//Tűznél //
*A Vadász nyugtalan. Máskor mindig higgadt és racionális, ám most valami emészti belülről. S a legrosszabb az egészben az, hogy képtelen volna megmondani, mi az. Valami furcsa zsibogás gyomortájékon, amit eddig sosem érzett, s ez bizonyára nem az éhségtől van. Talán valamiféle más kórság, de hát egyéb tünetet nem produkál, leszámítva azt, hogy úgy érzi, muszáj csinálnia valamit. Csinálnia KELL valamit, különben megőrül.
Mindez nem ül ki az arcára, mely most is, akár egy szobor mered maga elé. Csupán szemének ide-oda villogásából szűrhetné le az alapos szemlélődő, de csakis az. Szerencsére a közelében aligha akad ilyen, mivel mindenki más, rajta kívül, el van foglalva a saját dolgával.
Ő pedig egyedül maradt a gondolataival, melyek most, életében talán először, igen kuszák és zavarosak. Legtöbbjüknek az ezüstszín hajú leányzóhoz van köze, ám koránt sem csak ekörül forognak agyának virtustáncot járó kerekei.
Ideges. Igen, talán ez a megfelelő kifejezés, ám legkevésbé sem amiatt, ami a folyónál történt, nem. Valami más az oka, s majd megveszik tőle, hogy képtelen rájönni, mi is lehet az. Kínjában már belemarkol a fűbe maga mellett, csak hogy csináljon valamit a kezével.
Nem érti mi van ma vele, s ettől lassan, de biztosan kezd dühbe gurulni. Pedig azt nagyon is szeretné megakadályozni, mivel abból soha semmi jó nem sült ki, ha ő dühös lett. Akkor képtelenség racionálisan gondolkozni, az ember azt teszi és mondja ki, ami először eszébe jut. Most pedig nagyon is veszélyes helyen van ahhoz, hogy ilyesfajta baklövést kövessen el.
Nagyot sóhajt, s igyekszik mély levegőket venni, fokozatosan.
~Mi a rosseb van már...~ gondolja magában ingerülten. Való igaz, ő nem szokott hozzá ahhoz, hogy bármi is felborítsa az érzelmi világát, s éppen ezért most meglehetősen ambivalens érzések kavarognak benne. Düh. Vágy. Boldogság?! Sze...
~Nem.~ vágja rá gondolatban, mielőtt még ez megfogalmazódna benne. Ha valamit, hát azt egészen nyugodtan kizárhatja, sőt hálát is ad érte, hogy őt nem sújtotta ez a fajta átok, soha életében.
~Szeretet? Azt sem tudod, mi az. Csak egy szó számodra, semmi több. Egy szó, valami olyasmire, amit sosem éreztél. Ne légy nevetséges.~ valóban, még a gondolat is abszurd, sőt, teljesen elrugaszkodott lenne, több szempontból is. A Vadász nem szeret. Nem szorong. És alapvetően igen ritkán van kétsége afelől, hogy amit tesz, az helyes-e.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.16 12:34:05