//Terápia//
*Úgy tűnik, hogy ez a nap azzal indul, hogy Laor mindenki agyát felcseszi, és ma reggel mindenki harap is rá. Lea komolyan remeg az idegtől, mikor elválnak, pedig pontosan tudja, hogy nem lenne szabad hagynia magát. Ha teljesen közömbös lenne neki, akkor valószínűleg leperegne minden, amit mond, csak ugye az a bökkenő, hogy nem közömbös iránta. Ez az egész szituáció pedig Leát is nagyon megviseli. Ezt azonban nagyon-nagyon mélyen el kell temesse magában, legalább arra az időre, míg folyik a találkozó Aoneerrel. Ebben a szellemben készíti elő a dolgokat, persze nem kell itt olyan dolgokra gondolni, hogy előhúzza a fiók mélyéről a körömletépő, vagy a herevasaló kézikészüléket. Szimplán arról van szó, hogy a kiszemelt helyiséget kicsit átrendezi, már amit bír, amit nem tud egyedül odébb tolni, ahhoz majd kéri Aoneer segítségét. Azt csak remélni tudja, hogy Laor nem tartja magát szorosan Kagan parancsához, és nem fog itt lihegni a sarkában.
A nehéz íróasztallal természetesen nem bír, pedig a falhoz kéne tolni, hogy elférjen a szőnyeg, ami most még feltekerve áll a falnak döntve. Lea most az asztalon ülve reggelizik. Egyszerű a reggelije, egy almát rágcsál. Az ajtó résnyire nyitva, így hallja a búcsúzkodás hangjait, a beszélgetést, de nem zavartatja magát, hiszen ő ráér, igazából azon is csodálkozik, hogy ilyen hamar ideért. Nem szándékkal hallgatózik, de mikor többedjére hallja Laor nevét, akkor azért felhúzza a szemöldökét, úgy hallja, hogy az említett elemébe van, mert nem csak őt húzta fel ma reggel, azt persze nem tudhatja, hogy konkrétan miről is van szó. Aoneer persze nem tudhatja azt, hogy Lea hallotta a beszélgetésük egy részét, de talán sejtheti.
Mindenesetre lógatja a lábát egy darabig az asztalon, várva arra, hogy Aoneer beljebb tessékelje magát, ha hiába vár, mert amaz nem akar elindulni befelé, akkor elé fog menni, és úgy fogja beljebb tessékelni. A meglehetősen alul öltözött pasas meglepi.*
- Nahát, ennyire enyhe az idő?
*bukik ki belőle a kérdés, ahogyan végigméri a fickót. Lea természetesen nem vak, elismerően hümment a látványra, mivel ő sem veti meg az effajta férfiszépséget, noha az ő ízlésének kicsit kevés rajta a szőr. Szívesen megérintené, azonban mégsem teszi ezt meg. Azért elnézi egy igen hosszú percig. Dobni kell majd a tűzre, mert hamar hegyes lesz a mellbimbója - már Aoneeré -, ha nem teszik. Ha Aoneer betipegett, akkor bizony bereteszeli az ajtót.*
- Segíts odébb rakni az asztalt.
*egyszerű utasítás, bizonyára nem okoz Aoneernek gondot, hogy megragadja az említett bútordarab egyik felét. Ha ez megtörtént, akkor kigurigatja a szőnyeget, és csizmáját lerúgva leül az egyik felére. A szőnyeg elég széles és elég hosszú is ahhoz, hogy elég messzire lehessenek egymástól. Lea int a férfinek, hogy üljön le, maga is leül. Lea Aoneer számára talán kicsit furcsának tűnő pózban ülhet, sarkait egymásra rakja és egészen a szeméremcsontjához húzza, mindkét combja a földön, háta egyenes, kézfejeit a térdén nyugtatja.*
- Belecsapok a közepébe. Az én véleményem az, hogy nem vagy bolond. Vagy az átlagnál nem vagy bolondabb. Heves vagy, fegyelmezetlen, és szerintem hamarabb cselekszel, mint végiggondolnád annak a következményeit.
*Lea csak abból indul ki amit Ziana írt neki, meg amit maga tapasztalt, ez persze csekély, benne van a pakliban persze, hogy téves következtetéseket von le.*
- Persze lehet, hogy tévedek, javíts ki, ha így van. Sejtem, hogy mennyi igényed van arra, hogy megismerjük egymást, azonban nekem van, mivel nem akarok elhamarkodottan ítélni.
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.20 12:21:27