//Istálló, majd folyó//
*Mély levegőt vesz, majd miután megnézte magának a férfit, aki számára még ugyancsak ismeretlen, s nem nagyon hederít rájuk, válaszol a szőkeségnek.*
- Egy lovon utaztunk az erdőmélyén, méghozzá nem is épp lassan. Nem figyeltem eléggé, vagy csak elfáradt a ló... Mindegy is, a lényeg egy. Felbukott és vele együtt így mi is. Igazából Darelen múlt, hogy csak ezeket szedem össze vagy esetleg felnyársal egy ág. Rajta volt vért, én meg csak így voltam, ahogy most is.
*Egy gyors mozdulattal int végig magán.*
- Pontosan így...
*Ahogy ismét belegondol, hogy nem csak itt itt izzadt meg most, hanem a pusztában és az erdőben is, ahol még jócskán bele is fürdött a porba, egyre égetőbbnek érzi a késztetést, hogy elvonuljon fürdeni és kimosni ruháit.
Még azért végighallgatja, amit a másik lány a Tündérkertről mesél, de eközben is csak arra tud gondolni, milyen szívesen megmártózna akár még tengervízben is. Így hát, ahogy az elf végez mondandójával, el is löki magát a faltól.*
- Nem, nem maradok, hacsak nem talál ide a húgom valami hatalmas csoda folytán. Csak egy ló kellett az enyém helyett, aki elpusztult ott. De sietnem kell vissza a húgomhoz. De majd vele biztosan ellátogatok a Tündérkertbe is, talán még a következő napokban. Valóban gyönyörű lehet, biztosan értékelné.
~Mondjuk betudhatná egy bocsánatkérésnek a kevésbé hajszolt, szabadabb utazást valami szép helyre. Csak mi ketten, semmi szörnyeteg vagy rohanás. Hátha...~
- Viszont most, ha nem haragszol, rendbetenném magam valamennyire. Iszonyúan nézek ki és...
~Azt sem tudom, a lovak hogy bírják még a szagom. Nemhogy ti.~
- De remélem, később találkozunk még és tudunk pár mondatot váltani, mielőtt indultok.
*Ha Freyai-nak nincs ellenvetése, egy bólintással el is köszön, majd kilép az istállóból, s elindul arrafelé, amerre Kagan korábbi útmutatása szerint a folyót találja.
Ha út közben valaki meg is állítaná, faggatózva, most nem nyitott a beszélgetésre, így későbbre halasztja a dolgot. S mikor végre a vízpart közelébe ér, azt kell lássa, hogy a kiszemelt szakasz... foglalt. Nem is merészkedik közelebb, elég neki az, hogy mocorgást lát, ahhoz, hogy messzebb sétáljon. Nem érdekli, kik vannak ott, s az sem, mit tesznek épp, csak az, hogy bármennyire is nem szégyellős, nem akarja, hogy bárki is meglássa.
Ha már úgy érzi, hogy elég távol van, gyorsan le is veti ruháit, s azokkal együtt csusszan a vízbe, hogy elsőként ezeket takarítsa meg, amennyire tudja. Bár nincs nála semmi szappanféle, s így nem is reménykedik, hogy a valaha hófehér ing ismét olyan lesz, mint mikor magára öltötte; azért valamennyit mégis sikerül kiszednie a szövetbe ült koszból. Ugyanúgy, ahogy ezt, nadrágját is belecsapjodja a vízbe, megnyomkodja, s saját anyagát összefogva át is dörzsölgeti.
Ha ezzel megvan, kisétál a vízből, s miután kicsavarta a holmiját, lehetőség szerint valami fára, aokorra vagy sziklára teríti, hogy ahogy éri a délelőtti nap, megszáradjon.
A folyóba visszamerészkedve aztán haját nedvesíti meg, s azt dörzsöli át. Szürkés-fehér loboncán, melynek azért nem ártott volna egy fésű sem, azért többet segít a tiszta víz. Már majdnem teljes pompájában csillog ezüstös fénye, mire nekilát, hogy testét is átcsutajolja. Nem siet túlságosan, így nem is dörgöli pirosra a bőrét. Addig az óra hosszáig, amennyi biztosan kell majd inge és nadrágja száradásáig, teljesen ráér lubickolni.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 16:40:46