Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-30 20:36:47
Üzenet elküldve: 2021-09-30 20:36:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Megelégelt szürkeség//
*Teljesen biztos benne, hogy Cha'yssnak a sértett büszkesége nem fogja megengedni, hogy visszajöjjön. A bökkenő az, hogy elintézetlen üzleti ügyük van, hiszen a pestisdoktorok plecsnijének árát még nem adta neki oda. A baj az, hogy nem két lyukas garasról van szó, hogy rá merje bízni akárkire. Habrertust megbízhatná ugyan a fizetéssel, de egyrészt hülyén jönne ki, másrészt nem tudja, hogy a drágalátos kancellár hazaért-e már? Büszkesége jelenleg nem engedi, hogy maga vigye el a pénzt. Kagan trónjára meredve töpreng ezen, de Kagan trónja hallgat és nincs egy épkézláb tanácsa sem. Mondjuk ebben teljesen Kaganra hasonlít.
Néhány mély lélegzetvétellel sikerül valamennyire enyhítenie a dühöt, amit nem is annyira Cha'yssra, mint Kaganra koncentrál. Vajon Yagnar fokosa megfelelő eszköz arra, hogy szétverje vele ezt az ocsmány trónszéket? Bár talán nem is a fegyver a kérdés valójában, hanem az ő fizikai ereje, vagyis annak a hiánya.
A Hrallh tróntermének kövén Rorkir léptei zajt ütnek, de Aenae nem veszi a fáradtságot, hogy a hang felé forduljon. Lélekben viszont felkészül arra, hogy megint valami parasztok határvitájában kell bírának lennie, vagy egy tehén fölött ítélkezni, aki lelegelte a szomszédos konyhakertet. Csak akkor fordul, mikor megszólítják, testhelyzetén nem változtat, csak a fejét fordítva pillant a férfira.*
- Rorkir, a vérgőzös klánból, a hegyen túlról, messzi északról.
*Rorkir valójában kellemes meglepetés, bár el kell nyomjon egy sóhajt, mert van egy sejtése, hogy a férfi mit akar tőle. A fegyverét és azt hogy elengedje. Nem fogja visszaadni és nem fogja elengedni.*
- Furcsa téged ruhában látni.
*Teljesen biztos benne, hogy Cha'yssnak a sértett büszkesége nem fogja megengedni, hogy visszajöjjön. A bökkenő az, hogy elintézetlen üzleti ügyük van, hiszen a pestisdoktorok plecsnijének árát még nem adta neki oda. A baj az, hogy nem két lyukas garasról van szó, hogy rá merje bízni akárkire. Habrertust megbízhatná ugyan a fizetéssel, de egyrészt hülyén jönne ki, másrészt nem tudja, hogy a drágalátos kancellár hazaért-e már? Büszkesége jelenleg nem engedi, hogy maga vigye el a pénzt. Kagan trónjára meredve töpreng ezen, de Kagan trónja hallgat és nincs egy épkézláb tanácsa sem. Mondjuk ebben teljesen Kaganra hasonlít.
Néhány mély lélegzetvétellel sikerül valamennyire enyhítenie a dühöt, amit nem is annyira Cha'yssra, mint Kaganra koncentrál. Vajon Yagnar fokosa megfelelő eszköz arra, hogy szétverje vele ezt az ocsmány trónszéket? Bár talán nem is a fegyver a kérdés valójában, hanem az ő fizikai ereje, vagyis annak a hiánya.
A Hrallh tróntermének kövén Rorkir léptei zajt ütnek, de Aenae nem veszi a fáradtságot, hogy a hang felé forduljon. Lélekben viszont felkészül arra, hogy megint valami parasztok határvitájában kell bírának lennie, vagy egy tehén fölött ítélkezni, aki lelegelte a szomszédos konyhakertet. Csak akkor fordul, mikor megszólítják, testhelyzetén nem változtat, csak a fejét fordítva pillant a férfira.*
- Rorkir, a vérgőzös klánból, a hegyen túlról, messzi északról.
*Rorkir valójában kellemes meglepetés, bár el kell nyomjon egy sóhajt, mert van egy sejtése, hogy a férfi mit akar tőle. A fegyverét és azt hogy elengedje. Nem fogja visszaadni és nem fogja elengedni.*
- Furcsa téged ruhában látni.
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:33:52
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:33:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megelégelt szürkeség//
*Rorkir napjai csak úgy repülnek a feje felett, s igazából hazudna, ha azt mondaná hogy különösen rosszul érzi magát. Persze a fegyver borzasztóan hiányzik neki, csupasznak érzi magát nélküle, és az ökölharcban sosem hitt. Az amolyan gyerekes játék az ő szemében. Már az emberek is talán megszokják, ahogy minden nap körbejár, leskelődik szótlanul, néha-néha edz is, vagy csak a nagy szobron gondolkozik. Tűr a míg tűrhet, a végső döntésben azonban Árnyék segít, vagy legalábbis a gondolata. Hirtelen iszonyatos rossz érzés fogja el, a felelősség terhe a vállán mintha megsokszorozódna hirtelen. Barbárnak barbár, de különös szeretettel van az állatok iránt, főleg ha az övéi. Így hamar a trónterem felé indul, ahol először találkozott az úrnővel, hátha ott találja valahol. Léptei egészen sietősek, s az ábrázata egyébként sem valami bizalomgerjesztő, így egy ártatlan leány szinte rémült arccal szaporázza meg lépteit abban a hitben, hogy ő rá akarja vetni magát a férfi.*
-Csitulj leány. Csak az úrnőt keresem.
*Mondja mély hangján, amit most igyekszik visszafogni, nem akar ő bántani senkit. Jelenleg.*
-A.. Arra.
*Hebegi, de hamar többen jelennek meg a lányka látóterében, s ettől kicsit megnyugszik. Talán csak túl sok bort ivott, vagy a szülei nem nevelik rendesen, fene tudja, Rorkirt meg aztán pláne nem érdekli. Csak megy tovább, hogy Kagaenae színe elé járulhasson. Nem tudja, hogy van-e valami külön procedúra, de ha nem állítja meg senki, úgy csak megy tovább, míg el nem éri a termet, ahol éppen a trón előtt áll az, akit keres.*
-Úrnő!
*Rorkir napjai csak úgy repülnek a feje felett, s igazából hazudna, ha azt mondaná hogy különösen rosszul érzi magát. Persze a fegyver borzasztóan hiányzik neki, csupasznak érzi magát nélküle, és az ökölharcban sosem hitt. Az amolyan gyerekes játék az ő szemében. Már az emberek is talán megszokják, ahogy minden nap körbejár, leskelődik szótlanul, néha-néha edz is, vagy csak a nagy szobron gondolkozik. Tűr a míg tűrhet, a végső döntésben azonban Árnyék segít, vagy legalábbis a gondolata. Hirtelen iszonyatos rossz érzés fogja el, a felelősség terhe a vállán mintha megsokszorozódna hirtelen. Barbárnak barbár, de különös szeretettel van az állatok iránt, főleg ha az övéi. Így hamar a trónterem felé indul, ahol először találkozott az úrnővel, hátha ott találja valahol. Léptei egészen sietősek, s az ábrázata egyébként sem valami bizalomgerjesztő, így egy ártatlan leány szinte rémült arccal szaporázza meg lépteit abban a hitben, hogy ő rá akarja vetni magát a férfi.*
-Csitulj leány. Csak az úrnőt keresem.
*Mondja mély hangján, amit most igyekszik visszafogni, nem akar ő bántani senkit. Jelenleg.*
-A.. Arra.
*Hebegi, de hamar többen jelennek meg a lányka látóterében, s ettől kicsit megnyugszik. Talán csak túl sok bort ivott, vagy a szülei nem nevelik rendesen, fene tudja, Rorkirt meg aztán pláne nem érdekli. Csak megy tovább, hogy Kagaenae színe elé járulhasson. Nem tudja, hogy van-e valami külön procedúra, de ha nem állítja meg senki, úgy csak megy tovább, míg el nem éri a termet, ahol éppen a trón előtt áll az, akit keres.*
-Úrnő!
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-30 18:45:08
Üzenet elküldve: 2021-09-30 18:45:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Rorkir//
*Aenae mögött újabb pocsék éjszaka van, melynek nagy részét álmatlan forgolódással töltötte. A kevéske, alvással töltött időben pedig alig pihent valamit, hiszen még mindig gyötrik a rémálmok, tulajdonképpen azóta rosszul alszik, hogy leszúrták, a Yagnaros eset pedig csak a hab volt a tortán. A habon lévő cseresznye pedig a Cha'ysszal való vita. Most pedig itt ül a fésülködőasztal előtt, kialvatlanul bámul a saját tükörképére.*
- Nem fog visszajönni.
*Mondja a tükörképének kifejezéstelen arccal, aztán lepillant a láncon a nyakába akasztott gyűrűre. Arra a gyűrűre, ami amúgy nem is tetszik neki és amit azelőtt kellett volna Cha'yss kezébe nyomnia, mielőtt otthagyta őt a Hrallhban. Ujjai ráfonódnak az ékszerre, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy letépi a nyakából és elhajítja, de végül valami szentimentális gondolattól vezérelve nem teszi meg. Szempillantással később már a haját fésüli, ugyanolyan kifejezéstelen arccal bámulva tükörképére.
Fertályóra múlva már úgy tud kilépni a lakosztálya ajtaján, hogy egészen sikerült összekanalaznia magát. Kipihent, rendezett ember benyomását kelti. Haja laza kontya tekerte, ruházata olyan, mint máskor, csinos és cseppet sem hivalkodó, bár a színes kendő a nyakában eléggé figyelem felkeltő. Kagan trónja előtt áll, mellkasa előtt összefont karokkal, csípőszéles terpeszben. Az ocsmány székre mered és azon töpreng, hogy mi is volt az a pillanat az életében, amely elkerülhetetlenül ennek a pillanatnak az irányába taszította. Az az átkozott kürt.*
*Aenae mögött újabb pocsék éjszaka van, melynek nagy részét álmatlan forgolódással töltötte. A kevéske, alvással töltött időben pedig alig pihent valamit, hiszen még mindig gyötrik a rémálmok, tulajdonképpen azóta rosszul alszik, hogy leszúrták, a Yagnaros eset pedig csak a hab volt a tortán. A habon lévő cseresznye pedig a Cha'ysszal való vita. Most pedig itt ül a fésülködőasztal előtt, kialvatlanul bámul a saját tükörképére.*
- Nem fog visszajönni.
*Mondja a tükörképének kifejezéstelen arccal, aztán lepillant a láncon a nyakába akasztott gyűrűre. Arra a gyűrűre, ami amúgy nem is tetszik neki és amit azelőtt kellett volna Cha'yss kezébe nyomnia, mielőtt otthagyta őt a Hrallhban. Ujjai ráfonódnak az ékszerre, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy letépi a nyakából és elhajítja, de végül valami szentimentális gondolattól vezérelve nem teszi meg. Szempillantással később már a haját fésüli, ugyanolyan kifejezéstelen arccal bámulva tükörképére.
Fertályóra múlva már úgy tud kilépni a lakosztálya ajtaján, hogy egészen sikerült összekanalaznia magát. Kipihent, rendezett ember benyomását kelti. Haja laza kontya tekerte, ruházata olyan, mint máskor, csinos és cseppet sem hivalkodó, bár a színes kendő a nyakában eléggé figyelem felkeltő. Kagan trónja előtt áll, mellkasa előtt összefont karokkal, csípőszéles terpeszben. Az ocsmány székre mered és azon töpreng, hogy mi is volt az a pillanat az életében, amely elkerülhetetlenül ennek a pillanatnak az irányába taszította. Az az átkozott kürt.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-28 01:49:45
Üzenet elküldve: 2021-09-28 01:49:45
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Különös, felemelő érzés járja át, mikor a férfi helyet foglal a trónban. Mintha minden vágya teljesült volna, úgy ragyog fel szíve. Nem ért azonban még feladatai végére. Közelről sem. Most még itt van, s gazdatestének hasonszerű íriszein keresztül szemléli a világot, a világgal együtt pedig Kagaenae-t. Őseik Szellemének említésekor beállt csendben érezni vél valamit. Valami magasztos és tiszteletet parancsoló erőt, mi nem csak őt hatja át, de az egész termet, s talán vele együtt a tharg úrnőt is. A leány szavai őszintének hatnak, s nem is érez mögöttük valótlant. Elvégre ő pontosan tudja, hogy őseik és isteneik itt vannak körülöttük. Őrködnek a sorsuk felett s ha kell... Ha kell, hát visszafordítják őket a Holtak Ösvényéről, hogy bevégeztessék, mit megkövetel sorsuk.
Szinte látni véli magát kívülről, ahogy egyenes háttal, felszegett állal ül a trónon, mi talán valahol meg is illeti. Nem a wegtoreni férfit látja, saját magát. Ereje teljében, tulajdon testében. A képzelgés nem tarthat viszont soká, mert Kagaenae sarkon fordulva indul meg, magára hagyva kettejüket... Valójában pedig csak Cha'yss-t. Nem telepszik most a férfi gondolataira. Hagyja, hadd örvényeljenek... Neki küldetése van.
Nem is várja meg, míg a leány túl messze kerül. Érzi, hogy lelke, mi eddig a férfién telepedett meg, hogyan válik le a testről, s hogyan költözik az artheniori mesterkardba. Méltó tárhelye lesz lelkének. A lánc, mi eddig Kagaenae-hez kötötte, megfeszülve szakad szét a fegyver éles pengéjén, ő pedig feloldozást nyervén pihen meg a fegyverben.
Ahogy eddig, most is tudja, mi a dolga. Azt is tudni véli, milyen kockázattal jár mindaz, mi előtte áll. Nem félti azonban lelkét. A Kikötőtől-Artheniorig, végig fogja tiporni az egész vidéket, ha ez kell, hogy a thargokat felemelje.*
*Különös, felemelő érzés járja át, mikor a férfi helyet foglal a trónban. Mintha minden vágya teljesült volna, úgy ragyog fel szíve. Nem ért azonban még feladatai végére. Közelről sem. Most még itt van, s gazdatestének hasonszerű íriszein keresztül szemléli a világot, a világgal együtt pedig Kagaenae-t. Őseik Szellemének említésekor beállt csendben érezni vél valamit. Valami magasztos és tiszteletet parancsoló erőt, mi nem csak őt hatja át, de az egész termet, s talán vele együtt a tharg úrnőt is. A leány szavai őszintének hatnak, s nem is érez mögöttük valótlant. Elvégre ő pontosan tudja, hogy őseik és isteneik itt vannak körülöttük. Őrködnek a sorsuk felett s ha kell... Ha kell, hát visszafordítják őket a Holtak Ösvényéről, hogy bevégeztessék, mit megkövetel sorsuk.
Szinte látni véli magát kívülről, ahogy egyenes háttal, felszegett állal ül a trónon, mi talán valahol meg is illeti. Nem a wegtoreni férfit látja, saját magát. Ereje teljében, tulajdon testében. A képzelgés nem tarthat viszont soká, mert Kagaenae sarkon fordulva indul meg, magára hagyva kettejüket... Valójában pedig csak Cha'yss-t. Nem telepszik most a férfi gondolataira. Hagyja, hadd örvényeljenek... Neki küldetése van.
Nem is várja meg, míg a leány túl messze kerül. Érzi, hogy lelke, mi eddig a férfién telepedett meg, hogyan válik le a testről, s hogyan költözik az artheniori mesterkardba. Méltó tárhelye lesz lelkének. A lánc, mi eddig Kagaenae-hez kötötte, megfeszülve szakad szét a fegyver éles pengéjén, ő pedig feloldozást nyervén pihen meg a fegyverben.
Ahogy eddig, most is tudja, mi a dolga. Azt is tudni véli, milyen kockázattal jár mindaz, mi előtte áll. Nem félti azonban lelkét. A Kikötőtől-Artheniorig, végig fogja tiporni az egész vidéket, ha ez kell, hogy a thargokat felemelje.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-27 14:42:07
Üzenet elküldve: 2021-09-27 14:42:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A wegtoreni esküvő ijesztő. A pár évvel ezelőtti önmaga persze imádta volna. Imádta volna, hogy kap egy újabb - nagyon-nagyon sokadik - ruhát, hogy a hajából tökéletes frizurát fésülnek, hogy a nyakába kapja azt a gyöngysort, ami már sok-sok generáció óta a családban volt, amit mindig is szeretett volna megörökölni. Élvezte volna a rá irányuló figyelmet is, fürdőzött volna benne. Manapság az ilyen dolgok nagyon kívül esnek a komfortzónájából.*
- Ha te ilyet szeretnél, akkor kompromisszum-kész vagyok. Három nap.
*A párbajhősök halála kevéssé érdekli, mármint akkor ha nem a thargok közül kerülnek ki. A három napról meg úgy gondolja, hogy tényleg kompromisszumos megoldás lehet, hiszen három nappal több annál, mint amennyit ő szeretne, és ugyanennyivel kevesebb annál, mint amit Cha'yss. Persze ha Cha'yss eleve csak egy napban gondolkodott, akkor Aenae számára tökéletesen megfelel egy félnapos elfoglaltság is.*
- Persze, őseim szellemei.
*Mondja ezt olyan arckifejezéssel, mintha ez teljesen magától értetődő lenne, hogy az ősök árgus szemekkel figyelik őket és döntéseiket, meg döntéseik következményeit.
Aenae belül mosolyog, főleg kínjában, mert bármennyire is igyekezett nem megbántani a férfit, vagy kiengesztelni, úgy tűnik, hogy az ellenkezőjét sikerült elérni, mert makacs hallgatásba burkolózik. Az ellen az állítása ellen sem protestál, hogy játékszerként tekintett rá azelőtt, így Aenae ezen elméletét beigazoltnak is tekinti. Fel nem háborodik miatta, mert ő is úgy tekintett Cha'yssra, mint egy olyan férfira, akivel kötetlenül jól érzi magát. A titkolózás persze az agyára ment, de úgy tűnik, neki semmi sem jó, mert a kapcsolatuk hivatalossá tételének sem örülne annyira.
Ennek a kis szóváltásnak az ellenére is úgy gondolja, hogy Cha'yss pár perc után utána megy és egymásba gabalyodva rögtön ki is békülhetnek. Az ajtót sem zárja kulcsra - bár Cha'yssnak megvannak azok a kvalitásai, hogy egy zárt ajtó ne akadályozza meg.
A benne lévő izgatott várakozás hamar csap át haragba, haragját pedig az egy kupacba készített holmikon vezeti le. Aminek a nagy része ruha, így nem igazán tud kárt tenni semmiben, viszont pár perc is elég ahhoz, hogy jelentősen lenyugodjon, vagy legalábbis a csapkodás helyett az ördögvigyoros pipához nyúljon.*
*A wegtoreni esküvő ijesztő. A pár évvel ezelőtti önmaga persze imádta volna. Imádta volna, hogy kap egy újabb - nagyon-nagyon sokadik - ruhát, hogy a hajából tökéletes frizurát fésülnek, hogy a nyakába kapja azt a gyöngysort, ami már sok-sok generáció óta a családban volt, amit mindig is szeretett volna megörökölni. Élvezte volna a rá irányuló figyelmet is, fürdőzött volna benne. Manapság az ilyen dolgok nagyon kívül esnek a komfortzónájából.*
- Ha te ilyet szeretnél, akkor kompromisszum-kész vagyok. Három nap.
*A párbajhősök halála kevéssé érdekli, mármint akkor ha nem a thargok közül kerülnek ki. A három napról meg úgy gondolja, hogy tényleg kompromisszumos megoldás lehet, hiszen három nappal több annál, mint amennyit ő szeretne, és ugyanennyivel kevesebb annál, mint amit Cha'yss. Persze ha Cha'yss eleve csak egy napban gondolkodott, akkor Aenae számára tökéletesen megfelel egy félnapos elfoglaltság is.*
- Persze, őseim szellemei.
*Mondja ezt olyan arckifejezéssel, mintha ez teljesen magától értetődő lenne, hogy az ősök árgus szemekkel figyelik őket és döntéseiket, meg döntéseik következményeit.
Aenae belül mosolyog, főleg kínjában, mert bármennyire is igyekezett nem megbántani a férfit, vagy kiengesztelni, úgy tűnik, hogy az ellenkezőjét sikerült elérni, mert makacs hallgatásba burkolózik. Az ellen az állítása ellen sem protestál, hogy játékszerként tekintett rá azelőtt, így Aenae ezen elméletét beigazoltnak is tekinti. Fel nem háborodik miatta, mert ő is úgy tekintett Cha'yssra, mint egy olyan férfira, akivel kötetlenül jól érzi magát. A titkolózás persze az agyára ment, de úgy tűnik, neki semmi sem jó, mert a kapcsolatuk hivatalossá tételének sem örülne annyira.
Ennek a kis szóváltásnak az ellenére is úgy gondolja, hogy Cha'yss pár perc után utána megy és egymásba gabalyodva rögtön ki is békülhetnek. Az ajtót sem zárja kulcsra - bár Cha'yssnak megvannak azok a kvalitásai, hogy egy zárt ajtó ne akadályozza meg.
A benne lévő izgatott várakozás hamar csap át haragba, haragját pedig az egy kupacba készített holmikon vezeti le. Aminek a nagy része ruha, így nem igazán tud kárt tenni semmiben, viszont pár perc is elég ahhoz, hogy jelentősen lenyugodjon, vagy legalábbis a csapkodás helyett az ördögvigyoros pipához nyúljon.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-26 23:02:39
Üzenet elküldve: 2021-09-26 23:02:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A kérdésre, hogy Wegtorenben hogyan is házasodnak, csak széttárja karjait széles mosollyal, mintha ezzel mindent megmagyarázna.*
- Odaahaza szeretik rázni a rongyot. Egy esküvő annak is jele, hogy két Ház szövetségre lép, nő az erejük. Akár egy hatig is tarthat és mindenkit meghívnak, még az ellenségeket is. És nem is rendes lagzi az, ahol nincs legalább egy halálos párbaj. *Meséli nagy beleéléssel, hogy Aenae érthesse, mire is gondolt.*
- De gondolom, nem szeretnél ilyesmit. *Biccenti kissé oldalra a fejét, hisz a lány már korábban mondta, hogy nem akar nagy felhajtást.
A rossz hatás meglétére csak nemtörődöm módon megrántja a vállát, mintha ez magától értetődő volna.*
- Őseid szellemeinek? *Kérdi kétkedő hangon, bár korábban, újra érezte az ingujján a rángatást. Habretus irodájánál és a korábbi hasonló jelenséggel együtt ez volt a harmadik furcsaság már idebent. Talán tényleg itt lennének azok a szellemek?
Amikor pedig sarokba szorítja Aenaet, akkor meglepő, de legalább őszintének tűnő választ kap egy haragos tharg lánytól.
Nem válaszol semmit a szavakra, csak a szeme szűkül össze kissé a hallottakra. Jobb is ha nem szól semmit, mert Aeane félig leleplezi múltbeli terveit vele kapcsolatban. Félő, ha megszólal, akkor csak rontana a helyzeten. Sem az elismerés, sem a tagadás nem volna most jó taktika.
Végül aztán ő kap ultimátumot, ami igen dühítő a számára, hisz ezúttal teljesen tiszta és őszinte volt minden tette, a leánykérés is. Elnyomja magában ébredező dühét és csak azért nem mondja ki, hogy még mindig el akarja venni, mert félő, hogy más is a nyelvére jön.
Aenae felkel a trónról amibe időközben ült és megkerülve elindul a lakosztálya felé. Az igric csak néz utána, még mindig nem tartja jó ötletnek megszólalni. Ugyan elindul a lány után, de a trón mellett megáll, elveti az ötletet, hogy utánamentjen és felképelje.*
- Eddig jó. *Sóhatja maga elé és ha már ott van, leroskad a trónra. Pár percig ül ott, arcát jobbjába temetve, hogy aztán felkeljen.*
- Tényleg kényelmetlen. *Mondja bele a semmibe, majd megigazítva köpenyét, megindul kifelé az erődből. Jobb lesz most visszatérni Varangyvárba és kipihennie magát. Másnap majd tiszta fejjel visszatér és beszél a lánnyal.*
*A kérdésre, hogy Wegtorenben hogyan is házasodnak, csak széttárja karjait széles mosollyal, mintha ezzel mindent megmagyarázna.*
- Odaahaza szeretik rázni a rongyot. Egy esküvő annak is jele, hogy két Ház szövetségre lép, nő az erejük. Akár egy hatig is tarthat és mindenkit meghívnak, még az ellenségeket is. És nem is rendes lagzi az, ahol nincs legalább egy halálos párbaj. *Meséli nagy beleéléssel, hogy Aenae érthesse, mire is gondolt.*
- De gondolom, nem szeretnél ilyesmit. *Biccenti kissé oldalra a fejét, hisz a lány már korábban mondta, hogy nem akar nagy felhajtást.
A rossz hatás meglétére csak nemtörődöm módon megrántja a vállát, mintha ez magától értetődő volna.*
- Őseid szellemeinek? *Kérdi kétkedő hangon, bár korábban, újra érezte az ingujján a rángatást. Habretus irodájánál és a korábbi hasonló jelenséggel együtt ez volt a harmadik furcsaság már idebent. Talán tényleg itt lennének azok a szellemek?
Amikor pedig sarokba szorítja Aenaet, akkor meglepő, de legalább őszintének tűnő választ kap egy haragos tharg lánytól.
Nem válaszol semmit a szavakra, csak a szeme szűkül össze kissé a hallottakra. Jobb is ha nem szól semmit, mert Aeane félig leleplezi múltbeli terveit vele kapcsolatban. Félő, ha megszólal, akkor csak rontana a helyzeten. Sem az elismerés, sem a tagadás nem volna most jó taktika.
Végül aztán ő kap ultimátumot, ami igen dühítő a számára, hisz ezúttal teljesen tiszta és őszinte volt minden tette, a leánykérés is. Elnyomja magában ébredező dühét és csak azért nem mondja ki, hogy még mindig el akarja venni, mert félő, hogy más is a nyelvére jön.
Aenae felkel a trónról amibe időközben ült és megkerülve elindul a lakosztálya felé. Az igric csak néz utána, még mindig nem tartja jó ötletnek megszólalni. Ugyan elindul a lány után, de a trón mellett megáll, elveti az ötletet, hogy utánamentjen és felképelje.*
- Eddig jó. *Sóhatja maga elé és ha már ott van, leroskad a trónra. Pár percig ül ott, arcát jobbjába temetve, hogy aztán felkeljen.*
- Tényleg kényelmetlen. *Mondja bele a semmibe, majd megigazítva köpenyét, megindul kifelé az erődből. Jobb lesz most visszatérni Varangyvárba és kipihennie magát. Másnap majd tiszta fejjel visszatér és beszél a lánnyal.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-24 17:48:10
Üzenet elküldve: 2021-09-24 17:48:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
* A szerencse nem fogja pártját. Ami azt illeti, sosem fogta, amit elért, azt mind saját magának köszönhette. Ennek a jelenetnek is csupán hangtalan megfigyelője, és ha lenne arca, bizonyára igen csak rezignáltan követné az eseményeket. Már rég rövidre zárta volna az egész bájcsevejt, ha lenne beleszólása, azonban ennek híján csak homlokráncolást mímelve tesz úgy, mint aki felsóhajt.
Jóformán tehetetlen, ebben a formában. Nem tudna többet tenni némi ruhaujj ráncigálásnál, ám ezt már kétszer megjátszotta eredménytelen, harmadjára már inkább csak hátradől, már ha ez kivitelezhető jelenlegi helyzetében. Ha csak nem roskad az oly hívogató trónszékbe, vagy nem követi a thargok úrnőjét, úgy részéről mindegy, mi következik.
Persze tudja, ez nem róla szól, ő most csupán körülmény. Ráadásul olyan körülmény, amiről a másik kettő még csak nem is tud. Bárhogy is hozza a jövő, ő megteszi, ami tőle telik.*
* A szerencse nem fogja pártját. Ami azt illeti, sosem fogta, amit elért, azt mind saját magának köszönhette. Ennek a jelenetnek is csupán hangtalan megfigyelője, és ha lenne arca, bizonyára igen csak rezignáltan követné az eseményeket. Már rég rövidre zárta volna az egész bájcsevejt, ha lenne beleszólása, azonban ennek híján csak homlokráncolást mímelve tesz úgy, mint aki felsóhajt.
Jóformán tehetetlen, ebben a formában. Nem tudna többet tenni némi ruhaujj ráncigálásnál, ám ezt már kétszer megjátszotta eredménytelen, harmadjára már inkább csak hátradől, már ha ez kivitelezhető jelenlegi helyzetében. Ha csak nem roskad az oly hívogató trónszékbe, vagy nem követi a thargok úrnőjét, úgy részéről mindegy, mi következik.
Persze tudja, ez nem róla szól, ő most csupán körülmény. Ráadásul olyan körülmény, amiről a másik kettő még csak nem is tud. Bárhogy is hozza a jövő, ő megteszi, ami tőle telik.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-24 16:50:47
Üzenet elküldve: 2021-09-24 16:50:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Wegtorenben hogyan csinálják?
*Kérdezi abban a reményben, hogy amott valami szimpatikus módja van a házasságkötésnek. Mondjuk csendesen csinálják, a lehető legkevesebb meghívottal és a legminimálisabb csinnadrattával. Valamiért anyja jut az eszébe, mennyire imádta volna egy esküvő megszervezését és lehet, hogy Aenaenek ez egy szentimentális pillanata, de akár rá is hagyta volna, ha még élne.*
- Uram, az első pillanattól fogva rossz hatással vagy rám.
*Halovány mosollyal adózik az istállóbeli légyottjuk emlékének.*
- Tudom, hogy ezt mondtad. Igazából nem is neked mondom. Csak őseim szellemeit nyugtatom.
*Jobbjával félkörösen int egyet, mintha az ősök szellemei tényleg körülöttük lebegnének és megerősítésre várnának. Igazából csak önmagában és Cha'yssban akarja tudatosítani.
Mindazonáltal azt hitte az imént már, hogy elültek a viharfelhők, de úgy tűnik, hogy ez még nem egy lefutott meccs. Az a baj, hogy túlságosan fáradt egy... férfihisztihez.*
- Azt érzem, hogy dühös vagy, elutasító és bármennyire is bizonygattad az imént, hogy nem vagy az, de valójában nagyon is sértett vagy.
*Ami azt illeti üvölteni szeretne, meg talán felpofozni a férfit, de ügyesen megzabolázza a benne hirtelen felfortyanó indulatot. A fáradtság látszik rajta, semmi más, bár tekintete szokatlanul kemény és nem ereszti Cha'yssét még azalatt sem, hogy leül arra az átkos trónra. Karjait a két karfán nyugtatja, egyenes derékkal ül, pillantását Cha'ysséba szúrja. Halkan beszél, de mégis határozott hangon.*
- Megértem, hogy az vagy. Tényleg megértem.
*Legszívesebben megdörgölné saját orrnyergét, hogy ezzel jelét adja annak, mennyire fárasztja ez a beszélgetés, de kezei nem mozdulnak a karfákról.*
- Még egyszer elmondom, sajnálom. Rosszul reagáltam, de nem akartalak feldühíteni sem pedig megsérteni.
*Az a gondolat szalad át a fején, hogy vajon emiatt most már egész hátralévő közös életükben - már ha lesz ilyen ezek után - minden nap bocsánatot kell majd kérnie? Mert Aenae jelenleg egészen biztos benne, hogy többször nem fogja ezt elmondani. Egyik kezét felemeli, hogy jelezze, még nem fejezte be.*
- Azt hiszem, hogy régebben talán így lett volna. Míg élek, nem felejtem el az arcod, mikor elmondtam, hogy állapotos vagyok, sem pedig a megkönnyebbülésed, hogy nem tőled. Igen, meggyőződésem, hogy csak játékszerként tekintettél rám akkoriban.
*Lélekben felkészül arra, hogy Cha'yss ezt tagadni fogja, ha valóban így tesz, akkor természetesen végighallghatja.*
- Nincs kétségem afelől, hogy manapság már szívedre hallgatnál, ha nőül vennél. Mármint ha még szándékodban áll ilyesmit tenni.
*Ha ugyebár túl tud lépni a haragon meg a sértettségen, hogy valami nem úgy alakult, ahogyan azt elsőre elképzelte. Ami azt illeti ő sem így képzelte el, például lánykérést semmi esetre sem képzelt a napjába.*
- Ha igen, akkor örömmel, boldogan leszek a feleséged. Gondold át.
*Az utolsó szavaknál már feláll, tervei szerint most magára hagyja a férfit, hogy átgondolhassa. A trónszéket megkerülve lakosztálya felé veszi az irányt, vissza sem nézve, mert ha visszanéz, akkor egészen biztosan elbőgi magát.*
- Wegtorenben hogyan csinálják?
*Kérdezi abban a reményben, hogy amott valami szimpatikus módja van a házasságkötésnek. Mondjuk csendesen csinálják, a lehető legkevesebb meghívottal és a legminimálisabb csinnadrattával. Valamiért anyja jut az eszébe, mennyire imádta volna egy esküvő megszervezését és lehet, hogy Aenaenek ez egy szentimentális pillanata, de akár rá is hagyta volna, ha még élne.*
- Uram, az első pillanattól fogva rossz hatással vagy rám.
*Halovány mosollyal adózik az istállóbeli légyottjuk emlékének.*
- Tudom, hogy ezt mondtad. Igazából nem is neked mondom. Csak őseim szellemeit nyugtatom.
*Jobbjával félkörösen int egyet, mintha az ősök szellemei tényleg körülöttük lebegnének és megerősítésre várnának. Igazából csak önmagában és Cha'yssban akarja tudatosítani.
Mindazonáltal azt hitte az imént már, hogy elültek a viharfelhők, de úgy tűnik, hogy ez még nem egy lefutott meccs. Az a baj, hogy túlságosan fáradt egy... férfihisztihez.*
- Azt érzem, hogy dühös vagy, elutasító és bármennyire is bizonygattad az imént, hogy nem vagy az, de valójában nagyon is sértett vagy.
*Ami azt illeti üvölteni szeretne, meg talán felpofozni a férfit, de ügyesen megzabolázza a benne hirtelen felfortyanó indulatot. A fáradtság látszik rajta, semmi más, bár tekintete szokatlanul kemény és nem ereszti Cha'yssét még azalatt sem, hogy leül arra az átkos trónra. Karjait a két karfán nyugtatja, egyenes derékkal ül, pillantását Cha'ysséba szúrja. Halkan beszél, de mégis határozott hangon.*
- Megértem, hogy az vagy. Tényleg megértem.
*Legszívesebben megdörgölné saját orrnyergét, hogy ezzel jelét adja annak, mennyire fárasztja ez a beszélgetés, de kezei nem mozdulnak a karfákról.*
- Még egyszer elmondom, sajnálom. Rosszul reagáltam, de nem akartalak feldühíteni sem pedig megsérteni.
*Az a gondolat szalad át a fején, hogy vajon emiatt most már egész hátralévő közös életükben - már ha lesz ilyen ezek után - minden nap bocsánatot kell majd kérnie? Mert Aenae jelenleg egészen biztos benne, hogy többször nem fogja ezt elmondani. Egyik kezét felemeli, hogy jelezze, még nem fejezte be.*
- Azt hiszem, hogy régebben talán így lett volna. Míg élek, nem felejtem el az arcod, mikor elmondtam, hogy állapotos vagyok, sem pedig a megkönnyebbülésed, hogy nem tőled. Igen, meggyőződésem, hogy csak játékszerként tekintettél rám akkoriban.
*Lélekben felkészül arra, hogy Cha'yss ezt tagadni fogja, ha valóban így tesz, akkor természetesen végighallghatja.*
- Nincs kétségem afelől, hogy manapság már szívedre hallgatnál, ha nőül vennél. Mármint ha még szándékodban áll ilyesmit tenni.
*Ha ugyebár túl tud lépni a haragon meg a sértettségen, hogy valami nem úgy alakult, ahogyan azt elsőre elképzelte. Ami azt illeti ő sem így képzelte el, például lánykérést semmi esetre sem képzelt a napjába.*
- Ha igen, akkor örömmel, boldogan leszek a feleséged. Gondold át.
*Az utolsó szavaknál már feláll, tervei szerint most magára hagyja a férfit, hogy átgondolhassa. A trónszéket megkerülve lakosztálya felé veszi az irányt, vissza sem nézve, mert ha visszanéz, akkor egészen biztosan elbőgi magát.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-24 13:48:28
Üzenet elküldve: 2021-09-24 13:48:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Mivel nem tud Aenae kétségeiről, ezért nem is vonja kérdőre. Egy részüket azért ismeri, de azokat már - úgy érzi - rengetegszer átrágták már. Nem fogja bizonygatni neki, hogy szándékai tisztességesek és szerelemből akarja nőül venni. Amíg nem lyukad ki a szög a zsákból, ebben a hiszemben él tovább.*
- Kicsit profánabb az ízlésemnél, de ha ezt szeretnéd. *Rajta látszik, hogy csak tréfál. Nem szeretne barbár esküvőt, ivókürtökkel, bőrrel és csonttrónussal. Nagy lagzit akar, ez igaz, de nemesemberhez méltót.
A ruhaujjas akció után elmereng, de Aenae visszarántja a jelenbe azzal, hogy fél- és teljes meztelenségről beszél neki.*
- Azt hiszem, rossza hatással vagyok rád. *Mosolyodik el és annak ellenére, hogy kissé zavart a korábbi beszélgetés miatt, a mosolya őszintének tűnik.
Amikor a lány megerősíti abbéli elképzelésében, hogy semmiféle hatalomra nem tesz szert a thargok felett, csak kurtán bólint. Nem is hitte soha, hogy azzal, ha elveszi Kagan lányát, akkor onnantól királyként fognak tekinteni rá. Ezek a népek sosem ismernék el közülük valónak, megnyerni a bizalmukat pedig hosszas és fáradalmas munka lenne, amihez az igricnek nem fűlik a foga. Sokkal több nyűggel járna, mint előnnyel.*
- Épp ezt mondtam én is. *Emelkedik meg kettészelt szemöldöke. Nem érti, hogy Aenae miért ismételte el ugyanazt, amit mondott.
Az engedélyre, hogy felülhet a trónra, újra a jelzett ülőalkalmatosság felé fordul. Első ránézésre nem tűnik széknek, ocsmánynak ocsmány, de koránt sem szék. Csak Aenae számára van ilyen pejoratív jelentése a thargok trónjának.*
- Ez eddig is egyértelmű volt. *Feleli az újra megerősített kijelentésre, miszerint nem lehet a thargok ura. A mosolya most nem olyan őszinte, mert olyan, mintha Aenae se hinné, hogy nem a trón miatt kívánja elvenni.*
- Te mit érzel? *Fordítja el tekintetét a csontból készült tróntól, komolyan nézve a lányra.*
- Szerinted miért veszlek, azaz vennélek el? *Javítja ki magát, hisz mondhatni kosarat kapott nemrég. Annak ellenére, hogy Aenae már egyszer igent mondott, viszont azóta sok mindenre fény derült.
Sárga tekintete a lányét keresi, nem ült le, ez a beszélgetés most másfelé tereli a figyelmét. Ha Aenae meg akarta ölelni, akkor megállítja a mozdulatban. Ilyen dolgokról nem lehet ölelés közben beszélni. A jótékonykodásról szóló említést most figyelmen kívül hagyja, szeretné tudni, hogy a lány mit lát, hogyan érez. Ezen sok minden múlhat.*
*Mivel nem tud Aenae kétségeiről, ezért nem is vonja kérdőre. Egy részüket azért ismeri, de azokat már - úgy érzi - rengetegszer átrágták már. Nem fogja bizonygatni neki, hogy szándékai tisztességesek és szerelemből akarja nőül venni. Amíg nem lyukad ki a szög a zsákból, ebben a hiszemben él tovább.*
- Kicsit profánabb az ízlésemnél, de ha ezt szeretnéd. *Rajta látszik, hogy csak tréfál. Nem szeretne barbár esküvőt, ivókürtökkel, bőrrel és csonttrónussal. Nagy lagzit akar, ez igaz, de nemesemberhez méltót.
A ruhaujjas akció után elmereng, de Aenae visszarántja a jelenbe azzal, hogy fél- és teljes meztelenségről beszél neki.*
- Azt hiszem, rossza hatással vagyok rád. *Mosolyodik el és annak ellenére, hogy kissé zavart a korábbi beszélgetés miatt, a mosolya őszintének tűnik.
Amikor a lány megerősíti abbéli elképzelésében, hogy semmiféle hatalomra nem tesz szert a thargok felett, csak kurtán bólint. Nem is hitte soha, hogy azzal, ha elveszi Kagan lányát, akkor onnantól királyként fognak tekinteni rá. Ezek a népek sosem ismernék el közülük valónak, megnyerni a bizalmukat pedig hosszas és fáradalmas munka lenne, amihez az igricnek nem fűlik a foga. Sokkal több nyűggel járna, mint előnnyel.*
- Épp ezt mondtam én is. *Emelkedik meg kettészelt szemöldöke. Nem érti, hogy Aenae miért ismételte el ugyanazt, amit mondott.
Az engedélyre, hogy felülhet a trónra, újra a jelzett ülőalkalmatosság felé fordul. Első ránézésre nem tűnik széknek, ocsmánynak ocsmány, de koránt sem szék. Csak Aenae számára van ilyen pejoratív jelentése a thargok trónjának.*
- Ez eddig is egyértelmű volt. *Feleli az újra megerősített kijelentésre, miszerint nem lehet a thargok ura. A mosolya most nem olyan őszinte, mert olyan, mintha Aenae se hinné, hogy nem a trón miatt kívánja elvenni.*
- Te mit érzel? *Fordítja el tekintetét a csontból készült tróntól, komolyan nézve a lányra.*
- Szerinted miért veszlek, azaz vennélek el? *Javítja ki magát, hisz mondhatni kosarat kapott nemrég. Annak ellenére, hogy Aenae már egyszer igent mondott, viszont azóta sok mindenre fény derült.
Sárga tekintete a lányét keresi, nem ült le, ez a beszélgetés most másfelé tereli a figyelmét. Ha Aenae meg akarta ölelni, akkor megállítja a mozdulatban. Ilyen dolgokról nem lehet ölelés közben beszélni. A jótékonykodásról szóló említést most figyelmen kívül hagyja, szeretné tudni, hogy a lány mit lát, hogyan érez. Ezen sok minden múlhat.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-22 00:12:01
Üzenet elküldve: 2021-09-22 00:12:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
~Nem-e?~ *Kötve hiszi, hogy a wegtoreni nem azért óhajtja asszonyául a leányt, hogy beleülhessen a csonttrónba... És ha ez igaz, hát jelenleg ugyanaz a céljuk.*
~Gyerünk, mire vársz? Ülj csak bele.~ *Ambíciózus alak. Nem az a fajta, aki vérrel öntöz és karddal arat, de mindenképp megéri a pénzét. Roppant kíváncsi, hogy ha eljön az idő, hogyan alakul a közös sorsuk... Amiről jelenleg csupán ő tud.
Nem osztja Kagaenae véleményét a trónról. Ez a szék több számára, mint bármely más társa e vidéken. Jelképe annak, mik ők valójában. Múltjuk és ha rajta múlik, jövőjük, s inkább látná a világot égni maga körül, mint ezt veszni hagyni. Így vagy úgy, de befogja láttatni igazát a leánnyal, már ha módjában áll egyszer. Ha módjában áll majd egyáltalán.
Kissé meglepi, hogy Kagaenae ilyen harciasra veszi a figurát a férfival szemben. Tulajdon vérvonalát védi az esetleges betolakodótól, ez pedig igazán kellemes csalódás. Ugyanakkor elég ravasznak hiszi hozzá a wegtorenit, hogy a kemény szavak ellenére ne gondolná, hogy könnyű dolga van a thargok úrnőjével. Önmagában elég aggodalomra ad okot, hogy az ujja köré csavarta a lányt...
Talán pont ezért rendeltetett vissza. Az új otthon védelmezője. Ő kell hozzá, hogy e vár magasabbra emelkedjen, mint bármelyik másik az ég alatt, s ismét megszólaljon a kürt... A kürt. Hallotta a hívását. Mintha csak a lelkéből szólt volna, s mit szíve százszor visszhangzott. Akkor nem kelt útra, de bár megtette volna. Ha a Hadúr még él... A Kikötőtől egészen Lihanechig reszketnék most a thargok nevét, s vérrel írnák magukat be a históriás könyvekbe. Nem hagyja, hogy e népre bárki is egy valaha nagy, ám utolsókat rúgó, fogatlan farkasként gondoljon. Ahol az omladozó várfalak között részeg haramiák tengődnek, míg a kölykeik a porban henteregnek... A Vashegy Megmentője. Így hívják majd.
Újult erővel igyekszik ismét a szék irányába rángatni a wegtoreni ingujját, s ha révbe ér... Nos, az újabb bizonyosság rá, hogy feladata van.*
~Nem-e?~ *Kötve hiszi, hogy a wegtoreni nem azért óhajtja asszonyául a leányt, hogy beleülhessen a csonttrónba... És ha ez igaz, hát jelenleg ugyanaz a céljuk.*
~Gyerünk, mire vársz? Ülj csak bele.~ *Ambíciózus alak. Nem az a fajta, aki vérrel öntöz és karddal arat, de mindenképp megéri a pénzét. Roppant kíváncsi, hogy ha eljön az idő, hogyan alakul a közös sorsuk... Amiről jelenleg csupán ő tud.
Nem osztja Kagaenae véleményét a trónról. Ez a szék több számára, mint bármely más társa e vidéken. Jelképe annak, mik ők valójában. Múltjuk és ha rajta múlik, jövőjük, s inkább látná a világot égni maga körül, mint ezt veszni hagyni. Így vagy úgy, de befogja láttatni igazát a leánnyal, már ha módjában áll egyszer. Ha módjában áll majd egyáltalán.
Kissé meglepi, hogy Kagaenae ilyen harciasra veszi a figurát a férfival szemben. Tulajdon vérvonalát védi az esetleges betolakodótól, ez pedig igazán kellemes csalódás. Ugyanakkor elég ravasznak hiszi hozzá a wegtorenit, hogy a kemény szavak ellenére ne gondolná, hogy könnyű dolga van a thargok úrnőjével. Önmagában elég aggodalomra ad okot, hogy az ujja köré csavarta a lányt...
Talán pont ezért rendeltetett vissza. Az új otthon védelmezője. Ő kell hozzá, hogy e vár magasabbra emelkedjen, mint bármelyik másik az ég alatt, s ismét megszólaljon a kürt... A kürt. Hallotta a hívását. Mintha csak a lelkéből szólt volna, s mit szíve százszor visszhangzott. Akkor nem kelt útra, de bár megtette volna. Ha a Hadúr még él... A Kikötőtől egészen Lihanechig reszketnék most a thargok nevét, s vérrel írnák magukat be a históriás könyvekbe. Nem hagyja, hogy e népre bárki is egy valaha nagy, ám utolsókat rúgó, fogatlan farkasként gondoljon. Ahol az omladozó várfalak között részeg haramiák tengődnek, míg a kölykeik a porban henteregnek... A Vashegy Megmentője. Így hívják majd.
Újult erővel igyekszik ismét a szék irányába rángatni a wegtoreni ingujját, s ha révbe ér... Nos, az újabb bizonyosság rá, hogy feladata van.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-21 13:40:22
Üzenet elküldve: 2021-09-21 13:40:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Érzi, hogy elvörösödik. Kissé meg is ütközik rajta, hogy Cha'yss még mindig ugyanilyen hatással van rá. Meggyőződése ugyanakkor, hogy nem elég, hogy Cha'yssnak rossz a szeme, de még a lelki szemei is hályogosak lehetnek. Nem teszi szóvá ezen elgondolását, néha bölcsebb hallgatni.*
- Csak barbár esküvőre vágyom. Az ellenségeink bőréből készült dobokat ott hátul tartjuk egy raktárban, a pohárszéken pedig az ő koponyáikból készült kupák.
*A válla fölött elmutatva megjelöli azt a bizonyos raktárat, nevetve. Természetesen nem vágyik ilyesmire. Helyesebben ilyesmire sem, Cha'yss szándékát meg még ki kell puhatolni és valami kompromisszumos megoldást találni.*
- De téged álló nap néznélek félmeztelenül.
*Félrebiccentett fejjel végigméri a férfit. Azzal a fajta pillantással, hogy olybá tűnik, épp vetkőzteti.*
- Vagy meztelenül...
*Cha'yss furcsának tűnik ebben a pillanatban, kissé bávatag.*
- Remélem, hogy tudod, hogy a thargok ura nem leszel, sem pedig előjogokat nem élvezel, majd mikor egybekeltünk.
*Aenae a fa ügyére sem véletlenül mondta, hogy Habrertusszal beszélje le. A kancellár nyilván nem lesz elfogult Cha'ysszal, így pedig már nem érheti szó a ház elejét. Ugyanakkor rendelkezik mind tükörrel, mind önkritikával, továbbra sem fér a fejébe, hogy egy Cha'ysshoz hasonló fickó hogy vethet szemet egy magafajta penészvirágra? Rossz nyelvek nyilván azt mondanák, hogy valóban Aenaen keresztül akar felülni Kagan trónjára. Aenae talán naiv, de meggyőződése, hogy Cha'yss a legkevésbé sem vágyik arra a nyűgre, amit a Vashegy trónja. Persze lehet, hogy csak azért gondolja, hogy más számára is teher lenne, mert neki az.*
- Nyugodtan beleülhetsz, ha akarsz. Ez csak egy szék. Egy nagyon ocsmány szék.
*Aenae a maga részéről egy fél lépést sem tesz a trón irányába. Ha Cha'yss valóban helyet foglal benne, akkor Aenae megint félrebiccentett fejjel végigméri.*
- Azt gondolom, hogy van a Vashegy és vagyok én. Sok mindenben élesen elválunk egymástól, például abban is, hogy nem a Vasheggyel lépsz frigyre, hanem velem. Ha pedig üzleti ügyed lenne a Vasheggyel, akkor azt nem velem fogod intézni. Szóval bármennyire is csak a trónom miatt nősülnél, ki kell ábrándítsalak.
*Elmosolyodik, ha Cha'yss leült, akkor nyakát átölelve ül az ölébe, ha nem ült le, akkor csak odalép hozzá és a derekát karolja át.*
- De jótékonykodhatnál meg ilyesmik.
*Érzi, hogy elvörösödik. Kissé meg is ütközik rajta, hogy Cha'yss még mindig ugyanilyen hatással van rá. Meggyőződése ugyanakkor, hogy nem elég, hogy Cha'yssnak rossz a szeme, de még a lelki szemei is hályogosak lehetnek. Nem teszi szóvá ezen elgondolását, néha bölcsebb hallgatni.*
- Csak barbár esküvőre vágyom. Az ellenségeink bőréből készült dobokat ott hátul tartjuk egy raktárban, a pohárszéken pedig az ő koponyáikból készült kupák.
*A válla fölött elmutatva megjelöli azt a bizonyos raktárat, nevetve. Természetesen nem vágyik ilyesmire. Helyesebben ilyesmire sem, Cha'yss szándékát meg még ki kell puhatolni és valami kompromisszumos megoldást találni.*
- De téged álló nap néznélek félmeztelenül.
*Félrebiccentett fejjel végigméri a férfit. Azzal a fajta pillantással, hogy olybá tűnik, épp vetkőzteti.*
- Vagy meztelenül...
*Cha'yss furcsának tűnik ebben a pillanatban, kissé bávatag.*
- Remélem, hogy tudod, hogy a thargok ura nem leszel, sem pedig előjogokat nem élvezel, majd mikor egybekeltünk.
*Aenae a fa ügyére sem véletlenül mondta, hogy Habrertusszal beszélje le. A kancellár nyilván nem lesz elfogult Cha'ysszal, így pedig már nem érheti szó a ház elejét. Ugyanakkor rendelkezik mind tükörrel, mind önkritikával, továbbra sem fér a fejébe, hogy egy Cha'ysshoz hasonló fickó hogy vethet szemet egy magafajta penészvirágra? Rossz nyelvek nyilván azt mondanák, hogy valóban Aenaen keresztül akar felülni Kagan trónjára. Aenae talán naiv, de meggyőződése, hogy Cha'yss a legkevésbé sem vágyik arra a nyűgre, amit a Vashegy trónja. Persze lehet, hogy csak azért gondolja, hogy más számára is teher lenne, mert neki az.*
- Nyugodtan beleülhetsz, ha akarsz. Ez csak egy szék. Egy nagyon ocsmány szék.
*Aenae a maga részéről egy fél lépést sem tesz a trón irányába. Ha Cha'yss valóban helyet foglal benne, akkor Aenae megint félrebiccentett fejjel végigméri.*
- Azt gondolom, hogy van a Vashegy és vagyok én. Sok mindenben élesen elválunk egymástól, például abban is, hogy nem a Vasheggyel lépsz frigyre, hanem velem. Ha pedig üzleti ügyed lenne a Vasheggyel, akkor azt nem velem fogod intézni. Szóval bármennyire is csak a trónom miatt nősülnél, ki kell ábrándítsalak.
*Elmosolyodik, ha Cha'yss leült, akkor nyakát átölelve ül az ölébe, ha nem ült le, akkor csak odalép hozzá és a derekát karolja át.*
- De jótékonykodhatnál meg ilyesmik.
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-20 20:59:11
Üzenet elküldve: 2021-09-20 20:59:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Még Habrertus irodájánál éri a meglepetés, amikor a kilincs megmozdul a zár bezárása közben. Talán Aenae nem is látja, mert épp őrt áll, de az igric lemerevedik. Talán jobb lett volna megnézni, hogy van-e bent valaki és nem egyből nekifogni a zárnak. A hideg verejték is lefolyik a hátán, de aztán telnek a másodpercek és nem történik semmi, nem lép ki az irodából senki, hogy rájuk pirítson. Halkan kiengedi a levegőt az orrán, megfordul, hogy lássa, Aenae észrevette-e a dolgot. De úgy tűnik, nem, úgy határoz, hogy ezt megtartja magának. Talán a zár egyik alkatrésze akadt be az álkulcsba. Bár ilyen még nem történt vele.
Egyelőre nem gyanakszik semmire, mert az ajtót sikeresen bezárja és ők elindulhatnak vissza az erődbe.*
- Pedig egy esküvőn ilyenek történnek. Téged fognak nézni és te gyönyörű leszel. *Mosolyodik el szélesen. Magában már látja hófehér ruhában a gyönyörű lányt, ahogy az oltár előtt állnak. Egész megérinti az elképzelt kép.*
- Gyönyörű leszel. *Suttogja közelebb hajolva, hogy biztosítsa felőle. De tudja, hogy Aenae van olyan fura, hogy ebből ne legyen semmi. Talán csak kettesben fognak összeházasodni, nagy felfordulás nélkül. Pedig neki az utóbbihoz lenne kedve, ahogy az otthon, Wegtorenben szokás. Három napig tart a menyegző és azalatt folyik a bor és a sör, degeszre eszik magukat és legalább egy halálos párbajnak lennie kell, ahol az italtól felbátorodott kardfiak felnyársalhatják egymást. Ám ez most elég távoli elképzelésnek látszik, Aenae reakcióit látva.
Útközben az is tisztázásra kerül, hogy a lány mit ért "vérszerződés" alatt és az igricnek nem kell csalódnia.*
- Egyáltalán nem. *Mintha elgondolkodna a sátorban alvós dolgon, majd megszólal.*
- Ha szeretnél ilyen barbár esküvőt, tábortűzzel és félmeztelen emberekkel, akkor szólj. *Látszik széles mosolyán, hogy csak tréfál. Bár elképzeli magát egy hatalmas, csontokból épített trónon, meztelen felsőtesttel, összemázolva, egy baltával a kezében.
Apropó trón. Amikor rákérdez, persze tudja, hogy merre is van, talán már azt is felajánlotta korábban a lánynak, hogy kicserélteti valami kényelmesebbre, mondjuk márványra. Ám egy kérdés foglalkoztatja már egy ideje, hogy megkérte Aenae kezét.*
- Csontok. *Ismétli a szót a trónra meredve, amikor az ingujja úgy megfeszül, mintha a trón felé akarná rángatni. Kétségtelen, hogy érzi és tudja, hogy megtörtént, de nem lát rá semmilyen értelmes magyarázatot. Kezd megbolondulni vagy a fáradtságtól képzelődik. Elindul a trón felé és fellép az első lépcsőfokra, már ha van, ami oda vezet.*
- Remélem, tudod, hogy nem kívánok sem a thargok ura lenni, sem semmiféle előjoggal élni, ha egybekelünk. *Fordul vissza fejével és féloldalasan testével Aenae felé. Sárga pillantása komoly.*
- Mert sokan azt hiszik, már most is, hogy csak azért vagyok veled, hogy felüljek erre *Int a trón felé oda sem nézve.* és még nagyobb hatalomra tegyek szert. Például a kancellárod. *Biccent a fejével. Mindketten tudják, hogy a kecskeszakállas férfi nem rajong a wegtoreniért, bár ez visszafelé nincs így. Nem érzi vetélytársnak Habrertust, legfeljebb csak egy ismeretlen és kiszámíthatatlan tényezőnek.*
- Te mit gondolsz erről? *Kérdi egy újabb lépéssel a lépcsőn vagy a trón felé.*
- Nem Habrertusra gondolok, a wegtoreni oroszlánt nem érdekli, mit ugatnak a kutyák, hanem a trónbirtoklás kapcsán. *Villant ragadozómosolyt a lányra.*
*Még Habrertus irodájánál éri a meglepetés, amikor a kilincs megmozdul a zár bezárása közben. Talán Aenae nem is látja, mert épp őrt áll, de az igric lemerevedik. Talán jobb lett volna megnézni, hogy van-e bent valaki és nem egyből nekifogni a zárnak. A hideg verejték is lefolyik a hátán, de aztán telnek a másodpercek és nem történik semmi, nem lép ki az irodából senki, hogy rájuk pirítson. Halkan kiengedi a levegőt az orrán, megfordul, hogy lássa, Aenae észrevette-e a dolgot. De úgy tűnik, nem, úgy határoz, hogy ezt megtartja magának. Talán a zár egyik alkatrésze akadt be az álkulcsba. Bár ilyen még nem történt vele.
Egyelőre nem gyanakszik semmire, mert az ajtót sikeresen bezárja és ők elindulhatnak vissza az erődbe.*
- Pedig egy esküvőn ilyenek történnek. Téged fognak nézni és te gyönyörű leszel. *Mosolyodik el szélesen. Magában már látja hófehér ruhában a gyönyörű lányt, ahogy az oltár előtt állnak. Egész megérinti az elképzelt kép.*
- Gyönyörű leszel. *Suttogja közelebb hajolva, hogy biztosítsa felőle. De tudja, hogy Aenae van olyan fura, hogy ebből ne legyen semmi. Talán csak kettesben fognak összeházasodni, nagy felfordulás nélkül. Pedig neki az utóbbihoz lenne kedve, ahogy az otthon, Wegtorenben szokás. Három napig tart a menyegző és azalatt folyik a bor és a sör, degeszre eszik magukat és legalább egy halálos párbajnak lennie kell, ahol az italtól felbátorodott kardfiak felnyársalhatják egymást. Ám ez most elég távoli elképzelésnek látszik, Aenae reakcióit látva.
Útközben az is tisztázásra kerül, hogy a lány mit ért "vérszerződés" alatt és az igricnek nem kell csalódnia.*
- Egyáltalán nem. *Mintha elgondolkodna a sátorban alvós dolgon, majd megszólal.*
- Ha szeretnél ilyen barbár esküvőt, tábortűzzel és félmeztelen emberekkel, akkor szólj. *Látszik széles mosolyán, hogy csak tréfál. Bár elképzeli magát egy hatalmas, csontokból épített trónon, meztelen felsőtesttel, összemázolva, egy baltával a kezében.
Apropó trón. Amikor rákérdez, persze tudja, hogy merre is van, talán már azt is felajánlotta korábban a lánynak, hogy kicserélteti valami kényelmesebbre, mondjuk márványra. Ám egy kérdés foglalkoztatja már egy ideje, hogy megkérte Aenae kezét.*
- Csontok. *Ismétli a szót a trónra meredve, amikor az ingujja úgy megfeszül, mintha a trón felé akarná rángatni. Kétségtelen, hogy érzi és tudja, hogy megtörtént, de nem lát rá semmilyen értelmes magyarázatot. Kezd megbolondulni vagy a fáradtságtól képzelődik. Elindul a trón felé és fellép az első lépcsőfokra, már ha van, ami oda vezet.*
- Remélem, tudod, hogy nem kívánok sem a thargok ura lenni, sem semmiféle előjoggal élni, ha egybekelünk. *Fordul vissza fejével és féloldalasan testével Aenae felé. Sárga pillantása komoly.*
- Mert sokan azt hiszik, már most is, hogy csak azért vagyok veled, hogy felüljek erre *Int a trón felé oda sem nézve.* és még nagyobb hatalomra tegyek szert. Például a kancellárod. *Biccent a fejével. Mindketten tudják, hogy a kecskeszakállas férfi nem rajong a wegtoreniért, bár ez visszafelé nincs így. Nem érzi vetélytársnak Habrertust, legfeljebb csak egy ismeretlen és kiszámíthatatlan tényezőnek.*
- Te mit gondolsz erről? *Kérdi egy újabb lépéssel a lépcsőn vagy a trón felé.*
- Nem Habrertusra gondolok, a wegtoreni oroszlánt nem érdekli, mit ugatnak a kutyák, hanem a trónbirtoklás kapcsán. *Villant ragadozómosolyt a lányra.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-18 03:44:39
Üzenet elküldve: 2021-09-18 03:44:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Ahogy alighanem a duó, úgy ő is a trónra mered. Nincs is nagyon más választása, tekintettel rá, hogy gazdateste önálló akarattal bír. Szíves örömest járná körbe, vizsgálná meg a trónust közelebbről is... Mutatós darab, ínyére van.
Azt kötve hiszi, hogy Kagan valóban belefaragta volna az anyja csontjait, de hallott és látott már különbet is jarltól, így akkor sem lenne meglepve, ha igaznak bizonyulna. Ott volt példának okáért a "Félszemű" Kolodran Rhagodar, akivel a sámánasszonyok elhitették, hogy tűzálló... A gyermekeknek kitűnő okítómese, hisz be sem kellett fejezni hozzá, hogy kitalálják, mi a történet vége. Vagy az emberöltőkkel előttük élt Morlo Thargodrym, aki halála után meghagyta asszonyának és háza népének, hogy a holttestét kötözzék griffmadara hátára, s eképp repülhessen majd fel Ősei Csarnokába, a Legmagasabb Oromra.
Neki szerencsére nincsenek efféle őrült ambíciói... Bár az ösvény, melyet tapos, talán még nehezebb, de a magasztos cél minden eszközt szentesít. Nem azért rendelték vissza az Ősök, hogy két gerle turbékolását kövesse figyelemmel.
Finoman rángatja meg Cha'yss ingujját a trón irányába, elvégre ennél nagyobb löket nem kellhet a férfinek, hogy kipróbálja, hogyan mutat a trón a tompora alatt. Ha személyesen lenne itt, bizonyosan kipenderítené a férfit a székből, most viszont minden erejével azon van, hogy beleültesse.*
*Ahogy alighanem a duó, úgy ő is a trónra mered. Nincs is nagyon más választása, tekintettel rá, hogy gazdateste önálló akarattal bír. Szíves örömest járná körbe, vizsgálná meg a trónust közelebbről is... Mutatós darab, ínyére van.
Azt kötve hiszi, hogy Kagan valóban belefaragta volna az anyja csontjait, de hallott és látott már különbet is jarltól, így akkor sem lenne meglepve, ha igaznak bizonyulna. Ott volt példának okáért a "Félszemű" Kolodran Rhagodar, akivel a sámánasszonyok elhitették, hogy tűzálló... A gyermekeknek kitűnő okítómese, hisz be sem kellett fejezni hozzá, hogy kitalálják, mi a történet vége. Vagy az emberöltőkkel előttük élt Morlo Thargodrym, aki halála után meghagyta asszonyának és háza népének, hogy a holttestét kötözzék griffmadara hátára, s eképp repülhessen majd fel Ősei Csarnokába, a Legmagasabb Oromra.
Neki szerencsére nincsenek efféle őrült ambíciói... Bár az ösvény, melyet tapos, talán még nehezebb, de a magasztos cél minden eszközt szentesít. Nem azért rendelték vissza az Ősök, hogy két gerle turbékolását kövesse figyelemmel.
Finoman rángatja meg Cha'yss ingujját a trón irányába, elvégre ennél nagyobb löket nem kellhet a férfinek, hogy kipróbálja, hogyan mutat a trón a tompora alatt. Ha személyesen lenne itt, bizonyosan kipenderítené a férfit a székből, most viszont minden erejével azon van, hogy beleültesse.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-16 14:16:35
Üzenet elküldve: 2021-09-16 14:16:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Akaratlanul is lesüti a szemét, meg elvörösödik, ez is ugyanolyan jellemző rá, mint a flegmaság. Persze jólesik azt hallani, hogy bármit megtenne érte a másik, megvan ezeknek a szavaknak a romantikája, de igazából nem szeretné, ha még egyszer ilyesmire lenne szükség, mert egy zár kinyitása, vagy becsukása valóban apróság, de az életének kockáztatása már nem. Örökké hálás lesz mindazonáltal, hiszen a férfi az életét mentette meg, de ha baja esett volna, akkor még kevesebb nyugodt perce lenne.*
- Nem, de akkor sem az én színem. Mindenki engem nézne. Egek, nem szeretem, ha néznek. Mindig arra gondolok, hogy kócos a hajam, vagy koszos az orrom?
*Ezt már menet közben fejtegeti és valóban így van, kényelmetlen neki, ha ő van a figyelem középpontjában, márpedig ha házasul az ember, akkor ez rendszerint így van.
Felnevet. Könnyedén, mivel úgy érzi, hogy végre megtört a jég, hogy talán már mégsem haragszik rá a férfi annyira. Nevetve rázza a fejét.*
- A lóverseny nem. A szerelmeskedés lehetne. Bizonyos esetekben.
*Ez a bizonyos eset náluk nyilván nem áll fent. *
- A házasság. Közös vér, közös sátor. De azt hiszem, hogy én nem vagyok az a sátorban alvós fajta és azt hiszem, hogy te sem.
*A következő kérdésre kicsit furcsán néz a férfire, furcsállja, mert Cha'yssnak már látnia kellett azt a bizonyos trónt, ma is látta korábban, legalább kétszer, mikor felmentek a lakosztályába, meg mikor eljöttek onnan. Most pedig itt vannak harmadjára.*
- Állítólag Kagan ellenségeinek csontjából készült. Meg az anyja csontjaiból.
*Int a bizonyos trónus felé, mikor újra megérkeznek a Hrallhba. Megáll egy pillanatra, rámered az ülőalkalmatosságra. Nem szereti az erődöt sem, minden olyan nagy és túlzó, de a trónszékkel végképp nincsen kibékülve. Nem mintha olyan sokat ücsörögne benne...*
*Akaratlanul is lesüti a szemét, meg elvörösödik, ez is ugyanolyan jellemző rá, mint a flegmaság. Persze jólesik azt hallani, hogy bármit megtenne érte a másik, megvan ezeknek a szavaknak a romantikája, de igazából nem szeretné, ha még egyszer ilyesmire lenne szükség, mert egy zár kinyitása, vagy becsukása valóban apróság, de az életének kockáztatása már nem. Örökké hálás lesz mindazonáltal, hiszen a férfi az életét mentette meg, de ha baja esett volna, akkor még kevesebb nyugodt perce lenne.*
- Nem, de akkor sem az én színem. Mindenki engem nézne. Egek, nem szeretem, ha néznek. Mindig arra gondolok, hogy kócos a hajam, vagy koszos az orrom?
*Ezt már menet közben fejtegeti és valóban így van, kényelmetlen neki, ha ő van a figyelem középpontjában, márpedig ha házasul az ember, akkor ez rendszerint így van.
Felnevet. Könnyedén, mivel úgy érzi, hogy végre megtört a jég, hogy talán már mégsem haragszik rá a férfi annyira. Nevetve rázza a fejét.*
- A lóverseny nem. A szerelmeskedés lehetne. Bizonyos esetekben.
*Ez a bizonyos eset náluk nyilván nem áll fent. *
- A házasság. Közös vér, közös sátor. De azt hiszem, hogy én nem vagyok az a sátorban alvós fajta és azt hiszem, hogy te sem.
*A következő kérdésre kicsit furcsán néz a férfire, furcsállja, mert Cha'yssnak már látnia kellett azt a bizonyos trónt, ma is látta korábban, legalább kétszer, mikor felmentek a lakosztályába, meg mikor eljöttek onnan. Most pedig itt vannak harmadjára.*
- Állítólag Kagan ellenségeinek csontjából készült. Meg az anyja csontjaiból.
*Int a bizonyos trónus felé, mikor újra megérkeznek a Hrallhba. Megáll egy pillanatra, rámered az ülőalkalmatosságra. Nem szereti az erődöt sem, minden olyan nagy és túlzó, de a trónszékkel végképp nincsen kibékülve. Nem mintha olyan sokat ücsörögne benne...*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-15 10:03:11
Üzenet elküldve: 2021-09-15 10:03:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Együtt mosolyog Aenaevel, egyáltalán nem érez haragot, mert a lány mindig kétségbe vonja a szavát. Mondhatni megszokta már és elfogadta. A visszafelé tartandó visszavágóra is kap egy számára elfogadható választ. Persze akkor is megvan az esélye, hogy legyőzhetné, így újra hagynia kell és okosan úgy alakítani a dolgokat, hogy csak hajszállal érjen a célba előtte. Persze tudja, hogy az ígéret ellenére is kétkedést kapna válaszul, de ezzel sincs baja.*
- Szavadon foglak. *Válaszolja mégis, pedig teljesen másra gondolt, őszinte mosolya mögött nem is látható ezen gondolata.
Az erődben már, az átöltözés során az ablaknál állva aztán kibújik a szög a zsákból. Aenae láthatóan rosszul reagál a szembesítésre, az igric csak nyugodtan, de ezúttal derű nélkül hallgatja a vallomást.
Amikor kiderül, hogy meglepte a leánykéréssel a lányt és ezért még haragszik is rá, egész őszinte meglepettséget mutat.*
- Sajnálom, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. *Válaszolja lesütött szemekkel. Számára ez egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt, a lány úgy reagált, ahogy számította, de arra nem gondolt, hogy ilyen dolgok állnak a háttérben. A "csak" után halkan sóhajt, lemondón, kissé megtörten. Mindig van az a "csak". Életében először érzi úgy, hogy nem könnyed játszadozást akar, hogy ezúttal nem csak az érdekek mentén mozog és döntött amellett, hogy nőül kéri a lányt, erre ott az a "csak".
Érzi, hogy nem csak az ijedelem áll a leánykérés körüli mizéria középpontjában. Valami sokkal mélyebb, valami komolyabb is megbújik az elutasítás mögött. Ennek ellenére végighallgatja a teljes monológot, nem szól közbe, nem kérdez vagy javít bele, pedig lenne hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz.
Az ölelést ennek ellenére fogadja és viszonozza is. Szorosan, védelmezőn karolja át, miközben az ablakon kibámul, de igazából nem is látja a tájat.
Nem tudja ugyan, hogy milyen festményről is lehet szó, eléggé zsong a feje a hallottak után. Talán csalódott is és kicsit szomorú, bár ezek az érzések elég távol állnak tőle.*
- Rendben. Akkor zárjuk be azt az ajtót. *Tolja el kicsit magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen. A mosolya már nem olyan őszinte, mint szokott lenni és egy pillanattal rövidebb ideig is tartja a szemkontaktust, mint az megszokott tőle.*
- Merre van az az szoba? *Kérdi az ajtó felé pillantva. Ugyan legfeljebb csak jó a tolvajmesterségben, de azért egy egyszerű zárral elboldogul.*
*Együtt mosolyog Aenaevel, egyáltalán nem érez haragot, mert a lány mindig kétségbe vonja a szavát. Mondhatni megszokta már és elfogadta. A visszafelé tartandó visszavágóra is kap egy számára elfogadható választ. Persze akkor is megvan az esélye, hogy legyőzhetné, így újra hagynia kell és okosan úgy alakítani a dolgokat, hogy csak hajszállal érjen a célba előtte. Persze tudja, hogy az ígéret ellenére is kétkedést kapna válaszul, de ezzel sincs baja.*
- Szavadon foglak. *Válaszolja mégis, pedig teljesen másra gondolt, őszinte mosolya mögött nem is látható ezen gondolata.
Az erődben már, az átöltözés során az ablaknál állva aztán kibújik a szög a zsákból. Aenae láthatóan rosszul reagál a szembesítésre, az igric csak nyugodtan, de ezúttal derű nélkül hallgatja a vallomást.
Amikor kiderül, hogy meglepte a leánykéréssel a lányt és ezért még haragszik is rá, egész őszinte meglepettséget mutat.*
- Sajnálom, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. *Válaszolja lesütött szemekkel. Számára ez egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt, a lány úgy reagált, ahogy számította, de arra nem gondolt, hogy ilyen dolgok állnak a háttérben. A "csak" után halkan sóhajt, lemondón, kissé megtörten. Mindig van az a "csak". Életében először érzi úgy, hogy nem könnyed játszadozást akar, hogy ezúttal nem csak az érdekek mentén mozog és döntött amellett, hogy nőül kéri a lányt, erre ott az a "csak".
Érzi, hogy nem csak az ijedelem áll a leánykérés körüli mizéria középpontjában. Valami sokkal mélyebb, valami komolyabb is megbújik az elutasítás mögött. Ennek ellenére végighallgatja a teljes monológot, nem szól közbe, nem kérdez vagy javít bele, pedig lenne hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz.
Az ölelést ennek ellenére fogadja és viszonozza is. Szorosan, védelmezőn karolja át, miközben az ablakon kibámul, de igazából nem is látja a tájat.
Nem tudja ugyan, hogy milyen festményről is lehet szó, eléggé zsong a feje a hallottak után. Talán csalódott is és kicsit szomorú, bár ezek az érzések elég távol állnak tőle.*
- Rendben. Akkor zárjuk be azt az ajtót. *Tolja el kicsit magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen. A mosolya már nem olyan őszinte, mint szokott lenni és egy pillanattal rövidebb ideig is tartja a szemkontaktust, mint az megszokott tőle.*
- Merre van az az szoba? *Kérdi az ajtó felé pillantva. Ugyan legfeljebb csak jó a tolvajmesterségben, de azért egy egyszerű zárral elboldogul.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-14 16:51:28
Üzenet elküldve: 2021-09-14 16:51:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Néha mintha tejfehér fellegekbe merülne körülötte a világ, s úgy tűnik el benne lelke és elméje, mint füst a ködben. A lánc, mi a leányhoz köti, azonban húzza-vonja magával, bármerre is menjen fogvatartója, hiába van épp a kérő testében. Kapaszkodjék bármennyire is, úgy tépné ki a férfi testéből, ha túl messze feszülne, mintha sosem járt volna ott, ahol most van.
Szerencséje van azonban, még mindig a piperkőc nyugati testébe van zárva. Ugyan nem bírhatja rá akaratát folytonosan a férfira, egy-egy sugallattal és ötlettel bizony megkínálhatja az gondolatait, hátha célt ér egyszer. Most pedig, hogy itt vannak, alig karnyújtásnyire attól, amire most vágynia kellene, talán szerencséje lesz. Talán felerősödik benne az írmagja a gondolatnak, mit ő oly bőszen plántál a tudatába. Bárhogy is legyen, bolond lenne nem megpróbálni.*
~Gyerünk, ülj bele Kagan üresen maradt trónjába. Mutasd meg a leánynak, hogy állna az alattad, ne habozz tovább!~
*Néha mintha tejfehér fellegekbe merülne körülötte a világ, s úgy tűnik el benne lelke és elméje, mint füst a ködben. A lánc, mi a leányhoz köti, azonban húzza-vonja magával, bármerre is menjen fogvatartója, hiába van épp a kérő testében. Kapaszkodjék bármennyire is, úgy tépné ki a férfi testéből, ha túl messze feszülne, mintha sosem járt volna ott, ahol most van.
Szerencséje van azonban, még mindig a piperkőc nyugati testébe van zárva. Ugyan nem bírhatja rá akaratát folytonosan a férfira, egy-egy sugallattal és ötlettel bizony megkínálhatja az gondolatait, hátha célt ér egyszer. Most pedig, hogy itt vannak, alig karnyújtásnyire attól, amire most vágynia kellene, talán szerencséje lesz. Talán felerősödik benne az írmagja a gondolatnak, mit ő oly bőszen plántál a tudatába. Bárhogy is legyen, bolond lenne nem megpróbálni.*
~Gyerünk, ülj bele Kagan üresen maradt trónjába. Mutasd meg a leánynak, hogy állna az alattad, ne habozz tovább!~
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:58:56
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:58:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Persze, hogy nem örülsz.
*Feleli vidoran, túl jó a kedve ahhoz, hogy felpaprikázódjon azon, hogy Cha'yss felpaprikázódott azon, hogy lebukott. Persze ismeri Cha'ysst annyira, hogy tudja, hogy ha sokáig hagyja beszélni, akkor elhinné neki, hogy valóban nem szándékosan hagyta nyerni, hanem valóban ő volt a jobb. Következésképpen nem szabad, hogy beszéljen erről. Félrebiccentett fejét alig észrevehetően megrázza, hogy a férfi ilyen gyorsan eltüntetné azt a tökéletlenséget, ami neki kifejezetten a kedvére való.*
- Becsületszavamra, akkor elhiszem.
*Jobbját a szívére téve teszi le az esküt. Közben meg arra gondol, hogy lám csak lám, Cha'yss megint behúzta a csőbe, mert miért bizonyítana bármit is egy újabb győzelem? Az ő lovastudását csak annyiban bizonyítja, hogy gondolatban megveregeti a saját vállát, hogy ahhoz képest amilyen mélyről indult, mégis elég jó szintre hozta fel magát, hisz képes volt nyeregben maradni.
Az elázott, majd megszárított, még Aenae sovány combjain is bántóan feszül, levenni éppen akkora tortúra, mint felvenni volt, komolyan megküzd vele. Végül egy ugyanolyan csomóba gyűri le, amiért Cha'ysst leszúrta odaát. A különbség csak annyi, hogy ezt már megette a fene, hacsak újra el nem áztatja és nem magán szárítja meg, akkor ugyanilyen kényelmetlen lesz. Mondjuk nincs sok kedve ehhez a művelethez. Ha pedig nem lenne elég ez a tortúra a nadrággal, hát Cha'yssnak újabb kérdései vannak.*
- Én... én...
*Ha magánál a lánykérésnél nem is került ájulás-közeli állapotba, de most igazán környékezi.*
- Nem arról van szó, hogy nem akarok. Mert akarok.
*Máskor vörösödik a feje, de most kifejezetten sápadt. Cha'yss érezheti azt is, hogy remeg a keze, Aenae meg, mintha ő maga nem érezné, lassan odafordítja a tekintetét, hogy ellenőrizze a reszketést.*
- De én nem számítottam erre a kérdésre. És igen, haragszom rád miatta. Mert azt mondod, hogy sokat gondolkodtál rajta, de nekem meg nem hagytál rá időt. És pánikba is estem. Ajándék, hát egy csokor virágra gondoltam, vagy fülbevalóra, jegygyűrűre nem.
*A nyakában függő gyűrűt láncostól a tenyerébe zárja. Azért akasztotta a nyakába, mert az összes ujjára nagy, így nem tudja elhagyni.*
- Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy nem akarom vagy, hogy téged nem akarlak. Mert akarlak, nagyon is. Csak...
*Csak valóban haragszik az eljárás miatt és nem kifejezetten szerencsés, már ami a kérőket illeti. A kérők pedig nem szerencsések vele. Mert Nirs ugyan kedves fiú - a beteges féltékenységét leszámítva -, de a házasság intézményéről nem Nirs jut először eszébe, hanem Terwy Burghre. Ahogyan a combtövét markolászva azt fejtegette, hogy majd minden nap jól megveri, míg megtanulja, hogy hol a helye.*
- Csak megijedtem.
*Ezt már alig hallhatóan mondja, látszik rajta, hogy komoly csatát vív az arcizmaival és talán a könnyeivel is, de tekintete nem ereszti Cha'yssét.*
- Meg én nem tudok olyan tökéletes lenni, mint te. Én csak ilyen vagyok.
*Megrántja a vállát.*
- És szerettem volna egyedül elmenni Effyhez, hogy kipanaszkodjam magam neki. Végül elmondta volna, hogy ostobaságokat gondolok. De jól esett volna, ha kidühönghetem magam valaki másnak, aki nem te vagy.
*Ha már itt van a nagy vallomás ideje, akkor ezt sem tartja magában. Ha pedig Cha'yss még ezen a ponton sem vonta vissza az ajánlatát és továbbra is nőül akarja venni, akkor a derekát átölelve hozzábújik. Törődöttnek érzi magát. Szeretne leroskadni és magzatpózban sajnálni önmagát.*
- Lehet, hogy Habrertus távollétében betörtem a hivatalába. De az ajtó zárja nyitva maradt. Mármint becsuktam persze, csak visszazárni nem tudtam.
*Magyarázza, ha az imént átölelhette a férfit, akkor a mellkasának, ha pedig nem, akkor flegmán a falnak dőlve, mellkasa előtt összefont karokkal.*
- Valami terhelőt kerestem Yagnar ügyében. Nem találtam semmit. De az a ronda festmény egy vagyon volt. Nem is értem, hogy miért gondolta úgy, hogy megfelel az ízlésemnek.
*Elkalandozott persze.*
- Szóval a zár nyitva. És gyanakodni fog, ha úgy találja. Bár mindent a helyére raktam vissza, de gyanakvóbb annál, semmint arra gondoljon, hogy figyelmetlenül nyitva hagyta, vagy valamelyik segítője.
- Persze, hogy nem örülsz.
*Feleli vidoran, túl jó a kedve ahhoz, hogy felpaprikázódjon azon, hogy Cha'yss felpaprikázódott azon, hogy lebukott. Persze ismeri Cha'ysst annyira, hogy tudja, hogy ha sokáig hagyja beszélni, akkor elhinné neki, hogy valóban nem szándékosan hagyta nyerni, hanem valóban ő volt a jobb. Következésképpen nem szabad, hogy beszéljen erről. Félrebiccentett fejét alig észrevehetően megrázza, hogy a férfi ilyen gyorsan eltüntetné azt a tökéletlenséget, ami neki kifejezetten a kedvére való.*
- Becsületszavamra, akkor elhiszem.
*Jobbját a szívére téve teszi le az esküt. Közben meg arra gondol, hogy lám csak lám, Cha'yss megint behúzta a csőbe, mert miért bizonyítana bármit is egy újabb győzelem? Az ő lovastudását csak annyiban bizonyítja, hogy gondolatban megveregeti a saját vállát, hogy ahhoz képest amilyen mélyről indult, mégis elég jó szintre hozta fel magát, hisz képes volt nyeregben maradni.
Az elázott, majd megszárított, még Aenae sovány combjain is bántóan feszül, levenni éppen akkora tortúra, mint felvenni volt, komolyan megküzd vele. Végül egy ugyanolyan csomóba gyűri le, amiért Cha'ysst leszúrta odaát. A különbség csak annyi, hogy ezt már megette a fene, hacsak újra el nem áztatja és nem magán szárítja meg, akkor ugyanilyen kényelmetlen lesz. Mondjuk nincs sok kedve ehhez a művelethez. Ha pedig nem lenne elég ez a tortúra a nadrággal, hát Cha'yssnak újabb kérdései vannak.*
- Én... én...
*Ha magánál a lánykérésnél nem is került ájulás-közeli állapotba, de most igazán környékezi.*
- Nem arról van szó, hogy nem akarok. Mert akarok.
*Máskor vörösödik a feje, de most kifejezetten sápadt. Cha'yss érezheti azt is, hogy remeg a keze, Aenae meg, mintha ő maga nem érezné, lassan odafordítja a tekintetét, hogy ellenőrizze a reszketést.*
- De én nem számítottam erre a kérdésre. És igen, haragszom rád miatta. Mert azt mondod, hogy sokat gondolkodtál rajta, de nekem meg nem hagytál rá időt. És pánikba is estem. Ajándék, hát egy csokor virágra gondoltam, vagy fülbevalóra, jegygyűrűre nem.
*A nyakában függő gyűrűt láncostól a tenyerébe zárja. Azért akasztotta a nyakába, mert az összes ujjára nagy, így nem tudja elhagyni.*
- Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy nem akarom vagy, hogy téged nem akarlak. Mert akarlak, nagyon is. Csak...
*Csak valóban haragszik az eljárás miatt és nem kifejezetten szerencsés, már ami a kérőket illeti. A kérők pedig nem szerencsések vele. Mert Nirs ugyan kedves fiú - a beteges féltékenységét leszámítva -, de a házasság intézményéről nem Nirs jut először eszébe, hanem Terwy Burghre. Ahogyan a combtövét markolászva azt fejtegette, hogy majd minden nap jól megveri, míg megtanulja, hogy hol a helye.*
- Csak megijedtem.
*Ezt már alig hallhatóan mondja, látszik rajta, hogy komoly csatát vív az arcizmaival és talán a könnyeivel is, de tekintete nem ereszti Cha'yssét.*
- Meg én nem tudok olyan tökéletes lenni, mint te. Én csak ilyen vagyok.
*Megrántja a vállát.*
- És szerettem volna egyedül elmenni Effyhez, hogy kipanaszkodjam magam neki. Végül elmondta volna, hogy ostobaságokat gondolok. De jól esett volna, ha kidühönghetem magam valaki másnak, aki nem te vagy.
*Ha már itt van a nagy vallomás ideje, akkor ezt sem tartja magában. Ha pedig Cha'yss még ezen a ponton sem vonta vissza az ajánlatát és továbbra is nőül akarja venni, akkor a derekát átölelve hozzábújik. Törődöttnek érzi magát. Szeretne leroskadni és magzatpózban sajnálni önmagát.*
- Lehet, hogy Habrertus távollétében betörtem a hivatalába. De az ajtó zárja nyitva maradt. Mármint becsuktam persze, csak visszazárni nem tudtam.
*Magyarázza, ha az imént átölelhette a férfit, akkor a mellkasának, ha pedig nem, akkor flegmán a falnak dőlve, mellkasa előtt összefont karokkal.*
- Valami terhelőt kerestem Yagnar ügyében. Nem találtam semmit. De az a ronda festmény egy vagyon volt. Nem is értem, hogy miért gondolta úgy, hogy megfelel az ízlésemnek.
*Elkalandozott persze.*
- Szóval a zár nyitva. És gyanakodni fog, ha úgy találja. Bár mindent a helyére raktam vissza, de gyanakvóbb annál, semmint arra gondoljon, hogy figyelmetlenül nyitva hagyta, vagy valamelyik segítője.
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-13 10:26:09
Üzenet elküldve: 2021-09-13 10:26:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A Vashegy kapujához érve, fáradtan és kissé rendezetlen ruhában a vágta miatt, igyekszik lelassítani a légzését. Nem esett jól neki ez a kis verseny és Aenae még meg is gyanúsítja.*
- Nem örülök, hogy mindig kétségbevonod a szavam. *Ugyanannyi szemrehányás van szavaiban, mint a lányéban. Már csak azért is, mert feladta, hogy egyszerre fussanak be, fej fej mellett. De úgy tűnik, ez a kis titkos kedveskedés sem úgy sül el, mint szerette volna. Aenae sokszor gyanúsítja meg azzal, hogy érzései, amelyeket iránta táplál, nem valósak. Mintha nem hinné el, hogy az igric érezhet iránta ilyen mély érzelmeket. De igent mondott a lánykérésre, úgyhogy talán egyszer csak elhiszi majd.
Miután leszállt a nyeregből, nekikezd rendbetenni a ruházatát. Bárki másnak talán kényelmesebb lenne így, de őt a tökéletlenség zavarja és nem a kényelmi szempontok. Eközben lépteti körbe a lány és ad csókot neki, amit örömmel fogad.*
- Igazad van. Visszavonom a kérdést. *Mosolyog fel a lányra. A vágtát a lánnyal más formában sokkal jobban élvezi, de ez is megteszi.*
- Versenyezzünk, de ha akkor is győzöl, nem fog kételkedni. Ígérd meg. *Feddi meg mutatóujjával tréfásan.
A lovakat az istállósra bízva indulnak el az erődbe, eddigre már az igric is rendbetette a ruháját, megigazította gallérját.*
- Majd később eldöntjük. *Odázza el a választ és így a döntést a hol alvás dolgában. Jobb szeretne a birtokán aludni, távol az erődtől, nyugalomban.
A megjelenő macskát megmosolyogja, ahogy azt is, ahogy az állat igyekszik kigáncsolni Aenaet. Nem simogatja meg, csak csupa szőr lenne tőle a nadrágja és abból inkább nem kér.
Amíg Aenae összekészül, az egyik ablak mellett állva fürkészi a tharg birodalom látványát és amikor a lány visszatér hozzá, talán nem kerüli el a figyelmét a nyakláncra akasztott gyűrű, ahogy a kitétel sem a mennyasszonyi ruhát illetően.
Ha Aenae engedi, akkor fel fordulva, megfogja mindkét kezét és úgy néz a szemébe.*
- Biztos vagy abban, hogy hozzám akarsz jönni? *Kérdi halkan, bizalmas hangon. Egyik ujjával maga felé fordítja a mithrilgyűrűt a láncon.*
- Semmit sem kell tenned, mondhatsz nemet is, ha nem szeretnéd. Nagyfiú vagyok, el tudom viselni. Azt teszel, amit akarsz, senki nem mondhatja meg neked, hogy mit tegyél és senki sem kényszeríthet semmire. És én sokkal jobban szeretlek annál, hogy hagyjam, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz. *Sárga pillantása a lányét keresi és fürkészi. Érez valami ellenállást a lányból, de nem akar ezzel később foglalkozni. Tisztázni szeretné még idő előtt.*
- Lehet, hogy kinyitottál valamit? *Kérdi széles mosollyal, mint amikor a mester büszke a tanítványára. Bármi is legyen a válasz, nem veszi a kedvét. Persze szeretné, hogy Aenae hozzámenjen, de ha nemet mond, akkor legalább tudja, hogy jól cselekedett, amikor menekülőutat kínált.*
- Még sosem zártam vissza semmit, de megpróbálhatjuk. *Valóban nem zárt még vissza olyan zárat, amit kinyitott korábban, de itt az ideje most ezen is átesni.*
- Mit nyitottál ki? *Kérdi útrakészen, hogy Aenae megmutathassa neki, mit kell visszazárni.*
*A Vashegy kapujához érve, fáradtan és kissé rendezetlen ruhában a vágta miatt, igyekszik lelassítani a légzését. Nem esett jól neki ez a kis verseny és Aenae még meg is gyanúsítja.*
- Nem örülök, hogy mindig kétségbevonod a szavam. *Ugyanannyi szemrehányás van szavaiban, mint a lányéban. Már csak azért is, mert feladta, hogy egyszerre fussanak be, fej fej mellett. De úgy tűnik, ez a kis titkos kedveskedés sem úgy sül el, mint szerette volna. Aenae sokszor gyanúsítja meg azzal, hogy érzései, amelyeket iránta táplál, nem valósak. Mintha nem hinné el, hogy az igric érezhet iránta ilyen mély érzelmeket. De igent mondott a lánykérésre, úgyhogy talán egyszer csak elhiszi majd.
Miután leszállt a nyeregből, nekikezd rendbetenni a ruházatát. Bárki másnak talán kényelmesebb lenne így, de őt a tökéletlenség zavarja és nem a kényelmi szempontok. Eközben lépteti körbe a lány és ad csókot neki, amit örömmel fogad.*
- Igazad van. Visszavonom a kérdést. *Mosolyog fel a lányra. A vágtát a lánnyal más formában sokkal jobban élvezi, de ez is megteszi.*
- Versenyezzünk, de ha akkor is győzöl, nem fog kételkedni. Ígérd meg. *Feddi meg mutatóujjával tréfásan.
A lovakat az istállósra bízva indulnak el az erődbe, eddigre már az igric is rendbetette a ruháját, megigazította gallérját.*
- Majd később eldöntjük. *Odázza el a választ és így a döntést a hol alvás dolgában. Jobb szeretne a birtokán aludni, távol az erődtől, nyugalomban.
A megjelenő macskát megmosolyogja, ahogy azt is, ahogy az állat igyekszik kigáncsolni Aenaet. Nem simogatja meg, csak csupa szőr lenne tőle a nadrágja és abból inkább nem kér.
Amíg Aenae összekészül, az egyik ablak mellett állva fürkészi a tharg birodalom látványát és amikor a lány visszatér hozzá, talán nem kerüli el a figyelmét a nyakláncra akasztott gyűrű, ahogy a kitétel sem a mennyasszonyi ruhát illetően.
Ha Aenae engedi, akkor fel fordulva, megfogja mindkét kezét és úgy néz a szemébe.*
- Biztos vagy abban, hogy hozzám akarsz jönni? *Kérdi halkan, bizalmas hangon. Egyik ujjával maga felé fordítja a mithrilgyűrűt a láncon.*
- Semmit sem kell tenned, mondhatsz nemet is, ha nem szeretnéd. Nagyfiú vagyok, el tudom viselni. Azt teszel, amit akarsz, senki nem mondhatja meg neked, hogy mit tegyél és senki sem kényszeríthet semmire. És én sokkal jobban szeretlek annál, hogy hagyjam, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz. *Sárga pillantása a lányét keresi és fürkészi. Érez valami ellenállást a lányból, de nem akar ezzel később foglalkozni. Tisztázni szeretné még idő előtt.*
- Lehet, hogy kinyitottál valamit? *Kérdi széles mosollyal, mint amikor a mester büszke a tanítványára. Bármi is legyen a válasz, nem veszi a kedvét. Persze szeretné, hogy Aenae hozzámenjen, de ha nemet mond, akkor legalább tudja, hogy jól cselekedett, amikor menekülőutat kínált.*
- Még sosem zártam vissza semmit, de megpróbálhatjuk. *Valóban nem zárt még vissza olyan zárat, amit kinyitott korábban, de itt az ideje most ezen is átesni.*
- Mit nyitottál ki? *Kérdi útrakészen, hogy Aenae megmutathassa neki, mit kell visszazárni.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-10 19:58:44
Üzenet elküldve: 2021-09-10 19:58:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Igen, majd együtt megbeszéljük.
*Mosolyodik el, szempillantással később meg már elvágtat, hogy ne derüljön ki az, hogy a mosolya bizony nem volt túl őszinte. Meglátása szerint egy tőrdöfés volt a hátába ez az egész lánykérés. Dühének pont jót tesz az, hogy kihajtja magát és ezzel együtt a haragot, vagy a harag egy részét is. Odafent a hegyen, szélfutta hajjal, teljesen leizzadva, sokkal rózsásabban látja a helyzetet.*
- Nem vetted komolyan, Cha'yss!
*Hangzik a vád, melybe ugyanannyi vidámság vegyül, mint amennyi szemrehányás. Különben meg kedvérevaló a látvány, vagyis az, hogy Cha'yss mennyire... tökéletlen. Mikor a férfi már leszállt a lováról, Aenae még akkor is nyeregnek marad egy pillanatig, hogy tegyen egy kört a másik körül.*
- Féktelen vágta. Veled. Mi a kérdés?
*Mielőtt leszállna, még a nyeregből lehajolva csókolja meg a férfit. Végül is a jegyességnek van egy pozitív hozadéka is, nem kell titkolózni. Ha mást nem is, ezt mindenképpen élvezi.*
- Mit gondolsz, visszafelé is versenyzünk egyet? Mármint csak akkor, ha végre komolyan veszed.
*Féloldalas mosollyal pattan le ő is a földre. Mert számára egyértelmű, hogy a férfi hagyta nyerni, azért az, mert ismeri a saját képességeit, tudja magáról, hogy maximum középszerű lovas és bár a mokány, sárga kanca kitartó és fürge, de mégsem vehetik fel a versenyt egy jóval tapasztaltabb lovassal és a hosszabb lábú paripájával. Következésképpen: Cha'yss szándékosan veszített.*
- De persze alhatunk itt is, ahol szeretnél.
*Ezt már menet közben magyarázza, miután a lovakat egy istállófiúra bízták.*
- Szereztem egy macskát, mióta legutóbb találkoztunk. Szeret a lábamon aludni.
*A macska, egy nagyra nőtt, hosszú szőrű cirmos, mintha csak tudná, hogy róla van szó meg is jelenik valahonnan. Úgy tekergi körbe Aenaet, vagyis a lábait, hogy az majdnem elbotlik benne, mire a macska hangos vernyákolással méltatlankodik amiatt, hogy felrúgták.*
- Na sicc már, Sicc!
*Méltatlankodik Aenae, mikor végre sikerült átvergődnie a macskán. Elképzelése szerint a lakosztályában összeszed néhány igen-igen fontos dolgot, pár váltás ruha mellett a kedvenc hajkeféjét, olajat a hajvégeire - a könnyű fésülhetőségért -, levendulaillatú kenőcsöt a kezeire. Az egész kupacot megkoronázza egy butykossal, imád ugyan szerelmeskedni Cha'ysszal, viszont arra a legkevésbé sem vágyik, hogy amaz a hasába rakja Cecil Ciprián Caldorcort vagy Titius Timoteúsz Thargodart. De a legfontosabb, hogy lehúzza a gyűrűt a hüvelykujjáról és sosem viselt csöncsörék közül előhúz egy viszonylag rövid ezüstláncot, amire ráfűzve a nyakára akaszthatja. Nem szeretné elhagyni és számára az is rendben van, ha eltakarja a ruhája.*
- De nem húzok fehér ruhát, meg fonok liliomkoszorút a fejemre.
*Ezt természetesen az esküvőre érti, amitől még mindig lábrázása van, de úgy érzi, hogy van amit időben kőbe kell vésni.*
- Mondd csak, azt már tudom, hogy hajtűvel ki lehet nyitni egy zárat. De be is lehet zárni ugyanígy? Mert lehet, hogy kinyitottam valamit.
*Ez utóbbit csak és kizárólag akkor kérdezi meg, mikor biztosan tudja, hogy ketten vannak, de még így is nagyon fojtott hangon teszi.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.10 20:07:31
- Igen, majd együtt megbeszéljük.
*Mosolyodik el, szempillantással később meg már elvágtat, hogy ne derüljön ki az, hogy a mosolya bizony nem volt túl őszinte. Meglátása szerint egy tőrdöfés volt a hátába ez az egész lánykérés. Dühének pont jót tesz az, hogy kihajtja magát és ezzel együtt a haragot, vagy a harag egy részét is. Odafent a hegyen, szélfutta hajjal, teljesen leizzadva, sokkal rózsásabban látja a helyzetet.*
- Nem vetted komolyan, Cha'yss!
*Hangzik a vád, melybe ugyanannyi vidámság vegyül, mint amennyi szemrehányás. Különben meg kedvérevaló a látvány, vagyis az, hogy Cha'yss mennyire... tökéletlen. Mikor a férfi már leszállt a lováról, Aenae még akkor is nyeregnek marad egy pillanatig, hogy tegyen egy kört a másik körül.*
- Féktelen vágta. Veled. Mi a kérdés?
*Mielőtt leszállna, még a nyeregből lehajolva csókolja meg a férfit. Végül is a jegyességnek van egy pozitív hozadéka is, nem kell titkolózni. Ha mást nem is, ezt mindenképpen élvezi.*
- Mit gondolsz, visszafelé is versenyzünk egyet? Mármint csak akkor, ha végre komolyan veszed.
*Féloldalas mosollyal pattan le ő is a földre. Mert számára egyértelmű, hogy a férfi hagyta nyerni, azért az, mert ismeri a saját képességeit, tudja magáról, hogy maximum középszerű lovas és bár a mokány, sárga kanca kitartó és fürge, de mégsem vehetik fel a versenyt egy jóval tapasztaltabb lovassal és a hosszabb lábú paripájával. Következésképpen: Cha'yss szándékosan veszített.*
- De persze alhatunk itt is, ahol szeretnél.
*Ezt már menet közben magyarázza, miután a lovakat egy istállófiúra bízták.*
- Szereztem egy macskát, mióta legutóbb találkoztunk. Szeret a lábamon aludni.
*A macska, egy nagyra nőtt, hosszú szőrű cirmos, mintha csak tudná, hogy róla van szó meg is jelenik valahonnan. Úgy tekergi körbe Aenaet, vagyis a lábait, hogy az majdnem elbotlik benne, mire a macska hangos vernyákolással méltatlankodik amiatt, hogy felrúgták.*
- Na sicc már, Sicc!
*Méltatlankodik Aenae, mikor végre sikerült átvergődnie a macskán. Elképzelése szerint a lakosztályában összeszed néhány igen-igen fontos dolgot, pár váltás ruha mellett a kedvenc hajkeféjét, olajat a hajvégeire - a könnyű fésülhetőségért -, levendulaillatú kenőcsöt a kezeire. Az egész kupacot megkoronázza egy butykossal, imád ugyan szerelmeskedni Cha'ysszal, viszont arra a legkevésbé sem vágyik, hogy amaz a hasába rakja Cecil Ciprián Caldorcort vagy Titius Timoteúsz Thargodart. De a legfontosabb, hogy lehúzza a gyűrűt a hüvelykujjáról és sosem viselt csöncsörék közül előhúz egy viszonylag rövid ezüstláncot, amire ráfűzve a nyakára akaszthatja. Nem szeretné elhagyni és számára az is rendben van, ha eltakarja a ruhája.*
- De nem húzok fehér ruhát, meg fonok liliomkoszorút a fejemre.
*Ezt természetesen az esküvőre érti, amitől még mindig lábrázása van, de úgy érzi, hogy van amit időben kőbe kell vésni.*
- Mondd csak, azt már tudom, hogy hajtűvel ki lehet nyitni egy zárat. De be is lehet zárni ugyanígy? Mert lehet, hogy kinyitottam valamit.
*Ez utóbbit csak és kizárólag akkor kérdezi meg, mikor biztosan tudja, hogy ketten vannak, de még így is nagyon fojtott hangon teszi.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.10 20:07:31
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-09-10 16:16:41
Üzenet elküldve: 2021-09-10 16:16:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igric egy úriember és mint olyan, nem hagyja, hogy a gyengébbik nem képviselői egyedül lovagoljanak mindenféle erőkön át. Főleg akkor nem, ha a kérdéses hölgy a kedvese és jegyese. Ezen gondolatmeneten elindulva tehát egyértelmű, hogy a wegtoreni elkíséri Aenaet a céljához. Fogalma sincs a lány ellenérzéseiről, így a legnagyobb nyugalomban készülődik el és jelenik meg a verandán.*
- Köszönöm. *Válaszolja szerénytelenül. Mindig kínosan ügyel a megjelenésére, hisz az, amit elsőként meglát bárki, aki találkozik vele. Sosem szabad lebecsülni a megfelelő öltözék fontosságát. Különösen az ő világában.
A Habrertust illető válaszra csak féloldalasan elmosolyodik. A fa kérdése sürgető, de nem annyira, hogy ezt a pillanatot, az előttük álló napokat elrontsa vele. Beletörődik, hogy majd lesz valahogy, Asgron pedig megkapja a fáját, ő meg a laborját Lihanechből.
Miután mindketten nyeregbe kerültek, Aenae megindítja lovát és az igric követi. Miközben lovagolnak az úton, a tájat, az erdőket fürkészi, valahogy megnyugtató most a város nyüzsgése után.*
- Nem gondolkodtam még rajta. *Válaszolja, ahogy a nézelődésből visszarántja a kérdés.*
- Együtt kellene ezt megbeszélnünk. *Ajánlja fel. Nem siet, nem is gondolta még az időponttal, de azt tudja, hogy nagy esküvőt szeretne.
A következő kérdés így nem éri váratlanul. A kihívást ragadozómosollyal fogadja és csak egy ütem késéssel indítja meg Aenae lova után a vágtát Amon Ruadh kapujáig.
A wegtoreni lova valóban nagyobb, az igric termetéhez mért, így a kezdeti előny ledolgozható, nem távolodik el soha pár méternél jobban az üldözésben. A kapuhoz vezető emelkedőben már-már be is érhetné a lányt, de úgy dönt, hagyja nyerni. Bár beérni és lehagyni ilyen rövid távon már nem tudná, ám mégis amellett dönt, hogy lóhossznyi győzelmet hagy a lánynak.*
- Győztél. *Jelenti ki kissé zihálva, ahogy lefékezi hátasát a kapunál. A ruhája sem úszta meg a vágtát, a köpenye szárán megannyi szürke petty a sár, inge kioldódott öve alól és a mellény gombja is kigombolódott. A homlokán kövér verejtékcsepp gördül le, amit kalapját levéve egy kendővel töröl le, egy másikat pedig leszállva a nyeregből maga is Aenae felé nyújtja. Nem esett jól a vágta, de láthatóan a tharg lánynak sem.*
- Ez mire volt jó? *Kérdi halkan nevetve saját állapotukon a kapu előtt, végignézve magukon.*
*Az igric egy úriember és mint olyan, nem hagyja, hogy a gyengébbik nem képviselői egyedül lovagoljanak mindenféle erőkön át. Főleg akkor nem, ha a kérdéses hölgy a kedvese és jegyese. Ezen gondolatmeneten elindulva tehát egyértelmű, hogy a wegtoreni elkíséri Aenaet a céljához. Fogalma sincs a lány ellenérzéseiről, így a legnagyobb nyugalomban készülődik el és jelenik meg a verandán.*
- Köszönöm. *Válaszolja szerénytelenül. Mindig kínosan ügyel a megjelenésére, hisz az, amit elsőként meglát bárki, aki találkozik vele. Sosem szabad lebecsülni a megfelelő öltözék fontosságát. Különösen az ő világában.
A Habrertust illető válaszra csak féloldalasan elmosolyodik. A fa kérdése sürgető, de nem annyira, hogy ezt a pillanatot, az előttük álló napokat elrontsa vele. Beletörődik, hogy majd lesz valahogy, Asgron pedig megkapja a fáját, ő meg a laborját Lihanechből.
Miután mindketten nyeregbe kerültek, Aenae megindítja lovát és az igric követi. Miközben lovagolnak az úton, a tájat, az erdőket fürkészi, valahogy megnyugtató most a város nyüzsgése után.*
- Nem gondolkodtam még rajta. *Válaszolja, ahogy a nézelődésből visszarántja a kérdés.*
- Együtt kellene ezt megbeszélnünk. *Ajánlja fel. Nem siet, nem is gondolta még az időponttal, de azt tudja, hogy nagy esküvőt szeretne.
A következő kérdés így nem éri váratlanul. A kihívást ragadozómosollyal fogadja és csak egy ütem késéssel indítja meg Aenae lova után a vágtát Amon Ruadh kapujáig.
A wegtoreni lova valóban nagyobb, az igric termetéhez mért, így a kezdeti előny ledolgozható, nem távolodik el soha pár méternél jobban az üldözésben. A kapuhoz vezető emelkedőben már-már be is érhetné a lányt, de úgy dönt, hagyja nyerni. Bár beérni és lehagyni ilyen rövid távon már nem tudná, ám mégis amellett dönt, hogy lóhossznyi győzelmet hagy a lánynak.*
- Győztél. *Jelenti ki kissé zihálva, ahogy lefékezi hátasát a kapunál. A ruhája sem úszta meg a vágtát, a köpenye szárán megannyi szürke petty a sár, inge kioldódott öve alól és a mellény gombja is kigombolódott. A homlokán kövér verejtékcsepp gördül le, amit kalapját levéve egy kendővel töröl le, egy másikat pedig leszállva a nyeregből maga is Aenae felé nyújtja. Nem esett jól a vágta, de láthatóan a tharg lánynak sem.*
- Ez mire volt jó? *Kérdi halkan nevetve saját állapotukon a kapu előtt, végignézve magukon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733