nagyon igyekszik, hogy ez ne érződjön rajta. Legszívesebben átölelné a felhúzott térdeit és az állát a térdeire támasztaná, de akkor végképp annak egy gyámoltalan gyermek benyomását keltené - aminek egyébként érzi magát -, így próbál egy könnyedebb pozíciót felvenni, egyik lábát maga alá, a másikat felhúzva, hasonló módon a térdén támaszkodva, mint a másik. Kínosan ügyel arra, hogy a közöttük lévő távolság állandó legyen, így azután sem változtat a pozitúrán, hogy a bokája teljesen elgémberedett.
Valószínűleg csalódást okozhat azzal, hogy nem tud beszámolni hatalmas mágiatudásról, sem pedig mélyebb vallásosságról. Csak egy valakit ismer, aki mélyen vallásos, de hogy ő mennyiben merült el a mágiában, azt végképp nem tudja. De felajánlja, hogy ír neki és a nő nevében meginvitálja a Vashegyre, úgyis szívesen találkozna vele Aenae maga is, örülne, ha láthatná és kérdései is lennének.
Az északi időkről pedig nincsen semmi emléke, karonülő volt még akkor, nem tud felidézni semmit, sem egy hangot, sem egy illatot, sem pedig egy képet.
A kancellárt illetően nagyjából megegyezik a véleményük, Aenae nem bízik benne különösebben, ugyanakkor belátja, hogy a Vashegy működtetéséhez elengedhetetlen. A furcsa szokásairól is úgy tűnik, hogy mindketten tudnak, bár Aenaet úgy tűnik, hogy jobban felháborítja az effajta deviancia - amivel nem tud mit kezdeni addig, míg a panaszok el nem jutnak hozzá.
Bólintással veszi tudomásul, hogy Cha'yss nem ülhet a Vashegy trónjára. Igazából nem is gondolná, hogy előállhatna olyan helyzet, hogy a férfi ezt megtehesse. Meg aztán, ha meg is próbálná, akkor valószínűleg még nagyobb ellenállásba ütközne, mint Aenae, széllel szemben meg senki sem szereti vizelni… A majdani gyermekeik trónra kerülésének kérdéskörénél már majdnem elmondja, útban egy trónörökös, de aztán úgy dönt, hogy ezt nem kell még világgá kürtölni, így is tud már róla Krestvir meg Cha'yss - arról nem tud, hogy Cha'yss még kinek mondta el -, és nekik is csak azért mondta el, mert úgy érezte, hogy sarokba szorították és nincs egyéb eszköze, amivel sürgethetné a problémamegoldást. Babonaságból amúgy sem szokták idő előtt szélesebb közönség elé tárni az ilyen híreket.
Nem tudja, hogy hányadán áll ezzel a nővel, de nem bízik meg benne maradéktalanul, meglehet, hogy azért nem, mert olyan érzése van, hogy mentegetni akarja Kagant. Pedig erről valószínűleg szó sincsen, hiszen nem zúdította rá azokat a sérelmeket, amiket elszenvedett Kagantól. Jó, talán némi sértettség érződött a hangján, de valóban nem kezdte el hosszasan ecsetelni, hogy milyen kutyául bánt vele a tulajdon apja és milyen gyorsan fakult meg benne is az inger, hogy megpróbálja megismerni, vagy önmagát megismertetni vele.
Amire végképp nem számított, az az, hogy ez a nő egyáltalán nem akar a helyére lépni. Ez az a pillanat, mikor majdnem elbőgi magát. Arcán látszik is a megrendülés, az egyetlen reménye volt és az egyetlen reménye most tört egészen apró darabokra. Felpattan, de érzi, hogy menten elájul, egy oszlopnak támaszkodik. Hosszú percek telnek el azzal, hogy próbálja visszanyerni lélekjelenlétét és visszanyelni a könnyeit. Ezután már csak annyit tud kérdezni színtelen hangon, hogy ha nem ezért jött, akkor egyáltalán mi a fészkes fenét keres itt? Már azonkívül, hogy Laorral henteregjen az ő ágyában? Egyáltalán az még az ő ágya? Nem mintha valaha is bele akarna újra feküdni. De igazából nem is érdekli a dolog, csak rámolják össze a holmiját és küldjék el Effy, vagy Cha'yss birtokára.
Ő nem azt akarta, hogy megkönnyítsék a dolgát, ő arra vágyott, hogy ne legyen többet dolga ezzel! Nem akar itt lenni, ami azt illeti bárhol szívesebben lenne, mint itt, praktikus lenne ismét az erdő legmélyére rohannia és egy bokor alá kuporodva várni, hogy kiszálljon belőle az élet.
Vonásai megkeményednek végül. Összeszorított foggal méregeti a nőt. Milyen reményeket fűzött hozzá, és mekkorát kellett csalódnia… Ebben a pillanatban minden eddiginél jobban gyűlöli Kagant. A benne munkáló mérhetetlen büszkeség az, ami végül győz. Ez a büszkeség az, ami nem engedi neki, hogy valóban elrohanjon. Mindenesetre abban biztos, hogy ez a beszélgetést itt és most nem akarja folytatni, márpedig, mivel úgy tűnik, hogy továbbra is ő a Vashegy úrnője, így véget is vet neki, ha pedig a másik nem marasztalja, akkor a maga részéről megy is azután, hogy újra megígéri, hogy ír Pyctának.*
9919. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-03 15:03:06
Üzenet elküldve: 2022-05-03 15:03:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Végül kénytelen-kelletlen hatszemközt maradnak a megmaradt két Thargodarral. Ebből kettő ugyan az ő szellemtekintetét jelenti, ám mégsem bánja most, hogy nem tudnak róla.
Nem gyötörheti a távozó igric lelkét tovább, úgyhogy némán nézheti, mire jut az ifjonccal a Szellemjáró. Nem ismeri eléggé. Csak ez lehet az oka annak, hogy nem koncolja fel itt helyben. Vagy legalábbis nem száműzi a Vashegyről. Ha valakinek, hát neki nincs problémája a szentimentális eszmecserékkel. Furcsa idejét és helyét találta meg ennek most a páros, és ha nem fortyogna lelke, s elméjének malma nem őrölne oly iszonyatos erővel, tán törökülésben hallgatná a régmúlton elmélkedő Leandanát. Ha ő állna most, ahol a Szellemjáró áll, népükhöz szólana, netán harcosaihoz, nem pedig... Nos, alighanem egészen más tekintettel néznek a világra. Elvégre saját gyilkosa az, akihez lelkét láncolták az Ősök. A Szellemjáró mit sem tudhat az elkövetett bűnökről.
Gondolatai vadul kavarognak, miközben szép lassan körbefonja szellemtestét szellemvilágának fátyolos ködfelhője. Ki kell várnia. Bármennyire is ég benne a tenniakarás, nem tehet most mást.*
*Végül kénytelen-kelletlen hatszemközt maradnak a megmaradt két Thargodarral. Ebből kettő ugyan az ő szellemtekintetét jelenti, ám mégsem bánja most, hogy nem tudnak róla.
Nem gyötörheti a távozó igric lelkét tovább, úgyhogy némán nézheti, mire jut az ifjonccal a Szellemjáró. Nem ismeri eléggé. Csak ez lehet az oka annak, hogy nem koncolja fel itt helyben. Vagy legalábbis nem száműzi a Vashegyről. Ha valakinek, hát neki nincs problémája a szentimentális eszmecserékkel. Furcsa idejét és helyét találta meg ennek most a páros, és ha nem fortyogna lelke, s elméjének malma nem őrölne oly iszonyatos erővel, tán törökülésben hallgatná a régmúlton elmélkedő Leandanát. Ha ő állna most, ahol a Szellemjáró áll, népükhöz szólana, netán harcosaihoz, nem pedig... Nos, alighanem egészen más tekintettel néznek a világra. Elvégre saját gyilkosa az, akihez lelkét láncolták az Ősök. A Szellemjáró mit sem tudhat az elkövetett bűnökről.
Gondolatai vadul kavarognak, miközben szép lassan körbefonja szellemtestét szellemvilágának fátyolos ködfelhője. Ki kell várnia. Bármennyire is ég benne a tenniakarás, nem tehet most mást.*
9918. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:51:57
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:51:57
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Leára sokszor mondják, hogy boszorkány. A szemébe persze csak Laor szokta és nyilván csak neki nézi ezt el. De valóban az, valóban mulattatja mások bizonyos fajta nyomora, így a Kalmár láthatóan sértett büszkesége is. De nem is a sértett büszkeség az, amin jól szórakozik, hanem a felismerés, hogy önérzet tekintetében minden férfi egyforma, akár wegtoreni, akár északi barbár. Elégszer simogatta Kagan hiúságát ahhoz, hogy többé ne akarjon ilyesmivel foglalkozni, majd a menyasszonya elcsitítja, vagy esetleg a Hubi miatti gutaütés, ha sokáig kell a cirkalmas körmondatait és odaszúrós tanácsait hallgatnia.*
- Ugyan kérlek, Kalmár, én már el is felejtettem.
*Könnyed mosollyal az arcán mondja ezt. Persze nem felejt ilyen könnyen, de ezt bizonyára a báró is sejti, mindazonáltal nem az a bosszúszomjas némber, akit Nawanthirishardipandra vizionált, nem is látja értelmét hosszasan kitárgyalni ezt, már így is többet beszéltek róla, mint amennyit akart. Hogy bízik-e a férfiban? Nyilván nem, de igazából nem is neki kell bíznia benne, hanem majdani asszonyának. Még csak a szemét sem kell rajta tartania, az Hubi feladata, már ami az üzleti ügyeket illeti, abban meg teljesen bizonyos, hogy egyéb ügyek tekintetében Laor lesz az, aki árgus szemekkel figyeli majd.
Figyeli a búcsúzkodó párocskát, mosolyát elfordulva rejti el. Hány évesek lehetnek ezek? A leány már elmúlt húszéves, a férfi nyolc-tíz téllel többet láthatott nála, a leány korában ő már kiábrándult a szerelem “intézményéből”, a férfi korában meg már rideg volt és majdnem teljesen érzéketlen. Kagan és az évtizedes háborúja sok mindent kiölt belőle, ha nem vált volna közönyössé, akkor alighanem beleőrült volna a folytonos idegeskedésbe és aggodalomba és a tehetetlenségbe. Vajon ez a kettő is ilyenné válik? Vagy már Kagan kitaposta az utat ahhoz, hogy viszonylagos nyugalomban élhessék le az életüket? Kicsit irigy a boldogságukra, akkor is ha csak látszólagos vagy ideiglenes, mert bár a maguk módján szerették Kagannal egymást, de nem volt meg a lehetőségük arra, hogy kiválasszák egymást és úgy szeressék meg a másikat. A Laorral való kapcsolata teljesen más és sajnálja is amiatt Laort kicsit, hogy nem tud olyan lenni, mint azt Laor érdemelné, vagy nem tudja úgy kimutatni az érzéseit, mint ahogy Laor teszi. Ha Laor ránéz azelőtt, hogy elhagyná a Hrallht, akkor láthatja, hogy őt nézve rámosolyog. Sóhajjal hessenti el a negatív gondolatokat, mert a jövőbe kell tekinteni, ha másért nem, hát a szerelemért. Csak befelé mosolyog a szentimentális érzés miatt.
Mikor magukra maradnak és hellyel kínálja a lányt maga mellett. Érzi a másikban a távolságtartást, ezért aztán nem erőlködik, nem akaszkodik rá. Bal térdét felhúzza, hogy bal alkarját térdén támaszthassa meg, jobbjával letámaszkodik maga mögött, egész felsőtestével a leány felé fordul.
Kérdez a gyerekkoráról, arról, hogy vannak-e emlékei azokról az időkről, mikor még északon élt a barbárok között. Próbálja felidézni az anyjának arcát, mert a neve ismerős, a nagyapját tudja, hogy ki volt, orknyalonc. Arról száz százalékig meg van győződve, hogy Kagan csak a csinos arcot látta, semmi mást.
Megtudakolja, hogy megvan-e a lányban a mágiához való szikra, meg azt is, hogy mely istenség tanait érzi magához a legközelebb? Hogy ismer-e olyan mágust, aki Eeyr mágiájából merít? Egy ilyen mágusra ugyanis okvetlenül szükség lesz a terveit illetően. A Hubiról való őszinte véleményét kérdezi és elmondja cserébe a sajátját is a kancellárról.
A beszélgetés felénél már rokonszenvezik a lánnyal és teljesen megérti az érzéseit a Vashegy trónjával kapcsolatban, végül is egy olyan terhet kapott a nyakába, amire egyáltalán nem volt felkészítve, sőt a szavaiból azt veszi ki, hogy a gazdag, városi családja arra sem készítette fel, hogy van világ a város előkelő negyedén kívül is. Letargikus személyiség, már-már szomorú ránézni. Ugyanakkor a sziritáni fiaskót leszámítva, a Vashegy még mindig áll, szóval az előzmények ellenére is megugrotta a lécet, Kagan valóban jól választott, de félő, hogy felőrli. Márpedig Lea nem veheti le a terhet a válláról, vagy legalábbis nem az összeset, de talán megkönnyítheti neki, mellette állva segíthet is neki és a thargoknak is abban, hogy elfogadják. Azt mindenesetre le kell szögeznie, hogy a majdani férje soha nem ülhet a Vashegy trónjára - és nemcsak azért, mert cseppet sem bízik a wegtoreniben, de azért sem, mert azt a thargok gyomra végképp nem venné be -, de a születendő gyerekeiknek erre minden esélyük megvan. Persze azok kezeit nem engedhetik majd el úgy, ahogyan Kagan szemlátomást elengedte ennek a leánynak a kezét.
A válaszokért cserébe ő is válaszokkal szolgál, elmeséli azt a napot, mikor Kagan fellázadt, hogy a húgát védje. Tudja, hogy Kagan nehéz természetű volt, de azt is tudja, hogy mennyire szerette Isuriit és a népüket, hogy nem félt a saját vérét hullatni értük, hogy őt sem készítették fel arra, hogy törzsfő legyen, hiszen többedik fiúgyermek volt. Azon a napon dőlt el végzetük. Beszél a thargok babonáiról és valami hirtelen ötlettől vezérelve Szertartás mibenlétébe is beavatja és abba is, hogy Kagan és ő milyen jól szórakoztak ilyenkor, bár a lány aligha kíváncsi a részletekre.
Meg akarta ugyan kérdezni, hogy kitervelte-e apja megölését és a Thargodrym fattyúnak milyen szerepe volt ebben, de hamar belátja, hogy nem egy apagyilkos jellem, így ez a kérdés elmarad. A Thargodrym fattyú - aki Joryk fia valószínűleg - hollétét sem firtatja, a lényeg, hogy nem a Vashegy levegőjét rontja.
Kagan új feleségének kérdésére csak legyint, évekig könyörgött neki, hogy vegyen maga mellé termékeny asszonyt, de lám az ő halála kellett ahhoz, hogy ezt megtegye. Az új asszony létezése cseppet sem zavarja, bár azelőtt mindig úgy gondolta, hogy zavarná a dolog, akkor is, ha ő biztatta Kagant.
Különben meg, Kagan már csak múlt, akkor is ha a szobra - vagyis Kagan maga - ott áll a pitypangos kert közepén. A jövőbe kell tekinteni, ehhez pedig szükség van arra, hogy a Vashegyen béke legyen, másrészt pedig eeyrista mágusok kellenek a vérúr ellen, harmadrészt pedig sietni kell, hisz ki tudja, hogy mennyi ideje van? A feltámadása és a vérúr közötti összefüggést elhallgatja a lány elől, a teljes igazságot csak Laor tudja, de féligazságokat ő is közölhet. A leány Kagan vére, de mivel csak most ismerte meg, ezért hiába a rokonszenv, a teljes bizalmával nem tüntetheti ki, valószínűleg amaz sem osztott meg vele mindent. Viszont elmondja neki, hogy egyáltalán nem az a megátalkodott némber, mint amit pletykálnak róla, abban is őszinte, hogy az első pillanatban gyűlölte a létezésének gondolatát is, de gyűlölete akkor párolgott el, mikor meglátta és belehasított az, hogy mennyire hasonlít Kaganra, akit minden hibájával együtt mélyen szeretett és nagyon hiányzik neki, noha ő még csak pár napja tudja, hogy elvesztette. A Laorhoz fűződő érzelmeiről csak szőrmentén beszél, mivel Laor nagyon is élő - szerencsére - így ezek csak kettejükre tartoznak, de ugye a Vashegyen az elsőszámú nyílt titok a viszonyuk, nem is akarja tagadni.
Szeretné, ha kialakulna közöttük egyfajta bizalmi viszony, mégis a mostohalánya, de nem akar erőltetni semmit, megtapasztalta már, hogy dacos fajta - apja lánya -, szóval nagyon kontraproduktív lenne vele szemben, ha bármit is erőltetni akarna.*
*Leára sokszor mondják, hogy boszorkány. A szemébe persze csak Laor szokta és nyilván csak neki nézi ezt el. De valóban az, valóban mulattatja mások bizonyos fajta nyomora, így a Kalmár láthatóan sértett büszkesége is. De nem is a sértett büszkeség az, amin jól szórakozik, hanem a felismerés, hogy önérzet tekintetében minden férfi egyforma, akár wegtoreni, akár északi barbár. Elégszer simogatta Kagan hiúságát ahhoz, hogy többé ne akarjon ilyesmivel foglalkozni, majd a menyasszonya elcsitítja, vagy esetleg a Hubi miatti gutaütés, ha sokáig kell a cirkalmas körmondatait és odaszúrós tanácsait hallgatnia.*
- Ugyan kérlek, Kalmár, én már el is felejtettem.
*Könnyed mosollyal az arcán mondja ezt. Persze nem felejt ilyen könnyen, de ezt bizonyára a báró is sejti, mindazonáltal nem az a bosszúszomjas némber, akit Nawanthirishardipandra vizionált, nem is látja értelmét hosszasan kitárgyalni ezt, már így is többet beszéltek róla, mint amennyit akart. Hogy bízik-e a férfiban? Nyilván nem, de igazából nem is neki kell bíznia benne, hanem majdani asszonyának. Még csak a szemét sem kell rajta tartania, az Hubi feladata, már ami az üzleti ügyeket illeti, abban meg teljesen bizonyos, hogy egyéb ügyek tekintetében Laor lesz az, aki árgus szemekkel figyeli majd.
Figyeli a búcsúzkodó párocskát, mosolyát elfordulva rejti el. Hány évesek lehetnek ezek? A leány már elmúlt húszéves, a férfi nyolc-tíz téllel többet láthatott nála, a leány korában ő már kiábrándult a szerelem “intézményéből”, a férfi korában meg már rideg volt és majdnem teljesen érzéketlen. Kagan és az évtizedes háborúja sok mindent kiölt belőle, ha nem vált volna közönyössé, akkor alighanem beleőrült volna a folytonos idegeskedésbe és aggodalomba és a tehetetlenségbe. Vajon ez a kettő is ilyenné válik? Vagy már Kagan kitaposta az utat ahhoz, hogy viszonylagos nyugalomban élhessék le az életüket? Kicsit irigy a boldogságukra, akkor is ha csak látszólagos vagy ideiglenes, mert bár a maguk módján szerették Kagannal egymást, de nem volt meg a lehetőségük arra, hogy kiválasszák egymást és úgy szeressék meg a másikat. A Laorral való kapcsolata teljesen más és sajnálja is amiatt Laort kicsit, hogy nem tud olyan lenni, mint azt Laor érdemelné, vagy nem tudja úgy kimutatni az érzéseit, mint ahogy Laor teszi. Ha Laor ránéz azelőtt, hogy elhagyná a Hrallht, akkor láthatja, hogy őt nézve rámosolyog. Sóhajjal hessenti el a negatív gondolatokat, mert a jövőbe kell tekinteni, ha másért nem, hát a szerelemért. Csak befelé mosolyog a szentimentális érzés miatt.
Mikor magukra maradnak és hellyel kínálja a lányt maga mellett. Érzi a másikban a távolságtartást, ezért aztán nem erőlködik, nem akaszkodik rá. Bal térdét felhúzza, hogy bal alkarját térdén támaszthassa meg, jobbjával letámaszkodik maga mögött, egész felsőtestével a leány felé fordul.
Kérdez a gyerekkoráról, arról, hogy vannak-e emlékei azokról az időkről, mikor még északon élt a barbárok között. Próbálja felidézni az anyjának arcát, mert a neve ismerős, a nagyapját tudja, hogy ki volt, orknyalonc. Arról száz százalékig meg van győződve, hogy Kagan csak a csinos arcot látta, semmi mást.
Megtudakolja, hogy megvan-e a lányban a mágiához való szikra, meg azt is, hogy mely istenség tanait érzi magához a legközelebb? Hogy ismer-e olyan mágust, aki Eeyr mágiájából merít? Egy ilyen mágusra ugyanis okvetlenül szükség lesz a terveit illetően. A Hubiról való őszinte véleményét kérdezi és elmondja cserébe a sajátját is a kancellárról.
A beszélgetés felénél már rokonszenvezik a lánnyal és teljesen megérti az érzéseit a Vashegy trónjával kapcsolatban, végül is egy olyan terhet kapott a nyakába, amire egyáltalán nem volt felkészítve, sőt a szavaiból azt veszi ki, hogy a gazdag, városi családja arra sem készítette fel, hogy van világ a város előkelő negyedén kívül is. Letargikus személyiség, már-már szomorú ránézni. Ugyanakkor a sziritáni fiaskót leszámítva, a Vashegy még mindig áll, szóval az előzmények ellenére is megugrotta a lécet, Kagan valóban jól választott, de félő, hogy felőrli. Márpedig Lea nem veheti le a terhet a válláról, vagy legalábbis nem az összeset, de talán megkönnyítheti neki, mellette állva segíthet is neki és a thargoknak is abban, hogy elfogadják. Azt mindenesetre le kell szögeznie, hogy a majdani férje soha nem ülhet a Vashegy trónjára - és nemcsak azért, mert cseppet sem bízik a wegtoreniben, de azért sem, mert azt a thargok gyomra végképp nem venné be -, de a születendő gyerekeiknek erre minden esélyük megvan. Persze azok kezeit nem engedhetik majd el úgy, ahogyan Kagan szemlátomást elengedte ennek a leánynak a kezét.
A válaszokért cserébe ő is válaszokkal szolgál, elmeséli azt a napot, mikor Kagan fellázadt, hogy a húgát védje. Tudja, hogy Kagan nehéz természetű volt, de azt is tudja, hogy mennyire szerette Isuriit és a népüket, hogy nem félt a saját vérét hullatni értük, hogy őt sem készítették fel arra, hogy törzsfő legyen, hiszen többedik fiúgyermek volt. Azon a napon dőlt el végzetük. Beszél a thargok babonáiról és valami hirtelen ötlettől vezérelve Szertartás mibenlétébe is beavatja és abba is, hogy Kagan és ő milyen jól szórakoztak ilyenkor, bár a lány aligha kíváncsi a részletekre.
Meg akarta ugyan kérdezni, hogy kitervelte-e apja megölését és a Thargodrym fattyúnak milyen szerepe volt ebben, de hamar belátja, hogy nem egy apagyilkos jellem, így ez a kérdés elmarad. A Thargodrym fattyú - aki Joryk fia valószínűleg - hollétét sem firtatja, a lényeg, hogy nem a Vashegy levegőjét rontja.
Kagan új feleségének kérdésére csak legyint, évekig könyörgött neki, hogy vegyen maga mellé termékeny asszonyt, de lám az ő halála kellett ahhoz, hogy ezt megtegye. Az új asszony létezése cseppet sem zavarja, bár azelőtt mindig úgy gondolta, hogy zavarná a dolog, akkor is, ha ő biztatta Kagant.
Különben meg, Kagan már csak múlt, akkor is ha a szobra - vagyis Kagan maga - ott áll a pitypangos kert közepén. A jövőbe kell tekinteni, ehhez pedig szükség van arra, hogy a Vashegyen béke legyen, másrészt pedig eeyrista mágusok kellenek a vérúr ellen, harmadrészt pedig sietni kell, hisz ki tudja, hogy mennyi ideje van? A feltámadása és a vérúr közötti összefüggést elhallgatja a lány elől, a teljes igazságot csak Laor tudja, de féligazságokat ő is közölhet. A leány Kagan vére, de mivel csak most ismerte meg, ezért hiába a rokonszenv, a teljes bizalmával nem tüntetheti ki, valószínűleg amaz sem osztott meg vele mindent. Viszont elmondja neki, hogy egyáltalán nem az a megátalkodott némber, mint amit pletykálnak róla, abban is őszinte, hogy az első pillanatban gyűlölte a létezésének gondolatát is, de gyűlölete akkor párolgott el, mikor meglátta és belehasított az, hogy mennyire hasonlít Kaganra, akit minden hibájával együtt mélyen szeretett és nagyon hiányzik neki, noha ő még csak pár napja tudja, hogy elvesztette. A Laorhoz fűződő érzelmeiről csak szőrmentén beszél, mivel Laor nagyon is élő - szerencsére - így ezek csak kettejükre tartoznak, de ugye a Vashegyen az elsőszámú nyílt titok a viszonyuk, nem is akarja tagadni.
Szeretné, ha kialakulna közöttük egyfajta bizalmi viszony, mégis a mostohalánya, de nem akar erőltetni semmit, megtapasztalta már, hogy dacos fajta - apja lánya -, szóval nagyon kontraproduktív lenne vele szemben, ha bármit is erőltetni akarna.*
9917. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-02 18:44:46
Üzenet elküldve: 2022-05-02 18:44:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Valahogy nem tölti el örömmel, hogy a hatujjú boszorkány a jelek szerint megjegyezte a nevét. Yeza hiába szeret fürdőzni a figyelemben, azért vannak kivételek is. Szóval most jó kislány lesz és teljes terjedelmében kihasználja a Báró árnyékát.
A dolgok alakulása elhagyni látszik e találkozó komolyabb zúgóit és csendesebb, bár még mindig örvényekkel teli mederbe lép. Egyenesen olyan fennkölt dolgok kerülnek elő, mint a családba való befogadás. A tharg hagyomány szerinti ceremónia is kedvező fogadtatást kap. Még jó hogy nem rúgta bokán Caldorcort! Yezának be kell látnia, hogy semmit se tud ezekről a vashegyiekről. Néhány közszájon forgó szóbeszédet leszámítva. A saját feltételezéseire jobb lesz egyelőre még nem támaszkodni. Bízhatna a Báróban, elvégre jobban ismeri ezeket a népeket, de Yeza mindig inkább a saját feje után ment. Az egyetlen, akiben vala megbízott, az saját maga (és ez nem mindig volt a legjobb üzlet). Sosem támaszkodott másra, mert úgy érezte, nem engedheti meg magának. Hiába élezi a karmát rajta az irigység, amikor a két párocskát nézi, ő valószínűleg képtelen lenne ilyesmire. A bizalom ijesztő és ingoványos terep a számára.
Leandana Thargodar szavai egyértelműen jelzik, hogy itt az ideje a távozásnak. Négyszemközt óhajt tárgyalni az Úrnővel. Az egy kicsit meglepi, hogy az ágyas-pribéket külön az ő nyakába varrja. Ahogy elnézi, a Kancellárt nem kevésbé. Yeza azért figyeli Caldorcor arcát, mielőtt mozdulna. Nem biztos benne, hogy a Báró kettesben akarná hagyni a két nőt. A jelek viszont azt mutatják, hogy a továbbiakat jegyesére bízza, s valószínűleg már az üzlet részleteit latolgatja a fejében. Egy kicsit úgy érzi most magát, mint egy piacon felejtett kisgyerek. Érdekli ez a Laor, szó se róla, de feszélyezi ez a hely. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint vakon tapogatózik a thargok kapcsán.
Így nem is nehéz hitelesnek mutatni azt a kis kétségbeesett pillantást, amit a Kancellár Úr Őkegyelme felé rebbent (hogy kellően érezze fontosságát), mikor Laor magával invitálja. Mi tagadás, a hűvösen morcos kezdet máris gombócot tett a gyomrába, de szerencsére egy pillanattal később jóval nyájasabbra vált a féri modora. Nem mintha annyira számítana.*
- Őszintén? *kérdez vissza.* - Egy forró fürdőhöz és egy öblös pohár jó wegtoreni rumhoz. *Végigsimít a ruháján és nagy levegőt vesz, mint amikor a kocsma előtti friss fuvallatba kortyolva megnyugszik az ember, hogy a hányinger csak vaklárma volt.* - De már annak is nagyon örülnék, ha ma már nem célozgatna senki arra a bizonyos Gödörre. *Minél távolabb érnek Leandanától, Yeza annál felszabadultabban kezd bele újból a nézelődésbe.* - Az asszonyod... *csacsog közben* - nagyon ijesztő tud lenni. Minden tharg ilyen? Mármint... *nyújtogatja a nyakát, hátha lát még néhány helyit. De azért végig szorosan Laor mellett marad.* - Alig tudok valamit az itteniekről.
*Yeza akkurátusan végigkérdezget mindent. Minden épületet, nagyobb teret, minden említésre méltó dolgot, ha csak nem tűnik úgy neki, hogy Laornak nagyon derogál az idegenvezetés. Amikor kérdez, kissé csapong a lelkes és őszinte érdeklődéstől; viszont amikor válaszolnak (ha válaszolnak), figyel minden szóra. Az épületek után szinte észrevétlenül köt át a tharg esküvő hagyományaira, aztán Leandanára és az egykori Hadúrra. A kapcsolatukra, hogy volt-e gyermekük, hogy Laornak van-e, szeretne-e... Mindezt olyan megjegyzésekkel habarcsolja össze, csak hogy ne legyen túl visszatetsző a sok kérdés, mint hogy sose fogja megszokni az itteni időjárást és hogy bezzeg Wegtorenben ilyenkor inkább már árnyékot keres az ember délidőben. Megemlíti a számára túl merev és gáncsoskodó törvényeket is és Arthenior már-már nyomasztó méreteit és hogy ehhez képest furcsamód nincs egy valamirevaló bordély se.*
*Valahogy nem tölti el örömmel, hogy a hatujjú boszorkány a jelek szerint megjegyezte a nevét. Yeza hiába szeret fürdőzni a figyelemben, azért vannak kivételek is. Szóval most jó kislány lesz és teljes terjedelmében kihasználja a Báró árnyékát.
A dolgok alakulása elhagyni látszik e találkozó komolyabb zúgóit és csendesebb, bár még mindig örvényekkel teli mederbe lép. Egyenesen olyan fennkölt dolgok kerülnek elő, mint a családba való befogadás. A tharg hagyomány szerinti ceremónia is kedvező fogadtatást kap. Még jó hogy nem rúgta bokán Caldorcort! Yezának be kell látnia, hogy semmit se tud ezekről a vashegyiekről. Néhány közszájon forgó szóbeszédet leszámítva. A saját feltételezéseire jobb lesz egyelőre még nem támaszkodni. Bízhatna a Báróban, elvégre jobban ismeri ezeket a népeket, de Yeza mindig inkább a saját feje után ment. Az egyetlen, akiben vala megbízott, az saját maga (és ez nem mindig volt a legjobb üzlet). Sosem támaszkodott másra, mert úgy érezte, nem engedheti meg magának. Hiába élezi a karmát rajta az irigység, amikor a két párocskát nézi, ő valószínűleg képtelen lenne ilyesmire. A bizalom ijesztő és ingoványos terep a számára.
Leandana Thargodar szavai egyértelműen jelzik, hogy itt az ideje a távozásnak. Négyszemközt óhajt tárgyalni az Úrnővel. Az egy kicsit meglepi, hogy az ágyas-pribéket külön az ő nyakába varrja. Ahogy elnézi, a Kancellárt nem kevésbé. Yeza azért figyeli Caldorcor arcát, mielőtt mozdulna. Nem biztos benne, hogy a Báró kettesben akarná hagyni a két nőt. A jelek viszont azt mutatják, hogy a továbbiakat jegyesére bízza, s valószínűleg már az üzlet részleteit latolgatja a fejében. Egy kicsit úgy érzi most magát, mint egy piacon felejtett kisgyerek. Érdekli ez a Laor, szó se róla, de feszélyezi ez a hely. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint vakon tapogatózik a thargok kapcsán.
Így nem is nehéz hitelesnek mutatni azt a kis kétségbeesett pillantást, amit a Kancellár Úr Őkegyelme felé rebbent (hogy kellően érezze fontosságát), mikor Laor magával invitálja. Mi tagadás, a hűvösen morcos kezdet máris gombócot tett a gyomrába, de szerencsére egy pillanattal később jóval nyájasabbra vált a féri modora. Nem mintha annyira számítana.*
- Őszintén? *kérdez vissza.* - Egy forró fürdőhöz és egy öblös pohár jó wegtoreni rumhoz. *Végigsimít a ruháján és nagy levegőt vesz, mint amikor a kocsma előtti friss fuvallatba kortyolva megnyugszik az ember, hogy a hányinger csak vaklárma volt.* - De már annak is nagyon örülnék, ha ma már nem célozgatna senki arra a bizonyos Gödörre. *Minél távolabb érnek Leandanától, Yeza annál felszabadultabban kezd bele újból a nézelődésbe.* - Az asszonyod... *csacsog közben* - nagyon ijesztő tud lenni. Minden tharg ilyen? Mármint... *nyújtogatja a nyakát, hátha lát még néhány helyit. De azért végig szorosan Laor mellett marad.* - Alig tudok valamit az itteniekről.
*Yeza akkurátusan végigkérdezget mindent. Minden épületet, nagyobb teret, minden említésre méltó dolgot, ha csak nem tűnik úgy neki, hogy Laornak nagyon derogál az idegenvezetés. Amikor kérdez, kissé csapong a lelkes és őszinte érdeklődéstől; viszont amikor válaszolnak (ha válaszolnak), figyel minden szóra. Az épületek után szinte észrevétlenül köt át a tharg esküvő hagyományaira, aztán Leandanára és az egykori Hadúrra. A kapcsolatukra, hogy volt-e gyermekük, hogy Laornak van-e, szeretne-e... Mindezt olyan megjegyzésekkel habarcsolja össze, csak hogy ne legyen túl visszatetsző a sok kérdés, mint hogy sose fogja megszokni az itteni időjárást és hogy bezzeg Wegtorenben ilyenkor inkább már árnyékot keres az ember délidőben. Megemlíti a számára túl merev és gáncsoskodó törvényeket is és Arthenior már-már nyomasztó méreteit és hogy ehhez képest furcsamód nincs egy valamirevaló bordély se.*
9916. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-02 15:52:32
Üzenet elküldve: 2022-05-02 15:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Nagyon nincs ínyére, hogy méregetik, amúgy sem szeret a figyelem középpontjában lenni - de még a középpont közelében sem -, de ez a helyzet lassan átlépi az ingerküszöbét. Persze tisztában vele, hogy semmi értelme nem lenne annak, ha ordibálni kezdene, vagy kikérné magának azt, hogy úgy beszélnek róla, mintha jelen sem lenne. Amúgy sem szokott ordibálni, meg hát nem is lenne igazán komolyan vehető, csak annyira, mint egy begőzölt öleb. Ha kicsit magasabb lenne, meg mélyebb, recsegősebb hangú, akkor tán nem tűnne hisztinek minden, ami felindult állapotában elhagyja a száját. Meg kéne próbálkoznia azzal, hogy szakállat növeszt, végül is Kagannak is az segített, hogy ne fogja mindenki a hasát a nevetéstől, mikor ránéz a lányos arcára.
Cha'yssra sandít, ahogy a nő megdicséri. Megdicséri? Pillantása átsiklik Laorra. Most akkor jól válaszolt és ezzel le is tudják az anyagiakat, vagy nemsokára hozzák a nő legszebb vásár- és ünnepnapi mérlegét, hogy lemérhessék a súlyát, meg kialkudják, hogy hányszorosát is kell Cha'yssnak kifizetni, ha el akarja venni őt? Mivel azonban nem esik szó a továbbiakban mérlegről, sem semmiről ezért úgy tűnik, hogy nem cserél gazdát egy peták sem. Cha'yssnak ugyan nincsen ínyére a megjegyzés, de Aenaenek valahol azért jól esik, kicsit olyan, mintha Laor valóban kedvelné és törődne vele, és a szeretője nemcsak évődésből hangsúlyozná ezt többedjére. Szeretne ugyanolyan széles mosollyal visszanézni Cha'yssra, mint ahogyan a férfi néz rá, de a szája sarkának rándulásánál többre most nem futja tőle.
Kirajzolódik valami Pintybeli konfliktus is, ami minden bizonnyal azelőtt esett meg, hogy a nő hazatért a Vashegyre - ezt Aenaenél együgyűbbek is könnyedén megfejtenék. Ezen incidens ráadásul a kancellár jelenlétében történt meg, és Yeza is szerves része volt a történteknek. Nem pillant a vörös felé, de kicsit oldalra fordítja a fejét, ha macska lenne, akkor csak fülét kellene a hang irányába fordítani. Azt mindenesetre megállapítja magában, hogy a kancellár feltűnően előzékeny Yezával, ha Aenae nem ismerné a vashegyi pletykákat, akkor azt gondolhatná, hogy ez csupán amolyan kedvesség a vendéglátó részéről. Mivel azonban Aenae ismeri ezen pletykákat, ezért csak nehezen űzi el lelki szemei elől azt a képet, hogy mikor Habrertus lemászott Yezáról, akkor valami olyasmit mond neki, hogy: “Köszönöm, gyermekem, boldoggá tettél egy öregembert!” Kirázza a hideg a gondolatra, nagyjából pont akkor, mikor a szellemjáró a vállára teszi a kezét. Igazából Habrertus elképzelt hanghordozásától is ideglelést kap, az már csak a hab a tortán, hogy megint megérintik. Amúgy sem szereti, ha idegenek hozzáérnek, de ahogy Yezát sem rázta le magáról nem sokkal ezelőtt, úgy a nő kezét sem fogja. Az mindenesetre biztató, hogy a nő hajlandó elfelejteni az őt ért sérelmeket, ráadásul majdani családként hivatkozik magukra. Tulajdonképpen ezen rideg-ideglelős viselkedésével együtt is kedvesebb, mint Kagan bármikor. Kagantól gyengédséget pont akkor látott, mikor ezt a nőt rakták a máglyára, de azért akkor sem vitte túlzásba, bezzeg Laor… Tekintete újra a férfi arcára kúszik, neheztelnie kéne rá, hogy részt vett abban, hogy szétdobálták a holmiját és meggyalázták az ágyát, de rá mégsem tud haragudni.
Közben úgy tűnik, hogy audiencia lassan a végéhez közeledik és ezzel együtt lassan eljön az a pont is, hogy kettesben maradjanak. Újra Laorra pillant, mikor kiderül, hogy ő lesz Yeza kísérője, ezért amúgy Yeza hálás lehet, Laor egészen biztosan nem akar majd rámászni, ellentétben a kancellárral. Cha'yssnak meg ugye nem kell félnie Habrertustól, legalábbis attól nem, hogy rámászik, csak attól, hogy halálra untatja majd.
Búcsújuk rövidre sikerül, de Aenae nem is bánja, nagyon frusztálja így is, hogy többen vannak a helyiségben. Máskor karjait a férfi nyaka köré fonná és meglehet, hogy egyik talpa is elemelkedne a földről (illetve lábujjhegye, mert lábujjhegyre kell állnia ahhoz, hogy megcsókolhassa a férfit), de most minden ilyesmi elmarad, az egész gyors, a részéről kicsit kapkodó is.*
- Nálad találkozunk?
*Kérdi még a rövid csók után halkan, természetesen Cha'yss közeli birtokára gondol, szeretné azt mondani, hogy “otthon”, de nem mondja, hiszen az a ház neki nem otthona, legalábbis egyelőre nem. Felmerül a kérdés, hogy akkor most hol van az otthona? Mert a széttúrt szobába sem szívesen térne vissza, maximum annyi időre, hogy a legszükségesebbeket összekapkodja. Addig nem fordul a nő és a trónus felé, amíg magukra nem maradnak.
Meglepődik, hogy a másik nem a trónra telepszik, hanem a lépcsőre és hellyel kínálja maga mellett. Nyilván nem akar szorosan melléülni, de nagyon messze sem, hiszen maga mellett paskolja a lépcsőt. Kagantól biztos kartávolságon kívülre ült volna, de Kagan keze könnyedén eljárt, főleg akkor, ha nem az elvárásai szerint zajlott a beszélgetés. Mondjuk Aenae nem igazán tudja, hogy mik is a nő elvárásai.
Mindazonáltal azt elhatározza, hogy őszinte lesz, hazudni nem fog, de nyilván van olyan, mikor részigazságokkal megfeleljen a nő kérdéseire. Nem okoz neki gondot, hogy a gyerekkoráról meséljen, vagy arról a sokkról, mikor megtudta, hogy a férfi, aki szeretettel nevelte, nem is az apja. A szökése sem titok, ahogyan az sem, hogy Kagan kürtje, mint valami láthatatlan, de eltéphetetlen kötél, úgy vonzotta ide. A Kaganhoz való viszonyát nem elemezné hosszasan, pedig órákig tudna arról mesélni, hogy mennyire átverve érezte, mennyire naivnak és ostobának érezte önmagát, hogy hagyta, Kagan behúzza a csőbe, hogy csak a saját büszkesége volt az, ami előre vitte, hogy nem tudott volna tükörbe nézni, ha nem tartja meg a Kagannak tett ígéretét, hogy az “elárvult thargok úrnője lesz”. Kaganról és a kapcsolatukról nehéz indulat nélkül beszélnie, de azért próbál közönyösnek tűnni. Ha a másik kíváncsi rá, akkor sokkal szívesebben beszél Cha'yssról és arról, hogy a férfi megmentette az életét, hogy a hálán kívül gyengéd érzelmeket is táplál iránta. A sziritáni Nem beszél azonban a hasában növekvő gyerekről, ahogy arról sem, amelyiknek életet adott, majd úgy gondolta, hogy jobb helye lesz az egykori kedvesénél, mint nála - ebben töretlenül hisz, azóta sem tud a gyermekre gyengédséggel gondolni. Nirsről sem szívesen beszél, szégyelli, ahogy bánt vele, hogy felhasználta Kagan bosszantására és csak későn látta be, hogy Kagan fikarcnyit sem törődik azzal, hogy ő mit csinál. Arról is beszélne, hogy mennyire gyűlöli azt a helyzetet, amiben van, mennyire csapdában érzi magát kezdettől és mennyire utálja minden percét, különösen a sziritáni mészárlás óta, amióta alig alszik és még annyi kedve sincs a hétköznapokhoz, mint előtte volt. Nem hallgatja el azt sem, hogy időnként úgy érzi, hogy Waldrannak igaza volt azzal kapcsolatban, hogy az üveg fenekén át vizsgálva mennyivel szebb a világ, meg arról, hogy az ördögvigyoros pipa mennyire ki tudja kapcsolni, hogy kiket lát olyankor.
Ha a nő lehetőséget ad, akkor neki is lennének kérdései. A régi időkről, mikor még nem itt éltek, hogy hogyan volt képes elviselni Kagan személyiségét, hogy nem érezte-e azt, hogy összeroppan a felelősség súlya alatt? Azt már csak reménykedve kérdi, hogy ugye visszaveszi-e a trónját? Illetve kitérne Effyre is, hogy ne akarja bántani barátnőjét, hiszen Effy ugyanúgy Kagan csapdájába esett, mint Aenae.*
*Nagyon nincs ínyére, hogy méregetik, amúgy sem szeret a figyelem középpontjában lenni - de még a középpont közelében sem -, de ez a helyzet lassan átlépi az ingerküszöbét. Persze tisztában vele, hogy semmi értelme nem lenne annak, ha ordibálni kezdene, vagy kikérné magának azt, hogy úgy beszélnek róla, mintha jelen sem lenne. Amúgy sem szokott ordibálni, meg hát nem is lenne igazán komolyan vehető, csak annyira, mint egy begőzölt öleb. Ha kicsit magasabb lenne, meg mélyebb, recsegősebb hangú, akkor tán nem tűnne hisztinek minden, ami felindult állapotában elhagyja a száját. Meg kéne próbálkoznia azzal, hogy szakállat növeszt, végül is Kagannak is az segített, hogy ne fogja mindenki a hasát a nevetéstől, mikor ránéz a lányos arcára.
Cha'yssra sandít, ahogy a nő megdicséri. Megdicséri? Pillantása átsiklik Laorra. Most akkor jól válaszolt és ezzel le is tudják az anyagiakat, vagy nemsokára hozzák a nő legszebb vásár- és ünnepnapi mérlegét, hogy lemérhessék a súlyát, meg kialkudják, hogy hányszorosát is kell Cha'yssnak kifizetni, ha el akarja venni őt? Mivel azonban nem esik szó a továbbiakban mérlegről, sem semmiről ezért úgy tűnik, hogy nem cserél gazdát egy peták sem. Cha'yssnak ugyan nincsen ínyére a megjegyzés, de Aenaenek valahol azért jól esik, kicsit olyan, mintha Laor valóban kedvelné és törődne vele, és a szeretője nemcsak évődésből hangsúlyozná ezt többedjére. Szeretne ugyanolyan széles mosollyal visszanézni Cha'yssra, mint ahogyan a férfi néz rá, de a szája sarkának rándulásánál többre most nem futja tőle.
Kirajzolódik valami Pintybeli konfliktus is, ami minden bizonnyal azelőtt esett meg, hogy a nő hazatért a Vashegyre - ezt Aenaenél együgyűbbek is könnyedén megfejtenék. Ezen incidens ráadásul a kancellár jelenlétében történt meg, és Yeza is szerves része volt a történteknek. Nem pillant a vörös felé, de kicsit oldalra fordítja a fejét, ha macska lenne, akkor csak fülét kellene a hang irányába fordítani. Azt mindenesetre megállapítja magában, hogy a kancellár feltűnően előzékeny Yezával, ha Aenae nem ismerné a vashegyi pletykákat, akkor azt gondolhatná, hogy ez csupán amolyan kedvesség a vendéglátó részéről. Mivel azonban Aenae ismeri ezen pletykákat, ezért csak nehezen űzi el lelki szemei elől azt a képet, hogy mikor Habrertus lemászott Yezáról, akkor valami olyasmit mond neki, hogy: “Köszönöm, gyermekem, boldoggá tettél egy öregembert!” Kirázza a hideg a gondolatra, nagyjából pont akkor, mikor a szellemjáró a vállára teszi a kezét. Igazából Habrertus elképzelt hanghordozásától is ideglelést kap, az már csak a hab a tortán, hogy megint megérintik. Amúgy sem szereti, ha idegenek hozzáérnek, de ahogy Yezát sem rázta le magáról nem sokkal ezelőtt, úgy a nő kezét sem fogja. Az mindenesetre biztató, hogy a nő hajlandó elfelejteni az őt ért sérelmeket, ráadásul majdani családként hivatkozik magukra. Tulajdonképpen ezen rideg-ideglelős viselkedésével együtt is kedvesebb, mint Kagan bármikor. Kagantól gyengédséget pont akkor látott, mikor ezt a nőt rakták a máglyára, de azért akkor sem vitte túlzásba, bezzeg Laor… Tekintete újra a férfi arcára kúszik, neheztelnie kéne rá, hogy részt vett abban, hogy szétdobálták a holmiját és meggyalázták az ágyát, de rá mégsem tud haragudni.
Közben úgy tűnik, hogy audiencia lassan a végéhez közeledik és ezzel együtt lassan eljön az a pont is, hogy kettesben maradjanak. Újra Laorra pillant, mikor kiderül, hogy ő lesz Yeza kísérője, ezért amúgy Yeza hálás lehet, Laor egészen biztosan nem akar majd rámászni, ellentétben a kancellárral. Cha'yssnak meg ugye nem kell félnie Habrertustól, legalábbis attól nem, hogy rámászik, csak attól, hogy halálra untatja majd.
Búcsújuk rövidre sikerül, de Aenae nem is bánja, nagyon frusztálja így is, hogy többen vannak a helyiségben. Máskor karjait a férfi nyaka köré fonná és meglehet, hogy egyik talpa is elemelkedne a földről (illetve lábujjhegye, mert lábujjhegyre kell állnia ahhoz, hogy megcsókolhassa a férfit), de most minden ilyesmi elmarad, az egész gyors, a részéről kicsit kapkodó is.*
- Nálad találkozunk?
*Kérdi még a rövid csók után halkan, természetesen Cha'yss közeli birtokára gondol, szeretné azt mondani, hogy “otthon”, de nem mondja, hiszen az a ház neki nem otthona, legalábbis egyelőre nem. Felmerül a kérdés, hogy akkor most hol van az otthona? Mert a széttúrt szobába sem szívesen térne vissza, maximum annyi időre, hogy a legszükségesebbeket összekapkodja. Addig nem fordul a nő és a trónus felé, amíg magukra nem maradnak.
Meglepődik, hogy a másik nem a trónra telepszik, hanem a lépcsőre és hellyel kínálja maga mellett. Nyilván nem akar szorosan melléülni, de nagyon messze sem, hiszen maga mellett paskolja a lépcsőt. Kagantól biztos kartávolságon kívülre ült volna, de Kagan keze könnyedén eljárt, főleg akkor, ha nem az elvárásai szerint zajlott a beszélgetés. Mondjuk Aenae nem igazán tudja, hogy mik is a nő elvárásai.
Mindazonáltal azt elhatározza, hogy őszinte lesz, hazudni nem fog, de nyilván van olyan, mikor részigazságokkal megfeleljen a nő kérdéseire. Nem okoz neki gondot, hogy a gyerekkoráról meséljen, vagy arról a sokkról, mikor megtudta, hogy a férfi, aki szeretettel nevelte, nem is az apja. A szökése sem titok, ahogyan az sem, hogy Kagan kürtje, mint valami láthatatlan, de eltéphetetlen kötél, úgy vonzotta ide. A Kaganhoz való viszonyát nem elemezné hosszasan, pedig órákig tudna arról mesélni, hogy mennyire átverve érezte, mennyire naivnak és ostobának érezte önmagát, hogy hagyta, Kagan behúzza a csőbe, hogy csak a saját büszkesége volt az, ami előre vitte, hogy nem tudott volna tükörbe nézni, ha nem tartja meg a Kagannak tett ígéretét, hogy az “elárvult thargok úrnője lesz”. Kaganról és a kapcsolatukról nehéz indulat nélkül beszélnie, de azért próbál közönyösnek tűnni. Ha a másik kíváncsi rá, akkor sokkal szívesebben beszél Cha'yssról és arról, hogy a férfi megmentette az életét, hogy a hálán kívül gyengéd érzelmeket is táplál iránta. A sziritáni Nem beszél azonban a hasában növekvő gyerekről, ahogy arról sem, amelyiknek életet adott, majd úgy gondolta, hogy jobb helye lesz az egykori kedvesénél, mint nála - ebben töretlenül hisz, azóta sem tud a gyermekre gyengédséggel gondolni. Nirsről sem szívesen beszél, szégyelli, ahogy bánt vele, hogy felhasználta Kagan bosszantására és csak későn látta be, hogy Kagan fikarcnyit sem törődik azzal, hogy ő mit csinál. Arról is beszélne, hogy mennyire gyűlöli azt a helyzetet, amiben van, mennyire csapdában érzi magát kezdettől és mennyire utálja minden percét, különösen a sziritáni mészárlás óta, amióta alig alszik és még annyi kedve sincs a hétköznapokhoz, mint előtte volt. Nem hallgatja el azt sem, hogy időnként úgy érzi, hogy Waldrannak igaza volt azzal kapcsolatban, hogy az üveg fenekén át vizsgálva mennyivel szebb a világ, meg arról, hogy az ördögvigyoros pipa mennyire ki tudja kapcsolni, hogy kiket lát olyankor.
Ha a nő lehetőséget ad, akkor neki is lennének kérdései. A régi időkről, mikor még nem itt éltek, hogy hogyan volt képes elviselni Kagan személyiségét, hogy nem érezte-e azt, hogy összeroppan a felelősség súlya alatt? Azt már csak reménykedve kérdi, hogy ugye visszaveszi-e a trónját? Illetve kitérne Effyre is, hogy ne akarja bántani barátnőjét, hiszen Effy ugyanúgy Kagan csapdájába esett, mint Aenae.*
9915. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-05-02 12:23:14
Üzenet elküldve: 2022-05-02 12:23:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Amikor Leandana Aenaehez beszél, csak hallgat és figyel, figyel a kérdésre és a szavakra, figyel a válaszra. Igyekszik a mondatok mögé látni, keresni a megbújó jelentést, a sorok között rejtőző igazságot. Nagy gyakorlata van az ilyesmiben, bár máskor sokkal több információ áll a rendelkezésére, amelyekből szemezgethet, hogy átlássa az átláthatatlant.
Amikor a tharg fő közelebb lép a lányhoz, érzi a kezén a szorítást, ami nem lehet olyan erős, hogy feljajduljon, de érzi benne a bizonytalanságot, a zavart és hogy segítsen kicsit, bátorítón, de gyengéden viszonozza a szorítást. ~ Tarts ki, szerelmem. ~ Üzenné gondolatban. Érzi magán Aenae pillantását, maga is felé fordítja a fejét és elmosolyodik. De nem örül, amikor Leandana a lány arca felé nyúl. Már várja, mikor kapja el a fejét Aenae, de amikor mégsem teszi, büszkeség járja át. Lám, milyen erős és magabiztos nő lett abból a lányból, akit annak idején megismert.
A megkedveltetésre is szívesen felhorkanna, mert miféle rossz tréfa ez, mintha bárkinek is kötelezően kedvelnie kellene bárkit is. Ám nem teszi és Aenae válaszol, innentől neki nincs beleszólása. Tudja jól, mennyire nem szívleli a lány, ha megmondják neki, mit tegyen vagy mit ne tegyen.
A válasza után, amit Leandana kapott és amelyben kimondja, nem kér semmit azért, hogy elvegye, érezhetően megérti Aenaet, a karjára simuló kézre széles, őszinte mosoly a válasz, ahogy sárga pillantása a topázt keresi.
Az esküvőt nem kívánja üzleti alapokra helyezni, mindig szerette elválasztani az üzletet az érzelmektől és most ez is következik. A nagyasszony szavai szerint a tárgyalást majd Habrertus-szal kell megejtenie, aminek valahol örül. A kancellárt már ismeri és nem szívesen üzletelne egy olyan nővel, akinek nem kenyere az üzlet.
Aenae sem ellenkezik az ellen, hogy Leandana az Ősök hite szerint is összeboronálja őket, amellyel az igricnek feltett szándéka, hogy a régi hitet követő thargok elfogadják végre Aenaet és ezzel az nászukat is.
Yeza, bár néma szemlélődő, mégis osztanak neki egy aprócska, ámde fontos szerepet a kihallgatás alatt. Mint a Kalmárban történt események egy szemtanúja, pár sort maga is kénytelen szólni, amikor Habrertus bevonja. Rövid mondata után aztán a vörös újra visszatérhet a háttérbe, hogy hallgatag biodíszlete legyen az audienciának.
Válaszára a nagyasszonytól is kap egyet, amolyan fenyegetésfélét. Laort is megemlíti Leandana, amire a sárga pillantás a trón mellett állóra siklik. Szívesen hagyná, hogy pillantásába kiüljön az, amit valójában érez, de a farokméregetésnek most nincs ideje, sem helye, így csak hasonló barátságos mosollyal felel a férfinek.*
- Nem az volt a célom, hogy elégedettségek keltsek másokban. Azt mondtam el, amit érzek. *Fordul vissza tekintete a nagyasszonyra. Csak kibújik belőle a wegtoreni, de nem hagyhatja, hogy ilyen módon gúnyolódjanak vele. Szereti Aenaet, őszintén el kívánja venni és nagyon nem esik jól neki, hogy ezt a jelenlévők kezelik. Yeza sem kerül a Gödörbe és nem a kancellár nyájas szavai miatt, de azért csak odaszúr még egyet a Kalmárban történtek miatt.*
- Mélyen sajnálom azt, ami megesett a fogadómban, az embereim rossz döntéseket hoztak. Zavaros idők járnak. *Válaszolja. Ha ő maga tért volna vissza a halálból és a Vashegy kapujába sétál be, talán azonnal kardélre hányják, Leandana örülhet, hogy a Kalmárba tért be és nem máshova, ahol még ilyen "kedvesen" sem fogadták volna. Most nem állna itt előttük. De úgy tűnik, ez eszébe sem jut.*
- Köszönöm, úrnő, remélem, lesz lehetőségem kiküszöbölni a csorbát. *Hajtja meg magát Leandana felé.
Valóban nincs sejtése sem, milyen lehet az Ősök hite szerinti esküvő, de valami barbáros dologra gondol. Tűz körül urgabugráló félmeztelen nők, egy lefejezett kecske, amelynek a vérével összemázolják magukat és hasonló sztereotípiák kergetik egymást a fejében. De reméli, hogy ennél valamivel visszafogottabb lesz a ceremónia.*
- Ahogy kívánod. *Újabb tiszteletteljes meghajlás, amikor a kancellárra bízzák a tárgyalást. Leandana arról is rendelkezik, hogy Yeza merre legyen, amikor Habrertus-szal tárgyal, amit némileg sajnál, mert a vörös össze tudta volna zavarni annyira az vén kecskeszakállút, hogy jobb feltételeket harcoljon ki magának.
Amikor az audiencia véget ér, Laor Yeza felé indul, hogy a nagyasszony szava szerint "szórakoztassa" míg ő a kancellárral tárgyal. Habrertus minden bizonnyal mélységesen sajnálja majd ezt.*
- Csak utánad, barátom. *Válaszol a kecskeszakállúnak az invitálásra, ám mielőtt még elindulna, Aenae felé fordul, hogy mindkét kezét megfoghassa. Szeretne valami okosat mondani, hogy szereti és büszke rá, de ebben a helyzetben minden olyan sutának, olyan feleslegesnek tűnik. Így csak gyengéd, visszafogott csókkal búcsúzik a lánytól, mielőtt az Leandanával indulna, hogy "megkedveltesse" magát. Úgy érzi, az egész beszélgetés sikeres volt, hogy nem történt tragédia és nem fenyegeti őket veszély a Vashegyen. Apró győzelem ez, ami talán ad nekik pár nap nyugalmat, mielőtt valami újra bekavar.*
- El kell mondjam, mennyire boldog vagyok, hogy mind te, mind a nagyasszony igent mondott a ceremóniára. *Fordul Habrertus felé immáron barátságos mosollyal, önfeledten, hogy a kancellária felé indulhassanak az üzleti tárgyalásra.*
*Amikor Leandana Aenaehez beszél, csak hallgat és figyel, figyel a kérdésre és a szavakra, figyel a válaszra. Igyekszik a mondatok mögé látni, keresni a megbújó jelentést, a sorok között rejtőző igazságot. Nagy gyakorlata van az ilyesmiben, bár máskor sokkal több információ áll a rendelkezésére, amelyekből szemezgethet, hogy átlássa az átláthatatlant.
Amikor a tharg fő közelebb lép a lányhoz, érzi a kezén a szorítást, ami nem lehet olyan erős, hogy feljajduljon, de érzi benne a bizonytalanságot, a zavart és hogy segítsen kicsit, bátorítón, de gyengéden viszonozza a szorítást. ~ Tarts ki, szerelmem. ~ Üzenné gondolatban. Érzi magán Aenae pillantását, maga is felé fordítja a fejét és elmosolyodik. De nem örül, amikor Leandana a lány arca felé nyúl. Már várja, mikor kapja el a fejét Aenae, de amikor mégsem teszi, büszkeség járja át. Lám, milyen erős és magabiztos nő lett abból a lányból, akit annak idején megismert.
A megkedveltetésre is szívesen felhorkanna, mert miféle rossz tréfa ez, mintha bárkinek is kötelezően kedvelnie kellene bárkit is. Ám nem teszi és Aenae válaszol, innentől neki nincs beleszólása. Tudja jól, mennyire nem szívleli a lány, ha megmondják neki, mit tegyen vagy mit ne tegyen.
A válasza után, amit Leandana kapott és amelyben kimondja, nem kér semmit azért, hogy elvegye, érezhetően megérti Aenaet, a karjára simuló kézre széles, őszinte mosoly a válasz, ahogy sárga pillantása a topázt keresi.
Az esküvőt nem kívánja üzleti alapokra helyezni, mindig szerette elválasztani az üzletet az érzelmektől és most ez is következik. A nagyasszony szavai szerint a tárgyalást majd Habrertus-szal kell megejtenie, aminek valahol örül. A kancellárt már ismeri és nem szívesen üzletelne egy olyan nővel, akinek nem kenyere az üzlet.
Aenae sem ellenkezik az ellen, hogy Leandana az Ősök hite szerint is összeboronálja őket, amellyel az igricnek feltett szándéka, hogy a régi hitet követő thargok elfogadják végre Aenaet és ezzel az nászukat is.
Yeza, bár néma szemlélődő, mégis osztanak neki egy aprócska, ámde fontos szerepet a kihallgatás alatt. Mint a Kalmárban történt események egy szemtanúja, pár sort maga is kénytelen szólni, amikor Habrertus bevonja. Rövid mondata után aztán a vörös újra visszatérhet a háttérbe, hogy hallgatag biodíszlete legyen az audienciának.
Válaszára a nagyasszonytól is kap egyet, amolyan fenyegetésfélét. Laort is megemlíti Leandana, amire a sárga pillantás a trón mellett állóra siklik. Szívesen hagyná, hogy pillantásába kiüljön az, amit valójában érez, de a farokméregetésnek most nincs ideje, sem helye, így csak hasonló barátságos mosollyal felel a férfinek.*
- Nem az volt a célom, hogy elégedettségek keltsek másokban. Azt mondtam el, amit érzek. *Fordul vissza tekintete a nagyasszonyra. Csak kibújik belőle a wegtoreni, de nem hagyhatja, hogy ilyen módon gúnyolódjanak vele. Szereti Aenaet, őszintén el kívánja venni és nagyon nem esik jól neki, hogy ezt a jelenlévők kezelik. Yeza sem kerül a Gödörbe és nem a kancellár nyájas szavai miatt, de azért csak odaszúr még egyet a Kalmárban történtek miatt.*
- Mélyen sajnálom azt, ami megesett a fogadómban, az embereim rossz döntéseket hoztak. Zavaros idők járnak. *Válaszolja. Ha ő maga tért volna vissza a halálból és a Vashegy kapujába sétál be, talán azonnal kardélre hányják, Leandana örülhet, hogy a Kalmárba tért be és nem máshova, ahol még ilyen "kedvesen" sem fogadták volna. Most nem állna itt előttük. De úgy tűnik, ez eszébe sem jut.*
- Köszönöm, úrnő, remélem, lesz lehetőségem kiküszöbölni a csorbát. *Hajtja meg magát Leandana felé.
Valóban nincs sejtése sem, milyen lehet az Ősök hite szerinti esküvő, de valami barbáros dologra gondol. Tűz körül urgabugráló félmeztelen nők, egy lefejezett kecske, amelynek a vérével összemázolják magukat és hasonló sztereotípiák kergetik egymást a fejében. De reméli, hogy ennél valamivel visszafogottabb lesz a ceremónia.*
- Ahogy kívánod. *Újabb tiszteletteljes meghajlás, amikor a kancellárra bízzák a tárgyalást. Leandana arról is rendelkezik, hogy Yeza merre legyen, amikor Habrertus-szal tárgyal, amit némileg sajnál, mert a vörös össze tudta volna zavarni annyira az vén kecskeszakállút, hogy jobb feltételeket harcoljon ki magának.
Amikor az audiencia véget ér, Laor Yeza felé indul, hogy a nagyasszony szava szerint "szórakoztassa" míg ő a kancellárral tárgyal. Habrertus minden bizonnyal mélységesen sajnálja majd ezt.*
- Csak utánad, barátom. *Válaszol a kecskeszakállúnak az invitálásra, ám mielőtt még elindulna, Aenae felé fordul, hogy mindkét kezét megfoghassa. Szeretne valami okosat mondani, hogy szereti és büszke rá, de ebben a helyzetben minden olyan sutának, olyan feleslegesnek tűnik. Így csak gyengéd, visszafogott csókkal búcsúzik a lánytól, mielőtt az Leandanával indulna, hogy "megkedveltesse" magát. Úgy érzi, az egész beszélgetés sikeres volt, hogy nem történt tragédia és nem fenyegeti őket veszély a Vashegyen. Apró győzelem ez, ami talán ad nekik pár nap nyugalmat, mielőtt valami újra bekavar.*
- El kell mondjam, mennyire boldog vagyok, hogy mind te, mind a nagyasszony igent mondott a ceremóniára. *Fordul Habrertus felé immáron barátságos mosollyal, önfeledten, hogy a kancellária felé indulhassanak az üzleti tárgyalásra.*
9914. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-24 11:10:14
Üzenet elküldve: 2022-04-24 11:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Megnyugtató, hogy Lea nem óhajtja beutalni Yezát a Gödörbe. Ott meglepően hamar elvesztené hamvas báját, amit a jó kancellár igen fájlalna. Most természetesen úgy mosolyog Yezára, mintha ennek elmaradása egyedül az ő érdeme lenne. Nem árt ha a lány tudja, hogy kinek tartozik soha el nem múlható hálával. Ami a bárót illeti, róla már tudja, hogy komolyan veendő ember. Most például igen hihetően adja elő, hogy szándékai tisztességesek, semmiféle hátsó szándék nem mozgatja és házasodni érzelmektől fűtve akar. Annyira, hogy ennek még Hubi is kész lenne hitelt adni, ha nem lenne - mondhatni hivatalból - gyanakvó. Arra gondol, hogy jelen helyzetben csak felesleges fejtörést és gondot okoz a báró terveinek boncolgatása. Abban bízik, hogy kellő időben fényt deríthet ezekre. Addig inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy a némileg váratlan fejleményekből ő maga milyen hasznot tud húzni? Sőt, egyelőre azzal sem. Inkább a társalgásra kellene koncentrálni. Yeza ugyanis épp visszafelesel neki. Ez természetesen skandalum, pláne mert mások előtt teszi, de a tűzrőlpattant wegtoreni esetében még ezt is izgalmasnak találja. Kicsit rajta is felejti a pillantását és akkor eszmél, amikor a báró üzletről tesz említést. A jó kancellár nagy tisztelője a nőknek, ami egyes rossz nyelvek szerint a női hátsók imádatában nyilvánul meg, de ez csak részben igaz. Hubi a szépen csengő aranyaknak még nagyobb tisztelője, így most a báró felkelti az érdeklődését. Lea megjegyzésére, hogy vendégüknek ezt vele kell letárgyalnia, meghajol a nagyasszony felé. Szinte még hálát is érez. Azon ritka alkalmak egyikének érzi ezt a pillanatot, amikor elismerik nélkülözhetetlenségét. Már látja maga előtt, ahogy hármasban ücsörögnek a hivatalában és miután megvitatták az üzleti kérdéseket, a báró szabadkozva vesz búcsút, hogy kedvese után nézzen, Hubi pedig Yezával ünnepelhesse meg a minden bizonnyal gyümölcsözőnek bizonyuló tárgyalásokat. Ebbe a szép képbe rondít bele az imént még okosan döntő Lea, aki Yezát Laor gondjaira bízza. Hubi egy röpke pillanatra ki is esik a szerepéből, fejét ide-oda kapkodja a göndör hajú méregkeverő és vágyai tárgya felé induló harcos között. Utóbbi hátára olyan pillantást vet, hogy ha azzal ölni lehetne, Laor itt helyben megtérne őseihez. Bár amilyen időket élünk és amilyen szerencséje Hubinak mostanában van, egy hatra rá feltámadna.*
- Igen... khm.
*Lea közben már Aenae-vel foglalkozik, Laor Yezával bájcseveg és Hubi fél szemmel azt figyeli, hogy bele is karol-e? Ez esetben talán mégis hátbaszúrja.*
- Talán parancsolj velem a hivatalomba fáradni, báró uram. *nyeri vissza lélekjelenlétét ahogy a wegtoreni kereskedőhöz lép és fejével Lea és Aenae felé biccent* Ne zavarjuk e örömteli találkozás bensőségességét. Annál is inkább, mert meg kell vallanom, őszinte izgatottsággal várom, hogy megtisztelő ajánlatod részleteibe beavass.
*Megnyugtató, hogy Lea nem óhajtja beutalni Yezát a Gödörbe. Ott meglepően hamar elvesztené hamvas báját, amit a jó kancellár igen fájlalna. Most természetesen úgy mosolyog Yezára, mintha ennek elmaradása egyedül az ő érdeme lenne. Nem árt ha a lány tudja, hogy kinek tartozik soha el nem múlható hálával. Ami a bárót illeti, róla már tudja, hogy komolyan veendő ember. Most például igen hihetően adja elő, hogy szándékai tisztességesek, semmiféle hátsó szándék nem mozgatja és házasodni érzelmektől fűtve akar. Annyira, hogy ennek még Hubi is kész lenne hitelt adni, ha nem lenne - mondhatni hivatalból - gyanakvó. Arra gondol, hogy jelen helyzetben csak felesleges fejtörést és gondot okoz a báró terveinek boncolgatása. Abban bízik, hogy kellő időben fényt deríthet ezekre. Addig inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy a némileg váratlan fejleményekből ő maga milyen hasznot tud húzni? Sőt, egyelőre azzal sem. Inkább a társalgásra kellene koncentrálni. Yeza ugyanis épp visszafelesel neki. Ez természetesen skandalum, pláne mert mások előtt teszi, de a tűzrőlpattant wegtoreni esetében még ezt is izgalmasnak találja. Kicsit rajta is felejti a pillantását és akkor eszmél, amikor a báró üzletről tesz említést. A jó kancellár nagy tisztelője a nőknek, ami egyes rossz nyelvek szerint a női hátsók imádatában nyilvánul meg, de ez csak részben igaz. Hubi a szépen csengő aranyaknak még nagyobb tisztelője, így most a báró felkelti az érdeklődését. Lea megjegyzésére, hogy vendégüknek ezt vele kell letárgyalnia, meghajol a nagyasszony felé. Szinte még hálát is érez. Azon ritka alkalmak egyikének érzi ezt a pillanatot, amikor elismerik nélkülözhetetlenségét. Már látja maga előtt, ahogy hármasban ücsörögnek a hivatalában és miután megvitatták az üzleti kérdéseket, a báró szabadkozva vesz búcsút, hogy kedvese után nézzen, Hubi pedig Yezával ünnepelhesse meg a minden bizonnyal gyümölcsözőnek bizonyuló tárgyalásokat. Ebbe a szép képbe rondít bele az imént még okosan döntő Lea, aki Yezát Laor gondjaira bízza. Hubi egy röpke pillanatra ki is esik a szerepéből, fejét ide-oda kapkodja a göndör hajú méregkeverő és vágyai tárgya felé induló harcos között. Utóbbi hátára olyan pillantást vet, hogy ha azzal ölni lehetne, Laor itt helyben megtérne őseihez. Bár amilyen időket élünk és amilyen szerencséje Hubinak mostanában van, egy hatra rá feltámadna.*
- Igen... khm.
*Lea közben már Aenae-vel foglalkozik, Laor Yezával bájcseveg és Hubi fél szemmel azt figyeli, hogy bele is karol-e? Ez esetben talán mégis hátbaszúrja.*
- Talán parancsolj velem a hivatalomba fáradni, báró uram. *nyeri vissza lélekjelenlétét ahogy a wegtoreni kereskedőhöz lép és fejével Lea és Aenae felé biccent* Ne zavarjuk e örömteli találkozás bensőségességét. Annál is inkább, mert meg kell vallanom, őszinte izgatottsággal várom, hogy megtisztelő ajánlatod részleteibe beavass.
9913. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:48:05
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azzal tökéletesen tisztában van, hogy nem az éles esze miatt van jelen ezen a megbeszélésen és senki nem várja tőle, hogy észrevételeivel gazdagítsa a társalgást. Ettől függetlenül meglátásai lehetnek és most úgy érzi, hogy Aenae díszletként lett idecitálva. Szegény lány, csak néhány kurta és zavart mondattal reagál arra, ahogy az ő élete felett is alkudoznak. Legszívesebben megemlítené, hogy nem tartja tisztességesnek azt, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt sem lenne. Kicsit viszolyog is, és ezen a vörös hajú wegtoreni sem segít. Iménti gondolatmenetet folytatva arra jut, hogy az ő jelenléte a báró érdekeit szolgálja. Ha valóban olyan eszes kereskedő, mint ahogy mondják róla akkor okoskodhat úgy, hogy Yeza iránt minden jel szerint érdeklődő Habrertus elé veti, hogy pozícióját erősítse. Legfeljebb a vörös lány majd alaposan megmosdik miután kikecmergett a kancellár ágyából, ennyit pedig igazán megér a dolog. Legalábbis a bárónak. Ezután igazán barátságosan mosolyog Cha'yss-ra ahogy Lea megemlíti, hogy miről beszéltek korábban. Ahogy a göndör hajú előadja, akár fenyegetésként is lehet venni, és valóban: ha Laor rájönne, hogy a wegtoreni nemes bármi módon bántaná Aenae-t, hát levágná a tökeit. Addig viszont amíg ez meg nem történik, akár jóban is lehetnek. Abban semmi kivetnivalót nem lát, hogy a báró tharg szokások szerint is szentesíteni kívánná a frigyet. A hagyományok tiszteletében semmi rossz nincs. Csak akkor néz kérdőn Leára, amikor az szerepet szán neki. Lantkísérettel adjon elő ősi regéket a tharg mondavilágból? Vezesse körbe Amon Ruadh-on? Esetleg ő valósítsa meg a kancellár terveit? Ez utóbbi persze elég valószínűtlen, hiszen ebben az esetben esélyes, hogy ő is búcsút mondhatna egyes testrészeinek.*
- Persze.
*Inkább morgásnak tűnik ez az egy szó, és ellép Lea mellől. Ha Yezának is annyi kedve van ehhez, mint neki akkor vidám óráknak néznek elébe. De van olyan, hogy az ember nem azt teszi, amihez kedve lenne.*
- Hallottad a nagyasszonyt. *áll meg Yeza előtt, és azonnal érzi, hogy ez nem volt kedves kezdés. Elmosolyodik, és az ajtó felé int.*
- Ha megengeded, én leszek a kalauzod. Mihez lenne kedved, míg jelenlétünk nem kívánatos?
*Ez egy kis pimaszságnak tűnhet Lea felé, és talán így is van. Ha pedig Yezának lennének ötletei, nyitottak rá. Ha nincsenek, még mindig leballaghatnak a Vaskorsóba, hogy a vörös megismerkedhessen az autentikus tharg konyhával és italokkal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azzal tökéletesen tisztában van, hogy nem az éles esze miatt van jelen ezen a megbeszélésen és senki nem várja tőle, hogy észrevételeivel gazdagítsa a társalgást. Ettől függetlenül meglátásai lehetnek és most úgy érzi, hogy Aenae díszletként lett idecitálva. Szegény lány, csak néhány kurta és zavart mondattal reagál arra, ahogy az ő élete felett is alkudoznak. Legszívesebben megemlítené, hogy nem tartja tisztességesnek azt, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt sem lenne. Kicsit viszolyog is, és ezen a vörös hajú wegtoreni sem segít. Iménti gondolatmenetet folytatva arra jut, hogy az ő jelenléte a báró érdekeit szolgálja. Ha valóban olyan eszes kereskedő, mint ahogy mondják róla akkor okoskodhat úgy, hogy Yeza iránt minden jel szerint érdeklődő Habrertus elé veti, hogy pozícióját erősítse. Legfeljebb a vörös lány majd alaposan megmosdik miután kikecmergett a kancellár ágyából, ennyit pedig igazán megér a dolog. Legalábbis a bárónak. Ezután igazán barátságosan mosolyog Cha'yss-ra ahogy Lea megemlíti, hogy miről beszéltek korábban. Ahogy a göndör hajú előadja, akár fenyegetésként is lehet venni, és valóban: ha Laor rájönne, hogy a wegtoreni nemes bármi módon bántaná Aenae-t, hát levágná a tökeit. Addig viszont amíg ez meg nem történik, akár jóban is lehetnek. Abban semmi kivetnivalót nem lát, hogy a báró tharg szokások szerint is szentesíteni kívánná a frigyet. A hagyományok tiszteletében semmi rossz nincs. Csak akkor néz kérdőn Leára, amikor az szerepet szán neki. Lantkísérettel adjon elő ősi regéket a tharg mondavilágból? Vezesse körbe Amon Ruadh-on? Esetleg ő valósítsa meg a kancellár terveit? Ez utóbbi persze elég valószínűtlen, hiszen ebben az esetben esélyes, hogy ő is búcsút mondhatna egyes testrészeinek.*
- Persze.
*Inkább morgásnak tűnik ez az egy szó, és ellép Lea mellől. Ha Yezának is annyi kedve van ehhez, mint neki akkor vidám óráknak néznek elébe. De van olyan, hogy az ember nem azt teszi, amihez kedve lenne.*
- Hallottad a nagyasszonyt. *áll meg Yeza előtt, és azonnal érzi, hogy ez nem volt kedves kezdés. Elmosolyodik, és az ajtó felé int.*
- Ha megengeded, én leszek a kalauzod. Mihez lenne kedved, míg jelenlétünk nem kívánatos?
*Ez egy kis pimaszságnak tűnhet Lea felé, és talán így is van. Ha pedig Yezának lennének ötletei, nyitottak rá. Ha nincsenek, még mindig leballaghatnak a Vaskorsóba, hogy a vörös megismerkedhessen az autentikus tharg konyhával és italokkal.*
9912. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-23 15:51:56
Üzenet elküldve: 2022-04-23 15:51:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Úgy szegődik Leandana nyomába, mintha csak ismernék egymást. A szavakra egyetértően bólogat, habár inkább a nő határozottsága érinti meg, semmint mondanivalója. Nem érdekli a nász. Egy szerencsevadász és vére árulójának menyegzője egy magafajta harcost nem hoz lázba. Még akkor sem, ha sorsa mindkettejükkel egybefonódott. Bármennyire is történjen a szertartás "tharg keretek" között, nagyot kellene fordulnia a világnak, hogy megváltozzon véleménye gyilkosáról.
Leandana azonban jól hallhatóan másképp vélekedik a dologról. Mit sem tud a nő szentimentális gondolatairól. Ha mellette állna, bizonyosan tanáccsal szolgálna, de legalábbis kifejtené véleményét az üggyel kapcsolatban. Mégsem kételkedik a Szellemjáró döntésében, elvégre hiszi, hogy az Ősök Szelleme vezeti. Tekintettel pedig arra, hogy amaz itt van, ő pedig még mindig az élő és a holt világ között rostokol, bizonyosan ő tudhat valamit jobban.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.23 15:55:27
*Úgy szegődik Leandana nyomába, mintha csak ismernék egymást. A szavakra egyetértően bólogat, habár inkább a nő határozottsága érinti meg, semmint mondanivalója. Nem érdekli a nász. Egy szerencsevadász és vére árulójának menyegzője egy magafajta harcost nem hoz lázba. Még akkor sem, ha sorsa mindkettejükkel egybefonódott. Bármennyire is történjen a szertartás "tharg keretek" között, nagyot kellene fordulnia a világnak, hogy megváltozzon véleménye gyilkosáról.
Leandana azonban jól hallhatóan másképp vélekedik a dologról. Mit sem tud a nő szentimentális gondolatairól. Ha mellette állna, bizonyosan tanáccsal szolgálna, de legalábbis kifejtené véleményét az üggyel kapcsolatban. Mégsem kételkedik a Szellemjáró döntésében, elvégre hiszi, hogy az Ősök Szelleme vezeti. Tekintettel pedig arra, hogy amaz itt van, ő pedig még mindig az élő és a holt világ között rostokol, bizonyosan ő tudhat valamit jobban.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.23 15:55:27
9911. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-23 11:28:11
Üzenet elküldve: 2022-04-23 11:28:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Ha valamire nem figyel, akkor az a Hubi-Laor konfliktus. Utóbb nyilván mindkettő be fog róla számolni, Hubi méltatlankodva, Laor meg kedélyesen. Ha fordítva tennék, az igen furcsa lenne. Borostyánsárga pillantása a párocskán pihen, egészen megkapónak találja, ahogyan kéz a kézben előtte állnak. Még megkapóbb, hogy állják a sarat. Igaz ugyan, hogy a fattyú arca olyan vörös, mint a pipacs, a férfi meg leginkább a padlóra veti a tekintetét. A rövid válaszok nem lepik meg, Kagantól is ilyenekre lehetett számítani, mikor rossz passzban volt, márpedig a fattyú határozottan rossz passzban van, erről pedig ő tehet, hisz visszatért a halálból. Megmosolyogtató tény.
Tulajdonképpen egészen kedvérevaló a lány, meg a benne nem is annyira bujkáló dac és harag. Mivé fejlődhetett volna, ha az anyja nem szakítja el a népétől, a véreitől? Valószínűleg nem egy wegtoreni kupeccel áll össze. Bár ki tudja? Kagan édesgyermekeként akkor is jó parti lenne, ha megfelelne a barbárokról szóló összes sztereotípiáknak és csont lenne az orrában, és lándzsát rázva vicsorogna a hegyre reszelt fogaival az ellenre. Bár Lea inkább úgy képzeli, hogy Isu sokkal nagyobb hatással lett volna rá, mint a harcosnők vagy a sámánok. Isu páratlan jelenség volt, a szolidságával, szelíd hangjával és azzal a mániákusságával, amivel állandóan a bőrét és a haját kente, és milyen lenyűgöző nő és milyen hatalmas mágus lett az ijedt, vézna kislányból, akiért Kagan forradalmat robbantott ki. Lea a leány arcát tanulmányozva azon töpreng, hogy vajon megvan-e benne a tehetség? Hisz megvolt Isuban és Kaganban is, bár Kagan jórészt ostoba trükkökre fecsérelte.
A borosztyán szempár a fattyúról végül a fickójára fordul. Elmosolyodik, mosolyában semmi mesterkélt nincsen, Cha'yssban pedig olyan benyomást kelthet, hogy jól vette az első akadályt. A lány arca most ugyan rákvörös, pillantásában pedig csak azok nem vennék észre a haragot, akik vagy vakok, vagy teljesen idióták, de mikor majd nem a dac és a méreg uralja az elméjét, akkor belátja, hogy ezen kérdések csak az ő érdekében hangzottak el. Laornak meg úgy tűnik, hogy igaza volt velük kapcsolatban és nem csupán a saját szentimentalizmusa mondatta vele azt, hogy ezek valóban szeretik egymást.*
- Reméltem, hogy ilyesmit mondasz, Kalmár. De főleg Laor remélte, leginkább a saját érdekedben.
*Nem azért, mert nem akart volna fizetni, pár órával ezelőtt még élénken ecsetelte Laornak, hogy majd eladja Kagan fattyát a Kalmárnak, hogy megszabaduljon tőle. Valójában ez volt a terv, egészen addig a pillanatig, hogy meglátta. Azóta meg akarja ölelni, megcsókolni az arcát és hosszasan beszélgetni vele az eddigi életéről. Persze nem tesz ilyet, nagyon nem tenne jót a renoméjának.*
- Kancellár, kérlek. Ha meg akarnám büntetni Yezát, már a Gödörben hűsölne.
*Forgatja a szemét, mikor Hubi belekotnyeleskedik. Szemforgatását csak Hubi és Laor láthatja, ugyanis ekkor feléjük fordul egy szemforgatásnyi időre, majd Yezára pillant. Meglátása szerint Hubi fő érve Yeza mellett az, hogy bájos teremtés, ezért azt hamar elfelejti az őt ért sérelmeket. Valóban olyan szépség, amihez nem szokott a szemük, de hogy Hubi lemegy ölebbe miatta?*
- Nem kertelek, nem szokásom. Bár nem táplálok haragot irányodba, vagy kereskedőházad irányába, de nem zártam a szívembe az alkalmazottaid jelentős részét. Yeza, ahogyan Habrertus is mondja, valóban józan gondolkodásról tett tanúbizonyságot.
*Ezt Lea egy percig nem vitatta, de Yeza a józanság ellenére sem volt kevésbé ellenséges. A páncélos “vitéz” azonban teljesen idióta, ráadásul ha nem vigyáz, akkor szélütést fog kapni, ha sokat pattog meg ordibál. Nawanthirishardipandra pedig valószínűleg nem volt elég jó városőrnek, de minden alkalmat megragad, hogy láthasson egyet. Ráadásul a különféle konteókat is hamar magáévá teszi.*
- Intéződ valóban kifogástalanul viselkedett, nem lehet rá panaszom, jelentősen tompította a helyzet élét.
*Úgy tűnik, hogy Lea ma kegyes kedvében van, ez biztos köszönhető annak is, hogy Laor igencsak kitett magáért, és nem csupán tettekkel.*
- Úgy gondolom, hogy családon belül nincs helye a haragnak, márpedig hamarosan a családunk tagja leszel.
*Egyik keze a fattyú, a másik a férfi vállán, hacsak nem rázzák le magukról, előbb az egyikre tekint mosolyogva, majd a másikra. Vagy nem az a gonosz némber, mint amit pletykálnak, vagy ő is tökéletes színész, ez a kérdés valószínűleg Laornak is komoly fejtörést okozna. Bár Laor tud olyan részleteket, amiket a többiek nem.
A kérést nyájas mosollyal fogadja, most mintha a leány is alázatos lenne, de Lea nem dől be neki.*
- Megtiszteltek a kérésetekkel.
*Úgy gondolja, hogy ennek a kettőnek gőze nincs arról, hogy a thargok miként kötik össze az életüket, hogyan pecsételik meg a nászukat vérszerződéssel, de ez ugye nem az ő gondja.*
- Az üzleti ajánlatoddal kérlek, a kancellárt terheld. Akár most is. Nekem úgyis beszédem van Kagaenaevel.
*A báró vállát már elengedte, de a lányén továbbra is ott tartja, egyértelműsítve azt, hogy ez lesz az a hely és az idő, mikor ők négyszemközt fognak beszélni.*
- Laor biztosan szórakoztatja a kísérőd, míg te a kancellárommal tárgyalsz.
*Hátrafordul, hogy intsen Laornak és Hubinak, hogy ideje indulniuk és kiterelni a wegtorenieket, hogy magukra hagyják őt, meg mostohalányát. Felkészül egy érzékeny búcsúra a párocska tagjai között, de türelmesen kivárja a trónushoz vezető lépcső legfelső fokára telepedve. Ha a leánynak sikerült leválnia a vőlegényéről, akkor megpaskolja a helyet maga mellett.*
*Ha valamire nem figyel, akkor az a Hubi-Laor konfliktus. Utóbb nyilván mindkettő be fog róla számolni, Hubi méltatlankodva, Laor meg kedélyesen. Ha fordítva tennék, az igen furcsa lenne. Borostyánsárga pillantása a párocskán pihen, egészen megkapónak találja, ahogyan kéz a kézben előtte állnak. Még megkapóbb, hogy állják a sarat. Igaz ugyan, hogy a fattyú arca olyan vörös, mint a pipacs, a férfi meg leginkább a padlóra veti a tekintetét. A rövid válaszok nem lepik meg, Kagantól is ilyenekre lehetett számítani, mikor rossz passzban volt, márpedig a fattyú határozottan rossz passzban van, erről pedig ő tehet, hisz visszatért a halálból. Megmosolyogtató tény.
Tulajdonképpen egészen kedvérevaló a lány, meg a benne nem is annyira bujkáló dac és harag. Mivé fejlődhetett volna, ha az anyja nem szakítja el a népétől, a véreitől? Valószínűleg nem egy wegtoreni kupeccel áll össze. Bár ki tudja? Kagan édesgyermekeként akkor is jó parti lenne, ha megfelelne a barbárokról szóló összes sztereotípiáknak és csont lenne az orrában, és lándzsát rázva vicsorogna a hegyre reszelt fogaival az ellenre. Bár Lea inkább úgy képzeli, hogy Isu sokkal nagyobb hatással lett volna rá, mint a harcosnők vagy a sámánok. Isu páratlan jelenség volt, a szolidságával, szelíd hangjával és azzal a mániákusságával, amivel állandóan a bőrét és a haját kente, és milyen lenyűgöző nő és milyen hatalmas mágus lett az ijedt, vézna kislányból, akiért Kagan forradalmat robbantott ki. Lea a leány arcát tanulmányozva azon töpreng, hogy vajon megvan-e benne a tehetség? Hisz megvolt Isuban és Kaganban is, bár Kagan jórészt ostoba trükkökre fecsérelte.
A borosztyán szempár a fattyúról végül a fickójára fordul. Elmosolyodik, mosolyában semmi mesterkélt nincsen, Cha'yssban pedig olyan benyomást kelthet, hogy jól vette az első akadályt. A lány arca most ugyan rákvörös, pillantásában pedig csak azok nem vennék észre a haragot, akik vagy vakok, vagy teljesen idióták, de mikor majd nem a dac és a méreg uralja az elméjét, akkor belátja, hogy ezen kérdések csak az ő érdekében hangzottak el. Laornak meg úgy tűnik, hogy igaza volt velük kapcsolatban és nem csupán a saját szentimentalizmusa mondatta vele azt, hogy ezek valóban szeretik egymást.*
- Reméltem, hogy ilyesmit mondasz, Kalmár. De főleg Laor remélte, leginkább a saját érdekedben.
*Nem azért, mert nem akart volna fizetni, pár órával ezelőtt még élénken ecsetelte Laornak, hogy majd eladja Kagan fattyát a Kalmárnak, hogy megszabaduljon tőle. Valójában ez volt a terv, egészen addig a pillanatig, hogy meglátta. Azóta meg akarja ölelni, megcsókolni az arcát és hosszasan beszélgetni vele az eddigi életéről. Persze nem tesz ilyet, nagyon nem tenne jót a renoméjának.*
- Kancellár, kérlek. Ha meg akarnám büntetni Yezát, már a Gödörben hűsölne.
*Forgatja a szemét, mikor Hubi belekotnyeleskedik. Szemforgatását csak Hubi és Laor láthatja, ugyanis ekkor feléjük fordul egy szemforgatásnyi időre, majd Yezára pillant. Meglátása szerint Hubi fő érve Yeza mellett az, hogy bájos teremtés, ezért azt hamar elfelejti az őt ért sérelmeket. Valóban olyan szépség, amihez nem szokott a szemük, de hogy Hubi lemegy ölebbe miatta?*
- Nem kertelek, nem szokásom. Bár nem táplálok haragot irányodba, vagy kereskedőházad irányába, de nem zártam a szívembe az alkalmazottaid jelentős részét. Yeza, ahogyan Habrertus is mondja, valóban józan gondolkodásról tett tanúbizonyságot.
*Ezt Lea egy percig nem vitatta, de Yeza a józanság ellenére sem volt kevésbé ellenséges. A páncélos “vitéz” azonban teljesen idióta, ráadásul ha nem vigyáz, akkor szélütést fog kapni, ha sokat pattog meg ordibál. Nawanthirishardipandra pedig valószínűleg nem volt elég jó városőrnek, de minden alkalmat megragad, hogy láthasson egyet. Ráadásul a különféle konteókat is hamar magáévá teszi.*
- Intéződ valóban kifogástalanul viselkedett, nem lehet rá panaszom, jelentősen tompította a helyzet élét.
*Úgy tűnik, hogy Lea ma kegyes kedvében van, ez biztos köszönhető annak is, hogy Laor igencsak kitett magáért, és nem csupán tettekkel.*
- Úgy gondolom, hogy családon belül nincs helye a haragnak, márpedig hamarosan a családunk tagja leszel.
*Egyik keze a fattyú, a másik a férfi vállán, hacsak nem rázzák le magukról, előbb az egyikre tekint mosolyogva, majd a másikra. Vagy nem az a gonosz némber, mint amit pletykálnak, vagy ő is tökéletes színész, ez a kérdés valószínűleg Laornak is komoly fejtörést okozna. Bár Laor tud olyan részleteket, amiket a többiek nem.
A kérést nyájas mosollyal fogadja, most mintha a leány is alázatos lenne, de Lea nem dől be neki.*
- Megtiszteltek a kérésetekkel.
*Úgy gondolja, hogy ennek a kettőnek gőze nincs arról, hogy a thargok miként kötik össze az életüket, hogyan pecsételik meg a nászukat vérszerződéssel, de ez ugye nem az ő gondja.*
- Az üzleti ajánlatoddal kérlek, a kancellárt terheld. Akár most is. Nekem úgyis beszédem van Kagaenaevel.
*A báró vállát már elengedte, de a lányén továbbra is ott tartja, egyértelműsítve azt, hogy ez lesz az a hely és az idő, mikor ők négyszemközt fognak beszélni.*
- Laor biztosan szórakoztatja a kísérőd, míg te a kancellárommal tárgyalsz.
*Hátrafordul, hogy intsen Laornak és Hubinak, hogy ideje indulniuk és kiterelni a wegtorenieket, hogy magukra hagyják őt, meg mostohalányát. Felkészül egy érzékeny búcsúra a párocska tagjai között, de türelmesen kivárja a trónushoz vezető lépcső legfelső fokára telepedve. Ha a leánynak sikerült leválnia a vőlegényéről, akkor megpaskolja a helyet maga mellett.*
9910. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-23 10:31:20
Üzenet elküldve: 2022-04-23 10:31:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyot sóhajt, mint aki kivételesen nagy kihíváshoz tűrődzködik. Nem hagyhat elveszni egyetlen részletet se. A hatujjú némber felettébb magabiztosnak látszik. Nem is csoda, hiszen itt abszolút ő van nyeregben.
Yeza nagyon figyel. Főleg a fogadóbizottságot, de azért az egymás kezét szorongató gerlepárról se feledkezik meg. Már az elején van egy olyan sejtése, hogy a trón karfáján ücsörgő nőszemély szándékozik mindőjükbe beletörölni a csizmáját, méghozzá kegyes, leereszkedő mosolygással. Nem olyannal persze, mint a Kancelláré, inkább olyannal, mint a wegtoreni örvös hiénáké (melyek nőstényei egyébként szinte megkülönböztethetetlenek a hímektől. Igen, abból a szempontból is.)
És már érkezik is a mosoly, mely első körben egyértelműen Caldorcor jegyesének szól. Az első neki szánt mondat viszont eléggé kizökkenti. Nem tud odafigyelni, hogy a megrökönyödés ne üljön ki a vonásaira. Hogy a viharba lehet egy férfiarc szép lányos? Minden, amit eddig tudott az egykori Hadúrról, most hirtelen tökön rúgva vinnyog a földön a szép, lányos arcával. Most már biztos, hogy mesélhetének neki róla bármit, bármilyen nagy haditettet vagy kegyetlenséget, kizárólag a szép, lányos arca lebegne a szeme előtt. Ha egyszer Caldorcor nagyon magára haragítja, biztosrosseb elkezdi róla terjeszteni ugyanezt! Nem bír túllépni a dolgon. Vizuális alkat, de ez olyasmi, aminek ellentart az akarat akkor is, ha szinte már elképzelte. A nagy Kagan Thargodar egy kamaszlány fizimiskájával. Mit segít ezen már a szakáll? Legfeljebb annyi férfiasságot kölcsönöz neki mint amennyit kölcsönözne egy kamaszlánynak! Yezát ezen a ponton talán el is veszítenék, ha nem kerekedne az a kis fennforgás a trónus körüli helyezkedés okán. Természetesen a Kancellár az, aki meghátrál, de a dolog mindenesetre érdekes. Egyértelmű, hogy az a férfi az özvegy bizalmasa. Megkockáztatná, hogy a szeretője is, mert azok az összepillantások és az egész hangulat közöttük valahogy ezt súgja. Az ifjú Úrnőt érintő mustra után (vagy inkább még közben) meg is szólítja. Név szerint. Cím hozzáfűzése nélkül. ~Laor.~ Yeza ekkor már alaposabban is igyekszik szemügyre venni a férfit. Jó kiállású, az nem vitás, de messzemenőbb következtetéseket még nem tudna levonni azon kívül, hogy (az egyebeken túl) valószínűleg fegyverrel szolgálja a Nagyasszonyt.
A hozomány kérdésének kibontása olyan briliáns retorikával tapossa a házasulandók önérzetét, hogy az elismerés óhatatlanul kiül Yeza képére. Okos és aljas is egyben. Most először érez szimpátiát az amúgy irritálóan felsőbbséges némber iránt. Nem, nem is szimpátia ez. Az valószínűleg sosem fog megtörténni. Elismerés. Maradjunk ennél. Inkább. Már-már lenyűgözöttség. Még szerencse, hogy a Báró háta mögött áll. Azt viszont a zsigereiben érzi, hogy Caldorcor wegtoreni vére forr a hallgatása alatt is. Sokat elárul a párocskában lejátszódó érzésekből és gondolatokból az is, ha csupán az egymásba fonódó kezüket figyeli. A vörös igazán szerencsésnek mondhatja magát, hogy mindezt páholyból nézheti, kívül a színpad feszült fénykörén, de a lehető legközelebb ahhoz, hogy ne maradjon le semmiről.
Érdekes fordulat, amikor kiderül erről a bizonyos Laorról, hogy igencsak kedveli nemes Bárójuk választottját is. Bár biztos, hogy nem olyan módon, ahogy a másik Úrnőt. A dolog igencsak úgy áll, hogy ő bizony komoly és szilárd tűzfal a két tharg némber között. Ennek ellenére ezt a viszonyt még biztosan sokat kell ekézni, hogy kiforduljon belőle minden buktató és talán egyszer termőre fordulhasson. Talán. A vörös nem lát rá sok esélyt, de azért nem temeti még el a lehetőségét. Még Aenae kevéssé hiteles, de legalább alázatot... vagy a fene se tudja már mit mutató válasza után se. Némi dac érződik a lányból annak ellenére, hogy úgy kapaszkodik Caldorcor kezébe, mint fogfájós kölök a fogót csattogtató kirurgus előtt. Ám valahogy az az érzése, hogy ez az özvegynél egyáltalán nem rossz pont. Ha mást nem is, legalábbis jól szórakozik rajta. (Ahogy valószínűleg a viszolygáson is, amit torz keze érintése kivált az emberekből.)
Mielőtt Yeza túlzottan beleélné magát a kényelmes megfigyelői szerepbe, hirtelen porondra citálják. A fagyos pillantás szinte keresztüldöfi, ahogy a nyilvánvaló fenyegető él a mondatban a torka alá szalad. ~Minden erőfeszítést megért meggátolni, hogy zsákba húzzák és miszlikbe vágják! Az utolsó apró libabőrt is, míg ott fagyoskodtam a kabátom nélkül!~
Nem segít az se, hogy összeakad a pillantása ama bizonyos jóságos Laoréval is. Hamar kiderül, hogy a baráti jóindulat csak az Úrnőcskének szól. De Yeza csak kihúzza magát. Mi tagadás, egy kicsit hirtelen érte ez a figyelem, így nagyon jól jön neki a Kancellár Úr közbekotyogása. Igazi, deres halántékú hős lovag! (Nem.) Ha már meglepetések. Habrertus uram kicsit se bátor ember, főleg nagyobb kutyák között. Érte mégis felemelte a szavát. Biztosan hamar meg is bánta, de akkor is. Ez azért megér egy elismerő önvállveregetést.
Yeza széttárja a karjait. A gesztus a Kancellár felé rebbenő egészen apró, s mindjárt tova is illanó mosoly miatt lekötelezettséget mutat a pártfogás okán. Ugyanakkor egészében kissé talán merész. Mint aki nyílvessző elé állva, csupán az igazával felvértezve veti meg a lábát. Főhajtással veszi el az élét, hogy aztán kissé újra ráfenjen egy mondattal, midőn tekintete egy pillanatra Habrertusra rebben.*
- Úrnőd pontosan tudja, mi történt a Kalmárban. *A hanghordozása higgadt, pedig kicsit se nyugodt. Talán az lenne a jó, ha behódolást mutatna, mint a Kancellár kakaskodásánál, de ez a nő más, Yezát pedig most is az ösztönei sodorják. A hatujjú boszorkány pillantását azért elkerüli a szavai után. Ha a szemébe nézne, azzal talán már túl messzire menne.
A Báró szerencsére hamar átveszi a szót, így ő remélhetőleg szusszanhat egy kicsit. Újabb diszkrét padlószintre simogatása következik a kupac szarnak, ami ott a Kalmárban megesett, aztán átkanyarodnak az esküvő témájára. Amikor Caldorcor az Ősök hite szerinti összeadást és a frigy thargok előtt való hitelesítését említi Yeza a legszívesebben bokán rúgná. De úgy izomból. Magában elropogtat néhány nem túl fényes jelzőt és önkéntelen feszengés fogja el. A hatujjú némber egyértelműen meg kívánja tartani a hatalmát, de ugye elég komoly bökkenő ebben a történetben, hogy az a hatalom az egykori Hadúr öröksége. Namármost Leandana hiába lenne méltóbb több szempontból is minderre, ő csupán az özvegye. Ha a vér annyit számít ezeknél a barbároknál, mint Yeza gondolja, akkor a thargok előtt hitelesített frigy gyakorlatilag felér egy trónköveteléssel. Ezt ő a Báró helyében jóval finomabban és lassabban próbálta volna meg kijárni. Most talán még idegesebb, mint amikor róla volt szó. Csak kapaszkodik a reménybe, hogy ő reagálja túl, és az ijesztő némber egész más logika szerint fogadja majd a wegtoreni szavait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyot sóhajt, mint aki kivételesen nagy kihíváshoz tűrődzködik. Nem hagyhat elveszni egyetlen részletet se. A hatujjú némber felettébb magabiztosnak látszik. Nem is csoda, hiszen itt abszolút ő van nyeregben.
Yeza nagyon figyel. Főleg a fogadóbizottságot, de azért az egymás kezét szorongató gerlepárról se feledkezik meg. Már az elején van egy olyan sejtése, hogy a trón karfáján ücsörgő nőszemély szándékozik mindőjükbe beletörölni a csizmáját, méghozzá kegyes, leereszkedő mosolygással. Nem olyannal persze, mint a Kancelláré, inkább olyannal, mint a wegtoreni örvös hiénáké (melyek nőstényei egyébként szinte megkülönböztethetetlenek a hímektől. Igen, abból a szempontból is.)
És már érkezik is a mosoly, mely első körben egyértelműen Caldorcor jegyesének szól. Az első neki szánt mondat viszont eléggé kizökkenti. Nem tud odafigyelni, hogy a megrökönyödés ne üljön ki a vonásaira. Hogy a viharba lehet egy férfiarc szép lányos? Minden, amit eddig tudott az egykori Hadúrról, most hirtelen tökön rúgva vinnyog a földön a szép, lányos arcával. Most már biztos, hogy mesélhetének neki róla bármit, bármilyen nagy haditettet vagy kegyetlenséget, kizárólag a szép, lányos arca lebegne a szeme előtt. Ha egyszer Caldorcor nagyon magára haragítja, biztosrosseb elkezdi róla terjeszteni ugyanezt! Nem bír túllépni a dolgon. Vizuális alkat, de ez olyasmi, aminek ellentart az akarat akkor is, ha szinte már elképzelte. A nagy Kagan Thargodar egy kamaszlány fizimiskájával. Mit segít ezen már a szakáll? Legfeljebb annyi férfiasságot kölcsönöz neki mint amennyit kölcsönözne egy kamaszlánynak! Yezát ezen a ponton talán el is veszítenék, ha nem kerekedne az a kis fennforgás a trónus körüli helyezkedés okán. Természetesen a Kancellár az, aki meghátrál, de a dolog mindenesetre érdekes. Egyértelmű, hogy az a férfi az özvegy bizalmasa. Megkockáztatná, hogy a szeretője is, mert azok az összepillantások és az egész hangulat közöttük valahogy ezt súgja. Az ifjú Úrnőt érintő mustra után (vagy inkább még közben) meg is szólítja. Név szerint. Cím hozzáfűzése nélkül. ~Laor.~ Yeza ekkor már alaposabban is igyekszik szemügyre venni a férfit. Jó kiállású, az nem vitás, de messzemenőbb következtetéseket még nem tudna levonni azon kívül, hogy (az egyebeken túl) valószínűleg fegyverrel szolgálja a Nagyasszonyt.
A hozomány kérdésének kibontása olyan briliáns retorikával tapossa a házasulandók önérzetét, hogy az elismerés óhatatlanul kiül Yeza képére. Okos és aljas is egyben. Most először érez szimpátiát az amúgy irritálóan felsőbbséges némber iránt. Nem, nem is szimpátia ez. Az valószínűleg sosem fog megtörténni. Elismerés. Maradjunk ennél. Inkább. Már-már lenyűgözöttség. Még szerencse, hogy a Báró háta mögött áll. Azt viszont a zsigereiben érzi, hogy Caldorcor wegtoreni vére forr a hallgatása alatt is. Sokat elárul a párocskában lejátszódó érzésekből és gondolatokból az is, ha csupán az egymásba fonódó kezüket figyeli. A vörös igazán szerencsésnek mondhatja magát, hogy mindezt páholyból nézheti, kívül a színpad feszült fénykörén, de a lehető legközelebb ahhoz, hogy ne maradjon le semmiről.
Érdekes fordulat, amikor kiderül erről a bizonyos Laorról, hogy igencsak kedveli nemes Bárójuk választottját is. Bár biztos, hogy nem olyan módon, ahogy a másik Úrnőt. A dolog igencsak úgy áll, hogy ő bizony komoly és szilárd tűzfal a két tharg némber között. Ennek ellenére ezt a viszonyt még biztosan sokat kell ekézni, hogy kiforduljon belőle minden buktató és talán egyszer termőre fordulhasson. Talán. A vörös nem lát rá sok esélyt, de azért nem temeti még el a lehetőségét. Még Aenae kevéssé hiteles, de legalább alázatot... vagy a fene se tudja már mit mutató válasza után se. Némi dac érződik a lányból annak ellenére, hogy úgy kapaszkodik Caldorcor kezébe, mint fogfájós kölök a fogót csattogtató kirurgus előtt. Ám valahogy az az érzése, hogy ez az özvegynél egyáltalán nem rossz pont. Ha mást nem is, legalábbis jól szórakozik rajta. (Ahogy valószínűleg a viszolygáson is, amit torz keze érintése kivált az emberekből.)
Mielőtt Yeza túlzottan beleélné magát a kényelmes megfigyelői szerepbe, hirtelen porondra citálják. A fagyos pillantás szinte keresztüldöfi, ahogy a nyilvánvaló fenyegető él a mondatban a torka alá szalad. ~Minden erőfeszítést megért meggátolni, hogy zsákba húzzák és miszlikbe vágják! Az utolsó apró libabőrt is, míg ott fagyoskodtam a kabátom nélkül!~
Nem segít az se, hogy összeakad a pillantása ama bizonyos jóságos Laoréval is. Hamar kiderül, hogy a baráti jóindulat csak az Úrnőcskének szól. De Yeza csak kihúzza magát. Mi tagadás, egy kicsit hirtelen érte ez a figyelem, így nagyon jól jön neki a Kancellár Úr közbekotyogása. Igazi, deres halántékú hős lovag! (Nem.) Ha már meglepetések. Habrertus uram kicsit se bátor ember, főleg nagyobb kutyák között. Érte mégis felemelte a szavát. Biztosan hamar meg is bánta, de akkor is. Ez azért megér egy elismerő önvállveregetést.
Yeza széttárja a karjait. A gesztus a Kancellár felé rebbenő egészen apró, s mindjárt tova is illanó mosoly miatt lekötelezettséget mutat a pártfogás okán. Ugyanakkor egészében kissé talán merész. Mint aki nyílvessző elé állva, csupán az igazával felvértezve veti meg a lábát. Főhajtással veszi el az élét, hogy aztán kissé újra ráfenjen egy mondattal, midőn tekintete egy pillanatra Habrertusra rebben.*
- Úrnőd pontosan tudja, mi történt a Kalmárban. *A hanghordozása higgadt, pedig kicsit se nyugodt. Talán az lenne a jó, ha behódolást mutatna, mint a Kancellár kakaskodásánál, de ez a nő más, Yezát pedig most is az ösztönei sodorják. A hatujjú boszorkány pillantását azért elkerüli a szavai után. Ha a szemébe nézne, azzal talán már túl messzire menne.
A Báró szerencsére hamar átveszi a szót, így ő remélhetőleg szusszanhat egy kicsit. Újabb diszkrét padlószintre simogatása következik a kupac szarnak, ami ott a Kalmárban megesett, aztán átkanyarodnak az esküvő témájára. Amikor Caldorcor az Ősök hite szerinti összeadást és a frigy thargok előtt való hitelesítését említi Yeza a legszívesebben bokán rúgná. De úgy izomból. Magában elropogtat néhány nem túl fényes jelzőt és önkéntelen feszengés fogja el. A hatujjú némber egyértelműen meg kívánja tartani a hatalmát, de ugye elég komoly bökkenő ebben a történetben, hogy az a hatalom az egykori Hadúr öröksége. Namármost Leandana hiába lenne méltóbb több szempontból is minderre, ő csupán az özvegye. Ha a vér annyit számít ezeknél a barbároknál, mint Yeza gondolja, akkor a thargok előtt hitelesített frigy gyakorlatilag felér egy trónköveteléssel. Ezt ő a Báró helyében jóval finomabban és lassabban próbálta volna meg kijárni. Most talán még idegesebb, mint amikor róla volt szó. Csak kapaszkodik a reménybe, hogy ő reagálja túl, és az ijesztő némber egész más logika szerint fogadja majd a wegtoreni szavait.*
9909. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-22 20:37:39
Üzenet elküldve: 2022-04-22 20:37:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Az egész szituációban csak Laornak örül, még akkor is, ha tudja, hogy ha valaki kezétől ma meghal, akkor az Laor lesz. Félszegen rámosolyog. Persze haragudnia kéne rá emiatt, de valahogy mégsem tud. Kicsit megérti, ugyanakkor furcsának találja, hogy Laor egy ilyen nő iránt táplál gyengéd érzelmeket. Ami miatt haragszik, az az ágyának a meggyalázása, az egyszer biztos, hogy nem tudna újra aludni benne.
Laorra csap pár pillanatig bámul, akkor is a közte meg a kancellár között végbemenő kis csatározás(?) köti le a figyelmét, legalábbis látszólag, amúgy a felforgatott szobája. Talán van egy pillanat, mikor mindketten Laort nézik, bár valószínűleg nem ugyanabból az okból. Ennyi haladékot kap csak, de utána a nő már őt bámulja, legalábbis Aenae úgy érzi, hogy bámulja. Ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy elfussa arcát a pír, az arcába toluló vérét nem tudja uralni. Az elhangzó szavakra nem tudja, hogy mit reagáljon, most akkor ezt dicséretnek veheti? Burkolt lefitymálásnak? Vagy simán csak utal valamire? Most akkor arra, hogy Kagan volt férfinek túl lányos, vagy arra, hogy ő túl férfias nőnek? Végül megrázza a fejét, hiszen gőze sem volt arról milyen volt Kagan arca a szakáll alatt. Meg hát egy cseppet sem érdekli.*
- Nem, nem tudtam.
*Aztán feléjük indul, Aenae hátrálni szeretne, vagy legalább Cha'yss karjai közé bújni. Olyan jó, hogy itt van mellette! A büszkesége persze nem engedi, hogy jottányit is hátráljon, vagy védelmező ölelésbe merítkezzen, valóban konok, dacos természet. Ha a férfi még fogja a kezét, akkor egyre kényelmetlenebbé válhat a dolog a számára, mert Aenae meglepő erővel, egyre jobban szorítja. Arra bólint, hogy anyja alacsony volt.*
- Akkora volt, mint én vagyok.
*Topáz tekintete újra Laorra fordul, akit épp fecsegősnek titulál a szívszerelme, elkapja a férfi grimaszát. Ami pedig ezután következik, az végképp zavarba ejtő, zavarának növekedésével az arca is egyre vörösebb, tekintetében olyan harag gyúl, amivel ha ölni lehetne, akkor ez a nő egy pillanaton belül a saját vérébe fulladna. Légzése már nem felületes, messziről is látni, ahogy válla emelkedik és süllyed, ahogy mélyebb légvételekkel próbálja visszafojtani az indulatát. Mit akar ezzel? Megalázni őt, vagy esetleg Cha'ysst? Vagy Cha'ysst próbára tenni? Létezik egyáltalán jó válasz? Nem lett volna szabad engednie, hogy vele jöjjön. Fejét felé fordítja és felpillant rá, mikor morran egyet, aztán pillantása visszakúszik a nőre, de a feje marad ebben a félrebiccentett pózban, mintha csak azt várná, hogy Cha'yss deklarálja, hogy megveszi-e, vagy pénzt kér érte? Artheniornak azon a felén nőtt fel, ahol a hozomány intézménye mindennapos, azon meg sem kéne lepődnie, hogy máshol más szokások élnek, amin viszont meglepődik, hogy mindezen kérdések úgy hangzanak el, mintha ő itt sem lenne. Mintha a piacon alkudnának meg rá, megrándul a szája széle, hajszál választja el attól, hogy elvicsorodjon, hiszen a lovak fogát is megnézik a vásárlás előtt.
Megfeszül az állkapcsa, mikor a nő arról beszél, hogy nem kíván gonosz mostohája lenni. Aenaeben ott a kétkedés, hiszen eddig nagyrészt a megalázására törekedett - vagy legalábbis a lány nagyrészt úgy értelmezte. A hideg is kirázza attól, hogy hozzáér, de állja a tekintetét és az érintését is. A szeme sarkából látja, hogy Cha'yss a padló helyett immáron őt figyeli. Ha a keze továbbra is a férfi kezében, akkor amaz érezheti, hogy a lány bőrére kiül a hideg verejték. Aenae újra Laorra pillant, még el is mosolyodik, tulajdonképpen az egyik legnagyobb félelméről derül ki, hogy teljesen alaptalan volt. Meglehetősen nagy kő gördül le a szívéről.*
- De igen.
*Válaszolja a kérdésre teljesen színtelen hangon és rezzenéstelen arccal. A hazugság tökéletes, hisz a szíve szerint azt mondaná, hogy cseppet sem akar arra törekedni, hogy elnyerje a nő szimpátiáját. Sok mindent szeretne neki mondani, például azt is, hogy nincs szüksége újabb családtagokra. Ugyanakkor ez a nő az egyetlen lehetősége arra, hogy megszabaduljon egy olyan tehertől, amit egy másik családtagja sózott a nyakába. Tökéletes menekülési terv lenne melegen üdvözölni és fejet hajtani, hiszen a thargok jelentős a halála óta siratja, és nyilván folyamatosan őhozzá hasonlítják Aenaet is. De annyira különböznek egymástól, hogy Aenae nyilván nem érhet a nyomába, pedig szeretett volna, de nagyjából Yagnarral egyidőben végképp feladta, újabban a látszatra sem igazán törekedett, Cha'yss érkezése óta még annyira sem. Hogy ez a boszorkány nem szimpatikus neki - mert cseppet sem az? Muszáj jó képet vágnia, muszáj lenyelni a békát, talán kedvesnek is kellene vele lennie, mert lehet, hogy Laor egy őzike szívét hozná bizonyítékul - Aenae teljesen biztos benne, hogy ez a nő meg tudja különböztetni az emberi szívet és az őzét -, de hamar találna olyat, aki nem hezitálna egy percig sem. A drága kancellár most sem mulasztja el, hogy közbe kotyogjon, de Aenae legalább kezdi megérteni, hogy miért is Yeza van itt és Aztyan miért nem egy levelet küldött.
Aztán újabb kő gördül le a szívéről, hogy Cha'yss nem kívánja, hogy fizessenek azért, hogy nőül vegye. Úgy érzi, hogy kicsit győzelmet aratott a nő fölött, mert Cha'yss valószínűleg olyan választ adott, amire a nő nem számított. Másik keze, melyet eddig sután lógatott maga mellett, felemelkedik, hogy tenyerét gyengéden a férfi felkarjára simítsa.
A férfi további mondandója viszont nem nyeri el maradéktalanul a tetszését, pedig érti az indítékokat, érti, hogy muszáj mindenkivel jóban lenni, ha másért nem, hát azért, hogy a feje a nyakán maradhasson, de azért is, mert Cha'yssnak üzleti érdekeltségei vannak. Más valószínűleg felháborodna azon, hogy az esküvőt is üzleti alapokra helyezné a vőlegénye, de Aenaet ez érdekli a legkevésbé, neki az a legnagyobb baja az egésszel, hogy az egész esemény egyre nagyobb méreteket kezd ölteni. Egyelőre azt sem tudja elképzelni, hogy a násznép kibírja ájulás nélkül Habrertus cirkalmas körmondatait és szurkálódó tanmeséit.*
- Megtisztelnél minket.
*Mosolyog rá a nőre, a mosoly pedig egészen őszintére sikeredik, mikor érzi, hogy kezd odafagyni az arcára, akkor gyorsan lehajtja a fejét, ahogy alázatos gyermeknek illik megtisztelni a mostoháját.*
*Az egész szituációban csak Laornak örül, még akkor is, ha tudja, hogy ha valaki kezétől ma meghal, akkor az Laor lesz. Félszegen rámosolyog. Persze haragudnia kéne rá emiatt, de valahogy mégsem tud. Kicsit megérti, ugyanakkor furcsának találja, hogy Laor egy ilyen nő iránt táplál gyengéd érzelmeket. Ami miatt haragszik, az az ágyának a meggyalázása, az egyszer biztos, hogy nem tudna újra aludni benne.
Laorra csap pár pillanatig bámul, akkor is a közte meg a kancellár között végbemenő kis csatározás(?) köti le a figyelmét, legalábbis látszólag, amúgy a felforgatott szobája. Talán van egy pillanat, mikor mindketten Laort nézik, bár valószínűleg nem ugyanabból az okból. Ennyi haladékot kap csak, de utána a nő már őt bámulja, legalábbis Aenae úgy érzi, hogy bámulja. Ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy elfussa arcát a pír, az arcába toluló vérét nem tudja uralni. Az elhangzó szavakra nem tudja, hogy mit reagáljon, most akkor ezt dicséretnek veheti? Burkolt lefitymálásnak? Vagy simán csak utal valamire? Most akkor arra, hogy Kagan volt férfinek túl lányos, vagy arra, hogy ő túl férfias nőnek? Végül megrázza a fejét, hiszen gőze sem volt arról milyen volt Kagan arca a szakáll alatt. Meg hát egy cseppet sem érdekli.*
- Nem, nem tudtam.
*Aztán feléjük indul, Aenae hátrálni szeretne, vagy legalább Cha'yss karjai közé bújni. Olyan jó, hogy itt van mellette! A büszkesége persze nem engedi, hogy jottányit is hátráljon, vagy védelmező ölelésbe merítkezzen, valóban konok, dacos természet. Ha a férfi még fogja a kezét, akkor egyre kényelmetlenebbé válhat a dolog a számára, mert Aenae meglepő erővel, egyre jobban szorítja. Arra bólint, hogy anyja alacsony volt.*
- Akkora volt, mint én vagyok.
*Topáz tekintete újra Laorra fordul, akit épp fecsegősnek titulál a szívszerelme, elkapja a férfi grimaszát. Ami pedig ezután következik, az végképp zavarba ejtő, zavarának növekedésével az arca is egyre vörösebb, tekintetében olyan harag gyúl, amivel ha ölni lehetne, akkor ez a nő egy pillanaton belül a saját vérébe fulladna. Légzése már nem felületes, messziről is látni, ahogy válla emelkedik és süllyed, ahogy mélyebb légvételekkel próbálja visszafojtani az indulatát. Mit akar ezzel? Megalázni őt, vagy esetleg Cha'ysst? Vagy Cha'ysst próbára tenni? Létezik egyáltalán jó válasz? Nem lett volna szabad engednie, hogy vele jöjjön. Fejét felé fordítja és felpillant rá, mikor morran egyet, aztán pillantása visszakúszik a nőre, de a feje marad ebben a félrebiccentett pózban, mintha csak azt várná, hogy Cha'yss deklarálja, hogy megveszi-e, vagy pénzt kér érte? Artheniornak azon a felén nőtt fel, ahol a hozomány intézménye mindennapos, azon meg sem kéne lepődnie, hogy máshol más szokások élnek, amin viszont meglepődik, hogy mindezen kérdések úgy hangzanak el, mintha ő itt sem lenne. Mintha a piacon alkudnának meg rá, megrándul a szája széle, hajszál választja el attól, hogy elvicsorodjon, hiszen a lovak fogát is megnézik a vásárlás előtt.
Megfeszül az állkapcsa, mikor a nő arról beszél, hogy nem kíván gonosz mostohája lenni. Aenaeben ott a kétkedés, hiszen eddig nagyrészt a megalázására törekedett - vagy legalábbis a lány nagyrészt úgy értelmezte. A hideg is kirázza attól, hogy hozzáér, de állja a tekintetét és az érintését is. A szeme sarkából látja, hogy Cha'yss a padló helyett immáron őt figyeli. Ha a keze továbbra is a férfi kezében, akkor amaz érezheti, hogy a lány bőrére kiül a hideg verejték. Aenae újra Laorra pillant, még el is mosolyodik, tulajdonképpen az egyik legnagyobb félelméről derül ki, hogy teljesen alaptalan volt. Meglehetősen nagy kő gördül le a szívéről.*
- De igen.
*Válaszolja a kérdésre teljesen színtelen hangon és rezzenéstelen arccal. A hazugság tökéletes, hisz a szíve szerint azt mondaná, hogy cseppet sem akar arra törekedni, hogy elnyerje a nő szimpátiáját. Sok mindent szeretne neki mondani, például azt is, hogy nincs szüksége újabb családtagokra. Ugyanakkor ez a nő az egyetlen lehetősége arra, hogy megszabaduljon egy olyan tehertől, amit egy másik családtagja sózott a nyakába. Tökéletes menekülési terv lenne melegen üdvözölni és fejet hajtani, hiszen a thargok jelentős a halála óta siratja, és nyilván folyamatosan őhozzá hasonlítják Aenaet is. De annyira különböznek egymástól, hogy Aenae nyilván nem érhet a nyomába, pedig szeretett volna, de nagyjából Yagnarral egyidőben végképp feladta, újabban a látszatra sem igazán törekedett, Cha'yss érkezése óta még annyira sem. Hogy ez a boszorkány nem szimpatikus neki - mert cseppet sem az? Muszáj jó képet vágnia, muszáj lenyelni a békát, talán kedvesnek is kellene vele lennie, mert lehet, hogy Laor egy őzike szívét hozná bizonyítékul - Aenae teljesen biztos benne, hogy ez a nő meg tudja különböztetni az emberi szívet és az őzét -, de hamar találna olyat, aki nem hezitálna egy percig sem. A drága kancellár most sem mulasztja el, hogy közbe kotyogjon, de Aenae legalább kezdi megérteni, hogy miért is Yeza van itt és Aztyan miért nem egy levelet küldött.
Aztán újabb kő gördül le a szívéről, hogy Cha'yss nem kívánja, hogy fizessenek azért, hogy nőül vegye. Úgy érzi, hogy kicsit győzelmet aratott a nő fölött, mert Cha'yss valószínűleg olyan választ adott, amire a nő nem számított. Másik keze, melyet eddig sután lógatott maga mellett, felemelkedik, hogy tenyerét gyengéden a férfi felkarjára simítsa.
A férfi további mondandója viszont nem nyeri el maradéktalanul a tetszését, pedig érti az indítékokat, érti, hogy muszáj mindenkivel jóban lenni, ha másért nem, hát azért, hogy a feje a nyakán maradhasson, de azért is, mert Cha'yssnak üzleti érdekeltségei vannak. Más valószínűleg felháborodna azon, hogy az esküvőt is üzleti alapokra helyezné a vőlegénye, de Aenaet ez érdekli a legkevésbé, neki az a legnagyobb baja az egésszel, hogy az egész esemény egyre nagyobb méreteket kezd ölteni. Egyelőre azt sem tudja elképzelni, hogy a násznép kibírja ájulás nélkül Habrertus cirkalmas körmondatait és szurkálódó tanmeséit.*
- Megtisztelnél minket.
*Mosolyog rá a nőre, a mosoly pedig egészen őszintére sikeredik, mikor érzi, hogy kezd odafagyni az arcára, akkor gyorsan lehajtja a fejét, ahogy alázatos gyermeknek illik megtisztelni a mostoháját.*
9908. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-22 19:53:29
Üzenet elküldve: 2022-04-22 19:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Hrall felé menet újra összetalálkoznak és kéz a kézben haladnak tovább Leandana színe elé Habrertus vezetésével. A kérdés váratlanul éri, ám még mielőtt átgondolhatná, önkéntelen is nyúl a mellénye belső zsebe felé ahogy megtorpan.*
- Persze. *Mondja halkan, visszafogott hangon. A zsebe mélyéről előhalássza a bőrrel borított flaskát és átadja a lánynak.
Felemeli a kezét, amikor Aenae belehúz és már mondana valamit, de inkább elharapja és elfordul, hogy egy sóhajjal szabaduljon meg az egyik legjobb wegtoreni rum ilyetén meggyalázása felett érzett gondolatait. Ha visszakapja a flaskát, akkor visszasüllyeszti a belső zsebébe.
Yeza is csatlakozik a menethez, így már négyesben haladhatnak tovább. Bár alapvetően nem kellene, hogy a vörös részt vegyen az audiencián, ám az igric bízik a meglátásaiban és abban a megjegyzésében, hogy Leandana "tartozik" neki.
A trónterembe már ezután, de ugyanúgy kéz a kézben lépnek be és állnak meg Leandana előtt. Nem néz Aenae felé, nem fürkészi az arcát, hanem a nagyasszonyt figyeli tiszta tekintettel, egyenes derékkal, még akkor is, amikor fejet-térdet hajt előtte. Yeza mögöttük marad, épp jó helyen, miközben kisebb "konfliktus" alakul ki a trón mellett Habrertus és Laor között. A báró megjegyzi magának, hogy a fegyverforgató és a kancellár nincsenek túl jó viszonyban. Laor eddig is szimpatikus volt neki, bár úgy érzi, nincs nagyon oda érte.
A protokolláris üdvözlésre csak egy kurta biccentést kap, mert Leandana előbb Aenaevel kíván foglalkozni. Bátorítóan megszorítja a kezét, megpróbál erőt önteni belé a nagy monológ előtt.
Rövid bevezetés jön, amolyan felszopás a valódi témázás előtt. A tharg nagyasszony úgy méregeti és méricskéli Aenaet, mintha valami hús lenne a hentes pultján, az igric zsebében kinyílik a bicska. Nagyképű ribanc, aki a saját szemétdombján azt hiszi, hogy valaki. Az igricnek erősen koncentrálnia kell, hogy ne üljön ki egy gondolata sem az arcára. Ám ebben nagy gyakorlata van, nem lesz gond. Még cinikus is és kétségbe vonja a wegtoreni érzéseit a tharg lány irányába. Erre már halkan morran egyet és inkább a trónterem padlójára függeszti sárga pillantását. A kérdéseket egyelőre költőinek érzi, mintha Leandana nem volna kíváncsi a válaszra, csak játszana velük, mint a macska az egérre.
Kiderül, hogy Laor valóban kedveli Aenaet, olyannyira, hogy még Leandanának is ellentmondana és ezzel ő is tisztában van. Akkor néz fel, amikor a hatujjú meg akarja érinteni jegyese arcát. A természetellenes kezet figyeli és Aenae tekintetét, hogy közbeléphessen, ha szükség lenne rá.
A parancsnak beillő kérésre halkan megköszörüli a torkát, mintha csak most szedné össze a gondolatait, pedig a válasz már készen van.
Habrertus persze nem bírja ki, hogy ne hallassa a hangját minden századik szívdobbanásban, ám ezúttal mellettük, azaz Yeza mellett szólal fel, így elnézi neki az igric. Legalább a vörös és Aztyan észnél volt, míg a többiek játszották az ostobát. Vagy nem is csak játszották.*
- Nem kérek aranyat hozományként. *Kezd bele a válaszba egyenesen Leandana szemébe nézve. A hangja határozott, szavai őszintének hatnak.*
- Azért kértem audienciát, hogy üdvözöljem visszatérése alkalmából és bocsánatát kérjem a Kalmárban megesettek miatt. Kísérőm amint tehette, értesített a történtekről. Bár én felelek a személyzetem döntései miatt is, remélem, nem táplál haragot felém vagy Kereskedőházam felé. Rossz döntéseket hoztak egy zavaros helyzetben. *Kezd bele a válaszba, de nem viszi túlzásba a bocsánatkérést. Mondhatna bármit, majd kiderül, meddig akar haragudni rájuk amiatt, mert feltámadt holtából és vannak helyek, ahol nem kedvelik az olyanokat.*
- Habretust már megkértem, hogy celebrálja le az esküvőt és mivel számomra is fontosak a tradíciók és a hit, szeretném megkérni önt, hogy az Ősök hite szerint is adjon össze minket. Remélem, így a thargok előtt is hitelesíthetem frigyünk. Az esküvőt közeli birtokomon tartanánk és mindent a Kereskedőház fizet. *Biztosítja Leandanát az anyagiak felől. Félő, ha a barbárok rendeznék az esküvőt, még sült vér és birkapörkölt lenne erjesztett kecsketejjel.
Aenae és Kagan egykori hitvesének hatalmi részleteire sem tanáccsal, sem véleménnyel nem él. Azt majd a két tharg megbeszéli egymással. Reméli, hogy válasza kielégítő volt a hatujjú ribancnak és nem kíván további akadályokat gördíteni a frigyük elé.*
- Emellett üzleti ajánlattal is érkeztem, ám nem szeretnélek ilyesmivel untatni. Hacsak nem kívánod hallani, megvitatom egy alkalmasabb időpontban a kancellárral. *Pillant Habrertusra, majd onnan vissza Leandanára. Most kiderül, mennyire bízik meg a kancellárban.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.22 20:11:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Hrall felé menet újra összetalálkoznak és kéz a kézben haladnak tovább Leandana színe elé Habrertus vezetésével. A kérdés váratlanul éri, ám még mielőtt átgondolhatná, önkéntelen is nyúl a mellénye belső zsebe felé ahogy megtorpan.*
- Persze. *Mondja halkan, visszafogott hangon. A zsebe mélyéről előhalássza a bőrrel borított flaskát és átadja a lánynak.
Felemeli a kezét, amikor Aenae belehúz és már mondana valamit, de inkább elharapja és elfordul, hogy egy sóhajjal szabaduljon meg az egyik legjobb wegtoreni rum ilyetén meggyalázása felett érzett gondolatait. Ha visszakapja a flaskát, akkor visszasüllyeszti a belső zsebébe.
Yeza is csatlakozik a menethez, így már négyesben haladhatnak tovább. Bár alapvetően nem kellene, hogy a vörös részt vegyen az audiencián, ám az igric bízik a meglátásaiban és abban a megjegyzésében, hogy Leandana "tartozik" neki.
A trónterembe már ezután, de ugyanúgy kéz a kézben lépnek be és állnak meg Leandana előtt. Nem néz Aenae felé, nem fürkészi az arcát, hanem a nagyasszonyt figyeli tiszta tekintettel, egyenes derékkal, még akkor is, amikor fejet-térdet hajt előtte. Yeza mögöttük marad, épp jó helyen, miközben kisebb "konfliktus" alakul ki a trón mellett Habrertus és Laor között. A báró megjegyzi magának, hogy a fegyverforgató és a kancellár nincsenek túl jó viszonyban. Laor eddig is szimpatikus volt neki, bár úgy érzi, nincs nagyon oda érte.
A protokolláris üdvözlésre csak egy kurta biccentést kap, mert Leandana előbb Aenaevel kíván foglalkozni. Bátorítóan megszorítja a kezét, megpróbál erőt önteni belé a nagy monológ előtt.
Rövid bevezetés jön, amolyan felszopás a valódi témázás előtt. A tharg nagyasszony úgy méregeti és méricskéli Aenaet, mintha valami hús lenne a hentes pultján, az igric zsebében kinyílik a bicska. Nagyképű ribanc, aki a saját szemétdombján azt hiszi, hogy valaki. Az igricnek erősen koncentrálnia kell, hogy ne üljön ki egy gondolata sem az arcára. Ám ebben nagy gyakorlata van, nem lesz gond. Még cinikus is és kétségbe vonja a wegtoreni érzéseit a tharg lány irányába. Erre már halkan morran egyet és inkább a trónterem padlójára függeszti sárga pillantását. A kérdéseket egyelőre költőinek érzi, mintha Leandana nem volna kíváncsi a válaszra, csak játszana velük, mint a macska az egérre.
Kiderül, hogy Laor valóban kedveli Aenaet, olyannyira, hogy még Leandanának is ellentmondana és ezzel ő is tisztában van. Akkor néz fel, amikor a hatujjú meg akarja érinteni jegyese arcát. A természetellenes kezet figyeli és Aenae tekintetét, hogy közbeléphessen, ha szükség lenne rá.
A parancsnak beillő kérésre halkan megköszörüli a torkát, mintha csak most szedné össze a gondolatait, pedig a válasz már készen van.
Habrertus persze nem bírja ki, hogy ne hallassa a hangját minden századik szívdobbanásban, ám ezúttal mellettük, azaz Yeza mellett szólal fel, így elnézi neki az igric. Legalább a vörös és Aztyan észnél volt, míg a többiek játszották az ostobát. Vagy nem is csak játszották.*
- Nem kérek aranyat hozományként. *Kezd bele a válaszba egyenesen Leandana szemébe nézve. A hangja határozott, szavai őszintének hatnak.*
- Azért kértem audienciát, hogy üdvözöljem visszatérése alkalmából és bocsánatát kérjem a Kalmárban megesettek miatt. Kísérőm amint tehette, értesített a történtekről. Bár én felelek a személyzetem döntései miatt is, remélem, nem táplál haragot felém vagy Kereskedőházam felé. Rossz döntéseket hoztak egy zavaros helyzetben. *Kezd bele a válaszba, de nem viszi túlzásba a bocsánatkérést. Mondhatna bármit, majd kiderül, meddig akar haragudni rájuk amiatt, mert feltámadt holtából és vannak helyek, ahol nem kedvelik az olyanokat.*
- Habretust már megkértem, hogy celebrálja le az esküvőt és mivel számomra is fontosak a tradíciók és a hit, szeretném megkérni önt, hogy az Ősök hite szerint is adjon össze minket. Remélem, így a thargok előtt is hitelesíthetem frigyünk. Az esküvőt közeli birtokomon tartanánk és mindent a Kereskedőház fizet. *Biztosítja Leandanát az anyagiak felől. Félő, ha a barbárok rendeznék az esküvőt, még sült vér és birkapörkölt lenne erjesztett kecsketejjel.
Aenae és Kagan egykori hitvesének hatalmi részleteire sem tanáccsal, sem véleménnyel nem él. Azt majd a két tharg megbeszéli egymással. Reméli, hogy válasza kielégítő volt a hatujjú ribancnak és nem kíván további akadályokat gördíteni a frigyük elé.*
- Emellett üzleti ajánlattal is érkeztem, ám nem szeretnélek ilyesmivel untatni. Hacsak nem kívánod hallani, megvitatom egy alkalmasabb időpontban a kancellárral. *Pillant Habrertusra, majd onnan vissza Leandanára. Most kiderül, mennyire bízik meg a kancellárban.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.22 20:11:11
9907. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:49:16
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*A báró ragaszkodik hozzá, hogy Yeza is jelen legyen a kihallgatáson, és Hubi van olyan kegyes, hogy ne legyen ellenvetése. A vörös ajtajánál a jó kancellár akár meg is ragadhatná az alkalmat, hogy a kulcslyukat ne rendeltetésének megfelelően használja, de erre nincs lehetősége. Egyrészt nincs egyedül, így a kilincshez görnyedés és hunyorogva kukkolás felvetne bizonyos kellemetlen kérdéseket, másrészt még a kopogásig sem jut el. Csak megemeli a kezét és nyílik az ajtó, amin Yeza toppan a folyosóra, láthatóan menetre készen. Hubi úgy érzi, hogy őt itt kijátszották. a wegtoreni himpellér bizonyára azelőtt megígérte a vörös babájának, hogy jelen lehet az audiencián, mielőtt erre ő, a kancellár rábólintott volna. Rossz pont. Ugyanakkor Yeza tökéletes időzítése akár arra is visszavezethető, hogy talán éppen ő volt szemével rátapadva a kulcslyukra. Ez igen figyelemreméltó lenne. Esetleg több közös van bennük, mintsem bármelyikük gondolná.
A nagycsarnokban aztán bemutatja a kompániát és elégedett mosollyal fordul a trón mellé, amikor valami váratlan és felháborító történik. Egy illető, akit a néhai Aoneer kitűnő meglátással nevezett lábtörlőnek, az útját állja. Hubi természetesen nem fog lealacsonyodni odáig, hogy vitába szálljon vele mások előtt, ezért egy fensőbbséges mosollyal sétál át a trón másik felére. Úgy tűnik, hogy ezek a wegtoreniek mind egyformát. Boldogult elődje és barátja, Achim feljegyzéseiből ugyanis tudni véli, hogy ezt a Laor nevezetűt is Wegtoren környékéről ette a fene a Vashegyre.
Mi tagadás, időként némi elismeréssel pillant a szót vivő nagyasszonyra. Azt nem is gondolta volna, hogy Leának ilyen jó üzleti érzéke van. Persze sokkal jobban tetszene neki, ha Aenae akarná kiárusítani a boszorkányt, de erre vajmi kevés az esély. Talán abban reménykedhet, hogy Kagan lánya nem hajlandó csak úgy lemondani a hatalomról és akkor Hubinak alkalma nyílna közvetíteni a felek között, egyben a zavarosban halászni.*
- Khm... *ragadja meg az alkalmat a fordulatos megbeszélés egy pontján, hogy építő észrevételeivel gazdagítsa azt* Ha szabad megjegyzést tennem...
*Itt Yeza felé int.*
- E bájos teremtés volt az, aki a Kalmárban jóindulattal és megértéssel volt irányunkban a báró úr őméltósága intézőjének megjelenéséig. Igazságtalan lenne őt megtenni bűnbaknak.
*Hubi azonnal érzi, hogy most egy kicsit elrúgta a pöttyöst abbéli igyekezetében, hogy Yezánál jól helyezkedjen és utolsó mondatát akár félre is értheti. Úgyhogy gyorsan hozzá is teszi, Leára nézve egy mosollyal.*
- Természetesen mi sem áll távolabb tőlem, mintsem ilyesmivel gyanúsítanálak.
*A báró ragaszkodik hozzá, hogy Yeza is jelen legyen a kihallgatáson, és Hubi van olyan kegyes, hogy ne legyen ellenvetése. A vörös ajtajánál a jó kancellár akár meg is ragadhatná az alkalmat, hogy a kulcslyukat ne rendeltetésének megfelelően használja, de erre nincs lehetősége. Egyrészt nincs egyedül, így a kilincshez görnyedés és hunyorogva kukkolás felvetne bizonyos kellemetlen kérdéseket, másrészt még a kopogásig sem jut el. Csak megemeli a kezét és nyílik az ajtó, amin Yeza toppan a folyosóra, láthatóan menetre készen. Hubi úgy érzi, hogy őt itt kijátszották. a wegtoreni himpellér bizonyára azelőtt megígérte a vörös babájának, hogy jelen lehet az audiencián, mielőtt erre ő, a kancellár rábólintott volna. Rossz pont. Ugyanakkor Yeza tökéletes időzítése akár arra is visszavezethető, hogy talán éppen ő volt szemével rátapadva a kulcslyukra. Ez igen figyelemreméltó lenne. Esetleg több közös van bennük, mintsem bármelyikük gondolná.
A nagycsarnokban aztán bemutatja a kompániát és elégedett mosollyal fordul a trón mellé, amikor valami váratlan és felháborító történik. Egy illető, akit a néhai Aoneer kitűnő meglátással nevezett lábtörlőnek, az útját állja. Hubi természetesen nem fog lealacsonyodni odáig, hogy vitába szálljon vele mások előtt, ezért egy fensőbbséges mosollyal sétál át a trón másik felére. Úgy tűnik, hogy ezek a wegtoreniek mind egyformát. Boldogult elődje és barátja, Achim feljegyzéseiből ugyanis tudni véli, hogy ezt a Laor nevezetűt is Wegtoren környékéről ette a fene a Vashegyre.
Mi tagadás, időként némi elismeréssel pillant a szót vivő nagyasszonyra. Azt nem is gondolta volna, hogy Leának ilyen jó üzleti érzéke van. Persze sokkal jobban tetszene neki, ha Aenae akarná kiárusítani a boszorkányt, de erre vajmi kevés az esély. Talán abban reménykedhet, hogy Kagan lánya nem hajlandó csak úgy lemondani a hatalomról és akkor Hubinak alkalma nyílna közvetíteni a felek között, egyben a zavarosban halászni.*
- Khm... *ragadja meg az alkalmat a fordulatos megbeszélés egy pontján, hogy építő észrevételeivel gazdagítsa azt* Ha szabad megjegyzést tennem...
*Itt Yeza felé int.*
- E bájos teremtés volt az, aki a Kalmárban jóindulattal és megértéssel volt irányunkban a báró úr őméltósága intézőjének megjelenéséig. Igazságtalan lenne őt megtenni bűnbaknak.
*Hubi azonnal érzi, hogy most egy kicsit elrúgta a pöttyöst abbéli igyekezetében, hogy Yezánál jól helyezkedjen és utolsó mondatát akár félre is értheti. Úgyhogy gyorsan hozzá is teszi, Leára nézve egy mosollyal.*
- Természetesen mi sem áll távolabb tőlem, mintsem ilyesmivel gyanúsítanálak.
9906. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:22:48
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:22:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*A családnevére újfent elvigyorodik. Úgy gondolja, hogy megtanult már kiigazodni Leán, de alighanem téved. Például itt ez a hirtelen jött jókedv, de inkább ez legyen, mint viharos hangulat.*
- Óhajod szerint.
*Még meg is hajtja magát, aztán hirtelen kiegyenesedik. Ez a fenékcsapkodás tényleg meglepi. Nem nagyon emlékszik rá, hogy a göndört hajú az ágyon kívül valaha is ilyen bizalmaskodásra ragadtatta volna magát. Úgy látszik, hogy jót tett neki a halál. Ezt a kérdést felvetni nem marad idő, mert megérkezik a kancellár egy népesebb társaságban. Amíg a jó Habrertus bemutatja az érkezőket, van ideje szemügyre venni a társaságot. A báróval nem is olyan régen találkozott, meghajtja a fejét. A vörös hajú nőt elnézve nem lenne meglepve, ha Aenae féltékeny lenne rá abban az esetben, ha a báró túl sok időt töltene vele. Végül pedig a tharg lány, akire bátorítóan rá is hunyorít, amikor Lea elkezdni mustrálni. Mintha csak azt üzenné, hogy veszedelmesnek látszik, de nincs ok aggodalomra. Aztán majdnem leesik az álla amikor Lea a hadúrról, mint lányos képűről emlékezik meg. Ez lenne a legutolsó ami eszébe jutna róla. Annyira megdöbben, hogy épp csak az utolsó pillanatban eszmél és lép a nagy lendülettel érkező kancellár elé.*
- Parancsolsz?
*Nyilvánvaló, hogy a helyi bürokrácia feje a trónus jobb oldalán óhajtott helyet foglalni. Legyünk már észnél! És hogy egyértelmű legyen a dolog, oda is áll ahová Hubi igyekezett. Utána már csak egy grimaszt vág amikor Lea azzal vádolja, hogy szeret fecsegni. Ez egyébként igaz, de miért kell felhánytorgatni idegenek előtt? A továbbiakban nem szól bele a társalgásba, itt neki sok lapot nem osztottak. Ellenben amikor Lea arról beszél, hogy milyen fogadtatásban volt része Artheniorban és ebben részesek voltak a báró emberei is, barátságosnak éppen nem nevezhető pillantást vet a vörösre. Legalábbis a göndör hajú szavaiból úgy érti, hogy ő sem bánt úgy Leával ahogy az elvárható lett volna. És persze arra is kíváncsi, hogy mit akar itt a nemes? Persze, nőül óhajtja venni Aenae-t és bizonyára megkéri a kezét. Ez helyes. Főleg, ha csak erről van szó.*
*A családnevére újfent elvigyorodik. Úgy gondolja, hogy megtanult már kiigazodni Leán, de alighanem téved. Például itt ez a hirtelen jött jókedv, de inkább ez legyen, mint viharos hangulat.*
- Óhajod szerint.
*Még meg is hajtja magát, aztán hirtelen kiegyenesedik. Ez a fenékcsapkodás tényleg meglepi. Nem nagyon emlékszik rá, hogy a göndört hajú az ágyon kívül valaha is ilyen bizalmaskodásra ragadtatta volna magát. Úgy látszik, hogy jót tett neki a halál. Ezt a kérdést felvetni nem marad idő, mert megérkezik a kancellár egy népesebb társaságban. Amíg a jó Habrertus bemutatja az érkezőket, van ideje szemügyre venni a társaságot. A báróval nem is olyan régen találkozott, meghajtja a fejét. A vörös hajú nőt elnézve nem lenne meglepve, ha Aenae féltékeny lenne rá abban az esetben, ha a báró túl sok időt töltene vele. Végül pedig a tharg lány, akire bátorítóan rá is hunyorít, amikor Lea elkezdni mustrálni. Mintha csak azt üzenné, hogy veszedelmesnek látszik, de nincs ok aggodalomra. Aztán majdnem leesik az álla amikor Lea a hadúrról, mint lányos képűről emlékezik meg. Ez lenne a legutolsó ami eszébe jutna róla. Annyira megdöbben, hogy épp csak az utolsó pillanatban eszmél és lép a nagy lendülettel érkező kancellár elé.*
- Parancsolsz?
*Nyilvánvaló, hogy a helyi bürokrácia feje a trónus jobb oldalán óhajtott helyet foglalni. Legyünk már észnél! És hogy egyértelmű legyen a dolog, oda is áll ahová Hubi igyekezett. Utána már csak egy grimaszt vág amikor Lea azzal vádolja, hogy szeret fecsegni. Ez egyébként igaz, de miért kell felhánytorgatni idegenek előtt? A továbbiakban nem szól bele a társalgásba, itt neki sok lapot nem osztottak. Ellenben amikor Lea arról beszél, hogy milyen fogadtatásban volt része Artheniorban és ebben részesek voltak a báró emberei is, barátságosnak éppen nem nevezhető pillantást vet a vörösre. Legalábbis a göndör hajú szavaiból úgy érti, hogy ő sem bánt úgy Leával ahogy az elvárható lett volna. És persze arra is kíváncsi, hogy mit akar itt a nemes? Persze, nőül óhajtja venni Aenae-t és bizonyára megkéri a kezét. Ez helyes. Főleg, ha csak erről van szó.*
9905. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-20 20:27:00
Üzenet elküldve: 2022-04-20 20:27:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
- Velem jössz, Vylnis és punktum. Ha pedig úgy ítélem meg, hogy valami nem a te fülednek, vagy szemednek való, akkor elbocsátalak.
*Persze szélesen mosolyog a férfire és indulás közben megint arra vetemedik, hogy molesztálja, ezúttal megcsapkodja a hátsóját. Lea vidám, Laor számára talán kicsit ijesztő is lehet ez, hiszen eddig inkább morózus volt.
A várakozás nem tart sokáig, megjelenik a bejáratban Hubi, mögötte pedig azok, akikre várt. Illetve Yeza. Mi a frászkarikát keres ez itt? Talán ki kéne nyírnia Hubit, amiért ide engedte ezt a libát. Lea - végtelen kegyelmében - úgy dönt, hogy Hubi is csak férfi és, mint olyan, szelektív a memóriája, ha egy csinos pofiról van szó. Majd alkalomadtán az orra alá dörgöli, most más dolga van: a leány, meg a fickója. Először természetesen a lánnyal foglalkozik, a férfi szavaira bólint egyet, mintha valóban kegy volna, hogy fogadta őket és nem a kíváncsiság vezérelte volna.
Laorra sandít, amaz ugyanis nem közölte vele azt a tényt, hogy Kagan fattya kiköpött Kagan, nemcsak a haja vagy a szeme színe, de ugyanaz a metsző pillantás, ugyanaz a konokság. Szeretett volna hinni abban, hogy csak egy bitorló, akit vérségi kapocs nem fűz Kaganhoz, de most be kell látnia, hogy csakugyan Kagan édesgyermeke áll előtte. Már maga a dacos főhajtás is elegendő bizonyíték lehetne. Elmosolyodik.*
- Tudtad, hogy az apádnak kifejezetten szép, lányos arca volt a szakáll alatt? Nyilvánvaló, hogy miért növesztett szőrt az arcára.
*Beszéd közben feláll a karfáról, hogy egészen közelről megnézze magának a lányt. Kedve lenne az álla alá nyúlni, lassan elforgatni a fejét előbb jobbra, majd balra, hogy minden vonását szemügyre vehesse.*
- A nénédre is hasonlítasz. Magasabb volt, de pont ilyen törékeny. Gondolom anyád volt alacsony.
*Mennyivel jobb lenne, ha a wegtoreni nem lenne ilyen közel a fattyúhoz, akkor körbe tudná járni. Ettől most el kell tekintsen, sajnos körbe sem forgathatja. Ismét Laor felé fordul, de csak egy pillanatra.*
- Laor szeret fecsegni. Elmondta, hogy össze kívántok házasodni. Olyan nagy szavakat használt, mint szerelem. Wegtorenben mi a szokás?
*Ekkor már a híres Wegtoreni Kalmárhoz fordul. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Hubinak miért is vannak komoly ellenérzései vele szemben. Fiatalsága, jóképűsége, határozott kiállása mind csupa olyan tulajdonság, amik a férfit nem teszik szimpatikussá más férfiak szemében, különösen ha azok a férfiak már megöregedtek, mint Hubi. Persze Lea már csak olyan, hogy mindenképpen kedveli azt, aki Hubi számára ellenszenves, de egyelőre még nem tudja, hogy hányadán áll ezzel a férfival. Mennyire erős a befolyása a fattyún? Pillantása most a lányra fordul, majd vissza a Kalmárra.*
- Ahonnan én jövök, ott a vőlegény menyasszonya súlyát fizeti ki aranyban a mátkája családjának, ha magasabb rangú család, akkor a súlyának két-háromszorosát. A kövér lányokat jobban szeretjük kiházasítani.
*Nehéz eldönteni, hogy gúnyolódik-e, netán éppen egy akadályt készül a másik kettő elé gördíteni, meglehet, hogy ő maga sem tudja még. Nem tud eleget, erről a kettőről csak azt tudja, amit Hubi, meg Laor eldanolt. Mivel azonban két meglehetősen ellenkező vélemény hangzott el, így magának kell kideríteni, hogy mi az igazság.*
- De úgy hallom, hogy az itteni népek között ez pont fordítva működik és az ara családja fizet a leendő férjnek. Szóval Wegtorenben hogy dívik? Ha illene hozományt adnom mellé, akkor mennyi aranyra számítasz?
*Végül is egy kereskedő áll előtte, a házasság pedig nagyrészt üzlet. Előkelőségeknél éppúgy, mint a parasztoknál, rendszerint vagyon házasodik a vagyonnal, birtok a birtokkal, jól csengő név a jól csengő névvel. Hagy időt a férfinak, hogy eldöntse, milyen módon akarja megkötni az üzletet, vagy Laornak van igaza a szerelemmel kapcsolatban és nincsenek is üzleti érdekek - látszólag, mert mindig vannak. Míg a férfi döntést hoz, újra a fattyúhoz fordul.*
- Nem kívánok rossz, gonosz mostohád lenni és azt hiszem, hogy hiába is parancsolnám Laornak, hogy vigyen el az vaserdőbe és ott öljön meg, nem tenné. Vagy egy őzike szívét hozná bizonyítékul, téged meg futni hagyna, hisz nagyon kedvel. Nem gondolod, hogy meg kéne kedvelted magad velem is?
*Ha a lány hagyja, akkor közelebb lépve megcirgógatja hatujjú jobbjával az arcát. A gesztusban és a szavakban van valami, amitől könnyen jön a képzettársítás a gonosz mostohához.*
- A kettőnk ügyét négyszemközt fogjuk megbeszélni, mert az csak kettőnkre tartozik.
*Nem kívánja nagy plénum előtt megtárgyalni a terveit, főleg, hogy azok még képlékenyek. Nagyban függ a feltett kérdéseire kapott válaszoktól.*
- Úgyhogy báró Cha'yss Cano Caldorcor, kérlek add elő, hogy miért is kértél kihallgatást tőlem. Remélem, hogy nem akarsz te is azzal vádolni, mint az alkalmazottaid, hogy Sa'Tereth lehelt életre, hogy bosszút állhassak az artheniori csőcseléken.
*Fagyos pillantása Yezára siklik, a hangjába vegyül némi fenyegetés, nem felejti el olyan könnyen a nem túl szívélyes fogadtatást, akkor sem, ha Yeza messze a legjózanabb lélek volt abban a tébolydában - a sebhelyesarcú érkezéséig. De Lea annak ellenére sem bosszúszomjas, hogy azok ott az idejét húzták és természetesen az artheniori csőcseléken sem akarja megbosszulni a tulajdon halálát. Fel akar készülni arra, hogy valami nagyon rossz jöhet, a felkészülés meg nem abból áll, hogy mindenkit eltesz láb alól, aki valaha is keresztbe tett neki.
Kagan fattyának sem kívánja a halálát, azóta meg végképp nem, hogy meglátta. Kaganra emlékezteti, aki egyszerre volt a legjobb barátja, a gondoskodó fivére és a gyengéd szeretője. A lányra nézni egyszerre fájdalmas és megnyugtató. Fájdalmas, mert egy másik asszony szülte, megnyugtató, hogy megszületett és továbbviheti Kagan vérvonalát, az ő vérvonalukat.*
- Kérlek spóroljuk meg egymásnak a hosszú körmondatokat, szorítkozzunk a lényegre.
*Ma már eleget hallgatta Hubit, ha valami hasonlót lesz kénytelen, akkor megfájdul a feje.*
- Velem jössz, Vylnis és punktum. Ha pedig úgy ítélem meg, hogy valami nem a te fülednek, vagy szemednek való, akkor elbocsátalak.
*Persze szélesen mosolyog a férfire és indulás közben megint arra vetemedik, hogy molesztálja, ezúttal megcsapkodja a hátsóját. Lea vidám, Laor számára talán kicsit ijesztő is lehet ez, hiszen eddig inkább morózus volt.
A várakozás nem tart sokáig, megjelenik a bejáratban Hubi, mögötte pedig azok, akikre várt. Illetve Yeza. Mi a frászkarikát keres ez itt? Talán ki kéne nyírnia Hubit, amiért ide engedte ezt a libát. Lea - végtelen kegyelmében - úgy dönt, hogy Hubi is csak férfi és, mint olyan, szelektív a memóriája, ha egy csinos pofiról van szó. Majd alkalomadtán az orra alá dörgöli, most más dolga van: a leány, meg a fickója. Először természetesen a lánnyal foglalkozik, a férfi szavaira bólint egyet, mintha valóban kegy volna, hogy fogadta őket és nem a kíváncsiság vezérelte volna.
Laorra sandít, amaz ugyanis nem közölte vele azt a tényt, hogy Kagan fattya kiköpött Kagan, nemcsak a haja vagy a szeme színe, de ugyanaz a metsző pillantás, ugyanaz a konokság. Szeretett volna hinni abban, hogy csak egy bitorló, akit vérségi kapocs nem fűz Kaganhoz, de most be kell látnia, hogy csakugyan Kagan édesgyermeke áll előtte. Már maga a dacos főhajtás is elegendő bizonyíték lehetne. Elmosolyodik.*
- Tudtad, hogy az apádnak kifejezetten szép, lányos arca volt a szakáll alatt? Nyilvánvaló, hogy miért növesztett szőrt az arcára.
*Beszéd közben feláll a karfáról, hogy egészen közelről megnézze magának a lányt. Kedve lenne az álla alá nyúlni, lassan elforgatni a fejét előbb jobbra, majd balra, hogy minden vonását szemügyre vehesse.*
- A nénédre is hasonlítasz. Magasabb volt, de pont ilyen törékeny. Gondolom anyád volt alacsony.
*Mennyivel jobb lenne, ha a wegtoreni nem lenne ilyen közel a fattyúhoz, akkor körbe tudná járni. Ettől most el kell tekintsen, sajnos körbe sem forgathatja. Ismét Laor felé fordul, de csak egy pillanatra.*
- Laor szeret fecsegni. Elmondta, hogy össze kívántok házasodni. Olyan nagy szavakat használt, mint szerelem. Wegtorenben mi a szokás?
*Ekkor már a híres Wegtoreni Kalmárhoz fordul. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Hubinak miért is vannak komoly ellenérzései vele szemben. Fiatalsága, jóképűsége, határozott kiállása mind csupa olyan tulajdonság, amik a férfit nem teszik szimpatikussá más férfiak szemében, különösen ha azok a férfiak már megöregedtek, mint Hubi. Persze Lea már csak olyan, hogy mindenképpen kedveli azt, aki Hubi számára ellenszenves, de egyelőre még nem tudja, hogy hányadán áll ezzel a férfival. Mennyire erős a befolyása a fattyún? Pillantása most a lányra fordul, majd vissza a Kalmárra.*
- Ahonnan én jövök, ott a vőlegény menyasszonya súlyát fizeti ki aranyban a mátkája családjának, ha magasabb rangú család, akkor a súlyának két-háromszorosát. A kövér lányokat jobban szeretjük kiházasítani.
*Nehéz eldönteni, hogy gúnyolódik-e, netán éppen egy akadályt készül a másik kettő elé gördíteni, meglehet, hogy ő maga sem tudja még. Nem tud eleget, erről a kettőről csak azt tudja, amit Hubi, meg Laor eldanolt. Mivel azonban két meglehetősen ellenkező vélemény hangzott el, így magának kell kideríteni, hogy mi az igazság.*
- De úgy hallom, hogy az itteni népek között ez pont fordítva működik és az ara családja fizet a leendő férjnek. Szóval Wegtorenben hogy dívik? Ha illene hozományt adnom mellé, akkor mennyi aranyra számítasz?
*Végül is egy kereskedő áll előtte, a házasság pedig nagyrészt üzlet. Előkelőségeknél éppúgy, mint a parasztoknál, rendszerint vagyon házasodik a vagyonnal, birtok a birtokkal, jól csengő név a jól csengő névvel. Hagy időt a férfinak, hogy eldöntse, milyen módon akarja megkötni az üzletet, vagy Laornak van igaza a szerelemmel kapcsolatban és nincsenek is üzleti érdekek - látszólag, mert mindig vannak. Míg a férfi döntést hoz, újra a fattyúhoz fordul.*
- Nem kívánok rossz, gonosz mostohád lenni és azt hiszem, hogy hiába is parancsolnám Laornak, hogy vigyen el az vaserdőbe és ott öljön meg, nem tenné. Vagy egy őzike szívét hozná bizonyítékul, téged meg futni hagyna, hisz nagyon kedvel. Nem gondolod, hogy meg kéne kedvelted magad velem is?
*Ha a lány hagyja, akkor közelebb lépve megcirgógatja hatujjú jobbjával az arcát. A gesztusban és a szavakban van valami, amitől könnyen jön a képzettársítás a gonosz mostohához.*
- A kettőnk ügyét négyszemközt fogjuk megbeszélni, mert az csak kettőnkre tartozik.
*Nem kívánja nagy plénum előtt megtárgyalni a terveit, főleg, hogy azok még képlékenyek. Nagyban függ a feltett kérdéseire kapott válaszoktól.*
- Úgyhogy báró Cha'yss Cano Caldorcor, kérlek add elő, hogy miért is kértél kihallgatást tőlem. Remélem, hogy nem akarsz te is azzal vádolni, mint az alkalmazottaid, hogy Sa'Tereth lehelt életre, hogy bosszút állhassak az artheniori csőcseléken.
*Fagyos pillantása Yezára siklik, a hangjába vegyül némi fenyegetés, nem felejti el olyan könnyen a nem túl szívélyes fogadtatást, akkor sem, ha Yeza messze a legjózanabb lélek volt abban a tébolydában - a sebhelyesarcú érkezéséig. De Lea annak ellenére sem bosszúszomjas, hogy azok ott az idejét húzták és természetesen az artheniori csőcseléken sem akarja megbosszulni a tulajdon halálát. Fel akar készülni arra, hogy valami nagyon rossz jöhet, a felkészülés meg nem abból áll, hogy mindenkit eltesz láb alól, aki valaha is keresztbe tett neki.
Kagan fattyának sem kívánja a halálát, azóta meg végképp nem, hogy meglátta. Kaganra emlékezteti, aki egyszerre volt a legjobb barátja, a gondoskodó fivére és a gyengéd szeretője. A lányra nézni egyszerre fájdalmas és megnyugtató. Fájdalmas, mert egy másik asszony szülte, megnyugtató, hogy megszületett és továbbviheti Kagan vérvonalát, az ő vérvonalukat.*
- Kérlek spóroljuk meg egymásnak a hosszú körmondatokat, szorítkozzunk a lényegre.
*Ma már eleget hallgatta Hubit, ha valami hasonlót lesz kénytelen, akkor megfájdul a feje.*
9904. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-20 20:15:41
Üzenet elküldve: 2022-04-20 20:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Majdnem visszakézből odavágja, hogy "Úgy!", de a férfi arcát elnézve, mára nagyjából elég volt az őszinteségből.
A konklúziót viszont mintha kissé félreértené a Báró. Eme elsőbbségi sorrend nem a vörös személyes óhaját tükrözi, hanem csak egyszerűen jelezni kívánta, megértette s követi a felettes által szabott prioritásokat. Így aztán az a cinikusnak tetsző "Persze." kicsit rosszul érinti Yezát. Így is épp elég ideges, most már újra kezd bizonytalan is lenni. ~Azt hiszi el fogom szúrni.~ Csak ez jár a fejében, amíg visszaér a számára biztosított szobába. Megmosakszik és amennyire tudja, rendbe szedi a haját és a ruháját is. A maradék időben csak idegesen járkál fel s alá. Néha megszakítja azzal, hogy kiles az ablakon, hátha lát valami érdemlegeset odakint. Egy idő után azon kezd el tépelődni, hogy mi van, ha Caldorcor itt hagyta? Ha nélküle járult a visszatért Úrnő elé?
Amikor kint lépteket hall, az ajtónak tapasztja a fülét. A Kancellár az. Bizonyára a Báróért jött. De... de... itt haladt el az ő szobája előtt. Mégsem zörgetett be, hogy neki is szóljon. ~Talán engem nem is kíván fogadni az a szuka?~ A felkavaró gondolatokba annyira nincs alkalma elmélyedni, mert meghallja Caldorcor szavait. Egész Vashegynyi szikla gördül le az önérzetéről és egy nagy sóhajtás után már tépi is fel az ajtót, hogy késlekedés nélkül becsatlakozzon a delegációba.
Amikor a jegyespár másik tagja is megjelenik és kézen fogva a Báró mellé sorol, Yeza lemarad egy lépést. Azért látszik az arcán, hogy még kell neki idő, míg ezt a dolgot megemészti.
A trónterem igazán impozáns. Méretei már-már a wegtoreni óváros nagy csarnokait idézik, melyek még akkor készültek, mikor szinte csak óriások bírták a lassan növekedésnek induló települést.
Egy dolog tűnik fel neki igazán: a hely szinte kong az ürességtől. Csak ők vannak. Meg egy ismeretlen férfi.
Egyelőre csendben marad, de meghajlását olyan tökéletesen hangolja össze a Báróéval, mintha hetek óta gyakorolnák. Továbbra is a gerlepár mögött marad, de nem a takarásukban, és persze Caldorcor felől állva foglalva el a helyét.*
*Majdnem visszakézből odavágja, hogy "Úgy!", de a férfi arcát elnézve, mára nagyjából elég volt az őszinteségből.
A konklúziót viszont mintha kissé félreértené a Báró. Eme elsőbbségi sorrend nem a vörös személyes óhaját tükrözi, hanem csak egyszerűen jelezni kívánta, megértette s követi a felettes által szabott prioritásokat. Így aztán az a cinikusnak tetsző "Persze." kicsit rosszul érinti Yezát. Így is épp elég ideges, most már újra kezd bizonytalan is lenni. ~Azt hiszi el fogom szúrni.~ Csak ez jár a fejében, amíg visszaér a számára biztosított szobába. Megmosakszik és amennyire tudja, rendbe szedi a haját és a ruháját is. A maradék időben csak idegesen járkál fel s alá. Néha megszakítja azzal, hogy kiles az ablakon, hátha lát valami érdemlegeset odakint. Egy idő után azon kezd el tépelődni, hogy mi van, ha Caldorcor itt hagyta? Ha nélküle járult a visszatért Úrnő elé?
Amikor kint lépteket hall, az ajtónak tapasztja a fülét. A Kancellár az. Bizonyára a Báróért jött. De... de... itt haladt el az ő szobája előtt. Mégsem zörgetett be, hogy neki is szóljon. ~Talán engem nem is kíván fogadni az a szuka?~ A felkavaró gondolatokba annyira nincs alkalma elmélyedni, mert meghallja Caldorcor szavait. Egész Vashegynyi szikla gördül le az önérzetéről és egy nagy sóhajtás után már tépi is fel az ajtót, hogy késlekedés nélkül becsatlakozzon a delegációba.
Amikor a jegyespár másik tagja is megjelenik és kézen fogva a Báró mellé sorol, Yeza lemarad egy lépést. Azért látszik az arcán, hogy még kell neki idő, míg ezt a dolgot megemészti.
A trónterem igazán impozáns. Méretei már-már a wegtoreni óváros nagy csarnokait idézik, melyek még akkor készültek, mikor szinte csak óriások bírták a lassan növekedésnek induló települést.
Egy dolog tűnik fel neki igazán: a hely szinte kong az ürességtől. Csak ők vannak. Meg egy ismeretlen férfi.
Egyelőre csendben marad, de meghajlását olyan tökéletesen hangolja össze a Báróéval, mintha hetek óta gyakorolnák. Továbbra is a gerlepár mögött marad, de nem a takarásukban, és persze Caldorcor felől állva foglalva el a helyét.*
9903. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-20 16:53:08
Üzenet elküldve: 2022-04-20 16:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár//
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Kéretlen résztvevő ugyan, de roppant kíváncsi, miképp végződik ez a tánc. Az egyetlen dolog, amit bán, hogy nem lehet ott valójában. Szellemalakként csupán, láthatatlanul, hallhatatlanul... Önmaga árnyékaként.
Alaposan megméri a nagyasszonyt, ahogy "belépnek" a terembe. Szellemtekintetét ráfüggeszti, s nem is figyel most másra. Hidegen hagyja a kecskeszakállas fennhéjazó meg a két wegtoreni. Igen, ezúttal az igric is. Tudnia és látnia kell, miféle ez a Leandana. Bizonyossága van afelől, hogy amaz is az Ősök Útján tért vissza. S ha ez igaz, úgy mielőbb csatlakoznia kell hozzá... Nincs kétség benne. A harcost is megnézi magának, elvégre eleddig nem látta. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt itt. Lehet, hogy csupán elkerülték egymást. Mindenesetre a tény, hogy Leandana mellett áll, hamar kivívja bizalmát. Szíves örömest vállba veregetné a fickót, hisz olybá tűnik, hűsége a holtából visszatért özvegyé. Őseik Kiszemeltjéé.
Dacolásnak érzi, hogy Kagaenae nem hajt térdet. Szívesen rárivallna, elvégre ha igaz az elmélete, úgy az Ősök Küldötte előtt még egy hadúr leánya sem állhat meg büszkeségében. Kíváncsian figyel, a frissen érkezettekhez hasonlatosan Leandanát fürkészve. Kíváncsi a szavaira.*
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Kéretlen résztvevő ugyan, de roppant kíváncsi, miképp végződik ez a tánc. Az egyetlen dolog, amit bán, hogy nem lehet ott valójában. Szellemalakként csupán, láthatatlanul, hallhatatlanul... Önmaga árnyékaként.
Alaposan megméri a nagyasszonyt, ahogy "belépnek" a terembe. Szellemtekintetét ráfüggeszti, s nem is figyel most másra. Hidegen hagyja a kecskeszakállas fennhéjazó meg a két wegtoreni. Igen, ezúttal az igric is. Tudnia és látnia kell, miféle ez a Leandana. Bizonyossága van afelől, hogy amaz is az Ősök Útján tért vissza. S ha ez igaz, úgy mielőbb csatlakoznia kell hozzá... Nincs kétség benne. A harcost is megnézi magának, elvégre eleddig nem látta. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt itt. Lehet, hogy csupán elkerülték egymást. Mindenesetre a tény, hogy Leandana mellett áll, hamar kivívja bizalmát. Szíves örömest vállba veregetné a fickót, hisz olybá tűnik, hűsége a holtából visszatért özvegyé. Őseik Kiszemeltjéé.
Dacolásnak érzi, hogy Kagaenae nem hajt térdet. Szívesen rárivallna, elvégre ha igaz az elmélete, úgy az Ősök Küldötte előtt még egy hadúr leánya sem állhat meg büszkeségében. Kíváncsian figyel, a frissen érkezettekhez hasonlatosan Leandanát fürkészve. Kíváncsi a szavaira.*
9902. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-20 15:30:55
Üzenet elküldve: 2022-04-20 15:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Nem Yeza szimpátiáját akarja elnyerni, sokkal inkább a maga lelkiismeretét nyugtatni, és lám egy bocsánatkérés csodákra képes. Sokkal nagyobb csodára, mint amire számított, hisz a vörös megöleli. Aenae alapvetően nem szereti ha idegenek megérintik, de tudja, hogy most nem rázhatja le magáról az ölelést. Arcán ott a meghökkenés, szemöldökeit összerántja, végül jobbja felemelkedik és sután meglapogatja Yeza hátát, ölelésnek ezt csak nagyon nagy jóindulattal lehetne nevezni. Az összeakadó gyűrűkön aztán ismét meglepődik, egyrészt mert észre sem vette, hogy a lovaglás során kiszabadult a blúza alól, másrészt meglepő a tény, hogy másnak is van ilyenje. Megjegyzés vagy szúrós pillantás nélkül szabadítja ki magát, hogy aztán visszarejtse a blúza alá.
Habrertus megzavarja, no nem a sopánkodásban, hogy meggyalázták az ágyát, hanem a heveny öklendezésben, nehezére esik kihúznia a fejét a vödörből és kiszólni a kancellárnak, hogy adjon neki egy percet. Egy perc alatt valamennyire összekanalazza magát, száraz inget húz és megtörli az állát is. A helyiségnek jelenleg már mindegy, hogy ledob-e egy újabb ruhadarabot a földre. Vet egy pillantást a tükörben önmagára, megállapítja, hogy a haja zilált, az arca pedig sápadt. Ekkora nagyjából le is telik a türelmi időt, amit Habrertustól kért, a férfi arra dughatja be a fejét az ajtón, hogy Aenae épp megfésüli és újrafonja a haját. Az arcát már menet közben csipkedi meg, hogy kis színe legyen.
Cha'yssra próbál ugyan rámosolyogni, de ez nem igazán sikerül. Ujjait a férfi ujjai közé fonja, már el is indultak, mikor egyszerre megtorpan.*
- Nálad van a laposüveged? Légy szíves adj egy kortyot.
*Rossz szájíz ellen is jó szolgálatot tenne egy korty rum, meg talán bátorítólag is hatna rá. Ha szerencséje van és Cha'yss még mindig hurcibálja magával a mellénye belső zsebében a rumosflaskát. Ha kap, akkor egy kortyot iszik csak, azt sem a leggusztusosabb módon, mert hosszasan öblöget vele - de legalább nem gargalizál - azelőtt, hogy lenyelné. Bátorságot nem kap az italtól sajnos, a levegőt olyan felületesen veszi, hogy még ő is csodálkozik azon, hogy így életben lehet maradni. A Hrallhba valóban Cha'yss mellett lép be, szíve szerint ő menne előre, de abból valószínűleg kialakulna egy kisebb huzavona kettejük között, így nem igyekszik a férfi előtt haladni.
Mire az átkozott trón elé érnek, már egy nagyon halvány, de alapvetően derűs mosoly van az arcán. Tényleg pont olyan az érzés, mint mikor először járt itt. A különbség csak annyi, hogy akkor Kagan ült a trónon, most meg a hajdani neje. Aenae nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy a nő a karfán foglal helyet, ott egy fokkal kényelmesebb.
A bemutatásra csak kurtán biccent egyet, de szólni egyelőre nem szól, még nem igazán tudja, hogy mit is mondjon, nyilván nem fog térdre borulni, meg semmi hasonló. Testsúlyát a Cha'ysshoz közelebbi lábára helyezi, ha a férfi nem engedte el a kezét eddig, akkor most sem húzza el.
Topáz színű pillantása a nőn pihen, nehéz kivernie a fejéből a masszává vert arcát, amit Nestar mester próbált szalonképessé tenni. Valójában pont úgy néz ki, mint álmaiban, meg ördögvigyoros képzelgéseiben. A hangját sosem hallhatta, kíváncsi vajon olyan-e, mint képzelte? Vajon az fog történni, amit elképzelt? Nem kéne inkább Cha'yss elé állnia, hogy megvédje a nő haragjától? Meg tudja egyáltalán védeni? Szükség van-e egyáltalán ilyesmire? Megannyi kérdést feltenne, de egyelőre kivár. Szeretné sürgetni a másikat, hogy essenek túl a dolgokon, akár azon, hogy a Gödörbe vetik, akár azon péppé verik fejét, lecsavarják orrát és kinyomják a szemét, akár azon, hogy a lábát széttörik és testét elégetik, akár azon, hogy máját felvágják és hagymásan megsütik. Persze nem szól, amúgy is komoly harcot vív az arcizmaival, hogy próbáljon közömbös arcot vágni.*
*Nem Yeza szimpátiáját akarja elnyerni, sokkal inkább a maga lelkiismeretét nyugtatni, és lám egy bocsánatkérés csodákra képes. Sokkal nagyobb csodára, mint amire számított, hisz a vörös megöleli. Aenae alapvetően nem szereti ha idegenek megérintik, de tudja, hogy most nem rázhatja le magáról az ölelést. Arcán ott a meghökkenés, szemöldökeit összerántja, végül jobbja felemelkedik és sután meglapogatja Yeza hátát, ölelésnek ezt csak nagyon nagy jóindulattal lehetne nevezni. Az összeakadó gyűrűkön aztán ismét meglepődik, egyrészt mert észre sem vette, hogy a lovaglás során kiszabadult a blúza alól, másrészt meglepő a tény, hogy másnak is van ilyenje. Megjegyzés vagy szúrós pillantás nélkül szabadítja ki magát, hogy aztán visszarejtse a blúza alá.
Habrertus megzavarja, no nem a sopánkodásban, hogy meggyalázták az ágyát, hanem a heveny öklendezésben, nehezére esik kihúznia a fejét a vödörből és kiszólni a kancellárnak, hogy adjon neki egy percet. Egy perc alatt valamennyire összekanalazza magát, száraz inget húz és megtörli az állát is. A helyiségnek jelenleg már mindegy, hogy ledob-e egy újabb ruhadarabot a földre. Vet egy pillantást a tükörben önmagára, megállapítja, hogy a haja zilált, az arca pedig sápadt. Ekkora nagyjából le is telik a türelmi időt, amit Habrertustól kért, a férfi arra dughatja be a fejét az ajtón, hogy Aenae épp megfésüli és újrafonja a haját. Az arcát már menet közben csipkedi meg, hogy kis színe legyen.
Cha'yssra próbál ugyan rámosolyogni, de ez nem igazán sikerül. Ujjait a férfi ujjai közé fonja, már el is indultak, mikor egyszerre megtorpan.*
- Nálad van a laposüveged? Légy szíves adj egy kortyot.
*Rossz szájíz ellen is jó szolgálatot tenne egy korty rum, meg talán bátorítólag is hatna rá. Ha szerencséje van és Cha'yss még mindig hurcibálja magával a mellénye belső zsebében a rumosflaskát. Ha kap, akkor egy kortyot iszik csak, azt sem a leggusztusosabb módon, mert hosszasan öblöget vele - de legalább nem gargalizál - azelőtt, hogy lenyelné. Bátorságot nem kap az italtól sajnos, a levegőt olyan felületesen veszi, hogy még ő is csodálkozik azon, hogy így életben lehet maradni. A Hrallhba valóban Cha'yss mellett lép be, szíve szerint ő menne előre, de abból valószínűleg kialakulna egy kisebb huzavona kettejük között, így nem igyekszik a férfi előtt haladni.
Mire az átkozott trón elé érnek, már egy nagyon halvány, de alapvetően derűs mosoly van az arcán. Tényleg pont olyan az érzés, mint mikor először járt itt. A különbség csak annyi, hogy akkor Kagan ült a trónon, most meg a hajdani neje. Aenae nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy a nő a karfán foglal helyet, ott egy fokkal kényelmesebb.
A bemutatásra csak kurtán biccent egyet, de szólni egyelőre nem szól, még nem igazán tudja, hogy mit is mondjon, nyilván nem fog térdre borulni, meg semmi hasonló. Testsúlyát a Cha'ysshoz közelebbi lábára helyezi, ha a férfi nem engedte el a kezét eddig, akkor most sem húzza el.
Topáz színű pillantása a nőn pihen, nehéz kivernie a fejéből a masszává vert arcát, amit Nestar mester próbált szalonképessé tenni. Valójában pont úgy néz ki, mint álmaiban, meg ördögvigyoros képzelgéseiben. A hangját sosem hallhatta, kíváncsi vajon olyan-e, mint képzelte? Vajon az fog történni, amit elképzelt? Nem kéne inkább Cha'yss elé állnia, hogy megvédje a nő haragjától? Meg tudja egyáltalán védeni? Szükség van-e egyáltalán ilyesmire? Megannyi kérdést feltenne, de egyelőre kivár. Szeretné sürgetni a másikat, hogy essenek túl a dolgokon, akár azon, hogy a Gödörbe vetik, akár azon péppé verik fejét, lecsavarják orrát és kinyomják a szemét, akár azon, hogy a lábát széttörik és testét elégetik, akár azon, hogy máját felvágják és hagymásan megsütik. Persze nem szól, amúgy is komoly harcot vív az arcizmaival, hogy próbáljon közömbös arcot vágni.*
9901. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-04-20 13:14:46
Üzenet elküldve: 2022-04-20 13:14:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Lea, Hubi ismét, CCC meg a gidák//
*Az igric remek színész és ezt nem csak az bizonyítja, hogy a tündérmulatságon legyőzte a színpadon Habrertust. A legtöbben nem ismerik az igazi, valódi arcát, csak azt, amit látnak, amit mutat feléjük és még kevesebbek azok, akik megismerhetik azt az arcot, ami valóban ő. Ám ezúttal most nem volt semmi talmi a szavaiban. Nem is tanácsot akart valójában, csak ki akarta mondani. Kimondani valakinek, hogy számára is kiderüljön az igazság.
Yeza gondolkodni látszik a válasz előtt és utána jön is az őszinte(?) válasz. A kezdésre elmosolyodik. Nem mintha a gyermek megfoganása bármit is változtatna. Már akkor megkérte a lány kezét, amikor még nem is tudott a szíve alatt növekvő életről.
A folytatás már érdekesebb. A vörös "kátyúnak nevezi Aenaet a thargokhoz vezető úton, pedig a báró épphogy hídnak látta azelőtt. A kapcsolat már megvan, ahogy a birtoka is, amit talán Lenadana, a régi-új nagyasszony nem fog majd visszavenni tőle. A szerelem és a kórság összefüggését firtató mondatra a wegtoreni lányra néz és felvonja kettészelt szemldökét.*
- Úgy nézek ki, mint aki rózsaszín ködben úszik? *Kérdi kissé érdesen. Nem ítéletre van szüksége, hanem véleményre, tanácsra és Yeza mintha kihasználná az alkalmat, hogy pálcát törjön felette.*
- Persze. *Válaszolja arra, hogy az ő boldogsága és arája a legfontosabb. Ezt már nem érzi őszintének, inkább csak gunyoros megjegyzésnek.
Arra már nem tud felelni, hogy miféle tartozásról beszél a vörös, mert Yeza kislisszol az ajtón. Az igric csak néz utána, majd nekikezd rendbeszedni magát. Gyorsan végez, hisz mindig adott a jó megjelenésre és addig, amíg Habrertus nem érkezik meg az ablak felé fordított fotelben ülve várja meg, hogy a kancellár megérkezzen.
Amikor ez megtörténik, felkel ültéből és megigazítja a ruháját. Hazudna, ha azt gondolná, nem izgul kissé. Nem, nem is izgalom ez, inkább várakozás.*
- Kérlek, szólj a kísérőmnek is. *Szól a kancellár felé.*
- Yeza jelen volt a Kalmárbeli incidensnél, szeretném, ha ott lenne, amikor a nagyasszony elé járulok. *Ad magyarázatot a vörös jelenlétére az audiencián. Másképp nehezen húzna hasznot abból, hogy Leandana állítólag tartozik Yezának.
Fura ez így, mert még Aenae a nagyasszony, mégsem szívesen titulálta volna másképp a visszatért nőt. Ki tudja, hogyan csapódott volna le ez Habrertusnál. Ha Aenae is ott van, kedves mosollyal, de szótlanul üdvözli, hacsak a lány nem kíván mondani neki valamit. Megfogja a kezét és úgy indulhatnak el Leandana elé.
A Hrall ajtajába érve megvárja, míg a kancellár előremegy. Újabb fura helyzet alakul ki ott a bejáratban, mert normál esetben a férfinek kell előre mennie, míg a nő mögötte érkezik, ám Aenae a thargok még regnáló vezetője, így talán neki kellene előre mennie. A kérdést a legegyszerűbb módon oldaná meg, hogy egyszerre lépnek a terembe és indulnak el a trón felé. Yeza valószínűleg utolsóként, mögöttük érkezik.
Habretus bemutatja őket, így nincs szükség bemutatkozásra. A kalap természetesen nincs rajta és az igric, tökéletes mozdulattal hajt fejet és térdet a trón karfáján ülő nő előtt.*
- Leandana nagyasszony, engedje meg, hogy megköszönjem, hogy fogadott minket. *Mondja, ahogy feláll újra és felnéz. Több jelentősége is van annak, ahogy a nő a trón karfáján ül és nem a trónon. Talán még ő sem érzi magát nagyasszonynak vagy csak gúnyoldóik velük. A cél szempontjából felesleges kérdés. Aenae nem akarja a trónt és a hatalmat, ahogy az igric sem. Csak mindkét fél számára előnyös üzleti kapcsolatot a thargok és a Kereskedőház között. És persze nyugalmat magának és a hitvesének. Olyan nagy kérés ez?*
*Az igric remek színész és ezt nem csak az bizonyítja, hogy a tündérmulatságon legyőzte a színpadon Habrertust. A legtöbben nem ismerik az igazi, valódi arcát, csak azt, amit látnak, amit mutat feléjük és még kevesebbek azok, akik megismerhetik azt az arcot, ami valóban ő. Ám ezúttal most nem volt semmi talmi a szavaiban. Nem is tanácsot akart valójában, csak ki akarta mondani. Kimondani valakinek, hogy számára is kiderüljön az igazság.
Yeza gondolkodni látszik a válasz előtt és utána jön is az őszinte(?) válasz. A kezdésre elmosolyodik. Nem mintha a gyermek megfoganása bármit is változtatna. Már akkor megkérte a lány kezét, amikor még nem is tudott a szíve alatt növekvő életről.
A folytatás már érdekesebb. A vörös "kátyúnak nevezi Aenaet a thargokhoz vezető úton, pedig a báró épphogy hídnak látta azelőtt. A kapcsolat már megvan, ahogy a birtoka is, amit talán Lenadana, a régi-új nagyasszony nem fog majd visszavenni tőle. A szerelem és a kórság összefüggését firtató mondatra a wegtoreni lányra néz és felvonja kettészelt szemldökét.*
- Úgy nézek ki, mint aki rózsaszín ködben úszik? *Kérdi kissé érdesen. Nem ítéletre van szüksége, hanem véleményre, tanácsra és Yeza mintha kihasználná az alkalmat, hogy pálcát törjön felette.*
- Persze. *Válaszolja arra, hogy az ő boldogsága és arája a legfontosabb. Ezt már nem érzi őszintének, inkább csak gunyoros megjegyzésnek.
Arra már nem tud felelni, hogy miféle tartozásról beszél a vörös, mert Yeza kislisszol az ajtón. Az igric csak néz utána, majd nekikezd rendbeszedni magát. Gyorsan végez, hisz mindig adott a jó megjelenésre és addig, amíg Habrertus nem érkezik meg az ablak felé fordított fotelben ülve várja meg, hogy a kancellár megérkezzen.
Amikor ez megtörténik, felkel ültéből és megigazítja a ruháját. Hazudna, ha azt gondolná, nem izgul kissé. Nem, nem is izgalom ez, inkább várakozás.*
- Kérlek, szólj a kísérőmnek is. *Szól a kancellár felé.*
- Yeza jelen volt a Kalmárbeli incidensnél, szeretném, ha ott lenne, amikor a nagyasszony elé járulok. *Ad magyarázatot a vörös jelenlétére az audiencián. Másképp nehezen húzna hasznot abból, hogy Leandana állítólag tartozik Yezának.
Fura ez így, mert még Aenae a nagyasszony, mégsem szívesen titulálta volna másképp a visszatért nőt. Ki tudja, hogyan csapódott volna le ez Habrertusnál. Ha Aenae is ott van, kedves mosollyal, de szótlanul üdvözli, hacsak a lány nem kíván mondani neki valamit. Megfogja a kezét és úgy indulhatnak el Leandana elé.
A Hrall ajtajába érve megvárja, míg a kancellár előremegy. Újabb fura helyzet alakul ki ott a bejáratban, mert normál esetben a férfinek kell előre mennie, míg a nő mögötte érkezik, ám Aenae a thargok még regnáló vezetője, így talán neki kellene előre mennie. A kérdést a legegyszerűbb módon oldaná meg, hogy egyszerre lépnek a terembe és indulnak el a trón felé. Yeza valószínűleg utolsóként, mögöttük érkezik.
Habretus bemutatja őket, így nincs szükség bemutatkozásra. A kalap természetesen nincs rajta és az igric, tökéletes mozdulattal hajt fejet és térdet a trón karfáján ülő nő előtt.*
- Leandana nagyasszony, engedje meg, hogy megköszönjem, hogy fogadott minket. *Mondja, ahogy feláll újra és felnéz. Több jelentősége is van annak, ahogy a nő a trón karfáján ül és nem a trónon. Talán még ő sem érzi magát nagyasszonynak vagy csak gúnyoldóik velük. A cél szempontjából felesleges kérdés. Aenae nem akarja a trónt és a hatalmat, ahogy az igric sem. Csak mindkét fél számára előnyös üzleti kapcsolatot a thargok és a Kereskedőház között. És persze nyugalmat magának és a hitvesének. Olyan nagy kérés ez?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094