Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-14 20:27:25
Üzenet elküldve: 2022-02-14 20:27:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mióta próbálja azt tenni, amit Kagan elvárt volna tőle, azóta elég sok emberrel - elffel - találkozott ahhoz, hogy valamicskét olvasni tudjon a gesztusaikból. Nae reakciójából nem nehéz kivenni azt, hogy mit is gondol Rorkir szerepéről az ügyben. Rorkir természetesen gyilkos, ezt Aenae maga sem vonja kétségbe - sőt ő maga is azzá vált, hála Yagnarnak -, viszont úgy gondolja, hogy a férfi magától sosem vetemedett volna arra, amire, szóval igen, mondhatni, hogy rossz társaságba keveredett.*
- Felesleges ez a szarkazmus, szakaszvezető.
*Más szituációban jót mulatna azon, hogy galamblelkűnek titulálják Rorkirt, vagy bármelyik északi barbárt. Most nem mulattatja a dolog, inkább csak menne már. Először talán hányni.*
- Nem az én gondom, hogy Arthenior területén kívül tartsam. Ezt nektek kell tisztázni vele, én már tisztáztam vele azt, hogy az én küszöbömre többé ne szarjon oda.
*Aenaet sosem érdekelte volna az, hogy felprédálták Sziritánt, ha nem a Vashegy nevében teszik ezt, a Vashegy felhatalmazása nélkül. De magyarázkodni nem óhajt, sőt azt sem tartja fontosnak elmondani, hogy Rorkir nem az ő embere, és hogy sosem látta azelőtt.*
- Az emberem elvezet titeket hozzá. Akkor ha nincs más, jó vadászatot.
*Részéről lezárta itt ezt a beszélgetést, végül is mindenki megtudott mindent.*
- Még egy pillanatra, szakaszvezető. Ha üzennék Denjaar kapitánynak, vagyis egykori kapitánynak, arra az esetre meghagyott valami címet? Meghívnám az esküvőmre.
*Persze ugyanazzal a hátsó szándékkal, amiért szerette volna, ha a kapitány maga jön el a sziritáni ügyben inspekciót tartani. Hogy lerajzolja pucéran.
Ha pedig nincs más, akkor részéről tényleg itt a beszélgetés vége. Nem is érzi magát valami fényesen, de érthető okból nem akar társaságban rókázni, amúgy sincsenek Naeval olyan nexusban, hogy az fogja közben a haját. Azt meg csak remélheti, hogy az arca normális színű és nem zöldárnyalatos.*
//Hrallh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mióta próbálja azt tenni, amit Kagan elvárt volna tőle, azóta elég sok emberrel - elffel - találkozott ahhoz, hogy valamicskét olvasni tudjon a gesztusaikból. Nae reakciójából nem nehéz kivenni azt, hogy mit is gondol Rorkir szerepéről az ügyben. Rorkir természetesen gyilkos, ezt Aenae maga sem vonja kétségbe - sőt ő maga is azzá vált, hála Yagnarnak -, viszont úgy gondolja, hogy a férfi magától sosem vetemedett volna arra, amire, szóval igen, mondhatni, hogy rossz társaságba keveredett.*
- Felesleges ez a szarkazmus, szakaszvezető.
*Más szituációban jót mulatna azon, hogy galamblelkűnek titulálják Rorkirt, vagy bármelyik északi barbárt. Most nem mulattatja a dolog, inkább csak menne már. Először talán hányni.*
- Nem az én gondom, hogy Arthenior területén kívül tartsam. Ezt nektek kell tisztázni vele, én már tisztáztam vele azt, hogy az én küszöbömre többé ne szarjon oda.
*Aenaet sosem érdekelte volna az, hogy felprédálták Sziritánt, ha nem a Vashegy nevében teszik ezt, a Vashegy felhatalmazása nélkül. De magyarázkodni nem óhajt, sőt azt sem tartja fontosnak elmondani, hogy Rorkir nem az ő embere, és hogy sosem látta azelőtt.*
- Az emberem elvezet titeket hozzá. Akkor ha nincs más, jó vadászatot.
*Részéről lezárta itt ezt a beszélgetést, végül is mindenki megtudott mindent.*
- Még egy pillanatra, szakaszvezető. Ha üzennék Denjaar kapitánynak, vagyis egykori kapitánynak, arra az esetre meghagyott valami címet? Meghívnám az esküvőmre.
*Persze ugyanazzal a hátsó szándékkal, amiért szerette volna, ha a kapitány maga jön el a sziritáni ügyben inspekciót tartani. Hogy lerajzolja pucéran.
Ha pedig nincs más, akkor részéről tényleg itt a beszélgetés vége. Nem is érzi magát valami fényesen, de érthető okból nem akar társaságban rókázni, amúgy sincsenek Naeval olyan nexusban, hogy az fogja közben a haját. Azt meg csak remélheti, hogy az arca normális színű és nem zöldárnyalatos.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-14 19:34:25
Üzenet elküldve: 2022-02-14 19:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A leány arcát fürkészve egy pillanatra nehezen tudja kibogozni kifejezéséből, vajon mit is érez Krultos távozása kapcsán. Meglepettség? Netán némi káröröm a történtek miatt? Szívesen megosztaná vele, hogy vélhetőleg nem sok köze van a parancsnok lemondásának a romvárosban történtekhez, sokkalta inkább arról van szó, hogy a wegtoreni ráeszmélt alkalmatlanságára. Kiváló harcos, ez tagadhatatlan, de az őrség vezetése inkább szól a politikáról és az irodában gubbasztásról, mintsem a tényleges fegyverforgatásról. És még csak nem is tapsol vagy ujjong hozzá senki, ahogy azt az egykori arénabajnok megszokhatta. Tiszteli azonban annyira a férfit és a városért végzett munkáját, hogy most megtartsa magának gondolatait.
Ahogy az úrnő számíthatott rá, idegesen feszül meg az állkapcsa egy pillanatra, mikor közli vele, szabadon engedte az egyik sziritáni fosztogatót. Akármennyire is igyekszik kifejezéstelen képet vágni a hallottakra, azért halványan megemelkedik a szemöldöke a folytatásra.*
~Áldozat a nagy büdös lófaszt!~ *Szinte szóról-szóra kiolvasható jeges tekintetéből. Hát persze, szegény kicsi barbár bizonyára csupán rossz társaságba keveredett! Nem is állt szándékában falusiakat kirabolni, gyilkolászni meg fenyegetni, csak véletlen volt. Kapott egy ejnye-bejnyét és láss csodát, többet eszébe sem fog jutni ilyesmi.*
- Értem. *Hangja nyugodtnak hat, mikor nagy nehezen megszólal egy kis csend után, de rekedt az elfojtott méregtől.* - És mi a garancia arra, hogy ez a galamblelkű úriember nem teszi be a lábát többet Arthenior területére?
*Épp csak egy kis finom gúny, még csak nem is vicsorog, meglepően higgadtan beszél. Persze folyvást emlékeztetnie kell magát arra, hogy viselkedjen. Fogain lopva végigsimít nyelvével enémi indulattal, miközben ígérete előtt habozik kicsit, de akármennyire is nehezére esik, felidézve Droyn szavait végül kimondja határozottan.*
- Legyen így. *Az utolsó kérdésre egyértelműen bólint* - Elvisszük, aztán itt sem vagyunk.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.14 19:35:36
//Hrallh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A leány arcát fürkészve egy pillanatra nehezen tudja kibogozni kifejezéséből, vajon mit is érez Krultos távozása kapcsán. Meglepettség? Netán némi káröröm a történtek miatt? Szívesen megosztaná vele, hogy vélhetőleg nem sok köze van a parancsnok lemondásának a romvárosban történtekhez, sokkalta inkább arról van szó, hogy a wegtoreni ráeszmélt alkalmatlanságára. Kiváló harcos, ez tagadhatatlan, de az őrség vezetése inkább szól a politikáról és az irodában gubbasztásról, mintsem a tényleges fegyverforgatásról. És még csak nem is tapsol vagy ujjong hozzá senki, ahogy azt az egykori arénabajnok megszokhatta. Tiszteli azonban annyira a férfit és a városért végzett munkáját, hogy most megtartsa magának gondolatait.
Ahogy az úrnő számíthatott rá, idegesen feszül meg az állkapcsa egy pillanatra, mikor közli vele, szabadon engedte az egyik sziritáni fosztogatót. Akármennyire is igyekszik kifejezéstelen képet vágni a hallottakra, azért halványan megemelkedik a szemöldöke a folytatásra.*
~Áldozat a nagy büdös lófaszt!~ *Szinte szóról-szóra kiolvasható jeges tekintetéből. Hát persze, szegény kicsi barbár bizonyára csupán rossz társaságba keveredett! Nem is állt szándékában falusiakat kirabolni, gyilkolászni meg fenyegetni, csak véletlen volt. Kapott egy ejnye-bejnyét és láss csodát, többet eszébe sem fog jutni ilyesmi.*
- Értem. *Hangja nyugodtnak hat, mikor nagy nehezen megszólal egy kis csend után, de rekedt az elfojtott méregtől.* - És mi a garancia arra, hogy ez a galamblelkű úriember nem teszi be a lábát többet Arthenior területére?
*Épp csak egy kis finom gúny, még csak nem is vicsorog, meglepően higgadtan beszél. Persze folyvást emlékeztetnie kell magát arra, hogy viselkedjen. Fogain lopva végigsimít nyelvével enémi indulattal, miközben ígérete előtt habozik kicsit, de akármennyire is nehezére esik, felidézve Droyn szavait végül kimondja határozottan.*
- Legyen így. *Az utolsó kérdésre egyértelműen bólint* - Elvisszük, aztán itt sem vagyunk.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.14 19:35:36
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-14 10:55:40
Üzenet elküldve: 2022-02-14 10:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Úgy tűnik, hogy Frandr is elég nyomott hangulatban van, valószínűleg hasonló gondolatok kergetik egymást az ő fejében is. A megbízóikkal kapcsolatos megjegyzésre csak bólint egyet, hasonlóképpen van vele ő is. Hangulatuknak megfelelően pedig a reggeli jobbára szó nélkül zajlik le, Frandr végez kicsit előbb.*
- Hacsak nem történik valami rendkívüli, alig hiszem.
*Rázza meg a fejét arra, hogy lenne-e valami feladat?*
- Menj csak, rászolgáltál a pihenésre.
*Amikor egyedül marad, még szöszmötöl egy kicsit. El is pakol maguk után. Legalább elfoglalja magát és addig sem gondolkodik. Nem sokkal később már a szálláson van megint. Lea szobája azóta is üresen áll, Laor pedig a nyitott ajtó félfájának támaszkodva bámul befelé. El is vigyorodik, mert lelki szemeivel látja, hogy a göndör hajú milyen kajánul mosolyogna ha most látná. Talán valami megjegyzése is lenne a felesleges elérzékenyülésről. Aztán csendesen behúzza az ajtót és elindul kifelé az erődből.*
*Úgy tűnik, hogy Frandr is elég nyomott hangulatban van, valószínűleg hasonló gondolatok kergetik egymást az ő fejében is. A megbízóikkal kapcsolatos megjegyzésre csak bólint egyet, hasonlóképpen van vele ő is. Hangulatuknak megfelelően pedig a reggeli jobbára szó nélkül zajlik le, Frandr végez kicsit előbb.*
- Hacsak nem történik valami rendkívüli, alig hiszem.
*Rázza meg a fejét arra, hogy lenne-e valami feladat?*
- Menj csak, rászolgáltál a pihenésre.
*Amikor egyedül marad, még szöszmötöl egy kicsit. El is pakol maguk után. Legalább elfoglalja magát és addig sem gondolkodik. Nem sokkal később már a szálláson van megint. Lea szobája azóta is üresen áll, Laor pedig a nyitott ajtó félfájának támaszkodva bámul befelé. El is vigyorodik, mert lelki szemeivel látja, hogy a göndör hajú milyen kajánul mosolyogna ha most látná. Talán valami megjegyzése is lenne a felesleges elérzékenyülésről. Aztán csendesen behúzza az ajtót és elindul kifelé az erődből.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-13 21:57:12
Üzenet elküldve: 2022-02-13 21:57:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
*Fél szemöldöke felkúszik a homloka közepére, mikor értesül Denjaar távozásának időpontjáról. Azt megállja, hogy elvigyorodjon és megjegyzéseket tegyen arra, hogy mennyire rosszat tesz bármely parancsnok renoméjának az, ha a kaszárnyából, állítólagos városőrök prominens személyeket visznek el. Mindamellett az exparancsnok wegtoreni, nyilván nem volt tisztában az artheniori viszonyokkal. Valószínűleg a legtöbb artheniori sincs tisztában ezekkel, Aenae maga sem, csak a felszínt kapargatja. Vajon a városőrség ismeri a sajnálatos eset előzményeit? Mert Aenae nem emlékszik rá, hogy bárki is kérdezett volna bármit is tőle. Bár lehet, hogy csak nem volt olyan lelkiállapotban, hogy emlékezzen... Most azon kapja magát, hogy valóban a hasára teszi a kezét, élénk az emlék, de valószínűleg ezzel mindenki így van, akit megérint a halál szele.*
- Fogoly igen. Az volt, de elengedtem haza.
*Mondja a nő arcvonásait fürkészve, valószínűleg észrevehet majd rajta némi kiakadást arra a körülményre, hogy szélnek eresztette Rorkirt.*
- Rorkir, nos, nem a legélesebb kés a fiókban. Elbeszélgettem vele, ő maga is egyfajta áldozata ennek a szerencsétlen ügynek.
*Ebben Aenae őszintén hisz, bár nyilvánvalóan nem az állítólagos gonosz mágus áldozata, hanem Yagnar karizmatikus kiállásának.*
- Szeretném, ha egyben visszaszolgáltatnátok, ha felkutattátok a kikötői bandát. Jóindulatotok jeléül.
*Hisz Arthenior is Aenae jóindulatának jeléül kapott egyáltalán hírt a történtekről. Aenae szeretné rövidre zárni, már így is túl sokat foglalkozott ezzel az üggyel, túl sok álmatlan éjszaka van mögötte.*
- Érte küldessek?
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.13 21:59:32
//Hrallh//
*Fél szemöldöke felkúszik a homloka közepére, mikor értesül Denjaar távozásának időpontjáról. Azt megállja, hogy elvigyorodjon és megjegyzéseket tegyen arra, hogy mennyire rosszat tesz bármely parancsnok renoméjának az, ha a kaszárnyából, állítólagos városőrök prominens személyeket visznek el. Mindamellett az exparancsnok wegtoreni, nyilván nem volt tisztában az artheniori viszonyokkal. Valószínűleg a legtöbb artheniori sincs tisztában ezekkel, Aenae maga sem, csak a felszínt kapargatja. Vajon a városőrség ismeri a sajnálatos eset előzményeit? Mert Aenae nem emlékszik rá, hogy bárki is kérdezett volna bármit is tőle. Bár lehet, hogy csak nem volt olyan lelkiállapotban, hogy emlékezzen... Most azon kapja magát, hogy valóban a hasára teszi a kezét, élénk az emlék, de valószínűleg ezzel mindenki így van, akit megérint a halál szele.*
- Fogoly igen. Az volt, de elengedtem haza.
*Mondja a nő arcvonásait fürkészve, valószínűleg észrevehet majd rajta némi kiakadást arra a körülményre, hogy szélnek eresztette Rorkirt.*
- Rorkir, nos, nem a legélesebb kés a fiókban. Elbeszélgettem vele, ő maga is egyfajta áldozata ennek a szerencsétlen ügynek.
*Ebben Aenae őszintén hisz, bár nyilvánvalóan nem az állítólagos gonosz mágus áldozata, hanem Yagnar karizmatikus kiállásának.*
- Szeretném, ha egyben visszaszolgáltatnátok, ha felkutattátok a kikötői bandát. Jóindulatotok jeléül.
*Hisz Arthenior is Aenae jóindulatának jeléül kapott egyáltalán hírt a történtekről. Aenae szeretné rövidre zárni, már így is túl sokat foglalkozott ezzel az üggyel, túl sok álmatlan éjszaka van mögötte.*
- Érte küldessek?
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.13 21:59:32
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:42:44
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:42:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
*Van abban valami különös, hogy ebben a környezetben látja a leányt. Pedig már régóta tisztában van vele, hogy a Hadúr fattya örökölte meg a trónt, a majorban annak idején szinte elsőkként értesültek erről, elképzelve azért mégis teljesen más, mint a valóságban farkasszemet nézni a ténnyel. A városi kisasszonyság látszólag kophatott valamennyit az Amonon töltött idő alatt, de azért nyomai még bőven fellelhetőek, elüt az erőd zord szürkeségétől, tekintélyt parancsoló visszhangjaitól. Ilyen lehetett annak idején Kagant puccos artheniori tanácsnokok között látni.
A parancsnokváltás kapcsán felmerülő kérdés valamelyest váratlanul éri, noha illetődöttség nyoma sem látszik az arcán. Még árulkodó grimaszát is elfojtja, ami az esetre visszaemlékezve a képére kíván kúszni, magát is meglepi, milyen higgadtsággal képes végül felelni.*
- Krultos a romvárosi műveletet után úgy döntött elhagyja az őrség kötelékét. Kérésére az akkori parancsnokhelyettes vette át a tisztséget.
*Valójában, ha akarna se tudna erről többet mondani, persze indulatos személyes véleményén kívül, ami nem igazán tartozik most ide.
Nem veszi fel a kissé barátságtalanabban csendülő hangnemet. Vélhetőleg épp annyira van kedve itt lenni, mint a leánynak, szeretne mihamarabb végezni, nem áll szándékában nehezíteni ezt a pár kötelező kört, amit most kénytelenek lefutni. Az úrnő röviden summázza is a tényállást, megkímélve ezzel a szakaszvezetőt néhány felesleges kérdéstől. A számukra lényeges információkat egyébként sem tőle fogja megtudni.*
- Ez a Rorkir az egyik fogoly lenne?
*A levélben nem tesz említést a fosztogatók nevéről, mondjuk a leírtak alapján csak olyan tudná azonosítani a kikötőieket, aki velük járt Sziritánon.*
- Szükségünk lesz rá. *bólint végül a küldetés dolgára aztán komoly hangon folytatja* - A sorsát ezután Artheniorra bízza?
*Ugyan a város területén történt a barbár prédálás, most mégiscsak tharg földön vannak, a kisasszony dönt hát afelől, kiadja-e a foglyot az őrségnek. A hosszúéltű úgy véli, így lenne tisztességes, noha nemigen van beleszólása a dologba. Megígérte, igyekszik elkerülni, hogy a Amon és Vashegy közötti feszültség elharapódzon, bármi lesz is a felelet, rezzenéstelenül fogadja.*
//Hrallh//
*Van abban valami különös, hogy ebben a környezetben látja a leányt. Pedig már régóta tisztában van vele, hogy a Hadúr fattya örökölte meg a trónt, a majorban annak idején szinte elsőkként értesültek erről, elképzelve azért mégis teljesen más, mint a valóságban farkasszemet nézni a ténnyel. A városi kisasszonyság látszólag kophatott valamennyit az Amonon töltött idő alatt, de azért nyomai még bőven fellelhetőek, elüt az erőd zord szürkeségétől, tekintélyt parancsoló visszhangjaitól. Ilyen lehetett annak idején Kagant puccos artheniori tanácsnokok között látni.
A parancsnokváltás kapcsán felmerülő kérdés valamelyest váratlanul éri, noha illetődöttség nyoma sem látszik az arcán. Még árulkodó grimaszát is elfojtja, ami az esetre visszaemlékezve a képére kíván kúszni, magát is meglepi, milyen higgadtsággal képes végül felelni.*
- Krultos a romvárosi műveletet után úgy döntött elhagyja az őrség kötelékét. Kérésére az akkori parancsnokhelyettes vette át a tisztséget.
*Valójában, ha akarna se tudna erről többet mondani, persze indulatos személyes véleményén kívül, ami nem igazán tartozik most ide.
Nem veszi fel a kissé barátságtalanabban csendülő hangnemet. Vélhetőleg épp annyira van kedve itt lenni, mint a leánynak, szeretne mihamarabb végezni, nem áll szándékában nehezíteni ezt a pár kötelező kört, amit most kénytelenek lefutni. Az úrnő röviden summázza is a tényállást, megkímélve ezzel a szakaszvezetőt néhány felesleges kérdéstől. A számukra lényeges információkat egyébként sem tőle fogja megtudni.*
- Ez a Rorkir az egyik fogoly lenne?
*A levélben nem tesz említést a fosztogatók nevéről, mondjuk a leírtak alapján csak olyan tudná azonosítani a kikötőieket, aki velük járt Sziritánon.*
- Szükségünk lesz rá. *bólint végül a küldetés dolgára aztán komoly hangon folytatja* - A sorsát ezután Artheniorra bízza?
*Ugyan a város területén történt a barbár prédálás, most mégiscsak tharg földön vannak, a kisasszony dönt hát afelől, kiadja-e a foglyot az őrségnek. A hosszúéltű úgy véli, így lenne tisztességes, noha nemigen van beleszólása a dologba. Megígérte, igyekszik elkerülni, hogy a Amon és Vashegy közötti feszültség elharapódzon, bármi lesz is a felelet, rezzenéstelenül fogadja.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:10:42
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:10:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Egy ló kis kalandja //
* Mokány kis sárga paripa pihen az istállóban. Aranyos kis jószág, különösen a kis pettyes farával. Sokan talán irigylik is, hiszen maga a tharg úrnő lovagol rajta. A jó Kagaenae Thargodarnak biztos nincs rossz szava a kis kancáról, de még csak az istállófiúknak se lehetne. A mai nap viszont különleges, mivel ez a kis kanca ma nagyon rossz. Történt ugyanis, hogy kicsi lett számára a boksza. A ló pedig igazán okos állat, ahogy ez a példány is. Kellő erővel a megfelelő helyen sikerül orvosolnia ezt a problémát. Aztán meg uccu neki, mint akit nyílpuskából lőttek ki. A lovászfiúk hiába talpalnak már utána.*
- Az úrnő lova meglépett.* Hajtogatják kétségbeesetten. Egész kis kereső csapat indul el utána, de mintha csak a föld nyelte volna el. Időbe telik, mire megtalálják a kis mihasznát, aki békésen legelészik mintha mi sem történt volna. Pedig történt valami, csak akkor még kevesen tudnak. Rendben visszakerül az állat be az istállóba a személyzet nagy örömére. Ezt a kis kiruccanást meg igyekszik mindenki elfelejteni.*
* Mokány kis sárga paripa pihen az istállóban. Aranyos kis jószág, különösen a kis pettyes farával. Sokan talán irigylik is, hiszen maga a tharg úrnő lovagol rajta. A jó Kagaenae Thargodarnak biztos nincs rossz szava a kis kancáról, de még csak az istállófiúknak se lehetne. A mai nap viszont különleges, mivel ez a kis kanca ma nagyon rossz. Történt ugyanis, hogy kicsi lett számára a boksza. A ló pedig igazán okos állat, ahogy ez a példány is. Kellő erővel a megfelelő helyen sikerül orvosolnia ezt a problémát. Aztán meg uccu neki, mint akit nyílpuskából lőttek ki. A lovászfiúk hiába talpalnak már utána.*
- Az úrnő lova meglépett.* Hajtogatják kétségbeesetten. Egész kis kereső csapat indul el utána, de mintha csak a föld nyelte volna el. Időbe telik, mire megtalálják a kis mihasznát, aki békésen legelészik mintha mi sem történt volna. Pedig történt valami, csak akkor még kevesen tudnak. Rendben visszakerül az állat be az istállóba a személyzet nagy örömére. Ezt a kis kiruccanást meg igyekszik mindenki elfelejteni.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-13 17:51:24
Üzenet elküldve: 2022-02-13 17:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
*Elméje egy meglehetősen hátulsó szegletéből hívja elő az emléket, amit a nő arca idéz benne. Mindamellett a sok tükör előtt töltött óra gyümölcse beérett, mert nem kap se a hasához, sem pedig a csalódottság nem ül az arcára, hogy nem Denjaar jött. Relael biztos örült volna, ha sikerül a drága kapitányt is ceruzavégre kapnia, a drága kapitányt és a bicepszét. Az sem látszik az arcán, hogy milyen kétségbeesetten kutat az agyában a nő neve után.
A kérdésre adott válaszra csak mosolyog. Régóta meggyőződése, hogy a kapuőr szájára gombokat kellene varrni és akkor nem ömlene ki rajta annyi szar.*
- Bredoc parancsnok. Értem.
*A levelét ugyan Denjaarnak címezte, de a választ már ettől a Bredoctól kapta. Ettől függetlenül érdekli, hogy miért is nincs itt a drága kapitány, hogy rávegye arra: pucéron modellt álljon neki.*
- Ne haragudj, de eloszlatnád a homályt, mikor történt ez parancsnokcsere?
*Igazából nem tudja, hogy hogyan is áll egymáshoz képest ez a Warg-alakulat, meg a Városőrség, egyenrangúak vagy van alá-fölérendeltségi viszony?*
- Természetesen van erre időm, hisz ezért értesítettem a parancsnokot.
*Kissé ridegebbre sikerülnek a szavai, mint eredetileg szeretné.*
- A főbűnös halott. A társait szemmel tartjuk. A kikötő bandát pedig a kikötőben kell keresnetek. De Rorkir szívesen segít a felkutatásukban, érte küldessek?
//Hrallh//
*Elméje egy meglehetősen hátulsó szegletéből hívja elő az emléket, amit a nő arca idéz benne. Mindamellett a sok tükör előtt töltött óra gyümölcse beérett, mert nem kap se a hasához, sem pedig a csalódottság nem ül az arcára, hogy nem Denjaar jött. Relael biztos örült volna, ha sikerül a drága kapitányt is ceruzavégre kapnia, a drága kapitányt és a bicepszét. Az sem látszik az arcán, hogy milyen kétségbeesetten kutat az agyában a nő neve után.
A kérdésre adott válaszra csak mosolyog. Régóta meggyőződése, hogy a kapuőr szájára gombokat kellene varrni és akkor nem ömlene ki rajta annyi szar.*
- Bredoc parancsnok. Értem.
*A levelét ugyan Denjaarnak címezte, de a választ már ettől a Bredoctól kapta. Ettől függetlenül érdekli, hogy miért is nincs itt a drága kapitány, hogy rávegye arra: pucéron modellt álljon neki.*
- Ne haragudj, de eloszlatnád a homályt, mikor történt ez parancsnokcsere?
*Igazából nem tudja, hogy hogyan is áll egymáshoz képest ez a Warg-alakulat, meg a Városőrség, egyenrangúak vagy van alá-fölérendeltségi viszony?*
- Természetesen van erre időm, hisz ezért értesítettem a parancsnokot.
*Kissé ridegebbre sikerülnek a szavai, mint eredetileg szeretné.*
- A főbűnös halott. A társait szemmel tartjuk. A kikötő bandát pedig a kikötőben kell keresnetek. De Rorkir szívesen segít a felkutatásukban, érte küldessek?
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-13 16:12:17
Üzenet elküldve: 2022-02-13 16:12:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
*Végül nem kerül sor a kelletlen vaskorsói kitérőre, még épp időben elcsípi őket valami tharg küldönc, a városőrből ki is bukik egy megkönnyebbült sóhaj. Még türelemre inti a közlegényeket, főleg Pashthrát, magában pedig könyörög az összes régi és új istenhez, hogy ne keverjen bajt, amíg odavan, aztán már veszi is az irányt a Thargarod felé.
Nem először jár itt. Legutóbbi látogatásakor a Szellemjárót követve szemlélte ezeket a magas falakat, egykori társai kíséretében, egy pillanatra hatalmába is keríti valamiféle halvány szomorúság, ahogy erre gondol. Sietve elűzi még a katonához nem méltó szentimentális nosztalgiát mielőtt egy rövid séta után végül a Vashegy új uralkodójának színe elé járul.*
- Kagaenae úrnő! *köszönti begyakoroltan egy finom főhajtás kíséretében a leányt, miután határozottan, tisztes távolságban megáll előtte. Tekintete diszkréten végigszalad rajta, gyorsan megállapítja, hogy a romvárosban történtek látszólag nem hagytak rajta maradandó nyomot. Még szerencse, épp elég nagy szégyen az őrségnek, hogy hagyták elrabolni őt egyenesen a kaszárnyából.
Meglepi a hölgyhöz nem túl illendően megfogalmazott kérdés, de csal egy kis derűt a szája sarkába.*
-Nem jobban, mint máskor.
*Felel röviden, aztán már veszi is elő a levelet, melyet parancsnokának írt a lányt.*
-Naesala Wynroris szakaszvezető. *ezzel túllépve a kötelező udvariaskodáson már tér is a lényegre*
-Bredoc Droyn, a Warg Alakulat parancsnoka küldött a sziritáni fosztogatás ügyében. Lenne néhány kérdésem, amennyiben nem zavarom. *Nincs túlzottan hozzászokva az efféle illedelmes megfogalmazásokhoz, de most Bredoc kedvéért megerőlteti magát.*
//Hrallh//
*Végül nem kerül sor a kelletlen vaskorsói kitérőre, még épp időben elcsípi őket valami tharg küldönc, a városőrből ki is bukik egy megkönnyebbült sóhaj. Még türelemre inti a közlegényeket, főleg Pashthrát, magában pedig könyörög az összes régi és új istenhez, hogy ne keverjen bajt, amíg odavan, aztán már veszi is az irányt a Thargarod felé.
Nem először jár itt. Legutóbbi látogatásakor a Szellemjárót követve szemlélte ezeket a magas falakat, egykori társai kíséretében, egy pillanatra hatalmába is keríti valamiféle halvány szomorúság, ahogy erre gondol. Sietve elűzi még a katonához nem méltó szentimentális nosztalgiát mielőtt egy rövid séta után végül a Vashegy új uralkodójának színe elé járul.*
- Kagaenae úrnő! *köszönti begyakoroltan egy finom főhajtás kíséretében a leányt, miután határozottan, tisztes távolságban megáll előtte. Tekintete diszkréten végigszalad rajta, gyorsan megállapítja, hogy a romvárosban történtek látszólag nem hagytak rajta maradandó nyomot. Még szerencse, épp elég nagy szégyen az őrségnek, hogy hagyták elrabolni őt egyenesen a kaszárnyából.
Meglepi a hölgyhöz nem túl illendően megfogalmazott kérdés, de csal egy kis derűt a szája sarkába.*
-Nem jobban, mint máskor.
*Felel röviden, aztán már veszi is elő a levelet, melyet parancsnokának írt a lányt.*
-Naesala Wynroris szakaszvezető. *ezzel túllépve a kötelező udvariaskodáson már tér is a lényegre*
-Bredoc Droyn, a Warg Alakulat parancsnoka küldött a sziritáni fosztogatás ügyében. Lenne néhány kérdésem, amennyiben nem zavarom. *Nincs túlzottan hozzászokva az efféle illedelmes megfogalmazásokhoz, de most Bredoc kedvéért megerőlteti magát.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-12 17:14:52
Üzenet elküldve: 2022-02-12 17:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városőrség vs Vashegy//
//Hrallh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A séta mindig jólesik neki, ilyenkor van egy kis egészséges arcszíne, meg általában a kedvére is nagyon pozitív hatással van a dolog. Nem sietnek, ezért az sem baj, hogy a pöttyös-farú kanca egyszer-egyszer eltévelyedik egy-egy finomnak tetsző, útszéli falatért. Ha a városőrség számon merné kérni, hogy mi is tartott ennyi ideig, akkor Aenae lehet, hogy a Gödörbe tenné őket, hogy elgondolkozzanak azon, van-e ilyen kérdésekhez joguk.
Amon Ruadh kapujában aztán a szokásos elfnek erősen a körmére kell nézni, kiadni az utasításokat: küldjön valakit a városőrökért, vagyis a rangidősért, hogy Aenae a Hrallhban vár rá, és, hogy ne baszakodjon.
Ha a városőrök rangidőse aztán majd megérkezik, akkor Aenae azután, hogy napszaknak megfelelően üdvözölte, meg fogja kérdezni.*
- Ugye nem baszakodott az elf?
*Olyan kérdés ez, ami a legkevésbé sem úrinős, úrnősnek talán elmegy, de Aenae szájából furcsa, bár lehet, hogy csak olyanok számára, akik régóta ismerik.*
//Hrallh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A séta mindig jólesik neki, ilyenkor van egy kis egészséges arcszíne, meg általában a kedvére is nagyon pozitív hatással van a dolog. Nem sietnek, ezért az sem baj, hogy a pöttyös-farú kanca egyszer-egyszer eltévelyedik egy-egy finomnak tetsző, útszéli falatért. Ha a városőrség számon merné kérni, hogy mi is tartott ennyi ideig, akkor Aenae lehet, hogy a Gödörbe tenné őket, hogy elgondolkozzanak azon, van-e ilyen kérdésekhez joguk.
Amon Ruadh kapujában aztán a szokásos elfnek erősen a körmére kell nézni, kiadni az utasításokat: küldjön valakit a városőrökért, vagyis a rangidősért, hogy Aenae a Hrallhban vár rá, és, hogy ne baszakodjon.
Ha a városőrök rangidőse aztán majd megérkezik, akkor Aenae azután, hogy napszaknak megfelelően üdvözölte, meg fogja kérdezni.*
- Ugye nem baszakodott az elf?
*Olyan kérdés ez, ami a legkevésbé sem úrinős, úrnősnek talán elmegy, de Aenae szájából furcsa, bár lehet, hogy csak olyanok számára, akik régóta ismerik.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:46:03
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:46:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Frandr nem igazán érez elkötelezettséget az Őrzők felé. Tiszteli az eltökéltségüket, mellyel egy nagyobb célnak szentelik életüket, és becsületesnek tartja őket, amiért azután is megsegítették a csapat tagjait, hogy már nem együtt küzdöttek a Karavánpihenőt elözönlő démonok ellen. Akármennyire is bízik benne, hogy sosem fog velük újra találkozni, bizonyára pozitívan viszonyulna feléjük, ha ez mégis megtörténne. Tartozni viszont nem érzi úgy, hogy bármelyikük is tartozna a másiknak.*
-Furcsa. Minden normális... de valahogy nehéz ezt elhinni, megbízni benne.
*Próbálja ő is megfogalmazni, amit érez, ahogy félreáll, hagyván, hogy Laor alkohol után kutakodjon. Valahogy több ez, mint a sima csatatéri elgyötörtség... Azt az érzést minden veterán ismeri, mikor egy csata képei időről időre visszatérnek, és nehezebbnek érződik a harctéren kívüli élet. Ez viszont valahogy mégis más.*
-Azt hiszem, igen.
*Válaszol a kormossal kapcsolatos kérdésre, miután maga is elmosolyodik Rh'onhan említésénél. Az íjász nem a szíve csücske, így elszórakoztatja a gondolat, hogy azt a két évet, amit távol töltöttek, ő végigőrködte a kapuban.
Egy darabig a részéről csak csendben esznek-isznak, ám viszonylag gyorsan elfogy a reggeli, és Frandr lassan elébe menne a napnak, így feláll, és elkezd elpakolni maguk után.*
-Majd szólj, ha van bármi feladat, vagy elfoglaltság.
*Mondja, aztán ha végeztek, és Laor nem vet fel mást, akkor felkapja a zsákot, és megindul kifelé az erődből.*
*Frandr nem igazán érez elkötelezettséget az Őrzők felé. Tiszteli az eltökéltségüket, mellyel egy nagyobb célnak szentelik életüket, és becsületesnek tartja őket, amiért azután is megsegítették a csapat tagjait, hogy már nem együtt küzdöttek a Karavánpihenőt elözönlő démonok ellen. Akármennyire is bízik benne, hogy sosem fog velük újra találkozni, bizonyára pozitívan viszonyulna feléjük, ha ez mégis megtörténne. Tartozni viszont nem érzi úgy, hogy bármelyikük is tartozna a másiknak.*
-Furcsa. Minden normális... de valahogy nehéz ezt elhinni, megbízni benne.
*Próbálja ő is megfogalmazni, amit érez, ahogy félreáll, hagyván, hogy Laor alkohol után kutakodjon. Valahogy több ez, mint a sima csatatéri elgyötörtség... Azt az érzést minden veterán ismeri, mikor egy csata képei időről időre visszatérnek, és nehezebbnek érződik a harctéren kívüli élet. Ez viszont valahogy mégis más.*
-Azt hiszem, igen.
*Válaszol a kormossal kapcsolatos kérdésre, miután maga is elmosolyodik Rh'onhan említésénél. Az íjász nem a szíve csücske, így elszórakoztatja a gondolat, hogy azt a két évet, amit távol töltöttek, ő végigőrködte a kapuban.
Egy darabig a részéről csak csendben esznek-isznak, ám viszonylag gyorsan elfogy a reggeli, és Frandr lassan elébe menne a napnak, így feláll, és elkezd elpakolni maguk után.*
-Majd szólj, ha van bármi feladat, vagy elfoglaltság.
*Mondja, aztán ha végeztek, és Laor nem vet fel mást, akkor felkapja a zsákot, és megindul kifelé az erődből.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-10 16:50:01
Üzenet elküldve: 2022-02-10 16:50:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Bólint, szinte biztos volt benne, hogy ezt a választ fogja kapni. Tulajdonképpen hálásnak kéne lennie, hogy az öregek nem feledkeztek meg róluk azután sem, hogy elvégezték a feladatuk és mintha Frandr hangjából is ezt érezné ki. De lehet, hogy ez már csak beleképzeli.*
- Leginkább sehogy. *vonja meg kicsit a vállát, miután megköszönte, hogy Frandr számára is kerített harapnivalót* Furcsa minden. Nem Alyo halála miatt, csak valahogy idegennek tűnik itt minden. Furcsa, nem igaz? Annyira azért nem voltunk el sokáig, hogy ne érezzem otthon magam itt. És mégis.
*Legyint egyet.*
- De, persze Alyo halála miatt is.
*Mielőtt leülne, ő is kiveszi a részét az előkészületekből: kerít könnyű, híg bort. Mert odáig talán Frandr sem akar süllyedni, hogy teát szopogasson a reggeli mellé.*
- Jó ötlet, én is benézek majd hozzájuk. *bólint egyet miután lezökkent az aszal mellé* Előtte talán megkeresem Quantallt - így hívják azt a mélységit, ugye? - meg Ririt. A kormos nem festett valami jól tegnap. És elküldöm kicsit pihenni azt a hegyes fülűt a kaputól. Hosszúra nyúlt a szolgálata.
*Elvigyorodik, hiszen arra gondol, hogy amikor elindultak akkor is az elf íjász strázsált a kapuban és amikor visszatértek, akkor is ő fogadta őket. Waldran egyelőre eszébe sem jut. Valószínűleg jól is van ez így.*
*Bólint, szinte biztos volt benne, hogy ezt a választ fogja kapni. Tulajdonképpen hálásnak kéne lennie, hogy az öregek nem feledkeztek meg róluk azután sem, hogy elvégezték a feladatuk és mintha Frandr hangjából is ezt érezné ki. De lehet, hogy ez már csak beleképzeli.*
- Leginkább sehogy. *vonja meg kicsit a vállát, miután megköszönte, hogy Frandr számára is kerített harapnivalót* Furcsa minden. Nem Alyo halála miatt, csak valahogy idegennek tűnik itt minden. Furcsa, nem igaz? Annyira azért nem voltunk el sokáig, hogy ne érezzem otthon magam itt. És mégis.
*Legyint egyet.*
- De, persze Alyo halála miatt is.
*Mielőtt leülne, ő is kiveszi a részét az előkészületekből: kerít könnyű, híg bort. Mert odáig talán Frandr sem akar süllyedni, hogy teát szopogasson a reggeli mellé.*
- Jó ötlet, én is benézek majd hozzájuk. *bólint egyet miután lezökkent az aszal mellé* Előtte talán megkeresem Quantallt - így hívják azt a mélységit, ugye? - meg Ririt. A kormos nem festett valami jól tegnap. És elküldöm kicsit pihenni azt a hegyes fülűt a kaputól. Hosszúra nyúlt a szolgálata.
*Elvigyorodik, hiszen arra gondol, hogy amikor elindultak akkor is az elf íjász strázsált a kapuban és amikor visszatértek, akkor is ő fogadta őket. Waldran egyelőre eszébe sem jut. Valószínűleg jól is van ez így.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-08 13:22:48
Üzenet elküldve: 2022-02-08 13:22:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Mire kiér az étkezőbe, már többnyire nyugodt, inkább a tennivalókon igyekszik gondolkodni, mint azon, hogy min mentek keresztül. Úgy tűnik, hasonló időben kelt fel Laorral, mert a másik tharg harcos szinte pontosan ugyanakkor ér oda az étkezőhöz, mikor ő maga.*
-És hasznos.
*Válaszol, ahogy ő maga is végigméri amazt. Alkarvédők? A saját páncélja alapján tudja, hogy nem feltétlenül érdemes látszat alapján ítélni, de a maga részéről ettől még örül, hogy neki egy jól megmunkált félvért jutott.*
-Pontosan. Az Őrzők búcsúajándéka.
*Mondja, ahogy a kamra felé fordul, hogy hozzon egy vekni kenyeret, és a rá való szalonnát és sajtot. A kérdésre csak vállat von.*
-Jobban, mint amire számítottam. És te?
*Míg az válaszol, Frandr kerít tányért magának és Laornak is. Elég ételt vett ki a kamrából, hogy az elég legyen kettőjüknek is.*
-A magam részéről ezután ellátogatok majd a kovácsokhoz, ha még megvannak. Tőlük is szükségem van pár dologra meg nekem is van, amivel talán már csak ők tudnának mit kezdeni.
*Bök az időközben lerakott zsák felé, mely a most már tényleg csak ócskavasnak jó páncélját tartalmazza. Van ezen kívül még pár dolog, amit elintézne a törpékkel.*
-Neked milyen terveid vannak?
*Na nem mintha égne benne a tettvágy, de ha Laor le akarja vadászni Waldrant, abban ő is mindenképp részt akar venni.*
*Mire kiér az étkezőbe, már többnyire nyugodt, inkább a tennivalókon igyekszik gondolkodni, mint azon, hogy min mentek keresztül. Úgy tűnik, hasonló időben kelt fel Laorral, mert a másik tharg harcos szinte pontosan ugyanakkor ér oda az étkezőhöz, mikor ő maga.*
-És hasznos.
*Válaszol, ahogy ő maga is végigméri amazt. Alkarvédők? A saját páncélja alapján tudja, hogy nem feltétlenül érdemes látszat alapján ítélni, de a maga részéről ettől még örül, hogy neki egy jól megmunkált félvért jutott.*
-Pontosan. Az Őrzők búcsúajándéka.
*Mondja, ahogy a kamra felé fordul, hogy hozzon egy vekni kenyeret, és a rá való szalonnát és sajtot. A kérdésre csak vállat von.*
-Jobban, mint amire számítottam. És te?
*Míg az válaszol, Frandr kerít tányért magának és Laornak is. Elég ételt vett ki a kamrából, hogy az elég legyen kettőjüknek is.*
-A magam részéről ezután ellátogatok majd a kovácsokhoz, ha még megvannak. Tőlük is szükségem van pár dologra meg nekem is van, amivel talán már csak ők tudnának mit kezdeni.
*Bök az időközben lerakott zsák felé, mely a most már tényleg csak ócskavasnak jó páncélját tartalmazza. Van ezen kívül még pár dolog, amit elintézne a törpékkel.*
-Neked milyen terveid vannak?
*Na nem mintha égne benne a tettvágy, de ha Laor le akarja vadászni Waldrant, abban ő is mindenképp részt akar venni.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-07 19:21:44
Üzenet elküldve: 2022-02-07 19:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Néhány pillanatig nem is tudja, hogy hol van amikor felébred. Inkább délelőtt van már, mint reggel. Legalábbis az ablakon beszűrődő fényekből erre következtet. Ha jól számolja, nagyjából fél napot átaludt, de fáradtabbnak érzi magát, mint valaha. Azért csak kimászik az ágyból és sziszegve kapkodja a lábait a szőnyegig. Hideg a padló. Ott pedig értetlenül mered az asztalra és az idegen holmira. Körülnéz mintha azt gondolná, hogy az elkövető még a szobában rejtőzik, de ekkor meghallja a hangot a fejében. Bólint egyet köszönetképpen, és bízik benne, hogy a mocsári mágus tudománya odáig is terjed, hogy a gondolatait is kifürkészheti. Így megtudhatja, hogy köszöni a vértet, egyben reméli, hogy az efféle gondolatbeli kapcsolattartásból nem lesz rendszer. A mosdóállványig vánszorog, hogy valami macskamosdást végezzen, de ahogy belenéz a félig megvakult tükörbe már tudja, hogy ez hosszabb lesz. És valóban, időbe telik míg a tekintélyes szakálltól megszabadul. Felöltözik és felpróbálja az alkarvédőket. Gyönyörű munka, még ha nem is biztos benne, hogy kovács munkája. Passzol, könnyű, biztos segítség lesz a harcban. Mivel pedig sejti - talán ez is az öreg mágus gondolatainak hatása - hogy másra is képes, ki is próbálja.*
- Pajzsot!... Hopp!
*Ugrik egy lépést hátra, mert erre nem számított. Mintha valóban egy kisebb pajzs pattant volna elő az alkarvédőből, mintha légből lenne. Átlátszó, még ha remeg is a szoba látképe ha átpillant rajta. De amikor ujjával megböki keménynek és szilárdnak érzi, mint az acélt. Bólint, ez valóban hasznos.*
- Elég!... Vissza!... Na most mi van?
*Mert az már nem tudja, hogy miként parancsolhatná vissza az acélba a légből gyúrt pajzsot. Szerencsére nemsokára magától is elenyészik. Kicsit megnyugszik, legalább már ezt is kitapasztalta. Nem sokkal később pedig Frandrbe botlik a konyha környékén. Úgy látszik, hogy ő is valami harapnivalót keres.*
- Szép. *bök rá az új, különlegesnek látszó vértre üdvözlésképpen* Hadd találjam ki: reggel találtad a szobádban.
*Nem feltételezné, hogy Frandr a Hrallh-ból emelte volna el, meg aztán az ő alkarvédői már adnak támpontot a sejtéshez.*
- Kipihented magad?
*Néhány pillanatig nem is tudja, hogy hol van amikor felébred. Inkább délelőtt van már, mint reggel. Legalábbis az ablakon beszűrődő fényekből erre következtet. Ha jól számolja, nagyjából fél napot átaludt, de fáradtabbnak érzi magát, mint valaha. Azért csak kimászik az ágyból és sziszegve kapkodja a lábait a szőnyegig. Hideg a padló. Ott pedig értetlenül mered az asztalra és az idegen holmira. Körülnéz mintha azt gondolná, hogy az elkövető még a szobában rejtőzik, de ekkor meghallja a hangot a fejében. Bólint egyet köszönetképpen, és bízik benne, hogy a mocsári mágus tudománya odáig is terjed, hogy a gondolatait is kifürkészheti. Így megtudhatja, hogy köszöni a vértet, egyben reméli, hogy az efféle gondolatbeli kapcsolattartásból nem lesz rendszer. A mosdóállványig vánszorog, hogy valami macskamosdást végezzen, de ahogy belenéz a félig megvakult tükörbe már tudja, hogy ez hosszabb lesz. És valóban, időbe telik míg a tekintélyes szakálltól megszabadul. Felöltözik és felpróbálja az alkarvédőket. Gyönyörű munka, még ha nem is biztos benne, hogy kovács munkája. Passzol, könnyű, biztos segítség lesz a harcban. Mivel pedig sejti - talán ez is az öreg mágus gondolatainak hatása - hogy másra is képes, ki is próbálja.*
- Pajzsot!... Hopp!
*Ugrik egy lépést hátra, mert erre nem számított. Mintha valóban egy kisebb pajzs pattant volna elő az alkarvédőből, mintha légből lenne. Átlátszó, még ha remeg is a szoba látképe ha átpillant rajta. De amikor ujjával megböki keménynek és szilárdnak érzi, mint az acélt. Bólint, ez valóban hasznos.*
- Elég!... Vissza!... Na most mi van?
*Mert az már nem tudja, hogy miként parancsolhatná vissza az acélba a légből gyúrt pajzsot. Szerencsére nemsokára magától is elenyészik. Kicsit megnyugszik, legalább már ezt is kitapasztalta. Nem sokkal később pedig Frandrbe botlik a konyha környékén. Úgy látszik, hogy ő is valami harapnivalót keres.*
- Szép. *bök rá az új, különlegesnek látszó vértre üdvözlésképpen* Hadd találjam ki: reggel találtad a szobádban.
*Nem feltételezné, hogy Frandr a Hrallh-ból emelte volna el, meg aztán az ő alkarvédői már adnak támpontot a sejtéshez.*
- Kipihented magad?
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-05 13:51:35
Üzenet elküldve: 2022-02-05 13:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Ahogy fölébred, rögtön föl is ül, és oldalán levő kardjáért nyúl. Elaludt. Feladta? Nem szabadott volna elaludnia. Keze nem találja meg kardja markolatát. Hol van egyáltalán? Körülnézve eltart pár másodpercig felfognia, hogy a saját szobájában van, és egész eddig a saját ágyában aludt. Idegennek érződik maga a gondolat is... de mégis úgy van.
Oldalra fordul, lábát lelógatva az ágyról, és tenyerébe temeti arcát. A legutolsó emléke a zuhanás... álom volt? Nem, Alyo tényleg lezuhant. Aztán nyertek, és kiszabadultak a démonvidékről. Az Úrnő vendégül látta őket...*
~El kell majd gondolkoznom az esküvői ajándékon.~
*Nem tudja, miért pont ezen a viszonylag jelentéktelen részleten időzik el egy jó percig... Most felkelve feltört minden, amit eddig lent tartott, és pont egy esküvőre kezdett el fókuszálni. Nem érti.*
~Beszív, kifúj.~
*Csak most jön rá, hogy zihálva, kapkodva veszi a levegőt, mintha fuldokolna. Feláll, és környezetét szinte észre sem véve lép oda pár lépéssel szobája ajtajához, feltépve az ablak spalettáját, aztán a belső udvarra lenézve próbál lenyugodni.*
~Beszív, kifúj.~
*Az ablakon beáramló hideg levegő jót tesz neki. Lassacskán sikerül visszanyernie az irányítást lélegzése fölött. Eltart egy darabig... de végül sikerül. Beljebb hajtja a spalettát, ám teljesen nem csukja be, ahogy visszasétál ágyához felöltözni. Körülnézve a szobában szeme megakad az állványon, amit eddig valahogy elméje kiszűrt a beáramló ingerek közül.*
~Ez nem volt itt tegnap este.~
*Ebben viszonylag biztos. A gondolat pedig, hogy valaki bevonszolta azt az állványt a szobájába, a páncéllal együtt, meglehetősen nevetséges.
Felállva megközelíti a vértezetet, és ekkor hallja meg fejében az Őrzők szavait, mintegy magyarázatként szolgálva mindenre. Sokat mond az utóbbi két évről, hogy csak alig lepődik meg a dolgon, és pusztán elfogadja, hogy a Karavánpihenő vénjei ilyen módon is tudnak vele beszélni.*
-Köszönöm.
*Mormolja vissza válaszként. Nem tudja, mi mást mondjon, és nem is igazán ég benne a vágy, hogy hosszasan hálálkodjon. Az Őrzők segítettek nekik, ők pedig segítettek az Őrzőknek. Elvesztettek két évet, egy társat, és Frandr részéről a közeljövőben a lelki nyugalom reményét... Az öregek pedig megpróbálják leróni a tartozást.
Tüzetesen megvizsgálja a vértezetet. Könnyű, de remekül megmunkált fémvért, az ízületek védelmét nem szolgálja semmi. Nem lát rajta a praktikumot hátráltató díszítéseket, és valahogy ösztönösen tudja, hogy mágikus, és emberfeletti erőt és szívósságot kölcsönöz neki, ha felveszi.
A ködköpenyt megpróbálja megmarkolni, megrántani. Keze áthalad rajta, nem szilárd... ellenségei nem fogják tudni markolatként használni, ám cserébe segíthet elrejteni páncélja hátsó gyenge pontjait.
Ahogy az erősítést elősegítő csatokat és szíjakat keresi, baljával rátenyerel a mellvértre, mintegy támaszként. Mikor ezeket megtalálva elhajol a páncéltól, hogy újra egészében tekinthesse meg, újabb furcsaságot vesz észre... Tapintása nyomán mintegy viharfelhőként kezd el terjedni a borúsabb szürke szín az eddigi acélszínű fémlemezen. Egy darabig csak nézi, ahogy lustán kavarognak a színek, majd mikor eloszlanak, végre hozzálát a páncél felvételéhez.
Különösebb nehézség nélkül sikerül felcsatolnia a vértezet különböző részeit. Ezek felvételével érzi, amit eddig csak sejtett... vagy a vért könnyű, vagy ő lett erősebb. Esetleg mindkettő. Övére felköti fegyvereit, majd eddigi vértezete maradványait újra egy zsákba pakolja. Végül baljában ezzel a zsákkal indul meg az étkező felé, hogy harapjon valamit.*
*Ahogy fölébred, rögtön föl is ül, és oldalán levő kardjáért nyúl. Elaludt. Feladta? Nem szabadott volna elaludnia. Keze nem találja meg kardja markolatát. Hol van egyáltalán? Körülnézve eltart pár másodpercig felfognia, hogy a saját szobájában van, és egész eddig a saját ágyában aludt. Idegennek érződik maga a gondolat is... de mégis úgy van.
Oldalra fordul, lábát lelógatva az ágyról, és tenyerébe temeti arcát. A legutolsó emléke a zuhanás... álom volt? Nem, Alyo tényleg lezuhant. Aztán nyertek, és kiszabadultak a démonvidékről. Az Úrnő vendégül látta őket...*
~El kell majd gondolkoznom az esküvői ajándékon.~
*Nem tudja, miért pont ezen a viszonylag jelentéktelen részleten időzik el egy jó percig... Most felkelve feltört minden, amit eddig lent tartott, és pont egy esküvőre kezdett el fókuszálni. Nem érti.*
~Beszív, kifúj.~
*Csak most jön rá, hogy zihálva, kapkodva veszi a levegőt, mintha fuldokolna. Feláll, és környezetét szinte észre sem véve lép oda pár lépéssel szobája ajtajához, feltépve az ablak spalettáját, aztán a belső udvarra lenézve próbál lenyugodni.*
~Beszív, kifúj.~
*Az ablakon beáramló hideg levegő jót tesz neki. Lassacskán sikerül visszanyernie az irányítást lélegzése fölött. Eltart egy darabig... de végül sikerül. Beljebb hajtja a spalettát, ám teljesen nem csukja be, ahogy visszasétál ágyához felöltözni. Körülnézve a szobában szeme megakad az állványon, amit eddig valahogy elméje kiszűrt a beáramló ingerek közül.*
~Ez nem volt itt tegnap este.~
*Ebben viszonylag biztos. A gondolat pedig, hogy valaki bevonszolta azt az állványt a szobájába, a páncéllal együtt, meglehetősen nevetséges.
Felállva megközelíti a vértezetet, és ekkor hallja meg fejében az Őrzők szavait, mintegy magyarázatként szolgálva mindenre. Sokat mond az utóbbi két évről, hogy csak alig lepődik meg a dolgon, és pusztán elfogadja, hogy a Karavánpihenő vénjei ilyen módon is tudnak vele beszélni.*
-Köszönöm.
*Mormolja vissza válaszként. Nem tudja, mi mást mondjon, és nem is igazán ég benne a vágy, hogy hosszasan hálálkodjon. Az Őrzők segítettek nekik, ők pedig segítettek az Őrzőknek. Elvesztettek két évet, egy társat, és Frandr részéről a közeljövőben a lelki nyugalom reményét... Az öregek pedig megpróbálják leróni a tartozást.
Tüzetesen megvizsgálja a vértezetet. Könnyű, de remekül megmunkált fémvért, az ízületek védelmét nem szolgálja semmi. Nem lát rajta a praktikumot hátráltató díszítéseket, és valahogy ösztönösen tudja, hogy mágikus, és emberfeletti erőt és szívósságot kölcsönöz neki, ha felveszi.
A ködköpenyt megpróbálja megmarkolni, megrántani. Keze áthalad rajta, nem szilárd... ellenségei nem fogják tudni markolatként használni, ám cserébe segíthet elrejteni páncélja hátsó gyenge pontjait.
Ahogy az erősítést elősegítő csatokat és szíjakat keresi, baljával rátenyerel a mellvértre, mintegy támaszként. Mikor ezeket megtalálva elhajol a páncéltól, hogy újra egészében tekinthesse meg, újabb furcsaságot vesz észre... Tapintása nyomán mintegy viharfelhőként kezd el terjedni a borúsabb szürke szín az eddigi acélszínű fémlemezen. Egy darabig csak nézi, ahogy lustán kavarognak a színek, majd mikor eloszlanak, végre hozzálát a páncél felvételéhez.
Különösebb nehézség nélkül sikerül felcsatolnia a vértezet különböző részeit. Ezek felvételével érzi, amit eddig csak sejtett... vagy a vért könnyű, vagy ő lett erősebb. Esetleg mindkettő. Övére felköti fegyvereit, majd eddigi vértezete maradványait újra egy zsákba pakolja. Végül baljában ezzel a zsákkal indul meg az étkező felé, hogy harapjon valamit.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-04 11:46:18
Üzenet elküldve: 2022-02-04 11:46:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
//Frandr//
*Az éjszaka nem könnyű az álom miatt és az ébredés is csak az istenekre van bízva, ám amikor a meggyörört harcos másnap kinyitja a szemét, az ágya mellett, a szoba egyik sarkában különös állvány áll, amelyre egy még különösebb páncélt akasztottak.
Egy tökéletesen kidolgozott, visszafogottan díszített félvért függ az állványon. A rákozott mellvértet szépen vésett toronymotívumok díszítik, középen egy kör formája kapu stilizált másával. A vállvasak démonfarkaskoponyák mása fémből, szemüregükben halványzöld izzás. A páncélhoz karvért, alkarvédő, lábbelire erősíthető lábpáncél és csataszoknya, csatakesztyű is tartozik. A vállvasakból ködszerű köpeny tör elő, ami tökéletesen úgy viselkedik, mint egy köpeny, ám mintha szürkésfehér ködből szőtték volna. Úgy viselkedik, mint egy valódi köpeny, ám az anyagát a köd adja. Ha a férfi jobban megnézi, akkor egy eltolható retesszel a köd gomolygása megszűnik, mintha "levenné" a ködköpenyt a páncélról.
~ Sajnos sem az alkalom, sem a helyszín nem volt megfelelő, hogy kifejezzem valódi hálámat. ~ Hallja Frandr a fejében az egyik Öreg hangját.
~ Tudom, hogy a hiányt semmi sem pótolja, de hadd köszönjem meg nektek, amit értünk tettetek. Ez a páncél szolgáljon téged és védjen meg, ha a szükség úgy hozza. ~ A hang eltűnik és a férfi elméjét megtöltik az információk, amelyek a páncél használatával kapcsolatosak. Ha kérdés merülne fel benne, ki sem kell mondania és válaszra lel.*
//Laor//
*Laor szerencsésebb az álmok terén, mint társa, de az ébredés ki tudja, könnyebb-e. Ám amikor a férfi felébred, szobájának asztalán különös holmit pillant meg.
Láthatóan különleges ötvözetből kovácsolt alkarvédők, amelyet végig varázsjelek díszítenek. Mindkét acélon toronyok stilizált mása kapott helyet vésetként, mindegyik alatt egy-egy démonszerű lény. Az alkarvédő belseje bőr, ránézésre is kényelmes remekmű, könnyű és erősnek tűnő ötvözet.
~ Nem tudom visszaadni nektek, amit ez a küldetés elvett tőletek. Osztozom a fájdalmatokban és örökké hálásak leszünk nektek azért, amit értünk és a világunkért tettetek. Fogadd el kérlek tőlünk ezt az ajándékot és használd bölcsen, hogy oltalmazzon. ~
Laor is hallja az Öreg hangját a fejében és az információk az alkarvédőkkel kapcsolatban ugyanúgy a birtokába jutnak.
Nem nagy jutalom egy ilyen küldetésért, de az Öregek hálája mindig kísérni fogja a küldetésben résztvevőket és idővel, ha az ingoványban álló szobrokat megtalálják, akkor idővel mindenki megtudhatja, kinek köszönheti a világ a mocsárbeli kapu bezárását.*
//Frandr//
*Az éjszaka nem könnyű az álom miatt és az ébredés is csak az istenekre van bízva, ám amikor a meggyörört harcos másnap kinyitja a szemét, az ágya mellett, a szoba egyik sarkában különös állvány áll, amelyre egy még különösebb páncélt akasztottak.
Egy tökéletesen kidolgozott, visszafogottan díszített félvért függ az állványon. A rákozott mellvértet szépen vésett toronymotívumok díszítik, középen egy kör formája kapu stilizált másával. A vállvasak démonfarkaskoponyák mása fémből, szemüregükben halványzöld izzás. A páncélhoz karvért, alkarvédő, lábbelire erősíthető lábpáncél és csataszoknya, csatakesztyű is tartozik. A vállvasakból ködszerű köpeny tör elő, ami tökéletesen úgy viselkedik, mint egy köpeny, ám mintha szürkésfehér ködből szőtték volna. Úgy viselkedik, mint egy valódi köpeny, ám az anyagát a köd adja. Ha a férfi jobban megnézi, akkor egy eltolható retesszel a köd gomolygása megszűnik, mintha "levenné" a ködköpenyt a páncélról.
~ Sajnos sem az alkalom, sem a helyszín nem volt megfelelő, hogy kifejezzem valódi hálámat. ~ Hallja Frandr a fejében az egyik Öreg hangját.
~ Tudom, hogy a hiányt semmi sem pótolja, de hadd köszönjem meg nektek, amit értünk tettetek. Ez a páncél szolgáljon téged és védjen meg, ha a szükség úgy hozza. ~ A hang eltűnik és a férfi elméjét megtöltik az információk, amelyek a páncél használatával kapcsolatosak. Ha kérdés merülne fel benne, ki sem kell mondania és válaszra lel.*
//Laor//
*Laor szerencsésebb az álmok terén, mint társa, de az ébredés ki tudja, könnyebb-e. Ám amikor a férfi felébred, szobájának asztalán különös holmit pillant meg.
Láthatóan különleges ötvözetből kovácsolt alkarvédők, amelyet végig varázsjelek díszítenek. Mindkét acélon toronyok stilizált mása kapott helyet vésetként, mindegyik alatt egy-egy démonszerű lény. Az alkarvédő belseje bőr, ránézésre is kényelmes remekmű, könnyű és erősnek tűnő ötvözet.
~ Nem tudom visszaadni nektek, amit ez a küldetés elvett tőletek. Osztozom a fájdalmatokban és örökké hálásak leszünk nektek azért, amit értünk és a világunkért tettetek. Fogadd el kérlek tőlünk ezt az ajándékot és használd bölcsen, hogy oltalmazzon. ~
Laor is hallja az Öreg hangját a fejében és az információk az alkarvédőkkel kapcsolatban ugyanúgy a birtokába jutnak.
Nem nagy jutalom egy ilyen küldetésért, de az Öregek hálája mindig kísérni fogja a küldetésben résztvevőket és idővel, ha az ingoványban álló szobrokat megtalálják, akkor idővel mindenki megtudhatja, kinek köszönheti a világ a mocsárbeli kapu bezárását.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-03 13:49:53
Üzenet elküldve: 2022-02-03 13:49:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Nagyra értékeli, hogy Frandr nem akar társalogni az úton. Igaz, nem is olyannak ismerte meg aki feleslegesen szaporítaná a szót. Mivel pedig a báró birtoka nem esik messze a Vashegytől, hamarosan már Amon Ruadh falai mögött találják magukat. Laor erőlteti szemét a sűrűsödő sötétségben, egy kicsit még el is mosolyodik. Valahogy nem nagyon számolt már azzal, hogy ezt a helyet még egyszer láthatja. Pillantása a Radkraalra téved, sötétek az ablakai. Pedig a kancellár rendszerint hajnalig égette a gyertyákat, a bizonytalan fény mellett dolgozva. Vagy az istenek tudják, hogy mit művelt esténként. Talán most korábban nyugovóra tért, vagy nincs itthon. Mindegy. Fent az erőd masszív tömegéből nyúlik ki az ég felé kecsesen a Tűtorony sziluettje, nemsokára pedig már az udvaron vehet érzékeny búcsút a másik szakállastól. Átfut a fején a gondolat, hogy csak előkeríti Waldrant, de túl fáradtnak érzi magát hozzá, hogy a végén ki tudja mi legyen a találkozásból. A Gödörbe azért csak belesandít, nem mintha sokat látna a mélyén. De ki tudja, hátha Aenae bácsikája részegen beleszédült és akkor egy gonddal kevesebb. Innen az útja a Hrallh-ba vezet, a különlegesebb fegyverek tárolására szolgáló állvány előtt ácsorog. Van ott egy kakukktojás, egy közönséges, kopott markolatú hosszúkard. Elmosolyodik a látásától, kicsit mintha megindultan cirógatná végig a markolatgombot. Aztán lecsatolja derekáról a mesterkardot és a hosszúkard helyére teszi. Kétségkívül kitűnő fegyver, páratlan kidolgozású, de nem az övé. Saját fegyverével kezében érkezik meg a törzsszállásra, a szobájában pedig tüzet csihol a mécses kanócára. Úgy néz körül, mintha először járna itt, és az a furcsa, hogy egy kicsit így is érzi. Mintha nem is két esztendő telt volna el, hanem két évtized. De túl tompa a filozofikus gondolatokhoz, hamar gatyára vetkezik és végignyúlik az ágyán. Egy darabig bámulja a mennyezet gerendáit, tarkója mögé lökött kezekkel és észre sem veszi, hogy mikor merül álomba. Álmok nélküli álomba. Szerencsére.*
*Nagyra értékeli, hogy Frandr nem akar társalogni az úton. Igaz, nem is olyannak ismerte meg aki feleslegesen szaporítaná a szót. Mivel pedig a báró birtoka nem esik messze a Vashegytől, hamarosan már Amon Ruadh falai mögött találják magukat. Laor erőlteti szemét a sűrűsödő sötétségben, egy kicsit még el is mosolyodik. Valahogy nem nagyon számolt már azzal, hogy ezt a helyet még egyszer láthatja. Pillantása a Radkraalra téved, sötétek az ablakai. Pedig a kancellár rendszerint hajnalig égette a gyertyákat, a bizonytalan fény mellett dolgozva. Vagy az istenek tudják, hogy mit művelt esténként. Talán most korábban nyugovóra tért, vagy nincs itthon. Mindegy. Fent az erőd masszív tömegéből nyúlik ki az ég felé kecsesen a Tűtorony sziluettje, nemsokára pedig már az udvaron vehet érzékeny búcsút a másik szakállastól. Átfut a fején a gondolat, hogy csak előkeríti Waldrant, de túl fáradtnak érzi magát hozzá, hogy a végén ki tudja mi legyen a találkozásból. A Gödörbe azért csak belesandít, nem mintha sokat látna a mélyén. De ki tudja, hátha Aenae bácsikája részegen beleszédült és akkor egy gonddal kevesebb. Innen az útja a Hrallh-ba vezet, a különlegesebb fegyverek tárolására szolgáló állvány előtt ácsorog. Van ott egy kakukktojás, egy közönséges, kopott markolatú hosszúkard. Elmosolyodik a látásától, kicsit mintha megindultan cirógatná végig a markolatgombot. Aztán lecsatolja derekáról a mesterkardot és a hosszúkard helyére teszi. Kétségkívül kitűnő fegyver, páratlan kidolgozású, de nem az övé. Saját fegyverével kezében érkezik meg a törzsszállásra, a szobájában pedig tüzet csihol a mécses kanócára. Úgy néz körül, mintha először járna itt, és az a furcsa, hogy egy kicsit így is érzi. Mintha nem is két esztendő telt volna el, hanem két évtized. De túl tompa a filozofikus gondolatokhoz, hamar gatyára vetkezik és végignyúlik az ágyán. Egy darabig bámulja a mennyezet gerendáit, tarkója mögé lökött kezekkel és észre sem veszi, hogy mikor merül álomba. Álmok nélküli álomba. Szerencsére.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2022-02-02 18:09:52
Üzenet elküldve: 2022-02-02 18:09:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az esküvőről való beszélgetés pár érzelmesebb pillanat után lezárul, és habár Frandr nonverbális kommunikációja láthatólag a szavakat nem tudja helyettesíteni, Cha'yss remek időzítéssel beharangozza a vendéglátás végét. Miközben Frandr feláll, amaz a lehetőségeiket is felsorolja. Nem szédül meg, így Laornak nem kell elkapnia, és miután társa jelezte a saját szándékát, ő maga is hasonlóképp nyilatkozik.*
-Köszönjük. Sokat segített vele. És magam is hálásan elfogadom a lovat.
*Megy a kurta, és önmagához képest kifinomult válasz, mely továbbra is teljesen őszinte. A normalitás, és a vendégséggel járó biztonságérzet nélkül bizonyára nehezére esne ma este az alvás, ám most sikerült kissé ellazulnia.
Miután kikísérik, a maga részéről különösebb cseverészés nélkül lovagol haza Laorral. Viszonylag hamar közli a másikkal, hogy hacsak Waldran véletlenül útba nem esik, akkor a vele való elbeszélgetéssel várniuk kell most.
Kényelmes tempóban jut vissza Amonra, ahol az őr alig akadékoskodik, talán Laor rangja miatt, vagy talán azért, mert a két harcos nem úgy néz ki, mint akik szívesen vennék mindezt. Innentől kezdve pedig azután, hogy a lovakat az istállóban hagyják, már csak egy rövid séta van hátra Thargarodig.
Az erődbe persze Frandr invitáció nélkül nem tud bejutni, ám az őr itt sem próbálja tartóztatni a párost, így hamarosan a csillaghullás átka ellenére is beljebb kerülhetnek. A maga részéről a pusztai harcos nem is veszteget túl sok időt, egy rövid esti jókívánság után a maga szobája felé veszi az irányt.
Belépve az ajtón valamennyi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nem lett még raktárrá konvertálva eddig élettere, habár a többévesnek kinéző porréteg arra utal, hogy azért különösebb tisztogatás és karbantartás sem esett távollétében. Az ágya ettől függetlenül felettébb invitálónak tűnik, és kell gyakorolnia némi önfegyelmet, hogy ne ájuljon bele úgy, ahogy van.
Ehelyett leveti mellvértjét és ép vállvértjét, melyet még az út erejéig a Varangyvárban vett fel. A magával hordozott zsákból kiveszi páncélzata megrongált részeit is, és rendezetten elhelyezi mindezt az asztalon. A zsák alján az ingoványtól mocskos, de még menthető ruházata van, melyet rövid úton eljuttat az erődszolgák által működtetett mosóhelyiségbe, majd csak ezután zuhan bele ágyába, ahol rögtön el is alszik.*
*Egyedül áll egy füves puszta közepén. A nap kegyetlenül süt, nem győzi törölgetni a verejtéket homlokáról, ám a távolban viharfelhőket lát... Kettőt pislog, és már meg is érkeztek, kegyetlen szélvész kíséretében ömlik az égből az eső, mely sikamlóssá, süppedőssé kezdi tenni a harcos lábai alatti földet.
Nem lát távolra, ám időről időre egy-egy villanás felfedi az őt körülvevő sziklákat, barlangokat, kunyhókat... a fejében mégis egy faluként tekint az egészre. Szétnézve halványan kivesz egy tar, kutyafejű, emberszerű lényekből álló tömeget, melyek mozdulatlanul őt figyelik.
A vihar amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is múlik, ám mire ez megtörténik, az őt körülvevő falu, és annak lakói porladásba kezdenek, mintha csak felgyorsult volna az idő, és évezredek telnének el pár szempillantás alatt. Alig ocsúdik fel, és már az előtte levő föld is kezd eloszlani, egy szakadékot hagyva maga után, szélén egy a gyorsan múló időt figyelmen kívül hagyó obszidián szoborral, mely egy íjászt ábrázol.
Végül az oszladozó, omladozó föld eléri a szobrot, mely megbillen, és a szakadékba dől, aztán csak zuhan, és zuhan...*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.02 20:00:12
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az esküvőről való beszélgetés pár érzelmesebb pillanat után lezárul, és habár Frandr nonverbális kommunikációja láthatólag a szavakat nem tudja helyettesíteni, Cha'yss remek időzítéssel beharangozza a vendéglátás végét. Miközben Frandr feláll, amaz a lehetőségeiket is felsorolja. Nem szédül meg, így Laornak nem kell elkapnia, és miután társa jelezte a saját szándékát, ő maga is hasonlóképp nyilatkozik.*
-Köszönjük. Sokat segített vele. És magam is hálásan elfogadom a lovat.
*Megy a kurta, és önmagához képest kifinomult válasz, mely továbbra is teljesen őszinte. A normalitás, és a vendégséggel járó biztonságérzet nélkül bizonyára nehezére esne ma este az alvás, ám most sikerült kissé ellazulnia.
Miután kikísérik, a maga részéről különösebb cseverészés nélkül lovagol haza Laorral. Viszonylag hamar közli a másikkal, hogy hacsak Waldran véletlenül útba nem esik, akkor a vele való elbeszélgetéssel várniuk kell most.
Kényelmes tempóban jut vissza Amonra, ahol az őr alig akadékoskodik, talán Laor rangja miatt, vagy talán azért, mert a két harcos nem úgy néz ki, mint akik szívesen vennék mindezt. Innentől kezdve pedig azután, hogy a lovakat az istállóban hagyják, már csak egy rövid séta van hátra Thargarodig.
Az erődbe persze Frandr invitáció nélkül nem tud bejutni, ám az őr itt sem próbálja tartóztatni a párost, így hamarosan a csillaghullás átka ellenére is beljebb kerülhetnek. A maga részéről a pusztai harcos nem is veszteget túl sok időt, egy rövid esti jókívánság után a maga szobája felé veszi az irányt.
Belépve az ajtón valamennyi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nem lett még raktárrá konvertálva eddig élettere, habár a többévesnek kinéző porréteg arra utal, hogy azért különösebb tisztogatás és karbantartás sem esett távollétében. Az ágya ettől függetlenül felettébb invitálónak tűnik, és kell gyakorolnia némi önfegyelmet, hogy ne ájuljon bele úgy, ahogy van.
Ehelyett leveti mellvértjét és ép vállvértjét, melyet még az út erejéig a Varangyvárban vett fel. A magával hordozott zsákból kiveszi páncélzata megrongált részeit is, és rendezetten elhelyezi mindezt az asztalon. A zsák alján az ingoványtól mocskos, de még menthető ruházata van, melyet rövid úton eljuttat az erődszolgák által működtetett mosóhelyiségbe, majd csak ezután zuhan bele ágyába, ahol rögtön el is alszik.*
*Egyedül áll egy füves puszta közepén. A nap kegyetlenül süt, nem győzi törölgetni a verejtéket homlokáról, ám a távolban viharfelhőket lát... Kettőt pislog, és már meg is érkeztek, kegyetlen szélvész kíséretében ömlik az égből az eső, mely sikamlóssá, süppedőssé kezdi tenni a harcos lábai alatti földet.
Nem lát távolra, ám időről időre egy-egy villanás felfedi az őt körülvevő sziklákat, barlangokat, kunyhókat... a fejében mégis egy faluként tekint az egészre. Szétnézve halványan kivesz egy tar, kutyafejű, emberszerű lényekből álló tömeget, melyek mozdulatlanul őt figyelik.
A vihar amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is múlik, ám mire ez megtörténik, az őt körülvevő falu, és annak lakói porladásba kezdenek, mintha csak felgyorsult volna az idő, és évezredek telnének el pár szempillantás alatt. Alig ocsúdik fel, és már az előtte levő föld is kezd eloszlani, egy szakadékot hagyva maga után, szélén egy a gyorsan múló időt figyelmen kívül hagyó obszidián szoborral, mely egy íjászt ábrázol.
Végül az oszladozó, omladozó föld eléri a szobrot, mely megbillen, és a szakadékba dől, aztán csak zuhan, és zuhan...*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.02 20:00:12
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:09:25
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szegény Laor nem ért annyira a lélek rejtelmeihez, mint kéne. Mert most Aenae lehangolt megjegyzéseiből arra következtet, hogy valami biztatót kellene mondania. Eszébe jut ugyan valami hatásosnak tűnő frázis amit hallott valamikor, és úgy érzi, hogy ide illik is, csak nem biztos benne, hogy nem rontana a helyzeten. De csak kiböki, mert nem érzi helyesnek, hogy egy szerelmes leánynak ilyen sötét gondolatai legyenek.*
- Nem eshet az eső minden nap.
*Biztos benne, hogy ez nem vigasztalja Aenae-t, mint ahogy őt sem az a sajnálom. Még akkor sem, ha jól is esik. Kagant érintő dehonesztáló megjegyzést is tulajdoníthatná Aenae lelkiállapotának, de azt már megtanulta, hogy egyébként sincs túlzottan jó véleménnyel az apjáról. Most viszont nem azért mond ellent, mert védeni akarja a mundér becsületét, hanem mert nem tartja teljesen igazságosnak ezért megszólni a Vashegy néhai urát.*
- Az ő helyzete azért teljesen más volt. Ő nem hallgathatott csak az érzéseire, neki kötelessége volt az is, hogy örököst adjon a Vashegynek. Ha nem tévedek, meg is tett mindent ennek érdekében.
*Elmosolyodik, aztán egy kis vállvonással folytatja. Mert kötelesség ide vagy oda, Kagant valóban nem rázta meg annyira Lea halála, mint azt Laor helyesnek találta volna. Még zavarta is valamelyest ez a számára közömbösnek tűnő magatartás, bármennyire furcsa lehet is ez. Persze erre is lehet magyarázat.*
- Meg aztán nem is szerette annyira és úgy... mint én.
*Mostanra végez az öltözködéssel és egy kis grimasszal veszi tudomásul, hogy a mű nem lesz a lángok martaléka. Valamelyest vigasztaló fejlemény, hogy egy mappába kerül és kis szerencsével onnan ritkán fog felbukkanni. Ha mégis, akkor jó eséllyel a Hátszél Harsona lapjain fog ismét találkozni vele.*
- Részemről a megtiszteltetés. *hajol meg egy kicsit egy hamis mosollyal* Ha más nincs...
*Biztosan más módon kéne engedélyt kérni a távozásra, de kicsit zavarban van attól, hogy egy nő ül a Vashegy trónján. Bármennyire nem újdonság már ez. De úgy látszik, hogy Laor bizonyos kérdésekben elég konzervatív.*
*Szegény Laor nem ért annyira a lélek rejtelmeihez, mint kéne. Mert most Aenae lehangolt megjegyzéseiből arra következtet, hogy valami biztatót kellene mondania. Eszébe jut ugyan valami hatásosnak tűnő frázis amit hallott valamikor, és úgy érzi, hogy ide illik is, csak nem biztos benne, hogy nem rontana a helyzeten. De csak kiböki, mert nem érzi helyesnek, hogy egy szerelmes leánynak ilyen sötét gondolatai legyenek.*
- Nem eshet az eső minden nap.
*Biztos benne, hogy ez nem vigasztalja Aenae-t, mint ahogy őt sem az a sajnálom. Még akkor sem, ha jól is esik. Kagant érintő dehonesztáló megjegyzést is tulajdoníthatná Aenae lelkiállapotának, de azt már megtanulta, hogy egyébként sincs túlzottan jó véleménnyel az apjáról. Most viszont nem azért mond ellent, mert védeni akarja a mundér becsületét, hanem mert nem tartja teljesen igazságosnak ezért megszólni a Vashegy néhai urát.*
- Az ő helyzete azért teljesen más volt. Ő nem hallgathatott csak az érzéseire, neki kötelessége volt az is, hogy örököst adjon a Vashegynek. Ha nem tévedek, meg is tett mindent ennek érdekében.
*Elmosolyodik, aztán egy kis vállvonással folytatja. Mert kötelesség ide vagy oda, Kagant valóban nem rázta meg annyira Lea halála, mint azt Laor helyesnek találta volna. Még zavarta is valamelyest ez a számára közömbösnek tűnő magatartás, bármennyire furcsa lehet is ez. Persze erre is lehet magyarázat.*
- Meg aztán nem is szerette annyira és úgy... mint én.
*Mostanra végez az öltözködéssel és egy kis grimasszal veszi tudomásul, hogy a mű nem lesz a lángok martaléka. Valamelyest vigasztaló fejlemény, hogy egy mappába kerül és kis szerencsével onnan ritkán fog felbukkanni. Ha mégis, akkor jó eséllyel a Hátszél Harsona lapjain fog ismét találkozni vele.*
- Részemről a megtiszteltetés. *hajol meg egy kicsit egy hamis mosollyal* Ha más nincs...
*Biztosan más módon kéne engedélyt kérni a távozásra, de kicsit zavarban van attól, hogy egy nő ül a Vashegy trónján. Bármennyire nem újdonság már ez. De úgy látszik, hogy Laor bizonyos kérdésekben elég konzervatív.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-12-03 10:33:34
Üzenet elküldve: 2021-12-03 10:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem tudok nem arra gondolni, hogy történik velem valami. Mert velem mindig történik valami. Többször rossz, mint jó.
*Ez valószínűleg annak a vakmerőségnek köszönhető, amit az állandó megfelelési kényszere indikál. Általában csak a szerencse menti meg. A szerencse mentette meg az artheniori katakombában is, és Yagnartól is. Praktikus lenne, ha nem bízná magát örökké a szerencsére, mert előbb vagy utóbb kifogy belőle, aztán akkor nézheti üveges szemmel a saját megdermedt agyvelejét, vagy kiomlott beleit.*
- Sajnálom.
*Elhúzza a száját, ambivalens érzései vannak, mert ugyan nagyon jó hallgatni Laort, ahogy az érzéseiről beszél - lám, egy marcona harcosnak is lehetnek olyanok -, másrészt nem akarja feltépni ezeket a sebeket. Harmadrészt meg kicsit rosszul is érzi amiatt, hogy ő nagyjából boldog. Már legalábbis a szerelmi élete szintjén, mert az élete többi része kész katasztrófa, mi több, kataklizma. Meglehet, hogy a szerelmi élete is az, csak nagyon akarja, hogy jó legyen, hogy ez egyszer minden klappoljon.*
- Kagan bezzeg hamar túllépett.
*Ijesztően gyorsan és könnyedén jutott be Effy ágyába. Hogy aztán ugyanilyen gyorsan és könnyedén magára is hagyja barátnőjét. Kagan számtalan bűne közül talán ez a legnagyobb. De az is versenyben van, hogy őt milyen könnyen csőbe húzta és a nyakába varrta ezt az egész hóbelevancot.*
- Ó nem. Semmiképpen sem.
*Csóválja a fejét arra a kérdésre, hogy a papíros tűzre kerül-e. Ezt prezentálandó be is rakja a mappájába, a többi közé, Darenn mögé, Rorkir elé. A sorrend persze betűrendben értendő, végtelenül sem valami pontrendszer eredményének megtestesülése.*
- A művész mindig az utókor számára alkot. Köszönöm, hogy a modellem voltál.
- Nem tudok nem arra gondolni, hogy történik velem valami. Mert velem mindig történik valami. Többször rossz, mint jó.
*Ez valószínűleg annak a vakmerőségnek köszönhető, amit az állandó megfelelési kényszere indikál. Általában csak a szerencse menti meg. A szerencse mentette meg az artheniori katakombában is, és Yagnartól is. Praktikus lenne, ha nem bízná magát örökké a szerencsére, mert előbb vagy utóbb kifogy belőle, aztán akkor nézheti üveges szemmel a saját megdermedt agyvelejét, vagy kiomlott beleit.*
- Sajnálom.
*Elhúzza a száját, ambivalens érzései vannak, mert ugyan nagyon jó hallgatni Laort, ahogy az érzéseiről beszél - lám, egy marcona harcosnak is lehetnek olyanok -, másrészt nem akarja feltépni ezeket a sebeket. Harmadrészt meg kicsit rosszul is érzi amiatt, hogy ő nagyjából boldog. Már legalábbis a szerelmi élete szintjén, mert az élete többi része kész katasztrófa, mi több, kataklizma. Meglehet, hogy a szerelmi élete is az, csak nagyon akarja, hogy jó legyen, hogy ez egyszer minden klappoljon.*
- Kagan bezzeg hamar túllépett.
*Ijesztően gyorsan és könnyedén jutott be Effy ágyába. Hogy aztán ugyanilyen gyorsan és könnyedén magára is hagyja barátnőjét. Kagan számtalan bűne közül talán ez a legnagyobb. De az is versenyben van, hogy őt milyen könnyen csőbe húzta és a nyakába varrta ezt az egész hóbelevancot.*
- Ó nem. Semmiképpen sem.
*Csóválja a fejét arra a kérdésre, hogy a papíros tűzre kerül-e. Ezt prezentálandó be is rakja a mappájába, a többi közé, Darenn mögé, Rorkir elé. A sorrend persze betűrendben értendő, végtelenül sem valami pontrendszer eredményének megtestesülése.*
- A művész mindig az utókor számára alkot. Köszönöm, hogy a modellem voltál.
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-12-01 09:31:07
Üzenet elküldve: 2021-12-01 09:31:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most már egészen biztos, hogy van néhány dolog amit Aenae az apjától örökölt és ebben kicsit Leára is hasonlít: a humorérzéke egészen jellegzetes. Laor például nem gondolná komolyan, hogy Aenae meg akarná mérgezni, de a lány ezt természetesen nem mondja ki egyenesen, inkább lebegteti a kérdést. És Laor fogadni merne rá, hogy érlvezi azt ahogyan itt feszeng. Aztán kevésbé vidám témára terelődik a szó (nem mintha Laor eddig is önfeledten kacagott volna) és kicsit töprengő arcot vág.*
- Hm... nem. Szeressen csak teljes szívéből, a "mi lesz majd ha" kérdéssel ráér foglalkozni akkor is, ha az esetleg megtörténnék.
*Vág egy kisebb grimaszt, hiszen Aenae épp az imént nevezte nyomorultnak, még ha áttételesen is. Ez pedig akkor sem kellemes érzés, ha valami igazságtartalma van. Nagyon kevés.*
- Nem gyászolok örökké, csak... *megvonja a vállát* Tudod, azt hiszem, hogy számomra ő volt az akiről a trubadúrénekekben regélnek: az igazi. Soha nem volt bennem egy szemernyi kétely sem, ha csak ránéztem hevesebben vert a szívem és mellette eszembe sem jutott másra nézni. Mert minek? És ahogy a trubadúrénekekben lenni szokott, a lovag csak epekedik hiszen szíve hölgye más úr hitvese.
*Elneveti magát.*
- Persze egy magára valamit is adó trubadúr megtalálja a módját, hogy alkalmat teremtsen egy-száz... száz pásztorórára, de szerelme sohasem lehet igazán az övé. Nagyjából ez volt a helyzet velem is. De ne érts félre, ezért is rendkívül hálás vagyok a sorsnak. Egyszeri ajándék volt az élettől... *újabb vállvonás* Hát, talán ezért...
*Nem fejezi be a mondatot, de egyértelmű, hogy saját nyomorúságára célzott. Azt persze nem tudja, hogy miért pont Aenae-nek beszélt erről, miért beszélt egyáltalán bárkinek is erről, de mindent egybevetve nem is esett annyira rosszul.*
- Úgy legyen. *vigyorodik el arra, hogy Cha'yss maradékainak eltávolítása lesz a feladata* De csak akkor, ha csalódnod kéne benne. Kívánom, hogy ne legyen így! És most... *fejével a kandalló felé biccent és a rajzra pillant* Tűzre veted, ugye?
*Most már egészen biztos, hogy van néhány dolog amit Aenae az apjától örökölt és ebben kicsit Leára is hasonlít: a humorérzéke egészen jellegzetes. Laor például nem gondolná komolyan, hogy Aenae meg akarná mérgezni, de a lány ezt természetesen nem mondja ki egyenesen, inkább lebegteti a kérdést. És Laor fogadni merne rá, hogy érlvezi azt ahogyan itt feszeng. Aztán kevésbé vidám témára terelődik a szó (nem mintha Laor eddig is önfeledten kacagott volna) és kicsit töprengő arcot vág.*
- Hm... nem. Szeressen csak teljes szívéből, a "mi lesz majd ha" kérdéssel ráér foglalkozni akkor is, ha az esetleg megtörténnék.
*Vág egy kisebb grimaszt, hiszen Aenae épp az imént nevezte nyomorultnak, még ha áttételesen is. Ez pedig akkor sem kellemes érzés, ha valami igazságtartalma van. Nagyon kevés.*
- Nem gyászolok örökké, csak... *megvonja a vállát* Tudod, azt hiszem, hogy számomra ő volt az akiről a trubadúrénekekben regélnek: az igazi. Soha nem volt bennem egy szemernyi kétely sem, ha csak ránéztem hevesebben vert a szívem és mellette eszembe sem jutott másra nézni. Mert minek? És ahogy a trubadúrénekekben lenni szokott, a lovag csak epekedik hiszen szíve hölgye más úr hitvese.
*Elneveti magát.*
- Persze egy magára valamit is adó trubadúr megtalálja a módját, hogy alkalmat teremtsen egy-száz... száz pásztorórára, de szerelme sohasem lehet igazán az övé. Nagyjából ez volt a helyzet velem is. De ne érts félre, ezért is rendkívül hálás vagyok a sorsnak. Egyszeri ajándék volt az élettől... *újabb vállvonás* Hát, talán ezért...
*Nem fejezi be a mondatot, de egyértelmű, hogy saját nyomorúságára célzott. Azt persze nem tudja, hogy miért pont Aenae-nek beszélt erről, miért beszélt egyáltalán bárkinek is erről, de mindent egybevetve nem is esett annyira rosszul.*
- Úgy legyen. *vigyorodik el arra, hogy Cha'yss maradékainak eltávolítása lesz a feladata* De csak akkor, ha csalódnod kéne benne. Kívánom, hogy ne legyen így! És most... *fejével a kandalló felé biccent és a rajzra pillant* Tűzre veted, ugye?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733