Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-17 20:08:09
Üzenet elküldve: 2023-05-17 20:08:09
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Az eddig elhangzottakból is talán könnyen olvasható; nem tűr ellenvéleményt. Sziklaszilárd eltökéltséggel szemléli a lányt, míg amaz választ ad. Erre végül csak elmosolyodik, s vonásai is lassan hozzálágyulnak.*
-Úgy lélek a lélekből, vér a vérből való leszel. Mindig lesz tető a fejed felett, étek az asztalodon, s lesz hova hazatérned. *Lassan sétál le a lépcsőn, majd megállapodik a lány előtt. Közben a két férfi is visszatér, egyikük kezében egy fatállal.*
-Úgy járja, hogy törzsünk sámánja avat fel, de ebben az esetben eltekintünk tőle. Hisz a Szellemek engem is megszólítottak, én is képes vagyok tolmácsolni akaratuk. Még ha beszélni velük nem is. *Körbejárja a lányt, ha csak nem forog vele, s szavai legalább szólnak a trónteremben tartózkodókhoz, mint hozzá. Kezébe veszi a kecskevérrel teli fatálat, majd ismét megállapodik szemben Nettienayával. Gyengéden a vállára helyezi kezét, ha amaz engedi, így kéri rá, hogy térdeljen le.*
-Mondd utánam. *Szólal meg, miközben mutatóujját a még meleg vérbe helyezi.*
-Wes nor Gots fhraggesor. *Ha csak a lány el nem húzza fejét, végigsimít mutatóujjával Netti homlokán, vörös csíkot rajzolva reá.*
-Tharg vagyok, sorsom népemé. *Megvárja, hogy a leány utána mondja a szavakat, miközben mutatóujját ismét a vérbe mártja.*
-Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. *A leány homlokára felrajzolt vonalat most jobbra is, balra is kiegészíti, cikornyás rajzot formázva mindkét oldalon egészen az orcájáig.*
-Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök! *Saját homlokára is húz egy vonalat, majd befejezi a rögtönzött kis esküt.*
-Wes nor Gots fhraggesor. "Mi valánk Isteneink ostora." *Ezt csakis Nettienaya kedvéért fordítja le. Mielőtt tovább menne a ceremóniával, megvárja, hogy a leány utána mondja e szavakat.*
*Az eddig elhangzottakból is talán könnyen olvasható; nem tűr ellenvéleményt. Sziklaszilárd eltökéltséggel szemléli a lányt, míg amaz választ ad. Erre végül csak elmosolyodik, s vonásai is lassan hozzálágyulnak.*
-Úgy lélek a lélekből, vér a vérből való leszel. Mindig lesz tető a fejed felett, étek az asztalodon, s lesz hova hazatérned. *Lassan sétál le a lépcsőn, majd megállapodik a lány előtt. Közben a két férfi is visszatér, egyikük kezében egy fatállal.*
-Úgy járja, hogy törzsünk sámánja avat fel, de ebben az esetben eltekintünk tőle. Hisz a Szellemek engem is megszólítottak, én is képes vagyok tolmácsolni akaratuk. Még ha beszélni velük nem is. *Körbejárja a lányt, ha csak nem forog vele, s szavai legalább szólnak a trónteremben tartózkodókhoz, mint hozzá. Kezébe veszi a kecskevérrel teli fatálat, majd ismét megállapodik szemben Nettienayával. Gyengéden a vállára helyezi kezét, ha amaz engedi, így kéri rá, hogy térdeljen le.*
-Mondd utánam. *Szólal meg, miközben mutatóujját a még meleg vérbe helyezi.*
-Wes nor Gots fhraggesor. *Ha csak a lány el nem húzza fejét, végigsimít mutatóujjával Netti homlokán, vörös csíkot rajzolva reá.*
-Tharg vagyok, sorsom népemé. *Megvárja, hogy a leány utána mondja a szavakat, miközben mutatóujját ismét a vérbe mártja.*
-Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. *A leány homlokára felrajzolt vonalat most jobbra is, balra is kiegészíti, cikornyás rajzot formázva mindkét oldalon egészen az orcájáig.*
-Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök! *Saját homlokára is húz egy vonalat, majd befejezi a rögtönzött kis esküt.*
-Wes nor Gots fhraggesor. "Mi valánk Isteneink ostora." *Ezt csakis Nettienaya kedvéért fordítja le. Mielőtt tovább menne a ceremóniával, megvárja, hogy a leány utána mondja e szavakat.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-15 20:47:28
Üzenet elküldve: 2023-05-15 20:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*A nem várt (de legalábbis nem remélt) felcsattanásra ösztönösen összerezzen, de nem mutatja jelét meghátrálásnak. Ha már feltette a kérdést, amiért legrosszabb esetben a nyakát szegik, hát nem szívja vissza. Sőt, pozícióját megerősítvén jobban ki is húzza magát, ahogy zöldjeivel követi Yagnar lépteit. Így várja a választ, vagy az ítéletet. Pár lopott pillantást vet a farkasra is, ám mivel az inkább unott, semmint vérszomjas hangulatnak örvend, szusszan egy alig hallhatót, és minden figyelmét a férfira szegezi. Annyit minden kétség nélkül meg tud állapítani, hogy érzékenyebb pontra tapintott a kérdésével. A férfi trónra való jogát alátámasztó monológot rezzenéstelen arccal hallgatja, persze mivel soha nem élt a thargok között, ugyanazt az átélést nem tudja érezni, amit - véleménye szerint - Yagnar érez.
Amikor a férfi megtorpan, és tekintetük újra találkozik, állát magabiztosan megemeli, ahogy beszívja a levegőt. Nem bánja, hogy feltette kérdését, és nem riasztja el, hogy ilyen vehemens választ kapott. Egyetlen bizonytalan gondolat cikázik át fején, ám nem nyitja szóra ajkait, csak bólint, hogy megértette az elhangzottakat.*
~Pedig a Szellemjáró talán éppen ott álldogál az erőd falain kívül.~
*Jut eszébe a hatujjú nő, akiről habár nem derült ki, hogy kicsoda is valójában, egészen erősen sejti, hogy a nagyasszony maga lehetett.
Gondolatából Yagnar neki szegezett kérdése zökkenti ki. A szavak újfent súlyosak, komolyak, egy életre szóló döntés kapujának rácsai. Ugyanakkor már eldöntötte, ott, az erdő szélén, Myrii kunyhójában, hogy mit fog felelni, ha eljön az idő.*
- Leszek.
*Elhatározását nyomatékosítandó, tiszteletteljesen fejet hajt a férfi előtt. Sandán a két leintett alakra tekint, hogy lássa, mire készülnek, majd hátra, a tömeg felé fordul. Myriit keresi szemeivel, ám nem látja barátnőjét, amitől enyhe keserűség járja át. Még reménykedik benne, hogy a tharg születésű lány csak elakadt a tömegtől, és valahol az épület előtt várakozik. De szeretett volna vele együtt itt állni, vele együtt vállalni a jövőt, vele együtt elmondani az esküt, bármilyen esküt is kell most mondania.
Szája szeglete fanyar vonásba rándul a csalódottságtól, de ezt hamar lerázza magáról, ahogy visszafordul a trón felé. Megvárja, míg megtudja, mit kell tennie a továbbiakban.*
*A nem várt (de legalábbis nem remélt) felcsattanásra ösztönösen összerezzen, de nem mutatja jelét meghátrálásnak. Ha már feltette a kérdést, amiért legrosszabb esetben a nyakát szegik, hát nem szívja vissza. Sőt, pozícióját megerősítvén jobban ki is húzza magát, ahogy zöldjeivel követi Yagnar lépteit. Így várja a választ, vagy az ítéletet. Pár lopott pillantást vet a farkasra is, ám mivel az inkább unott, semmint vérszomjas hangulatnak örvend, szusszan egy alig hallhatót, és minden figyelmét a férfira szegezi. Annyit minden kétség nélkül meg tud állapítani, hogy érzékenyebb pontra tapintott a kérdésével. A férfi trónra való jogát alátámasztó monológot rezzenéstelen arccal hallgatja, persze mivel soha nem élt a thargok között, ugyanazt az átélést nem tudja érezni, amit - véleménye szerint - Yagnar érez.
Amikor a férfi megtorpan, és tekintetük újra találkozik, állát magabiztosan megemeli, ahogy beszívja a levegőt. Nem bánja, hogy feltette kérdését, és nem riasztja el, hogy ilyen vehemens választ kapott. Egyetlen bizonytalan gondolat cikázik át fején, ám nem nyitja szóra ajkait, csak bólint, hogy megértette az elhangzottakat.*
~Pedig a Szellemjáró talán éppen ott álldogál az erőd falain kívül.~
*Jut eszébe a hatujjú nő, akiről habár nem derült ki, hogy kicsoda is valójában, egészen erősen sejti, hogy a nagyasszony maga lehetett.
Gondolatából Yagnar neki szegezett kérdése zökkenti ki. A szavak újfent súlyosak, komolyak, egy életre szóló döntés kapujának rácsai. Ugyanakkor már eldöntötte, ott, az erdő szélén, Myrii kunyhójában, hogy mit fog felelni, ha eljön az idő.*
- Leszek.
*Elhatározását nyomatékosítandó, tiszteletteljesen fejet hajt a férfi előtt. Sandán a két leintett alakra tekint, hogy lássa, mire készülnek, majd hátra, a tömeg felé fordul. Myriit keresi szemeivel, ám nem látja barátnőjét, amitől enyhe keserűség járja át. Még reménykedik benne, hogy a tharg születésű lány csak elakadt a tömegtől, és valahol az épület előtt várakozik. De szeretett volna vele együtt itt állni, vele együtt vállalni a jövőt, vele együtt elmondani az esküt, bármilyen esküt is kell most mondania.
Szája szeglete fanyar vonásba rándul a csalódottságtól, de ezt hamar lerázza magáról, ahogy visszafordul a trón felé. Megvárja, míg megtudja, mit kell tennie a továbbiakban.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-14 19:46:58
Üzenet elküldve: 2023-05-14 19:46:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Csillapodik a sutyorgó sokadalom, s noha a szertartásos beavatás egyelőre elmarad, tudja, a hír hamar utat talál majd. A szelek elviszik majd egészen Artheniorig, s majd azon is túl.
Úgy ül ott a csontokból eszkábált trónon, mintha oda született volna. A csillagokban volt megírva e nap - legalábbis az ő elgondolásában. Sárga tekintete úgy vándorol az egybegyűlteken, mintha kihívót keresne, vagy ellenfeleletet szavaira. Noha nem egy vérmes harcos személyében, de hamar talál is ilyet. Felismeri a leányt, hogyan is ne ismerné. Ajkai azonban nem húzódnak mosolyba a viszontlátás örömétől, ahhoz túlontúl szent neki e pillanat.*
-A Szellemjárónak! *Kiereszti hangját, hogy a néhány megmaradt lélekből összerezzenjen az is, ki épp nem figyel. Feláll a trónból, majd fel-alá járkálva előtte röviden elmereng az elhangzott kérdésen. A trón mellett kuporgó, öreg farkas egy rövid ideig érdeklődve követi tekintetével, de hamar ráun a dologra.*
-Ülhet-e trónon özvegyasszony? Ha népe úgy kívánja, bizonyosan. De hol van ő most? Ha akarná e trónt, bizonyosan itt lenne. De nem gondolom, hogy a Szellemjáró valaha is kívánta-e szerepet. Az ő világa a tűz, a csontok és a hamu. Ki szellemeink között él, könnyen vak lehet az élők világában. Én láttam őket, s ők is láttak engem. Hisz ők küldtek ide! Ezt bizonyosan nem tagadná maga a Szellemjáró sem. Ő képes beszédbe elegyedni velük, én nem. Ám ő képtelen vezetni az élőket. Én képes vagyok rá. *Fogalma sincs, hogy Nettienayának jelentenek-e bármit e szavak. Mindenesetre megáll a talpalásban és rámered. Nem kérdi, hol van Myri. Az erdő asszonya tán meggondolta magát. Nem lenne meglepve. Ki a vadon magányában élt, elsőre bizonyosan sok lehet neki a Vashegy sokadalma.*
-Mondd csak, Nettienaya. *Szólal meg végül.*
-Leszel-e az első, ki feleskedik Yagnar vezérre? Leszel-e az, ki elsőként mondja utánam a szavakat? *Int közben a kapuban rostokoló, két alaknak, kik vele érkeztek. Ők rögtön értik a dolguk; az eskühöz elkél egy-két hozzávaló.*
*Csillapodik a sutyorgó sokadalom, s noha a szertartásos beavatás egyelőre elmarad, tudja, a hír hamar utat talál majd. A szelek elviszik majd egészen Artheniorig, s majd azon is túl.
Úgy ül ott a csontokból eszkábált trónon, mintha oda született volna. A csillagokban volt megírva e nap - legalábbis az ő elgondolásában. Sárga tekintete úgy vándorol az egybegyűlteken, mintha kihívót keresne, vagy ellenfeleletet szavaira. Noha nem egy vérmes harcos személyében, de hamar talál is ilyet. Felismeri a leányt, hogyan is ne ismerné. Ajkai azonban nem húzódnak mosolyba a viszontlátás örömétől, ahhoz túlontúl szent neki e pillanat.*
-A Szellemjárónak! *Kiereszti hangját, hogy a néhány megmaradt lélekből összerezzenjen az is, ki épp nem figyel. Feláll a trónból, majd fel-alá járkálva előtte röviden elmereng az elhangzott kérdésen. A trón mellett kuporgó, öreg farkas egy rövid ideig érdeklődve követi tekintetével, de hamar ráun a dologra.*
-Ülhet-e trónon özvegyasszony? Ha népe úgy kívánja, bizonyosan. De hol van ő most? Ha akarná e trónt, bizonyosan itt lenne. De nem gondolom, hogy a Szellemjáró valaha is kívánta-e szerepet. Az ő világa a tűz, a csontok és a hamu. Ki szellemeink között él, könnyen vak lehet az élők világában. Én láttam őket, s ők is láttak engem. Hisz ők küldtek ide! Ezt bizonyosan nem tagadná maga a Szellemjáró sem. Ő képes beszédbe elegyedni velük, én nem. Ám ő képtelen vezetni az élőket. Én képes vagyok rá. *Fogalma sincs, hogy Nettienayának jelentenek-e bármit e szavak. Mindenesetre megáll a talpalásban és rámered. Nem kérdi, hol van Myri. Az erdő asszonya tán meggondolta magát. Nem lenne meglepve. Ki a vadon magányában élt, elsőre bizonyosan sok lehet neki a Vashegy sokadalma.*
-Mondd csak, Nettienaya. *Szólal meg végül.*
-Leszel-e az első, ki feleskedik Yagnar vezérre? Leszel-e az, ki elsőként mondja utánam a szavakat? *Int közben a kapuban rostokoló, két alaknak, kik vele érkeztek. Ők rögtön értik a dolguk; az eskühöz elkél egy-két hozzávaló.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-12 21:11:11
Üzenet elküldve: 2023-05-12 21:11:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Még mielőtt a társaságában lévő két hölgyemény közül bárki is válaszolhatna, vagy leginkább még mielőtt neki oka akadhatna felháborodni a feleletek hosszas elmaradásán, hangos robaj szakítja félbe a jelenetet. A kapu irányába kapja fejét, ahol meg is pillantja Yagnart, valamint a nyomában legalább két tucat idegent, kik úgy masíroznak be a kőfalak közé, mint akik ide születtek.
Egy pillanatra habozva pillant a hatujjú nőre, vajon mit szól ahhoz, hogy a férfi hirtelenjében itt termett, hiszen még mindig nem derült ki, melyik oldalt pártolja, de aztán inkább tovább fürkészi a tűzgyújtást, majd hallgatja a szónoklatot. Eltekint az erőd felé is, mikor Yagnar szinte hadat üzen - több mint valószínű, hogy - annak az artheniori leánynak, aki ha minden igaz, a Szellemjáró helyébe lépett annak halála után. Némileg megszeppen a látottakon-hallottakon. Arra nem számított, hogy vérengzős puccsal fog folytatódni kis kalandjuk Myriivel. Ettől függetlenül karon ragadja a leányzót, és maga után vonszolja, faképnél hagyva a magas nőt (akárki legyen is), hogy kövesse Yagnart. Most már igazán kíváncsi, mi fog kisülni ebből.
A többi idegen között óvatosan bár, de könyökkel tör magának utat előre, ahogy a nép felgyűlik a belső épület ajtajában, ahova a férfi vezette őket. Éppen jó időben ér a tömeg elejére, hogy elcsípje a trónkövetelés súlyos szavait, majd nyakát nyújtóztatva egy-két fej és tarkó mögül láthassa, ahogy Yagnar helyet foglal a trónnak kinevezett széken. Nem tudja, Myrii időközben tudta-e követni őt, vagy lemaradt, de most eszébe se jut hátra nézni barátnéjára, csak nyomul előre, ki a tömeg elejére. Amúgy se szokta sokáig bírni ekkora tumultusban kis helyen.
Mikor végre kiér az összegyűlt - leendő? - thargok túlzottan intim közelségéből, bátorsága és törtetése némileg alábbhagy. A félmeztelen férfi ott, reggel, Myrii házikójánál sokkalta békésebbnek, könyörületesebbnek hatott, mint jelenleg, így kénytelen-kelletlen is eszébe jut a gondolat, hogy ha rosszat szól hozzá, még le is nyakazhatják. Azért megpróbálja...*
- Khm... *kis torok-köszörüléssel igyekszik felhívni magára a férfi figyelmét* - Yagnar... ne vedd sértésnek a kérdésem, de ha nem az a leány van a trónon, akkor nem a Szellemjárónak kéne ott ülnie?
*Próbálja érdeklődőre fogni a hangját, véletlenül sem arra akar célozni, hogy a férfi nem lenne alkalmas a trónra. Neki aztán édesmindegy, ki ül ott, akár Myrii is lehuppanhatott volna a részéről. Ám ha egyszer a Szellemjáró valaha e nép vezetőjének felesége volt, és visszatért a halálból, nem lenne logikus, hogy visszavegye kezébe az irányítást?*
*Még mielőtt a társaságában lévő két hölgyemény közül bárki is válaszolhatna, vagy leginkább még mielőtt neki oka akadhatna felháborodni a feleletek hosszas elmaradásán, hangos robaj szakítja félbe a jelenetet. A kapu irányába kapja fejét, ahol meg is pillantja Yagnart, valamint a nyomában legalább két tucat idegent, kik úgy masíroznak be a kőfalak közé, mint akik ide születtek.
Egy pillanatra habozva pillant a hatujjú nőre, vajon mit szól ahhoz, hogy a férfi hirtelenjében itt termett, hiszen még mindig nem derült ki, melyik oldalt pártolja, de aztán inkább tovább fürkészi a tűzgyújtást, majd hallgatja a szónoklatot. Eltekint az erőd felé is, mikor Yagnar szinte hadat üzen - több mint valószínű, hogy - annak az artheniori leánynak, aki ha minden igaz, a Szellemjáró helyébe lépett annak halála után. Némileg megszeppen a látottakon-hallottakon. Arra nem számított, hogy vérengzős puccsal fog folytatódni kis kalandjuk Myriivel. Ettől függetlenül karon ragadja a leányzót, és maga után vonszolja, faképnél hagyva a magas nőt (akárki legyen is), hogy kövesse Yagnart. Most már igazán kíváncsi, mi fog kisülni ebből.
A többi idegen között óvatosan bár, de könyökkel tör magának utat előre, ahogy a nép felgyűlik a belső épület ajtajában, ahova a férfi vezette őket. Éppen jó időben ér a tömeg elejére, hogy elcsípje a trónkövetelés súlyos szavait, majd nyakát nyújtóztatva egy-két fej és tarkó mögül láthassa, ahogy Yagnar helyet foglal a trónnak kinevezett széken. Nem tudja, Myrii időközben tudta-e követni őt, vagy lemaradt, de most eszébe se jut hátra nézni barátnéjára, csak nyomul előre, ki a tömeg elejére. Amúgy se szokta sokáig bírni ekkora tumultusban kis helyen.
Mikor végre kiér az összegyűlt - leendő? - thargok túlzottan intim közelségéből, bátorsága és törtetése némileg alábbhagy. A félmeztelen férfi ott, reggel, Myrii házikójánál sokkalta békésebbnek, könyörületesebbnek hatott, mint jelenleg, így kénytelen-kelletlen is eszébe jut a gondolat, hogy ha rosszat szól hozzá, még le is nyakazhatják. Azért megpróbálja...*
- Khm... *kis torok-köszörüléssel igyekszik felhívni magára a férfi figyelmét* - Yagnar... ne vedd sértésnek a kérdésem, de ha nem az a leány van a trónon, akkor nem a Szellemjárónak kéne ott ülnie?
*Próbálja érdeklődőre fogni a hangját, véletlenül sem arra akar célozni, hogy a férfi nem lenne alkalmas a trónra. Neki aztán édesmindegy, ki ül ott, akár Myrii is lehuppanhatott volna a részéről. Ám ha egyszer a Szellemjáró valaha e nép vezetőjének felesége volt, és visszatért a halálból, nem lenne logikus, hogy visszavegye kezébe az irányítást?*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-11 17:18:37
Üzenet elküldve: 2023-05-11 17:18:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Hangos robajjal vágódik ki a trónterem kapuja, hogy a szálas férfi, jobbján a farkassal öles léptekkel vágjon rajta keresztül. Mögöttük több tucat tharg, s nem csak azok, kik vele érkeztek. Kíváncsi tekintetek lesnek be a kapu mindkét oldaláról.
Emlékszik, mikor legutóbb járt itt. Hogy is ne emlékezne. Hisz itt lehelte ki lelkét. Itt vésték szellemkőbe népének sorsát és az ő végzetét. Ám egyik sem jött még el.
Megállapodik a trónnal szemben, sárga szemeivel pedig úgy les, mintha csak látni vélne valakit rajta. Kezei ökölbe szorulnak, mezítelen mellkasa vadul hullámzik. A farkas közben a csontszék mellé heveredik, futólag még meg is szaglássza a nem mindennapi ülőalkalmatosságot.*
-Túl rég van már e trón gazda nélkül. *Csak ennyit szól, mielőtt a csontszék elé lépne, hogy helyet foglaljon benne.*
-Hosszú volt az út idáig, de még hosszabb az, ami előttünk áll. Menjetek! Vigyétek hírül a vidéken, ki Thargia új ura! Hogy a törvényünk immáron vérrel írják. Meglátják azok, kik megszegik vagy ellenünk fordulnak! Vigyétek hírül, hogy ki esküdni kíván, most megteheti! Szóljatok a kapuőrnek odakinn, hogy ki betér ide, ne szabadon teheti. Nem féljük mi az idegen acélt.
*Hangja bezengi a csarnokot.*
-És hívassátok ide ezt a kancellárt is. Beszédem van vele. Ha csak nem futott meg. *Nem ostoba. Tudja, hogy egy birodalom igazgatásra szorul, ő pedig nem az a fajta, ki szívesen tölti ilyesmivel idejét. A sokat emlegetett kancellár alighanem a szükséges rossz...*
*Hangos robajjal vágódik ki a trónterem kapuja, hogy a szálas férfi, jobbján a farkassal öles léptekkel vágjon rajta keresztül. Mögöttük több tucat tharg, s nem csak azok, kik vele érkeztek. Kíváncsi tekintetek lesnek be a kapu mindkét oldaláról.
Emlékszik, mikor legutóbb járt itt. Hogy is ne emlékezne. Hisz itt lehelte ki lelkét. Itt vésték szellemkőbe népének sorsát és az ő végzetét. Ám egyik sem jött még el.
Megállapodik a trónnal szemben, sárga szemeivel pedig úgy les, mintha csak látni vélne valakit rajta. Kezei ökölbe szorulnak, mezítelen mellkasa vadul hullámzik. A farkas közben a csontszék mellé heveredik, futólag még meg is szaglássza a nem mindennapi ülőalkalmatosságot.*
-Túl rég van már e trón gazda nélkül. *Csak ennyit szól, mielőtt a csontszék elé lépne, hogy helyet foglaljon benne.*
-Hosszú volt az út idáig, de még hosszabb az, ami előttünk áll. Menjetek! Vigyétek hírül a vidéken, ki Thargia új ura! Hogy a törvényünk immáron vérrel írják. Meglátják azok, kik megszegik vagy ellenünk fordulnak! Vigyétek hírül, hogy ki esküdni kíván, most megteheti! Szóljatok a kapuőrnek odakinn, hogy ki betér ide, ne szabadon teheti. Nem féljük mi az idegen acélt.
*Hangja bezengi a csarnokot.*
-És hívassátok ide ezt a kancellárt is. Beszédem van vele. Ha csak nem futott meg. *Nem ostoba. Tudja, hogy egy birodalom igazgatásra szorul, ő pedig nem az a fajta, ki szívesen tölti ilyesmivel idejét. A sokat emlegetett kancellár alighanem a szükséges rossz...*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-16 18:08:56
Üzenet elküldve: 2023-03-16 18:08:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Furcsa amikor az embert egy adott helyzet, és annak ellentétje is elégedetté teszi. Itt van a lányka, akinek őszinte lelkesedése egy olyan pimf dolog miatt, mint a kilátás a torony tetejéről, egészen magával ragadó. A kancellárnak mindenesetre tetszik. Viszont akkor fel kell kaptatnia oda, és méltóságán esetleg csorba esnék, ha hangosan zihálva érne fel. Ha felérne egyáltalán. Éppen ezért nincs ellenére, hogy az elf ezt a kis kiruccanást másként, pontosabban máskor gondolja. De a kancellár nem lenne önmaga, ha ebben nem találna valamit, ami ellenére lehet. Ez pedig a vendég bárdolatlan viselkedése. Úgy intézkedik itt, mintha otthon lenne. És mi az, hogy csak úgy odavakkantja neki az elutasítást? Felszalad a szemöldöke és készen áll rá, hogy kikérje magának ezt a hangot, egyben emlékeztesse az elfet arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy a Vashegyen nem holmi hegyesfülűek döntik el, hogy kinek és mit mutathat meg Hubi. Sajnálatos, hogy Leának is más tervei vannak. A jó kancellárnak most már meggyőződése, hogy ezek nem véletlenül pendülnek egy húron. Esetleg ezt az információt, természetesen névtelenül, megoszthatná azokkal a gazemberekkel, akik a Hátszél Harsona mögött állnak.*
- Biztos vagyok benne, gyermekem, hogy hamarosan sort keríthetünk a kilátás megcsodálására. *mosolyog bátorítóan Nievre, aztán egy behízelgő mosollyal megajándékozza Pyctát is* Természetesen akkor, amikor ez ellen senkinek sem lesz kifogása.
*Tehát végre visszavonulhatna. Alig várja már. Hiányzik neki a Radkraal, a hivatala. Hogy kényelmesen elhelyezkedhessen a karszékében, és pipafüstbe burkolódzva adhassa át magát a hivatali ügyeknek egy pohár jó bor társaságában. Ebbe rondít bele a nagyasszony.*
- Nos...
*Az iménti is incidens hatása alatt állva keres kibúvót, de győz benne a lojalitás.*
- Hogyne, természetesen.
*Amikor pedig elindulnak, és Lea közelebb kerül hozzá, Jágó úgy választ kancellári vállat, hogy a lehető legközelebb legyen a roppant érdekes göndör fürtökhöz. Fejét forgatva szemléli őket, kicsit toporog is hozzá. Mint aki csak az alkalmat keresi, hogy átreppenhessen Lea vállára.*
*Furcsa amikor az embert egy adott helyzet, és annak ellentétje is elégedetté teszi. Itt van a lányka, akinek őszinte lelkesedése egy olyan pimf dolog miatt, mint a kilátás a torony tetejéről, egészen magával ragadó. A kancellárnak mindenesetre tetszik. Viszont akkor fel kell kaptatnia oda, és méltóságán esetleg csorba esnék, ha hangosan zihálva érne fel. Ha felérne egyáltalán. Éppen ezért nincs ellenére, hogy az elf ezt a kis kiruccanást másként, pontosabban máskor gondolja. De a kancellár nem lenne önmaga, ha ebben nem találna valamit, ami ellenére lehet. Ez pedig a vendég bárdolatlan viselkedése. Úgy intézkedik itt, mintha otthon lenne. És mi az, hogy csak úgy odavakkantja neki az elutasítást? Felszalad a szemöldöke és készen áll rá, hogy kikérje magának ezt a hangot, egyben emlékeztesse az elfet arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy a Vashegyen nem holmi hegyesfülűek döntik el, hogy kinek és mit mutathat meg Hubi. Sajnálatos, hogy Leának is más tervei vannak. A jó kancellárnak most már meggyőződése, hogy ezek nem véletlenül pendülnek egy húron. Esetleg ezt az információt, természetesen névtelenül, megoszthatná azokkal a gazemberekkel, akik a Hátszél Harsona mögött állnak.*
- Biztos vagyok benne, gyermekem, hogy hamarosan sort keríthetünk a kilátás megcsodálására. *mosolyog bátorítóan Nievre, aztán egy behízelgő mosollyal megajándékozza Pyctát is* Természetesen akkor, amikor ez ellen senkinek sem lesz kifogása.
*Tehát végre visszavonulhatna. Alig várja már. Hiányzik neki a Radkraal, a hivatala. Hogy kényelmesen elhelyezkedhessen a karszékében, és pipafüstbe burkolódzva adhassa át magát a hivatali ügyeknek egy pohár jó bor társaságában. Ebbe rondít bele a nagyasszony.*
- Nos...
*Az iménti is incidens hatása alatt állva keres kibúvót, de győz benne a lojalitás.*
- Hogyne, természetesen.
*Amikor pedig elindulnak, és Lea közelebb kerül hozzá, Jágó úgy választ kancellári vállat, hogy a lehető legközelebb legyen a roppant érdekes göndör fürtökhöz. Fejét forgatva szemléli őket, kicsit toporog is hozzá. Mint aki csak az alkalmat keresi, hogy átreppenhessen Lea vállára.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-13 15:36:54
Üzenet elküldve: 2023-03-13 15:36:54
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Az elf meglepi, másodjára, hiszen álmaiban sem gondolta volna, hogy gyereke lenne, erre kiderül, hogy a szöszke lánnyal milyen rokoni szálak fűzik őket össze, utána pedig kiderül az is, hogy nem teljesen karót nyelt, mert szemlátomást érti a viccet.
Különben a duzzogó lányon nagyon jól szórakozik és nem is titkolja ezt, hisz nem próbálja visszafojtani a mosolyát. Lám-lám, talán nem is Sa'Tereth hívei, hanem egy bakfis az igazi kihívás. Vajon hol hagyták az anyját?
Míg magyaráz, addig hol egyikükre, hol a másikukra pillant, mintha megerősítést várna, hogy megjegyezték-e, hogy melyik bájital mire szolgál? Egyik sem tűnik ostobának, szóval bizonyára nem kell hosszasan magyaráznia, vagy ismételnie önmagát.*
- Kerítünk lovat is. Velünk jönnél Habrertus, kérlek? Útközben elmondom.
*Jobbjával int a kijárat irányába, hogy induljanak is. Először az istállóba, hogy adjon egy lovat ez elfnek, illetve a félelfnek. Utána pedig az ispotályba, hogy még némi bájitallal megtámogassák a küldetést.
Az istállóban a lovász megmutatja azokat a lovakat, amiknek nincs gazdája. Egyik sem aranyszínű.*
*Az elf meglepi, másodjára, hiszen álmaiban sem gondolta volna, hogy gyereke lenne, erre kiderül, hogy a szöszke lánnyal milyen rokoni szálak fűzik őket össze, utána pedig kiderül az is, hogy nem teljesen karót nyelt, mert szemlátomást érti a viccet.
Különben a duzzogó lányon nagyon jól szórakozik és nem is titkolja ezt, hisz nem próbálja visszafojtani a mosolyát. Lám-lám, talán nem is Sa'Tereth hívei, hanem egy bakfis az igazi kihívás. Vajon hol hagyták az anyját?
Míg magyaráz, addig hol egyikükre, hol a másikukra pillant, mintha megerősítést várna, hogy megjegyezték-e, hogy melyik bájital mire szolgál? Egyik sem tűnik ostobának, szóval bizonyára nem kell hosszasan magyaráznia, vagy ismételnie önmagát.*
- Kerítünk lovat is. Velünk jönnél Habrertus, kérlek? Útközben elmondom.
*Jobbjával int a kijárat irányába, hogy induljanak is. Először az istállóba, hogy adjon egy lovat ez elfnek, illetve a félelfnek. Utána pedig az ispotályba, hogy még némi bájitallal megtámogassák a küldetést.
Az istállóban a lovász megmutatja azokat a lovakat, amiknek nincs gazdája. Egyik sem aranyszínű.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-13 10:23:14
Üzenet elküldve: 2023-03-13 10:23:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Niev nem látott eleget a világból ahhoz, hogy észre tudjon venni apró célzásokat, mint az éppen belépők felé hajolást. Amúgy is túlságosan fel van dobódva attól, hogy felmehet a toronyba. Ez a feldobottsága egy pillanattal később már el is illan, ahogy Pycta indulást parancsol. Innentől már csak lebiggyeszti a száját, közben meg ajkait összepréseli. Pont úgy fest, mint egy sértett kamasz. Tudja jól, hogy hiába a toporzékolás, de még a szempilla-rebegtetés is. Előbbivel valószínűleg semmit nem ér el, az utóbbival meg talán csak annyit tudna kiharcolni, hogy legközelebb, mikor erre járnak, felmehessen. Azt meg már csak a Fákban lakó tudja, hogy mikor járnak erre legközelebb, ha egyáltalán. Különben meg, felesleges is lenne a pillogás, Pycta maga mondja ki, hogy majd legközelebb, ettől Niev máris jobb hangulatba kerül, noha a szája még mindig lebiggyed. Biztosan megjárná, míg a hatujjú elmegy, hogy összeszedjen dolgokat. Duzzogása látványos, de legalább nem hangos.
Mikor a nő visszatér és Pycta közelebb hívja, akkor kelletlenül ugyan, de közelebb megy, hogy ő is meghallgassa a magyarázatot. Morogva bólint, hogy megértett mindent. Azt meg nem tudhatja, hogy milyen lóról beszélnek, máskülönben kiemelné, hogy aranyszínűt szeretne.*
*Niev nem látott eleget a világból ahhoz, hogy észre tudjon venni apró célzásokat, mint az éppen belépők felé hajolást. Amúgy is túlságosan fel van dobódva attól, hogy felmehet a toronyba. Ez a feldobottsága egy pillanattal később már el is illan, ahogy Pycta indulást parancsol. Innentől már csak lebiggyeszti a száját, közben meg ajkait összepréseli. Pont úgy fest, mint egy sértett kamasz. Tudja jól, hogy hiába a toporzékolás, de még a szempilla-rebegtetés is. Előbbivel valószínűleg semmit nem ér el, az utóbbival meg talán csak annyit tudna kiharcolni, hogy legközelebb, mikor erre járnak, felmehessen. Azt meg már csak a Fákban lakó tudja, hogy mikor járnak erre legközelebb, ha egyáltalán. Különben meg, felesleges is lenne a pillogás, Pycta maga mondja ki, hogy majd legközelebb, ettől Niev máris jobb hangulatba kerül, noha a szája még mindig lebiggyed. Biztosan megjárná, míg a hatujjú elmegy, hogy összeszedjen dolgokat. Duzzogása látványos, de legalább nem hangos.
Mikor a nő visszatér és Pycta közelebb hívja, akkor kelletlenül ugyan, de közelebb megy, hogy ő is meghallgassa a magyarázatot. Morogva bólint, hogy megértett mindent. Azt meg nem tudhatja, hogy milyen lóról beszélnek, máskülönben kiemelné, hogy aranyszínűt szeretne.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-09 11:10:23
Üzenet elküldve: 2023-03-09 11:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Ha adnak, fogadd el, ha ütnek... üss vissza. Legalábbis az erdőmélyi elf olvasatában valahogy így hangzana a híres közmondás. Értőn bólint a Szellemjáró szavaira. Az arany valóban jól jön, de nem alapvető létszükséglet. Az erdőben meg határozottam haszontalan. Ám most nem az erdőben kell majd ténykedniük, így elfogadja Lea ajánlatát.*
- Legyen így. *Mondja ki szavakkal is, majd elindulnak vissza a trónterembe, ahol Nievet és a kancellárt hagyták, miközben tisztázzák, hogy a lány nem az apródja, hanem a gyermeke. A madár és az irbisz dolgára hasonló féloldalas mosollyal pillant Leandana felé. Most először, mióta beléptek az erődbe.*
- Köszönöm. *Mondja még a lóra. Legalább Nieveshának nem mögötte kell ezután ülnie, ha bárhova mennek. Amíg a Szellemjáró elmegy a bájitalokért, addig hármasban, azaz négyesben maradnak a trónteremben - meg a madár -, de a csuhátlan csuhás már közli is, hogy indulnak tovább, pedig az idősebb férfi és a lány épp nagyon beszélgetnek valamiről. A nyafogó Nievvel nem is törődik, sem a szemforgatás, sem a dobbantás nem hatja meg túlságosan, ahogy a kecskeszakállas kedveskedése sem.*
- Majd legközelebb megnézi. *Válaszolja, sárga ragadozópillantása unottan a kancellár felé villan állva a pillantását. Nem olyan fickónak tűnik az erdőmélyi elf, akivel vitatkozni szoktak. Nem is bocsátkozna hosszabb vitába. Nievnek pedig lassan meg kell tanulnia, hogy ha pokrócként viselkedik másokkal, vele is hasonlóan fognak viselkedni.
Amikor a Szellemjáró visszatér és odaadja a bájitalokat, figyelmesen végighallgatja, hogy melyik mire való és milyen hatása van. Sajnos csak elenyésző részüket ismeri behatóan.*
- Gyere és tanulj. *Hívja oda a valószínűleg még mindig duzzozó Nieveshát. Hisz neki is jól jöhet majd a tudás.*
- Köszönöm és ha lehet, a lovat is vinnénk. *A táskát a vállára akasztja és ha Lea is megindul vele, akkor már lép is a kijárat felé.*
*Ha adnak, fogadd el, ha ütnek... üss vissza. Legalábbis az erdőmélyi elf olvasatában valahogy így hangzana a híres közmondás. Értőn bólint a Szellemjáró szavaira. Az arany valóban jól jön, de nem alapvető létszükséglet. Az erdőben meg határozottam haszontalan. Ám most nem az erdőben kell majd ténykedniük, így elfogadja Lea ajánlatát.*
- Legyen így. *Mondja ki szavakkal is, majd elindulnak vissza a trónterembe, ahol Nievet és a kancellárt hagyták, miközben tisztázzák, hogy a lány nem az apródja, hanem a gyermeke. A madár és az irbisz dolgára hasonló féloldalas mosollyal pillant Leandana felé. Most először, mióta beléptek az erődbe.*
- Köszönöm. *Mondja még a lóra. Legalább Nieveshának nem mögötte kell ezután ülnie, ha bárhova mennek. Amíg a Szellemjáró elmegy a bájitalokért, addig hármasban, azaz négyesben maradnak a trónteremben - meg a madár -, de a csuhátlan csuhás már közli is, hogy indulnak tovább, pedig az idősebb férfi és a lány épp nagyon beszélgetnek valamiről. A nyafogó Nievvel nem is törődik, sem a szemforgatás, sem a dobbantás nem hatja meg túlságosan, ahogy a kecskeszakállas kedveskedése sem.*
- Majd legközelebb megnézi. *Válaszolja, sárga ragadozópillantása unottan a kancellár felé villan állva a pillantását. Nem olyan fickónak tűnik az erdőmélyi elf, akivel vitatkozni szoktak. Nem is bocsátkozna hosszabb vitába. Nievnek pedig lassan meg kell tanulnia, hogy ha pokrócként viselkedik másokkal, vele is hasonlóan fognak viselkedni.
Amikor a Szellemjáró visszatér és odaadja a bájitalokat, figyelmesen végighallgatja, hogy melyik mire való és milyen hatása van. Sajnos csak elenyésző részüket ismeri behatóan.*
- Gyere és tanulj. *Hívja oda a valószínűleg még mindig duzzozó Nieveshát. Hisz neki is jól jöhet majd a tudás.*
- Köszönöm és ha lehet, a lovat is vinnénk. *A táskát a vállára akasztja és ha Lea is megindul vele, akkor már lép is a kijárat felé.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-08 16:06:03
Üzenet elküldve: 2023-03-08 16:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Távol áll Hubitól, hogy bármi játékot űzne a lánnyal. Egyrészt itt az irbisz, másrészt itt van az a morcosnak tűnő elf is. És különben is, Hubi nem gonosz, akármit is állítsanak róla egyes hitvány alakok. Akik még falakat is képesek elrondítani, hogy ocsmány rágalmaikat terjeszthessék. Így aztán akkor is jóindulatúan mosolyog, amikor Niev megemlíti, hogy Kagan Thargodarról hallott már. Persze bizonyára annyit, hogy valahol délen él egy barbár törzsfő, de mi mást lehetne várni a városi népektől? Aztán ez a mosoly az arcára fagy. Mert erre végképp nem számított. Hiszen mit kapott ő azért, hogy heroikus küzdelemben, ennen két kezével fékezett meg egy legyőzhetetlennek hitt betegséget, ami egész Lanawint fenyegette?
(Kákán is csomót keresők most megemlíthetik, hogy azért voltak ott mások is a saját kezeikkel fékezni a kórságot, de ebbe most ne menjünk bele!)
Tehát mit kapott? Útszéli mocskolódást, érdemeinek elhallgatását. Jó, hogy le nem köpték. De Hubi sem akar igazságtalan lenni, el kell ismernie, hogy Aenae-től kapott egy gyűrűt. Meg Jágót, és Hubi még nem döntötte el, hogy melyiket tekinti nagyobb sértésnek. Erre itt van ez a csitri, még a tojáshéj is ott lóg a fenekén, és tudja, hogy ki ő. Ebben a pillanatban ez nagyon sokat jelent a jó kancellárnak.*
- Ó, hát igen. Szerény képességeimmel magam is igyekeztem hozzájárulni a pestis elleni küzdelemhez. Amit számosan hajlamosak elfeledni.
*Hogy, hogy nem, ez az a pillanat amikor Lea és vendége visszatérnek, Hubi pedig az utolsó mondatot akkor mondja, amikor meghajol feléjük. Bizonyára véletlenül. Ahogy az irbisz Pyctához szalad, úgy lesz Jágó is bátrabb. Átlépdel a kancellár másik vállára, ami közelebb van a fenevadhoz, és ott verdes egy kicsit a szárnyával.*
- A kisasszonynak igaza van, valóban ezt ígértem.
~Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan végeztek. Ennél még a lábtörlő is tovább bírja.~
Ha nagyra becsült vendégeink megengedhetik, hogy kis ideig még körünkben időzzenek, úgy örömmel váltanám be ígéretem. Egyben szabadjon megjegyeznem, hogy nagy örömömre szolgálna, ha csatlakoznátok hozzánk.
*Pycta felé fordul.*
- A kilátás a Tűtoronyból egyenesen lélegzetelállító.
*Talán Niev elismerő szavaitól, de Hubi mintha elszemtelenedett volna kissé.*
*Távol áll Hubitól, hogy bármi játékot űzne a lánnyal. Egyrészt itt az irbisz, másrészt itt van az a morcosnak tűnő elf is. És különben is, Hubi nem gonosz, akármit is állítsanak róla egyes hitvány alakok. Akik még falakat is képesek elrondítani, hogy ocsmány rágalmaikat terjeszthessék. Így aztán akkor is jóindulatúan mosolyog, amikor Niev megemlíti, hogy Kagan Thargodarról hallott már. Persze bizonyára annyit, hogy valahol délen él egy barbár törzsfő, de mi mást lehetne várni a városi népektől? Aztán ez a mosoly az arcára fagy. Mert erre végképp nem számított. Hiszen mit kapott ő azért, hogy heroikus küzdelemben, ennen két kezével fékezett meg egy legyőzhetetlennek hitt betegséget, ami egész Lanawint fenyegette?
(Kákán is csomót keresők most megemlíthetik, hogy azért voltak ott mások is a saját kezeikkel fékezni a kórságot, de ebbe most ne menjünk bele!)
Tehát mit kapott? Útszéli mocskolódást, érdemeinek elhallgatását. Jó, hogy le nem köpték. De Hubi sem akar igazságtalan lenni, el kell ismernie, hogy Aenae-től kapott egy gyűrűt. Meg Jágót, és Hubi még nem döntötte el, hogy melyiket tekinti nagyobb sértésnek. Erre itt van ez a csitri, még a tojáshéj is ott lóg a fenekén, és tudja, hogy ki ő. Ebben a pillanatban ez nagyon sokat jelent a jó kancellárnak.*
- Ó, hát igen. Szerény képességeimmel magam is igyekeztem hozzájárulni a pestis elleni küzdelemhez. Amit számosan hajlamosak elfeledni.
*Hogy, hogy nem, ez az a pillanat amikor Lea és vendége visszatérnek, Hubi pedig az utolsó mondatot akkor mondja, amikor meghajol feléjük. Bizonyára véletlenül. Ahogy az irbisz Pyctához szalad, úgy lesz Jágó is bátrabb. Átlépdel a kancellár másik vállára, ami közelebb van a fenevadhoz, és ott verdes egy kicsit a szárnyával.*
- A kisasszonynak igaza van, valóban ezt ígértem.
~Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan végeztek. Ennél még a lábtörlő is tovább bírja.~
Ha nagyra becsült vendégeink megengedhetik, hogy kis ideig még körünkben időzzenek, úgy örömmel váltanám be ígéretem. Egyben szabadjon megjegyeznem, hogy nagy örömömre szolgálna, ha csatlakoznátok hozzánk.
*Pycta felé fordul.*
- A kilátás a Tűtoronyból egyenesen lélegzetelállító.
*Talán Niev elismerő szavaitól, de Hubi mintha elszemtelenedett volna kissé.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-08 11:37:01
Üzenet elküldve: 2023-03-08 11:37:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
- Azt gondolom, hogy a kötelességgért nem adnak semmit a piacon.
*Egy minden hájjal megkent kufárnak aligha jelent az ilyesmi sokat. Az elfnek meg bizonyára szüksége lehet felszerelésre, élelemre, ezek mind pénzbe kerülnek. Szép dolog a kötelességtudat, de nem lehet vele jóllakni. Persze Lea ezen kiválóan nyerészkedhetne, csak éppen nem olyan jellem.*
- Egy-kétezer aranynak bizonyára találhatsz helyet. Ha nem akarod egyszerre elvinni mindent, akkor részletekben?
*Hangsúlya kérdő, hátha az úgy rendben van az elfnek, hogy egy-egy satista felkutatása után eljön némi fizetségért. Lea szerint ötszázat-ezret, simán megérhet egy-egy célpont. Talán többet is, de ő sem igazán tudja, hogy mi a tarifa, mert nem szokott bérgyilkosokat meg fejvadászokat felbérelni - az elf ki is hangsúlyozta, hogy nem is az.*
- Ó. Elnézést.
*Nem figyelte meg különösebben a lányt, csak annyira, hogy megállapítsa, hogy nagyon fiatal, de valóban apródnak, ilyesminek gondolta. Ezek szerint nem ember - Lea annak vélte -, hanem félvér. Nem ismeri Pyctát, de valahogy nem gondolta volna, hogy gyermeket nemzett. Az ezen való csodálkozása persze nem ül ki az arcára, meg végül is semmi dolga azzal, ha az elf jártában-keltében elszórja a magját.*
- Nem aggódtam a tollas patkány miatt. És könnyeket sem ejtenék, ha felfalódna.
*Féloldalasan elmosolyodik jelezve, hogy a beszélgetésnek ezen része a legkevésbé sem komoly.*
- Azt hiszem, hogy nem okoz gondot, ha odaadunk egy lovat. Van néhány, akinek a gazdája már nincs közöttünk. És vissza sem tért a lováért.
*Lea is egy ilyen lovat használ manapság, hiszen az ő kedvenc lovát ugyanaznap ölték meg, mint őt is. A kanca valószínűleg a saját belébe töltve végezte.*
- Hozom a bájitalokat. Várjatok meg itt.
*Még van szerencséje végignézi a lány mérsékelt toporzékolását. Elmosolyodik, ő sosem toporzékolt, ha megtette volna, akkora pofont kapott volna, hogy a takony menetet vág a nyakára, valószínűleg pár kiadós verés azért neki is kellett, hogy megtanulja a leckét.
Lakosztályában gyorsan összekapkodja az itt lévő bájitalokat, nincs sok, de majd az ispotályban kiegészíti őket. Egy nyeregtáskába pakolja be őket. Először 2 Opálzöld varázsitalt rak a táskába Pycta del Ventus számára.
Továbbá 2 Olajzöld varázsital is Pycta del Ventus birtokába kerül. És 2 Smaradgzöld varázsitallal is gazdagabb lesz Pycta del Ventus. Meg még 2 Napsárga varázsitalt is kap Pycta del Ventus. Meg még 2 Vérvörös varázsitalt rak a táskába Pycta del Ventus számára. Ahogyan 2 Csokoládébarna varázsital is kerülPycta del Ventus birtokába. Végül pedig 2 Sötétbarna varázsitallal válik Pycta del Ventus gazdagabbá. Mikor átadja a táskát, akkor gyorsan elmagyarázza, hogy melyik szín mire jó.*
- Azt gondolom, hogy a kötelességgért nem adnak semmit a piacon.
*Egy minden hájjal megkent kufárnak aligha jelent az ilyesmi sokat. Az elfnek meg bizonyára szüksége lehet felszerelésre, élelemre, ezek mind pénzbe kerülnek. Szép dolog a kötelességtudat, de nem lehet vele jóllakni. Persze Lea ezen kiválóan nyerészkedhetne, csak éppen nem olyan jellem.*
- Egy-kétezer aranynak bizonyára találhatsz helyet. Ha nem akarod egyszerre elvinni mindent, akkor részletekben?
*Hangsúlya kérdő, hátha az úgy rendben van az elfnek, hogy egy-egy satista felkutatása után eljön némi fizetségért. Lea szerint ötszázat-ezret, simán megérhet egy-egy célpont. Talán többet is, de ő sem igazán tudja, hogy mi a tarifa, mert nem szokott bérgyilkosokat meg fejvadászokat felbérelni - az elf ki is hangsúlyozta, hogy nem is az.*
- Ó. Elnézést.
*Nem figyelte meg különösebben a lányt, csak annyira, hogy megállapítsa, hogy nagyon fiatal, de valóban apródnak, ilyesminek gondolta. Ezek szerint nem ember - Lea annak vélte -, hanem félvér. Nem ismeri Pyctát, de valahogy nem gondolta volna, hogy gyermeket nemzett. Az ezen való csodálkozása persze nem ül ki az arcára, meg végül is semmi dolga azzal, ha az elf jártában-keltében elszórja a magját.*
- Nem aggódtam a tollas patkány miatt. És könnyeket sem ejtenék, ha felfalódna.
*Féloldalasan elmosolyodik jelezve, hogy a beszélgetésnek ezen része a legkevésbé sem komoly.*
- Azt hiszem, hogy nem okoz gondot, ha odaadunk egy lovat. Van néhány, akinek a gazdája már nincs közöttünk. És vissza sem tért a lováért.
*Lea is egy ilyen lovat használ manapság, hiszen az ő kedvenc lovát ugyanaznap ölték meg, mint őt is. A kanca valószínűleg a saját belébe töltve végezte.*
- Hozom a bájitalokat. Várjatok meg itt.
*Még van szerencséje végignézi a lány mérsékelt toporzékolását. Elmosolyodik, ő sosem toporzékolt, ha megtette volna, akkora pofont kapott volna, hogy a takony menetet vág a nyakára, valószínűleg pár kiadós verés azért neki is kellett, hogy megtanulja a leckét.
Lakosztályában gyorsan összekapkodja az itt lévő bájitalokat, nincs sok, de majd az ispotályban kiegészíti őket. Egy nyeregtáskába pakolja be őket. Először 2 Opálzöld varázsitalt rak a táskába Pycta del Ventus számára.
Továbbá 2 Olajzöld varázsital is Pycta del Ventus birtokába kerül. És 2 Smaradgzöld varázsitallal is gazdagabb lesz Pycta del Ventus. Meg még 2 Napsárga varázsitalt is kap Pycta del Ventus. Meg még 2 Vérvörös varázsitalt rak a táskába Pycta del Ventus számára. Ahogyan 2 Csokoládébarna varázsital is kerülPycta del Ventus birtokába. Végül pedig 2 Sötétbarna varázsitallal válik Pycta del Ventus gazdagabbá. Mikor átadja a táskát, akkor gyorsan elmagyarázza, hogy melyik szín mire jó.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-08 10:17:17
Üzenet elküldve: 2023-03-08 10:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Szó sincs arról, hogy Niev bizonygatni akarná származását, egész egyszerűen csak annyit tud az édesanyjáról, hogy az envber volt és az ő fülét örökölte. Pycta nemigen beszél az anyjáról, Niev meg nemigen kérdezi. Nievet valójában nem is érdekli, az ő családja így kerek, egész, még akkor is, ha sokszor pokrócként viselkedik.
Xauzur dorombolva nyúlik el, Niev mellette guggol, a szügyét dögönyözi. Látható, hogy nem ez lesz az a pillanat, mikor felfalja Jágót. Bár akkor lehet, hogy odacsap, ha valaki más is megpróbálja megsimogatni.*
- Régen még elvitt a hátán. Kár volt megnőni, igaz kiscicám?
*Ezek után úgy érzi, hogy muszáj felkelnie, mert mégis illetlenség lenne az irbisz mellett guggolva hallgatnia a férfi meséjét a thargokról. Annál a momentumnál, hogy kecskékkel hálnának, összevonja a szemöldökét. Ez abból fakad, hogy nem érti igazán, Habrertus mire gondolt, bár egy-kettőre megállapítja magában, hogy tényleg bizarr lenne Xauzur mellett aludni úgy, hogy alattuk egy másik irbisz bőre van.*
- Hátőizé. Hallottam már Kagan Thargodar nevét.
*Vakarja meg jobb mutatóujjával a fejét. Nem sokat tud róla, nagyjából annyit, amennyit most a férfi elmondott. De ezt valószínűleg mindenki tudja, mert - ha lehet hinni a pletykáknak - már életében is egy legenda volt. Ha a férfi játszmázik is vele, ezt Niev aligha veszi észre.*
- Igazából a te neved is. Pestis, meg ilyenek. Annak a nőnek meg hat ujja van.
*Niev olyan arckifejezéssel rázza a fejét, mintha nehezen hinné el, hogy itt mindenki híresség. Az egyik hódító hadvezér, a másik világhíres gyógyító, a harmadik az első felesége és még hat ujja is van. Ráadásul az elsőnek olyan volt a szeme, mint az övé. De a hatujjú nőé is sárga, meg Xauzuré is. És ugye Pyctáé. Aztán megrázza a fejét, száját is lebiggyeszti.*
- Nem ismerős a neve.
*Majd megkérdezi Pyctát, hogy neki ismerős-e?*
- Ó! Ez tökre jó!
*Nagy már ahhoz, hogy tapsikoljon örömében, hogy felmehet az égig érő toronyba, de egyértelműen látszik rajta a lelkesedés.
A lelkesedése viszont nagyon hamar letörik, mert az eddig a bokájának dőlő Xauzur felpattan, ahogyan Pycta magához hívja, ezzel egyidőben vele meg közli a szomorú hírt: nem mehet fel a toronyba, mert indulnak.*
- Nemáááá'...
*Nyafogósan húzza fel az orrát, még a szemét is forgatja hozzá, a szemfülesebbek pedig elcsíphetik azt is, hogy sarkával toppant.*
- De azt mondta a kancellár úr, hogy felmehetek a toronybaaaa.
*Szó sincs arról, hogy Niev bizonygatni akarná származását, egész egyszerűen csak annyit tud az édesanyjáról, hogy az envber volt és az ő fülét örökölte. Pycta nemigen beszél az anyjáról, Niev meg nemigen kérdezi. Nievet valójában nem is érdekli, az ő családja így kerek, egész, még akkor is, ha sokszor pokrócként viselkedik.
Xauzur dorombolva nyúlik el, Niev mellette guggol, a szügyét dögönyözi. Látható, hogy nem ez lesz az a pillanat, mikor felfalja Jágót. Bár akkor lehet, hogy odacsap, ha valaki más is megpróbálja megsimogatni.*
- Régen még elvitt a hátán. Kár volt megnőni, igaz kiscicám?
*Ezek után úgy érzi, hogy muszáj felkelnie, mert mégis illetlenség lenne az irbisz mellett guggolva hallgatnia a férfi meséjét a thargokról. Annál a momentumnál, hogy kecskékkel hálnának, összevonja a szemöldökét. Ez abból fakad, hogy nem érti igazán, Habrertus mire gondolt, bár egy-kettőre megállapítja magában, hogy tényleg bizarr lenne Xauzur mellett aludni úgy, hogy alattuk egy másik irbisz bőre van.*
- Hátőizé. Hallottam már Kagan Thargodar nevét.
*Vakarja meg jobb mutatóujjával a fejét. Nem sokat tud róla, nagyjából annyit, amennyit most a férfi elmondott. De ezt valószínűleg mindenki tudja, mert - ha lehet hinni a pletykáknak - már életében is egy legenda volt. Ha a férfi játszmázik is vele, ezt Niev aligha veszi észre.*
- Igazából a te neved is. Pestis, meg ilyenek. Annak a nőnek meg hat ujja van.
*Niev olyan arckifejezéssel rázza a fejét, mintha nehezen hinné el, hogy itt mindenki híresség. Az egyik hódító hadvezér, a másik világhíres gyógyító, a harmadik az első felesége és még hat ujja is van. Ráadásul az elsőnek olyan volt a szeme, mint az övé. De a hatujjú nőé is sárga, meg Xauzuré is. És ugye Pyctáé. Aztán megrázza a fejét, száját is lebiggyeszti.*
- Nem ismerős a neve.
*Majd megkérdezi Pyctát, hogy neki ismerős-e?*
- Ó! Ez tökre jó!
*Nagy már ahhoz, hogy tapsikoljon örömében, hogy felmehet az égig érő toronyba, de egyértelműen látszik rajta a lelkesedés.
A lelkesedése viszont nagyon hamar letörik, mert az eddig a bokájának dőlő Xauzur felpattan, ahogyan Pycta magához hívja, ezzel egyidőben vele meg közli a szomorú hírt: nem mehet fel a toronyba, mert indulnak.*
- Nemáááá'...
*Nyafogósan húzza fel az orrát, még a szemét is forgatja hozzá, a szemfülesebbek pedig elcsíphetik azt is, hogy sarkával toppant.*
- De azt mondta a kancellár úr, hogy felmehetek a toronybaaaa.
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-07 17:01:56
Üzenet elküldve: 2023-03-07 17:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Hubi egyetértőn bólogat. Szegény gyermek, úgy látszik sokan szokták kétségbe vonni a származását, hiszen máris a fülével igyekszik bizonygatni. Szerencsére a jó kancellár nem tartozik azon ostobák közé, akik szerint egy félvérnek szükségszerűen hegyes a füle. Gyakran semmiben sem különböznek az emberektől, és az sem ritka, hogy szakaszott úgy festenek, mint egy elf.*
- Ez rendkívül megnyugtató. *bazsalyog arra, hogy a nagymacska jelenleg nem éhes. És bazsalyog azért is, mert tulajdonképpen egész rokonszenvesnek találja a lány lelkesedését. Úgy látszik, hogy öregszik.*
- Ne okold magad, sokan esnek ebbe a tévedésbe. A legtöbb külhoni fejében valami olyasmi kép él a thargokról, hogy kecskebőrökön és kecskékkel hálnak, a húst véresen falják fel, és ellenségeiket puszta kézzel tépik darabokra. Tulajdonképpen ez nem is véletlen. A néhai hadúr...
*Egy pillanatra megakad. Hiszen talán ez a gyermek még nem is hallott a legendás vezérről. Talán még nem is élt akkor, amikor az a szomorú eset történt.*
- Kagan Thargodar, a thargok hírneves vezére, e hely alapítója bizony sokat tett azért, hogy ez a hit alakuljon ki. A hadúr bizony nemcsak harcosként emelkedett ki a tömegből, hanem politikusként is megállta a helyét. És ha már szóba hoztam...
*A jó kancellár esmeg elmosolyodik és mintha egy aprót kacsintana is.*
- A szemed akár az övé is lehetne. No persze, tudom, láttam, hogy atyád szemszínét örökölted, bizonyára csupán véletlen egybeesés, hogy a hadúr szemei is szakaszott ilyenek voltak.
*Ezt akár ironikus megjegyzésnek is lehet venni, mintha a kancellár pont az ellenkezőjét akarná sugalmazni ama véletlennek, ám Hubi ezúttal minden hátsó szándék nélkül beszél.*
- De akire igazán hasonlítasz, nos, ő egykor kedves vendég volt e falak között. Mit vendég, az otthona is volt. Ám őszinte fájdalmamra, igen rég láttam már. Alig hiszem, hogy kérdésemre igenlő választ kaphatnék, de mond számodra valamit az Ephemia d'Aquista név?
*Ahogy az imént, úgy Hubinak most sincsenek hátsó gondolatai. Csak cseverészik. Az ilyesmi néha vele is előfordul. Akik ismerik, azok persze aligha hinnék ezt el, és azon töprengenének, hogy miben mesterkedik már megint ez a vén kecske? De Niev nem ismeri.*
- Nos... hogyne.
*A jó kancellár még a gondolatba is beleszédül, hogy megint fel kell másznia a toronyba. Aztán majdnem elmosolyodik. Úgy gondolt erre a megintre, mintha az előző alkalom nem évekkel ezelőtt lett volna. Régi szép idők... Mert az idő megszépít bizonyos emlékeket, és Hubi most már nem is találja ijesztőnek azt a momentumot, amikor az elf le akarta lökni onnan.*
- Csak nézd el nekem, ha lemaradok kissé. Az én koromban már nem szaladgál az ember a grádicson, vagy ha mégis, akkor marad hátul.
*Az eddig kifogástalanul viselkedő, vagy talán csak megilletődött Jágó ezt a pillanatot választja, hogy becsatlakozzon a fordulatos társalgásba.*
- A KANCELLÁR HÁTUL!
*És úgy rikácsol hozzá, mintha nevetne.*
*Hubi egyetértőn bólogat. Szegény gyermek, úgy látszik sokan szokták kétségbe vonni a származását, hiszen máris a fülével igyekszik bizonygatni. Szerencsére a jó kancellár nem tartozik azon ostobák közé, akik szerint egy félvérnek szükségszerűen hegyes a füle. Gyakran semmiben sem különböznek az emberektől, és az sem ritka, hogy szakaszott úgy festenek, mint egy elf.*
- Ez rendkívül megnyugtató. *bazsalyog arra, hogy a nagymacska jelenleg nem éhes. És bazsalyog azért is, mert tulajdonképpen egész rokonszenvesnek találja a lány lelkesedését. Úgy látszik, hogy öregszik.*
- Ne okold magad, sokan esnek ebbe a tévedésbe. A legtöbb külhoni fejében valami olyasmi kép él a thargokról, hogy kecskebőrökön és kecskékkel hálnak, a húst véresen falják fel, és ellenségeiket puszta kézzel tépik darabokra. Tulajdonképpen ez nem is véletlen. A néhai hadúr...
*Egy pillanatra megakad. Hiszen talán ez a gyermek még nem is hallott a legendás vezérről. Talán még nem is élt akkor, amikor az a szomorú eset történt.*
- Kagan Thargodar, a thargok hírneves vezére, e hely alapítója bizony sokat tett azért, hogy ez a hit alakuljon ki. A hadúr bizony nemcsak harcosként emelkedett ki a tömegből, hanem politikusként is megállta a helyét. És ha már szóba hoztam...
*A jó kancellár esmeg elmosolyodik és mintha egy aprót kacsintana is.*
- A szemed akár az övé is lehetne. No persze, tudom, láttam, hogy atyád szemszínét örökölted, bizonyára csupán véletlen egybeesés, hogy a hadúr szemei is szakaszott ilyenek voltak.
*Ezt akár ironikus megjegyzésnek is lehet venni, mintha a kancellár pont az ellenkezőjét akarná sugalmazni ama véletlennek, ám Hubi ezúttal minden hátsó szándék nélkül beszél.*
- De akire igazán hasonlítasz, nos, ő egykor kedves vendég volt e falak között. Mit vendég, az otthona is volt. Ám őszinte fájdalmamra, igen rég láttam már. Alig hiszem, hogy kérdésemre igenlő választ kaphatnék, de mond számodra valamit az Ephemia d'Aquista név?
*Ahogy az imént, úgy Hubinak most sincsenek hátsó gondolatai. Csak cseverészik. Az ilyesmi néha vele is előfordul. Akik ismerik, azok persze aligha hinnék ezt el, és azon töprengenének, hogy miben mesterkedik már megint ez a vén kecske? De Niev nem ismeri.*
- Nos... hogyne.
*A jó kancellár még a gondolatba is beleszédül, hogy megint fel kell másznia a toronyba. Aztán majdnem elmosolyodik. Úgy gondolt erre a megintre, mintha az előző alkalom nem évekkel ezelőtt lett volna. Régi szép idők... Mert az idő megszépít bizonyos emlékeket, és Hubi most már nem is találja ijesztőnek azt a momentumot, amikor az elf le akarta lökni onnan.*
- Csak nézd el nekem, ha lemaradok kissé. Az én koromban már nem szaladgál az ember a grádicson, vagy ha mégis, akkor marad hátul.
*Az eddig kifogástalanul viselkedő, vagy talán csak megilletődött Jágó ezt a pillanatot választja, hogy becsatlakozzon a fordulatos társalgásba.*
- A KANCELLÁR HÁTUL!
*És úgy rikácsol hozzá, mintha nevetne.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-07 16:49:13
Üzenet elküldve: 2023-03-07 16:49:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Lea nem erőlteti tovább a dolgot Aenaevel kapcsolatban, ami elégedett érzést vált ki az erdőmélyi elfből. Úgysem mondott volna többet, felesleges is lett volna kérdezni. Amúgy a Szellemjáró szimpatikus nő neki. Benne van Kagan határozottsága a hadúr önérzetessége nélkül.
A fizetséggel kapcsolatos megjegyzésre kifejezéstelen tekintettel pillant Lea szemeibe.*
- Számomra ez nem az aranyról szól. *Válaszolja tömören. A Szellemjárónak elégedettnek kellene lennie, hogy szinte ingyen elvégzi a munkát, ám újabb megnyerő vonás, kevesli a kialkudott összeget érte.*
- Nem tudom, mennyit szántál rá, de ha akarod, elfogadom azt az összeget, amit kínálsz. Ha ez megnyugtat. *Teszi hozzá. A bájitalok nehezen beszerezhető dolgok, főleg a komolyabb hatást kiváltók. Ráadásul nem is neki kell kikeverni vagy megvenni az alapanyagot.
Kiderül, hogy az Ispotály nem a hegyen van, de Lea elkíséri őket oda, erre a páncélos próféta csak kurtán biccent. Biztosan nem engednék csak úgy kóborolni az erődben.*
- A lányom. *Mondja, amikor a Szellemjáró apródként aposztrofálja Nievet.*
- Nem az apródom. A lányom. *Pillant Lea felé pontosítva, miről is beszél. Valószínűleg ez több kérdést vet majd fel, mint megválaszol, de mivel megindulnak, talán nem is lesz firtatva a dolog. Jobban örült volna, ha ez rejtve marad, ám kibukott belőle a javítás és most már kár volna magyarázkodnia.*
- Xauzur evett, mielőtt ideértünk. Nincs okod aggódni. *Válaszolja, nem is sejtve, hogy valamikor mostanában ugyanezt a választ adja Nievesha is a vén kancellárnak. Amikor Lea lovat nyergeltet magának, eszébe jut, hogy a lánynak nincs lova és talán a thargok adnának egyet nekik.*
- Esetleg kérhetnék egy hátast a lányomnak? *Kérdi séta közben a Szellemjárót.
Amikor visszaérnek a trónterembe, Niev és az idősebb férfi még mindig ott vannak és látszólag barátságosan beszélgetnek. A madár is egyben van még, az irbisz pedig nyugodtan dorombol a lány keze alatt.*
- Niev, indulunk. *Közli a lánnyal és jobbjával megpaskolja kétszer a combját, amire Xauzur felpattan és megkerülve az erdőmélyi elfet, a jobbjára szegődik.*
*Lea nem erőlteti tovább a dolgot Aenaevel kapcsolatban, ami elégedett érzést vált ki az erdőmélyi elfből. Úgysem mondott volna többet, felesleges is lett volna kérdezni. Amúgy a Szellemjáró szimpatikus nő neki. Benne van Kagan határozottsága a hadúr önérzetessége nélkül.
A fizetséggel kapcsolatos megjegyzésre kifejezéstelen tekintettel pillant Lea szemeibe.*
- Számomra ez nem az aranyról szól. *Válaszolja tömören. A Szellemjárónak elégedettnek kellene lennie, hogy szinte ingyen elvégzi a munkát, ám újabb megnyerő vonás, kevesli a kialkudott összeget érte.*
- Nem tudom, mennyit szántál rá, de ha akarod, elfogadom azt az összeget, amit kínálsz. Ha ez megnyugtat. *Teszi hozzá. A bájitalok nehezen beszerezhető dolgok, főleg a komolyabb hatást kiváltók. Ráadásul nem is neki kell kikeverni vagy megvenni az alapanyagot.
Kiderül, hogy az Ispotály nem a hegyen van, de Lea elkíséri őket oda, erre a páncélos próféta csak kurtán biccent. Biztosan nem engednék csak úgy kóborolni az erődben.*
- A lányom. *Mondja, amikor a Szellemjáró apródként aposztrofálja Nievet.*
- Nem az apródom. A lányom. *Pillant Lea felé pontosítva, miről is beszél. Valószínűleg ez több kérdést vet majd fel, mint megválaszol, de mivel megindulnak, talán nem is lesz firtatva a dolog. Jobban örült volna, ha ez rejtve marad, ám kibukott belőle a javítás és most már kár volna magyarázkodnia.*
- Xauzur evett, mielőtt ideértünk. Nincs okod aggódni. *Válaszolja, nem is sejtve, hogy valamikor mostanában ugyanezt a választ adja Nievesha is a vén kancellárnak. Amikor Lea lovat nyergeltet magának, eszébe jut, hogy a lánynak nincs lova és talán a thargok adnának egyet nekik.*
- Esetleg kérhetnék egy hátast a lányomnak? *Kérdi séta közben a Szellemjárót.
Amikor visszaérnek a trónterembe, Niev és az idősebb férfi még mindig ott vannak és látszólag barátságosan beszélgetnek. A madár is egyben van még, az irbisz pedig nyugodtan dorombol a lány keze alatt.*
- Niev, indulunk. *Közli a lánnyal és jobbjával megpaskolja kétszer a combját, amire Xauzur felpattan és megkerülve az erdőmélyi elfet, a jobbjára szegődik.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-06 20:29:45
Üzenet elküldve: 2023-03-06 20:29:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Az már egyszer biztos, hogy a manapság csak furcsa szerzetekkel hozza össze a sors. Az öregember, meg a madara sem kivétel ez alól. Már csak amiatt a meghajlás miatt is, amit az imént előadott, Niev csak pislogott. A nő a hely királya, az már bizonyos, de van is benne valami, amit Niev nem igazán tudna megfogalmazni. A kancellár meg egy kedves, öreg bácsinak tűnik.*
- Biztos apám miatt találsz ismerősnek.
*Niev csak apját ismeri a szülei közül, természetes, hogy őhozzá hasonlítja önmagát. Nem nőtt olyan magasra, de azt tudja, hogy az ő anyja ember volt, nem tud róla gyakorlatilag semmit, csak azt, hogy a füle az övé. Niev nem is érdeklődik utána, számára így teljes a családjuk, Pyctával és Xauzurral.*
- A fülem örököltem anyámtól.
*Fűzi hozzá vidoran a nyilvánvalót, ha másból nem, hát a füléből világosan látszik, hogy nem tisztavérű elf, még a haját is a füle mögé igazítja, hogy bebizonyítsa.
A bácsi tényleg kedves, rögtön kérdéseket tesz fel, hogy hogy tetszik Nievnek itt és még egy körbevezetést is felajánl. Niev éppen csak nem tapsikol az örömtől, úgy néz ki, hogy most talán feljuthat abba az égig érő toronyba.
Újra lehajol Xauzurhoz, megcirógatja a füle tövét.*
- Nem kell Jágónak aggódnia, Xauzur evett mielőtt jöttünk.
*Biztos fájdalmas lehet, hogy a madár a kancellárt csipkedi. Xauzur nem csinál ilyeneket, de az biztos sokkal rosszabb lenne, ha egy nagymacska csócsálná meg a fülét.*
- Tényleg nem voltam még soha. Másra számítottam. Sokkal… barbárosabbra. Ehelyett van egy tornyuk, ami szinte az égig ér. Fel lehet menni? Biztosan lenyűgöző lehet a kilátás odafentről. Különben szerinted kire hasonlítok?
*Valami barbárt képzel el, izomkolosszust. Mindenféle állatbőr cafatokat viselve ruhaként, körme alá száradt vérrel. Niev most lopva a saját kezére pillant, de szerencsére nincsen vér a körme alatt, csak egy kis kosz. Pont annyi, ami miatt Liz már megkergette volna a körömkefével.*
*Az már egyszer biztos, hogy a manapság csak furcsa szerzetekkel hozza össze a sors. Az öregember, meg a madara sem kivétel ez alól. Már csak amiatt a meghajlás miatt is, amit az imént előadott, Niev csak pislogott. A nő a hely királya, az már bizonyos, de van is benne valami, amit Niev nem igazán tudna megfogalmazni. A kancellár meg egy kedves, öreg bácsinak tűnik.*
- Biztos apám miatt találsz ismerősnek.
*Niev csak apját ismeri a szülei közül, természetes, hogy őhozzá hasonlítja önmagát. Nem nőtt olyan magasra, de azt tudja, hogy az ő anyja ember volt, nem tud róla gyakorlatilag semmit, csak azt, hogy a füle az övé. Niev nem is érdeklődik utána, számára így teljes a családjuk, Pyctával és Xauzurral.*
- A fülem örököltem anyámtól.
*Fűzi hozzá vidoran a nyilvánvalót, ha másból nem, hát a füléből világosan látszik, hogy nem tisztavérű elf, még a haját is a füle mögé igazítja, hogy bebizonyítsa.
A bácsi tényleg kedves, rögtön kérdéseket tesz fel, hogy hogy tetszik Nievnek itt és még egy körbevezetést is felajánl. Niev éppen csak nem tapsikol az örömtől, úgy néz ki, hogy most talán feljuthat abba az égig érő toronyba.
Újra lehajol Xauzurhoz, megcirógatja a füle tövét.*
- Nem kell Jágónak aggódnia, Xauzur evett mielőtt jöttünk.
*Biztos fájdalmas lehet, hogy a madár a kancellárt csipkedi. Xauzur nem csinál ilyeneket, de az biztos sokkal rosszabb lenne, ha egy nagymacska csócsálná meg a fülét.*
- Tényleg nem voltam még soha. Másra számítottam. Sokkal… barbárosabbra. Ehelyett van egy tornyuk, ami szinte az égig ér. Fel lehet menni? Biztosan lenyűgöző lehet a kilátás odafentről. Különben szerinted kire hasonlítok?
*Valami barbárt képzel el, izomkolosszust. Mindenféle állatbőr cafatokat viselve ruhaként, körme alá száradt vérrel. Niev most lopva a saját kezére pillant, de szerencsére nincsen vér a körme alatt, csak egy kis kosz. Pont annyi, ami miatt Liz már megkergette volna a körömkefével.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-06 18:04:56
Üzenet elküldve: 2023-03-06 18:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Bólint újra, nem firtatja az elf és a fattyú viszonyát. Bár az az érzése, hogy valamire akaratlanul is rátapintott, nem feltételez romantikus kapcsolatot, sokkal inkább valami nem túl szívélyes viszonyt. Olyasmit, amibe belefért az, hogy a fattyú tudja az elfről annak vallási nézeteit és megtegye neki azt a szívességet, hogy beajánlja egy jól fizető munkára. Mert a munka jól fizetne, ha az elf nem kérne szerény honoráriumot.*
- Biztosan megelégszel ennyivel? Úgy érzem, hogy túl olcsón adod magad.
*Hangjában semmi bántó él nincsen, valóban úgy érzi, hogy az ár túl alacsony, szinte mintha átverné az elfet, amit nem akar.*
- Az ispotály nem itt van a hegyen, de elkísérlek téged és az apródod oda, aztán utatokra is engedlek.
*Lea nem az a fajta, aki húzza az időt, megvolt a megbízás, megtárgyalták, hogy mi lesz a fizetség. Odaint egy lovászt és szól, hogy tüstént nyergeljék a lovát.*
- Javaslom, hogy nézzük meg, megette-e már az irbiszed a kancellárom madarát.
*Int abba az irányba, ahonnan érkeztek. Ami azt illeti, nem bánná, ha Jágó valóban az irbisz gyomrában végezné, de onnan tudja, hogy ez nem következett be, hogy Hubi nem rohant még rikácsolva utánuk, hogy azonnal végezzék ki az irbiszt és gazdáját, de legalábbis dobják őket a Gödörbe.
Menet közben azon gondolkodik, hogy néhány üvegcse akad a lakosztályában is, de a jelentősebb készleteket az ispotályban tárolják.*
*Bólint újra, nem firtatja az elf és a fattyú viszonyát. Bár az az érzése, hogy valamire akaratlanul is rátapintott, nem feltételez romantikus kapcsolatot, sokkal inkább valami nem túl szívélyes viszonyt. Olyasmit, amibe belefért az, hogy a fattyú tudja az elfről annak vallási nézeteit és megtegye neki azt a szívességet, hogy beajánlja egy jól fizető munkára. Mert a munka jól fizetne, ha az elf nem kérne szerény honoráriumot.*
- Biztosan megelégszel ennyivel? Úgy érzem, hogy túl olcsón adod magad.
*Hangjában semmi bántó él nincsen, valóban úgy érzi, hogy az ár túl alacsony, szinte mintha átverné az elfet, amit nem akar.*
- Az ispotály nem itt van a hegyen, de elkísérlek téged és az apródod oda, aztán utatokra is engedlek.
*Lea nem az a fajta, aki húzza az időt, megvolt a megbízás, megtárgyalták, hogy mi lesz a fizetség. Odaint egy lovászt és szól, hogy tüstént nyergeljék a lovát.*
- Javaslom, hogy nézzük meg, megette-e már az irbiszed a kancellárom madarát.
*Int abba az irányba, ahonnan érkeztek. Ami azt illeti, nem bánná, ha Jágó valóban az irbisz gyomrában végezné, de onnan tudja, hogy ez nem következett be, hogy Hubi nem rohant még rikácsolva utánuk, hogy azonnal végezzék ki az irbiszt és gazdáját, de legalábbis dobják őket a Gödörbe.
Menet közben azon gondolkodik, hogy néhány üvegcse akad a lakosztályában is, de a jelentősebb készleteket az ispotályban tárolják.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-06 17:41:12
Üzenet elküldve: 2023-03-06 17:41:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
- Ó, igen. Biztosan. *Hubi joviálisan mosolyog* Az én koromban már előfordul, hogy egy-két apróságra rosszul emlékszem.
*Persze az a vállvonás csak tovább erősít egy bizonyos gyanút. Amit az sem oszlat el, hogy a lány szerint az a karót nyelt elf az apja. Ami akár lehet is, a szemük színe hasonló. Persze az is megvan, hogy ennyi erővel a hadúr leánya, de inkább unokája is lehet. A jó kancellár ebben a pillanatban visszasírja a régi szép időket, amikor a sárga szemszín még nem volt olyan gyakori, mint a kék. És ha már a régi szép időknél tartunk: akkoriban a magafajta tejfölösszájú figyelt a felnőttek szavára, de főleg a kérdésére. Ez a csitri meg még arra sem veszi a fáradságot, hogy odavessen valamit Hubinak.*
- Igazán szívemből örvendek, Nievesha del Ventus. Atyád neve a Vashegyen sem ismeretlen.
*Tehát az elf lenne az a bizonyos Pycta del Ventus, akiről valóban hallott már. Az udvariassági körök egy rövid időre megtorpannak, mert Jágó most már szinte szó szerint a kancellár bal fülcimpáját csipkedi idegességében. Elvégre melyik madár érzi magát biztonságban egy megtermett macska társaságában?*
- Ez itt Jágó. *kapja arrébb a fejét és a fülét* Kagaenae Thargodar kisasszony becses ajándéka.
*Kicsit tanácstalanul pillant az ajtó felé. Pesztonka még sohasem volt.*
- Nos... ha nem tévedek, még nem jártál a Vashegyen. De bizonyára hallottál már róla. Boldoggá tennél, ha megosztanád velem az első benyomásaid! Mindig szerencsés egy kívülálló véleményét hallani, aki nem áll befolyás alatt, sem pro, sem kontra. Vagy esetleg akad valami, ami máris megnyerte tetszésed? Ha elfogadod szerény személyem kalauzként, ezer örömmel vezetlek körbe a Vashegyen.
*Tulajdonképpen szerencse, hogy a leány igen fiatalka. Ha valamivel idősebb lenne, Hubi elsőként a Radkraalt óhajtaná neki megmutatni. Ez pedig azért lehetne balszerencsés lépés, mert lehet, hogy a kedves atyával nem szeretné összerúgni a port.*
- Ó, igen. Biztosan. *Hubi joviálisan mosolyog* Az én koromban már előfordul, hogy egy-két apróságra rosszul emlékszem.
*Persze az a vállvonás csak tovább erősít egy bizonyos gyanút. Amit az sem oszlat el, hogy a lány szerint az a karót nyelt elf az apja. Ami akár lehet is, a szemük színe hasonló. Persze az is megvan, hogy ennyi erővel a hadúr leánya, de inkább unokája is lehet. A jó kancellár ebben a pillanatban visszasírja a régi szép időket, amikor a sárga szemszín még nem volt olyan gyakori, mint a kék. És ha már a régi szép időknél tartunk: akkoriban a magafajta tejfölösszájú figyelt a felnőttek szavára, de főleg a kérdésére. Ez a csitri meg még arra sem veszi a fáradságot, hogy odavessen valamit Hubinak.*
- Igazán szívemből örvendek, Nievesha del Ventus. Atyád neve a Vashegyen sem ismeretlen.
*Tehát az elf lenne az a bizonyos Pycta del Ventus, akiről valóban hallott már. Az udvariassági körök egy rövid időre megtorpannak, mert Jágó most már szinte szó szerint a kancellár bal fülcimpáját csipkedi idegességében. Elvégre melyik madár érzi magát biztonságban egy megtermett macska társaságában?*
- Ez itt Jágó. *kapja arrébb a fejét és a fülét* Kagaenae Thargodar kisasszony becses ajándéka.
*Kicsit tanácstalanul pillant az ajtó felé. Pesztonka még sohasem volt.*
- Nos... ha nem tévedek, még nem jártál a Vashegyen. De bizonyára hallottál már róla. Boldoggá tennél, ha megosztanád velem az első benyomásaid! Mindig szerencsés egy kívülálló véleményét hallani, aki nem áll befolyás alatt, sem pro, sem kontra. Vagy esetleg akad valami, ami máris megnyerte tetszésed? Ha elfogadod szerény személyem kalauzként, ezer örömmel vezetlek körbe a Vashegyen.
*Tulajdonképpen szerencse, hogy a leány igen fiatalka. Ha valamivel idősebb lenne, Hubi elsőként a Radkraalt óhajtaná neki megmutatni. Ez pedig azért lehetne balszerencsés lépés, mert lehet, hogy a kedves atyával nem szeretné összerúgni a port.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-06 10:56:06
Üzenet elküldve: 2023-03-06 10:56:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Az erdőmélyi elf is hasonlóan örül annak, hogy Lea nem köntörfalaz és nem rejti szavait cirkalmas körmondatok mögé. Határozott és nyílt nőnek tűnik, aki tudja, mit akar és azt hogyan érje el. Valódi vezető.
A bájitalokra igenlő választ kap. Bár aranyra is gondolt korábban, végül megmásította döntését. Egy ilyen feladatot kötelessége elvégezni. Az első nyom meg is van, ahogy jelezte, a tavernánál fognak kezdeni és onnan indulnak tovább. Akár azonnal, ám a Szellemjárónak még van kérdése. Ráadásul személyes, amire a csuhátlan csuhás megtorpanva fordul felé, de nem akasztja meg a kérdést, ám a válasszal kivár pár szívdobbanásnyi időt, mintha azon töprengene, mit feleljen.*
- Volt pár közös ismerősünk régebben. *Válaszolja komorabban, mint szeretné. Végül is nem mondott igaztalant. Nyilván nem fogja elmondani, hogy egykor együtt éltek szerelemben Erdőmélyén és hogy Nievesha a lánya, akit Aenae rábízott nem sokkal a születése után.*
- Mindenből kettőt. *Felel a második kérdésre. A személyes kérdéseket lezártnak tekinti, Aenae és az ő ismeretségének semmi köze a feladatához. Érdekes, nem gondolta volna, hogy ez érdekelheti Leát. Úgy tűnik, tévedett.*
- Egyelőre a bájitalok elegek lesznek. *Mondja még és mivel fogalma sincs, hogy az Ispotály merre lehet, így türelmesen vár, hogy a Szellemjáró mutassa neki az utat.*
*Az erdőmélyi elf is hasonlóan örül annak, hogy Lea nem köntörfalaz és nem rejti szavait cirkalmas körmondatok mögé. Határozott és nyílt nőnek tűnik, aki tudja, mit akar és azt hogyan érje el. Valódi vezető.
A bájitalokra igenlő választ kap. Bár aranyra is gondolt korábban, végül megmásította döntését. Egy ilyen feladatot kötelessége elvégezni. Az első nyom meg is van, ahogy jelezte, a tavernánál fognak kezdeni és onnan indulnak tovább. Akár azonnal, ám a Szellemjárónak még van kérdése. Ráadásul személyes, amire a csuhátlan csuhás megtorpanva fordul felé, de nem akasztja meg a kérdést, ám a válasszal kivár pár szívdobbanásnyi időt, mintha azon töprengene, mit feleljen.*
- Volt pár közös ismerősünk régebben. *Válaszolja komorabban, mint szeretné. Végül is nem mondott igaztalant. Nyilván nem fogja elmondani, hogy egykor együtt éltek szerelemben Erdőmélyén és hogy Nievesha a lánya, akit Aenae rábízott nem sokkal a születése után.*
- Mindenből kettőt. *Felel a második kérdésre. A személyes kérdéseket lezártnak tekinti, Aenae és az ő ismeretségének semmi köze a feladatához. Érdekes, nem gondolta volna, hogy ez érdekelheti Leát. Úgy tűnik, tévedett.*
- Egyelőre a bájitalok elegek lesznek. *Mondja még és mivel fogalma sincs, hogy az Ispotály merre lehet, így türelmesen vár, hogy a Szellemjáró mutassa neki az utat.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-06 10:32:13
Üzenet elküldve: 2023-03-06 10:32:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Ismét bólint, úgy tűnik, hogy az elf szava bőven elég számára. Nyilván nem fog titoktartási nyilatkozatot aláíratni vele, meg valamiért szavahihetőnek is tűnik. Meglehet, hogy Lea csak hinni akar neki, hogy nem jártatja a száját, bár az eddigi tapasztalatok alapján nem túl szószátyár. Lea már nagyon fáradt volt Hubi cirkalmas körmondataitól, egészen üdítő, hogy az elfnek egy-egy szó is elég arra, hogy kifejezze magát.*
- Bájitalokat. Rendben.
*Újra bólint. Hosszú diskurzust tudnának így folytatni, így rövid tőmondatokkal, bólogatásokkal. Bezzeg ha Hubit is magukkal invitálták volna, akkor még az üdvözlésen sem jutottak volna túl, nélküle viszont már nagyjából mindent megbeszéltek, amit megbeszélhettek. Azért persze vannak nyitott kérdések, de ezek egészen más természetűek. Például, hogy az ízig-vérig városi kislány, Kagan fattya, honnan ismeri az elfet? Mert arra Lea mérget venne, hogy ezek nem forogtak soha egy körben, de még hasonlóban sem. Lea persze kíváncsi.*
- Engedj meg egy személyes kérdést, kérlek.
*Mivel azonban nincs ahhoz szokva, hogy engedélyt kérjen ilyen esetekben, ezért Pyctának sem hagy időt arra, hogy elháríthassa.*
- Te és Kagaenae honnan ismeritek egymást? Nem igazán tűntök… olyanoknak, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Mennyi bájitalt szeretnél?
*Igazság szerint pár évig halott volt és mióta visszatért, azóta nemigen szánt időt arra, hogy felmérje a készleteket és feltöltse azokat, ha valamiből esetleg hiány lenne.*
- Az ispotályban jelentős gyógynövénygyűjtemény van, ha azokból is vinnél.
*Ismét bólint, úgy tűnik, hogy az elf szava bőven elég számára. Nyilván nem fog titoktartási nyilatkozatot aláíratni vele, meg valamiért szavahihetőnek is tűnik. Meglehet, hogy Lea csak hinni akar neki, hogy nem jártatja a száját, bár az eddigi tapasztalatok alapján nem túl szószátyár. Lea már nagyon fáradt volt Hubi cirkalmas körmondataitól, egészen üdítő, hogy az elfnek egy-egy szó is elég arra, hogy kifejezze magát.*
- Bájitalokat. Rendben.
*Újra bólint. Hosszú diskurzust tudnának így folytatni, így rövid tőmondatokkal, bólogatásokkal. Bezzeg ha Hubit is magukkal invitálták volna, akkor még az üdvözlésen sem jutottak volna túl, nélküle viszont már nagyjából mindent megbeszéltek, amit megbeszélhettek. Azért persze vannak nyitott kérdések, de ezek egészen más természetűek. Például, hogy az ízig-vérig városi kislány, Kagan fattya, honnan ismeri az elfet? Mert arra Lea mérget venne, hogy ezek nem forogtak soha egy körben, de még hasonlóban sem. Lea persze kíváncsi.*
- Engedj meg egy személyes kérdést, kérlek.
*Mivel azonban nincs ahhoz szokva, hogy engedélyt kérjen ilyen esetekben, ezért Pyctának sem hagy időt arra, hogy elháríthassa.*
- Te és Kagaenae honnan ismeritek egymást? Nem igazán tűntök… olyanoknak, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Mennyi bájitalt szeretnél?
*Igazság szerint pár évig halott volt és mióta visszatért, azóta nemigen szánt időt arra, hogy felmérje a készleteket és feltöltse azokat, ha valamiből esetleg hiány lenne.*
- Az ispotályban jelentős gyógynövénygyűjtemény van, ha azokból is vinnél.
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-03-04 14:09:25
Üzenet elküldve: 2023-03-04 14:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
- Szavamat adom. *Válaszolja tömören. Fogalma sincs, hogy jelent-e ez bármit is Leának, de ő maga komolyan gondolja. Nincs oka elmondani másnak és a Szellemjáró akár hazudhatott volna is, de megtisztelte azzal, hogy beavatta a koránt sem könnyű titkába. Tartozik neki annyival, hogy nem adja tovább.
A folytatás megválaszol egy olyan kérdést, amit még nem tett fel, de kereste rá a választ. Mi más célja lett volna azzal Sa'Terethnek, hogy visszahozott olyanokat is, akik nem az ő hitébe tartoztak, ha nem az, hogy még több hívet gyűjtsön. Aki meghalt, felfoghatatlan kegy számára, hogy újra élhet, el tudja képzelni, hogy egy másik élet nem sok ár érte. Furfangos kurafi. Nem kérdezi meg, hogyan derítse ki, ki vált hívővé és ki küzd a késztetés ellen. Lea ennek megválaszolását valószínűleg rá bízza. Fejvadász, bíró és hóhér is, ha kell. Ez a szerep vár rá.*
- Értem. *Feleli. Úgy tűnik, nem beszédes fajta, de nem is csevegni érkezett, Az elmondottakból tökéletesen ért mindent. Nincs szükség terjengős válaszra. Nem tartja ellenségének a Szellemjárót, ha vissza is tért. Az is ezt bizonyítja, hogy most a többi feltámadt levadászására bérli fel. Számára mindegy, milyen okból. Rosszabb napján maga indult volna el erre a küldetésre. Pozitívum csak, hogy most ezért fizetnek is. Valamiből élni is kell, persze nem degradálja le ezt az, akár szentnek is mondható feladatot egyszerű munkává.*
- Értem. *Bólint és csak egy elnyomott sóhaj jelzi, hogy tudja, nehéz feladat lesz pálcát törni a vétkesek felett. Akik csak abban vétkeztek, hogy kijelöltettek a visszatérésre. A fajok gyengék és idővel egyre gyengébbek lesznek, az akaratuk gyengül meg és végül megadják majd a Vérúrnak, amit akar.*
- Jól van. *Újabb bólintás a kevéske nyomra, de épp elég, hogy elinduljanak rajta.*
- Aranyat nem kérek, mint mondtam, nem vagyok gyilkos vagy fejvadász és kötelességem is elvégezni a feladatot. Bájitalokat kérek, olyanokat, amelyek gyógyítanak vagy gyorsabbá, ügyesebbé, erősebb tesznek. *Tér vissza a fizetség kérdésére. Kérhetne aranyat is, de nincs rá szüksége, ám bájitalok mindig kellenek a harchoz és amire készül, bizonyosan sok harccal fog járni.*
- A Vaskorsóban kezdünk. *Fejezi be a beszélgetést, de megadja a lehetőséget Leának, hogy elmondhasson még mindent, amit szeretne.*
- Van még valami? *Kérdi, de testtartásából látszik, hogy indulna is. Bár hiszi, hogy Nieveshára hallgat az irbisz, mégis jobb szereti, ha Xauzur a közelében van. Különösen egy erődben.*
- Szavamat adom. *Válaszolja tömören. Fogalma sincs, hogy jelent-e ez bármit is Leának, de ő maga komolyan gondolja. Nincs oka elmondani másnak és a Szellemjáró akár hazudhatott volna is, de megtisztelte azzal, hogy beavatta a koránt sem könnyű titkába. Tartozik neki annyival, hogy nem adja tovább.
A folytatás megválaszol egy olyan kérdést, amit még nem tett fel, de kereste rá a választ. Mi más célja lett volna azzal Sa'Terethnek, hogy visszahozott olyanokat is, akik nem az ő hitébe tartoztak, ha nem az, hogy még több hívet gyűjtsön. Aki meghalt, felfoghatatlan kegy számára, hogy újra élhet, el tudja képzelni, hogy egy másik élet nem sok ár érte. Furfangos kurafi. Nem kérdezi meg, hogyan derítse ki, ki vált hívővé és ki küzd a késztetés ellen. Lea ennek megválaszolását valószínűleg rá bízza. Fejvadász, bíró és hóhér is, ha kell. Ez a szerep vár rá.*
- Értem. *Feleli. Úgy tűnik, nem beszédes fajta, de nem is csevegni érkezett, Az elmondottakból tökéletesen ért mindent. Nincs szükség terjengős válaszra. Nem tartja ellenségének a Szellemjárót, ha vissza is tért. Az is ezt bizonyítja, hogy most a többi feltámadt levadászására bérli fel. Számára mindegy, milyen okból. Rosszabb napján maga indult volna el erre a küldetésre. Pozitívum csak, hogy most ezért fizetnek is. Valamiből élni is kell, persze nem degradálja le ezt az, akár szentnek is mondható feladatot egyszerű munkává.*
- Értem. *Bólint és csak egy elnyomott sóhaj jelzi, hogy tudja, nehéz feladat lesz pálcát törni a vétkesek felett. Akik csak abban vétkeztek, hogy kijelöltettek a visszatérésre. A fajok gyengék és idővel egyre gyengébbek lesznek, az akaratuk gyengül meg és végül megadják majd a Vérúrnak, amit akar.*
- Jól van. *Újabb bólintás a kevéske nyomra, de épp elég, hogy elinduljanak rajta.*
- Aranyat nem kérek, mint mondtam, nem vagyok gyilkos vagy fejvadász és kötelességem is elvégezni a feladatot. Bájitalokat kérek, olyanokat, amelyek gyógyítanak vagy gyorsabbá, ügyesebbé, erősebb tesznek. *Tér vissza a fizetség kérdésére. Kérhetne aranyat is, de nincs rá szüksége, ám bájitalok mindig kellenek a harchoz és amire készül, bizonyosan sok harccal fog járni.*
- A Vaskorsóban kezdünk. *Fejezi be a beszélgetést, de megadja a lehetőséget Leának, hogy elmondhasson még mindent, amit szeretne.*
- Van még valami? *Kérdi, de testtartásából látszik, hogy indulna is. Bár hiszi, hogy Nieveshára hallgat az irbisz, mégis jobb szereti, ha Xauzur a közelében van. Különösen egy erődben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733