//Indulás - Kagan, Isurii//
*Szipogni kezd, ami elégedetlenségének egyik jelen, de nem mond semmit. Pedig a Kikötői kör igazából kudarcnak tekinthető küldetés volt - se Valiant nem találták, se a Mágustornyot, és az aranyat sem tudták elpasszolni.*
~ Ez utóbbi mondjuk nem annyira nagy baj. ~ *gondolja végig a kérdést, mert így az arany a Thargodar gazdagság és hatalom alapja lesz anélkül is, hogy a Város ócska érméire kelljen váltania. Ajándékok, kenőpénzek, a hatalom kinyilvánítása - erre mind-mind jó az a vagyon, amit elhoztak a "Szegény"negyedből.*
- Akkor megint tekeregnünk kell a Vá...nem is. A Kikötőben. Azt mondják, a Városhoz tartozik, de ezt majd meglátjuk magunk! *jelenti ki, de ezúttal - szemben a korábbiakkal - nem épít magában ideákat és elvárásokat a településsel szemben. Artheniorral kapcsolatban is csúnyán csalódott, és úgy érzi: most is csak így lenne.*
*Egy ideig némán haladnak, majd beszélgetnek is, néhány óvatos, semleges téma után Kagan belevág a mondandójába.*
- Figyelj, Isu... mi van ezzel a fickóval? *pislog laposan a lány felé, majd ha muszáj, pontosabban is körülírja.*
- Ezzel a vadásszal, a Dáerosszal? *morogja, aztán türelmesen vár, míg választ nem kap. Nem noszogatja a lányt, és akár a dokkokig is kitart a türelme.*
- Hát, mikor azt mondtam, hogy te rendelkezel az életeddel, nem egészen erre gondoltam. *mondja aztán halkan sóhajtva.*
- Tudom már, amit tudnom kell, és Harath... *megvakarja az orrát.*
- Úgy hiszem, vele már nem lesz gond. *így is lehet mondani, meglükkent kicsit a jóbarát agya, de jobb ez így, mintha meghalt vagy lebénult volna. Látott már olyat is, csúnya vég.*
- Mindazonáltal megértem, ha... hmm. Szórakoztatod magad, én is így teszek. *próbál bölcselkedni, apát-anyát-bányót alakítani, de nem igazán megy neki.*
- A lényeg az, hogy mindig tudd, hová tartozol, és mi az igazán fontos. *próbálja óvatosan megfogalmazni félelmeit anélkül, hogy túlzottan elárulná magát.*
- Tudod, mi mindig itt leszünk neked. Vannak dolgok, amik nem változnak. *ez persze nem igaz, ő is tudja, de azért vannak dolgok, amelyek elég sokáig állandóak, és elég nehéz eltorzítani őket. Nem akar azonban túlságosan lelkizős lenni, mert rosszul érzi magát tőle.*
- Vár minket az a fránya Kikötő és talán az egész Világ. Olyan itt minden, mint valami félkész jurta váza: csak arra vár, hogy saját gondolataink szerint építsük fel. Vassal és... varázzsal, hmm?!