Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 336 (6701. - 6720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6720. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:30:24
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:30:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Rotar, Erelias, Dharren//
*Nem tehet róla, de tényleg egyre jobban mulattatja, ahogy a városőr gyakorlatilag őrjöngő lelkiállapotba lovalja magát. Őszintén meglepődne, ha tudná, miket gondol róla az artheniori, hiszen annyit tud maga is az itteni történésekről, mint Aoneer. Sőt, lehet, hogy még annyit sem. Így aztán nem hátrál meg a kibontakozó hiszti elől, csendes mosollyal, halkan válaszol, némi sajnálattal a hangjában, ami az üldözési mániában szenvedő szerencsétleneknek kijár.*
- Ha az istenünk végezni akarna veled, akkor nemcsak megpróbálná. Akkor már nem élnél, barátom. Hogy egy orkot megölt... *ránt egyet a vállán* jól tette. A fajtája alig több az állatnál, és nyúlért sem ejtünk könnyeket, amikor kitekerjük a nyakát, nem igaz? Különben is, ki vagy te, hogy átlásd egy halhatatlan szándékait?
*Nincs meggyőződve róla, hogy valóban Drenule tör a városőrök romlására, ebben jó eséllyel Aoneer sem lehet biztos, de ha mégis így lenne, akkor erre bizonyára jó oka van. Amikor Dharren kinéz az ajtón, hogy mi ez a ramazuri, a vasba öltözött férfiú fürgén ugrik és tíz körömmel kapaszkodik bele az ajtószárnyba. Legszívesebben megkérné Dharrent, ugyan engedje be a panaszost, hogy sirámait az isten elé terjeszthesse, aki bizonyára végtelen türelemmel és megértéssel fogadná. Nem gondolná, hogy sérelmei orvoslására Kagannal vagy a Szellemjáróval is beérné. Így viszont háttal kerül Laornak, aki persze nem használja ki a lehetőséget, hogy támadjon. Miért tenné, nem tett semmit a városőr, amivel ezt kiprovokálta volna. Még. A káromkodás és becsmérlés igazán nem ürügy errefelé. Beéri annyival, hogy Rotar és Erelias felé fordul, és – feltéve, hogy eddigre nem nyüzsög a fél városőr tábor az erőd felé vezető ösvényen – mutatóujját felemelve és megingatva jelzi, hogy ne tegyenek semmi ostobaságot, míg Aoneer Dharrennel kakaskodik. Beéri ennyivel, nem kapkod fegyver után. Abban szinte egészen biztos, hogy a páncélba öltözött harcosnál fürgébb, de azt sem gondolná, hogy a kölyök követne el valami meggondolatlanságot. Eddig is meglepően higgadtan, nyugodtan kezelte a helyzetet. Egy hozzá hasonló korú gyereknek azt sem lehetne felróni, ha riadtan szaladna el ebből a szituációból, de nem teszi, és látszólag nem is a félelem bénítja le. Nyugodt, megfontolt, bátor. Határozottan rokonszenves. Bátorítólag rámosolyog és egészen biztos benne, hogy a maga részéről mindent el fog követni, hogy Erelias-nak semmi baja ne essen, ha a két egymásnak feszülő társaság tagjainál végül elszakadna a cérna.*
*Nem tehet róla, de tényleg egyre jobban mulattatja, ahogy a városőr gyakorlatilag őrjöngő lelkiállapotba lovalja magát. Őszintén meglepődne, ha tudná, miket gondol róla az artheniori, hiszen annyit tud maga is az itteni történésekről, mint Aoneer. Sőt, lehet, hogy még annyit sem. Így aztán nem hátrál meg a kibontakozó hiszti elől, csendes mosollyal, halkan válaszol, némi sajnálattal a hangjában, ami az üldözési mániában szenvedő szerencsétleneknek kijár.*
- Ha az istenünk végezni akarna veled, akkor nemcsak megpróbálná. Akkor már nem élnél, barátom. Hogy egy orkot megölt... *ránt egyet a vállán* jól tette. A fajtája alig több az állatnál, és nyúlért sem ejtünk könnyeket, amikor kitekerjük a nyakát, nem igaz? Különben is, ki vagy te, hogy átlásd egy halhatatlan szándékait?
*Nincs meggyőződve róla, hogy valóban Drenule tör a városőrök romlására, ebben jó eséllyel Aoneer sem lehet biztos, de ha mégis így lenne, akkor erre bizonyára jó oka van. Amikor Dharren kinéz az ajtón, hogy mi ez a ramazuri, a vasba öltözött férfiú fürgén ugrik és tíz körömmel kapaszkodik bele az ajtószárnyba. Legszívesebben megkérné Dharrent, ugyan engedje be a panaszost, hogy sirámait az isten elé terjeszthesse, aki bizonyára végtelen türelemmel és megértéssel fogadná. Nem gondolná, hogy sérelmei orvoslására Kagannal vagy a Szellemjáróval is beérné. Így viszont háttal kerül Laornak, aki persze nem használja ki a lehetőséget, hogy támadjon. Miért tenné, nem tett semmit a városőr, amivel ezt kiprovokálta volna. Még. A káromkodás és becsmérlés igazán nem ürügy errefelé. Beéri annyival, hogy Rotar és Erelias felé fordul, és – feltéve, hogy eddigre nem nyüzsög a fél városőr tábor az erőd felé vezető ösvényen – mutatóujját felemelve és megingatva jelzi, hogy ne tegyenek semmi ostobaságot, míg Aoneer Dharrennel kakaskodik. Beéri ennyivel, nem kapkod fegyver után. Abban szinte egészen biztos, hogy a páncélba öltözött harcosnál fürgébb, de azt sem gondolná, hogy a kölyök követne el valami meggondolatlanságot. Eddig is meglepően higgadtan, nyugodtan kezelte a helyzetet. Egy hozzá hasonló korú gyereknek azt sem lehetne felróni, ha riadtan szaladna el ebből a szituációból, de nem teszi, és látszólag nem is a félelem bénítja le. Nyugodt, megfontolt, bátor. Határozottan rokonszenves. Bátorítólag rámosolyog és egészen biztos benne, hogy a maga részéről mindent el fog követni, hogy Erelias-nak semmi baja ne essen, ha a két egymásnak feszülő társaság tagjainál végül elszakadna a cérna.*
6719. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:43:02
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:43:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
*Se élő, se holt, mondá az Úr; tehát a felsőbb hatalmak még mindig belekontárkodhatnak a nyugalmába. Mindegy, nem számít. Az Isten a szeme a láttára foszlik szét, Kagan pedig magára marad a révült Leandanával és kétségeivel. Tekintete előbbire tapad, és megküzd az utóbbiakkal - így egy utolsó mordulást követően elfogadja sorsát. Persze, ez igazából sosem volt kétséges: Kagan Thargodar és egész famíliája a kötelesség és hatalom kettős szorításában élte életét.*
*Bár varázsos és csodás dolgok történnek körülötte, ő csak Leandanát nézi, szinte alig figyel a megjelenő lényre.*
- Igen... *biccent végül, de nem mozdul, míg újra el nem tűnik a csontvázra szállt szellem. Csak ekkor lép oda Leandanához, hogy utoljára megsimítsa a nő arcát. A kinyúló Szellemjáró kezét fogva hozza meg kemény élete utolsó döntését, aztán elengedve a nőt, elindul felfelé a toronyba.*
*Felérve Daranelbe botlik.*
- Üdv, Íjász... *veregeti vállon a férfit, de már szinte nem is látja.*
- Szolgálatod itt véget ért, mától... én vigyázom e Tornyot. *küldi le az elfbarát férfit, majd megvárja, hogy távozzon is. Ezek után visszacsukja - de nem zárja - lépcső tetejét elzáró csapóajtót és kelet felé fordulva megáll. Enyhe terpeszben, tekintetét a horizontra szegezve várja, hogy az arany ragyogás teljesen beborítsa, az Alvó Isten ígéretének méltó befejezéseként. Szeme elé borostyán fátyol borul...*
*Mire újra kinyitja a szemét, egy ködös erdőben találja magát, egy kicsiny tábortűz mellett. A tűz körül hat harcos ücsörög, ő hetedikként telepszik melléjük. Sosem látta őket, mégis ismeri mind: A Konok, a Vörös, az Alapító, a Primus, az Archon, a Vasbordájú. Hazaért hát...*
*Se élő, se holt, mondá az Úr; tehát a felsőbb hatalmak még mindig belekontárkodhatnak a nyugalmába. Mindegy, nem számít. Az Isten a szeme a láttára foszlik szét, Kagan pedig magára marad a révült Leandanával és kétségeivel. Tekintete előbbire tapad, és megküzd az utóbbiakkal - így egy utolsó mordulást követően elfogadja sorsát. Persze, ez igazából sosem volt kétséges: Kagan Thargodar és egész famíliája a kötelesség és hatalom kettős szorításában élte életét.*
*Bár varázsos és csodás dolgok történnek körülötte, ő csak Leandanát nézi, szinte alig figyel a megjelenő lényre.*
- Igen... *biccent végül, de nem mozdul, míg újra el nem tűnik a csontvázra szállt szellem. Csak ekkor lép oda Leandanához, hogy utoljára megsimítsa a nő arcát. A kinyúló Szellemjáró kezét fogva hozza meg kemény élete utolsó döntését, aztán elengedve a nőt, elindul felfelé a toronyba.*
*Felérve Daranelbe botlik.*
- Üdv, Íjász... *veregeti vállon a férfit, de már szinte nem is látja.*
- Szolgálatod itt véget ért, mától... én vigyázom e Tornyot. *küldi le az elfbarát férfit, majd megvárja, hogy távozzon is. Ezek után visszacsukja - de nem zárja - lépcső tetejét elzáró csapóajtót és kelet felé fordulva megáll. Enyhe terpeszben, tekintetét a horizontra szegezve várja, hogy az arany ragyogás teljesen beborítsa, az Alvó Isten ígéretének méltó befejezéseként. Szeme elé borostyán fátyol borul...*
*Mire újra kinyitja a szemét, egy ködös erdőben találja magát, egy kicsiny tábortűz mellett. A tűz körül hat harcos ücsörög, ő hetedikként telepszik melléjük. Sosem látta őket, mégis ismeri mind: A Konok, a Vörös, az Alapító, a Primus, az Archon, a Vasbordájú. Hazaért hát...*
6718. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:33:08
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:33:08
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Rotar, Erelias, Kapuőrség//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmazhat//
-Ha otthon lennék már nem lenne ajtó, és nem várnám a házigazdát. *Vág vissza, ő maga is kezd kijönni a sodrából. Nem érti a férfi logikáját, és a gondolkodását sem, ellenben azt tudja, hogy valamiféle erő végezni akart vele, és nem lehet tudni, hogy még hány hasonló eset megy végbe a jövőben. Szerencse, hogy a második áldozat csupán egy semmirekellő zöldbőrű volt, de ha ennyire véletlenszerű módon pusztít ez a valami a táborban akkor a következő már akár egy tiszt is lehet.*
-Annyi, hogy szerintem a kurva istenetek megpróbált kinyírni, most megölt egy orkot, és a fene sem tudja ki lesz a következő. *A dolgok nem haladnak jól. Egyre kevésbé érzi azt, hogy Laor egy idióta barom akinek semmihez semmi köze és egyre inkább érzi úgy, hogy egy alakoskodó rohadék aki mindenről tud, de inkább nem árulja el, és csupán a nemlétező tekintélyelvével próbálja őt elzavarni innen.
Mielőtt még azonban pofán vághatná a férfit egy kesztyűvel már nyílik is az ajtó és úgy látszik valami harcosforma jön ki rajta, aki remek bemutatkozást tesz az őr számára. Őt sem fogja a továbbiakban sokra tartani. Viszont az ajtó kinyílt mögötte. Tehát nyitva van, és már nem zárva, ami azt az apró következményt vonja maga után, hogy az őrmester a következő lépéssel máris az ajtó mellé kerül, bár a Tharg erőd külső oldalára. Fogja. Tartja. Nem engedi, hogy a másik oldalon álló hisztériás idióta egyszerűen becsukja maga után, vagy ha mégis akkor ahhoz az ajtó sarját amiben az őrmester megkapaszkodott illenék levágni előtte.*
-De van, bazdmeg. *Nem tartózkodik attól, hogy a kilépő férfi képébe másszon, a másikon nincsen fejfedő, az őrmesteren pedig homlokzúzásra fejlesztett lovagi sisak, nincs mitől félnie. Talán úgy festhetnek egymás előtt mint két harcolni készülő vaddisznó. Az őrmester egyetlen kívánsága, hogy lehetőleg a Tharg legyen az aki a fegyveréért kap, és ne ő vagy a városi őrség egy tagja. Egyébként ennek se érti a gondolkodását, mégis mi a lótüdős kurva életért állna itt és dörömbölne mint egy idióta, ha nem lenne egy jól megfogalmazott, már korábban feltett, és remekül meg nem válaszolt kérdése, amit most ennek az új embernek is a képébe fog dörgölni.*
-Van itt valami dög, ami megtámadott engem, kinyírt egy orkot, de még nem ölt meg egyetlen Thargoddart sem. *Az őrmester néha egész napokon át üvöltözik, ez nála munkaköri kötelezettség, bár tény a városban még nem szorult rá, hogy ezen képességeinek a határait elérje, ez az első alkalom.*
-Egy kétmondatos kibaszott magyarázatot várok, vagy legalább egy tőrt a hátamba, hogy végre tiszta legyen a dolog.
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmazhat//
-Ha otthon lennék már nem lenne ajtó, és nem várnám a házigazdát. *Vág vissza, ő maga is kezd kijönni a sodrából. Nem érti a férfi logikáját, és a gondolkodását sem, ellenben azt tudja, hogy valamiféle erő végezni akart vele, és nem lehet tudni, hogy még hány hasonló eset megy végbe a jövőben. Szerencse, hogy a második áldozat csupán egy semmirekellő zöldbőrű volt, de ha ennyire véletlenszerű módon pusztít ez a valami a táborban akkor a következő már akár egy tiszt is lehet.*
-Annyi, hogy szerintem a kurva istenetek megpróbált kinyírni, most megölt egy orkot, és a fene sem tudja ki lesz a következő. *A dolgok nem haladnak jól. Egyre kevésbé érzi azt, hogy Laor egy idióta barom akinek semmihez semmi köze és egyre inkább érzi úgy, hogy egy alakoskodó rohadék aki mindenről tud, de inkább nem árulja el, és csupán a nemlétező tekintélyelvével próbálja őt elzavarni innen.
Mielőtt még azonban pofán vághatná a férfit egy kesztyűvel már nyílik is az ajtó és úgy látszik valami harcosforma jön ki rajta, aki remek bemutatkozást tesz az őr számára. Őt sem fogja a továbbiakban sokra tartani. Viszont az ajtó kinyílt mögötte. Tehát nyitva van, és már nem zárva, ami azt az apró következményt vonja maga után, hogy az őrmester a következő lépéssel máris az ajtó mellé kerül, bár a Tharg erőd külső oldalára. Fogja. Tartja. Nem engedi, hogy a másik oldalon álló hisztériás idióta egyszerűen becsukja maga után, vagy ha mégis akkor ahhoz az ajtó sarját amiben az őrmester megkapaszkodott illenék levágni előtte.*
-De van, bazdmeg. *Nem tartózkodik attól, hogy a kilépő férfi képébe másszon, a másikon nincsen fejfedő, az őrmesteren pedig homlokzúzásra fejlesztett lovagi sisak, nincs mitől félnie. Talán úgy festhetnek egymás előtt mint két harcolni készülő vaddisznó. Az őrmester egyetlen kívánsága, hogy lehetőleg a Tharg legyen az aki a fegyveréért kap, és ne ő vagy a városi őrség egy tagja. Egyébként ennek se érti a gondolkodását, mégis mi a lótüdős kurva életért állna itt és dörömbölne mint egy idióta, ha nem lenne egy jól megfogalmazott, már korábban feltett, és remekül meg nem válaszolt kérdése, amit most ennek az új embernek is a képébe fog dörgölni.*
-Van itt valami dög, ami megtámadott engem, kinyírt egy orkot, de még nem ölt meg egyetlen Thargoddart sem. *Az őrmester néha egész napokon át üvöltözik, ez nála munkaköri kötelezettség, bár tény a városban még nem szorult rá, hogy ezen képességeinek a határait elérje, ez az első alkalom.*
-Egy kétmondatos kibaszott magyarázatot várok, vagy legalább egy tőrt a hátamba, hogy végre tiszta legyen a dolog.
6717. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 20:50:14
Üzenet elküldve: 2016-10-24 20:50:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Rotar, Erelias//
*Bele sem mer gondolni, hogy mi fog történni, ha felbukkan még egy tharg és közli a kitartó őrmesterrel, hogy Kagan most nem tudja fogadni. Valószínűleg ugyanúgy csépelni fogja tovább a kaput, mint ahogy most teszi, miután Laor ezt már közölte vele. Aztán ha már minden tharggal beszélt, de még mindig nem jutott be, bezúzhatja a masszív alkotmányt, mert olyan mégsem lehet, hogy egy őrmestert visszautasítsanak. Derűs mosollyal veszi, hogy mondandója felénél hátat fordít neki a városőr, hogy kedvenc elfoglaltságának, a kopogtatásnak legteljesebb figyelmet szentelhessen. A helyzet fokozódik, mert a páncélos katona, egy gyors bemutatkozás után, csatlakozik feletteséhez és kalákában verik a kaput. Kuncogni kezd, ahogy a mókás jelenet valami olyasmire emlékezteti, amikor a gyerekeket kizárják a felnőttek egy szobából, hogy nyugodtan beszélgethessenek, de a hisztis kölkök az ajtó előtt arénáznak, mert feltétlenül bele akarnak szólni a nagyok dolgába, amihez rendesen semmi közük.*
- A macska megérti, ha valahol semmi dolga. *vonja meg a vállát, még mindig somolyogva* Főleg ha fültövön csapják, gyengéd figyelmeztetésként. De látom, hogy nagyuram az egyenes beszéd híve, hadd szóljak én is így: nem otthon vagy, ostoba, viselkedj! Lehet, hogy a városban, a barakkban célt érsz ilyen hisztérikus viselkedéssel, ahogy a kaput csépeled, de ez a Vashegy. Itt körberöhögik az ilyen asszonyokat, mint te.
*Két újabb városőr érkezik, kissé feldúltan tesznek jelentést valami orkról, meg egy lemészárolt társukról. Ezzel sok dolga nincs, ezek szerint nem a thargok foglya volt az a zöld bőrű. Éppen ezért nem érti, hogy Aoneer miért néz rá látható megelégedettséggel és büszkeséggel. Ha az eddigi eseményeket megpróbálja logikai sorrendbe rakni, akkor az illető ork csak a tharg istennek köszönhetően állt meg a gyilkolásban és csak ezért lehet, hogy Aoneer katonái nem fogyatkoztak tovább. Most már leplezetlen jókedvvel nevet az őrmester szemébe.*
- Ezek az emberek hozzád érkeztek, a te beosztottaid, neked jelentettek. Az az ork a ti rabotok volt, ha jól értettem, a ti bajtársatokkal végzett. Elárulnád, hogy mi a fene közöm van mindehhez?
*Talán még folytatódna az épületes beszélgetés, de mostanra odabent is kihúzhatta a gyufát a folyamatos dörömbölés, mert kivágódik a kapuba vágott kisebb ajtó, amin egy ember kényelmesen átfér.*
- Ja, igen, elfelejtettem említeni: kifelé nyílik és valószínűleg nem is volt zárva. *legszebb öröm a káröröm és ez akkor is az arcára van írva, ha az ajtószárny végül nem talál el senkit. Miután Dharren néhány keresetlen szóval megerősíti azt, amit eddig ő maga is próbált értésre adni, kénytelen beismerni, hogy felesleges udvariaskodni. Vagy megértik, hogy várniuk kell, vagy nem. Most mindenesetre beáll a becsukódó ajtó elé.*
- Őszintén sajnálom. *hazudja, szemmel láthatóan egy pillanatig sem törekedve arra, hogy ezt elleplezze* - Talán egy kicsit később. Addig talán utána tudsz nézni, hogy az ork megkövülten is veszélyt jelent-e az embereidre?
*Bele sem mer gondolni, hogy mi fog történni, ha felbukkan még egy tharg és közli a kitartó őrmesterrel, hogy Kagan most nem tudja fogadni. Valószínűleg ugyanúgy csépelni fogja tovább a kaput, mint ahogy most teszi, miután Laor ezt már közölte vele. Aztán ha már minden tharggal beszélt, de még mindig nem jutott be, bezúzhatja a masszív alkotmányt, mert olyan mégsem lehet, hogy egy őrmestert visszautasítsanak. Derűs mosollyal veszi, hogy mondandója felénél hátat fordít neki a városőr, hogy kedvenc elfoglaltságának, a kopogtatásnak legteljesebb figyelmet szentelhessen. A helyzet fokozódik, mert a páncélos katona, egy gyors bemutatkozás után, csatlakozik feletteséhez és kalákában verik a kaput. Kuncogni kezd, ahogy a mókás jelenet valami olyasmire emlékezteti, amikor a gyerekeket kizárják a felnőttek egy szobából, hogy nyugodtan beszélgethessenek, de a hisztis kölkök az ajtó előtt arénáznak, mert feltétlenül bele akarnak szólni a nagyok dolgába, amihez rendesen semmi közük.*
- A macska megérti, ha valahol semmi dolga. *vonja meg a vállát, még mindig somolyogva* Főleg ha fültövön csapják, gyengéd figyelmeztetésként. De látom, hogy nagyuram az egyenes beszéd híve, hadd szóljak én is így: nem otthon vagy, ostoba, viselkedj! Lehet, hogy a városban, a barakkban célt érsz ilyen hisztérikus viselkedéssel, ahogy a kaput csépeled, de ez a Vashegy. Itt körberöhögik az ilyen asszonyokat, mint te.
*Két újabb városőr érkezik, kissé feldúltan tesznek jelentést valami orkról, meg egy lemészárolt társukról. Ezzel sok dolga nincs, ezek szerint nem a thargok foglya volt az a zöld bőrű. Éppen ezért nem érti, hogy Aoneer miért néz rá látható megelégedettséggel és büszkeséggel. Ha az eddigi eseményeket megpróbálja logikai sorrendbe rakni, akkor az illető ork csak a tharg istennek köszönhetően állt meg a gyilkolásban és csak ezért lehet, hogy Aoneer katonái nem fogyatkoztak tovább. Most már leplezetlen jókedvvel nevet az őrmester szemébe.*
- Ezek az emberek hozzád érkeztek, a te beosztottaid, neked jelentettek. Az az ork a ti rabotok volt, ha jól értettem, a ti bajtársatokkal végzett. Elárulnád, hogy mi a fene közöm van mindehhez?
*Talán még folytatódna az épületes beszélgetés, de mostanra odabent is kihúzhatta a gyufát a folyamatos dörömbölés, mert kivágódik a kapuba vágott kisebb ajtó, amin egy ember kényelmesen átfér.*
- Ja, igen, elfelejtettem említeni: kifelé nyílik és valószínűleg nem is volt zárva. *legszebb öröm a káröröm és ez akkor is az arcára van írva, ha az ajtószárny végül nem talál el senkit. Miután Dharren néhány keresetlen szóval megerősíti azt, amit eddig ő maga is próbált értésre adni, kénytelen beismerni, hogy felesleges udvariaskodni. Vagy megértik, hogy várniuk kell, vagy nem. Most mindenesetre beáll a becsukódó ajtó elé.*
- Őszintén sajnálom. *hazudja, szemmel láthatóan egy pillanatig sem törekedve arra, hogy ezt elleplezze* - Talán egy kicsit később. Addig talán utána tudsz nézni, hogy az ork megkövülten is veszélyt jelent-e az embereidre?
6716. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 20:34:47
Üzenet elküldve: 2016-10-24 20:34:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Loar, Erelias, Rotar - majd Leandana//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A kis kölyök ügyét lerendezve körbejárt pár helyet a táborban, nézelődött és várt. S mivel Kagan és Leandana is eltűnt már az istenséggel, idejét látta, hogy utánuk menjen. Így lesz részese az ominózus jelenetnek, szem és fültanúja. A maga részéről nem tart a megdicsőültekkel. Marad itt, őrizni a hegyet, a társait, na meg itt van neki Ethea is, aki miatt főleg maradni akar. Így mikor Drenule "elhúz" végre és Leandana összecsuklik, ő felnyalábolja a nőt a földről. Valami olyan helyre viszi és fekteti le, ahol tud pihenni. Aztán meg megkeresi Chiarit valahol, hátha ő tud segíteni. Valamiben. Ekkora viszont már jócskán zavarja a folyamatos kopogtatás és az ajtó rugdosása. Elég határozottan és jócskán dühösen ront ki az ajtón. Ezáltal lehetséges, hogy a robusztus faajtó a hozzá legközelebb állót képen találja. *
- Nem a kocsmaajtónál állsz te barom! Húzzatok innen, ha nincs jobb dolgotok, mint az ujjatokat koptatni!
* Most már nagy ívben letojja, hogy a kölyök mennyire kölyök. Aki kivont tőröcskével kódorog a lovak között, most meg itt kopogtat, mint valami zavarodott szellem, az ne álljon le bőgni. Főleg azért ne, mert rá lett ijesztve. *
- Na. Ha nincs kérdésetek vagy sirámotok, akkor húzás innen. Barát ide vagy oda, mielőtt nyilat kapnátok.
* Behúzza maga mögött az ajtót és az egy szem Laor az, akit ismer és tudja, a törzsből való. Egy ideje legalábbis. *
- Itt maradsz és vigyázod az ajtót, senki nem mehet be! Mindjárt jövök vissza. Aki be próbálna menni, azt a belénél kötöm ki a kapura, száradni!
* Enyhén ideges, némileg dühös. Nagy eséllyel hangját hallani még a kapun kívül is, talán a hegy lábánál is. Vagy a Tavernában. Az ő hangja ilyenkor vetekszik Kaganéval, jó tüdőt birtokol, nagy erőkkel le tudja bárki fejét üvölteni a helyéről. Nem véletlen az sem, hogy őrparancsnok volt sokáig. Némileg vérszomjas, olykor kimondottan szadista természetű, határozott. Amúgy vannak jó tulajdonságai is, csak azok ilyen helyzetben nem jutnak érvényre. Öles léptekkel távolodik, hogy megkeresse a gyógyítót. Nem tudja biztosan, de talán Leandana mellett elkélhet a segítsége most. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A kis kölyök ügyét lerendezve körbejárt pár helyet a táborban, nézelődött és várt. S mivel Kagan és Leandana is eltűnt már az istenséggel, idejét látta, hogy utánuk menjen. Így lesz részese az ominózus jelenetnek, szem és fültanúja. A maga részéről nem tart a megdicsőültekkel. Marad itt, őrizni a hegyet, a társait, na meg itt van neki Ethea is, aki miatt főleg maradni akar. Így mikor Drenule "elhúz" végre és Leandana összecsuklik, ő felnyalábolja a nőt a földről. Valami olyan helyre viszi és fekteti le, ahol tud pihenni. Aztán meg megkeresi Chiarit valahol, hátha ő tud segíteni. Valamiben. Ekkora viszont már jócskán zavarja a folyamatos kopogtatás és az ajtó rugdosása. Elég határozottan és jócskán dühösen ront ki az ajtón. Ezáltal lehetséges, hogy a robusztus faajtó a hozzá legközelebb állót képen találja. *
- Nem a kocsmaajtónál állsz te barom! Húzzatok innen, ha nincs jobb dolgotok, mint az ujjatokat koptatni!
* Most már nagy ívben letojja, hogy a kölyök mennyire kölyök. Aki kivont tőröcskével kódorog a lovak között, most meg itt kopogtat, mint valami zavarodott szellem, az ne álljon le bőgni. Főleg azért ne, mert rá lett ijesztve. *
- Na. Ha nincs kérdésetek vagy sirámotok, akkor húzás innen. Barát ide vagy oda, mielőtt nyilat kapnátok.
* Behúzza maga mögött az ajtót és az egy szem Laor az, akit ismer és tudja, a törzsből való. Egy ideje legalábbis. *
- Itt maradsz és vigyázod az ajtót, senki nem mehet be! Mindjárt jövök vissza. Aki be próbálna menni, azt a belénél kötöm ki a kapura, száradni!
* Enyhén ideges, némileg dühös. Nagy eséllyel hangját hallani még a kapun kívül is, talán a hegy lábánál is. Vagy a Tavernában. Az ő hangja ilyenkor vetekszik Kaganéval, jó tüdőt birtokol, nagy erőkkel le tudja bárki fejét üvölteni a helyéről. Nem véletlen az sem, hogy őrparancsnok volt sokáig. Némileg vérszomjas, olykor kimondottan szadista természetű, határozott. Amúgy vannak jó tulajdonságai is, csak azok ilyen helyzetben nem jutnak érvényre. Öles léptekkel távolodik, hogy megkeresse a gyógyítót. Nem tudja biztosan, de talán Leandana mellett elkélhet a segítsége most. *
6715. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 18:59:51
Üzenet elküldve: 2016-10-24 18:59:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Loar, Erelias//
-Én pedig Rotar Polk vagyok, a Városi Őrség tagja, közkatona. *Mutatkozik be az idegennek, aki úgy látszik, hogy a Thargok egyik tagja. Teljesíti az őrmester kérését. Odamegy a nagy faajtóhoz és kopog rajta három nagyot. A beszélgetésre nem figyel, inkább az égi jelenéseket bámulja fent a magasban. Nem érkezik válasz bentről, ezért folytatja a kopogást és addig is fogja, amíg nem érkezik válasz.* ~Remélhetőleg hamarosan visszamegyünk Artheniorba, most hogy a haborúnak és a holtaknak valószínűleg vége van.~
-Én pedig Rotar Polk vagyok, a Városi Őrség tagja, közkatona. *Mutatkozik be az idegennek, aki úgy látszik, hogy a Thargok egyik tagja. Teljesíti az őrmester kérését. Odamegy a nagy faajtóhoz és kopog rajta három nagyot. A beszélgetésre nem figyel, inkább az égi jelenéseket bámulja fent a magasban. Nem érkezik válasz bentről, ezért folytatja a kopogást és addig is fogja, amíg nem érkezik válasz.* ~Remélhetőleg hamarosan visszamegyünk Artheniorba, most hogy a haborúnak és a holtaknak valószínűleg vége van.~
6714. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 16:44:39
Üzenet elküldve: 2016-10-24 16:44:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer, Laor, Rotar //
* Erelias ide-oda kapkodja fejét a két szóváltó között. *
~ Mikor fejezik már be végre? ~
* Szájsarkát egy félmosolyra húzza a dicséret után, egy egész vigyort nem merne megkockáztatni a láthatóan dühös őrmester jelenlétében. De azért jól esik neki. A fiúnak kezd derengeni hogy a fekete hajú férfi szónoklata igazából inkább fenyegetés, mint jó tanács. Idegesen pillant mestere irányába. Még gyerekeszével is belátja, nincs sok értelme a kapukat döngetni, mikor láthatóan senki nem akarja kinyitni azt. *
~ Bizonyára a fura derengés miatt ilyen mogorva. ~
* Hamarosan befut egy katona és jelentést tesz. Valamiféle orkról hadovál és borostyánszobrokról. A fiú nem teljesen érti, de lassan már semmit se ért igazából. *
~ Harcok és viták az égen. Harcok és viták itt lent a földön. ~
* Ennyivel el is intézi a dolgot. Az őrmester magához hívja okos madarát, ami egyre jobban tetszik Ereliasnak. Mivel Aoneer továbbra is a kapun szándékozik dörömbölni, hátát a falnak veti és végigméri az őket firtató férfit. Mivel szemlátomást az őrmester nem kedveli őt, elhatározza, hogy ő sem fogja. Nyilvánvaló oka nincs rá, persze. *
~ Dehogy nincs. Nem mutatkozott be. ~
* Jut eszébe a gondolat, és máris elégedettség tölti el. *
* Erelias ide-oda kapkodja fejét a két szóváltó között. *
~ Mikor fejezik már be végre? ~
* Szájsarkát egy félmosolyra húzza a dicséret után, egy egész vigyort nem merne megkockáztatni a láthatóan dühös őrmester jelenlétében. De azért jól esik neki. A fiúnak kezd derengeni hogy a fekete hajú férfi szónoklata igazából inkább fenyegetés, mint jó tanács. Idegesen pillant mestere irányába. Még gyerekeszével is belátja, nincs sok értelme a kapukat döngetni, mikor láthatóan senki nem akarja kinyitni azt. *
~ Bizonyára a fura derengés miatt ilyen mogorva. ~
* Hamarosan befut egy katona és jelentést tesz. Valamiféle orkról hadovál és borostyánszobrokról. A fiú nem teljesen érti, de lassan már semmit se ért igazából. *
~ Harcok és viták az égen. Harcok és viták itt lent a földön. ~
* Ennyivel el is intézi a dolgot. Az őrmester magához hívja okos madarát, ami egyre jobban tetszik Ereliasnak. Mivel Aoneer továbbra is a kapun szándékozik dörömbölni, hátát a falnak veti és végigméri az őket firtató férfit. Mivel szemlátomást az őrmester nem kedveli őt, elhatározza, hogy ő sem fogja. Nyilvánvaló oka nincs rá, persze. *
~ Dehogy nincs. Nem mutatkozott be. ~
* Jut eszébe a gondolat, és máris elégedettség tölti el. *
6713. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 16:16:59
Üzenet elküldve: 2016-10-24 16:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Rotar, Erelias, Kapuőrség//
*Az őr üres locsogását hosszúnak és jelentéktelennek tartja. Az első pár szó után egyszerűen megfordul és mintha Laor ott se lenne még hármat üt az ajtóra, aztán vár. Előbb utóbb majdcsak kinyitják, majdcsak jön valaki aki kompetens az itteni dolgokban ám úgy az itteni ügyintézés, ami pár hattal ezelőtt még ő rajta kereste a kikötőből érkezett csapatokról szóló jelentést, létszámot, meg az anyjuk kínját, még mindig a régi, és borzalmas formában van. Általában nincs baja azzal ha egy várúr elrejtőzik saját erődítménye mélyén és kőfalakkal veszi körül magát, csak ha lehet ne végezzen ebben a rejtett zugban ostoba mágikus trükköket amik mások életét és épségét veszélyeztethetik. Persze lehet félreértett valamit, lehet nem mondták el, hogy mondjuk az isten nem szereti ha valaki élőholt maradványokat érint az ő szent ege alatt, vagy hogy ne nyugodjon meg mert akkor baja lesz, de attól még nem lesz kevésbé ideges.*
-Mi van a macskával? *Valami macskának a dolgát kell végeznie, nagyjából ennyit értett meg a dologból, meg azt, hogy Laor nem érti az itteni eseményeket, viszont ezt már korábban is tudta. Közben két katona érkezik a kapuhoz, mintha lihegnének is.*
~A végén még tényleg lesz itt egy ostromló sereg.~ *Jegyzi meg magában, mert azt a fajta nagy Tharg erőt amit még régen a Grombar ostrománál látott most nem látja sehol. Itt van Laor akit már ismer, odabent Kagan és a szellemjáró, de nincs sehol se a kovács törpe, se az oroszlánpáncélba bújt lovag. Akiről még tud az Daranel, illetve vannak páran lenn a kocsmában. Mindenesetre ha az őrmester nem csak egy nyugodt csevejre és méltatlankodásra jött volna fel akkor nem három embert hoz, hanem legalább ötvenet, meg az ágyút.*
-Uram az ork... *Ebben a pillanatban az őrmester minden csontjában azt érzi, hogy a dolog amit a közkatonák mondani akarnak teljesen érdektelen és egyáltalán nem fontos, ezúttal téved.*
-Valahogy levált róla a nyakörv. Megölte az őrt, aztán borostyánszoborrá változott. *Az őrmester szemei elkerekednek, és elég érdekes tekintettel néz az eddig mellettük méltatlankodó Laorra. Egyszerre van benne lenézés, felismerés, az a bizonyos "na-megmondtam" stílusú büszkeség, és persze félelem attól, hogy ez a dolog még tovább fokozódhat. Tekintete másodszor az égen köröző sólyomra tekint.*
-Úgy látszik idefönt nem történt hasonló. *Morogja halkan, leginkább magának. Majd azzal a lendülettel felemeli a kezét és a füttyjellel magához hívja az állatot.*
-Kérem, fáradjon le és dörgölje bele az orrát abba a szoborba. Szívesen segítenék, de most dolgom van. *Mondja és újabb három ütést mér a masszív kapura.*
*Az őr üres locsogását hosszúnak és jelentéktelennek tartja. Az első pár szó után egyszerűen megfordul és mintha Laor ott se lenne még hármat üt az ajtóra, aztán vár. Előbb utóbb majdcsak kinyitják, majdcsak jön valaki aki kompetens az itteni dolgokban ám úgy az itteni ügyintézés, ami pár hattal ezelőtt még ő rajta kereste a kikötőből érkezett csapatokról szóló jelentést, létszámot, meg az anyjuk kínját, még mindig a régi, és borzalmas formában van. Általában nincs baja azzal ha egy várúr elrejtőzik saját erődítménye mélyén és kőfalakkal veszi körül magát, csak ha lehet ne végezzen ebben a rejtett zugban ostoba mágikus trükköket amik mások életét és épségét veszélyeztethetik. Persze lehet félreértett valamit, lehet nem mondták el, hogy mondjuk az isten nem szereti ha valaki élőholt maradványokat érint az ő szent ege alatt, vagy hogy ne nyugodjon meg mert akkor baja lesz, de attól még nem lesz kevésbé ideges.*
-Mi van a macskával? *Valami macskának a dolgát kell végeznie, nagyjából ennyit értett meg a dologból, meg azt, hogy Laor nem érti az itteni eseményeket, viszont ezt már korábban is tudta. Közben két katona érkezik a kapuhoz, mintha lihegnének is.*
~A végén még tényleg lesz itt egy ostromló sereg.~ *Jegyzi meg magában, mert azt a fajta nagy Tharg erőt amit még régen a Grombar ostrománál látott most nem látja sehol. Itt van Laor akit már ismer, odabent Kagan és a szellemjáró, de nincs sehol se a kovács törpe, se az oroszlánpáncélba bújt lovag. Akiről még tud az Daranel, illetve vannak páran lenn a kocsmában. Mindenesetre ha az őrmester nem csak egy nyugodt csevejre és méltatlankodásra jött volna fel akkor nem három embert hoz, hanem legalább ötvenet, meg az ágyút.*
-Uram az ork... *Ebben a pillanatban az őrmester minden csontjában azt érzi, hogy a dolog amit a közkatonák mondani akarnak teljesen érdektelen és egyáltalán nem fontos, ezúttal téved.*
-Valahogy levált róla a nyakörv. Megölte az őrt, aztán borostyánszoborrá változott. *Az őrmester szemei elkerekednek, és elég érdekes tekintettel néz az eddig mellettük méltatlankodó Laorra. Egyszerre van benne lenézés, felismerés, az a bizonyos "na-megmondtam" stílusú büszkeség, és persze félelem attól, hogy ez a dolog még tovább fokozódhat. Tekintete másodszor az égen köröző sólyomra tekint.*
-Úgy látszik idefönt nem történt hasonló. *Morogja halkan, leginkább magának. Majd azzal a lendülettel felemeli a kezét és a füttyjellel magához hívja az állatot.*
-Kérem, fáradjon le és dörgölje bele az orrát abba a szoborba. Szívesen segítenék, de most dolgom van. *Mondja és újabb három ütést mér a masszív kapura.*
6712. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 15:13:46
Üzenet elküldve: 2016-10-24 15:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Rotar, Erelias//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Végtelenül szomorúnak érzi, hogy egy taknyos kölyökbe több ész szorult, mint egy meglett férfibe. Elvégre a fiú tisztességesen tudott válaszolni egy egyszerű, de kézenfekvő kérdésre, és – láss csodát! - még a nyelve sem száradt le. Az őrmester valószínűleg ettől tarthat, vagy magas hivatalához méltatlannak érzi, hogy kérdésekre válaszoljon.*
- Derék fiúnak látszol, nem irigyellek. *biccent elismerőleg Erelias felé. Jóravaló gyereknek látszik, kicsit sajnálja, hogy ilyen pökhendi alak mellé sodorta az élet.*
- Nagyuram vendég a Vashegyen. *mosolyog nyájasan Aoneerre* Megbecsült szövetséges, tiszteletre méltó barát, de csak vendég. A vendég furcsálhat helyi szokásokat, senki nem várja el tőle, hogy megértse őket, vagy egyetértsen velük. A vendég még azt is megteheti, hogy sértegeti a házigazdát és lakoma közben az asztalra köp, csak előfordulhat, hogy többé nem hívják meg és úgy kivágják a házból, mint macskát szarni.
*Megvonja a vállát, mintha csak a lassan hűvösre váló időjárásból csevegnének.*
- Természetesen ilyesmi nagyurammal nem fordulhat elő, hiszen soha nem tenne ilyet. Nem keveri őssze Amon Ruadh-ot Artheniorral, nem képzeli azt, hogy a Szegénynegyed sikátoraiban van, ahol az utcagyerekek maguk alá piszkítanak csupán attól, hogy tollas a háta... eh, a sisakja. Pontosan tudja, hogy kérdéseire választ kaphat, ha azokat kellő tisztelettel teszi fel, a kérdésekre nem nyeglén válaszol, hiszen nem otthon van és tisztában van vele, hogy ha harmadmagával megostromolja Thargarodot, akkor véres fejjel fog elkullogni a falak alól. Ha egyáltalán lesz még feje.
*Higgadt, magyarázó hangon beszél, mint amikor valami végtelenül egyszerű dolgot kell megértetnie egy kedves, bár kissé ütődött gyerekkel, akit valamiért mégis kedvel. Ennyit megtehet akkor is, ha az őrmestert egyáltalán nem kedveli, és biztos benne, hogy ez az érzés kölcsönös. Lehet, hogy ez a furcsa nyugalom már a Szellemjáró mesterkedésének következménye? Ezt nem tudhatja biztosan, és most nem is foglalkozik vele*
- Természetesen nem tudom, hogy mi folyik odabent. Csak azt tudom, hogy nem tartozik rám, ahogy kegyelmedre sem. Aggasztó dolgokat keres? Azt javallom, kegyeskedjék feltekintetni az égre! Amit, akiket ott lát, azok miatt aggódhat eleget, nem kell ott is ellenséget szimatolnia, ahol erre semmi oka.
*Nem hazudott, valóban nem tudja mi folyik a falak mögött, mindössze abban biztos, hogy sem a Hadúr, sem a Szellemjáró nem tenne semmi olyasmit, ami a thargoknak és nagytiszteletű vendégeiknek kárára válna. Épp ellenkezőleg.*
- Elég volt, fiam! *ez Erelias-nak szól, továbbra is kedvesen, ha a kölyök tovább csépelné a kaput.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.24 15:15:56
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Végtelenül szomorúnak érzi, hogy egy taknyos kölyökbe több ész szorult, mint egy meglett férfibe. Elvégre a fiú tisztességesen tudott válaszolni egy egyszerű, de kézenfekvő kérdésre, és – láss csodát! - még a nyelve sem száradt le. Az őrmester valószínűleg ettől tarthat, vagy magas hivatalához méltatlannak érzi, hogy kérdésekre válaszoljon.*
- Derék fiúnak látszol, nem irigyellek. *biccent elismerőleg Erelias felé. Jóravaló gyereknek látszik, kicsit sajnálja, hogy ilyen pökhendi alak mellé sodorta az élet.*
- Nagyuram vendég a Vashegyen. *mosolyog nyájasan Aoneerre* Megbecsült szövetséges, tiszteletre méltó barát, de csak vendég. A vendég furcsálhat helyi szokásokat, senki nem várja el tőle, hogy megértse őket, vagy egyetértsen velük. A vendég még azt is megteheti, hogy sértegeti a házigazdát és lakoma közben az asztalra köp, csak előfordulhat, hogy többé nem hívják meg és úgy kivágják a házból, mint macskát szarni.
*Megvonja a vállát, mintha csak a lassan hűvösre váló időjárásból csevegnének.*
- Természetesen ilyesmi nagyurammal nem fordulhat elő, hiszen soha nem tenne ilyet. Nem keveri őssze Amon Ruadh-ot Artheniorral, nem képzeli azt, hogy a Szegénynegyed sikátoraiban van, ahol az utcagyerekek maguk alá piszkítanak csupán attól, hogy tollas a háta... eh, a sisakja. Pontosan tudja, hogy kérdéseire választ kaphat, ha azokat kellő tisztelettel teszi fel, a kérdésekre nem nyeglén válaszol, hiszen nem otthon van és tisztában van vele, hogy ha harmadmagával megostromolja Thargarodot, akkor véres fejjel fog elkullogni a falak alól. Ha egyáltalán lesz még feje.
*Higgadt, magyarázó hangon beszél, mint amikor valami végtelenül egyszerű dolgot kell megértetnie egy kedves, bár kissé ütődött gyerekkel, akit valamiért mégis kedvel. Ennyit megtehet akkor is, ha az őrmestert egyáltalán nem kedveli, és biztos benne, hogy ez az érzés kölcsönös. Lehet, hogy ez a furcsa nyugalom már a Szellemjáró mesterkedésének következménye? Ezt nem tudhatja biztosan, és most nem is foglalkozik vele*
- Természetesen nem tudom, hogy mi folyik odabent. Csak azt tudom, hogy nem tartozik rám, ahogy kegyelmedre sem. Aggasztó dolgokat keres? Azt javallom, kegyeskedjék feltekintetni az égre! Amit, akiket ott lát, azok miatt aggódhat eleget, nem kell ott is ellenséget szimatolnia, ahol erre semmi oka.
*Nem hazudott, valóban nem tudja mi folyik a falak mögött, mindössze abban biztos, hogy sem a Hadúr, sem a Szellemjáró nem tenne semmi olyasmit, ami a thargoknak és nagytiszteletű vendégeiknek kárára válna. Épp ellenkezőleg.*
- Elég volt, fiam! *ez Erelias-nak szól, továbbra is kedvesen, ha a kölyök tovább csépelné a kaput.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.24 15:15:56
6711. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 11:09:53
Üzenet elküldve: 2016-10-24 11:09:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Rotar, Erelias, Kapuőrség//
*Nem fordul meg. Ismeri a hangot és ismeri a gazdáját is, pontosan tudja, hogy az nem Kagan Thargoddar és nem is egy mágus, vagy törzsi sámán aki esetleg értené mi a bánat folyik itt, csak egy pillanattal később esik le neki, hogy ha nem is sámán, akkor legalábbis egy sámán ágyasa ám ekkor már elcsattant az ökle párszor a kapu erős fáján. Újabb sóhaj hagyja el a száját, elfordul a kaputól, és első mondatát ez után Roteknek intézi.*
-Folytasd kérlek. *Valakinek ugye addig is kopognia kell amíg ő tárgyal, hátha kijön valaki ez után.*
-Szabad. *Von vállat a kérdésre.* -Senki nem kérte, hogy hülye legyen. *Rotakon ott a városi őrséget jelző köpeny, toll nélkül ugyebár, Erelias ujján pedig a nemesi családot jelző gyűrű, így a kérdést nagyjából tárgytalannak is tekinti meg válaszolni sem akar rá igazán. A saját kérdéseit valamivel fontosabbnak tartja.*
-Maga megmondja nekem miféle rítust űz a törzs odabent, kicsoda ez a pucér seggű Tharg démon, és mi az istentelen francért kezdtem el két perce spontán arannyá változni? *Hadarja el a saját kérdéseit. Persze az utolsó pont magyarázata azért érdekes is lehet, mert ugye a derengés már elmúlt és nem is igazán akart visszatérni. Ha az itteni őr nem tud erről semmit akkor az csak annyit jelent, hogy azok odabent nem tudják mit csinálnak, ha meg tudja az azt jelenti, hogy az egész tábort átverték a törzs tagjai, és valami bizarr módszerrel megpróbálták őket feláldozni. Egyik sem túlzottan hízelgő a vashegyre nézve, és amíg nem kap valami normális választ addig ő maga sem fog megnyugodni, sőt jelent helyzetben már azt se tudja mi az amit Laortól elvárhat. A katonai ösztönök működésbe léptek és nem engedik.*
-Mert ha nem akkor vagy segítsen dörömbölni, vagy gyorsan kerítsen valami faltörő kost. Ezt már a maga meglátására bízom, mégiscsak jobban ismeri nálam a szellemeket.
*Nem fordul meg. Ismeri a hangot és ismeri a gazdáját is, pontosan tudja, hogy az nem Kagan Thargoddar és nem is egy mágus, vagy törzsi sámán aki esetleg értené mi a bánat folyik itt, csak egy pillanattal később esik le neki, hogy ha nem is sámán, akkor legalábbis egy sámán ágyasa ám ekkor már elcsattant az ökle párszor a kapu erős fáján. Újabb sóhaj hagyja el a száját, elfordul a kaputól, és első mondatát ez után Roteknek intézi.*
-Folytasd kérlek. *Valakinek ugye addig is kopognia kell amíg ő tárgyal, hátha kijön valaki ez után.*
-Szabad. *Von vállat a kérdésre.* -Senki nem kérte, hogy hülye legyen. *Rotakon ott a városi őrséget jelző köpeny, toll nélkül ugyebár, Erelias ujján pedig a nemesi családot jelző gyűrű, így a kérdést nagyjából tárgytalannak is tekinti meg válaszolni sem akar rá igazán. A saját kérdéseit valamivel fontosabbnak tartja.*
-Maga megmondja nekem miféle rítust űz a törzs odabent, kicsoda ez a pucér seggű Tharg démon, és mi az istentelen francért kezdtem el két perce spontán arannyá változni? *Hadarja el a saját kérdéseit. Persze az utolsó pont magyarázata azért érdekes is lehet, mert ugye a derengés már elmúlt és nem is igazán akart visszatérni. Ha az itteni őr nem tud erről semmit akkor az csak annyit jelent, hogy azok odabent nem tudják mit csinálnak, ha meg tudja az azt jelenti, hogy az egész tábort átverték a törzs tagjai, és valami bizarr módszerrel megpróbálták őket feláldozni. Egyik sem túlzottan hízelgő a vashegyre nézve, és amíg nem kap valami normális választ addig ő maga sem fog megnyugodni, sőt jelent helyzetben már azt se tudja mi az amit Laortól elvárhat. A katonai ösztönök működésbe léptek és nem engedik.*
-Mert ha nem akkor vagy segítsen dörömbölni, vagy gyorsan kerítsen valami faltörő kost. Ezt már a maga meglátására bízom, mégiscsak jobban ismeri nálam a szellemeket.
6710. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-24 07:24:32
Üzenet elküldve: 2016-10-24 07:24:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aonner, Rotar, Laor //
* Mestere kitartóan dörömböl a bejáraton. A fiú igyekszik a két férfi takarásában maradni, kitudja mik potyoghatnak itt még ma az égből. Elnézve az égen zajló dolgokat, bármi lehetséges. *
~ Az őrmester egyáltalán nem fél? Akkor én sem fogok. ~
* Kicsit kijjebb húzódik az árnyékukból, tekintetét makacsul az ajtóra szegezi. Igyekszik nem figyelni az égi harcra. Hátrafordulva egy feléjük siető alakot pillant meg, aki ottlétüket firtatja viszonylag udvariasan. Erelias felnéz mesterére, vajon bemutatja-e őt, de ha mégsem, megteszi ő maga. *
- Erelias Nahodaan vagyok, uram. Pirtianesből. - * Ezt újfent szükségesnek éri megemlíteni. * Az őrmester szolgálatában állok. -
* Mestere kitartóan dörömböl a bejáraton. A fiú igyekszik a két férfi takarásában maradni, kitudja mik potyoghatnak itt még ma az égből. Elnézve az égen zajló dolgokat, bármi lehetséges. *
~ Az őrmester egyáltalán nem fél? Akkor én sem fogok. ~
* Kicsit kijjebb húzódik az árnyékukból, tekintetét makacsul az ajtóra szegezi. Igyekszik nem figyelni az égi harcra. Hátrafordulva egy feléjük siető alakot pillant meg, aki ottlétüket firtatja viszonylag udvariasan. Erelias felnéz mesterére, vajon bemutatja-e őt, de ha mégsem, megteszi ő maga. *
- Erelias Nahodaan vagyok, uram. Pirtianesből. - * Ezt újfent szükségesnek éri megemlíteni. * Az őrmester szolgálatában állok. -
6709. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-23 23:45:01
Üzenet elküldve: 2016-10-23 23:45:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Rotar, Erelias//
*A világ nagy, Amon Ruadh kisebb. Alig tett meg eddig néhány félig-meddig tétova kört pár hosszúház körül, hiszen a hadúr utasításai szerint a dolga talán úgy lehet a legkönnyebb, ha mozgásban van a városban és kérdőre vonja azokat, akik gyanúsnak tűnnek. Persze nem kell semmi rosszra számítani, ő maga sem készül ilyesmire, hiszen ki vetemedne holmi meggondolatlanságra a Vashegyen? Egyszerűen csak annyit kell kiderítenie, hogy kinek van itt keresnivalója és kinek nincs?
Kicsi helyen pedig könnyű összefutni olyanokkal, akiktől csak nemrég vált el az ember. Most például nem tudja nem észrevenni, hogy a városőr őrmester (már amennyire hátulról a ruházat és a rangjelzésként viselt toll alapján be tudja azonosítani) öles léptekkel igyekszik az erőd felé, és immár társasága is van. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, hiszen Kagan és Lea nem oly rég vonult vissza a masszív falak mögé, hogy egy istenséggel egyezkedjenek, s noha nem ért az ilyen misztikus dolgokhoz, de nem hinné, hogy társaságra van szükségük. Elindul tehát utánuk, hogy néhány, hirtelen felmerült kérdésére válaszokat kaphasson, és ha addig nem éri utol a hármast vagy ők nem veszik észre az utánuk indult Laort, megszólítja őket, amikor Aoneer bezörget a kapun.*
- Őrmester uram! *ha megfordulnak, láthatják, hogy a hang gazdája nem vesz fel ellenséges pózt, nem kapkod a fegyvere után és a mosolya is barátságosnak nevezhető* Mi járatban errefelé?
*Ő maga nem tudja olyan rezignáltan venni az égi jelenéseket, mint sokan és talán nem téved sokat, ha arra gondol, ami ott folyik, az nem a lentiek játszmája. Leszámítva két embert. És ezek közé nem tartozik az őrmester.*
- Azt hiszem, bölcsebb dolog, ha most sem a Hadurat, sem a Szellemjárót nem zavarjuk! *Természetesen csak tippel, nem lehet biztos benne, hogy a látogatók valóban a Drenule-lel huzakodókat akarják zavarni, de jobb ötlete egyelőre nincs. Vet egy pillantást az őrmester kíséretének tagjaira. A kölyköt már látta a városban, ettől függetlenül fogalma sincs, kicsoda. A páncélos vitéz még látásból sem ismerős. Ezután visszatér pillantása a katonára.*
- Szabad tudnom, kik a társaid?
*Kicsit kihallgatásszerű a stílus, Aoneernek ismerősnek találhatja. Olyan, mint az övé.*
*A világ nagy, Amon Ruadh kisebb. Alig tett meg eddig néhány félig-meddig tétova kört pár hosszúház körül, hiszen a hadúr utasításai szerint a dolga talán úgy lehet a legkönnyebb, ha mozgásban van a városban és kérdőre vonja azokat, akik gyanúsnak tűnnek. Persze nem kell semmi rosszra számítani, ő maga sem készül ilyesmire, hiszen ki vetemedne holmi meggondolatlanságra a Vashegyen? Egyszerűen csak annyit kell kiderítenie, hogy kinek van itt keresnivalója és kinek nincs?
Kicsi helyen pedig könnyű összefutni olyanokkal, akiktől csak nemrég vált el az ember. Most például nem tudja nem észrevenni, hogy a városőr őrmester (már amennyire hátulról a ruházat és a rangjelzésként viselt toll alapján be tudja azonosítani) öles léptekkel igyekszik az erőd felé, és immár társasága is van. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, hiszen Kagan és Lea nem oly rég vonult vissza a masszív falak mögé, hogy egy istenséggel egyezkedjenek, s noha nem ért az ilyen misztikus dolgokhoz, de nem hinné, hogy társaságra van szükségük. Elindul tehát utánuk, hogy néhány, hirtelen felmerült kérdésére válaszokat kaphasson, és ha addig nem éri utol a hármast vagy ők nem veszik észre az utánuk indult Laort, megszólítja őket, amikor Aoneer bezörget a kapun.*
- Őrmester uram! *ha megfordulnak, láthatják, hogy a hang gazdája nem vesz fel ellenséges pózt, nem kapkod a fegyvere után és a mosolya is barátságosnak nevezhető* Mi járatban errefelé?
*Ő maga nem tudja olyan rezignáltan venni az égi jelenéseket, mint sokan és talán nem téved sokat, ha arra gondol, ami ott folyik, az nem a lentiek játszmája. Leszámítva két embert. És ezek közé nem tartozik az őrmester.*
- Azt hiszem, bölcsebb dolog, ha most sem a Hadurat, sem a Szellemjárót nem zavarjuk! *Természetesen csak tippel, nem lehet biztos benne, hogy a látogatók valóban a Drenule-lel huzakodókat akarják zavarni, de jobb ötlete egyelőre nincs. Vet egy pillantást az őrmester kíséretének tagjaira. A kölyköt már látta a városban, ettől függetlenül fogalma sincs, kicsoda. A páncélos vitéz még látásból sem ismerős. Ezután visszatér pillantása a katonára.*
- Szabad tudnom, kik a társaid?
*Kicsit kihallgatásszerű a stílus, Aoneernek ismerősnek találhatja. Olyan, mint az övé.*
6708. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-23 22:52:03
Üzenet elküldve: 2016-10-23 22:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Rotar, Erelias, Kapuőrség//
*A férfi újabb megjegyzésére csak egy nagy sóhaj a válasz. Kissé szószátyár a fickó a legtöbb közkatonához képest, sőt a végén még ajánlásokat is osztogat. Ha így folytatja lehet hamar előléptetik, de az is lehet, hogy pár perc múlva, a fokozott idegállapotánál fogva úgy rúgja oldalba a vértest, hogy annak többé nem lesz használható harci ereje, és férfihoz méltó kitartása.
Az égen az istenek még mindig harcolnak, sőt a fényes és a sötét istenség mellett ím megjelent egy harmadik alak aki úgy tűnik a másik kettőnél is veszélyesebb. Már semmit nem ért az egészből. Nem tudja ki kivel van, nem érti ki mit akar elérni, melyik a holtak istene, melyik az aminek szurkolnia kéne. A látványos tűzcsóváktól és lángorkánoktól pedig majd kifolyik a szeme a helyéről.*
-Hát épp azért. *Vágja rá egyenesen. Nem ismeri a katona gondolkodását, de a mondat miszerint "Ki tudja mik történnek most ott bent" az ő fejében is megfogalmazódott és furcsa módon pont ellentétes reakciót váltott ki mint a másik alakból. Ami bent történik az fontos lehet így újabb ütésekkel ostromolja az ajtót, rövid szüneteket tartva a csépelés között, mintha még számítana valamit ebben a helyzetben az udvariasság.
Közben az égi jelenések tovább verekszenek és még mindig hülyeségeket beszélnek. Végül mint akiknek elegük lett mindenből szétválnak és három apró pontként széjjel repülnek a világba.*
~Lehetetlen egy banda.~ *Gondolja. Bármi is legyen ez a három valami, sajnos túl erősek, hozzájuk képest, és túlságosan önfejűek ahhoz, hogy tárgyalni lehessen velük. És neki mint hasonlóan önfejű embernek csupán egyetlen gondolat fogalmazódik meg a fejében a három nagy szétválása kapcsán.* ~Mégis, hogy lehetne egy ilyen lényt megölni?~
*A férfi újabb megjegyzésére csak egy nagy sóhaj a válasz. Kissé szószátyár a fickó a legtöbb közkatonához képest, sőt a végén még ajánlásokat is osztogat. Ha így folytatja lehet hamar előléptetik, de az is lehet, hogy pár perc múlva, a fokozott idegállapotánál fogva úgy rúgja oldalba a vértest, hogy annak többé nem lesz használható harci ereje, és férfihoz méltó kitartása.
Az égen az istenek még mindig harcolnak, sőt a fényes és a sötét istenség mellett ím megjelent egy harmadik alak aki úgy tűnik a másik kettőnél is veszélyesebb. Már semmit nem ért az egészből. Nem tudja ki kivel van, nem érti ki mit akar elérni, melyik a holtak istene, melyik az aminek szurkolnia kéne. A látványos tűzcsóváktól és lángorkánoktól pedig majd kifolyik a szeme a helyéről.*
-Hát épp azért. *Vágja rá egyenesen. Nem ismeri a katona gondolkodását, de a mondat miszerint "Ki tudja mik történnek most ott bent" az ő fejében is megfogalmazódott és furcsa módon pont ellentétes reakciót váltott ki mint a másik alakból. Ami bent történik az fontos lehet így újabb ütésekkel ostromolja az ajtót, rövid szüneteket tartva a csépelés között, mintha még számítana valamit ebben a helyzetben az udvariasság.
Közben az égi jelenések tovább verekszenek és még mindig hülyeségeket beszélnek. Végül mint akiknek elegük lett mindenből szétválnak és három apró pontként széjjel repülnek a világba.*
~Lehetetlen egy banda.~ *Gondolja. Bármi is legyen ez a három valami, sajnos túl erősek, hozzájuk képest, és túlságosan önfejűek ahhoz, hogy tárgyalni lehessen velük. És neki mint hasonlóan önfejű embernek csupán egyetlen gondolat fogalmazódik meg a fejében a három nagy szétválása kapcsán.* ~Mégis, hogy lehetne egy ilyen lényt megölni?~
6707. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-23 20:01:35
Üzenet elküldve: 2016-10-23 20:01:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh//
//Ewangel, Fragora, Chiari//
*Segít Risztint lefektetni a kis emelvényre, ahová Chiari kéri, majd biccent szavaira. Innentől kezdve társa tényleg a lehető legjobb kezekben lesz. Mielőtt távozna még letekint Risztinre és intéz neki pár szót akár hallja, akár nem, sőt még tenyerét is a homlokára tapasztja.*
-Légy erős és gyógyulj meg mielőbb. Bátran harcoltál.
*Mikor távozik Ewangelre pillant.*
-Fent leszek az erőd egyik tornyában.
*Részben azért mondja, hogyha az elf csatlakozni akar hozzá jöjjön vele, részben azért, hogy valakinek elmondja, hogy hol lesz megtalálható az elkövetkezendő órákban.*
//Thargarod//
//Zöld Őrszem//
*Hamar felkapaszkodik a csaknem tíz méter magas torony tetejére. Szerencse, hogy nincs tériszonya, mondjuk egy őrszemtől és őrzőtől igen csúnya lenne, ha efféle viszolygások akadályt állítanának elé.
A mai napig nem tud betelni a látvánnyal, de most nem azért jött, hogy csodálkozzon a tájban, hanem, hogy éberen pásztázza a területet, ami látótávolságon belül van. Az első hely, ami felé irányul tekintetet az nem más, mint a szántóföldek, ahol kis híján otthagyta a fogát.
Íját és tegezét maga mellé fekteti, köpenyét viszont teljesen összehúzza, mivel ilyen magasan a szél már igencsak csípős ebben az időben. Leskelődik, nézelődik, figyelget, pásztáz, felmér, adott esetben pedig ordít, vagy leszalad és megviszi a híreket. Mivel egyelőre nincs társasága és könnyen elképzelhető, hogy nem is lesz így előszedi az ételt, amit még Amon Ruadhban markolt fel miután hazatértek, és belekezd a nagy zabálásba. Noha a szántóföldekről hazafelé jövet harapott valamennyit, de az csak madáreleség volt ehhez képest, na meg itt ülve már kényelmesebb is.*
//Ewangel, Fragora, Chiari//
*Segít Risztint lefektetni a kis emelvényre, ahová Chiari kéri, majd biccent szavaira. Innentől kezdve társa tényleg a lehető legjobb kezekben lesz. Mielőtt távozna még letekint Risztinre és intéz neki pár szót akár hallja, akár nem, sőt még tenyerét is a homlokára tapasztja.*
-Légy erős és gyógyulj meg mielőbb. Bátran harcoltál.
*Mikor távozik Ewangelre pillant.*
-Fent leszek az erőd egyik tornyában.
*Részben azért mondja, hogyha az elf csatlakozni akar hozzá jöjjön vele, részben azért, hogy valakinek elmondja, hogy hol lesz megtalálható az elkövetkezendő órákban.*
//Thargarod//
//Zöld Őrszem//
*Hamar felkapaszkodik a csaknem tíz méter magas torony tetejére. Szerencse, hogy nincs tériszonya, mondjuk egy őrszemtől és őrzőtől igen csúnya lenne, ha efféle viszolygások akadályt állítanának elé.
A mai napig nem tud betelni a látvánnyal, de most nem azért jött, hogy csodálkozzon a tájban, hanem, hogy éberen pásztázza a területet, ami látótávolságon belül van. Az első hely, ami felé irányul tekintetet az nem más, mint a szántóföldek, ahol kis híján otthagyta a fogát.
Íját és tegezét maga mellé fekteti, köpenyét viszont teljesen összehúzza, mivel ilyen magasan a szél már igencsak csípős ebben az időben. Leskelődik, nézelődik, figyelget, pásztáz, felmér, adott esetben pedig ordít, vagy leszalad és megviszi a híreket. Mivel egyelőre nincs társasága és könnyen elképzelhető, hogy nem is lesz így előszedi az ételt, amit még Amon Ruadhban markolt fel miután hazatértek, és belekezd a nagy zabálásba. Noha a szántóföldekről hazafelé jövet harapott valamennyit, de az csak madáreleség volt ehhez képest, na meg itt ülve már kényelmesebb is.*
6706. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-23 12:03:25
Üzenet elküldve: 2016-10-23 12:03:25
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//Szellemjárás//
*Valamennyire azért felkészületlenül éri a látvány csendességre számított és végtelen, makulátlanul fehér folyosókra. Az istenséget is másnak gondolta, noha alapvetően egy harcos nép harcos istenéről van szó. Körül kell járja, hogy minden egyes részletet megfigyeljen, megjegyezzen. Mégsem halott, csak a szelleme egy másik síkra lépett.*
- Ismerem a válaszokat.
*suttogja, mert tényleg ismeri őket. Tudja már, hogy miért jöhetett el a démon erre a világra. Ők is tehetnek erről, illetve az őseik, akik évszázadokkal ezelőtt felhagytak az Alvó Isten kultuszával és a Szellemeket kezdték tisztelni. Az Alvó Isten pedig elengedte akkor a kezüket, magára hagyta őket. Ezt pedig ki róná fel egy istennek? Rajtuk senki nem kéri számon, ha durcás kisgyermek módjára viselkednek. Lea sem fogja megkérdezni, hogy miért hagyta ezt? Igazából lényegtelen már. Csak az számít, hogy hajlandó újra felkarolni a halandókat és elpusztítani az ellenségüket, akivel maguk nem bírnak. A halandóknak pedig áldozatot kell hozni. Talán az életüket kell adják, talán ő is az életét adja.
Követi az istent arra, amerre az vezeti őt, szavaira bólint. Valahogy fennköltebbnek képzelte a dolgot, nem úgy, hogy ők ketten most elbeszélgetnek.*
- Örökre elveszítem őt?
*Természetesen Kaganra gondol és természetesen költői a kérdése. Persze "csak" egy álomról van szó, de vajon az milyen hosszú lesz? Talán örökre szól. Talán ez volt a sorsuk, egész eddigi életükben minden nap úgy telt el, hogy a sorsuk ide vezette őket, ebbe a pillanatba, erre a helyre.
Nagy sóhajjal bólint újra, még látja, hogy a kulcs a zárba siklik, de mire újra felnyitja a szemét már ismét a saját testében van a Párbaj körének közepén. Most már kimondja a torkát égető szavakat és ezzel átcsapnak a feje fölött a hullámok. Nem ura a testének, így a történéseknek sem. Ismét kívülről látja önmagát, de ezúttal már nem azon a helyen van, ahol az imént az istenséggel beszélgetett, hanem csak ott áll önmaga mellett. A dobok távoli zúgásnak hatnak csak.
Az embernek valószínűleg nem nagyon adatik meg az, hogy kívülről nézhesse önmagát. Nem is törődik azzal, hogy hogyan ölt testet az istenség, vagy hogy merre indulnak annak harcosai. Saját magára - vagyis a testére - figyel. Rémülten látja hogy előbb a füléből kezd lassan folyni a vér, majd már az orrából is. Az alkarjára pingált jeleket egy láthatatlan penge karcolja a bőrébe. Leától egyáltalán nem idegen a vér, de a sajátja ritkán folyik, és adott helyzetben pedig igenis megrémül ettől. Ott guggol önmaga mellett, és tehetetlenül nézi a történteket. Mikor a szemzugaiból is megindul a keskeny vérpatak, akkor már úrrá lesz rajta a pánik. Aztán mintha a derekánál fogva rántaná meg egy láthatatlan erő, úgy tér vissza a testébe. A következő pillanatban már a szája egyik sarkán is folyik a vér, ő pedig felakadt szemekkel oldalra hanyatlik. Homályosan még látja, hogy harckocsira száll az istenség, hallja a szavait. Fázik, egész testét rázza a reszketés, dacára a ráterített prémnek is. Vasakarattal próbál eszméletén maradni, de ezúttal már nem képes a tudata úrrá lenni a kimerült test fölött. Utolsó mozdulatával még kinyúl Kagan irányába, nyög valamit, aztán elájul. A vér hamar arcára, hajába szárad.*
//Szellemjárás//
*Valamennyire azért felkészületlenül éri a látvány csendességre számított és végtelen, makulátlanul fehér folyosókra. Az istenséget is másnak gondolta, noha alapvetően egy harcos nép harcos istenéről van szó. Körül kell járja, hogy minden egyes részletet megfigyeljen, megjegyezzen. Mégsem halott, csak a szelleme egy másik síkra lépett.*
- Ismerem a válaszokat.
*suttogja, mert tényleg ismeri őket. Tudja már, hogy miért jöhetett el a démon erre a világra. Ők is tehetnek erről, illetve az őseik, akik évszázadokkal ezelőtt felhagytak az Alvó Isten kultuszával és a Szellemeket kezdték tisztelni. Az Alvó Isten pedig elengedte akkor a kezüket, magára hagyta őket. Ezt pedig ki róná fel egy istennek? Rajtuk senki nem kéri számon, ha durcás kisgyermek módjára viselkednek. Lea sem fogja megkérdezni, hogy miért hagyta ezt? Igazából lényegtelen már. Csak az számít, hogy hajlandó újra felkarolni a halandókat és elpusztítani az ellenségüket, akivel maguk nem bírnak. A halandóknak pedig áldozatot kell hozni. Talán az életüket kell adják, talán ő is az életét adja.
Követi az istent arra, amerre az vezeti őt, szavaira bólint. Valahogy fennköltebbnek képzelte a dolgot, nem úgy, hogy ők ketten most elbeszélgetnek.*
- Örökre elveszítem őt?
*Természetesen Kaganra gondol és természetesen költői a kérdése. Persze "csak" egy álomról van szó, de vajon az milyen hosszú lesz? Talán örökre szól. Talán ez volt a sorsuk, egész eddigi életükben minden nap úgy telt el, hogy a sorsuk ide vezette őket, ebbe a pillanatba, erre a helyre.
Nagy sóhajjal bólint újra, még látja, hogy a kulcs a zárba siklik, de mire újra felnyitja a szemét már ismét a saját testében van a Párbaj körének közepén. Most már kimondja a torkát égető szavakat és ezzel átcsapnak a feje fölött a hullámok. Nem ura a testének, így a történéseknek sem. Ismét kívülről látja önmagát, de ezúttal már nem azon a helyen van, ahol az imént az istenséggel beszélgetett, hanem csak ott áll önmaga mellett. A dobok távoli zúgásnak hatnak csak.
Az embernek valószínűleg nem nagyon adatik meg az, hogy kívülről nézhesse önmagát. Nem is törődik azzal, hogy hogyan ölt testet az istenség, vagy hogy merre indulnak annak harcosai. Saját magára - vagyis a testére - figyel. Rémülten látja hogy előbb a füléből kezd lassan folyni a vér, majd már az orrából is. Az alkarjára pingált jeleket egy láthatatlan penge karcolja a bőrébe. Leától egyáltalán nem idegen a vér, de a sajátja ritkán folyik, és adott helyzetben pedig igenis megrémül ettől. Ott guggol önmaga mellett, és tehetetlenül nézi a történteket. Mikor a szemzugaiból is megindul a keskeny vérpatak, akkor már úrrá lesz rajta a pánik. Aztán mintha a derekánál fogva rántaná meg egy láthatatlan erő, úgy tér vissza a testébe. A következő pillanatban már a szája egyik sarkán is folyik a vér, ő pedig felakadt szemekkel oldalra hanyatlik. Homályosan még látja, hogy harckocsira száll az istenség, hallja a szavait. Fázik, egész testét rázza a reszketés, dacára a ráterített prémnek is. Vasakarattal próbál eszméletén maradni, de ezúttal már nem képes a tudata úrrá lenni a kimerült test fölött. Utolsó mozdulatával még kinyúl Kagan irányába, nyög valamit, aztán elájul. A vér hamar arcára, hajába szárad.*
6705. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-23 09:40:30
Üzenet elküldve: 2016-10-23 09:40:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés//
*Az Alvó Isten bólint Kagan szavaira.*
-Aki a teljes nyugalom áldásában szeretne részesülni komoly eltökéltséggel álljon hát, és a szertartás során kiterjed rá a varázs, mely után senki élő, vagy már holt nem háboríthatja azt, ki elalszik.
Kezdjük hát!
*Szólal meg, és Lenadana mellé lépdel, mikor ő már teljesen önkívületben foglal helyet a szertartáshoz teljesen felkészülve. Érintése nyomán felizzanak a nő bőrére festett jelek, az aranyos jelenés pedig szép lassan szertefoszlik.*
//Szellemjárás//
*Messze a látható dolgoktól két szellemalak néz egy eltorzult arcú nőt. Az egyikük maga a nő, ő integet, mocorog. A másikuk egy robosztus óriás termetével versenyző, de mégis emberi arányokkal rendelkező férfi. Arcának komoly, éles, mégsem elnagyolt vonásai elszántságot tükröznek. Teste izmos, már amennyi kilóg a temérdek hatalmi szimbólum és egyben trófea alól. Hatalmas szörnyek fogai, karmai ékesítik, egy-egy nagyobb koponya is megtalálható közöttük. Fonott szakálla pedig arany zsinóroktól átszőve mozog, ahogy ajkát nyitja.*
-Üdvözöllek Szellemjáró!
*Itt persze jöhetnének a kérdések, hogy hol, és mikor vannak, de erre sajnos nincs ideje a megjelent magasztosságnak.*
-Keresd magadban az igaz látást, és megláthatod utamat.
*Egy kis koncentrációval ugyanis Lea apró sárgás-barna csíkot vehet észre, melynek végén, pár lépéssel az istenség mögött, díszes, vaskos faajtó áll.*
-Nyilván, kész vagy arra, hogy halld miért szakadt eme világra az ég. Rövid leszek. Mikor az emberek nem tisztelik a felsőbb hatalmakat, mindig a rend felborulása a vége. Olyan ez, mint mikor a nyúl előcsalja a medvét a barlangjából, majd csodálkozik, hogy az elkezdi feldúlni a világot.
S habár ez oktalannak hangzik elsőre, én, ki a háború művészetét csiszolom már az idő kezdete óta, tudom, hogy ez mesteri taktikára vall.
*Itt csak elmosolyodik, szokásához híven nem ad ingyen semmit. Innentől bizony már a halandók dolga elgondolkodni szavain.*
-Ez itt, a tökéletességre törekvők útjának vége.
*Mutat a földre.*
-Ez pedig az Ősök Csarnokának kapuja.
*Tart egy kis teológiai idegenvezetést.*
-Amint kinyitiom új erőt hozok ebbe a világba, mely kipurgálja a gonoszt, s elhozza az iránymutatást azoknak, kik naggyá szeretnének válni.
*Előre nyújtja a kezét, és egy mázsás kulcs formálódik meg markában.*
-Ez az erő nagyon nagy, és tested lesz az út melyen a világba ömölhet. Menj vissza hozzá, ismételd a szent szavakat, miket tanítottam, engedj szabad utat az erőnek, mert másképp szétszaggat.
Nem felejtem el szolgálatodat.
*Feleli végül, mert hát a nő volt az egyetlen, aki még ha fenttartásokkal is, de teljesítette kívánságait egy zokszó nélkül. Ezekkel a szavakkal a zárba illeszti a kulcsot, és ha Leandanának van egy kis esze már nem várja meg, hogy mi történik utána.*
//Odakint//
*Talán egy pillanattal azután, hogy a jelenés eltűnt látható, ahogy Leandana szeme újból felpattan, szája kinyílik, kezeit önkéntelenül is a magasba emeli. És a borostyános ragyogás most már mindenét betölti. Szájából sugárként tör fel a túlvilági jelenség, és úgy tűnik, mintha süvítene kifele belőle.
Ahogy a tompa arany lüktetés kiáramlik Leandana ajkai közül furcsa alakokat ölt. Robosztus aggastyánok fegyverekkel kezükben, lovasok egymás-hegyén hátán tömörödnek egy kavalkádba, és a kedélyeket felborzoló csatakiáltással kezdenek szétválni egymástól, majd a távolban már önálló szellemképként szélednek szét. Nem igazán foglalkoznak most az élőkkel, csupán a falakon át is akár szaladnak, őrülten dübögnek céljuk irányába.
Mikor Leandana ajkai összezáródnak azt hihetnénk már vége az egésznek, de nem. Még csak most jön a java. A nő körül a levegő mintha felforrna, és mintha mézet öntöttek volna rá, pár lépéses környezetében egy pillanatra minden leassul. Az okker színben pompázó láng egyre csak nő, miközben a csontok vibrálni kezdenek. Lassacskán már egy emelet magasra növekszik a fantomkép, melynek kezdenek emberi vonásai lenni. És valami furcsa hang zendül fel a hallható hangok tartományának szélén, s egyre erősödik. Dobok, valaki dobokat ver ütemesen s egyre hangosabban. Aztán a csontok vibrálása is eléri azt a határt, mely után már nyugtuk nem maradhat. Egyesével repülnek fel a Leandanából kinövő furcsa alakba, és lassacskán összeállnak. Az egész szertartás pedig hamarosan tetőfokára hág. A dobok lassan fülrepesztővé válnak, a jelenés pedig kiszakad Leandanából, ahogy az utolsó csont is helyére kerül.
Aztán minden lehalkul. Leandana a földre rogy, a jelenésből megszülető, előbbi formájánál kétszer magasabb alak pedig letérdel hozzá.
A magán hordott tucatnyi ritka prémből leakaszt egyet, és a szellemjáróra teríti azt.*
-Hamarosan felépül, eléggé kimerülhetett.
*Mondja, majd feláll. Kezét oldalra nyújtja, s óriási pengét emel ki a semmiből.*
-Kagan Thargodar. Most megyek, elpusztítom a fertelmet. A varázsálom pár perc múlva eléri a hegyen az arra érdemeseket. Készüljenek fel a megdicsőülésre! Kik pedig kardjukkal akarnak engem szolgálni, vagy a maguk erejét növelni, mindig megtalálják utamat.
-Tetteiteket kísérje mindig diadal!
*Búcsúzik, majd felugrik a levegőbe, ahol egy harci szekér jelenik meg alatta, mellyel emelkedni kezd. Pár tucat méterrel fentebb megjelennek mellette az előbb kirajzott harcosok alakjai is, és így tartanak az égi összecsapások helyére.*
-Félre, bevégzem!
*Hallik fel dühodt kiáltása még utoljára.*
//"Akik arra érdemesek"//
*Az Alvó Isten ígérete nyomán sokak tapasztalhatják a Vashegyen, hogy köröttük borostyánosabban fest a világ. Mozgásuk, légzésük pedig lassul. Elméjükbe pedig eddig ismeretlen nyugalom költözik. A többi tünet azonban csak akkor jelentkezik, ha ők maguk szilárd elhatározásban élnek amellett, hogy így kell lennie.
Ekkor a ragyogás egyre erősödik, míg egy jó fél lépéses aurává nem terebélyesedik, mire a jó tíz perces folyamat a végére ér végül mindenki, ki ezeket tapasztalj dicső testtartást vesz fel, arca tisztasággal vegyes komolyságot sugároz, testét pedig mozdítani nem tudja, csupán az utolsó levegő hagyja el tüdejét halk nesz keretében. Innentől pedig az örök, háborítatlan álom részesei lehetnek, sem felkelteni, sem megzavarni őket élők, és holtak által nem lehet.*
//A jelenés//
*Az Alvó Isten bólint Kagan szavaira.*
-Aki a teljes nyugalom áldásában szeretne részesülni komoly eltökéltséggel álljon hát, és a szertartás során kiterjed rá a varázs, mely után senki élő, vagy már holt nem háboríthatja azt, ki elalszik.
Kezdjük hát!
*Szólal meg, és Lenadana mellé lépdel, mikor ő már teljesen önkívületben foglal helyet a szertartáshoz teljesen felkészülve. Érintése nyomán felizzanak a nő bőrére festett jelek, az aranyos jelenés pedig szép lassan szertefoszlik.*
//Szellemjárás//
*Messze a látható dolgoktól két szellemalak néz egy eltorzult arcú nőt. Az egyikük maga a nő, ő integet, mocorog. A másikuk egy robosztus óriás termetével versenyző, de mégis emberi arányokkal rendelkező férfi. Arcának komoly, éles, mégsem elnagyolt vonásai elszántságot tükröznek. Teste izmos, már amennyi kilóg a temérdek hatalmi szimbólum és egyben trófea alól. Hatalmas szörnyek fogai, karmai ékesítik, egy-egy nagyobb koponya is megtalálható közöttük. Fonott szakálla pedig arany zsinóroktól átszőve mozog, ahogy ajkát nyitja.*
-Üdvözöllek Szellemjáró!
*Itt persze jöhetnének a kérdések, hogy hol, és mikor vannak, de erre sajnos nincs ideje a megjelent magasztosságnak.*
-Keresd magadban az igaz látást, és megláthatod utamat.
*Egy kis koncentrációval ugyanis Lea apró sárgás-barna csíkot vehet észre, melynek végén, pár lépéssel az istenség mögött, díszes, vaskos faajtó áll.*
-Nyilván, kész vagy arra, hogy halld miért szakadt eme világra az ég. Rövid leszek. Mikor az emberek nem tisztelik a felsőbb hatalmakat, mindig a rend felborulása a vége. Olyan ez, mint mikor a nyúl előcsalja a medvét a barlangjából, majd csodálkozik, hogy az elkezdi feldúlni a világot.
S habár ez oktalannak hangzik elsőre, én, ki a háború művészetét csiszolom már az idő kezdete óta, tudom, hogy ez mesteri taktikára vall.
*Itt csak elmosolyodik, szokásához híven nem ad ingyen semmit. Innentől bizony már a halandók dolga elgondolkodni szavain.*
-Ez itt, a tökéletességre törekvők útjának vége.
*Mutat a földre.*
-Ez pedig az Ősök Csarnokának kapuja.
*Tart egy kis teológiai idegenvezetést.*
-Amint kinyitiom új erőt hozok ebbe a világba, mely kipurgálja a gonoszt, s elhozza az iránymutatást azoknak, kik naggyá szeretnének válni.
*Előre nyújtja a kezét, és egy mázsás kulcs formálódik meg markában.*
-Ez az erő nagyon nagy, és tested lesz az út melyen a világba ömölhet. Menj vissza hozzá, ismételd a szent szavakat, miket tanítottam, engedj szabad utat az erőnek, mert másképp szétszaggat.
Nem felejtem el szolgálatodat.
*Feleli végül, mert hát a nő volt az egyetlen, aki még ha fenttartásokkal is, de teljesítette kívánságait egy zokszó nélkül. Ezekkel a szavakkal a zárba illeszti a kulcsot, és ha Leandanának van egy kis esze már nem várja meg, hogy mi történik utána.*
//Odakint//
*Talán egy pillanattal azután, hogy a jelenés eltűnt látható, ahogy Leandana szeme újból felpattan, szája kinyílik, kezeit önkéntelenül is a magasba emeli. És a borostyános ragyogás most már mindenét betölti. Szájából sugárként tör fel a túlvilági jelenség, és úgy tűnik, mintha süvítene kifele belőle.
Ahogy a tompa arany lüktetés kiáramlik Leandana ajkai közül furcsa alakokat ölt. Robosztus aggastyánok fegyverekkel kezükben, lovasok egymás-hegyén hátán tömörödnek egy kavalkádba, és a kedélyeket felborzoló csatakiáltással kezdenek szétválni egymástól, majd a távolban már önálló szellemképként szélednek szét. Nem igazán foglalkoznak most az élőkkel, csupán a falakon át is akár szaladnak, őrülten dübögnek céljuk irányába.
Mikor Leandana ajkai összezáródnak azt hihetnénk már vége az egésznek, de nem. Még csak most jön a java. A nő körül a levegő mintha felforrna, és mintha mézet öntöttek volna rá, pár lépéses környezetében egy pillanatra minden leassul. Az okker színben pompázó láng egyre csak nő, miközben a csontok vibrálni kezdenek. Lassacskán már egy emelet magasra növekszik a fantomkép, melynek kezdenek emberi vonásai lenni. És valami furcsa hang zendül fel a hallható hangok tartományának szélén, s egyre erősödik. Dobok, valaki dobokat ver ütemesen s egyre hangosabban. Aztán a csontok vibrálása is eléri azt a határt, mely után már nyugtuk nem maradhat. Egyesével repülnek fel a Leandanából kinövő furcsa alakba, és lassacskán összeállnak. Az egész szertartás pedig hamarosan tetőfokára hág. A dobok lassan fülrepesztővé válnak, a jelenés pedig kiszakad Leandanából, ahogy az utolsó csont is helyére kerül.
Aztán minden lehalkul. Leandana a földre rogy, a jelenésből megszülető, előbbi formájánál kétszer magasabb alak pedig letérdel hozzá.
A magán hordott tucatnyi ritka prémből leakaszt egyet, és a szellemjáróra teríti azt.*
-Hamarosan felépül, eléggé kimerülhetett.
*Mondja, majd feláll. Kezét oldalra nyújtja, s óriási pengét emel ki a semmiből.*
-Kagan Thargodar. Most megyek, elpusztítom a fertelmet. A varázsálom pár perc múlva eléri a hegyen az arra érdemeseket. Készüljenek fel a megdicsőülésre! Kik pedig kardjukkal akarnak engem szolgálni, vagy a maguk erejét növelni, mindig megtalálják utamat.
-Tetteiteket kísérje mindig diadal!
*Búcsúzik, majd felugrik a levegőbe, ahol egy harci szekér jelenik meg alatta, mellyel emelkedni kezd. Pár tucat méterrel fentebb megjelennek mellette az előbb kirajzott harcosok alakjai is, és így tartanak az égi összecsapások helyére.*
-Félre, bevégzem!
*Hallik fel dühodt kiáltása még utoljára.*
//"Akik arra érdemesek"//
*Az Alvó Isten ígérete nyomán sokak tapasztalhatják a Vashegyen, hogy köröttük borostyánosabban fest a világ. Mozgásuk, légzésük pedig lassul. Elméjükbe pedig eddig ismeretlen nyugalom költözik. A többi tünet azonban csak akkor jelentkezik, ha ők maguk szilárd elhatározásban élnek amellett, hogy így kell lennie.
Ekkor a ragyogás egyre erősödik, míg egy jó fél lépéses aurává nem terebélyesedik, mire a jó tíz perces folyamat a végére ér végül mindenki, ki ezeket tapasztalj dicső testtartást vesz fel, arca tisztasággal vegyes komolyságot sugároz, testét pedig mozdítani nem tudja, csupán az utolsó levegő hagyja el tüdejét halk nesz keretében. Innentől pedig az örök, háborítatlan álom részesei lehetnek, sem felkelteni, sem megzavarni őket élők, és holtak által nem lehet.*
6704. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-22 18:53:35
Üzenet elküldve: 2016-10-22 18:53:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés - Amonról bejövet//
*Utolsónak érkezik, és a kétely meg a dac örvényeiben vergődve próbál a szokásos konok és sziklaszilárd fellépéssel előnyhöz jutni, vagy legalább durva hátrányán enyhíteni. Pedig ő a lábán jött, nem is a varázsalagúton.*
- Parancsodra, Drenule. *hagyja jóvá főhajtás kíséretében a megjegyzést, hiszen tagadhatatlan, hogy tényleg megjelent, hívásra.*
- Lesz, ki varázsálommal szolgál téged, és lesz, ki pengével... *nehéz a döntés, szíve szerint nyújtott lábbal hajítana ki minden transzcendens lényt Amon Ruadhról, de nincs meg hozzá a hatalma. És a mersze sem; no nem a haláltól tart, hanem a többi égi jelenéstől. Drenule nélkül védtelenek - de vajon nem túl nagy az ár a védelemért...?*
*Maga a szertartás nem ismeretlen előtte, nem is lehet, bár mióta Arthenior közelében telepedtek meg, nem látta; a pusztához képest kényelmes élet nem tette szükségessé a Szellemjárónak, hogy alkalmazza.*
~ Lesz, ki szolgál majd, ha Leandana túléli, de ha meghal... hajaj, akkor nem Alvó Isten lesz a neved, hanem Döglött Démon. ~ *gyorsan elnyomja magában még a gondolatot is, mert ki tudja, milyen hatalommal rendelkeznek az istenek? A kérlelő pillantást elérti, és aprót biccent, szinte csak pillantásával erősít rá: megértette. Fegyelmezi magát.*
*Ahogy halad előre a szertartás, és Leandana mormolása újra és újra erőre kap, Kaganban úgy nő a feszültség. Keze megcsikordul a kard markolatán, a kardén, melyet Argath hullája mellől ragadott el. A pengét, melyet a Hold sunyi ereje itat át, és az idegen hatalom, mi pusztulást hozott a világ e szegletére.*
//A jelenés - Amonról bejövet//
*Utolsónak érkezik, és a kétely meg a dac örvényeiben vergődve próbál a szokásos konok és sziklaszilárd fellépéssel előnyhöz jutni, vagy legalább durva hátrányán enyhíteni. Pedig ő a lábán jött, nem is a varázsalagúton.*
- Parancsodra, Drenule. *hagyja jóvá főhajtás kíséretében a megjegyzést, hiszen tagadhatatlan, hogy tényleg megjelent, hívásra.*
- Lesz, ki varázsálommal szolgál téged, és lesz, ki pengével... *nehéz a döntés, szíve szerint nyújtott lábbal hajítana ki minden transzcendens lényt Amon Ruadhról, de nincs meg hozzá a hatalma. És a mersze sem; no nem a haláltól tart, hanem a többi égi jelenéstől. Drenule nélkül védtelenek - de vajon nem túl nagy az ár a védelemért...?*
*Maga a szertartás nem ismeretlen előtte, nem is lehet, bár mióta Arthenior közelében telepedtek meg, nem látta; a pusztához képest kényelmes élet nem tette szükségessé a Szellemjárónak, hogy alkalmazza.*
~ Lesz, ki szolgál majd, ha Leandana túléli, de ha meghal... hajaj, akkor nem Alvó Isten lesz a neved, hanem Döglött Démon. ~ *gyorsan elnyomja magában még a gondolatot is, mert ki tudja, milyen hatalommal rendelkeznek az istenek? A kérlelő pillantást elérti, és aprót biccent, szinte csak pillantásával erősít rá: megértette. Fegyelmezi magát.*
*Ahogy halad előre a szertartás, és Leandana mormolása újra és újra erőre kap, Kaganban úgy nő a feszültség. Keze megcsikordul a kard markolatán, a kardén, melyet Argath hullája mellől ragadott el. A pengét, melyet a Hold sunyi ereje itat át, és az idegen hatalom, mi pusztulást hozott a világ e szegletére.*
6703. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-22 13:33:24
Üzenet elküldve: 2016-10-22 13:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés - Amonról bejövet//
*Persze sok mindenre megtanították még gyermekkorában is, ilyen a meditáció is, amelynek során egy egészen más tudatállapotba képes az ember jutni. Mindazáltal egy kezén - akár azon is, amin öt ujja van - meg tudja számolni, hogy az évek során hányszor alkalmazta. Sosem érezte szükségét annak, hogy ilyen "mélyen magába nézzen". Most valahogy úgy érzi, hogy muszáj befelé tekinteni, mert különben olyan dolgokkal foglalkozna, mint Laor odasuttogott szavai. Nem, nem szabad ilyenekre gondolni momentán, tudja ő is nagyon jó, a jelenés is megmondta, hogy lehet, hogy otthagyja a fogát. Ha meg is hallja a szavakat nem reagál. Másrészt pedig ha a külvilágra figyelne, akkor fázni kezdene, meztelen talpát pedig szúrnák a kövek. Természetesen fázik, hiszen egész teste libabőrös és a gyaloglás sem esik túl jól neki, csak éppen nem figyel ezekre. Tekintete szinte üveges, arca merev.
Némán követi a jelenést a "kapun" át a Párbaj köréhez. Egyik hóna alatt ott a dob, másik kezében az áldozótőr. Kaganra néz, és az eddig merev, már-már közönyös arckifejezés egy pillanatra lefoszlik róla, ugyanis kérlelően néz a férfira. Miről is szól a néma kérés? Arról, hogy essenek már túl ezen minél előbb. Az egy dolog, hogy fázik, de azért összességében mégis hatalmas nyomás van rajta az eleve félreértelmezett szertartás, és a bizonytalanság miatt, amit ez a félreértelmezés szül. Mindenesetre az egész néma könyörgés nem tart tovább pár pillanatnál, mert a jelenés már ki is adja az utasítást.
Testtartása feszes, szinte mintha szalutálna. Lehunyja szemét - talán, hogy ne is lássa azt, ami történni fog -, és csak szája mozog, valami versikét mormol, hogy elnyugtassa magát. Aztán egy ponton az egész, már eleve szürreális szituáció még szürreálisabbá válik, amikor egyszer csak úgy érzi, mintha hátba vágnák. Egy kicsit ki is zökken a kezdődő révületből, kinyílnak szemei, körbesandít, hogy mi is történik. Szinte ámulva emeli fel bal karját, ahová az imént azokat a rúnákat pingálta. Égetik. Szeretné letörölni őket, de valami láthatatlan erő visszafogja a másik kezét így ezt nem tudja megtenni. Zavartan kapkodja a fejét, látja, hogy a dolgok már olyan irányt vettek, amit ő végképp nem tud uralni, úgyhogy újra lehunyja a szemeit és tovább mormolja a gyermekkorában tanult versikét a nyugalomról és belső békéről. Aztán a torkárra forr a szó, az égető érzés, melyet eddig a karjában érzett már elhanyagolható ahhoz képest, mint amit most a torkában-szájában érez. A tüszős mandulagyulladáshoz hasonló az érzés, csak százszorta rosszabb és minden előjel nélkül érkezik. A torkához kap, majd térdre rogyik. Tudja már, hogy próbára teszik és, hogy vasakaratra lesz szüksége. Vasakaratra ahhoz, hogy úgy járhasson el, ahogy azt a jelenés mondta. Nem áll már fel, de a dereka kiegyenesedik, két kezét térdein nyugtatja. A dob elgurult, de a tőr most is ott van a kezében, a hegye oldalra meredezik. Borostyánszínű és a szó szoros értelmében vett ragyogó szemeit Kaganon tartja, nem zökkenti már ki semmi, sem a körülötte hulló csontok, sem pedig az égető fájdalom. Újra a maga versikéjét mormolja.
Hogy honnan tudja, hogy "odaért"? Onnan, hogy az egész szürreális jelenetet kívülről látja. Persze hallott már olyanokról, akik képesek ilyesmire, de ő maga sosem próbálkozott ezzel. Erre mégis, itt áll önmaga mellett, míg amúgy ott térdel. Tesz egy próbát is, hogy leguggol önmaga mellé és meglengeti a kezét a saját szeme előtt, de semmi. Furcsa magát így kívülről látni, hiszen a tükör egy egészen más perspektíva. Felegyenesedik hát és vár, valamiért csak szükség volt erre. Vagy meghalt, és a szelleme még egy utolsó pillanatra megállapodik a teste mellett?*
//A jelenés - Amonról bejövet//
*Persze sok mindenre megtanították még gyermekkorában is, ilyen a meditáció is, amelynek során egy egészen más tudatállapotba képes az ember jutni. Mindazáltal egy kezén - akár azon is, amin öt ujja van - meg tudja számolni, hogy az évek során hányszor alkalmazta. Sosem érezte szükségét annak, hogy ilyen "mélyen magába nézzen". Most valahogy úgy érzi, hogy muszáj befelé tekinteni, mert különben olyan dolgokkal foglalkozna, mint Laor odasuttogott szavai. Nem, nem szabad ilyenekre gondolni momentán, tudja ő is nagyon jó, a jelenés is megmondta, hogy lehet, hogy otthagyja a fogát. Ha meg is hallja a szavakat nem reagál. Másrészt pedig ha a külvilágra figyelne, akkor fázni kezdene, meztelen talpát pedig szúrnák a kövek. Természetesen fázik, hiszen egész teste libabőrös és a gyaloglás sem esik túl jól neki, csak éppen nem figyel ezekre. Tekintete szinte üveges, arca merev.
Némán követi a jelenést a "kapun" át a Párbaj köréhez. Egyik hóna alatt ott a dob, másik kezében az áldozótőr. Kaganra néz, és az eddig merev, már-már közönyös arckifejezés egy pillanatra lefoszlik róla, ugyanis kérlelően néz a férfira. Miről is szól a néma kérés? Arról, hogy essenek már túl ezen minél előbb. Az egy dolog, hogy fázik, de azért összességében mégis hatalmas nyomás van rajta az eleve félreértelmezett szertartás, és a bizonytalanság miatt, amit ez a félreértelmezés szül. Mindenesetre az egész néma könyörgés nem tart tovább pár pillanatnál, mert a jelenés már ki is adja az utasítást.
Testtartása feszes, szinte mintha szalutálna. Lehunyja szemét - talán, hogy ne is lássa azt, ami történni fog -, és csak szája mozog, valami versikét mormol, hogy elnyugtassa magát. Aztán egy ponton az egész, már eleve szürreális szituáció még szürreálisabbá válik, amikor egyszer csak úgy érzi, mintha hátba vágnák. Egy kicsit ki is zökken a kezdődő révületből, kinyílnak szemei, körbesandít, hogy mi is történik. Szinte ámulva emeli fel bal karját, ahová az imént azokat a rúnákat pingálta. Égetik. Szeretné letörölni őket, de valami láthatatlan erő visszafogja a másik kezét így ezt nem tudja megtenni. Zavartan kapkodja a fejét, látja, hogy a dolgok már olyan irányt vettek, amit ő végképp nem tud uralni, úgyhogy újra lehunyja a szemeit és tovább mormolja a gyermekkorában tanult versikét a nyugalomról és belső békéről. Aztán a torkárra forr a szó, az égető érzés, melyet eddig a karjában érzett már elhanyagolható ahhoz képest, mint amit most a torkában-szájában érez. A tüszős mandulagyulladáshoz hasonló az érzés, csak százszorta rosszabb és minden előjel nélkül érkezik. A torkához kap, majd térdre rogyik. Tudja már, hogy próbára teszik és, hogy vasakaratra lesz szüksége. Vasakaratra ahhoz, hogy úgy járhasson el, ahogy azt a jelenés mondta. Nem áll már fel, de a dereka kiegyenesedik, két kezét térdein nyugtatja. A dob elgurult, de a tőr most is ott van a kezében, a hegye oldalra meredezik. Borostyánszínű és a szó szoros értelmében vett ragyogó szemeit Kaganon tartja, nem zökkenti már ki semmi, sem a körülötte hulló csontok, sem pedig az égető fájdalom. Újra a maga versikéjét mormolja.
Hogy honnan tudja, hogy "odaért"? Onnan, hogy az egész szürreális jelenetet kívülről látja. Persze hallott már olyanokról, akik képesek ilyesmire, de ő maga sosem próbálkozott ezzel. Erre mégis, itt áll önmaga mellett, míg amúgy ott térdel. Tesz egy próbát is, hogy leguggol önmaga mellé és meglengeti a kezét a saját szeme előtt, de semmi. Furcsa magát így kívülről látni, hiszen a tükör egy egészen más perspektíva. Felegyenesedik hát és vár, valamiért csak szükség volt erre. Vagy meghalt, és a szelleme még egy utolsó pillanatra megállapodik a teste mellett?*
6702. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-22 11:40:01
Üzenet elküldve: 2016-10-22 11:40:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Diadala//
//A jelenés - Amonról bejövet//
*A rituáléhoz öltözött Leandana után a Derengő lény és a hatalmas csontváz jön. Megközelítik Thargarod kapuját, majd az őrökre pillantva mély hangján így szól az istenség.*
-Ne fáradjatok.
*Kezével int, és örvénylő borostyán forgatag formáz két embernyi alagutat a falba.*
-Szellemjáró!
*Int a luk irányába a remegő körvonalú gigász, amin tisztán látszik, hogy befele vezet, és leginkább az őrökkel való időveszteség megspórolása és az a luxus ihlette, hogy egy ilyen rituáléra megfelelő belépőt kölcsönözzön a párosnak.*
-Itt vagy hát Hadúr! Hogy döntött néped?
*Kérdezi a megjelent nemes lény a másikat a Párbajok színhelyére érve.*
-Leandana, kezdj révülésbe, mialatt elhelyezem csontjaimat, és megvárom a Thargodarok népének válaszát!
*És miközben Kagan válaszát hallgatja az istenség intésére csontjai a föld különböző pontjaira esnek le, vagy állnak meg élükön, jó három lépéses környezetében. A szellemjáró pedig érezheti magán azt, hogy nem hiába tette meg mindazt, mi az előkészületeket jelentette, minden egyes csont után, mintha csak megráznák, haja elkezd emelkedve lebegni, testén a szimbólumok bizseregnek, szeme pedig a csontjaira vágyó Alvó Isten borostyános színében kezd ragyogni. Az előbb hallott elkántálandó rigmus pedig szinte fel akar törni torkán, azonban erre még nem kapott utasítást. Kérdéses, hogy meddig bírja magában tartani ezen szavakat.*
//A jelenés - Amonról bejövet//
*A rituáléhoz öltözött Leandana után a Derengő lény és a hatalmas csontváz jön. Megközelítik Thargarod kapuját, majd az őrökre pillantva mély hangján így szól az istenség.*
-Ne fáradjatok.
*Kezével int, és örvénylő borostyán forgatag formáz két embernyi alagutat a falba.*
-Szellemjáró!
*Int a luk irányába a remegő körvonalú gigász, amin tisztán látszik, hogy befele vezet, és leginkább az őrökkel való időveszteség megspórolása és az a luxus ihlette, hogy egy ilyen rituáléra megfelelő belépőt kölcsönözzön a párosnak.*
-Itt vagy hát Hadúr! Hogy döntött néped?
*Kérdezi a megjelent nemes lény a másikat a Párbajok színhelyére érve.*
-Leandana, kezdj révülésbe, mialatt elhelyezem csontjaimat, és megvárom a Thargodarok népének válaszát!
*És miközben Kagan válaszát hallgatja az istenség intésére csontjai a föld különböző pontjaira esnek le, vagy állnak meg élükön, jó három lépéses környezetében. A szellemjáró pedig érezheti magán azt, hogy nem hiába tette meg mindazt, mi az előkészületeket jelentette, minden egyes csont után, mintha csak megráznák, haja elkezd emelkedve lebegni, testén a szimbólumok bizseregnek, szeme pedig a csontjaira vágyó Alvó Isten borostyános színében kezd ragyogni. Az előbb hallott elkántálandó rigmus pedig szinte fel akar törni torkán, azonban erre még nem kapott utasítást. Kérdéses, hogy meddig bírja magában tartani ezen szavakat.*
6701. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-16 18:39:23
Üzenet elküldve: 2016-10-16 18:39:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely - még távozás előtt//
*Hrothgaar sietve érkezik vissza műhelyébe, segéderői láthatják rajta, hogy a törpe ha nem is feldúlt, de elég feszült állapotában van.*
- Ide figyeljetek! *bődül el recés hangján.* Azonnal a városba kell lovagolnom, Kagan hadúr parancsára. A munka azonban nem állhat meg. Te ott, *Jelöli ki egyik segédjét.* Míg vissza nem térek, te viszed a műhelyt, értetted? Számítok rátok, fiúk!
*Mondja, de közben már a kovácslak felé lépdel, hogy ruhát váltson. Mikor újra feltűnik, már egy másik Hrothgaar áll előttük. Lábán kopottas, jól bejáratott vasaltorrú csizma, felette kényelmes bőrnadrág, felsőtestén sodronying, vállán felleghajtó köpönyege. Övébe tűzve az frissen szerzett mesterbuzogány, kezében harci kalapácsa, így lép a műhelyben dolgozók elé.*
- A munkaasztalon pihen egy fokos, Trodd nevű férfié. Ha jelentkezik, átadjátok neki a bocsánatkérésemmel a késedelemért és az üdvözletemmel egyetemben. Mellette két bőrtáska. Azokra két szemetek. A városi alakulat sebészéé mindkettő, ha jelentkeznek érte, átadjátok. Egy kardot kapok érte cserébe, anélkül nincs csere, felfogtátok?
*Morogja, miközben ételt és italt készít oda az útra magának.*
- Ott van még egy kucsma is rókaprémből. Ahhoz nem nyúltok, az a Szellemjáróé. Én adom át neki. Nos... van kérdés? Ha nincs, akkor tudjátok a dolgotok...
*Azzal Hrothgaar Skyllagrimmson kilépdel a thargarodi kovácsműhelyből és lova után indul.*
*Hrothgaar sietve érkezik vissza műhelyébe, segéderői láthatják rajta, hogy a törpe ha nem is feldúlt, de elég feszült állapotában van.*
- Ide figyeljetek! *bődül el recés hangján.* Azonnal a városba kell lovagolnom, Kagan hadúr parancsára. A munka azonban nem állhat meg. Te ott, *Jelöli ki egyik segédjét.* Míg vissza nem térek, te viszed a műhelyt, értetted? Számítok rátok, fiúk!
*Mondja, de közben már a kovácslak felé lépdel, hogy ruhát váltson. Mikor újra feltűnik, már egy másik Hrothgaar áll előttük. Lábán kopottas, jól bejáratott vasaltorrú csizma, felette kényelmes bőrnadrág, felsőtestén sodronying, vállán felleghajtó köpönyege. Övébe tűzve az frissen szerzett mesterbuzogány, kezében harci kalapácsa, így lép a műhelyben dolgozók elé.*
- A munkaasztalon pihen egy fokos, Trodd nevű férfié. Ha jelentkezik, átadjátok neki a bocsánatkérésemmel a késedelemért és az üdvözletemmel egyetemben. Mellette két bőrtáska. Azokra két szemetek. A városi alakulat sebészéé mindkettő, ha jelentkeznek érte, átadjátok. Egy kardot kapok érte cserébe, anélkül nincs csere, felfogtátok?
*Morogja, miközben ételt és italt készít oda az útra magának.*
- Ott van még egy kucsma is rókaprémből. Ahhoz nem nyúltok, az a Szellemjáróé. Én adom át neki. Nos... van kérdés? Ha nincs, akkor tudjátok a dolgotok...
*Azzal Hrothgaar Skyllagrimmson kilépdel a thargarodi kovácsműhelyből és lova után indul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094