Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-14 11:43:30
Üzenet elküldve: 2013-03-14 11:43:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Az emberek kikerülve őt sietnek a dolgukra. Caram is észre veszi őt. Dhunamella arcán mosoly húzódik végig. Nagyon rég találkoztak már, beletartozik azon személyékbe, akik közel állnak hozzá. Amint a lány közelebb ér, ő az ölelésébe zárja. Beszívja az illatát, majd eltolja magától, hogy jobban szemügyre vehesse.*
- Hát, igen, meglepetések mindig akadnak. *Mosolyodik el újra.* Nem is tudom, mi van velem az elmúlt néhány napban, de valami nagyon nincs rendben. *Homlokráncolva gondolva vissza az elmúlt 1-2 nap furcsaságaira.* De inkább most mesélj te! Mi van veled? *Kérdezi barátnőjétől. Közben visszatereli őt az előbbi helyre, de most már ketten ülnek ott.
Újabb görcs. Ez egyre érdekesebb. Próbál úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne, bár arca egy pillanatnyi rángásából elárulhatja. A hasára néz. A páncélozott felsőrész mintha hirtelen szűk lenne rá.
Inkább most újra Caramra koncentrál.*
- Hát, igen, meglepetések mindig akadnak. *Mosolyodik el újra.* Nem is tudom, mi van velem az elmúlt néhány napban, de valami nagyon nincs rendben. *Homlokráncolva gondolva vissza az elmúlt 1-2 nap furcsaságaira.* De inkább most mesélj te! Mi van veled? *Kérdezi barátnőjétől. Közben visszatereli őt az előbbi helyre, de most már ketten ülnek ott.
Újabb görcs. Ez egyre érdekesebb. Próbál úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne, bár arca egy pillanatnyi rángásából elárulhatja. A hasára néz. A páncélozott felsőrész mintha hirtelen szűk lenne rá.
Inkább most újra Caramra koncentrál.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-14 10:56:43
Üzenet elküldve: 2013-03-14 10:56:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Az a jó a dokkok lerajzolásában, hogy rengeteg az apró részlet, amire oda kell figyelni, ráadásul valahogy állóképbe kell merevíteni a folyamatos mozgást, így Caramnak nem marad ideje olyasmin rágódni, amihez nincs kedve. Amikor azonban legközelebb felnéz, olyasmit lát, ami azonnal kizökkenti az összpontosításból: Dhunamellát.
Rég nem látott barátnője egyáltalán nem úgy fest, ahogy az emlékeiben megőrizte. Amikor legutóbb találkoztak, épp boldogan élte világát Mordach mellett, most viszont nem néz ki valami jól, bár nem tűnik kifejezetten betegnek.
Caram becsapja a naplót, és Mellához siet, arra sem vesztegetve az időt, hogy rajzeszközeit táskájába süllyessze.*
Nézzenek oda, kit hozott a folyó *mosolyodik el, mosolyában némi aggódással.* Hogy vagy? Beteg vagy, vagy csak a hajó rázott össze?
*Miközben beszél, elrakja a kezében hurcolt holmit.*
Rég nem látott barátnője egyáltalán nem úgy fest, ahogy az emlékeiben megőrizte. Amikor legutóbb találkoztak, épp boldogan élte világát Mordach mellett, most viszont nem néz ki valami jól, bár nem tűnik kifejezetten betegnek.
Caram becsapja a naplót, és Mellához siet, arra sem vesztegetve az időt, hogy rajzeszközeit táskájába süllyessze.*
Nézzenek oda, kit hozott a folyó *mosolyodik el, mosolyában némi aggódással.* Hogy vagy? Beteg vagy, vagy csak a hajó rázott össze?
*Miközben beszél, elrakja a kezében hurcolt holmit.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-14 09:41:53
Üzenet elküldve: 2013-03-14 09:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Rengeteg a hajó, ami épp kikötni, vagy indulni készül. Az emberek jönnek-mennek, adják-veszik a holmijaikat, mindenki sürög-forog, itt egy percre sem áll meg az élet.
Dhunamella hajója végre kikötni készül. A sötételf lesétál a hajóról és máris jobban érzi magát, amint ismét rendes talaj van a lába alatt.
Ám az émelygése most megerősödött. Amit a hajón érzett, letudta egy kis tengeri betegségnek, most viszont már nagyon is hányingere van. Eléggé furcsálja a dolgot, nagyon ritkán szokott beteg lenni, ha ez mégis így van, hamar túl esik rajta és nem komolyabb egy enyhe megfázásnál. Ez most viszont már napok óta tart és még most sem teljesedett ki.
A hányinger egyre erősebb és amikor már érzi, hogy nem tudja tartani, befordul az egyik kevésbé nyüzsgő sarkon, ahol csak a szegények fordulnak meg és oda intézi a dolgát.
Ramaty állapotban van. Még mindig émelyeg és ezt még a körülötte terjengő halszag is fokozza. Száját kiöblíti egy kis vízzel, majd tovább halad a Dokkok felé.
Az embereket kerülgetve nézelődik, próbál valami kevésbé "eleven" helyet találni, bár ahogy elnézi, ez nem lesz könnyű feladat.
Az egyik pillanatban valami ismerős dologra bukkan.
Egy kéz, ami sebesen mozog a papír felett. Egy lehajtott fej, ami figyelmesen követi keze munkáját. Apró dobócsillagok a derékban, amik épphogy megvillannak a rájuk eső fényben. Egy arc, ami most felpillant, hogy kicsit körülnézzen.
Caram.*
Dhunamella hajója végre kikötni készül. A sötételf lesétál a hajóról és máris jobban érzi magát, amint ismét rendes talaj van a lába alatt.
Ám az émelygése most megerősödött. Amit a hajón érzett, letudta egy kis tengeri betegségnek, most viszont már nagyon is hányingere van. Eléggé furcsálja a dolgot, nagyon ritkán szokott beteg lenni, ha ez mégis így van, hamar túl esik rajta és nem komolyabb egy enyhe megfázásnál. Ez most viszont már napok óta tart és még most sem teljesedett ki.
A hányinger egyre erősebb és amikor már érzi, hogy nem tudja tartani, befordul az egyik kevésbé nyüzsgő sarkon, ahol csak a szegények fordulnak meg és oda intézi a dolgát.
Ramaty állapotban van. Még mindig émelyeg és ezt még a körülötte terjengő halszag is fokozza. Száját kiöblíti egy kis vízzel, majd tovább halad a Dokkok felé.
Az embereket kerülgetve nézelődik, próbál valami kevésbé "eleven" helyet találni, bár ahogy elnézi, ez nem lesz könnyű feladat.
Az egyik pillanatban valami ismerős dologra bukkan.
Egy kéz, ami sebesen mozog a papír felett. Egy lehajtott fej, ami figyelmesen követi keze munkáját. Apró dobócsillagok a derékban, amik épphogy megvillannak a rájuk eső fényben. Egy arc, ami most felpillant, hogy kicsit körülnézzen.
Caram.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-13 22:12:55
Üzenet elküldve: 2013-03-13 22:12:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Wyssától elválva céltalanul kóborolni kezd a kikötőben. Amikor elhagyta Artheniort, abban bízott, hogy itt is bőven talál magának elfoglaltságot, ám a barlangi kaland óta valójában csak téblábol, és nem találja a helyét.
Megáll a dokkoknál, és egy félreeső zugból figyeli, ahogy tucatnyi izmos férfi lepakolja az árut egy nagy kereskedőhajóról. Most már komolyan gondolkozik rajta, hogy felkéredzkedik egy ilyen hajóra, és egy másik, számára ismeretlen kontinensen próbál szerencsét, ha már itt nem sok jutott neki. Most azonban egyelőre csak letelepszik egy jobb napokat is látott padmaradványra, és hozzálát, hogy lerajzolja naplójába a jelenetet. Pillanatnyilag nincs kedve semmi máshoz.*
Megáll a dokkoknál, és egy félreeső zugból figyeli, ahogy tucatnyi izmos férfi lepakolja az árut egy nagy kereskedőhajóról. Most már komolyan gondolkozik rajta, hogy felkéredzkedik egy ilyen hajóra, és egy másik, számára ismeretlen kontinensen próbál szerencsét, ha már itt nem sok jutott neki. Most azonban egyelőre csak letelepszik egy jobb napokat is látott padmaradványra, és hozzálát, hogy lerajzolja naplójába a jelenetet. Pillanatnyilag nincs kedve semmi máshoz.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-10 09:53:06
Üzenet elküldve: 2013-03-10 09:53:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Végighallgatja Noel beszédét és jónak látja, hogy ne szóljon közbe, hisz látja minden perc az időhúzásról szól. A csuklyások utolsó mondatára felhúzza a szemöldökét, hogy az ereklyéről van szó. Magában azon hezitál, hogy melyik lenne a jobb megoldás, megadják magukat vagy inkább harcoljanak, mivel a tündér is sejti miről van szó, amikor felforrt a víz. A matróz szavai remélhetőleg nem keltenek gyanút a csuklyások közt. Ebből kifolyólag valószínűleg hamarosan megérkezik a városi helyőrség is, melynek a kikötőben van az egyik őrhelye. Ha már a szakács szólt, akkor valószínűleg páran már kilógtak a hajóról, hogy segítséget hozzanak, persze időben elérik. A kapitány súlyra is nagy mennyiségű aranyat fizetett azért, hogy az őrök azonnal rendelkezésre álljanak, amint Soheli nevét meghallják Niraya fontosabbnak tartja, hogy az emberei biztonságban legyenek, így keresztbe teszi maga előtt a kezét, egyhosszú pillantásra még Noel szemébe néz, hogy tudassa, nem ok nélkül választja ezt a megoldást, és megadólag a csuklyások felé lép *-Vigyetek el, megadom magam*mondja felszegett fejjel, büszkeségéből nem veszítve. Magában reméli, útközben összefutnak a közeli őrséggel.*
*Végighallgatja Noel beszédét és jónak látja, hogy ne szóljon közbe, hisz látja minden perc az időhúzásról szól. A csuklyások utolsó mondatára felhúzza a szemöldökét, hogy az ereklyéről van szó. Magában azon hezitál, hogy melyik lenne a jobb megoldás, megadják magukat vagy inkább harcoljanak, mivel a tündér is sejti miről van szó, amikor felforrt a víz. A matróz szavai remélhetőleg nem keltenek gyanút a csuklyások közt. Ebből kifolyólag valószínűleg hamarosan megérkezik a városi helyőrség is, melynek a kikötőben van az egyik őrhelye. Ha már a szakács szólt, akkor valószínűleg páran már kilógtak a hajóról, hogy segítséget hozzanak, persze időben elérik. A kapitány súlyra is nagy mennyiségű aranyat fizetett azért, hogy az őrök azonnal rendelkezésre álljanak, amint Soheli nevét meghallják Niraya fontosabbnak tartja, hogy az emberei biztonságban legyenek, így keresztbe teszi maga előtt a kezét, egyhosszú pillantásra még Noel szemébe néz, hogy tudassa, nem ok nélkül választja ezt a megoldást, és megadólag a csuklyások felé lép *-Vigyetek el, megadom magam*mondja felszegett fejjel, büszkeségéből nem veszítve. Magában reméli, útközben összefutnak a közeli őrséggel.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-05 08:37:09
Üzenet elküldve: 2013-03-05 08:37:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
*A csuklyások érdeklődve hallgatják Noel monológját, úgy tűnik nagyon is vevők a hosszú beszélgetésekre.*
- Azért ez nem teljesen igaz *szólal meg végül az egyikük* A parancs úgy szólt, ha nem ellenkeztek, akkor nem ölhetünk meg benneteket, ha ellenkeztek, akkor pedig... Gondolom sejtitek. Azonnali kivégzés itt helyben.
- Én őszintén remélem, hogy ellenkezni fogtok *mondja a másik, miközben feltehetően elvigyorodik a csuklya alatt. Majd újra az első veszi át a szót:*
- Nekünk mindegy, melyik verzió érvényesül, csak azt akarjuk biztosítani, hogy ez ereklye az őt megillető helyére kerüljön.
*Ekkor hirtelen egy matróz jelenik meg, és odakiált Noelnek.*
- Felforrt a víz, és elláttuk a matrózok sebeit!
- Azért ez nem teljesen igaz *szólal meg végül az egyikük* A parancs úgy szólt, ha nem ellenkeztek, akkor nem ölhetünk meg benneteket, ha ellenkeztek, akkor pedig... Gondolom sejtitek. Azonnali kivégzés itt helyben.
- Én őszintén remélem, hogy ellenkezni fogtok *mondja a másik, miközben feltehetően elvigyorodik a csuklya alatt. Majd újra az első veszi át a szót:*
- Nekünk mindegy, melyik verzió érvényesül, csak azt akarjuk biztosítani, hogy ez ereklye az őt megillető helyére kerüljön.
*Ekkor hirtelen egy matróz jelenik meg, és odakiált Noelnek.*
- Felforrt a víz, és elláttuk a matrózok sebeit!
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-02 17:16:38
Üzenet elküldve: 2013-03-02 17:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A kikötőbe visszaérkezve már távolról észreveszi azt a sok hajót, mely egy erdőt alkot a vízben, az árbócok annyira közel vannak egymáshoz, hogy szinte egyikről a másikra lehet ugrálni. A hangulat itt egészen felszabadult, nem úgy mint a toronyban, kedvére való is lenne, ha csatlakozhatna az egyik hajó legénységéhez, a probléma csak annyi, hogy ő nem ért egyáltalán a hajózáshoz. Az egyiken az összes matróz részeg, ahogy a távolból meg tudja állapítani az egyik születésnapját ünnepelik, s ha nem lenne fontos számára, hogy felfedezze a környéket, akkor menne ő is inni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sohasem ivott még alkoholt. Egy folyó felé veszi az irányt. *
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-02 10:56:33
Üzenet elküldve: 2013-03-02 10:56:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A hajó kiköt, a matrózok elkezdik lepakolni az árut, amit magukkal hoztak a hosszú úton, s egy-egy sirály hangosan sípolva fehér foltokat telepít a megfáradt utasokra, kik az örömkönnyekkel küszködve kászálódnak ki a hajóból, s végre làbuk alatt szilárd talaj lesz, nem pediglen hullámzó.
A mindenféle nép között megbújva egy furcsa-palástos illető is az érkezők leszálló táborát erősíti, de nem kelt feltűnést, legalábbis a hozzá nem vágott feljajdulások a jobbágyok részéről ezt bizonyítják, s amint a mólóról tényleg szilárd földet érez a lába alatt elindul egy sziklás terület felé. Sose járt még itt, a megérzéseire hagyatkozik. *
A mindenféle nép között megbújva egy furcsa-palástos illető is az érkezők leszálló táborát erősíti, de nem kelt feltűnést, legalábbis a hozzá nem vágott feljajdulások a jobbágyok részéről ezt bizonyítják, s amint a mólóról tényleg szilárd földet érez a lába alatt elindul egy sziklás terület felé. Sose járt még itt, a megérzéseire hagyatkozik. *
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-01 21:56:12
Üzenet elküldve: 2013-03-01 21:56:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Ahogy telnek, múlnak a percek Noel egyre jobban kezd kételkedni, hogy a szakács megértette e a rejtett parancsot, amit az üstnyi forralni való víz jelent, hiszen minden egyes kereskedőhajón van efféle titkos beszéd, amit veszély esetén használnak a matrózok, hogy túléljenek például egy kalóztámadást*
- Szóval, ha jól értettem uraim, maguk nem fogják elhagyni a hajónkat, amíg a feladatukat nem teljesítik. *Ajkai kissé megremegnek, mikor eszébe hasít a rekedtes hangú csuklyás szavai: '- Titeket akarunk. Élve, vagy holtan. De főleg... holtan.' Önbizalma kissé meginog, de bátorságát azonnal összeszedi, amikor kedvese meleg leheletét érzi arcán. Kezét megemelve így szól.*
- Megengedik, hogy hangosan gondolkodjam egy kicsit? *Az igenlő választ megvárva, hozzákezd ismét egy hosszabb monológhoz, remélve, hogy ezzel is több időt hagy a fedélzet alatt levő legénység számára egy már eltervezett vészterv megvalósítására, ami igazából Soheli ötlete volt még mielőtt az Erkölcsös Éjszaka a levegő városának partjai közelében járt volna. Kitalálta, hogy miután a hajóval kikötünk Artheniorban, az erőszakos tolvajok ellen egy cseles tervvel kell előállni, hogy a hajó rakománya épségben maradjon és védve legyen egy rablótámadástól.*
- Ha nem tudnak minket megölni, akkor elfognak? Márpedig a fogság sokkal célravezetőbb lenne, mintha agyba főbe vernénk egymást. Ráadásul egy harcból nem is biztos, hogy maguk fognak győztesen kikerülni. Gondolom később jönne maguk közül egy másik csapat, akik... , hogy is mondjam elvégzik, azt amit maguk nem tudtak.
*A biztonság kedvéért Noel minden pillanatban kész, hogy egy esetleges ellenük irányuló támadást blokkolással hárítson, majd ismét felvegyen egy a harc számára kedvező testtartást, amint a későbbiekben, ha az alaklom adja, akkor felvegye a fedélzeten heverő fegyvernek látszó tárgyat, amit az étkezőből hozott magával. Egy biztos mindenképpen védekezni fog, ha harcra kerülne sor, miközben minden érzékszervével a környezetére figyel, nehogy lesből érje egy támadás.*
*Ahogy telnek, múlnak a percek Noel egyre jobban kezd kételkedni, hogy a szakács megértette e a rejtett parancsot, amit az üstnyi forralni való víz jelent, hiszen minden egyes kereskedőhajón van efféle titkos beszéd, amit veszély esetén használnak a matrózok, hogy túléljenek például egy kalóztámadást*
- Szóval, ha jól értettem uraim, maguk nem fogják elhagyni a hajónkat, amíg a feladatukat nem teljesítik. *Ajkai kissé megremegnek, mikor eszébe hasít a rekedtes hangú csuklyás szavai: '- Titeket akarunk. Élve, vagy holtan. De főleg... holtan.' Önbizalma kissé meginog, de bátorságát azonnal összeszedi, amikor kedvese meleg leheletét érzi arcán. Kezét megemelve így szól.*
- Megengedik, hogy hangosan gondolkodjam egy kicsit? *Az igenlő választ megvárva, hozzákezd ismét egy hosszabb monológhoz, remélve, hogy ezzel is több időt hagy a fedélzet alatt levő legénység számára egy már eltervezett vészterv megvalósítására, ami igazából Soheli ötlete volt még mielőtt az Erkölcsös Éjszaka a levegő városának partjai közelében járt volna. Kitalálta, hogy miután a hajóval kikötünk Artheniorban, az erőszakos tolvajok ellen egy cseles tervvel kell előállni, hogy a hajó rakománya épségben maradjon és védve legyen egy rablótámadástól.*
- Ha nem tudnak minket megölni, akkor elfognak? Márpedig a fogság sokkal célravezetőbb lenne, mintha agyba főbe vernénk egymást. Ráadásul egy harcból nem is biztos, hogy maguk fognak győztesen kikerülni. Gondolom később jönne maguk közül egy másik csapat, akik... , hogy is mondjam elvégzik, azt amit maguk nem tudtak.
*A biztonság kedvéért Noel minden pillanatban kész, hogy egy esetleges ellenük irányuló támadást blokkolással hárítson, majd ismét felvegyen egy a harc számára kedvező testtartást, amint a későbbiekben, ha az alaklom adja, akkor felvegye a fedélzeten heverő fegyvernek látszó tárgyat, amit az étkezőből hozott magával. Egy biztos mindenképpen védekezni fog, ha harcra kerülne sor, miközben minden érzékszervével a környezetére figyel, nehogy lesből érje egy támadás.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-26 21:05:39
Üzenet elküldve: 2013-02-26 21:05:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Hátrább marad a házigazdák mögött, igyekszik nem útban lenni, főképp akkor, ha harcra kerülne a sor. Nem túl bizalomgerjesztő mindaz, amiről az idegen beszél, mikor pedig az keveredik szóba, hogy meg is ölhetik őket... Igen. Határozottan kezd egyre zavarosabbá és kellemetlenebbé válni ez az egész kaland. Főként a kilátások.
~Vérontás nélkül ölnek?~ *gondolja óvatosabban méregetve a hosszú köpenyegeket. Bár mégha látna is rajtuk bármit, aligha tudná megállapítani, mágikus rúna-e vagy sem, hisz a mágiához még annál is kevésbé ért, mint a penge forgatásához. Annyit azonban még ő is tud, hogy ez bizony nagyon nem hangzik jól, ha nem pusztán fenyegetés.
Márpedig két ilyen baljós alaktól jobb, ha az ember egyetlen kijelentést sem vesz puszta fenyegetésnek.
A „tárgyalást” egyelőre meghagyja a házigazdáiknak, láthatóan úgyis jobban értenek hozzá, hogy a veszélyes alakokkal szót értsenek, ő itt tenni nem tehet semmit. Inkább figyel, vár türelemmel, hogy eldőljön mi lesz. Bár naivan reménykedik, hogy végül egyszerű, békés megoldásra lel a két társaság így, vagy úgy.*
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.26 21:05:57
*Hátrább marad a házigazdák mögött, igyekszik nem útban lenni, főképp akkor, ha harcra kerülne a sor. Nem túl bizalomgerjesztő mindaz, amiről az idegen beszél, mikor pedig az keveredik szóba, hogy meg is ölhetik őket... Igen. Határozottan kezd egyre zavarosabbá és kellemetlenebbé válni ez az egész kaland. Főként a kilátások.
~Vérontás nélkül ölnek?~ *gondolja óvatosabban méregetve a hosszú köpenyegeket. Bár mégha látna is rajtuk bármit, aligha tudná megállapítani, mágikus rúna-e vagy sem, hisz a mágiához még annál is kevésbé ért, mint a penge forgatásához. Annyit azonban még ő is tud, hogy ez bizony nagyon nem hangzik jól, ha nem pusztán fenyegetés.
Márpedig két ilyen baljós alaktól jobb, ha az ember egyetlen kijelentést sem vesz puszta fenyegetésnek.
A „tárgyalást” egyelőre meghagyja a házigazdáiknak, láthatóan úgyis jobban értenek hozzá, hogy a veszélyes alakokkal szót értsenek, ő itt tenni nem tehet semmit. Inkább figyel, vár türelemmel, hogy eldőljön mi lesz. Bár naivan reménykedik, hogy végül egyszerű, békés megoldásra lel a két társaság így, vagy úgy.*
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.26 21:05:57
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-24 22:04:31
Üzenet elküldve: 2013-02-24 22:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Hála Noel közbenjárásának a sérült matrózok megkapják a szükséges ellátást és biztonságba kerülnek remélhetőleg nem csak egy kis időre. Ezáltal a fedélzet is kitisztul, és Niraya fürkészi a környezetében lévő hirtelen megnőtt szabad helyet. Így a ha harcra kerülne a sor, nagyobb tér áll majd a rendelkezésükre.
A csuklyások szavai nem keltenek félelmet az apró termetű, ám bátor tündérben. Úgy véli, nem lehetetlen őket a másvilágra küldeni, így nincs értelme félnie sem. Viszont képtelen szó nélkül hagyni az illetők fenyegetőzését és ész érveit felsorakoztatja, hogy húzza az időt, illetve hátha elkotyogja valamelyikük, mit is akarnak tőlük az életükön kívül. Örül, hogy Noel a csapat védelmére kel, de nem hagyhatja egyedül szembeszállni velük, így a nő szorosan megáll párja mellett, vörös hajába belekap a rakoncátlan szél és, mint a tűz lángjai úgy lobognak körülötte fürtjei. Smagadzöld szemei pedig szilárd és vad elszántságot tükröznek.* - Nincs értelme ilyen éjszaka megölni minket, hiszen még az okát sem tudjuk miért. És ha komolyan gondolták, amit mondtak, ne higgyék, hogy könnyűszerrel elbánnak velünk. *szól erőteljes mély, ám kellemes zengő hangján.
Magában nagyon reméli, hogy a megnevezett Pókok népe még várat magára, hogy megmutatkozzon és ez az egész csak valami félreértés lesz. *
*Hála Noel közbenjárásának a sérült matrózok megkapják a szükséges ellátást és biztonságba kerülnek remélhetőleg nem csak egy kis időre. Ezáltal a fedélzet is kitisztul, és Niraya fürkészi a környezetében lévő hirtelen megnőtt szabad helyet. Így a ha harcra kerülne a sor, nagyobb tér áll majd a rendelkezésükre.
A csuklyások szavai nem keltenek félelmet az apró termetű, ám bátor tündérben. Úgy véli, nem lehetetlen őket a másvilágra küldeni, így nincs értelme félnie sem. Viszont képtelen szó nélkül hagyni az illetők fenyegetőzését és ész érveit felsorakoztatja, hogy húzza az időt, illetve hátha elkotyogja valamelyikük, mit is akarnak tőlük az életükön kívül. Örül, hogy Noel a csapat védelmére kel, de nem hagyhatja egyedül szembeszállni velük, így a nő szorosan megáll párja mellett, vörös hajába belekap a rakoncátlan szél és, mint a tűz lángjai úgy lobognak körülötte fürtjei. Smagadzöld szemei pedig szilárd és vad elszántságot tükröznek.* - Nincs értelme ilyen éjszaka megölni minket, hiszen még az okát sem tudjuk miért. És ha komolyan gondolták, amit mondtak, ne higgyék, hogy könnyűszerrel elbánnak velünk. *szól erőteljes mély, ám kellemes zengő hangján.
Magában nagyon reméli, hogy a megnevezett Pókok népe még várat magára, hogy megmutatkozzon és ez az egész csak valami félreértés lesz. *
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-24 09:57:29
Üzenet elküldve: 2013-02-24 09:57:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
*A csuklyások egy darabig hallgatnak, majd Noel kérésére az egyikük int, hogy vigyék nyugodtan a matrózokat. Közben a másik előrébb lép, és megszólal. Hangja olyan, mint mikor egy rekedt torkú ember igyekszik suttogni:*
- Titeket akarunk *fordul Niraya felé* Élve, vagy holtan. De főleg... holtan. *Majd Noelhez fordul* Hogy egy kellemesebb hely? Ugyan... Másrészről pedig nem tettünk mi semmit, a matrózok a közelünkbe jöttek, ettől kezdve csak magukat okolhatják. Még így is kegyesek voltunk, nem ontottunk vért. Persze... nem mintha ez szükséges lenne ahhoz, hogy megöljünk valakit.
- Elég legyen a beszédből *lép elő a másik* Nem megfélemlíteni jöttünk, hanem megölni benneteket. Vagy ha nagyon muszáj... *itt sóhajt egyet* Akkor csak elfogni.
*A csuklyások egy darabig hallgatnak, majd Noel kérésére az egyikük int, hogy vigyék nyugodtan a matrózokat. Közben a másik előrébb lép, és megszólal. Hangja olyan, mint mikor egy rekedt torkú ember igyekszik suttogni:*
- Titeket akarunk *fordul Niraya felé* Élve, vagy holtan. De főleg... holtan. *Majd Noelhez fordul* Hogy egy kellemesebb hely? Ugyan... Másrészről pedig nem tettünk mi semmit, a matrózok a közelünkbe jöttek, ettől kezdve csak magukat okolhatják. Még így is kegyesek voltunk, nem ontottunk vért. Persze... nem mintha ez szükséges lenne ahhoz, hogy megöljünk valakit.
- Elég legyen a beszédből *lép elő a másik* Nem megfélemlíteni jöttünk, hanem megölni benneteket. Vagy ha nagyon muszáj... *itt sóhajt egyet* Akkor csak elfogni.
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-23 13:10:49
Üzenet elküldve: 2013-02-23 13:10:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Noel a küszöböt átlépve mélyen beleszimatol a levegőbe és kissé megnyugszik, mikor nem érzi azt az erőteljes vérszagot, amit egy pár mélyebb seb okozna. Kicsivel később, mikor a szeme is alkalmazkodik a természetes félhomályhoz, meglátja a földön elterülő matrózokat és a két csuklyás alakot, és örömmel győződik meg róla, hogy ha ezek a furcsa alakok ártani akartak volna, akkor az eszméletlen matrózsereg helyett egy csapat vérben fekvő hulla lenne a fedélzeten, amivel igen rossz fényt vetnének magukra, ráadásul szereznének egy egész életre és még azon túlra is szóló kísértetsereget a fejükre. Miután Niraya szigorú szavai elhangoznak, Noel a csapat elébe áll és úgy dönt, hogy átveszi a csapat vezetését. Hiszen, így vagy úgy, ő fogja a legjobban meginni az egész cselekménysorozatnak a levét, ha nem a csuklyás alakok verik eszméletlenre, akkor Soheli fogja azért, amiért olyan szerzeteket hozott a fedélzetre, akiket nem kellet volna.*
A csuklyás alakok válaszát meg se várva, úgy öt méterrel velük szemben megáll és így szól:* - Nos uraim ... ~Közben reméli, hogy a megszólítása helyén való, hiszen az ilyen típusú csuklya alatt könnyen megbújhat akár egy kecses női test is.~ miután befejezték hencegésüket, hogy nagyobb testi erővel rendelkeznek mint mi, miért nem beszéljük meg a nézeteltéréseinket egy mindenki számára kellemesebb helyen. *Sóhajt* - Kedves kapitányunkat már így is kiveri a víz a miatt, amit műveltek. Jut eszembe, nem akarok tolakodónak tűnni, de tudják maguk, hogy mennyibe kerül egy munka nélkül telt éjszaka az Erkölcsös Éjszaka fedélzetén? Hallatlan, amit maguk itt tettek, de ha azért jöttek, hogy megfélemlítsenek minket, akkor miért hagyták látszólag életben a matrózokat? *Noel a fedélzeten lévő matrózokra tekint, majd arra az alakra, aki rá és a másik háromra mutatott, így folytatja:* - Ha megengedik, a szakács már nagyban felkészült a sebesültek ellátására. Szeretném, hogy a jelenlevő matrózok elvigyék a sebesültek hozzá. Mivel úgyse velük van gondjuk, hanem velünk, valamint véleményem szerint ez a kis 'fellépésük' megmutatta, hogy ha magukra támadnánk, semmi esélyünk sem lenne, engedjék meg hogy az elhangzott kérésem megtörténjen. Köszönöm.
*Noel mélyen meghajol, hogy bemutatkozzon, miközben leellenőrzi, hogy a csizmájába rejtett tör ott van még.* - Noel Stishycer vagyok és én felelek a fedélzeten lévő lények életéért. Amiért pedig feltételezéseim szerint jöttek, még nincs nálam, sőt, ha megtaláltam volna, eszembe se jutott volna először ide hozni, miben állhatok a rendelkezésükre? Gondolom a pénz nem akadály...
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.24 21:03:36, a következő indokkal:
Helyesírás javítása
*Noel a küszöböt átlépve mélyen beleszimatol a levegőbe és kissé megnyugszik, mikor nem érzi azt az erőteljes vérszagot, amit egy pár mélyebb seb okozna. Kicsivel később, mikor a szeme is alkalmazkodik a természetes félhomályhoz, meglátja a földön elterülő matrózokat és a két csuklyás alakot, és örömmel győződik meg róla, hogy ha ezek a furcsa alakok ártani akartak volna, akkor az eszméletlen matrózsereg helyett egy csapat vérben fekvő hulla lenne a fedélzeten, amivel igen rossz fényt vetnének magukra, ráadásul szereznének egy egész életre és még azon túlra is szóló kísértetsereget a fejükre. Miután Niraya szigorú szavai elhangoznak, Noel a csapat elébe áll és úgy dönt, hogy átveszi a csapat vezetését. Hiszen, így vagy úgy, ő fogja a legjobban meginni az egész cselekménysorozatnak a levét, ha nem a csuklyás alakok verik eszméletlenre, akkor Soheli fogja azért, amiért olyan szerzeteket hozott a fedélzetre, akiket nem kellet volna.*
A csuklyás alakok válaszát meg se várva, úgy öt méterrel velük szemben megáll és így szól:* - Nos uraim ... ~Közben reméli, hogy a megszólítása helyén való, hiszen az ilyen típusú csuklya alatt könnyen megbújhat akár egy kecses női test is.~ miután befejezték hencegésüket, hogy nagyobb testi erővel rendelkeznek mint mi, miért nem beszéljük meg a nézeteltéréseinket egy mindenki számára kellemesebb helyen. *Sóhajt* - Kedves kapitányunkat már így is kiveri a víz a miatt, amit műveltek. Jut eszembe, nem akarok tolakodónak tűnni, de tudják maguk, hogy mennyibe kerül egy munka nélkül telt éjszaka az Erkölcsös Éjszaka fedélzetén? Hallatlan, amit maguk itt tettek, de ha azért jöttek, hogy megfélemlítsenek minket, akkor miért hagyták látszólag életben a matrózokat? *Noel a fedélzeten lévő matrózokra tekint, majd arra az alakra, aki rá és a másik háromra mutatott, így folytatja:* - Ha megengedik, a szakács már nagyban felkészült a sebesültek ellátására. Szeretném, hogy a jelenlevő matrózok elvigyék a sebesültek hozzá. Mivel úgyse velük van gondjuk, hanem velünk, valamint véleményem szerint ez a kis 'fellépésük' megmutatta, hogy ha magukra támadnánk, semmi esélyünk sem lenne, engedjék meg hogy az elhangzott kérésem megtörténjen. Köszönöm.
*Noel mélyen meghajol, hogy bemutatkozzon, miközben leellenőrzi, hogy a csizmájába rejtett tör ott van még.* - Noel Stishycer vagyok és én felelek a fedélzeten lévő lények életéért. Amiért pedig feltételezéseim szerint jöttek, még nincs nálam, sőt, ha megtaláltam volna, eszembe se jutott volna először ide hozni, miben állhatok a rendelkezésükre? Gondolom a pénz nem akadály...
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.24 21:03:36, a következő indokkal:
Helyesírás javítása
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-18 23:38:38
Üzenet elküldve: 2013-02-18 23:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Árnyvilág peremén//
*Trisha nyilvánvalóan örül az ajándéknak, ez az egyszerű tény pedig olyan boldoggá teszi Dyleant, mint semmi más. A több napja dédelgetett jóleső aggodalom nehéz kőként gördül le a mellkasáról, ahogy húga karjai átölelik, szinte kiszorítják belőle a szuszt. Nem törődik vele, örömmel öleli vissza, addig szorítva, míg a kislány úgy nem dönt, hogy kibontakozik karjaiból.
Hosszú ideig gondolkodott azon, mit is adhatna neki, s mikor végre kitalálta, nem is értette, hogyhogy korábban nem jutott eszébe. Ékszer. Azt minden lány szereti, olyan egyértelmű és kézenfekvő dolog. Még egy ilyen kis vadóc esetében is, mint Trish.
Persze nem volt egyszerű titokban tartani, a megfelelő, színes kavicsokat és apró kagylókat finoman kifúrni és felfűzni a megfelelő madzag darabra... Nem egészen olyan lett, mint tervezte, de ő azért elégedett vele. Ígyis lassú, fáradtságos munka volt mindent elrendezni és titokban tartani az örökké kíváncsi lány előtt, de Dylean cseppet se bánja, hogy annyi időt szánt rá. Minden időt és fáradtságot megér, hogy ezt a mosolyt lássa Trisha arcán.
Így hát csak lazán üldögél, egyik könyökével térdére támaszkodva, miután Trish elengedte és figyeli örömét.*
- És? Hová szeretnél menni ma? Az erdőbe? A partra? *Dylean kíváncsian vár Trish válaszára. Ez ma az ő nagy napja, odamennek játszani, ahová a kislány szeretne. Ma nincs lopkodás, nincs semmi veszélyes dolog, csak a móka és ők ketten.
A valódi, gondtalan gyermekkor legalább egy rövid nap erejéig.*
*Trisha nyilvánvalóan örül az ajándéknak, ez az egyszerű tény pedig olyan boldoggá teszi Dyleant, mint semmi más. A több napja dédelgetett jóleső aggodalom nehéz kőként gördül le a mellkasáról, ahogy húga karjai átölelik, szinte kiszorítják belőle a szuszt. Nem törődik vele, örömmel öleli vissza, addig szorítva, míg a kislány úgy nem dönt, hogy kibontakozik karjaiból.
Hosszú ideig gondolkodott azon, mit is adhatna neki, s mikor végre kitalálta, nem is értette, hogyhogy korábban nem jutott eszébe. Ékszer. Azt minden lány szereti, olyan egyértelmű és kézenfekvő dolog. Még egy ilyen kis vadóc esetében is, mint Trish.
Persze nem volt egyszerű titokban tartani, a megfelelő, színes kavicsokat és apró kagylókat finoman kifúrni és felfűzni a megfelelő madzag darabra... Nem egészen olyan lett, mint tervezte, de ő azért elégedett vele. Ígyis lassú, fáradtságos munka volt mindent elrendezni és titokban tartani az örökké kíváncsi lány előtt, de Dylean cseppet se bánja, hogy annyi időt szánt rá. Minden időt és fáradtságot megér, hogy ezt a mosolyt lássa Trisha arcán.
Így hát csak lazán üldögél, egyik könyökével térdére támaszkodva, miután Trish elengedte és figyeli örömét.*
- És? Hová szeretnél menni ma? Az erdőbe? A partra? *Dylean kíváncsian vár Trish válaszára. Ez ma az ő nagy napja, odamennek játszani, ahová a kislány szeretne. Ma nincs lopkodás, nincs semmi veszélyes dolog, csak a móka és ők ketten.
A valódi, gondtalan gyermekkor legalább egy rövid nap erejéig.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-18 15:42:05
Üzenet elküldve: 2013-02-18 15:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Árnyvilág peremén//
*Dylean öröme és magabiztossága mindig is nagy hatással volt rá. Mindig úgy érezte, ha a Bátyja boldog, hát neki is annak kell lennie, hiszen testvérek és nem lehet olyan önző, hogy ilyenkor borús képpel feledkezzen bármibe is - legyenek azok akár rossz álmok, akár valami egészen más. Így hát felbuzdulva Dylean engedelmes kóstolgatásán és a finom falatokon, kis, rongyos alakja szinte teljesen levetkőzi az előbbi riadalmat és megrázkódtatást. Egészen addig, míg Dylean... láthatóan félrenyeli az egyik falatot.
Az első, ami átsuhan benne az aggodalom, az a fajta, amit az ember leánya még nyolc tavaszt élve is a sajátjának érez, hiszen ő tukmálta olyan vehemensen a fiút... de... Dylean szavai nyomán a késztetés, mely már mozdította bátyja irányába, elenyészik. Egy szívdobbanásig bután, kissé elnyílt ajkakkal, nem értem félén összevont szemöldökökkel kémleli a köhécselő Dyleant, aztán... kis kezét visszahúzza félúton és maga is visszazöttyen a zsákra.
Varázslatos a változás, ami végbemegy a kissé koszos pofin is kivehető, csinos vonásokon, csak épp nem a jó értelemben. Azúros tekintete szinte elködösülni látszik, hiába a kettejük közt - törött deszkáknak köszönhető - futó fénycsík, mely színpada a lustán szállingózó porszemeknek.
Hallgat és ebben a hallgatásban szinte ordít Dylean szabadkozása.*
- Tudod jól, hogy nem szeretem, amikor egyedül mész! *csattan fel végül, szemei szikrákat szórnak és csak akkor enyhül valamelyest, amikor Dylean mellé telepedik.
Becsmérlő pillantással követi Bátyja minden mozdulatát s az ölelésre egy „Hmpf” a válasz. Igen, dühös, mint egy apró méregzsák puffog a saját pocokpofijával. Kis kezei ökölbe szorulnak, de addig nem jut el, hogy felismerje, nem a düh váltja ki ezt belőle, hanem az aggodalom. A félelem, hogy egyedül marad...
Nem...
Az, hogy Dylean nélkül marad.
Persze odáig nem jut el, hogy akár az ő szerencsétlenkedése is okozhatja a lebukásukat, hiszen a fiú sokkal ügyesebben mozog az árnyakban. Ő meg csak hátráltat.
Az ölelés valamelyest megnyugtatja, bár az a kis izomcsomó ott a mellkasában még rendesen kalapál valami ellenálló himnuszt. Tegye csak, lassan úgy is észrevétlenné válik, hála az előkerülő csomagnak.*
- Nem egészen értem, miről beszélsz... *ad hangot is a nem értését tolmácsoló, összeráncolt homlokának, ahogy a különös nap jelentőségét próbálja kibogarászni. *
- Persze, kimehetünk, de...
*Valahol itt meg is akad a motyorgásban, merthogy az a csomagocska az ő kezébe pottyan, s a szándék is kikristályosodik.
A felismerés szinte varázslatos változást eszközöl a kis maszatos pofin, az értetlenséget a meglepetés, majd a rácsodálkozás, végül a csodálat váltja fel. Kis ujjacskáival óvatosan csomagolja ki a papírba csomagolt... ajándékot.
Kis szíve erőset dobban a mellkasában. Hányszor figyelte a Kikötőben a tehetősebb fehérnépet. A nyakékeiket, a karláncaikat. Sosem mondta, hogy szeretne még csak hasonlót sem, de...*
- Ez gyönyörű... *rebegi alig hallhatóan, szinte csak egy sóhaj a cserepes kis ajkak közül, abból is a sápadtabb, de őszintébb fajta. Hirtelen fordul meg és veti vékonyka kis karjait Dylean nyaka köré. Meglehet, a lendület hátradönti őket a rongyok kupacára, de jelenleg ez érdekli legkevésbé. Szinte fojtogató az ölelése, arcát a fiú nyakába fúrja s csak pillanatokkal később, halkan szólal újra. Dyleannek addig sem kell látnia lángoló arcocskáját.*
- Nem tudom, mihez kezdtem volna, ha nem találsz rám azon a napon...
*„...Te vagy a legjobb dolog, ami történt velem” - mondaná, de nem mondja. Még fiatal ahhoz, hogy megértse ezt a késztetést, ami egyelőre csak kis mellkasában lángol. Talán majd. Egyszer.*
*Dylean öröme és magabiztossága mindig is nagy hatással volt rá. Mindig úgy érezte, ha a Bátyja boldog, hát neki is annak kell lennie, hiszen testvérek és nem lehet olyan önző, hogy ilyenkor borús képpel feledkezzen bármibe is - legyenek azok akár rossz álmok, akár valami egészen más. Így hát felbuzdulva Dylean engedelmes kóstolgatásán és a finom falatokon, kis, rongyos alakja szinte teljesen levetkőzi az előbbi riadalmat és megrázkódtatást. Egészen addig, míg Dylean... láthatóan félrenyeli az egyik falatot.
Az első, ami átsuhan benne az aggodalom, az a fajta, amit az ember leánya még nyolc tavaszt élve is a sajátjának érez, hiszen ő tukmálta olyan vehemensen a fiút... de... Dylean szavai nyomán a késztetés, mely már mozdította bátyja irányába, elenyészik. Egy szívdobbanásig bután, kissé elnyílt ajkakkal, nem értem félén összevont szemöldökökkel kémleli a köhécselő Dyleant, aztán... kis kezét visszahúzza félúton és maga is visszazöttyen a zsákra.
Varázslatos a változás, ami végbemegy a kissé koszos pofin is kivehető, csinos vonásokon, csak épp nem a jó értelemben. Azúros tekintete szinte elködösülni látszik, hiába a kettejük közt - törött deszkáknak köszönhető - futó fénycsík, mely színpada a lustán szállingózó porszemeknek.
Hallgat és ebben a hallgatásban szinte ordít Dylean szabadkozása.*
- Tudod jól, hogy nem szeretem, amikor egyedül mész! *csattan fel végül, szemei szikrákat szórnak és csak akkor enyhül valamelyest, amikor Dylean mellé telepedik.
Becsmérlő pillantással követi Bátyja minden mozdulatát s az ölelésre egy „Hmpf” a válasz. Igen, dühös, mint egy apró méregzsák puffog a saját pocokpofijával. Kis kezei ökölbe szorulnak, de addig nem jut el, hogy felismerje, nem a düh váltja ki ezt belőle, hanem az aggodalom. A félelem, hogy egyedül marad...
Nem...
Az, hogy Dylean nélkül marad.
Persze odáig nem jut el, hogy akár az ő szerencsétlenkedése is okozhatja a lebukásukat, hiszen a fiú sokkal ügyesebben mozog az árnyakban. Ő meg csak hátráltat.
Az ölelés valamelyest megnyugtatja, bár az a kis izomcsomó ott a mellkasában még rendesen kalapál valami ellenálló himnuszt. Tegye csak, lassan úgy is észrevétlenné válik, hála az előkerülő csomagnak.*
- Nem egészen értem, miről beszélsz... *ad hangot is a nem értését tolmácsoló, összeráncolt homlokának, ahogy a különös nap jelentőségét próbálja kibogarászni. *
- Persze, kimehetünk, de...
*Valahol itt meg is akad a motyorgásban, merthogy az a csomagocska az ő kezébe pottyan, s a szándék is kikristályosodik.
A felismerés szinte varázslatos változást eszközöl a kis maszatos pofin, az értetlenséget a meglepetés, majd a rácsodálkozás, végül a csodálat váltja fel. Kis ujjacskáival óvatosan csomagolja ki a papírba csomagolt... ajándékot.
Kis szíve erőset dobban a mellkasában. Hányszor figyelte a Kikötőben a tehetősebb fehérnépet. A nyakékeiket, a karláncaikat. Sosem mondta, hogy szeretne még csak hasonlót sem, de...*
- Ez gyönyörű... *rebegi alig hallhatóan, szinte csak egy sóhaj a cserepes kis ajkak közül, abból is a sápadtabb, de őszintébb fajta. Hirtelen fordul meg és veti vékonyka kis karjait Dylean nyaka köré. Meglehet, a lendület hátradönti őket a rongyok kupacára, de jelenleg ez érdekli legkevésbé. Szinte fojtogató az ölelése, arcát a fiú nyakába fúrja s csak pillanatokkal később, halkan szólal újra. Dyleannek addig sem kell látnia lángoló arcocskáját.*
- Nem tudom, mihez kezdtem volna, ha nem találsz rám azon a napon...
*„...Te vagy a legjobb dolog, ami történt velem” - mondaná, de nem mondja. Még fiatal ahhoz, hogy megértse ezt a késztetést, ami egyelőre csak kis mellkasában lángol. Talán majd. Egyszer.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-16 16:53:33
Üzenet elküldve: 2013-02-16 16:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
*Miután elhagyta a kereskedő átmeneti kis kuckóját fellélegezve halad a kikötő felé.*
~ Még hogy legyek tagja a maszkosoknak s dolgozzak neki. ch! Tény, hogy védve lennék az átkozott őrségtől, kik úgy ragadnak az emberre, mint legyek a légypapírra, de azért csak-csak meg lenne kötve a kezem és ezt nem szeretem.~
*Ahogy magában morfondírozik a lehetőségen már a móló partján sétál. Megáll az egyik kofánál, hogy vegyen egy pár piros almát, hogy azért legyen valami abban az üres gyomorban, ha már tegnap egész nap nem evett semmit. Mikor is evett volna, mikor dolga volt. Miután megvette a gyümölcsöket, az egyikbe jóízűen beleharap. Finom édes és lédús.*
~Hmm! Régen ettem ilyen zamatos termést.~
*Leül egy fa padra, majd figyeli a környezetét. Hallgatja mi a hír erre felé, hiszen ezen a környéken nem ismer semmit és senkit. Bár ez inkább előny, mint hátrány. Kettőt-hármat harap az almába, mikor két rossz arcú férfi beszélget valamilyen leégett árvaházról. Bár nem feltűnően, de hallgatózni kezd, hátha több információt tud meg erről az esetről.*
~Nocsak nocsak! Lehet, hogy meg lesz az itteni búvóhelyem? Egy leégett árvaház! Tökéletes egy magamfajtának! Nosza, megnézem azt a helyet, ahogy megtudom merre kell mennem.~
*Így elindul felfedezni az említett helyet. Olyan messze nem lehet a kikötőtől, ebben biztos. Eldobja az almacsutkát s a ház keresésére indul.*
~ Még hogy legyek tagja a maszkosoknak s dolgozzak neki. ch! Tény, hogy védve lennék az átkozott őrségtől, kik úgy ragadnak az emberre, mint legyek a légypapírra, de azért csak-csak meg lenne kötve a kezem és ezt nem szeretem.~
*Ahogy magában morfondírozik a lehetőségen már a móló partján sétál. Megáll az egyik kofánál, hogy vegyen egy pár piros almát, hogy azért legyen valami abban az üres gyomorban, ha már tegnap egész nap nem evett semmit. Mikor is evett volna, mikor dolga volt. Miután megvette a gyümölcsöket, az egyikbe jóízűen beleharap. Finom édes és lédús.*
~Hmm! Régen ettem ilyen zamatos termést.~
*Leül egy fa padra, majd figyeli a környezetét. Hallgatja mi a hír erre felé, hiszen ezen a környéken nem ismer semmit és senkit. Bár ez inkább előny, mint hátrány. Kettőt-hármat harap az almába, mikor két rossz arcú férfi beszélget valamilyen leégett árvaházról. Bár nem feltűnően, de hallgatózni kezd, hátha több információt tud meg erről az esetről.*
~Nocsak nocsak! Lehet, hogy meg lesz az itteni búvóhelyem? Egy leégett árvaház! Tökéletes egy magamfajtának! Nosza, megnézem azt a helyet, ahogy megtudom merre kell mennem.~
*Így elindul felfedezni az említett helyet. Olyan messze nem lehet a kikötőtől, ebben biztos. Eldobja az almacsutkát s a ház keresésére indul.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-14 09:58:24
Üzenet elküldve: 2013-02-14 09:58:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Naasier kissé lemarad Niraya, Noel és a fedélzetre siető matrózok mögött, hiszen a harc „izgalma” cseppet se vonzza, s bizony még mindig szédeleg kissé a feje.
Vagy talán a hajó lett ingatagabb azóta, hogy leültek vacsorázni? Ki tudja...
Azért kicsit megszaporázza lépteit, mikor vendéglátóik túlságosan előre rohannak, hiszen eszében sincs kivonni magát a felelősség alól. Ha valóban ők hozták a bajt ezekre az emberekre, akkor bizony az a legkevesebb, hogy megpróbálnak segíteni. Bár... azt azért kétli, hogy épp az ő segítsége érne bármit is jelen pillanatban, ha már egyszer a gondolattól is borzong, hogy kardot rántson.
Szerencsére úgy tűnik, a csapat élén haladó Niraya is inkább a békés megoldást keresi, hiszen acél helyett szavakkal vonja kérdőre a csuklyás idegeneket. Naasier ennek jobban örül, s valójában nagyon is reméli, hogy a tündér sikerre jár, miközben kissé lemaradva megáll mögötte.
Tekintete közben az idegenek fürkészi, abból sose lehet baj, s talán elárulja szándékaikat egy óvatlan mozdulat, egy megvillanó tekintet.
Még ha békével távoznának - amit Naasier őszintén remél -, akkor is jobb szemmel tartani őket, akár egy kiszámíthatatlan, veszett ebet, míg el nem tűnnek a hajóról. Végtére is, aki másokra támad, csakhogy megtalálja őket, aligha kezesbárány, ennyit még a fiatal festő is sejt.*
*Naasier kissé lemarad Niraya, Noel és a fedélzetre siető matrózok mögött, hiszen a harc „izgalma” cseppet se vonzza, s bizony még mindig szédeleg kissé a feje.
Vagy talán a hajó lett ingatagabb azóta, hogy leültek vacsorázni? Ki tudja...
Azért kicsit megszaporázza lépteit, mikor vendéglátóik túlságosan előre rohannak, hiszen eszében sincs kivonni magát a felelősség alól. Ha valóban ők hozták a bajt ezekre az emberekre, akkor bizony az a legkevesebb, hogy megpróbálnak segíteni. Bár... azt azért kétli, hogy épp az ő segítsége érne bármit is jelen pillanatban, ha már egyszer a gondolattól is borzong, hogy kardot rántson.
Szerencsére úgy tűnik, a csapat élén haladó Niraya is inkább a békés megoldást keresi, hiszen acél helyett szavakkal vonja kérdőre a csuklyás idegeneket. Naasier ennek jobban örül, s valójában nagyon is reméli, hogy a tündér sikerre jár, miközben kissé lemaradva megáll mögötte.
Tekintete közben az idegenek fürkészi, abból sose lehet baj, s talán elárulja szándékaikat egy óvatlan mozdulat, egy megvillanó tekintet.
Még ha békével távoznának - amit Naasier őszintén remél -, akkor is jobb szemmel tartani őket, akár egy kiszámíthatatlan, veszett ebet, míg el nem tűnnek a hajóról. Végtére is, aki másokra támad, csakhogy megtalálja őket, aligha kezesbárány, ennyit még a fiatal festő is sejt.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-13 18:20:32
Üzenet elküldve: 2013-02-13 18:20:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Felérve a fedélzetre két idegen csuklyába borult alak áll a sérült matrózok körében. Nirayának nem sok kellett hozzá, hogy fegyvert ne rántson erre az arcátlanságra, hogyha már ilyen tisztelettel léptek a hajóra. A tündérnek, persze van annyi sütnivalója, hogy ha lehet, harc nélkül fényt derítsen a jövevények céljára.* - Várjunk egy pillanatot! *lép előre és int a matrózainak függesszék fel a támadást egy időre* - Kik vagytok és mit akartok tőlünk? *hangja parancsolóan csattan az idegenek felé. Közben próbálja kivenni az illetők arcvonásait a csuklyaöltözék mögül.*
*Felérve a fedélzetre két idegen csuklyába borult alak áll a sérült matrózok körében. Nirayának nem sok kellett hozzá, hogy fegyvert ne rántson erre az arcátlanságra, hogyha már ilyen tisztelettel léptek a hajóra. A tündérnek, persze van annyi sütnivalója, hogy ha lehet, harc nélkül fényt derítsen a jövevények céljára.* - Várjunk egy pillanatot! *lép előre és int a matrózainak függesszék fel a támadást egy időre* - Kik vagytok és mit akartok tőlünk? *hangja parancsolóan csattan az idegenek felé. Közben próbálja kivenni az illetők arcvonásait a csuklyaöltözék mögül.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-11 19:10:08
Üzenet elküldve: 2013-02-11 19:10:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
*Miután a négy kiválasztott, és még néhány matróz elindulnak kifele, Soheli először mutatja az utat, majd becsatlakozik a csapatba, gondolván, aki jönni akar, majd feltalál egyedül a fedélzetre. Közben a szakács Noel parancsára elkezd forralni vizet egy edényben. Felérve valóban megláthatnak két fura, csuklyás alakot, körülöttük a földön ájult matrózok hevernek. A két alak fegyvertelen, tehát úgy látszik, puszta kézzel győzték le a matrózokat. Az egyik matróz kiront a csapatból, és rájuk támad egy viszonylag hosszúnak mondható karddal. Azonban a kísérletet nem koronázza siker, mivel az egyik csuklyás egy szempillantás alatt előtte terem, ezzel kis időre megbénítva a matrózt. Persze utána eszmél, és igyekszik a karddal csapást mérni az ellenfélre, de még ez előtt kap egy hatalmas csapást a fejére, amitől rögtön el is ájul. Közben a másik csuklyás végignézi a csapatot, és rábök a négy kiválasztottra:*
- Ők azok!
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.12 16:43:15, a következő indokkal:
Kérésre
*Miután a négy kiválasztott, és még néhány matróz elindulnak kifele, Soheli először mutatja az utat, majd becsatlakozik a csapatba, gondolván, aki jönni akar, majd feltalál egyedül a fedélzetre. Közben a szakács Noel parancsára elkezd forralni vizet egy edényben. Felérve valóban megláthatnak két fura, csuklyás alakot, körülöttük a földön ájult matrózok hevernek. A két alak fegyvertelen, tehát úgy látszik, puszta kézzel győzték le a matrózokat. Az egyik matróz kiront a csapatból, és rájuk támad egy viszonylag hosszúnak mondható karddal. Azonban a kísérletet nem koronázza siker, mivel az egyik csuklyás egy szempillantás alatt előtte terem, ezzel kis időre megbénítva a matrózt. Persze utána eszmél, és igyekszik a karddal csapást mérni az ellenfélre, de még ez előtt kap egy hatalmas csapást a fejére, amitől rögtön el is ájul. Közben a másik csuklyás végignézi a csapatot, és rábök a négy kiválasztottra:*
- Ők azok!
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.12 16:43:15, a következő indokkal:
Kérésre
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-02-11 16:17:05
Üzenet elküldve: 2013-02-11 16:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Az idő múlásával a hangulat is egyre jobban oldódik, ami nem csak a matrózok körében tapasztalható, hiszen Naasier nyelvét is megoldja az enyhén bódító nedű. Már-már olyan kérdéseket is felvet társalgás közben, amit józanabb állapotban kétszer is meggondolna, de Noel csak mosolyogva bólint a feltett kérdésre.* - Nem veszem zokon, ha egy portrét kíván festeni az én kis tündéremről. Persze, ha Niraya is beleegyezik.
*A hajó szakácsa által elkészített nagyszerű vacsorát mindenki köszönettel fogadja. Az ízletes étel az est fénypontjának is hathat még azoknak a vándoroknak is, akik egyáltalán nem szoktak hozzá az ízek eme különös és egyben finom harmóniájához. Sajnos a vacsora közbeni társalgást egy nagy hanggal érkező matróz töri meg. Az alkohol aligha van hatással Noel ítélőképességére, de ő is kacagásban tör ki a többi matrózzal egyetemben. Amint megpillantja mesterét az ajtóban, azonnal kapcsol és a legközelebbi fegyvernek látszó tárgyat magához kapva elindul a fedélzetre kedvese oldalán, de előtte ha a szakács még a kabinban tartózkodik, Noel odakiált, hogy tegyen, fel egy üstnyi vizet forrni, majd jelezzen, amint elkészült vele.*
*Az idő múlásával a hangulat is egyre jobban oldódik, ami nem csak a matrózok körében tapasztalható, hiszen Naasier nyelvét is megoldja az enyhén bódító nedű. Már-már olyan kérdéseket is felvet társalgás közben, amit józanabb állapotban kétszer is meggondolna, de Noel csak mosolyogva bólint a feltett kérdésre.* - Nem veszem zokon, ha egy portrét kíván festeni az én kis tündéremről. Persze, ha Niraya is beleegyezik.
*A hajó szakácsa által elkészített nagyszerű vacsorát mindenki köszönettel fogadja. Az ízletes étel az est fénypontjának is hathat még azoknak a vándoroknak is, akik egyáltalán nem szoktak hozzá az ízek eme különös és egyben finom harmóniájához. Sajnos a vacsora közbeni társalgást egy nagy hanggal érkező matróz töri meg. Az alkohol aligha van hatással Noel ítélőképességére, de ő is kacagásban tör ki a többi matrózzal egyetemben. Amint megpillantja mesterét az ajtóban, azonnal kapcsol és a legközelebbi fegyvernek látszó tárgyat magához kapva elindul a fedélzetre kedvese oldalán, de előtte ha a szakács még a kabinban tartózkodik, Noel odakiált, hogy tegyen, fel egy üstnyi vizet forrni, majd jelezzen, amint elkészült vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275