// Thargodar- erődépítés //
*Vajon, honnan tudhatja a nevem? Biztos meghallotta, teljesen mindegy, tudja és kész.
Az első pár percben csupán nézi a technikáját, sosem látott még ilyet de nem nehéz. Felaprózni, elhordani, visszajönni. Természetesen mindig 3 méter hátrányba van, Dharrennel szemben, nehogy rossz helyre vigyen valamit, vagy nem jó helyen kezdjen el követ törni.
A hideg szél felerősödik a táboron kívül, különféle szélfogóik voltak, igaz nem ilyen szempontból. Sátrak, óriások, szekerek. Itt nincs semmi, csupán ők hárman a rengeteg szikla, és a munka, az izzasztó munka.
Azért tetőzi még a bajait, mivel izzad a munka során, téli öltözékben van vastag csizmában. és erre még rájön a megtelepedő izzadság, aminek hűtenie kéne, de a hideg szél belekapva itt ott, már szinte jegessé metszette bőrét, könnyeit is kifújja a szél, ami arcára fagyva repedezteti bőrét.
Szerencse hogy sebtiben, be kente bőrét azzal az olajjal amit hoztak neki még tegnap, mennyivel kellemetlenebb lenne, ha a most a sebeket fújná a szél. *
* Innen nézve a tábor, kezdi felvenni formáját, a végső elrendezést, jó persze nem a sátrak anyagára és magára a sátrakra, hanem helyére gondol, a fő tűz. A kút ahol a két óriás "játszik" Kagan parancsára. *
~ Szerencse vagy nem, hogy nem velük vagyok? ~
* A főző "kondér" nem tudna rá senki jobb szót. Egy hatalmas üst amibe rotyog valami, biztos jó.
Nem hiszi hogy a barbárok, ami most már talán ő is? Nem esznek mocskot, plusz vannak vadászaik, tehát hús is lesz benne. Mondjuk, két óriásuk van, és ahogy innen látszik; két csapás közepette.
Kagan egy hatalmas fickóval, beszél. Vagy csak állnak egymás mellet ki tudja, kit érdekel? De három óriást etetni nem kis dolog, ebben mindenki megállapodhat. *
* Ahogy figyeli a finom kis repedéseket a talajba, valahol már látott ilyet, csak nem tudja hol. És mikor, csupán a barlangi edzése villan be, de akkor ott mészkő volt a terep, nem ilyen vasas alap, mint itt; bár már itt is más, mint a tábor "alatt". *
* Az biztos hogy nem szívesen ostromolna itt, nincs mit enni a lovaknak, kezdjük ezzel, nehezen megközelíthető, és rettenetes a szél, egy - két hétig ki lehet húzni sátrakban, talán tovább is. De felélnék a tüzelőt, mocskolódna a víz,és megjelennének a betegségek. Amik elharapódznának a vadon miatt, ha kivadásszák az állatokat, nincs mit enni.
Ráadásul itt még parasztok sincsenek.
- Legalábbis - Ő nem lát, sehol egy házikót. *
* Ahogy cipeli, a rengeteg követ, érzi izmai megfeszülnek és nőnek, az a lötty amit ihatott, nem növelte meg erejét hirtelen mint valami híres neves törp pálinka, de új reményt öntött bele, és idővel megerősíti és megszokja. Próbálja rendszerezni a köveket, amelyek jók lesznek alapnak, vagy csupán morzsalék lesz belőle, igazából ez is csak szerény véleménye szerint, nem mester ő, de van amire nem állítana rá egy óriást kalapáccsal. *
~ Mégis, vajon az épületek vagy a falak lesznek kőből? ~ * Gondolkodik. * ~ Mivel fából sokkal kevesebb embererő kell, de a kő idő, ember, és mesterigényesebb. Az épületek szintúgy. ~ * Hirtelen rájön, Kagan teljesen átláthatatlan, nem is kell értenie, parancsokat követ, nem most lesz, hogy embereket kell vezetnie.
Bár ez is tanulható. * ~ És amúgy is ki tudja mit tervez. ~
* Belegabalyodik saját gondolatmenetébe. *
-Meg foglak figyelni, Thargodar, és tanulni fogok tőled. * Suttogja magának mikor egy tetemesebb kődarabot rak le, Ugug még nem indult el a saját kövével, fajtársa pedig már csákányozik, mégis egy köhögéssel el tudta volna nyomni bármi, szerencséjére a szél is fújt pont hátrafelé, tehát a süvítés elnyelte hangját. Plusz, a követ is rakta le, tehát még puffanás is kíséri. Fut vissza kőfejtő társaihoz, nehogy lemaradjon és megszólják. Hátát kiroppantva folytatja gyakorlatát, fel, meghúz, ki, fel, meghúz, ki. Sokaknak monoton lehet, de fejben próbál edzeni, míg testével nem tud. Úgyis figyelnék és kinevetnék. *