Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
5287. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-06 17:03:14
Üzenet elküldve: 2024-05-06 17:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa - Öt nap múlva//
*Körülöttük a táj szépsége már elégnek kéne legyen ahhoz, hogy valakit boldoggá tegyen. Beszívni a sós párát, hallgatni a morajt már önmagában meditatív lehet. Másoknak ez az élet. Az ég sötétedik, vele együtt a víztükör is, s lassan ébred fel rajta a fehér fénycsóva, ami jelzi a hold érkeztét. De Ril nem kezd el gyönyörködni.
Öt nap kellett ahhoz, hogy újra láthassa azt a méregzöld szempárt, ami elsöpör körülötte minden szépséget. Nem érdekli. Csak az létezik, aki ott áll előtte, s úgy leheli a nevét rá a bőrére, ahogyan azt mindig is hallani akarta. Eddig nem tudott arról, hogy lehetséges egyáltalán így kiejteni a nevét. Ha tudná definiálni a benne tomboló rezgéseket, akkor egy lépéssel közelebb lenne ahhoz, hogy össze tudja rakni a képet. De ismeretlen. Éppoly ismeretlen, mint Xiltyn, mégis itt áll és várja annak ítéletét. Még mindig nem tudja miért jött, az sem, hogy miért nem tartotta vissza valami. Sejtelme sincsen arról, hogy hogyan tudta nála valaki elérni azt kövér erszény nélkül, hogy ott legyen egy megbeszélt helyen és időben a kötéllel a táskájában, amit még csak nem is tud, hogy mire kell majd használnia.*
- El.
*Mondja lágyan, de várakozással telve. A szavakat mindig jól forgatja, jól irányzott kérdéseivel, vagy épp egy tüzes pillantással pedig minden kitűzött célt elér, de most nem dolgozik. Mintha oda indult volna, de nem oda érkezett. Valami cserbenhagyta őt, vagy nem is akarja, hogy előbújjon, így nem is tesz fel kérdéseket, ami kezdi megijeszteni. Miért is gyalogol bele az ismeretlen mocsárba, ha nem tudja, hogyan kell kijutni belőle?
Pedig ő hűen lépked a másik mellett és csak figyel, hátha végre megszólal arról, hogy mi is fog következni.
Telik az idő, csak a lépteik zajától visszhangzik az utca. Maga mellé néz és még ha csak oldalról is, de vonásokat keres, amik árulkodnak. Eddig nem volt az, de most túl terhessé vált a csönd.*
- Eljöttem, most már elárulhatnád, hogy mire kellek neked pont ma.
*Ahogy várja a választ, egyre zakatol a fejében, hogy meg akarja érinteni a mélységit. Nagy levegőt vesz, s fújja ki gondolatát a világba. Csak reméli, hogy végre választ is kap, mielőtt felrobban a gondolataitól.*
*Körülöttük a táj szépsége már elégnek kéne legyen ahhoz, hogy valakit boldoggá tegyen. Beszívni a sós párát, hallgatni a morajt már önmagában meditatív lehet. Másoknak ez az élet. Az ég sötétedik, vele együtt a víztükör is, s lassan ébred fel rajta a fehér fénycsóva, ami jelzi a hold érkeztét. De Ril nem kezd el gyönyörködni.
Öt nap kellett ahhoz, hogy újra láthassa azt a méregzöld szempárt, ami elsöpör körülötte minden szépséget. Nem érdekli. Csak az létezik, aki ott áll előtte, s úgy leheli a nevét rá a bőrére, ahogyan azt mindig is hallani akarta. Eddig nem tudott arról, hogy lehetséges egyáltalán így kiejteni a nevét. Ha tudná definiálni a benne tomboló rezgéseket, akkor egy lépéssel közelebb lenne ahhoz, hogy össze tudja rakni a képet. De ismeretlen. Éppoly ismeretlen, mint Xiltyn, mégis itt áll és várja annak ítéletét. Még mindig nem tudja miért jött, az sem, hogy miért nem tartotta vissza valami. Sejtelme sincsen arról, hogy hogyan tudta nála valaki elérni azt kövér erszény nélkül, hogy ott legyen egy megbeszélt helyen és időben a kötéllel a táskájában, amit még csak nem is tud, hogy mire kell majd használnia.*
- El.
*Mondja lágyan, de várakozással telve. A szavakat mindig jól forgatja, jól irányzott kérdéseivel, vagy épp egy tüzes pillantással pedig minden kitűzött célt elér, de most nem dolgozik. Mintha oda indult volna, de nem oda érkezett. Valami cserbenhagyta őt, vagy nem is akarja, hogy előbújjon, így nem is tesz fel kérdéseket, ami kezdi megijeszteni. Miért is gyalogol bele az ismeretlen mocsárba, ha nem tudja, hogyan kell kijutni belőle?
Pedig ő hűen lépked a másik mellett és csak figyel, hátha végre megszólal arról, hogy mi is fog következni.
Telik az idő, csak a lépteik zajától visszhangzik az utca. Maga mellé néz és még ha csak oldalról is, de vonásokat keres, amik árulkodnak. Eddig nem volt az, de most túl terhessé vált a csönd.*
- Eljöttem, most már elárulhatnád, hogy mire kellek neked pont ma.
*Ahogy várja a választ, egyre zakatol a fejében, hogy meg akarja érinteni a mélységit. Nagy levegőt vesz, s fújja ki gondolatát a világba. Csak reméli, hogy végre választ is kap, mielőtt felrobban a gondolataitól.*
5286. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-06 09:51:35
Üzenet elküldve: 2024-05-06 09:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Talányok varázsa - Öt nap múlva //
* Az idő megszűnik létezni, ahogy a dagáj által partra sodort hínárokkal tarkított korhadékon ücsörög. Felhők sodródnak, hullámok nyaldossák a partot és lassacskán a nap is álbukik, hogy átadja helyét az ébredező csillagoknak s a holdnak. A friss, tengeri szél enyhít az egyre csak erősödő fejfájásán, mit olykor halántéka megnyomkodásával próbál enyhíteni mindhiába. A lassan ólomszürkébe boruló égabrosz fokozódó szorongással tölti el. ~ Mi lesz ha nem jön? ~ morfondírozik. Némi idő eltetével azon kapja magát, hogy ujjai között még mindig ott pihen a nemrég elfogyasztott alma csutkája. Csak a magház maradt azis már sárgulni kezdett. Elégedetlen ciccentéssel hajítja a habok közé majd hátrapillantva észreveszi a közeledő alakot. Eddigi viszonylagos nyugalma abban a pillanatban szertefoszlik, szíve feldübög szájában száraz bőr ízét érzi. Úgy pattan fel ültéből mint akit darázs csípett meg s mivel a nap már alig éri a partszakaszt csuklyáját hátravetve tesz néhány lépést az érkező irányába. A nő láthatja, hogy szinte ugyanaz a ruházat van rajta mint legutóbb azzal a kivétellel, hogy erre a napra szürke posztónadrágot húzott. Haja sincs összefogva, a szélben fagykoszorúként öleli körbe éjszín orcáját s háta közepét verdesi.
Arconásai gyűröttebbek mint múltkor a mérgzöld szempárban mégis élettelteli lángok táncolnak. Lelke sötét bugyraiba olyan érzések horgadnak fel amiket próbált elzárni az elmúlt napokban. Az aranyszín szempárba mélyedve rá kell döbbenjen, hogy eszeveszetten kívánja a Cael nevű felszínit. ~ Csak nem? Hát ennek is eljött az ideje Xil? ~ kacag elméje egyik kígyóvermébe az ismerős hang de ügyet sem vet rá. Igyekszik nem gondolni semmire csak Cael arany íriszeire.
Az ujjatlan ing alól kikandikáló rózsaszirmok nem lepik meg. Sejtette, hogy a tejfehér bőrt máshol is kidekorálták nem csak a kézfejen.*
- Cael! - * lehelli az elf nevét miután a sajátja elhangzik. * - Örülök, hogy eljöttél. - * próbál barátságosan mosolyogni. Ahogy megint ott állnak egymással szemben s beszívhatja a nő illatát mellkasában erős szorítást kezd érezni. * - Elhoztad amit kértem? - * vándorolnak szemei a Caelril oldalán lógó táskára. Ha helyeslő választ kap további szavak helyett visszaindul a lakónegyed felé. *
- Siessünk. Fogytán az idő. - * suttogja maga elé mintha szavai nem is a nőnek szólnának.*
* Az idő megszűnik létezni, ahogy a dagáj által partra sodort hínárokkal tarkított korhadékon ücsörög. Felhők sodródnak, hullámok nyaldossák a partot és lassacskán a nap is álbukik, hogy átadja helyét az ébredező csillagoknak s a holdnak. A friss, tengeri szél enyhít az egyre csak erősödő fejfájásán, mit olykor halántéka megnyomkodásával próbál enyhíteni mindhiába. A lassan ólomszürkébe boruló égabrosz fokozódó szorongással tölti el. ~ Mi lesz ha nem jön? ~ morfondírozik. Némi idő eltetével azon kapja magát, hogy ujjai között még mindig ott pihen a nemrég elfogyasztott alma csutkája. Csak a magház maradt azis már sárgulni kezdett. Elégedetlen ciccentéssel hajítja a habok közé majd hátrapillantva észreveszi a közeledő alakot. Eddigi viszonylagos nyugalma abban a pillanatban szertefoszlik, szíve feldübög szájában száraz bőr ízét érzi. Úgy pattan fel ültéből mint akit darázs csípett meg s mivel a nap már alig éri a partszakaszt csuklyáját hátravetve tesz néhány lépést az érkező irányába. A nő láthatja, hogy szinte ugyanaz a ruházat van rajta mint legutóbb azzal a kivétellel, hogy erre a napra szürke posztónadrágot húzott. Haja sincs összefogva, a szélben fagykoszorúként öleli körbe éjszín orcáját s háta közepét verdesi.
Arconásai gyűröttebbek mint múltkor a mérgzöld szempárban mégis élettelteli lángok táncolnak. Lelke sötét bugyraiba olyan érzések horgadnak fel amiket próbált elzárni az elmúlt napokban. Az aranyszín szempárba mélyedve rá kell döbbenjen, hogy eszeveszetten kívánja a Cael nevű felszínit. ~ Csak nem? Hát ennek is eljött az ideje Xil? ~ kacag elméje egyik kígyóvermébe az ismerős hang de ügyet sem vet rá. Igyekszik nem gondolni semmire csak Cael arany íriszeire.
Az ujjatlan ing alól kikandikáló rózsaszirmok nem lepik meg. Sejtette, hogy a tejfehér bőrt máshol is kidekorálták nem csak a kézfejen.*
- Cael! - * lehelli az elf nevét miután a sajátja elhangzik. * - Örülök, hogy eljöttél. - * próbál barátságosan mosolyogni. Ahogy megint ott állnak egymással szemben s beszívhatja a nő illatát mellkasában erős szorítást kezd érezni. * - Elhoztad amit kértem? - * vándorolnak szemei a Caelril oldalán lógó táskára. Ha helyeslő választ kap további szavak helyett visszaindul a lakónegyed felé. *
- Siessünk. Fogytán az idő. - * suttogja maga elé mintha szavai nem is a nőnek szólnának.*
5285. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:49:53
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:49:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa - Öt nap múlva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Élet költözött bele abba a porhüvelybe, ami néha úgy festett nem lesz jó már semmire. Céltalan napok, éjjeli élet, nappali alvás, csekély történés. Edzés, majd bor. Koszos utcákon hömpölygő ocsmány szagok. Hitte, hogy ennyi ami jár és éppen elég, mert még mindig jobb annál, mintha maradt volna. De öt nappal ezelőtt valami ismeretlen érzés és izgalom kúszott a bőre alá és azóta sem hagy neki egy szemernyi nyugtot sem.
A várakozás hol édes, hol pusztító. Főleg, ha az elf lányának fogalma sincs arról, hogy mi vár rá, de belement. Néha csak bámul előre és kérdezgeti magától, hogy mi az eget is készül tenni, valaki miatt, akiből csak néhány órát látott. De az a néhány óra...
Eljött a nap. A mindig teljesen nyugodt állapotot felváltotta valami heves szívverés, ami olyannyira idegen tőle, hogy mellkasát szorítva próbálja meg leállítani, de attól csak még szorgosabb ütemeket dobol. Lemondó sóhajjal tudatja a négy fallal, ami körülveszi, hogy már magából is elege van.*
- Caelril, ha eddig nem basztad el, majd akkor most! *Mondja ezt a tükörbe meredve saját képmásának, majd elneveti magát.* - De mi baj lehet?
*Rázza meg fejét, majd öltözködni kezd. ~És, ha ott sem lesz?~
Fekete vállatlan ing, feszes bőrnadrág. A felkarján elhelyezkedő rózsának csak azon része látszik, ami valami szépet sejtet, az igazi értékét elnyeli az anyag. A tekeredő szár, megannyi tüskével. Minden tövisnek jelentése van.
Az erősített kötelet felcsavarva teszi el a táskájába, s köpenyét felkapva indul el, nem akar túl korán érkezni, ki fogja centizni. Akkor legalább nem kell órákat rostokolnia valaki miatt, akiről azt sem tudja, hogy mit akar tőle. Mégis egyre jobban várja a percet, hogy megtudja. Szélsőséges érzelmek váltották fel a semmit.
Lábai szorgosan dobbannak egymás után a köveken, mígnem elér A helyhez. Nagyot nyel, amikor kirajzolódik előtte a sziluett. Hogy megkönnyebbülés-e, vagy más, amit érez, még nem tudja eldönteni, de halad felé megállíthatatlanul, mígnem szinte beleütközik.
Nem szólal meg azonnal, csak keresi a méregzöldeket, hogy újra megtalálja benne magát.*
- Xiltyn.
*Fülében zubogó vértől és a tenger morajától hangos most minden, de a most festetlen mosoly ráhúzódik ajkára. Itt vannak. Mindketten.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Élet költözött bele abba a porhüvelybe, ami néha úgy festett nem lesz jó már semmire. Céltalan napok, éjjeli élet, nappali alvás, csekély történés. Edzés, majd bor. Koszos utcákon hömpölygő ocsmány szagok. Hitte, hogy ennyi ami jár és éppen elég, mert még mindig jobb annál, mintha maradt volna. De öt nappal ezelőtt valami ismeretlen érzés és izgalom kúszott a bőre alá és azóta sem hagy neki egy szemernyi nyugtot sem.
A várakozás hol édes, hol pusztító. Főleg, ha az elf lányának fogalma sincs arról, hogy mi vár rá, de belement. Néha csak bámul előre és kérdezgeti magától, hogy mi az eget is készül tenni, valaki miatt, akiből csak néhány órát látott. De az a néhány óra...
Eljött a nap. A mindig teljesen nyugodt állapotot felváltotta valami heves szívverés, ami olyannyira idegen tőle, hogy mellkasát szorítva próbálja meg leállítani, de attól csak még szorgosabb ütemeket dobol. Lemondó sóhajjal tudatja a négy fallal, ami körülveszi, hogy már magából is elege van.*
- Caelril, ha eddig nem basztad el, majd akkor most! *Mondja ezt a tükörbe meredve saját képmásának, majd elneveti magát.* - De mi baj lehet?
*Rázza meg fejét, majd öltözködni kezd. ~És, ha ott sem lesz?~
Fekete vállatlan ing, feszes bőrnadrág. A felkarján elhelyezkedő rózsának csak azon része látszik, ami valami szépet sejtet, az igazi értékét elnyeli az anyag. A tekeredő szár, megannyi tüskével. Minden tövisnek jelentése van.
Az erősített kötelet felcsavarva teszi el a táskájába, s köpenyét felkapva indul el, nem akar túl korán érkezni, ki fogja centizni. Akkor legalább nem kell órákat rostokolnia valaki miatt, akiről azt sem tudja, hogy mit akar tőle. Mégis egyre jobban várja a percet, hogy megtudja. Szélsőséges érzelmek váltották fel a semmit.
Lábai szorgosan dobbannak egymás után a köveken, mígnem elér A helyhez. Nagyot nyel, amikor kirajzolódik előtte a sziluett. Hogy megkönnyebbülés-e, vagy más, amit érez, még nem tudja eldönteni, de halad felé megállíthatatlanul, mígnem szinte beleütközik.
Nem szólal meg azonnal, csak keresi a méregzöldeket, hogy újra megtalálja benne magát.*
- Xiltyn.
*Fülében zubogó vértől és a tenger morajától hangos most minden, de a most festetlen mosoly ráhúzódik ajkára. Itt vannak. Mindketten.*
5284. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:02:47
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa - Öt nap múlva//
* Miután azon a napon búcsút intettek egymásnak a lakónegyed forgatagába hosszú időn át rágta a gondolat, hogy mibe is készül belekeverni Caelrilt. Mindig amikor feltámadtak benne eme gondolatok, heves pánik lett úrrá rajta. ~ Túl kedves nekem ahhoz, hogy veszélybe sodorjam. ~ ingatta ilyenkor fejét.
Az idő nagyrészét pincelakában töltötte, hol mély, napokig tartó meditációba süllyedt. Az egyetlen állapotba menekült tehát amiben viszonylagos biztonságot érezhet. És a hold éjről-éjre kövérebbre hízott.
A megbeszélt napon erős fejfájással ébredt de ez már nem okoz meglepetést számára. Pontosan tudja, hogy bármit is tesz ma, újra meg fog történni vele, de ha Cael elegettesz kívánságának akkor tehet egy lépést előre az életében. Csak remélni tudja, hogy a nő tényleg eljön s el is hozza azt amit kért tőle.
Miután rendet tett pincelakában magára ölti ruháit s már készül is indulni mikor kelletlen sziszegés üti meg hegyes füleit mi a teremben található kerevet felől hallatszik. Az olajlámpás fénye barátságosan tölti meg az amúgy hideg, nyirkos kőfalakkal körülölelt termet. A mérgzöld szempár megállapodik a felé kúszó kígyón.*
- Te most itt maradsz! - * köpi a szavakat szinte undorral a Névtelen felé. * - Ma vendéget hozok neked. Addig is nyughass! - * oltja el a lámpást indulás előtt így teljes sötétségbe borul a pince mélye.
Odakint csodálkozva konstatálja, hogy messze még a holdkelte de nem megy már vissza. Csuklyájával fején céltalanul sétál, sodródik a tömeggel míg észre nem vesz egy utcai árust ki kordéjáról tengeri herkenytűket árul miknek nem állhatja a szagát, de lát ott almákat is. Pirosat és zöldet. Nem tud ellenállni a csábításnak, így vesz két zöldet. Az egyiket darócának zsebébe süllyeszti a másika azon nyomban beleharap. A ropogós hús mennyei ízekkel tölti meg száját. Lassan eszik, minden falatot pépesre rág, hogy könnyebb legyen lenyelnie. ~ Magamat eszem. ~ nézi a fényes zöld héjjat s jót derül az abszurd gondolaton.
Mikor kiér a partra még mindig legalább két óra van alkonyatig, de ez sem zavarja. Csendesen vár s idővel a második alma is előkerül zsebéből. Darócát szorosan összehúzza magakörül a feltámadó szél bele-belekap csuklyájába. ~Nem sokára itt kell legyen. ~ les néha hátra válla felett abba az irányba amerről Caelrilt várja.*
* Miután azon a napon búcsút intettek egymásnak a lakónegyed forgatagába hosszú időn át rágta a gondolat, hogy mibe is készül belekeverni Caelrilt. Mindig amikor feltámadtak benne eme gondolatok, heves pánik lett úrrá rajta. ~ Túl kedves nekem ahhoz, hogy veszélybe sodorjam. ~ ingatta ilyenkor fejét.
Az idő nagyrészét pincelakában töltötte, hol mély, napokig tartó meditációba süllyedt. Az egyetlen állapotba menekült tehát amiben viszonylagos biztonságot érezhet. És a hold éjről-éjre kövérebbre hízott.
A megbeszélt napon erős fejfájással ébredt de ez már nem okoz meglepetést számára. Pontosan tudja, hogy bármit is tesz ma, újra meg fog történni vele, de ha Cael elegettesz kívánságának akkor tehet egy lépést előre az életében. Csak remélni tudja, hogy a nő tényleg eljön s el is hozza azt amit kért tőle.
Miután rendet tett pincelakában magára ölti ruháit s már készül is indulni mikor kelletlen sziszegés üti meg hegyes füleit mi a teremben található kerevet felől hallatszik. Az olajlámpás fénye barátságosan tölti meg az amúgy hideg, nyirkos kőfalakkal körülölelt termet. A mérgzöld szempár megállapodik a felé kúszó kígyón.*
- Te most itt maradsz! - * köpi a szavakat szinte undorral a Névtelen felé. * - Ma vendéget hozok neked. Addig is nyughass! - * oltja el a lámpást indulás előtt így teljes sötétségbe borul a pince mélye.
Odakint csodálkozva konstatálja, hogy messze még a holdkelte de nem megy már vissza. Csuklyájával fején céltalanul sétál, sodródik a tömeggel míg észre nem vesz egy utcai árust ki kordéjáról tengeri herkenytűket árul miknek nem állhatja a szagát, de lát ott almákat is. Pirosat és zöldet. Nem tud ellenállni a csábításnak, így vesz két zöldet. Az egyiket darócának zsebébe süllyeszti a másika azon nyomban beleharap. A ropogós hús mennyei ízekkel tölti meg száját. Lassan eszik, minden falatot pépesre rág, hogy könnyebb legyen lenyelnie. ~ Magamat eszem. ~ nézi a fényes zöld héjjat s jót derül az abszurd gondolaton.
Mikor kiér a partra még mindig legalább két óra van alkonyatig, de ez sem zavarja. Csendesen vár s idővel a második alma is előkerül zsebéből. Darócát szorosan összehúzza magakörül a feltámadó szél bele-belekap csuklyájába. ~Nem sokára itt kell legyen. ~ les néha hátra válla felett abba az irányba amerről Caelrilt várja.*
5283. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 19:57:38
Üzenet elküldve: 2024-05-05 19:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
*Szívesen hallgatná a másik meséjét, bármily rémtörténet is. Ezzel ellentétben a sajátjait olyan gondosan elzárná, hogy soha ne gondolhassa annak a szörnyetegnek őt, mint amit saját magáról képzel, pedig a bűntudat érzése nem ébredt fel benne soha, addig a napig. Talán ha találkozna a két történet, akkor engedne ebből, de ezt nem tudja elképzelni sem. Még.
Ha hiteles, ha nem, beleegyezően bólint. Hiába is feszegetné tovább, az csak az ő tudásvágyát táplálná, a másikon vajmi keveset segítene és cseppet sem célja a fájó emlékeket még jobban előrángatni, hiszen megteszi azt talán minden nap önnön kezének látványa. Nem tud kibékülni viszont az érzéssel, ami hatalmába kerítette, hogy mennyire szeretne igazságot osztani. Ő, aki eddig mindenkitől elvette azt. A levegő ki is préselődik fogai között, ahogy erre gondol, de nem fecsérel rá több időt.
Mint ahogyan azt sejtette, semmilyen választ nem kap, de ez borítékolható volt. Az az öt nap talán nagyobb várakozást fog tőle kicsikarni, mint valaha bármi az életben. Saját döntés a saját életéről, még ha fogalma sincs mire is megy ki.
Végignézi a másik röpke sétáját, tetőtől talpig méri, ahogy hátat fordít neki, s ugyan ezt teszi akkor is, amikor megfordul, s hozzá intézi a szavakat. A szemei még mindig olyanok, aminek a tükréből nem kívánja kiszakítani magát.*
- Hogyan tudnám elfelejteni. Itt leszek, ígérem. *Egy pillanatra behunyja a szemét, mintha le akarná zárni a látottakat, hogy ottmaradjanak az emlékeiben. ~Öt nap és talán kiderül, hogy ki vagy és miért küldtek nekem.~ Mikor újra nyílnak a lélektükrök, a kéz már ott várja az övét, amibe belekapaszkodik és egy határozott mozdulattal áll fel, olyan közel lépve, hogy szinte csak néhány milliméter válassza el a két testet és még a lélegzetvételét is érezhesse magán. Aztán a kéz kisimul az övéből, de megdermed egész testében mégis. Játékot akart ezzel a közelséggel, mégis magát akasztotta meg és félrelüktető szívverése jelzi, hogy cseppet sem kívánja messzebb engedni Xiltyn-t, de tudja, hogy muszáj.*
-Induljunk. *Ismétli meg a szót, még mindig kínosan közelről és várja, hogy elinduljon a másik, mert ő megrekedt. Megrekedt a férfiban és most már fogalma sincsen, hogyan is tovább. Öt nap... Öt nap és kiderül.*
*Szívesen hallgatná a másik meséjét, bármily rémtörténet is. Ezzel ellentétben a sajátjait olyan gondosan elzárná, hogy soha ne gondolhassa annak a szörnyetegnek őt, mint amit saját magáról képzel, pedig a bűntudat érzése nem ébredt fel benne soha, addig a napig. Talán ha találkozna a két történet, akkor engedne ebből, de ezt nem tudja elképzelni sem. Még.
Ha hiteles, ha nem, beleegyezően bólint. Hiába is feszegetné tovább, az csak az ő tudásvágyát táplálná, a másikon vajmi keveset segítene és cseppet sem célja a fájó emlékeket még jobban előrángatni, hiszen megteszi azt talán minden nap önnön kezének látványa. Nem tud kibékülni viszont az érzéssel, ami hatalmába kerítette, hogy mennyire szeretne igazságot osztani. Ő, aki eddig mindenkitől elvette azt. A levegő ki is préselődik fogai között, ahogy erre gondol, de nem fecsérel rá több időt.
Mint ahogyan azt sejtette, semmilyen választ nem kap, de ez borítékolható volt. Az az öt nap talán nagyobb várakozást fog tőle kicsikarni, mint valaha bármi az életben. Saját döntés a saját életéről, még ha fogalma sincs mire is megy ki.
Végignézi a másik röpke sétáját, tetőtől talpig méri, ahogy hátat fordít neki, s ugyan ezt teszi akkor is, amikor megfordul, s hozzá intézi a szavakat. A szemei még mindig olyanok, aminek a tükréből nem kívánja kiszakítani magát.*
- Hogyan tudnám elfelejteni. Itt leszek, ígérem. *Egy pillanatra behunyja a szemét, mintha le akarná zárni a látottakat, hogy ottmaradjanak az emlékeiben. ~Öt nap és talán kiderül, hogy ki vagy és miért küldtek nekem.~ Mikor újra nyílnak a lélektükrök, a kéz már ott várja az övét, amibe belekapaszkodik és egy határozott mozdulattal áll fel, olyan közel lépve, hogy szinte csak néhány milliméter válassza el a két testet és még a lélegzetvételét is érezhesse magán. Aztán a kéz kisimul az övéből, de megdermed egész testében mégis. Játékot akart ezzel a közelséggel, mégis magát akasztotta meg és félrelüktető szívverése jelzi, hogy cseppet sem kívánja messzebb engedni Xiltyn-t, de tudja, hogy muszáj.*
-Induljunk. *Ismétli meg a szót, még mindig kínosan közelről és várja, hogy elinduljon a másik, mert ő megrekedt. Megrekedt a férfiban és most már fogalma sincsen, hogyan is tovább. Öt nap... Öt nap és kiderül.*
5282. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 19:19:36
Üzenet elküldve: 2024-05-05 19:19:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
*Ha tudná Caelril, hogy még mennyivel rosszabbak vannak nála talán többé nem tudna nyugodtan aludni. Az apja nem csupán rossz atya volt, hanem egy szörnyeteg. Olyan figura akivel a jónépek gyermekeit szokták riogatni. "Ha nem eszed meg a vacsorádat zsákba rak és elvisz a Xiltyn." mondhatták volna annak idején, ha ismerték volna a nevet. Akik mégis megismerték azok már mind rég a föld alatt sárgulnak.
De erre most a legkevésbé sem akar gondolni. Nem szabad rágondolnia. Csak akkor győzhet ha még saját maga elől is elzárja ezeket a gondolatokat. *
- Hagyjuk elrohadni az emlékét a démonvermek legmélyebb bugyrába. - * mondja kemény hangon, de a belsejét rázó kacagás miatt nem tud hiteles lenni. *
- Valóban nem m... - * kezdene újabb magyarázatba de elharapja a mondatot. A befejezés helyett csak az "m" hang zöngése hallik egy ideig. Ahogy Cael beleegyezését adja újra hevesebben kezd ütni a szíve. Először el sem hiszi, csak kisvártatva kapcsol, hogy elérte a célját. Talált valakit aki segíthet rajta. *
- Köszönöm. - * nyúl az övén függő egyik erszény után de a mozdulat megakad. Fejét óvatosan megrázza majd térdére támaszkodva lassan feltápászkodik és hátát mutatva az elfnek tesz pár lépést a tenger felé. * - Ne felejtsd el amit mondtam. - * intézi szavait a nagy víz felé amit azért jól hallhat a nő is. *
- Találkozzunk 5 nap múlva, oren napján holdkelte előtt valamivel. Ugyanitt. - * fordul vissza s úgy mered az aranyszín szemekbe mintha a jövőt látná bennük. ~ Akarod őt! Meg akarsz mártózni a kéj feneketlen kútjában. ~ kezdi el újra a tekergést a kígyó mit elméjének egyik cellájába zárt. Már majdnem ellent mondana neki de meggondolja magát. ~ Pontosan! ~ húzódik vékony mosolyra a sötétség szája s jól láthatóan mosolyog a mélységi is.
Most ő lép olyan közel Caelhez mint a nő tette azt a tavernába és várakozóan fürkészi arcát. Majd bátran kezet nyújt, hogy felsegíthesse felszíni nővérkéjét a korhadékról. *
- Induljunk. - * költözik újfent könnyedség viselkedésébe. Ha a nő elfogadta a kezét akkor felsegíti majd utánna újból elengedi. Ha nem akkor egyszerűen megvárja a másikat s vele az oldalán indul vissza a lakónegyed felé.*
*Ha tudná Caelril, hogy még mennyivel rosszabbak vannak nála talán többé nem tudna nyugodtan aludni. Az apja nem csupán rossz atya volt, hanem egy szörnyeteg. Olyan figura akivel a jónépek gyermekeit szokták riogatni. "Ha nem eszed meg a vacsorádat zsákba rak és elvisz a Xiltyn." mondhatták volna annak idején, ha ismerték volna a nevet. Akik mégis megismerték azok már mind rég a föld alatt sárgulnak.
De erre most a legkevésbé sem akar gondolni. Nem szabad rágondolnia. Csak akkor győzhet ha még saját maga elől is elzárja ezeket a gondolatokat. *
- Hagyjuk elrohadni az emlékét a démonvermek legmélyebb bugyrába. - * mondja kemény hangon, de a belsejét rázó kacagás miatt nem tud hiteles lenni. *
- Valóban nem m... - * kezdene újabb magyarázatba de elharapja a mondatot. A befejezés helyett csak az "m" hang zöngése hallik egy ideig. Ahogy Cael beleegyezését adja újra hevesebben kezd ütni a szíve. Először el sem hiszi, csak kisvártatva kapcsol, hogy elérte a célját. Talált valakit aki segíthet rajta. *
- Köszönöm. - * nyúl az övén függő egyik erszény után de a mozdulat megakad. Fejét óvatosan megrázza majd térdére támaszkodva lassan feltápászkodik és hátát mutatva az elfnek tesz pár lépést a tenger felé. * - Ne felejtsd el amit mondtam. - * intézi szavait a nagy víz felé amit azért jól hallhat a nő is. *
- Találkozzunk 5 nap múlva, oren napján holdkelte előtt valamivel. Ugyanitt. - * fordul vissza s úgy mered az aranyszín szemekbe mintha a jövőt látná bennük. ~ Akarod őt! Meg akarsz mártózni a kéj feneketlen kútjában. ~ kezdi el újra a tekergést a kígyó mit elméjének egyik cellájába zárt. Már majdnem ellent mondana neki de meggondolja magát. ~ Pontosan! ~ húzódik vékony mosolyra a sötétség szája s jól láthatóan mosolyog a mélységi is.
Most ő lép olyan közel Caelhez mint a nő tette azt a tavernába és várakozóan fürkészi arcát. Majd bátran kezet nyújt, hogy felsegíthesse felszíni nővérkéjét a korhadékról. *
- Induljunk. - * költözik újfent könnyedség viselkedésébe. Ha a nő elfogadta a kezét akkor felsegíti majd utánna újból elengedi. Ha nem akkor egyszerűen megvárja a másikat s vele az oldalán indul vissza a lakónegyed felé.*
5281. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 17:59:02
Üzenet elküldve: 2024-05-05 17:59:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
*Számított rá, hogy nem engedi meg neki a másik, hogy hozzáérjen, talán azért, mert ő maga sem reagált volna feltétlenül másképpen. De amaz nem húzza el onnan a végtagot, melyre nagyobbat dobban szíve a szokásosnál. Nem megszokott erő, nem megszokott ritmus. Puha ujjbegyei alatt érzi az érdes tapintású motívumot, amik felzaklatják az édesdeden alvó lelkét. Mintha csak nyomot kívánna olvasni, úgy húzza végig rajta perceit, s a megremegő kéz az elhalványodott ösztöneit korbácsolja, de nem azon irányba, hogy talán most kéne elmenekülni saját maga és a másik elől, hanem azt, ami ide akarja szögezni és méltó elégtételt venni a világon bárkin, aki ezt hagyta, hogy megtörténhessen. Lám vannak tőle is rosszabbak. Hogyan lehet ebből arra jutni, hogy megnyugszik a lelke egy pillanatra mégis, hogy talán van remény arra, hogy folytathassa saját életét? Önző, mégis feltenné arra, hogy ezt valaki megbánja az ő keze által. ~Nyughass!~ Inti csöndre a benne háborgót, hiszen már talán nincs is kin megbosszulja azt, ami nem is vele történt. Idegen érzés ez, a másik is idegen, mégis itt ülnek egymás mellett és olyan pók szövi köréjük a hálóját, ami már jól tudja, hogy dolguk kell legyen egymással. *
- Ettől még nem kevésbé szörnyű, amit veled tett.
*Szögezi le, de nincs joga belemenni abba, ami már bekúszott félig rohadt kis lelkébe.
Újabb kis csend, amit próbál élvezni, hogy a másikkal tölt. Ő is a fehér tincsek táncát nézi, amit a széllel jár, akaratlan nyúl saját fonataihoz, amivel már nem tudja ezt tenni az idő. Szólna, de nem teszi, elmélyed a képben, ami elé tárul. ~Vigyázz mit kívánsz, mert még megkapod.~ Fojt el egy mosolyt. Szinte fohászkodott, hogy történjen valami az életében, ami kissé felforgatja az állóvizet, s lám, tornádót kapott, ami letarolt mindent, hogy belül újjá akarjon éledni a romokból. Ha tudná, hogy a másikban mi zúgolódik... de azt nem osztja meg vele, ami talán jobb is, mert nem tudna ellentmondani. Igen is van mitől tartani, ha valakinek Ril van a közelében, legalábbis hiszi ezt saját magáról is. Pedig megtalálta az utolsót a világban, akivel megtenné azt, amit bárki mással.
Bal szemöldöke megemelkedik, kértek már tőle ilyesmit, amikor éppen kurtizánt játszott valami kivénhedt nemesnek, aki szerette, ha fáj, s a végén fájt is... de most nem tudja mire vélni. Mi van azoknak a méregzöldeknek a mélyén, ami mintha érte kiáltana?*
- Hiába kérdezném miért, ugye?
*Fürkészi a másikat, majd megingatja a fejét. Még mindig ugyan az a kérdése: mibe csöppent bele? És miért nem akar innen elmenni?*
- Tudod mit? Rendben. *Félni nem fog, hiszen bármikor meg tudná magát védeni, de próbára teszi a józan eszét is az a kíváncsiság, ami olyan elemi a mélységi felé. ~És még nem talány...~*
*Számított rá, hogy nem engedi meg neki a másik, hogy hozzáérjen, talán azért, mert ő maga sem reagált volna feltétlenül másképpen. De amaz nem húzza el onnan a végtagot, melyre nagyobbat dobban szíve a szokásosnál. Nem megszokott erő, nem megszokott ritmus. Puha ujjbegyei alatt érzi az érdes tapintású motívumot, amik felzaklatják az édesdeden alvó lelkét. Mintha csak nyomot kívánna olvasni, úgy húzza végig rajta perceit, s a megremegő kéz az elhalványodott ösztöneit korbácsolja, de nem azon irányba, hogy talán most kéne elmenekülni saját maga és a másik elől, hanem azt, ami ide akarja szögezni és méltó elégtételt venni a világon bárkin, aki ezt hagyta, hogy megtörténhessen. Lám vannak tőle is rosszabbak. Hogyan lehet ebből arra jutni, hogy megnyugszik a lelke egy pillanatra mégis, hogy talán van remény arra, hogy folytathassa saját életét? Önző, mégis feltenné arra, hogy ezt valaki megbánja az ő keze által. ~Nyughass!~ Inti csöndre a benne háborgót, hiszen már talán nincs is kin megbosszulja azt, ami nem is vele történt. Idegen érzés ez, a másik is idegen, mégis itt ülnek egymás mellett és olyan pók szövi köréjük a hálóját, ami már jól tudja, hogy dolguk kell legyen egymással. *
- Ettől még nem kevésbé szörnyű, amit veled tett.
*Szögezi le, de nincs joga belemenni abba, ami már bekúszott félig rohadt kis lelkébe.
Újabb kis csend, amit próbál élvezni, hogy a másikkal tölt. Ő is a fehér tincsek táncát nézi, amit a széllel jár, akaratlan nyúl saját fonataihoz, amivel már nem tudja ezt tenni az idő. Szólna, de nem teszi, elmélyed a képben, ami elé tárul. ~Vigyázz mit kívánsz, mert még megkapod.~ Fojt el egy mosolyt. Szinte fohászkodott, hogy történjen valami az életében, ami kissé felforgatja az állóvizet, s lám, tornádót kapott, ami letarolt mindent, hogy belül újjá akarjon éledni a romokból. Ha tudná, hogy a másikban mi zúgolódik... de azt nem osztja meg vele, ami talán jobb is, mert nem tudna ellentmondani. Igen is van mitől tartani, ha valakinek Ril van a közelében, legalábbis hiszi ezt saját magáról is. Pedig megtalálta az utolsót a világban, akivel megtenné azt, amit bárki mással.
Bal szemöldöke megemelkedik, kértek már tőle ilyesmit, amikor éppen kurtizánt játszott valami kivénhedt nemesnek, aki szerette, ha fáj, s a végén fájt is... de most nem tudja mire vélni. Mi van azoknak a méregzöldeknek a mélyén, ami mintha érte kiáltana?*
- Hiába kérdezném miért, ugye?
*Fürkészi a másikat, majd megingatja a fejét. Még mindig ugyan az a kérdése: mibe csöppent bele? És miért nem akar innen elmenni?*
- Tudod mit? Rendben. *Félni nem fog, hiszen bármikor meg tudná magát védeni, de próbára teszi a józan eszét is az a kíváncsiság, ami olyan elemi a mélységi felé. ~És még nem talány...~*
5280. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 16:54:55
Üzenet elküldve: 2024-05-05 16:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
* Caelril szavai úgy kúsznak be hegyes fülein át elméjébe mint Ni'aras szent kígyói. Puhán és fenségesen. ~ Nem uralkodik. Pedig akár uralkodhatna is. ~ oldódik meg lelkében egy csomó amitől másképp kezdene nézni a nőre. ~ Aki nem uralkodik az óhatatlanul de uralkodóért kiált! ~ simogatja agykérgét a kellemetlen, a hátulról támadó gondolatsor. ~ A legnagyobb uralkodás az önmagad felett való uralkodás! ~ válaszol megacélozva magát.
A magabiztos kiállás, a feszes ruhák, és az elragadó kisugárzás mint uralkodói karaktert kölcsönöznek az elfnek, még ha ő nem is tud róla.
Talán ezeknek köszönheti Cael, hogy az éjbőrű nem húzza vissza kezét még ha az érintéstől össze is rezzen. Soha senki nem érintette még meg az atyján kívül, de azok az érintések mindig a frászt hozták rá. Az egyik pillanatban még kedvesen illették, csak, hogy utánna még nagyobb fájdalmat okozhassanak, ennek köszönhetően beléivódott a rettegés ami a testi kontaktust illeti.
Cael érezheti, ahogy Xiltyn egész teste remegni kezd, de a hím úrrá lesz a késztetésen, hogy egyből visszábbhúzódjon.
A felület mit a vékony ujjak simítanak száraz és érdes, mintha el lenne távolítva a bőr azon rétege miben a verejtékmirigyek rejtőznek. Az érdességért pedig a festékanyag tehető felelőssé. Összességében nem kellemes tapintású. A "pikkelyek" alatt pulzáló erek egészen dülledtek; Lilás kitüremkedések a mélyülő zöld szín határain.
Nem tarthat örökké ez az állapot sem. Akármilyen forgatagot is támasztott benne Caelril a veszélyérzete egy cseppet sem csillapodott. Sőt! Ahogy szellemileg és fizikálisan is közelebb kerültek egymáshoz csak még inkább ott lüktet a homloka mögött s folyamatosan sakkban tartja.
A kedves szavak ellenére kezét visszahúzza és visszatűri a zubbony ujját is. *
- Az erőm. Igazad van. Így is felfoghatjuk. - * bólint helyeslően és mélységes hálát érez ami forrón járja át árnyakközt született testét.
A szél iránya megváltozik, rövid ideig a hátuk mögül fúj, így a tűvel összefogott, fehér hajzatból sikeresen kiszabadít egy oldalsó tincset.
Xil figyeli, ahogy a szálak táncraperdülnek szemei előtt aztán megint változik a szélirány s arcát kezdik el bizdergálni de ez sem zavarja.
A köszönet kifejezetten őszintének tűnik mire válaszként csak meghajtja fejét. Szeretne válaszokat adni Cael kérdéseire, de nem teheti. Nem úgy, ahogy azt szeretnék. ~ De van egy másik út! ~ győzi meg magát. Szeretne valamit adni a nőnek. Ő már most olyan sokat kapott; Csak egy kicsit kellene visszaadnia belőle s már az is elég lehet. *
- A dolgod... A dolgod egyszerű. Szerezz nekem két acélbilincset, vagy erős kötelet. Mint mondtam semmilyen veszély nem fog fenyegetni ha megfogadod az utasításaim. Senkit nem kell bántanod és téged sem fog senki. Ezt megígérhetem. Öt nap múlva. Kilencedikén - * törnek elő belőle a szinte összefüggéstelen mondatok. Elméjében kíváncsi mozgolódást érzékel. Mintha épp egy kígyó tekeredne össze s villás nyelvével agyának tekervényeit kezdené érdeklődve nyalogatni. A mérgzöld tekintetben kétségbeesettség és fájdalom tükröződik; Immár nem úgy néz Caelre mint aki munkát ajánl neki hanem mint akinek segítségre van szüksége.*
A hozzászólás írója (Xiltyn Ni'aras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.05 16:55:30
* Caelril szavai úgy kúsznak be hegyes fülein át elméjébe mint Ni'aras szent kígyói. Puhán és fenségesen. ~ Nem uralkodik. Pedig akár uralkodhatna is. ~ oldódik meg lelkében egy csomó amitől másképp kezdene nézni a nőre. ~ Aki nem uralkodik az óhatatlanul de uralkodóért kiált! ~ simogatja agykérgét a kellemetlen, a hátulról támadó gondolatsor. ~ A legnagyobb uralkodás az önmagad felett való uralkodás! ~ válaszol megacélozva magát.
A magabiztos kiállás, a feszes ruhák, és az elragadó kisugárzás mint uralkodói karaktert kölcsönöznek az elfnek, még ha ő nem is tud róla.
Talán ezeknek köszönheti Cael, hogy az éjbőrű nem húzza vissza kezét még ha az érintéstől össze is rezzen. Soha senki nem érintette még meg az atyján kívül, de azok az érintések mindig a frászt hozták rá. Az egyik pillanatban még kedvesen illették, csak, hogy utánna még nagyobb fájdalmat okozhassanak, ennek köszönhetően beléivódott a rettegés ami a testi kontaktust illeti.
Cael érezheti, ahogy Xiltyn egész teste remegni kezd, de a hím úrrá lesz a késztetésen, hogy egyből visszábbhúzódjon.
A felület mit a vékony ujjak simítanak száraz és érdes, mintha el lenne távolítva a bőr azon rétege miben a verejtékmirigyek rejtőznek. Az érdességért pedig a festékanyag tehető felelőssé. Összességében nem kellemes tapintású. A "pikkelyek" alatt pulzáló erek egészen dülledtek; Lilás kitüremkedések a mélyülő zöld szín határain.
Nem tarthat örökké ez az állapot sem. Akármilyen forgatagot is támasztott benne Caelril a veszélyérzete egy cseppet sem csillapodott. Sőt! Ahogy szellemileg és fizikálisan is közelebb kerültek egymáshoz csak még inkább ott lüktet a homloka mögött s folyamatosan sakkban tartja.
A kedves szavak ellenére kezét visszahúzza és visszatűri a zubbony ujját is. *
- Az erőm. Igazad van. Így is felfoghatjuk. - * bólint helyeslően és mélységes hálát érez ami forrón járja át árnyakközt született testét.
A szél iránya megváltozik, rövid ideig a hátuk mögül fúj, így a tűvel összefogott, fehér hajzatból sikeresen kiszabadít egy oldalsó tincset.
Xil figyeli, ahogy a szálak táncraperdülnek szemei előtt aztán megint változik a szélirány s arcát kezdik el bizdergálni de ez sem zavarja.
A köszönet kifejezetten őszintének tűnik mire válaszként csak meghajtja fejét. Szeretne válaszokat adni Cael kérdéseire, de nem teheti. Nem úgy, ahogy azt szeretnék. ~ De van egy másik út! ~ győzi meg magát. Szeretne valamit adni a nőnek. Ő már most olyan sokat kapott; Csak egy kicsit kellene visszaadnia belőle s már az is elég lehet. *
- A dolgod... A dolgod egyszerű. Szerezz nekem két acélbilincset, vagy erős kötelet. Mint mondtam semmilyen veszély nem fog fenyegetni ha megfogadod az utasításaim. Senkit nem kell bántanod és téged sem fog senki. Ezt megígérhetem. Öt nap múlva. Kilencedikén - * törnek elő belőle a szinte összefüggéstelen mondatok. Elméjében kíváncsi mozgolódást érzékel. Mintha épp egy kígyó tekeredne össze s villás nyelvével agyának tekervényeit kezdené érdeklődve nyalogatni. A mérgzöld tekintetben kétségbeesettség és fájdalom tükröződik; Immár nem úgy néz Caelre mint aki munkát ajánl neki hanem mint akinek segítségre van szüksége.*
A hozzászólás írója (Xiltyn Ni'aras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.05 16:55:30
5279. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-05 09:40:49
Üzenet elküldve: 2024-05-05 09:40:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
*Amint kigördült nyelvén a mondanivalójának zöme, máris valami furcsa megkönnyebbülés költözött bele testébe, bár mégis körbejárja ezt az izgatottság. Őszinte szavakban vajon volt-e része valaha? Nincs ideje meglovagolni túlzottan a kiürült gondolatainak helyét, a nyomát, ami ismeretlen impulzusok formájában jelez neki arról, hogy hasznosan tette-e, vagy nem, hogy beszélt. ~Tényleg ilyen vagyok?~ Ha lehetne valami szebb és abszurdabb, akkor az az lenne, ha tudnák, ugyan arra gondolnak ők ketten, mindössze teljesen más vonatkozásban. Ril röpke ideje alatt, nem jut sokra, hiszen az első mondat visszahozza belé azt a kellemes borzongást, amit a mai napig nem is ismert.
A magyarázat, hogy miért kerülte annyira szemeibe beleolvadását érdekes történet, gondolhatott volna rá, de olyannyira távol áll tőle ez a fajta társadalmi berendezkedés, hogy számba se vette. Enyhén nyílik szét az ajka, de nem szól, hallgatja csupán a másik szavait. ~ Ha tudnád...~ Gondol vissza a szemei jellemzésére, amit olyan szépen tett, mégis olyan igaz. Azt kívánja, hogy bár ne lenne abban valami, amit érez Xil.*
- Ugyan... Itt mindenki bolond. Ha ezekbe nézel nem kell ilyesmitől tartanod, bár tudom, hogy berögzült... megpróbálhatod elfelejteni. Én nem... uralkodok. *Még kimondani is furcsa ezt a szót, biggyeszti is az ajkát egy enyhe fintorrá, majd visszaalakul eredeti állapotába, s érdeklődve figyeli, ahogy a másik megszabadul a kesztyűjétől. Mintha lelassult volna körülöttük a világ. A meleg sugár finoman hevíti bőrét, a tenger zaja elmos mindent köröttük, csak őket hagyja egy egységben a saját kis birodalmukban, szemei pedig kutatva figyelik, ahogy elválik az anyag a bőrtől. A bőrtől, melynek látványa keserű ízt hagy a nyelve hátulján, az óaranyak fénye pedig egyszeriben megtörik, ahogy tükröződik róla amit látni vél. Hallja a szavakat, s értetlenül néz fel a másik szemeibe, hogy újra visszatekinthessen a módszeres kínzás művészetnek nevezett ártalmára.
Az igazi érzelmei mindig ki voltak zárva. Ott sorakoztak körötte, hogy hátha egyszer bebocsájtást nyernek, de lévén ezt sosem adta meg nekik Ril, így ennek hatására egyszerre döntöttek úgy, hogy fellázadva az üresség ellen nem kopogtatnak tovább, hanem az eltorlaszolt ajtót közös erővel törik be, hogy egymáson taposva birtokba vehessék testének minden porcikáját.
A pillantással engedélyt kér arra, hogy megérinthesse, s ha hagyja neki nagyot nyelve simítja végig a bőr felületét. Talán az ez első érintés. Lassú, vontatott mozdulat, s valahogy el sem akarná engedni, de megteszi, mert nem akar kényelmetlenséget okozni a másiknak. És hol lehet ennek a vége? Egy pillanatra behunyja a szemét, majd hagyja, hogy eltakarja anyagokkal, ha azt akarja. Ismét a szemeit keresi, nehéz pillanatok után szólal csak meg.*
- A lenyomatai annak, hogy mit vagy képes túlélni. A ruhád alatt az erődet viseled. *Nem látni tekintetén sem undort, sem művészet utáni rajongást. El tudná ismerni, mint csodás alkotást, ha nem azon a testen lenne, ami minden másodperccel egyre közelebbivé válik szívének. Annak a szívnek, amiről azt sem tudta, hogy van más funkciója, mint keringetni azt a fekete romlott vért, ami benne csordogál.*
- Köszönöm ezt a bizalmat. *Mondja végül, s bár sűrű faggatózásba kezdene ismét, nem teszi meg, valahogy úgy érzi lesz még erre idejük jócskán. S ha tévedne, akkor pedig nincs szüksége még további információkra, amik belülről kínozzák.*
- Én mondtam, hogy mivel foglalkoztam. *Legyint végül, majd hozzáteszi:* - De még mindig nem árultad el, hogy mi lett volna a dolgom. Vagy csak a közeledben akartál tudni. *Töri meg végül a rájuk telepedett idilli sötétséget nagy mosolyával, s érzékelve, hogy közelebb húzódott a másik, valahogy neki is mozdulnia kell egy kicsit felé.*
- Azt szeretném tudni én is. De még nem jöttem rá. Újrakezdeni valamit, úgy hogy nem ismerem magam... nehéz, de... most jó. *Bár előkelőbb lett volna, ha ezen mondata közben is a másik zöldjeit keresi, de most ismét átadja magát a levegő gyógyító erejének. Mintha valami elkezdődött volna és jelezné a természet az őket simogató sós aurával, hogy jókor vannak jó helyen. *
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.05 09:45:20
*Amint kigördült nyelvén a mondanivalójának zöme, máris valami furcsa megkönnyebbülés költözött bele testébe, bár mégis körbejárja ezt az izgatottság. Őszinte szavakban vajon volt-e része valaha? Nincs ideje meglovagolni túlzottan a kiürült gondolatainak helyét, a nyomát, ami ismeretlen impulzusok formájában jelez neki arról, hogy hasznosan tette-e, vagy nem, hogy beszélt. ~Tényleg ilyen vagyok?~ Ha lehetne valami szebb és abszurdabb, akkor az az lenne, ha tudnák, ugyan arra gondolnak ők ketten, mindössze teljesen más vonatkozásban. Ril röpke ideje alatt, nem jut sokra, hiszen az első mondat visszahozza belé azt a kellemes borzongást, amit a mai napig nem is ismert.
A magyarázat, hogy miért kerülte annyira szemeibe beleolvadását érdekes történet, gondolhatott volna rá, de olyannyira távol áll tőle ez a fajta társadalmi berendezkedés, hogy számba se vette. Enyhén nyílik szét az ajka, de nem szól, hallgatja csupán a másik szavait. ~ Ha tudnád...~ Gondol vissza a szemei jellemzésére, amit olyan szépen tett, mégis olyan igaz. Azt kívánja, hogy bár ne lenne abban valami, amit érez Xil.*
- Ugyan... Itt mindenki bolond. Ha ezekbe nézel nem kell ilyesmitől tartanod, bár tudom, hogy berögzült... megpróbálhatod elfelejteni. Én nem... uralkodok. *Még kimondani is furcsa ezt a szót, biggyeszti is az ajkát egy enyhe fintorrá, majd visszaalakul eredeti állapotába, s érdeklődve figyeli, ahogy a másik megszabadul a kesztyűjétől. Mintha lelassult volna körülöttük a világ. A meleg sugár finoman hevíti bőrét, a tenger zaja elmos mindent köröttük, csak őket hagyja egy egységben a saját kis birodalmukban, szemei pedig kutatva figyelik, ahogy elválik az anyag a bőrtől. A bőrtől, melynek látványa keserű ízt hagy a nyelve hátulján, az óaranyak fénye pedig egyszeriben megtörik, ahogy tükröződik róla amit látni vél. Hallja a szavakat, s értetlenül néz fel a másik szemeibe, hogy újra visszatekinthessen a módszeres kínzás művészetnek nevezett ártalmára.
Az igazi érzelmei mindig ki voltak zárva. Ott sorakoztak körötte, hogy hátha egyszer bebocsájtást nyernek, de lévén ezt sosem adta meg nekik Ril, így ennek hatására egyszerre döntöttek úgy, hogy fellázadva az üresség ellen nem kopogtatnak tovább, hanem az eltorlaszolt ajtót közös erővel törik be, hogy egymáson taposva birtokba vehessék testének minden porcikáját.
A pillantással engedélyt kér arra, hogy megérinthesse, s ha hagyja neki nagyot nyelve simítja végig a bőr felületét. Talán az ez első érintés. Lassú, vontatott mozdulat, s valahogy el sem akarná engedni, de megteszi, mert nem akar kényelmetlenséget okozni a másiknak. És hol lehet ennek a vége? Egy pillanatra behunyja a szemét, majd hagyja, hogy eltakarja anyagokkal, ha azt akarja. Ismét a szemeit keresi, nehéz pillanatok után szólal csak meg.*
- A lenyomatai annak, hogy mit vagy képes túlélni. A ruhád alatt az erődet viseled. *Nem látni tekintetén sem undort, sem művészet utáni rajongást. El tudná ismerni, mint csodás alkotást, ha nem azon a testen lenne, ami minden másodperccel egyre közelebbivé válik szívének. Annak a szívnek, amiről azt sem tudta, hogy van más funkciója, mint keringetni azt a fekete romlott vért, ami benne csordogál.*
- Köszönöm ezt a bizalmat. *Mondja végül, s bár sűrű faggatózásba kezdene ismét, nem teszi meg, valahogy úgy érzi lesz még erre idejük jócskán. S ha tévedne, akkor pedig nincs szüksége még további információkra, amik belülről kínozzák.*
- Én mondtam, hogy mivel foglalkoztam. *Legyint végül, majd hozzáteszi:* - De még mindig nem árultad el, hogy mi lett volna a dolgom. Vagy csak a közeledben akartál tudni. *Töri meg végül a rájuk telepedett idilli sötétséget nagy mosolyával, s érzékelve, hogy közelebb húzódott a másik, valahogy neki is mozdulnia kell egy kicsit felé.*
- Azt szeretném tudni én is. De még nem jöttem rá. Újrakezdeni valamit, úgy hogy nem ismerem magam... nehéz, de... most jó. *Bár előkelőbb lett volna, ha ezen mondata közben is a másik zöldjeit keresi, de most ismét átadja magát a levegő gyógyító erejének. Mintha valami elkezdődött volna és jelezné a természet az őket simogató sós aurával, hogy jókor vannak jó helyen. *
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.05 09:45:20
5278. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-04 22:36:37
Üzenet elküldve: 2024-05-04 22:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
* A parthoz közeledve beszélgetésük egészen új irányt vesz. ~ Félreértés? ~ fújja ki a levegőt mint akinek válláról nehéz teher hárult el. Bólint és követi Caelt a korhadozó ladik romjához.
Viselkedése tehát félreértéshez vezetett. ~ Mi olyat mondhattam ami nem volt egyértelmű? ~ mereszti szemeit a messzeségbe ahol az égbolt vonala találkozik a tenger habjaival. Leül az elftől karnyújtásnyira mire kettejük súlya alatt nagyot reccsen a tengeri klímától megviselt fa.
Csuklyáját hátraveti s fejét felszegve kínosan hunyorogva fürdeti meg arcát a nap sugaraiban. Mint az alvilág egyik ősi istene, aki dacol a mennyek erejével.
Ahogy a nő beszélni kezd Xiltyn felé fordul s mintha kicserélték volna figyelmesen hallgatja a másikat. A szavak bővízű folyamként áradnak. Amióta találkoztak azóta összesen nem beszélt ennyit Cael. Valóban jó ötletnek bizonyult kijönni ide ahol a természet ereje találkozik az élet aspektusával.
Itt tisztább minden, még a beszéd is őszintébb.
Fény derül végre arra is miért látja őt a nő talánynak s mindez újfent keserűséget csepegtet lelkének repedt poharába. ~ Tényleg ilyen vagyok? ~ préseli vékony vonallá ajkait s még a kígyó szemek is elkerekednek mikor Cael jelzi, hogy feltűnt neki amikor megérintette famulusát. Észre sem vette akkor, hogy mit csinált de immár egyértelmű, hogy nem kerülte el az elf figyelmét az a botlás ott az ivóban.
Kelletlenül mellkasára pillant de nem nyúl oda. Ő alszik most. Amúgy sem szereti idegenek társaságát.
Caelril szavai olyan mélyen érintik amit el sem tudott volna képzelni. ~ Nekem volt rádírva.~ ismétli magában a bensőséges kijelentést. Valami mozog benne, aminek létezésével emeddig nem volt tisztában. ~ És nem is arra kellek neki. ~ a nyugalom újabb hulláma áztatja zilált idegeit.
Minden mondattal egy újabb kérdésére kap választ ami segít neki abban, hogy új, őszintébb mederbe terelje a beszélgetést. Hosszan felsóhajt mielőtt válaszolna. *
- Olyanok a szemeid. - * indul is a szakadozott felvezető. * - Ha feléjük nézek érzem a veszélyt. Mint az arany tőrök. Attól még, hogy csodálatosak, halálosak is egyben. Az én fajtámnál úgy tartja a szokás, hogy ha egy hím tolakodóan a matrónán felejti tekintetét, akkor a szemei többé nem láthatnak semmit. Nem akartalak megsérteni. Elnézést ha félreérthető voltam. - * próbál egy gyenge szóviccel kievickélni a kínos magyarázkodásból. * - Most már tudom, hogy bolondnak hiszel, de hidd el nincs más választásom. - * tárja szét karjait megadóan de tudja, hogy ezzel még nem oldott meg semmit. Azonban ahogy a fény végigszalad kesztyűs kezén eszébe ötlik a tavernába tett ígérete.
Bármiféle előjel nélkül az ölébe helyezi az említett balt, s a másikkal lehúzza róla a sötét anyagot. Caelrilnek így egészen különös látványban lehet része.
Xiltyn kézfejéről mintha lenyúzták volna a bőrt, érményi nagyságú pikkely alakú foltokban. Ha ez még nem lenne elég a "pikkelyeket" valamiféle színező anyaggal a zöld egyre sötétedő árnyalataira festették.*
- Örökség atyámtól. Mindig nagyra értékelte más élőlények szenvedését. - * mondja halkan a hullámok zúgásával a háttérben. A mondat közben némi gombolkozás után könyékig feltűri zubbonya ujját, hogy Cael láthassa a folytatódó mintázatot. Szerencsére csak mellkasa bal oldaláig terjed, de ezt még nem láthatja a nő. Ha az örege betartotta volna ígéretét és az egész testét "átalakítja" akkor már biztosan beleőrült volna a kínba. De ennyi elég. Lassan visszatűri a zubbony ujját miközben így szól: *
- Most már láthattad mi van a ruhám alatt. - * fordítja el fejét miközben a ladikra vetett kesztyüje után nyúl. ~ Remélem boldoggá tettelek. ~ próbál mosolyogni de hang nem jön ki száján.*
- Bocsánat, hogy a tavernába meg akartalak vásárolni. Nem láttam tisztán. - * szabadkozik tarkóját vakarva. * - Azóta már tudom, hogy nincs szükséged aranyakra. - * ~ Hisz ott világít arcodon a Nap mi ikertestvért is fialt.~ *
- Mondd, mire van szükséged? - * kérdezi s egy leheletnyivel közelebbcsúszik a nőhöz.*
A hozzászólás írója (Xiltyn Ni'aras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.04 23:00:20
* A parthoz közeledve beszélgetésük egészen új irányt vesz. ~ Félreértés? ~ fújja ki a levegőt mint akinek válláról nehéz teher hárult el. Bólint és követi Caelt a korhadozó ladik romjához.
Viselkedése tehát félreértéshez vezetett. ~ Mi olyat mondhattam ami nem volt egyértelmű? ~ mereszti szemeit a messzeségbe ahol az égbolt vonala találkozik a tenger habjaival. Leül az elftől karnyújtásnyira mire kettejük súlya alatt nagyot reccsen a tengeri klímától megviselt fa.
Csuklyáját hátraveti s fejét felszegve kínosan hunyorogva fürdeti meg arcát a nap sugaraiban. Mint az alvilág egyik ősi istene, aki dacol a mennyek erejével.
Ahogy a nő beszélni kezd Xiltyn felé fordul s mintha kicserélték volna figyelmesen hallgatja a másikat. A szavak bővízű folyamként áradnak. Amióta találkoztak azóta összesen nem beszélt ennyit Cael. Valóban jó ötletnek bizonyult kijönni ide ahol a természet ereje találkozik az élet aspektusával.
Itt tisztább minden, még a beszéd is őszintébb.
Fény derül végre arra is miért látja őt a nő talánynak s mindez újfent keserűséget csepegtet lelkének repedt poharába. ~ Tényleg ilyen vagyok? ~ préseli vékony vonallá ajkait s még a kígyó szemek is elkerekednek mikor Cael jelzi, hogy feltűnt neki amikor megérintette famulusát. Észre sem vette akkor, hogy mit csinált de immár egyértelmű, hogy nem kerülte el az elf figyelmét az a botlás ott az ivóban.
Kelletlenül mellkasára pillant de nem nyúl oda. Ő alszik most. Amúgy sem szereti idegenek társaságát.
Caelril szavai olyan mélyen érintik amit el sem tudott volna képzelni. ~ Nekem volt rádírva.~ ismétli magában a bensőséges kijelentést. Valami mozog benne, aminek létezésével emeddig nem volt tisztában. ~ És nem is arra kellek neki. ~ a nyugalom újabb hulláma áztatja zilált idegeit.
Minden mondattal egy újabb kérdésére kap választ ami segít neki abban, hogy új, őszintébb mederbe terelje a beszélgetést. Hosszan felsóhajt mielőtt válaszolna. *
- Olyanok a szemeid. - * indul is a szakadozott felvezető. * - Ha feléjük nézek érzem a veszélyt. Mint az arany tőrök. Attól még, hogy csodálatosak, halálosak is egyben. Az én fajtámnál úgy tartja a szokás, hogy ha egy hím tolakodóan a matrónán felejti tekintetét, akkor a szemei többé nem láthatnak semmit. Nem akartalak megsérteni. Elnézést ha félreérthető voltam. - * próbál egy gyenge szóviccel kievickélni a kínos magyarázkodásból. * - Most már tudom, hogy bolondnak hiszel, de hidd el nincs más választásom. - * tárja szét karjait megadóan de tudja, hogy ezzel még nem oldott meg semmit. Azonban ahogy a fény végigszalad kesztyűs kezén eszébe ötlik a tavernába tett ígérete.
Bármiféle előjel nélkül az ölébe helyezi az említett balt, s a másikkal lehúzza róla a sötét anyagot. Caelrilnek így egészen különös látványban lehet része.
Xiltyn kézfejéről mintha lenyúzták volna a bőrt, érményi nagyságú pikkely alakú foltokban. Ha ez még nem lenne elég a "pikkelyeket" valamiféle színező anyaggal a zöld egyre sötétedő árnyalataira festették.*
- Örökség atyámtól. Mindig nagyra értékelte más élőlények szenvedését. - * mondja halkan a hullámok zúgásával a háttérben. A mondat közben némi gombolkozás után könyékig feltűri zubbonya ujját, hogy Cael láthassa a folytatódó mintázatot. Szerencsére csak mellkasa bal oldaláig terjed, de ezt még nem láthatja a nő. Ha az örege betartotta volna ígéretét és az egész testét "átalakítja" akkor már biztosan beleőrült volna a kínba. De ennyi elég. Lassan visszatűri a zubbony ujját miközben így szól: *
- Most már láthattad mi van a ruhám alatt. - * fordítja el fejét miközben a ladikra vetett kesztyüje után nyúl. ~ Remélem boldoggá tettelek. ~ próbál mosolyogni de hang nem jön ki száján.*
- Bocsánat, hogy a tavernába meg akartalak vásárolni. Nem láttam tisztán. - * szabadkozik tarkóját vakarva. * - Azóta már tudom, hogy nincs szükséged aranyakra. - * ~ Hisz ott világít arcodon a Nap mi ikertestvért is fialt.~ *
- Mondd, mire van szükséged? - * kérdezi s egy leheletnyivel közelebbcsúszik a nőhöz.*
A hozzászólás írója (Xiltyn Ni'aras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.04 23:00:20
5277. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-05-04 20:52:26
Üzenet elküldve: 2024-05-04 20:52:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
*Saját gondolataiba mélyed, de egész sűrűn villan be neki a mélységi szótlansága is. Nem terhes egyáltalán, nem érzi olyan kínos csendnek, mint amikor nem tud mit kezdeni egyik a másikkal. Számára csak annak tudható be, hogy rendezni kívánja a kuszaságot, ami most ostromolja belülről. Képeket társít gondolatokhoz, vagy épp eseményekhez. Még a zöld alma is eszébe villan, ezzel egyetemben a másik övének felsejlő mintázatával. A ruházat alatt futó mozgolódó pikkely, és a kígyó minta, na meg a méregzöld szemek. Zöldek és kígyók. Néha azt hiszi, csak valami képzelt világban van, de nem. Éppen ezért szólal meg végre, amire ismét más választ kap, mint várt. Mindenesetre megvárja, míg végigmondja amit szeretne, még a botlás sem zavarja meg benne.
Az utolsó kérdésnél pedig elkerekedik az arany szem, meg is torpan, de aztán tovább indul, hiszen már közel a cél és mennyivel jobb lesz a víz közelében megvitatni ügyes bajos dolgaikat.*
- Kicsit... sok a félreértésünk egymás felé. Ott van egy hely, szépen rálátni a tengerre. Üljünk le és... és válaszolok.
*Azt hitte könnyebb lesz kérni egy kis időt, de csak még lejjebb evezett a sötétség mélyére, amibe belekerült.
Már alig néhány méternyire kirajzolódik a tenger szépsége. Táncol a fodrokon a csillogó fény, habosan mossa a víz a partot, s a mólókat. Ebbe a látványba tényleg bele lehet szeretni, mégsem biztos benne, hogy menne neki az élet mondjuk hajókon. Kár is ezen agyalni. Ahová értek, még nem kezdődtek el a hajópihenők, de már egészen közel vannak. Valami partra sodort ladik romjai lehetnek azok, amit valaki ülőalkalmatosságként húzhatott kijjebb, hogy ezen ücsörögve bámulhassa a tájat. Elférnek egymás mellett, le is ül hát, ha megfelel a mélységinek. A széltől itt hűvösebb van, de nem zavarja különösebben.*
- Lehet, hogy nem csinálsz te semmit, csak én látok félre... dolgokat.
*Fordul oldalvást, hogyha most hajlandó szemkontaktusba kerülni a férfi, akkor úgy folytathassa.* - Mondani akarsz valamit, majd nem teszed. Vagy nem azt teszed. Látni. *Mosolyodik el, hogy véletlenül se tűnjön rosszallónak amit éppen fejteget.* - Nem nézel a szemeimbe, aztán úgy marsz belé, mintha minden titkodat ott helyben el akarnád árulni. Aztán mutatsz valamit itt *Bök a mellkasa felé, de nem ér hozzá.* - Majd eltűnik a tekintetedből minden. Összezavarsz. *Vall némileg színt, de felsejlik a Haldrian-hoz intézett kérdés "Mi baj lehet?"* - Engem nem szoktak összezavarni. Azt én szoktam tenni másokkal. Mindezt nagyon kevés idő alatt. Szóval egy talány vagy, még ha nem is az a célod.
*Tűnődik el egy kicsit.* - És nem tudom miért álltam melléd, de talán mert rád volt írva ez. Nekem volt rád írva. *Halk a nevetése, de mégis mintha visszhangozna, pedig igazán elnyelhetné a víz.* - De nem akarok veled hálni. *Szögezi le a nyilvánvaló hazugságot, mert hogy szíve mélyén akar, de azt sem tudja épp mibe csöppent bele.* - Ennyi az egész.
*Saját gondolataiba mélyed, de egész sűrűn villan be neki a mélységi szótlansága is. Nem terhes egyáltalán, nem érzi olyan kínos csendnek, mint amikor nem tud mit kezdeni egyik a másikkal. Számára csak annak tudható be, hogy rendezni kívánja a kuszaságot, ami most ostromolja belülről. Képeket társít gondolatokhoz, vagy épp eseményekhez. Még a zöld alma is eszébe villan, ezzel egyetemben a másik övének felsejlő mintázatával. A ruházat alatt futó mozgolódó pikkely, és a kígyó minta, na meg a méregzöld szemek. Zöldek és kígyók. Néha azt hiszi, csak valami képzelt világban van, de nem. Éppen ezért szólal meg végre, amire ismét más választ kap, mint várt. Mindenesetre megvárja, míg végigmondja amit szeretne, még a botlás sem zavarja meg benne.
Az utolsó kérdésnél pedig elkerekedik az arany szem, meg is torpan, de aztán tovább indul, hiszen már közel a cél és mennyivel jobb lesz a víz közelében megvitatni ügyes bajos dolgaikat.*
- Kicsit... sok a félreértésünk egymás felé. Ott van egy hely, szépen rálátni a tengerre. Üljünk le és... és válaszolok.
*Azt hitte könnyebb lesz kérni egy kis időt, de csak még lejjebb evezett a sötétség mélyére, amibe belekerült.
Már alig néhány méternyire kirajzolódik a tenger szépsége. Táncol a fodrokon a csillogó fény, habosan mossa a víz a partot, s a mólókat. Ebbe a látványba tényleg bele lehet szeretni, mégsem biztos benne, hogy menne neki az élet mondjuk hajókon. Kár is ezen agyalni. Ahová értek, még nem kezdődtek el a hajópihenők, de már egészen közel vannak. Valami partra sodort ladik romjai lehetnek azok, amit valaki ülőalkalmatosságként húzhatott kijjebb, hogy ezen ücsörögve bámulhassa a tájat. Elférnek egymás mellett, le is ül hát, ha megfelel a mélységinek. A széltől itt hűvösebb van, de nem zavarja különösebben.*
- Lehet, hogy nem csinálsz te semmit, csak én látok félre... dolgokat.
*Fordul oldalvást, hogyha most hajlandó szemkontaktusba kerülni a férfi, akkor úgy folytathassa.* - Mondani akarsz valamit, majd nem teszed. Vagy nem azt teszed. Látni. *Mosolyodik el, hogy véletlenül se tűnjön rosszallónak amit éppen fejteget.* - Nem nézel a szemeimbe, aztán úgy marsz belé, mintha minden titkodat ott helyben el akarnád árulni. Aztán mutatsz valamit itt *Bök a mellkasa felé, de nem ér hozzá.* - Majd eltűnik a tekintetedből minden. Összezavarsz. *Vall némileg színt, de felsejlik a Haldrian-hoz intézett kérdés "Mi baj lehet?"* - Engem nem szoktak összezavarni. Azt én szoktam tenni másokkal. Mindezt nagyon kevés idő alatt. Szóval egy talány vagy, még ha nem is az a célod.
*Tűnődik el egy kicsit.* - És nem tudom miért álltam melléd, de talán mert rád volt írva ez. Nekem volt rád írva. *Halk a nevetése, de mégis mintha visszhangozna, pedig igazán elnyelhetné a víz.* - De nem akarok veled hálni. *Szögezi le a nyilvánvaló hazugságot, mert hogy szíve mélyén akar, de azt sem tudja épp mibe csöppent bele.* - Ennyi az egész.
5276. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-29 10:37:30
Üzenet elküldve: 2024-04-29 10:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Végre betévedt a kikötő élettel teli világába. Habár nem az első látogatása, mindig ámulatba ejti a hely élni akarása. *
~ Hogy a viharba nem esett még össze ez a hely? ~
*Sok időt ugyan nem szeretne a dokknál tölteni. Ugyanis pont itt próbálták legutóbb kizsebelni. Ha alaposan körbenézne, talán látná is az alakot kivel összemérte erejét a pénzéért. Most azért ha lehet, szeretné egy lépéssel megelőzni az ilyen helyzeteket. Tesz egy kis erszényt az övére, amiben egy csekélynyi összeg található. Ha minden jól megy, akkor a lopósabb népnek nem fog szemet szúrni és a lenyúlás után örömükben elszelelnek nem is gondolva, hogy valójában ők lettek azok kik át lettek verve. *
~ Hogy a viharba nem esett még össze ez a hely? ~
*Sok időt ugyan nem szeretne a dokknál tölteni. Ugyanis pont itt próbálták legutóbb kizsebelni. Ha alaposan körbenézne, talán látná is az alakot kivel összemérte erejét a pénzéért. Most azért ha lehet, szeretné egy lépéssel megelőzni az ilyen helyzeteket. Tesz egy kis erszényt az övére, amiben egy csekélynyi összeg található. Ha minden jól megy, akkor a lopósabb népnek nem fog szemet szúrni és a lenyúlás után örömükben elszelelnek nem is gondolva, hogy valójában ők lettek azok kik át lettek verve. *
5275. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-24 00:00:31
Üzenet elküldve: 2024-04-24 00:00:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
*A doki kérdésére már nem érkezik válasz. Viszont a másik kijelenti, hogy állni fogja a szavát. Egy csempész szava pedig nagyon sokat jelent. Int is bólint.*
-Minden üzletnek az-az alapja.
*Jelenti ki. Ami, szegről-végről igaz is. Meg lehet élni abból is ha mindenkit átbaszol, de arra nem érdemes komoly karriert felhúzni. De van akivel meg hülye lennél nem kibaszni. Az elf a szavaival igyekezett nem azoknak a táborát erősíteni.*
-Jó szelet!
*Búcsúzik ő is. Arra, hogy három nap visszaszól ő is.*
-Itt kereslek majd.
*Vidáman vigyorog, mint aki egy jó üzletet kötött. A horgonyt felhúzzák, a köteleket a vízbe dobják és mikor elkészültek el is indulnak a hajójukkal. Azt, még messzebbről, de az elf is megnézi magának.*
~Nem rossz ladik.~
*Majd vigyorogva visszaindul a fogadó irányába. Az álarca mögött viszont szinte fel tudna robbanni.*
~Büdös kurva!~
*A doki kérdésére már nem érkezik válasz. Viszont a másik kijelenti, hogy állni fogja a szavát. Egy csempész szava pedig nagyon sokat jelent. Int is bólint.*
-Minden üzletnek az-az alapja.
*Jelenti ki. Ami, szegről-végről igaz is. Meg lehet élni abból is ha mindenkit átbaszol, de arra nem érdemes komoly karriert felhúzni. De van akivel meg hülye lennél nem kibaszni. Az elf a szavaival igyekezett nem azoknak a táborát erősíteni.*
-Jó szelet!
*Búcsúzik ő is. Arra, hogy három nap visszaszól ő is.*
-Itt kereslek majd.
*Vidáman vigyorog, mint aki egy jó üzletet kötött. A horgonyt felhúzzák, a köteleket a vízbe dobják és mikor elkészültek el is indulnak a hajójukkal. Azt, még messzebbről, de az elf is megnézi magának.*
~Nem rossz ladik.~
*Majd vigyorogva visszaindul a fogadó irányába. Az álarca mögött viszont szinte fel tudna robbanni.*
~Büdös kurva!~
5274. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 23:19:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 23:19:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
-Ha ennyi, hát ennyi. *Húzza el a száját, miközben széttárja kezeit. Igazat kell adnia az elfnek, még ha nem is szívesen.*
-Meglátjuk, a Viharfiak mit mondanak. Talán elég lesz nekik, talán nem. De én állom a szavam! Pattnatt kapitny állja a szavát! *Harsogja, hogy lehetőleg a fedélzeten bámészkodók is fültanúi legyenek.*
-Nos... Alászolgálja. *Búcsúzik Intathtól. Merengve csücsörít, majd sarkon fordul és a Kardhal fedélzete felé indul. A matrózok már várják, hogy felszedhessék nyomában a rögtönzött mólót.*
-Három nap!
*Szól még vissza válla felett, miközben aranygyűrűkkel tarkított ujjaival már a hajókorlátot markolja. Lassan emelkedik a horgony, s mihelyst felér, már hajítják is le a fedélzetről a biztosítóköteleket. Lassan mozdul a karcsú hajótest, de oly kecsességgel fekszik a vízre, akár egy papírhajó. A kettőből egy vitorlát bontanak csak ki, míg a nyílt vízre nem érnek. Szép lassan aprócska ponttá zsugorodik, majd a horizontba veszik a bárka.*
-Ha ennyi, hát ennyi. *Húzza el a száját, miközben széttárja kezeit. Igazat kell adnia az elfnek, még ha nem is szívesen.*
-Meglátjuk, a Viharfiak mit mondanak. Talán elég lesz nekik, talán nem. De én állom a szavam! Pattnatt kapitny állja a szavát! *Harsogja, hogy lehetőleg a fedélzeten bámészkodók is fültanúi legyenek.*
-Nos... Alászolgálja. *Búcsúzik Intathtól. Merengve csücsörít, majd sarkon fordul és a Kardhal fedélzete felé indul. A matrózok már várják, hogy felszedhessék nyomában a rögtönzött mólót.*
-Három nap!
*Szól még vissza válla felett, miközben aranygyűrűkkel tarkított ujjaival már a hajókorlátot markolja. Lassan emelkedik a horgony, s mihelyst felér, már hajítják is le a fedélzetről a biztosítóköteleket. Lassan mozdul a karcsú hajótest, de oly kecsességgel fekszik a vízre, akár egy papírhajó. A kettőből egy vitorlát bontanak csak ki, míg a nyílt vízre nem érnek. Szép lassan aprócska ponttá zsugorodik, majd a horizontba veszik a bárka.*
5273. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:29:50
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:29:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
*A másik szavaira meglepődik.*
-A nő nevéről és arról volt szó hányan dolgoznak ott. Azt, nem is volt az alku tárgya, hogy mit úgyhogy még túl is teljesítettem.
*Közli a legártatlanabb képét elővéve a kapitánnyal. Azt, hogy bárki be akarja tenni a helyét bárhova az tény. Viszont egy újonnan nyílt helyen kelhetnek is az ágyútöltelékek. Ez pedig lehet csökkenti az elf jelentésének pontosságát. A kapott kérdést hallva továbbra is értetlen képet vág.*
-Nincs meggyűrűzve ha ez érdekel. Mindenki úrnőnek szólítja. Nem hívják a nevén és amennyit láttam neki ez meg is felel. Hogy Relael, az se köztudomású dolog.
*Magyarázza el a másiknak a helyzetet. Ami, nem olyan kirívó. Pattnatt se tudja az ő nevét és ő se a másik családnevét. Vagy, hogy ez-e az egyáltalán az igazi vagy valami rövidítés. Majd meglepetten visszakérdez mint akinek most esik le valami.*
-Mert az embereinek is kéne a családneve? Ne szopass már!
*A másik szavaira meglepődik.*
-A nő nevéről és arról volt szó hányan dolgoznak ott. Azt, nem is volt az alku tárgya, hogy mit úgyhogy még túl is teljesítettem.
*Közli a legártatlanabb képét elővéve a kapitánnyal. Azt, hogy bárki be akarja tenni a helyét bárhova az tény. Viszont egy újonnan nyílt helyen kelhetnek is az ágyútöltelékek. Ez pedig lehet csökkenti az elf jelentésének pontosságát. A kapott kérdést hallva továbbra is értetlen képet vág.*
-Nincs meggyűrűzve ha ez érdekel. Mindenki úrnőnek szólítja. Nem hívják a nevén és amennyit láttam neki ez meg is felel. Hogy Relael, az se köztudomású dolog.
*Magyarázza el a másiknak a helyzetet. Ami, nem olyan kirívó. Pattnatt se tudja az ő nevét és ő se a másik családnevét. Vagy, hogy ez-e az egyáltalán az igazi vagy valami rövidítés. Majd meglepetten visszakérdez mint akinek most esik le valami.*
-Mert az embereinek is kéne a családneve? Ne szopass már!
5272. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:01:30
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:01:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
-Többre számítottam. *Vakarja meg kissé a fejét a kalózsipkás Pattnatt végtelen csalódottságot mímelve. Természetesen a kapott információkra gondol, mert az aranyat igen csak sebes mozdulatokkal süllyeszti számtalan zsebe közül az egyikbe.*
-A Kikötőben minden valamirevaló helyre beakarja tenni mindenki a seggét, aki valamirevaló. *Talán maga sem érti, mit is akart mondani ezzel, de nem fájlalja emiatt fejét.*
-Relael úrnő... Ezzel sokra nem megyek. Ez a teljes neve? Vagy azt nem tudod? *Kíváncsiskodik még dohogva, egy szem ép szemét meresztgetve Intathra. A társalgásuk és az üzletelésük érezhetően a végéhez közelít. Körülöttük a Kardhal legénysége is behordta már a hajótestbe, amit be kellett. Néhány matróz a hajókorláton áthajolva meresztgeti szemét kettősük felé.*
-Többre számítottam. *Vakarja meg kissé a fejét a kalózsipkás Pattnatt végtelen csalódottságot mímelve. Természetesen a kapott információkra gondol, mert az aranyat igen csak sebes mozdulatokkal süllyeszti számtalan zsebe közül az egyikbe.*
-A Kikötőben minden valamirevaló helyre beakarja tenni mindenki a seggét, aki valamirevaló. *Talán maga sem érti, mit is akart mondani ezzel, de nem fájlalja emiatt fejét.*
-Relael úrnő... Ezzel sokra nem megyek. Ez a teljes neve? Vagy azt nem tudod? *Kíváncsiskodik még dohogva, egy szem ép szemét meresztgetve Intathra. A társalgásuk és az üzletelésük érezhetően a végéhez közelít. Körülöttük a Kardhal legénysége is behordta már a hajótestbe, amit be kellett. Néhány matróz a hajókorláton áthajolva meresztgeti szemét kettősük felé.*
5271. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 21:30:45
Üzenet elküldve: 2024-04-23 21:30:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
*Mindketten elégedettek. Az elf vigyorog és a felé nyújtott kezet megrázza. Bal kézzel, majd a zsebéből kivillantja a csonkját magyarázatképp. Bólint az ígéretek megismétlésére és arra is, hogy az egyéb részletek nem érdeklik a másikat. Inkább a kétszáz arany. Hát rendben.*
-Ugyan hát mire valók a régi cimborák!
*Sokan rideg és barátságtalan helynek tartják a kikötőt pedig elég egy italt fizetni vagy jelen esetben még annyi se és rég nem látott halottból a legjobb barátok lehettek egy pillanat alatt. Azzal teljes nyugalomban el is kezd leszámolni 200 aranyat a kapitánynak.
A kapott fenyegetésre csak megrázza a fejét.*
-Az elég olcsó lenne tőlem.*Mondja, aki épp most tervezi kiadni a szívfájdítóját és az alkalmazottait.*Elég forró a hely. Minden söpredék is be akarja oda tenni a seggét, de ezek akik jelenleg még biztosnak számítanak. A pultban vannak ketten. Egy ember és egy fattyú. Mindkettő kan. Rajtuk kívül van egy óriásnő a konyhán, egy szajha és még nincs még bent, de próbálkozik egy gnóm szektás. Hülye szegény úgyhogy sok esélyt nem adok neki, hogy meg is éli a dolgot. A hely feje pedig Relael úrnőnek nevezi magát. Fajtám béli manipulatív, farokszorongató kis beste. Nem érdemes fél vállról venni. Nevek és a nő hovatartozása pedig később. Hol találkozzunk három nap múlva?
*Mindketten elégedettek. Az elf vigyorog és a felé nyújtott kezet megrázza. Bal kézzel, majd a zsebéből kivillantja a csonkját magyarázatképp. Bólint az ígéretek megismétlésére és arra is, hogy az egyéb részletek nem érdeklik a másikat. Inkább a kétszáz arany. Hát rendben.*
-Ugyan hát mire valók a régi cimborák!
*Sokan rideg és barátságtalan helynek tartják a kikötőt pedig elég egy italt fizetni vagy jelen esetben még annyi se és rég nem látott halottból a legjobb barátok lehettek egy pillanat alatt. Azzal teljes nyugalomban el is kezd leszámolni 200 aranyat a kapitánynak.
A kapott fenyegetésre csak megrázza a fejét.*-Az elég olcsó lenne tőlem.*Mondja, aki épp most tervezi kiadni a szívfájdítóját és az alkalmazottait.*Elég forró a hely. Minden söpredék is be akarja oda tenni a seggét, de ezek akik jelenleg még biztosnak számítanak. A pultban vannak ketten. Egy ember és egy fattyú. Mindkettő kan. Rajtuk kívül van egy óriásnő a konyhán, egy szajha és még nincs még bent, de próbálkozik egy gnóm szektás. Hülye szegény úgyhogy sok esélyt nem adok neki, hogy meg is éli a dolgot. A hely feje pedig Relael úrnőnek nevezi magát. Fajtám béli manipulatív, farokszorongató kis beste. Nem érdemes fél vállról venni. Nevek és a nő hovatartozása pedig később. Hol találkozzunk három nap múlva?
5270. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:18:58
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:18:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
-Úgy. Úgy, úgy úgy. *Pattnatt szemmel láthatóan roppant elégedett a reakcióval, főleg, hogy Intath máris információkkal tud szolgálni számukra. Jobbját nyújtja az elf felé, hogy kezet rázhassanak az üzletre.*
-Halljuk azt a nevet. És hogy hányan dolgoznak neki. A többit meg majd azután, hogy megérkezett a holmid. Ó, és az arany ugye. *Halkan felhorkan, az ábrázata is egészen felderülni látszik.*
-Nem bánod meg! Tudtam, hogy számíthatok rád, Nyápic. *Erőteljes kijelentés ez, hisz két fertályórával ezelőtt azt sem tudta, az elf vajon él-e vagy hal.*
-De nehogy kamuzz! Tudni fogom! És akkor ők is tudni fogják. *A fenyegetés baráti hangnemű, de azért őszintének hangzik.*
-Úgy. Úgy, úgy úgy. *Pattnatt szemmel láthatóan roppant elégedett a reakcióval, főleg, hogy Intath máris információkkal tud szolgálni számukra. Jobbját nyújtja az elf felé, hogy kezet rázhassanak az üzletre.*
-Halljuk azt a nevet. És hogy hányan dolgoznak neki. A többit meg majd azután, hogy megérkezett a holmid. Ó, és az arany ugye. *Halkan felhorkan, az ábrázata is egészen felderülni látszik.*
-Nem bánod meg! Tudtam, hogy számíthatok rád, Nyápic. *Erőteljes kijelentés ez, hisz két fertályórával ezelőtt azt sem tudta, az elf vajon él-e vagy hal.*
-De nehogy kamuzz! Tudni fogom! És akkor ők is tudni fogják. *A fenyegetés baráti hangnemű, de azért őszintének hangzik.*
5269. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:45:01
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:45:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1201
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
-Akkor pont jó, hogy ide kerültem.
*Vigyorog és biztos helyre elteszi magában ezt az infót. Elmondja mit keres és a másik látszólag magabiztos abban, hogy tud majd neki segíteni. A fizetséghez érve a doki mosolya nem fagy le most se, de a tekintete megkomolyodik. Most jön a lapok kiteregetése. Az összeg hallatán szeme se rebben pedig nem kis pénz. Az üzlet többi részét hallva se ad több reakciót. Ha volna szerencséje egész jó kártyás lehetne. De neki maradtak a nők. Végül elmosolyodik, kiveszi a szájából a pipát, a hamut kiönti és elteszi az eszközt. Közben figyeli, hogy már eltűnt a hallgatóság. Így könnyebb üzletelni.*
-Rendben kétszáz arany. Elmondom hányan dolgoznak és a nő nevét. A munkásaiét és hogy honnan került ide majd az után, hogy megkaptam az árut. Ha elnézzük, azt a kétszázat is akkor két emberéről is tudok személyes infókat mondani. Hobbik meg ilyenek. Ez megfelel kapitány?
*Mosolyog a másikra.*
-Akkor pont jó, hogy ide kerültem.
*Vigyorog és biztos helyre elteszi magában ezt az infót. Elmondja mit keres és a másik látszólag magabiztos abban, hogy tud majd neki segíteni. A fizetséghez érve a doki mosolya nem fagy le most se, de a tekintete megkomolyodik. Most jön a lapok kiteregetése. Az összeg hallatán szeme se rebben pedig nem kis pénz. Az üzlet többi részét hallva se ad több reakciót. Ha volna szerencséje egész jó kártyás lehetne. De neki maradtak a nők. Végül elmosolyodik, kiveszi a szájából a pipát, a hamut kiönti és elteszi az eszközt. Közben figyeli, hogy már eltűnt a hallgatóság. Így könnyebb üzletelni.*
-Rendben kétszáz arany. Elmondom hányan dolgoznak és a nő nevét. A munkásaiét és hogy honnan került ide majd az után, hogy megkaptam az árut. Ha elnézzük, azt a kétszázat is akkor két emberéről is tudok személyes infókat mondani. Hobbik meg ilyenek. Ez megfelel kapitány?
*Mosolyog a másikra.*
5268. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:06:43
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:06:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
-Ó, őket minden! Tudod, mióta patkányprobléma van a Kikötőben, nehezebben viszi a szél a hangot a tengeren. *Vigyorodik el foghíjasan Pattnatt, ám e vigyor betudható lenne vicsornak is.
A kihunyófélben lévő pipát visszatűri mellzsebébe, majd a kérést hallva nagyot bólint.*
-Érdekesen hangzik. De ezt el is kell készíttetnem... Nagyjából három napot adj. Egy szép faragványt kapsz, útba ejtem az Arany Zátonyt. Viszont meglesz az ára.
*Látszik rajta, hogy a kedvenc részéhez közelít. Közben a megmaradt hallgatóság is felkapja a ládát, amin eddig ült és a Kardhal felé veszi az irányt.*
-Kilencszáz arany. Elvégre kitérő lesz ez nekünk visszafelé. *Sóhajt fel színpadiasan, de a vigyor nem szűnik szabdalt ábrázatáról.*
-Vagy lehet ez kétszáz arany is. És nem kérek sokat érte, csak olyat, amivel megnyugtathatom azokat ott. *Ismét csak a Bolyongó Szuka felé biccent.*
-Egy kevéske információt. *Alaposan megnyomja az utolsó szót.*
-Tudod-e kié az a taverna, ami nemrég nyílt? Úgy hírlik, valami fehérnép viszi. Az érdekelne, ki az a nő. Kik dolgoznak neki? Neveket. Amit tudsz a helyről... *Vállat von. Persze azt nem sejtheti, hogy Intath járt már a fogadóban, sőt, még ennél is többet tud. Azt viszont tudja, hogy az elf igen csak jól informált volt annak idején és könnyen megtudta, amit kellett.*
-Csekélység ez hétszáz aranyért.
-Ó, őket minden! Tudod, mióta patkányprobléma van a Kikötőben, nehezebben viszi a szél a hangot a tengeren. *Vigyorodik el foghíjasan Pattnatt, ám e vigyor betudható lenne vicsornak is.
A kihunyófélben lévő pipát visszatűri mellzsebébe, majd a kérést hallva nagyot bólint.*
-Érdekesen hangzik. De ezt el is kell készíttetnem... Nagyjából három napot adj. Egy szép faragványt kapsz, útba ejtem az Arany Zátonyt. Viszont meglesz az ára.
*Látszik rajta, hogy a kedvenc részéhez közelít. Közben a megmaradt hallgatóság is felkapja a ládát, amin eddig ült és a Kardhal felé veszi az irányt.*
-Kilencszáz arany. Elvégre kitérő lesz ez nekünk visszafelé. *Sóhajt fel színpadiasan, de a vigyor nem szűnik szabdalt ábrázatáról.*
-Vagy lehet ez kétszáz arany is. És nem kérek sokat érte, csak olyat, amivel megnyugtathatom azokat ott. *Ismét csak a Bolyongó Szuka felé biccent.*
-Egy kevéske információt. *Alaposan megnyomja az utolsó szót.*
-Tudod-e kié az a taverna, ami nemrég nyílt? Úgy hírlik, valami fehérnép viszi. Az érdekelne, ki az a nő. Kik dolgoznak neki? Neveket. Amit tudsz a helyről... *Vállat von. Persze azt nem sejtheti, hogy Intath járt már a fogadóban, sőt, még ennél is többet tud. Azt viszont tudja, hogy az elf igen csak jól informált volt annak idején és könnyen megtudta, amit kellett.*
-Csekélység ez hétszáz aranyért.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5268-5287