// Kapunál //
*Kaff éppen betermelte már az első darab húst, és most azt keresi, hová is dobhatná azt a néhány csontot, ami elég nagy volt ahhoz, hogy ne merje csak úgy simán lenyelni. Azonban nincs sok ideje, hiszen egyszer csak megindulnak az események. Az, hogy az előző alak, akivel beszélgetett, megjelenik, meg maga a kapu kinyílása azért olyan dolgok, hogy rögtön megfeledkezik arról a pár csontocskáról. Felegyenesedik, majd pedig megindul, és ha Mirakh kérni fogja a fegyvereit, akkor ő át fogja adni. Beletúr a zsákjába, majd előveszi a tollas buzogányát, és átnyújtja:*
- Buzogány *jegyzi meg büszkén* De nem láncos, láncos rossz, Kaff nem szeret láncos, Kaff tud nagyobbat üt ezzel. Új, Kaff kér óvatosan vele *elvégre valóban teljesen újnak mondható, nemrég vette még a városban, és még egyszer se használta, nagyon elkeseredne, ha valami baja lenne. Mellesleg kérdéses, hogy a törpének sikerülni fog-e elbírni az óriás méretre készített fegyverét, ám nem tűnik gyengének, talán ezzel nem lesz gondja. majd lesz a következővel...*
- Csatabárd, hatalmas csatabárd, veszélyes fegyver, Kaff egyszer még medvét is ölt vele *azzal előveszi a szintén óriás méretű fegyvert, mely a zsák méretét is nagyban meghatározta hossza miatt. A feje be van bugyolálva valamilyen rongyokba, Kaff azért hordja így, hogy ne vágja ki a zsákot. A rongy ugyanakkor nagyon gyorsan leszedhető róla, ezt az óriás be is mutatja, amikor tekerés nélkül egyben veszi le róla rongycsomót. A trükk persze abban van, hogy miután egy folyóban lemossa róla a vért, és rárakja a rongyokat, azok átnedvesedve hajlamossá válnak egymáshoz tapadni. Mindenesetre ezeket visszadobja a zsákba, elvégre a törpe a fegyvereket kérte, a rongy meg nem az. Azért viszonylag óvatosan adja oda a nála jóval kisebb lénynek, nehogy egy óvatlan ejtés miatt ledőljön a lábáról a törpe.*
- Kaff van még páncél és még egy páncél karra, törpe kér az is? *amennyiben Mirakh arra is igényt tart, elő fogja bányászni a vértjét és az alkarvédőjét is a zsákból, amely így közel ki is örül, már csak rongyok, némi vadhús, no meg egy pár csecsebecse marad, amit út közben szedett össze. És persze: a pénze. A kapun áthaladva egy következő törpe fogadja. Szerencsére Kaff nem jön rá, hogy amaz azért sétált kicsit odébb, mert azt hiszi, sz óriás majd figyelmetlenségből agyontapossa, mert akkor bizonyára mélységesen megsértődne. Talán nem olyan okos, mint egy gnóm, vagy egy elf, talán még az átlagos óriásértelemnek is alámegy egy kicsit, de ettől függetlenül nem fogyatékos, és nem is vak, még szép, hogy nem tapos el senkit. Ugyanez a helyzet a szaggatott, szótagolt beszéddel. Persze a törpe csak jót akar, ugyanakkor ismételten: ha Kaff tudná, hogy azért erőltet ilyen beszédtempót, mert butának gondolja, bizonyára megsértődne. Már csak azért is, mert ha valamit megért, azt megérti, ha meg egy szó jelentésével nincs tisztában, azt aztán szótagolhatják neki. Ő viszont azt hiszi, a törpe alapból így beszél, éppen ezért nem is teszi szóvá, tudja ő, milyen, ha valakinek az orra alá dörgölik a hiányosságait, ő nem tenne ilyet.*
- üdv neked *bólint Kaff az üdvözlésre, majd eléggé hálás, amiért a törpe egy hosszú, és megjegyezhetetlen név után egy rövidebbel áll elő.* Üdv neked, Quikh! *majd a következő kérdést ezúttal szerencsére nem érti félre, most rájön, hogy a nevéről van szó.*
- Kaff. Röviden is Kaff *ő sajnos nem tud rövidíteni a nevén, az övé alapból is elég rövid, nehogy még azt is elfelejtse véletlenül.*
- Kaff megy *bólint újból, mikor Quikh beinvitálja a táborba, és valószínűleg menni fog vele egészen a tűzig, vagy ameddig a törpe vezeti.*