*Hosszú napok teltek el, mióta eljöttek Artheniorból. Az út zökkenőmentesnek bizonyult. Kicsit hidegek már az éjjelek, de legalább volt elegendő ételük, s tűzifát is tudtak gyűjteni. Ami azt illeti, kiváltképp jó útjuk volt. Tegnap este például a frissen vadászott nyulat sütötték meg, s egész későig falatoztak, miközben Ryrin színes történeteket mesélt öccsének. Legalább olyan roppanósak voltak, mint a frissen sült hús, s legalább annyira igazak is. A lovag életébe elég sok minden belefért eddig, így Tenmin tátott szájjal figyelte az őket érdeklő témákat a nőkről és a hatalmas kalandokról. Szerencsére nem egy rossz előadó Ryrin, így még egy közömbös történet is szépen hangzik a szájából. Sajnos az elmúlt időkben nem gyakran tudott beszélgetni a féltestvérével. A tegnapi jó alkalom volt. El is határozta az elmúlt napokban, hogy ezentúl több időt szán erre a csodálatos dologra, hiszen az ifjú a családja. Kellemes utazásuk egy dolog miatt mégsem volt tökéletes. Szegény, sérült Dárius, noha derekasan és zokszó nélkül sétált napokon keresztül, azért minden nappal lehetett rajta látni, hogy még vannak fájdalmai. A seb már összeforrt, de még teljesen nem gyógyult meg. Az állandó séta nem tett jót az állatnak, és bár lehet, hogy kibírná az utat a kikötőig, a lovag nem kockáztat.*
-Nézd Tenmin, ott egy erőd!
*Mutat a tőlük jobbra eső, a távolban föléjük emelkedő épületre, sáncfalra.*
-Kik laknak ott? Banditák?
-Fogalmam sincs, de nem banditák, mert ez egy őrzött ösvény.
*Gondolkozik, de semmiképp sem jön rá, hogy kik lakják. Arra emlékszik, hogy valami törzs, de hogy milyen kapcsolatban vannak Artheniorral, és hogy egyáltalán kik ők és milyen életmódot élnek, nos, arról semmi fogalma nincs.*
-Dárius nehezen bírja, így meglátogatjuk őket.
-Meddig maradunk?
-Egy-két nap biztos elegendő lesz, hogy megerősödjön a lovam. Meg legalább addig sem kell minden nap vadásznunk. Élelmet vételezünk, s bort az előttünk álló útra.
-Mennyi van még a kikötőig, Ryrin?
-Kétnapi járóföld gyalogtempóban.
*Veregeti meg öccse vállát, miközben széles mosoly húzódik ajkaira. Nem tudja, hogy milyen fogadtatás várja őket ott, de szereti a kalandokat, s lám, most alakul egy, amit később elmesélhet az embereknek.*