*Az őrök számának megfogyatkozása felkelti a melységi kíváncsiságát ahhoz, hogy elmerészkedjen lakókörnyezetétől. Azonban ez a kis séta nem veszélytelen. A barlangokon túl, amelyet jól ismer, bőven leselkedik rá elég veszedelem. A környék két nagy hatalomnak is otthont ad. Az egyik egy erdei varázslórend, amely itt él nagyjából a szomszédjában. Habár nem ismeri, de annyit tud róluk, és hallott mendemondákat, hogy igen veszedelmesek és nem kedvelik a magafajtákat. Ezért jobbnak látja, ha óvatosan közlekedik, mivel ahova éppen tart, az már a mágusok területének előszobája. Ezért lassan a fák között halad. Próbál minden zajt kiszűrni és maga is csak egy minimálisat csapni. Jobb szeretne éjszaka haladni, amikor az élővilág aktívabb és a vadak elrejtik mozgását. Valamint jobb kedveli a szeme is a sötétet. Azonban ha valamit meg akar tudni arról, hogy miért nincs, kellő védelem a fogolytáborban nappal kell mennie és figyelnie. Lassan odaér az erdei ösvény széléhez. Semmi mozgást nem lát. Keres egy sűrű cserjékkel és aljnövényzetekkel teli területet, amelyről rálátása nyílik a gázló felől érkezőkre és vár. Megszokta, hogy vannak helyzetek, amelyek rengeteg akár több napnyi megfigyelést is igényelnek. Az előkészület és az egész terv mindig azon múlik, hogy milyen alaposan ismeri az elf a körülményeket és a változókat. Ennek érdekében álcát készít a környező növényekből, majd beássa magát egy korhadt fa odvába, hogy onnan nézhesse a közlekedőket. Habár a nappali fény bántja a szemét és az ösvényt nem oly nagymértékben takarják a fák, mint őt magát, mégis mindent megpróbál, hogy eredményre jusson. Tudja, hogy a város vonzáskörzetében van, és milyen irányból érkezhetnek az őrök ezért olyan pozíciót alakít ki, amiből ráláthat a barlang és a gázló felől érkezőkre is. Emellett megfigyeli azokat a lehetséges útvonalakat is, ahova egy esetleges baj esetén menekülni tud. Az elméje és a túlélési ösztöne, mint egy hatalmas gőzgép dolgozik. A kapzsi és paranoid mélységi elméje megállás nélkül számításokat végez és a lehetséges kalkulációkat már már valószínűtlen konspirációs módon építi fel. A valóságtól elszakadva Q néha nem tudja mi az igazság, de nincs is rá szüksége. Csak arra koncentrál, hogy a leghasznosabb módon végezze el a gyűjtögetést. Annak érdekében, hogy túlélhessen és, hogy kedvenc tárgyait magához vehesse.
Az egész élete folyamán, nem kedvelt semmit jobban, mint mások megfigyelését és természetesen a csillogó drágaköveket, amelyeket mohó módon gyűjtögetett. Tanították őt mágiára, harcra és más tudományra, de igazán egyik sem érdekelte. Csak és kizárólag abból táplálkozott, hogy mit csinálnak mások és mi az, amit ebből meg tud szerezni magának. Mivel társai gyakran erőszakkal vették el a másét és jó harcosok voltak ő, mint egy árnyék követte őket, és ami megmaradt összeszedte. Lassan kialakult a rejtőző és gyűjtögető énje. Ha kellett a maradékokból élt, vagy eltette őket, ha kellett, akkor a megszerzett információkat adta el, az arra érdemesnek, vagy aki többet fizetet érte. Habár ezt a módszert nem kedvelte, mivel kapcsolatba kellett lépnie másokkal, de a túlélés miatt néha szükség volt ezen, tevékenységre.
De most csak figyel és figyel. Még semmi mozgás, semmi élet. Csak a vadak haladnak erre és arra. A nap már nyugovóra tér és a hideg egyre másra megcsípi a mélységi orrát és úja végét. Ahogy a hold felemelkedni látszik, fáklyák tüze töri meg a sötétséget. Legalább egy tíz fős kontingens halad a gázló felől az erdőbe. Az este beálltával azonban jobbnak látják, ha tábort vernek és lepihennek.
Ez a nagy alkalom Q számára. Most lehet talán megtudni többet. Óvatosan ám meglepően gyorsan odalopakodik a tábor közelében, ahol összesen két őr teljesít szolgálatot. A fáradt katonák elég bort hoztak magukkal, hogy vigadozni kezdjenek és az élet nagy dolgait tárgyalják ki. Ahogy a hangulat emelkedik, úgy derül fény sok érdekes részletre is, amely a vidéket éri. Kiderül számára a háború ténye, amely délen a kikötő és északon, a karavánúton tombol, valamint egy számára fontos részlet is, ami a Grombár kastély körül kering. Ez az utolsó momentum felkelti az érdeklődését és a kapott információk fényében mérlegelni kezdi saját helyzetét.* ~Egy háború és egy kis káosz mindig tartogat új és meglepően jó lehetőségeket. Ezeket ki kell használnom. Talán van valami érték, amit le tudok magamnak csípni.~ *Gondolja magában, miközben visszafele halad búvóhelyére. Megvárja a reggelt és közben összerakja a képet, miért is fogynak a katonák kis lakhelyéről. Elhatározza, hogy másnap éjjel útnak indul a kastély felé, hogy hasznot hajtson magának a vérből és halálból.*