//Nagygyűlés//
*Azért mert Lia csak áll csendben, moccanatlanul, majdnem mintha csak egy faragott szobor lenne, az nem jelenti azt, hogy nincs jelen és nem figyel.
Nem téveszti el Khan suttogását sem. Más talán nem hallja meg, de a lány igen, hiszen elég közel áll hozzá. A szeme sarkából sandít a férfira, még épp időben, hogy azt a féloldalas kis mosolyfélét is észrevegye.*
~Vajon ő miért ürül így annak, hogy mehet? Mikor a parancsnoka láthatóan vívódik…~
*Lia úgy sejti a válaszok nem egyértelműek, de semmiképpen sem egyszerűek. Nem is próbál találgatni. Talán majd megtudja. Lehet, hogy nem ma este persze.
Látja, ahogy Khan és Isu egymásra tekintenek.*
~Mintha nem tombolna a barátság. Érdekes dolgok vannak itt.~
*Hallja, hogy a kapitány végül döntésre jut, az előző kis mosoly után nem is lepi meg, hogy így határoz Khan, az már inkább, hogy felé fordul, és igen ez még látható is, már ha valaki figyeli őket, hiszen Lia a szemkötős lovagtól jobbra áll, ő eddig leshette, feltűnés nélkül is akár, csak úgy a szeme sarkából, de Khan a jobb szemére nem lát, így …*
~Bár tudnám, mit szeretnél kérdezni.~
*Lia óvatosan elmosolyodik, picit mozdít is a fején, ahogy Khanra néz, így az sem kerüli el a figyelmét, ahogy a lovag a sokáig hallgató Gabrienre mered.
Majdnem ugyanúgy, ahogy kicsivel később Janemita is, akit reggel a hósörényű mellett látott, és aki, hacsak nem csalja meg a megérzése, a parancsnok kedvese.
Lia maga is Gabrienre néz.*
~Minek kértél Ryrin kiképzésére, ha nem azért mert látni akarod az eredményt?~
//A gyűlés végén//
//Khan//
*Lia végül nem szólt. Mit is mondhatott volna?*
~Mit számít egy szó itt? Hallottam már annyi hazug esküvést, annyi fogadkozást. Mi kell nekik, a szavam? Vagy én magam? Hát nem eléggé beszédes az, hogy reggel óta csomagolok a többiekkel én is, mert Kagan arra kért? Rég leléphettem volna, ha úgy akartam volna.~
*A lány halkan sóhajt, aztán felnéz a remélhetőleg még mellette álló Khanra.*
– Akkor megyünk megírni azt a listát? Ha holnap indulni kell, nem sok időnk maradt, feltéve, ha nem akarunk egész éjjel körmölni. Illetve én körmölök, de hát te mondod meg mit.
*A lány nézi a többieket, ahogy sorban elszállingóznak, mindenki dolga után néz.*
- Ha az kész és még jut idő, lehet, le kellene menni a folyópartra, van arra pityóka, meg pár értékes növény, és, ki tudja mikor lesz újra lehetőségünk mosni vagy fürdeni. *most már halkabban szól, félig talán magában dünnyög, aztán majd kiderül, a gesztenye lovag hallja-e. És ha hallja felel-e.*