//A tűznél//
*A választ végül Daerostól kapja meg, bár inkább Nabiitól várta volna; ez is egyik jele, hogy a nő vélhetően kibillent eddigi nyugodt flegmájából. Egyik, de nem egyetlen jele - az eddig oly okosan megszólaló és hamar népszerűvé váló harcos leány meglehetősen kemény hangon osztotta ki a Vadászt, és eközben - akár a warg a gulyában - csúnya rombolást végzett.*
~ "- A valódi harcosok pedig, erős nőket nevelnek. Nem holmi nyavalygó kisasszony-csitriket." ~ *ismétli magában az egyik szentenciát, majd Isuriira pillant, aki nem igazán tekinthető egy Nabii-kaliberű erős nőnek. Persze, igazából nem nyavalygó kisasszony, viszont a törzs oltalma nélkül komoly gondokkal kellene szembenéznie.*
~ Akkor hát nem valék erős harcos? ~ *ugyanis Isuriit ő nevelte, hisz nem volt más, ki nevelhette volna. Ezen kicsit elgondolkodik, és közben Nabii higgadt, egyenletes szavait hallgatja, melyeknek nem színe, ereje vagy modulációja, hanem időzítése és tartalma, na meg mennyisége jelzi: ez a téma igencsak fájó pontra tapinthatott.*
- Mindketten tévedtek. *mordul fel, mert eddigi jó kedve romlással fenyeget, és bizony még szemöldöke is összerándul.*
- Folytonosan végletekben gondolkodtok ti is, mint ez a kölyök itt! *int egyre dühösebben ezúttal Darel felé. Ez a Worf-fiú is, ahelyett, hogy méltányosságot, elnézését vagy kegyelmet kért volna, hogy Kagan emberséges és kegyes lehessen, nos, ehelyett magát ajánlotta, nem is kérve a büntetés enyhítését. Azért a büntetését, amiről semmit nem tud. Kivagyiságból, a neveléséből fakadó személyiségbeli torzulásból, vagy akármiből - a lényeg egy: végletekben gondolkodik, megint.*
~ Mint a vitánál Xierynnel. ~ *de az még veszélytelen volt, ez nem az. Leandana ugyan nincs most mellette, de egyedül is képes dönteni ebben a kérdésben; legfeljebb majd szembe kell néznie a Szellemjáró rosszallásával és ravasz kis bosszúival.*
- Hogy lehet így élni?! *dörmögi az orra alá, még mindig a végletekben gondolkodó, megalkuvást nem tűrő és emiatt folytonosan szenvedő alakokra gondolva.*
*Salanel szavaira már nem is reagál, bár talán még a félvér véleménye van a legközelebb az övéhez. Italt viszont találjon magának, ha szomjas.*
- A szószátyár, kövér barátod nyelvét kissé megfaragjuk, hogy lepcses száját kevesebb oktalan szó hagyja el. E műveletet még ma este elvégezzük, de sem életétől, sem egyéb függelékeitől meg nem fosztatik. Ezt neked köszönheti... te viszont nekem, és őseid szellemének - feléjük illő áldozattal, felém pedig egy nap, mely talán el sem jön soha, egy szívességgel fogod leróni. *rendelkezik, és a törzsfő szava törvény. Először arra gondolt, hogy hagyja Leandanának, hogy tőből metssze ki a mágus nyelvét, aztán pedig megannyi kellemetlen és fájdalmas vágást ejtsen rajta, mint Badumiron, de végül letett róla. A mágus legnagyobb bűne nem az, amit mondott, hanem hogy már sokadig figyelmeztetés ellenére sem tudta, hogy eddig és ne tovább. Így csak egy kicsit lecsípnek belőle, hogy Argust pöszesége holta napjáig emlékeztesse, és alkalomadtán az életét mentse meg.*
- Mirakh, Hrothgaar, végre. Üljetek le, tömjétek meg a fejetek ti is. Aztán majd mondom...