Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 502 (10021. - 10040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10040. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-23 21:27:11
Üzenet elküldve: 2023-06-23 21:27:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Új nap az Ősök útján //
*Mikor megüti fülét Sifrald halk köszönése, majdnem megtorpan, hogy a férfi felé forduljon. De csak majdnem. Nem tudja, mit gondolhat róla a másik a tegnap történtek után, és ez különösen azért ejti gondolkodóba, mert általában nem szokta izgatni a kérdés, mások mit gondolnak róla. Tény persze, hogy másokkal nem is akart még ágyba bújni fél napnyi ismeretség után. Tegnap este viszont határozottan akarta a dolgot. A gondolatra is végigfut a bizsergés a gerince mentén.
Az egyik maradékos asztaltól pár lépésre torpan meg, hogy mégiscsak visszanézzen a Kilencéletűre... talán egy "jó reggelt"-nél több szót is válthatnának, hisz előző éjjel olyan könnyen ment a beszélgetés kettejük között.
A mozdulat felénél azonban másik ismerősen csengő hang tölti be a teret, ahogy vezérük megérkezik az ébredező nép közé, és fennhangon üdvözli a társaságot. Tekintetét így inkább Yagnarra fordítja, bár egy gyors oldalpillantást azért vet Sifraldra is.*
- Jó reggelt, Yagnar.
*Köszön egy biccentéssel vezérének, ahogy amaz megszólítja - és emlékezteti az új ruhák fellelhetőségére.*
- Állok szolgálatodra.
*Feleli, mielőtt még tudná, mi a küldetés, majd figyelmesen meghallgatja Yagnar mondandóját.*
- Megtisztelsz.
*Bólint a legjobb vadász kitüntetésre. Simogatja a lelkét, hogy Yagnar ennyire a lábai elé helyezi a bizalmát, tényleg úgy, hogy még semmit nem bizonyított a vezérnek. Annál jobban fűti a vágy, hogy ne is okozzon csalódást.*
- Megteszem, amit tudok. Van valami különös ismertető jegyük, amiről biztosan tudhatom, hogy ők azok?
*A praktikusság beszél belőle újonnan, elvégre a Szellemjáró esetében is az volt a problémája, hogy fogalma sem volt, hogy néz ki a nő, honnan tudhatná, hogy megtalálták. Most nem akar mellé nyúlni.
Az instrukciók után az asztalhoz lép, hogy végre magához vegyen valami reggelit, és helyet foglalva neki is lát éhsége csillapításának. Lassabban végez, mint Sifrald, így még az utolsó falatokat fogyasztja, mikor a férfi megjelenik Yagnar mellett, feladatokra készen állva.*
- Ha gondolod, velem tarthatsz akár. *jegyzi meg laposan felpislantva a Kilencéletűre.* - Persze ha akad más tennivaló is, nem muszáj.
*Hasonló pillantást vet Yagnarra is, akar-e a vezér más feladatot kitűzni Sifrald számára.*
*Mikor megüti fülét Sifrald halk köszönése, majdnem megtorpan, hogy a férfi felé forduljon. De csak majdnem. Nem tudja, mit gondolhat róla a másik a tegnap történtek után, és ez különösen azért ejti gondolkodóba, mert általában nem szokta izgatni a kérdés, mások mit gondolnak róla. Tény persze, hogy másokkal nem is akart még ágyba bújni fél napnyi ismeretség után. Tegnap este viszont határozottan akarta a dolgot. A gondolatra is végigfut a bizsergés a gerince mentén.
Az egyik maradékos asztaltól pár lépésre torpan meg, hogy mégiscsak visszanézzen a Kilencéletűre... talán egy "jó reggelt"-nél több szót is válthatnának, hisz előző éjjel olyan könnyen ment a beszélgetés kettejük között.
A mozdulat felénél azonban másik ismerősen csengő hang tölti be a teret, ahogy vezérük megérkezik az ébredező nép közé, és fennhangon üdvözli a társaságot. Tekintetét így inkább Yagnarra fordítja, bár egy gyors oldalpillantást azért vet Sifraldra is.*
- Jó reggelt, Yagnar.
*Köszön egy biccentéssel vezérének, ahogy amaz megszólítja - és emlékezteti az új ruhák fellelhetőségére.*
- Állok szolgálatodra.
*Feleli, mielőtt még tudná, mi a küldetés, majd figyelmesen meghallgatja Yagnar mondandóját.*
- Megtisztelsz.
*Bólint a legjobb vadász kitüntetésre. Simogatja a lelkét, hogy Yagnar ennyire a lábai elé helyezi a bizalmát, tényleg úgy, hogy még semmit nem bizonyított a vezérnek. Annál jobban fűti a vágy, hogy ne is okozzon csalódást.*
- Megteszem, amit tudok. Van valami különös ismertető jegyük, amiről biztosan tudhatom, hogy ők azok?
*A praktikusság beszél belőle újonnan, elvégre a Szellemjáró esetében is az volt a problémája, hogy fogalma sem volt, hogy néz ki a nő, honnan tudhatná, hogy megtalálták. Most nem akar mellé nyúlni.
Az instrukciók után az asztalhoz lép, hogy végre magához vegyen valami reggelit, és helyet foglalva neki is lát éhsége csillapításának. Lassabban végez, mint Sifrald, így még az utolsó falatokat fogyasztja, mikor a férfi megjelenik Yagnar mellett, feladatokra készen állva.*
- Ha gondolod, velem tarthatsz akár. *jegyzi meg laposan felpislantva a Kilencéletűre.* - Persze ha akad más tennivaló is, nem muszáj.
*Hasonló pillantást vet Yagnarra is, akar-e a vezér más feladatot kitűzni Sifrald számára.*
10039. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-23 11:10:44
Üzenet elküldve: 2023-06-23 11:10:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
* Elsétál mellette a leány. Mármint, elsétál? Kérdő tekintettel fordul utána, bár nyilván ezt a másik aligha láthatja. *
~ Haragszik rám? Érdekes. ~
- Reggelt.
* Motyogja utána, majd megrántja a vállát. Ki érti az asszonynépeket? Elkerülni úgysem tudja sokáig. Azért súlyos tekintetével sokáig nyomon követi a szoknyás lépteket, amíg Yagnar jelenléte magára nem vonja a figyelmét.
Uruk is Nettienayához fordul, majd szót váltanak egymással, de hogy pontosan miről van szó, azt nem hallja rendesen. Nem az ő dolga. Majd ha akarják hogy tudja, megosztják vele, nem igaz?
Ellöki magát a faltól és becélozza az egyik asztalt, ahol barátai falatoznak. Keresztben ül le a padra, hogy szemmel tarthassa az összes teremben tartózkodót. Miután végeztek az evéssel, Yagnar felé őgyeleg. *
- Van valami feladatod számomra?
* Áll meg mellette egy pillanatra. *
* Elsétál mellette a leány. Mármint, elsétál? Kérdő tekintettel fordul utána, bár nyilván ezt a másik aligha láthatja. *
~ Haragszik rám? Érdekes. ~
- Reggelt.
* Motyogja utána, majd megrántja a vállát. Ki érti az asszonynépeket? Elkerülni úgysem tudja sokáig. Azért súlyos tekintetével sokáig nyomon követi a szoknyás lépteket, amíg Yagnar jelenléte magára nem vonja a figyelmét.
Uruk is Nettienayához fordul, majd szót váltanak egymással, de hogy pontosan miről van szó, azt nem hallja rendesen. Nem az ő dolga. Majd ha akarják hogy tudja, megosztják vele, nem igaz?
Ellöki magát a faltól és becélozza az egyik asztalt, ahol barátai falatoznak. Keresztben ül le a padra, hogy szemmel tarthassa az összes teremben tartózkodót. Miután végeztek az evéssel, Yagnar felé őgyeleg. *
- Van valami feladatod számomra?
* Áll meg mellette egy pillanatra. *
10038. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-22 21:54:23
Üzenet elküldve: 2023-06-22 21:54:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Korán ébred. Feje még zsibog a tegnap esti alkoholbeviteltől, de ez nem gátolja abban, hogy kikászálódjon az ágyból és magára húzzon egy inget. Skollhat egy vaskos medvebundán fekszik a padlón, de társa ébredése elég hozzá, hogy ő is feltápászkodjon. Nagyot ásít, majd összetalálkozik tekintetük. Mindketten éhesek. Mielőtt azonban lemennének, megmártja arcát az odakészített, jókora vizes tálban. Nagyjából megmosakszik, csak ezután veszi az irányt az ajtó felé.
Csak leérnek a nagycsarnokba, ahol néhányan az éjjeli romokat takarítják, míg mások reggelijüket fogyasztják.*
-Mondtam én, hogy felkél a nap ma is! Üdv néktek! *Int teátrálisan az ott tartózkodók felé. Elhalad a padsorok között, s közben mindenkinek egyesével biccent.*
-Legrégibb őseink úgy tartották, hogy a napot, mi beragyogja az eget, folyton hajkurásszák a holdak, mik éjjel uralják a sötétséget. Hoppá! Netteinaya! *Szól a konyha felé igyekvő leány után, akit most vesz észre.*
-Kérj a szolgálóleányoktól valami öltözéket. De nem emiatt állítottalak meg. Feladatom van. *Közelebb lép a leányhoz, ha amaz megállt, s a vállára helyezi kezét.*
-Népünk fontos tagjai még nem... Érkeztek meg. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy nincsenek a kapuinkon belül. Ismered az erdőt. Ha időd engedi, tán szétnézhetnél Karheia és Rorkir után. Hátha találsz valamit. *Látszik rajta, hogy kissé komor.* -Nem sürgős az ügy, de jobb, ha kezébe veszi valaki. Én pedig a legjobb vadászt akarom küldeni. *Elmosolyodik, majd megpaskolja Nettienaya vállát. Végighordozza sárga tekintetét az asztalon valami harapnivaló után.*
-Egyetek, igyatok! Sok lesz ma a tennivaló! *Kupát emel, ám ezúttal csak víz van benne. Ragyognia kell a Vashegynek, mire Karheia megjő. Népének esküdnie kell, ehhez pedig szüksége van a látóasszonyra.*
*Korán ébred. Feje még zsibog a tegnap esti alkoholbeviteltől, de ez nem gátolja abban, hogy kikászálódjon az ágyból és magára húzzon egy inget. Skollhat egy vaskos medvebundán fekszik a padlón, de társa ébredése elég hozzá, hogy ő is feltápászkodjon. Nagyot ásít, majd összetalálkozik tekintetük. Mindketten éhesek. Mielőtt azonban lemennének, megmártja arcát az odakészített, jókora vizes tálban. Nagyjából megmosakszik, csak ezután veszi az irányt az ajtó felé.
Csak leérnek a nagycsarnokba, ahol néhányan az éjjeli romokat takarítják, míg mások reggelijüket fogyasztják.*
-Mondtam én, hogy felkél a nap ma is! Üdv néktek! *Int teátrálisan az ott tartózkodók felé. Elhalad a padsorok között, s közben mindenkinek egyesével biccent.*
-Legrégibb őseink úgy tartották, hogy a napot, mi beragyogja az eget, folyton hajkurásszák a holdak, mik éjjel uralják a sötétséget. Hoppá! Netteinaya! *Szól a konyha felé igyekvő leány után, akit most vesz észre.*
-Kérj a szolgálóleányoktól valami öltözéket. De nem emiatt állítottalak meg. Feladatom van. *Közelebb lép a leányhoz, ha amaz megállt, s a vállára helyezi kezét.*
-Népünk fontos tagjai még nem... Érkeztek meg. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy nincsenek a kapuinkon belül. Ismered az erdőt. Ha időd engedi, tán szétnézhetnél Karheia és Rorkir után. Hátha találsz valamit. *Látszik rajta, hogy kissé komor.* -Nem sürgős az ügy, de jobb, ha kezébe veszi valaki. Én pedig a legjobb vadászt akarom küldeni. *Elmosolyodik, majd megpaskolja Nettienaya vállát. Végighordozza sárga tekintetét az asztalon valami harapnivaló után.*
-Egyetek, igyatok! Sok lesz ma a tennivaló! *Kupát emel, ám ezúttal csak víz van benne. Ragyognia kell a Vashegynek, mire Karheia megjő. Népének esküdnie kell, ehhez pedig szüksége van a látóasszonyra.*
10037. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-20 13:32:47
Üzenet elküldve: 2023-06-20 13:32:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íjak, kardok és hímzések //
*A múltba révedve gondolkodik el a kérdésen, vagyis azon, mit tudna rá felelni.*
- Talán egyszer, igen. Volt idő, mikor azt hittem, jó helyen vagyok, és van értelme az életemnek. De az elszállt. *megvonja vállát, mintha így akarná lerázni magáról a múlt árnyait* - Azóta csak keresem a helyem.
*Abban pedig teljesen biztos volt mindig is, hogy a szolgálólét nem az a jövő, amit a sors szánhatott neki. Ha valakit szolgálnia kell, akkor legyen az egy igazi vezér. Ne egy szoknya-sóvár gazda. Yagnarban talán végre megtalálta azt az urat, akit követni akar.*
- Nem is sejtettem, hogy ennyi bölcseletet fogok hallani tőled. *vigyorodik el, inkább elterelve a témát a filozofikus síkról* - Ez a sörnek köszönhető?
*Élcelődik Sifralddal, de valójában örül a kellemes csalódásnak. Eddigi tapasztalatai alapján a férfiak inkább ostoba vadállatba mennek át a túlzásba vitt alkoholtól, jobbára ezért is ellenszenvez a hosszas italozásokkal. A Kilencéletűn viszont egyelőre nem látja efféle fordulatnak jelét, így könnyedebben átadja magát ő is a társalgásnak.
Valamint az éneklésnek.
És nem utolsósorban a csóknak.
Már szinte el is felejtette, milyen is az az igazi, szenvedélyes, követelő csók, mely hatására a világ is képes megszűnni az ember körül. Túl rég volt már ilyenben része. Most viszont Sifrald mintha olajat borítana szunnyadó parázsára, úgy hevül fel egészen az érintéstől. Ahogy a férfi felemelkedik a székről, továbbra is az ölében tartva őt, végre elengedi tőrének markolatát, hogy mindkét kézzel átkarolhassa a másik nyakát, lábait (és velük együtt szoknyájának széleit) azonban hagyja engedelmesen visszacsúszni a talajra. Mivel a csók abbamarad, kinyitja szemeit, hogy az övéhez hasonló vággyal égő arany íriszekkel találja szembe magát.
A befejezetlen kérdésre gondolkodás nélkül felelne, ám egy idegen (bár Sifrald számára láthatóan régi barát) szinte a semmiből előtűnve töri meg az érzéki hangulatot, és rángatja el a férfit egy másik asztalhoz. Nettie a saját asztalának széléhez dőlve követi végig az elhurcolást, az újabb sört, a pipát, majd végül a félreérthetetlenül körvonalazott "később"-öt is, mely a folytatás reményével tölti el testét, és szemének csábos villanásával jelez vissza a Kilencéletűnek egy kimondatlan ígéretet.
Ahogy a pillanat elszáll azonban, magához tér a mámoros hévből, mintha csak kimosták volna a gondolatait. Úgy határoz, ennyi ivás és mulatozás bőven elég volt neki mára, így ellöki magát az asztaltól, és az egyre inkább alkoholgőzben fürdőző társaság tagjait kerülgetve kilavíroz a trónteremből. Az ajtó előtt nagyot szippant az éjszakai friss levegőből, mely a józanodást is segíti, majd útját a hálókörletek felé veszi.*
//Napváltás//
*Másnap reggel viszonylag korán ébred. Bár fejét nehéznek érzi a két korsó sör után, komolyabb problémákat nem észlel, így hamar sikerül rendbe szednie magát. Valami rémlik neki arról, hogy Yagnar emlegetett itteni ruhákat a számára, de nem emlékszik egészen, hol kéne azokat beszereznie, így egyelőre marad a saját készleténél, és az előző napihoz hasonló öltözetet vesz magára. Nem tudja nem észrevenni gyomrának követelőző kordulását, ezért útját ismét a trónterem felé veszi, hátha ott kaphat vagy készíthet valami reggelit. Útközben van ideje tiszta fejjel gondolkodni a tegnap este történtekről, és arról, hogy képes lett volna két sör után odaadni magát egy férfinak, akit alig pár órája ismer. Idegesen megvakargatja a tarkóján lévő sebhelyet.*
- Fékezned kell magad.
*Dünnyögi magának, kellően halkan, hogy más ne jegyezhesse meg, hogy bolond, mert saját magával beszélget.
Mikor benyit a csarnokba, első pillantásra felismeri az egyik falnál ráérősen eszegető Sifraldot. Megtorpan a nyílásban, pár másodpercig hezitál, vajon tényleg be akar-e menni, de végül úgy dönt, muszáj lesz. Örökké nem kerülheti a férfit.*
- Jó étvágyat.
*Köszön oda a Kilencéletűnek, de nem várja meg, hogy amaz szemkontaktust létesítsen vele, inkább a konyha felé veszi az irányt, valami ehető után kutatva.*
*A múltba révedve gondolkodik el a kérdésen, vagyis azon, mit tudna rá felelni.*
- Talán egyszer, igen. Volt idő, mikor azt hittem, jó helyen vagyok, és van értelme az életemnek. De az elszállt. *megvonja vállát, mintha így akarná lerázni magáról a múlt árnyait* - Azóta csak keresem a helyem.
*Abban pedig teljesen biztos volt mindig is, hogy a szolgálólét nem az a jövő, amit a sors szánhatott neki. Ha valakit szolgálnia kell, akkor legyen az egy igazi vezér. Ne egy szoknya-sóvár gazda. Yagnarban talán végre megtalálta azt az urat, akit követni akar.*
- Nem is sejtettem, hogy ennyi bölcseletet fogok hallani tőled. *vigyorodik el, inkább elterelve a témát a filozofikus síkról* - Ez a sörnek köszönhető?
*Élcelődik Sifralddal, de valójában örül a kellemes csalódásnak. Eddigi tapasztalatai alapján a férfiak inkább ostoba vadállatba mennek át a túlzásba vitt alkoholtól, jobbára ezért is ellenszenvez a hosszas italozásokkal. A Kilencéletűn viszont egyelőre nem látja efféle fordulatnak jelét, így könnyedebben átadja magát ő is a társalgásnak.
Valamint az éneklésnek.
És nem utolsósorban a csóknak.
Már szinte el is felejtette, milyen is az az igazi, szenvedélyes, követelő csók, mely hatására a világ is képes megszűnni az ember körül. Túl rég volt már ilyenben része. Most viszont Sifrald mintha olajat borítana szunnyadó parázsára, úgy hevül fel egészen az érintéstől. Ahogy a férfi felemelkedik a székről, továbbra is az ölében tartva őt, végre elengedi tőrének markolatát, hogy mindkét kézzel átkarolhassa a másik nyakát, lábait (és velük együtt szoknyájának széleit) azonban hagyja engedelmesen visszacsúszni a talajra. Mivel a csók abbamarad, kinyitja szemeit, hogy az övéhez hasonló vággyal égő arany íriszekkel találja szembe magát.
A befejezetlen kérdésre gondolkodás nélkül felelne, ám egy idegen (bár Sifrald számára láthatóan régi barát) szinte a semmiből előtűnve töri meg az érzéki hangulatot, és rángatja el a férfit egy másik asztalhoz. Nettie a saját asztalának széléhez dőlve követi végig az elhurcolást, az újabb sört, a pipát, majd végül a félreérthetetlenül körvonalazott "később"-öt is, mely a folytatás reményével tölti el testét, és szemének csábos villanásával jelez vissza a Kilencéletűnek egy kimondatlan ígéretet.
Ahogy a pillanat elszáll azonban, magához tér a mámoros hévből, mintha csak kimosták volna a gondolatait. Úgy határoz, ennyi ivás és mulatozás bőven elég volt neki mára, így ellöki magát az asztaltól, és az egyre inkább alkoholgőzben fürdőző társaság tagjait kerülgetve kilavíroz a trónteremből. Az ajtó előtt nagyot szippant az éjszakai friss levegőből, mely a józanodást is segíti, majd útját a hálókörletek felé veszi.*
//Napváltás//
*Másnap reggel viszonylag korán ébred. Bár fejét nehéznek érzi a két korsó sör után, komolyabb problémákat nem észlel, így hamar sikerül rendbe szednie magát. Valami rémlik neki arról, hogy Yagnar emlegetett itteni ruhákat a számára, de nem emlékszik egészen, hol kéne azokat beszereznie, így egyelőre marad a saját készleténél, és az előző napihoz hasonló öltözetet vesz magára. Nem tudja nem észrevenni gyomrának követelőző kordulását, ezért útját ismét a trónterem felé veszi, hátha ott kaphat vagy készíthet valami reggelit. Útközben van ideje tiszta fejjel gondolkodni a tegnap este történtekről, és arról, hogy képes lett volna két sör után odaadni magát egy férfinak, akit alig pár órája ismer. Idegesen megvakargatja a tarkóján lévő sebhelyet.*
- Fékezned kell magad.
*Dünnyögi magának, kellően halkan, hogy más ne jegyezhesse meg, hogy bolond, mert saját magával beszélget.
Mikor benyit a csarnokba, első pillantásra felismeri az egyik falnál ráérősen eszegető Sifraldot. Megtorpan a nyílásban, pár másodpercig hezitál, vajon tényleg be akar-e menni, de végül úgy dönt, muszáj lesz. Örökké nem kerülheti a férfit.*
- Jó étvágyat.
*Köszön oda a Kilencéletűnek, de nem várja meg, hogy amaz szemkontaktust létesítsen vele, inkább a konyha felé veszi az irányt, valami ehető után kutatva.*
10036. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-20 08:40:29
Üzenet elküldve: 2023-06-20 08:40:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Íjak, kardok és hímzések //
- Még nem volt olyan érzésed sohasem, hogy a megfelelő helyen vagy? Hogy minden megy szépen a medrében és a legjobb helyen vagy ahhoz, hogy elérd a céljaid?
* Mosolyog, és reméli a leány megleli ezt a bizonyos helyet, még ha az nem is itt van. *
- Sok helyen jártam, sokat kerestem az utamat. A zsoldoskodás is az én utam volt, az arénák is. Akkor, abban az időben. Most meg ez. Teljes bizonyossággal érzem.
* A csontjaiban, ha úgy tetszik. Érzi, hogy nagy horderejű eseményeknek lesz szemtanúja, vagy akár részese. *
- Értem. Sajnálom. De ezek mind azzá formáltak, aki most vagy.
* Hinni kell az Ősök akaratában. Szó szót követ, még egy kis dalolászásra is sikerül rávennie a lányt.
Az, amire nem számított, utána következik be. Lassan megszakítja a csókot, hogy felmérje Nettienaya arcán a következményeket. Lehet, hogy amaz direkt ingerelte és játszadozott vele, de a dolgok ilyesfajta alakulása nem volt betervezve nála sem.
Mivel feltett szándéka utánajárni a közös vonzalmuknak, feláll a székről, ölében még mindig a lánnyal, lazán megtámasztva a csípőjénél. Kiegyenesedik és hagyja lesiklani a karjaiból a padlóra. Égő szemekkel pillant le rá. *
- Mit szólnál... ha mi most...
* Feleli elnyújtott, célozgató hangnemben, amikor is csizmás lábak dobogása közeledik felé. *
- Sifrald? Sifrald!
* Hangzik fel a kiáltás. Mire odakapná a fejét, erős karok lapogatják meg a hátát és ropogtatják meg a nyakát egy medveölelésben. Gyermekkori cimborája az, aki ragaszkodik hozzá, hogy magával rángassa őt egy ismerős asztaltársasághoz, hogy elmesélhesse, merre járt eddig. Marcona barbárok veszik körül egy szempillantás alatt, hogy sört és pipát nyomjanak a kezébe. Átbámul a szakállas férfiak feje fölött, Nettienayára. Szemtelenül vigyorog, rákacsint majd azért odatátogja neki, hogy "Később".
A később jóval később lesz, mint gondolja. Temérdek sör és előadott-meghallgatott történet, vizelőverseny és birkózás után, a hajnal első fényei halkan hortyogva találják, az istállóban elheveredve néhány üres korsó társaságában. *
//Napváltás//
* Iszonytató fejfájással és fűrészpor-száraz szájjal ébred. Odabotorkál a lovak vályúihoz és egy kevés hideg vizet locsol az arcába. Úgy érzi, még a hátasok is szemrehányóan néznek rá.
Szép lassan magához tér. Visszaballag a csarnokba, kevés szalmával a szakállában és ráérősen rágcsál valami tegnapi maradékot a falnak támaszkodva. *
- Még nem volt olyan érzésed sohasem, hogy a megfelelő helyen vagy? Hogy minden megy szépen a medrében és a legjobb helyen vagy ahhoz, hogy elérd a céljaid?
* Mosolyog, és reméli a leány megleli ezt a bizonyos helyet, még ha az nem is itt van. *
- Sok helyen jártam, sokat kerestem az utamat. A zsoldoskodás is az én utam volt, az arénák is. Akkor, abban az időben. Most meg ez. Teljes bizonyossággal érzem.
* A csontjaiban, ha úgy tetszik. Érzi, hogy nagy horderejű eseményeknek lesz szemtanúja, vagy akár részese. *
- Értem. Sajnálom. De ezek mind azzá formáltak, aki most vagy.
* Hinni kell az Ősök akaratában. Szó szót követ, még egy kis dalolászásra is sikerül rávennie a lányt.
Az, amire nem számított, utána következik be. Lassan megszakítja a csókot, hogy felmérje Nettienaya arcán a következményeket. Lehet, hogy amaz direkt ingerelte és játszadozott vele, de a dolgok ilyesfajta alakulása nem volt betervezve nála sem.
Mivel feltett szándéka utánajárni a közös vonzalmuknak, feláll a székről, ölében még mindig a lánnyal, lazán megtámasztva a csípőjénél. Kiegyenesedik és hagyja lesiklani a karjaiból a padlóra. Égő szemekkel pillant le rá. *
- Mit szólnál... ha mi most...
* Feleli elnyújtott, célozgató hangnemben, amikor is csizmás lábak dobogása közeledik felé. *
- Sifrald? Sifrald!
* Hangzik fel a kiáltás. Mire odakapná a fejét, erős karok lapogatják meg a hátát és ropogtatják meg a nyakát egy medveölelésben. Gyermekkori cimborája az, aki ragaszkodik hozzá, hogy magával rángassa őt egy ismerős asztaltársasághoz, hogy elmesélhesse, merre járt eddig. Marcona barbárok veszik körül egy szempillantás alatt, hogy sört és pipát nyomjanak a kezébe. Átbámul a szakállas férfiak feje fölött, Nettienayára. Szemtelenül vigyorog, rákacsint majd azért odatátogja neki, hogy "Később".
A később jóval később lesz, mint gondolja. Temérdek sör és előadott-meghallgatott történet, vizelőverseny és birkózás után, a hajnal első fényei halkan hortyogva találják, az istállóban elheveredve néhány üres korsó társaságában. *
//Napváltás//
* Iszonytató fejfájással és fűrészpor-száraz szájjal ébred. Odabotorkál a lovak vályúihoz és egy kevés hideg vizet locsol az arcába. Úgy érzi, még a hátasok is szemrehányóan néznek rá.
Szép lassan magához tér. Visszaballag a csarnokba, kevés szalmával a szakállában és ráérősen rágcsál valami tegnapi maradékot a falnak támaszkodva. *
10035. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-19 20:59:47
Üzenet elküldve: 2023-06-19 20:59:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íjak, kardok és hímzések //
*Mintha csak Myriit hallaná ezzel a misztifikált "ott vagyok, ahol lennem kell" megállapítással.*
- És miből tudtad, hogy itt kell lenned?
*Bukik ki belőle a kérdés. Kissé szarkasztikusan vélekedik az efféle tudatos sorsról, másrészről viszont ha jobban belegondol, saját magáról is el tudná mondani, hogy elég nagy valószínűséggel ott van, ahol tényleg lennie kell.*
- Artheniorban, először koldusként. *vonja meg vállát egykedvűen* - Miután az otthonom leégett, nem volt hova mennem, saját lábra kellett állnom. Mikor beléptem a seregbe, ők biztosítottak lakhelyet, de amikor eljöttem, nyilván nem volt maradásom ott sem. Utána szolgálói munkákból éltem meg.
*Nem volt egy arany élete, főleg mikor rosszabb gazdát fogott ki. De legalább, mivel leginkább nemesebb családok házánál tevékenykedett - finom arcvonásainak köszönhetően szívesen fogadták be a külsőségekre nagy hangsúlyt fektető magasabb körökbe is -, viszonylag jól keresett, és tudott magának vásárolni egy saját házat Kalácsfalván. Valamint egy lovat. Ez sokkal több, mint amit egy átlagos szolgáló elmondhat magáról.*
- Éppen újabb munkát találni indultam, mikor Yagnarral találkoztam. Ő ajánlotta fel, hogy változtassak az életemen, és én elfogadtam.
*Zárja le életének tömör összefoglalóját. Így utólag belegondolva, nem sokat tett le eddig az asztalra. Éppen ezért számít rá, hogy itt a thargok között majd bizonyíthat.
Sifrald hárítása nem győzi meg semennyire sem, de hajlandó ejteni a témát, amiről a férfi láthatóan sunnyogni kíván. Csak felvont szemöldöke és pásztázó tekintete árulkodik róla, hogy továbbra is érdekelné a gondolatmenet, főleg mivel csibészséget sejt a hátterében, de nem kérdez tovább.*
- Óh, abban biztos is vagyok. Utólag is sajnálom szegény édesanyád.
*Hasonlóan emeli korsóját ő is az ismeretlen nő emlékére, majd kortyol is egyet belőle.
Nem számított rá, hogy ilyen hamar kénytelen lesz kiinni második korsó sörének maradékát - ennek valószínűleg nem kívánt következményei lesznek hamarosan -, de a Kilencéletű képes volt őt olyan szituáció elé állítani, amitől nem hátrálhatott meg. És tulajdonképpen annyira nem is sült el rosszul az egész. A társaság hangulatát határozottan felfokozta, és mintha, de csak mintha úgy látná, hogy Sifrald is együtt énekel a tömeggel. Még a végén megbarátkozik a gondolattal, hogy nem is annyira barbár, mint amennyire annak látszik. A sör jótékony (vagy kártékony, ahogy vesszük) hatásának köszönhetően pedig egyszerre a férfi ölében találja magát. Ideje nincs azonban kikerülni a meglehetősen intim helyzetből.*
-Akkor j...
*Tervei szerint egy "akkor jó"-val le is zárta volna a dolgot, hogy lekászálódhasson a saját székére, de Sifrald hamarabb belé fojtja a szót, ahogy a kettejük közt lévő távolságot csókjával szünteti meg. Ahogy a férfi ajkai az övéire tapadnak, meglepetten rezzen össze, és a túlélésre edzett ösztönök kezét, mely az imént még a Kilencéletű arcát simogatta, a combjára erősített tőr markolatára vezérlik. Ahogy azonban az ébredező vágy heve átjárja testét, tartása lazul kissé, míg végül szemeit lehunyva átadja magát a csóknak. Ugyan jobbját nem veszi le a tőrről, szabad baljával átkarolja Sifrald nyakát, míg csípőjével egészen a férfi öléhez húzódik.
Valahol mélyen a tudatalattijához eljutnak a mulatozók kántáló szavai, melyek követelik, hogy szobára menjenek a galambok, ~Milyen galambok?~ de nem tud, és nem is igazán akar velük foglalkozni...*
*Mintha csak Myriit hallaná ezzel a misztifikált "ott vagyok, ahol lennem kell" megállapítással.*
- És miből tudtad, hogy itt kell lenned?
*Bukik ki belőle a kérdés. Kissé szarkasztikusan vélekedik az efféle tudatos sorsról, másrészről viszont ha jobban belegondol, saját magáról is el tudná mondani, hogy elég nagy valószínűséggel ott van, ahol tényleg lennie kell.*
- Artheniorban, először koldusként. *vonja meg vállát egykedvűen* - Miután az otthonom leégett, nem volt hova mennem, saját lábra kellett állnom. Mikor beléptem a seregbe, ők biztosítottak lakhelyet, de amikor eljöttem, nyilván nem volt maradásom ott sem. Utána szolgálói munkákból éltem meg.
*Nem volt egy arany élete, főleg mikor rosszabb gazdát fogott ki. De legalább, mivel leginkább nemesebb családok házánál tevékenykedett - finom arcvonásainak köszönhetően szívesen fogadták be a külsőségekre nagy hangsúlyt fektető magasabb körökbe is -, viszonylag jól keresett, és tudott magának vásárolni egy saját házat Kalácsfalván. Valamint egy lovat. Ez sokkal több, mint amit egy átlagos szolgáló elmondhat magáról.*
- Éppen újabb munkát találni indultam, mikor Yagnarral találkoztam. Ő ajánlotta fel, hogy változtassak az életemen, és én elfogadtam.
*Zárja le életének tömör összefoglalóját. Így utólag belegondolva, nem sokat tett le eddig az asztalra. Éppen ezért számít rá, hogy itt a thargok között majd bizonyíthat.
Sifrald hárítása nem győzi meg semennyire sem, de hajlandó ejteni a témát, amiről a férfi láthatóan sunnyogni kíván. Csak felvont szemöldöke és pásztázó tekintete árulkodik róla, hogy továbbra is érdekelné a gondolatmenet, főleg mivel csibészséget sejt a hátterében, de nem kérdez tovább.*
- Óh, abban biztos is vagyok. Utólag is sajnálom szegény édesanyád.
*Hasonlóan emeli korsóját ő is az ismeretlen nő emlékére, majd kortyol is egyet belőle.
Nem számított rá, hogy ilyen hamar kénytelen lesz kiinni második korsó sörének maradékát - ennek valószínűleg nem kívánt következményei lesznek hamarosan -, de a Kilencéletű képes volt őt olyan szituáció elé állítani, amitől nem hátrálhatott meg. És tulajdonképpen annyira nem is sült el rosszul az egész. A társaság hangulatát határozottan felfokozta, és mintha, de csak mintha úgy látná, hogy Sifrald is együtt énekel a tömeggel. Még a végén megbarátkozik a gondolattal, hogy nem is annyira barbár, mint amennyire annak látszik. A sör jótékony (vagy kártékony, ahogy vesszük) hatásának köszönhetően pedig egyszerre a férfi ölében találja magát. Ideje nincs azonban kikerülni a meglehetősen intim helyzetből.*
-Akkor j...
*Tervei szerint egy "akkor jó"-val le is zárta volna a dolgot, hogy lekászálódhasson a saját székére, de Sifrald hamarabb belé fojtja a szót, ahogy a kettejük közt lévő távolságot csókjával szünteti meg. Ahogy a férfi ajkai az övéire tapadnak, meglepetten rezzen össze, és a túlélésre edzett ösztönök kezét, mely az imént még a Kilencéletű arcát simogatta, a combjára erősített tőr markolatára vezérlik. Ahogy azonban az ébredező vágy heve átjárja testét, tartása lazul kissé, míg végül szemeit lehunyva átadja magát a csóknak. Ugyan jobbját nem veszi le a tőrről, szabad baljával átkarolja Sifrald nyakát, míg csípőjével egészen a férfi öléhez húzódik.
Valahol mélyen a tudatalattijához eljutnak a mulatozók kántáló szavai, melyek követelik, hogy szobára menjenek a galambok, ~Milyen galambok?~ de nem tud, és nem is igazán akar velük foglalkozni...*
10034. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-16 09:16:13
Üzenet elküldve: 2023-06-16 09:16:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Íjak, kardok és hímzések //
- Nem, dehogy. Még a felvidéken születtem. Nem sokkal azelőtt távoztam a törzsből, hogy megérkeztek volna ide. A magam ösvényét kellett járnom, hogy aztán eljuthassak ide, ahol lennem kell.
* Magabiztosság csendül a hangjában, mint akinek semmi kétsége a világban betöltött szerepe felől. *
- A zsoldoskodás és az arénék, csak egy kitérő, ez minden. És te? Hol voltál, amikor nem árvaházban és nem az artheniori seregben voltál?
* Kicsit erősre sikeredett a baráti segítő keze, de hát ez van. Nincs mindig tisztában az erőfölényével, inkább férfiak társaságához szokott. Az arénák világában egy nő vagy az ő ágyasa, vagy valaki más ágyasa, vagy pedig harcos, tehát tulajdonképpen férfi.
A saját prüszköléséhez is érkezik a segítő kéz, bár érzetre olyan, mintha valami galamb szárnya simogatná a hátát, de azért értékeli. *
- Semmi, semmi. Nem érdekes.
* Hárítja a témát, és igyekszik összeszedni csapongó gondolatait. El a szüzektől és hajadonoktól. *
- Biztos lehetsz benne. Vásott kölyök voltam.
* Csibészesen elvigyorodik és üres poharát emeli rég elhunyt anyja emlékére. Talán már az Ősök soraiban ül és figyel. Ha viszont így van, jobb ha ráncba szedi magát egy nő társaságában, mielőtt a Szellemek egy fakanalat küldenének figyelmeztetésül.
Sikerül kínos helyzetbe kergetnie a leányt, de nem bánja. Minden mulatozó asztaltársaság szívesen veszi a nótázást. Nettienaya hosszasan iszik, ami általános elismerést vált ki a barbár férfiakból.
Valóban kellemes a hangja, simogatja a lelkeket. Sifrald is azon veszi észre magát, hogy a dalba belefeledkezve halkan brummogja a szöveget. Gyatra dalolási próbálkozása gyorsan hamvába fúl, amikor a csalfa fehérnép arcán megfejthetetlen kifejezéssel helyet foglal rajta. A thargokból harsány röhögés tör fel az akciót látva. Néhány obszcén kifejezés is elhangzik, illetve jó tanács, hogy mijét hova kellene inkább tennie.
A dal véget ér és Sifrald erősen hajlik rá, hogy szót fogadjon és eleget tegyen a javaslatok legalább felének. *
- Meg.
* Dörmögi és fejét lehajtva száját a leány ajkára tapasztja. *
- Nem, dehogy. Még a felvidéken születtem. Nem sokkal azelőtt távoztam a törzsből, hogy megérkeztek volna ide. A magam ösvényét kellett járnom, hogy aztán eljuthassak ide, ahol lennem kell.
* Magabiztosság csendül a hangjában, mint akinek semmi kétsége a világban betöltött szerepe felől. *
- A zsoldoskodás és az arénék, csak egy kitérő, ez minden. És te? Hol voltál, amikor nem árvaházban és nem az artheniori seregben voltál?
* Kicsit erősre sikeredett a baráti segítő keze, de hát ez van. Nincs mindig tisztában az erőfölényével, inkább férfiak társaságához szokott. Az arénák világában egy nő vagy az ő ágyasa, vagy valaki más ágyasa, vagy pedig harcos, tehát tulajdonképpen férfi.
A saját prüszköléséhez is érkezik a segítő kéz, bár érzetre olyan, mintha valami galamb szárnya simogatná a hátát, de azért értékeli. *
- Semmi, semmi. Nem érdekes.
* Hárítja a témát, és igyekszik összeszedni csapongó gondolatait. El a szüzektől és hajadonoktól. *
- Biztos lehetsz benne. Vásott kölyök voltam.
* Csibészesen elvigyorodik és üres poharát emeli rég elhunyt anyja emlékére. Talán már az Ősök soraiban ül és figyel. Ha viszont így van, jobb ha ráncba szedi magát egy nő társaságában, mielőtt a Szellemek egy fakanalat küldenének figyelmeztetésül.
Sikerül kínos helyzetbe kergetnie a leányt, de nem bánja. Minden mulatozó asztaltársaság szívesen veszi a nótázást. Nettienaya hosszasan iszik, ami általános elismerést vált ki a barbár férfiakból.
Valóban kellemes a hangja, simogatja a lelkeket. Sifrald is azon veszi észre magát, hogy a dalba belefeledkezve halkan brummogja a szöveget. Gyatra dalolási próbálkozása gyorsan hamvába fúl, amikor a csalfa fehérnép arcán megfejthetetlen kifejezéssel helyet foglal rajta. A thargokból harsány röhögés tör fel az akciót látva. Néhány obszcén kifejezés is elhangzik, illetve jó tanács, hogy mijét hova kellene inkább tennie.
A dal véget ér és Sifrald erősen hajlik rá, hogy szót fogadjon és eleget tegyen a javaslatok legalább felének. *
- Meg.
* Dörmögi és fejét lehajtva száját a leány ajkára tapasztja. *
10033. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-15 20:47:49
Üzenet elküldve: 2023-06-15 20:47:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íjak, kardok és hímzések //
*Gondolatban megveregeti a saját vállait - hát persze, hogy Wegtoren. Jól érezte, hol lehet arénákra lelni.*
- És hogy kerültél Wegtorenbe? Ott nőttél fel?
*Maga sem érti hirtelen jött érdeklődését, minden bizonnyal a sör jótékony hatása oldotta meg ennyire a nyelvét, mert meg merne esküdni, hogy pár perccel ezelőtt még a terem másik végébe kívánta a férfit, kellő távolságra magától és a beszélgetés lehetőségétől. Most meg itt üldögél, iszogat vele mint valami régi jó ismerőssel, és a múltjáról érdeklődik.*
~Nem is csinálod rosszul, Nettie.~
*Újabb gondolati szintű vállveregetés.*
- Talán. Az árvaháziak szerint elég nagy valószínűséggel.
*Bólint, miközben visszaengedi haját és visszadől széke háttámlájának. Állítólag nem úgy nézett ki, mint aki nélkülözött bármit is - például a saját apját valami háború miatt. Ebből ő arra következtet, hogy talán nemesi család sarja lehet, de mindezidáig nem kutakodott a felmenői után. Hisz azok sem kutattak utána.
Fulladozásán némileg segít a hátára kapott veregetés, bár mivel nincs hozzászokva, hogy erős férfiak kézzel ütlegelik, komoly erőfeszítést kell kifejtenie, hogy a segítség hatására ne fejelje meg az asztallapot grátiszba. A közös ügyködés sikerrel jár, Nettie sem fullad meg, az asztal is ép marad, így a lánynak alkalma nyílik szúrós (de vidám) szemekkel Sifraldra néznie, amiért amaz kinevette.*
- Az egy fokkal jobban hangzik.
*Érti ezt a szűz hajadonok vérében való fürdésre. Attól még tartania sem kéne... Igyekszik nem túl komolyan venni ezeket a gondolatokat, elvégre nem hangzana túl barátságosan, ha közölné a férfival, hogy előbb ölne meg bárkit, akiben a csecsemőáldozásnak akár csak a gondolata megfogan, mint hogy maga részt venne effajta tevékenységben. A fürdőzés már más lapra tartozik.
Látja, hogy Sifrald kifejezetten gyanúsan méregeti őt, és mintha valamin nagyon elgondolkodna.*
- Vajon mi?
*Kérdez rá, bár a hessentő mozdulat hamarabb érkezik, mint bármilyen válasz, így kíváncsisága kielégítetlen marad. A sors persze furcsa játszmát űz kettejükkel, és az elégedetlenséget azzal engeszteli, hogy most a Kilencéletűt kényszeríti fulladozásra.
Ajkain kedélyes mosollyal lapolgatja meg a férfi hátát, jóllehet korántsem annyira erősen, mint amaz tette korábban.*
- Milyen fürdő?
*Sifrald mintha félrebeszélne, nem igazán tudja hova tenni ezeket a félmondatokat, félbehagyott gondolatokat.*
- Minden bizonnyal megérdemelted.
*Emeli meg állát felsőbbrendűen. Lám-lám, egy egyszerű fakanál is lehet tökéletes fenyítőeszköz.
Büszkesége némileg elszáll, mikor a kiürült korsó az asztalon csattan, majd a társaság hirtelen egy emberként kezd érdeklődni énektudása iránt. Gyilkos pillantást vet Sifraldra, ehhez igazán nem fűlőtt most a foga. Mégsem akarja megszégyeníteni magát egy visszavonulással, és amúgy sem volt soha az a szégyellős fajta, így csak suttogva vet néhány keresetlen szót a férfihoz.*
- Ehhez pedig nekem lesz szükségem több italra.
*Jelenti ki hangosabban, majd - bár őszintén nem tervezte, hogy ilyesmit fog tenni - megfogja korsóját, és egy húzásra kiissza belőle a maradék (jó néhány korty) sört. Mikor a korsó kiürül, határozottan érkezteti vissza az asztallapra, s letörölve ajkairól a habot, körülnéz, valaki hangszerest keresve a tömegben. Szinte azonnal meg is pillantja az illetékes társaságot, és int nekik, hogy játszanak valami nótát. A dalnokok a kérésnek megfelelően cselekednek, és belekezdenek egy ismert dallamba. Először halkan kezd énekelni, hisz idegenek előtt azért nem volt sose szokása ez.*
Fűnek szálán harmat cseppek, álmos hangon szól a földnek.
Ébred a táj, hajnali világ, csodát lássál, nyílik a virág.
*Ahogy azonban belelendül, hangja is megerősödik, majd azon kapja magát, hogy feláll székéből.*
Álld a folyót, győzd le sodrát, bízd a barát óvó karját!
Éld a reményt, erőd elég, lásd, hogy több száz társ áll melléd!
*Hangja szirének énekéhez hasonlóan zeng, nem hiába szerették őt énekelni hallani az árvaházban sem. A tharg társaság is ámulva hallgatja, így bátorsága is erőre kap, és ahogy a refrénhez érkezik, egy hirtelen ötlettől vezérelve székén keresztül az asztalra lép.*
Szállj, szállj, hiteden szállj, rád vár a sok dicső táj.
Szállj, szállj, szabadon járj, büszkén felállj!
Szállj, szállj, ne legyen gát, mi eltipor minden mást,
Légy hős, harcos, barát!
*A dalnokok egyre lelkesebben húzzák hangszereiken a dallamot, és a társaság is egyre élénkebbé válik, néhány tharg be is csatlakozik az éneklésbe, így a könnyed nótázás hamar újra igazi mulatozásba csap át.
Az utolsó refrénnél a fellelkesült, szinte extázisba hajló hangulat hatására megközelíti Sifraldot, kissé megemeli szoknyája szélét, és a férfi melletti székeket kihasználva úgy lépdel le az asztalról, hogy a Kilencéletű ölében fejezze be a mozdulatot.*
- Légy hős, harcos, barát...
*Énekli ki az utolsó sorokat, ahogy helyet foglal a férfi combjain, és jobbjával csábítón végig simít annak arcélén is.
A dallam végeztével a társaság örömujjongásban és tapsban tör ki, mire Nettie-ből is felszakad egy szívből jövő nevetés.*
- Megfelel?
*Kérdezi végül Sifraldot, reménykedve, hogy átment a rostán, és ha másért nem is egyelőre, de legalább az énektudásáért elismerik majd.*
*Gondolatban megveregeti a saját vállait - hát persze, hogy Wegtoren. Jól érezte, hol lehet arénákra lelni.*
- És hogy kerültél Wegtorenbe? Ott nőttél fel?
*Maga sem érti hirtelen jött érdeklődését, minden bizonnyal a sör jótékony hatása oldotta meg ennyire a nyelvét, mert meg merne esküdni, hogy pár perccel ezelőtt még a terem másik végébe kívánta a férfit, kellő távolságra magától és a beszélgetés lehetőségétől. Most meg itt üldögél, iszogat vele mint valami régi jó ismerőssel, és a múltjáról érdeklődik.*
~Nem is csinálod rosszul, Nettie.~
*Újabb gondolati szintű vállveregetés.*
- Talán. Az árvaháziak szerint elég nagy valószínűséggel.
*Bólint, miközben visszaengedi haját és visszadől széke háttámlájának. Állítólag nem úgy nézett ki, mint aki nélkülözött bármit is - például a saját apját valami háború miatt. Ebből ő arra következtet, hogy talán nemesi család sarja lehet, de mindezidáig nem kutakodott a felmenői után. Hisz azok sem kutattak utána.
Fulladozásán némileg segít a hátára kapott veregetés, bár mivel nincs hozzászokva, hogy erős férfiak kézzel ütlegelik, komoly erőfeszítést kell kifejtenie, hogy a segítség hatására ne fejelje meg az asztallapot grátiszba. A közös ügyködés sikerrel jár, Nettie sem fullad meg, az asztal is ép marad, így a lánynak alkalma nyílik szúrós (de vidám) szemekkel Sifraldra néznie, amiért amaz kinevette.*
- Az egy fokkal jobban hangzik.
*Érti ezt a szűz hajadonok vérében való fürdésre. Attól még tartania sem kéne... Igyekszik nem túl komolyan venni ezeket a gondolatokat, elvégre nem hangzana túl barátságosan, ha közölné a férfival, hogy előbb ölne meg bárkit, akiben a csecsemőáldozásnak akár csak a gondolata megfogan, mint hogy maga részt venne effajta tevékenységben. A fürdőzés már más lapra tartozik.
Látja, hogy Sifrald kifejezetten gyanúsan méregeti őt, és mintha valamin nagyon elgondolkodna.*
- Vajon mi?
*Kérdez rá, bár a hessentő mozdulat hamarabb érkezik, mint bármilyen válasz, így kíváncsisága kielégítetlen marad. A sors persze furcsa játszmát űz kettejükkel, és az elégedetlenséget azzal engeszteli, hogy most a Kilencéletűt kényszeríti fulladozásra.
Ajkain kedélyes mosollyal lapolgatja meg a férfi hátát, jóllehet korántsem annyira erősen, mint amaz tette korábban.*
- Milyen fürdő?
*Sifrald mintha félrebeszélne, nem igazán tudja hova tenni ezeket a félmondatokat, félbehagyott gondolatokat.*
- Minden bizonnyal megérdemelted.
*Emeli meg állát felsőbbrendűen. Lám-lám, egy egyszerű fakanál is lehet tökéletes fenyítőeszköz.
Büszkesége némileg elszáll, mikor a kiürült korsó az asztalon csattan, majd a társaság hirtelen egy emberként kezd érdeklődni énektudása iránt. Gyilkos pillantást vet Sifraldra, ehhez igazán nem fűlőtt most a foga. Mégsem akarja megszégyeníteni magát egy visszavonulással, és amúgy sem volt soha az a szégyellős fajta, így csak suttogva vet néhány keresetlen szót a férfihoz.*
- Ehhez pedig nekem lesz szükségem több italra.
*Jelenti ki hangosabban, majd - bár őszintén nem tervezte, hogy ilyesmit fog tenni - megfogja korsóját, és egy húzásra kiissza belőle a maradék (jó néhány korty) sört. Mikor a korsó kiürül, határozottan érkezteti vissza az asztallapra, s letörölve ajkairól a habot, körülnéz, valaki hangszerest keresve a tömegben. Szinte azonnal meg is pillantja az illetékes társaságot, és int nekik, hogy játszanak valami nótát. A dalnokok a kérésnek megfelelően cselekednek, és belekezdenek egy ismert dallamba. Először halkan kezd énekelni, hisz idegenek előtt azért nem volt sose szokása ez.*
Fűnek szálán harmat cseppek, álmos hangon szól a földnek.
Ébred a táj, hajnali világ, csodát lássál, nyílik a virág.
*Ahogy azonban belelendül, hangja is megerősödik, majd azon kapja magát, hogy feláll székéből.*
Álld a folyót, győzd le sodrát, bízd a barát óvó karját!
Éld a reményt, erőd elég, lásd, hogy több száz társ áll melléd!
*Hangja szirének énekéhez hasonlóan zeng, nem hiába szerették őt énekelni hallani az árvaházban sem. A tharg társaság is ámulva hallgatja, így bátorsága is erőre kap, és ahogy a refrénhez érkezik, egy hirtelen ötlettől vezérelve székén keresztül az asztalra lép.*
Szállj, szállj, hiteden szállj, rád vár a sok dicső táj.
Szállj, szállj, szabadon járj, büszkén felállj!
Szállj, szállj, ne legyen gát, mi eltipor minden mást,
Légy hős, harcos, barát!
*A dalnokok egyre lelkesebben húzzák hangszereiken a dallamot, és a társaság is egyre élénkebbé válik, néhány tharg be is csatlakozik az éneklésbe, így a könnyed nótázás hamar újra igazi mulatozásba csap át.
Az utolsó refrénnél a fellelkesült, szinte extázisba hajló hangulat hatására megközelíti Sifraldot, kissé megemeli szoknyája szélét, és a férfi melletti székeket kihasználva úgy lépdel le az asztalról, hogy a Kilencéletű ölében fejezze be a mozdulatot.*
- Légy hős, harcos, barát...
*Énekli ki az utolsó sorokat, ahogy helyet foglal a férfi combjain, és jobbjával csábítón végig simít annak arcélén is.
A dallam végeztével a társaság örömujjongásban és tapsban tör ki, mire Nettie-ből is felszakad egy szívből jövő nevetés.*
- Megfelel?
*Kérdezi végül Sifraldot, reménykedve, hogy átment a rostán, és ha másért nem is egyelőre, de legalább az énektudásáért elismerik majd.*
10032. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:52:08
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:52:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Íjak, kardok és hímzések //
* Gondolatban nosztalgizáik egy sort, a nem is annyira régen, befejezett tusázói életéről. Szép időszak volt, de mostanra elégnek bizonyult. Hajszolta a vagyont és a hírnevet, és mire rájött, hogy ez bizony mégsem elég neki, már belelépett a harmadik évtizedébe. *
- Hol máshol, hát Wegtorenben. Az arénák fellegvárában. Érdekes időszak volt.
* Somolyogva kortyol a söréből. *
- Mindegyik nap lehet az utolsó és bolond volnék, ha nem úgy élném minden napomat, mintha az lenne... Persze, tervez az ember fia egy kicsit előre is, de bármelyik pillanatban kifogyhat a lábad alól a talaj, fel kell készülnöd erre is.
* A poharazgatás úgy tűnik, megoldja a nyelvét neki is és a lánynak is. Előredőlve szemrevételezi a sebhelyet a nyakon. *
- Szép kis ütést kaphattál. Talán ez is az oka a kiesésnek.
* Piszkálódása úgy látszik, komolyan gondolkodóba ejti Nettienayát. Ami még jobban meglepő, hogy a férfit igen is érdekli, mit gondol egy félig kívülálló a thargokról. Milyennek látják őket mások, az itteni városi népek?
Gonosz módon kikacagja a lány fuldoklását, csak aztán segít neki tenyere élével a helyére terelni a lenyelt italt.
A szavaira álságos tekintetet és félmosolyt mutat a leány felé. *
- Ó, nem megy az úgy. Az eskü attól eskü, hogy visszavonhatatlan. Immár velünk együtt kell csecsemők vérét innod. Ja, a szűz hajadonok vérében való fürdést nem is említettem, azt hiszem.
* Ravasz pillantással végigpásztázza piszkálódása tárgyát, majd megdörgöli a szakállát. *
- Nem is tudom, vajon...
~... Melyiktől kell tartania? A fürdéstől vagy netán az áldozattól? ~
* Ráncolja a homlokát, majd úgy dönt, ezt azért mégsem közli hangosan. Hessegető mozdulatot tesz. *
- Mit számít? Az én anyám is egyszerű szolgáló volt.
* Belekortyol a második serlegébe, majd harákolva próbál megszabadulni a félrement sörtől. *
~ Határozottan nem áldozat. ~
* Eddig akár azt is gondolhatta esetleg, hogy a hajadonok szárnybontogató bátorsága beszél belőle, komoly szándék nélkül. Rögvest eloszlatja magában ezeket a téveszméket. *
- Fürdő, ja-ja. Az ám.
* Motyogja maga elé, a másik számára talán érthető, talán érthetetlen módon. *
- Jó anyám is tört már el a hátamon fakanalat...
* Derül egyet az emléken, bár akkor valószínűleg nem volt ilyen felhőtlen élmény, mint utólag. Lecsapja az utolsó, már üres korsót az asztalra. Ravaszul felcsillan a tekintete. *
- Szóval énekelsz... Halljátok, testvérek? A leány szépen énekel!
* Szavait az asztalnál ülő többi tharghoz intézi most már. Többen fellelkesülnek és hangos szavakkal biztatják. *
- Halljuk hát!
* Előbb halk, lassú ütemben kezd el az asztalon dobogni a tenyerével, majd egyre hangosabb és gyorsabb ütemben, ahogy a társai csatlakoznak a zajkeltéshez. *
- Dalolj, Nettienaya!
~ Ó, ezért még kapni fogok. ~
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.15 08:53:35
* Gondolatban nosztalgizáik egy sort, a nem is annyira régen, befejezett tusázói életéről. Szép időszak volt, de mostanra elégnek bizonyult. Hajszolta a vagyont és a hírnevet, és mire rájött, hogy ez bizony mégsem elég neki, már belelépett a harmadik évtizedébe. *
- Hol máshol, hát Wegtorenben. Az arénák fellegvárában. Érdekes időszak volt.
* Somolyogva kortyol a söréből. *
- Mindegyik nap lehet az utolsó és bolond volnék, ha nem úgy élném minden napomat, mintha az lenne... Persze, tervez az ember fia egy kicsit előre is, de bármelyik pillanatban kifogyhat a lábad alól a talaj, fel kell készülnöd erre is.
* A poharazgatás úgy tűnik, megoldja a nyelvét neki is és a lánynak is. Előredőlve szemrevételezi a sebhelyet a nyakon. *
- Szép kis ütést kaphattál. Talán ez is az oka a kiesésnek.
* Piszkálódása úgy látszik, komolyan gondolkodóba ejti Nettienayát. Ami még jobban meglepő, hogy a férfit igen is érdekli, mit gondol egy félig kívülálló a thargokról. Milyennek látják őket mások, az itteni városi népek?
Gonosz módon kikacagja a lány fuldoklását, csak aztán segít neki tenyere élével a helyére terelni a lenyelt italt.
A szavaira álságos tekintetet és félmosolyt mutat a leány felé. *
- Ó, nem megy az úgy. Az eskü attól eskü, hogy visszavonhatatlan. Immár velünk együtt kell csecsemők vérét innod. Ja, a szűz hajadonok vérében való fürdést nem is említettem, azt hiszem.
* Ravasz pillantással végigpásztázza piszkálódása tárgyát, majd megdörgöli a szakállát. *
- Nem is tudom, vajon...
~... Melyiktől kell tartania? A fürdéstől vagy netán az áldozattól? ~
* Ráncolja a homlokát, majd úgy dönt, ezt azért mégsem közli hangosan. Hessegető mozdulatot tesz. *
- Mit számít? Az én anyám is egyszerű szolgáló volt.
* Belekortyol a második serlegébe, majd harákolva próbál megszabadulni a félrement sörtől. *
~ Határozottan nem áldozat. ~
* Eddig akár azt is gondolhatta esetleg, hogy a hajadonok szárnybontogató bátorsága beszél belőle, komoly szándék nélkül. Rögvest eloszlatja magában ezeket a téveszméket. *
- Fürdő, ja-ja. Az ám.
* Motyogja maga elé, a másik számára talán érthető, talán érthetetlen módon. *
- Jó anyám is tört már el a hátamon fakanalat...
* Derül egyet az emléken, bár akkor valószínűleg nem volt ilyen felhőtlen élmény, mint utólag. Lecsapja az utolsó, már üres korsót az asztalra. Ravaszul felcsillan a tekintete. *
- Szóval énekelsz... Halljátok, testvérek? A leány szépen énekel!
* Szavait az asztalnál ülő többi tharghoz intézi most már. Többen fellelkesülnek és hangos szavakkal biztatják. *
- Halljuk hát!
* Előbb halk, lassú ütemben kezd el az asztalon dobogni a tenyerével, majd egyre hangosabb és gyorsabb ütemben, ahogy a társai csatlakoznak a zajkeltéshez. *
- Dalolj, Nettienaya!
~ Ó, ezért még kapni fogok. ~
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.15 08:53:35
10031. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-14 18:49:07
Üzenet elküldve: 2023-06-14 18:49:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íjak, kardok és hímzések //
*Úgy érzi, érzékeny témára kérdezett rá, látván, hogy Sifrald extra sört - ráadásul kettő korsóval is - rendel a szolgálótól. Miért kell vajon az eddiginél is jobban leinnia magát ahhoz, hogy a saját múltjáról beszéljen? Vagy legalábbis a nevéről. Tanakvó pillantással nézi végig, ahogy az ital megérkezik a poharakba, közben ő is kortyol egyet, ha már kéznél van saját söre.*
- Szóval arénaharcos... *ízlelgeti a gondolatot* - Melyik városban?
*Wegtorenre tudna tippelni, komoly harcosok úgy tudja, elsősorban onnan jönnek. Nagyjából ismeri Artheniort, de egyáltalán nem rémlik neki, hogy harcra alkalmas arénát látott volna ott. Persze lehet, hogy csak elkerülte a figyelmét, vagy még nem járt arra.
A macskás hasonlatra elneveti magát.*
- Akkor ajánlom, tartsd számon a maradék életed, nehogy meglepetésként érjen az utolsó.
*Tanácsolja vidoran, bár meg merne rá esküdni, a férfi bátran szembe menne a halállal is.*
- Igazából nem tudom, hadiárvának számítok-e. Azt sem tudom, élnek-e a szüleim, nincs kizárva, hogy igen. Egy nap talán rájuk lelek. *megvonja vállait* - A felejtés viszont kétlem, hogy lelki trauma eredménye lenne. Szerintem több köze van ehhez.
*Mivel Sifrald úgy tűnik, valóban nem vette észre a már-már önkéntelen mozdulatot a sebhelye felé, most direkt húzza el haját a tarkójáról, és fordul kissé oldalra, hogy a férfi számára jobb rálátást biztosítson a nagyjából öt-hat centi hosszú hegre a tarkóján.
Az évődő kérdés ugyan nem éri meglepetésként, hiszen ő maga célzott rá, hogy nem olyan, mint a thargok, mégis el kell gondolkodjon a válaszon. Ez beletelik egy újabb kortynyi szünetbe, mely idő alatt Sifraldnak van ideje kifejteni, milyennek gondolhatja a lány a népet. Az utolsó felvetés annyira váratlanul éri, hogy sikerül félrenyelnie a sör egy részét. Prüszkölve helyezi a korsót az asztalra, majd mikor már meg tud szólalni, igyekszik minél hamarabb tisztázni a helyzetet.*
- Nem, nem, dehogyis. Nem így értem. Szentséges... Ősök, ha csecsemők vérét isszátok, akkor én visszaszívom az esküm.
*Nem mintha a többi sokkal elfogadhatóbb lenne, de azért mégis egy szinttel...*
- Úgy értem, nincs sárga szemem, se világosszőke, vagy fekete hajam, nem ismerem se a rúnáitokat, se a nyelveteket, se a történelmeteket, és hát igen, mit mondjak... nem vagyok zord hegyiember se.
*Vigyorodik el végül, majd egy utolsót köhint.
Az újabb piszkálódó kérdésre éhesen futtatja végig íriszeit a férfi testén le, majd fel.*
- Azt majd idővel eldöntöm, megérte-e a váltás.
*Feleli szinte dorombolva, ám legbelül tudja jól, nagyon is jól átgondolta a hadsereg elhagyását, és a thargokhoz való csatlakozást is. Noha lehet, mindkét döntést hamar kellett meghoznia, és nincs közük egymáshoz, mégis úgy érzi, a lehető legjobban járt el mindkét esetben.*
- Milyen igaz. A fakanáltól is csak a férfiaknak kell félniük, nehogy a fenekükön csattanjon viszonylag nagy erővel.
*Le is utánozza Sifrald asztal-kopogtatását, hogy ő is nyomatékot adjon szavainak.*
- Hmm. *el kell gondolkodjon egy pillanatra* - Ha a tipikus női tudományokat nézzük, énekelni például egészen jól tudok. Más kiemelkedő tehetségem ezen a téren szerintem nincs.
*Legalábbis főzni nagyjából átlagosan tud, azt meg, hogy az ágyban ki tud elégíteni egy férfit, nem tartja dicsekedni való erénynek.*
*Úgy érzi, érzékeny témára kérdezett rá, látván, hogy Sifrald extra sört - ráadásul kettő korsóval is - rendel a szolgálótól. Miért kell vajon az eddiginél is jobban leinnia magát ahhoz, hogy a saját múltjáról beszéljen? Vagy legalábbis a nevéről. Tanakvó pillantással nézi végig, ahogy az ital megérkezik a poharakba, közben ő is kortyol egyet, ha már kéznél van saját söre.*
- Szóval arénaharcos... *ízlelgeti a gondolatot* - Melyik városban?
*Wegtorenre tudna tippelni, komoly harcosok úgy tudja, elsősorban onnan jönnek. Nagyjából ismeri Artheniort, de egyáltalán nem rémlik neki, hogy harcra alkalmas arénát látott volna ott. Persze lehet, hogy csak elkerülte a figyelmét, vagy még nem járt arra.
A macskás hasonlatra elneveti magát.*
- Akkor ajánlom, tartsd számon a maradék életed, nehogy meglepetésként érjen az utolsó.
*Tanácsolja vidoran, bár meg merne rá esküdni, a férfi bátran szembe menne a halállal is.*
- Igazából nem tudom, hadiárvának számítok-e. Azt sem tudom, élnek-e a szüleim, nincs kizárva, hogy igen. Egy nap talán rájuk lelek. *megvonja vállait* - A felejtés viszont kétlem, hogy lelki trauma eredménye lenne. Szerintem több köze van ehhez.
*Mivel Sifrald úgy tűnik, valóban nem vette észre a már-már önkéntelen mozdulatot a sebhelye felé, most direkt húzza el haját a tarkójáról, és fordul kissé oldalra, hogy a férfi számára jobb rálátást biztosítson a nagyjából öt-hat centi hosszú hegre a tarkóján.
Az évődő kérdés ugyan nem éri meglepetésként, hiszen ő maga célzott rá, hogy nem olyan, mint a thargok, mégis el kell gondolkodjon a válaszon. Ez beletelik egy újabb kortynyi szünetbe, mely idő alatt Sifraldnak van ideje kifejteni, milyennek gondolhatja a lány a népet. Az utolsó felvetés annyira váratlanul éri, hogy sikerül félrenyelnie a sör egy részét. Prüszkölve helyezi a korsót az asztalra, majd mikor már meg tud szólalni, igyekszik minél hamarabb tisztázni a helyzetet.*
- Nem, nem, dehogyis. Nem így értem. Szentséges... Ősök, ha csecsemők vérét isszátok, akkor én visszaszívom az esküm.
*Nem mintha a többi sokkal elfogadhatóbb lenne, de azért mégis egy szinttel...*
- Úgy értem, nincs sárga szemem, se világosszőke, vagy fekete hajam, nem ismerem se a rúnáitokat, se a nyelveteket, se a történelmeteket, és hát igen, mit mondjak... nem vagyok zord hegyiember se.
*Vigyorodik el végül, majd egy utolsót köhint.
Az újabb piszkálódó kérdésre éhesen futtatja végig íriszeit a férfi testén le, majd fel.*
- Azt majd idővel eldöntöm, megérte-e a váltás.
*Feleli szinte dorombolva, ám legbelül tudja jól, nagyon is jól átgondolta a hadsereg elhagyását, és a thargokhoz való csatlakozást is. Noha lehet, mindkét döntést hamar kellett meghoznia, és nincs közük egymáshoz, mégis úgy érzi, a lehető legjobban járt el mindkét esetben.*
- Milyen igaz. A fakanáltól is csak a férfiaknak kell félniük, nehogy a fenekükön csattanjon viszonylag nagy erővel.
*Le is utánozza Sifrald asztal-kopogtatását, hogy ő is nyomatékot adjon szavainak.*
- Hmm. *el kell gondolkodjon egy pillanatra* - Ha a tipikus női tudományokat nézzük, énekelni például egészen jól tudok. Más kiemelkedő tehetségem ezen a téren szerintem nincs.
*Legalábbis főzni nagyjából átlagosan tud, azt meg, hogy az ágyban ki tud elégíteni egy férfit, nem tartja dicsekedni való erénynek.*
10030. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-13 14:38:21
Üzenet elküldve: 2023-06-13 14:38:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Íjak, kardok és hímzések //
- Ehhez a témához, több sörre lesz szükségem.
* Int az arra elhaladó szolgaleánynak, amaz pedig teletölti a korsóját. Hogy biztosra menjen, odatart neki egy másodikat is az asztalról. *
- Az vagyok, bár nem verem nagy dobra. Nincs szükségem e névre.
* Megvonja a vállát. Se hátszélként, se szembeszélként nincs szüksége rá. Kagan székét sem óhajtja. *
- Már van saját nevem. Talán lesz egyszer egy fiam, vagy leányom, aki szintén Kilencéletű lesz.
* Elmosolyodik a gondolatra, pedig egyelőre a maga számára is nehéz elképzelni a dolgot. Pedig a legtöbb férfi titkos vágya, hogy legyen egy lenyomata a világban, a tulajdon vére által.
A korsója felett Nettienayára sandít, vajon mire fel az az újdonsült lelkes érdeklődés? Nos, végül is, akár el is mondhat magáról ennyit. *
- Arénaharcos voltam korábban. Egy ideig, az arany és hírnév miatt. Ott ragadt rám az elnevezés. Sokakra aggatnak ott mindenfélét, a tettei, vagy jellemző tulajdonságai miatt.
* Előtte hosszabb évekig zsoldosként szolgált, de ronda évek voltak azok. Beleunt abba, hogy más háborúit vívja, s a dicsőség mégsem az övé. *
- Azt mondják nekem bizonyára kilenc életem van, akár a macskáknak.
* A lányra kacsint. *
- Ha így is van, párat abból is már elvesztettem, az bizonyos.
* Saját véleménye szerint csak szerencséje volt. Értőn bólogat a felfedett előzményekre. *
- Sok hadiárvát láttam már, hasonló körülmények között. Az átélt dolgok... néha elfelejtődnek, amiknek jobb, ha elfelejtődnek.
* Valószínűleg jobb is így. *
- Miért, mi milyenek vagyunk?
* Csak évődik a lánnyal, szeme vidáman csillog. *
- Zord hegyiemberek, akik csak az öldökléshez értenek? Asszonyokat rabolunk, állatokkal hálunk és csecsemők vérét isszuk?
* Hallott már ilyeneket is. Mindig szórakoztatónak találta őket. *
- Szóval íjászat.
* Nem az ő fegyvere, sosem tudott elég higgadt és türelmes lenni az ilyesmihez. Ahhoz tiszta fej és vasfegyelem kell, azokkal pedig nem nagyon rendelkezik. *
- Elegáns fegyver. Nagyszerű támogatás tud lenni.
* Meglepi a gondolat, hogy a másik katonaként akart szolgálni a város alatt. *
- Szóval lecserélted a városi csapatokat... a vademberekére? Jól átgondoltad ezt, kicsi leány?
* Halkan felnevet és megdörgöli a szakállát. *
- Óh, az igazán nagy kár. Az ilyen finom hölgyikéknek pedig az való. Távol a csatazajtól, a fakanál biztonságában.
* Megkopogatja az asztalt, hogy nyomatékosítsa a szavait, pedig csak tréfál. Nem egy, nem kettő bátor harcosnőt ismert az arénában. Sokukkal meggyűlt a baja. *
- Akkor mi az, amit tudsz?
- Ehhez a témához, több sörre lesz szükségem.
* Int az arra elhaladó szolgaleánynak, amaz pedig teletölti a korsóját. Hogy biztosra menjen, odatart neki egy másodikat is az asztalról. *
- Az vagyok, bár nem verem nagy dobra. Nincs szükségem e névre.
* Megvonja a vállát. Se hátszélként, se szembeszélként nincs szüksége rá. Kagan székét sem óhajtja. *
- Már van saját nevem. Talán lesz egyszer egy fiam, vagy leányom, aki szintén Kilencéletű lesz.
* Elmosolyodik a gondolatra, pedig egyelőre a maga számára is nehéz elképzelni a dolgot. Pedig a legtöbb férfi titkos vágya, hogy legyen egy lenyomata a világban, a tulajdon vére által.
A korsója felett Nettienayára sandít, vajon mire fel az az újdonsült lelkes érdeklődés? Nos, végül is, akár el is mondhat magáról ennyit. *
- Arénaharcos voltam korábban. Egy ideig, az arany és hírnév miatt. Ott ragadt rám az elnevezés. Sokakra aggatnak ott mindenfélét, a tettei, vagy jellemző tulajdonságai miatt.
* Előtte hosszabb évekig zsoldosként szolgált, de ronda évek voltak azok. Beleunt abba, hogy más háborúit vívja, s a dicsőség mégsem az övé. *
- Azt mondják nekem bizonyára kilenc életem van, akár a macskáknak.
* A lányra kacsint. *
- Ha így is van, párat abból is már elvesztettem, az bizonyos.
* Saját véleménye szerint csak szerencséje volt. Értőn bólogat a felfedett előzményekre. *
- Sok hadiárvát láttam már, hasonló körülmények között. Az átélt dolgok... néha elfelejtődnek, amiknek jobb, ha elfelejtődnek.
* Valószínűleg jobb is így. *
- Miért, mi milyenek vagyunk?
* Csak évődik a lánnyal, szeme vidáman csillog. *
- Zord hegyiemberek, akik csak az öldökléshez értenek? Asszonyokat rabolunk, állatokkal hálunk és csecsemők vérét isszuk?
* Hallott már ilyeneket is. Mindig szórakoztatónak találta őket. *
- Szóval íjászat.
* Nem az ő fegyvere, sosem tudott elég higgadt és türelmes lenni az ilyesmihez. Ahhoz tiszta fej és vasfegyelem kell, azokkal pedig nem nagyon rendelkezik. *
- Elegáns fegyver. Nagyszerű támogatás tud lenni.
* Meglepi a gondolat, hogy a másik katonaként akart szolgálni a város alatt. *
- Szóval lecserélted a városi csapatokat... a vademberekére? Jól átgondoltad ezt, kicsi leány?
* Halkan felnevet és megdörgöli a szakállát. *
- Óh, az igazán nagy kár. Az ilyen finom hölgyikéknek pedig az való. Távol a csatazajtól, a fakanál biztonságában.
* Megkopogatja az asztalt, hogy nyomatékosítsa a szavait, pedig csak tréfál. Nem egy, nem kettő bátor harcosnőt ismert az arénában. Sokukkal meggyűlt a baja. *
- Akkor mi az, amit tudsz?
10029. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-12 21:18:02
Üzenet elküldve: 2023-06-12 21:18:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Mesterkedése eléri célját. Ha a férfi a nőstény oroszlán bajszát akarja huzigálni, hát a nőstény oroszlán visszavág a hímnek. A szorító közelségből sikerül kicsusszannia, amivel félbe is vágja Sifrald fenyegetőzését, s ahogy a kapun belépve az asztalok felé sétál, győztes somolygás húzódik arcára - amit persze a Kilencéletű aligha láthat, hisz hátulról követi őt.
Odabent nem sokáig élvezheti, hogy két úgymond ismerőse is körbeveszi, Yagnar viszonylag hamar nyugovóra tér, így csak ketten maradnak az asztalnál. No meg az alkohollal jócskán megtöltött korsók. Szép kilátások az estére nézve egy felingerelt ragadozóval...*
- Szóval te is Thargodar vérből való vagy? *kérdez rá a nagyjából logikusan kikövetkeztethető összegzésre* - Mégsem viseled a nevüket.
*Már legalábbis amennyire emlékszik, sem önmaga, sem Yagnar nem nevezte Thargodarnak az aranyszeműt. Csak Kilencéletűnek.*
- Honnan ered a Kilencéletű név?
*Teszi fel az újabb kérdést, miközben Sifrald könyöklésével ellentétesen, székének háttámlájához dől. Kezei közé fogja korsóját, de nem iszik bele, csak az ölébe helyezi, ott pihenteti, míg azon gondolkozik, mennyit fedjen fel saját származásából a férfinak.*
- Senki nem tudja, én honnan származom. *vallja meg végül* - A kikötői árvaházban nőttem fel, miután hét éves koromban rám találtak a folyó partján. Nincsenek emlékeim korábbról.
*Csak egy medál, melyen a Nettienaya név (vélhetően az ő neve) és egy dátum (vélhetően a születésének éve) olvasható, valamint egy sebhely a tarkóján, amit azóta sem tud, hogy szerzett. Egyik kezével fel is nyúl hajtövéhez megdörzsölgetni a heget, ám az évek rutinjával bevett mozdulat Sifraldnak, ha nem elég szemfüles, mindössze úgy tűnhet, mintha a lány csak a haját igazgatná.*
- Valószínűleg nem tharg vérből vagyok. Semmilyen vonásomban nem hasonlítok... rátok.
*Mohazöld szemeit Sifraldra emeli, arcán ártatlan félmosoly játszik.*
- Miután az árvaház leégett, csatlakoztam az artheniori hadsereg kiképző táborába. Íjászatra.
*Egy pillanatra megvillannak íriszei, ahogy fegyvernemét nyomatékosítja a férfi számára. Még mindig nem kardozgatásból lett harcos.*
- De aztán eljöttem onnan. *elhúzza szája szélét; eljövetelének okáról nem akar beszélni* - Azóta cselédmunkából tartottam el magam, míg Yagnar fel nem ajánlotta, hogy csatlakozzak hozzá.
*Ajkaihoz emeli korsóját, és iszik pár kortyot a sörből.*
- Ó, és... nem tudok hímezni.
*Vigyorodik el végül, ahogy a sörhabot letörli szája vonaláról.*
*Mesterkedése eléri célját. Ha a férfi a nőstény oroszlán bajszát akarja huzigálni, hát a nőstény oroszlán visszavág a hímnek. A szorító közelségből sikerül kicsusszannia, amivel félbe is vágja Sifrald fenyegetőzését, s ahogy a kapun belépve az asztalok felé sétál, győztes somolygás húzódik arcára - amit persze a Kilencéletű aligha láthat, hisz hátulról követi őt.
Odabent nem sokáig élvezheti, hogy két úgymond ismerőse is körbeveszi, Yagnar viszonylag hamar nyugovóra tér, így csak ketten maradnak az asztalnál. No meg az alkohollal jócskán megtöltött korsók. Szép kilátások az estére nézve egy felingerelt ragadozóval...*
- Szóval te is Thargodar vérből való vagy? *kérdez rá a nagyjából logikusan kikövetkeztethető összegzésre* - Mégsem viseled a nevüket.
*Már legalábbis amennyire emlékszik, sem önmaga, sem Yagnar nem nevezte Thargodarnak az aranyszeműt. Csak Kilencéletűnek.*
- Honnan ered a Kilencéletű név?
*Teszi fel az újabb kérdést, miközben Sifrald könyöklésével ellentétesen, székének háttámlájához dől. Kezei közé fogja korsóját, de nem iszik bele, csak az ölébe helyezi, ott pihenteti, míg azon gondolkozik, mennyit fedjen fel saját származásából a férfinak.*
- Senki nem tudja, én honnan származom. *vallja meg végül* - A kikötői árvaházban nőttem fel, miután hét éves koromban rám találtak a folyó partján. Nincsenek emlékeim korábbról.
*Csak egy medál, melyen a Nettienaya név (vélhetően az ő neve) és egy dátum (vélhetően a születésének éve) olvasható, valamint egy sebhely a tarkóján, amit azóta sem tud, hogy szerzett. Egyik kezével fel is nyúl hajtövéhez megdörzsölgetni a heget, ám az évek rutinjával bevett mozdulat Sifraldnak, ha nem elég szemfüles, mindössze úgy tűnhet, mintha a lány csak a haját igazgatná.*
- Valószínűleg nem tharg vérből vagyok. Semmilyen vonásomban nem hasonlítok... rátok.
*Mohazöld szemeit Sifraldra emeli, arcán ártatlan félmosoly játszik.*
- Miután az árvaház leégett, csatlakoztam az artheniori hadsereg kiképző táborába. Íjászatra.
*Egy pillanatra megvillannak íriszei, ahogy fegyvernemét nyomatékosítja a férfi számára. Még mindig nem kardozgatásból lett harcos.*
- De aztán eljöttem onnan. *elhúzza szája szélét; eljövetelének okáról nem akar beszélni* - Azóta cselédmunkából tartottam el magam, míg Yagnar fel nem ajánlotta, hogy csatlakozzak hozzá.
*Ajkaihoz emeli korsóját, és iszik pár kortyot a sörből.*
- Ó, és... nem tudok hímezni.
*Vigyorodik el végül, ahogy a sörhabot letörli szája vonaláról.*
10028. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-11 20:08:36
Üzenet elküldve: 2023-06-11 20:08:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
- Örülök, hogy ezt tisztáztuk.
* Halk morgás kúszik fel a torkán, a leány óvatlan kezei nyomán. *
- Ha nem akarod, hogy itt a küszöbön dobjalak a vállamra és cipeljelek a hálóhelyek felé, jobb, ha...
* Fejével int a csarnok felé, hogy akár be is mehetnének. Elképedve csóválja a fejét, míg visszaérnek az asztalokhoz. *
- Egy újabb Szellemjáró?
* Az eredetit se látta jó ideje. Talán elbujdosott? Igaza lett volna a leánynak és magáénak szeretné az uralmat? A kancellárnak sincs híre-hamva. *
- A bosszúra!
* Emeli ő is és sokan mások is a serlegét. Izgatott kiáltások és tervezgetések hangzanak fel. Yagnarra pillant, feltűnően elcsendesedett. Talán a holnapok tervei nyomják az ő vállát is. Amikor távozik, biccent felé. Visszabámul a kígyónyelvű fehérnépre, amaz pedig őrá. *
- Városban nevelkedett, ha jól tudom. És csak Kagan halála után bukkant fel, mint szóba jövő örökös.
* Homlokát ráncolva, rákönyököl az asztalra, összeérintett ujjbegyekkel. Úgy véli, előbb vagy utóbb, úgyis kiderül, szóval akár túl is eshet egy részén. *
- Kagan törzse az én törzsem volt. De mielőtt letelepedtek volna itt, én eljöttem. Más utat jártam be, mint itt a többség.
* A neve is Thargodar lenne, ha használni akarná e nevet. De nem akarja. Túl sok elvárás fűződik hozzá. Születése jogán kapná, az pedig semmi. A Kilencéletűt legalább maga szerezte. *
- Én is fattyú vagyok.
* Bazsalyog a lányra és hosszan kortyol a sörből. *
- Na és te? Nettienaya?
* Hihetetlen, de valahonnan beugrik neki a neve. *
- Hogy kerülsz ide? Valami félresikerült nemeskiasszony vagy, aki jobban szeret kardozni, mint hímezgetni?
- Örülök, hogy ezt tisztáztuk.
* Halk morgás kúszik fel a torkán, a leány óvatlan kezei nyomán. *
- Ha nem akarod, hogy itt a küszöbön dobjalak a vállamra és cipeljelek a hálóhelyek felé, jobb, ha...
* Fejével int a csarnok felé, hogy akár be is mehetnének. Elképedve csóválja a fejét, míg visszaérnek az asztalokhoz. *
- Egy újabb Szellemjáró?
* Az eredetit se látta jó ideje. Talán elbujdosott? Igaza lett volna a leánynak és magáénak szeretné az uralmat? A kancellárnak sincs híre-hamva. *
- A bosszúra!
* Emeli ő is és sokan mások is a serlegét. Izgatott kiáltások és tervezgetések hangzanak fel. Yagnarra pillant, feltűnően elcsendesedett. Talán a holnapok tervei nyomják az ő vállát is. Amikor távozik, biccent felé. Visszabámul a kígyónyelvű fehérnépre, amaz pedig őrá. *
- Városban nevelkedett, ha jól tudom. És csak Kagan halála után bukkant fel, mint szóba jövő örökös.
* Homlokát ráncolva, rákönyököl az asztalra, összeérintett ujjbegyekkel. Úgy véli, előbb vagy utóbb, úgyis kiderül, szóval akár túl is eshet egy részén. *
- Kagan törzse az én törzsem volt. De mielőtt letelepedtek volna itt, én eljöttem. Más utat jártam be, mint itt a többség.
* A neve is Thargodar lenne, ha használni akarná e nevet. De nem akarja. Túl sok elvárás fűződik hozzá. Születése jogán kapná, az pedig semmi. A Kilencéletűt legalább maga szerezte. *
- Én is fattyú vagyok.
* Bazsalyog a lányra és hosszan kortyol a sörből. *
- Na és te? Nettienaya?
* Hihetetlen, de valahonnan beugrik neki a neve. *
- Hogy kerülsz ide? Valami félresikerült nemeskiasszony vagy, aki jobban szeret kardozni, mint hímezgetni?
10027. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-11 15:36:03
Üzenet elküldve: 2023-06-11 15:36:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Valahogy még mindig nem tudja teljesen átadni magát a gondolatnak, hogy Sifrald nem becsüli őt alá csak mert nem egy kétkezes monstrummal a hóna alatt járja a csatamezőket, mindenesetre enged kicsit feszült testtartásán az elhangzottak hatására.*
- Ne is.
*Böki még oda a férfinak, jelezvén, a maga részéről el is várja, hogy ne kérdőjelezzék meg a szavait.
E határozottságnak ugyanakkor csak pár percnyi lét jut, ahogy nem olyan sokkal később az ajtónak lapítva találja magát, és minden erejével azon van, hogy... nos, min is? Hogy meneküljön a kellemetlen közelségből? Vagy hogy megállja, hogy át ne adja magát a növekvő csábításnak? Így vagy úgy, az erős férfitest jelentette fogságból szabadulni akar. Törzsével kissé előrébb hajol, hogy arca leheletnyi távolságra kerüljön Sifraldétól, így dorombolja válaszát.*
- Ha a segítségedre lesz szükségem, tudni fogod.
*A férfi nadrágja szélén kutakodó ujját jelentősen lejjebb mozdítja az anyagon, majd kihasználva a várakozással teli szünetet, elhúzza kezét és egy gyors mozdulattal kibújik a Kilencéletű és a kapu közösének szorításából, hogy végre tényleg benyithasson a trónterembe.
Odabent már csillapodó pulzussal kortyolja italát, miközben a két férfi társalgását hallgatja. Meglepetten vonja fel szemöldökét, hogy egy neves tharggal bármilyen közös pontja lehetne, ám mikor kiderül, hogy a Rorkir nevű Nagy Harcos sem vér szerint kötődik népéhez, megkönnyebbülés, majdhogynem büszkeség járja át lelkét. Hát mégis lehet itt komoly jövője, a származásától függetlenül.*
- Megtisztelsz, hogy pusztán az esküm után, tettek nélkül ekkora hittel vagy felém. Remélem, nem fogok csalódást okozni.
*Szavait egy biccentéssel zárja, jelezve: komolyan gondolja esküjét. Népét, vezérét fogja szolgálni. Ha kell, vérét veszi az artheniori leánynak. Pusztán abban reménykedik, hogy azokat az embereket, kik egykor a fattyat szolgálták, de készek megtérni, nem kell majd máglyára küldeni. Ezen reményét idővel majd Yagnarral is megosztja, de nem most. Látja a férfin, hogy gondolatai már másfele járnak, így inkább nem marasztalja a témánál. Sem az asztalnál, mikor amaz távozáshoz emelkedik. Korsóját emeli a férfi felé, ahogy az elhalad mellette, majd az asztalhoz és Sifraldhoz visszafordulva kiissza belőle a maradék italt.*
- Azt mondod, rokonod Kagan fattya. *néz a Kilencéletűre, miközben a kiürült korsót az asztalra helyezi, mire az egyik felszolgáló azonnal újabb adagot tölt bele* - Milyen szálak fűznek hozzá? Nem lehettek túl közeli családtagok, ha egyáltalán nem esik nehezedre bosszút állni rajta.
*Legalábbis el nem tudná képzelni, hogy valaki minden gond nélkül lemészárolja mondjuk a saját unokatestvérét.*
*Valahogy még mindig nem tudja teljesen átadni magát a gondolatnak, hogy Sifrald nem becsüli őt alá csak mert nem egy kétkezes monstrummal a hóna alatt járja a csatamezőket, mindenesetre enged kicsit feszült testtartásán az elhangzottak hatására.*
- Ne is.
*Böki még oda a férfinak, jelezvén, a maga részéről el is várja, hogy ne kérdőjelezzék meg a szavait.
E határozottságnak ugyanakkor csak pár percnyi lét jut, ahogy nem olyan sokkal később az ajtónak lapítva találja magát, és minden erejével azon van, hogy... nos, min is? Hogy meneküljön a kellemetlen közelségből? Vagy hogy megállja, hogy át ne adja magát a növekvő csábításnak? Így vagy úgy, az erős férfitest jelentette fogságból szabadulni akar. Törzsével kissé előrébb hajol, hogy arca leheletnyi távolságra kerüljön Sifraldétól, így dorombolja válaszát.*
- Ha a segítségedre lesz szükségem, tudni fogod.
*A férfi nadrágja szélén kutakodó ujját jelentősen lejjebb mozdítja az anyagon, majd kihasználva a várakozással teli szünetet, elhúzza kezét és egy gyors mozdulattal kibújik a Kilencéletű és a kapu közösének szorításából, hogy végre tényleg benyithasson a trónterembe.
Odabent már csillapodó pulzussal kortyolja italát, miközben a két férfi társalgását hallgatja. Meglepetten vonja fel szemöldökét, hogy egy neves tharggal bármilyen közös pontja lehetne, ám mikor kiderül, hogy a Rorkir nevű Nagy Harcos sem vér szerint kötődik népéhez, megkönnyebbülés, majdhogynem büszkeség járja át lelkét. Hát mégis lehet itt komoly jövője, a származásától függetlenül.*
- Megtisztelsz, hogy pusztán az esküm után, tettek nélkül ekkora hittel vagy felém. Remélem, nem fogok csalódást okozni.
*Szavait egy biccentéssel zárja, jelezve: komolyan gondolja esküjét. Népét, vezérét fogja szolgálni. Ha kell, vérét veszi az artheniori leánynak. Pusztán abban reménykedik, hogy azokat az embereket, kik egykor a fattyat szolgálták, de készek megtérni, nem kell majd máglyára küldeni. Ezen reményét idővel majd Yagnarral is megosztja, de nem most. Látja a férfin, hogy gondolatai már másfele járnak, így inkább nem marasztalja a témánál. Sem az asztalnál, mikor amaz távozáshoz emelkedik. Korsóját emeli a férfi felé, ahogy az elhalad mellette, majd az asztalhoz és Sifraldhoz visszafordulva kiissza belőle a maradék italt.*
- Azt mondod, rokonod Kagan fattya. *néz a Kilencéletűre, miközben a kiürült korsót az asztalra helyezi, mire az egyik felszolgáló azonnal újabb adagot tölt bele* - Milyen szálak fűznek hozzá? Nem lehettek túl közeli családtagok, ha egyáltalán nem esik nehezedre bosszút állni rajta.
*Legalábbis el nem tudná képzelni, hogy valaki minden gond nélkül lemészárolja mondjuk a saját unokatestvérét.*
10026. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-10 23:24:36
Üzenet elküldve: 2023-06-10 23:24:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
-Hogy ki ő? *Pillant fel. Nem várja el, hogy ismerjék őt, hisz az utóbbi időben nem tette lábát a Vashegyre.*
-Tulajdon vérem. Karheia a neve. Látja és hallja az Ősök Szellemét, ereit pedig mágia itatja át. A tulajdon szememmel láttam. *szól komolyan.* -Most Rorkirral van, a Nagy Harcossal. Benned és Rorkirban van valami közös. Egyikőtök sem a vér köti Thargiához. Ám a szó és a tettek sem kevésbé szentek, mint a vér. Én ebben hiszek. *Bólint ünnepélyesen Nettienaya felé.*
-Az igazság. Az igazság furcsa képződmény. *Fordul a Kilencéletűhöz.*
-Mindenkinek megvan a sajátja. Én egy dologban hiszek, az pedig népünk igazsága. Örök érvényű és szent. Ezt az igazságot szegte meg a leány. Ez nem a személyes bosszúm. Őseink bosszúját kell érvényesítenünk, melynek én vagyok zászlóvivője. *Elmesél mindent. A fosztogatást, a tőrbe ejtést, a mérget, mit társaival itattak és a leány váratlan húzását. A nyilat, mi keresztülvitte torkát és a baltát, mi bevégezte földi létét. Ennél tovább nem megy azonban. A szellemlét magányát nem fejtegeti. Ezt alighanem csak az érezné át, ki maga is járt ott.*
-A bosszú mindannyiunké. Mindannyiunké, kik a Vashegyet szolgáljuk. A bosszúra! *Kiáltja el magát hirtelen, majd emelkedik fel ültéből, hogy a magasba emelje a kupáját. Benyakalja, mielőtt visszaülne az asztalhoz.*
-Magam sem mondhattam volna szebben. És ha kell, barátom, hát lángba borítjuk a világot. *Hátradől ültében és nem is szól többet. Gondolataiba merül, üveges tekintettel szemlélve a kezében fogott fakupát.*
-Hanem ha hajnalban akar az emberfia kelni, hát valamikor aludni is kell. *Emelkedik fel végül nagy sokára. Körbekémlel, de az ordast nem leli meg. Talán megunta a lármát, talán elment vadászni. Tudja azonban, hogy visszatér hozzá. Mindig visszatér.*
-Mulassatok! *Int az asztaltársaság felé, majd ha csak meg nem állítják, a lakhelye felé veszi az irányt. Furcsa, számtalanszor járt ott, de csak lelki szemeivel látta a helyiséget. A helyiséget, mi nem oly rég még egy leányé volt. A gyilkosáé.*
-Hogy ki ő? *Pillant fel. Nem várja el, hogy ismerjék őt, hisz az utóbbi időben nem tette lábát a Vashegyre.*
-Tulajdon vérem. Karheia a neve. Látja és hallja az Ősök Szellemét, ereit pedig mágia itatja át. A tulajdon szememmel láttam. *szól komolyan.* -Most Rorkirral van, a Nagy Harcossal. Benned és Rorkirban van valami közös. Egyikőtök sem a vér köti Thargiához. Ám a szó és a tettek sem kevésbé szentek, mint a vér. Én ebben hiszek. *Bólint ünnepélyesen Nettienaya felé.*
-Az igazság. Az igazság furcsa képződmény. *Fordul a Kilencéletűhöz.*
-Mindenkinek megvan a sajátja. Én egy dologban hiszek, az pedig népünk igazsága. Örök érvényű és szent. Ezt az igazságot szegte meg a leány. Ez nem a személyes bosszúm. Őseink bosszúját kell érvényesítenünk, melynek én vagyok zászlóvivője. *Elmesél mindent. A fosztogatást, a tőrbe ejtést, a mérget, mit társaival itattak és a leány váratlan húzását. A nyilat, mi keresztülvitte torkát és a baltát, mi bevégezte földi létét. Ennél tovább nem megy azonban. A szellemlét magányát nem fejtegeti. Ezt alighanem csak az érezné át, ki maga is járt ott.*
-A bosszú mindannyiunké. Mindannyiunké, kik a Vashegyet szolgáljuk. A bosszúra! *Kiáltja el magát hirtelen, majd emelkedik fel ültéből, hogy a magasba emelje a kupáját. Benyakalja, mielőtt visszaülne az asztalhoz.*
-Magam sem mondhattam volna szebben. És ha kell, barátom, hát lángba borítjuk a világot. *Hátradől ültében és nem is szól többet. Gondolataiba merül, üveges tekintettel szemlélve a kezében fogott fakupát.*
-Hanem ha hajnalban akar az emberfia kelni, hát valamikor aludni is kell. *Emelkedik fel végül nagy sokára. Körbekémlel, de az ordast nem leli meg. Talán megunta a lármát, talán elment vadászni. Tudja azonban, hogy visszatér hozzá. Mindig visszatér.*
-Mulassatok! *Int az asztaltársaság felé, majd ha csak meg nem állítják, a lakhelye felé veszi az irányt. Furcsa, számtalanszor járt ott, de csak lelki szemeivel látta a helyiséget. A helyiséget, mi nem oly rég még egy leányé volt. A gyilkosáé.*
10025. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-10 18:16:19
Üzenet elküldve: 2023-06-10 18:16:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
~ Ó, igen. Felpiszkáltam az oroszlánt. ~
* Mosolyát elrejti szakállát végigsimító ujjai mögé. *
- Sosem vonnám kétségbe egy harci tudással rendelkező asszony szavait.
* Kicsit még meg is ráncigálja ama oroszlán nőstény bajszát. *
- Nocsak.
* Elvigyorodik, tudatában teljes férfiúi vonzerejének és szeme úgy követi a kezét, ahogy kell. *
- Kaphatsz ízelítőt tőlem is. Csak szólnod kell.
* Bizonyos, hogy valamikor még felkeresi a leányt. Hacsak, az nem keresi fel előbb őt. De, hosszú még az éjszaka. A pillanat tovaszáll.
Hosszan kortyol az italból, majd helyet foglal az asztalnál. Hallgatja Yagnar beszédjét, majd előrekönyököl. *
- Hallottam mende-mondákat az asztaloknál. Az emberek beszélnek mindenfélét, Yagnar. Mi az igazság? Csakugyan véred tapad a leány kezéhez?
* Maga a gondolat nehezen fér a fejébe és az egész elbeszélés is. Ideje megtudni a valót, magától a forrástól. Meghallgatja vezérét, ha úgy dönt, megosztja vele a múlt eseményeit. Azzal tisztában van, hogy halottaik közül tért vissza népéhez. Ez is mutatja, Őseik még feladatot tartogatnak számára. Hisz benne, és a felsőbb hatalom terveiben is ővele. Talán egy szeletet Sifrald, a Kilencéletű is kaphat eme tervekből, hogy nevét beírhassa a krónikák közé az utókor.
Elszántan a serlege fenekére tekint, majd Yagnar komor kérdésére lassan leteszi és felpillant. Óvatosan megforgatja elméjében a gondolatot, nem sieti el a választ. *
- Rokonom a leány. Idegen szokások között nevelkedett, nem tette magáévá szokásaikat. Talán meg is vetette őket, nem tudom.
* Vaskos, sebhelyes ujjai között forgatja a kupáját. *
- Ha bosszút kívánsz Yagnar Rhagodar... Bosszúd épp annyira az enyém is, mint a tied.
* Feleli végül határozottan bólintva. Tekintetében nyoma sincs a korábbi dévaly, vidáman csillogó jókedvnek. Helyét átvette a zsoldoskatona, amely sokat látott a világ sötétebb oldalából, végigverekedte magát rajta és megtanulta azt elfogadni. *
- Néha a füst és láng tisztító ereje szükséges ahhoz, hogy a hamuból valami új növekedhessen.
~ Ó, igen. Felpiszkáltam az oroszlánt. ~
* Mosolyát elrejti szakállát végigsimító ujjai mögé. *
- Sosem vonnám kétségbe egy harci tudással rendelkező asszony szavait.
* Kicsit még meg is ráncigálja ama oroszlán nőstény bajszát. *
- Nocsak.
* Elvigyorodik, tudatában teljes férfiúi vonzerejének és szeme úgy követi a kezét, ahogy kell. *
- Kaphatsz ízelítőt tőlem is. Csak szólnod kell.
* Bizonyos, hogy valamikor még felkeresi a leányt. Hacsak, az nem keresi fel előbb őt. De, hosszú még az éjszaka. A pillanat tovaszáll.
Hosszan kortyol az italból, majd helyet foglal az asztalnál. Hallgatja Yagnar beszédjét, majd előrekönyököl. *
- Hallottam mende-mondákat az asztaloknál. Az emberek beszélnek mindenfélét, Yagnar. Mi az igazság? Csakugyan véred tapad a leány kezéhez?
* Maga a gondolat nehezen fér a fejébe és az egész elbeszélés is. Ideje megtudni a valót, magától a forrástól. Meghallgatja vezérét, ha úgy dönt, megosztja vele a múlt eseményeit. Azzal tisztában van, hogy halottaik közül tért vissza népéhez. Ez is mutatja, Őseik még feladatot tartogatnak számára. Hisz benne, és a felsőbb hatalom terveiben is ővele. Talán egy szeletet Sifrald, a Kilencéletű is kaphat eme tervekből, hogy nevét beírhassa a krónikák közé az utókor.
Elszántan a serlege fenekére tekint, majd Yagnar komor kérdésére lassan leteszi és felpillant. Óvatosan megforgatja elméjében a gondolatot, nem sieti el a választ. *
- Rokonom a leány. Idegen szokások között nevelkedett, nem tette magáévá szokásaikat. Talán meg is vetette őket, nem tudom.
* Vaskos, sebhelyes ujjai között forgatja a kupáját. *
- Ha bosszút kívánsz Yagnar Rhagodar... Bosszúd épp annyira az enyém is, mint a tied.
* Feleli végül határozottan bólintva. Tekintetében nyoma sincs a korábbi dévaly, vidáman csillogó jókedvnek. Helyét átvette a zsoldoskatona, amely sokat látott a világ sötétebb oldalából, végigverekedte magát rajta és megtanulta azt elfogadni. *
- Néha a füst és láng tisztító ereje szükséges ahhoz, hogy a hamuból valami új növekedhessen.
10024. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-09 21:28:39
Üzenet elküldve: 2023-06-09 21:28:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Nem várta, hogy a férfi a bocsánatát kérje a képtelen ötletekért, így az elhangzó szavak egy pillanatra meglepik, és sértettsége is alábbhagy. Egészen addig a bizonyos pontig, míg meg nem látja a már-már szarkasztikusan csillogó arany szemeket.*
~Szórakozik velem.~
*Állapítja meg magában, miközben ajkai keskeny vonallá húzódnak.*
- Tán mulattatlak? Nem hiszed, hogy harcos volnék?
*Abbéli meggyőződésének, miszerint a férfi nem veszi őt túlzottan komolyan, amaz később sem vet gátat, ahogy még jóízűen el is nevetgél a leány szavain. Nem tudja elképzelni, mivel ronthatna tovább a helyzetén, így az ismétlésre csak kurtán bólint egyet.*
- Annak.
*Ahogy Sifrald egyre közelebb és közelebb hajol hozzá, ő jobb híján egyre inkább az ajtónak lapul, igyekezvén kikerülni a hirtelen túl intimmé váló atmoszférából - meglehetősen sikertelenül. Az utolsó, szinte egészen a fülébe suttogott tanács - számára is meglepő módon - kifejezetten rég érzett forrósággal tölti el. Mivel tovább nem tud menekülni, úgy dönt, itt az ideje taktikát váltani, és kikerülni az űzött vad szerepéből.
Arcvonásai ellágyulnak, zöld íriszei csábító villanással varázsolnak lusta mosolyt ajkaira.*
- A magamévá fogom tenni, ne félj. *búgja, miközben jobbjának mutatóujjával az ingen keresztül lágyan végig simít a férfi köldökétől nadrágszíjának vonaláig* - Csak gyakorlás kérdése.
*Hangja sokat ígérő, és bár tényleg komolyan gondolja a lényeget, nem feltétlenül azzal tervezi elkezdeni a tharggá válást, hogy enged annak a híres-neves, nem megvetett testiségnek.*
- Bosszantottak, vagy sem, azonnal hallgattak rád.
*Vonja meg vállát az egykedvű válaszra. Mit is várt? Egy lovagot, aki majd rózsaszirmokkal hinti végig a lábának nyomát? Jó vicc.
Belép, a férfi kitámasztott karja alatt átbújva a terembe, majd további ismerősök híján követi Sifraldot, és csatlakozik Yagnar asztalához. Elfogadja a felé kínált italt, reméli, hogy kicsit feloldódik majd tőle, ha túlzásba nem is fogja vinni a fogyasztást.*
- Ki az a látóasszony?
*Kérdez vissza, mivel ezt a kifejezést még nem hallotta a thargokat övező pletykákból.
A Kagan fattyát illető szóváltásba egyelőre nem szól bele, jóllehet nem érzi helyénvalónak, hogy vérét vegyék a lánynak, ugyanakkor ő mint kívülálló talán nem tud mindent. Nem érzi ugyanazt, mint népe többi tagja, hisz nem volt részese a múltjuknak. Mivel azonban felesküdött vezérére, ha Yagnar úgy dönt, bosszút áll, az oldalán fog állni.*
*Nem várta, hogy a férfi a bocsánatát kérje a képtelen ötletekért, így az elhangzó szavak egy pillanatra meglepik, és sértettsége is alábbhagy. Egészen addig a bizonyos pontig, míg meg nem látja a már-már szarkasztikusan csillogó arany szemeket.*
~Szórakozik velem.~
*Állapítja meg magában, miközben ajkai keskeny vonallá húzódnak.*
- Tán mulattatlak? Nem hiszed, hogy harcos volnék?
*Abbéli meggyőződésének, miszerint a férfi nem veszi őt túlzottan komolyan, amaz később sem vet gátat, ahogy még jóízűen el is nevetgél a leány szavain. Nem tudja elképzelni, mivel ronthatna tovább a helyzetén, így az ismétlésre csak kurtán bólint egyet.*
- Annak.
*Ahogy Sifrald egyre közelebb és közelebb hajol hozzá, ő jobb híján egyre inkább az ajtónak lapul, igyekezvén kikerülni a hirtelen túl intimmé váló atmoszférából - meglehetősen sikertelenül. Az utolsó, szinte egészen a fülébe suttogott tanács - számára is meglepő módon - kifejezetten rég érzett forrósággal tölti el. Mivel tovább nem tud menekülni, úgy dönt, itt az ideje taktikát váltani, és kikerülni az űzött vad szerepéből.
Arcvonásai ellágyulnak, zöld íriszei csábító villanással varázsolnak lusta mosolyt ajkaira.*
- A magamévá fogom tenni, ne félj. *búgja, miközben jobbjának mutatóujjával az ingen keresztül lágyan végig simít a férfi köldökétől nadrágszíjának vonaláig* - Csak gyakorlás kérdése.
*Hangja sokat ígérő, és bár tényleg komolyan gondolja a lényeget, nem feltétlenül azzal tervezi elkezdeni a tharggá válást, hogy enged annak a híres-neves, nem megvetett testiségnek.*
- Bosszantottak, vagy sem, azonnal hallgattak rád.
*Vonja meg vállát az egykedvű válaszra. Mit is várt? Egy lovagot, aki majd rózsaszirmokkal hinti végig a lábának nyomát? Jó vicc.
Belép, a férfi kitámasztott karja alatt átbújva a terembe, majd további ismerősök híján követi Sifraldot, és csatlakozik Yagnar asztalához. Elfogadja a felé kínált italt, reméli, hogy kicsit feloldódik majd tőle, ha túlzásba nem is fogja vinni a fogyasztást.*
- Ki az a látóasszony?
*Kérdez vissza, mivel ezt a kifejezést még nem hallotta a thargokat övező pletykákból.
A Kagan fattyát illető szóváltásba egyelőre nem szól bele, jóllehet nem érzi helyénvalónak, hogy vérét vegyék a lánynak, ugyanakkor ő mint kívülálló talán nem tud mindent. Nem érzi ugyanazt, mint népe többi tagja, hisz nem volt részese a múltjuknak. Mivel azonban felesküdött vezérére, ha Yagnar úgy dönt, bosszút áll, az oldalán fog állni.*
10023. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-08 01:55:26
Üzenet elküldve: 2023-06-08 01:55:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Fel-felnevet egy-egy tréfás anekdotára, de jóval halkabb a szava immár, mint eddig. Nem kívánja magára vonni a figyelmet, megtette azt már korábban. Hagyja, hadd érezze jól magát népe. Most még megtehetik.
Felkapja fejét a két közeledő magasba, s a magasba emeli a kezében tartott, jókora korsót köszöntés gyanánt.*
-Gyertek, igyatok velünk, Vashegy legújabb védelmezői! Megérdemlitek. *Csak biccent egy leány felé, mire az térül-fordul, hogy kiszolgálja Nettienayát és Sifraldot.*
-Hanem az eskü még nem minden. Ősatyáim megjelölték a jarlt és a legjobb harcosait. De erre csak látóasszony képes. Ő pedig még nem ért ide. *Elbámul az ajtó felé, mintha bármikor beléphetne rajta Rheia, nyomában Rorkirral.
Gondolataiból Sifrald kérdésére ocsúdik. Meglepődik elsőre, de valójában nem oly kérdés ez, mire ne lenne felelete. Azért egy rövid ideig szakállát csavargatva mereng egy sort a dolgon.*
-Vérünk, s mégsem népünk gyermeke az. *Szólal meg végül, jóval komorabban, mint eddig. Nem fog rosszat mondani róla, pedig megvan a maga véleménye a leányról. Megadta az esélyt, ám ő inkább turbékolt wegtoreni szerencsevadászokkal és öltött magára artheniori viseletet.*
-Csak azt tehetem, mint ő is tett velem. A vért vér váltja csak meg. Az Ősök Szelleme pedig ítélkezik majd. *Nem zavarja, ha az egész asztaltársaság hallja szavait. Nagyot húz a sörből, majd Nettienaya felé fordul, már ha Sifraldal tartott.*
-Ha itteni öltözékre lenne szükséged, a leányok segítenek. *Biccent az ajtóban álló harcosok felé. Közben nem rest maga elé venni egy szarvaspörköltes fatálat, törni egy darab cipót és tunkolni az ételt.*
-Holnapra feladatom van. De a holnapot tartsuk meg azután, hogy felébredtünk. Most egyetek és igyatok!
*A következő pillanatok a maga részéről néma falatozással telnek. Egy váratlan pillanatban azonban csak felpillant Sifraldra.*
-Te mit tennél vele? *Kérdi, borostyán tekintetével a férfi ábrázatát kutatva. Pontosan tudhatja, hogy az iménti kérdésére utal Kagan lányával kapcsolatban. Kíváncsi, a harcos szíve, netalán elméje mit diktál.*
*Fel-felnevet egy-egy tréfás anekdotára, de jóval halkabb a szava immár, mint eddig. Nem kívánja magára vonni a figyelmet, megtette azt már korábban. Hagyja, hadd érezze jól magát népe. Most még megtehetik.
Felkapja fejét a két közeledő magasba, s a magasba emeli a kezében tartott, jókora korsót köszöntés gyanánt.*
-Gyertek, igyatok velünk, Vashegy legújabb védelmezői! Megérdemlitek. *Csak biccent egy leány felé, mire az térül-fordul, hogy kiszolgálja Nettienayát és Sifraldot.*
-Hanem az eskü még nem minden. Ősatyáim megjelölték a jarlt és a legjobb harcosait. De erre csak látóasszony képes. Ő pedig még nem ért ide. *Elbámul az ajtó felé, mintha bármikor beléphetne rajta Rheia, nyomában Rorkirral.
Gondolataiból Sifrald kérdésére ocsúdik. Meglepődik elsőre, de valójában nem oly kérdés ez, mire ne lenne felelete. Azért egy rövid ideig szakállát csavargatva mereng egy sort a dolgon.*
-Vérünk, s mégsem népünk gyermeke az. *Szólal meg végül, jóval komorabban, mint eddig. Nem fog rosszat mondani róla, pedig megvan a maga véleménye a leányról. Megadta az esélyt, ám ő inkább turbékolt wegtoreni szerencsevadászokkal és öltött magára artheniori viseletet.*
-Csak azt tehetem, mint ő is tett velem. A vért vér váltja csak meg. Az Ősök Szelleme pedig ítélkezik majd. *Nem zavarja, ha az egész asztaltársaság hallja szavait. Nagyot húz a sörből, majd Nettienaya felé fordul, már ha Sifraldal tartott.*
-Ha itteni öltözékre lenne szükséged, a leányok segítenek. *Biccent az ajtóban álló harcosok felé. Közben nem rest maga elé venni egy szarvaspörköltes fatálat, törni egy darab cipót és tunkolni az ételt.*
-Holnapra feladatom van. De a holnapot tartsuk meg azután, hogy felébredtünk. Most egyetek és igyatok!
*A következő pillanatok a maga részéről néma falatozással telnek. Egy váratlan pillanatban azonban csak felpillant Sifraldra.*
-Te mit tennél vele? *Kérdi, borostyán tekintetével a férfi ábrázatát kutatva. Pontosan tudhatja, hogy az iménti kérdésére utal Kagan lányával kapcsolatban. Kíváncsi, a harcos szíve, netalán elméje mit diktál.*
10022. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-07 10:27:49
Üzenet elküldve: 2023-06-07 10:27:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* Sifrald arcán dévaly mosoly dereng fel, majd kupáját vezére felé emelve bólint. *
- Hát úgy legyen! Egészség!
* Mélyen a fenekére néz, majd elégedetten csettint a nyelvével. *
- Én mondom, a fáradt férfiember lelkének a legjobb gyógyír egy asszonyi test puha ölelése.
* Az asztaltársaság jó, a tréfák peregnek, Yagnar pedig könnyed elbeszélésekkel szórakoztatja a harsány asztalnépet. Lelkesen nevetve csapkodja az asztal lapját, mikoris vezérük hirtelen gondol egyet és felpattan. Csak pár másodpercig gondolkozik el rajta, hogy ugyan mi lelhette, már folyik is bele az újabb történetmesélésbe.
Valamivel később odakint, magában mulatva elnyom egy félmosolyt, ahogy az önérzetes fehérnépet figyeli. Mindenféle pozícióval megvádolta, és még azon sértődik meg a legjobban, hogy nem harcosként emlegeti. *
- Nocsak. Ez esetben bocsáss meg.
* Csillogó szemmel, derűs képpel hajtja meg enyhén a fejét. Szemmel láthatóan mulat a leányon.
Kifejezésén nyíltan elvigyorodik. *
- Szóval kifejezetten harcosnak... és thargnak.
* Halkan nevetve ismétli a szavait. *
- Ne feledd, most már te is tharg vagy. és kifejezetten harcos, az elmondásod szerint. Nyugodtan vedd egy kalap alá magad velünk. Szoktasd magad az érzéshez. Tedd magadévá.
* A mondat végére már egészen közel hajol hozzá és fojtott hangon susog. Most hogy a leány egyértelműen harcos, nem pedig egyértelműen ágyas vagy gyermek, nyíltan, ráérősen végigbámészkodhat rajta. Sörtől ihletett gondolattal legszívesebben megsuhintaná a szoknyás tomport. Van egy olyan érzése, hogy ez az asszony bizony harapni is tud, nem csak hetykén szájal.
Várja, hogy amaz benyisson a csarnokba végre, de visszafordul felé. Türelmesen kivárja és visszalép pár alsóbb lépcsőfokot, hogy nagyjából egy szintre kerüljenek. Megrántja a vállát. *
- Nem kell megköszönnöd. Nem érted tettem, csak bosszantottak.
* Feleli végül, egykedvűen vigyorogva. Fél kézzel a másik feje fölött tartja az ajtót, megvárja míg befárad a csarnokba. Rákacsint, majd csatlakozik az előző asztalához Yagnar körében. Letelepszik urukkal szemben és nyugodtan szemlélődik pár percet, mielőtt halkan megszólítja. *
- Foglalkoztat a gondolat... Mi a szándékod Kagan gyermekével, ha egyszer előkerül?
* Még is csak rokona a leány, érdekli a sorsa, bár sosem találkozott vele. Ráadásul kíváncsi is, hogy intézi ezt a dolgot Yagnar. Sok mindent elárul egy vezetőről, hogy bánik barátaival, vagy ellenségeivel. *
* Sifrald arcán dévaly mosoly dereng fel, majd kupáját vezére felé emelve bólint. *
- Hát úgy legyen! Egészség!
* Mélyen a fenekére néz, majd elégedetten csettint a nyelvével. *
- Én mondom, a fáradt férfiember lelkének a legjobb gyógyír egy asszonyi test puha ölelése.
* Az asztaltársaság jó, a tréfák peregnek, Yagnar pedig könnyed elbeszélésekkel szórakoztatja a harsány asztalnépet. Lelkesen nevetve csapkodja az asztal lapját, mikoris vezérük hirtelen gondol egyet és felpattan. Csak pár másodpercig gondolkozik el rajta, hogy ugyan mi lelhette, már folyik is bele az újabb történetmesélésbe.
Valamivel később odakint, magában mulatva elnyom egy félmosolyt, ahogy az önérzetes fehérnépet figyeli. Mindenféle pozícióval megvádolta, és még azon sértődik meg a legjobban, hogy nem harcosként emlegeti. *
- Nocsak. Ez esetben bocsáss meg.
* Csillogó szemmel, derűs képpel hajtja meg enyhén a fejét. Szemmel láthatóan mulat a leányon.
Kifejezésén nyíltan elvigyorodik. *
- Szóval kifejezetten harcosnak... és thargnak.
* Halkan nevetve ismétli a szavait. *
- Ne feledd, most már te is tharg vagy. és kifejezetten harcos, az elmondásod szerint. Nyugodtan vedd egy kalap alá magad velünk. Szoktasd magad az érzéshez. Tedd magadévá.
* A mondat végére már egészen közel hajol hozzá és fojtott hangon susog. Most hogy a leány egyértelműen harcos, nem pedig egyértelműen ágyas vagy gyermek, nyíltan, ráérősen végigbámészkodhat rajta. Sörtől ihletett gondolattal legszívesebben megsuhintaná a szoknyás tomport. Van egy olyan érzése, hogy ez az asszony bizony harapni is tud, nem csak hetykén szájal.
Várja, hogy amaz benyisson a csarnokba végre, de visszafordul felé. Türelmesen kivárja és visszalép pár alsóbb lépcsőfokot, hogy nagyjából egy szintre kerüljenek. Megrántja a vállát. *
- Nem kell megköszönnöd. Nem érted tettem, csak bosszantottak.
* Feleli végül, egykedvűen vigyorogva. Fél kézzel a másik feje fölött tartja az ajtót, megvárja míg befárad a csarnokba. Rákacsint, majd csatlakozik az előző asztalához Yagnar körében. Letelepszik urukkal szemben és nyugodtan szemlélődik pár percet, mielőtt halkan megszólítja. *
- Foglalkoztat a gondolat... Mi a szándékod Kagan gyermekével, ha egyszer előkerül?
* Még is csak rokona a leány, érdekli a sorsa, bár sosem találkozott vele. Ráadásul kíváncsi is, hogy intézi ezt a dolgot Yagnar. Sok mindent elárul egy vezetőről, hogy bánik barátaival, vagy ellenségeivel. *
10021. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:57:36
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:57:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Tudja jól, hogy sose fogja igazán megérteni, mi szépség van abban, ha valaki a szabadban könnyít magán. Elvégre nem született férfinak, nőként pedig nem olyan egyszerű megoldani az ilyesmit. És nem is túl illendő. Nem tartja magát az artheniori selyemnép részének, de ha jobban belegondol, kifejezetten sok időt töltött azok között, hogy ez a hozzáállás egészen ráragadjon.
Ettől függetlenül nem ütközik meg a látványon, és nem is bámulja meg Sifraldot, míg e magányos tevékenységet végzi, legfeljebb egy ösztönös pillantást enged meg magának a férfi tomporát illetően, ha már amaz a fal felé álldogál. Ám mivel Sifrald viszonylag hamar végez a dolgával, és meg is fordul, szembe az érkező lánnyal, a mohazöld tekintet inkább az erőd ajtajára szegeződik, míg a férfi mellé nem ér.*
~Ne válaszolj, ne válaszolj, ne vál...~
*Mantrázása nem jön be, a szakállas választ mormog neki, így ujjai megakadnak az ajtón, és nem mozdulnak tovább. Egy pillanatra behunyja szemeit, míg lenyeli a nem túlzottan kívánt beszélgetés okozta kellemetlen érzést, de aztán a mozduló férfi felé fordítja fejét.*
- Nem vagyok sem rokon, sem ágyas.
*A feltételezésre enyhén sértetten emeli meg állát. Mivel továbbra is szolgálói ruháját viseli, nem lepi meg az elképzelés, ugyanakkor mindenképp le akarja szögezni, hogy őt nem fogja hanyatt dönteni senki csak úgy.*
- Harcosnak viszont legfeljebb akkor nem számítok, ha csak a karddal vagy bárddal szaladgálókat illeti e megnevezés.
*Talán nincs a nehézfegyverek forgatásához kellő tipikus amazon testalkata, de nem is volt soha különösebben szüksége rá. Persze a legtöbben csak azokat tartják igazi fegyvereknek, és csak a velük küzdőket igazi harcosnak.
Legszívesebben megforgatná a szemét, de nem akarja rögtön azt elérni, hogy a másik egy pökhendi libának tartsa, így ezt a gesztust megtartja magának.*
- Te viszont kifejezetten harcosnak tűnsz. És tharg vagy. *jelenti ki az egyértelműt* - A néped... a népünk, bizonyára jobban elfogad, mint engem.
*Most, hogy így jobban megnézi az aranysárga szemeket, egyre biztosabbá válik számára, hogy az a hatujjú, sárgaszemű nő valóban a Szellemjáró lehetett. Nem mintha azóta mutatkozott volna.*
- Épp ezért... *kis szünet, míg kifürkészi, Sifrald kíváncsi-e a folytatásra* - értékelem, hogy elhallgattattad a háborgókat, míg esküt tettem.
*Mondandója végeztével biccent egyet, ám közben még mindig az ajtót támasztó kezével nekifeszül a nyílászárónak, hogy kinyitva azt csatlakozhasson a mulatozó tömeghez, mielőtt az egésznek vége szakad. Ha Sifrald követni akarja, teret enged neki, ha a férfi azonban még kint maradna inkább, akkor be is csukja maga mögött a kaput. Szemeivel végig pásztázza a tömeget, újfent Myriit keresve, ám az egyetlen ismerős arc Yagnaré, aki most úgy tűnik, csendes magányban élvezi népének ünnepét.*
*Tudja jól, hogy sose fogja igazán megérteni, mi szépség van abban, ha valaki a szabadban könnyít magán. Elvégre nem született férfinak, nőként pedig nem olyan egyszerű megoldani az ilyesmit. És nem is túl illendő. Nem tartja magát az artheniori selyemnép részének, de ha jobban belegondol, kifejezetten sok időt töltött azok között, hogy ez a hozzáállás egészen ráragadjon.
Ettől függetlenül nem ütközik meg a látványon, és nem is bámulja meg Sifraldot, míg e magányos tevékenységet végzi, legfeljebb egy ösztönös pillantást enged meg magának a férfi tomporát illetően, ha már amaz a fal felé álldogál. Ám mivel Sifrald viszonylag hamar végez a dolgával, és meg is fordul, szembe az érkező lánnyal, a mohazöld tekintet inkább az erőd ajtajára szegeződik, míg a férfi mellé nem ér.*
~Ne válaszolj, ne válaszolj, ne vál...~
*Mantrázása nem jön be, a szakállas választ mormog neki, így ujjai megakadnak az ajtón, és nem mozdulnak tovább. Egy pillanatra behunyja szemeit, míg lenyeli a nem túlzottan kívánt beszélgetés okozta kellemetlen érzést, de aztán a mozduló férfi felé fordítja fejét.*
- Nem vagyok sem rokon, sem ágyas.
*A feltételezésre enyhén sértetten emeli meg állát. Mivel továbbra is szolgálói ruháját viseli, nem lepi meg az elképzelés, ugyanakkor mindenképp le akarja szögezni, hogy őt nem fogja hanyatt dönteni senki csak úgy.*
- Harcosnak viszont legfeljebb akkor nem számítok, ha csak a karddal vagy bárddal szaladgálókat illeti e megnevezés.
*Talán nincs a nehézfegyverek forgatásához kellő tipikus amazon testalkata, de nem is volt soha különösebben szüksége rá. Persze a legtöbben csak azokat tartják igazi fegyvereknek, és csak a velük küzdőket igazi harcosnak.
Legszívesebben megforgatná a szemét, de nem akarja rögtön azt elérni, hogy a másik egy pökhendi libának tartsa, így ezt a gesztust megtartja magának.*
- Te viszont kifejezetten harcosnak tűnsz. És tharg vagy. *jelenti ki az egyértelműt* - A néped... a népünk, bizonyára jobban elfogad, mint engem.
*Most, hogy így jobban megnézi az aranysárga szemeket, egyre biztosabbá válik számára, hogy az a hatujjú, sárgaszemű nő valóban a Szellemjáró lehetett. Nem mintha azóta mutatkozott volna.*
- Épp ezért... *kis szünet, míg kifürkészi, Sifrald kíváncsi-e a folytatásra* - értékelem, hogy elhallgattattad a háborgókat, míg esküt tettem.
*Mondandója végeztével biccent egyet, ám közben még mindig az ajtót támasztó kezével nekifeszül a nyílászárónak, hogy kinyitva azt csatlakozhasson a mulatozó tömeghez, mielőtt az egésznek vége szakad. Ha Sifrald követni akarja, teret enged neki, ha a férfi azonban még kint maradna inkább, akkor be is csukja maga mögött a kaput. Szemeivel végig pásztázza a tömeget, újfent Myriit keresve, ám az egyetlen ismerős arc Yagnaré, aki most úgy tűnik, csendes magányban élvezi népének ünnepét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10135-10154