//Darel, Argus//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a mágus szavait, ahogy az őseiről beszél. Részben igazat ad neki.*
- Szerintem minden elf vissza tudja vezetni családját az isteni ősünkig. Lévén, hogy ők teremtették az összeset, és minden tiszta vérű elf, ezáltal tőlük származik. Nemességről, meg nem tudok semmit, de tényleg. *Emeli fel két kezeit, védekezően. A nemesség gondolatára csak Nily és családja jut eszébe. Ezen kicsit megborzong. Ha ilyen lenne minden nemes, akkor ő abból nem kér.* - Egyébként a szüleimet nem ismerem. Élnek, csak nem sűrűn találkoztam velük életem során. Testvéreim neveltek fel, és higgye el, abban semmi nemesség nem volt, ahogy felnőttünk. Nővérem vajákos, gyógyító, bátyám harcos, egyik sem nemes vérűségre vall. Gondolom én. *Elmélkedik családjáról. Győzködi nem csak a mágust, de magát is, hogy nem nemes. Abban a hitben nőtt fel mindig is, hogy csak egy egyszerű elf, ennek a gondolatát nem szívesen borítaná fel.
A továbbiakban csak csendesen hallgatja a két férfi beszélgetését, amely a hogyanlét után a mit is csinálnak kérdésre terelődnek át. Közben már automatikussá vált Solaras nyakának a simogatása, mikor is Argus ismét feléje fordul egy kérdéssel. Elsőnek csak pislog kettőt, majd nagy levegőt vesz, hogy belekezdjen a válaszban, amit bent tart. Egy darabig. Majd újra kezdi.*
- Csak hogy jól éretem-e. Ha van egy mágus, kinek a mágiája az élet, és megöl valakit, vagyis gyilkossá válik, akkor a mágiája megmarad-e? Szerintem igen. Az életből fakad a mágia, de az élet nem csak az embereket jelenti. Él a állat, a növény, a természet, a világ. Szinte minden. Így ha elvesztené mágiáját, már attól is el kellene hogy veszítse, ha csak megöl egy állatot, legyen szó akár egy bogárról, vagy egy szarvasról. Vagy ha leszakít egy növényt, megtép egy virágot, kivág egy fát. Mivel ezek is az életet jelentenek, élet jelenségei. Inkább az lenne igaz, hogy ha egy mágusnak az életét jelenti a mágia, akkor ha elveszti a mágiáját, abba belehal. *Válaszolja kicsit hosszabban a férfinak. Nem tudja, hogy erre a válaszára várt-e. Valójában tényleg így gondolja. Számára nem csak az emberi élet jelenti az életet, bármennyire is furcsa minden olyan illetőnek, akivel eddig csak találkozott.
Gondolataiból kizökkenti a mágus feltett kérdése a harcoshoz. Hogy hát miért is keres egy lányt. Az első felvetésen, akaratlanul is kacagásba tör ki. Nem tehet róla, ahogy meghallotta a házasság szót, rögtön a szemei előtt látta Nilyt egyrészt a saját esküvőjén, másrészt feleségként. Majd ránéz Darelra, és csak még jobban elkezd nevetni. Kezét szája elé teszi, és hátat is fordít a két illetőnek. Miután nevetése kicsit csillapodott, visszafordul a két illetőhöz.*
- Sajnálom, csak..elképzeltem, és…*Magyarázkodása közben nevetéstől kicsorduló könnyeit törölgeti kezének hátával.
Menetiránynak fordul, a tábort nézve. Hogy mennyi idő is lehet. Érdekes, hogy miylen közelinek tűnik a cölöpökkel védett hely, mégis mennyi idő lesz amíg oda érnek, főleg így gyalog. Melegben. De legalább nem terhelik tovább a fekete mént. Majd újra a mágusra pillant.*
- Útonállók építenének egy ilyen erődöt? Ők nem inkább az erdőben fák között vannak elrejtőzve várják a prédát? Mondjuk ez sem egy rossz ötlet. Útonállók erődöt építenek, ezzel csalva be az utazókat, és miközben azok gondtalan esznek, isznak, kirabolják őket. *Csillanak meg szemei ötletén.* - Nem hiszem hogy mindig kell a legrosszabbra számítani, mert így rengeteg olyan lehetőség is kimaradhat, amire nem is gondol az ember.
*Érdeklődve hallgatja Argus történeteit, hogy milyen bajba is keveredett eddig, miközben követi a két férfit a tábor felé. Fülét egy újabb érdekesség csapja meg.*
- Sötételf? Ti már találkoztatok sötételfekkel? És milyenek? Tényleg hasonlítanak ránk? *Kérdezi és hangjában némi irigység is feltűnhet. Emlékszik, hogy kiskorába sötételfekkel ijesztgették, ha valami rosszat csinált, és sose értette, hogy miért is. Csak értetlenül pislogott gyermektársaira, és azok szülőére, no meg nővérére is. Mindig is szeretett volna megismerni egy sötételfet, hogy valós képet kapjon arról, hogy tényleg olyanok-e, mint a mesékben, és hogyha igen, akkor miért?*