//Szörnyes sátor//
*Rácsokra nem is lesz szükség, ha Iluq érti a dolgát. Az állat olyan kezes lesz gazdáihoz, mint egy kiscica, de már ennek a gazdának a tekintetéből tudni fogja a dolgát, mikor öljön, védelmezzen, támadjon, maradjon, félemlítsen.
Janemita sajnálatos módon nem tud válaszolni minden kérdésére, ezek szerint mondhatni csak vigyáz Baulra, de nem ismeri a történetét. A druidának viszont szüksége lesz rá, hogy hallja, s felfogja az előzményeket, tehát mindenkit meg fog kérdezni, akit a lány, megemlít. Egyesével raktározza is el a fejében a hallottakat.
~Hrothi, vörös szakáll, a törpe… Az előző gondozók nincsenek jelen… Hogy is hívták a vezért? Kak, Kag, Kac… Mindegy, nagydarab volt és szakállas.~
Felpillant a lányra, mikor az nem igazán tudja, miről beszél az elf. Magyarázkodásba fogna, de nehezen fejezi ki magát, kicsit meg is vakargatja a feje búbját, majd lassan belekezd. Feltartja a kezét, felfelé görbített ujjakkal, mintha egy tyúktojást fogna. Megkocogtatja a képzeletbeli tojás tetejét.*
- Idefenn van egy hártya a tojásban. Amikor a nagyanyám tyúkot ültetett régen, akkor mindég a lámpás felé tartotta a tojásokat, hogy megnézze benne van-e az a hártya, a tyúk élet kezdete, mert ha nincs, akkor az a tojás már csak rántottának jó. Bár ez sokban különbözik a tyúkétól, el kell ismernem. Azért nem árt, ha vetünk rá egy pillantást.
*Amikor a félvér magyarázatát hallgatja a melengetésről felvonja a szemöldökét. Az eddigi tudása alapján a tojással szaporodó életformákról – beleértve az ikrákat is – arra kellett következtetnie, hogy minden élethez meleg kell. A tudása itt viszont csekélynek bizonyul. Átpörgeti az agyában a tojásrakó emlősök minden faját, amit csak ismer. Úgy rémlik a sünök egy fajtája szintén tojással szaporodik, és az elég közel áll ehhez a fajta élőlényhez, legalábbis élőhelyileg. Viszont az erszényében nevelgeti kicsinyét, miután kibújt a tojásból. Rápillant Baulra. Nem lát rajta erszényt, de az nem jelent semmit, ha hím. Ezt a kérdést már nem teszi fel, inkább elraktározza, hogy az illetékeseknek, akik látták a nőstényt, feltehesse majdan.*
- Rendben, később mindenre fényt derítünk. *Mosolyodik el a lány szavaira, miszerint este visszajöhet. Feltápászkodik, s kezébe kapva botját elhagyja a sátrat, a fél-elf után.*
//A Kapunál//
*Kidöcög botostul a kapuig, majd megáll egy pillanatra, hogy meghallgassa a lány szavait.*
- Remek, ha szakítanak, rám időt beszélek mindenkivel, akivel tudok. A gyógyító egyébként is jól jönne. *Mosolyodik el.* És valami étel is.
*Ő is elbúcsúzik a lánytól, majd cikázó gondolatokkal terhesen, kisántikál a kapun.*