//Megelégelt szürkeség//
*Meg tudja érteni a tökhöz való vonzódását a másiknak, az kicsit tényleg olyan, mintha egy ember feje lenne, de mégsem kell hozzá senkit bántani. Bár a tök biztos nem így gondolná, ha megkérdeznék. Egy darabig nem is igen akar szólni, mert úgy látja, mintha inkább csak magában beszélne, de hangosan, mintsem hozzá intézné a szavait. A maga után való invitálásra persze már reagál, jelentőségteljesen biccent, s egy kisebb mosoly is kiül az arcára, hogy talán kap egy pajzsot. Egyébként nem szeret pajzzsal harcolni, de már azt is jobb lenne a kezében fogni, mint a semmit. Követi az úrnőt, tisztes távolságot tartva, nehogy bárkinek is aggályai legyenek a közelségét illetően.*
-Á igen, a kunyhóm.
*Magához mérten igyekszik a legérthetőbben elmagyarázni, hogy merre is kell elindulni.*
-Aztán ott van egy hatalmas, göcsörtös tölgy, nehéz eltéveszteni. Onnan már csak pár tíz lépés keletre, és ott is van.
*Így biztosan oda fog találni az a valaki, akinek oda kell. Nem említi meg, hogy Eeyr és Sa'Tereth hívei csak invitáció után léphetnek be, mert nem hiszi, hogy itt ilyesmiben hinnének az emberek, meg aztán nem is kell belépnie a házba, a kutya kívül van.*
-Köszönöm.
*Teszi azért hozzá, Kagaenaera és a küldöttre nézve.*
-Igazságos?
*Kérdez vissza már a feltett kérdésre, s szinte remegni kezd a karja, ha arra gondol, hogy ismét kardot szoríthat, még ha csak gyakorlót is. Akár egy függő, mikor sokáig nem jut a szeréhez.*
-Biztos vagy benne?
*Kérdezi, már persze a kard és a pajzs dolgára.*
-Ha nekem kardot adsz, úgy igazságos ha a pajzs ott marad ahová való.
*Mondja, s ha tényleg engedélyt kap rá, úgy ő maga is kezébe vesz egy gyakorlókardot, a pajzsot pedig fel sem veszi.*
-Ne aggódj, nem félts engem, csak add ki ami benned van.
*Feleli egy sokkal kényelmetlenebbnek ható vigyorral, mint amiket eddig láthatott tőle az úrnő. ~Mintha kéne rá ok.~ Nem is válaszol a feltett kérdésre, hagyja, had motoszkáljon csak a dolog a másik fejében. Nincs egyébként ilyen szándéka a férfinak, viszont nem is tud most ezen gondolkozni. Csak hagyja, hogy testét átjárja ez a kellemes, bizsergető érzés. A bőre is érezhetően melegebb, persze ott, ahol a jeges démonjel nem érinti. A kardot játszi könnyedséggel táncoltatja meg a levegőben egy párszor, suhint is egyet-kettőt, ami igencsak veszélyes csapás is lehetne, ha valaki ellen irányulna, a cél süvítő hangja legalábbis erre enged következtetni. Majd lazán szembe áll a nővel, s a kardot derékmagasságban tartja úgy, hogy a hegy a föld felé néz.*
-Ne fogd vissza magad.
*Kacsint oda, s láthatóan várja, hogy a másik mozduljon elsőre. Nem érezné túl igazságosnak, ha csak úgy lerohanná őt.*