Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 733. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:55:41
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar//
*Karheia elsőre értetlenül pislog Yagnarra, de arra számít, hogy a férfi rövidesen kifejti számára teóriáját, addig is lehetősége van néhány lélegzetvételnyi ideig kifújni magát.
Yagnart a tőle megszokott módon ragadja el a hév, mely ugyan már nem lepi meg a varázslónőt, arcán mégis kíváncsi csodálkozás ül ki. Továbbra is szeretné megérteni, hogy mire gondol nagybátyja, aki egyelőre igen ködös jeleket oszt meg csupán vele.
Rövidesen kitisztul előtte a kép, s a férfi szenvedélye őt is magával ragadja. Kékjeiben hasonló tettrekészség és harcikedv csillan.*
- Végre célt adhatunk törzsünknek.
*Egészíti ki vezére szavait hasonló áhítattal.*
- Megmutathatjuk nekik népünk útját, mely fakóbbá vált elméjükben.
*Nagyokat bólintva fogadja magába vezére ösztönző szavait, s búzdítja arra Yagnart, hogy folytassa, hiszen mindennel egyetért. Örülne ha újra büszkék lehetnének a tharg névre, s emlékeztethetnék a környező vidék lakóit, hogy miért kell őket tisztelni és félni.*
- Természetesen számíthatsz rám. Nem hagylak el sem téged, sem pedig törzsünk tagjait. Mindent előkészítek előtte, de elsőként a hosszúfülűeket kell ellátnom.
*Magában feljegyzi azt is, hogy nem csak a harcra szükséges felkészülnie, de annak következményeire. Egy listát készít gondolatban a szükséges eszközökről és gyógynövényekről, ám cikázó elméjében hamarosan káosz kerekedik. Nehéz összeszedettnek lennie, amikor izgatottsággal vegyes félelem miatt ha tehetné fel-alá rohangálna, hogy mindent előkészítsen.*
- Felkutatom a gyógyító italokat. Ha beszélni óhajtasz velem úgyis megtalálsz, ahogy eddig is.
*Mondata vége felé érve már halad is célja felé, csupán válla felett pillant vissza kedves rokonára. Úgy véli Yagnar megérti majd sietségét, s vélhetően ő maga sem lesz rest a szükséges előkészületeket megtennie Thargia védelmének érdekében.*
*Karheia elsőre értetlenül pislog Yagnarra, de arra számít, hogy a férfi rövidesen kifejti számára teóriáját, addig is lehetősége van néhány lélegzetvételnyi ideig kifújni magát.
Yagnart a tőle megszokott módon ragadja el a hév, mely ugyan már nem lepi meg a varázslónőt, arcán mégis kíváncsi csodálkozás ül ki. Továbbra is szeretné megérteni, hogy mire gondol nagybátyja, aki egyelőre igen ködös jeleket oszt meg csupán vele.
Rövidesen kitisztul előtte a kép, s a férfi szenvedélye őt is magával ragadja. Kékjeiben hasonló tettrekészség és harcikedv csillan.*
- Végre célt adhatunk törzsünknek.
*Egészíti ki vezére szavait hasonló áhítattal.*
- Megmutathatjuk nekik népünk útját, mely fakóbbá vált elméjükben.
*Nagyokat bólintva fogadja magába vezére ösztönző szavait, s búzdítja arra Yagnart, hogy folytassa, hiszen mindennel egyetért. Örülne ha újra büszkék lehetnének a tharg névre, s emlékeztethetnék a környező vidék lakóit, hogy miért kell őket tisztelni és félni.*
- Természetesen számíthatsz rám. Nem hagylak el sem téged, sem pedig törzsünk tagjait. Mindent előkészítek előtte, de elsőként a hosszúfülűeket kell ellátnom.
*Magában feljegyzi azt is, hogy nem csak a harcra szükséges felkészülnie, de annak következményeire. Egy listát készít gondolatban a szükséges eszközökről és gyógynövényekről, ám cikázó elméjében hamarosan káosz kerekedik. Nehéz összeszedettnek lennie, amikor izgatottsággal vegyes félelem miatt ha tehetné fel-alá rohangálna, hogy mindent előkészítsen.*
- Felkutatom a gyógyító italokat. Ha beszélni óhajtasz velem úgyis megtalálsz, ahogy eddig is.
*Mondata vége felé érve már halad is célja felé, csupán válla felett pillant vissza kedves rokonára. Úgy véli Yagnar megérti majd sietségét, s vélhetően ő maga sem lesz rest a szükséges előkészületeket megtennie Thargia védelmének érdekében.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:17:15
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:17:15
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Karheia úgy viharzik be a trónterembe, akár a hirtelen jött tavaszi zivatar. Lassan emeli rá sárga tekintetét, mely élénken csillog most a tenni akarástól.*
-Orkok, azt mondod? *Csak ennyit hall meg. Sarkon fordul, mintha a csontszék felé indulna, de hamar megtorpan.*
-Minden egybevág! *Öklét tenyerébe csapja.*
-A hírhozók, az orkok... Ezért vagyunk itt, Karheia! Mi, Rhagodarok. *Visszapördül a lány felé, majd közelebb lép, s izgatottan megragadja karját.*
-Ott vagyunk, ahol a part szakad. Ahol a szél törik. Ahol az üllő elreped, ahol a penge kicsorbul, a pajzs meghasad! *Felkacag.*
-Ez a mi óránk! És az összes isten a tanúm rá, hogy annyi orkvért fakasztok, hogy a folyó kifut belé a medréből! Igen! Beszélni óhajtottam veled.
*Nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja. Órákig képes lenne beszélni, s most kénytelen benntartani a szót.*
-Készülj fel. Vérgőzös összehívja épp a harcosainkat. Te pedig beszélj a szellemekkel és add rájuk áldásod! Vérrel bőrükön kell harcba induljanak, ahogy vérrel bőrükön kell hazatérniük is. Ám egyik sem az ő vérük lészen. Nem szívesen vigasztalnék zokogó özvegyeket.
*Az elfek dolgára nem tér ki, szemmel láthatóan nem foglalkoztatja különösebben a dolog. Karheia tudja, hogy nyugodtan jöhet-mehet, s vihet a raktárból azt, amit óhajt.
Keze közé fogja Karheia kacsóját.*
-Holdam és Csillagom, számítok rád. Olyan vagy nekem, mint a törpének a drágakő. Ha harcra kerül majd a sor, maradj mellettem. Hmm? *Borostyán tekintete elkalandozik a fiatal leányon, de nem sokáig.*
-Harcba megyünk.
*Karheia úgy viharzik be a trónterembe, akár a hirtelen jött tavaszi zivatar. Lassan emeli rá sárga tekintetét, mely élénken csillog most a tenni akarástól.*
-Orkok, azt mondod? *Csak ennyit hall meg. Sarkon fordul, mintha a csontszék felé indulna, de hamar megtorpan.*
-Minden egybevág! *Öklét tenyerébe csapja.*
-A hírhozók, az orkok... Ezért vagyunk itt, Karheia! Mi, Rhagodarok. *Visszapördül a lány felé, majd közelebb lép, s izgatottan megragadja karját.*
-Ott vagyunk, ahol a part szakad. Ahol a szél törik. Ahol az üllő elreped, ahol a penge kicsorbul, a pajzs meghasad! *Felkacag.*
-Ez a mi óránk! És az összes isten a tanúm rá, hogy annyi orkvért fakasztok, hogy a folyó kifut belé a medréből! Igen! Beszélni óhajtottam veled.
*Nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja. Órákig képes lenne beszélni, s most kénytelen benntartani a szót.*
-Készülj fel. Vérgőzös összehívja épp a harcosainkat. Te pedig beszélj a szellemekkel és add rájuk áldásod! Vérrel bőrükön kell harcba induljanak, ahogy vérrel bőrükön kell hazatérniük is. Ám egyik sem az ő vérük lészen. Nem szívesen vigasztalnék zokogó özvegyeket.
*Az elfek dolgára nem tér ki, szemmel láthatóan nem foglalkoztatja különösebben a dolog. Karheia tudja, hogy nyugodtan jöhet-mehet, s vihet a raktárból azt, amit óhajt.
Keze közé fogja Karheia kacsóját.*
-Holdam és Csillagom, számítok rád. Olyan vagy nekem, mint a törpének a drágakő. Ha harcra kerül majd a sor, maradj mellettem. Hmm? *Borostyán tekintete elkalandozik a fiatal leányon, de nem sokáig.*
-Harcba megyünk.
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:02:07
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:02:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar//
*Nem oly hosszú az út a Vaskorsótól Thargarodig, de jócskán megszaporázta lépteit, így kifulladva érkezik meg a kőépülethez. A nap melegéről beérve néhány lélegzetvételnyi ideig megpihen, mielőtt folytatná útját a trónteremig. Általában itt leli a vezért, s reméli ezúttal is így lesz. Szerencséjére ott leli a vezért szokásos helyén és megkönnyebbül, hogy látszólag jól van. Aggodalma különösen túlzó tud lenni mióta elvesztette nagybátyját, és most lehetőséget kaptak arra, hog ezúttal jobban óvják egymást.*
- Nyugalom!
*Förmed rá a virgonc ebekre, akik fülüket lecsapva lefekszenek a földre. A varázslónőnek láthatóan nincs türelme az engedetlenségükhöz, amikor oly fontos híreket kell megtárgyalniuk.*
- El sem hiszed mi történt a Vaskorsóban!
*Kezd bele még mindig leheletnyit kifulladva, így első mondatát hosszabb szünet követi, amíg újra képes tüdejét levegővel telíteni és szívének heves ritmusát valamelyest csitítani.*
- Két ork volt a tavernában. Szerencsére a Hegyvidékiek elláták a bajukat, de Tharasy megsérült. Eltört a karja. Elég aggasztó, idejét sem tudom mikor merészkedett ilyen szörnyeteg a földünkre!
*Kékjeiben már az orkok említésére is végtelen harag gyúl, de igyekszik uralkodni érzésein, s esetleg később megélni őket. Kipirosodott arca is kezd normális színére váltani.*
- Tharasy karjához szükségem lesz majd bájitalra, hogy elláthassam. Remélem akad belőle a raktárban, az igencsak meggyorsítaná a gyógyulását.
*Amíg válaszra vár eszébe jut, hogy nem csupán ezért vezetett ide útja.*
- Láttam a farkasodat. Valamit meg akartál beszélni velem?
*Nem oly hosszú az út a Vaskorsótól Thargarodig, de jócskán megszaporázta lépteit, így kifulladva érkezik meg a kőépülethez. A nap melegéről beérve néhány lélegzetvételnyi ideig megpihen, mielőtt folytatná útját a trónteremig. Általában itt leli a vezért, s reméli ezúttal is így lesz. Szerencséjére ott leli a vezért szokásos helyén és megkönnyebbül, hogy látszólag jól van. Aggodalma különösen túlzó tud lenni mióta elvesztette nagybátyját, és most lehetőséget kaptak arra, hog ezúttal jobban óvják egymást.*
- Nyugalom!
*Förmed rá a virgonc ebekre, akik fülüket lecsapva lefekszenek a földre. A varázslónőnek láthatóan nincs türelme az engedetlenségükhöz, amikor oly fontos híreket kell megtárgyalniuk.*
- El sem hiszed mi történt a Vaskorsóban!
*Kezd bele még mindig leheletnyit kifulladva, így első mondatát hosszabb szünet követi, amíg újra képes tüdejét levegővel telíteni és szívének heves ritmusát valamelyest csitítani.*
- Két ork volt a tavernában. Szerencsére a Hegyvidékiek elláták a bajukat, de Tharasy megsérült. Eltört a karja. Elég aggasztó, idejét sem tudom mikor merészkedett ilyen szörnyeteg a földünkre!
*Kékjeiben már az orkok említésére is végtelen harag gyúl, de igyekszik uralkodni érzésein, s esetleg később megélni őket. Kipirosodott arca is kezd normális színére váltani.*
- Tharasy karjához szükségem lesz majd bájitalra, hogy elláthassam. Remélem akad belőle a raktárban, az igencsak meggyorsítaná a gyógyulását.
*Amíg válaszra vár eszébe jut, hogy nem csupán ezért vezetett ide útja.*
- Láttam a farkasodat. Valamit meg akartál beszélni velem?
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:04:14
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
//Zárás//
*Enna úgy dönt, hogy inkább nem jön. Nem hibáztatja és megérti. A pusztában történtek Thara szemét is felnyitotta, hogy nincsen felkészülve egy ork elleni párbajra. Tanulságos út volt, tény és való, sokat fejlődött. De még távol áll, hogy egy egész ork hadsereg ellen felvegye a versenyt. Megértően elköszön a félvértől, akivel egy nem mindennapi nehézségen mentek keresztül.
A napja további részében inkább az erőd körül járkál. Még Amon Ruadhba is kinéz. Sok időt persze itt sem tölt. Fáradt. Este nem tudtak sokat aludni, szóval ő is nagyon várja már, hogy ágyban aludhasson.
Másnap korán kel. Nem vár senkire, szóval hamar elhagyja az erődöt. Még a nap sincs fenn, a szürkületet a fáklyák fénye töri meg. Megpróbál hal lenni, hogy senkit se keltsen fel. Az erődöt elhagyva Amon Ruadh a következő célállomása.*
//Zárás//
*Enna úgy dönt, hogy inkább nem jön. Nem hibáztatja és megérti. A pusztában történtek Thara szemét is felnyitotta, hogy nincsen felkészülve egy ork elleni párbajra. Tanulságos út volt, tény és való, sokat fejlődött. De még távol áll, hogy egy egész ork hadsereg ellen felvegye a versenyt. Megértően elköszön a félvértől, akivel egy nem mindennapi nehézségen mentek keresztül.
A napja további részében inkább az erőd körül járkál. Még Amon Ruadhba is kinéz. Sok időt persze itt sem tölt. Fáradt. Este nem tudtak sokat aludni, szóval ő is nagyon várja már, hogy ágyban aludhasson.
Másnap korán kel. Nem vár senkire, szóval hamar elhagyja az erődöt. Még a nap sincs fenn, a szürkületet a fáklyák fénye töri meg. Megpróbál hal lenni, hogy senkit se keltsen fel. Az erődöt elhagyva Amon Ruadh a következő célállomása.*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:24:31
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:24:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
//Enna zárás//
*Ugyan megdöbbenti a Thargok hevessége, igazából ő maga sem érti, min lepődik meg ennyire: hisz barbárokról van szó. Néhány kiáltásnál meglepetten pislog, de már egészen kezdi megszokni, mi itt az alap hangerő.
A bájtaloknak viszont nem győz örülni.*
- Nagyon szépen köszönjük! *Hálálkodik még egyszer, a vendéglátásért is.* Sikeres kaszabolást kívánok!
*De az események nem állnak meg. Yagnar különös dolgot művel, a távolban máris harsan a kürt, ők pedig a szállásuk felé terelődnek. Ami jó is, tekintve, hogy dögfáradt. Nagyon sok energiáját szívta el ez a nap.
A szálláson minél tovább beszélget Tharával, annál inkább meggyőződésévé válik, a saját útját kéne járnia inkább. Megkedvelte a sötételfet, de úgy érzi, feltöltődésre van szüksége. Na meg rengeteg önfejlesztésre. Ezt töredelmesen bevallja a másiknak, és reméli, megérti. Sok sikert kíván az akcióhoz az ingoványban, és őszintén reméli, a mélységi megússza ép bőrrel, hogy aztán egy kupa akármi mellett elmesélhesse a kalandot. Ezután viszont igen hamar kidől, és hortyogva alszik.
Az éjszakát még a Thargoknál tölti, de reggel elbúcsúzik mindenkitől, és újonnan kapott lován távozik Thargföldről, hacsak rá nem szakad egy ork horda, vagy valami hasonló megállíthatlan tényező útját nem állja.*
//Enna zárás//
*Ugyan megdöbbenti a Thargok hevessége, igazából ő maga sem érti, min lepődik meg ennyire: hisz barbárokról van szó. Néhány kiáltásnál meglepetten pislog, de már egészen kezdi megszokni, mi itt az alap hangerő.
A bájtaloknak viszont nem győz örülni.*
- Nagyon szépen köszönjük! *Hálálkodik még egyszer, a vendéglátásért is.* Sikeres kaszabolást kívánok!
*De az események nem állnak meg. Yagnar különös dolgot művel, a távolban máris harsan a kürt, ők pedig a szállásuk felé terelődnek. Ami jó is, tekintve, hogy dögfáradt. Nagyon sok energiáját szívta el ez a nap.
A szálláson minél tovább beszélget Tharával, annál inkább meggyőződésévé válik, a saját útját kéne járnia inkább. Megkedvelte a sötételfet, de úgy érzi, feltöltődésre van szüksége. Na meg rengeteg önfejlesztésre. Ezt töredelmesen bevallja a másiknak, és reméli, megérti. Sok sikert kíván az akcióhoz az ingoványban, és őszintén reméli, a mélységi megússza ép bőrrel, hogy aztán egy kupa akármi mellett elmesélhesse a kalandot. Ezután viszont igen hamar kidől, és hortyogva alszik.
Az éjszakát még a Thargoknál tölti, de reggel elbúcsúzik mindenkitől, és újonnan kapott lován távozik Thargföldről, hacsak rá nem szakad egy ork horda, vagy valami hasonló megállíthatlan tényező útját nem állja.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-25 08:41:22
Üzenet elküldve: 2025-08-25 08:41:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Meglepően gyorsan végeztek itt. Meg sokkal biztatóbb eredménnyel. Yagnar kiadja a parancsokat, átadja a jutalmakat. Rorkir vezeti őket a szállásukra. Közben hallhatják a kürt hangját. Elégedett mosoly jelenik meg Thara arcán. A legjobb helyen kértek segítséget. Különben is belekeveredtek volna a thargok, de így legalább időt kaptak, hogy felkészüljenek. Ezzel óriási előnyt kaptak az orkok ellen.
Ahogy megérkeznek a szálláshelyükre, megköszöni Rorkirrnak, hogy idevezette őket.*
-Köszönjük.
*Nem a legbőbeszédűbb egy személy Thara.*
*Ha Rorkir nem kérdez semmit és egyedül hagyja Tharát és Ennát, lehetőséget hagyva nekik, hogy megbeszéljék a másnapi terveiket.*
-Holnap kora reggel induljunk. Még így is hosszú út vár majd ránk az ingoványig. Még szerencse, hogy jól fel vagyunk készülve.
*Gondol itt arra, hogy még mindig megvannak a pusztára vett dolgaik. Ami különben meglepi. A kötélre nagy szükségük nem volt a pusztában, ellenben majd az ingoványban lehet nagyobb szükségük lesz rá.*
-Reméljük banditákon kívül senkit nem találunk ott.
*Ki gondolta volna, hogy még a banditáknak is jobban örül mint, hogy egy ork csapatnak. Hagyja, hogy Enna is hozzátegye a maga gondolatait. Magát ismerve, ha bármi ötlete támad, az majd csak az utazás közben jut eszébe.*
*Meglepően gyorsan végeztek itt. Meg sokkal biztatóbb eredménnyel. Yagnar kiadja a parancsokat, átadja a jutalmakat. Rorkir vezeti őket a szállásukra. Közben hallhatják a kürt hangját. Elégedett mosoly jelenik meg Thara arcán. A legjobb helyen kértek segítséget. Különben is belekeveredtek volna a thargok, de így legalább időt kaptak, hogy felkészüljenek. Ezzel óriási előnyt kaptak az orkok ellen.
Ahogy megérkeznek a szálláshelyükre, megköszöni Rorkirrnak, hogy idevezette őket.*
-Köszönjük.
*Nem a legbőbeszédűbb egy személy Thara.*
*Ha Rorkir nem kérdez semmit és egyedül hagyja Tharát és Ennát, lehetőséget hagyva nekik, hogy megbeszéljék a másnapi terveiket.*
-Holnap kora reggel induljunk. Még így is hosszú út vár majd ránk az ingoványig. Még szerencse, hogy jól fel vagyunk készülve.
*Gondol itt arra, hogy még mindig megvannak a pusztára vett dolgaik. Ami különben meglepi. A kötélre nagy szükségük nem volt a pusztában, ellenben majd az ingoványban lehet nagyobb szükségük lesz rá.*
-Reméljük banditákon kívül senkit nem találunk ott.
*Ki gondolta volna, hogy még a banditáknak is jobban örül mint, hogy egy ork csapatnak. Hagyja, hogy Enna is hozzátegye a maga gondolatait. Magát ismerve, ha bármi ötlete támad, az majd csak az utazás közben jut eszébe.*
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-23 20:47:58
Üzenet elküldve: 2025-08-23 20:47:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Ahogy Micarthara a mesterkardot, úgy Ennalinae is elfogadja a ládát, ami rejt magában magában 3 Világoskék varázsitalt Ennalinae Traelehnn részére,
továbbá 1 Égszínkék varázsitalt, ami szintén Ennalinae Traelehnn zsebét nyomja innentől. Ám itt még nincs vége: Rejlik a dobozban 1 Lávavörös varázsital is, melyet így Ennalinae Traelehnnmegkaparinhat, s ha minden igaz,1 Világosbarna varázsital is, melynek hatásáról fogalma sincs. Talán Ennalinae Traelehnn jobban tudja. Csörög még ott Ennalinae Traelehnn részére egy 1 Méregzöld varázsital, s még egy 1 Fakósárga varázsital is. Túlzás lenne azt állítani, hogy nehéz szívvel válik meg ezen ingóságoktól. Nestar mester munkájának gyümölcseitől roskadozásig állnak a polcok, persze ezt Ennalinae Traelehnnnek nem kell tudnia. Micarthara tervéhez nem fűz kommentet, sem tanácsot. Neki épp elég saját földjének ügye.*
-Karheia? Nemrég járt itt. De hamar magamhoz hívatom. Mielőtt felfegyvereznéd földijeink, kérlek kísérd vendégeink a törzsszállásra, Vérgőzös uram. *Tekintete szinte villog a lelkesedéstől.*
-Az ellenség közel, ám Ti most mégis nyugodtan alhattok ma éjjel. Álmotok ne mérgezze baljós árny vagy keserű emlék. Talán földijeink sokaságát mentettétek meg azzal, hogy idejöttetek. *Utóbbiakat persze már a sötételf-félvér kettőshöz intézi. Sarkon fordul és a trónszék felé veszi az irányt. Gondosan elfoglalja helyét, s a hírhozók talán még láthatják, miként borul fehérbe írisze, ahogy egy pillanatra az óriási, vén ordasnak is, aki hirtelen megmerevedik. A ragadozó megrázza busa fejét, majd keresztül rohan a csarnokon, egyenesen ki a kapun. Rég bújt már társa bőrébe. Érzékeny hallását szintje bántja a mély kürtszó a toronyból, ennek ellenére ha képes lenne rá, elmosolyodna. Lám, jó kezekben van az a kürt. Úgy tülköl a lány, mintha nem lenne holnap. Ő pedig, a farkasbőrbe bújt szellem, oly sebesen szalad, mintha vadat kergetne. keresztül ront az erődön, majd Amon Ruadh városán is. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt; minél hamarabb elérni szeretett rokonát.*
*Ahogy Micarthara a mesterkardot, úgy Ennalinae is elfogadja a ládát, ami rejt magában magában 3 Világoskék varázsitalt Ennalinae Traelehnn részére,
továbbá 1 Égszínkék varázsitalt, ami szintén Ennalinae Traelehnn zsebét nyomja innentől. Ám itt még nincs vége: Rejlik a dobozban 1 Lávavörös varázsital is, melyet így Ennalinae Traelehnnmegkaparinhat, s ha minden igaz,1 Világosbarna varázsital is, melynek hatásáról fogalma sincs. Talán Ennalinae Traelehnn jobban tudja. Csörög még ott Ennalinae Traelehnn részére egy 1 Méregzöld varázsital, s még egy 1 Fakósárga varázsital is. Túlzás lenne azt állítani, hogy nehéz szívvel válik meg ezen ingóságoktól. Nestar mester munkájának gyümölcseitől roskadozásig állnak a polcok, persze ezt Ennalinae Traelehnnnek nem kell tudnia. Micarthara tervéhez nem fűz kommentet, sem tanácsot. Neki épp elég saját földjének ügye.*-Karheia? Nemrég járt itt. De hamar magamhoz hívatom. Mielőtt felfegyvereznéd földijeink, kérlek kísérd vendégeink a törzsszállásra, Vérgőzös uram. *Tekintete szinte villog a lelkesedéstől.*
-Az ellenség közel, ám Ti most mégis nyugodtan alhattok ma éjjel. Álmotok ne mérgezze baljós árny vagy keserű emlék. Talán földijeink sokaságát mentettétek meg azzal, hogy idejöttetek. *Utóbbiakat persze már a sötételf-félvér kettőshöz intézi. Sarkon fordul és a trónszék felé veszi az irányt. Gondosan elfoglalja helyét, s a hírhozók talán még láthatják, miként borul fehérbe írisze, ahogy egy pillanatra az óriási, vén ordasnak is, aki hirtelen megmerevedik. A ragadozó megrázza busa fejét, majd keresztül rohan a csarnokon, egyenesen ki a kapun. Rég bújt már társa bőrébe. Érzékeny hallását szintje bántja a mély kürtszó a toronyból, ennek ellenére ha képes lenne rá, elmosolyodna. Lám, jó kezekben van az a kürt. Úgy tülköl a lány, mintha nem lenne holnap. Ő pedig, a farkasbőrbe bújt szellem, oly sebesen szalad, mintha vadat kergetne. keresztül ront az erődön, majd Amon Ruadh városán is. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt; minél hamarabb elérni szeretett rokonát.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:40:31
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:40:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*A fattyú pimaszul csendülő válaszára barátságtalanul emeli a szemöldökét, s nyelvén ott formál valami igazán csípős replika, de végül megtartja magának. Hamar elsikkad fölötte, ugyanis amint Yagnar a jelekről kezd beszélni, hevesebben kezd verni a szíve a felismeréstől. Hát ezért kellett ide jönnie! A farkas az álmaiban nem csupán azért hívta a Vashegyre, hogy a Visszatért oldalán harcoljon: az Ősök azt akarják hogy bosszút álljon az orkokon, kik apját is levágták a Véres Mennyegzőn, s testvéreivel végeztek a felföldön.
Kayaerr megfeszül, ahogy Yagnar felé nyújtja a kürtöt, egyetlen szívverésig nem mozdul, borostyánszeme az ősi relikviára tapad. Brennus Thargodar kürtje, mely azóta a Hadurat, Kagan Thargodart is szolgálta, s előtte még ki tudja mennyi neves harcost. A Thargodrymek fénykorának utolsó jelképe, amely egykor egész felföldi hadakat hívott harcba.
Ujjai a hideg fémre szorulnak, majd átveszi a kürtöt, s egy pillanatra tekintetét még a férfira emeli majd halványan tisztelettudóan fejet hajt.*
- Indulok is!
*Rorkir kiáltása, mint mennydörgés robban a teremben, a villámló pallos szinte együtt lüktet vele. A férfi tenyerének súlya és a szemeiben izzó tűz olyan erőt ad Kayaerrnek, amilyet rég nem érzett. Nem kell szó, a bólintásában minden ott van: számítanak rá.
A Horgadar sarj ujjai görcsösen szorítják a kürtöt, miközben megindul a Tharg Tűtorony felé. A filigrán kőépítmény úgy szökken az égbe, akár egy sziklába vájt lándzsa, keskeny és zord, mégis tekintélyt parancsoló. A kövek között átsüvít a huzat, haját és köpenyét cibálja a felfelé törő szél, de a leány nem törődik vele. Egyre feljebb és feljebb kapaszkodik, lábait égeti az iram, de a benne dübörgő harci kedv és bosszú hajtja tovább.
A torony legmagasabb pontjára hágva az égnek emeli a kürtöt. Mély levegőt szív, tüdejét szinte szétfeszíti az erő, s végül fújni kezd. A hang, ami kiszakad belőle, nem egyszerű kürtszó: harci üvöltés, hadüzenet, az északiak szellemének hívása. Visszhangot ver a hegyek között, a szántóföldek falvaiban, s talán még az Ősök is felkapják rá a fejüket a Holtak csarnokában. Kiknek ereiben tharg vér folyik azonban, legyenek bárhol, mind meghallják a Vashegy hívását.
Újra és újra megfújja a kürtöt, talán minden hanggal egyre jobban zakatol ereiben tettvágy. Végül, amikor elengedi, zihálva, eltökélt pillantásokkal a távolban húzódó füves puszta felé fordul. Magában ígéretet tesz, hogy addig nem nyugszik, míg az utolsó ork feje a földre nem hull, be fogják fejezni azt, amit testvéreik elkezdtek, bosszút fognak állni a felföldért.*
- Wes nor dos Iordexes *emlékszik vissza a szavakra, melyeket még gyerekként tanult egy csatadalból - "Mi leszünk a bírák".*
*A fattyú pimaszul csendülő válaszára barátságtalanul emeli a szemöldökét, s nyelvén ott formál valami igazán csípős replika, de végül megtartja magának. Hamar elsikkad fölötte, ugyanis amint Yagnar a jelekről kezd beszélni, hevesebben kezd verni a szíve a felismeréstől. Hát ezért kellett ide jönnie! A farkas az álmaiban nem csupán azért hívta a Vashegyre, hogy a Visszatért oldalán harcoljon: az Ősök azt akarják hogy bosszút álljon az orkokon, kik apját is levágták a Véres Mennyegzőn, s testvéreivel végeztek a felföldön.
Kayaerr megfeszül, ahogy Yagnar felé nyújtja a kürtöt, egyetlen szívverésig nem mozdul, borostyánszeme az ősi relikviára tapad. Brennus Thargodar kürtje, mely azóta a Hadurat, Kagan Thargodart is szolgálta, s előtte még ki tudja mennyi neves harcost. A Thargodrymek fénykorának utolsó jelképe, amely egykor egész felföldi hadakat hívott harcba.
Ujjai a hideg fémre szorulnak, majd átveszi a kürtöt, s egy pillanatra tekintetét még a férfira emeli majd halványan tisztelettudóan fejet hajt.*
- Indulok is!
*Rorkir kiáltása, mint mennydörgés robban a teremben, a villámló pallos szinte együtt lüktet vele. A férfi tenyerének súlya és a szemeiben izzó tűz olyan erőt ad Kayaerrnek, amilyet rég nem érzett. Nem kell szó, a bólintásában minden ott van: számítanak rá.
A Horgadar sarj ujjai görcsösen szorítják a kürtöt, miközben megindul a Tharg Tűtorony felé. A filigrán kőépítmény úgy szökken az égbe, akár egy sziklába vájt lándzsa, keskeny és zord, mégis tekintélyt parancsoló. A kövek között átsüvít a huzat, haját és köpenyét cibálja a felfelé törő szél, de a leány nem törődik vele. Egyre feljebb és feljebb kapaszkodik, lábait égeti az iram, de a benne dübörgő harci kedv és bosszú hajtja tovább.
A torony legmagasabb pontjára hágva az égnek emeli a kürtöt. Mély levegőt szív, tüdejét szinte szétfeszíti az erő, s végül fújni kezd. A hang, ami kiszakad belőle, nem egyszerű kürtszó: harci üvöltés, hadüzenet, az északiak szellemének hívása. Visszhangot ver a hegyek között, a szántóföldek falvaiban, s talán még az Ősök is felkapják rá a fejüket a Holtak csarnokában. Kiknek ereiben tharg vér folyik azonban, legyenek bárhol, mind meghallják a Vashegy hívását.
Újra és újra megfújja a kürtöt, talán minden hanggal egyre jobban zakatol ereiben tettvágy. Végül, amikor elengedi, zihálva, eltökélt pillantásokkal a távolban húzódó füves puszta felé fordul. Magában ígéretet tesz, hogy addig nem nyugszik, míg az utolsó ork feje a földre nem hull, be fogják fejezni azt, amit testvéreik elkezdtek, bosszút fognak állni a felföldért.*
- Wes nor dos Iordexes *emlékszik vissza a szavakra, melyeket még gyerekként tanult egy csatadalból - "Mi leszünk a bírák".*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-21 20:16:44
Üzenet elküldve: 2025-08-21 20:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Rorkirban az érzelmek széles skáláján szinte az összes végigfut ebben a pár percben. Hasonlóan érez Kayaerrhez, neki is megvan a történelme az orkokkal, s ha ez nem lenne elég, még kedvese rabigába hajtásáért is ezek a mocskos rohadékok a felelősek. Már ez a tény önmagában elég volna, hogy kérdés nélkül leszakítsa bármelyik fejét, de így hogy egy egész hordányi közeleg, erre bizonyosan meglesz minden lehetősége.*
-Kilenc vörös hajnal...Hallod ezt Durogaar?
*A férfi hatalmas pallosához beszél, mintha az értené amit mond, s a rajta cikázó villámok is mintha hevesebben ugrálnának. Egészen mintha örömében, izgatottságában fickándozna. Yagnar szavai pedig csak olaj a benne már egyébként is hevesen izzó tűzre. Ahogy előkerül Brennus Thargodar kürtje, szinte a hideg is végigfut rajta, szőrszálai felborzolódnak, s érzi hogy a vére is gyorsabban folyik.*
-VÖRÖSRE!
*Kiáltja maga is a jarl után, mert valahol ki kell jönnie belőle ennek a sok felgyülemlett érzelemnek. Bátorítóan megveregeti Kayaerr vállát, és keményen a szemébe néz, majd bólint neki. Mintha csak azt mondaná, hogy számít rá! Yagnar pedig úgy látja, hogy a két idegen jutalmat érdemel, Rorkir pedig nem ellenzi ezt, elvégre ő sosem volt jó az ilyesmiben, nem is lenne jó vezető belőle. Legfeljebb egy csata erejéig. Ha meg aztán mégis mellettük fognak harcolni, akkor bizony jól fog jönni minden segítség. Neki már van kardja, nem is akármilyen, a varázsitalokkal meg egyébként sem tudja mit kezdjen, úgyhogy jól van ez így.*
-Meglesz!
*Feleli kurtán.*
-Gondolom a parasztoknak is szólni kellene, meg a piacon.
*Hisz a vidéken bőven élhetnek harcképes férfiak, kik boldogan ontanának egy kis ork vért. Az pedig, hogy mi legyen a romtáborral elgondolkoztatja, de úgy van vele, hogy az éjszaka folyamán lesz még idejük megbeszélni ezt Yagnarral és az idegenekkel is. Kemény léptekkel indul el, hogy összegyűjtsön mindenkit, aki hadra fogható, azonban mielőtt távozna megáll, s tesz pár tétova lépést visszafelé.*
-Karheiáról van híred?
-
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 20:17:15
*Rorkirban az érzelmek széles skáláján szinte az összes végigfut ebben a pár percben. Hasonlóan érez Kayaerrhez, neki is megvan a történelme az orkokkal, s ha ez nem lenne elég, még kedvese rabigába hajtásáért is ezek a mocskos rohadékok a felelősek. Már ez a tény önmagában elég volna, hogy kérdés nélkül leszakítsa bármelyik fejét, de így hogy egy egész hordányi közeleg, erre bizonyosan meglesz minden lehetősége.*
-Kilenc vörös hajnal...Hallod ezt Durogaar?
*A férfi hatalmas pallosához beszél, mintha az értené amit mond, s a rajta cikázó villámok is mintha hevesebben ugrálnának. Egészen mintha örömében, izgatottságában fickándozna. Yagnar szavai pedig csak olaj a benne már egyébként is hevesen izzó tűzre. Ahogy előkerül Brennus Thargodar kürtje, szinte a hideg is végigfut rajta, szőrszálai felborzolódnak, s érzi hogy a vére is gyorsabban folyik.*
-VÖRÖSRE!
*Kiáltja maga is a jarl után, mert valahol ki kell jönnie belőle ennek a sok felgyülemlett érzelemnek. Bátorítóan megveregeti Kayaerr vállát, és keményen a szemébe néz, majd bólint neki. Mintha csak azt mondaná, hogy számít rá! Yagnar pedig úgy látja, hogy a két idegen jutalmat érdemel, Rorkir pedig nem ellenzi ezt, elvégre ő sosem volt jó az ilyesmiben, nem is lenne jó vezető belőle. Legfeljebb egy csata erejéig. Ha meg aztán mégis mellettük fognak harcolni, akkor bizony jól fog jönni minden segítség. Neki már van kardja, nem is akármilyen, a varázsitalokkal meg egyébként sem tudja mit kezdjen, úgyhogy jól van ez így.*
-Meglesz!
*Feleli kurtán.*
-Gondolom a parasztoknak is szólni kellene, meg a piacon.
*Hisz a vidéken bőven élhetnek harcképes férfiak, kik boldogan ontanának egy kis ork vért. Az pedig, hogy mi legyen a romtáborral elgondolkoztatja, de úgy van vele, hogy az éjszaka folyamán lesz még idejük megbeszélni ezt Yagnarral és az idegenekkel is. Kemény léptekkel indul el, hogy összegyűjtsön mindenkit, aki hadra fogható, azonban mielőtt távozna megáll, s tesz pár tétova lépést visszafelé.*
-Karheiáról van híred?
-
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 20:17:15
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:44:47
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:44:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
* ~ Na ezeknek nem kellett kétszer mondani. ~ állapítja meg a heves reakciókból. Úgy látszik igaz a hír: egyáltalán nem szívlelik erre az orkokat.*
- Nem társalogtunk velük rokonokról.
*Feleli Kayaerrnek kissé zavartan. Nem is igazán érti, mikor lett volna nekik arra idejük egy ork őrjárat lekaszabolása és egy ork erőd felfedezését követő menekülés után arra, hogy kedélyesen elbeszélgessenek a zöldbőrűekkel mindenféle törzsekről és nevekről. Ettől függetlenül megérti, valószínűleg itt valami személyes bosszúról lehet szó.
Yagnar reakciója aztán igazán tüzesre sikeredik. Ennának nem sok kötődése van a világban mióta elvesztette az emlékeit, így aztán duplán furcsa neki ez a fajta vérszomj. Persze ez a tűz most mindenkinek előnyére fog válni, mégis egy kicsit túlzásnak érzi ezt a rengeteg véres kurjongatást. Ettől függetlenül csak udvarias csendben álldogál, és várja, míg mindenki kitombolja magát.
Mikor a vezér tekintete az őrjöngés végén rajtuk áll meg, megmerevedik. Nagyon reméli, hogy nem ők lesznek az első áldozatok. Szerencsére igen hamar kiderül, ennek pont az ellenkezőjéről van szó. Nagy kő esik le a lány szívéről. ~ Jutalmat? Már megint? ~ csodálkozik el a helyzeten. Hiszen ő csak úgy mászkál és fecseg össze-vissza, és egyesek szerint ezért jutalmat érdemel? Hamarabb is eszébe juthatott volna, hogy hasonlóba vágjon. Míg Yagnar elsiet, csak zavartan álldogál ott, hacsak meg nem szólítják.
A mesterkardtól igazán leesik az álla. Kimondhatatlanul örül, hogy Thara kap egy ehhez hasonló fegyvert. Nagyon jó kezekben lesz nála. Már ennyitől is bőven elégedett lenne, mikor felé rúgnak egy ládát, amiben üveg csörömpöl. Feltételezhetően bájitalok, a láda méretéből fakadóan.*
- Nagyon szépen köszönöm!
*Hálálkodik a csodálkozástól tág szemekkel. Ennyi varázsitallal legközelebb most már tényleg sokkal felkészültebb lesz. Nem hagy senkit meghalni, minden külső segítséget bevet majd! Valahol munkál benne, hogy visszautasítsa ezt a nagylelkű ajándékot, de ki merne egy ilyen sértést ejteni a Thargok becsületén? Ő biztos nem. Inkább örül annak, amit kap - de még hogy!
Ezek után ismét arra terelődik a szó, hogy maradjanak, sőt, akár társuljanak a Thargokkal. Nem tudja, ehhez hogyan viszonyuljon. Az alvás jól hangzik, ez tény. De hogy utána merre? Hagyja inkább, hogy ismét Thara szóljon kettejük közül elsőként - és milyen jól teszi! Már majdnem el is felejtette közös tervüket az ingoványról.*
- Igen, a szállást elfogadnánk, de utána indulunk, hogy további felderítést végezzünk. Én úgyis inkább arra vagyok jó, mint harcolni.
*Mondja szerényen, mintha nem pár napja lőtt volna ketté egy sólymot és tűzdelt volna meg nyílvesszőkkel néhány orkot. Alkata tényleg a felderítéshez való a legjobban, még a múltkori vakszerencse ellenére is, tudja jól. El is határozza, hogy az elkövetkezendő időben mindent megtesz, hogy fejlessze azokat a készségeket, amik ehhez szükségesek lesznek majd.
Örül, hogy sikerült harcrakészebb embereket mozgósítaniuk, mint a hasznavehetetlen arthenioriak. Ettől függetlenül most egy időre szívesen elvonulna, hogy rendezze a gondolatait, és átbeszélje Tharával az esetleges teendőket. Ha elirányítják őket a szállás felé, pontosan ezt tervezi tenni, holott a maga részéről kész lenne akár most azonnal ledőlni egy szalmazsákra, hogy félálomban motyogva orkokoról hadováljon hajnalig.*
* ~ Na ezeknek nem kellett kétszer mondani. ~ állapítja meg a heves reakciókból. Úgy látszik igaz a hír: egyáltalán nem szívlelik erre az orkokat.*
- Nem társalogtunk velük rokonokról.
*Feleli Kayaerrnek kissé zavartan. Nem is igazán érti, mikor lett volna nekik arra idejük egy ork őrjárat lekaszabolása és egy ork erőd felfedezését követő menekülés után arra, hogy kedélyesen elbeszélgessenek a zöldbőrűekkel mindenféle törzsekről és nevekről. Ettől függetlenül megérti, valószínűleg itt valami személyes bosszúról lehet szó.
Yagnar reakciója aztán igazán tüzesre sikeredik. Ennának nem sok kötődése van a világban mióta elvesztette az emlékeit, így aztán duplán furcsa neki ez a fajta vérszomj. Persze ez a tűz most mindenkinek előnyére fog válni, mégis egy kicsit túlzásnak érzi ezt a rengeteg véres kurjongatást. Ettől függetlenül csak udvarias csendben álldogál, és várja, míg mindenki kitombolja magát.
Mikor a vezér tekintete az őrjöngés végén rajtuk áll meg, megmerevedik. Nagyon reméli, hogy nem ők lesznek az első áldozatok. Szerencsére igen hamar kiderül, ennek pont az ellenkezőjéről van szó. Nagy kő esik le a lány szívéről. ~ Jutalmat? Már megint? ~ csodálkozik el a helyzeten. Hiszen ő csak úgy mászkál és fecseg össze-vissza, és egyesek szerint ezért jutalmat érdemel? Hamarabb is eszébe juthatott volna, hogy hasonlóba vágjon. Míg Yagnar elsiet, csak zavartan álldogál ott, hacsak meg nem szólítják.
A mesterkardtól igazán leesik az álla. Kimondhatatlanul örül, hogy Thara kap egy ehhez hasonló fegyvert. Nagyon jó kezekben lesz nála. Már ennyitől is bőven elégedett lenne, mikor felé rúgnak egy ládát, amiben üveg csörömpöl. Feltételezhetően bájitalok, a láda méretéből fakadóan.*
- Nagyon szépen köszönöm!
*Hálálkodik a csodálkozástól tág szemekkel. Ennyi varázsitallal legközelebb most már tényleg sokkal felkészültebb lesz. Nem hagy senkit meghalni, minden külső segítséget bevet majd! Valahol munkál benne, hogy visszautasítsa ezt a nagylelkű ajándékot, de ki merne egy ilyen sértést ejteni a Thargok becsületén? Ő biztos nem. Inkább örül annak, amit kap - de még hogy!
Ezek után ismét arra terelődik a szó, hogy maradjanak, sőt, akár társuljanak a Thargokkal. Nem tudja, ehhez hogyan viszonyuljon. Az alvás jól hangzik, ez tény. De hogy utána merre? Hagyja inkább, hogy ismét Thara szóljon kettejük közül elsőként - és milyen jól teszi! Már majdnem el is felejtette közös tervüket az ingoványról.*
- Igen, a szállást elfogadnánk, de utána indulunk, hogy további felderítést végezzünk. Én úgyis inkább arra vagyok jó, mint harcolni.
*Mondja szerényen, mintha nem pár napja lőtt volna ketté egy sólymot és tűzdelt volna meg nyílvesszőkkel néhány orkot. Alkata tényleg a felderítéshez való a legjobban, még a múltkori vakszerencse ellenére is, tudja jól. El is határozza, hogy az elkövetkezendő időben mindent megtesz, hogy fejlessze azokat a készségeket, amik ehhez szükségesek lesznek majd.
Örül, hogy sikerült harcrakészebb embereket mozgósítaniuk, mint a hasznavehetetlen arthenioriak. Ettől függetlenül most egy időre szívesen elvonulna, hogy rendezze a gondolatait, és átbeszélje Tharával az esetleges teendőket. Ha elirányítják őket a szállás felé, pontosan ezt tervezi tenni, holott a maga részéről kész lenne akár most azonnal ledőlni egy szalmazsákra, hogy félálomban motyogva orkokoról hadováljon hajnalig.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-21 07:32:02
Üzenet elküldve: 2025-08-21 07:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Pont ez az a reakció amit várt. Nem egy "köszönjük a szolgálataitok, majd megtárgyaljuk" féleséget. Yagnar eltökéltsége az amire itt szükség van. Tudta, hogy ide kell jönniük, ha komolyan fel akarnak készülni az eljövendő veszélyre. Kayaerr megkapja a parancsát. Kérdőn áll, hogy vajon mi lesz feléjük a válasz, majd a jutalom hallatán felszaladnak szemöldökei. Már Artheniortól kaptak eleget, de Yagnar hamarabb eltűnik, minthogy Thara nemet mondana. PÁr perc múlva viszont egy mesterkarddal tér vissza, amit ráadásul neki szán. Bolond lenne nem elfogadni a jutalmat. Már csak azért is, mert Yagnarnak igaza van. Nagy szüksége lesz az elkövetkezendő csatákban. Persze Thara elsőnek azt hitte, hogy majd azzal vágja el, itt helyben.
~Milyen bolond vagyok.~
Ostorozza magát, habár meglepettsége kiül az arcán.
Ahogy a kard a kezébe kerül jól megnézi magának az új fegyverét. Igaz mestermű. Már csak ránézésre is. Megbabonázva nézi a kard pengéjét. Yagnar szavai hamar visszaterelik a valóságba. Valahogy az övén helyet talál a kardnak.*
-Köszönjük a jutalmakat és a szállást. Szolgálatainkra számíthattok a végig, legyen az a miénk vagy az orkoké.
*Beszél Enna helyett is, hiszen ő is bele ment.*
-Viszont amíg összegyűjtitek a hadsereget, addig Ennával elnéznénk az ingoványba a Romtábor felmérésére. Kétlem, hogy az orkok csak egy erőddel rendelkeznének. Romtábor, ahogy hallottam, nem nagy, pont ezért is jó hely az orkoknak egy kisebb csoport fenntartására, távol a fő erőiktől. A banditák miatt amúgy sem kapni onnan semmi hírt, már csak ezért is szeretnék megbizonyosodni arról, hogy nincs arra egy ork csapat sem. Ha vannak bátor embereid akik csatlakoznának a felderítéshez, akkor holnap reggel indulunk Ennával.
*Nem akar a félvér helyett beszélni, viszont nem is akar azonnal indulni. Már csak azért sem, mert még lovakkal is csak bőven délután érnének oda. Éjszaka meg nem szívesen bóklászna az ingoványban. Ahogy végeztek mindennel ás senki sem akar már velük beszélni, akkor Ennával akarja megbeszélni, hogy mikor is induljanak másnap és ha van a félvérnek is valami észrevétele, ötlete, aggodalma, akkor megtudják beszélni.*
*Pont ez az a reakció amit várt. Nem egy "köszönjük a szolgálataitok, majd megtárgyaljuk" féleséget. Yagnar eltökéltsége az amire itt szükség van. Tudta, hogy ide kell jönniük, ha komolyan fel akarnak készülni az eljövendő veszélyre. Kayaerr megkapja a parancsát. Kérdőn áll, hogy vajon mi lesz feléjük a válasz, majd a jutalom hallatán felszaladnak szemöldökei. Már Artheniortól kaptak eleget, de Yagnar hamarabb eltűnik, minthogy Thara nemet mondana. PÁr perc múlva viszont egy mesterkarddal tér vissza, amit ráadásul neki szán. Bolond lenne nem elfogadni a jutalmat. Már csak azért is, mert Yagnarnak igaza van. Nagy szüksége lesz az elkövetkezendő csatákban. Persze Thara elsőnek azt hitte, hogy majd azzal vágja el, itt helyben.
~Milyen bolond vagyok.~
Ostorozza magát, habár meglepettsége kiül az arcán.
Ahogy a kard a kezébe kerül jól megnézi magának az új fegyverét. Igaz mestermű. Már csak ránézésre is. Megbabonázva nézi a kard pengéjét. Yagnar szavai hamar visszaterelik a valóságba. Valahogy az övén helyet talál a kardnak.*
-Köszönjük a jutalmakat és a szállást. Szolgálatainkra számíthattok a végig, legyen az a miénk vagy az orkoké.
*Beszél Enna helyett is, hiszen ő is bele ment.*
-Viszont amíg összegyűjtitek a hadsereget, addig Ennával elnéznénk az ingoványba a Romtábor felmérésére. Kétlem, hogy az orkok csak egy erőddel rendelkeznének. Romtábor, ahogy hallottam, nem nagy, pont ezért is jó hely az orkoknak egy kisebb csoport fenntartására, távol a fő erőiktől. A banditák miatt amúgy sem kapni onnan semmi hírt, már csak ezért is szeretnék megbizonyosodni arról, hogy nincs arra egy ork csapat sem. Ha vannak bátor embereid akik csatlakoznának a felderítéshez, akkor holnap reggel indulunk Ennával.
*Nem akar a félvér helyett beszélni, viszont nem is akar azonnal indulni. Már csak azért sem, mert még lovakkal is csak bőven délután érnének oda. Éjszaka meg nem szívesen bóklászna az ingoványban. Ahogy végeztek mindennel ás senki sem akar már velük beszélni, akkor Ennával akarja megbeszélni, hogy mikor is induljanak másnap és ha van a félvérnek is valami észrevétele, ötlete, aggodalma, akkor megtudják beszélni.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:57:13
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót. Borostyánsárga tekintete kíváncsian szemléli az orkfejet, majd a sötételf ábrázatát. Egy pillanat erejéig sem tűnik úgy, hogy nem hisz nekik.*
-Lám, nem minden történet igaz. Pedig mondják, az orkok jól kijönnek a mélységiekkel Pirtianes falain belül. *Az ajánlatra nem felel rögtön. Helyette a padlót fixírozva kezd lassú járkálásába. Szüksége van rá, hogy összeszedje gondolatait. Csupán Kayaerr kérdésére mutat a fiatal barbár leányzóra jelzésértékűen. Ő is kíváncsi a válaszra.*
-Ez az! Ezért küldtek engem vissza az Ősök. Ezért a jelek, ezért a kilenc napja vöröslő virradás! *Tenyerébe csap öklével.*
-Meg kell védenem a népet. Meg kell védenünk a népet. Mindegy, miféle vagy mifajta ork, pusztulniuk kell. Ti nem ismeritek a thargokat. Ellenálló, akár a jóféle acél, s bosszúszomjas, mint a sebzett farkas. *Megtorpan, majd vendégeik felé fordul.*
-Artheniornak nincs mitől tartania. Elsöpörjük a betolakodókat, de nem miattuk. Tegye csak thargföldre lábát ez a "Szürke Légió". Megütközünk velük! Nem hagyom, hogy sarokba szorítva ostromolják meg e várat.
Vérrel aratunk, bizony. *Pillant most Rorkirra.*
-És együtt vezetjük hadba a thargokat. Kayaerr!
*A lány felé fordítja tekintetét.*
-Szaladj fel az Öregtoronyba és fújd meg Brennus Thargodar kürtjét. Kürtszóra kürtszóval felelünk. Kell hozzá tüdő, így úgy fújd, mintha nem lenne holnap. *Leakasztja válláról, majd Kayaerr felé nyújtja az ősi kürtöt. Hangja várakozással teli. Ismét járkálásba kezd.*
-Oly haderőt vonok össze, hogy az Őseink is elégedetten emelik majd korsóikat a magasba a Holtak Csarnokában. Vörösre festjük velük a folyót. VÖRÖSRE! *Mellkasa vadul hullámzik, ahogy ismét befókuszálja a két idegent.*
-Ti pedig jutalmat érdemeltek. *Elsiet, néhány percre magára hagyva vendégeit. Nem bánja a dolgot, muszáj valahogy ráncba szedni felkorbácsolt gondolatiságát. A hatalmas farkas nyomában lohol, miközben a raktárak felé kanyarodik.
Magához veszi az artheniori mesterkardot, illetve találomra a ládába hány a Nestar mester által felhalmozott italokból. Ezekkel tér vissza a vendégeihez.*
-Ez itt egy mesterkard. *A magasba emeli a hüvelytelen kardot, hogy a fényben is megcsillanhasson.*
-A mi kovácsaink nem képesek ilyesmire. De ha valóban küzdeni akarsz az ellen, ami jön, szükséged lesz a jó acélra. *A sötételf felé nyújtja a pengét, majd a csörrenő ládát a félvér elé löki.*
-Talán Te többre tudod hasznosítani ezeket, mint én. *Még egy halovány mosoly is átfut ábrázatán.*
-Itt aludhattok, ha úgy tetszik. A törzsszálláson mindig akad hely a bátraknak. Az ajánlatod pedig meggondolom. *Micartharára pillant, majd Rorkirra.*
-Rorkir, fivérem. Gyűjtsd össze Amon Ruadh harcosait. Adj fegyvert a kezébe azoknak is, akiket elég férfinak gondolsz már hozzá.
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.20 20:07:42
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót. Borostyánsárga tekintete kíváncsian szemléli az orkfejet, majd a sötételf ábrázatát. Egy pillanat erejéig sem tűnik úgy, hogy nem hisz nekik.*
-Lám, nem minden történet igaz. Pedig mondják, az orkok jól kijönnek a mélységiekkel Pirtianes falain belül. *Az ajánlatra nem felel rögtön. Helyette a padlót fixírozva kezd lassú járkálásába. Szüksége van rá, hogy összeszedje gondolatait. Csupán Kayaerr kérdésére mutat a fiatal barbár leányzóra jelzésértékűen. Ő is kíváncsi a válaszra.*
-Ez az! Ezért küldtek engem vissza az Ősök. Ezért a jelek, ezért a kilenc napja vöröslő virradás! *Tenyerébe csap öklével.*
-Meg kell védenem a népet. Meg kell védenünk a népet. Mindegy, miféle vagy mifajta ork, pusztulniuk kell. Ti nem ismeritek a thargokat. Ellenálló, akár a jóféle acél, s bosszúszomjas, mint a sebzett farkas. *Megtorpan, majd vendégeik felé fordul.*
-Artheniornak nincs mitől tartania. Elsöpörjük a betolakodókat, de nem miattuk. Tegye csak thargföldre lábát ez a "Szürke Légió". Megütközünk velük! Nem hagyom, hogy sarokba szorítva ostromolják meg e várat.
Vérrel aratunk, bizony. *Pillant most Rorkirra.*
-És együtt vezetjük hadba a thargokat. Kayaerr!
*A lány felé fordítja tekintetét.*
-Szaladj fel az Öregtoronyba és fújd meg Brennus Thargodar kürtjét. Kürtszóra kürtszóval felelünk. Kell hozzá tüdő, így úgy fújd, mintha nem lenne holnap. *Leakasztja válláról, majd Kayaerr felé nyújtja az ősi kürtöt. Hangja várakozással teli. Ismét járkálásba kezd.*
-Oly haderőt vonok össze, hogy az Őseink is elégedetten emelik majd korsóikat a magasba a Holtak Csarnokában. Vörösre festjük velük a folyót. VÖRÖSRE! *Mellkasa vadul hullámzik, ahogy ismét befókuszálja a két idegent.*
-Ti pedig jutalmat érdemeltek. *Elsiet, néhány percre magára hagyva vendégeit. Nem bánja a dolgot, muszáj valahogy ráncba szedni felkorbácsolt gondolatiságát. A hatalmas farkas nyomában lohol, miközben a raktárak felé kanyarodik.
Magához veszi az artheniori mesterkardot, illetve találomra a ládába hány a Nestar mester által felhalmozott italokból. Ezekkel tér vissza a vendégeihez.*
-Ez itt egy mesterkard. *A magasba emeli a hüvelytelen kardot, hogy a fényben is megcsillanhasson.*
-A mi kovácsaink nem képesek ilyesmire. De ha valóban küzdeni akarsz az ellen, ami jön, szükséged lesz a jó acélra. *A sötételf felé nyújtja a pengét, majd a csörrenő ládát a félvér elé löki.*
-Talán Te többre tudod hasznosítani ezeket, mint én. *Még egy halovány mosoly is átfut ábrázatán.*
-Itt aludhattok, ha úgy tetszik. A törzsszálláson mindig akad hely a bátraknak. Az ajánlatod pedig meggondolom. *Micartharára pillant, majd Rorkirra.*
-Rorkir, fivérem. Gyűjtsd össze Amon Ruadh harcosait. Adj fegyvert a kezébe azoknak is, akiket elég férfinak gondolsz már hozzá.
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.20 20:07:42
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-20 12:02:06
Üzenet elküldve: 2025-08-20 12:02:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Kayaerr néma figyelemmel áll a trónterem félhomályában, hátát a hideg kőfalnak vetve. Szeme figyelmesen követi a hírhozókat, de amint Micarthara szájából elhangzik a szó – orkok –, a szíve kihagy egy ütemet, a borostyán tekintet elsötétül. A múlt rozsdás pengeként fúr a mellkasába, ahogy gyermekkora képei felelevenednek előtte. Felgyújtott házak, vérbe fúlt férfiak, asszonyok sikolya, az ősi kürt hangja, amely egyszerre hívta a harcosokat és jelentette a pusztulást. Nem kell több, hogy a gyűlölet parazsa, amit mindig is a szíve mélyén hordozott, ismét perzselni kezdjen.
Amint a mélységi előhúzza az orkfejet, ösztönösen megfeszül minden izma, ujjai akaratlanul is ráfeszülnek az övén pihenő kard markolatára. A bomló hús szaga és a gyülemlő harag fintort húz az arcára, előrelép, s mélyről jövő undorral köpi arcon a fejet majd az ősök nyelvén kurta átkot mormog orra alatt.
Rorkir szavait hallva, a dacos lány ajka szinte gúnyos félmosolyba rándul. A férfi könnyed szavai mögött ő is érzi ugyanazt a türelmetlen hévet, amit a saját ereiben kavargó vér diktál: ölni, vágni, pusztítani az orkot, bárhol bukkan is fel. Mielőtt azonban fellobbanó harci kedvét maga is kinyilatkoztatná, az érkezők felé fordul.*
- Grobak Hrodga nevét említette esetleg valamelyik dögzabáló? *Sok év telt már el ugyan a Véres Mennyegző óta, talán már nem is él az egykori vezér, de ha ennyi törzs összegyűlt, bizonyosan akadnak köztük hrodga orkok is. Márpedig ha ez így van, akkor nem csupán zöld korcsokkal van dolguk, hanem egyben a felföldiek ősi ellenségeivel, akik a Thargodrymek bukását is elhozták. Anyja törzse már hosszú ideje letért akkor az Ősök útjáról, s sorsukat ugyan már nem kerülhették el, de minden északi nevében kötelessége bosszú állni. Halállal fizet, aki a testvérei vérét ontja.
A választól függetlenül Yagnart keresik pillantásai, mintha a szemével sürgetné. A mellkasában dübörgő bosszúvágy most várakozó csenddé feszül, mely egyetlen szóra lángba borulhat.*
*Kayaerr néma figyelemmel áll a trónterem félhomályában, hátát a hideg kőfalnak vetve. Szeme figyelmesen követi a hírhozókat, de amint Micarthara szájából elhangzik a szó – orkok –, a szíve kihagy egy ütemet, a borostyán tekintet elsötétül. A múlt rozsdás pengeként fúr a mellkasába, ahogy gyermekkora képei felelevenednek előtte. Felgyújtott házak, vérbe fúlt férfiak, asszonyok sikolya, az ősi kürt hangja, amely egyszerre hívta a harcosokat és jelentette a pusztulást. Nem kell több, hogy a gyűlölet parazsa, amit mindig is a szíve mélyén hordozott, ismét perzselni kezdjen.
Amint a mélységi előhúzza az orkfejet, ösztönösen megfeszül minden izma, ujjai akaratlanul is ráfeszülnek az övén pihenő kard markolatára. A bomló hús szaga és a gyülemlő harag fintort húz az arcára, előrelép, s mélyről jövő undorral köpi arcon a fejet majd az ősök nyelvén kurta átkot mormog orra alatt.
Rorkir szavait hallva, a dacos lány ajka szinte gúnyos félmosolyba rándul. A férfi könnyed szavai mögött ő is érzi ugyanazt a türelmetlen hévet, amit a saját ereiben kavargó vér diktál: ölni, vágni, pusztítani az orkot, bárhol bukkan is fel. Mielőtt azonban fellobbanó harci kedvét maga is kinyilatkoztatná, az érkezők felé fordul.*
- Grobak Hrodga nevét említette esetleg valamelyik dögzabáló? *Sok év telt már el ugyan a Véres Mennyegző óta, talán már nem is él az egykori vezér, de ha ennyi törzs összegyűlt, bizonyosan akadnak köztük hrodga orkok is. Márpedig ha ez így van, akkor nem csupán zöld korcsokkal van dolguk, hanem egyben a felföldiek ősi ellenségeivel, akik a Thargodrymek bukását is elhozták. Anyja törzse már hosszú ideje letért akkor az Ősök útjáról, s sorsukat ugyan már nem kerülhették el, de minden északi nevében kötelessége bosszú állni. Halállal fizet, aki a testvérei vérét ontja.
A választól függetlenül Yagnart keresik pillantásai, mintha a szemével sürgetné. A mellkasában dübörgő bosszúvágy most várakozó csenddé feszül, mely egyetlen szóra lángba borulhat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733