//Hrallh – küldöttek//
*Meg kell hagyni, Nadae talán átlépett egy határt azzal, amikor önkényesen vizsgálgatni kezdi a berendezési tárgyakat, ugyanakkor a vörös ebben nem lát semmi rosszat. Ugyanezt tenné ő is egyéb helyzetben. Viszont a kalóz kicsavart szavai sem érnek célba, s ez némi gyomorgörcsöt okoz a lánynak. Egyre inkább a vesztét érzi, s abban biztos, hogy nem egy ilyen helyen akarja kilehelni a lelkét, mikor már annyiszor megmenekült a halál árnyékából, ezért is határozza el, hogy mindenképp menteni fogja valamelyest a helyzetet, habár fogalma sincs mit tehetne. Ajánlja fel Nadae testét kompenzálásként?
A férfi szavaiból kitűnik, hogy egyáltalán nem nyerték el, sem bizalmát, sem tetszését. Ez annyira nem lepi meg, miután már a kapuban levő őr is két másodperc alatt kifejtette nem tetszését a két hölgyemény iránt. ~Tényleg nem értem mi van ezzel a népséggel… ~
Szemöldöke aprót rezzen, amikor saját nevét hallja a robosztus férfi szájából, majd elkapja annak nem túl bizalomgerjesztő tekintetét, amit társnője felé illet. ~Én? Én beszéljek? Most már biztos, hogy itt halunk meg.~ Gyomra egészen apróra zsugorodik, s tenyere is izzadni kezd, jóllehet ezt sem tartásában sem arckifejezésében nem adja tudtára senkinek. Utoljára akkor volt ilyen ideges, amikor kalóztársai előtt fény derült a lány valódi származása. Kissé megköszörüli a torkát, s magabiztosan lép előre, abban bízva, hogy nem esik orra közben. Úgy dönt, hagyja a flancos beszédet, Nadaenak sem sikerült. S bár elő tudna hívni néhány töltelék mondatot a gyermekkorából, amikor erről tanult, de lévén, hogy az előtte levő férfi nem nemes, legalábbis nem az fajta, kikkel az ő családjának dolga volt, így azokkal nem menne semmire. Előbb azonban nem a konkrét válaszadással foglalkozik, azt hagyja a végére.*
- Képzelje el uram, hogy miket rejt az éjszaka. Milyen sötét teremtmények fordulnak meg benne. Képzelje el, hogy végigmegy az utcán, s valami mozog a sötétben. Pengecsörrenést hall, de nem lát semmit, majd hirtelen valami előtör belőle, s ön számára vége a világnak. Avagy képzeljen el egy jól őrzött házat, hol a biztonság legnagyobb tudatában tengeti napjait, s ennek ellenére is kés villan a sötétből, hogy elvágja a torkát. Nos, az elképzelt személy lehetne éppenséggel az egyik ellensége, a sötétben moccanó árnyak pedig mi vagyunk. A tett színhelyéről pedig üres kézzel sem távozhatunk *Mosolyodik el magabiztosan.* Gyilkosok, tolvajok, kik megbújnak a Kikötőben, s lecsapnak ha kell. Mindketten tudjuk, hogy a Kikötőtől még a T… ~A fenébe, hogy is hívják őket?~
- Törzsük sem függetlenítheti magát, s nevezzen hazugnak, ha nem így van, de úgy gondolom, hogy ez fordított esetben is igaz. A Kikötő sem lehet független az ön hatalmától. A mi csapatunk is befolyási övezetének tekinti a Kikötőt, ám hajlandóak vagyunk egyezséget kötni, önökkel. S ezzel nem azt mondom, hogy azért, mert a törzsének félnie kellene tőlünk, pusztán azért, mert ez mindkét fél számára előnyös lenne. Mint tapasztalhatta, ez már a nem végtelen puszták, kies síkságok vidéke, s itt nem az ork hordák elleni küzdelmek okozzák a problémát, hanem a városban levő egyének, kik vélhetően nem nézik túl jó szemmel a maguk letelepedését. Minden bizonnyal jól jönne, ha valaki segítene anélkül eltenni őket láb alól, hogy a gyanú beszennyezné az ön nevét. Hát ezért jöttünk Thargarodba. Vezérünk pedig egy nagy hatalmú druida, ki kellő tapasztalattal bír egy ilyen alvilági csoportosulás igazgatására. Habár, mint azt tapasztalhatta is, nem vagyunk diplomaták, de azért bízta ránk e feladatot, mert tudta, hogy mi képesek vagyunk elhozni idáig eme titkos levelet, s nincs olyan ki el tudná venni tőlünk. *Bár a Taugról mondott szöveget hirtelen találta ki, de valamivel kénytelen volt javítani a helyzeten. Amin vélhetőleg az Őrült druida által írt levél is segít némileg, legalábbis a hóhajú szavaiból ezt vette ki. Kíváncsian fülel azonban a két fél között elhangzó idegen nyelvű szavakra, s magát átkozza közben, amiért nem figyelt oda kisebb korában jobban, amikor leckéket kellett vennie. * Egy szóval, megbízást szeretnénk, némi fizetség ellenében természetesen. *Lélegzetét visszafojtva néz hol a hölgyeményre, hol a férfire, attól függően ki szólal meg először.*