Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-13 19:08:12
Üzenet elküldve: 2023-02-13 19:08:12
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea természetesen tudja, hogy miféle jelzőkkel illették már az évek során. A boszorkány alighanem a kedvesebbek közül való. Továbbra is a korláton támaszkodik, de a madár egyre inkább behatol a személyes terébe és ez sokkal rosszabb néven veszi, mint azt, hogy leboszorkányozza. Természetesen azt is tudja, hogy az ilyesfajta madarak kiválóan utánozzák azt, amit hallottak, és őszintén, ki lepődne meg azon, ha Hubi ilyeneket, vagy még cifrábbakat mondana róla?*
- Igen és ilyen tyúkeszű jószágokból főzök bájitalokat.
*Hangja kedves, annak ellenére is, hogy a madár aligha értheti meg szavainak jelentését. Ahogyan a saját szavai jelentését sem ismeri, csak utánoz, ha egy kenetlen kocsikereket hallgatna naphosszat, akkor azzal örvendeztetné meg őket. Hubi rikácsolása jobban is bántja a fülét, mint a madáré, nem érti például, hogy miért ordibál? Vajon a kancellár füle rossz már - az ő korában meglehet -, vagy őróla gondolja, hogy nagyothalló lenne, netán a közöttük lévő szintkülönbség miatt teszi? Akárhogy is, közelebb kell mennie. Pedig remélte, hogy pár szóban letudják és mehet vissza a szobájába, hogy Laor társaságát nélkülözve, önmagának szerezzen örömöt. Míg az újabb hosszas felvezetés tart, addig simán le tud sétálni a trónterembe, hogy aztán a trónus karfájára ülve meghallgasson mindent.*
- És milyen fogások voltak azok?
*Lea ugyanis szereti a hasát, olyannyira, hogy annyit képes megenni, ami egy felnőtt férfinak is becsületére válna, így hát némileg felkelti a beszámoló az érdeklődését.
Hogy a továbbiakat képes rezzenéstelen arccal végighallgatni, az csak a sok-sok évnyi gyakorlásnak köszönhető.*
- Ezért siettették hát az esküvőt.
*Amennyire tudja, a városiaknál bizony szégyen a házasságon kívül született gyerek. A barbároknál ez soha nem volt akkora probléma, a gyerek az gyerek. Bár vannak elméletei, hogy a wegtoreni talán szánt szándékkal ejtette teherbe, netán, hogy a leány akarta így megfogni a kalmárt.*
- Sajnálatos.
*Egy gyermek elvesztése fájdalmas, ezzel tökéletesen tisztában van, hiszen Kagan és ő több magzatot is elvesztettek. Karjait összefonja mellkasa előtt, de csak azért, hogy elrejtse a remegését. Szerencsétlen leány… Még akkor is megterhelő az ilyesmi testileg-lelkileg, ha csak felhasználni akarta azt a magzatot, hogy rávegye a wegtoreni bikáját a házasságra.*
- Értesítened kellett volna. Kifejeztem volna legmélyebb sajnálatomat.
*Valóban megtette volna, az a lány mégis Kagan vére, így az övé is, ahogyan a gyermeke is az lett volna.*
- Elmarad az esküvő?
*Ha csak a gyerek miatt keltek volna egybe, akkor minden bizonnyal. De nincs idő ezen agyalni, mert Hubi előáll a farbával.*
- Meg akartak ölni? De mégis itt állsz.
*Hangja érdeklődő, egy pillanatig nem akarja elbagatellizálni a dolgot, de nyilvánvaló, hogy a merénylet nem sikerült.*
- Komoly vádak ezek, tán ideje hívatni a leányt és a wegtorenit. Miért is nem ezzel kezdted, hanem az ostoba firkálmányokkal?!
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea természetesen tudja, hogy miféle jelzőkkel illették már az évek során. A boszorkány alighanem a kedvesebbek közül való. Továbbra is a korláton támaszkodik, de a madár egyre inkább behatol a személyes terébe és ez sokkal rosszabb néven veszi, mint azt, hogy leboszorkányozza. Természetesen azt is tudja, hogy az ilyesfajta madarak kiválóan utánozzák azt, amit hallottak, és őszintén, ki lepődne meg azon, ha Hubi ilyeneket, vagy még cifrábbakat mondana róla?*
- Igen és ilyen tyúkeszű jószágokból főzök bájitalokat.
*Hangja kedves, annak ellenére is, hogy a madár aligha értheti meg szavainak jelentését. Ahogyan a saját szavai jelentését sem ismeri, csak utánoz, ha egy kenetlen kocsikereket hallgatna naphosszat, akkor azzal örvendeztetné meg őket. Hubi rikácsolása jobban is bántja a fülét, mint a madáré, nem érti például, hogy miért ordibál? Vajon a kancellár füle rossz már - az ő korában meglehet -, vagy őróla gondolja, hogy nagyothalló lenne, netán a közöttük lévő szintkülönbség miatt teszi? Akárhogy is, közelebb kell mennie. Pedig remélte, hogy pár szóban letudják és mehet vissza a szobájába, hogy Laor társaságát nélkülözve, önmagának szerezzen örömöt. Míg az újabb hosszas felvezetés tart, addig simán le tud sétálni a trónterembe, hogy aztán a trónus karfájára ülve meghallgasson mindent.*
- És milyen fogások voltak azok?
*Lea ugyanis szereti a hasát, olyannyira, hogy annyit képes megenni, ami egy felnőtt férfinak is becsületére válna, így hát némileg felkelti a beszámoló az érdeklődését.
Hogy a továbbiakat képes rezzenéstelen arccal végighallgatni, az csak a sok-sok évnyi gyakorlásnak köszönhető.*
- Ezért siettették hát az esküvőt.
*Amennyire tudja, a városiaknál bizony szégyen a házasságon kívül született gyerek. A barbároknál ez soha nem volt akkora probléma, a gyerek az gyerek. Bár vannak elméletei, hogy a wegtoreni talán szánt szándékkal ejtette teherbe, netán, hogy a leány akarta így megfogni a kalmárt.*
- Sajnálatos.
*Egy gyermek elvesztése fájdalmas, ezzel tökéletesen tisztában van, hiszen Kagan és ő több magzatot is elvesztettek. Karjait összefonja mellkasa előtt, de csak azért, hogy elrejtse a remegését. Szerencsétlen leány… Még akkor is megterhelő az ilyesmi testileg-lelkileg, ha csak felhasználni akarta azt a magzatot, hogy rávegye a wegtoreni bikáját a házasságra.*
- Értesítened kellett volna. Kifejeztem volna legmélyebb sajnálatomat.
*Valóban megtette volna, az a lány mégis Kagan vére, így az övé is, ahogyan a gyermeke is az lett volna.*
- Elmarad az esküvő?
*Ha csak a gyerek miatt keltek volna egybe, akkor minden bizonnyal. De nincs idő ezen agyalni, mert Hubi előáll a farbával.*
- Meg akartak ölni? De mégis itt állsz.
*Hangja érdeklődő, egy pillanatig nem akarja elbagatellizálni a dolgot, de nyilvánvaló, hogy a merénylet nem sikerült.*
- Komoly vádak ezek, tán ideje hívatni a leányt és a wegtorenit. Miért is nem ezzel kezdted, hanem az ostoba firkálmányokkal?!
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-13 17:31:44
Üzenet elküldve: 2023-02-13 17:31:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Jágó alighanem nem ismeri a patkány szó jelentését, mert jó néven veszi, hogy Lea beszél hozzá. Még közelebb lépdel és mivel intelligens jószág, összerakja magában, hogy az a nagyasszony akit gazdája más jelzőkkel is szokott illetni, ez a göndör hajú, aki most olyan barátságosan mosolyog rá. Tehát viszonzásképpen megajándékozza azzal, amit Hubitól hallott.*
- BOSZORKÁNY!
*A jó kancellár pedig, aki az imént vörös volt a felháborodástól, most falfehér az ijedtségtől. Lassan arra is gondolnia kell, hogy a kis cafat, meg a wegtoreni bikája valóban meg akarják ölni, csak sokkal körmönfontabb módon, mint azt ő el tudta volna képzelni. Talán azért kapta a papagájt, hogy elveszejtse.*
- Bocsánatodért esedezem. *hajol meg ismét* Ez itt Jágó, Kagan leányának ajándéka. Modortalansága mellett más bosszantó szokásokat is felvett előző gazdáinál, melyekről természetesen igyekszem leszoktatni.
*Most már kifejezetten kellemetlenül érzi magát, hogy egy emeletnyit felfelé kiabálva kell referálnia, de úgy tűnik, hogy az a boszorkány nem veszi észre magát. Kagan sem a modoráról volt híres, de amennyire Hubi emlékszik, mindig megadta neki a tiszteletet. Hiába, régen minden jobb volt.*
- Fájdalom, nem csupán a szégyentelen firkálmányok azok, melyek rossz hírnek számítanak. Úgy hiszem, hogy súlyosabb, már-már elképzelhetetlen dologról kell beszámolnom.
*Vesz egy nagy levegőt, hiszen Lea izél alászállni.*
- Utasításodra ellátogattam a Varangyvégre, ahol Kagaenae és Caldorcor báró vendégül látott vacsorára. Meg kell mondjam, hogy igazán ízletes fogásokkal leptek meg, talán el kéne gondolkodnunk rajta, hogy a szakácsnőjét elcsábítsuk.
*Amennyire emlékszik, Lea nem az a kifejezett ínyenc, így lehet, hogy ez a mellékszál sem érdekli. Hubi nem is bontogatja tovább.*
- Mivel a vacsora későn ért véget, éltem a báró úr szíves ajánlatával, és birtokán töltöttem az éjszakát. Mint kiderült, ez szerencsés dolog volt. Bizonyos szemszögből.
*Hiszen így kéznél lehetett, hogy Aenae életét mentse és arra is, hogy később megpróbálják eltenni láb alól. Mert mostanra Hubi ott tart, hogy szinte valóságosan merényletet követtek el ellene.*
- Az éjszaka folyamán szörnyű tragédia történt. Mint bizonyára tudod, Kagaenae kisasszony viselős volt. Azon az éjjelen sajnálatos módon elveszítette a magzatát és csak közismert szerénységem tiltja, hogy eldicsekedjek azzal, miként mentettem meg az életét. Egy hattal később, minap visszatértem, hogy ellenőrizzem az állapotát. Szerencsére szépen lábadozik, és szinte félek elmondani, mily rútul próbálták meghálálni a segítségem. Szinte magam sem hiszem el, de meg akartak ölni.
*Itt tart egy kis szünetet, hogy Lea át tudja érezni a dolog súlyát, esetleg elszörnyedjen és ha kérdése akadna, feltehesse.*
*Jágó alighanem nem ismeri a patkány szó jelentését, mert jó néven veszi, hogy Lea beszél hozzá. Még közelebb lépdel és mivel intelligens jószág, összerakja magában, hogy az a nagyasszony akit gazdája más jelzőkkel is szokott illetni, ez a göndör hajú, aki most olyan barátságosan mosolyog rá. Tehát viszonzásképpen megajándékozza azzal, amit Hubitól hallott.*
- BOSZORKÁNY!
*A jó kancellár pedig, aki az imént vörös volt a felháborodástól, most falfehér az ijedtségtől. Lassan arra is gondolnia kell, hogy a kis cafat, meg a wegtoreni bikája valóban meg akarják ölni, csak sokkal körmönfontabb módon, mint azt ő el tudta volna képzelni. Talán azért kapta a papagájt, hogy elveszejtse.*
- Bocsánatodért esedezem. *hajol meg ismét* Ez itt Jágó, Kagan leányának ajándéka. Modortalansága mellett más bosszantó szokásokat is felvett előző gazdáinál, melyekről természetesen igyekszem leszoktatni.
*Most már kifejezetten kellemetlenül érzi magát, hogy egy emeletnyit felfelé kiabálva kell referálnia, de úgy tűnik, hogy az a boszorkány nem veszi észre magát. Kagan sem a modoráról volt híres, de amennyire Hubi emlékszik, mindig megadta neki a tiszteletet. Hiába, régen minden jobb volt.*
- Fájdalom, nem csupán a szégyentelen firkálmányok azok, melyek rossz hírnek számítanak. Úgy hiszem, hogy súlyosabb, már-már elképzelhetetlen dologról kell beszámolnom.
*Vesz egy nagy levegőt, hiszen Lea izél alászállni.*
- Utasításodra ellátogattam a Varangyvégre, ahol Kagaenae és Caldorcor báró vendégül látott vacsorára. Meg kell mondjam, hogy igazán ízletes fogásokkal leptek meg, talán el kéne gondolkodnunk rajta, hogy a szakácsnőjét elcsábítsuk.
*Amennyire emlékszik, Lea nem az a kifejezett ínyenc, így lehet, hogy ez a mellékszál sem érdekli. Hubi nem is bontogatja tovább.*
- Mivel a vacsora későn ért véget, éltem a báró úr szíves ajánlatával, és birtokán töltöttem az éjszakát. Mint kiderült, ez szerencsés dolog volt. Bizonyos szemszögből.
*Hiszen így kéznél lehetett, hogy Aenae életét mentse és arra is, hogy később megpróbálják eltenni láb alól. Mert mostanra Hubi ott tart, hogy szinte valóságosan merényletet követtek el ellene.*
- Az éjszaka folyamán szörnyű tragédia történt. Mint bizonyára tudod, Kagaenae kisasszony viselős volt. Azon az éjjelen sajnálatos módon elveszítette a magzatát és csak közismert szerénységem tiltja, hogy eldicsekedjek azzal, miként mentettem meg az életét. Egy hattal később, minap visszatértem, hogy ellenőrizzem az állapotát. Szerencsére szépen lábadozik, és szinte félek elmondani, mily rútul próbálták meghálálni a segítségem. Szinte magam sem hiszem el, de meg akartak ölni.
*Itt tart egy kis szünetet, hogy Lea át tudja érezni a dolog súlyát, esetleg elszörnyedjen és ha kérdése akadna, feltehesse.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-12 21:09:33
Üzenet elküldve: 2023-02-12 21:09:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea szerencsére általában felül van emelkedve Hubi minden nyomorán, ő nem valami városban nevelkedett széplélek, nem érdekli, ha semmiségeken megsértődik a férfi. Mindenesetre némi jómodor szorult belé, mióta itt élnek, ilyen közel a városhoz, ezért csak gondolatban von vállat arra, hogy amaz nem kér semmit, hogy fuldoklását enyhítse. Leának meggyőződése egyébként, hogy valami bizarr színdarab nézője, melynek valamennyi főszerepét Hubi játssza. Most épp a “felszopás” résznél vannak (városi népek talán a prológus kifejezést használnák), Lea meg csak remélheti, hogy nem húzódik el túl hosszasan. Várakozó kifejezéssel az arcán nézi Hubit, hogy mi lehet annyira rettenetes, hogy a légszomjra fittyet hányva eléje sietett.
A cselekmény kibontása ígéretesnek tetszik, hiszen talán megtudja végre, hogy mitől is akkora hős a wegtoreni - már az ágyon kívül, mert abban ránézésre az. A szép kezdés után, erőteljes visszaesés áll be. Az előadás színvonala persze változatlan, de a téma valahogy kevéssé érdekes. Maga is látta a falfirkákat, őt igazából szórakoztatják még akkor is, ha seprűn repülő boszorkányként ábrázolják.
A madár már bőven közelebb van hozzá, mint amennyire közel szeretne lenni egy madárhoz - mind undorító jószág -, de nem mozdul, még a szeme se rebben a rikácsolásra. Viszont megállapítja magában, hogy igazán összeillő páros Hubival, mindkettő ugyanúgy visong.*
- A kecskebaszó a szó, amit keresel, te tollas patkány.
*Kényszeredetten rámosolyog a madárra.*
- Magam is láttam ezeket a firkákat. Gonoszak, kétségtelen. De mondd meg őszintén kancellárom, állítanak bármi olyat, ami igaz? Én sem repülök seprűn, meg Laort sem vezetem a farkához kötözött pórázon. Nyilván te sem baszol kecskét. Amennyiben meg mégis, akkor az a te magánügyed, esetleg légy diszkrétebb.
*Arra most nem tér ki, hogy ha igaz a kecskebaszó-rajz, akkor nem igaz az impotens-rajz. Különben meg nem gondolná, hogy Hubi kecskékkel hálna, az ilyesmi Learon gyengéje - tharg pletykák szerint. De a thargföldi női seggek kétségkívül fellélegeznének, ha Hubi már nem lenne olyan fickós, mint régebben.*
- Szóval szerintem ne nagyon törődj azzal, hogy mit gonoszkodnak. De természetesen lemeszeljük őket és megpróbáljuk elcsípni a firkálót.
*Ha másért nem, hát azért, mert nem akarja hatonta meghallgatni ugyanezt a műsort.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Lea szerencsére általában felül van emelkedve Hubi minden nyomorán, ő nem valami városban nevelkedett széplélek, nem érdekli, ha semmiségeken megsértődik a férfi. Mindenesetre némi jómodor szorult belé, mióta itt élnek, ilyen közel a városhoz, ezért csak gondolatban von vállat arra, hogy amaz nem kér semmit, hogy fuldoklását enyhítse. Leának meggyőződése egyébként, hogy valami bizarr színdarab nézője, melynek valamennyi főszerepét Hubi játssza. Most épp a “felszopás” résznél vannak (városi népek talán a prológus kifejezést használnák), Lea meg csak remélheti, hogy nem húzódik el túl hosszasan. Várakozó kifejezéssel az arcán nézi Hubit, hogy mi lehet annyira rettenetes, hogy a légszomjra fittyet hányva eléje sietett.
A cselekmény kibontása ígéretesnek tetszik, hiszen talán megtudja végre, hogy mitől is akkora hős a wegtoreni - már az ágyon kívül, mert abban ránézésre az. A szép kezdés után, erőteljes visszaesés áll be. Az előadás színvonala persze változatlan, de a téma valahogy kevéssé érdekes. Maga is látta a falfirkákat, őt igazából szórakoztatják még akkor is, ha seprűn repülő boszorkányként ábrázolják.
A madár már bőven közelebb van hozzá, mint amennyire közel szeretne lenni egy madárhoz - mind undorító jószág -, de nem mozdul, még a szeme se rebben a rikácsolásra. Viszont megállapítja magában, hogy igazán összeillő páros Hubival, mindkettő ugyanúgy visong.*
- A kecskebaszó a szó, amit keresel, te tollas patkány.
*Kényszeredetten rámosolyog a madárra.*
- Magam is láttam ezeket a firkákat. Gonoszak, kétségtelen. De mondd meg őszintén kancellárom, állítanak bármi olyat, ami igaz? Én sem repülök seprűn, meg Laort sem vezetem a farkához kötözött pórázon. Nyilván te sem baszol kecskét. Amennyiben meg mégis, akkor az a te magánügyed, esetleg légy diszkrétebb.
*Arra most nem tér ki, hogy ha igaz a kecskebaszó-rajz, akkor nem igaz az impotens-rajz. Különben meg nem gondolná, hogy Hubi kecskékkel hálna, az ilyesmi Learon gyengéje - tharg pletykák szerint. De a thargföldi női seggek kétségkívül fellélegeznének, ha Hubi már nem lenne olyan fickós, mint régebben.*
- Szóval szerintem ne nagyon törődj azzal, hogy mit gonoszkodnak. De természetesen lemeszeljük őket és megpróbáljuk elcsípni a firkálót.
*Ha másért nem, hát azért, mert nem akarja hatonta meghallgatni ugyanezt a műsort.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:30:43
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:30:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Vannak pillanatok, amikor bármennyire is méltatlanok a körülmények, az ember csak a fontos dologgal tud foglalkozni. Ennek is olyannak kell lennie. Olyannak kéne lennie. De az mégis arcpirító, hogy ő ezernyi veszéllyel hősiesen dacolva hoz égető híreket a Hrallh-ba, és ez a némber még arra sem méltatja, hogy alászálljon a odafentről. Ahol ki tudja, hogy miket művelt? Erre kár volt gondolni, mert Hubi már átkozza magát amiért nem csendben settenkedett. De hát késő bánat.*
- Köszönöm kegyességed, jól vagyok.
*Őt ugyan nem fogják lekenyerezni egy pohár vízzel. Ez meg a másik. Viz. Mintha valami földtúró pór lenne. Legalább valami gyenge lőrét kínálna, mert azt nem hiszi, hogy ennek a boszorkánynak olyan kifinomult ízlése lenne, hogy legalább tíz éves Harsogót tartana. De hát mit is várt?...*
- Rettenetes, szavamra, rettenetes.
*Próbál hangosan beszélni, hogy odafent is értsék szavait, de szemmel láthatóan nehezen megy neki. Azért mert azt akarja, hogy így látszódjon.*
- Parancsod híven követve ellátogattam a hadúr - emléke legyen örök és dicső - leányának és wegtoreni jegyesének birtokára, hogy kipuhatoljak bizonyos részleteket. Bizonyos vagyok benne, hogy egyet fogsz velem érteni, hogy gyalázatos az, mit meg kellett tapasztalnom. El sem tudom képzelni, hogy egyesek miként vetemedhetnek ilyen becstelen és megvetendő cselekedetekre. Hiszen itt, Amon Ruadhon is azt kellett látnom egyes házfalakon díszelgő alávaló firkálmányokon, hogy én... egy kecskével...
*Széttárja karjait, kétségbeesett arckifejezéssel pillant fel. Egyértelmű, hogy ez olyan horderejű hír, olyan gaztett, melyről Leának tudnia kell.*
- Hiszen itt már az egész thargságot érintő mocskolódásról van szó, amikor a Vashegy egy alázatos szolgájának makulátlan hírét kezdik ki mindenre elszánt gonosztevők.
*Arról már nem is beszélve, hogy Aenae-től eddig két ajándékot kapott. Egy egyébként valóban szép és értékesnek tűnő gyűrűt, és hát azt a nyavalyás papagájt. Az ékszerrel eddig nem volt baja, a szárnyassal annál inkább. Mint most, amikor Jágó az emeleti korlátra reppen, közelebb totyog Leához és ha a nagyasszony nem húzódik arrébb, akkor a képébe rikoltja, amit Hubiról az úton, hála a falfirkáknak, megtudott.*
- KECSKEBERUHÁZÓ!
*Valójában a beruházó szó helyett egy másik b betűvel kezdődőt, egy sokkal illetlenebbet használt, aminek hallatán Hubi szakállának valamennyi szála egyenként meredt szerteszét a felháborodástól.*
*Vannak pillanatok, amikor bármennyire is méltatlanok a körülmények, az ember csak a fontos dologgal tud foglalkozni. Ennek is olyannak kell lennie. Olyannak kéne lennie. De az mégis arcpirító, hogy ő ezernyi veszéllyel hősiesen dacolva hoz égető híreket a Hrallh-ba, és ez a némber még arra sem méltatja, hogy alászálljon a odafentről. Ahol ki tudja, hogy miket művelt? Erre kár volt gondolni, mert Hubi már átkozza magát amiért nem csendben settenkedett. De hát késő bánat.*
- Köszönöm kegyességed, jól vagyok.
*Őt ugyan nem fogják lekenyerezni egy pohár vízzel. Ez meg a másik. Viz. Mintha valami földtúró pór lenne. Legalább valami gyenge lőrét kínálna, mert azt nem hiszi, hogy ennek a boszorkánynak olyan kifinomult ízlése lenne, hogy legalább tíz éves Harsogót tartana. De hát mit is várt?...*
- Rettenetes, szavamra, rettenetes.
*Próbál hangosan beszélni, hogy odafent is értsék szavait, de szemmel láthatóan nehezen megy neki. Azért mert azt akarja, hogy így látszódjon.*
- Parancsod híven követve ellátogattam a hadúr - emléke legyen örök és dicső - leányának és wegtoreni jegyesének birtokára, hogy kipuhatoljak bizonyos részleteket. Bizonyos vagyok benne, hogy egyet fogsz velem érteni, hogy gyalázatos az, mit meg kellett tapasztalnom. El sem tudom képzelni, hogy egyesek miként vetemedhetnek ilyen becstelen és megvetendő cselekedetekre. Hiszen itt, Amon Ruadhon is azt kellett látnom egyes házfalakon díszelgő alávaló firkálmányokon, hogy én... egy kecskével...
*Széttárja karjait, kétségbeesett arckifejezéssel pillant fel. Egyértelmű, hogy ez olyan horderejű hír, olyan gaztett, melyről Leának tudnia kell.*
- Hiszen itt már az egész thargságot érintő mocskolódásról van szó, amikor a Vashegy egy alázatos szolgájának makulátlan hírét kezdik ki mindenre elszánt gonosztevők.
*Arról már nem is beszélve, hogy Aenae-től eddig két ajándékot kapott. Egy egyébként valóban szép és értékesnek tűnő gyűrűt, és hát azt a nyavalyás papagájt. Az ékszerrel eddig nem volt baja, a szárnyassal annál inkább. Mint most, amikor Jágó az emeleti korlátra reppen, közelebb totyog Leához és ha a nagyasszony nem húzódik arrébb, akkor a képébe rikoltja, amit Hubiról az úton, hála a falfirkáknak, megtudott.*
- KECSKEBERUHÁZÓ!
*Valójában a beruházó szó helyett egy másik b betűvel kezdődőt, egy sokkal illetlenebbet használt, aminek hallatán Hubi szakállának valamennyi szála egyenként meredt szerteszét a felháborodástól.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:09:59
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:09:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Meggyőződése, hogy Laor bujkál előle. Viszont megértené, hogy így lenne, ijesztő dolgokat osztott meg vele és nyilván Laor sem akar rosszkor rossz helyen lenni, mikor már végképp nem képes majd ellenállni a kísértésnek és valakit feláldoz a Sötét Istennek. Igen, talán jobb is, ha bujkál.
Arra viszont számított, hogy Kagan fattya és a wegtoreni kanja meghívják majd vacsorára és kissé zabos amiatt, hogy nem tették ezt meg, hiszen legalábbis udvariasságból meg kellett volna tegyék, legalább azért, hogy átbeszéljék ezt az esküvőt, ha már felkérték, hogy vállaljon benne részt. Nyilván eligazította volna őket az Ősök szokásairól és nagyon igyekezett volna, hogy ne forgassa a szemét a városi népek hagyományaira. Na de kerüljön csak elő a gerlepár, vagy valamelyik tagja. Már ha nem szaladtak még el, ebben az esetben bizonyára árkon-bokron túl járnak.
Habrertus sem hozott neki válaszokat, pedig csak egy dolga volt: hogy kiderítse mi is az az állítólagos hősies tett, ahogyan a kalmár megmentette a fattyú életét. Régen bezzeg egy órán belül hozta volna a választ, hogy aztán nagy hajbókolás és önnön fontosságának teljes tudatában megossza a választ. Bizonyosan öregszik, hogy nem tudta egy hat alatt sem kideríteni… De hát pont a kora okán nem fogja siettetni és még elnéző is lesz vele, bár kézenfekvő lenne a Vérúrnak ajánlani. Megborzong a gondolatra. Nem, még Hubit sem fogja feláldozni neki, bármennyire szeretné is néha!
Az óbégatásra lakosztályából kerül elő, onnét szerencsére ragyogóan rálátni Kagan szörnyszülöttjének legtágasabb lukára, a trónteremre.
Lea persze tisztában van azzal is, hogy Hubi szereti felnagyítani a dolgokat, ezért aztán némi kétkedéssel fogadja, hogy “olyan” lenne a hír. Bár a nem “olyan” hírekbe talán nem akarna belehalni, csak ajvékolna, de nem kockáztatná a fulladást.*
- Kérsz egy pohár vizet, kancellárom?
*A madarat csak a szeme sarkából látja, ahogyan odafent állva a kőkorlára könyököl. Ha a kancellár kér, akkor lakosztályából visz neki egy kupával - kegyes hangulatában van. Ha nem kér, akkor marad fent letámaszkodva és egy kézmozdulattal int, hogy álljon elő Hubi rögvest a farbával.*
*Meggyőződése, hogy Laor bujkál előle. Viszont megértené, hogy így lenne, ijesztő dolgokat osztott meg vele és nyilván Laor sem akar rosszkor rossz helyen lenni, mikor már végképp nem képes majd ellenállni a kísértésnek és valakit feláldoz a Sötét Istennek. Igen, talán jobb is, ha bujkál.
Arra viszont számított, hogy Kagan fattya és a wegtoreni kanja meghívják majd vacsorára és kissé zabos amiatt, hogy nem tették ezt meg, hiszen legalábbis udvariasságból meg kellett volna tegyék, legalább azért, hogy átbeszéljék ezt az esküvőt, ha már felkérték, hogy vállaljon benne részt. Nyilván eligazította volna őket az Ősök szokásairól és nagyon igyekezett volna, hogy ne forgassa a szemét a városi népek hagyományaira. Na de kerüljön csak elő a gerlepár, vagy valamelyik tagja. Már ha nem szaladtak még el, ebben az esetben bizonyára árkon-bokron túl járnak.
Habrertus sem hozott neki válaszokat, pedig csak egy dolga volt: hogy kiderítse mi is az az állítólagos hősies tett, ahogyan a kalmár megmentette a fattyú életét. Régen bezzeg egy órán belül hozta volna a választ, hogy aztán nagy hajbókolás és önnön fontosságának teljes tudatában megossza a választ. Bizonyosan öregszik, hogy nem tudta egy hat alatt sem kideríteni… De hát pont a kora okán nem fogja siettetni és még elnéző is lesz vele, bár kézenfekvő lenne a Vérúrnak ajánlani. Megborzong a gondolatra. Nem, még Hubit sem fogja feláldozni neki, bármennyire szeretné is néha!
Az óbégatásra lakosztályából kerül elő, onnét szerencsére ragyogóan rálátni Kagan szörnyszülöttjének legtágasabb lukára, a trónteremre.
Lea persze tisztában van azzal is, hogy Hubi szereti felnagyítani a dolgokat, ezért aztán némi kétkedéssel fogadja, hogy “olyan” lenne a hír. Bár a nem “olyan” hírekbe talán nem akarna belehalni, csak ajvékolna, de nem kockáztatná a fulladást.*
- Kérsz egy pohár vizet, kancellárom?
*A madarat csak a szeme sarkából látja, ahogyan odafent állva a kőkorlára könyököl. Ha a kancellár kér, akkor lakosztályából visz neki egy kupával - kegyes hangulatában van. Ha nem kér, akkor marad fent letámaszkodva és egy kézmozdulattal int, hogy álljon elő Hubi rögvest a farbával.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-02-12 19:18:28
Üzenet elküldve: 2023-02-12 19:18:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
- Nagyasszony! Nagyasszony!
*Egy feldúlt kancellár lohol az erőd folyosóján olyan tempóban, hogy Jágó sem tudott megmaradni a vállán és verdesve szárnyal utána. Hubi zaklatottsága az elmúlt napok fényében érthető. Annyira magán kívül van, hogy még az őrséget sem egzecírozta holmi hanyag öltözet vagy bármi más okán.*
- A nagyasszony! Hol van?
*Ragadja meg nyikhaj grabancát, aki társával az udvar felé igyekezett. Miután megkapja a megfelelő útbaigazítást, lohol is tovább.*
- A vénember teljesen megbolondult.
- Csodálod? Állítólag már kecskékkel is...
*A második suhanc elharapja a mondat végét, mert Hubi valami ördögi ösztönnel perdül sarkon olyan távolságban, ahol - már csak kora okán is - aligha hallhatta a nem túl tiszteletteljes szavakat. Ezúttal azonban el kell tekintenie a tharg ifjúság rendszabályozásától is, fontos híreket hozott. Mondhatni, életbe vágókat.*
- Nagyasszony!
*Hajol meg végül amikor szabályosan beront a nagyterembe. A pillanatnyi megállást kihasználja a papagáj, aki Hubi jelenleg majdnem vízszintes hátára telepedik le. Hogy egy pillanattal később felháborodott rikácsolással szárnyaljon tovább, amikor a kancellár kiegyenesedik. A trónig verdes, a karfára ül le, és csőrét az egyik csontberakáson kezdi fenni.*
- Bocsánatodért esdeklem amiért így berontok, de olyan híreket hoztam... olyan híreket...
*Küzd a légszomjjal, hiszen az ő korában már ritkán szaladgálnak az emberek hosszasan. Fejét csóválva forgatja a szemeit, mintegy jelezvén, hogy azok a hírek valóban nem mindenapiak.*
- Nagyasszony! Nagyasszony!
*Egy feldúlt kancellár lohol az erőd folyosóján olyan tempóban, hogy Jágó sem tudott megmaradni a vállán és verdesve szárnyal utána. Hubi zaklatottsága az elmúlt napok fényében érthető. Annyira magán kívül van, hogy még az őrséget sem egzecírozta holmi hanyag öltözet vagy bármi más okán.*
- A nagyasszony! Hol van?
*Ragadja meg nyikhaj grabancát, aki társával az udvar felé igyekezett. Miután megkapja a megfelelő útbaigazítást, lohol is tovább.*
- A vénember teljesen megbolondult.
- Csodálod? Állítólag már kecskékkel is...
*A második suhanc elharapja a mondat végét, mert Hubi valami ördögi ösztönnel perdül sarkon olyan távolságban, ahol - már csak kora okán is - aligha hallhatta a nem túl tiszteletteljes szavakat. Ezúttal azonban el kell tekintenie a tharg ifjúság rendszabályozásától is, fontos híreket hozott. Mondhatni, életbe vágókat.*
- Nagyasszony!
*Hajol meg végül amikor szabályosan beront a nagyterembe. A pillanatnyi megállást kihasználja a papagáj, aki Hubi jelenleg majdnem vízszintes hátára telepedik le. Hogy egy pillanattal később felháborodott rikácsolással szárnyaljon tovább, amikor a kancellár kiegyenesedik. A trónig verdes, a karfára ül le, és csőrét az egyik csontberakáson kezdi fenni.*
- Bocsánatodért esdeklem amiért így berontok, de olyan híreket hoztam... olyan híreket...
*Küzd a légszomjjal, hiszen az ő korában már ritkán szaladgálnak az emberek hosszasan. Fejét csóválva forgatja a szemeit, mintegy jelezvén, hogy azok a hírek valóban nem mindenapiak.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-01-22 07:56:27
Üzenet elküldve: 2023-01-22 07:56:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
-Kezdetnek emeld meg mindkettőt ötvennel, aztán majd józanul eldöntöm, hogy mi hiányzik a képből. Addig várhat is az előleg.
*Nem mondhatni, hogy különösebben értene a pénzhez és az alkudozáshoz, de felismeri, ha hibázott, és tanul belőle. Azt például már most tudja, hogy holnap sem lesz annyival ügyesebb az alkudozásban, mint ma, alkohol ide, vagy oda. Cserébe viszont zsoldosként megvan az az előnye, hogy a kliensek tudják, milyen veszélyes lehet az alkudozás.
Azt nem feltétlenül lehetne mondani, hogy tudja, mennyit ér harctudása, de azt igen, hogy nem keveset. Így marad a négyszáz aranynál, és ha amaz jól figyel, akkor megállapíthatja, hogy a szakállas már nem számít további alkudozásra.
Azt megtartja magának, hogy a vörösnek valószínűleg az is erősen imponál, hogy a tündér átutazóban van, így viszonylag könnyű a következmények elkerülése. Inkább csak biccent, aztán összeszedve holmiját elindul az ajtó felé, útközben még azért futóban vállon lapogatva a tündért.*
-Akkor holnap reggel találkozunk... szerencsés esetben.
*Ha amaz az arcára néz, akkor könnyen követheti az ekkor ellőtt pillantást a vörös felé, jelezvén, hogy itt nem a saját hajlandósága a szerencse dolga, hanem Merchen reggeli állapota. Sőt mi több, egy pillanatra mintha szőkén villanna a veterán egyik hajfonata, és arcszőrzete egésze is sokkal közelebb van a barnához, mint a feketéhez.
Nem marad viszont sokáig, hanem folytatja is az útját a Korsó ajtaja felé, aztán már a kinti hidegben tapossa a szerpentint felfelé. Nem telik sok időbe, mire eljut az erődhöz, ahol miután beengedik, rátérhet az estéje kötelező részeihez.
Miután ellátogat a konyhába, hamarosan lesz valami vacsorafélesége, illetve pár napnyi ellátmányt is szerez a holnapi útra, habár kétli, hogy több napos kalandról lesz szó. Aztán miután lefürdött, még a szobájában összepakol egy táskát a többi holnapi szükségletekkel, időnként egy-egy sötét pillantást vetve a szoba másik végében levő állványon ülő páncéljára.*
~Mindig néznek.~
*Általában nem szereti, ha nincs kéznél páncélja, ám hálószobájában azok az izzó zöld szemek meglehetősen nyomasztó hatást keltenek. Ajándék a páncél, nem átok... de emlékeztető is, és nem szeret gondolni azokra a "hőstettekre", melyekkel kiérdemelte. Arra a tehetetlenségre.*
~Ma este nem.~
*Dönt végül, mielőtt köpenyével lefedné az egészet, hogy aztán megpróbálja álomra hunyni szemét. Nehezen megy, a köpenyen keresztül épp hogy csak kivehetőek a zöld fénypontok, és az ágyában is kéznél levő vadásztőre csak kicsit segít a megnyugvásban.
Végül a mellkasából törő fény segítségével alszik el, akárcsak egy gyermek, ki gyertyafény nélkül szörnyet képzel az ágya alá. Nem kedveli a hasonlatot, de attól még felismeri, és nem menekül előle... legfeljebb az álmai közé, melyek általában amúgy sem nyújtanak különösebben jó menedéket.*
//Napváltás//
*A legkevésbé sem meglepő módon nem alszik túl jól, habár csak egy olyan alkalom van, mikor verejtékezve, tőrrel a kezében ébred az éjszaka közepén. Korán kel fel, hogy még egyszer lefürödhessen, aztán egy kis gondolkozás után tükör előtt meggazdagítja szakállát egy újabb fonattal.
Megreggelizik, felvértezi magát, aztán ezúttal teljes felszerelésben indul vissza a Korsóba.*
-Kezdetnek emeld meg mindkettőt ötvennel, aztán majd józanul eldöntöm, hogy mi hiányzik a képből. Addig várhat is az előleg.
*Nem mondhatni, hogy különösebben értene a pénzhez és az alkudozáshoz, de felismeri, ha hibázott, és tanul belőle. Azt például már most tudja, hogy holnap sem lesz annyival ügyesebb az alkudozásban, mint ma, alkohol ide, vagy oda. Cserébe viszont zsoldosként megvan az az előnye, hogy a kliensek tudják, milyen veszélyes lehet az alkudozás.
Azt nem feltétlenül lehetne mondani, hogy tudja, mennyit ér harctudása, de azt igen, hogy nem keveset. Így marad a négyszáz aranynál, és ha amaz jól figyel, akkor megállapíthatja, hogy a szakállas már nem számít további alkudozásra.
Azt megtartja magának, hogy a vörösnek valószínűleg az is erősen imponál, hogy a tündér átutazóban van, így viszonylag könnyű a következmények elkerülése. Inkább csak biccent, aztán összeszedve holmiját elindul az ajtó felé, útközben még azért futóban vállon lapogatva a tündért.*
-Akkor holnap reggel találkozunk... szerencsés esetben.
*Ha amaz az arcára néz, akkor könnyen követheti az ekkor ellőtt pillantást a vörös felé, jelezvén, hogy itt nem a saját hajlandósága a szerencse dolga, hanem Merchen reggeli állapota. Sőt mi több, egy pillanatra mintha szőkén villanna a veterán egyik hajfonata, és arcszőrzete egésze is sokkal közelebb van a barnához, mint a feketéhez.
Nem marad viszont sokáig, hanem folytatja is az útját a Korsó ajtaja felé, aztán már a kinti hidegben tapossa a szerpentint felfelé. Nem telik sok időbe, mire eljut az erődhöz, ahol miután beengedik, rátérhet az estéje kötelező részeihez.
Miután ellátogat a konyhába, hamarosan lesz valami vacsorafélesége, illetve pár napnyi ellátmányt is szerez a holnapi útra, habár kétli, hogy több napos kalandról lesz szó. Aztán miután lefürdött, még a szobájában összepakol egy táskát a többi holnapi szükségletekkel, időnként egy-egy sötét pillantást vetve a szoba másik végében levő állványon ülő páncéljára.*
~Mindig néznek.~
*Általában nem szereti, ha nincs kéznél páncélja, ám hálószobájában azok az izzó zöld szemek meglehetősen nyomasztó hatást keltenek. Ajándék a páncél, nem átok... de emlékeztető is, és nem szeret gondolni azokra a "hőstettekre", melyekkel kiérdemelte. Arra a tehetetlenségre.*
~Ma este nem.~
*Dönt végül, mielőtt köpenyével lefedné az egészet, hogy aztán megpróbálja álomra hunyni szemét. Nehezen megy, a köpenyen keresztül épp hogy csak kivehetőek a zöld fénypontok, és az ágyában is kéznél levő vadásztőre csak kicsit segít a megnyugvásban.
Végül a mellkasából törő fény segítségével alszik el, akárcsak egy gyermek, ki gyertyafény nélkül szörnyet képzel az ágya alá. Nem kedveli a hasonlatot, de attól még felismeri, és nem menekül előle... legfeljebb az álmai közé, melyek általában amúgy sem nyújtanak különösebben jó menedéket.*
//Napváltás//
*A legkevésbé sem meglepő módon nem alszik túl jól, habár csak egy olyan alkalom van, mikor verejtékezve, tőrrel a kezében ébred az éjszaka közepén. Korán kel fel, hogy még egyszer lefürödhessen, aztán egy kis gondolkozás után tükör előtt meggazdagítja szakállát egy újabb fonattal.
Megreggelizik, felvértezi magát, aztán ezúttal teljes felszerelésben indul vissza a Korsóba.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-10-25 13:32:03
Üzenet elküldve: 2022-10-25 13:32:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Fájdalom szívem, de igen. Ezért kell hálásnak lenned.
*Megpaskolja a férfi arcát, közben kifürkészhetetlenül mosolyog. Szereti ezt a mamlaszt, bár erre csak a maga furcsa, rideg módján képes. Talán túl későn találkoztak, hiszen Lea nem mindig volt ilyen, tíz-tizenöt évvel ezelőtt minden másként lett volna, bár akkoriban Kagan nem lett volna ilyen elnéző. Laor valószínűleg hamarosan megrövidült volna egy arasznyival, Lea pedig gazdagodott volna pár pofonnal, és azok miatt egynéhány foghíjjal. Lea viszont bosszúálló típus volt már akkor is, ezért pedig könnyen előfordulhatott volna az is, hogy Kagan ezek után kifossa a lelkét is. A történelem ugyanakkor nem tárgyalja azokat a tényeket, “mi lett volna, ha…?” Egy időben Lea sokat gondolkodott azon, hogy “mi lett volna, ha…?”, mikor aztán arra jutott, hogy Isurii boldogsága igen jutányos ár lett volna azért, hogy tíz évük utána ne hadakozással és szörnyűséggel teljen, akkor többé nem gondolt erre, hiszen elvekről van szó.*
- Ha azt mondanám, hogy sorban állnak, akkor hazudnék. A férfiak jelentős hányada fél tőlem, egy részük meg annyira régi barát, hogy testvérekként gondolunk egymásra. És vagy te.
*Átkarolja a férfi nyakát. Pillantása ugyan tud ugyan lágy lenni, ilyen helyzetekben általában az is, de most Laornak olyan érzése lehet, hogy egy feneketlen kút mélyére néz. Lea olyan, amilyen, halálra rémül ugyan a gondolattól is, de ennek semmi jelét nem adja, legalábbis azt kivéve, hogy szokatlanul komoly arckifejezéssel simítja végig Laor homlokát.*
- Nem vágjuk el senki torkát.
*Mondja halkan, rövid mosollyal. Nem elég, hogy a péklegény feláldozásának a gondolata ijesztő - nem az, hogy bárkit feláldozna, hanem hogy ezt a Vérúr nevében tenné -, de valahogy a hangulata is elszállt, pár perce még letépte volna a férfiről a ruhát - éveket kell bepótolniuk -, de most valahogy ahhoz sincs kedve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Fájdalom szívem, de igen. Ezért kell hálásnak lenned.
*Megpaskolja a férfi arcát, közben kifürkészhetetlenül mosolyog. Szereti ezt a mamlaszt, bár erre csak a maga furcsa, rideg módján képes. Talán túl későn találkoztak, hiszen Lea nem mindig volt ilyen, tíz-tizenöt évvel ezelőtt minden másként lett volna, bár akkoriban Kagan nem lett volna ilyen elnéző. Laor valószínűleg hamarosan megrövidült volna egy arasznyival, Lea pedig gazdagodott volna pár pofonnal, és azok miatt egynéhány foghíjjal. Lea viszont bosszúálló típus volt már akkor is, ezért pedig könnyen előfordulhatott volna az is, hogy Kagan ezek után kifossa a lelkét is. A történelem ugyanakkor nem tárgyalja azokat a tényeket, “mi lett volna, ha…?” Egy időben Lea sokat gondolkodott azon, hogy “mi lett volna, ha…?”, mikor aztán arra jutott, hogy Isurii boldogsága igen jutányos ár lett volna azért, hogy tíz évük utána ne hadakozással és szörnyűséggel teljen, akkor többé nem gondolt erre, hiszen elvekről van szó.*
- Ha azt mondanám, hogy sorban állnak, akkor hazudnék. A férfiak jelentős hányada fél tőlem, egy részük meg annyira régi barát, hogy testvérekként gondolunk egymásra. És vagy te.
*Átkarolja a férfi nyakát. Pillantása ugyan tud ugyan lágy lenni, ilyen helyzetekben általában az is, de most Laornak olyan érzése lehet, hogy egy feneketlen kút mélyére néz. Lea olyan, amilyen, halálra rémül ugyan a gondolattól is, de ennek semmi jelét nem adja, legalábbis azt kivéve, hogy szokatlanul komoly arckifejezéssel simítja végig Laor homlokát.*
- Nem vágjuk el senki torkát.
*Mondja halkan, rövid mosollyal. Nem elég, hogy a péklegény feláldozásának a gondolata ijesztő - nem az, hogy bárkit feláldozna, hanem hogy ezt a Vérúr nevében tenné -, de valahogy a hangulata is elszállt, pár perce még letépte volna a férfiről a ruhát - éveket kell bepótolniuk -, de most valahogy ahhoz sincs kedve.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-10-18 09:43:12
Üzenet elküldve: 2022-10-18 09:43:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Vigyorog, mint a tejbetök. Lea talán még sohasem szólította ilyen kedvesen. Még úgy is, hogy ebben azért volt némi gúny is. És vigyorog azért is, mert - az istenek tudják, hogy miért? - elképzelte a kancellárt, ahogy kis babákkal adja elő saját magának azt, hogy hatalommal és pénzzel minden nőt megkaphat magának.*
- Tehát ezért hálásnak kell lennem.
*Persze rögtön felhorgad benne a dac, hogy márpedig ő is tud nőcskéket szerezni magának, nincs amolyan kegyelemkenyérre szorulva, de be kell látnia, hogy ha így is van, akkor sem kezdene szoknyák után szaladgálni. Történetesen az a helyzet, hogy ha valóban Lea az egyetlen aki érdeklődne iránta, azzal sem lenne baja. Ez pont jó így.*
- Azt a kuraf...
*Mondaná, hogy a péklegényt nem segítségnek hozná el, hanem ott koncolná fel ahol rátalálna, de nem tudja befejezni. Attól, hogy Lea előrehajol, két dolog kerekedik ki. Lea feneke és Laor szeme. Valamiért nagyon izgalmas ez a látvány. Talán a pózban rejlő szemérmetlenség miatt, vagy attól ahogy Lea visszapillant rá. Pislog egyet, ellöki magát az ajtófélfától és ha Lea közben nem egyenesedik ki, meg is markolja a fenekét.*
- Úrilányok nem tesznek ilyet. *lepillant a kezére* És úriemberek sem.
*Segít felegyenesedni a másiknak és szembe fordítja magával.*
- Biztos vagyok benne, hogy velem ellentétben, nálad sorban állnának az ifjú tetterős jelentkezők, hogy bizonyíthassanak. Talán el sem zavarnád őket.
*Mintha neheztelő lenne itt a hangsúly, de hogy ez nem komoly, azt bizonyítja a következő pimasz mosoly.*
- Fordított esetben én sem tenném. De hát mit tudnál kezdeni sok fiatal, kemény legénnyel? Azután persze, hogy mindnek elvágtam a torkát.
*Csak tréfának szánta ezt, de mintha Lea nem értette volna. Vagy valami más történhetett, mert úgy tűnik, hogy varázsütésre változott valamelyest a hangulata. Még az az ijesztő gondolat is felmerülhet, hogy komolyan eljátszadozott a fiatalítás gondolatával.*
- Valami baj van?
*Vigyorog, mint a tejbetök. Lea talán még sohasem szólította ilyen kedvesen. Még úgy is, hogy ebben azért volt némi gúny is. És vigyorog azért is, mert - az istenek tudják, hogy miért? - elképzelte a kancellárt, ahogy kis babákkal adja elő saját magának azt, hogy hatalommal és pénzzel minden nőt megkaphat magának.*
- Tehát ezért hálásnak kell lennem.
*Persze rögtön felhorgad benne a dac, hogy márpedig ő is tud nőcskéket szerezni magának, nincs amolyan kegyelemkenyérre szorulva, de be kell látnia, hogy ha így is van, akkor sem kezdene szoknyák után szaladgálni. Történetesen az a helyzet, hogy ha valóban Lea az egyetlen aki érdeklődne iránta, azzal sem lenne baja. Ez pont jó így.*
- Azt a kuraf...
*Mondaná, hogy a péklegényt nem segítségnek hozná el, hanem ott koncolná fel ahol rátalálna, de nem tudja befejezni. Attól, hogy Lea előrehajol, két dolog kerekedik ki. Lea feneke és Laor szeme. Valamiért nagyon izgalmas ez a látvány. Talán a pózban rejlő szemérmetlenség miatt, vagy attól ahogy Lea visszapillant rá. Pislog egyet, ellöki magát az ajtófélfától és ha Lea közben nem egyenesedik ki, meg is markolja a fenekét.*
- Úrilányok nem tesznek ilyet. *lepillant a kezére* És úriemberek sem.
*Segít felegyenesedni a másiknak és szembe fordítja magával.*
- Biztos vagyok benne, hogy velem ellentétben, nálad sorban állnának az ifjú tetterős jelentkezők, hogy bizonyíthassanak. Talán el sem zavarnád őket.
*Mintha neheztelő lenne itt a hangsúly, de hogy ez nem komoly, azt bizonyítja a következő pimasz mosoly.*
- Fordított esetben én sem tenném. De hát mit tudnál kezdeni sok fiatal, kemény legénnyel? Azután persze, hogy mindnek elvágtam a torkát.
*Csak tréfának szánta ezt, de mintha Lea nem értette volna. Vagy valami más történhetett, mert úgy tűnik, hogy varázsütésre változott valamelyest a hangulata. Még az az ijesztő gondolat is felmerülhet, hogy komolyan eljátszadozott a fiatalítás gondolatával.*
- Valami baj van?
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-10-17 12:41:59
Üzenet elküldve: 2022-10-17 12:41:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nevetve rázza a fejét, mindketten tudják, hogy neki nem kell bármelyik férfi és azt is, hogy be sem pucsítana bármelyiknek. Olyan dolog ez, ami még Kagannak sem járt, csak és kizárólag Laort szokta megörvendeztetni vele.
Nevet azon is, hogy Laor szemlátomást nem érti, hogy a kancellár mitől is lehet olyan vonzó egyes nők számára.*
- Édes, naiv Laorom. Az ilyen kis nőcskéket…
*Mármint azokat, akikkel Hubit hírbe hozzák. Nem a kis hercegnőcskéket meg nemeskisasszonykákat.*
- … gyakran vonzza a pénz és a hatalom, neki mindkettőből kijutott. Neked melyik van? Sajnos be kell látnod, hogy egy nőnek kellesz, és az bizony én vagyok.
*Mi ez, ha nem a lehető legszívhezszólóbb vallomás? Leából ennél szívhezszólóbb aligha fog valaha is kijönni, vagy maximum akkor, mikor mindenféle tudatmódosító- és butító- meg tompító szereket vesz magához, bár valószínűleg akkor sem. Laornak ezzel kell beérnie, no meg azzal, hogy bepucsít neki, mint a sárló kanca.*
- Hát igen, pont kérni akartalak, hogy kerítsd elő a péklegényt.
*Hogy Laor miből gondolhatja azt, hogy Lea nem beszél komolyan? Hát ha másból nem, akkor abból, hogy a hátsóját mutatva lehajol, mintha csak valami piszok lenne a csizmája orrán, amit más módon nem tud lesöpörni, csak úgy, ha ujjával törli le. Nem mintha bárki tudna úgy a saját cipőorrára koncentrálni, hogy közben hátrafelé néz a férfira. Csúnya lenne persze, ha Laor komolyan venné és a péklegényért szaladna, de akkor Lea minden bizonnyal ki is próbálná a fickót, ha másért nem, hát azért, hogy bosszantsa vele Laort. Aztán pedig a tőrét a szívébe mártja a Vérúrnak ajánlja a péklegény életét.
Az elméjébe kúszó gondolatra kizökken Laor delejezéséből, olyannyira, hogy majdnem odavakkantja neki, hogy induljon rögvest a péklegényért.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nevetve rázza a fejét, mindketten tudják, hogy neki nem kell bármelyik férfi és azt is, hogy be sem pucsítana bármelyiknek. Olyan dolog ez, ami még Kagannak sem járt, csak és kizárólag Laort szokta megörvendeztetni vele.
Nevet azon is, hogy Laor szemlátomást nem érti, hogy a kancellár mitől is lehet olyan vonzó egyes nők számára.*
- Édes, naiv Laorom. Az ilyen kis nőcskéket…
*Mármint azokat, akikkel Hubit hírbe hozzák. Nem a kis hercegnőcskéket meg nemeskisasszonykákat.*
- … gyakran vonzza a pénz és a hatalom, neki mindkettőből kijutott. Neked melyik van? Sajnos be kell látnod, hogy egy nőnek kellesz, és az bizony én vagyok.
*Mi ez, ha nem a lehető legszívhezszólóbb vallomás? Leából ennél szívhezszólóbb aligha fog valaha is kijönni, vagy maximum akkor, mikor mindenféle tudatmódosító- és butító- meg tompító szereket vesz magához, bár valószínűleg akkor sem. Laornak ezzel kell beérnie, no meg azzal, hogy bepucsít neki, mint a sárló kanca.*
- Hát igen, pont kérni akartalak, hogy kerítsd elő a péklegényt.
*Hogy Laor miből gondolhatja azt, hogy Lea nem beszél komolyan? Hát ha másból nem, akkor abból, hogy a hátsóját mutatva lehajol, mintha csak valami piszok lenne a csizmája orrán, amit más módon nem tud lesöpörni, csak úgy, ha ujjával törli le. Nem mintha bárki tudna úgy a saját cipőorrára koncentrálni, hogy közben hátrafelé néz a férfira. Csúnya lenne persze, ha Laor komolyan venné és a péklegényért szaladna, de akkor Lea minden bizonnyal ki is próbálná a fickót, ha másért nem, hát azért, hogy bosszantsa vele Laort. Aztán pedig a tőrét a szívébe mártja a Vérúrnak ajánlja a péklegény életét.
Az elméjébe kúszó gondolatra kizökken Laor delejezéséből, olyannyira, hogy majdnem odavakkantja neki, hogy induljon rögvest a péklegényért.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-10-11 08:11:50
Üzenet elküldve: 2022-10-11 08:11:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Forgatja a szemeit és sóhajt egyet. Persze mostanra igazán megszokhatta volna, hogy ilyen szituációkban Lea mindig megpróbálja elviccelni a dolgot. Vagy tényleg nincsenek érzelmei. Valahol vigasztaló a tudat, hogy ez utóbbiról lehet szó, de mégis zavaró a dolog egy kicsit. Ő a marcona férfi, nem neki kéne... de aztán gondolatban legyint egyet. Szereti a nőt, aki ilyen. Muszáj lesz elfogadnia.*
- Hogyne, készséges. *vigyorog* Amíg meg nem találom azt a bármelyik férfit, aki örömét leli benned.
*Jól sejtette, Lea valóban nem veszi komolyan az érdeklődést a szolgáló iránt.*
- Azt hiszem, hogy ebben tévedsz. Vagy én tévedek, de mindjárt kiderül. Ha igazad van, és a leányt az érdekli, hogy azt ifjú péklegény inkább tettrekész, mint én, jobban bírja, mint én, és fiatalabb, mint én akkor mi a helyzet a kancellárral? Hozzám képest öreg, nyeszlett és mégis: mintha állandóan csinos, ifjú fehérnépekkel venné körül magát. Nem tudom, hogy mit művel velük *kicsit elgondolkozik* és nem is akarom megtudni, de ha annak a piszkos vénembernek sikerülhet, akkor nekem miért ne?
*Közben szóba került még a báró is, illetve az, hogy valóban a perzselő szerelem okán sertepertél Aenae körül? Lea szerint egyértelműen nem, Laor - mint rendszerint - kicsit megengedőbb. Amennyire ő észrevette, Aenae nagyon odavan a wegtoreniért és amíg viszonozzák az érzelmeit, vagy ebben a hitben tartják, addig nincs baj. A kérésre bólint egyet. Persze kicsit nehézkes lesz szemmel tartania a bárót, hiszen a birtokán kívül alig mutatkozik a Vashegyen és mégsem költözhet be a wegtoreni spájzába, de bizonyára neki is vannak szolgálói. Ha pedig azokat nem hozta magával, akkor megoldható a dolog.*
- Segíteni? *kérdez vissza* Hogyne. Azonnal küldök valami fiatal, erős segítséget. Már ha nem megy egyedül.
*Miért ne menne? Az ajtófélfának dől, összefonja karjait mellkasa előtt és határozottan szemtelenül vigyorog.*
*Forgatja a szemeit és sóhajt egyet. Persze mostanra igazán megszokhatta volna, hogy ilyen szituációkban Lea mindig megpróbálja elviccelni a dolgot. Vagy tényleg nincsenek érzelmei. Valahol vigasztaló a tudat, hogy ez utóbbiról lehet szó, de mégis zavaró a dolog egy kicsit. Ő a marcona férfi, nem neki kéne... de aztán gondolatban legyint egyet. Szereti a nőt, aki ilyen. Muszáj lesz elfogadnia.*
- Hogyne, készséges. *vigyorog* Amíg meg nem találom azt a bármelyik férfit, aki örömét leli benned.
*Jól sejtette, Lea valóban nem veszi komolyan az érdeklődést a szolgáló iránt.*
- Azt hiszem, hogy ebben tévedsz. Vagy én tévedek, de mindjárt kiderül. Ha igazad van, és a leányt az érdekli, hogy azt ifjú péklegény inkább tettrekész, mint én, jobban bírja, mint én, és fiatalabb, mint én akkor mi a helyzet a kancellárral? Hozzám képest öreg, nyeszlett és mégis: mintha állandóan csinos, ifjú fehérnépekkel venné körül magát. Nem tudom, hogy mit művel velük *kicsit elgondolkozik* és nem is akarom megtudni, de ha annak a piszkos vénembernek sikerülhet, akkor nekem miért ne?
*Közben szóba került még a báró is, illetve az, hogy valóban a perzselő szerelem okán sertepertél Aenae körül? Lea szerint egyértelműen nem, Laor - mint rendszerint - kicsit megengedőbb. Amennyire ő észrevette, Aenae nagyon odavan a wegtoreniért és amíg viszonozzák az érzelmeit, vagy ebben a hitben tartják, addig nincs baj. A kérésre bólint egyet. Persze kicsit nehézkes lesz szemmel tartania a bárót, hiszen a birtokán kívül alig mutatkozik a Vashegyen és mégsem költözhet be a wegtoreni spájzába, de bizonyára neki is vannak szolgálói. Ha pedig azokat nem hozta magával, akkor megoldható a dolog.*
- Segíteni? *kérdez vissza* Hogyne. Azonnal küldök valami fiatal, erős segítséget. Már ha nem megy egyedül.
*Miért ne menne? Az ajtófélfának dől, összefonja karjait mellkasa előtt és határozottan szemtelenül vigyorog.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-09-27 11:19:07
Üzenet elküldve: 2022-09-27 11:19:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ne hülyéskedj már, persze, hogy vannak. Éhség, fáradtság, vagy mikor megkívánom a farkadat.
*Lea persze kényelmetlenül érzi magát az ilyen és ehhez hasonló szentimentális pillanatokban, viszont nem az a fajta, aki zavarba jön, hanem inkább az, aki egy cinikus megjegyzéssel veszi el a dolog élét.*
- A fene, aszittem, hogy elég készséges vagyok és bármelyik férfi örömét lelné abban, hogy bepucsítok neki.
*Mivel Laor fogja a kezét, ezért most nem tudja előadni a sárló kancák bevett beállását. Mindenesetre nem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne gyengéd vagy szerető (gyengéd szerető), mert az, de ezt ugye csak privátban hajlandó megmutatni, a külvilág felé aligha.*
- Ezek olyan kérdések Laor, amiket többen feltettünk már. Eleve azért robbant ki az egész “csetepaté”, mert Kagan megkérdőjelezte ennek a szövetségnek a létjogosultságát. A mai napig dühös vagyok, ha arra gondolok, hogy az apja és a fivére gond nélkül eladták volna Isuriit valami zöldbőrűnek.
*Valóban haragot érez ilyenkor és legalább akkora mértékű undort is. Ifjúkorában mindig is úgy gondolta, hogy nem számít, hogy a másik milyen fajba tartozik, manapság már úgy van vele, hogy valóban mindegy ez, ha a másik nem ork, vagy nem tündér. Persze biztosan vannak olyan orkok és tündérek is, akik Lea szemével nézve is normálisnak számítanak, de ő egyszerűen nem akar kapcsolatba kerülni egyik faj képviselőivel sem.*
- Nem, neked barátom, nem tárná fel. Öreg vagy hozzá és a péklegénynek tárogatja. Amaz feleannyi idős, mint te vagy. Biztos tovább bírja és sokkal többször is.
*Gonosz félmosoly van az arcán, hiszen ő is tudja, hogy Laor célja mi volt, de ahhoz korábban kell felkelnie, hogy Leán ilyesmivel kifogjon. Különben meg igaza van, a férfi olyan fajta, amilyennek az imént leírta, Kagan is ilyen volt.*
- Szerintem ki kell majd heréld, mert bármennyire is hihetőnek tűnik, a szerelme a Vashegy iránt lángol. Légy csak a sarkában.
*Tulajdonképpen nem is tűnik rossz ötletnek az, hogy valaki rajta tartja a szemét a wegtorenin, a fattyú aligha képes racionálisan gondolkodni a szerelem lila ködén át.*
- Szóval szerinted a rajtam lévőt is el kéne raknom? Persze-persze, mindenképpen segítened kellene benne.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ne hülyéskedj már, persze, hogy vannak. Éhség, fáradtság, vagy mikor megkívánom a farkadat.
*Lea persze kényelmetlenül érzi magát az ilyen és ehhez hasonló szentimentális pillanatokban, viszont nem az a fajta, aki zavarba jön, hanem inkább az, aki egy cinikus megjegyzéssel veszi el a dolog élét.*
- A fene, aszittem, hogy elég készséges vagyok és bármelyik férfi örömét lelné abban, hogy bepucsítok neki.
*Mivel Laor fogja a kezét, ezért most nem tudja előadni a sárló kancák bevett beállását. Mindenesetre nem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne gyengéd vagy szerető (gyengéd szerető), mert az, de ezt ugye csak privátban hajlandó megmutatni, a külvilág felé aligha.*
- Ezek olyan kérdések Laor, amiket többen feltettünk már. Eleve azért robbant ki az egész “csetepaté”, mert Kagan megkérdőjelezte ennek a szövetségnek a létjogosultságát. A mai napig dühös vagyok, ha arra gondolok, hogy az apja és a fivére gond nélkül eladták volna Isuriit valami zöldbőrűnek.
*Valóban haragot érez ilyenkor és legalább akkora mértékű undort is. Ifjúkorában mindig is úgy gondolta, hogy nem számít, hogy a másik milyen fajba tartozik, manapság már úgy van vele, hogy valóban mindegy ez, ha a másik nem ork, vagy nem tündér. Persze biztosan vannak olyan orkok és tündérek is, akik Lea szemével nézve is normálisnak számítanak, de ő egyszerűen nem akar kapcsolatba kerülni egyik faj képviselőivel sem.*
- Nem, neked barátom, nem tárná fel. Öreg vagy hozzá és a péklegénynek tárogatja. Amaz feleannyi idős, mint te vagy. Biztos tovább bírja és sokkal többször is.
*Gonosz félmosoly van az arcán, hiszen ő is tudja, hogy Laor célja mi volt, de ahhoz korábban kell felkelnie, hogy Leán ilyesmivel kifogjon. Különben meg igaza van, a férfi olyan fajta, amilyennek az imént leírta, Kagan is ilyen volt.*
- Szerintem ki kell majd heréld, mert bármennyire is hihetőnek tűnik, a szerelme a Vashegy iránt lángol. Légy csak a sarkában.
*Tulajdonképpen nem is tűnik rossz ötletnek az, hogy valaki rajta tartja a szemét a wegtorenin, a fattyú aligha képes racionálisan gondolkodni a szerelem lila ködén át.*
- Szóval szerinted a rajtam lévőt is el kéne raknom? Persze-persze, mindenképpen segítened kellene benne.
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-09-12 07:57:42
Üzenet elküldve: 2022-09-12 07:57:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Laor nem kimondottan az a nagyvilági széptevő, akinek kisujjában van minden fogás amivel a fehérnépnek kedvében lehet járni, de ezt a célzást megérti. Még akkor is, ha Lea látványosan úgy adja elő a dolgot, mintha egyáltalán nem is lenne fontos neki. Mindezek fényében nagyon kellemetlen érzése támad. Hiszen Leát nem olyannak ismerte akit érdeklik az ilyen gesztusok. Épp ellenkezőleg. Akkor viszont lehet, hogy rosszul ismeri? Mindenesetre elhatározza, hogy hamarosan tesz egy beszerző körutat a legközelebbi virágos réten. Amit Lea könnyen értelmezhet majd úgy, hogy magától ez nem jutott volna eszébe, és csak azért teszi, mert kifogásolta a virágok elmaradását. Legszívesebben megvakarná a tarkóját kínjában.*
- Vannak érzéseid?
*Inkább megragadja az alkalmat, hogy kicsit odébb terelje a beszélgetést. Most rajta a sor, hogy ne legyen komoly, szélesen vigyorog. Azt pontosan tudja, hogy a göndör hajúnak vannak érzései, még ha azokat kissé túlságosan is elnyomja vagy titkolja. Közelebb lép, megfogja a nő kezét. Hacsak az el nem ugrik az előző szemtelenség után.*
- Tudom, hogy vannak. Különben nem lennék itt. Azt is tudom, hogy...
*Hosszasabban gondolkodik egy kifejezésen, ami azt írja elő, hogy ha hivatalosan nem is, de ténylegesen mégis Lea a Vashegy ura. Nem jut eszébe, kis vállvonás után folytatja.*
- Hogy te vagy a szellemjáró, Kagan özvegye, ilyesmi, így nem csünghetsz állandóan a nyakamban. De azért néha jólesne egy kis cirógatás, mosoly, ölelés.
*Ha Laor lenne a kancellár, akkor ez egy tudatos dolog lenne. Lea az imént szemrehányást tett neki, még ha nem teljesen komolyan is, hát most visszatámad mintsem elismerje azt amivel vádolják. Laor viszont nem ennyire körmönfont.*
- Nem ismerem az északi thargokat. *vonja meg a vállát ismét, amikor szóba kerülnek a távoli rokonok* De sohasem értettem, hogy mit akartak az orkokkal. Se a szövetségüket, sem azt, hogy az ágyukat is megosztották velük. Nem hallottam olyanról, hogy efféle frigyből gyerek született volna, akkor meg minek?
*Fintorog egyet, jelezve, hogy a szabadidő kellemes eltöltésére sokkal jobb dolgokat tudna kitalálni, mint orokokkal enyelegni. Ami azt illeti, csak jobbakat.*
- Nagyon ismered a férfiakat! *vigyorog újfent* De lehet, hogy igazad van. Hűség, érzelmek mit sem számítanak. Ha valaki feltárja, elfelejtünk mindent és ugrunk.
*Az ajtó felé sandít.*
- A szolgálód például nagyon csinos. Gondolod, hogy feltárná?
*Túlságosan is komoly fejet vág a kérdéshez. Talán erre nincs is szükség. Kis szerencsével Lea is pontosan tudja, hogy a férfiakról alkotott sommás véleménye ellenére nem menne tilosba.*
- Olyan amilyen.
*Ez már Aenae-re vonatkozik. A maga részéről nem találja csenevésznek. Kifejezetten szép lánynak találja. Más kérdés, hogy sohasem nézett rá úgy. Nagyon fiatalka is, Kagan lánya is, és persze itt van Lea is. Valószínűleg ez utóbbi nyom legtöbbet a latban.*
- Ha a bárónak tetszik, akkor más nem számít. És remélem, hogy tetszik neki, mert ha csak szórakozik vele, akkor kiherélem.
*A korábbi pakolás közben kimaradt, az ágyon heverő bugyogót vesz fel, szórakozottan nézegeti.*
- Nem.
*Ez az olvasás művészetének elsajátítására vonatkozik. Nem érzi szükségét. Eddig is megvolt nélküle, ezután is meglesz. Meg aztán nem hiszi, hogy ennyi idősen képes lenne rá, hiszen sohasem próbálta pallérozni az elméjét. Ahhoz pedig semmi kedve, hogy Lea előtt süljön fel a nehéz fejével.*
- Ezt nem rakod el? Segítsek? Esetleg azzal is, ami rajtad van?
*Laor nem kimondottan az a nagyvilági széptevő, akinek kisujjában van minden fogás amivel a fehérnépnek kedvében lehet járni, de ezt a célzást megérti. Még akkor is, ha Lea látványosan úgy adja elő a dolgot, mintha egyáltalán nem is lenne fontos neki. Mindezek fényében nagyon kellemetlen érzése támad. Hiszen Leát nem olyannak ismerte akit érdeklik az ilyen gesztusok. Épp ellenkezőleg. Akkor viszont lehet, hogy rosszul ismeri? Mindenesetre elhatározza, hogy hamarosan tesz egy beszerző körutat a legközelebbi virágos réten. Amit Lea könnyen értelmezhet majd úgy, hogy magától ez nem jutott volna eszébe, és csak azért teszi, mert kifogásolta a virágok elmaradását. Legszívesebben megvakarná a tarkóját kínjában.*
- Vannak érzéseid?
*Inkább megragadja az alkalmat, hogy kicsit odébb terelje a beszélgetést. Most rajta a sor, hogy ne legyen komoly, szélesen vigyorog. Azt pontosan tudja, hogy a göndör hajúnak vannak érzései, még ha azokat kissé túlságosan is elnyomja vagy titkolja. Közelebb lép, megfogja a nő kezét. Hacsak az el nem ugrik az előző szemtelenség után.*
- Tudom, hogy vannak. Különben nem lennék itt. Azt is tudom, hogy...
*Hosszasabban gondolkodik egy kifejezésen, ami azt írja elő, hogy ha hivatalosan nem is, de ténylegesen mégis Lea a Vashegy ura. Nem jut eszébe, kis vállvonás után folytatja.*
- Hogy te vagy a szellemjáró, Kagan özvegye, ilyesmi, így nem csünghetsz állandóan a nyakamban. De azért néha jólesne egy kis cirógatás, mosoly, ölelés.
*Ha Laor lenne a kancellár, akkor ez egy tudatos dolog lenne. Lea az imént szemrehányást tett neki, még ha nem teljesen komolyan is, hát most visszatámad mintsem elismerje azt amivel vádolják. Laor viszont nem ennyire körmönfont.*
- Nem ismerem az északi thargokat. *vonja meg a vállát ismét, amikor szóba kerülnek a távoli rokonok* De sohasem értettem, hogy mit akartak az orkokkal. Se a szövetségüket, sem azt, hogy az ágyukat is megosztották velük. Nem hallottam olyanról, hogy efféle frigyből gyerek született volna, akkor meg minek?
*Fintorog egyet, jelezve, hogy a szabadidő kellemes eltöltésére sokkal jobb dolgokat tudna kitalálni, mint orokokkal enyelegni. Ami azt illeti, csak jobbakat.*
- Nagyon ismered a férfiakat! *vigyorog újfent* De lehet, hogy igazad van. Hűség, érzelmek mit sem számítanak. Ha valaki feltárja, elfelejtünk mindent és ugrunk.
*Az ajtó felé sandít.*
- A szolgálód például nagyon csinos. Gondolod, hogy feltárná?
*Túlságosan is komoly fejet vág a kérdéshez. Talán erre nincs is szükség. Kis szerencsével Lea is pontosan tudja, hogy a férfiakról alkotott sommás véleménye ellenére nem menne tilosba.*
- Olyan amilyen.
*Ez már Aenae-re vonatkozik. A maga részéről nem találja csenevésznek. Kifejezetten szép lánynak találja. Más kérdés, hogy sohasem nézett rá úgy. Nagyon fiatalka is, Kagan lánya is, és persze itt van Lea is. Valószínűleg ez utóbbi nyom legtöbbet a latban.*
- Ha a bárónak tetszik, akkor más nem számít. És remélem, hogy tetszik neki, mert ha csak szórakozik vele, akkor kiherélem.
*A korábbi pakolás közben kimaradt, az ágyon heverő bugyogót vesz fel, szórakozottan nézegeti.*
- Nem.
*Ez az olvasás művészetének elsajátítására vonatkozik. Nem érzi szükségét. Eddig is megvolt nélküle, ezután is meglesz. Meg aztán nem hiszi, hogy ennyi idősen képes lenne rá, hiszen sohasem próbálta pallérozni az elméjét. Ahhoz pedig semmi kedve, hogy Lea előtt süljön fel a nehéz fejével.*
- Ezt nem rakod el? Segítsek? Esetleg azzal is, ami rajtad van?
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-09-07 13:37:27
Üzenet elküldve: 2022-09-07 13:37:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valószínűleg rám nézve rögtön látni lehet, hogy már kinőttem a naiv csitrikorból. Persze nem mondom, jól esne egy kis udvarlás. Virág, ilyesmi.
*Szándékosan túljátszott gesztusokkal adja ezt elő, mintha holmi udvarlójától ájuldozó bakfis lenne. Önmagának persze nem hazudik, tudja, hogy valóban jól esne neki, hiszen sosem volt része ilyesmiben, Kagan egyszerűen elvette azt, ami neki járt. Laor bizonyára leszedné neki az összes környékbeli rét összes virágát, de valószínűleg nem fogja megtenni, mert Lea sosem célozgatott olyasmire, hogy kedvérevaló lenne. A mostanit persze veheti Laor célzásnak, jobban mondva vehetné, ha nem tűnne teljesen komolytalannak.*
- Tudom, hogy nem rossz dolog, ha emberek szeretik egymást. Vagy szerinted nekem nincsenek érzéseim?
*Kérdése éles, azok fényében meg aztán pláne, hogy még ő maga is tudja saját magáról, hogy mit gondolnak róla és a rideg kőszívéről mások. Természetesen vannak érzelmei, Laorral szemben gyengéd érzelmeket táplál, ezen érzései valóban nem látványosak, nem túláradóak, de ott vannak. Viszont ott van az is, hogy muszáj a világot távolról és érzelmek nélkül szemlélnie, ha engedne mindenféle érzésnek, akkor gondolkodás nélkül a kancellár vagy a fattyú vérét venné, hogy feláldozza a Vérúrnak.*
- De, tharg. Nem igazán emlékszem rá, de az apjára igen, az valami orkszopó előkelőség volt, a nevére nem emlékszem, de sokszor láttam a nagyurakhoz dörgölőzni. Kagan fattya miatt gondolom, hogy forró lett a talaj a Thargodrymek között, így került a városba.
*Tehát összességében elmondható, hogy az orkszopó jól helyezkedett, mert az összes szervezkedésének az lett a vége, hogy az ő utóda ül a Vashegy trónján.*
- Az a baj veletek, férfiakkal, hogy nektek nagyjából mindegy, hogy hogy néz ki a nő, amíg pinája van, akkor meg végképp elveszett minden szempont, ha hajlandó feltárni nektek. De az a lány sovány, a kulcscsontja szinte átszúrja a bőrét, majd figyeld meg. Biztos a könyöke is ilyen csontos. Egyértelmű, hogy ne legyen kétszáz font súlyú, de azért ne legyen már csont és bőr.
*Rosszallóan rázza a fejét, hogy Laor csak ilyesmikre tud gondolni, hogy mennyire nehezére esne a wegtoreninek megmászni a fattyúhegyet (bezzeg a Vashegyre könnyen feljutott), ha amaz testesebb lenne.*
- Sosem mondtad, hogy olvasni akarnál. Ha akarsz, szívesen megtanítalak.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valószínűleg rám nézve rögtön látni lehet, hogy már kinőttem a naiv csitrikorból. Persze nem mondom, jól esne egy kis udvarlás. Virág, ilyesmi.
*Szándékosan túljátszott gesztusokkal adja ezt elő, mintha holmi udvarlójától ájuldozó bakfis lenne. Önmagának persze nem hazudik, tudja, hogy valóban jól esne neki, hiszen sosem volt része ilyesmiben, Kagan egyszerűen elvette azt, ami neki járt. Laor bizonyára leszedné neki az összes környékbeli rét összes virágát, de valószínűleg nem fogja megtenni, mert Lea sosem célozgatott olyasmire, hogy kedvérevaló lenne. A mostanit persze veheti Laor célzásnak, jobban mondva vehetné, ha nem tűnne teljesen komolytalannak.*
- Tudom, hogy nem rossz dolog, ha emberek szeretik egymást. Vagy szerinted nekem nincsenek érzéseim?
*Kérdése éles, azok fényében meg aztán pláne, hogy még ő maga is tudja saját magáról, hogy mit gondolnak róla és a rideg kőszívéről mások. Természetesen vannak érzelmei, Laorral szemben gyengéd érzelmeket táplál, ezen érzései valóban nem látványosak, nem túláradóak, de ott vannak. Viszont ott van az is, hogy muszáj a világot távolról és érzelmek nélkül szemlélnie, ha engedne mindenféle érzésnek, akkor gondolkodás nélkül a kancellár vagy a fattyú vérét venné, hogy feláldozza a Vérúrnak.*
- De, tharg. Nem igazán emlékszem rá, de az apjára igen, az valami orkszopó előkelőség volt, a nevére nem emlékszem, de sokszor láttam a nagyurakhoz dörgölőzni. Kagan fattya miatt gondolom, hogy forró lett a talaj a Thargodrymek között, így került a városba.
*Tehát összességében elmondható, hogy az orkszopó jól helyezkedett, mert az összes szervezkedésének az lett a vége, hogy az ő utóda ül a Vashegy trónján.*
- Az a baj veletek, férfiakkal, hogy nektek nagyjából mindegy, hogy hogy néz ki a nő, amíg pinája van, akkor meg végképp elveszett minden szempont, ha hajlandó feltárni nektek. De az a lány sovány, a kulcscsontja szinte átszúrja a bőrét, majd figyeld meg. Biztos a könyöke is ilyen csontos. Egyértelmű, hogy ne legyen kétszáz font súlyú, de azért ne legyen már csont és bőr.
*Rosszallóan rázza a fejét, hogy Laor csak ilyesmikre tud gondolni, hogy mennyire nehezére esne a wegtoreninek megmászni a fattyúhegyet (bezzeg a Vashegyre könnyen feljutott), ha amaz testesebb lenne.*
- Sosem mondtad, hogy olvasni akarnál. Ha akarsz, szívesen megtanítalak.
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-08-22 11:55:04
Üzenet elküldve: 2022-08-22 11:55:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Nem szokott magára bizakodóként gondolni, de ha megtenné, úgy joggal érezhetné azt, hogy Lea az ellenpárja. Ha valamit lelkesítőnek talál, az a göndör hajút lelombozza. Ha szép érzelmekre gondol, a másik a száját húzza. Ha ritkán cserélt fehérneműre, a nő műveltség hiányára.*
- Igen, azt hiszem. *húzza el egy kicsit a szót* Úgy értem, ha kiderülne, hogy tényleg hozományvadász, akkor valószínűleg megnyúznám. De könnyen lehet, hogy nem erről van szó. A visszatérted alaposan megkavarta a dolgokat errefelé, és ha a bárót tényleg hátsó szándék mozgatná, már neked udvarolna. Meg aztán elég vagyonosnak is hiszem ahhoz, hogy anyagi érdek kevéssé legyen jelentős. Lehet, hogy tényleg szeretik egymást. Tudod, nem olyan rossz dolog az.
*Itt már vigyorog, mert ennyi szurkapiszka igazán kijár. Tudja ő jól, hogy Lea szereti a maga módján, de az is megvan, hogy a szellemjárót már régebben is rideg némbernek tartották sokan. Ezen biztosan nem segített az, hogy visszatért a halálból.*
- Az anyja nem tharg, nem igaz? Ez mindent megmagyaráz. *vigyorog tovább, aztán megvonja a vállát* Miért lenne nyeszlett? Azért mert nem hat és fél láb magas és 200 font súlyú? Szerintem ez nem olyan nagy probléma. Képzeld magad szegény báró helyzetébe! Férfiúi kötelességét gyakorolná és az életével játszana, ha hagyná Kagaenae-t felül kerekedni.
*Azt pedig nagyon jól tudja, hogy nem kell attól tartania, hogy sokadnapos bugyogóval találkozna. Leának szívügye a tisztálkodás, amit alkalmasint túlzásba is visz. Mint amikor rákényszerítette Laort, hogy ő is hódoljon a naponkénti fürdőzés fényűzésének.*
- Hát ki tanított volna meg rá? A kancellár? Nem tette. Vagy te? Hm?
*Nem szokott magára bizakodóként gondolni, de ha megtenné, úgy joggal érezhetné azt, hogy Lea az ellenpárja. Ha valamit lelkesítőnek talál, az a göndör hajút lelombozza. Ha szép érzelmekre gondol, a másik a száját húzza. Ha ritkán cserélt fehérneműre, a nő műveltség hiányára.*
- Igen, azt hiszem. *húzza el egy kicsit a szót* Úgy értem, ha kiderülne, hogy tényleg hozományvadász, akkor valószínűleg megnyúznám. De könnyen lehet, hogy nem erről van szó. A visszatérted alaposan megkavarta a dolgokat errefelé, és ha a bárót tényleg hátsó szándék mozgatná, már neked udvarolna. Meg aztán elég vagyonosnak is hiszem ahhoz, hogy anyagi érdek kevéssé legyen jelentős. Lehet, hogy tényleg szeretik egymást. Tudod, nem olyan rossz dolog az.
*Itt már vigyorog, mert ennyi szurkapiszka igazán kijár. Tudja ő jól, hogy Lea szereti a maga módján, de az is megvan, hogy a szellemjárót már régebben is rideg némbernek tartották sokan. Ezen biztosan nem segített az, hogy visszatért a halálból.*
- Az anyja nem tharg, nem igaz? Ez mindent megmagyaráz. *vigyorog tovább, aztán megvonja a vállát* Miért lenne nyeszlett? Azért mert nem hat és fél láb magas és 200 font súlyú? Szerintem ez nem olyan nagy probléma. Képzeld magad szegény báró helyzetébe! Férfiúi kötelességét gyakorolná és az életével játszana, ha hagyná Kagaenae-t felül kerekedni.
*Azt pedig nagyon jól tudja, hogy nem kell attól tartania, hogy sokadnapos bugyogóval találkozna. Leának szívügye a tisztálkodás, amit alkalmasint túlzásba is visz. Mint amikor rákényszerítette Laort, hogy ő is hódoljon a naponkénti fürdőzés fényűzésének.*
- Hát ki tanított volna meg rá? A kancellár? Nem tette. Vagy te? Hm?
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-08-10 16:53:01
Üzenet elküldve: 2022-08-10 16:53:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
- Igen, drágám, nagy a szerelem.
*Sóhajt és gondolatban legyint is egyet. Igazából ez a bizakodás az egyik tulajdonsága Laornak, amit annyira szeret benne.*
- Ha véget ér, akkor te úgyis megölöd a kalmárt válogatott kínzások után, nem?
*Legalábbis Laor már mondott olyasmit, hogy ha megbántja a fattyút, akkor a fickó tökeit a kezébe adja - mármint a wegtoreni saját kezeibe, de akár a lányéba is.*
- Szóval örököl egy udvarházat.
*Mindezt Lea úgy mondja, mintha valójában nem érdekelné, hogy mit is kezd a lány magával, ha már nem dúl az az állítólagos szerelem. Persze el fog múlni, elég ehhez együtt lakni.*
- Harminc telet láthatott, a fattyú húszat-huszonkettőt. Ennyivel te is idősebb vagy nálam, nem? Csak a te modorod nem olyan sima és nem vagy olyan nyalka. Meg én sem olyan kis törékeny, hogy feltűnjön a korkülönbség. A szellemek szerelmére, hogy tudott Kagan ilyen nyeszlett gyermeket nemzeni?
*Kétséget kizáróan Kagan ágyékából sarjadt, annyira hasonlít rá, hogy letagadni is nehéz lenne, de a lány anyját nem tudja felidézni, elképzelései persze vannak, de akkoriban kevés dolog foglalkoztatta, így a főurak szeretői sem foglalkoztatták.*
- Nem Laor, nem azt akarom mondani. Azt akarom mondani, hogy azóta sem tudsz olvasni, vagy legalábbis a tharg rúnákról semmi fogalmad nincsen.
*Laor persze tudhatja nagyon jól, hogy Lea sok szempontból nem a barbár archetípusa, például szeret fürdeni és minden nap tiszta alsót húzni. Lea persze tudja, hogy Laor tudja ezt, és Laor persze azt is tudja, hogy az olvasás valóban nem tartozik az erényei közé.*
- Igen, drágám, nagy a szerelem.
*Sóhajt és gondolatban legyint is egyet. Igazából ez a bizakodás az egyik tulajdonsága Laornak, amit annyira szeret benne.*
- Ha véget ér, akkor te úgyis megölöd a kalmárt válogatott kínzások után, nem?
*Legalábbis Laor már mondott olyasmit, hogy ha megbántja a fattyút, akkor a fickó tökeit a kezébe adja - mármint a wegtoreni saját kezeibe, de akár a lányéba is.*
- Szóval örököl egy udvarházat.
*Mindezt Lea úgy mondja, mintha valójában nem érdekelné, hogy mit is kezd a lány magával, ha már nem dúl az az állítólagos szerelem. Persze el fog múlni, elég ehhez együtt lakni.*
- Harminc telet láthatott, a fattyú húszat-huszonkettőt. Ennyivel te is idősebb vagy nálam, nem? Csak a te modorod nem olyan sima és nem vagy olyan nyalka. Meg én sem olyan kis törékeny, hogy feltűnjön a korkülönbség. A szellemek szerelmére, hogy tudott Kagan ilyen nyeszlett gyermeket nemzeni?
*Kétséget kizáróan Kagan ágyékából sarjadt, annyira hasonlít rá, hogy letagadni is nehéz lenne, de a lány anyját nem tudja felidézni, elképzelései persze vannak, de akkoriban kevés dolog foglalkoztatta, így a főurak szeretői sem foglalkoztatták.*
- Nem Laor, nem azt akarom mondani. Azt akarom mondani, hogy azóta sem tudsz olvasni, vagy legalábbis a tharg rúnákról semmi fogalmad nincsen.
*Laor persze tudhatja nagyon jól, hogy Lea sok szempontból nem a barbár archetípusa, például szeret fürdeni és minden nap tiszta alsót húzni. Lea persze tudja, hogy Laor tudja ezt, és Laor persze azt is tudja, hogy az olvasás valóban nem tartozik az erényei közé.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-08-09 13:44:28
Üzenet elküldve: 2022-08-09 13:44:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Szegény Laor esküdni merne rá, hogy Leán azt az arckifejezést látja mi azt jelzi: nem tart rá igényt, hogy mondandóját komolyan vegyék. Pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen számára, hogy Aenae inkább maga mögött hagyná a Vashegyet, hiszen nem egyszer éreztette, hogy terhes volt számára a feladat. Már csak ezért sem teszi szóvá azt a pillanatnyi kételyt. Meg aztán ki merne ujjat húzni a szellemjáróval?*
- Valahol érthető is. *biggyeszti le a szája sarkát* Nem akarja keresztezni a mostohája útjait, inkább a szerelmével élne. Mert, azt hiszem, nagy a szerelem.
*Az ilyesmi megítélésében Laor megfigyelései nem feltétlenül pontosak, de most nagy határozottsággal ad hangot véleményének.*
- Kérdés, hogy meddig tarthat. Persze, kívánom neki, hogy élete végig, de ha mégsem... *megvonja a vállát* Mindegy, alig hiszem, hogy akkor ide térne vissza.
*Túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri Aenae-t, de arra nagy összegben merne fogadni, hogy Kagan lányát a környéken sem látnák soha többet amennyiben a báró összetörné a szívét. Különös, de az meg sem fordul a fejében, hogy fordítva történnék: Aenae szarvazná fel Cha'yss-t.*
- Mit gondolsz, mennyi idős a wegtoreni? *jön a kérdés egy logikai bakugrás után* Idősebb Kagaenae-nél, nem is kevéssel, ugye?
*A korkülönbség ok és magyarázat lehetne a későbbiekben a viszony megromlására, de az is megvan, hogy a külhoni báró sármos férfiú. Egyesek talán a tenyérbemászóan jóképű jelzős szerkezettel élnének, de Laornak igazán semmi baja nincs vele. Még akkor sem, ha már nem egy vászoncselédet hallott elhaló hangon pusmogni róla, nem egyszer olyan kérdéseket boncolgatva, hogy Laornak pirult el a füle.*
- Egy van. *rázza meg a fejét a bugyogók számáról szóló emelkedett eszmecsere során* Willor van ráírva, ha nem tévedek. Azt hittem, hogy valahogy mindig willor napján...
*Elkerekedik a szeme, megrökönyödve néz fel a göndör haj keretezte arcba.*
- Teremtő istenek! Azt akarod mondani, hogy akár myr, akár tarun...
*Ami persze tökéletesen megfelelne a barbárokról alkotott képnek. Egy fehérneműt viselnek (ha viselnek egyáltalán) amíg az porhanyóssá nem válik. De Laor túlzott elborzadásából kiderül, hogy csak ugratni akarja Leát.*
*Szegény Laor esküdni merne rá, hogy Leán azt az arckifejezést látja mi azt jelzi: nem tart rá igényt, hogy mondandóját komolyan vegyék. Pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen számára, hogy Aenae inkább maga mögött hagyná a Vashegyet, hiszen nem egyszer éreztette, hogy terhes volt számára a feladat. Már csak ezért sem teszi szóvá azt a pillanatnyi kételyt. Meg aztán ki merne ujjat húzni a szellemjáróval?*
- Valahol érthető is. *biggyeszti le a szája sarkát* Nem akarja keresztezni a mostohája útjait, inkább a szerelmével élne. Mert, azt hiszem, nagy a szerelem.
*Az ilyesmi megítélésében Laor megfigyelései nem feltétlenül pontosak, de most nagy határozottsággal ad hangot véleményének.*
- Kérdés, hogy meddig tarthat. Persze, kívánom neki, hogy élete végig, de ha mégsem... *megvonja a vállát* Mindegy, alig hiszem, hogy akkor ide térne vissza.
*Túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri Aenae-t, de arra nagy összegben merne fogadni, hogy Kagan lányát a környéken sem látnák soha többet amennyiben a báró összetörné a szívét. Különös, de az meg sem fordul a fejében, hogy fordítva történnék: Aenae szarvazná fel Cha'yss-t.*
- Mit gondolsz, mennyi idős a wegtoreni? *jön a kérdés egy logikai bakugrás után* Idősebb Kagaenae-nél, nem is kevéssel, ugye?
*A korkülönbség ok és magyarázat lehetne a későbbiekben a viszony megromlására, de az is megvan, hogy a külhoni báró sármos férfiú. Egyesek talán a tenyérbemászóan jóképű jelzős szerkezettel élnének, de Laornak igazán semmi baja nincs vele. Még akkor sem, ha már nem egy vászoncselédet hallott elhaló hangon pusmogni róla, nem egyszer olyan kérdéseket boncolgatva, hogy Laornak pirult el a füle.*
- Egy van. *rázza meg a fejét a bugyogók számáról szóló emelkedett eszmecsere során* Willor van ráírva, ha nem tévedek. Azt hittem, hogy valahogy mindig willor napján...
*Elkerekedik a szeme, megrökönyödve néz fel a göndör haj keretezte arcba.*
- Teremtő istenek! Azt akarod mondani, hogy akár myr, akár tarun...
*Ami persze tökéletesen megfelelne a barbárokról alkotott képnek. Egy fehérneműt viselnek (ha viselnek egyáltalán) amíg az porhanyóssá nem válik. De Laor túlzott elborzadásából kiderül, hogy csak ugratni akarja Leát.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-08-05 15:22:20
Üzenet elküldve: 2022-08-05 15:22:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Ahogy előzőleg már feltúrta a fattyú holmiját, úgy rátalált néhányra a saját dolgai közül. Nem alul kivágott, merész bugyogókra kell gondolni, van itt intarziás dobozkában egy maréknyi borostyán, egy hullámos pengéjű tőr, nyaklánc melynek medálja egyfajta szelencécske, fogakból készült nyaklánc. Lea furcsállja, hogy a leány megtartotta ezeket és nem száműzte Kagan lomtárként használt lakosztályába. Nyilvánvaló, hogy nem tudhatta, hogy az a maréknyi borostyán Kaganról töredezett le, mikor újra életre kelt.
Lea elgondolkodva nézi a darabkákat, ujjaival finoman végigsimítja őket, de végül csak megrázza a fejét és egyik, Kagant illető szitkot sem mondja ki hangosan. A tőrhöz is olyan emlékek kötik, amitől sokak gyomra forogna, valamennyi áldozatot ezzel a tőrrel döfött le, állatokat és ellenségeiket egyaránt.
A szorgoskodó szolgálóra pillant, milyen könnyű lenne átvágni a torkát és a sötétség urának ajánlani, Lea pupillái pontokká szűkülnek, elképzeli az érzést, ahogyan a cseléd forró vére az arcába fröccsen, közben pedig végigfolyik a tőrt tartó jobbján, hogy a könyökénél a földre csöpögjön. Érzi ahogyan saját vére meglódul, a fülében dobol, azt súgja “tedd meg!” A hullámos pengéjű tőr végül egy nem túl diszkrét csörrenéssel földet ér, hisz Leát megijeszti a saját vágya, hogy használja. A szolgáló halk sikkantással perdül meg a tengelye körül, Lea csak hideg pillantással válaszol a rátapadó szempárnak, nem fog elnézést kérni, hogy megijesztette. A tőrön átlépve inkább elhagyja a helyiséget, hogy most feltúrhassa Kagan lakosztályát, milyen holmijai vannak még ott?
Kagan lakosztálya lehangoló, valószínűleg nem járnak ide, de még takarítani sem, valóban egyfajta lomtár. Már amennyiben Kagan és az ő cókmókja lomnak minősül. Egyfelől dühíti a dolog, másrészt örül, hogy nem dobták ki az életét, hanem megtalálja itt azt, amit hátrahagyott. Pánikszerűen kezdi keresni azt az inget, melyet Kagan lázadásának napja óta őrizget, az inget annak idején ő viselte, de annak a férfinak a vére tarkítja, aki azon az éjjelen Leára támadt. Hamar csatatérré változtatja a szekrényeket, ládákat, dobozokat, de végül csak rálel. Elmormol egy hálaimát a szellemeknek. Az inggel együtt a lélekjelenlétét is sikerült visszanyernie, így már képes úgy visszamenni a másik helyiségbe, hogy ne akarja a cselédet Sa'Terethnek áldozni. További utasításokkal látja el, egyszer újra is csomagoltatja vele a fattyú utazóládáját, mert úgy ítéli meg, hogy túl hányavetin csomagol.*
- Útban? Dehogy van útban, csupán a vőlegényével kíván élni, nem pedig a Vashegy oltalmában és ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?
*Jó, talán nem pont így hangzott ez a beszélgetés el a fattyú és közte, de Laornak nem kell minden részletet tudnia.*
- Gonosz mostoha vagyok, nem kérdés.
*Csóválja a fejét, bőven belefér a róla alkotott képbe, hogy gonosz mostoha, ha kedves lenne, akkor rögtön mindenki gyanakdna, hogy nem stimmel vele valami.*
- Laor, ugye tudod, hogy hat olyan van és a hat napjai vannak ráírva? Isu csinálta nekem.
*Ahogy előzőleg már feltúrta a fattyú holmiját, úgy rátalált néhányra a saját dolgai közül. Nem alul kivágott, merész bugyogókra kell gondolni, van itt intarziás dobozkában egy maréknyi borostyán, egy hullámos pengéjű tőr, nyaklánc melynek medálja egyfajta szelencécske, fogakból készült nyaklánc. Lea furcsállja, hogy a leány megtartotta ezeket és nem száműzte Kagan lomtárként használt lakosztályába. Nyilvánvaló, hogy nem tudhatta, hogy az a maréknyi borostyán Kaganról töredezett le, mikor újra életre kelt.
Lea elgondolkodva nézi a darabkákat, ujjaival finoman végigsimítja őket, de végül csak megrázza a fejét és egyik, Kagant illető szitkot sem mondja ki hangosan. A tőrhöz is olyan emlékek kötik, amitől sokak gyomra forogna, valamennyi áldozatot ezzel a tőrrel döfött le, állatokat és ellenségeiket egyaránt.
A szorgoskodó szolgálóra pillant, milyen könnyű lenne átvágni a torkát és a sötétség urának ajánlani, Lea pupillái pontokká szűkülnek, elképzeli az érzést, ahogyan a cseléd forró vére az arcába fröccsen, közben pedig végigfolyik a tőrt tartó jobbján, hogy a könyökénél a földre csöpögjön. Érzi ahogyan saját vére meglódul, a fülében dobol, azt súgja “tedd meg!” A hullámos pengéjű tőr végül egy nem túl diszkrét csörrenéssel földet ér, hisz Leát megijeszti a saját vágya, hogy használja. A szolgáló halk sikkantással perdül meg a tengelye körül, Lea csak hideg pillantással válaszol a rátapadó szempárnak, nem fog elnézést kérni, hogy megijesztette. A tőrön átlépve inkább elhagyja a helyiséget, hogy most feltúrhassa Kagan lakosztályát, milyen holmijai vannak még ott?
Kagan lakosztálya lehangoló, valószínűleg nem járnak ide, de még takarítani sem, valóban egyfajta lomtár. Már amennyiben Kagan és az ő cókmókja lomnak minősül. Egyfelől dühíti a dolog, másrészt örül, hogy nem dobták ki az életét, hanem megtalálja itt azt, amit hátrahagyott. Pánikszerűen kezdi keresni azt az inget, melyet Kagan lázadásának napja óta őrizget, az inget annak idején ő viselte, de annak a férfinak a vére tarkítja, aki azon az éjjelen Leára támadt. Hamar csatatérré változtatja a szekrényeket, ládákat, dobozokat, de végül csak rálel. Elmormol egy hálaimát a szellemeknek. Az inggel együtt a lélekjelenlétét is sikerült visszanyernie, így már képes úgy visszamenni a másik helyiségbe, hogy ne akarja a cselédet Sa'Terethnek áldozni. További utasításokkal látja el, egyszer újra is csomagoltatja vele a fattyú utazóládáját, mert úgy ítéli meg, hogy túl hányavetin csomagol.*
- Útban? Dehogy van útban, csupán a vőlegényével kíván élni, nem pedig a Vashegy oltalmában és ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?
*Jó, talán nem pont így hangzott ez a beszélgetés el a fattyú és közte, de Laornak nem kell minden részletet tudnia.*
- Gonosz mostoha vagyok, nem kérdés.
*Csóválja a fejét, bőven belefér a róla alkotott képbe, hogy gonosz mostoha, ha kedves lenne, akkor rögtön mindenki gyanakdna, hogy nem stimmel vele valami.*
- Laor, ugye tudod, hogy hat olyan van és a hat napjai vannak ráírva? Isu csinálta nekem.
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-08-05 09:04:39
Üzenet elküldve: 2022-08-05 09:04:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Túl sokat nem kell kujtorogni utána. Miután visszatért az erődbe az volt a terve, hogy harap valamit, legurít egy kis sört és esetleg a Tűtoronyból is körbenéz, változott-e valami ami onnan észre lehetne venni? Ez utóbbi inkább csak kósza gondolat, hiszen a torony magas és azt annyira nem szívlelheti. Végül mindegyik terv marad, mert - mit adnak az Istenek? - egy lépcsőn caplat fel, hogy még éppen elcsípje Lea szavait amint utasít valakit, hogy Aneae holmijait tüntesse el. Az ajtóhoz érve majdnem neki is ütközik a kifelé igyekvő szolgálólánynak, aztán megáll az ajtófélfának dőlve. Odabent pedig Leát és egy kisebb rendetlenséget talál. Az ágyra hajigált holmikból és az imént elhangzottakból arra következtethet, hogy Lea éppen pakol, illetve ismét berendezkedik. Jellemző, hogy a kendőket nem találja ismerősnek, ám a bugyogók egyikére másikára határozottan jól emlékszik.*
- Ennyire útban van? *szólal meg vigyorogva és bár nem mondja ki, egyértelmű lehet, hogy nem ruhákra hanem Aenae-re gondol. Mielőtt így beköszönne, vár egy kicsit abban az esetben, ha a göndör hajú neki háttal állna. Ekkor egy kicsit gyönyörködik bizonyos, csak hátulról szemügyre vehető testrészekben.*
- Szegény lány, a végén tényleg úgy fog rád tekinteni, mint valami gonosz mostohára.
*Noha nem vezet pontos nyilvántartást, az ágyra vetett ruhaneműk között mintha nem látna egyet.*
- Hol van az a tharg rúnákkal hímzett? *bök állával a bugyogók felé* Az a kedvencem.
*Persze elképzelhető, hogy Lea éppen azt viseli, vagy az alkalmat kihasználta, hogy felfrissítse ruhatárát és attól a darabtól megszabadult. Ezt felettébb sajnálná.*
*Túl sokat nem kell kujtorogni utána. Miután visszatért az erődbe az volt a terve, hogy harap valamit, legurít egy kis sört és esetleg a Tűtoronyból is körbenéz, változott-e valami ami onnan észre lehetne venni? Ez utóbbi inkább csak kósza gondolat, hiszen a torony magas és azt annyira nem szívlelheti. Végül mindegyik terv marad, mert - mit adnak az Istenek? - egy lépcsőn caplat fel, hogy még éppen elcsípje Lea szavait amint utasít valakit, hogy Aneae holmijait tüntesse el. Az ajtóhoz érve majdnem neki is ütközik a kifelé igyekvő szolgálólánynak, aztán megáll az ajtófélfának dőlve. Odabent pedig Leát és egy kisebb rendetlenséget talál. Az ágyra hajigált holmikból és az imént elhangzottakból arra következtethet, hogy Lea éppen pakol, illetve ismét berendezkedik. Jellemző, hogy a kendőket nem találja ismerősnek, ám a bugyogók egyikére másikára határozottan jól emlékszik.*
- Ennyire útban van? *szólal meg vigyorogva és bár nem mondja ki, egyértelmű lehet, hogy nem ruhákra hanem Aenae-re gondol. Mielőtt így beköszönne, vár egy kicsit abban az esetben, ha a göndör hajú neki háttal állna. Ekkor egy kicsit gyönyörködik bizonyos, csak hátulról szemügyre vehető testrészekben.*
- Szegény lány, a végén tényleg úgy fog rád tekinteni, mint valami gonosz mostohára.
*Noha nem vezet pontos nyilvántartást, az ágyra vetett ruhaneműk között mintha nem látna egyet.*
- Hol van az a tharg rúnákkal hímzett? *bök állával a bugyogók felé* Az a kedvencem.
*Persze elképzelhető, hogy Lea éppen azt viseli, vagy az alkalmat kihasználta, hogy felfrissítse ruhatárát és attól a darabtól megszabadult. Ezt felettébb sajnálná.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-08-03 16:04:53
Üzenet elküldve: 2022-08-03 16:04:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
*Tűkön ugyan nem ül, de azért várja, hogy Hubi visszatérjen és jelentést tegyen. Kagan fattya nem volt olyan közlékeny, mint Lea szerette volna, ezért a történetben a lyukakat Hubinak kell betömködni. Apropó tömködés: eggyel kevesebb bugyogó került vissza és Lea sehol nem látja leesve, következésképpen Hubi volt az, aki magával vitte, Leát felettébb szórakoztatja a dolog, bár kicsit felfordul a gyomra, mikor arra gondol, hogy a jó kancellár most ama selyemalsót szorongatva fog onanizálni. Elégedett magával azért, a bárót ugyan nem sikerült lépre csalni, pedig szerette volna megmutatni Laornak, hogy érdekek és nem érzelmek miatt házasodna, de a kancellár annyira kiszámítható… Valószínűleg kukkoláson is kaphatta volna, ha nem fedi fel előtte azt, hogy tudomást szereztek a lyukakról. Másból nemigen nézi ki a kukkolást, igazából Hubi esetében sem arra gondol, hogy hatalmas titkokat akarna kifürkészni, egyszerűen csak arra, hogy furcsa hobbijának szeret hódolni és ki kárhoztatja azért, hogy szívesen nézeget ifjú, szemrevaló nőket? Ez elég ártalmatlan például ahhoz képest, hogy Syoud mivel szerette elütni üres óráit.
Megjelenik az ajtóban egy szolgálólány, akiről Lea úgy gondolja, hogy Hubi küldhette, szóval kiosztja neki, hogy az ifjú úrnő holmiját mielőbb rámolja össze és szállíttassa a wegtoreni birtokára. Lea nem is akarja zavarni, inkább megpróbálja előkeríteni Laort. Beszélni akar vele. Többek között.*
Megjelenik az ajtóban egy szolgálólány, akiről Lea úgy gondolja, hogy Hubi küldhette, szóval kiosztja neki, hogy az ifjú úrnő holmiját mielőbb rámolja össze és szállíttassa a wegtoreni birtokára. Lea nem is akarja zavarni, inkább megpróbálja előkeríteni Laort. Beszélni akar vele. Többek között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733