Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 22:59:36
Üzenet elküldve: 2020-04-07 22:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
*Bizony Frandr nevét nem könnyű kiejteni, és ittléte óta már kezd hozzászokni, hogy az itteniek gyakran úgy próbálják ezt megoldani, hogy vagy kihagynak pár hangot, vagy nemes egyszerűséggel Fanglinak szólítják.
Bár még túl távol van, hogy meghallja, mit mondanak, a nevetésből és azok arcszínéből azért tud következtetni, ha arra nem is, hogy miről volt szó, de arra igen, hogy milyen jellegű a téma.
Viszont még az sem nagyon érdekelné, ha ő lenne a nevetség tárgya, legalábbis addig nem, amíg nem mondják az arcába.
Frandr kérdésében bizony volt egy kis számonkérő él. Elvei szerint ha valaki vezéri pozícióba kerül, akkor az nem azt jelenti, hogy szó, hang, üzenet, vagy akár helyetteskijelölés nélkül eltűnhet hónapokig. És bár nagyon katartikus érzés lenne ezt Aenae arcába mondani, valahogy úgy érzi, hogy nem sokat érne vele, na meg nem is az ő tisztje hegyi beszédet tartani a lánynak.
Ahogy a másik kettő megerősíti, hogy nem mestereik a kardforgatásnak, Frandr ezen kicsit sem lepődik meg. Relael kijelentésén már picit jobban, de teljesen logikus.*
-Nézzük csak... Egy gazdag nő, és a thargok fejedelme. Szinte biztos, hogy szükségetek lenne rá.
*Jelenti ki tárgyszerűen. Mivel egyikük sem néz ki úgy, mint aki a dolgot a gyakorlati oldalról akarja megközelíteni, így egyelőre Frandr sem erőlteti a dolgot. Na meg az első pár tanács nem is feltétlenül a harchoz kötődik.*
-A ti esetetekben kizárólag az a cél, hogy életben maradjatok, és lehetőleg szabadlábon. Más szóval eszetekbe sem jut olyan harcba keveredni, amit nem biztos, hogy megnyertek.
*Valószínűnek tartja, hogy ezt mondania sem kell, ám már megszokásból is ezzel kezdi. Végül is messze nem ez az első alkalom, hogy harcra képez valakit. Ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül jó tanár, de legalább tudja, miről beszél.*
-Más szóval, amennyiben valamenyikőtöknek nincs egy ősellensége, aki ellen becsületes párbajban akar vérbosszút állni, csak annyit érdemes tudnotok, hogy hogy lehet minél gyorsabban felszívódni, mielőtt valaki foglyul ejtene, vagy leszúrna.
//Második szál//
*Bizony Frandr nevét nem könnyű kiejteni, és ittléte óta már kezd hozzászokni, hogy az itteniek gyakran úgy próbálják ezt megoldani, hogy vagy kihagynak pár hangot, vagy nemes egyszerűséggel Fanglinak szólítják.
Bár még túl távol van, hogy meghallja, mit mondanak, a nevetésből és azok arcszínéből azért tud következtetni, ha arra nem is, hogy miről volt szó, de arra igen, hogy milyen jellegű a téma.
Viszont még az sem nagyon érdekelné, ha ő lenne a nevetség tárgya, legalábbis addig nem, amíg nem mondják az arcába.
Frandr kérdésében bizony volt egy kis számonkérő él. Elvei szerint ha valaki vezéri pozícióba kerül, akkor az nem azt jelenti, hogy szó, hang, üzenet, vagy akár helyetteskijelölés nélkül eltűnhet hónapokig. És bár nagyon katartikus érzés lenne ezt Aenae arcába mondani, valahogy úgy érzi, hogy nem sokat érne vele, na meg nem is az ő tisztje hegyi beszédet tartani a lánynak.
Ahogy a másik kettő megerősíti, hogy nem mestereik a kardforgatásnak, Frandr ezen kicsit sem lepődik meg. Relael kijelentésén már picit jobban, de teljesen logikus.*
-Nézzük csak... Egy gazdag nő, és a thargok fejedelme. Szinte biztos, hogy szükségetek lenne rá.
*Jelenti ki tárgyszerűen. Mivel egyikük sem néz ki úgy, mint aki a dolgot a gyakorlati oldalról akarja megközelíteni, így egyelőre Frandr sem erőlteti a dolgot. Na meg az első pár tanács nem is feltétlenül a harchoz kötődik.*
-A ti esetetekben kizárólag az a cél, hogy életben maradjatok, és lehetőleg szabadlábon. Más szóval eszetekbe sem jut olyan harcba keveredni, amit nem biztos, hogy megnyertek.
*Valószínűnek tartja, hogy ezt mondania sem kell, ám már megszokásból is ezzel kezdi. Végül is messze nem ez az első alkalom, hogy harcra képez valakit. Ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül jó tanár, de legalább tudja, miről beszél.*
-Más szóval, amennyiben valamenyikőtöknek nincs egy ősellensége, aki ellen becsületes párbajban akar vérbosszút állni, csak annyit érdemes tudnotok, hogy hogy lehet minél gyorsabban felszívódni, mielőtt valaki foglyul ejtene, vagy leszúrna.
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 22:06:32
Üzenet elküldve: 2020-04-07 22:06:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
- Valóban? Mennyire elragadó. Még átgondolom, most hirtelen nem jut eszembe semmi frappáns. De a levendulát kedvelem.
*Nem gondolt rá, hogy bármiféle igényei lennének szappanok terén, egészen idáig.*
- Jaj tényleg! Frandr. Beletörik az ember nyelve.
*Mondjuk a sajátja sem sokkal jobb, cserébe még hosszú is, ám legalább hangzásra mégsem olyan durva, mint a pusztai harcosé. Kagaenae kijelentése annyira váratlan, és annyira őszinte, hogy mást sem tud tenni, csak egy döbbent pillanat után kedélyes nevetésben tör ki.*
- Értem én, értem én, hogyne érteném.
*Ki is kell törölnie egy kósza könnycseppet szemei sarkából, amik nevetéstől fakadtak ki. Ezután igyekszik valamelyest komoly arcot magára erőltetni, hogy ne bántsa meg Frandot, aki még a végén lehet azt hiszi majd, hogy rajta kacarászik.
Úgy tűnik Frandr kissé gunyoros, vagy számonkérő, ezt hirtelen Relael sem tudja eldönteni, de elsőre nem tetszik neki, össze is vonja szemöldökeit. Aztán a nevén is töprengenie kell, ami megbocsáthatatlan bűn, hiszen Relael igyekszik mindenkiben mély nyomot hagyni, és bántja, ha nem így van.*
- Relael, igen.
*Erősíti meg a férfit találgatásában, majd amaz a gyakorlótér felé mutat. Relael egy párat pislog, mire megérti.*
- Jaj! Nem, dehogy.
*Relael biztosan nem kíván vasakkal a testén egy körben rohangálni. Másról mondjuk akár lehetne is szó, ő nem kezd heves tiltakozásba, mint Kagaenae.*
- Mármint, nem azért vagyunk itt, és én sem hiszem, hogy jobb lennék, mint Éné.
*Ellenben meglehetősen érdeklődő természet, főleg ha olyan tudásról van szó, amivel elveheti bárki életét. Láthatóan el is gondolkodik ezen.*
- Mondjuk a ruhám nem annyira alkalmas hozzá, deeee igazából pár jó tanácsból igazán semmi baj nem lehet, ugye Éné? Sőt, kifejezetten jól jönne nekünk. Ki tudja mikor vennénk hasznát?
//Második szál//
- Valóban? Mennyire elragadó. Még átgondolom, most hirtelen nem jut eszembe semmi frappáns. De a levendulát kedvelem.
*Nem gondolt rá, hogy bármiféle igényei lennének szappanok terén, egészen idáig.*
- Jaj tényleg! Frandr. Beletörik az ember nyelve.
*Mondjuk a sajátja sem sokkal jobb, cserébe még hosszú is, ám legalább hangzásra mégsem olyan durva, mint a pusztai harcosé. Kagaenae kijelentése annyira váratlan, és annyira őszinte, hogy mást sem tud tenni, csak egy döbbent pillanat után kedélyes nevetésben tör ki.*
- Értem én, értem én, hogyne érteném.
*Ki is kell törölnie egy kósza könnycseppet szemei sarkából, amik nevetéstől fakadtak ki. Ezután igyekszik valamelyest komoly arcot magára erőltetni, hogy ne bántsa meg Frandot, aki még a végén lehet azt hiszi majd, hogy rajta kacarászik.
Úgy tűnik Frandr kissé gunyoros, vagy számonkérő, ezt hirtelen Relael sem tudja eldönteni, de elsőre nem tetszik neki, össze is vonja szemöldökeit. Aztán a nevén is töprengenie kell, ami megbocsáthatatlan bűn, hiszen Relael igyekszik mindenkiben mély nyomot hagyni, és bántja, ha nem így van.*
- Relael, igen.
*Erősíti meg a férfit találgatásában, majd amaz a gyakorlótér felé mutat. Relael egy párat pislog, mire megérti.*
- Jaj! Nem, dehogy.
*Relael biztosan nem kíván vasakkal a testén egy körben rohangálni. Másról mondjuk akár lehetne is szó, ő nem kezd heves tiltakozásba, mint Kagaenae.*
- Mármint, nem azért vagyunk itt, és én sem hiszem, hogy jobb lennék, mint Éné.
*Ellenben meglehetősen érdeklődő természet, főleg ha olyan tudásról van szó, amivel elveheti bárki életét. Láthatóan el is gondolkodik ezen.*
- Mondjuk a ruhám nem annyira alkalmas hozzá, deeee igazából pár jó tanácsból igazán semmi baj nem lehet, ugye Éné? Sőt, kifejezetten jól jönne nekünk. Ki tudja mikor vennénk hasznát?
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:39:04
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:39:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
- Effy biztosan szívesen csinál neked is. Csomóféle formájú és illatú van neki, ha vannak preferenciáid. Szívecskés, meg mintha kis habos sütemény lenne... Nem is tudom, hogy honnét szedte...
*Közben már ott is vannak a gyakorlótér szélén és bekövetkezik az, amire Aenae a legkevésbé számított: Rel ráköszön a férfira.*
- Frandr a neve.
*Aenae valószínűleg egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor is beszélt ezzel a férfival, de abban például biztos, hogy ott volt, mikor az elf kapuőr kicsapta Habrertus asztalára a feketéllő hímtagját. Az emléken nosztalgikusan elmosolyodik.*
- Hát én inkább a pucér férfiaktól.
*Egy pillanattól később rájön, hogy ezt nem csupán gondolta, de bizony ki is mondta. Természetesen fülig vörösödik.*
- Mármint nem mindtől. Egytől. Érteeeeed.
*Ilyenkor szívesen fenékbe billentené saját magát, hogy hogy lehet akkora hülye, hogy ilyen dolgokról fecserészik. Kínban van annál inkább is, mert Frandr fogadja Rel köszönését, noha Aenae remélte, hogy maximum kölcsönös biccentéssel letudják egymás üdvözlését. Sajnos nem. Ez pedig nem segít azon, hogy Aenae arcszíne visszasápadhasson eredeti színére.*
- Ja, őő igen. Vissza.
*Válaszolja nagy nehezen, mert ama bizonyos üzleti útnak csak egy konkrét részét tudja felidézni: a kellemesebbet.*
- Jajj köszönöm, én nem. Elképesztően béna vagyok, nem nevettetném ki magamat.
//Második szál//
- Effy biztosan szívesen csinál neked is. Csomóféle formájú és illatú van neki, ha vannak preferenciáid. Szívecskés, meg mintha kis habos sütemény lenne... Nem is tudom, hogy honnét szedte...
*Közben már ott is vannak a gyakorlótér szélén és bekövetkezik az, amire Aenae a legkevésbé számított: Rel ráköszön a férfira.*
- Frandr a neve.
*Aenae valószínűleg egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor is beszélt ezzel a férfival, de abban például biztos, hogy ott volt, mikor az elf kapuőr kicsapta Habrertus asztalára a feketéllő hímtagját. Az emléken nosztalgikusan elmosolyodik.*
- Hát én inkább a pucér férfiaktól.
*Egy pillanattól később rájön, hogy ezt nem csupán gondolta, de bizony ki is mondta. Természetesen fülig vörösödik.*
- Mármint nem mindtől. Egytől. Érteeeeed.
*Ilyenkor szívesen fenékbe billentené saját magát, hogy hogy lehet akkora hülye, hogy ilyen dolgokról fecserészik. Kínban van annál inkább is, mert Frandr fogadja Rel köszönését, noha Aenae remélte, hogy maximum kölcsönös biccentéssel letudják egymás üdvözlését. Sajnos nem. Ez pedig nem segít azon, hogy Aenae arcszíne visszasápadhasson eredeti színére.*
- Ja, őő igen. Vissza.
*Válaszolja nagy nehezen, mert ama bizonyos üzleti útnak csak egy konkrét részét tudja felidézni: a kellemesebbet.*
- Jajj köszönöm, én nem. Elképesztően béna vagyok, nem nevettetném ki magamat.
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:53:26
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
*Ahogy gyakorlatozik, először nem veszi észre az újonnan érkezőket, ám úgy, hogy csak annyi zaj van, amennyit ő ver, hamar meghallja a nem messze folyó beszélgetést. Viszont úgy, hogy csak csak a mondat utolsó szavait hallja eléggé, hogy értse is, nem tudja, hogy kiről van szó.
Ahogy aztán ráköszönnek, odasétál a gyakorlótér széléhez. A kimelegedésről szóló megszólalást vagy nem hallja, vagy figyelmen kívül hagyja, ezt kívülről nehéz megállapítani.*
-Nektek is. Kagaenae? Csak nem visszatért a thargok úrn...
*Nem sikerül időben eltüntetnie a gúnyos élt a hangjából, ám nem úgy tűnik, mintha emiatt nagyon szégyellné magát. Ennek ellenére átfogalmazza a mondatot, hogy (picit) udvariasabb legyen.*
-Szóval visszatért arról az... Üzleti útról?
*Pár másodpercig nem is ugrik be neki, hogy pontosan miért volt távol a lány, de beugrik, hogy ott volt, mikor valami...*
~Veréb? Nem... na mindegy~
*valami eladásáról beszélt a Kancellárral, meg mintha hallott is volna valamit arról, hogy miért volt távol a thargok úrnője, és a fejében ez a kettő összefonódott.
A másikról is tudja már, hogy honnan ismeri, bár a nevén pár másodpercig gondolkoznia kell, ám idővel eltalálja. Hiába, életében alig pár mondatot váltott a nővel.*
-Rale... Relael? Mi járatban? Csak nem maguk is...
*Mutat a gyakorlótér felé, bár valamiért kétli, hogy a finom ruházatú, harcos alkatúnak semmiképp sem mondható páros a harc művészetét jöttek gyakorolni. Mindenesetre benne van a pakliban, hogy téved.
Amíg ők válaszolnak, addig meghúzza a kulacsát. Bár fontosnak találja, hogy páncélban gyakorlatozzon, a felszerelésben sokkal könnyebben kimelegedik, és ez meglátszik azon is, hogy a kulacsa már több, mint félig üres.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.07 21:02:58
//Második szál//
*Ahogy gyakorlatozik, először nem veszi észre az újonnan érkezőket, ám úgy, hogy csak annyi zaj van, amennyit ő ver, hamar meghallja a nem messze folyó beszélgetést. Viszont úgy, hogy csak csak a mondat utolsó szavait hallja eléggé, hogy értse is, nem tudja, hogy kiről van szó.
Ahogy aztán ráköszönnek, odasétál a gyakorlótér széléhez. A kimelegedésről szóló megszólalást vagy nem hallja, vagy figyelmen kívül hagyja, ezt kívülről nehéz megállapítani.*
-Nektek is. Kagaenae? Csak nem visszatért a thargok úrn...
*Nem sikerül időben eltüntetnie a gúnyos élt a hangjából, ám nem úgy tűnik, mintha emiatt nagyon szégyellné magát. Ennek ellenére átfogalmazza a mondatot, hogy (picit) udvariasabb legyen.*
-Szóval visszatért arról az... Üzleti útról?
*Pár másodpercig nem is ugrik be neki, hogy pontosan miért volt távol a lány, de beugrik, hogy ott volt, mikor valami...*
~Veréb? Nem... na mindegy~
*valami eladásáról beszélt a Kancellárral, meg mintha hallott is volna valamit arról, hogy miért volt távol a thargok úrnője, és a fejében ez a kettő összefonódott.
A másikról is tudja már, hogy honnan ismeri, bár a nevén pár másodpercig gondolkoznia kell, ám idővel eltalálja. Hiába, életében alig pár mondatot váltott a nővel.*
-Rale... Relael? Mi járatban? Csak nem maguk is...
*Mutat a gyakorlótér felé, bár valamiért kétli, hogy a finom ruházatú, harcos alkatúnak semmiképp sem mondható páros a harc művészetét jöttek gyakorolni. Mindenesetre benne van a pakliban, hogy téved.
Amíg ők válaszolnak, addig meghúzza a kulacsát. Bár fontosnak találja, hogy páncélban gyakorlatozzon, a felszerelésben sokkal könnyebben kimelegedik, és ez meglátszik azon is, hogy a kulacsa már több, mint félig üres.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.07 21:02:58
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:17:14
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:17:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
*Relael nem igen járt még Thargarodon, így őt egyelőre ez jobban leköti, mint bármi más, persze igyekszik Kagaenaenek is elég figyelmet szentelni, de nehéz, amikor olyan fantasztikumok találhatóak meg itt, mint például a Gödör. Ennek ellenére élvezi barátnője társaságát, és hálás azért, hogy ez a kedves fiatal lány elviseli az ő förtelmes személyiségét.*
- Ó, meghiszem azt Éné. Mindenképpen szükségem lesz majd nekem is rá.
*Relael odavan ezekért a kencékért, ezért is lehet olyan fényes a haja, puha a bőre és kellemes az illata. Bár sokat változott tharg földön, de az ezek iránti szeretete nem múlt el.
Sétájuk közben a gyakorlótérre megpillant egy ismerő alakot, aki eddig nem tett túl jó benyomást rá.*
- Nézd csak! Ott van az aaa...
*Gondolkodik pár hosszú pillanatig, végül feladja.*
- Mi is a neve? Nem beszél sokat, de amikor igen, akkor is untat.
*Szavai ellenségesek, mint általában a nemes kisasszonyoknak, amikor azt hiszik, hogy nem hallják őket. Ennek ellenére karját a levegőbe lendítve int a férfinak.*
- Hahóó! Szép napot!
*Mosolyogva szemléli, hogy az mit művel, ami fentről elég mókásnak tűnik. Eszébe nem jutna szabadidejében körökben rohangálni, elvégre jobb dolga is akad, mint például cseverészni, vagy bort iszogatni. Vagy a kettő egyszerre.*
- Fhu, nem tudom miért, de a páncélos férfiaktól mindig kimelegedek.
*Jegyzi meg mókásan, és rövid nevetgélés közben el is kezdi legyezgetni magát.*
//Második szál//
*Relael nem igen járt még Thargarodon, így őt egyelőre ez jobban leköti, mint bármi más, persze igyekszik Kagaenaenek is elég figyelmet szentelni, de nehéz, amikor olyan fantasztikumok találhatóak meg itt, mint például a Gödör. Ennek ellenére élvezi barátnője társaságát, és hálás azért, hogy ez a kedves fiatal lány elviseli az ő förtelmes személyiségét.*
- Ó, meghiszem azt Éné. Mindenképpen szükségem lesz majd nekem is rá.
*Relael odavan ezekért a kencékért, ezért is lehet olyan fényes a haja, puha a bőre és kellemes az illata. Bár sokat változott tharg földön, de az ezek iránti szeretete nem múlt el.
Sétájuk közben a gyakorlótérre megpillant egy ismerő alakot, aki eddig nem tett túl jó benyomást rá.*
- Nézd csak! Ott van az aaa...
*Gondolkodik pár hosszú pillanatig, végül feladja.*
- Mi is a neve? Nem beszél sokat, de amikor igen, akkor is untat.
*Szavai ellenségesek, mint általában a nemes kisasszonyoknak, amikor azt hiszik, hogy nem hallják őket. Ennek ellenére karját a levegőbe lendítve int a férfinak.*
- Hahóó! Szép napot!
*Mosolyogva szemléli, hogy az mit művel, ami fentről elég mókásnak tűnik. Eszébe nem jutna szabadidejében körökben rohangálni, elvégre jobb dolga is akad, mint például cseverészni, vagy bort iszogatni. Vagy a kettő egyszerre.*
- Fhu, nem tudom miért, de a páncélos férfiaktól mindig kimelegedek.
*Jegyzi meg mókásan, és rövid nevetgélés közben el is kezdi legyezgetni magát.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:51:39
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Aenae nem szereti Thargföldet, bármennyire is szeretne, mégsem tud otthonaként tekinteni a helyre, pedig tényleg próbál, de túlságosan is... Belengi Kagan szelleme. Ettől nagyon nehéz elvonatkoztatnia és ami azt illeti egyre kevesebb kedve van ahhoz, hogy próbálkozzon vele. Szerencsére a régi barátai közül megvan még néhány, akiknek a társaságában úgy érezheti, hogy semmi sem változott.
Tudata teljesen kizárja azt, hogy nem egy előkelő szalonban folyik ez a kellemesnek mondható, csajos csevegés. Másokkal nem beszélhet arról, hogy a laposgyapjas-tejes szappan olyan, mint maga a mennyei manna és mekkora csodát tett a barbár-földön kicserepesedett bőrével.*
- Egy álom Relael, hidd el nekem, hogy egy álom. Bár mindegyik így, ilyen könnyen valóra válna!
*Mondja nagy sóhajjal. Észre sem veszi, hogy beszélgetés közben hova sodródtak, mivel ő tényleg csak Relre, a laposgyapas-tejre, meg a béna kis álmaira figyel.*
- Ahhh...
*Jó, talán nem olyan kis béna álom, csak még nem tudja, hogy hogyan fogjon hozzá a megvalósításához.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Aenae nem szereti Thargföldet, bármennyire is szeretne, mégsem tud otthonaként tekinteni a helyre, pedig tényleg próbál, de túlságosan is... Belengi Kagan szelleme. Ettől nagyon nehéz elvonatkoztatnia és ami azt illeti egyre kevesebb kedve van ahhoz, hogy próbálkozzon vele. Szerencsére a régi barátai közül megvan még néhány, akiknek a társaságában úgy érezheti, hogy semmi sem változott.
Tudata teljesen kizárja azt, hogy nem egy előkelő szalonban folyik ez a kellemesnek mondható, csajos csevegés. Másokkal nem beszélhet arról, hogy a laposgyapjas-tejes szappan olyan, mint maga a mennyei manna és mekkora csodát tett a barbár-földön kicserepesedett bőrével.*
- Egy álom Relael, hidd el nekem, hogy egy álom. Bár mindegyik így, ilyen könnyen valóra válna!
*Mondja nagy sóhajjal. Észre sem veszi, hogy beszélgetés közben hova sodródtak, mivel ő tényleg csak Relre, a laposgyapas-tejre, meg a béna kis álmaira figyel.*
- Ahhh...
*Jó, talán nem olyan kis béna álom, csak még nem tudja, hogy hogyan fogjon hozzá a megvalósításához.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:03:25
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:03:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy zsákkal a válla fölött caplat fel az erődhöz. Jó tizenöt-húsz kiló van a zsákban, Frandr páncélzata.*
~Viselni sokkal könnyebb.~
*Gondolja magában, majd felérve a kapuhoz lerakja maga mellé a zsákot, int Raughaalnak, majd letörli verejtékező homlokát.
Újra felkapja a zsákot, és belép az erőd kapuján. Bár már jó ideje él Amonon, még mindig le tudja nyűgözni az impozáns épület, a magas mennyezetével, tágas belső terével.
Odamegy a gyakorlótérhez, majd leül az egyik padra.*
~Nagy épület... és kong az ürességtől.~
*Gondolja magában, ahogy kioldja a zsákot, és kiveszi belőle a páncélját. Az utolsó páncéldarab, amit kivesz, egy behorpadt lábszárvédő.*
-Nektek is a kurva anyátokat...
*Morogja magában. Nem lehet megmondani, hogy a dögöknek címzi, amik behorpasztották, vagy a törpe kovácsoknak, akik hasonló szépeket kívántak neki, mikor hozzájuk fordult karbantartási problémáival.*
-Ezt is nekem kell megcsinálnom...
*Sóhajt fel. Na nem mintha nem tudta volna ezt a tényt korábban is, de most ért el eme nemes feladat megvalósításához.
Szerencsére azért ehhez egy horpadás kikalapálásához nem is kell kovácsműhely, elég egy lapos, kemény felület, meg egy kalapács, még ha ezekkel nem is lehet annyira elegáns munkát végezni, mint egy szakember tehetné célszerszámokkal.
Pár percig ennek a munkának a hangjai töltik ki az erődöt, majd mikor Frandr úgy ítéli, hogy ennél jobb már nem lesz, leteszi a kalapácsot, és elkezdi felszíjazni páncélzatát.
Levesz egy gyakorlópajzsot és kardot az állványról, majd elkezd gyakorlatozni. Hol gyakorlóbábuk ellen gyakorol különböző harci manővereket, hol egyszerűen edzi az erejét és állóképességét azzal, hogy körökben fut és különböző gyakorlatokat hajt végre.*
~Tényleg berozsdásodtam...~
*Gondolja magában, hiszen egyértelműen nem teljesít olyan jól, mint még pár éve.
Belemélyed a gyakorlatozásba, csak néha tart szünetet, hogy igyon egy-egy kortyot. Nem is nagyon figyel oda a környezetére, így nem biztos, hogy észrevenné, ha valaki megjelenne.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy zsákkal a válla fölött caplat fel az erődhöz. Jó tizenöt-húsz kiló van a zsákban, Frandr páncélzata.*
~Viselni sokkal könnyebb.~
*Gondolja magában, majd felérve a kapuhoz lerakja maga mellé a zsákot, int Raughaalnak, majd letörli verejtékező homlokát.
Újra felkapja a zsákot, és belép az erőd kapuján. Bár már jó ideje él Amonon, még mindig le tudja nyűgözni az impozáns épület, a magas mennyezetével, tágas belső terével.
Odamegy a gyakorlótérhez, majd leül az egyik padra.*
~Nagy épület... és kong az ürességtől.~
*Gondolja magában, ahogy kioldja a zsákot, és kiveszi belőle a páncélját. Az utolsó páncéldarab, amit kivesz, egy behorpadt lábszárvédő.*
-Nektek is a kurva anyátokat...
*Morogja magában. Nem lehet megmondani, hogy a dögöknek címzi, amik behorpasztották, vagy a törpe kovácsoknak, akik hasonló szépeket kívántak neki, mikor hozzájuk fordult karbantartási problémáival.*
-Ezt is nekem kell megcsinálnom...
*Sóhajt fel. Na nem mintha nem tudta volna ezt a tényt korábban is, de most ért el eme nemes feladat megvalósításához.
Szerencsére azért ehhez egy horpadás kikalapálásához nem is kell kovácsműhely, elég egy lapos, kemény felület, meg egy kalapács, még ha ezekkel nem is lehet annyira elegáns munkát végezni, mint egy szakember tehetné célszerszámokkal.
Pár percig ennek a munkának a hangjai töltik ki az erődöt, majd mikor Frandr úgy ítéli, hogy ennél jobb már nem lesz, leteszi a kalapácsot, és elkezdi felszíjazni páncélzatát.
Levesz egy gyakorlópajzsot és kardot az állványról, majd elkezd gyakorlatozni. Hol gyakorlóbábuk ellen gyakorol különböző harci manővereket, hol egyszerűen edzi az erejét és állóképességét azzal, hogy körökben fut és különböző gyakorlatokat hajt végre.*
~Tényleg berozsdásodtam...~
*Gondolja magában, hiszen egyértelműen nem teljesít olyan jól, mint még pár éve.
Belemélyed a gyakorlatozásba, csak néha tart szünetet, hogy igyon egy-egy kortyot. Nem is nagyon figyel oda a környezetére, így nem biztos, hogy észrevenné, ha valaki megjelenne.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-04-07 08:05:13
Üzenet elküldve: 2020-04-07 08:05:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szótlan mereszti tekintetét a másikra, kinek csak kósza nyögése jelzi iménti barátkozásuk cseppet sem kedélyes történtét. Nem bánja, hogy így alakult, tiszteletlen volt, a tiszteletlenséget pedig büntetni kell. Nem tudja mikor jött el az a pillanat, mert nem emlékszik rá. Valahogy hasonlóképp érhette, mint, amikor a máglya után felébredt, s körbenézett a tharg területeken. Valójában sok minden megfordul a fejében, az elhagyott családja, a kilátástalan küzdelem, a céltalan célok, s a hamvába holt tervek, melyek igazán még el sem kezdődtek. Korábbi kérdései visszhangoznak fejében. Vajon képes ily hosszú időre ilyen komoly dologra elkötelezni magát? Kagaenae jut eszébe, s egy pillanatra elfintorodik. Barátjának tekinti a lányt, jóllehet két alkalommal, ha találkoztak, s valószínűleg ez egyelőre nem nyert viszonzást. Vállát vonja, majd a kezében lévő fegyvert messzire hajítja el, hogy hangos csörgéssel száguldjon végig a tróntermen.*
- Hagyjuk, nem érdekes. *Legyint, s öles léptekkel a kijárat felé indul. Nem fűz hozzá magyarázatot, nem vált érzékeny búcsút, s nem hagy vérfoltokat sem, egyszerűen csak távozik, mindenféle stílust, vagy klisét nélkülözve. Hogy miért teszi mindezt, ily hirtelen? A picsa tudja. Most jött el az ideje.*
//Másik őr//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szótlan mereszti tekintetét a másikra, kinek csak kósza nyögése jelzi iménti barátkozásuk cseppet sem kedélyes történtét. Nem bánja, hogy így alakult, tiszteletlen volt, a tiszteletlenséget pedig büntetni kell. Nem tudja mikor jött el az a pillanat, mert nem emlékszik rá. Valahogy hasonlóképp érhette, mint, amikor a máglya után felébredt, s körbenézett a tharg területeken. Valójában sok minden megfordul a fejében, az elhagyott családja, a kilátástalan küzdelem, a céltalan célok, s a hamvába holt tervek, melyek igazán még el sem kezdődtek. Korábbi kérdései visszhangoznak fejében. Vajon képes ily hosszú időre ilyen komoly dologra elkötelezni magát? Kagaenae jut eszébe, s egy pillanatra elfintorodik. Barátjának tekinti a lányt, jóllehet két alkalommal, ha találkoztak, s valószínűleg ez egyelőre nem nyert viszonzást. Vállát vonja, majd a kezében lévő fegyvert messzire hajítja el, hogy hangos csörgéssel száguldjon végig a tróntermen.*
- Hagyjuk, nem érdekes. *Legyint, s öles léptekkel a kijárat felé indul. Nem fűz hozzá magyarázatot, nem vált érzékeny búcsút, s nem hagy vérfoltokat sem, egyszerűen csak távozik, mindenféle stílust, vagy klisét nélkülözve. Hogy miért teszi mindezt, ily hirtelen? A picsa tudja. Most jött el az ideje.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:22:51
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:22:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
*Kijelentése után, állati módon a férfira vicsorog. Esélye sem volt megvédeni, túl nagy volt a tömeg, persze hiába mondaná, hogy ez neki fájt az egyik legjobban, látni, ahogyan eltiporják, ahogyan agyon verik, úgysem hinnék el.*
- Sokan voltak... *morogja, szinte suttogva, s egy pillanatra elmélázva.* Ezek szerint Kagaenae még nem ért vissza... jellemző a kis csajra. *Morran fel, immár kissé lazítva fogásán, s egyik kezéből a másikba áttéve, leengedve a fegyvert.*
- A thargokkal nincs bajom, a jelenlegi helyzettel van, mert lássuk be, könnyedén besétáltam, szitokszavakon és gúnyolódáson felül más védelmet itt nem tapasztaltam, de ne vedd magadra. *Vonja meg a vállát, majd üres kardhüvelyébe csúsztatja a falról levett kardot, hogy kéznél legyen. Termetes példány, az emberek talán inkább pallosnak hívnák, persze az ő kezében "már csak" hosszú kard, de megteszi. Nem áll szándékában elvinni, de ezekben a vészterhes időkben jobb, ha magánál tartja. A röhögést rezzenéstelen tekintettel hallgatja végig, majd, mikor csend lesz végül, s elhangzik a kérdés, maga is válaszol.*
- Kagaenae szerint, ő irányítja most a Vashegyet. Hogyan teszi? Figyel a katonákra is? Ügyel a népre, a védelemre? Segíteni akarok. *Böki ki végül, nemes egyszerűséggel, orrát megszívva, s körbepillantva a trónteremben, fél szemét azért az őrön tartva. A pestis hallatán visszafordul.*
- Legyőzte? Akkor ezreket mentett meg, jó ember lehet. *Biccent, s máris felírt egy jó pontot a kancellár javára. Innen már azt is elnézi, ha egyfolytában csak iszik és mulatozik. A nők a gyengéje, na és? Mindenkinek kell egy ilyen. Fújtat egy nagyot.*
- Kagaenae Thargodart, a barátomnak tekintem, segíteni szeretnék neki, hogy minden jól menjen. Ennyi. Nem akarok bajt. Erős vagyok, tudok harcolni, közétek állnék, ha lehet. Értek ezekhez a dolgokhoz, ez volt az életem. *Pillant a férfi könyökére.*
- Arra nem ártana egy borogatás... utána meg edzhetnél, elég satnyának tűnsz. *Villantja meg sárga fogsorát.* A társaddal egyetemben. Segíthetnék. *Fűzi még hozzá, majd karba fonja kezeit.*
- Hányan vannak az őrségben? Van váltásotok? Gondolom nincs, ha pisálásból kerítettelek elő. *Elfintorodik. Jóllehet nem a férfinek és szükségleteinek szól a grimasz.*
//Másik őr//
*Kijelentése után, állati módon a férfira vicsorog. Esélye sem volt megvédeni, túl nagy volt a tömeg, persze hiába mondaná, hogy ez neki fájt az egyik legjobban, látni, ahogyan eltiporják, ahogyan agyon verik, úgysem hinnék el.*
- Sokan voltak... *morogja, szinte suttogva, s egy pillanatra elmélázva.* Ezek szerint Kagaenae még nem ért vissza... jellemző a kis csajra. *Morran fel, immár kissé lazítva fogásán, s egyik kezéből a másikba áttéve, leengedve a fegyvert.*
- A thargokkal nincs bajom, a jelenlegi helyzettel van, mert lássuk be, könnyedén besétáltam, szitokszavakon és gúnyolódáson felül más védelmet itt nem tapasztaltam, de ne vedd magadra. *Vonja meg a vállát, majd üres kardhüvelyébe csúsztatja a falról levett kardot, hogy kéznél legyen. Termetes példány, az emberek talán inkább pallosnak hívnák, persze az ő kezében "már csak" hosszú kard, de megteszi. Nem áll szándékában elvinni, de ezekben a vészterhes időkben jobb, ha magánál tartja. A röhögést rezzenéstelen tekintettel hallgatja végig, majd, mikor csend lesz végül, s elhangzik a kérdés, maga is válaszol.*
- Kagaenae szerint, ő irányítja most a Vashegyet. Hogyan teszi? Figyel a katonákra is? Ügyel a népre, a védelemre? Segíteni akarok. *Böki ki végül, nemes egyszerűséggel, orrát megszívva, s körbepillantva a trónteremben, fél szemét azért az őrön tartva. A pestis hallatán visszafordul.*
- Legyőzte? Akkor ezreket mentett meg, jó ember lehet. *Biccent, s máris felírt egy jó pontot a kancellár javára. Innen már azt is elnézi, ha egyfolytában csak iszik és mulatozik. A nők a gyengéje, na és? Mindenkinek kell egy ilyen. Fújtat egy nagyot.*
- Kagaenae Thargodart, a barátomnak tekintem, segíteni szeretnék neki, hogy minden jól menjen. Ennyi. Nem akarok bajt. Erős vagyok, tudok harcolni, közétek állnék, ha lehet. Értek ezekhez a dolgokhoz, ez volt az életem. *Pillant a férfi könyökére.*
- Arra nem ártana egy borogatás... utána meg edzhetnél, elég satnyának tűnsz. *Villantja meg sárga fogsorát.* A társaddal egyetemben. Segíthetnék. *Fűzi még hozzá, majd karba fonja kezeit.*
- Hányan vannak az őrségben? Van váltásotok? Gondolom nincs, ha pisálásból kerítettelek elő. *Elfintorodik. Jóllehet nem a férfinek és szükségleteinek szól a grimasz.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:15:31
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:15:31
ÚJ
![>Raughaal Daurnhe [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
*Ez az óriás például nem normális. Épp az imént támadt neki egy lócával, amikor pedig lehetőséget kap arra, hogy férfiként, harcosként verekedhessen és ne úgy, mint valami kocsmatöltelék haramia, akkor visszatáncolna. Nem hiába tartja magát az a nézet, hogy ezeket a hegyomlásokat nem áldották meg sok ésszel az istenek.*
- Idejössz, becsméreled a thargokat, rám támadsz és még én vagyok az idióta? *hördül fel, és bár ellenfele kardot ragad, nem támad neki. Zaxdor szavai után, ha vonakodva is, hajlandó egy új esélyt adni neki.*
- A nagyasszonyt is védted, miért akarnál hasonló sorsot Kagaenae-nek? *felesel vissza, de lényegesen kevesebb harci kedvvel, mint az előbb* A kisasszony egyébként sincs itt. Amennyire tudom, Artheniorba ment.
*Ugyan a bárdját nem engedi le, de fújtat egyet, mint akinek már csak alig van kedve nekiugrani a másiknak. Azt pedig, hogy az óriásnak valóban nincs ki mind a négy kereke mi sem szemlélteti jobban, hogy egy hirtelen váltással Habrertus iránt érdeklődik.*
- A kancellár? *hökken meg nagy szemeket meresztve, aztán öblös hangon hahotázni kezd* Hogy jön ide most a kancellár?
*Megemeli bal karját, hogy kézfejével megtörölje a szemeit, de fájdalmas grimaszba ugrik az arca. Jól összezúzhatta a könyökét.*
- Miféle ember? *rántja meg végül a vállát. Ha már ilyen furcsa helyzetbe kerültek, akár a kecskeszakállú kancellárról is cseverészhetnek.*
- Beszélnek róla ezt is, azt is. Egyesek szerint egy élvhajhász, piszkos öregember, mások szerint hős, aki legyőzte a pestist. Megint mások szerint mindkettő igaz. Mi érdekel?
A hozzászólás írója (Raughaal Daurnhe [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 19:17:09
//Másik őr//
*Ez az óriás például nem normális. Épp az imént támadt neki egy lócával, amikor pedig lehetőséget kap arra, hogy férfiként, harcosként verekedhessen és ne úgy, mint valami kocsmatöltelék haramia, akkor visszatáncolna. Nem hiába tartja magát az a nézet, hogy ezeket a hegyomlásokat nem áldották meg sok ésszel az istenek.*
- Idejössz, becsméreled a thargokat, rám támadsz és még én vagyok az idióta? *hördül fel, és bár ellenfele kardot ragad, nem támad neki. Zaxdor szavai után, ha vonakodva is, hajlandó egy új esélyt adni neki.*
- A nagyasszonyt is védted, miért akarnál hasonló sorsot Kagaenae-nek? *felesel vissza, de lényegesen kevesebb harci kedvvel, mint az előbb* A kisasszony egyébként sincs itt. Amennyire tudom, Artheniorba ment.
*Ugyan a bárdját nem engedi le, de fújtat egyet, mint akinek már csak alig van kedve nekiugrani a másiknak. Azt pedig, hogy az óriásnak valóban nincs ki mind a négy kereke mi sem szemlélteti jobban, hogy egy hirtelen váltással Habrertus iránt érdeklődik.*
- A kancellár? *hökken meg nagy szemeket meresztve, aztán öblös hangon hahotázni kezd* Hogy jön ide most a kancellár?
*Megemeli bal karját, hogy kézfejével megtörölje a szemeit, de fájdalmas grimaszba ugrik az arca. Jól összezúzhatta a könyökét.*
- Miféle ember? *rántja meg végül a vállát. Ha már ilyen furcsa helyzetbe kerültek, akár a kecskeszakállú kancellárról is cseverészhetnek.*
- Beszélnek róla ezt is, azt is. Egyesek szerint egy élvhajhász, piszkos öregember, mások szerint hős, aki legyőzte a pestist. Megint mások szerint mindkettő igaz. Mi érdekel?
A hozzászólás írója (Raughaal Daurnhe [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 19:17:09
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-03-06 10:54:57
Üzenet elküldve: 2020-03-06 10:54:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
*Ahogy az őr a földre kerül, űzött vadként kering körötte, szemét mindig a lovagon tartva mint, akit sarokba szorítottak, pedig koránt sincs erről szó. Amikor a számszeríj felé mozdul a keze, hirtelen indul meg, de a mozdulatot megakasztja, mikor az a földön koppan. Fejét rázza meg, ez pont nem szerette volna, de, ha így kell bizonyítania, ám legyen. Felmorran és a falhoz lép, ahonnan lekap egy hosszú kardot. Nem olyan, mint a saját fegyvere, de megteszi, azonban rögtön fordít is rajta csuklóból és markolattal előre felé tartva lép vissza.*
- Idióta. *Sziszegi, megvárva, míg a másik feláll.* Nem akarlak megölni, sőt, mit több hatalmat sem akarok itt. A lányt akarom védeni, segíteni akarok, mint régen. *Ha időközben támadás éri, egy mozdulattal csendülve hárít, bár a sérült bal kéz reccsenése azért alapos okkal feltételezi, hogy a férfi nem teljes értékű. Apró vágást ejt tenyerén a kard, de nem foglalkozik vele*
- Nem akarok harcolni. Illetve nem veled, inkább melletted. *Mondja, ha van ideje rá, bár a lovag szövegelése nem ezt mutatja, tart attól, hogy itt egyikük meghal. Utána meg aztán magyarázkodhat. Nem is ismeri Habrertust. Ha támadást hárít, vagy nem hatja meg a másikat a mondandója, ismét félkört sétál, majd nemes egyszerűséggel lendít, hogy a kardmarkolattal próbálja pofán vágni a katonát, figyelve saját oldalára, persze erővel, mert ezek csak abból értenek.*
- Habrertus! *Rivall rá.* Milyen ember? *Kérdezi.*
//Másik őr//
*Ahogy az őr a földre kerül, űzött vadként kering körötte, szemét mindig a lovagon tartva mint, akit sarokba szorítottak, pedig koránt sincs erről szó. Amikor a számszeríj felé mozdul a keze, hirtelen indul meg, de a mozdulatot megakasztja, mikor az a földön koppan. Fejét rázza meg, ez pont nem szerette volna, de, ha így kell bizonyítania, ám legyen. Felmorran és a falhoz lép, ahonnan lekap egy hosszú kardot. Nem olyan, mint a saját fegyvere, de megteszi, azonban rögtön fordít is rajta csuklóból és markolattal előre felé tartva lép vissza.*
- Idióta. *Sziszegi, megvárva, míg a másik feláll.* Nem akarlak megölni, sőt, mit több hatalmat sem akarok itt. A lányt akarom védeni, segíteni akarok, mint régen. *Ha időközben támadás éri, egy mozdulattal csendülve hárít, bár a sérült bal kéz reccsenése azért alapos okkal feltételezi, hogy a férfi nem teljes értékű. Apró vágást ejt tenyerén a kard, de nem foglalkozik vele*
- Nem akarok harcolni. Illetve nem veled, inkább melletted. *Mondja, ha van ideje rá, bár a lovag szövegelése nem ezt mutatja, tart attól, hogy itt egyikük meghal. Utána meg aztán magyarázkodhat. Nem is ismeri Habrertust. Ha támadást hárít, vagy nem hatja meg a másikat a mondandója, ismét félkört sétál, majd nemes egyszerűséggel lendít, hogy a kardmarkolattal próbálja pofán vágni a katonát, figyelve saját oldalára, persze erővel, mert ezek csak abból értenek.*
- Habrertus! *Rivall rá.* Milyen ember? *Kérdezi.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-03-04 21:37:10
Üzenet elküldve: 2020-03-04 21:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
*Ha sejtené, hogy milyen indulatok fortyognak a másikban, nagyon felháborodna. Hiszen az óriás ütött meg tiszteletlen hangot, nem átallotta becsmérelni a Vashegy erejét. De természetesen fogalma sincs, így legfeljebb arra figyel fel, hogy Zaxdor hangja megváltozik, kiérezni belőle a dühöt. Ez intő jel, illenék jobban figyelni. Talán ennek is köszönhető, hogy a további sértegetések közben nem kerüli el a figyelmét ahogy Zaxdor valami alkalmi fegyvert keres. Legfeljebb a támadás hirtelensége lepi meg. Mivel nem éri teljesen készületlenül, a csapást még el tudja kerülni, de az alattomosan megindított rúgás telibe talál és mivel a lovag épp hátralép, hogy a lócát elkerülje, kibillenti az egyensúlyából. Nagy csörömpöléssel zuhan hanyatt. Karjaival próbálja csillapítani az esés súlyát, így feje nem csapódik a kövezethez, de bal könyöke reccsen egyet és karjában végigömlik a fájdalom. Véresre harapja az ajkát, hogy fel ne üvöltsön, azután, ahogy Zaxdor végére ér intelmeinek, valami furcsa történik. Az őr, ahogy próbál feltápászkodni, hangosan nevetni kezd.*
- Bolond vagy te, Zaxdor! Bolond és most már halott is, hacsak nem ölsz meg engem. Mert úgy tartják, hogy az álmoskönyvek semmi jót nem ígérnek annak, aki megtámad valakit a Vashegyen. Kiváltképp itt.
*Fejével int, a Hrallh-ra célozva, azután állával trófeafal felé bök.*
- Azok a fegyverek úgy kerültek ide, hogy gazdáik meghaltak. De téged ez ne zavarjon! Válassz egyet!
*Fájdalmas mozdulattal nyúl a számszeríjhoz, de nem azért, hogy használja. A földre ejti. Sohasem kedvelte igazán ezt a fegyvert, valahogy nem tartotta lovaghoz illőnek. A csatabárd már más tészta. Persze azzal sem kezd semmit, amíg Zaxdor nem mozdul. Fegyvertelen ellenfélnek nekimenni nem dicsőség.*
//Másik őr//
*Ha sejtené, hogy milyen indulatok fortyognak a másikban, nagyon felháborodna. Hiszen az óriás ütött meg tiszteletlen hangot, nem átallotta becsmérelni a Vashegy erejét. De természetesen fogalma sincs, így legfeljebb arra figyel fel, hogy Zaxdor hangja megváltozik, kiérezni belőle a dühöt. Ez intő jel, illenék jobban figyelni. Talán ennek is köszönhető, hogy a további sértegetések közben nem kerüli el a figyelmét ahogy Zaxdor valami alkalmi fegyvert keres. Legfeljebb a támadás hirtelensége lepi meg. Mivel nem éri teljesen készületlenül, a csapást még el tudja kerülni, de az alattomosan megindított rúgás telibe talál és mivel a lovag épp hátralép, hogy a lócát elkerülje, kibillenti az egyensúlyából. Nagy csörömpöléssel zuhan hanyatt. Karjaival próbálja csillapítani az esés súlyát, így feje nem csapódik a kövezethez, de bal könyöke reccsen egyet és karjában végigömlik a fájdalom. Véresre harapja az ajkát, hogy fel ne üvöltsön, azután, ahogy Zaxdor végére ér intelmeinek, valami furcsa történik. Az őr, ahogy próbál feltápászkodni, hangosan nevetni kezd.*
- Bolond vagy te, Zaxdor! Bolond és most már halott is, hacsak nem ölsz meg engem. Mert úgy tartják, hogy az álmoskönyvek semmi jót nem ígérnek annak, aki megtámad valakit a Vashegyen. Kiváltképp itt.
*Fejével int, a Hrallh-ra célozva, azután állával trófeafal felé bök.*
- Azok a fegyverek úgy kerültek ide, hogy gazdáik meghaltak. De téged ez ne zavarjon! Válassz egyet!
*Fájdalmas mozdulattal nyúl a számszeríjhoz, de nem azért, hogy használja. A földre ejti. Sohasem kedvelte igazán ezt a fegyvert, valahogy nem tartotta lovaghoz illőnek. A csatabárd már más tészta. Persze azzal sem kezd semmit, amíg Zaxdor nem mozdul. Fegyvertelen ellenfélnek nekimenni nem dicsőség.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-03-04 20:33:13
Üzenet elküldve: 2020-03-04 20:33:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban lenyűgözi a terem nagysága, olyannyira, hogy késztetést érez arra, hogy beszéljen is a múltról, hisz a hely is a múltat képviseli. Miközben a férfi válaszolni kezd, lassan fordul oda hozzá, immár teljes figyelmével és, ami azt illeti terjedelmével is. Amit hall, kedvére való, hiszen pontosan ezért érkezett, csupán ennek jeleit nem látja. A trubadúrénekre elmosolyodik, valóban kevésbé tudná ezt a tagbaszakadt fickót elképzelni, amint lelkesítő, avagy mendemondákat idéző dallamokat csal elő mocskos szájából. Örül neki, hogy ez nem elvárás. Fegyvertelenül áll itt és mégsem fél. Tudja miért jött, s azt is, mi lehet a következménye, elfogadta azt. A hangsúly lassan változik, s előszele a mondandónak, amivel nincs is probléma, így csupán bólintással jelzi, hogy, minek a harcos hangot adott, maga számára is fontos és feledhetetlen.*
- Kagan Thargodarnak. *Dünnyögi csendesen.
~ Annak, ki most borostyánszoborként meredezik... ~ szorítja össze fogát ~ akár egy csökött dísz, egy úri nemes díszkertjében ~ Súlyos sóhajt hallat. ~ Hülyét csináltak belőle, virágokkal ültették körbe. ~ Egyre jobban felszívja magát, pedig a férfi már más témákat pedzeget, s nem átall sértegetni őt, jóllehet Zaxdor tisztelettel szólt hozzá. Eddig bírja. Ezek a félnótások egyébként sem értenek másból, csupán az erőből. ~ A trónteremben kellene állnia, nem egy virágoskertben, te fasz... ~ Tán foga is csikordul. Lassan közelebb sétál a falhoz, reményei szerint egy fapad, vagy vaskos trófea alá.*
- És hol van, Kagan Thargodar... vagy akár a vére is... ki vigyáz rá most, Artheniorban? *Sziszegve szólal meg, haragját nem rejti.* Kagaenae miatt vagyok itt, kit tiszta szívemből szeretek, de ne hidd, hogy tovább tűröm a mezei őrök sértegetését, mit vélhetően minden ide betévedővel eljátszotok. *Ha van ideje, vagy a fapadot, vagy egy trófeát, de a kezébe markol, s söprő mozdulattal próbálja az őrt elkaszálni. A csapásba nagy erőt visz, de egyensúlyára figyel. Tapasztalt harcos. Egy dolog a fontos. Az őr oldalán lengedező számszeríjat nem akarja engedni használni, így, ha kell és tud, hát rúg is, gyomorszájra, meglehetősen méreteset, hogy fekvőhelyzetbe kényszerítse a férfit.*
- Tisztelettel fiú! S, akkor én is úgy teszek. Nem hatalmat keresek! *Üvölti el magát, s a továbbiakban lehetőségei függvényében reagál erőből. Csak leckéztetni akar egyelőre, de, ha ebbe rokkan bele, hát úgy lesz.*
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban lenyűgözi a terem nagysága, olyannyira, hogy késztetést érez arra, hogy beszéljen is a múltról, hisz a hely is a múltat képviseli. Miközben a férfi válaszolni kezd, lassan fordul oda hozzá, immár teljes figyelmével és, ami azt illeti terjedelmével is. Amit hall, kedvére való, hiszen pontosan ezért érkezett, csupán ennek jeleit nem látja. A trubadúrénekre elmosolyodik, valóban kevésbé tudná ezt a tagbaszakadt fickót elképzelni, amint lelkesítő, avagy mendemondákat idéző dallamokat csal elő mocskos szájából. Örül neki, hogy ez nem elvárás. Fegyvertelenül áll itt és mégsem fél. Tudja miért jött, s azt is, mi lehet a következménye, elfogadta azt. A hangsúly lassan változik, s előszele a mondandónak, amivel nincs is probléma, így csupán bólintással jelzi, hogy, minek a harcos hangot adott, maga számára is fontos és feledhetetlen.*
- Kagan Thargodarnak. *Dünnyögi csendesen.
~ Annak, ki most borostyánszoborként meredezik... ~ szorítja össze fogát ~ akár egy csökött dísz, egy úri nemes díszkertjében ~ Súlyos sóhajt hallat. ~ Hülyét csináltak belőle, virágokkal ültették körbe. ~ Egyre jobban felszívja magát, pedig a férfi már más témákat pedzeget, s nem átall sértegetni őt, jóllehet Zaxdor tisztelettel szólt hozzá. Eddig bírja. Ezek a félnótások egyébként sem értenek másból, csupán az erőből. ~ A trónteremben kellene állnia, nem egy virágoskertben, te fasz... ~ Tán foga is csikordul. Lassan közelebb sétál a falhoz, reményei szerint egy fapad, vagy vaskos trófea alá.*
- És hol van, Kagan Thargodar... vagy akár a vére is... ki vigyáz rá most, Artheniorban? *Sziszegve szólal meg, haragját nem rejti.* Kagaenae miatt vagyok itt, kit tiszta szívemből szeretek, de ne hidd, hogy tovább tűröm a mezei őrök sértegetését, mit vélhetően minden ide betévedővel eljátszotok. *Ha van ideje, vagy a fapadot, vagy egy trófeát, de a kezébe markol, s söprő mozdulattal próbálja az őrt elkaszálni. A csapásba nagy erőt visz, de egyensúlyára figyel. Tapasztalt harcos. Egy dolog a fontos. Az őr oldalán lengedező számszeríjat nem akarja engedni használni, így, ha kell és tud, hát rúg is, gyomorszájra, meglehetősen méreteset, hogy fekvőhelyzetbe kényszerítse a férfit.*
- Tisztelettel fiú! S, akkor én is úgy teszek. Nem hatalmat keresek! *Üvölti el magát, s a továbbiakban lehetőségei függvényében reagál erőből. Csak leckéztetni akar egyelőre, de, ha ebbe rokkan bele, hát úgy lesz.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:19:47
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:19:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
*Elhúzza a száját miközben a másik a köreit rója a nagycsarnokban, és mesél az Artheniorban történtekről. Annyira azért nem öntelt, hogy úgy vélje: ha ő ott van, másképp történik minden. De abban biztos, hogy segíteni tudott volna. Akár csak pár lépés előnnyel, hogy a többiek elérjék időben Leandanát. Legszívesebben kiköpne maga elé, hiszen az elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy méltatlan csürhe volt ott az övéi ellenfele és csakis a horda tömege döntötte el az ő javukra az ütközetet. A névsorolvasásra szinte oda sem figyelve fortyog magában. Aztán Zaxdor mintha más hangot ütne meg. Felnéz, összevont szemöldökkel hallgatja, mintha csak rendezgetné elméjében az elhangzottakat.*
- Úgy véled? *szólal meg lassan és úgy folytatja, ahogy Zaxdor belekezdett. Azzal a különbséggel, hogy ő a második szót megnyomja.*
- Nekünk, lovagoknak, valóban fontos, hogy gyakoroljuk magunkat a fegyverforgatásban. Elvégre csak trubadúrénekekkel senkit sem lehet térdre kényszeríteni.
*Von egyet a vállán.*
- Megvallom, valóban zavar néhanapján a csend, hiányzik az az izgalom ami csata előtt szállja meg az embert. És amikor utána elszabadul minden...
*Már-már várszomjasnak is nevezhető lenne az a mosoly ami elterül az arcán. Aztán rendezi vonásait és színtelen hangon folytatja.*
- Azonban nekünk, lovagoknak, van valami ami fontosabb annál amit a harcosok első helyre tennének. Ez pedig a hűség. Én hűséget esküdtem Kagan Thargodarnak, hogy halálomig szolgálom. Fájdalmamra, ő halt meg elébb. Vagy... nem is tudom...
*Kicsit megcsóválja a fejét, mert ha tudós magiszterek sem teljesen biztosak benne, hogy a Hadúr megtért-e őseihez, akkor ő hogyan tudna erről bizonyosságot?*
- Azonban továbbra is vérei uralják a Vashegyet, én pedig úgy érzem, hogy esküm hozzájuk is köt. Hiszen nem tudnék semmit mondani, ami miatt erre érdemtelenné váltak volna. Ha pedig ez azzal jár, hogy csaták helyett a kapuban állok őrt, hát örömmel teszem. Ha az erőd kapuját kell nyitogatnom utolsó senkik előtt, berzenkedés nélkül teszem.
*Újfent elmosolyodik, mert nem tudja megállni, hogy oda ne szúrjon egyet az óriásnak.*
- Mint legutóbb neked.
*Ez a mosoly ott is ragad az arcán, bár egyáltalán nincs ínyére ez a beszélgetés. Valahogy úgy érzi, hogy a senkiházi óriás veszélyes dolgokkal próbálkozik. Mintha a kételkedés szikráját akarná felszítani benne. Talán abban igaza van, hogy a Vashegy látott szebb és dicsőbb napokat, de kevesebbért is vágták már ki pimasz jöttmentek nyelvét errefelé.*
- Mondd csak, mikor tértél vissza a Vashegyre, hogy veszed magadnak a bátorságot és ítéletet mondasz?
//Másik őr//
*Elhúzza a száját miközben a másik a köreit rója a nagycsarnokban, és mesél az Artheniorban történtekről. Annyira azért nem öntelt, hogy úgy vélje: ha ő ott van, másképp történik minden. De abban biztos, hogy segíteni tudott volna. Akár csak pár lépés előnnyel, hogy a többiek elérjék időben Leandanát. Legszívesebben kiköpne maga elé, hiszen az elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy méltatlan csürhe volt ott az övéi ellenfele és csakis a horda tömege döntötte el az ő javukra az ütközetet. A névsorolvasásra szinte oda sem figyelve fortyog magában. Aztán Zaxdor mintha más hangot ütne meg. Felnéz, összevont szemöldökkel hallgatja, mintha csak rendezgetné elméjében az elhangzottakat.*
- Úgy véled? *szólal meg lassan és úgy folytatja, ahogy Zaxdor belekezdett. Azzal a különbséggel, hogy ő a második szót megnyomja.*
- Nekünk, lovagoknak, valóban fontos, hogy gyakoroljuk magunkat a fegyverforgatásban. Elvégre csak trubadúrénekekkel senkit sem lehet térdre kényszeríteni.
*Von egyet a vállán.*
- Megvallom, valóban zavar néhanapján a csend, hiányzik az az izgalom ami csata előtt szállja meg az embert. És amikor utána elszabadul minden...
*Már-már várszomjasnak is nevezhető lenne az a mosoly ami elterül az arcán. Aztán rendezi vonásait és színtelen hangon folytatja.*
- Azonban nekünk, lovagoknak, van valami ami fontosabb annál amit a harcosok első helyre tennének. Ez pedig a hűség. Én hűséget esküdtem Kagan Thargodarnak, hogy halálomig szolgálom. Fájdalmamra, ő halt meg elébb. Vagy... nem is tudom...
*Kicsit megcsóválja a fejét, mert ha tudós magiszterek sem teljesen biztosak benne, hogy a Hadúr megtért-e őseihez, akkor ő hogyan tudna erről bizonyosságot?*
- Azonban továbbra is vérei uralják a Vashegyet, én pedig úgy érzem, hogy esküm hozzájuk is köt. Hiszen nem tudnék semmit mondani, ami miatt erre érdemtelenné váltak volna. Ha pedig ez azzal jár, hogy csaták helyett a kapuban állok őrt, hát örömmel teszem. Ha az erőd kapuját kell nyitogatnom utolsó senkik előtt, berzenkedés nélkül teszem.
*Újfent elmosolyodik, mert nem tudja megállni, hogy oda ne szúrjon egyet az óriásnak.*
- Mint legutóbb neked.
*Ez a mosoly ott is ragad az arcán, bár egyáltalán nincs ínyére ez a beszélgetés. Valahogy úgy érzi, hogy a senkiházi óriás veszélyes dolgokkal próbálkozik. Mintha a kételkedés szikráját akarná felszítani benne. Talán abban igaza van, hogy a Vashegy látott szebb és dicsőbb napokat, de kevesebbért is vágták már ki pimasz jöttmentek nyelvét errefelé.*
- Mondd csak, mikor tértél vissza a Vashegyre, hogy veszed magadnak a bátorságot és ítéletet mondasz?
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:28:58
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:28:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
*Ismét egy biccentés, s a két vasmarok fogadtatásra talál. Egy kicsit meglepődik, nagyobb ellenállásra számított, de nem rója fel a harcosnak. Van, hogy két hasonló lélek felismeri a másikban rejlő közösséget, olykor nem vétózza meg a szándékot sem, persze Zaxdor elméjében csupán annyi fordul meg, hogy végeredményben kezet fogtak, s bocsánatkérését is szívesen vették.*
- Magam csak tán egyszer fordultam meg itt életemben... *Elmélkedik, s veszi sorra az emlékeket, de nem tudja felidézni.* Annak már hosszú ideje. *Fejét nem kell lehajtania, a terembe vezető ajtó széles és gigantikus, nagyobb szerzetekre lett tervezve, mint maga Zaxdor, s vélhetően a büszkeségre és a méltóságra is számoltak még vagy négy lábat.*
- Az volt. A városi őrség ellenünk fordult, a tesze-tosza gyalogságuk előbb a tömegbe, aztán belénk gázolt. A nagy asszony becsülettel küzdött, de nem értük el. Nem én voltam a testőre, csupán Hrothgaar, Kagan és Dave mellett harcoltam *tenyerébe ejti állát, majd a férfira mutat* meg volt még egy íjász lány... a nevére sajnos már nem emlékszem... és Krestvir a Hollóleány... * Nem fejezi be a mondatot. Nagy léptekkel sétál be, s alaposan körbenéz, majd a kérdésre fordul vissza, s a harcost veszi szemügyre, mintha csupán felmérné a lehetőségeket, valamint az adott válasz következményeit.*
- Nem sokáig voltam itt, igazából a tor máglyája után távoztam, a harcok után nem találtam a helyem. *Vonja meg a vállát, majd elmosolyodik, s egy kis kitérő szemlélődés után ismét Raughaalra tekint.*
- Nekünk harcosoknak, nem való a nyugodt élet... nem igaz? Vagy tán, te élvezed a kapuőr szerepét? *Szalad fel szemöldöke homlokára, majd tűnődve csóválja meg fejét és folytatja.*
- Hogy mások ugráltassanak? Utolsó senkiknek, idegeneknek nyitogasd az ajtót? Vajon a másik őr, az elf... kedveli a szerepét? Nem tudhatom... de nem akarok rám nem tartozó dolgokban vájkálni, így, ha nem akarsz, hát ne válaszolj rá. *Halvány mosoly, s a trónterem belseje felé tart hátratett kézzel, majd nem messze a tróntól, hirtelen visszafordul, vagyis, a férfira néz, ha mellette áll.*
- De most visszatértem... valójában azt gondolom, hogy ez a hely a hegyvidék után, akár otthonom is lehetne... de nem találom az életet, nem találom a becsületet, s nem hallom vaskos gyakorló kardok csattogását a Párbajok körében, vagy a közös harcukat éltető harcosok kiáltását a máglya körül, s a vadászportyákról zsákmánnyal hazatérők kupáinak összecsattanását, mellyel éltüket éltetik. Mondd... hová lettek a harcosok? *Kérdezi csendesen.*
A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 20:06:29
//Másik őr//
*Ismét egy biccentés, s a két vasmarok fogadtatásra talál. Egy kicsit meglepődik, nagyobb ellenállásra számított, de nem rója fel a harcosnak. Van, hogy két hasonló lélek felismeri a másikban rejlő közösséget, olykor nem vétózza meg a szándékot sem, persze Zaxdor elméjében csupán annyi fordul meg, hogy végeredményben kezet fogtak, s bocsánatkérését is szívesen vették.*
- Magam csak tán egyszer fordultam meg itt életemben... *Elmélkedik, s veszi sorra az emlékeket, de nem tudja felidézni.* Annak már hosszú ideje. *Fejét nem kell lehajtania, a terembe vezető ajtó széles és gigantikus, nagyobb szerzetekre lett tervezve, mint maga Zaxdor, s vélhetően a büszkeségre és a méltóságra is számoltak még vagy négy lábat.*
- Az volt. A városi őrség ellenünk fordult, a tesze-tosza gyalogságuk előbb a tömegbe, aztán belénk gázolt. A nagy asszony becsülettel küzdött, de nem értük el. Nem én voltam a testőre, csupán Hrothgaar, Kagan és Dave mellett harcoltam *tenyerébe ejti állát, majd a férfira mutat* meg volt még egy íjász lány... a nevére sajnos már nem emlékszem... és Krestvir a Hollóleány... * Nem fejezi be a mondatot. Nagy léptekkel sétál be, s alaposan körbenéz, majd a kérdésre fordul vissza, s a harcost veszi szemügyre, mintha csupán felmérné a lehetőségeket, valamint az adott válasz következményeit.*
- Nem sokáig voltam itt, igazából a tor máglyája után távoztam, a harcok után nem találtam a helyem. *Vonja meg a vállát, majd elmosolyodik, s egy kis kitérő szemlélődés után ismét Raughaalra tekint.*
- Nekünk harcosoknak, nem való a nyugodt élet... nem igaz? Vagy tán, te élvezed a kapuőr szerepét? *Szalad fel szemöldöke homlokára, majd tűnődve csóválja meg fejét és folytatja.*
- Hogy mások ugráltassanak? Utolsó senkiknek, idegeneknek nyitogasd az ajtót? Vajon a másik őr, az elf... kedveli a szerepét? Nem tudhatom... de nem akarok rám nem tartozó dolgokban vájkálni, így, ha nem akarsz, hát ne válaszolj rá. *Halvány mosoly, s a trónterem belseje felé tart hátratett kézzel, majd nem messze a tróntól, hirtelen visszafordul, vagyis, a férfira néz, ha mellette áll.*
- De most visszatértem... valójában azt gondolom, hogy ez a hely a hegyvidék után, akár otthonom is lehetne... de nem találom az életet, nem találom a becsületet, s nem hallom vaskos gyakorló kardok csattogását a Párbajok körében, vagy a közös harcukat éltető harcosok kiáltását a máglya körül, s a vadászportyákról zsákmánnyal hazatérők kupáinak összecsattanását, mellyel éltüket éltetik. Mondd... hová lettek a harcosok? *Kérdezi csendesen.*
A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 20:06:29
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:13:10
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:13:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
- Raughaal Daurnhe. *csap bele a másik markába. Nem haragtartó fajta, meg aztán a másik elnézést is kért az alkalmatlankodásért, tehát ezzel minden rendben van. A kérés viszont meglepi. Fogalma sincs, hogy az óriás miért akarja látni a Hrallh-t, de hirtelen olyan rendelkezés sem jut eszébe ami ennek akadálya lehetne. Tehát lélekben vállat von.*
- Persze, miért ne lettem volna? *értetlenkedik még egy kicsit, de elindul befelé, hogy a másik vele tarthasson. A Hadurat méltató szavakra nem mond semmit. Itt valahogy mindenki előzékenyen emlékezik meg róla. Az artheniori csetepaté említésére viszont kicsit összefacsarodik a szíve. Legszívesebben ő maga is ott verekedett volna, de a kötelesség nem engedte.*
- Azt beszélik, hogy nagy volt ott a káosz. *dörmögi maga elé* A nagyasszonyt is csak holtan hozták haza. Feltételezem, nem te voltál a testőre.
*Ezt akár elismerésnek is lehet venni, úgy, hogy ha az óriás vigyáz Leára, bizonyára túléli. De vet egy lapos pillantást Zaxdorra. Egy esetleges igenlő választ nem fog szó nélkül hagyni. Most már bent járnak az oszlopok között és a keskeny ablakokon beszűrődő fényben, a csarnok másik végében ott az emelvény a trónszékkel. Nem firtatja, hogy az óriás miért akarta látni a nagycsarnokot, talán maga is előáll a farbával. Úgyis más kérdés piszkálja a csőrét.*
- Hogyhogy ritkán látlak errefelé mostanában?
*Mert az egy dolog, hogy névről még nem ismerték egymást, de a legtöbb tharg harcost legalábbis arcról ismeri. És egy ekkora fickót azért megjegyez magának az ember. Főleg, hogy az óriások nem olyan gyakoriak errefelé, mint Wegtoren környékén.*
//Másik őr//
- Raughaal Daurnhe. *csap bele a másik markába. Nem haragtartó fajta, meg aztán a másik elnézést is kért az alkalmatlankodásért, tehát ezzel minden rendben van. A kérés viszont meglepi. Fogalma sincs, hogy az óriás miért akarja látni a Hrallh-t, de hirtelen olyan rendelkezés sem jut eszébe ami ennek akadálya lehetne. Tehát lélekben vállat von.*
- Persze, miért ne lettem volna? *értetlenkedik még egy kicsit, de elindul befelé, hogy a másik vele tarthasson. A Hadurat méltató szavakra nem mond semmit. Itt valahogy mindenki előzékenyen emlékezik meg róla. Az artheniori csetepaté említésére viszont kicsit összefacsarodik a szíve. Legszívesebben ő maga is ott verekedett volna, de a kötelesség nem engedte.*
- Azt beszélik, hogy nagy volt ott a káosz. *dörmögi maga elé* A nagyasszonyt is csak holtan hozták haza. Feltételezem, nem te voltál a testőre.
*Ezt akár elismerésnek is lehet venni, úgy, hogy ha az óriás vigyáz Leára, bizonyára túléli. De vet egy lapos pillantást Zaxdorra. Egy esetleges igenlő választ nem fog szó nélkül hagyni. Most már bent járnak az oszlopok között és a keskeny ablakokon beszűrődő fényben, a csarnok másik végében ott az emelvény a trónszékkel. Nem firtatja, hogy az óriás miért akarta látni a nagycsarnokot, talán maga is előáll a farbával. Úgyis más kérdés piszkálja a csőrét.*
- Hogyhogy ritkán látlak errefelé mostanában?
*Mert az egy dolog, hogy névről még nem ismerték egymást, de a legtöbb tharg harcost legalábbis arcról ismeri. És egy ekkora fickót azért megjegyez magának az ember. Főleg, hogy az óriások nem olyan gyakoriak errefelé, mint Wegtoren környékén.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-02-28 17:32:17
Üzenet elküldve: 2020-02-28 17:32:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fejét kapja fel a közeledő és morgó alakra. ~ A kurva anyád... ~ Arca szelíd, bár határozott éléhez talán nem fér kétség, mikor kihúzza magát.*
- Bocsáss meg. *Biccent, de csak épphogy, hiszen nem megalázkodni akar.*
- A trónterembe kérek bebocsátást, szeretném, ha velem jönnél. *Fűzi karba kezét, miközben lép néhány lépést a férfi felé, s vaskos markát nyújtja, bár tisztában van vele, hogy az őr, vélhetően nem alapos kézmosással töltötte az elmúlt néhány percet, de most nem érdekli.*
- Zaxdor Karag. *Mondja, ha a másik belecsap, de, ha nem akkor is.* Ismertem Kagan Thargodart... jó ember volt. Mellette harcoltam a kúriai csatában.
*Kezd bele a történetbe, csak, ha félbeszakítják hagyja abba.*
- Ismerem a lányát is, Kagaenae Thargodart. *Közben megpróbál benyitni a trónterembe, s ha nyitva az ajtó, hát kitárja.*
- Voltál már idebenn? *Biccent egyet fejével a trónterem belseje felé. Egyelőre csak beszélget, a másik kihívó tekintete és a farokméregetés nem kerüli el figyelmét. Van egy olyan sejtése, hogy ennél a fickónál nem szép szavakkal fogja elérni, amit akar, de nem ismeri. Előbb meg kell ismerni a retkes lelkét, s csak aztán alakítani ki stratégiát. Szüksége van mindenkire, kit csak maga mellé állíthat, bár kissé csalódott, hogy pont _ezzel_ kell kezdenie, mert azt érzi, a munka fogalma oly messze áll a legénytől, mint Kagan Thargodar feje jelenleg a földtől. Ez is a baj. A macska eltűnt, s az egerek cincognak. Bár, az is megfordul a fejében, hogy ez a kis egérke, mindig is cincogott.*
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fejét kapja fel a közeledő és morgó alakra. ~ A kurva anyád... ~ Arca szelíd, bár határozott éléhez talán nem fér kétség, mikor kihúzza magát.*
- Bocsáss meg. *Biccent, de csak épphogy, hiszen nem megalázkodni akar.*
- A trónterembe kérek bebocsátást, szeretném, ha velem jönnél. *Fűzi karba kezét, miközben lép néhány lépést a férfi felé, s vaskos markát nyújtja, bár tisztában van vele, hogy az őr, vélhetően nem alapos kézmosással töltötte az elmúlt néhány percet, de most nem érdekli.*
- Zaxdor Karag. *Mondja, ha a másik belecsap, de, ha nem akkor is.* Ismertem Kagan Thargodart... jó ember volt. Mellette harcoltam a kúriai csatában.
*Kezd bele a történetbe, csak, ha félbeszakítják hagyja abba.*
- Ismerem a lányát is, Kagaenae Thargodart. *Közben megpróbál benyitni a trónterembe, s ha nyitva az ajtó, hát kitárja.*
- Voltál már idebenn? *Biccent egyet fejével a trónterem belseje felé. Egyelőre csak beszélget, a másik kihívó tekintete és a farokméregetés nem kerüli el figyelmét. Van egy olyan sejtése, hogy ennél a fickónál nem szép szavakkal fogja elérni, amit akar, de nem ismeri. Előbb meg kell ismerni a retkes lelkét, s csak aztán alakítani ki stratégiát. Szüksége van mindenkire, kit csak maga mellé állíthat, bár kissé csalódott, hogy pont _ezzel_ kell kezdenie, mert azt érzi, a munka fogalma oly messze áll a legénytől, mint Kagan Thargodar feje jelenleg a földtől. Ez is a baj. A macska eltűnt, s az egerek cincognak. Bár, az is megfordul a fejében, hogy ez a kis egérke, mindig is cincogott.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:21:08
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pisláni sem hagyják az embert? *hallatszik az ordítás az udvar egy félreeső része felől, amit árnyékszékként emlegetnek. Valahol érthető is a felháborodás. A derék lovag úgy véli, hogy a fellegvári őr szerepe inkább ceremoniális. Elvégre a thargoknak szabad bejárása van ide, az idegenek pedig fegyverrel semmiképp nem juthatnak idáig, meg aztán senki gyüttment nem lenne olyan ostoba, hogy csak úgy bepofátlankodna az erődbe. És persze az őrnek is támadhatnak emberi szükségletei. Kisvártatva azért felbukkan a latrina felől, felszerelését igazgatva és jól megnézi magának a hangoskodó óriást. Elf társához hasonlóan neki is ismerős, de ki látott már rendes thargot fegyver nélkül? Mindenesetre kedvére valónak látszik a másik. Ez nem olyan nyeszlett legényke, ezzel meg lehetne mérkőzni.*
- Ne olyan hangosan, szép ecsém, még valaki félreérti. *vigyorog, de hangja alapján úgy is lehet érteni a figyelmes intelmet, hogy "verekedni akarsz?"* Mi kéne ha vóna?
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pisláni sem hagyják az embert? *hallatszik az ordítás az udvar egy félreeső része felől, amit árnyékszékként emlegetnek. Valahol érthető is a felháborodás. A derék lovag úgy véli, hogy a fellegvári őr szerepe inkább ceremoniális. Elvégre a thargoknak szabad bejárása van ide, az idegenek pedig fegyverrel semmiképp nem juthatnak idáig, meg aztán senki gyüttment nem lenne olyan ostoba, hogy csak úgy bepofátlankodna az erődbe. És persze az őrnek is támadhatnak emberi szükségletei. Kisvártatva azért felbukkan a latrina felől, felszerelését igazgatva és jól megnézi magának a hangoskodó óriást. Elf társához hasonlóan neki is ismerős, de ki látott már rendes thargot fegyver nélkül? Mindenesetre kedvére valónak látszik a másik. Ez nem olyan nyeszlett legényke, ezzel meg lehetne mérkőzni.*
- Ne olyan hangosan, szép ecsém, még valaki félreérti. *vigyorog, de hangja alapján úgy is lehet érteni a figyelmes intelmet, hogy "verekedni akarsz?"* Mi kéne ha vóna?
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:17:29
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A trónterem felé//
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Könyökével támasztja a gyakorlótér korlátját, olykor kissé hátát púposítja, s a földet nézi gondolataiba temetkezve. Ilyenkor a korlát recsegve-ropogva küzd, de nem adja meg magát, erős fából készült, jól készítették annak idején. Felsóhajt, s biccent, majd felegyenesedve indul meg a tervezett irányba, s közben alaposan emlékezetébe vés minden egyes szegletet, minden egyes épületsarkot. Nem tervez, csupán szemlélődik, meg egyébként is kíváncsi természet, ha úgy vesszük, szakmai ártalom.*
- Hrallh... *Mondja ki hangosan, s elmosolyodik. Az építmény némiképp hasonlít egykori sziklába vájt otthonaikra, melyekben a kezdetekben éltek, s hol a törzsfő lánya rejtőzött el, méltatlan szeretőjével. S, kik miatt felesége és születendő gyermeke veszett oda, vagy került eladásra egy másik törzshöz. Elfintorodik. Az emlék még mindig fájó és kényes, bár, már koránt sincs akkora hatással rá, mint egykoron. A kőépület tetejéről égbetörő tűtorony nyaktekergető látvány, mégis impozáns a maga nemében.*
- Nagyképű fasz... *Sziszegi fogai között, majd hirtelenjében felnevet. Kagan önistenítéséhez kétség nem férhet, de igazságos uralkodó volt, méltó volt a thargok élére, tisztelték és követték, aztán lám, mi lett belőle.*
- Egy borostyánszobor... *A tűtorony mellett elhaladva, immár a bejáratot keresi. Úgy gondolja, itt mindenféleképpen kell, hogy őr legyen, egyébként szerencsétlenebbek, mint gondolta.*
- Héj! *Bődül el.* Van itt valaki? Őr! Valaki! *Nem akar kérdés nélkül sehová betolakodni, egyébként is akadna beszélnivalója, miért ne kezdhetné, hát az őrrel, aki egész nyugodtan körbevezethetné ott, hol tán csak egyetlen egyszer járt életében.*
//Másik őr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Könyökével támasztja a gyakorlótér korlátját, olykor kissé hátát púposítja, s a földet nézi gondolataiba temetkezve. Ilyenkor a korlát recsegve-ropogva küzd, de nem adja meg magát, erős fából készült, jól készítették annak idején. Felsóhajt, s biccent, majd felegyenesedve indul meg a tervezett irányba, s közben alaposan emlékezetébe vés minden egyes szegletet, minden egyes épületsarkot. Nem tervez, csupán szemlélődik, meg egyébként is kíváncsi természet, ha úgy vesszük, szakmai ártalom.*
- Hrallh... *Mondja ki hangosan, s elmosolyodik. Az építmény némiképp hasonlít egykori sziklába vájt otthonaikra, melyekben a kezdetekben éltek, s hol a törzsfő lánya rejtőzött el, méltatlan szeretőjével. S, kik miatt felesége és születendő gyermeke veszett oda, vagy került eladásra egy másik törzshöz. Elfintorodik. Az emlék még mindig fájó és kényes, bár, már koránt sincs akkora hatással rá, mint egykoron. A kőépület tetejéről égbetörő tűtorony nyaktekergető látvány, mégis impozáns a maga nemében.*
- Nagyképű fasz... *Sziszegi fogai között, majd hirtelenjében felnevet. Kagan önistenítéséhez kétség nem férhet, de igazságos uralkodó volt, méltó volt a thargok élére, tisztelték és követték, aztán lám, mi lett belőle.*
- Egy borostyánszobor... *A tűtorony mellett elhaladva, immár a bejáratot keresi. Úgy gondolja, itt mindenféleképpen kell, hogy őr legyen, egyébként szerencsétlenebbek, mint gondolta.*
- Héj! *Bődül el.* Van itt valaki? Őr! Valaki! *Nem akar kérdés nélkül sehová betolakodni, egyébként is akadna beszélnivalója, miért ne kezdhetné, hát az őrrel, aki egész nyugodtan körbevezethetné ott, hol tán csak egyetlen egyszer járt életében.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2020-02-25 18:22:42
Üzenet elküldve: 2020-02-25 18:22:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Menetelése közben gyakran tekint fel, s a már messziről, innen is látható Tűtorony, mint mindig, most is lenyűgözi. Méltóságteljes látványa, magasra törő nagysága, a tharg példakép és mentalitás jele lehetne. ~ Lehetne. ~ Gondolja magában, mert ez akkor lenne igaz, ha ma is látná azt a nyüzsgést, azt a fennforgást, s hallaná a gyakorló kardok csattogását, mint annak idején, mikor itt járt. Élt a hely, most meg... igaz, azért teljesen nem néptelen. A létfontosságú helyeket ma is őrök vigyázzák, de mi lenne, ha egész egyszerűen egy tíz főnyi csapat törne be? Ha tudna persze. ~ Kagaenae... ~ A lány most sem teszi a dolgát, a feladathoz éretlen, nem is csoda... hányattatott élete ezt nem tett lehetővé. Egy pillanatra megpihen tekintete a kőberakásos ablakokon, végigtekint a Tűtorony falain, hátha valamelyik ablakban Ephemiát látja meg teregetés közben. ~ Az özvegyet... ~ De nem látja. Ellenben emlékek tolulnak fel, Laorról, a szinte néma veteránról, akivel csépelték egymást a thargarodi gyakorlótéren. Nem rest most is arrafelé venni az irányt. Ha már itt van, hát alaposan megnéz mindent, majd utána ráér fő célját eldönteni, vagyis, legalábbis végiggondolni, hogy egyáltalán mihez kezd magával. ~ Habrertus... ~ Vajon a jó kancellár merre múlatja az időt? Gazdasági kérdésekben, vagy a kincstár dolgában dönt? Nem lehet tudni, de minden kiderül idővel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733