//A hívatlan gólya//
//Napváltás//
*Ha van olyan szó, amit soha többé nem akar hallani, akkor az az, hogy "ágynyugalom", amire ráadásul egy ártatlan füllentés miatt ítélték. Jó, a füllentés annyira tán nem volt ártatlan, igaz is, hogy beverte a fejét, púp is volt rajta, de nagyobb fájdalmat okozott a felrepedt homloka. Így púpos lett a feje elől is és hátul is, a gyógyító meg tán eltúlozta ennek a jelentőségét és ágyba parancsolta, aztán meg furcsa kérdéseket tett fel neki, miután magához tért, hogy ellenőrizze, hogy megzápult-e az agya, majd ezután mindenféle tornagyakorlatokkal szórakoztatta, hogy minden végtagja megfelelően működik-e?
A lányban persze hamar realizálódott, hogy nincs sok összefüggés a taverna istállójában beütött feje és felrepedt homloka között vajmi kevés az összefüggés, már ha azt leszámítva, hogy az egyik ütés komoly érzelmi hullámvölgyet okozott és talán ennek a számlájára írható az, hogy kiterült a padlón és elájult. Lelki állapotán az sem segített, hogy felébredve Nirs ült az ágya szélén, ugyanis a bűntudat továbbra is mardossa, a fiúval való beszélgetést úgy igyekszik elkerülni, hogy valamennyi látogatásakor alvást színlelt. Bár színlelés sokszor csak színlelésnek indult, mert újabban állandóan erőt vesz rajta az ólmos fáradtság még annak ellenére is, hogy ágynyugalomban fekszik. Étvágya azóta sincsen sokkal több, a gyakori émelygés pedig nem javít a dolgon.
Persze nem is Aenae lenne, ha ágyban marad, mert mikor már teljesen elfeküdte a hátát, meg az oldalait - a hasán nem bír a sajgó mellei miatt -, akkor úgy gondolta, hogy kiszökik kicsit. Enni akart, de csak az lett a vége, hogy Waldrannak kellett fellocsolnia, ezek után meg nem is próbálkozott többször a dologgal.
Természetesen a napok múlásával realizálódik benne az, hogy nem a feje miatt kell aggódjon, hanem a túlságosan sokáig kimaradó vérzés miatt. Lassan összeáll benne a kép, hogy bizony bekapta a legyet, gyors fejszámolás után pedig arra is rájöhet, hogy nem lehet Nirsé. Egyre mélyebbre süpped a letargiában, eleve nem akar senkit bántani, de Nirst meg aztán pláne nem és mégis rendre megbántja. Kutyául érzi magát, attól a ténytől is, hogy egy magzat növekszik a hasában és attól is, hogy ez a magzat nem lehet Nirsé. Következésképpen meg kell szabaduljon tőle, ehhez pedig szüksége lesz Nestarra, vagy valakihez, aki hozzáfér az ispotály készleteihez, mondjuk Habrertusra. Akárhogyan is, de ahhoz, hogy ezt felderítse, fel kell öltöznie. Öltözés közben azt veszi észre, hogy az övcsatot nem tudja a szokásos lyukba betűzni, hanem csak a kettővel bővebbe, ami eléggé csodaszámba mehetne azok fényében, hogy alig eszik. Az ablakból látta, hogy odakinn változik az évszak, de ennek ellenére is felveszi a poncsóját, főleg azért, mert az ápol és eltakar, noha nem feltűnő a változás.
Határozott célja az, hogy a lehető leggyorsabban felszívódjon, de sajnos nem jut messzire, csupán egy saroknyira, mikor majdnem beleütközik Nirsbe és ami a rosszabb, hogy Briwalba. Az utolsó pillanatban áll meg és lép vissza a sarok mögé, hogy aztán megkíséreljen egybeolvadni a fallal. Pánikroham lesz rajta úrrá, mely szapora légzésben és szívverésben nyilvánul meg, szüksége van némi időre, hogy rendezni tudja a vonásait, addig pedig marad a falnak simulva, kalapáló szívvel, hófehér arccal.*