Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 206 (4101. - 4120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4120. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 20:25:06
Üzenet elküldve: 2015-01-21 20:25:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
* Nézi egy ideig a kis csapatot, majd miután az szertefoszlik - legalábbis néhány csinos lányt leszámítva szinte senki sem marad már, akkor vesz egy újabb adaggal a medvegolyból - melyben valamilyen furcsa okból kifolyólag semmilyen különleges ízt nem érez. Se rosszat, se jót sem, mármint az átlaghoz képest. Persze minden jó ami ehető Morwon számára, így nem furcsa, hogy ízlik neki, de nem is érez semmi szokatlant - mintha mindig is ezt ette volna. *
- Üdv. * Köszön ő is az érkező Rewának. Látta már a szőkét, habár nem is túl sokszor, de a neve rémlik neki.
Az ezüstrókával nem tudja mit kéne kezdenie, úgy gondolja, hogy jobban teszi, ha rábízza a vezérre a dolgot, hogy megnézze majd a bundát. Mindenesetre egy elég nagy súly esik le Morwonról az ezüst prém láttán: most már biztos benne, hogy múltkor az őrségben nem rontotta el a vigyázást - pontosabban nem jöttek meg akkor még az ezüstrókások, mikor ő volt ott.
Mikor végez az evéssel még marad pár percet, hátha valakinek szüksége van rá, de mivel a népek elvannak egyelőre magukban is - vagy már egy másik törzstag kíséretében - így nem túl valószínű az, hogy nagy igény lenne Morwon jelenlétére. Ha mégis - és távozása után kéne, akkor valahol csak meg fogják találni - miden bizonnyal keres magának valami zsákot, vagy akármit, amivel edzeni tud. *
* Nézi egy ideig a kis csapatot, majd miután az szertefoszlik - legalábbis néhány csinos lányt leszámítva szinte senki sem marad már, akkor vesz egy újabb adaggal a medvegolyból - melyben valamilyen furcsa okból kifolyólag semmilyen különleges ízt nem érez. Se rosszat, se jót sem, mármint az átlaghoz képest. Persze minden jó ami ehető Morwon számára, így nem furcsa, hogy ízlik neki, de nem is érez semmi szokatlant - mintha mindig is ezt ette volna. *
- Üdv. * Köszön ő is az érkező Rewának. Látta már a szőkét, habár nem is túl sokszor, de a neve rémlik neki.
Az ezüstrókával nem tudja mit kéne kezdenie, úgy gondolja, hogy jobban teszi, ha rábízza a vezérre a dolgot, hogy megnézze majd a bundát. Mindenesetre egy elég nagy súly esik le Morwonról az ezüst prém láttán: most már biztos benne, hogy múltkor az őrségben nem rontotta el a vigyázást - pontosabban nem jöttek meg akkor még az ezüstrókások, mikor ő volt ott.
Mikor végez az evéssel még marad pár percet, hátha valakinek szüksége van rá, de mivel a népek elvannak egyelőre magukban is - vagy már egy másik törzstag kíséretében - így nem túl valószínű az, hogy nagy igény lenne Morwon jelenlétére. Ha mégis - és távozása után kéne, akkor valahol csak meg fogják találni - miden bizonnyal keres magának valami zsákot, vagy akármit, amivel edzeni tud. *
4119. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 20:06:48
Üzenet elküldve: 2015-01-21 20:06:48
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae és Dyn - Hrallh//
* Igen, rendben, oké. Most már bekísérheti a két hölgyeményt Kagan elé. Int is nekik, hogy szedjék a lábukat. *
- Gyertek, Kagan fogad titeket.
* Hívja maga után a két nőszemélyt és belépnek a Nagycsarnokba. Odabent aztán maga elé engedi a párost és megáll mögöttük, tőlük jobbra annyira, hogy rálátása legyen, hogy mikor merre mocorognak. Ha Kagan kéri, akkor bent marad, vagy kimegy. *
- Vezérem, ők Nadae és Dyn, akik vezérük levelét hozták és személyesen adnák át neked.
* Reméli hamar előkerül az a papíros végre és gyorsan túljutnak ezen, mert lenne még más dolga is. A tojást meg kell forgatni és a szörnybébi alatt is almozni kellene, na meg az etetése. *
* Igen, rendben, oké. Most már bekísérheti a két hölgyeményt Kagan elé. Int is nekik, hogy szedjék a lábukat. *
- Gyertek, Kagan fogad titeket.
* Hívja maga után a két nőszemélyt és belépnek a Nagycsarnokba. Odabent aztán maga elé engedi a párost és megáll mögöttük, tőlük jobbra annyira, hogy rálátása legyen, hogy mikor merre mocorognak. Ha Kagan kéri, akkor bent marad, vagy kimegy. *
- Vezérem, ők Nadae és Dyn, akik vezérük levelét hozták és személyesen adnák át neked.
* Reméli hamar előkerül az a papíros végre és gyorsan túljutnak ezen, mert lenne még más dolga is. A tojást meg kell forgatni és a szörnybébi alatt is almozni kellene, na meg az etetése. *
4118. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 19:22:31
Üzenet elküldve: 2015-01-21 19:22:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Miközben a tányérokat szedegeti, a kolosszusra sandít, majd elmosolyodik a férfi komor ábrázatán. Nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért szórakoztatja ez a komorság, tegnap még rá tudta fogni a savanyú lőrére, de most...
Annak is kifejezetten örül, hogy Gabrien odajön hozzá. Felpillant rá, miközben kisodor arcából egy kósza barna hajtincset, majd viszonozza a köszönést.*
-Szia. *Elvigyorodik a "Mi a helyzet" kérdésen, majd válaszol.*
-Varrtam egy igazi Tollköpenyt. *Dicsekszik.* -Most pedig Chiarinak segítek, mint látod. Idegesnek tűnsz. Csak nem vagy egy picit boldogtalan, amiért megint várnod kell?
*Feltűnik neki a férfi feszültsége, meg is érti részben, csak azt nem, hogy türelmetlenkedés helyett miért nem tölti valami mással az idejét. Hamar leesik neki, hogy éppen azt teszi azzal, hogy vele beszélget. Elmondhatná neki ő is, hogy csak hajnalban indulnak, de ezt a megtiszteltetést meghagyja az érkező Waldrannak.
A másik két lovag továbbra sem került elő, ezt a férfi is láthatja saját szemeivel, így ő maga nem foglalkozik a kérdéssel. Inkább a másik érkező felé fordul.*
-Üdv! *Köszön vissza Rewának, majd szed neki is a medvebagolyból készült ételből, ha nem előzi meg. Mivel még nem ismerik egymást, bemutatkozik.* -Ágrólszakadt Janemita vagyok.
*Ha a lány is lesz olyan szíves, hogy elárulja a nevét, további kérdéssel bombázza.*
-Régóta vagy itt?
*Közben figyel a többiekre is, hátha Chiarinak van számára feladata vagy elcsíp valami érdekes beszélgetést. Ha Gabrien úgy dönt, hogy alszik egyet, hát legyen. Ha estig talál magának egy saját sátrat, talán átcsábítja abba. Reméli, hogy a kolosszus felébresztése kevésbé lesz veszélyes vállalkozás, mint Etheáé. Nem mintha ez elrettentené.*
*Miközben a tányérokat szedegeti, a kolosszusra sandít, majd elmosolyodik a férfi komor ábrázatán. Nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért szórakoztatja ez a komorság, tegnap még rá tudta fogni a savanyú lőrére, de most...
Annak is kifejezetten örül, hogy Gabrien odajön hozzá. Felpillant rá, miközben kisodor arcából egy kósza barna hajtincset, majd viszonozza a köszönést.*
-Szia. *Elvigyorodik a "Mi a helyzet" kérdésen, majd válaszol.*
-Varrtam egy igazi Tollköpenyt. *Dicsekszik.* -Most pedig Chiarinak segítek, mint látod. Idegesnek tűnsz. Csak nem vagy egy picit boldogtalan, amiért megint várnod kell?
*Feltűnik neki a férfi feszültsége, meg is érti részben, csak azt nem, hogy türelmetlenkedés helyett miért nem tölti valami mással az idejét. Hamar leesik neki, hogy éppen azt teszi azzal, hogy vele beszélget. Elmondhatná neki ő is, hogy csak hajnalban indulnak, de ezt a megtiszteltetést meghagyja az érkező Waldrannak.
A másik két lovag továbbra sem került elő, ezt a férfi is láthatja saját szemeivel, így ő maga nem foglalkozik a kérdéssel. Inkább a másik érkező felé fordul.*
-Üdv! *Köszön vissza Rewának, majd szed neki is a medvebagolyból készült ételből, ha nem előzi meg. Mivel még nem ismerik egymást, bemutatkozik.* -Ágrólszakadt Janemita vagyok.
*Ha a lány is lesz olyan szíves, hogy elárulja a nevét, további kérdéssel bombázza.*
-Régóta vagy itt?
*Közben figyel a többiekre is, hátha Chiarinak van számára feladata vagy elcsíp valami érdekes beszélgetést. Ha Gabrien úgy dönt, hogy alszik egyet, hát legyen. Ha estig talál magának egy saját sátrat, talán átcsábítja abba. Reméli, hogy a kolosszus felébresztése kevésbé lesz veszélyes vállalkozás, mint Etheáé. Nem mintha ez elrettentené.*
4117. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 18:50:36
Üzenet elküldve: 2015-01-21 18:50:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél - Lányok//
*Mindig is gondolta magáról, hogy az észrevétlenné válás megy neki, de hogy ennyire! A társaság jelentős része rá sem hederít, hiába tartja olyan lelkesen az ezüstróka bundáját, hiába adná át lekészítésre valamely tagnak.*
~Vagy nem is tagok? Olyan kalandorok, mint mi vagyunk?~
*Morfondírozik a közöny hatására, majd megrántja a vállát, leül és a szép, ezüstösen csillogó prémet maga mellé teríti.*
~Micsoda népek!~
*Ewangel, ha valóban a férfire pillant, láthatja a magabiztosságot borostás arcvonásain. Rá, félvér létére éppen az ellenkezője érvényes, mint kedvesére. Neki a hely, ahol otthon érzi magát, az éppen nem az erdő, hanem inkább az emberek csoportja. Fő "munkaterülete" közöttük van, minekutána otthonosan mozog a világukban. Kellően pofátlan is, így újfent gyökeret ver a fejében a korábbi gondolat, miszerint nekilát élelmet vételezni, s Angyal számára is juttat belőle, amikor megjelenik a két hölgy és kapnak tőlük húst is, kenyeret is. Aletai csak ezekből kért, hiszen az energia abban van. Egyébként fogalma sincs, hogy miféle lényt fog majd enni, de nem is érdekli. A húst sosem vetette meg.*
-Üdvözöllek, Gyógyító! A nevem Aletai, az övé pedig Ewangel.
*Mutat kedvesére, miközben feláll a tűztől, hogy tisztelete jeléül fejet hajtson és egy vonalban legyenek, míg beszélgetnek.*
-Először is hálás köszönet egyrészt azért, mert baráti kedvességgel fogadtál minket, másrészt pedig, mert élelmet adtál nekünk. Ha az íze is olyan, mint az illata, akkor bizony maradnék még itt, míg el nem fogy.
*Mosolyodik el, mert egy kis kedveskedés és viccelődés akkor is a jelleme velejárója, ha szemeinek kopogása dübörgő ritmust fest mondandója alá.*
-Hoztuk Kagan Hadúr számára az ezüstróka lenyúzott bundáját, amivel megbízott.
*Mutat ujjával a földön heverő prémes gyönyörre, majd folytatja.*
-A szőke íjász, Shauri javaslatára próbáltuk valakinek odaadni, hogy kikészítse, de nem nagyon akadt rá jelentkező. Pedig az íjász szerint ajándék lesz a Szellemjáró számára.
*Gőze sincs, hogy ki ez a Szellemjáró, de nagy becsben tartott személy lehet, már a ráragasztott név is méltán mutatja.*
~Bizonyára ő a törzs sámánja, vagy gyógyí... Lehet, hogy éppen te vagy az?~
*Talán az utolsó mondatot nem kellett volna kimondania, főleg, hogy akár meglepetés is lehet, amit talán éppen most fedett fel.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.21 18:51:00
*Mindig is gondolta magáról, hogy az észrevétlenné válás megy neki, de hogy ennyire! A társaság jelentős része rá sem hederít, hiába tartja olyan lelkesen az ezüstróka bundáját, hiába adná át lekészítésre valamely tagnak.*
~Vagy nem is tagok? Olyan kalandorok, mint mi vagyunk?~
*Morfondírozik a közöny hatására, majd megrántja a vállát, leül és a szép, ezüstösen csillogó prémet maga mellé teríti.*
~Micsoda népek!~
*Ewangel, ha valóban a férfire pillant, láthatja a magabiztosságot borostás arcvonásain. Rá, félvér létére éppen az ellenkezője érvényes, mint kedvesére. Neki a hely, ahol otthon érzi magát, az éppen nem az erdő, hanem inkább az emberek csoportja. Fő "munkaterülete" közöttük van, minekutána otthonosan mozog a világukban. Kellően pofátlan is, így újfent gyökeret ver a fejében a korábbi gondolat, miszerint nekilát élelmet vételezni, s Angyal számára is juttat belőle, amikor megjelenik a két hölgy és kapnak tőlük húst is, kenyeret is. Aletai csak ezekből kért, hiszen az energia abban van. Egyébként fogalma sincs, hogy miféle lényt fog majd enni, de nem is érdekli. A húst sosem vetette meg.*
-Üdvözöllek, Gyógyító! A nevem Aletai, az övé pedig Ewangel.
*Mutat kedvesére, miközben feláll a tűztől, hogy tisztelete jeléül fejet hajtson és egy vonalban legyenek, míg beszélgetnek.*
-Először is hálás köszönet egyrészt azért, mert baráti kedvességgel fogadtál minket, másrészt pedig, mert élelmet adtál nekünk. Ha az íze is olyan, mint az illata, akkor bizony maradnék még itt, míg el nem fogy.
*Mosolyodik el, mert egy kis kedveskedés és viccelődés akkor is a jelleme velejárója, ha szemeinek kopogása dübörgő ritmust fest mondandója alá.*
-Hoztuk Kagan Hadúr számára az ezüstróka lenyúzott bundáját, amivel megbízott.
*Mutat ujjával a földön heverő prémes gyönyörre, majd folytatja.*
-A szőke íjász, Shauri javaslatára próbáltuk valakinek odaadni, hogy kikészítse, de nem nagyon akadt rá jelentkező. Pedig az íjász szerint ajándék lesz a Szellemjáró számára.
*Gőze sincs, hogy ki ez a Szellemjáró, de nagy becsben tartott személy lehet, már a ráragasztott név is méltán mutatja.*
~Bizonyára ő a törzs sámánja, vagy gyógyí... Lehet, hogy éppen te vagy az?~
*Talán az utolsó mondatot nem kellett volna kimondania, főleg, hogy akár meglepetés is lehet, amit talán éppen most fedett fel.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.21 18:51:00
4116. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 14:59:32
Üzenet elküldve: 2015-01-21 14:59:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
* A tűzhöz indul, most lát ott néhány embert. Felfedezi azt a figurát is, aki akkor volt őrségben, mikor ő érkezett ide. Azt sem felejtette el, hogy cicának szólította a harcos, s lehet, hogy Waldran (akinek ugyan nem tudja a nevét) nem emlékszik rá, de ő nyitotta ki Rewának a kaput és vezette a törzsfőhöz. Soha nem lehet tudni, hisz úgy tűnik, hogy itt sorra érkeznek újak, így az őrök nem is jegyezhetnek meg mindenkit.
Leül hát a tűzhöz, köszönti az ottlévőket. Úgy látszik van étel is már, ha nem szól rá senki, akkor szed is magának egy kisebb adagot. Néhány olyan arc is van, akik ismerősek neki, de vannak, akik nem.*
* A tűzhöz indul, most lát ott néhány embert. Felfedezi azt a figurát is, aki akkor volt őrségben, mikor ő érkezett ide. Azt sem felejtette el, hogy cicának szólította a harcos, s lehet, hogy Waldran (akinek ugyan nem tudja a nevét) nem emlékszik rá, de ő nyitotta ki Rewának a kaput és vezette a törzsfőhöz. Soha nem lehet tudni, hisz úgy tűnik, hogy itt sorra érkeznek újak, így az őrök nem is jegyezhetnek meg mindenkit.
Leül hát a tűzhöz, köszönti az ottlévőket. Úgy látszik van étel is már, ha nem szól rá senki, akkor szed is magának egy kisebb adagot. Néhány olyan arc is van, akik ismerősek neki, de vannak, akik nem.*
4115. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 12:35:11
Üzenet elküldve: 2015-01-21 12:35:11
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Sikeresen átadta az üzenetet, legalábbis Waldran szerint a lány vette az adást és bekíséri a követeket a csarnokukba. Ezért Waldran visszatér a sátrába, hogy elcsomagolja a köpenyt. Utána pedig a tűzhöz megy, meglepődve látva, hogy már el is készült a vacsora, pedig még csak nem is esteledik. Igaz, nem lehet messze.*
- Vegyetek, egyetek, a medvebagoly ereje szálljon belétek! *Kíván jó étvágyat a társaknak, miközben szed magának. Jóízűen hozzálát a ragúhoz, inkább medvehús az íze, de mintha érződne egy kis bagoly is... vagy ezek a fűszerek? Mindegy, a kenyérhéjat a szaftba mártogatja. Ha van sör, akkor egy ivókürtnyit mellé legurít.*
- Elintéztem, Gabrian, Harath, nem kell megvárnunk a búcsúztatást. Hajnalban indulhatunk. *Szól a társakhoz, azt Waldran nem tudja, hogy nekik mi lett mondva és már most akarnak indulni. Persze, akár indulhatnak rögvest, de akkor az éjszaka az erdőben éri őket és alig lesznek még úton. Így értelemszerűen a hajnalt jelöli meg az indulási időpontnak, ha pedig nem lesz ellenvetés, akkor az is fog maradni.*
- Meglett a másik két lovag? *Érdeklődik és körbepillantva látja, hogy valószínűleg nemleges választ fog kapni a kérdésére. Ez egy kicsit elkomorítja, mert kénytelen lesz utánajárni a dolognak és lesétálni a kovácsműhelyhez.
Ha nincs kérdés nem tartják itt, akkor befejezi a vacsorát, a kenyérbéllel felitatja a maradék szaftot és lehajtja azt a pár kortynyi sört, aztán felkerekedik a két társ megkeresésére.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.21 12:36:43
*Sikeresen átadta az üzenetet, legalábbis Waldran szerint a lány vette az adást és bekíséri a követeket a csarnokukba. Ezért Waldran visszatér a sátrába, hogy elcsomagolja a köpenyt. Utána pedig a tűzhöz megy, meglepődve látva, hogy már el is készült a vacsora, pedig még csak nem is esteledik. Igaz, nem lehet messze.*
- Vegyetek, egyetek, a medvebagoly ereje szálljon belétek! *Kíván jó étvágyat a társaknak, miközben szed magának. Jóízűen hozzálát a ragúhoz, inkább medvehús az íze, de mintha érződne egy kis bagoly is... vagy ezek a fűszerek? Mindegy, a kenyérhéjat a szaftba mártogatja. Ha van sör, akkor egy ivókürtnyit mellé legurít.*
- Elintéztem, Gabrian, Harath, nem kell megvárnunk a búcsúztatást. Hajnalban indulhatunk. *Szól a társakhoz, azt Waldran nem tudja, hogy nekik mi lett mondva és már most akarnak indulni. Persze, akár indulhatnak rögvest, de akkor az éjszaka az erdőben éri őket és alig lesznek még úton. Így értelemszerűen a hajnalt jelöli meg az indulási időpontnak, ha pedig nem lesz ellenvetés, akkor az is fog maradni.*
- Meglett a másik két lovag? *Érdeklődik és körbepillantva látja, hogy valószínűleg nemleges választ fog kapni a kérdésére. Ez egy kicsit elkomorítja, mert kénytelen lesz utánajárni a dolognak és lesétálni a kovácsműhelyhez.
Ha nincs kérdés nem tartják itt, akkor befejezi a vacsorát, a kenyérbéllel felitatja a maradék szaftot és lehajtja azt a pár kortynyi sört, aztán felkerekedik a két társ megkeresésére.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.21 12:36:43
4114. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-21 00:02:29
Üzenet elküldve: 2015-01-21 00:02:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Amikor elküldték a páncéljáért, azt hitte, végre történni fog valami és egészen addig úgy tűnt, hogy így is lesz, míg Waldran le nem lépett a tűztől.
Megtudta végre, hogy hova mennek és miért, a küldetés ismertetése után már biztos volt benne, hogy a felszerelés, amivel érkezett, s amit Balthy nyeregtáskái rejtenek, megfelelőek lesznek az útra. Ám társai, a másik két lovag még azóta sem tértek vissza a kovácsműhelyből, pedig ők még azt sem tudják, hova mennek és mit vigyenek oda magukkal. Talán ők is olyan szerencsések, hogy a felszerelésük már náluk van és nem kell külön időt szakítaniuk rá, hogy összeszedjék.
Ám miután Waldran, aki majd vezetni fogja őket, lelépett, az idő mintha újra mézbe ragadt volna. A kolosszus csak áll és vár, mint egy merev farok a tűznél. Jönnek-mennek az ismerős és idegen arcok és a hósörényű elcseszettül kezdi unni a céltalan várakozást.
Az egyik padra ül le unalmában, könyökeit a térdein nyugtatva, aranyba olvadt tekintete a pattogó lángokat fürkészi, mintha kiolvashatná belőlük az indulás időpontját. Jó lenne, ha Waldran visszatérne és végre elindulhatnának, vagy a társai jelennének meg, hogy megoszthassa velük azt, amit a vezetőjüktől hallott, hogy később ne kelljen még felesleges köröket futni, hogy felkészüljenek az útra.
A tűz és a rókaprémmel szegett vörös köpeny melegen tartja, de nem deríti jobb kedvre.
Ám se Waldran, se a társai és legyen bármennyire is antiszociális, nem hinné, hogy sokkal jobb ötlet volna a kovácsműhelytől indulni.
A tűznél való várakozásban egyetlen jó dolog történik. Janemita visszatér, a napszín szemek a lány pillantását keresik. Felemelkedik ültéből és a tüzet megkerülve tengerkék szemű lány mellé sétál.*
- Szia.
*Köszön kurtán, bármennyire próbálja, nem tudja leplezni feszültségét. Olyan, mint egy ketrecében fel-alá járó fenevad, egy visszafogott dühű nagymacska.*
- Mi a helyzet?
*Kérdi, hátha a beszélgetés majd lehűti annyira, hogy képes legyen még egy kis ideig kibírni a várakozást. Aztán, ha nem történik semmi, akkor keres egy üres sátrat, amit befoglalhat, aztán alszik egy jót még indulás előtt. Jobbat úgyse tehet...*
*Amikor elküldték a páncéljáért, azt hitte, végre történni fog valami és egészen addig úgy tűnt, hogy így is lesz, míg Waldran le nem lépett a tűztől.
Megtudta végre, hogy hova mennek és miért, a küldetés ismertetése után már biztos volt benne, hogy a felszerelés, amivel érkezett, s amit Balthy nyeregtáskái rejtenek, megfelelőek lesznek az útra. Ám társai, a másik két lovag még azóta sem tértek vissza a kovácsműhelyből, pedig ők még azt sem tudják, hova mennek és mit vigyenek oda magukkal. Talán ők is olyan szerencsések, hogy a felszerelésük már náluk van és nem kell külön időt szakítaniuk rá, hogy összeszedjék.
Ám miután Waldran, aki majd vezetni fogja őket, lelépett, az idő mintha újra mézbe ragadt volna. A kolosszus csak áll és vár, mint egy merev farok a tűznél. Jönnek-mennek az ismerős és idegen arcok és a hósörényű elcseszettül kezdi unni a céltalan várakozást.
Az egyik padra ül le unalmában, könyökeit a térdein nyugtatva, aranyba olvadt tekintete a pattogó lángokat fürkészi, mintha kiolvashatná belőlük az indulás időpontját. Jó lenne, ha Waldran visszatérne és végre elindulhatnának, vagy a társai jelennének meg, hogy megoszthassa velük azt, amit a vezetőjüktől hallott, hogy később ne kelljen még felesleges köröket futni, hogy felkészüljenek az útra.
A tűz és a rókaprémmel szegett vörös köpeny melegen tartja, de nem deríti jobb kedvre.
Ám se Waldran, se a társai és legyen bármennyire is antiszociális, nem hinné, hogy sokkal jobb ötlet volna a kovácsműhelytől indulni.
A tűznél való várakozásban egyetlen jó dolog történik. Janemita visszatér, a napszín szemek a lány pillantását keresik. Felemelkedik ültéből és a tüzet megkerülve tengerkék szemű lány mellé sétál.*
- Szia.
*Köszön kurtán, bármennyire próbálja, nem tudja leplezni feszültségét. Olyan, mint egy ketrecében fel-alá járó fenevad, egy visszafogott dühű nagymacska.*
- Mi a helyzet?
*Kérdi, hátha a beszélgetés majd lehűti annyira, hogy képes legyen még egy kis ideig kibírni a várakozást. Aztán, ha nem történik semmi, akkor keres egy üres sátrat, amit befoglalhat, aztán alszik egy jót még indulás előtt. Jobbat úgyse tehet...*
4113. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 23:07:39
Üzenet elküldve: 2015-01-20 23:07:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
*Ezek szerint nem csak Waldrannak és saját magának tetszik a köpeny. Elégedetten húzza ki magát, egész boldog tőle, hogy Kagan és Isurii is intéz hozzá pár jó szót.
Ahogy látta, Gabrien már indulásra készen ácsorog a tűz mellett, de a másik kettőről nem tud semmit, felszívódtak amióta távoztak a Hrallhból. Talán Waldran majd rájuk akad vagy előmásznak maguktól.
Jane szeret apró dolgokkal szórakozni, mint például fagyöngyöket gyártani, kagylóhéjakat átfurkálni, vagy ha kell, akkor tollakkal bíbelődik. Ha több ilyen feladata lesz és eléggé belejön, talán tényleg nevezheti mesterségének ez a kis hóbortot, amit annyira szeret.
Elkapja a kis szütyőt röptében, majd feldobja, hogy újra a markába érkezzen. Meg sem fordul a fejében, hogy visítozzon vagy személye elleni támadásnak vegye a fizetséget. Ehelyett vigyorral a száján meghajol sután.*
-Köszönöm! *Villantja fogait a Hadúrra elégedettsége jeleként. Elvégzett egy munkát, és kapott érte valamit. Ez így tisztességes, nincs ebben semmi önérzetet sértő. Kagan pedig jól gondolta, a lány számára tényleg szép kis összeg ez.
Hát az áldás elmarad ugyan, de Waldran nem zuhan meg tőle. Talán mégsem annyira fontos, hogy mindenféle varázslatot szórjanak a tollas köpenyre. A férfi vállszorításától nem rezzen meg, viszonozza a pillantást mosolyogva, majd utána fordítja fejét, ahogy tollait lobogtatva útjára indul.
Mivel a férfi már elmondta, hogy Chiarit keresi, feleslegesnek tartja, hogy ő is külön ismertesse további ittlétének okát. A nő rövid úton elő is bukkan valahonnan, hogy magával vigye. Megint meghajol, hogy így búcsút vegyen vezérétől és a fehér hajú varázslónőtől, majd követi az elfet.*
//A tűznél//
*"Két új". Ezen összevonva egy pillanatra a szemöldökét, majd vonásai újra kisimulnak, amikor eszébe jut, hogy Kagan említett valamit. Igaz, hogy nem neki szólt, de azért hallotta.*
~Biztos a követfélék.~
*Az asztalhoz érve látja, hogy maradt még bőven étel, talán majd ha lesz egy kis ideje, csipeget egy kicsit, de most a máris szorgoskodó Chiarinak próbál segítségére lenni.*
-Üdv! *Biccent feléjük maga is, majd munkához lát. Ha az eld ételt szed az egyiknek, úgy Jane szed a másiknak, majd amíg a nő beszél, összeszedegeti az esetlegesen ott hagyott, használt tányérokat.*
*Ezek szerint nem csak Waldrannak és saját magának tetszik a köpeny. Elégedetten húzza ki magát, egész boldog tőle, hogy Kagan és Isurii is intéz hozzá pár jó szót.
Ahogy látta, Gabrien már indulásra készen ácsorog a tűz mellett, de a másik kettőről nem tud semmit, felszívódtak amióta távoztak a Hrallhból. Talán Waldran majd rájuk akad vagy előmásznak maguktól.
Jane szeret apró dolgokkal szórakozni, mint például fagyöngyöket gyártani, kagylóhéjakat átfurkálni, vagy ha kell, akkor tollakkal bíbelődik. Ha több ilyen feladata lesz és eléggé belejön, talán tényleg nevezheti mesterségének ez a kis hóbortot, amit annyira szeret.
Elkapja a kis szütyőt röptében, majd feldobja, hogy újra a markába érkezzen. Meg sem fordul a fejében, hogy visítozzon vagy személye elleni támadásnak vegye a fizetséget. Ehelyett vigyorral a száján meghajol sután.*
-Köszönöm! *Villantja fogait a Hadúrra elégedettsége jeleként. Elvégzett egy munkát, és kapott érte valamit. Ez így tisztességes, nincs ebben semmi önérzetet sértő. Kagan pedig jól gondolta, a lány számára tényleg szép kis összeg ez.
Hát az áldás elmarad ugyan, de Waldran nem zuhan meg tőle. Talán mégsem annyira fontos, hogy mindenféle varázslatot szórjanak a tollas köpenyre. A férfi vállszorításától nem rezzen meg, viszonozza a pillantást mosolyogva, majd utána fordítja fejét, ahogy tollait lobogtatva útjára indul.
Mivel a férfi már elmondta, hogy Chiarit keresi, feleslegesnek tartja, hogy ő is külön ismertesse további ittlétének okát. A nő rövid úton elő is bukkan valahonnan, hogy magával vigye. Megint meghajol, hogy így búcsút vegyen vezérétől és a fehér hajú varázslónőtől, majd követi az elfet.*
//A tűznél//
*"Két új". Ezen összevonva egy pillanatra a szemöldökét, majd vonásai újra kisimulnak, amikor eszébe jut, hogy Kagan említett valamit. Igaz, hogy nem neki szólt, de azért hallotta.*
~Biztos a követfélék.~
*Az asztalhoz érve látja, hogy maradt még bőven étel, talán majd ha lesz egy kis ideje, csipeget egy kicsit, de most a máris szorgoskodó Chiarinak próbál segítségére lenni.*
-Üdv! *Biccent feléjük maga is, majd munkához lát. Ha az eld ételt szed az egyiknek, úgy Jane szed a másiknak, majd amíg a nő beszél, összeszedegeti az esetlegesen ott hagyott, használt tányérokat.*
4112. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 22:30:16
Üzenet elküldve: 2015-01-20 22:30:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hrallh//
* Leandana alszik, nagyon mélyen alszik. S úgy is tervezi, hogy sokáig aludjon, hogy a láza lemehessen, a szervezete erőre kapjon, a sebe pedig begyógyuljon. Egy-két napig majd csak néhány órára engedi majd felébredni, hogy megetesse és megitassa. Noha ez függ majd magától a Szellemjárótól is, hogy első ébredésekor akarja-e a szerek által hozott alvást, vagy sem. Most minden eshetőségre felkészülve ül mellette még egy ideig, s mikor az "idegenek" elhagyják a csarnokot, ő is kimerészkedik. Csak annyira les ki abból a kis zugból, ahol most vannak, hogy Kagant behívhassa a Szellemjáró mellé. Van, ami nem tartozik senki másra. *
- Kagan egy pillanatra kérlek...
* Legalábbis így látja helyesnek a látottak és történtek fejleményében. Csak vele osztja ezt meg. *
- Leandana gyermeke már jó ideje halott. Ez okozta a magas lázat, az ájulást. Ki kellett vennem a fertőzött részt: a magzatot és a méhét. Talán az utolsó pillanatban, de még nem későn. Most még magas a láza és nagyon mélyen alszik, ha a reggelt megéri, túlélte.
- Fiú volt.
* Mutat a kis csomagra messzebb a Szellemjáró szőrmékkel fedett teste mellett. Ami nem más, mint Chiari kabátja, ami elrejti a magzatot és a kivett szervet, mi gyolcsba lett kötve. *
- Kérj Learontól egy kecskét, amit feláldozhatunk a máglyán, Brennus mellett. A Szellemjáró gyógyulásáért. Majd én felvágom és elrejtem benne, ha akarod és elhelyezem Brennus mellett.
* Jobb lenne talán ez, mintha kitudódnak, hogy a Szellemjáró gyermeket várt. Hiszen ez ellenkezik a törvényekkel. Megvárja a választ és ha Kagan úgy akarja, akkor beküldi Shaurit és a két diplomatát. Egy idő után az aranyhajú mellett köt ki és neki szól. *
- Kísérd be a két diplomatát
* S persze odakint rá lel az őt kereső Janemitara is. Szemében igazán dicséretes az, hogy a lány igenis keresi őt, hiszen Kagan parancsa szerint neki kell megmondani, hogy milyen dolgokban segíthet a lány. S ha még azt is megtudja, hogy micsoda köpenyt varrt a hétalvó Waldran számár, hát bizony örülni fog annak is. S persze tudni fogja, hogy még mit lehet rábízni a lányra. *
- Gyerünk Janemita, nézzük meg, mi a helyzet a tűznél, meg a lányommal. Lehet hogy már nagyon hiányol. Hmmm, úgy látom jött két új arc. Köszöntsük őket.
//A tűznél//
* Veszi is az irányt a tábortűz felé, s ha a két új - Aletai és Ewangel - még nem szedett volna magának a vacsorából. Akkor majd ő megteszi. Ez pedig nem más, mint annak a félig medve, félig bagoly lénynek a húsa, amit a törzs néhány harcosa ejtett el. Igen, egyértelműen a medvééhez hasonlít az íze, de a fűszerek jól kiemelték a lényeget és igazán finom lett a hús. Meg persze van még leves is és kenyér. *
- Üdv nektek, látom újak vagytok. Az én nevem Chiari, a törzs gyógyítója vagyok és a törzs állandónak mondható szakácsa. Ő pedig Janemita, az én új kis segédem. Ő pedig a lányom, Ena.
* Veszi is át a kicsit Azil hatalmas tenyeréből, pedig igazán aranyosan mutatnak együtt. Le is ül vele az óriás mellé. *
- Segíthetek nektek valamiben? Gondolom a vezérre vártok valamiért?
* Benne van a korban, de mivel elf, ezért ebből nem sok látszik meg rajta. Talán abból lehet leszűrni sokat, ahogyan bánik a körülötte lévőkkel. Az orkok és a sötételfek a kivételek.*
* Leandana alszik, nagyon mélyen alszik. S úgy is tervezi, hogy sokáig aludjon, hogy a láza lemehessen, a szervezete erőre kapjon, a sebe pedig begyógyuljon. Egy-két napig majd csak néhány órára engedi majd felébredni, hogy megetesse és megitassa. Noha ez függ majd magától a Szellemjárótól is, hogy első ébredésekor akarja-e a szerek által hozott alvást, vagy sem. Most minden eshetőségre felkészülve ül mellette még egy ideig, s mikor az "idegenek" elhagyják a csarnokot, ő is kimerészkedik. Csak annyira les ki abból a kis zugból, ahol most vannak, hogy Kagant behívhassa a Szellemjáró mellé. Van, ami nem tartozik senki másra. *
- Kagan egy pillanatra kérlek...
* Legalábbis így látja helyesnek a látottak és történtek fejleményében. Csak vele osztja ezt meg. *
- Leandana gyermeke már jó ideje halott. Ez okozta a magas lázat, az ájulást. Ki kellett vennem a fertőzött részt: a magzatot és a méhét. Talán az utolsó pillanatban, de még nem későn. Most még magas a láza és nagyon mélyen alszik, ha a reggelt megéri, túlélte.
- Fiú volt.
* Mutat a kis csomagra messzebb a Szellemjáró szőrmékkel fedett teste mellett. Ami nem más, mint Chiari kabátja, ami elrejti a magzatot és a kivett szervet, mi gyolcsba lett kötve. *
- Kérj Learontól egy kecskét, amit feláldozhatunk a máglyán, Brennus mellett. A Szellemjáró gyógyulásáért. Majd én felvágom és elrejtem benne, ha akarod és elhelyezem Brennus mellett.
* Jobb lenne talán ez, mintha kitudódnak, hogy a Szellemjáró gyermeket várt. Hiszen ez ellenkezik a törvényekkel. Megvárja a választ és ha Kagan úgy akarja, akkor beküldi Shaurit és a két diplomatát. Egy idő után az aranyhajú mellett köt ki és neki szól. *
- Kísérd be a két diplomatát
* S persze odakint rá lel az őt kereső Janemitara is. Szemében igazán dicséretes az, hogy a lány igenis keresi őt, hiszen Kagan parancsa szerint neki kell megmondani, hogy milyen dolgokban segíthet a lány. S ha még azt is megtudja, hogy micsoda köpenyt varrt a hétalvó Waldran számár, hát bizony örülni fog annak is. S persze tudni fogja, hogy még mit lehet rábízni a lányra. *
- Gyerünk Janemita, nézzük meg, mi a helyzet a tűznél, meg a lányommal. Lehet hogy már nagyon hiányol. Hmmm, úgy látom jött két új arc. Köszöntsük őket.
//A tűznél//
* Veszi is az irányt a tábortűz felé, s ha a két új - Aletai és Ewangel - még nem szedett volna magának a vacsorából. Akkor majd ő megteszi. Ez pedig nem más, mint annak a félig medve, félig bagoly lénynek a húsa, amit a törzs néhány harcosa ejtett el. Igen, egyértelműen a medvééhez hasonlít az íze, de a fűszerek jól kiemelték a lényeget és igazán finom lett a hús. Meg persze van még leves is és kenyér. *
- Üdv nektek, látom újak vagytok. Az én nevem Chiari, a törzs gyógyítója vagyok és a törzs állandónak mondható szakácsa. Ő pedig Janemita, az én új kis segédem. Ő pedig a lányom, Ena.
* Veszi is át a kicsit Azil hatalmas tenyeréből, pedig igazán aranyosan mutatnak együtt. Le is ül vele az óriás mellé. *
- Segíthetek nektek valamiben? Gondolom a vezérre vártok valamiért?
* Benne van a korban, de mivel elf, ezért ebből nem sok látszik meg rajta. Talán abból lehet leszűrni sokat, ahogyan bánik a körülötte lévőkkel. Az orkok és a sötételfek a kivételek.*
4111. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 22:25:25
Üzenet elküldve: 2015-01-20 22:25:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Rewa elindul a sátrak között, kicsit körülnéz, majd a kapu felé is elmegy egy kicsit. Nincs semmi dolga, legalábbis semmi feladatot nem kapott. Egyelőre. Hajába belekap a szél, s meg kell állapítania, hogy jóval hosszabb, mint régen. Ugyan nem lett egyik napról a másikra derékig érő, de már válla alá ér a dús, szőke hajzuhatag. Ilyenkor szokta levágatni vagy levágni. Most azonban elveti az ötletet. Az édesanyja mindig azt akarta, hogy hosszabb haja legyen, hisz az asszonynak is derékig ért szintén szőke haja. De az már zavarná Rewát. Ennyit azonban még el tud viselni és talán könnyebb is összefogni, mint a váll fölé érő frizurát. Továbbra is mászkál, hátha adódik valami érdekesebb dolog is.
Azt hallotta, hogy a Brennus nevű férfi meghalt, talán lesz majd valamikor a temetése. Bár az szomorú esemény. Mondjuk lehet, hogy csak a szűk család búcsúztatja a férfit, bár az is előfordulhat, hogy az egész törzs megtiszteli a harcost.*
Azt hallotta, hogy a Brennus nevű férfi meghalt, talán lesz majd valamikor a temetése. Bár az szomorú esemény. Mondjuk lehet, hogy csak a szűk család búcsúztatja a férfit, bár az is előfordulhat, hogy az egész törzs megtiszteli a harcost.*
4110. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 21:18:29
Üzenet elküldve: 2015-01-20 21:18:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
~ Menjetek. ~
*Visszhangzik fejében a gondolat, elégedetten csettint. Ha a másik két lovag is indulásra kész, úgy még az éjszaka, de legkésőbb hajnalban maguk mögött hagyhatják e helyet.*
- Ha minden napom ilyen lenne, kevesebbet aludnék át. *Ért egyet, eddig kis híján tökéletes a napja. Csak azért nem hiszi azt, hogy álmodik, mert sosem szoktak ilyen szép álmai lenni. Ezért se kéri, hogy csípjék meg.
Eztán érkezik unokahúgának a válasza, ami még jobban elbizonytalanítja. Nem arra gondolt, hogy a Szellemekkel beszéljen, ki a fene akarna velük beszélni. Hanem arra a különös dologra, amit Isurii képes művelni.*
- Én... arra gondoltam... de hagyjuk is, annyira csak nem lehet fontos? *Elhessegeti a kérdést / kérést, végül is eddig se nagyon hitt benne, így nem is éri nagy veszteség. Pont jó ez a köpeny így, ahogy van, még az is lehet, hogy a természetfeletti mesterkedés csak tönkretenné.*
- Most távozom. Üzeneted átadom. A lány pedig Chiari-t keresi, ha még itt van. *Búcsúzik, egyet intve. Távoztában megszorítja Janemita vállát és vet rá egy pillantást még, amolyan köszönetképpen. Aztán úgy hagyja maga mögött a termet, hogy suhog utána tollas köpenye.*
//Shauri nyomában//
*Kimegy, de nem látja se a keresett lányt, se az állítólagos követeket. Ezek szerint még nem értek ide, ezért elkezd lejjebb menni, hogy majd útközben összefussanak. Amint megpillantja, rögvest átadja az üzenetet. Csakúgy, mint méricskélő pillantásait az állítólagos követeknek - csínján, ugyan, hisz követek, de ritkán látni ilyen teremtéseket a fűtengerben szigetként kiemelkedő dombon.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 21:20:35
~ Menjetek. ~
*Visszhangzik fejében a gondolat, elégedetten csettint. Ha a másik két lovag is indulásra kész, úgy még az éjszaka, de legkésőbb hajnalban maguk mögött hagyhatják e helyet.*
- Ha minden napom ilyen lenne, kevesebbet aludnék át. *Ért egyet, eddig kis híján tökéletes a napja. Csak azért nem hiszi azt, hogy álmodik, mert sosem szoktak ilyen szép álmai lenni. Ezért se kéri, hogy csípjék meg.
Eztán érkezik unokahúgának a válasza, ami még jobban elbizonytalanítja. Nem arra gondolt, hogy a Szellemekkel beszéljen, ki a fene akarna velük beszélni. Hanem arra a különös dologra, amit Isurii képes művelni.*
- Én... arra gondoltam... de hagyjuk is, annyira csak nem lehet fontos? *Elhessegeti a kérdést / kérést, végül is eddig se nagyon hitt benne, így nem is éri nagy veszteség. Pont jó ez a köpeny így, ahogy van, még az is lehet, hogy a természetfeletti mesterkedés csak tönkretenné.*
- Most távozom. Üzeneted átadom. A lány pedig Chiari-t keresi, ha még itt van. *Búcsúzik, egyet intve. Távoztában megszorítja Janemita vállát és vet rá egy pillantást még, amolyan köszönetképpen. Aztán úgy hagyja maga mögött a termet, hogy suhog utána tollas köpenye.*
//Shauri nyomában//
*Kimegy, de nem látja se a keresett lányt, se az állítólagos követeket. Ezek szerint még nem értek ide, ezért elkezd lejjebb menni, hogy majd útközben összefussanak. Amint megpillantja, rögvest átadja az üzenetet. Csakúgy, mint méricskélő pillantásait az állítólagos követeknek - csínján, ugyan, hisz követek, de ritkán látni ilyen teremtéseket a fűtengerben szigetként kiemelkedő dombon.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 21:20:35
4109. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 20:36:53
Üzenet elküldve: 2015-01-20 20:36:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
*Végre csak sikerül pontot tenni az imposztor ügyének végére. Ami azt illeti mindegy neki milyen sorsa lesz, csak vigyék hallótávolságon kívülre a nemzettség nélküli átokszórót. Ha mindennel végeztek és Chiari még nem kerülne elő, akkor meglesi mi a helyzet a lányokkal odabent, de addig nem zavarog. Biztosan csak láb alatt lenne.
Nem maradnak sokáig magukban, Waldran és Janemita visszatérnek.*
-Remekül fest!
*Állapítja meg Isu és ő is próbál jó képet vágni a dologhoz, elvégre a most érkezők közül egyik sem tehet arról, hogy megtépázták idegeiket és türelmüket az elmúlt percekben. Tényleg ügyes a lány, Isu elismerően biccent felé. Ő valószínű hamarabb találna fel egy varrótűt életre keltő mágiát, minthogy pár óra alatt kivitelezzen egy ehhez hasonló munkát. Le a kalappal.*
-Én?
*Kérdez vissza igazán meglepetten. Biztosan lenne pár varázslata amivel tudna valamit kezdeni a köpeny esetében is, de azok aligha túl tartósak, meg nem is egészen lehetne őket nagy jóindulattal se áldásnak nevezni.*
-Én nem tudok a Szellemekkel beszélni.
*Emlékezteti rokonát. Ennek fényében áldása nem biztos, hogy kiváltaná a kívánt hatást.*
*Végre csak sikerül pontot tenni az imposztor ügyének végére. Ami azt illeti mindegy neki milyen sorsa lesz, csak vigyék hallótávolságon kívülre a nemzettség nélküli átokszórót. Ha mindennel végeztek és Chiari még nem kerülne elő, akkor meglesi mi a helyzet a lányokkal odabent, de addig nem zavarog. Biztosan csak láb alatt lenne.
Nem maradnak sokáig magukban, Waldran és Janemita visszatérnek.*
-Remekül fest!
*Állapítja meg Isu és ő is próbál jó képet vágni a dologhoz, elvégre a most érkezők közül egyik sem tehet arról, hogy megtépázták idegeiket és türelmüket az elmúlt percekben. Tényleg ügyes a lány, Isu elismerően biccent felé. Ő valószínű hamarabb találna fel egy varrótűt életre keltő mágiát, minthogy pár óra alatt kivitelezzen egy ehhez hasonló munkát. Le a kalappal.*
-Én?
*Kérdez vissza igazán meglepetten. Biztosan lenne pár varázslata amivel tudna valamit kezdeni a köpeny esetében is, de azok aligha túl tartósak, meg nem is egészen lehetne őket nagy jóindulattal se áldásnak nevezni.*
-Én nem tudok a Szellemekkel beszélni.
*Emlékezteti rokonát. Ennek fényében áldása nem biztos, hogy kiváltaná a kívánt hatást.*
4108. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 20:24:22
Üzenet elküldve: 2015-01-20 20:24:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*Természetesen így lesz, hát hogyne. Ha túl akarja élni az elkövetkező perceket, Khan nem is mondhat mást. De Khan legalább nagyjából tisztában van az élet szabályaival, és ez jó, mert segítheti őt a túlélésben és az előrejutásban. Például hogy ne foglalkozzon gyereklányok ábrándos elképzeléseivel, és az legyen, aki - pontosabban az, akit és amit a világ megkövetel.*
- Végre. *dörmögi, mikor kettesben maradnak Isuriival, aztán csendesen ülnek egymás mellett néhány percig. Kagan közben Khan Lerón gondolkodik: mi van, ha a férfi nem tér vissza? Ha elbukik a próbán?*
~ Nem. Nem hiszem. ~ *mert nincs más a környéken, csak ő, aki megadhatja egy kóbor nehéz-vértesnek, ami jár. Mert a lovagot nem eszmék, ostoba álmok és téves hitek teremtik, hanem téphetetlen köteléke a hűbérúr iránti hűségnek, erős vára a vagyonnak és hatalomnak, valamint vitathatatlan ereje az acélnak és vérnek.*
- Áh, Waldran. És Janemita! *kapja fel a fejét, mikor rokona megérkezik, halvány mosolyt is kierőszakolva magából.*
- Igen, Chiari van bent vele. A Szellemek... *int bizonytalanul a levegőbe, mert Waldran sem az a nagyon babonás fajta.*
- Menjetek. *dönt gyorsan, mert nem akarja, hogy elveszítsék Brennus forró nyomát. Ki tudja, miféle úton ért el a Medve a céljához.*
- Na! *kerekedik el a szeme.*
- Tényleg ügyes keze van ennek a lánynak. Azért csak megérte felkelni ma reggel, nem igaz, Waldran? *meg neki is érdemes volt foglalkoznia a négyessel, mert legalább egy már megéri a pénzét. Négyből egy. Az is valami. És ott van még Gabrien is.*
- Hát... vagy hagyd itt, vagy halaszd későbbre. Nem kizárt, hogy Brennus rokont is én fogom búcsúztatni. *csinált már ilyet, és a joga is megvan hozzá, ám ez alapvetően Leandana dolga, és nem akarja összezavarni a törzstagokat. Már azokat, akiket érdekel az ilyesmi.*
- Ügyes munka, Jane. *veti most fáradt pillantását a nőre. Kicsit mérlegel, majd - figyelemmel a lány kissé szakadt és ványadt voltára - egy kisebb zacskó aranyat dob oda neki. Nincs benne sok, mindössze 100 arany, de Ágrólszakadt Janemita számára minden bizonnyal szép összeg ez is.
Kagannak meg aprópénz - mégis, valamivel motiválni akarta a leányt. Reméli, nem lőtt bakot, és legalább Jane nem kezd bele egy sirámba, hogy mennyire megsértette ezzel az önérzetét, a nőiségét, ésatöbbi, ésatöbbi.*
- Csak így tovább. Waldran, kifelé menet szólj Shaurinak, hogy ránk eresztheti azokat az állítólagos követeket. Kösz...
*Természetesen így lesz, hát hogyne. Ha túl akarja élni az elkövetkező perceket, Khan nem is mondhat mást. De Khan legalább nagyjából tisztában van az élet szabályaival, és ez jó, mert segítheti őt a túlélésben és az előrejutásban. Például hogy ne foglalkozzon gyereklányok ábrándos elképzeléseivel, és az legyen, aki - pontosabban az, akit és amit a világ megkövetel.*
- Végre. *dörmögi, mikor kettesben maradnak Isuriival, aztán csendesen ülnek egymás mellett néhány percig. Kagan közben Khan Lerón gondolkodik: mi van, ha a férfi nem tér vissza? Ha elbukik a próbán?*
~ Nem. Nem hiszem. ~ *mert nincs más a környéken, csak ő, aki megadhatja egy kóbor nehéz-vértesnek, ami jár. Mert a lovagot nem eszmék, ostoba álmok és téves hitek teremtik, hanem téphetetlen köteléke a hűbérúr iránti hűségnek, erős vára a vagyonnak és hatalomnak, valamint vitathatatlan ereje az acélnak és vérnek.*
- Áh, Waldran. És Janemita! *kapja fel a fejét, mikor rokona megérkezik, halvány mosolyt is kierőszakolva magából.*
- Igen, Chiari van bent vele. A Szellemek... *int bizonytalanul a levegőbe, mert Waldran sem az a nagyon babonás fajta.*
- Menjetek. *dönt gyorsan, mert nem akarja, hogy elveszítsék Brennus forró nyomát. Ki tudja, miféle úton ért el a Medve a céljához.*
- Na! *kerekedik el a szeme.*
- Tényleg ügyes keze van ennek a lánynak. Azért csak megérte felkelni ma reggel, nem igaz, Waldran? *meg neki is érdemes volt foglalkoznia a négyessel, mert legalább egy már megéri a pénzét. Négyből egy. Az is valami. És ott van még Gabrien is.*
- Hát... vagy hagyd itt, vagy halaszd későbbre. Nem kizárt, hogy Brennus rokont is én fogom búcsúztatni. *csinált már ilyet, és a joga is megvan hozzá, ám ez alapvetően Leandana dolga, és nem akarja összezavarni a törzstagokat. Már azokat, akiket érdekel az ilyesmi.*
- Ügyes munka, Jane. *veti most fáradt pillantását a nőre. Kicsit mérlegel, majd - figyelemmel a lány kissé szakadt és ványadt voltára - egy kisebb zacskó aranyat dob oda neki. Nincs benne sok, mindössze 100 arany, de Ágrólszakadt Janemita számára minden bizonnyal szép összeg ez is.
Kagannak meg aprópénz - mégis, valamivel motiválni akarta a leányt. Reméli, nem lőtt bakot, és legalább Jane nem kezd bele egy sirámba, hogy mennyire megsértette ezzel az önérzetét, a nőiségét, ésatöbbi, ésatöbbi.*- Csak így tovább. Waldran, kifelé menet szólj Shaurinak, hogy ránk eresztheti azokat az állítólagos követeket. Kösz...
4107. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 20:12:44
Üzenet elküldve: 2015-01-20 20:12:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallhból ki, utazásra fel!//
- Lovam az éppenséggel nincsen. - * válaszol a furcsa torokhangú beszédre. Kötélen hozták ide, azóta nem kapott lovat. Most, hogy nemessé lépett elő talán jár neki egy kölcsönbe. Rég nem ült már meg ilyesfajta négylábú jószágot, bár emlékeiben ködösen él egy régi város képe, ahol egy fekete draghonon vágtatott az éjszakába, és a nehéz szarupaták visszhangot vertek a macskaköves utcákon. De ez már jó sok évvel ezelőtt volt. Azóta csontosabb lett, előre fél az egynapos lovaglástól, de persze inkább ez mint a talpalás.
Kis idő múlva felzárkózik hozzájuk az odabent látott páros, ám mintha alakjukat valami nagy teher sújtaná, oly megereszkedett válluk.
Ha kap kölcsönlovat, kis segítséggel felkászálódik a hátára, és ha minden úgy van, készen áll az indulásra. ~ Egy napi út? Mit nekem? ~ morfondírozik, ám gondolatai már a jövőben járnak. Milyen helyre megy? Moon házának vendége lesz? Furcsán hangzik. *
- Lovam az éppenséggel nincsen. - * válaszol a furcsa torokhangú beszédre. Kötélen hozták ide, azóta nem kapott lovat. Most, hogy nemessé lépett elő talán jár neki egy kölcsönbe. Rég nem ült már meg ilyesfajta négylábú jószágot, bár emlékeiben ködösen él egy régi város képe, ahol egy fekete draghonon vágtatott az éjszakába, és a nehéz szarupaták visszhangot vertek a macskaköves utcákon. De ez már jó sok évvel ezelőtt volt. Azóta csontosabb lett, előre fél az egynapos lovaglástól, de persze inkább ez mint a talpalás.
Kis idő múlva felzárkózik hozzájuk az odabent látott páros, ám mintha alakjukat valami nagy teher sújtaná, oly megereszkedett válluk.
Ha kap kölcsönlovat, kis segítséggel felkászálódik a hátára, és ha minden úgy van, készen áll az indulásra. ~ Egy napi út? Mit nekem? ~ morfondírozik, ám gondolatai már a jövőben járnak. Milyen helyre megy? Moon házának vendége lesz? Furcsán hangzik. *
4106. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 19:25:59
Üzenet elküldve: 2015-01-20 19:25:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Hallotta már az elf nő nevét, ahogy sok másét is, így míg le nem tisztul benne, hogy kit hogyan is kell szólítani, addig inkább nem kísérletezik.*
-Ma reggel jöttem csak. A két lovaggal és az imposztorral. *Nagyon tetszik neki ez a szó: "imposztor".* -Az után küldött, hogy kiadott mindenféle feladatot. A nő pedig azt mondta, segíthetnék a mosásban, de csak reggeli után... nos, az nem most volt, ugye.
*Feltápászkodik, miután befejezte munkáját, hogy átadja a férfinek a köpenyt. Már az övé.
Waldran szerint hamar megtalálják Chiarit, ez némi örömmel tölti el. Nem szívesen mászkál őrizetlenül a táborban, mintha ide született volna, jobban érzi magát ha van, aki szem előtt tartja.*
-Igen, viszonylag sok mindenhez. Magamtól kezdtem el ékszereket csinálni, de amikor a karavánnal utaztam, ott is ellestem pár dolgot. Nincs mesterségem lényegében.
*Megint vállat von, mint oly' sokszor. A férfi kérdésére, miszerint indulhatnak-e csak bólint, a köszönömre pedig csak egy mosollyal felel.*
//Hrallh//
*Kint összehúzza magán a kabátkát, a sátorban bőven melegebb volt, mint kint. Mégis a tábor cölöpfalain belül mintha nem lenne annyira hideg az idő, mint bárhol máshol. A tűz felé pillant, kik vannak még ott és marad-e bármi, amit megvámolhat, közben követi a férfit a Nagycsarnokba.
Szerencséjükre épp nincs bent senki, így nem zavarnak meg semmilyen tárgyalást vagy kihallgatást. A lány nem tudja mi volt itt, de azt észreveszi, hogy Kagan és a hóhajú nő kicsit leharcoltak. Mintha belefáradtak volna már ebbe a napba.
Megáll Waldran mellett úgy egy méternyire, hallgat és vár. Ezekhez nagyon ért. A dicsérő szavakra és elismerő pillantásra megint csak elmosolyodik, ő is büszke az első köpenyre, amit összeeszkábált. Azt, hogy az áldás meg társai minek kellenek nem tudja, de kíváncsian várja hogy fog az kinézni.
Most veszi csak észre, hogy kezében még mindig a rozsdás tűt szorongatja. Nem szabad elfelejtenie visszatenni oda, ahol hagyta és a sátorban is rendet kéne tennie maga után, hisz a tollak és bőrdarabok ugyanúgy szét vannak szórva, ahogy hagyta.*
*Hallotta már az elf nő nevét, ahogy sok másét is, így míg le nem tisztul benne, hogy kit hogyan is kell szólítani, addig inkább nem kísérletezik.*
-Ma reggel jöttem csak. A két lovaggal és az imposztorral. *Nagyon tetszik neki ez a szó: "imposztor".* -Az után küldött, hogy kiadott mindenféle feladatot. A nő pedig azt mondta, segíthetnék a mosásban, de csak reggeli után... nos, az nem most volt, ugye.
*Feltápászkodik, miután befejezte munkáját, hogy átadja a férfinek a köpenyt. Már az övé.
Waldran szerint hamar megtalálják Chiarit, ez némi örömmel tölti el. Nem szívesen mászkál őrizetlenül a táborban, mintha ide született volna, jobban érzi magát ha van, aki szem előtt tartja.*
-Igen, viszonylag sok mindenhez. Magamtól kezdtem el ékszereket csinálni, de amikor a karavánnal utaztam, ott is ellestem pár dolgot. Nincs mesterségem lényegében.
*Megint vállat von, mint oly' sokszor. A férfi kérdésére, miszerint indulhatnak-e csak bólint, a köszönömre pedig csak egy mosollyal felel.*
//Hrallh//
*Kint összehúzza magán a kabátkát, a sátorban bőven melegebb volt, mint kint. Mégis a tábor cölöpfalain belül mintha nem lenne annyira hideg az idő, mint bárhol máshol. A tűz felé pillant, kik vannak még ott és marad-e bármi, amit megvámolhat, közben követi a férfit a Nagycsarnokba.
Szerencséjükre épp nincs bent senki, így nem zavarnak meg semmilyen tárgyalást vagy kihallgatást. A lány nem tudja mi volt itt, de azt észreveszi, hogy Kagan és a hóhajú nő kicsit leharcoltak. Mintha belefáradtak volna már ebbe a napba.
Megáll Waldran mellett úgy egy méternyire, hallgat és vár. Ezekhez nagyon ért. A dicsérő szavakra és elismerő pillantásra megint csak elmosolyodik, ő is büszke az első köpenyre, amit összeeszkábált. Azt, hogy az áldás meg társai minek kellenek nem tudja, de kíváncsian várja hogy fog az kinézni.
Most veszi csak észre, hogy kezében még mindig a rozsdás tűt szorongatja. Nem szabad elfelejtenie visszatenni oda, ahol hagyta és a sátorban is rendet kéne tennie maga után, hisz a tollak és bőrdarabok ugyanúgy szét vannak szórva, ahogy hagyta.*
4105. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:37:19
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Homlokán a barázdák mélyen megülnek, ahogy nézi a távozó lány nyomában csapkodó ponyvát. Nehezére esik eldöntenie, hogy szárba szökkenő kapcsolatuk vajon derékba tört-e, mint száraz gally Kóbor patkója alatt. Egy kicsit heves teremtés, de puszták szülöttje.*
~ Meglátjuk, mennyire virgonc e kanca. ~
*Már ha este visszajön, de ha visszajön, az már eleve egy válasz a kérdésre.
Észreveszi Janemita pillantását, amire halvány mosolyra húzza ajkait. Egyik rokona imént halt meg büszkesége és konoksága miatt, a másik a Vashegyet és népét tartja uralma alatt, miért Waldran lenne könnyű természetű? Nem virágszedés közben szerezte sebhelyeit és komor kedvét. Ám a tartozás, az tartozás, a tollköpeny elkészítése pedig nagy szívesség Waldran szemében.*
- Nem sietek. Megvárhatlak, ha gondolod. Miért is ne? Légy ott, amikor bemutatom a köpenyt. *Mondja válaszképpen, félig-meddig igazat szólva. Hisz sietni siet, de éppenséggel mindegy a sorrend, a sátrában is van dolga. Össze kell szedelőzködnie, de szerencséjére még a legutóbbi vadászat óta nem is igazán pakolt szerteszét.
Nem tudja, hogy rémiszti-e a lányt a felkínált lehetőség, vannak, akik nem szeretnek Hrallh falai közt megjelenni. Ha nemleges a válasz, Waldran azt is megérti.*
- Szép elf nőt? Ismerem. Mikor küldött? *Első kérdése tűnődve, a második fürkészve érkezik. Hogyne ismerné, Chiari varrja össze a sebeiket, a tűje Waldran legjobb barátja. Viszont lehet, hogy gyógyítójuk épp a segédjét várja Szellemjárójuk eszméletlen teste felett? Waldran meg épp egy köpenyt varrat vele. Nem a legjobb kilátások, ha erről az oldalról nézzük a helyzetet.*
- Nem kell sokáig keresgélned, tudom, hol van. Ugyanott, ahová tartunk. *Toldja hozzá, legutóbb, amikor látta a "szép elf nőt", még a csarnokban volt. Bár azóta eltelt a délelőtt, az ottaniak tudhatják, hogy hova ment.*
- Hol tanultad a mesterséged? Úgy hallottam, hogy egyébhez is értesz. *Teszi fel a kérdést, miközben néhány dolgot felhalmoz a sátor egyik tetszőleges pontján. Vásznat a csomagoláshoz, bundát, a vizes- és borostömlőket, s a többi...
Miután elkészült a köpeny és Waldran felpróbálja, indulhatnak is. Még ha van apró-cseprő elvégezendő feladat, akkor azt utólag is megoldhatják, az a kevés igazán nem számít.*
- Köszönöm a segítséged Janemita. Indulhatunk? *Még a sátrában hangzanak el ezek a szavak, ha igenlő a válasz, mehetnek is. Aligha fog Waldran eszébe jutni olyan dolog, hogy fagyöngyöt aggasson a köpenyre, vagy bármi egyéb díszítés, így ilyet nem is említ.*
//Hrallh//
*Szembemenet egy vérző ajkú, véres homlokú nőt lát távozni, ezt különösnek tartja. Ám mire belép, el is felejti. Szerencséjére nincsenek egyéb fogadandó vendégek, legalább ebben az egy árva percben, amikor kettecskén megérkeznek.*
- Úgy hírlik, hogy Szellemjárónk gyengélkedik. Azt suttogják, hogy késik a szertartás. Csapatunk pedig készen áll a távozásra. Mit tegyünk, Kagan? *Vág bele a mondandójába, Waldran nem szokta húzni az időt. Mondjuk a rokonnak általában nincs is ideje, tehát ez egy üdvös cselekedet. Megvárja a választ, ami lehet az, hogy induljanak a szertartás előtt, vagy az, hogy igenis várják meg. Nem vesz számításba más opciót.*
- Nézzétek, legutóbbi zsákmányunk gyümölcse Janemita szorgos ujjai közt megérett. *Mutatja meg a köpenyt, amit eddig két karján nyugtatott. Egy elegáns mozdulattal kigöngyölíti, hogy bemutathassa, és egy ugyanolyan elegáns mozdulattal a vállára teríti, hogy ott is szemrevételezhessék. Vet egy elismerő pillantást a lányra, mielőtt visszafordulna rokonaihoz.*
- Szerettem volna Szellemjárónk áldását kérni a köpenyre, de most... *Egy kicsit elbizonytalanodik a hangja, ahogy sötét fellegek szaladnak át gondolatai közt. Baljós előjelnek is tekinthetné, ha egy csipetnyit babonásabb lenne.*
- Neked, Isurii, nem áll hatalmadban... pótolni... eme égető hiányosságot? *Most nem Kagan, hanem húga a kérdés címzettje. Némi kétkedés csillan a szénszín íriszek mélyén, mely inkább Waldran tudatlanságában, semmint Isurii képességeinek lebecsülésében keresendő.*
*Homlokán a barázdák mélyen megülnek, ahogy nézi a távozó lány nyomában csapkodó ponyvát. Nehezére esik eldöntenie, hogy szárba szökkenő kapcsolatuk vajon derékba tört-e, mint száraz gally Kóbor patkója alatt. Egy kicsit heves teremtés, de puszták szülöttje.*
~ Meglátjuk, mennyire virgonc e kanca. ~
*Már ha este visszajön, de ha visszajön, az már eleve egy válasz a kérdésre.
Észreveszi Janemita pillantását, amire halvány mosolyra húzza ajkait. Egyik rokona imént halt meg büszkesége és konoksága miatt, a másik a Vashegyet és népét tartja uralma alatt, miért Waldran lenne könnyű természetű? Nem virágszedés közben szerezte sebhelyeit és komor kedvét. Ám a tartozás, az tartozás, a tollköpeny elkészítése pedig nagy szívesség Waldran szemében.*
- Nem sietek. Megvárhatlak, ha gondolod. Miért is ne? Légy ott, amikor bemutatom a köpenyt. *Mondja válaszképpen, félig-meddig igazat szólva. Hisz sietni siet, de éppenséggel mindegy a sorrend, a sátrában is van dolga. Össze kell szedelőzködnie, de szerencséjére még a legutóbbi vadászat óta nem is igazán pakolt szerteszét.
Nem tudja, hogy rémiszti-e a lányt a felkínált lehetőség, vannak, akik nem szeretnek Hrallh falai közt megjelenni. Ha nemleges a válasz, Waldran azt is megérti.*
- Szép elf nőt? Ismerem. Mikor küldött? *Első kérdése tűnődve, a második fürkészve érkezik. Hogyne ismerné, Chiari varrja össze a sebeiket, a tűje Waldran legjobb barátja. Viszont lehet, hogy gyógyítójuk épp a segédjét várja Szellemjárójuk eszméletlen teste felett? Waldran meg épp egy köpenyt varrat vele. Nem a legjobb kilátások, ha erről az oldalról nézzük a helyzetet.*
- Nem kell sokáig keresgélned, tudom, hol van. Ugyanott, ahová tartunk. *Toldja hozzá, legutóbb, amikor látta a "szép elf nőt", még a csarnokban volt. Bár azóta eltelt a délelőtt, az ottaniak tudhatják, hogy hova ment.*
- Hol tanultad a mesterséged? Úgy hallottam, hogy egyébhez is értesz. *Teszi fel a kérdést, miközben néhány dolgot felhalmoz a sátor egyik tetszőleges pontján. Vásznat a csomagoláshoz, bundát, a vizes- és borostömlőket, s a többi...
Miután elkészült a köpeny és Waldran felpróbálja, indulhatnak is. Még ha van apró-cseprő elvégezendő feladat, akkor azt utólag is megoldhatják, az a kevés igazán nem számít.*
- Köszönöm a segítséged Janemita. Indulhatunk? *Még a sátrában hangzanak el ezek a szavak, ha igenlő a válasz, mehetnek is. Aligha fog Waldran eszébe jutni olyan dolog, hogy fagyöngyöt aggasson a köpenyre, vagy bármi egyéb díszítés, így ilyet nem is említ.*
//Hrallh//
*Szembemenet egy vérző ajkú, véres homlokú nőt lát távozni, ezt különösnek tartja. Ám mire belép, el is felejti. Szerencséjére nincsenek egyéb fogadandó vendégek, legalább ebben az egy árva percben, amikor kettecskén megérkeznek.*
- Úgy hírlik, hogy Szellemjárónk gyengélkedik. Azt suttogják, hogy késik a szertartás. Csapatunk pedig készen áll a távozásra. Mit tegyünk, Kagan? *Vág bele a mondandójába, Waldran nem szokta húzni az időt. Mondjuk a rokonnak általában nincs is ideje, tehát ez egy üdvös cselekedet. Megvárja a választ, ami lehet az, hogy induljanak a szertartás előtt, vagy az, hogy igenis várják meg. Nem vesz számításba más opciót.*
- Nézzétek, legutóbbi zsákmányunk gyümölcse Janemita szorgos ujjai közt megérett. *Mutatja meg a köpenyt, amit eddig két karján nyugtatott. Egy elegáns mozdulattal kigöngyölíti, hogy bemutathassa, és egy ugyanolyan elegáns mozdulattal a vállára teríti, hogy ott is szemrevételezhessék. Vet egy elismerő pillantást a lányra, mielőtt visszafordulna rokonaihoz.*
- Szerettem volna Szellemjárónk áldását kérni a köpenyre, de most... *Egy kicsit elbizonytalanodik a hangja, ahogy sötét fellegek szaladnak át gondolatai közt. Baljós előjelnek is tekinthetné, ha egy csipetnyit babonásabb lenne.*
- Neked, Isurii, nem áll hatalmadban... pótolni... eme égető hiányosságot? *Most nem Kagan, hanem húga a kérdés címzettje. Némi kétkedés csillan a szénszín íriszek mélyén, mely inkább Waldran tudatlanságában, semmint Isurii képességeinek lebecsülésében keresendő.*
4104. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 17:45:37
Üzenet elküldve: 2015-01-20 17:45:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tűznél//
*Trodd ismét elég haszontalannak érzi magát. Már egy ideje ébren van de, nem csinált semmit csak evett és itt hallgatta a beszélgetést. És ahogy elgondolkozik rájön, hogy a legtöbb napja jó ideig így fog eltelni hisz itt a tél és nincs munka. Múltkor is e miatt ment a városba hisz a szükség úgy hozta. De télen akkor is nehezen tudott munkát találni.*
~Az állatokat Learon magára vállalta, cipekedésre az óriásokat szokták megkérni, én meg vágom a hagymát.~
*Ez nem épp a legjobb érzés számára. Pedig ilyen jól mint itt még nem élt de, nem dolgozik meg érte.*
*Trodd ismét elég haszontalannak érzi magát. Már egy ideje ébren van de, nem csinált semmit csak evett és itt hallgatta a beszélgetést. És ahogy elgondolkozik rájön, hogy a legtöbb napja jó ideig így fog eltelni hisz itt a tél és nincs munka. Múltkor is e miatt ment a városba hisz a szükség úgy hozta. De télen akkor is nehezen tudott munkát találni.*
~Az állatokat Learon magára vállalta, cipekedésre az óriásokat szokták megkérni, én meg vágom a hagymát.~
*Ez nem épp a legjobb érzés számára. Pedig ilyen jól mint itt még nem élt de, nem dolgozik meg érte.*
4103. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 17:45:14
Üzenet elküldve: 2015-01-20 17:45:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Ezek szerint a pasas tartozik neki, amiért végül is csak sikerült elkészítenie a Tollköpenyt.*
-Jó. *Feleli rá vállat vonva, nem annyira foglalkoztatja, mint a nem hagyományos értelemben vett ágyjelenet.
Úgy tűnik, Ethea valami rosszat álmodhatott, hogy ébredésével egy időben Waldrannak ugrik, aki nyilván nem hagyja magát. Megszeppenve pillog rájuk most nagynak tűnő kék szemeivel, majd inkább visszatér a munkájához. Hiába lány Ethea, akkor is harcos, ahogy valószínűleg Waldran is, két verekedő közé pedig pont nem neki kéne beállni. Meg amúgy sem ismeri egyiket sem annyira, hogy esetlegesen néhány zúzódással vagy monoklival gazdagítsa arcának berendezését.
Amíg ölik egymást, a hosszú ujjú kezek újra elkapják a lendületet, szorgalmasan varrogatja a tollacskákat a csuklyára, hogy az lassan tényleg elkészüljön.*
~"Segítségedért cserébe... ennyi járt." Jó. Akkor nem várok én sem többet.~ *Gondolja, közben felpillant a férfire. Nem tudja, miféle szolgálatot tett neki Ethea vagy hogy egyáltalán mi volt ez az egész. Nem ismeri őket, így ötlete sincs, hogy a lány a "Visszajövök" dumával most fenyegetett vagy ígért, és mivel nem is fontos számára, hamar átszaladnak rajta gondolatai.
Ethea viharos távozásával bejön némi hideg, ám őt nem zavarja, hiszen itt bent is a kis kabátkájában ül. Valószínűleg nem csak ezért nem fagyott oda a földhöz a feneke, de Jane nagyon szeret melegben lenni.*
-Mindjárt kész, de menj, ha nagyon sietsz. Már csak ezeket kell ide varázsolni.
*Szavait mozdulatokkal kíséri, egy kis kupac tollra bök, majd megpaskol egy kis csupasz területet a bőrön. Ezután kicsit jobban igyekszik befejezni, hátha a férfi megvárja.*
-Ismered a szép elf nőt, akinek a babája van? Kagan hozzá küldött segíteni... Majd meg kell keresnem.
*Próbál pár szót váltani, hogy időt nyerjen magának. Már nem kell sok.
Ha Waldran végül is ott marad, átnyújtja neki a köpenyt, amin azért pár fagyöngy, függő és gomb is elférne, legalábbis az ő ízlése szerint, de ha a férfinek kívánságai vannak ez irányban, úgyis mondja. A kis szütyőkben még akad mindből egy-két darab.
Ha Waldran itt maradt, akkor követi a Hrallh felé, hátha meglátja Chiarit út közben vagy ha nincs meg, akkor csak bekukkant, hátha lát vagy hall valami érdekeset. Ha egyedül hagyták, akkor viszont a férfi után siet, hogy beérje.*
*Ezek szerint a pasas tartozik neki, amiért végül is csak sikerült elkészítenie a Tollköpenyt.*
-Jó. *Feleli rá vállat vonva, nem annyira foglalkoztatja, mint a nem hagyományos értelemben vett ágyjelenet.
Úgy tűnik, Ethea valami rosszat álmodhatott, hogy ébredésével egy időben Waldrannak ugrik, aki nyilván nem hagyja magát. Megszeppenve pillog rájuk most nagynak tűnő kék szemeivel, majd inkább visszatér a munkájához. Hiába lány Ethea, akkor is harcos, ahogy valószínűleg Waldran is, két verekedő közé pedig pont nem neki kéne beállni. Meg amúgy sem ismeri egyiket sem annyira, hogy esetlegesen néhány zúzódással vagy monoklival gazdagítsa arcának berendezését.
Amíg ölik egymást, a hosszú ujjú kezek újra elkapják a lendületet, szorgalmasan varrogatja a tollacskákat a csuklyára, hogy az lassan tényleg elkészüljön.*
~"Segítségedért cserébe... ennyi járt." Jó. Akkor nem várok én sem többet.~ *Gondolja, közben felpillant a férfire. Nem tudja, miféle szolgálatot tett neki Ethea vagy hogy egyáltalán mi volt ez az egész. Nem ismeri őket, így ötlete sincs, hogy a lány a "Visszajövök" dumával most fenyegetett vagy ígért, és mivel nem is fontos számára, hamar átszaladnak rajta gondolatai.
Ethea viharos távozásával bejön némi hideg, ám őt nem zavarja, hiszen itt bent is a kis kabátkájában ül. Valószínűleg nem csak ezért nem fagyott oda a földhöz a feneke, de Jane nagyon szeret melegben lenni.*
-Mindjárt kész, de menj, ha nagyon sietsz. Már csak ezeket kell ide varázsolni.
*Szavait mozdulatokkal kíséri, egy kis kupac tollra bök, majd megpaskol egy kis csupasz területet a bőrön. Ezután kicsit jobban igyekszik befejezni, hátha a férfi megvárja.*
-Ismered a szép elf nőt, akinek a babája van? Kagan hozzá küldött segíteni... Majd meg kell keresnem.
*Próbál pár szót váltani, hogy időt nyerjen magának. Már nem kell sok.
Ha Waldran végül is ott marad, átnyújtja neki a köpenyt, amin azért pár fagyöngy, függő és gomb is elférne, legalábbis az ő ízlése szerint, de ha a férfinek kívánságai vannak ez irányban, úgyis mondja. A kis szütyőkben még akad mindből egy-két darab.
Ha Waldran itt maradt, akkor követi a Hrallh felé, hátha meglátja Chiarit út közben vagy ha nincs meg, akkor csak bekukkant, hátha lát vagy hall valami érdekeset. Ha egyedül hagyták, akkor viszont a férfi után siet, hogy beérje.*
4102. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 17:17:09
Üzenet elküldve: 2015-01-20 17:17:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*Lovag... ezen az átkozott helyen úgy gyalázzák meg e szót, hogy szinte sérti a fület.
Nem gondol vele többet. Az ítélet kimondatott, neki pedig fontosabb dolgai is vannak még e világon, mint hogy elborult, kifordított eszmék teteme felett hitetlenkedjen.
Nem áll ellen, mikor Khan, kijelölt hóhéra kivezeti a csarnokból. Mintha kilépve egy rémálomból ébredne. Akkor is, ha végzete felé vezet az útja. Ez a nyomasztó közeg, ami odabent megült, végre oldódni látszik.
Hálásan pillant szürkéjére. Hát az utolsó útra is együtt mennek. Ilyen a sors. Ha keze béklyóban is van, a kanca hátán a szabadság ismerős érzete fonja körbe. Nem szól. Aligha volna mit mondania.
Tüdejébe szívja a tél tiszta hidegét és lehunyja a szemét. Eszébe idézi a szerény lakot az Erdőmélyén. Kallan tetovált arcát, amint a tűz mellett meséli kifogyhatatlan történeteit. Narr bácsikája tekintetét... Azokban az öreg szemekben a világ derengett. Oly sok dolog, amit Kallan tíz élet alatt se tudna elmesélni. Annyi mindent kapott tőlük, és oly kevés időt meghálálni.*
*Lovag... ezen az átkozott helyen úgy gyalázzák meg e szót, hogy szinte sérti a fület.
Nem gondol vele többet. Az ítélet kimondatott, neki pedig fontosabb dolgai is vannak még e világon, mint hogy elborult, kifordított eszmék teteme felett hitetlenkedjen.
Nem áll ellen, mikor Khan, kijelölt hóhéra kivezeti a csarnokból. Mintha kilépve egy rémálomból ébredne. Akkor is, ha végzete felé vezet az útja. Ez a nyomasztó közeg, ami odabent megült, végre oldódni látszik.
Hálásan pillant szürkéjére. Hát az utolsó útra is együtt mennek. Ilyen a sors. Ha keze béklyóban is van, a kanca hátán a szabadság ismerős érzete fonja körbe. Nem szól. Aligha volna mit mondania.
Tüdejébe szívja a tél tiszta hidegét és lehunyja a szemét. Eszébe idézi a szerény lakot az Erdőmélyén. Kallan tetovált arcát, amint a tűz mellett meséli kifogyhatatlan történeteit. Narr bácsikája tekintetét... Azokban az öreg szemekben a világ derengett. Oly sok dolog, amit Kallan tíz élet alatt se tudna elmesélni. Annyi mindent kapott tőlük, és oly kevés időt meghálálni.*
4101. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 14:43:02
Üzenet elküldve: 2015-01-20 14:43:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*Nehezen tudja eldönteni, hogy a szemei előtt lejátszódó jelenetet látva és hallva először sírjon, amiért látszólag csak a bugrisokat vonzza a Vashegy, vagy nevessen, mert az sokkal kellemesebb?
Persze, nagyon felvilágosultak, nagyon megértőek az idegenekkel szemben, de néha napján, csak a hecc- vagy a változatosság kedvéért őket is megpróbálhatnák megérteni az helyiek. A látottak alapján akár le is ejthetnék a pöcébe minden eddigi pozitív törekvésüket, mert láthatóan nem volt jó másra, mint arra, hogy kémkedni kezdjenek utánuk. Hogy megbízásból, vagy saját ostobaságból az egyéni probléma... A motivációt nem sikerül akceptálniuk és valójában teljesen irreleváns is a miért, ha tettekhez vezet.
Nem egy vérmes természetű vad, harcos amazon, még mindig nem az, de szeme sarkában már lassan rángatózni kezd az ideg. Nagyon unja a műsort.
Rokona tegnapi halála után valamiért alacsonyabb az ingerküszöbe, az egész délelőttös hacacáré már kellően lezsibbasztotta agyát ahhoz, hogy ne vegye jó néven, hogy kvázi megátkozzák őket saját házukban, miután nem örülnek a kémnek és azt saját büszkesége miatt nem kívánják továbbra is életben tartani.
Egészen biztos benne, hogy Kagan valahogy érezte ezt és azért küldött ki mindenkit. Tudta, hogy minél inkább veszélyben érzi majd magát a lány, annál ostobább lesz és ha eddig nem tett volna elég botor lépést a biztos halál felé vezető ösvényen, hát majd most!
Jobbjának ujjaival összecsippenti orrnyergét és fejét lehajtva csöndben elmosolyodik.*
~Vicc ez az egész.~
*Remélhetőleg még egy újabb átoksorozatot kapnak mielőtt távozik felsült imposztoruk. Jót tenne a lelkének, az idegenek felé tanúsított nyitottságának, a városi népekről alkotott véleményének, ha Brennus máglyája mellett egy buta artheniori lovászlány sértő szavain merenghetne el. Más sem hiányzik ám itt senkinek.*
*Nehezen tudja eldönteni, hogy a szemei előtt lejátszódó jelenetet látva és hallva először sírjon, amiért látszólag csak a bugrisokat vonzza a Vashegy, vagy nevessen, mert az sokkal kellemesebb?
Persze, nagyon felvilágosultak, nagyon megértőek az idegenekkel szemben, de néha napján, csak a hecc- vagy a változatosság kedvéért őket is megpróbálhatnák megérteni az helyiek. A látottak alapján akár le is ejthetnék a pöcébe minden eddigi pozitív törekvésüket, mert láthatóan nem volt jó másra, mint arra, hogy kémkedni kezdjenek utánuk. Hogy megbízásból, vagy saját ostobaságból az egyéni probléma... A motivációt nem sikerül akceptálniuk és valójában teljesen irreleváns is a miért, ha tettekhez vezet.
Nem egy vérmes természetű vad, harcos amazon, még mindig nem az, de szeme sarkában már lassan rángatózni kezd az ideg. Nagyon unja a műsort.
Rokona tegnapi halála után valamiért alacsonyabb az ingerküszöbe, az egész délelőttös hacacáré már kellően lezsibbasztotta agyát ahhoz, hogy ne vegye jó néven, hogy kvázi megátkozzák őket saját házukban, miután nem örülnek a kémnek és azt saját büszkesége miatt nem kívánják továbbra is életben tartani.
Egészen biztos benne, hogy Kagan valahogy érezte ezt és azért küldött ki mindenkit. Tudta, hogy minél inkább veszélyben érzi majd magát a lány, annál ostobább lesz és ha eddig nem tett volna elég botor lépést a biztos halál felé vezető ösvényen, hát majd most!
Jobbjának ujjaival összecsippenti orrnyergét és fejét lehajtva csöndben elmosolyodik.*
~Vicc ez az egész.~
*Remélhetőleg még egy újabb átoksorozatot kapnak mielőtt távozik felsült imposztoruk. Jót tenne a lelkének, az idegenek felé tanúsított nyitottságának, a városi népekről alkotott véleményének, ha Brennus máglyája mellett egy buta artheniori lovászlány sértő szavain merenghetne el. Más sem hiányzik ám itt senkinek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094