//Második szál//
//Halott és élvezi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
*Dorát annyira lenyűgözi a feladat, a különböző anyagok és a felhasználási módjuk, hogy egyfolytában Nestar szavain töpreng, és közben hol őt, hol a testet nézi. Persze neki sokkal többet jelent ez az egész helyzet, főleg, hogy így véletlenül csöppent bele, mint az alkimistának. Az új ismeretek pedig mindig is vonzották, az emberi test nemkülönben. A rohadásnak van valami rendkívülisége, ahogy mindenki eggyé válik a természettel, ki így, ki úgy. Leandana meg – úgy tűnik – amúgy, az ő pusztulása még várat magára.*
- Szomorú. *Ismétli meg, kiragadva a férfi mondandójából ezt az elemet, és mintha nem együttérzésből mondaná, hanem csak ízlelgetné magában. Elég furcsa szomorúságról beszélni, amikor a természet csak visszaveszi, ami az övé. De ez egy olyan vita, amibe csak azokkal szokott belemenni, akik nem csinálnak éppen valami fontosat. A szarkazmus se nagyon megy errefelé, legalább is Nestar ábrázatáról leolvasható, hogy nem egy halott fölött fog viccelődni, és valahol teljesen igaza van. Valahogy mindenkinek igaza van, aki szívesebben lenne máshol ebben a pillanatban, és valahol Dora egy elmebeteg, de ezzel együtt kell élni, ez van.*
- Már így is többször láttam „hullaszobrászt” *Nyomja meg az érdekes, ideillő szót.*, mint egyébként hittem volna, hogy valaha fogok. *Eligazgatja a kesztyűt, nehogy már az első percben valami baleset történjen, aztán oda az írnoki karrierje. Mehet megtanulni varázslattal írni. Arra számít, hogy Kagaenae szívesebben segédkezik, mondjuk adagolja az anyagokat, ilyesmi, erre az zölden távozik, mondván, rosszul van, és még az öklendezését is hallani. Dora utánanéz. Nem is az zavarja, hogy a lány ennyire furcsa – hát ilyen, na –, hanem ennyi eset után már eléggé evidens, hogy kerüli Dorát. Még soha nem sikerült normálisan kommunikálniuk, egy helyiségben tartózkodniuk… De hogy miért, azt még Ephemia sem árulta el. Ha pedig nem tudja, Dora nem tehet ellene semmit, ezért csak vállat von.*
- Szép napot.
~ Szeszélyes hölgyikék. ~ *Gondolja magában. Ez a közeg különben sem nekik való, bár meg kell hagyni, hogy Kagaenae sokkal kevesebbet hányt, mint ő, amikor először boncoltak fekélyest a mesterével. De jó is volt! Hirtelen Nestar szól hozzá, ezért visszapördül a bejárat felől.*
- Hogyan? Én persze. *Bólint. Persze a hulla gyomorforgatóan büdös, de azért Dorának ott van a rutin, meg ott van a parfümös szélű kendő. A citromos illat erősen keveredik a romlott tojásszaggal és a földöntúli édes rohadással, de még hősiesen háborúzik vele, nem ad neki utat egykönnyen az elf lány orra felé.*
- Vizsgáltam már többnapos hullát. Bár az ő szaga még így is erős túlzás. De bírom, nem lesz baj. Alig ettem mostanában. *Bizonygatja.* Ha pedig hánynom kell, máshova fogok.
*Szépen, rutinosan odébb tenné, mint egy jó tudóspalánta. Gondolatai arra tévednek, hogy vajon a hányása összetétele hogyan befolyásolná a kencét, de attól, hogy képileg is elképzeli, a gyomortartalma figyelmeztetetően fordul egyet, ezért határozottan eltéríti magát erről az útról. Mindenesetre biztosan kevésbé lenne csúnya látvány a sátor közepén is, mint ez a túlértékelt embermaradvány.*
- Ketten is boldogulunk? *Kérdezi a férfitól. Az előbb vázolta fel, hogy miben tudnak segíteni, de most, hogy csak ketten vannak, azért lehet, hogy változik a terv.*