Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 339 (6761. - 6780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6780. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:02:34
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:02:34
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Ziáék//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nem vagyok katona, a fronton sem jártam. Ha te azt mondod, hogy minél előbb meg kell ezt ejteni, akkor minél előbb megejtjük.
*mármint természetesen megbeszéli az övéivel is, pont azért mert ő maga nem katona, és azért is, mert nem akarja a mások pöcsével verni a csalánt. Persze a Vashegy úrnőjeként valószínűleg kénytelen lesz ezt olykor megtenni, de azért lehetőség szerint törekedne arra, hogy az emberei megőrizzék a testi épségüket. Az élőholtak elleni küzdelem során pedig kevesen úszták meg ép bőrrel, elég csak Laorra gondolni, aki majdnem a Taverna padlóján vérzett el, vagy Dharrenre, akinek a babaarca már a múlté.*
- Ha újra láthatnám, akkor megismerném, lehet, hogy Aonnak hívják.
*válaszolja Zia szavaira a kőagyú őrmesterét illetően. Azon már el sem kerekedik a szeme, hogy a fickó beteg lenne, tökéletesen tisztában van azzal, hogy az ilyesfajta hadviselés esetén az a szerencsés, aki meg tudja őrizni az ép eszét. Az persze, hogy Zia mit tesz vele már nem az ő dolga. Azért persze szívesen felajánlja a segítségét.*
- Remélem, hogy ki tudjuk gyógyítani a betegségből, jó svádájú fickónak tűnt, biztosan remek katona.
*mármint ha van összefüggés a testméret és a katonai kvalitások között, akkor az említett Aon biztosan remek katona, Lea szerint ugyan nincs összefüggés, de talán legyezi kicsit Zia hiúságát, ha dicsérik az embereit. De egyébként sem tud rosszat mondani a kőagyúról, csak azt, hogy kőagyú, amúgy meg elengedte már a kapuk előtt zajló hisztit, amit a kőagyú levágott. Van annál nagyobb gondja is, és vélhetően úgysem látja többet. Nagyobb probléma ennél a két halott a Hegyen. Összehúzza a szemöldökét.*
- Tisztelettel bánunk a halottainkkal, de mi elégetjük őket. Ha sokáig időztök nálunk, akkor megrakatom a máglyát nekik.
*Ez nem igazán ajánlás, sokkal inkább kijelentés, de érthető is, hogy nem akar itt a Vashegyen holtakat, csak hamu formában, manapság valószínűleg ezzel bárki így lenne.*
- Pardon?
*kérdez vissza, mikor Zia előáll azzal, hogy eladja neki a Pintyet. Először meg van róla győződve, hogy rosszul hall. Mák, hogy érkezik Hrothi, így van ideje kicsit átgondolni Zia ajánlatát, ami amúgy meglehetősen méltányosnak tűnik, de Lea szinte számít arra, hogy lesz itt valami buktató. Közben lezajlik ez a már-már cukinak mondható intermezzo a törpe és a vörös között. Ha Hrothi már eleget sütkérezett Zia hálájában, és örömében, akkor Lea szólítja meg a törpét.*
- Hrothgaar mester, kérlek menj el Achimért, hozzon tollat, tintát, papírost. Mindent, ami kellhet egy szerződés megírásához. A tündér meg hozzon a vendégünknek valami ennivalót. És köszönöm.
*teszi hozzá halovány, szinte elnézést kérő mosollyal azért, hogy őt ugráltatja ezzel, de sajnos nincsen más kéznél, mivel Laort már elküldte és még nem ért vissza. Vagyis éppen akkor ér vissza, mikor Hrothit útnak indítaná. Szóval a tündér mindnek hozzon enni, ne csak Ziának.*
- Üdvözöllek benneteket. Leandana vagyok.
*bemutatkozik a Laorral érkező új arcoknak, kézmozdulattal kínálja őket hellyel.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nem vagyok katona, a fronton sem jártam. Ha te azt mondod, hogy minél előbb meg kell ezt ejteni, akkor minél előbb megejtjük.
*mármint természetesen megbeszéli az övéivel is, pont azért mert ő maga nem katona, és azért is, mert nem akarja a mások pöcsével verni a csalánt. Persze a Vashegy úrnőjeként valószínűleg kénytelen lesz ezt olykor megtenni, de azért lehetőség szerint törekedne arra, hogy az emberei megőrizzék a testi épségüket. Az élőholtak elleni küzdelem során pedig kevesen úszták meg ép bőrrel, elég csak Laorra gondolni, aki majdnem a Taverna padlóján vérzett el, vagy Dharrenre, akinek a babaarca már a múlté.*
- Ha újra láthatnám, akkor megismerném, lehet, hogy Aonnak hívják.
*válaszolja Zia szavaira a kőagyú őrmesterét illetően. Azon már el sem kerekedik a szeme, hogy a fickó beteg lenne, tökéletesen tisztában van azzal, hogy az ilyesfajta hadviselés esetén az a szerencsés, aki meg tudja őrizni az ép eszét. Az persze, hogy Zia mit tesz vele már nem az ő dolga. Azért persze szívesen felajánlja a segítségét.*
- Remélem, hogy ki tudjuk gyógyítani a betegségből, jó svádájú fickónak tűnt, biztosan remek katona.
*mármint ha van összefüggés a testméret és a katonai kvalitások között, akkor az említett Aon biztosan remek katona, Lea szerint ugyan nincs összefüggés, de talán legyezi kicsit Zia hiúságát, ha dicsérik az embereit. De egyébként sem tud rosszat mondani a kőagyúról, csak azt, hogy kőagyú, amúgy meg elengedte már a kapuk előtt zajló hisztit, amit a kőagyú levágott. Van annál nagyobb gondja is, és vélhetően úgysem látja többet. Nagyobb probléma ennél a két halott a Hegyen. Összehúzza a szemöldökét.*
- Tisztelettel bánunk a halottainkkal, de mi elégetjük őket. Ha sokáig időztök nálunk, akkor megrakatom a máglyát nekik.
*Ez nem igazán ajánlás, sokkal inkább kijelentés, de érthető is, hogy nem akar itt a Vashegyen holtakat, csak hamu formában, manapság valószínűleg ezzel bárki így lenne.*
- Pardon?
*kérdez vissza, mikor Zia előáll azzal, hogy eladja neki a Pintyet. Először meg van róla győződve, hogy rosszul hall. Mák, hogy érkezik Hrothi, így van ideje kicsit átgondolni Zia ajánlatát, ami amúgy meglehetősen méltányosnak tűnik, de Lea szinte számít arra, hogy lesz itt valami buktató. Közben lezajlik ez a már-már cukinak mondható intermezzo a törpe és a vörös között. Ha Hrothi már eleget sütkérezett Zia hálájában, és örömében, akkor Lea szólítja meg a törpét.*
- Hrothgaar mester, kérlek menj el Achimért, hozzon tollat, tintát, papírost. Mindent, ami kellhet egy szerződés megírásához. A tündér meg hozzon a vendégünknek valami ennivalót. És köszönöm.
*teszi hozzá halovány, szinte elnézést kérő mosollyal azért, hogy őt ugráltatja ezzel, de sajnos nincsen más kéznél, mivel Laort már elküldte és még nem ért vissza. Vagyis éppen akkor ér vissza, mikor Hrothit útnak indítaná. Szóval a tündér mindnek hozzon enni, ne csak Ziának.*
- Üdvözöllek benneteket. Leandana vagyok.
*bemutatkozik a Laorral érkező új arcoknak, kézmozdulattal kínálja őket hellyel.*
6779. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-27 12:14:02
Üzenet elküldve: 2016-11-27 12:14:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//majd Ziáék//
*Kicsit sűrű napja van, mostanában leginkább a Vashegyre érkezőket kell kalauzolnia. Hiszen csak most ért vissza az erődbe két vendéggel, máris ott talál egy újat, egy félelfet, aki épp fennhangon érdeklődik bizonyos Ziana hadnagy után. Sajnálkozva közölné, hogy fogalma sincs kit keres, könnyebb dolga lenne a félvérnek, ha bizonyos méregkeverő vöröst emlegetne. A piros tollas kalap viszont már támpont. Összerakja a képet, és kénytelen leszámolni azzal a tévhittel is, hogy a vörös toll az őrmesterek rangjelzése a Városőrségben*
- Szakadt, mocskos, megviselt? *sorolja fel Zia mostanában leginkább jellemző ismérveit mosolyogva, aztán előzékenyen int a félvérnek* A Szellemjáróval van, mi pedig hozzájuk tartunk. Csatlakozz!
*Szerencsére Ald'asnál nem lát fegyvert. Vagy példamutató módon a kapuőrségnél hagyta, vagy nem is volt nála. Ez mindenképp öröm, ha a mélységi nőstény fegyverei mellett másokét is el kéne koboznia időlegesen, hamar hasonlítana egy mozgó fegyverállványhoz. Nem kell sok idő, hogy a Hrallh-ba érjenek, ahol valóban megtalálják Leát és Ziát.*
- Szellemjáró! Újabb vendégek. *jelenti be a társaságában lévőket, megspórolva a nevek említését. A mélységiével akkor is bajban van, ha közben megtudta.*
*Kicsit sűrű napja van, mostanában leginkább a Vashegyre érkezőket kell kalauzolnia. Hiszen csak most ért vissza az erődbe két vendéggel, máris ott talál egy újat, egy félelfet, aki épp fennhangon érdeklődik bizonyos Ziana hadnagy után. Sajnálkozva közölné, hogy fogalma sincs kit keres, könnyebb dolga lenne a félvérnek, ha bizonyos méregkeverő vöröst emlegetne. A piros tollas kalap viszont már támpont. Összerakja a képet, és kénytelen leszámolni azzal a tévhittel is, hogy a vörös toll az őrmesterek rangjelzése a Városőrségben*
- Szakadt, mocskos, megviselt? *sorolja fel Zia mostanában leginkább jellemző ismérveit mosolyogva, aztán előzékenyen int a félvérnek* A Szellemjáróval van, mi pedig hozzájuk tartunk. Csatlakozz!
*Szerencsére Ald'asnál nem lát fegyvert. Vagy példamutató módon a kapuőrségnél hagyta, vagy nem is volt nála. Ez mindenképp öröm, ha a mélységi nőstény fegyverei mellett másokét is el kéne koboznia időlegesen, hamar hasonlítana egy mozgó fegyverállványhoz. Nem kell sok idő, hogy a Hrallh-ba érjenek, ahol valóban megtalálják Leát és Ziát.*
- Szellemjáró! Újabb vendégek. *jelenti be a társaságában lévőket, megspórolva a nevek említését. A mélységiével akkor is bajban van, ha közben megtudta.*
6778. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-27 11:24:01
Üzenet elküldve: 2016-11-27 11:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//majd Ziáék//
*Sietősen teszi meg az utat visszafelé. Az erőd udvarán a lova még meg sem áll, ő már a lábait a ló fején átlendítve kiugrik a nyeregből. Kezében a levelet lóbálva hangosan kiáltozik az arra járók felé.*
-Látta valaki Ziana hadnagyot, a városőrségtől? Kábé ekkora.
*Mutatja a kezével.*
-És a fején piros tollforgós kalapot visel.
*Néhány pillanatig tanácstalanul téblábol, aztán megindul az épület felé, közben hangosan szólongatja felettesét abban a reményben, hogy majd csak útba igazítja valaki, vagy legalább maga a keresett személy dugja elő vörös üstökét valamelyik ablak, vagy ajtó mögül.*
*Sietősen teszi meg az utat visszafelé. Az erőd udvarán a lova még meg sem áll, ő már a lábait a ló fején átlendítve kiugrik a nyeregből. Kezében a levelet lóbálva hangosan kiáltozik az arra járók felé.*
-Látta valaki Ziana hadnagyot, a városőrségtől? Kábé ekkora.
*Mutatja a kezével.*
-És a fején piros tollforgós kalapot visel.
*Néhány pillanatig tanácstalanul téblábol, aztán megindul az épület felé, közben hangosan szólongatja felettesét abban a reményben, hogy majd csak útba igazítja valaki, vagy legalább maga a keresett személy dugja elő vörös üstökét valamelyik ablak, vagy ajtó mögül.*
6777. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-26 21:37:14
Üzenet elküldve: 2016-11-26 21:37:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//majd Ziáék//
*Bólint Lea szavaira, saját, érzéketlen vállát, felkarját markolászva, hátha az segít.*
-És mielőbb kellene, még azelőtt, hogy újra megerősödnek, hogy létszámuk növekedne.
*Sajnos így áll a helyzet, Kagan csak időt nyert nekik, de ennek a háborúnak még közel sincs vége. Ettől még a hadúr döntése igen is ésszerű lépés volt.
A jellemzésből hamar felismeri, s nevezi meg melyik beosztottjáról lehet szó.*
-Aon.
*Köpi ki úgy a nevet, mintha a puszta szó is égetné nyelvét. A mentegetésre, mit Lea maga ad elő csak bólogat egy ideig egyetértve.*
-Túl sok mentális támadást szenvedett el a holtaktól.
*Fűzi hozza saját magyarázatát, bár ezzel ennek az ügynek itt nem lehet vége.*
-Viszont nem tűrhetem, hogy így viselkedjék, nem bízhatok rá városőri feladatokat, hisz beteg!
*Megnyugodva veszi tudtul, hogy Kag nem élőholtasodott meg, majd fanyalogva húzza el száját saját halottaik említésére.*
-Moon ideszállította mindkettőt, a mélységi testőrrel nem lesz gond, ő nem térhet vissza, magam szúrtam a koponyájába a mester tőrét.
*Azt a tőrt, mely most is ott virít övébe tűzve, emeli is fel baljával ingének szélét, hogy mutassa a Hroti számára már ismert pengét, miközben megerősítésért pillant a törpére.*
-A kocsissal viszont még gond lehet.
*De az amúgy is csak egy málészájú nyikhaj volt, őt még fél kézzel is leszedi.
Kíváncsian várja mi lehet még? Nem igazán tud az eddig felsoroltakon kívüli lényeges dologról, őszinte megdöbbenéssel hallgatja hát a fogadójáról, és barátnőjéről szóló elbeszélést.
Röviden elgondolkodik, leginkább azon van-e neki terve a Pintyyel, és ha igen, mi lehet az. Majd inkább csak nem törődöm módon vállat von.*
-Megmondom őszintén azóta be se tettem a lában oda, hogy Plev börtönbe került.
*Meg van épp elég dolga az őrséggel, és annyira nem is érdekli ez az egész, már rég inkább csak teher, mint szórakozás.*
-Feltehetően a jövőben is épp ennyi időm lesz rá.
*Morog csak úgy magának, maga elé. Mondjuk eladhatta volna már rég, de még ennyire sem foglalkozott vele. Meg aztán, jó ha van, előnyös. De talán lehetne úgy előnyös, hogy közben nem nyomasztó felelősség.*
-Eladom neked. Teljesen jutányos áron, semmi mást nem kérek érte, csak annyit, hogy a speciális italok alapanyagait a beszerzési áron kapjam meg, ha szükségem van rá. És egy szobát.
*Vigyorodik el, és folytatja még némi kitétellel.*
-Utóbbi ne kerüljön rá az írásra, és ne tudjanak róla sokan.
*Lehet őrültség, lehet egy nagyon átgondolt, hosszabb távú terv része az egész. Azt minden bizonnyal Lea is megérti, hogy a Pinty egy gyógyítónak, avagy méregkeverőnek leginkább a beszállítói miatt érdekes.*
-Hroti?
*Fordul most a közeledő törpe felé. Szemöldökét fel vonva várja a furcsa, cirkalmas kezdés okát. A készlete! Hát persze. Mintha csak az összes elmaradt születésnapját egyszerre pótolnák be, még béna karjáról is megfeledkezve vigyorog, őszinte, gyermeki örömmel. És nyúlna is a csomagok felé, a megszokott módon, de jobbja nem mozdul, csak lóg. Nagy sóhaj.*
-Én mindjárt elbőgöm magam.
*Horgasztja le fejét egy pillanatra, vész nincs, hangja erősen meghazudtolja szavait, és inkább prófétál dühös rugdosást, toporzékolást, őrjöngést, mint sírást.*
-Ez lehetne életem legszebb napja! Erre a mocsok élőholtak! Ahmindegy.
*Emeli tekintetét a kovácsra, és fintorog élénken.*
-Minden bizonnyal, remekeltél Hroti, de ez korai még, a kardod esélyesen vissza került a városba.
*Bólint Lea szavaira, saját, érzéketlen vállát, felkarját markolászva, hátha az segít.*
-És mielőbb kellene, még azelőtt, hogy újra megerősödnek, hogy létszámuk növekedne.
*Sajnos így áll a helyzet, Kagan csak időt nyert nekik, de ennek a háborúnak még közel sincs vége. Ettől még a hadúr döntése igen is ésszerű lépés volt.
A jellemzésből hamar felismeri, s nevezi meg melyik beosztottjáról lehet szó.*
-Aon.
*Köpi ki úgy a nevet, mintha a puszta szó is égetné nyelvét. A mentegetésre, mit Lea maga ad elő csak bólogat egy ideig egyetértve.*
-Túl sok mentális támadást szenvedett el a holtaktól.
*Fűzi hozza saját magyarázatát, bár ezzel ennek az ügynek itt nem lehet vége.*
-Viszont nem tűrhetem, hogy így viselkedjék, nem bízhatok rá városőri feladatokat, hisz beteg!
*Megnyugodva veszi tudtul, hogy Kag nem élőholtasodott meg, majd fanyalogva húzza el száját saját halottaik említésére.*
-Moon ideszállította mindkettőt, a mélységi testőrrel nem lesz gond, ő nem térhet vissza, magam szúrtam a koponyájába a mester tőrét.
*Azt a tőrt, mely most is ott virít övébe tűzve, emeli is fel baljával ingének szélét, hogy mutassa a Hroti számára már ismert pengét, miközben megerősítésért pillant a törpére.*
-A kocsissal viszont még gond lehet.
*De az amúgy is csak egy málészájú nyikhaj volt, őt még fél kézzel is leszedi.
Kíváncsian várja mi lehet még? Nem igazán tud az eddig felsoroltakon kívüli lényeges dologról, őszinte megdöbbenéssel hallgatja hát a fogadójáról, és barátnőjéről szóló elbeszélést.
Röviden elgondolkodik, leginkább azon van-e neki terve a Pintyyel, és ha igen, mi lehet az. Majd inkább csak nem törődöm módon vállat von.*
-Megmondom őszintén azóta be se tettem a lában oda, hogy Plev börtönbe került.
*Meg van épp elég dolga az őrséggel, és annyira nem is érdekli ez az egész, már rég inkább csak teher, mint szórakozás.*
-Feltehetően a jövőben is épp ennyi időm lesz rá.
*Morog csak úgy magának, maga elé. Mondjuk eladhatta volna már rég, de még ennyire sem foglalkozott vele. Meg aztán, jó ha van, előnyös. De talán lehetne úgy előnyös, hogy közben nem nyomasztó felelősség.*
-Eladom neked. Teljesen jutányos áron, semmi mást nem kérek érte, csak annyit, hogy a speciális italok alapanyagait a beszerzési áron kapjam meg, ha szükségem van rá. És egy szobát.
*Vigyorodik el, és folytatja még némi kitétellel.*
-Utóbbi ne kerüljön rá az írásra, és ne tudjanak róla sokan.
*Lehet őrültség, lehet egy nagyon átgondolt, hosszabb távú terv része az egész. Azt minden bizonnyal Lea is megérti, hogy a Pinty egy gyógyítónak, avagy méregkeverőnek leginkább a beszállítói miatt érdekes.*
-Hroti?
*Fordul most a közeledő törpe felé. Szemöldökét fel vonva várja a furcsa, cirkalmas kezdés okát. A készlete! Hát persze. Mintha csak az összes elmaradt születésnapját egyszerre pótolnák be, még béna karjáról is megfeledkezve vigyorog, őszinte, gyermeki örömmel. És nyúlna is a csomagok felé, a megszokott módon, de jobbja nem mozdul, csak lóg. Nagy sóhaj.*
-Én mindjárt elbőgöm magam.
*Horgasztja le fejét egy pillanatra, vész nincs, hangja erősen meghazudtolja szavait, és inkább prófétál dühös rugdosást, toporzékolást, őrjöngést, mint sírást.*
-Ez lehetne életem legszebb napja! Erre a mocsok élőholtak! Ahmindegy.
*Emeli tekintetét a kovácsra, és fintorog élénken.*
-Minden bizonnyal, remekeltél Hroti, de ez korai még, a kardod esélyesen vissza került a városba.
6776. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-26 17:51:45
Üzenet elküldve: 2016-11-26 17:51:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Ziáék//
*Csendben követte a kis kompániát vissza Thargarod falai mögé, egészen addig, míg azok be nem lépdeltek a Hrallh-ba. Hrothgaar egy pillanatig csak állt a küszöbön, majd sarkon fordult és elindult a Kovácsműhely felé. Odabenn a segédei szorgoskodnak, ki-ki végzi a maga dolgát, feladatát. Rövidke látogatás ez csupán Hrothi részéről: a munkaasztalon pihenő kész áruk és szerszámok közül felmarkol két bőrkötésű csomagot, majd el is indul visszafelé Leandana és a többiek után. Odabenn azonban már folyik a diskurzus, így Hrothgaar egy ideig csak áll és vár, vár a megfelelő pillanatra, amikor beléphet ő is a csarnokba. Addig azonban figyelmesen hallgatja Ziana beszámolóját és Leandana meséjét a történtekről. Valami kellemetlen, tompa szorítást érez csak a szíve táján Kagan sorsát hallgatva...*
~Feláldozta magát, borostyán-szobor lett, de még vissza fog térni.~
*Arcizmai fájdalmas grimaszba húzódnak pár pillanatra, de többe nem, hiszen beáll a bentiek beszélgetésében az a szünet, amire várt. Határozott léptekkel járul a két nő elé, tekintete komor, de semmi esetre sem mogorva.*
- Szellemjáró, Ziana hadnagy. *Egy-egy főhajtás mindkettejük felé.* Engedjétek meg, hogy kicsit okvetlenkedjek. *Maga sem igazán érti, miért beszél most ilyen választékosan, megfontoltan, egyszerűen így gördülnek nyelvére a szavak.* Ha van bármi, amiben a szolgálatotokra lehetek...
*Ajánlja fel magát a törpe harcos és pár pillanatig vár, mielőtt újra megszólalna.*
- Ziana. *Nyújtja a nő felé a két csomagot, melyek a felújított és az új sebész-készletet tartalmazzák.* Remélem, meg leszel elégedve velük.
*Arcán a komorság mintha enyhülni látszana.*
*Csendben követte a kis kompániát vissza Thargarod falai mögé, egészen addig, míg azok be nem lépdeltek a Hrallh-ba. Hrothgaar egy pillanatig csak állt a küszöbön, majd sarkon fordult és elindult a Kovácsműhely felé. Odabenn a segédei szorgoskodnak, ki-ki végzi a maga dolgát, feladatát. Rövidke látogatás ez csupán Hrothi részéről: a munkaasztalon pihenő kész áruk és szerszámok közül felmarkol két bőrkötésű csomagot, majd el is indul visszafelé Leandana és a többiek után. Odabenn azonban már folyik a diskurzus, így Hrothgaar egy ideig csak áll és vár, vár a megfelelő pillanatra, amikor beléphet ő is a csarnokba. Addig azonban figyelmesen hallgatja Ziana beszámolóját és Leandana meséjét a történtekről. Valami kellemetlen, tompa szorítást érez csak a szíve táján Kagan sorsát hallgatva...*
~Feláldozta magát, borostyán-szobor lett, de még vissza fog térni.~
*Arcizmai fájdalmas grimaszba húzódnak pár pillanatra, de többe nem, hiszen beáll a bentiek beszélgetésében az a szünet, amire várt. Határozott léptekkel járul a két nő elé, tekintete komor, de semmi esetre sem mogorva.*
- Szellemjáró, Ziana hadnagy. *Egy-egy főhajtás mindkettejük felé.* Engedjétek meg, hogy kicsit okvetlenkedjek. *Maga sem igazán érti, miért beszél most ilyen választékosan, megfontoltan, egyszerűen így gördülnek nyelvére a szavak.* Ha van bármi, amiben a szolgálatotokra lehetek...
*Ajánlja fel magát a törpe harcos és pár pillanatig vár, mielőtt újra megszólalna.*
- Ziana. *Nyújtja a nő felé a két csomagot, melyek a felújított és az új sebész-készletet tartalmazzák.* Remélem, meg leszel elégedve velük.
*Arcán a komorság mintha enyhülni látszana.*
6775. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-26 09:41:43
Üzenet elküldve: 2016-11-26 09:41:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zia//
*Igen, senki sem gondolta, hogy egyszerű lesz a dolog, és a holtak egyből visszabújnak a sírjaikba. Pedig nem lenne rossz, ha ilyen könnyen véget érne a dolog.*
- Ha mindenki erőre kapott, akkor lehet, hogy ki kéne pucolni a vidéket.
*ez csak hangos gondolkodás a részéről, nem igazán komoly ötlet, noha valóban szükség lenne még egy utolsó, összehangolt akcióra, mert a vezetőjüket elveszített ördögfattyak sokkal sebezhetőbbek. Mindazonáltal most tényleg jó lenne, ha mindenki szusszanna egyet, és visszanyerné az erejét.
Zia szavaira bólint, mert Kagan valóban hősies, nagy áldozatot hozott, talán nagyobbat, mint a csatatéren értelmetlenül elesők. Lea ugyanakkor kicsit továbbra is kételkedik, hogy helyes döntést hoztak-e. Viszket a karja, és szinte idegesen vakarja pillanatok alatt vörösre, és horzsoltra, de a rúnákon ahogy a penge, úgy körme sem fog.*
- Nem mutatkozott be. Volt vele egy gyerek, meg pár másik katona. De ne büntesd őt, végigharcolt egy háborút.
*mármint Lea úgy gondolja, hogy a kőagyú őrmester megcselekedte, amit megkövetelt a haza, és tényleg végig harcolt.*
- Fáradt már a teste és a szelleme is, nem is csoda, ha rosszul reagált valamire, ami számára ismeretlen és pont olyan ijesztő, vagy még ijesztőbb, mint a holtak serege.
*ezzel nem olyasmire céloz, hogy a városőrség egyik őrmestere gyáva lenne, hanem csak arra, hogy nem kell mindjárt a fejét venni azért. mert megijed valamitől, ami sokkal hatalmasabb őnála.*
- Meglesz a fürdő, az ebéd, le is pihenhettek társaiddal. Természetesen lovat is adok neked.
*Van pár lovuk, akik elvesztették a gazdáikat, ha hármat odaad Ziának még akkor is bőven marad gazdátlan jószág.*
- Kagan nem halott. Csupán hosszú lesz az álma, talán a mi életünkben már fel sem ébred belőle. De nem élőholt. Ha az lenne, akkor nem haboznék. Apropó, mi van azzal a két halottal, akiket az imént említettél? Hátrahagytátok őket, feléledtek újra?
*ez igen fontos kérdés, mármint az, hogy életre keltek-e haláluk után. Remélhetőleg nem. Lea ettől függetlenül meg kívánja tartani a törzsnek azt a jó szokását, hogy a sekély sírhantba fektetés helyett inkább elégetik a halottakat. Pár összeégett csont még fel sem tud éledni, meg tárolni is könnyebb, mint egy temetőt fenntartani.*
- Én is remélem, hogy hamar visszatér.
*sóhajtja. Nem, egyáltalán nem sértődik meg olyasmin, amit maga is kíván, és amivel valószínűleg a törzstagok többsége is így van, csak nem mondja ki.*
- Lenne még valami. Nem terhelnélek ezzel, de ki tudja, hogy legközelebb mikor tudunk szót ejteni.
*mert nyilván Zia sem akar ilyenek miatt a Vashegyre szaladni, és Lea is pont így van ezzel, ő sem akar a városba menni emiatt, mikor itt a ragyogó alkalom, hogy mindent tisztázzanak.*
- A Kósza Pinty. Ha jól tudom az épület a tied. Kagan megvette a bérleti jogot a Viaka nevezetű hölgyikétől.
*abból, ahogy kimondja a "hölgyike" szót világosan kihallani, hogy Viaka nem lopta be magát a szívébe.*
- Viszont nem kaptam választ tőle olyan kérdésekre, hogy mi lesz a bérlővel, ha a tulaj elhalálozik. Annyit tudott rólad, hogy a fronton vagy, szóval ne haragudj meg érte, de jogos volt a kérdésem.
*Akkor sem kívánta Zia halálát, noha Viaka megvádolta ezzel, és most sem kívánja, csupán tudni akarta hogy befuccsol-e az üzlet, ha Zia otthagyja a fogát.*
- A kérdés, hogy megtartod-e az új bérlőt, vagy másképp kívánod hasznosítani az épületet? Elvileg a kulcsokat megkaptuk, a pénzt pedig hamarosan megkapja Viaka.
*Igen, senki sem gondolta, hogy egyszerű lesz a dolog, és a holtak egyből visszabújnak a sírjaikba. Pedig nem lenne rossz, ha ilyen könnyen véget érne a dolog.*
- Ha mindenki erőre kapott, akkor lehet, hogy ki kéne pucolni a vidéket.
*ez csak hangos gondolkodás a részéről, nem igazán komoly ötlet, noha valóban szükség lenne még egy utolsó, összehangolt akcióra, mert a vezetőjüket elveszített ördögfattyak sokkal sebezhetőbbek. Mindazonáltal most tényleg jó lenne, ha mindenki szusszanna egyet, és visszanyerné az erejét.
Zia szavaira bólint, mert Kagan valóban hősies, nagy áldozatot hozott, talán nagyobbat, mint a csatatéren értelmetlenül elesők. Lea ugyanakkor kicsit továbbra is kételkedik, hogy helyes döntést hoztak-e. Viszket a karja, és szinte idegesen vakarja pillanatok alatt vörösre, és horzsoltra, de a rúnákon ahogy a penge, úgy körme sem fog.*
- Nem mutatkozott be. Volt vele egy gyerek, meg pár másik katona. De ne büntesd őt, végigharcolt egy háborút.
*mármint Lea úgy gondolja, hogy a kőagyú őrmester megcselekedte, amit megkövetelt a haza, és tényleg végig harcolt.*
- Fáradt már a teste és a szelleme is, nem is csoda, ha rosszul reagált valamire, ami számára ismeretlen és pont olyan ijesztő, vagy még ijesztőbb, mint a holtak serege.
*ezzel nem olyasmire céloz, hogy a városőrség egyik őrmestere gyáva lenne, hanem csak arra, hogy nem kell mindjárt a fejét venni azért. mert megijed valamitől, ami sokkal hatalmasabb őnála.*
- Meglesz a fürdő, az ebéd, le is pihenhettek társaiddal. Természetesen lovat is adok neked.
*Van pár lovuk, akik elvesztették a gazdáikat, ha hármat odaad Ziának még akkor is bőven marad gazdátlan jószág.*
- Kagan nem halott. Csupán hosszú lesz az álma, talán a mi életünkben már fel sem ébred belőle. De nem élőholt. Ha az lenne, akkor nem haboznék. Apropó, mi van azzal a két halottal, akiket az imént említettél? Hátrahagytátok őket, feléledtek újra?
*ez igen fontos kérdés, mármint az, hogy életre keltek-e haláluk után. Remélhetőleg nem. Lea ettől függetlenül meg kívánja tartani a törzsnek azt a jó szokását, hogy a sekély sírhantba fektetés helyett inkább elégetik a halottakat. Pár összeégett csont még fel sem tud éledni, meg tárolni is könnyebb, mint egy temetőt fenntartani.*
- Én is remélem, hogy hamar visszatér.
*sóhajtja. Nem, egyáltalán nem sértődik meg olyasmin, amit maga is kíván, és amivel valószínűleg a törzstagok többsége is így van, csak nem mondja ki.*
- Lenne még valami. Nem terhelnélek ezzel, de ki tudja, hogy legközelebb mikor tudunk szót ejteni.
*mert nyilván Zia sem akar ilyenek miatt a Vashegyre szaladni, és Lea is pont így van ezzel, ő sem akar a városba menni emiatt, mikor itt a ragyogó alkalom, hogy mindent tisztázzanak.*
- A Kósza Pinty. Ha jól tudom az épület a tied. Kagan megvette a bérleti jogot a Viaka nevezetű hölgyikétől.
*abból, ahogy kimondja a "hölgyike" szót világosan kihallani, hogy Viaka nem lopta be magát a szívébe.*
- Viszont nem kaptam választ tőle olyan kérdésekre, hogy mi lesz a bérlővel, ha a tulaj elhalálozik. Annyit tudott rólad, hogy a fronton vagy, szóval ne haragudj meg érte, de jogos volt a kérdésem.
*Akkor sem kívánta Zia halálát, noha Viaka megvádolta ezzel, és most sem kívánja, csupán tudni akarta hogy befuccsol-e az üzlet, ha Zia otthagyja a fogát.*
- A kérdés, hogy megtartod-e az új bérlőt, vagy másképp kívánod hasznosítani az épületet? Elvileg a kulcsokat megkaptuk, a pénzt pedig hamarosan megkapja Viaka.
6774. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 23:46:20
Üzenet elküldve: 2016-11-25 23:46:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//majd Ziáék//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-A dokkoknál, jó egy napi útra innen. Úgy fest a holtak vezetői bár elpusztultak, seregük maradéka szétszéledt, és megbújt. De támad, ha lehetőséget kap rá.
*Felel komolyan, minden egyes kérdésre.*
-Ezt amúgy a sártengeri kurva is megerősítette.
*Megérti Laor aggodalmait valahol. Bár szerinte korai volt bízni a békében.*
-Nem. Csak árnyékból árnyékba. A fény bántotta őket. Leginkább bénítva támadtak, vagy mágiával, láthatatlanná váltak, vagy épp teljes sötétségbe borítottak mindent. Erről Moon jobban be tud számolni.
*Vonogatja vállát, talán tényleg szerencsésebb egy mágustól hallani a varázslatok jellemzését.*
-Szerencsére sérültek a hétköznapi fegyverektől is.
*Emeli ki azt a lényeget, mit katonaként fontosnak tart.*
-És a stratégiájuk változatlanul pocsék. Milyen barom támad már a csapat leglomhább tagjára elsőként?
*Horkant fel röhögve, fejét csóválva. Amúgy csak ül az asztal szélén, lógatja lábait, és lógatja semmire sem jó jobbját.
Végül Pofika távozik, szófogadóan, és Lea igen baljós hírekkel terheli Zia amúgy sem ép fizikumát.*
-Ó.
*Reagálja le Kagan vesztét, és érzi illendő lenne még itt mondani valamit.*
-Igazán hősies.
*Figyeli a rúnákat, számára ezek a jelek sokat nem mondanak. Bár volt egy mentális szóváltása a hadúrral, melyben Zia csapongása okán belekerült némi kéretlen kép, egy levágott, sós pácba eltett lábról. Akkor villantott felé hasonlót Kagan, némi értetlenséggel körítve, most óhatatlanul is elvigyorodik az emléken.
Ami katonáit illeti növekvő döbbenettel hallgatja a szavakat, hamar jelenik meg tekintetében a düh szikrája, majd enyészik el, épp oly gyorsan.*
-Melyik volt?
*Hangja semmi jót nem ígér, már az adott őrmesterre nézve, de ennyivel nem jut közelebb a tényekhez. Mert hát az őrmesterek zöme nagydarab, faragatlan, és nem épp lángész.*
-Sajnálom hogy Kag hősiességét, és mindkettőtök áldozatát ilyen otromba módon tiporta meg. Bűnhődni fog.
*Az éles váltásokkal semmi baja, a tiszta öltözékkel sem.*
-Igen, az jó lenne. Meg fürdő, ebéd. És egy ló.
*Utolsó kívánságát már némi reménytelenséggel teszi hozzá a felsoroltakhoz, momentán valamiért kevesen voltak hajlandók lovat bízni rá, azok, kiktől kért, a legutóbbit is úgy kellett ellopnia.
Kapja fel fejét a következő szavakra.*
-Vagyis vissza tér? Hát nem halott? De nem élőholtként, azt nem hagyhatod.
*Nem igazán érti az egészet. Talán túl fáradt is, hogy most bármit befogadjon, mely ily elrugaszkodott a rögvalóságtól.*
-Nem volt semmi. Csak a háború, a tanács árulása, az ígéretem, hogy a csapatom marad, még az utolsó élőholttal nem végeztünk.
*Elég reménytelenek fest most minden.*
-Hát elbaszódott minden.
*Von vállat újra.*
-Tudod, az egész háború alatt, az idekint töltött hosszú hatokban egyedül Kagan volt az, kinek sosem, egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg szándékait. Aki felette állt a mentális támadás gyanújának is. Valahogy az egyetlen, a sok hadviselt férfi, és nő között kivel könnyedén együtt tudtam működni.
*Sóhajt nagyot, azért felcserként haláleset nem fogja a lábáról leverni. Pláne, hogy eleve haldoklónak tekint minden halandót.*
-Tudom, hogy okkal bízta pont rád ezt az egészet, mert tudom, hogy alaposan megfontolt döntéseket hozott végig. És tudom, hogy boldogulni fogsz Dana. De remélem hamar visszatér.
*Őszinte, mint mindig, nem áll szándékában megsérteni a nőt, de saját hasznára, javára is gondol. Pont, mint mindig.*
-És remélem mi addig is lehetünk olyan jó szövetségesek, mint Kagannal voltunk. Bocs, ha nem nyújtok erre most kezet.
*Vigyorodik el végül, hogy oldja saját szavainak borúját.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-A dokkoknál, jó egy napi útra innen. Úgy fest a holtak vezetői bár elpusztultak, seregük maradéka szétszéledt, és megbújt. De támad, ha lehetőséget kap rá.
*Felel komolyan, minden egyes kérdésre.*
-Ezt amúgy a sártengeri kurva is megerősítette.
*Megérti Laor aggodalmait valahol. Bár szerinte korai volt bízni a békében.*
-Nem. Csak árnyékból árnyékba. A fény bántotta őket. Leginkább bénítva támadtak, vagy mágiával, láthatatlanná váltak, vagy épp teljes sötétségbe borítottak mindent. Erről Moon jobban be tud számolni.
*Vonogatja vállát, talán tényleg szerencsésebb egy mágustól hallani a varázslatok jellemzését.*
-Szerencsére sérültek a hétköznapi fegyverektől is.
*Emeli ki azt a lényeget, mit katonaként fontosnak tart.*
-És a stratégiájuk változatlanul pocsék. Milyen barom támad már a csapat leglomhább tagjára elsőként?
*Horkant fel röhögve, fejét csóválva. Amúgy csak ül az asztal szélén, lógatja lábait, és lógatja semmire sem jó jobbját.
Végül Pofika távozik, szófogadóan, és Lea igen baljós hírekkel terheli Zia amúgy sem ép fizikumát.*
-Ó.
*Reagálja le Kagan vesztét, és érzi illendő lenne még itt mondani valamit.*
-Igazán hősies.
*Figyeli a rúnákat, számára ezek a jelek sokat nem mondanak. Bár volt egy mentális szóváltása a hadúrral, melyben Zia csapongása okán belekerült némi kéretlen kép, egy levágott, sós pácba eltett lábról. Akkor villantott felé hasonlót Kagan, némi értetlenséggel körítve, most óhatatlanul is elvigyorodik az emléken.
Ami katonáit illeti növekvő döbbenettel hallgatja a szavakat, hamar jelenik meg tekintetében a düh szikrája, majd enyészik el, épp oly gyorsan.*
-Melyik volt?
*Hangja semmi jót nem ígér, már az adott őrmesterre nézve, de ennyivel nem jut közelebb a tényekhez. Mert hát az őrmesterek zöme nagydarab, faragatlan, és nem épp lángész.*
-Sajnálom hogy Kag hősiességét, és mindkettőtök áldozatát ilyen otromba módon tiporta meg. Bűnhődni fog.
*Az éles váltásokkal semmi baja, a tiszta öltözékkel sem.*
-Igen, az jó lenne. Meg fürdő, ebéd. És egy ló.
*Utolsó kívánságát már némi reménytelenséggel teszi hozzá a felsoroltakhoz, momentán valamiért kevesen voltak hajlandók lovat bízni rá, azok, kiktől kért, a legutóbbit is úgy kellett ellopnia.
Kapja fel fejét a következő szavakra.*
-Vagyis vissza tér? Hát nem halott? De nem élőholtként, azt nem hagyhatod.
*Nem igazán érti az egészet. Talán túl fáradt is, hogy most bármit befogadjon, mely ily elrugaszkodott a rögvalóságtól.*
-Nem volt semmi. Csak a háború, a tanács árulása, az ígéretem, hogy a csapatom marad, még az utolsó élőholttal nem végeztünk.
*Elég reménytelenek fest most minden.*
-Hát elbaszódott minden.
*Von vállat újra.*
-Tudod, az egész háború alatt, az idekint töltött hosszú hatokban egyedül Kagan volt az, kinek sosem, egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg szándékait. Aki felette állt a mentális támadás gyanújának is. Valahogy az egyetlen, a sok hadviselt férfi, és nő között kivel könnyedén együtt tudtam működni.
*Sóhajt nagyot, azért felcserként haláleset nem fogja a lábáról leverni. Pláne, hogy eleve haldoklónak tekint minden halandót.*
-Tudom, hogy okkal bízta pont rád ezt az egészet, mert tudom, hogy alaposan megfontolt döntéseket hozott végig. És tudom, hogy boldogulni fogsz Dana. De remélem hamar visszatér.
*Őszinte, mint mindig, nem áll szándékában megsérteni a nőt, de saját hasznára, javára is gondol. Pont, mint mindig.*
-És remélem mi addig is lehetünk olyan jó szövetségesek, mint Kagannal voltunk. Bocs, ha nem nyújtok erre most kezet.
*Vigyorodik el végül, hogy oldja saját szavainak borúját.*
6773. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 23:04:24
Üzenet elküldve: 2016-11-25 23:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zia//
*Lea nem nagyon hagyta el a Vashegyet a háború kezdete óta, így őt elkerülték a sérülések, meg az olyan ocsmányságok, mint ami megtépte Laort, vagy mint amikről Zia most beszámol. Lea mondjuk nem harcos, szóval az ilyesmik valószínűleg úgy pöccintenék el, mint ahogy azt ő teszi meg például egy kenyérmorzsával. Gyógyítóként persze azért serényen foltozta a Vashegyre beeső sérülteket, meg Kagan távollétében irányította az itteni dolgokat. Ennek kapcsán látott faramuci dolgokat, és talán ezért nem lepődik meg különösebben sem a történeten, sem pedig a sérülésen. Azért persze megnézi a bénának tűnő kart, meg a zúzódásokat is.
Laor kérdései teljesen jogosak, és megerősítik Leában azt, hogy mielőbb szót kell váltania Worenth mesterrel, mert a mágia ellen nyilván csak mágiával léphetnek fel. Az Alvó Isten felébresztése is ilyesmi válasz volt a holtak seregére.*
- Kagan feláldozta magát, hogy az Alvó Isten, Drenule testet ölthessen. Kagan mellett voltam, mikor Drenule e világra lépett, mikor legyőzte ellenségünket. Kagan teste pedig borostyánba fagyott, szóval már nem tud beszélni veled.
*remélhetőleg ez mentőkörülmény Kagannak, és így Zia is megérti, hogy miért nem tud vele szót váltani. Míg beszél addig felhúzza bal ingujját, ahol ott derengenek Drenule borostyános rúnái, melyeken nem fogott a tőr sem, mikor az éjjel Lea végigvágta őket. Nem tisztázza azt, hogy milyen szerepe is volt abban, hogy az istenség testet öltött, de a rúnákon látszik, hogy az Drenule mágiájának nyoma.*
- Sereged tábort bontott még tegnap, a nagydarab őrmestered járt idefent az erőd kapujánál, magyarázatot követelt, gyilkossági kísérletről hadovált, aztán meg párbajozni akart. Kerítsünk neked tiszta ruhát?
*Talán éles a váltás, de hát befejezte Zia vizsgálgatását, így az akár fel is öltözhet.*
- Kagan rám bízta a Vashegy irányítását míg visszatér. Addig én vagyok a Vashegy ura, ha bármi függő ügyetek volt, akkor azt velem kell megbeszéld.
*A termet, amiben vannak egy nagy kerek asztal uralja, körülötte egyforma székekkel, illetve az egyik szék különbözik a többitől, ez volt Kagané, Lea pedig most ennek a karfájára ül le fél fenékkel. Karjait összefonja a mellkasa előtt.*
*Lea nem nagyon hagyta el a Vashegyet a háború kezdete óta, így őt elkerülték a sérülések, meg az olyan ocsmányságok, mint ami megtépte Laort, vagy mint amikről Zia most beszámol. Lea mondjuk nem harcos, szóval az ilyesmik valószínűleg úgy pöccintenék el, mint ahogy azt ő teszi meg például egy kenyérmorzsával. Gyógyítóként persze azért serényen foltozta a Vashegyre beeső sérülteket, meg Kagan távollétében irányította az itteni dolgokat. Ennek kapcsán látott faramuci dolgokat, és talán ezért nem lepődik meg különösebben sem a történeten, sem pedig a sérülésen. Azért persze megnézi a bénának tűnő kart, meg a zúzódásokat is.
Laor kérdései teljesen jogosak, és megerősítik Leában azt, hogy mielőbb szót kell váltania Worenth mesterrel, mert a mágia ellen nyilván csak mágiával léphetnek fel. Az Alvó Isten felébresztése is ilyesmi válasz volt a holtak seregére.*
- Kagan feláldozta magát, hogy az Alvó Isten, Drenule testet ölthessen. Kagan mellett voltam, mikor Drenule e világra lépett, mikor legyőzte ellenségünket. Kagan teste pedig borostyánba fagyott, szóval már nem tud beszélni veled.
*remélhetőleg ez mentőkörülmény Kagannak, és így Zia is megérti, hogy miért nem tud vele szót váltani. Míg beszél addig felhúzza bal ingujját, ahol ott derengenek Drenule borostyános rúnái, melyeken nem fogott a tőr sem, mikor az éjjel Lea végigvágta őket. Nem tisztázza azt, hogy milyen szerepe is volt abban, hogy az istenség testet öltött, de a rúnákon látszik, hogy az Drenule mágiájának nyoma.*
- Sereged tábort bontott még tegnap, a nagydarab őrmestered járt idefent az erőd kapujánál, magyarázatot követelt, gyilkossági kísérletről hadovált, aztán meg párbajozni akart. Kerítsünk neked tiszta ruhát?
*Talán éles a váltás, de hát befejezte Zia vizsgálgatását, így az akár fel is öltözhet.*
- Kagan rám bízta a Vashegy irányítását míg visszatér. Addig én vagyok a Vashegy ura, ha bármi függő ügyetek volt, akkor azt velem kell megbeszéld.
*A termet, amiben vannak egy nagy kerek asztal uralja, körülötte egyforma székekkel, illetve az egyik szék különbözik a többitől, ez volt Kagané, Lea pedig most ennek a karfájára ül le fél fenékkel. Karjait összefonja a mellkasa előtt.*
6772. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:48:02
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Ziáék//
*Van olyan is, hogy valakinek nem tépték ki tőből mindkét lábát, de nehezen mozog, például a fáradság vagy vérveszteség miatt. Persze sejtette, hogy így lesz, de ha nem kell támogatni a vörös hajút, akkor nem kell. Az erőd felé, mire beérnek a Hrallh-ba Zia előadja a nem mindennapi történetet, amit Laor növekvő érdeklődéssel hallgat. A gyíklények feltűnése sem szokványos dolog, de hogy élőholtak... Sa'argathot elbukott, úgy hitte, hogy ez a fenyegetés is a múlté. Úgy látszik tévedett. A városőr kérdéseit figyelmen kívül hagyja, úgy véli, hogy azok megválaszolása Lea kompetenciájába tartozik. Őt most egészen más dolgok aggasztják.*
- Hol történt mindez? Valahol a közelben? *nyugtalanító gondolat, hogy a Vashegy környékén már megint túlvilági förtelmek garázdálkodnak* Azt mondod, hogy mágiát használva tűntek elő a semmiből és ugyanígy váltak köddé?
*Ennek különösen nem örül. Ha csak botorkáló zombikról van szó, azokkal el lehet bánni acéllal is. De ha mágiát is használnak, az egészen más minőség. A válaszokat megvárja, aztán elindul, ahogy Lea utasította: vissza a házához a felszereléséért, így a vetkőztetést is meghagyja a göndör hajúnak. És kerít valami durva töményet, hogy Ziának egy pici öröme lehessen.*
//Moon és Nestar//
*Lea házához igyekezve tesz egy kitérőt és a kapu őrségének meghagyja, hogy különösen legyenek éberek, könnyen elképzelhető, hogy a nyugalom nem volt hosszú. Napnyugta után senkit, semmi indokkal be ne eresszenek, és idegeneket fegyveresen nappal se engedjenek Amon Ruadh-ba. Miután pedig a Szellemjáró kellékeit is összegyűjtötte, hamar belefut a vörös hajú hadnaggyal érkezett két vendégbe is.*
- A nevem Laor Vylnis *áll meg előttük egy főhajtással, mellőzve rangokat, beosztást* Gondolom a Vashegy urával van szólásotok. Gyertek velem, odavezetlek hozzá!
*Hacsak nem cáfolják meg vélekedését és nem csupán a környék nevezetességeit jöttek megtekinteni, akár indulhatnának is az erőd felé, de Laor nem mozdul, csak a mélységi felé fordul.*
- Úrnőm, a kardod! És a tőrt is kérem! *nyújtja kezét, és a hanghordozás egyértelművé teszi, hogy ebből nem fog engedni. Vagy megkapja azt a míves kidolgozású pengét, vagy a két látogató dolgavégezetlen távozik. Lehet ugyan, hogy a férfi is rejteget valami kisebb fegyvert a ruházata alatt, de nem fogja átkutatni. Ha így is lenne, onnan bajos hamar előrántani.
Miután rendezték mindezt, elindulhatnak az erőd felé. Ha valami kérdésük lenne vendégeiknek, azokra tudása szerint válaszol. Elvégre az a figyelmetlenebb szemlélőnek is feltűnhet, hogy az erőd tornya egy új műalkotással, egy szoborral gazdagodott.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 22:55:35
*Van olyan is, hogy valakinek nem tépték ki tőből mindkét lábát, de nehezen mozog, például a fáradság vagy vérveszteség miatt. Persze sejtette, hogy így lesz, de ha nem kell támogatni a vörös hajút, akkor nem kell. Az erőd felé, mire beérnek a Hrallh-ba Zia előadja a nem mindennapi történetet, amit Laor növekvő érdeklődéssel hallgat. A gyíklények feltűnése sem szokványos dolog, de hogy élőholtak... Sa'argathot elbukott, úgy hitte, hogy ez a fenyegetés is a múlté. Úgy látszik tévedett. A városőr kérdéseit figyelmen kívül hagyja, úgy véli, hogy azok megválaszolása Lea kompetenciájába tartozik. Őt most egészen más dolgok aggasztják.*
- Hol történt mindez? Valahol a közelben? *nyugtalanító gondolat, hogy a Vashegy környékén már megint túlvilági förtelmek garázdálkodnak* Azt mondod, hogy mágiát használva tűntek elő a semmiből és ugyanígy váltak köddé?
*Ennek különösen nem örül. Ha csak botorkáló zombikról van szó, azokkal el lehet bánni acéllal is. De ha mágiát is használnak, az egészen más minőség. A válaszokat megvárja, aztán elindul, ahogy Lea utasította: vissza a házához a felszereléséért, így a vetkőztetést is meghagyja a göndör hajúnak. És kerít valami durva töményet, hogy Ziának egy pici öröme lehessen.*
//Moon és Nestar//
*Lea házához igyekezve tesz egy kitérőt és a kapu őrségének meghagyja, hogy különösen legyenek éberek, könnyen elképzelhető, hogy a nyugalom nem volt hosszú. Napnyugta után senkit, semmi indokkal be ne eresszenek, és idegeneket fegyveresen nappal se engedjenek Amon Ruadh-ba. Miután pedig a Szellemjáró kellékeit is összegyűjtötte, hamar belefut a vörös hajú hadnaggyal érkezett két vendégbe is.*
- A nevem Laor Vylnis *áll meg előttük egy főhajtással, mellőzve rangokat, beosztást* Gondolom a Vashegy urával van szólásotok. Gyertek velem, odavezetlek hozzá!
*Hacsak nem cáfolják meg vélekedését és nem csupán a környék nevezetességeit jöttek megtekinteni, akár indulhatnának is az erőd felé, de Laor nem mozdul, csak a mélységi felé fordul.*
- Úrnőm, a kardod! És a tőrt is kérem! *nyújtja kezét, és a hanghordozás egyértelművé teszi, hogy ebből nem fog engedni. Vagy megkapja azt a míves kidolgozású pengét, vagy a két látogató dolgavégezetlen távozik. Lehet ugyan, hogy a férfi is rejteget valami kisebb fegyvert a ruházata alatt, de nem fogja átkutatni. Ha így is lenne, onnan bajos hamar előrántani.
Miután rendezték mindezt, elindulhatnak az erőd felé. Ha valami kérdésük lenne vendégeiknek, azokra tudása szerint válaszol. Elvégre az a figyelmetlenebb szemlélőnek is feltűnhet, hogy az erőd tornya egy új műalkotással, egy szoborral gazdagodott.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 22:55:35
6771. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:27:51
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:27:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Párbaj Köre//
// Mofeta és Zekd //
- Akkor messzire elkerüljük a kilátót, a börtönnel kapcsolatban pedig egyet értünk. *válaszol, arca és szavai pedig önfeledt derűt sugároznak. Majd amikor a tündér közelebb húzódik hozzá és felsorolja mindazt ami félelemmel tölti el, az elf valamivel komolyabb arckifejezést ölt magára és vidám hanglejtése egyszerre bátorítóbbá válik.*
- Reménykedjünk benne, hogy az elmúlt napok sötét dolgai nem dúlták fel teljesen a környező falvak életét. Mivel alig vagyunk túl egy veszteségektől terhes időszakon, így előfordulhat, hogy néhányan kevésbé lesznek együttműködőek velünk, adószedőkkel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem lesz szükség fegyverekre. *Syvyan be kell vallja magában, hogy az utolsó mondatot inkább csak a tündér megnyugtatása érdekében tette hozzá. Sajnos a környékre leereszkedő homály, amely ugyan legyőzetett, még mindig érezteti hatását és ezt most rablók és banditák testesítik meg. Ugyan nem nagy a sansz, hogy ők maguk belefussanak egy ilyen csőcselékbe, de adószedők révén rengeteg emberrel fognak beszélni ez pedig azt jelenti, hogy sokan fognak arról is tudni, hogy a tarsolyukban egész települések pénze rejtőzhet. Ez az információ bárkihez eljuthat így a veszély igenis reális, hogy egy-egy bandita vagy rablóbagázs a nyomukba ered. Syvyan megfogadja magának, hogy majd a lehető legjobban felkészíti erre Mofetát, viszont nem most jött el ennek az ideje. Még a pihenéssel kell foglalkozniuk, csak felesleges aggódást váltana ki a tündérből.*
- A sötéttől aztán egyáltalán nem kell aggódnod. *igyekszik folytatni a harcot a tündér által felsorolt félelmekkel szemben.* - Nem leszel egyedül egyszer sem, ezért állított melléd Achim. Egyébként is, én az éjszaka sötétjét a barátomnak tekintem, sokszor vált már javamra. Az én barátom pedig a te barátod. Nem mellesleg sötétben látszanak a csillagok is! *próbálja meg feloldani a Mofeta által a sötétséggel szemben táplált ellenérzéseket.*
- Őszintén szólva egy kicsit meglep, hogy félsz a magasságtól, hiszen szárnyaid is vannak, ennek ellenére megértem a félelmed. Ígérem neked, hogy egy alkalommal sem fogunk túlságosan magas helyen tábort ütni utunk során! -*biztosítja Syvyan a tündért harmadik fóbiájával kapcsolatban is. Folytatni azonban nincs lehetősége, hiszen egy furcsa, ember-bokor hibrid sétál eléjük. Az elfnek persze nem esik nehezére felismerni az izgága fiúcskát. Nem szól semmit csak félmosollyal és összeráncolt homlokkal végignézi, ahogyan Zekd megáll előttük majd visszasétál a gyakorlótérre. Syvyan nem tudja megállni, hogy fültől-fülig érő mosoly rajzolódjon arcára, Mofeta Zekd irányába elengedett megjegyzése azonban pillanatok alatt le is törli azt. Hirtelen rántja fejét a tündér felé, letérdel, hogy a szemük megegyező magasságban legyen, óvatosan de határozottan mindkét kezét a tündér vállaira helyezi és szembe fordítja magával majd közelebb hajol hozzá, hogy amit mond azt a fiúcska még véletlenül se hallja meg.*
- Biztos vagy benne, hogy magunkkal akarjuk vinni? *mondja a tündér számára is alig hallhatóan.* - Még csak egy kölyök és ráadásul a szertelenebbik fajta! Kétségtelen, hogy hasznunkra válhat de rengeteg kockázattal is jár.
*Hirtelen legalább tíz-tizenöt dolgot tudna felsorolni ami miatt rendkívül kockázatos Zekd magukkal vitele, de ezt nincs alkalma felsorolni. A fiúcska biztosan meghallotta a tündér incselkedő szavait és kérdését, innentől kezdve pedig hajthatatlan lesz.*
A hozzászólás írója (Syvyan D'Arch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 22:28:56
// Mofeta és Zekd //
- Akkor messzire elkerüljük a kilátót, a börtönnel kapcsolatban pedig egyet értünk. *válaszol, arca és szavai pedig önfeledt derűt sugároznak. Majd amikor a tündér közelebb húzódik hozzá és felsorolja mindazt ami félelemmel tölti el, az elf valamivel komolyabb arckifejezést ölt magára és vidám hanglejtése egyszerre bátorítóbbá válik.*
- Reménykedjünk benne, hogy az elmúlt napok sötét dolgai nem dúlták fel teljesen a környező falvak életét. Mivel alig vagyunk túl egy veszteségektől terhes időszakon, így előfordulhat, hogy néhányan kevésbé lesznek együttműködőek velünk, adószedőkkel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem lesz szükség fegyverekre. *Syvyan be kell vallja magában, hogy az utolsó mondatot inkább csak a tündér megnyugtatása érdekében tette hozzá. Sajnos a környékre leereszkedő homály, amely ugyan legyőzetett, még mindig érezteti hatását és ezt most rablók és banditák testesítik meg. Ugyan nem nagy a sansz, hogy ők maguk belefussanak egy ilyen csőcselékbe, de adószedők révén rengeteg emberrel fognak beszélni ez pedig azt jelenti, hogy sokan fognak arról is tudni, hogy a tarsolyukban egész települések pénze rejtőzhet. Ez az információ bárkihez eljuthat így a veszély igenis reális, hogy egy-egy bandita vagy rablóbagázs a nyomukba ered. Syvyan megfogadja magának, hogy majd a lehető legjobban felkészíti erre Mofetát, viszont nem most jött el ennek az ideje. Még a pihenéssel kell foglalkozniuk, csak felesleges aggódást váltana ki a tündérből.*
- A sötéttől aztán egyáltalán nem kell aggódnod. *igyekszik folytatni a harcot a tündér által felsorolt félelmekkel szemben.* - Nem leszel egyedül egyszer sem, ezért állított melléd Achim. Egyébként is, én az éjszaka sötétjét a barátomnak tekintem, sokszor vált már javamra. Az én barátom pedig a te barátod. Nem mellesleg sötétben látszanak a csillagok is! *próbálja meg feloldani a Mofeta által a sötétséggel szemben táplált ellenérzéseket.*
- Őszintén szólva egy kicsit meglep, hogy félsz a magasságtól, hiszen szárnyaid is vannak, ennek ellenére megértem a félelmed. Ígérem neked, hogy egy alkalommal sem fogunk túlságosan magas helyen tábort ütni utunk során! -*biztosítja Syvyan a tündért harmadik fóbiájával kapcsolatban is. Folytatni azonban nincs lehetősége, hiszen egy furcsa, ember-bokor hibrid sétál eléjük. Az elfnek persze nem esik nehezére felismerni az izgága fiúcskát. Nem szól semmit csak félmosollyal és összeráncolt homlokkal végignézi, ahogyan Zekd megáll előttük majd visszasétál a gyakorlótérre. Syvyan nem tudja megállni, hogy fültől-fülig érő mosoly rajzolódjon arcára, Mofeta Zekd irányába elengedett megjegyzése azonban pillanatok alatt le is törli azt. Hirtelen rántja fejét a tündér felé, letérdel, hogy a szemük megegyező magasságban legyen, óvatosan de határozottan mindkét kezét a tündér vállaira helyezi és szembe fordítja magával majd közelebb hajol hozzá, hogy amit mond azt a fiúcska még véletlenül se hallja meg.*
- Biztos vagy benne, hogy magunkkal akarjuk vinni? *mondja a tündér számára is alig hallhatóan.* - Még csak egy kölyök és ráadásul a szertelenebbik fajta! Kétségtelen, hogy hasznunkra válhat de rengeteg kockázattal is jár.
*Hirtelen legalább tíz-tizenöt dolgot tudna felsorolni ami miatt rendkívül kockázatos Zekd magukkal vitele, de ezt nincs alkalma felsorolni. A fiúcska biztosan meghallotta a tündér incselkedő szavait és kérdését, innentől kezdve pedig hajthatatlan lesz.*
A hozzászólás írója (Syvyan D'Arch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 22:28:56
6770. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:04:15
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//majd Ziáék//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hamar egyértelműsítik a helyzetet, melytől a kis vörös meggyötört arcán egy elégedett vigyor kell életre, mert igen jó az, ha Dana itt a szellemjáró hadúrnő, vagy hadjáró szellemúrnő. Mosolya azonban hamar vált át csalódó fintorba, hallva, hogy Kagannal nem beszélhet. Szavakkal még nem, pusztán homlok ráncolva firtatná okát. Bár rémlik, hogy a vezetést Kag átadta, de attól még igazán válthatna vele, régi, jó cimborájával pár szót.
Laor kedves felajánlására csak nagyot fújtat. Emeli meg ernyedt karját, majd ejti vissza, vázolva a problémát.*
-Járni tudok. Kösz. De vetkőzni segíthetnél. És szerezz valami kemény piát.
*Majd követi Leát, ügyesen, egyedül, hisz nem a lába sérült.*
-Élőholt gyíklények támadtak ránk, mágiát használva ugráltak a sötétségből sötétségbe. Oda veszett a Dwirinthalenek két embere.
*Sorolja szavait, még út közben, mintha felettesének tenne jelentést.*
-Majd megjelent a Sártenger ribanca. Nő létére jó nagy farka volt. Alkudozni akart, meg hűséget, imádókat, a szokásos fanatikus baromság. Végül lelépett.
*Nagyjából ennyi a kis történet.*
-Az egyik pikkelyes megvágta a vállam. De seb nincs, nem is volt. Egyszerűen csak lebénult.
*Pillant oda lecsupaszított karjára, hol valóban nincs nyoma kardvágásnak.*
-A feltüzelt bakkecskére hajazó ringyó szerint a fénytől rendbe jön, más nem hat rá. Bár felteszem az nem lesz épp fájdalom mentes folyamat.
*Gondolja ezt abból mennyire kellemetlen egy kicsit elzsibbadt végtag, ha újra indul benne a keringés. Hogy a démonnő ebben nem hazudott azt elég valószínűnek tartja, karja már finoman kezd zsibogni, de még nem érte el az ezer tüzes tűvel való szurkálás mértékét.*
-Ja és lehet pár zúzódás a hátamon, kivágta az egyik dög alólam a lovat, de az semmiség.
*Vonja meg ép vállát a dolog felett, nem kell arra se főzet, se kence, apróság, hétköznapi baleset.*
-Miért nem beszélhetek Kagannal? Hol a seregem? Mi történt itt?
*Emeli tekintetét most a nőre, már odabenn, készségesen tűrve, hogy akár Lea, akár Laor, vagy bárki más segítségével kihámozódjon a viharvert ruháiból.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hamar egyértelműsítik a helyzetet, melytől a kis vörös meggyötört arcán egy elégedett vigyor kell életre, mert igen jó az, ha Dana itt a szellemjáró hadúrnő, vagy hadjáró szellemúrnő. Mosolya azonban hamar vált át csalódó fintorba, hallva, hogy Kagannal nem beszélhet. Szavakkal még nem, pusztán homlok ráncolva firtatná okát. Bár rémlik, hogy a vezetést Kag átadta, de attól még igazán válthatna vele, régi, jó cimborájával pár szót.
Laor kedves felajánlására csak nagyot fújtat. Emeli meg ernyedt karját, majd ejti vissza, vázolva a problémát.*
-Járni tudok. Kösz. De vetkőzni segíthetnél. És szerezz valami kemény piát.
*Majd követi Leát, ügyesen, egyedül, hisz nem a lába sérült.*
-Élőholt gyíklények támadtak ránk, mágiát használva ugráltak a sötétségből sötétségbe. Oda veszett a Dwirinthalenek két embere.
*Sorolja szavait, még út közben, mintha felettesének tenne jelentést.*
-Majd megjelent a Sártenger ribanca. Nő létére jó nagy farka volt. Alkudozni akart, meg hűséget, imádókat, a szokásos fanatikus baromság. Végül lelépett.
*Nagyjából ennyi a kis történet.*
-Az egyik pikkelyes megvágta a vállam. De seb nincs, nem is volt. Egyszerűen csak lebénult.
*Pillant oda lecsupaszított karjára, hol valóban nincs nyoma kardvágásnak.*
-A feltüzelt bakkecskére hajazó ringyó szerint a fénytől rendbe jön, más nem hat rá. Bár felteszem az nem lesz épp fájdalom mentes folyamat.
*Gondolja ezt abból mennyire kellemetlen egy kicsit elzsibbadt végtag, ha újra indul benne a keringés. Hogy a démonnő ebben nem hazudott azt elég valószínűnek tartja, karja már finoman kezd zsibogni, de még nem érte el az ezer tüzes tűvel való szurkálás mértékét.*
-Ja és lehet pár zúzódás a hátamon, kivágta az egyik dög alólam a lovat, de az semmiség.
*Vonja meg ép vállát a dolog felett, nem kell arra se főzet, se kence, apróság, hétköznapi baleset.*
-Miért nem beszélhetek Kagannal? Hol a seregem? Mi történt itt?
*Emeli tekintetét most a nőre, már odabenn, készségesen tűrve, hogy akár Lea, akár Laor, vagy bárki más segítségével kihámozódjon a viharvert ruháiból.*
6769. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 21:34:20
Üzenet elküldve: 2016-11-25 21:34:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//majd Ziáék//
*Hogy a fél szemöldöke a Pofika megszólításra, vagy az ernyedten lógó karú vonaglásra vonódik fel az kifürkészhetetlen. Nem sértődik meg olyanokon, minthogy amaz nem jegyezte meg a nevét, lehet, hogy ő is elfelejtette volna Ziáét, ha nem üt be az a háborús tanácskozás.*
- LeanDana. Kagannal nem tudsz beszélni. A Szellemjáróval igen.
*Mivel Laor már egyértelműsítette, hogy Lea az a bizonyos Szellemjáró. Lea kezeit az ezüstrókaprém mellényke zsebeibe rejti és így szemléli a díszes kompániát. Zia előrébb, a többi lemaradva a batárnál. A többit továbbra sem ismeri, bár a gyűlésen látta őket, de a nevüket például nem tudja, de előbb utóbb csak kiderül. Most azonban Ziával foglalkozik, elsősorban annak állapota miatt.*
- Menjünk beljebb, ellátom a sérülésed, te pedig elmondod, hogy mi történt.
*ennyi a javaslata, pont olyan tényszerű és száraz közlés, mint az imént Zia
részéről. Felfogható ez a Vashegy urának (úrnőjének) egyfajta parancsának is, bár nem hangzik olyan parancsolón, mintha Kagan szájából hangzott volna. Mindenesetre Zia eléggé odavan ahhoz, hogy ne topogjanak itt, míg a rongyos gárda többi tagja is beéri őket.*
- Kövess a Hrallhba.
*Ha Ziának segítségre van szüksége, akkor Laor már felajánlotta neki. Betopoghatnak hát szépen, a Hrallba, ahol aztán egy kisebb teremben találnak helyet. Itt Lea aztán szemrevételezheti a sérüléseket, már ha Zia engedi ezt. Ha engedi, akkor Laort visszaküldi a házba a felszerelésért, és ezzel a lendülettel be tudja majd gyűjteni Zia bandájának többi tagját is, és elvezetheti őket ide.*
*Hogy a fél szemöldöke a Pofika megszólításra, vagy az ernyedten lógó karú vonaglásra vonódik fel az kifürkészhetetlen. Nem sértődik meg olyanokon, minthogy amaz nem jegyezte meg a nevét, lehet, hogy ő is elfelejtette volna Ziáét, ha nem üt be az a háborús tanácskozás.*
- LeanDana. Kagannal nem tudsz beszélni. A Szellemjáróval igen.
*Mivel Laor már egyértelműsítette, hogy Lea az a bizonyos Szellemjáró. Lea kezeit az ezüstrókaprém mellényke zsebeibe rejti és így szemléli a díszes kompániát. Zia előrébb, a többi lemaradva a batárnál. A többit továbbra sem ismeri, bár a gyűlésen látta őket, de a nevüket például nem tudja, de előbb utóbb csak kiderül. Most azonban Ziával foglalkozik, elsősorban annak állapota miatt.*
- Menjünk beljebb, ellátom a sérülésed, te pedig elmondod, hogy mi történt.
*ennyi a javaslata, pont olyan tényszerű és száraz közlés, mint az imént Zia
részéről. Felfogható ez a Vashegy urának (úrnőjének) egyfajta parancsának is, bár nem hangzik olyan parancsolón, mintha Kagan szájából hangzott volna. Mindenesetre Zia eléggé odavan ahhoz, hogy ne topogjanak itt, míg a rongyos gárda többi tagja is beéri őket.*
- Kövess a Hrallhba.
*Ha Ziának segítségre van szüksége, akkor Laor már felajánlotta neki. Betopoghatnak hát szépen, a Hrallba, ahol aztán egy kisebb teremben találnak helyet. Itt Lea aztán szemrevételezheti a sérüléseket, már ha Zia engedi ezt. Ha engedi, akkor Laort visszaküldi a házba a felszerelésért, és ezzel a lendülettel be tudja majd gyűjteni Zia bandájának többi tagját is, és elvezetheti őket ide.*
6768. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 18:58:43
Üzenet elküldve: 2016-11-25 18:58:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A Párbaj Köre//
//Zekd és Syvyan//
*Mofi nem szeretne arról túlságosan komoly beszélgetést folytatni, hogy ki mihez mennyire nem ért, hiszen úgy véli, hogy akkor az ő felsorolása túl hosszúra sikeredne, és elmenne vele az egész nap, így hát túl is lendül rajta gyorsan, és van is miért, hiszen Syvyan ismét észreveteti vele, hogy magázódik. Gyorsan a szája elé kapja a kezeit, és pironkodva kér elnézést.*
– Bocsánatot kérek, ez csak úgy magától jön. Mármint nem úgy magától, hogy Öntől... Tőled... szóval érted.
*Neveti el ő is a feleletet, miközben tanácstalanul széttárja a karjait, és inkább igyekszik egyszerű választ adni.*
– Én még a tündérek között is csak alig léptem ki a gyerekkorból, igazából olyan idős lehetek, mint Zekd.
*Jut eszébe első példaként a fiúcska, akit mindketten ismernek.*
– Csak tudod a tündéreket vagy mindenki gyereknek nézi, vagy a gyerekekről hiszik azt, hogy felnőttek, csak gyereknek néznek ki, szóval ez bonyolult. Ráadásul úgy szoktam meg, hogy mindenkivel tiszteletteljesen beszéljek, aki picit is idősebb, vagy idősebbnek néz ki, mint én, és akkor is, hogy ha zavarban vagyok. Majd igyekszem odafigyelni.
~Főleg azért, mert egyszer már megkértél arra, hogy tegezzelek, de hát mit csináljak, ha ez jön a számra?~
*Kiábrándítani nem igazán sikerül, hiszen a körbevezetést csak ürügyként használja a sétára, és mivel Syvyan ennek ellenére is elvállalja a túravezető szerepét, így nincs oka neheztelni. Boldogan hallgatja a beszédet, egy szót sem szól közbe, csak amikor kérdést intéz felé az elf.*
– Úgy látom még így is többet tudsz, mint én, Syvyan Úrfi. Megnézhetünk mindent, amíg nem engem tesznek be a börtönbe, addig nem zavar, de a kilátót azt nem szeretném, ha megengeded... se lemenni a börtönbe...
*Kicsit bizonytalanná válik mind a hangja, mind a léptei, és közelebb is húzódik a másikhoz, majd suttogva fejezi be a mondatot.*
– Félek a magasban... és a sötétben... és a fegyverektől is...
*Az utolsó ugyan nem merült még fel, de ha már a vallomások órája következik, és közös küldetésre mennek, akkor úgy érzi, hogy ezt is megoszthatja, sőt, meg kell osztania. Nem maradnak sokáig azonban kettesben, hiszen egy fura bokor lépdel eléjük, és nem kell sok botanikai tudás ahhoz, hogy Mofi megállapítsa a fajtáját. Egy kicsit értetlenül toporog, majd szeméhez emeli szabad kezét, és körbepislant, mintha nagyon keresne valakit, és fennhangon megszólal.*
– Képzeld Syvyan, ha tudnánk, hogy merre van Zekd, akkor őt is megkérhetnénk, hogy tartson velünk adót szedni. Szerinted hol lehet?
//Zekd és Syvyan//
*Mofi nem szeretne arról túlságosan komoly beszélgetést folytatni, hogy ki mihez mennyire nem ért, hiszen úgy véli, hogy akkor az ő felsorolása túl hosszúra sikeredne, és elmenne vele az egész nap, így hát túl is lendül rajta gyorsan, és van is miért, hiszen Syvyan ismét észreveteti vele, hogy magázódik. Gyorsan a szája elé kapja a kezeit, és pironkodva kér elnézést.*
– Bocsánatot kérek, ez csak úgy magától jön. Mármint nem úgy magától, hogy Öntől... Tőled... szóval érted.
*Neveti el ő is a feleletet, miközben tanácstalanul széttárja a karjait, és inkább igyekszik egyszerű választ adni.*
– Én még a tündérek között is csak alig léptem ki a gyerekkorból, igazából olyan idős lehetek, mint Zekd.
*Jut eszébe első példaként a fiúcska, akit mindketten ismernek.*
– Csak tudod a tündéreket vagy mindenki gyereknek nézi, vagy a gyerekekről hiszik azt, hogy felnőttek, csak gyereknek néznek ki, szóval ez bonyolult. Ráadásul úgy szoktam meg, hogy mindenkivel tiszteletteljesen beszéljek, aki picit is idősebb, vagy idősebbnek néz ki, mint én, és akkor is, hogy ha zavarban vagyok. Majd igyekszem odafigyelni.
~Főleg azért, mert egyszer már megkértél arra, hogy tegezzelek, de hát mit csináljak, ha ez jön a számra?~
*Kiábrándítani nem igazán sikerül, hiszen a körbevezetést csak ürügyként használja a sétára, és mivel Syvyan ennek ellenére is elvállalja a túravezető szerepét, így nincs oka neheztelni. Boldogan hallgatja a beszédet, egy szót sem szól közbe, csak amikor kérdést intéz felé az elf.*
– Úgy látom még így is többet tudsz, mint én, Syvyan Úrfi. Megnézhetünk mindent, amíg nem engem tesznek be a börtönbe, addig nem zavar, de a kilátót azt nem szeretném, ha megengeded... se lemenni a börtönbe...
*Kicsit bizonytalanná válik mind a hangja, mind a léptei, és közelebb is húzódik a másikhoz, majd suttogva fejezi be a mondatot.*
– Félek a magasban... és a sötétben... és a fegyverektől is...
*Az utolsó ugyan nem merült még fel, de ha már a vallomások órája következik, és közös küldetésre mennek, akkor úgy érzi, hogy ezt is megoszthatja, sőt, meg kell osztania. Nem maradnak sokáig azonban kettesben, hiszen egy fura bokor lépdel eléjük, és nem kell sok botanikai tudás ahhoz, hogy Mofi megállapítsa a fajtáját. Egy kicsit értetlenül toporog, majd szeméhez emeli szabad kezét, és körbepislant, mintha nagyon keresne valakit, és fennhangon megszólal.*
– Képzeld Syvyan, ha tudnánk, hogy merre van Zekd, akkor őt is megkérhetnénk, hogy tartson velünk adót szedni. Szerinted hol lehet?
6767. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 17:14:54
Üzenet elküldve: 2016-11-25 17:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Párbaj Köre//
//Mofeta és Syvyan//
*Zekd épp nagyban gyakorolja az álcázást, így amikor a két egymásba karolva sétafikáló párocskát megpillantja, teljes álcában, egy bokor ágaival kitüzdelve, lép Mofi és Syvyan elé. Arcán a gyanakvás jelei jelennek meg, fejét kicsit oldalt fordítva, kínosan hosszú másodpercekig bámulja a két idetévedő ismerőst, majd helyeslően bólintva megfordul és komótosan visszaballag a kör közepére, hogy ott folytassa álcájának csiszolását. A munkába teljesen belemerül szinte el is felejti, hogy nem csak ő van a helyszínen. Nagy nyugalmában egy dallamot kezd el fütyörészni ami a mai Boci, boci tarka c. zeneműnek a megfelelője lehet ebben a távoli univerzumban.*
A hozzászólás írója (Zekd Szindama) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 17:15:49
//Mofeta és Syvyan//
*Zekd épp nagyban gyakorolja az álcázást, így amikor a két egymásba karolva sétafikáló párocskát megpillantja, teljes álcában, egy bokor ágaival kitüzdelve, lép Mofi és Syvyan elé. Arcán a gyanakvás jelei jelennek meg, fejét kicsit oldalt fordítva, kínosan hosszú másodpercekig bámulja a két idetévedő ismerőst, majd helyeslően bólintva megfordul és komótosan visszaballag a kör közepére, hogy ott folytassa álcájának csiszolását. A munkába teljesen belemerül szinte el is felejti, hogy nem csak ő van a helyszínen. Nagy nyugalmában egy dallamot kezd el fütyörészni ami a mai Boci, boci tarka c. zeneműnek a megfelelője lehet ebben a távoli univerzumban.*
A hozzászólás írója (Zekd Szindama) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 17:15:49
6766. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-25 14:18:52
Üzenet elküldve: 2016-11-25 14:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Párbaj Köre//
//Mofeta és Zekd//
*Syvyan nevetve mutogat magára, mikor a tündér felvilágosítja arról, hogy tőle várta a meditációs gyakorlatokba történő bevezetést.*
- Nem, *nyújtja meg hosszan a szót* én nem értek az ehhez hasonló elme alapú relaxációs technikákhoz. Mindig úgy gondoltam, hogy egy kiadós alvás bármilyen hasonló problémára a legjobb megoldás.
*Jegyzi meg még mindig folyamatos kuncogás közepette, majd hirtelen feltűnik neki, hogy a tündér magázza. Kissé összehúzza szemöldökét.*
- Kérlek, ne magázódj. Talán az emberek vagy a tündérek mércéjével mérve idősnek számítok, azonban népem mértékével még bőven messze vagyok az érett felnőtt kortól. -*miközben beszél szája folyamatosan mosolygásra húzódik vissza és mondandóját ismét rövid nevetéssel zárja. Sokat azonban nincs ideje morfondírozni hiszen a tündér máris az elf karja felé nyúl és újabb ötlettel áll elő. Syvyan nem utasítja el a tündér kéznyújtását, viszont az arcán megjelenő apró grimasz ismét arról árulkodik, hogy ki kell ábrándítsa Mofetát. Immár séta közben, a Párbaj Köre felé indulva tekint le a mellette sétáló és kezét megragadó teremtésre.*
- Sajnos nem hiszem, hogy bármivel is többet tudnék eme helynek a történetéről mint te, hiszen szintén újoncnak számítok a Szövetségen belül. Mivel egészen addig, hogy jelentkeztem a klánba, egyáltalán nem jártam errefelé és innen érkező lélekkel sem találkoztam. A taggá válásom után a Kancellár első kérése az volt, hogy térképezzem fel a várost. Igaz ami igaz, akkor körbejártam az egész települést a legapróbb sikátorig, mivel alapvetően a megfigyelés, információszerzés és némi őrködés tette ki feladataim nagy részét így főleg csak a jó elhelyezkedésű, megbújásra és megfigyelésre kifejezetten alkalmas pontokat kerestem és nem jutott időm foglalkozni a hely történetével és érdekességeivel. *Magyarázkodása talán hosszúra nyúlik, de mindenképp tudatni szeretné a tündérrel, hogy nem azért nem mesél mert nem akar, hanem csak mert egyszerűen nagy valószínűséggel ő sem tud többet Mofetánál. Szakmájához azonban elengedhetetlen, hogy adott települések épületrendszerét, úthálózatát bármikor pontosan fel tudja idézni maga előtt, ehhez pedig rendkívül jó térlátás és térmemória szükséges. Ennélfogva biztos abban, hogy sikerül annyira megismertetnie Mofetával a környéket, hogy egyedül se tévedjen el.*
- Jelen pillanatban a Párbaj Köre felé tartunk. Talán kicsit aggasztónak tűnhet a neve. Mintha valami ősi párbaj-rituáléra utalna, nem? -*teszi fel a kérdést a tündérnek és valamennyire saját magának is. Annyira azonban tisztában van a helyzettel, hogy tudja jelen esetben nem erről van szó, így folytatja a saját kérdésére adott válasszal.*
- Valamikor régen biztos volt valamilyen hasonló szerepe, ma már azonban egyszerű gyakorlótérként funkcionál. *Magyaráz ide-oda döntögetve a fejét, szabad kezével maga mellett hevesen gesztikulálva. Rossz szokása, hogy mondandójának sokszor heves kézmozdulatokkal próbál nyomatékot adni, ezt pedig korábban többen is szemére vetették.*
- Ha gondolod megnézhetjük van -e valami mozgás a gyakorlótéren, onnan pedig könnyen eljuthatunk a Kúthoz és egy gödörhöz is ami legjobb tudásom szerint börtönként funkcionál, de ha túl nyomasztónak találod ezeket a helyeket akkor csak érintjük őket, azért, hogy megkönnyítsék a tájékozódásod a későbbiekben. Van ennek az erődnek néhány olyan pontja ahonnan rendkívüli kilátás nyílik a környékre. *fejezi be ismét mondandóját, majd a tündérre tekint és egy félmosoly kíséretében elengedett kacsintással jelzi, hogy bizony vannak olyan helyek az erődben ahonnan nem csak a fegyvercsattogás visszhangjait lehet hallani.*
A hozzászólás írója (Syvyan D'Arch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 14:23:24
//Mofeta és Zekd//
*Syvyan nevetve mutogat magára, mikor a tündér felvilágosítja arról, hogy tőle várta a meditációs gyakorlatokba történő bevezetést.*
- Nem, *nyújtja meg hosszan a szót* én nem értek az ehhez hasonló elme alapú relaxációs technikákhoz. Mindig úgy gondoltam, hogy egy kiadós alvás bármilyen hasonló problémára a legjobb megoldás.
*Jegyzi meg még mindig folyamatos kuncogás közepette, majd hirtelen feltűnik neki, hogy a tündér magázza. Kissé összehúzza szemöldökét.*
- Kérlek, ne magázódj. Talán az emberek vagy a tündérek mércéjével mérve idősnek számítok, azonban népem mértékével még bőven messze vagyok az érett felnőtt kortól. -*miközben beszél szája folyamatosan mosolygásra húzódik vissza és mondandóját ismét rövid nevetéssel zárja. Sokat azonban nincs ideje morfondírozni hiszen a tündér máris az elf karja felé nyúl és újabb ötlettel áll elő. Syvyan nem utasítja el a tündér kéznyújtását, viszont az arcán megjelenő apró grimasz ismét arról árulkodik, hogy ki kell ábrándítsa Mofetát. Immár séta közben, a Párbaj Köre felé indulva tekint le a mellette sétáló és kezét megragadó teremtésre.*
- Sajnos nem hiszem, hogy bármivel is többet tudnék eme helynek a történetéről mint te, hiszen szintén újoncnak számítok a Szövetségen belül. Mivel egészen addig, hogy jelentkeztem a klánba, egyáltalán nem jártam errefelé és innen érkező lélekkel sem találkoztam. A taggá válásom után a Kancellár első kérése az volt, hogy térképezzem fel a várost. Igaz ami igaz, akkor körbejártam az egész települést a legapróbb sikátorig, mivel alapvetően a megfigyelés, információszerzés és némi őrködés tette ki feladataim nagy részét így főleg csak a jó elhelyezkedésű, megbújásra és megfigyelésre kifejezetten alkalmas pontokat kerestem és nem jutott időm foglalkozni a hely történetével és érdekességeivel. *Magyarázkodása talán hosszúra nyúlik, de mindenképp tudatni szeretné a tündérrel, hogy nem azért nem mesél mert nem akar, hanem csak mert egyszerűen nagy valószínűséggel ő sem tud többet Mofetánál. Szakmájához azonban elengedhetetlen, hogy adott települések épületrendszerét, úthálózatát bármikor pontosan fel tudja idézni maga előtt, ehhez pedig rendkívül jó térlátás és térmemória szükséges. Ennélfogva biztos abban, hogy sikerül annyira megismertetnie Mofetával a környéket, hogy egyedül se tévedjen el.*
- Jelen pillanatban a Párbaj Köre felé tartunk. Talán kicsit aggasztónak tűnhet a neve. Mintha valami ősi párbaj-rituáléra utalna, nem? -*teszi fel a kérdést a tündérnek és valamennyire saját magának is. Annyira azonban tisztában van a helyzettel, hogy tudja jelen esetben nem erről van szó, így folytatja a saját kérdésére adott válasszal.*
- Valamikor régen biztos volt valamilyen hasonló szerepe, ma már azonban egyszerű gyakorlótérként funkcionál. *Magyaráz ide-oda döntögetve a fejét, szabad kezével maga mellett hevesen gesztikulálva. Rossz szokása, hogy mondandójának sokszor heves kézmozdulatokkal próbál nyomatékot adni, ezt pedig korábban többen is szemére vetették.*
- Ha gondolod megnézhetjük van -e valami mozgás a gyakorlótéren, onnan pedig könnyen eljuthatunk a Kúthoz és egy gödörhöz is ami legjobb tudásom szerint börtönként funkcionál, de ha túl nyomasztónak találod ezeket a helyeket akkor csak érintjük őket, azért, hogy megkönnyítsék a tájékozódásod a későbbiekben. Van ennek az erődnek néhány olyan pontja ahonnan rendkívüli kilátás nyílik a környékre. *fejezi be ismét mondandóját, majd a tündérre tekint és egy félmosoly kíséretében elengedett kacsintással jelzi, hogy bizony vannak olyan helyek az erődben ahonnan nem csak a fegyvercsattogás visszhangjait lehet hallani.*
A hozzászólás írója (Syvyan D'Arch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.25 14:23:24
6765. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-24 18:03:58
Üzenet elküldve: 2016-11-24 18:03:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A Párbaj Köre//
//Syvyan és Zekd//
– Hááát...
*Hagyja nyitva a tündér a kérdést, hiszen nem egyszer tapasztalta már, hogy olyasmit kértek tőle, amit nem éppen az ő képességeire terveztek. Persze nem itt, itt eddig minden feladatot sikeresen megoldott. Mind a kettőt, amit rábíztak. A dicséretet ettől függetlenül örömmel veszi, ám a zavarát csak folyamatosan fokozza, így nagyon jól jön, hogy az elf a végére elneveti magát, ami oldja a feszültséget, hiszen a tündérke vele nevet.*
– Az biztosan nem lesz probléma, Syvyan Úrfi! Főleg amíg mindig lesz körülöttem valaki, aki ügyesebb nálam, és akkor mindig lehet valaki, akire felnézhetek.
*Pillant fel beszélgetőtársára, kihangsúlyozva a valakit, egyértelműen jelezve, hogy jelenleg ő az, aki ezt a szerepet betölti. Amilyen bátran viselkedett a viharban az úton, legalább kapitányi szerepet ítélne neki. Ezért is örül annak különösen, hogy egy ilyen bátor fiú lesz a védelmezője. Nem ezzel zárja azonban a szavait, nehogy még az elf bízza el magát véletlenül.*
– Meg amúgy is, az önteltség csúnya dolog.
*Teszi még hozzá, majd minden figyelmét Syvyanra szegezi, várva a választ, ami viszont nem az, amit ő elképzelt. Kicsit csalódottan, de nem letörten veszi tudomásul, hogy ez sem jött össze, majd védekezően és tiltakozóan felemeli a kezeit, és megrázza a fejét.*
– Nem, nem, akkor mindent vissza! Pont azért hívtam meg Önt, mert gondoltam, hogy az Úrfi ért hozzá, és megtaníthat engem is. Ha viszont Ön sem ért hozzá, akkor akár sétálhatnánk is egyet. Körbevezethetne annak örömére, hogy most már én is teljes jogú tagja lettem a klánnak. Nem szeretnék eltévedni, az nagyon kínos lenne.
*Miközben beszél, újra a csacsi ellátásával kezd foglalatoskodni, bár komoly lépéseket nem kell tennie, hiszen az állat le van csutakolva, meg van etetve, a falnak támasztott hatalmas villát pedig a kis tündér akkor sem bírná el, ha az élete múlna rajta, így inkább nem is teszi magát nevetségessé vele. Az viszont szándékában áll, hogy újra megnevettesse a fiút, aki ilyen kedves vele, úgyhogy a szaván kívánja fogni.*
– Például megmutathatná, hogy mi van arra. Én vezetem valamerre, Ön pedig mesél. Megfelel így?
*Teszi fel a kérdést, majd az elf mellé szökken, és úgy tartja a karját, ahogyan a nemes hölgyektől látta, amikor felajánlják a férfinak, hogy beléjük karoljon. Persze tudja nagyon jól, hogy ez a kettejük közötti magasságkülönbség miatt lehetetlen, így amint ez Syvyanban is tudatosul, inkább a kezét nyújtja neki, akár egy kisgyermek, ha pedig az elf engedi, akkor elindulnak közösen a Párbaj Körének irányába.*
//Syvyan és Zekd//
– Hááát...
*Hagyja nyitva a tündér a kérdést, hiszen nem egyszer tapasztalta már, hogy olyasmit kértek tőle, amit nem éppen az ő képességeire terveztek. Persze nem itt, itt eddig minden feladatot sikeresen megoldott. Mind a kettőt, amit rábíztak. A dicséretet ettől függetlenül örömmel veszi, ám a zavarát csak folyamatosan fokozza, így nagyon jól jön, hogy az elf a végére elneveti magát, ami oldja a feszültséget, hiszen a tündérke vele nevet.*
– Az biztosan nem lesz probléma, Syvyan Úrfi! Főleg amíg mindig lesz körülöttem valaki, aki ügyesebb nálam, és akkor mindig lehet valaki, akire felnézhetek.
*Pillant fel beszélgetőtársára, kihangsúlyozva a valakit, egyértelműen jelezve, hogy jelenleg ő az, aki ezt a szerepet betölti. Amilyen bátran viselkedett a viharban az úton, legalább kapitányi szerepet ítélne neki. Ezért is örül annak különösen, hogy egy ilyen bátor fiú lesz a védelmezője. Nem ezzel zárja azonban a szavait, nehogy még az elf bízza el magát véletlenül.*
– Meg amúgy is, az önteltség csúnya dolog.
*Teszi még hozzá, majd minden figyelmét Syvyanra szegezi, várva a választ, ami viszont nem az, amit ő elképzelt. Kicsit csalódottan, de nem letörten veszi tudomásul, hogy ez sem jött össze, majd védekezően és tiltakozóan felemeli a kezeit, és megrázza a fejét.*
– Nem, nem, akkor mindent vissza! Pont azért hívtam meg Önt, mert gondoltam, hogy az Úrfi ért hozzá, és megtaníthat engem is. Ha viszont Ön sem ért hozzá, akkor akár sétálhatnánk is egyet. Körbevezethetne annak örömére, hogy most már én is teljes jogú tagja lettem a klánnak. Nem szeretnék eltévedni, az nagyon kínos lenne.
*Miközben beszél, újra a csacsi ellátásával kezd foglalatoskodni, bár komoly lépéseket nem kell tennie, hiszen az állat le van csutakolva, meg van etetve, a falnak támasztott hatalmas villát pedig a kis tündér akkor sem bírná el, ha az élete múlna rajta, így inkább nem is teszi magát nevetségessé vele. Az viszont szándékában áll, hogy újra megnevettesse a fiút, aki ilyen kedves vele, úgyhogy a szaván kívánja fogni.*
– Például megmutathatná, hogy mi van arra. Én vezetem valamerre, Ön pedig mesél. Megfelel így?
*Teszi fel a kérdést, majd az elf mellé szökken, és úgy tartja a karját, ahogyan a nemes hölgyektől látta, amikor felajánlják a férfinak, hogy beléjük karoljon. Persze tudja nagyon jól, hogy ez a kettejük közötti magasságkülönbség miatt lehetetlen, így amint ez Syvyanban is tudatosul, inkább a kezét nyújtja neki, akár egy kisgyermek, ha pedig az elf engedi, akkor elindulnak közösen a Párbaj Körének irányába.*
6764. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-23 09:25:37
Üzenet elküldve: 2016-11-23 09:25:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Soniord//
*A röhögcsélés lassan csillapul, de a vidám hangulat megmarad.*
- Az én történetem azért vidámabb egy kicsit. *szólal meg a sorban a harmadik.*
- A nevemet hagyjuk, maradjunk annyiban, hogy a nagyfateréknek körülbelül öt fiúnév fért bele a fejébe, abból kell válogatni. Nálunk mindenki Kulgar, Selenor, Aidan, Cidmarc, meg ilyenek. Csak Noumar tudott újítani, hehe... *biccent fejével a csendes hadvezér irányába, mire az felmordul.*
- Mert én árvaként éltem le a kölyökkorom, és vagy tizennégy voltam, mire megtudtam, ki is vagyok. *hát ez árnyalja a képet, nem vitás. A pap-féle arcára szomorú bűntudat ül ki, és megveregeti a mogorva férfi vállát.*
- Folytatnám, oké? *pillant körbe a Harmadik.*
- Na. Én igazából nem a halálommal akarlak elkápráztatni, mert koránt sem annyira érdekes, mint a többieké. Inkább azt világítanám meg... hogy miért is vagyunk itt. Vagyis hogy hol vagyunk tulajdonképpen. Kinél. Szóval érted... *vigyorodik el, majd megpiszkálja a tüzet, és hosszú csibukpipára gyújt.*
- Jól van már, kezdjed! *mordul a Legvénebb a sor végén.*
- Nem érek rá... ja de. Hehe. Meg már halottam is párszor. *a többiek lepisszegik, mire védekezően kapja fel a kezét.*
- Bocsánat, szent őseim! Bocsánat... phö! *a pipa megtömődik, még ha nem is magától, a történet pedig kezdetét veszi.*
- A Vörös-hegy pusztulása hatalmas lyukat ütött a hatalmi struktúrába. A királypárti klánok, akik apámat támogatták, borzalmas veszteségeket szenvedtek; az árulók népe pedig elpusztult. Legalábbis... évtizedekig hittük ezt. Nemcsak apám halt meg, hanem a nagybátyja, harcosaink java, a szövetségeseink színe virága, az apámat a fővárosban védő király gárdának jó része... *kezdődik a mese.*
- A maradék csapatok a fővárosba húzódtak, feladták a vidéket és a nagyapámat tradicionálisan támogató Kikötőben próbálták állásaikat kiépíteni. A hiénák és sakálok azonnal feltűntek, de anyám és a megmaradt falkások állták a rohamokat. Az idő akkoriban másként, máshogy telt és megvoltak a... trükkjeink arra, hogy egy kölyökből hetek alatt felnőtt férfi legyen. Így bizonyos idővel apám halála után átvettem a klán vezetését, de tisztában voltam vele, hogy ellenségeink most csak kóstolgatnak minket, a gyengéinket keresik. Ha arra jutnak, hogy gyengék vagyunk, azonnal nekünk esnek. *a mesélő szeme Kaganra villan.*
- Ugyanez folyik most odakint, a te néped ellen. Nézik, méregetik, figyelik minden rezdülését, hogy vajon megtört e gerincük, gyengék lettek-e? Szövetségek kötődnek, borulnak meg, szomszédok válnak árulóvá... nincs új a nap alatt. *füstfelhő bodorodik a sötét égbolt felé.*
- Ez volt nálunk is. Ezúttal azonban jóval több Pusztítónk maradt életben, mint a nagyapám halálakor, és a sesquad-kommandókkal karöltve cipóra ütötték a próbálkozók száját. *széles vigyor, emlékkel teli.*
- De valamit fel kellett mutatnunk, ezért... huszonkét emberrel megszálltam a szomszéd törpevárost! Beza! *dől hátra elégedetten, mire a körben ülök azonnal elégedetlenségbe csapnak.*
- Na ne már. Kagan a vérünk, hagyd a hülye dumádat! *summázzák a felháborodás tárgyát.*
- Jó-jó, renden van! A szomszéd törpevárost, vagyis annak Felsővárosát tolvajok tartották izgalomban. Egyszerűen nem tudtak velük mit kezdeni, hullámokban lepték el a gazdagabb környékeket. Az Alsóváros törpeurait nem érdekelte a dolog, és egy egyezmény miatt erővel amúgy sem avatkozhattak be a felsőváros dolgaiba, ehelyett... hogy ne borítsák fel városuk belső egyensúlyát... felkértek minket. Néhány embert hátrahagytam, és két teljes kommandót dobtam át, hehe. Napok alatt letaroltuk a tolvajokat, majd kicsit megtelepedtünk, hogy mutassuk erőnket. Hát... jól bejött. Az elrettentés, fiacskám... az elrettentés mindig nagyon jól ment a mi fajtánknak. Talán mert olyan dolgokat is fel mertünk tenni tétnek, ami másoknak elképzelhetetlen... *felparázslik a dohány a pipában.*
- De nem azt akartam elmesélni neked, hogy vágtunk pofán pár tolvajt, hogy a hazai hiénáknak mutassuk: korai még temetni minket. Hanem... találtam ott valamit, egy töredéket, bizony ősi mágusokról, nagy hatalmú, félisteni entitásokról. Az egyik ilyen álmában vagy épp...
*A röhögcsélés lassan csillapul, de a vidám hangulat megmarad.*
- Az én történetem azért vidámabb egy kicsit. *szólal meg a sorban a harmadik.*
- A nevemet hagyjuk, maradjunk annyiban, hogy a nagyfateréknek körülbelül öt fiúnév fért bele a fejébe, abból kell válogatni. Nálunk mindenki Kulgar, Selenor, Aidan, Cidmarc, meg ilyenek. Csak Noumar tudott újítani, hehe... *biccent fejével a csendes hadvezér irányába, mire az felmordul.*
- Mert én árvaként éltem le a kölyökkorom, és vagy tizennégy voltam, mire megtudtam, ki is vagyok. *hát ez árnyalja a képet, nem vitás. A pap-féle arcára szomorú bűntudat ül ki, és megveregeti a mogorva férfi vállát.*
- Folytatnám, oké? *pillant körbe a Harmadik.*
- Na. Én igazából nem a halálommal akarlak elkápráztatni, mert koránt sem annyira érdekes, mint a többieké. Inkább azt világítanám meg... hogy miért is vagyunk itt. Vagyis hogy hol vagyunk tulajdonképpen. Kinél. Szóval érted... *vigyorodik el, majd megpiszkálja a tüzet, és hosszú csibukpipára gyújt.*
- Jól van már, kezdjed! *mordul a Legvénebb a sor végén.*
- Nem érek rá... ja de. Hehe. Meg már halottam is párszor. *a többiek lepisszegik, mire védekezően kapja fel a kezét.*
- Bocsánat, szent őseim! Bocsánat... phö! *a pipa megtömődik, még ha nem is magától, a történet pedig kezdetét veszi.*
- A Vörös-hegy pusztulása hatalmas lyukat ütött a hatalmi struktúrába. A királypárti klánok, akik apámat támogatták, borzalmas veszteségeket szenvedtek; az árulók népe pedig elpusztult. Legalábbis... évtizedekig hittük ezt. Nemcsak apám halt meg, hanem a nagybátyja, harcosaink java, a szövetségeseink színe virága, az apámat a fővárosban védő király gárdának jó része... *kezdődik a mese.*
- A maradék csapatok a fővárosba húzódtak, feladták a vidéket és a nagyapámat tradicionálisan támogató Kikötőben próbálták állásaikat kiépíteni. A hiénák és sakálok azonnal feltűntek, de anyám és a megmaradt falkások állták a rohamokat. Az idő akkoriban másként, máshogy telt és megvoltak a... trükkjeink arra, hogy egy kölyökből hetek alatt felnőtt férfi legyen. Így bizonyos idővel apám halála után átvettem a klán vezetését, de tisztában voltam vele, hogy ellenségeink most csak kóstolgatnak minket, a gyengéinket keresik. Ha arra jutnak, hogy gyengék vagyunk, azonnal nekünk esnek. *a mesélő szeme Kaganra villan.*
- Ugyanez folyik most odakint, a te néped ellen. Nézik, méregetik, figyelik minden rezdülését, hogy vajon megtört e gerincük, gyengék lettek-e? Szövetségek kötődnek, borulnak meg, szomszédok válnak árulóvá... nincs új a nap alatt. *füstfelhő bodorodik a sötét égbolt felé.*
- Ez volt nálunk is. Ezúttal azonban jóval több Pusztítónk maradt életben, mint a nagyapám halálakor, és a sesquad-kommandókkal karöltve cipóra ütötték a próbálkozók száját. *széles vigyor, emlékkel teli.*
- De valamit fel kellett mutatnunk, ezért... huszonkét emberrel megszálltam a szomszéd törpevárost! Beza! *dől hátra elégedetten, mire a körben ülök azonnal elégedetlenségbe csapnak.*
- Na ne már. Kagan a vérünk, hagyd a hülye dumádat! *summázzák a felháborodás tárgyát.*
- Jó-jó, renden van! A szomszéd törpevárost, vagyis annak Felsővárosát tolvajok tartották izgalomban. Egyszerűen nem tudtak velük mit kezdeni, hullámokban lepték el a gazdagabb környékeket. Az Alsóváros törpeurait nem érdekelte a dolog, és egy egyezmény miatt erővel amúgy sem avatkozhattak be a felsőváros dolgaiba, ehelyett... hogy ne borítsák fel városuk belső egyensúlyát... felkértek minket. Néhány embert hátrahagytam, és két teljes kommandót dobtam át, hehe. Napok alatt letaroltuk a tolvajokat, majd kicsit megtelepedtünk, hogy mutassuk erőnket. Hát... jól bejött. Az elrettentés, fiacskám... az elrettentés mindig nagyon jól ment a mi fajtánknak. Talán mert olyan dolgokat is fel mertünk tenni tétnek, ami másoknak elképzelhetetlen... *felparázslik a dohány a pipában.*
- De nem azt akartam elmesélni neked, hogy vágtunk pofán pár tolvajt, hogy a hazai hiénáknak mutassuk: korai még temetni minket. Hanem... találtam ott valamit, egy töredéket, bizony ősi mágusokról, nagy hatalmú, félisteni entitásokról. Az egyik ilyen álmában vagy épp...
6763. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-18 23:14:41
Üzenet elküldve: 2016-11-18 23:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Immáron a klán tagjaként baktat fel. A kölyök unatkozik. Feladatot nem kapott és „anyu” meg „apu” levakarták magukról, szóval egyedül kullog.*
-Talán edzhetnék. *gondolkozik hangosan. Nem is rossz ötlet! Bármikor szükség lehet rá. Majd holnap felkeresi a „szüleit”, hogy adjanak neki valami munkát. Addig legalább felkészül és amikor megszólal a vészcsengő akkor ő már talpon lesz és rohan belevetni magát a küldetésbe. Mindig is szerette a feladatok izgalmát. Főleg akkor ha azokat többféle módon is meg lehetett oldani.*
-Talán edzhetnék. *gondolkozik hangosan. Nem is rossz ötlet! Bármikor szükség lehet rá. Majd holnap felkeresi a „szüleit”, hogy adjanak neki valami munkát. Addig legalább felkészül és amikor megszólal a vészcsengő akkor ő már talpon lesz és rohan belevetni magát a küldetésbe. Mindig is szerette a feladatok izgalmát. Főleg akkor ha azokat többféle módon is meg lehetett oldani.*
6762. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-18 17:40:05
Üzenet elküldve: 2016-11-18 17:40:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//kovácsműhely//
*Jó pár nap eltelt azóta, hogy Trodd leadta a rendelését a törpe úrnál. Múltkor mikor kereste akkor még nem tudták kisegíteni, de reméli, hogy azóta már változott a helyzet. A törzs tagjaként ideengedik azzal nincs gond. A műhelyt is megtalálja azzal sincs gond. Viszont a mester nincs itt. Na, ez már gond. Szerencsére az egyik segéd itt van és miután Trodd elmondja, hogy ő kicsoda és miért van itt megkapja a rendelt fokosát. Mint illik megdicsérte a munkát és kifizette. Ezek után már egy fokossal az oldalán járhatja az útját. Így már tényleg meg is védheti a jószágokat, ha úgy alakulna.*
*Jó pár nap eltelt azóta, hogy Trodd leadta a rendelését a törpe úrnál. Múltkor mikor kereste akkor még nem tudták kisegíteni, de reméli, hogy azóta már változott a helyzet. A törzs tagjaként ideengedik azzal nincs gond. A műhelyt is megtalálja azzal sincs gond. Viszont a mester nincs itt. Na, ez már gond. Szerencsére az egyik segéd itt van és miután Trodd elmondja, hogy ő kicsoda és miért van itt megkapja a rendelt fokosát. Mint illik megdicsérte a munkát és kifizette. Ezek után már egy fokossal az oldalán járhatja az útját. Így már tényleg meg is védheti a jószágokat, ha úgy alakulna.*
6761. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-11 13:06:39
Üzenet elküldve: 2016-11-11 13:06:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Soniord//
*Időnként, mikor lehunyja a szemét, látja maga előtt Amon Ruadhot a varázsszemen át. Ennyi, és nem több, ami eljut hozzá a külső világból. Emberek nyüzsgése, egy varázsos villámlás dél felől, a szeme sarkából, az est leszállta. De a mágia nem jött létre, kifelé nem működik.*
~ De miért? ~ *próbálja végiggondolni úgy, ahogy Isuriitól tanulta, aztán arra jut, hogy valószínűleg semmi olyan varázslat nem működik, amihez a test közreműködése kell. Olyat meg talán nem is ismer, amihez elég az elme ereje.*
~ Mindegy. ~ *amúgy is egyre kevésbé érdekli a külső világ, bár arra a villámlásra megrezdül.*
~ Ebadták. ~ *valaki biztosan nem bír magával.*
*Figyelme visszafordul a Hatok felé, majd lassan ingatni kezdi a fejét.*
- Nem tudom. Sok ez így egyszerre... *nehéz dolog ez, mert Kagan jobbára hitetlenként élt, és csak a törzs kedvéért adta elő a műsort. Mondjuk tény, hogy az Alvó Istent mindig is külön kezelték azok, kik tudtak róla, de a megrázkódtatás nem kevésbé erős ettől.*
- Gyanítom, itt nem alszotok. Enni sem kell... mi ez a hely amúgy? *a tűznél ülők összenéznek, majd egyöntetűen mind a papfélére. Az a tűzbe sercint némi pálinkát, majd kelletlenül beszélni kezd.*
- Egyfajta álom, egyfajta... képzelt világ. Létezik is, meg nem is, bár mostanában inkább utóbbi felé hajlik, ha engem kérdezel. Az van, amit magaddal hozol, de szerencsére az itt lévők egymásra is hatással vannak, ezért jobbára... béke van. De nem mindig. Korántsem mindig. *ettől a vezér nem lett sokkal okosabb, de rendkívül bölcsen bólogat a dologhoz.*
- Na meséld el, fiam, hogy sikerült agyonveretned magad. *nevet fel az Első, miközben hátba veregeti a savanyú képű volt uralkodót.*
- Ő és a Vasbordájú, csak ők azok, akiket nem valami isteni, alsóbb vagy felsőbb beavatkozás ölt meg... *summázza végül, és átadja a teret az ifjúnak.*
- Áh, nem olyan nagy dolog. Miután a fater olyan ügyesen elpatkolt... *vigyorog és hajol el egy tockos elől.*
- A város nagy nehezen túlélte az ostromot. A klánok annyira legyengültek, hogy jó darabig nem próbálták kiirtani egymást. No, akkor én már érkezőben voltam, mármint a hatalomba, mert hát bevezettek egyfajta rendszert, valamiféle szenátust, amiről azt hitték, majd stabil lesz, és megakadályozza a régi Nagy Házakat, hogy hatalomra jussanak. Hát... nem jött be. *újabb mosoly, kacsintás.*
- Néhány hónap alatt a szenátus első embere, majd egy jól időzített és hangszerelt lázadás "leverése" apropójából a királyság vezetője lettem. Ezt csak a tiszteletlen kölykeim kedvéért mondom. *sunyít rá a többiekre, akik persze heherészni kezdenek.*
- Volt egy banda, valami fekete messiások, vagy mi volt a nevük... sötét, igen, ez az, Sötét Megőrzők, és közöttük is a legsötétebb egy Dzseki nevű fazon volt. No, ennek nem tetszett a rendszer, ezért addig-addig furmánykodott, amíg kénytelenek voltunk jól képen csapni. Nem mellesleg... *dől hátra rendkívül elégedetten, amíg rá nem jön, hogy a fatörzsnek nincs háttámlája.*
- Annyi aranyat zsákmányoltunk, amiből még a dédunokám is elélt. Ez alatt a balhé alatt azonban az egyik drága szövetségesem elfogta a másik drága szövetségesem egy emberét. Ami ez után jött, az már történelem! *sóhajt bele az éjszakába, majd rövid hatásszünet következik.*
- Ja, de te nem ismered. *kap a fejéhez.*
- Na szóval, lehurcolták az erődünk mélyére a fickót... akkoriban egy erődben voltak a királypárti klánok, mi is, meg ők is, csak külön szárnyban. Én hülye meg lementem, hogy kikérjem a fickót, mert milyen dolog ez. Azzal a lendülettel ott is fogtak, mert... *néz szúrósan a többiekre.*
- Igenis volt isteni belepofázás: valami "felsőbb hang" megsúgta a vezérüknek, hogy nyugodtan csinálhatják, nem lesz következménye. *széles vigyor.*
- Persze lett: engem szökés közben agyonvertek egy doronggal, erre a csapataim nekiestek az ő embereiknek és... *összecsattanó kéz.*
- Véletlenül felrobbant alattuk a hegy. Az egész. Cöh! Még hogy nincs isteni beavatkozás. Beste kölkei... *megtörölgeti a szemét.*
- Pedig nagyon csinos kis feleségem volt. Még alig néhányszor pocsíkolhattam meg, szóval értitek. Ott vagyok húsz évesen, és még a pömpölőmet sem töröltem bele a függönybe... *halk röhögcsélés tör ki a tűznél.*
- Héj, kussoljatok, senki ne... *de elkésik, mert a mellette ülő férfi hátba veregeti.*
- Tudjuk, apuka, a bíborszín pallosod. *erre már végképp kitör a röhögés, még Kagan is vigyorog, főleg Aidan fején, ami a felháborodástól szintén bíborszín.*
- Büdös disznók! Így mesélek el nektek bármit is!
*Időnként, mikor lehunyja a szemét, látja maga előtt Amon Ruadhot a varázsszemen át. Ennyi, és nem több, ami eljut hozzá a külső világból. Emberek nyüzsgése, egy varázsos villámlás dél felől, a szeme sarkából, az est leszállta. De a mágia nem jött létre, kifelé nem működik.*
~ De miért? ~ *próbálja végiggondolni úgy, ahogy Isuriitól tanulta, aztán arra jut, hogy valószínűleg semmi olyan varázslat nem működik, amihez a test közreműködése kell. Olyat meg talán nem is ismer, amihez elég az elme ereje.*
~ Mindegy. ~ *amúgy is egyre kevésbé érdekli a külső világ, bár arra a villámlásra megrezdül.*
~ Ebadták. ~ *valaki biztosan nem bír magával.*
*Figyelme visszafordul a Hatok felé, majd lassan ingatni kezdi a fejét.*
- Nem tudom. Sok ez így egyszerre... *nehéz dolog ez, mert Kagan jobbára hitetlenként élt, és csak a törzs kedvéért adta elő a műsort. Mondjuk tény, hogy az Alvó Istent mindig is külön kezelték azok, kik tudtak róla, de a megrázkódtatás nem kevésbé erős ettől.*
- Gyanítom, itt nem alszotok. Enni sem kell... mi ez a hely amúgy? *a tűznél ülők összenéznek, majd egyöntetűen mind a papfélére. Az a tűzbe sercint némi pálinkát, majd kelletlenül beszélni kezd.*
- Egyfajta álom, egyfajta... képzelt világ. Létezik is, meg nem is, bár mostanában inkább utóbbi felé hajlik, ha engem kérdezel. Az van, amit magaddal hozol, de szerencsére az itt lévők egymásra is hatással vannak, ezért jobbára... béke van. De nem mindig. Korántsem mindig. *ettől a vezér nem lett sokkal okosabb, de rendkívül bölcsen bólogat a dologhoz.*
- Na meséld el, fiam, hogy sikerült agyonveretned magad. *nevet fel az Első, miközben hátba veregeti a savanyú képű volt uralkodót.*
- Ő és a Vasbordájú, csak ők azok, akiket nem valami isteni, alsóbb vagy felsőbb beavatkozás ölt meg... *summázza végül, és átadja a teret az ifjúnak.*
- Áh, nem olyan nagy dolog. Miután a fater olyan ügyesen elpatkolt... *vigyorog és hajol el egy tockos elől.*
- A város nagy nehezen túlélte az ostromot. A klánok annyira legyengültek, hogy jó darabig nem próbálták kiirtani egymást. No, akkor én már érkezőben voltam, mármint a hatalomba, mert hát bevezettek egyfajta rendszert, valamiféle szenátust, amiről azt hitték, majd stabil lesz, és megakadályozza a régi Nagy Házakat, hogy hatalomra jussanak. Hát... nem jött be. *újabb mosoly, kacsintás.*
- Néhány hónap alatt a szenátus első embere, majd egy jól időzített és hangszerelt lázadás "leverése" apropójából a királyság vezetője lettem. Ezt csak a tiszteletlen kölykeim kedvéért mondom. *sunyít rá a többiekre, akik persze heherészni kezdenek.*
- Volt egy banda, valami fekete messiások, vagy mi volt a nevük... sötét, igen, ez az, Sötét Megőrzők, és közöttük is a legsötétebb egy Dzseki nevű fazon volt. No, ennek nem tetszett a rendszer, ezért addig-addig furmánykodott, amíg kénytelenek voltunk jól képen csapni. Nem mellesleg... *dől hátra rendkívül elégedetten, amíg rá nem jön, hogy a fatörzsnek nincs háttámlája.*
- Annyi aranyat zsákmányoltunk, amiből még a dédunokám is elélt. Ez alatt a balhé alatt azonban az egyik drága szövetségesem elfogta a másik drága szövetségesem egy emberét. Ami ez után jött, az már történelem! *sóhajt bele az éjszakába, majd rövid hatásszünet következik.*
- Ja, de te nem ismered. *kap a fejéhez.*
- Na szóval, lehurcolták az erődünk mélyére a fickót... akkoriban egy erődben voltak a királypárti klánok, mi is, meg ők is, csak külön szárnyban. Én hülye meg lementem, hogy kikérjem a fickót, mert milyen dolog ez. Azzal a lendülettel ott is fogtak, mert... *néz szúrósan a többiekre.*
- Igenis volt isteni belepofázás: valami "felsőbb hang" megsúgta a vezérüknek, hogy nyugodtan csinálhatják, nem lesz következménye. *széles vigyor.*
- Persze lett: engem szökés közben agyonvertek egy doronggal, erre a csapataim nekiestek az ő embereiknek és... *összecsattanó kéz.*
- Véletlenül felrobbant alattuk a hegy. Az egész. Cöh! Még hogy nincs isteni beavatkozás. Beste kölkei... *megtörölgeti a szemét.*
- Pedig nagyon csinos kis feleségem volt. Még alig néhányszor pocsíkolhattam meg, szóval értitek. Ott vagyok húsz évesen, és még a pömpölőmet sem töröltem bele a függönybe... *halk röhögcsélés tör ki a tűznél.*
- Héj, kussoljatok, senki ne... *de elkésik, mert a mellette ülő férfi hátba veregeti.*
- Tudjuk, apuka, a bíborszín pallosod. *erre már végképp kitör a röhögés, még Kagan is vigyorog, főleg Aidan fején, ami a felháborodástól szintén bíborszín.*
- Büdös disznók! Így mesélek el nektek bármit is!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094