Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Tartar Sham'Ar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9824_ork_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-16 21:09:28
Üzenet elküldve: 2015-05-16 21:09:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
- Majd meglátjuk milyen lehetőségeink lesznek. A piaccal kapcsolatban csak annyi aggodalmam van, hogy hamarabb kiszúrhatnak az őrök. *Szúrja közbe a mágus meglátásaira.* De ügyes leszek. *Bólint rá a dologra, végtére is egy zárt helységben kevésbé vehetik észre, viszont elfutni is kevesebb hely lenne, mint a szabadban. Mindenesetben sok múlik majd Taranon is, de emiatt nem aggódik, hiszen már a barlangban is úgy látta, hogy hamar feltalálja magát.*
- Tényleg? *Fordul a másik felé őszinte meglepettséggel a hangjában, de a férfi arcából olvasva úgy látja komolyan gondolta kijelentését. Lassan a hajához nyúl és egy tincset a szeme elé húz. Ő maga is egész megszerette már a vakító hajszálakat, de mégis jobban esik neki a másik szájából hallani, így nem is mond rá semmit, nem vicceli vagy idétlenkedi el a dolgot, csak egyszerűen megköszöni.* Hát akkor köszönöm. *Mosolyog felé a csuklya alól.*
- Ami Nadot illeti, talán igazad van. *Egy pillanatra el is mereng. Egyébként is tervezte, hogy beszél a nővel egy másik hajós ügyben.* Arról nem is beszélve, hogy megissza előlünk. *Csak nem bír komolyan viselkedni két percnél tovább, ez viszont nem azt jelenti, hogy nem maradt meg a fejében, amit Taran mondott, de inkább úgy tesz, mint aki félvállról veszi a dolgot, holott egyáltalán nem. Ha a férfi szerint emiatt Nadae bajba kerülhet, hát akkor beszél vele. Kérdés, hogy miként közölje a rummániás kalózkával, hogy vegyen vissza a piából, anélkül, hogy az lefejezné.*
~Sehogy.~
*A lomhán sötétedő erdőben kissé még csetlik botlik eleinte. Kezdett már elszokni ettől a léttől, s átállni a sziklák közötti ugrándozásra, ám szeme hamar hozzászokik a környezetéhez és hozzá is lát, hogy kellő mennyiségű száraz, tüzelésre alkalmas fát keressen. Amint keze tele, el is indul vissza felé, ám a táborhelyük közelébe érve rálép valamire, ami fel is szisszen.*
- Kígyó! *Sipítja hirtelen és ki is ejti a fákat a kezéből. A kígyó azonban némileg túlzó kifejezés arra a sátorfáját szedő siklóra, ami már el is tűnt a bozótban. A vöröske pedig miután lenyugszik, magában szitkozódva szedi össze a gallyakat, majd indul tovább Taranhoz. Annak kijelentésére megint csak nem tud mást csinálni, mint visszamosolyogni.*
- Szóval hallottad. *Lepakolja az ágakat, majd míg a tűzrakással foglalkozik, meglepetten tapasztalja, hogy a mágus már vacsorának valót is szerzett.* Tele vagy meglepetésekkel. *Csusszan ki a száján, ahogy a nyúlra néz, majd a férfire.* Ezt szeretem. *Puffan le a vélhetőleg lángoló tűz és a tanoncka mellé, majd amíg a hús sül, előkaparja a rumosüveget. Meglepetten csodálja, hogy egész jó kis mennyiség van benne még mindig, ahhoz képest, hogy már talán órák is elteltek azóta, hogy Nadae hozzádobta a barlangban. Kihúzza a dugót, majd belekortyol, utána pedig Taran felé nyújtja.*
- Mivel vetted rá ezt a nyuszit, hogy a pengédbe fusson? *Ha esetleg megkapja a válaszát, rögtön be is löki a következő kérdést.* Gyakran sütögetsz nőkkel az erdőben, vagy elmondhatom magamról, hogy ebben a tekintetben én vagyok az első? *Na persze, nem mintha nagy dolog lenne, hogy két átutazóban levő egyed lepihen éjszakára, számára azonban mégis az, tekintve, hogy többnyire egyedül tette meg az ilyen utakat, kivéve amikor Naddal, így mégis úgy érzi van valami kis hangulata ennek az egésznek.* Csak, mert nálam te vagy. *Leszámítva persze, hogy annak idején Mortarral is vacsorázott a mocsárban, de ott többnyire nyersen tálalt étel volt a főfogás és rum sem volt.*
- Majd meglátjuk milyen lehetőségeink lesznek. A piaccal kapcsolatban csak annyi aggodalmam van, hogy hamarabb kiszúrhatnak az őrök. *Szúrja közbe a mágus meglátásaira.* De ügyes leszek. *Bólint rá a dologra, végtére is egy zárt helységben kevésbé vehetik észre, viszont elfutni is kevesebb hely lenne, mint a szabadban. Mindenesetben sok múlik majd Taranon is, de emiatt nem aggódik, hiszen már a barlangban is úgy látta, hogy hamar feltalálja magát.*
- Tényleg? *Fordul a másik felé őszinte meglepettséggel a hangjában, de a férfi arcából olvasva úgy látja komolyan gondolta kijelentését. Lassan a hajához nyúl és egy tincset a szeme elé húz. Ő maga is egész megszerette már a vakító hajszálakat, de mégis jobban esik neki a másik szájából hallani, így nem is mond rá semmit, nem vicceli vagy idétlenkedi el a dolgot, csak egyszerűen megköszöni.* Hát akkor köszönöm. *Mosolyog felé a csuklya alól.*
- Ami Nadot illeti, talán igazad van. *Egy pillanatra el is mereng. Egyébként is tervezte, hogy beszél a nővel egy másik hajós ügyben.* Arról nem is beszélve, hogy megissza előlünk. *Csak nem bír komolyan viselkedni két percnél tovább, ez viszont nem azt jelenti, hogy nem maradt meg a fejében, amit Taran mondott, de inkább úgy tesz, mint aki félvállról veszi a dolgot, holott egyáltalán nem. Ha a férfi szerint emiatt Nadae bajba kerülhet, hát akkor beszél vele. Kérdés, hogy miként közölje a rummániás kalózkával, hogy vegyen vissza a piából, anélkül, hogy az lefejezné.*
~Sehogy.~
*A lomhán sötétedő erdőben kissé még csetlik botlik eleinte. Kezdett már elszokni ettől a léttől, s átállni a sziklák közötti ugrándozásra, ám szeme hamar hozzászokik a környezetéhez és hozzá is lát, hogy kellő mennyiségű száraz, tüzelésre alkalmas fát keressen. Amint keze tele, el is indul vissza felé, ám a táborhelyük közelébe érve rálép valamire, ami fel is szisszen.*
- Kígyó! *Sipítja hirtelen és ki is ejti a fákat a kezéből. A kígyó azonban némileg túlzó kifejezés arra a sátorfáját szedő siklóra, ami már el is tűnt a bozótban. A vöröske pedig miután lenyugszik, magában szitkozódva szedi össze a gallyakat, majd indul tovább Taranhoz. Annak kijelentésére megint csak nem tud mást csinálni, mint visszamosolyogni.*
- Szóval hallottad. *Lepakolja az ágakat, majd míg a tűzrakással foglalkozik, meglepetten tapasztalja, hogy a mágus már vacsorának valót is szerzett.* Tele vagy meglepetésekkel. *Csusszan ki a száján, ahogy a nyúlra néz, majd a férfire.* Ezt szeretem. *Puffan le a vélhetőleg lángoló tűz és a tanoncka mellé, majd amíg a hús sül, előkaparja a rumosüveget. Meglepetten csodálja, hogy egész jó kis mennyiség van benne még mindig, ahhoz képest, hogy már talán órák is elteltek azóta, hogy Nadae hozzádobta a barlangban. Kihúzza a dugót, majd belekortyol, utána pedig Taran felé nyújtja.*
- Mivel vetted rá ezt a nyuszit, hogy a pengédbe fusson? *Ha esetleg megkapja a válaszát, rögtön be is löki a következő kérdést.* Gyakran sütögetsz nőkkel az erdőben, vagy elmondhatom magamról, hogy ebben a tekintetben én vagyok az első? *Na persze, nem mintha nagy dolog lenne, hogy két átutazóban levő egyed lepihen éjszakára, számára azonban mégis az, tekintve, hogy többnyire egyedül tette meg az ilyen utakat, kivéve amikor Naddal, így mégis úgy érzi van valami kis hangulata ennek az egésznek.* Csak, mert nálam te vagy. *Leszámítva persze, hogy annak idején Mortarral is vacsorázott a mocsárban, de ott többnyire nyersen tálalt étel volt a főfogás és rum sem volt.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-16 10:54:13
Üzenet elküldve: 2015-05-16 10:54:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút - édes kettesben//
-Hidd el, az ébenfa bot kellően nagyot üt. Azt sokkal szívesebben megteszem, mint a lopást. Mellesleg a piacon kellene próbálkozni, mert ott nagyobb a tömeg, könnyebb elillanni, s nehezebben megmondható, hogy ki tette. Csak legyél nagyon ügyes!
*Reflektál Dyntina beleegyezésére, s jelzi, hogy jóval kevésbé támogatja az épületen belüli tolvajlást. A nagy tömegnek vannak ugyan hátulütői (ezzel majd foglalkozzon a lány), de előnye kétségkívül több adódik.*
-Nekem kifejezetten tetszik a hajad. Szerintem jobb, mint a barna. Különleges és szép, ha meg álcára van szükséged, felrakod a csuklyát, mint most.
*Mosolyog a lányra, de nem csak azért mondta ezeket a szavakat, hogy bókoljon, vagy az önbizalmát növelje a szépségnek, hanem tényleg így is gondolja. Őszinte (ritka) tekintetéből ezt ki is lehet olvasni.*
-Szép dolog, hogy véded Nadae-t és én nagyon tudom remélni, hogy neked lesz igazad, és nem nekem. Ha viszont ennyit iszik, szerintem lesznek a csapatban morális problémák. Nem pont ezért lökte el magától az előző legénysége? Talán beszélned kellene a fejével!
*A mostani közeg sem sokkal egyszerűbb, mint azok a kalózok, akik közül jött, sőt! Elkárhozott lények lakják a barlangot, akik ha folyton egy alkoholtól mámoros kapitányt látnak, könnyen alábbhagy a lelkesedésük, vagy ami még rosszabb: Megpróbálják magukhoz ragadni a kapitányi posztot, s félő, hogy az eszközöket sem válogatják majd meg.*
~Szüksége lesz ennek a két lánynak a támogatásomra, nagyon úgy fest.~
*Egyáltalán nem Nadae ellenes, csupán próbál objektíven látni. Szerencsére, mivel rengeteget olvasott és nem kötődik érzelmileg a kalózvezérhez, így talán sikerülhet is. Egy ideig még ezen jár a gondolata, de az, hogy Dynti elfogadta az alkut, és hogy táborhelyet kell keresniük, visszazökkenti a valóságba.*
~Bizonyára szóba kerül majd még a kalóz kérdése!~
*Mikor Dynti elmegy fáért, és kellően messzire kerül, hogy kívül legyen a varázslat hatókörén, újra eljátssza a barlangban használt mágiát.
Ha sikerrel jár, akkor az apróbb állatok egy rövid időre köré gyűlnek, ami lehetőséget ad arra, hogy egy nyulat elkapjon és elcsavarja a nyakát. Mire a lány visszaér a fával, addigra tőre segítségével talán meg is nyúzza, s meg lesz a vacsorájuk.*
-Alig várom, hogy kifaggass!
*Mosolyog a visszaérkezőre, majd vág magának és a vörösnek egy ágat, amire felszúrhatják az elejtett prédát, s a tűz fölött ropogósra süthetik.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
-Hidd el, az ébenfa bot kellően nagyot üt. Azt sokkal szívesebben megteszem, mint a lopást. Mellesleg a piacon kellene próbálkozni, mert ott nagyobb a tömeg, könnyebb elillanni, s nehezebben megmondható, hogy ki tette. Csak legyél nagyon ügyes!
*Reflektál Dyntina beleegyezésére, s jelzi, hogy jóval kevésbé támogatja az épületen belüli tolvajlást. A nagy tömegnek vannak ugyan hátulütői (ezzel majd foglalkozzon a lány), de előnye kétségkívül több adódik.*
-Nekem kifejezetten tetszik a hajad. Szerintem jobb, mint a barna. Különleges és szép, ha meg álcára van szükséged, felrakod a csuklyát, mint most.
*Mosolyog a lányra, de nem csak azért mondta ezeket a szavakat, hogy bókoljon, vagy az önbizalmát növelje a szépségnek, hanem tényleg így is gondolja. Őszinte (ritka) tekintetéből ezt ki is lehet olvasni.*
-Szép dolog, hogy véded Nadae-t és én nagyon tudom remélni, hogy neked lesz igazad, és nem nekem. Ha viszont ennyit iszik, szerintem lesznek a csapatban morális problémák. Nem pont ezért lökte el magától az előző legénysége? Talán beszélned kellene a fejével!
*A mostani közeg sem sokkal egyszerűbb, mint azok a kalózok, akik közül jött, sőt! Elkárhozott lények lakják a barlangot, akik ha folyton egy alkoholtól mámoros kapitányt látnak, könnyen alábbhagy a lelkesedésük, vagy ami még rosszabb: Megpróbálják magukhoz ragadni a kapitányi posztot, s félő, hogy az eszközöket sem válogatják majd meg.*
~Szüksége lesz ennek a két lánynak a támogatásomra, nagyon úgy fest.~
*Egyáltalán nem Nadae ellenes, csupán próbál objektíven látni. Szerencsére, mivel rengeteget olvasott és nem kötődik érzelmileg a kalózvezérhez, így talán sikerülhet is. Egy ideig még ezen jár a gondolata, de az, hogy Dynti elfogadta az alkut, és hogy táborhelyet kell keresniük, visszazökkenti a valóságba.*
~Bizonyára szóba kerül majd még a kalóz kérdése!~
*Mikor Dynti elmegy fáért, és kellően messzire kerül, hogy kívül legyen a varázslat hatókörén, újra eljátssza a barlangban használt mágiát.
Ha sikerrel jár, akkor az apróbb állatok egy rövid időre köré gyűlnek, ami lehetőséget ad arra, hogy egy nyulat elkapjon és elcsavarja a nyakát. Mire a lány visszaér a fával, addigra tőre segítségével talán meg is nyúzza, s meg lesz a vacsorájuk.*
-Alig várom, hogy kifaggass!
*Mosolyog a visszaérkezőre, majd vág magának és a vörösnek egy ágat, amire felszúrhatják az elejtett prédát, s a tűz fölött ropogósra süthetik.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-15 16:36:27
Üzenet elküldve: 2015-05-15 16:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Néhány óra telik el csupán, és máris a letaposott erdei ösvényre téved. Tetszik neki ez a hely. Hiába gonosz a lelke, attól még a természet szépsége néha hihetetlenül el tudja varázsolni. Talán a szíve, és elméje legmélyebb rétegeiben még meghúzódik valahol egy pár cseppnyi jóság és szeretet mások, és a világ iránt. Az utazók beszédeiből értesült arról, hogy errefelé vadállatok lehetnek. Néha neszezést vél hallani. Bár meglehet, hogy csak hallucináció, de a biztonság kedvéért inkább tőrének markolatán pihenteti kezét, és úgy halad tovább.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-15 10:14:39
Üzenet elküldve: 2015-05-15 10:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút - édes kettesben//
*Szeme sarkából pillant a mágusra, amint az bevallja, hogy nem igazán lopott még el semmit. Végül is annyira nem újdonság, hiszen ezzel kezdte korábban is, így viszont könnyebben belemegy a feladatok felcserélésébe.*
- Rendben. *Adja be a derekát.* Akkor mégis reméljük, hogy nő lesz az illető. De arra készülj fel, hogyha valami balul sül el, le kell ütnöd. Mármint nem engem, hanem a boltost. *Kicsit kuncog magában, de nem nagyon aggódik. Az egyedüli hátulütője a dolognak az lehet, ha esetleg többen is lesznek az üzletben, de rábízza magát a tanoncra, végül is, ha tényleg bejátssza a mágiakártyáját, az azt jelenti, hogy a környezetében mindenki megindulna felé.* Tudtam én, hogy mégis csak mágia volt. *Emeli meg mutatóujját, ezzel is a barlangos eseményre célozgatva.*
- Hát *Válaszolna, de előbb körbenéz, nincsenek-e kíváncsi fülek a közelében, ugyanis egy rossz személyhez kerülő apró információmorzsa is könnyedén a bukását okozná. Amiatt nem aggódik, hogy Taran bármit is kikövetkeztetne ennyiből, így ha a hajáról beszél, talán nem lehet baja. Mindenesetre gyakorlatilag suttogva folytatja.* Tudod, eredetileg szöszi voltam. Majd ajánlottak egy mágust, aki képes a hajszínt megváltoztatni, nekem pedig feltétlenül változtatnom kellett a külsőmön, így hát felkerestem, s megkértem, hogy változtassa a szőke tincseket barnává. Nos, mint látod a barna nem jött neki össze. *Mondja keserűszájízzel.* S még volt képe közölni utána, hogy többször azonban nem lehet megpróbálni rajtam ezt a varázslatot, különben az összes hajam kihullhat. No, nem mintha nem szeretném ezt a színt, de biztonsági okokból a barna jobb lett volna. *Vonja meg a vállát. Látott már hasonlóan élénk hajszínű egyedeket a világban, de tény, hogy korántsem annyit, hogy ellehessen köztük vegyülni.*
- Nadae nem lesz alkoholista. *Jelenti ki némi szemrehányással.* Ő már az. *Neveti el a végét, majd komolyabbra veszi a szót. Igaz, hogy a kalózkával sűrűsödnek nézeteltéréseik, de mégis úgy érzi ki kell állnia mellette.* Nadaet régebb óta ismerem, mint közülünk bárki, tengerésznek született, ott van a vérében. S így talán érthető, hogy nehezebben bírja a szárazföldi létet, de én biztos vagyok benne, hogy alkalmas lesz kapitánynak, az apja is az volt, ő is arra termett. Csak, hát elismerem, hogy nem egyszerű eset. *Az egyszerűt kicsit megnyomja ezzel is jelezve, hogy a lány egyáltalán nem egyszerű. Sőt.* De igazából, majd kiderül mit tud. Ha alkalmatlan, majd kihajítjuk a hajóról a tenger közepén és megválasztunk mást. *Persze egyáltalán nem gondolja komolyan, hiszen a jelenlegi csapatból senki másból nem nézné ki, hogy képes lenne egy hajót és annak egész legénységét igazgatni, még magából sem, sőt Taugból sem.*
- Hát... *Megvakarja a tarkóját. Valójában tényleg nem tudja Tarannak miért lenne szüksége álnévre.* Nem tudom, ha velem vagy, talán nem árt vigyáznod neked is. Ráadásul, mint kárhozott, hamar rá fogsz jönni, hogy nem árt az álcázás. *Bővebben inkább nem fejti ki.
Lélegzetét visszafojtva várva a másik reakcióját kis ajánlatára. Nincs mit tagadni, teljes izgalmi állapotba került. Egy varázslattal megáldott karddal minden bizonnyal nagyobb harcos válhatna belőle és önvédelemnek sem lenne utolsó, így ezért a dologért, még a lelkét is hajlandó lenne eladni, ha már lenne amúgy is elkárhozva. Egyrészt nagy kő esik le a szívéről azzal, hogy a pénze nem kell, legalább megtarthatja magának, de ahogy az várható volt, semmi sincs ingyen. Elképzelni nem tudja, hogy mégis milyen fizetségre célozgat a másik, ráadásul a Taran arcára kihúzódó ravasz mosoly sem segít rajta, így aztán elengedi a férfi kezeit és kíváncsian várja a folytatást, ami érkezik is némi hatásszünet után.
Egyébként is felfelé görbülő szájsarkai tovább húzódnak arcán, talán még egy apró pír is meg jelenik újból a világos bőrén. Még közelebb lép a másikhoz, nagyjából annyira, hogy éppen egy leheletnyi válassza el arcukat egymástól. Előbb nem szól semmit, majd a tanoncka szájáról annak szemébe szegezi tekintetét.*
- Rendben. *Harap az ajkára, majd hátralép és elindul az ösvény irányába, csak pár lépés után fordul meg, kacér vigyorral.* De először is keressünk egy táborhelyet estére... *Kacsint mellé, majd megindul az ösvény felé. Pulzusa némileg emelkedett állapotban van, így egy ideig nem is nagyon szól semmit, csak vigyorog magában. Némi séta után azonban amikor letérve az ösvényről, talál egy alkalmas pihenőhelyet, akkor ledobja a cuccait, a táskáját, s a köpenyét egyaránt, majd csak ekkor fordul ismét a máguska felé.*
- Itt lepihenünk. Kellően messze vagyunk az úttól, viszont mégsem az erdő sűrűjében, ahol ha nem egy medve fal fel minket, akkor néhány útonálló. Szerezzünk száraz gallyakat és csináljunk... izé, csinálj tüzet. Kezd sötétedni *Vigyorogja el a dolgot és csípőjére teszi a kezét, majd megindul, hogy tüzelőfát keressen a környéken. Való igaz, hogy dolgozni nem szeret, de a hosszú évekig tartó menekülés közben legalább kitanulta, hogy miként lássa el magát az erdőben.*
- Utána iszunk és kifaggatom minden sötét kis titkodat. *Motyogja magában, s gonoszan dörzsölgeti a tenyerét.*
*Szeme sarkából pillant a mágusra, amint az bevallja, hogy nem igazán lopott még el semmit. Végül is annyira nem újdonság, hiszen ezzel kezdte korábban is, így viszont könnyebben belemegy a feladatok felcserélésébe.*
- Rendben. *Adja be a derekát.* Akkor mégis reméljük, hogy nő lesz az illető. De arra készülj fel, hogyha valami balul sül el, le kell ütnöd. Mármint nem engem, hanem a boltost. *Kicsit kuncog magában, de nem nagyon aggódik. Az egyedüli hátulütője a dolognak az lehet, ha esetleg többen is lesznek az üzletben, de rábízza magát a tanoncra, végül is, ha tényleg bejátssza a mágiakártyáját, az azt jelenti, hogy a környezetében mindenki megindulna felé.* Tudtam én, hogy mégis csak mágia volt. *Emeli meg mutatóujját, ezzel is a barlangos eseményre célozgatva.*
- Hát *Válaszolna, de előbb körbenéz, nincsenek-e kíváncsi fülek a közelében, ugyanis egy rossz személyhez kerülő apró információmorzsa is könnyedén a bukását okozná. Amiatt nem aggódik, hogy Taran bármit is kikövetkeztetne ennyiből, így ha a hajáról beszél, talán nem lehet baja. Mindenesetre gyakorlatilag suttogva folytatja.* Tudod, eredetileg szöszi voltam. Majd ajánlottak egy mágust, aki képes a hajszínt megváltoztatni, nekem pedig feltétlenül változtatnom kellett a külsőmön, így hát felkerestem, s megkértem, hogy változtassa a szőke tincseket barnává. Nos, mint látod a barna nem jött neki össze. *Mondja keserűszájízzel.* S még volt képe közölni utána, hogy többször azonban nem lehet megpróbálni rajtam ezt a varázslatot, különben az összes hajam kihullhat. No, nem mintha nem szeretném ezt a színt, de biztonsági okokból a barna jobb lett volna. *Vonja meg a vállát. Látott már hasonlóan élénk hajszínű egyedeket a világban, de tény, hogy korántsem annyit, hogy ellehessen köztük vegyülni.*
- Nadae nem lesz alkoholista. *Jelenti ki némi szemrehányással.* Ő már az. *Neveti el a végét, majd komolyabbra veszi a szót. Igaz, hogy a kalózkával sűrűsödnek nézeteltéréseik, de mégis úgy érzi ki kell állnia mellette.* Nadaet régebb óta ismerem, mint közülünk bárki, tengerésznek született, ott van a vérében. S így talán érthető, hogy nehezebben bírja a szárazföldi létet, de én biztos vagyok benne, hogy alkalmas lesz kapitánynak, az apja is az volt, ő is arra termett. Csak, hát elismerem, hogy nem egyszerű eset. *Az egyszerűt kicsit megnyomja ezzel is jelezve, hogy a lány egyáltalán nem egyszerű. Sőt.* De igazából, majd kiderül mit tud. Ha alkalmatlan, majd kihajítjuk a hajóról a tenger közepén és megválasztunk mást. *Persze egyáltalán nem gondolja komolyan, hiszen a jelenlegi csapatból senki másból nem nézné ki, hogy képes lenne egy hajót és annak egész legénységét igazgatni, még magából sem, sőt Taugból sem.*
- Hát... *Megvakarja a tarkóját. Valójában tényleg nem tudja Tarannak miért lenne szüksége álnévre.* Nem tudom, ha velem vagy, talán nem árt vigyáznod neked is. Ráadásul, mint kárhozott, hamar rá fogsz jönni, hogy nem árt az álcázás. *Bővebben inkább nem fejti ki.
Lélegzetét visszafojtva várva a másik reakcióját kis ajánlatára. Nincs mit tagadni, teljes izgalmi állapotba került. Egy varázslattal megáldott karddal minden bizonnyal nagyobb harcos válhatna belőle és önvédelemnek sem lenne utolsó, így ezért a dologért, még a lelkét is hajlandó lenne eladni, ha már lenne amúgy is elkárhozva. Egyrészt nagy kő esik le a szívéről azzal, hogy a pénze nem kell, legalább megtarthatja magának, de ahogy az várható volt, semmi sincs ingyen. Elképzelni nem tudja, hogy mégis milyen fizetségre célozgat a másik, ráadásul a Taran arcára kihúzódó ravasz mosoly sem segít rajta, így aztán elengedi a férfi kezeit és kíváncsian várja a folytatást, ami érkezik is némi hatásszünet után.
Egyébként is felfelé görbülő szájsarkai tovább húzódnak arcán, talán még egy apró pír is meg jelenik újból a világos bőrén. Még közelebb lép a másikhoz, nagyjából annyira, hogy éppen egy leheletnyi válassza el arcukat egymástól. Előbb nem szól semmit, majd a tanoncka szájáról annak szemébe szegezi tekintetét.*
- Rendben. *Harap az ajkára, majd hátralép és elindul az ösvény irányába, csak pár lépés után fordul meg, kacér vigyorral.* De először is keressünk egy táborhelyet estére... *Kacsint mellé, majd megindul az ösvény felé. Pulzusa némileg emelkedett állapotban van, így egy ideig nem is nagyon szól semmit, csak vigyorog magában. Némi séta után azonban amikor letérve az ösvényről, talál egy alkalmas pihenőhelyet, akkor ledobja a cuccait, a táskáját, s a köpenyét egyaránt, majd csak ekkor fordul ismét a máguska felé.*
- Itt lepihenünk. Kellően messze vagyunk az úttól, viszont mégsem az erdő sűrűjében, ahol ha nem egy medve fal fel minket, akkor néhány útonálló. Szerezzünk száraz gallyakat és csináljunk... izé, csinálj tüzet. Kezd sötétedni *Vigyorogja el a dolgot és csípőjére teszi a kezét, majd megindul, hogy tüzelőfát keressen a környéken. Való igaz, hogy dolgozni nem szeret, de a hosszú évekig tartó menekülés közben legalább kitanulta, hogy miként lássa el magát az erdőben.*
- Utána iszunk és kifaggatom minden sötét kis titkodat. *Motyogja magában, s gonoszan dörzsölgeti a tenyerét.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-14 21:05:37
Üzenet elküldve: 2015-05-14 21:05:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Sötétedik, mire az ösvényre ér. Sebaj, innen már nincs messze az erőd, a hegyet látni is, még ebben az időben is. Végül is, nem olyan kicsi, hogy nehéz lenne kiszúrni. Most már csak abban reménykedik, hogy elegendő volt a lova számára az a néhány kis pihenő, amit a visszaúton tartottak. Mégis csak neki kell felhúznia ezt a jól megpakolt szekeret erre a hegyre. Úgyhogy a szerpentin aljánál le is száll a szekérről és az egyik szárat fogva vezeti fel maga után a lovat, bár, a szekér. Mindegy, máskor is össze jött már ilyen helyen. Most is megbirkóznak vele. *
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-11 18:05:16
Üzenet elküldve: 2015-05-11 18:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
//Az elveszett falu//
~15. nap~ *gondolja magában. Fáradt léptekkel hol fel, hol meg le néz, és nem tudja eldönteni, hogy miért nem tud megmaradni egy faluban se. Karcsú teste jól felszerelt szerszámok alatt görnyed, súlya alatt csak úgy recsegnek a földre hullott gallyak. Egy kis szél kíséretében lobog a kócos, éj-fekete haja.
Kis idő után átlát a sűrűn nőtt fák között, és észreveszi, hogy valahol arrébb nem annyira rossz a talaj.* ~Ösvény~ *Kicsit gyorsabb tempóra váltva megy abba az irányba. Mikor kiér, végre fellélegzik, mert cipőjének talpában millió gally maradványa lelt helyet. Leül, és kis lábát maga alá húzva pihen meg egy kicsit. Később észreveszi, hogy kissé vizes a talaj/fű, feláll, és körbenéz. Mikor megtalálja a ösvény további útját, folytatja sétáját. A nap kis fényszálait látni lehet minden irányban.* ~Hisz ez gyönyörű szép. Akárhol leszek, ide még vissza fogok térni.~ *szája szélében előbújik egy kis ártatlan mosoly.
Fél nap bolyongás, kevés pihenővel, úgy tűnik, hogy megvan az erdő "vége". Kicsit nagyobb a fényesség, ritkulnak a fák.
Szintén egy kicsit felgyorsít apró lábain, és pár perc alatt ki is tér az utolsó fa árnyékából is. Egy széles folyó és mellette egy kopasz domb előtt találja magát. Mivel nem lát további utat előre, ezért elkezdi megkerülni, és egy pár óra után rátér az útra.*
~15. nap~ *gondolja magában. Fáradt léptekkel hol fel, hol meg le néz, és nem tudja eldönteni, hogy miért nem tud megmaradni egy faluban se. Karcsú teste jól felszerelt szerszámok alatt görnyed, súlya alatt csak úgy recsegnek a földre hullott gallyak. Egy kis szél kíséretében lobog a kócos, éj-fekete haja.
Kis idő után átlát a sűrűn nőtt fák között, és észreveszi, hogy valahol arrébb nem annyira rossz a talaj.* ~Ösvény~ *Kicsit gyorsabb tempóra váltva megy abba az irányba. Mikor kiér, végre fellélegzik, mert cipőjének talpában millió gally maradványa lelt helyet. Leül, és kis lábát maga alá húzva pihen meg egy kicsit. Később észreveszi, hogy kissé vizes a talaj/fű, feláll, és körbenéz. Mikor megtalálja a ösvény további útját, folytatja sétáját. A nap kis fényszálait látni lehet minden irányban.* ~Hisz ez gyönyörű szép. Akárhol leszek, ide még vissza fogok térni.~ *szája szélében előbújik egy kis ártatlan mosoly.
Fél nap bolyongás, kevés pihenővel, úgy tűnik, hogy megvan az erdő "vége". Kicsit nagyobb a fényesség, ritkulnak a fák.
Szintén egy kicsit felgyorsít apró lábain, és pár perc alatt ki is tér az utolsó fa árnyékából is. Egy széles folyó és mellette egy kopasz domb előtt találja magát. Mivel nem lát további utat előre, ezért elkezdi megkerülni, és egy pár óra után rátér az útra.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-10 14:55:44
Üzenet elküldve: 2015-05-10 14:55:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú utat tett meg Artheniorból, órák óta rója az ösvényt. Nemegyszer olyan érzése volt, hogy teljesen elvesztette az utat, de szerencsére mindig visszatalált. Már kezd hajnalodni mire az ösvény végére ér, és már több mint egy napja nem aludt. Léptei kezdenek botladozóvá válni, de még tartja magát. Megáll egy pillanatra, és összetépi a levelet. Nem lenne szerencsés egy kémkedési megbízással besétálni egy harcos klánhoz. Miután szétszórta a friss reggeli szélben a levél maradványait, folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Selaris Erinde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.10 14:56:15
A hozzászólás írója (Selaris Erinde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.10 14:56:15
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-10 11:37:21
Üzenet elküldve: 2015-05-10 11:37:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Újjabb hosszú út áll Quantall mögött. A mágustoronyból indult és ismét a kikötőben pihent meg egy kicsit. Onnan most más okból kellett távoznia. Elfogyott a pénze. Igencsak kellemetlen helyzet. Az eddig őrzött pénze elfogyott pedig most haladt sokat a mágiával. Képes használni is. Valahogy pénzhez kell jutnia. Talán ha tanárnak állna bár távol áll tőle a taníttatás. Ő mégiscsak egy nemesi család sarja. Nem foglalkozhat gyerekekkel. Még ha ez tiszteletre méltó munka is, de a saját gőgje nem ad neki lehetőséget.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-07 07:50:43
Üzenet elküldve: 2015-05-07 07:50:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh felé – Liahwulfe//
*Eireni érdeklődve hallgatja Liát, különösen azért, mert a lány – elmondása szerint – képes segíteni neki görnyedt hátával. Ez valóban egyfajta megváltás számára, hogy valaki önszántából segíteni akar neki ezzel kapcsolatban. Ráadásul az elhangzottak alapján jól lehet, ért is hozzá.*
~Örülnék, ha így lenne. Nem kellene a törzsemmel vesződnöm folyton és végre elfelejthetem az egészet. Talán még az okát is…~
*Nagy reményeket fűz Lia felajánlott segítségéhez. Közben a lány már rozmaringot is szerez, sőt zsályát is talál. Kisugárzásából kikövetkezteti, hogy tényleg nagy zsákmányra tett szert. Nem mellékesen még magának is szedhet a munka mellett. Két legyet üt egy csapásra. Egyszerű munkának tűnik, valószínűleg nincs is nagyon megfizetve, maximum késztermék fejében kaphat érte jutalmat. De ha már talál, akkor saját igényeit is kielégítheti. Ez nem is rossz, ráadásul legális. Az elf nem él ezzel a lehetőséggel, szóval megvárja, amíg Lia beszerzi a zsályát is, majd irányba veszik a távolban feltűnő Amon Ruadhot.*
~Nagyon szimpatikus nekem Lia. Kedves és megbízható, legalábbis annak tűnik, egyelőre. Nem tudni manapság, kiben lehet megbízni, de ő valamiért olyan benyomást keltett bennem, hogy tényleg megbízhatok benne. Nem mintha adnék bármit is saját ösztöneimre, sejtéseimre…~
*Lia legutóbbi szavaira fejet bólint, majd kicsit késleltetve beszélni kezd.*
-Úgy gondolom, megbízhatom benne. Elárulom, honnan is jöttem, ki és mi is voltam… *Vontatottnak tűnhet kicsit beszéde, nem is hiába.* Gyermekkoromról annyit mondhatok, hogy tudós családba születtem. Írni és olvasni tanítottak, majd én is tudománnyal kezdtem foglalkozni már fiatalon. Egy napon egy rabló sereg portyázó útvonalába estünk, s azok kifosztották az egész települést. Nem volt az olyan nagy. Pár elf család élt ott, velünk együtt, egy apró erdőségben. Őrség volt, de sajnos édes-kevés. Fosztogattak tehát, majd felgyújtottak mindent. Mindent, az egész erdőt… Mondanom sem kell, mit tettek a lakossággal. *Megfogja orrnyergét, feszülten felsóhajt, s mered tovább a távolba, amit egész meséje alatt csinált. Még csak véletlenül sem vetette össze tekintetét Liáéval, most sem teszi. Sóhaja után vár egy leheletnyit, aztán folytatja.* A nőket megerőszakolták, majd esetleg megölték. A férfiakat ugyancsak becstelenül levágták, mit sem törődve bármivel, bárkivel, ami, avagy aki az útjukba került. A fiatalokat, köztük engem is, megbéklyóztak, szekérre dobtak. Arra a szekérre, ami után később több, mint három évet hurcoltak. Jobb esetben felülhettem rá, de azt sem tudom, mi alapján engedték meg… *Kis szünetet tart, hogy megnyugtassa magát. Közben ellenőrzi a tempót is – mind a járástempót és a beszédtempóját. Nyel egyet, majd tovább mesél.* Három évig szenvedtem azokkal a gonosztevőkkel, akik meggyilkolták édesanyámat. Vagyis nem tudom, mit tettek vele, nem láttam. Nem tudom, mondhatom-e így, de édesapám „szerencséje” volt, hogy nem tartózkodott otthon, mert kutatóexpedíción vett részt; azóta sem hallottam róla semmit. Szóval, három év… Feketepiacról feketepiacra vittek minket, több száz rabtársam történetét és jajgatását hallgattam végig. Engem nem tudtak eladni: vézna vagyok, testalkatom alapjában véve is keskeny. Senkinek sem kellettem, egy aranyat nem akartak értem adni. Majd egy napon úgy döntöttek, megölnek, mert már mit csináljanak velem? Egy rabtársam figyelmeztetett, hogy ezt hallotta. Azonban nem akartam eleinte menekülni, de valami megindította a lábaimat, amikor megállt a szekér. Nem is tudom, a sors akarta így, vagy csak szerencsém volt, de egy hídon voltunk. Leugrottam a hídról és a víz elvitt. Egyszer csak a parton ébredtem, és az ösvényen elindultam annak reményében, hogy találok egy települést. Több napon át ballagtam, majd a testem összeroskadt és nem bírta tovább a menetet. Ekkor talált rám Eghalim uram. Ő és családja, az erdészek segítettek nekem felépülni. Új életlehetőséget adtak nekem, ezért mindörökké adósuk maradok. Ezért szolgának szegődtem hozzájuk, puszta hálából. S most itt vagyok, mert tanulnom kell, hogy uramat mágusként szolgálhassam, s teljesítsem álmomat, miszerint mágiatudóssá, nagy mágussá válok.
*Hosszú történetét rövidre szerette volna fogni, bár ez nem egészen sikerült. Mélyen felsóhajt, s kifújja magát, mert némely részletet gyorsabban mondott el, valamit igyekezett kihagyni. Könnyen elérzékenyül, ha múltjáról, főleg, ha szüleiről esik szó. Szipog egyet: Egy könnycsepp végigcsordul az arcán, szemei azonban nem rebbennek, próbálja elfojtani érzéseit, ahogyan azt mindig teszi. Nem foglalkozik könnyeivel, s még történetéhez fűz egy utolsót:*
-De nem ez volt a legszörnyűbb azalatt a három év alatt…
*S ekkor Liára néz.*
*Eireni érdeklődve hallgatja Liát, különösen azért, mert a lány – elmondása szerint – képes segíteni neki görnyedt hátával. Ez valóban egyfajta megváltás számára, hogy valaki önszántából segíteni akar neki ezzel kapcsolatban. Ráadásul az elhangzottak alapján jól lehet, ért is hozzá.*
~Örülnék, ha így lenne. Nem kellene a törzsemmel vesződnöm folyton és végre elfelejthetem az egészet. Talán még az okát is…~
*Nagy reményeket fűz Lia felajánlott segítségéhez. Közben a lány már rozmaringot is szerez, sőt zsályát is talál. Kisugárzásából kikövetkezteti, hogy tényleg nagy zsákmányra tett szert. Nem mellékesen még magának is szedhet a munka mellett. Két legyet üt egy csapásra. Egyszerű munkának tűnik, valószínűleg nincs is nagyon megfizetve, maximum késztermék fejében kaphat érte jutalmat. De ha már talál, akkor saját igényeit is kielégítheti. Ez nem is rossz, ráadásul legális. Az elf nem él ezzel a lehetőséggel, szóval megvárja, amíg Lia beszerzi a zsályát is, majd irányba veszik a távolban feltűnő Amon Ruadhot.*
~Nagyon szimpatikus nekem Lia. Kedves és megbízható, legalábbis annak tűnik, egyelőre. Nem tudni manapság, kiben lehet megbízni, de ő valamiért olyan benyomást keltett bennem, hogy tényleg megbízhatok benne. Nem mintha adnék bármit is saját ösztöneimre, sejtéseimre…~
*Lia legutóbbi szavaira fejet bólint, majd kicsit késleltetve beszélni kezd.*
-Úgy gondolom, megbízhatom benne. Elárulom, honnan is jöttem, ki és mi is voltam… *Vontatottnak tűnhet kicsit beszéde, nem is hiába.* Gyermekkoromról annyit mondhatok, hogy tudós családba születtem. Írni és olvasni tanítottak, majd én is tudománnyal kezdtem foglalkozni már fiatalon. Egy napon egy rabló sereg portyázó útvonalába estünk, s azok kifosztották az egész települést. Nem volt az olyan nagy. Pár elf család élt ott, velünk együtt, egy apró erdőségben. Őrség volt, de sajnos édes-kevés. Fosztogattak tehát, majd felgyújtottak mindent. Mindent, az egész erdőt… Mondanom sem kell, mit tettek a lakossággal. *Megfogja orrnyergét, feszülten felsóhajt, s mered tovább a távolba, amit egész meséje alatt csinált. Még csak véletlenül sem vetette össze tekintetét Liáéval, most sem teszi. Sóhaja után vár egy leheletnyit, aztán folytatja.* A nőket megerőszakolták, majd esetleg megölték. A férfiakat ugyancsak becstelenül levágták, mit sem törődve bármivel, bárkivel, ami, avagy aki az útjukba került. A fiatalokat, köztük engem is, megbéklyóztak, szekérre dobtak. Arra a szekérre, ami után később több, mint három évet hurcoltak. Jobb esetben felülhettem rá, de azt sem tudom, mi alapján engedték meg… *Kis szünetet tart, hogy megnyugtassa magát. Közben ellenőrzi a tempót is – mind a járástempót és a beszédtempóját. Nyel egyet, majd tovább mesél.* Három évig szenvedtem azokkal a gonosztevőkkel, akik meggyilkolták édesanyámat. Vagyis nem tudom, mit tettek vele, nem láttam. Nem tudom, mondhatom-e így, de édesapám „szerencséje” volt, hogy nem tartózkodott otthon, mert kutatóexpedíción vett részt; azóta sem hallottam róla semmit. Szóval, három év… Feketepiacról feketepiacra vittek minket, több száz rabtársam történetét és jajgatását hallgattam végig. Engem nem tudtak eladni: vézna vagyok, testalkatom alapjában véve is keskeny. Senkinek sem kellettem, egy aranyat nem akartak értem adni. Majd egy napon úgy döntöttek, megölnek, mert már mit csináljanak velem? Egy rabtársam figyelmeztetett, hogy ezt hallotta. Azonban nem akartam eleinte menekülni, de valami megindította a lábaimat, amikor megállt a szekér. Nem is tudom, a sors akarta így, vagy csak szerencsém volt, de egy hídon voltunk. Leugrottam a hídról és a víz elvitt. Egyszer csak a parton ébredtem, és az ösvényen elindultam annak reményében, hogy találok egy települést. Több napon át ballagtam, majd a testem összeroskadt és nem bírta tovább a menetet. Ekkor talált rám Eghalim uram. Ő és családja, az erdészek segítettek nekem felépülni. Új életlehetőséget adtak nekem, ezért mindörökké adósuk maradok. Ezért szolgának szegődtem hozzájuk, puszta hálából. S most itt vagyok, mert tanulnom kell, hogy uramat mágusként szolgálhassam, s teljesítsem álmomat, miszerint mágiatudóssá, nagy mágussá válok.
*Hosszú történetét rövidre szerette volna fogni, bár ez nem egészen sikerült. Mélyen felsóhajt, s kifújja magát, mert némely részletet gyorsabban mondott el, valamit igyekezett kihagyni. Könnyen elérzékenyül, ha múltjáról, főleg, ha szüleiről esik szó. Szipog egyet: Egy könnycsepp végigcsordul az arcán, szemei azonban nem rebbennek, próbálja elfojtani érzéseit, ahogyan azt mindig teszi. Nem foglalkozik könnyeivel, s még történetéhez fűz egy utolsót:*
-De nem ez volt a legszörnyűbb azalatt a három év alatt…
*S ekkor Liára néz.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-06 10:29:38
Üzenet elküldve: 2015-05-06 10:29:38
ÚJ
![>Tartar Sham'Ar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9824_ork_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szökevény//
*A sűrű bokrok közé bújva figyeli az előtte elhaladó erdei ösvényt, ahogy az kanyarogva beleveszik az erdőbe. Fogalma sincs róla, hogy hol lehet, de nem ez a legnagyobb problémája. Napok óta csak gyökereket, nyers növényeket és néhány, fészekben talált tojást evett. Legyengült és elerőtlenedett, pedig elméje emlékszik még egykori erejére, csak a lesatnyult teste nem képes még elfogadni a tényt, mennyire híján van az erőnek, hogy ha nem jut rendes táplálékhoz, elpusztul.
Valamikor rég egy sólyom fogta neki a friss, ropogós húsú nyulat, egy szürke vezér ejtette el neki a legporhanyósabb őzeket. Most pedig tolvaj módjára kénytelen rejtőzni a homályban, hogy valami ételt lopjon korgó gyomrába.
Az éhség és a harag köde burkolja homályba éles elméjét, így óvatlanul kimerészkedik az árnyékból. Bevérzett bal szemére ugyan még homályosan lát, de másik szeme ép, éberen jár körbe környezetén. Az erdő peremén követni kezdi az ösvényt, tovább keletnek.
Kénytelen az ösvény közelében maradni, hogy nehogy elvétse az irányt. Valami települést, falut kellene találnia, ahogy ellophatna egy tyúkot, vagy elemelhetne valamit a kamrákból.
Rühelli az embereket, és nem csak azért, mert emberek hányták kardélre a törzsét. Hasonló esetben ugyanezt tette volna az emberek falujával. Lassan halad, hisz erősen sántít és valamennyire azért óvatos akar maradni. Nem tudja, hogy követik-e még a bányából, de reméli, hogy felhagytak az üldözéssel és halottnak hiszik. Vagy csak nem fognak egyetlen szökött rabszolga üldözésére indulni.
Lábszárát véresre karmolják a bokrok ágai, ágyékkötője bűzlik, szürke bőrén zúzódások nyomai. Nem valószínű, hogy az emberek szívesen látnák így, valószínűleg már azért megölnék, mert ork. Tovább osona fák árnyékának szélén, kockáztatva, hogy meglátják, de a távolban füstcsíkok kígyóznak az ég felé, ami nem jelenthet mást, mint falut. És ahol falu, ott élelem. És persze emberek.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.06 19:22:49, a következő indokkal:
VP.
*A sűrű bokrok közé bújva figyeli az előtte elhaladó erdei ösvényt, ahogy az kanyarogva beleveszik az erdőbe. Fogalma sincs róla, hogy hol lehet, de nem ez a legnagyobb problémája. Napok óta csak gyökereket, nyers növényeket és néhány, fészekben talált tojást evett. Legyengült és elerőtlenedett, pedig elméje emlékszik még egykori erejére, csak a lesatnyult teste nem képes még elfogadni a tényt, mennyire híján van az erőnek, hogy ha nem jut rendes táplálékhoz, elpusztul.
Valamikor rég egy sólyom fogta neki a friss, ropogós húsú nyulat, egy szürke vezér ejtette el neki a legporhanyósabb őzeket. Most pedig tolvaj módjára kénytelen rejtőzni a homályban, hogy valami ételt lopjon korgó gyomrába.
Az éhség és a harag köde burkolja homályba éles elméjét, így óvatlanul kimerészkedik az árnyékból. Bevérzett bal szemére ugyan még homályosan lát, de másik szeme ép, éberen jár körbe környezetén. Az erdő peremén követni kezdi az ösvényt, tovább keletnek.
Kénytelen az ösvény közelében maradni, hogy nehogy elvétse az irányt. Valami települést, falut kellene találnia, ahogy ellophatna egy tyúkot, vagy elemelhetne valamit a kamrákból.
Rühelli az embereket, és nem csak azért, mert emberek hányták kardélre a törzsét. Hasonló esetben ugyanezt tette volna az emberek falujával. Lassan halad, hisz erősen sántít és valamennyire azért óvatos akar maradni. Nem tudja, hogy követik-e még a bányából, de reméli, hogy felhagytak az üldözéssel és halottnak hiszik. Vagy csak nem fognak egyetlen szökött rabszolga üldözésére indulni.
Lábszárát véresre karmolják a bokrok ágai, ágyékkötője bűzlik, szürke bőrén zúzódások nyomai. Nem valószínű, hogy az emberek szívesen látnák így, valószínűleg már azért megölnék, mert ork. Tovább osona fák árnyékának szélén, kockáztatva, hogy meglátják, de a távolban füstcsíkok kígyóznak az ég felé, ami nem jelenthet mást, mint falut. És ahol falu, ott élelem. És persze emberek.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.06 19:22:49, a következő indokkal:
VP.
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 22:05:33
Üzenet elküldve: 2015-05-03 22:05:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A gyors fogadói ebéd után elegánsan és méltóságteljesen szlalomozik keresztül a dokkok fűszeres illatú útvesztői között. Most nem alkudozni jött és nem is cseverészni, csak minél hamarabb szeretne átjutni a városközpontba. Ha minden igaz, ott kell keresnie az illetőt. A mostani informátora ugyan nem a legmegbízhatóbb fajta, de egy próbát mindenképpen megér. Legalább újabb nyomra lelhet. Régán járt már Arthenior-ban, de nem is hiányzik neki túlságosan. Csak mégtöbb ember, mégtöbb bonyodalom. Egy jó éjszakára azonban szüksége lenne végre. Talán a város forgatagában nagyobb eséllyel talál kedvére valót. Nem is tudja, hogy jelenleg milyen ízeket kíván. Édeset, lágyat, törékeny szépséget vagy egy izgalmas, merész, lángoló kalandot.*
~Fej vagy írás?~
*Vigyorodik el magában a gondolatra, de legyen úgy ahogy a sors akarja. Ahogy esik, úgy puffan. Határidő... nincs is olyan kevés ideje. Hát kiélvezi. Az erdei ösvényre már vidáman és szórakozott mosollyal tér rá. Innen már csak néhány perc vagy fél óra és elébe pottyanhat ma esti végzete.*
~Fej vagy írás?~
*Vigyorodik el magában a gondolatra, de legyen úgy ahogy a sors akarja. Ahogy esik, úgy puffan. Határidő... nincs is olyan kevés ideje. Hát kiélvezi. Az erdei ösvényre már vidáman és szórakozott mosollyal tér rá. Innen már csak néhány perc vagy fél óra és elébe pottyanhat ma esti végzete.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:02:14
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:02:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Már nem a bokornál//
*Amikor a hím nem áll meg, hanem megy tovább szótlanul, Nariina egy pillanatra megtorpan. Nem tanácstalanságában, csak, hogy mérlegelje a lehetőségeit és eldöntse, mennyire éri meg Wilhorp után szaladgálni. A hím a Kikötőbe megy, neki viszont esze ágában sincs magától megközelíteni azt. Egy ostoba félvér hímért pedig még annyira sincs kedve. Fontolóra veszi azt is, hogy esetleg megsebesíti, néhány dobótőrrel megküldi őt, de annak sem látja értelmét. Egyszerűen csak úgy dönt, nincs értelme fárasztania magát egy fél-elfért. Főleg nem egy hímért. Vállat von, és elindul ellenkező irányba. Ahol a nyúlprémet hagyta, oda viszi a húst is, majd az egészet összegyűjti, és beviszi az erdőbe, a fák közé, egy mohás fa törzsébe - valószínűleg ugyanabba, ahol a nyuszit találta - rejti el a zsákmányt. Ha esetleg újra erre járna, még jó is lehet, ha pedig nem, akkor legalább egy ragadozó jól lakhat majd. Mindenesetre nem kíván több időt elütni az ösvényen, leginkább már csak szeretne a végére érni ennek a végtelennek tűnő utazásnak. A jelek szerint annyira nem is olyan hosszú ez az ösvény, egy kisebb kanyar után megpillant egy hatalmasnak tetsző szerpentint.*
~Azt se gondoltam volna, hogy ilyeneket kell majd megmásznom. Ráadásul gyalog.~
*Magában grimaszol egyet, viszont nem tudja mi vár majd rá a kanyargós ösvény végén. Arcába húzza a csuklyáját, köpenye alatt pedig kezébe veszi fegyvereit, hogy ne az legyen az első dolog, amit kiszúrnak rajta.*
~Jobb felkészülni, mint pofára esni. Főleg egy sötételfnek.~
*Végül egy sóhajjal nyugtázza az előtte álló utat, és elindul felfelé, az Amon Ruadh-ba vezető ösvényen.*
*Amikor a hím nem áll meg, hanem megy tovább szótlanul, Nariina egy pillanatra megtorpan. Nem tanácstalanságában, csak, hogy mérlegelje a lehetőségeit és eldöntse, mennyire éri meg Wilhorp után szaladgálni. A hím a Kikötőbe megy, neki viszont esze ágában sincs magától megközelíteni azt. Egy ostoba félvér hímért pedig még annyira sincs kedve. Fontolóra veszi azt is, hogy esetleg megsebesíti, néhány dobótőrrel megküldi őt, de annak sem látja értelmét. Egyszerűen csak úgy dönt, nincs értelme fárasztania magát egy fél-elfért. Főleg nem egy hímért. Vállat von, és elindul ellenkező irányba. Ahol a nyúlprémet hagyta, oda viszi a húst is, majd az egészet összegyűjti, és beviszi az erdőbe, a fák közé, egy mohás fa törzsébe - valószínűleg ugyanabba, ahol a nyuszit találta - rejti el a zsákmányt. Ha esetleg újra erre járna, még jó is lehet, ha pedig nem, akkor legalább egy ragadozó jól lakhat majd. Mindenesetre nem kíván több időt elütni az ösvényen, leginkább már csak szeretne a végére érni ennek a végtelennek tűnő utazásnak. A jelek szerint annyira nem is olyan hosszú ez az ösvény, egy kisebb kanyar után megpillant egy hatalmasnak tetsző szerpentint.*
~Azt se gondoltam volna, hogy ilyeneket kell majd megmásznom. Ráadásul gyalog.~
*Magában grimaszol egyet, viszont nem tudja mi vár majd rá a kanyargós ösvény végén. Arcába húzza a csuklyáját, köpenye alatt pedig kezébe veszi fegyvereit, hogy ne az legyen az első dolog, amit kiszúrnak rajta.*
~Jobb felkészülni, mint pofára esni. Főleg egy sötételfnek.~
*Végül egy sóhajjal nyugtázza az előtte álló utat, és elindul felfelé, az Amon Ruadh-ba vezető ösvényen.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:21:10
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:21:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Néha lehajol egy-egy ágért, hogy megvizsgálja, elég jó-e a tűzhöz. Nem szeretne silány, rosszul égő ágakkal visszaállítani Nariina színe elé, el sem meri képzelni, hogy milyen büntetést kapna érte. Jó ágat viszont nehéz találni, sokkal nehezebb, mint azt Wilhorp elsőre gondolta volna. Hiába, ő a városhoz szokott, ott bármikor megtalálja a legzsírosabb patkányokat, az erdő viszont úgy tűnhet, hogy annyira már nem ismerős számára. Amikor a sötételf füttyent, hogy részéről mehet a sütés, akkor Wilhorp már újra az ösvényen van és a Kikötő felé sétál. Még visszanéz, hogy lássa, mi a helyzet, de nem áll meg, szapora léptekkel sétál tovább az ösvényen.*
~Na persze, engem is képes lennél megenni vacsorára.~
*Néha lehajol egy-egy ágért, hogy megvizsgálja, elég jó-e a tűzhöz. Nem szeretne silány, rosszul égő ágakkal visszaállítani Nariina színe elé, el sem meri képzelni, hogy milyen büntetést kapna érte. Jó ágat viszont nehéz találni, sokkal nehezebb, mint azt Wilhorp elsőre gondolta volna. Hiába, ő a városhoz szokott, ott bármikor megtalálja a legzsírosabb patkányokat, az erdő viszont úgy tűnhet, hogy annyira már nem ismerős számára. Amikor a sötételf füttyent, hogy részéről mehet a sütés, akkor Wilhorp már újra az ösvényen van és a Kikötő felé sétál. Még visszanéz, hogy lássa, mi a helyzet, de nem áll meg, szapora léptekkel sétál tovább az ösvényen.*
~Na persze, engem is képes lennél megenni vacsorára.~
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 13:13:50
Üzenet elküldve: 2015-05-03 13:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Fél szemmel követi a hím mozgását és ténykedését, miközben egy pillanatra sem hagyja abba a nyuszi megfosztását bőrétől és szőrétől. Nem tervezi magával vinni a finom prémet, ha Wilhorp akarja, megszerezheti magának, hogy csináltasson belőle magának valamit. Ha jólesik neki, természetesen. Mondjuk ezek után kétli, hogy a hímnek kéne bármi tőle, de azt nem gondolja, hogy az ételt el fogja utasítani. Annyira azért biztosan nem utálta még meg Nariinát, hogy megfossza magát egy ízletes nyúlcombtól. Ügyes és gyors mozdulatokkal csupaszítja le a nyulat, aztán felvágja, külön a négy lábat, a fejet és a testét is gondosan felszeleteli. Amikor végzett, füttyent Wilhorpnak, hogy ideje enni, már amennyiben sikerült tüzet összeraknia a hímnek.*
- Na, ne légy morci, eszünk egyet, aztán elindulunk, és meglátod, holnapra már csak egy rossz rémálom leszek. *Áll fel és kezében a sütnivaló húsokkal elindul a hím után.*
*Fél szemmel követi a hím mozgását és ténykedését, miközben egy pillanatra sem hagyja abba a nyuszi megfosztását bőrétől és szőrétől. Nem tervezi magával vinni a finom prémet, ha Wilhorp akarja, megszerezheti magának, hogy csináltasson belőle magának valamit. Ha jólesik neki, természetesen. Mondjuk ezek után kétli, hogy a hímnek kéne bármi tőle, de azt nem gondolja, hogy az ételt el fogja utasítani. Annyira azért biztosan nem utálta még meg Nariinát, hogy megfossza magát egy ízletes nyúlcombtól. Ügyes és gyors mozdulatokkal csupaszítja le a nyulat, aztán felvágja, külön a négy lábat, a fejet és a testét is gondosan felszeleteli. Amikor végzett, füttyent Wilhorpnak, hogy ideje enni, már amennyiben sikerült tüzet összeraknia a hímnek.*
- Na, ne légy morci, eszünk egyet, aztán elindulunk, és meglátod, holnapra már csak egy rossz rémálom leszek. *Áll fel és kezében a sütnivaló húsokkal elindul a hím után.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:58:19
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:58:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Ha van valami Wilhorp számára, ami még az előbbi ébresztőnél is furcsább, akkor az Nariina furcsa kacarászása. Ki a fene nevetne így, méghozzá ezek után? Látja már, hogy valami nagyon nincs rendben a nővel, nem lehet, hogy ezt csak az éhség hozzá ki belőle. Továbbra is bosszúsan mered a nőre.*
- Nyugodjak meg? Na persze! Legközelebb a saját ruháidba töröld, ne belém! *Tovább puffog, tisztes távolságban Nariinától, nehogy az megint megdobja egy nyúllal. Sérülést nem okoz, de az ellenfél megijesztésére aztán maximálisan alkalmas az ölbe dobott állattetem, legalábbis akkor, ha Wilhorp ölébe dobják.*
- Hogyne, hasznossá. *A fejét csóválva sétál távolabb, hogy valami hasznosat kezdjen magával.*
~Ez a nő tiszta őrült!~
*Ha van valami Wilhorp számára, ami még az előbbi ébresztőnél is furcsább, akkor az Nariina furcsa kacarászása. Ki a fene nevetne így, méghozzá ezek után? Látja már, hogy valami nagyon nincs rendben a nővel, nem lehet, hogy ezt csak az éhség hozzá ki belőle. Továbbra is bosszúsan mered a nőre.*
- Nyugodjak meg? Na persze! Legközelebb a saját ruháidba töröld, ne belém! *Tovább puffog, tisztes távolságban Nariinától, nehogy az megint megdobja egy nyúllal. Sérülést nem okoz, de az ellenfél megijesztésére aztán maximálisan alkalmas az ölbe dobott állattetem, legalábbis akkor, ha Wilhorp ölébe dobják.*
- Hogyne, hasznossá. *A fejét csóválva sétál távolabb, hogy valami hasznosat kezdjen magával.*
~Ez a nő tiszta őrült!~
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:46:16
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:46:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Ha szokása lenne kitörően hahotázni, most valószínűleg a földön fetrengene és pukkadozna a nevetéstől. De mivel ő gyilkos és nem valami gazdag pökhendi valaki, nevetése is ehhez igazodik, keze mögé rejtett szájjal kuncog a hím kirohanásán. Mikor végre abbahagyja a sikoltozást a másik, lehajol a nyúlért és ugyanúgy emeli fel a fülénél fogva, ahogy azelőtt tette.*
- Nyugodj már meg, inkább meg kéne köszönnöd, hogy hoztam ennivalót. A húsa friss... remélem tudsz tüzet csiholni, vagy varázsolni ide tüstént, nem enném meg nyersen, ha nem muszáj. *Azzal le is telepedik a fa tövébe, kihúz egy dobótőrt a karvédője alól, aztán nekiáll megnyúzni az állatot.*
- És ha lehet, ne csak állj ott, hanem tedd magad hasznossá. *Felnéz és rámorran a hímre, majd folytatja a munkáját.*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 12:46:44
*Ha szokása lenne kitörően hahotázni, most valószínűleg a földön fetrengene és pukkadozna a nevetéstől. De mivel ő gyilkos és nem valami gazdag pökhendi valaki, nevetése is ehhez igazodik, keze mögé rejtett szájjal kuncog a hím kirohanásán. Mikor végre abbahagyja a sikoltozást a másik, lehajol a nyúlért és ugyanúgy emeli fel a fülénél fogva, ahogy azelőtt tette.*
- Nyugodj már meg, inkább meg kéne köszönnöd, hogy hoztam ennivalót. A húsa friss... remélem tudsz tüzet csiholni, vagy varázsolni ide tüstént, nem enném meg nyersen, ha nem muszáj. *Azzal le is telepedik a fa tövébe, kihúz egy dobótőrt a karvédője alól, aztán nekiáll megnyúzni az állatot.*
- És ha lehet, ne csak állj ott, hanem tedd magad hasznossá. *Felnéz és rámorran a hímre, majd folytatja a munkáját.*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 12:46:44
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:40:38
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:40:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Nem sikerül annyit és úgy pihennie, mint azt eredetileg tervezte. Kényelmetlen a föld, túl kemény a fa, aminek a hátát támasztja és az a gondolat sem hagyja nyugodni, hogy mintha újdonsült útitársának nem lennének egészen tiszták a szándékai. Valamennyit azért sikerül szusszannia, legalább fáradni nem fárad tovább. Észleli, hogy Nariina visszaért a "táborhoz", de arra nem számít, hogy a zsákmány egy üst vagy serpenyő helyett az ölében fog landolni. Látott ő már macskát egeret a küszöbre hozni, de így, hogy nem csak a zsákmányt hozzák neki, hanem vele a frászt is rá már sokkal kevésbé kellemes a dolog. Sőt egészen kellemetlen ezt így hirtelen megtapasztalni. Természetesen felkiált a meglepetéstől és az ijedtségtől, aztán a lehető leggyorsabban a talpára ugrik, a nyulat pedig hagyja a földre hullani. Csak akkor lenne jobb helyen, ha visszakézből Nariina képébe vágta volna.*
- Te teljesen megőrültél?! Akárhová is mész, én az ellenkező irányba! *Mondja hangosan mérgelődve miközben hátrál kicsit.*
*Nem sikerül annyit és úgy pihennie, mint azt eredetileg tervezte. Kényelmetlen a föld, túl kemény a fa, aminek a hátát támasztja és az a gondolat sem hagyja nyugodni, hogy mintha újdonsült útitársának nem lennének egészen tiszták a szándékai. Valamennyit azért sikerül szusszannia, legalább fáradni nem fárad tovább. Észleli, hogy Nariina visszaért a "táborhoz", de arra nem számít, hogy a zsákmány egy üst vagy serpenyő helyett az ölében fog landolni. Látott ő már macskát egeret a küszöbre hozni, de így, hogy nem csak a zsákmányt hozzák neki, hanem vele a frászt is rá már sokkal kevésbé kellemes a dolog. Sőt egészen kellemetlen ezt így hirtelen megtapasztalni. Természetesen felkiált a meglepetéstől és az ijedtségtől, aztán a lehető leggyorsabban a talpára ugrik, a nyulat pedig hagyja a földre hullani. Csak akkor lenne jobb helyen, ha visszakézből Nariina képébe vágta volna.*
- Te teljesen megőrültél?! Akárhová is mész, én az ellenkező irányba! *Mondja hangosan mérgelődve miközben hátrál kicsit.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:25:59
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:25:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Magában jól kiterveli, hogy ezúttal meglepi, de legalábbis jól megijeszti a hímet. Csak úgy puszta kedvességből, hogy Wilhorp is tudja, mire számíthat az előttük álló úton. A nyúl hófehér bundája a rövid séta alatt teljesen vörössé vált, ahogy két sebből is vérzik, de Nariina gondosan ügyel arra, hogy ne húzzon vércsíkot maga után, nehogy kövessék őket állatok, vagy akár más emberek, utazók. Hiába vágyik egy kis harcra, azért nem szeretne saját hibájából belekerülni, hiszen eddig sikeresen megtartotta jó szokását, hogy minden harcot ő kezdett és ő is fejezett be. Így közelíti meg tehát a félálomban szuszogó hímet, majd, hogy még feleszmélni se legyen ideje, fölé tornyosul és az ölébe dobja a csupavér nyuszit.*
- Ébresztő álomszuszék, ideje indulni!
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.03 12:50:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Magában jól kiterveli, hogy ezúttal meglepi, de legalábbis jól megijeszti a hímet. Csak úgy puszta kedvességből, hogy Wilhorp is tudja, mire számíthat az előttük álló úton. A nyúl hófehér bundája a rövid séta alatt teljesen vörössé vált, ahogy két sebből is vérzik, de Nariina gondosan ügyel arra, hogy ne húzzon vércsíkot maga után, nehogy kövessék őket állatok, vagy akár más emberek, utazók. Hiába vágyik egy kis harcra, azért nem szeretne saját hibájából belekerülni, hiszen eddig sikeresen megtartotta jó szokását, hogy minden harcot ő kezdett és ő is fejezett be. Így közelíti meg tehát a félálomban szuszogó hímet, majd, hogy még feleszmélni se legyen ideje, fölé tornyosul és az ölébe dobja a csupavér nyuszit.*
- Ébresztő álomszuszék, ideje indulni!
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.03 12:50:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 11:15:18
Üzenet elküldve: 2015-05-03 11:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
- Szóval félted, értem én. *Megvonja a vállát. Megesik az ilyesmi, ő sem szívesen adná oda a ruháit másoknak. Igaz, azok az ő ruhái, a köpeny meg nem az övé, így neki semmi problémája nem lenne azzal, ha rajta pihenhetne. Jó, akkor Nariina nem alkalmazhatná a villantás, eltakarás, villantás, eltakarás mesteri csalitrükköt az erdei állatkákon, ez pedig akár az uzsonnájuk nemlétét is jelentheti. Az pedig azért már nagy baj lenne, mert egyszer Wilhorp is éhes lesz majd.*
- Hát jó. *Ennyit mond, aztán ráhagyja a sötételfre a dolgot. Nem szeretné, ha az megpróbálná megnyúzni vagy felnyársalni valami piszlicsáré dolog miatt. Nem, a nagyobb dolgok miatti elfenekelés sem szeretné, akármilyen vonzó teremtés is Nariina, Wilhorp akkor sem szereti az ilyesmit. Amikor megbizonyosodott arról, hogy Nariina már eltávolodott a táborhelyüktől engedélyez magának egy kis bóbiskolást. Sajnos így, a fának támaszkodva nem olyan kényelmes, mint egy köpenyen fekve lenne, de nem baj, így legalább egy kicsit éber marad. Könnyen felfigyel majd a furcsa neszekre.*
- Szóval félted, értem én. *Megvonja a vállát. Megesik az ilyesmi, ő sem szívesen adná oda a ruháit másoknak. Igaz, azok az ő ruhái, a köpeny meg nem az övé, így neki semmi problémája nem lenne azzal, ha rajta pihenhetne. Jó, akkor Nariina nem alkalmazhatná a villantás, eltakarás, villantás, eltakarás mesteri csalitrükköt az erdei állatkákon, ez pedig akár az uzsonnájuk nemlétét is jelentheti. Az pedig azért már nagy baj lenne, mert egyszer Wilhorp is éhes lesz majd.*
- Hát jó. *Ennyit mond, aztán ráhagyja a sötételfre a dolgot. Nem szeretné, ha az megpróbálná megnyúzni vagy felnyársalni valami piszlicsáré dolog miatt. Nem, a nagyobb dolgok miatti elfenekelés sem szeretné, akármilyen vonzó teremtés is Nariina, Wilhorp akkor sem szereti az ilyesmit. Amikor megbizonyosodott arról, hogy Nariina már eltávolodott a táborhelyüktől engedélyez magának egy kis bóbiskolást. Sajnos így, a fának támaszkodva nem olyan kényelmes, mint egy köpenyen fekve lenne, de nem baj, így legalább egy kicsit éber marad. Könnyen felfigyel majd a furcsa neszekre.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-03 00:07:25
Üzenet elküldve: 2015-05-03 00:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
- Nem féltem, csak nem vagyok hajlandó kiadni a kezeimből. Lehet messzire szaladnál vele, és nem szeretnélek levadászni érte.
~Legalább nem emiatt szeretnélek levadászni. De azért egy jó kis erdei üldözés..~ *Magában morfondírozik és ajkába harap a gondolatra, hogy milyen csodálatos jelenet lenne, ahogy a félvér rohan előle, ő pedig kegyes lesz és nem kínozza meg, csak egy egyszerű vágással végez vele. De, sajnos, hiába vonzó a gondolat, hogy megölje, szüksége van rá, ha megtanul viselkedni a hím és megtanulja a helyét, akkor akár még saját hasznára is fordíthatja. Ha pedig engedetlenkedik, simán csak eladja valami ostoba orknak, vagy valami barbárnak, hogy az használja aljamunkákra.*
- Csak arra nézek így, aki megérdemli.
*Szól még vissza a hímnek, miközben arcába húzza a csuklyáját - megszokásból teszi vadászat előtt - és a nyúl nyomait követve elindul a fák között. Nem kell messze mennie, egy mohás fa gyökerei között kiszúrja a hófehér nyuszi testét, aztán megérzi a szagát is, és megnyalja ajkait a préda és a valószínűsíthető étel reményében. Halkan, szinte a szellő suhogásával összhangban lassan kicsúsztat egy dobótőrt alkarvédőjéből, és féltérdre ereszkedve egyenesen az apró rágcsáló felé küldi a fegyvert. Eredetileg az állat fejét célozta meg, de átlagos célzási képességei, és az állat hirtelen mozgása miatt csak annak combjába áll bele a penge. A nyúl a sérüléstől lelassulva veszi fel a nyúlcipőt és indul meg, de Nariinának sikerül még időben egy újabb dobótőrrel megkímélnie az állatot, ezúttal az oldalát találja el, és a fehér kisállat halk, alig érzékelhető puffanással dől el az avarban. Nariina odalépdel mellé, kiszedi belőle a két tőrt és a mellette lévő fa mohájába törli őket, majd gondosan visszahelyezi őket alkarvédőjének védelmébe. Ezután megfogja a kissé vérvörössé maszatolódott állatot a fülénél fogva, és elindul vissza Wilhorphoz, aki azóta vagy elaludt, vagy nem.*
- Nem féltem, csak nem vagyok hajlandó kiadni a kezeimből. Lehet messzire szaladnál vele, és nem szeretnélek levadászni érte.
~Legalább nem emiatt szeretnélek levadászni. De azért egy jó kis erdei üldözés..~ *Magában morfondírozik és ajkába harap a gondolatra, hogy milyen csodálatos jelenet lenne, ahogy a félvér rohan előle, ő pedig kegyes lesz és nem kínozza meg, csak egy egyszerű vágással végez vele. De, sajnos, hiába vonzó a gondolat, hogy megölje, szüksége van rá, ha megtanul viselkedni a hím és megtanulja a helyét, akkor akár még saját hasznára is fordíthatja. Ha pedig engedetlenkedik, simán csak eladja valami ostoba orknak, vagy valami barbárnak, hogy az használja aljamunkákra.*
- Csak arra nézek így, aki megérdemli.
*Szól még vissza a hímnek, miközben arcába húzza a csuklyáját - megszokásból teszi vadászat előtt - és a nyúl nyomait követve elindul a fák között. Nem kell messze mennie, egy mohás fa gyökerei között kiszúrja a hófehér nyuszi testét, aztán megérzi a szagát is, és megnyalja ajkait a préda és a valószínűsíthető étel reményében. Halkan, szinte a szellő suhogásával összhangban lassan kicsúsztat egy dobótőrt alkarvédőjéből, és féltérdre ereszkedve egyenesen az apró rágcsáló felé küldi a fegyvert. Eredetileg az állat fejét célozta meg, de átlagos célzási képességei, és az állat hirtelen mozgása miatt csak annak combjába áll bele a penge. A nyúl a sérüléstől lelassulva veszi fel a nyúlcipőt és indul meg, de Nariinának sikerül még időben egy újabb dobótőrrel megkímélnie az állatot, ezúttal az oldalát találja el, és a fehér kisállat halk, alig érzékelhető puffanással dől el az avarban. Nariina odalépdel mellé, kiszedi belőle a két tőrt és a mellette lévő fa mohájába törli őket, majd gondosan visszahelyezi őket alkarvédőjének védelmébe. Ezután megfogja a kissé vérvörössé maszatolódott állatot a fülénél fogva, és elindul vissza Wilhorphoz, aki azóta vagy elaludt, vagy nem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718