Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:53:30
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:53:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Morwon //
* Nyugodtan eszegethet miközben már a következő szelet húsok sülnek a nyárson. Egy falat kenyér, két három falat hús majd ha megszomjazik akkor a kulacs víz következik. Az illat mámorító, legalábbis azoknak akik szereti a frissen sült hús szagát. A közelből hallani néha egy-egy horkantást, vonyítást. Moon úgy véli talán néhány farkast vagy rókát csalt ide a vér szaga de nem mernek közelebb jönni hisz mégis csak egy óriás meg egy mélységi ülnek a ropogó tűz mellett. Talán majd ha a vándorok továbbállnak és a tűz kialszik ők is megnézik közelebbről a helyet remélve egy kis maradékot.
A maradék hússal nem jutnak többre. A nőstény remélte, hogy tud valami érdemlegeset javasolni neki Morwon, de az óriás inkább ráhagyta a döntést. Hát legyen, neki lesz nehezebb.*
- Akkor a combokat levisszük a Rumos Rókába, a test többi részét pedig itt hagyjuk az éjszakai barátainknak. *jelzi szavaival azt is, hogy észrevette, néhány vadat sikerült ide vonzaniuk és csak most következik az éjszaka komolyabbik fele. Ez a gondolat egy újabb kérdést vet fel Moonban.*
- Menjünk tovább vagy inkább verjünk tábort és a hajnal első napsugarai mellett induljunk tovább? *kérdezi majd azért még hozzáteszi. *Nekem az éjszaka a lételemem, viszont a felkelő nap fénye sem zavar. *magyarázza.*
- A déli nap tüzét már jobb szeretném a fogadóban tölteni, hogy esetleg naplemente környékén vágjunk ismét útnak és akkor holnap estére akár a Mágustoronyban is lehetünk.
* Nyugodtan eszegethet miközben már a következő szelet húsok sülnek a nyárson. Egy falat kenyér, két három falat hús majd ha megszomjazik akkor a kulacs víz következik. Az illat mámorító, legalábbis azoknak akik szereti a frissen sült hús szagát. A közelből hallani néha egy-egy horkantást, vonyítást. Moon úgy véli talán néhány farkast vagy rókát csalt ide a vér szaga de nem mernek közelebb jönni hisz mégis csak egy óriás meg egy mélységi ülnek a ropogó tűz mellett. Talán majd ha a vándorok továbbállnak és a tűz kialszik ők is megnézik közelebbről a helyet remélve egy kis maradékot.
A maradék hússal nem jutnak többre. A nőstény remélte, hogy tud valami érdemlegeset javasolni neki Morwon, de az óriás inkább ráhagyta a döntést. Hát legyen, neki lesz nehezebb.*
- Akkor a combokat levisszük a Rumos Rókába, a test többi részét pedig itt hagyjuk az éjszakai barátainknak. *jelzi szavaival azt is, hogy észrevette, néhány vadat sikerült ide vonzaniuk és csak most következik az éjszaka komolyabbik fele. Ez a gondolat egy újabb kérdést vet fel Moonban.*
- Menjünk tovább vagy inkább verjünk tábort és a hajnal első napsugarai mellett induljunk tovább? *kérdezi majd azért még hozzáteszi. *Nekem az éjszaka a lételemem, viszont a felkelő nap fénye sem zavar. *magyarázza.*
- A déli nap tüzét már jobb szeretném a fogadóban tölteni, hogy esetleg naplemente környékén vágjunk ismét útnak és akkor holnap estére akár a Mágustoronyban is lehetünk.
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-15 09:42:56
Üzenet elküldve: 2014-06-15 09:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Moon//
*Morwon pár másodpercet vár, míg választ ad Moonnak. *
- Igen, voltak több napos kirándulások, akár még egy-két hétig tartók is, bár ez utóbbiak ritkán.
*Megint megáll egy kicsit, a nyársat forgatja. Látja, hogy még egy kicsit nyers, úgyhogy ott hagyja még. *
- Mi általában a maradék húst elkészítettük úgy, mint azt, amit megettünk és elvittük magunkkal. Ez persze akkor nem előnyös, hogyha több napig kirándulunk, mert megromlik útközben.
*Ránéz a sülő húsra, majd lehelyezi a földre hűlni. Egy kicsit gondolkodik, majd újra megszólal. *
- Tehát nem igazán tudom most mit csináljunk vele. Esetleg nyersen vigyük el valamelyik közeli fogadóhoz? Akkor ott meg tudjuk sütni és meg sem romlik. De igazán nem tudom, szerintem dönts te.
*Morwon pár másodpercet vár, míg választ ad Moonnak. *
- Igen, voltak több napos kirándulások, akár még egy-két hétig tartók is, bár ez utóbbiak ritkán.
*Megint megáll egy kicsit, a nyársat forgatja. Látja, hogy még egy kicsit nyers, úgyhogy ott hagyja még. *
- Mi általában a maradék húst elkészítettük úgy, mint azt, amit megettünk és elvittük magunkkal. Ez persze akkor nem előnyös, hogyha több napig kirándulunk, mert megromlik útközben.
*Ránéz a sülő húsra, majd lehelyezi a földre hűlni. Egy kicsit gondolkodik, majd újra megszólal. *
- Tehát nem igazán tudom most mit csináljunk vele. Esetleg nyersen vigyük el valamelyik közeli fogadóhoz? Akkor ott meg tudjuk sütni és meg sem romlik. De igazán nem tudom, szerintem dönts te.
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-14 13:02:41
Üzenet elküldve: 2014-06-14 13:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Már egy ideje egyedül járja a vadont. Korábban úgy vélte, roppant magány várja majd így, hogy elhagyta otthonát és idegen tájon jár, de tévedett. Hiszen a magány egész eddigi életében útitársa volt. Nem hiányzott neki az sem, hogy az igényeit lessék, hiszen legtöbbször nem használta ki a szolgálatába rendelt talpnyalókat. Idejét azzal múlatta, hogy vadászott s a törzs körüli területet járta, keresve a... rendbontókat.
Még ennyi idő után is úgy kell emlékeztetnie magát. De ezen kívül, a helyszínen kívül nem változott semmi. Ugyanúgy öltözködik, csak az itteni alapanyagokat használja fel, így nem rí ki az erdőjáró népek közül. A jelképét is még mindig használja, nem mondott le róla, annak ellenére, hogy így még mindig beazonosítható. Aki bűnt követ el, az kiérdemli a büntetést. Bár a nyílhegybe karcolt jel közel sem annyira míves, mint ahogy a törzsi mesterek készítették, de sajnos most jobbra nincs lehetősége.
Időközben ruházatát kissé átszabta. Inge ujjait levágta, a felsőt és a nadrág szárait bőrszíjakkal kötözte át, hogy testhezállóbb legyen, kevésbé zavarja a vadászatban. A fogott vadak, nyulak bőréből mellényt készített magának. A sarut eldobta és vékony bőrtalpú lábbelit alkotott, ami majdhogynem egybeolvadt a nadrággal - azt is bőrszíjak tartották a helyén. És ezek nemcsak a ruházatot fogták szorosabbra, de bizonyos apróbb tárgyakat is viszonylag megbízhatóan tartottak rövid ideig - gyógynövényeket például s sokszor kését már nem is övébe tűzte hanem combjához, lábszárához, ahogy az itteniektől látta.
Hiába nem akarta bevallani magának, egyre inkább szüksége lett a pénzre. Voltak dolgok, amiket saját maga egyszerűen nem bírt előállítani. Megtanulta, hogy az egyszerű népeket könnyen ámulatba hozza az erdei portéka - rókaszőrme, vaddisznó agyarból készített talizmán, sokszor már megbízásra is vadászott. A parasztembernek nagy fényűzés volt az állatbőr, Shatar pedig roppant olcsón adta, hiszen a felszínt már ismerte, de mélységeiben még mindig nem olt tisztában a dolgokkal.
És még mindig nem tartózkodott sokáig egy helyben. Haladásának irányaként tartotta nagyjából délnyugatot. A sík vidék után fás terepre ért, ami végül erdővé sűrűsödött. Nyugati szemhatáron a táj pereme az ég felé nyújtózkodott. Délről pedig sokszor sűrű párát hozott a szél. A népek azt mondták, délre a "tenger" van, nyugaton pedig a földet kettéválasztó hegység. Azután pedig... Hatalmas táj nyúlik el, mi még forróbb, mint a keleti puszta. Ezek után Shatar sokat gondolkodott a hallottakon. Ott is kell élnie valamiféle népeknek. Talán annyira nem különböznek az övétől, bár remélhetőleg nincsenek olyan ostoba szokásaik, amiből az ő hajdani szerepe is eredt.
Végül is nem számít. Valahogy a híreknek át kellett jutniuk a hegyen, ő mégis lehetetlennek tartotta, hogy átjusson a másik oldalra. Marad ez az életmód, ki tudja meddig.
Jelen útiránya nem változott. Talán megnézné magának azt a hatalmas vizet. Efféle gondolatokkal van elfoglalva, mikor zajt hall a fák közül. Eltekintve abba az irányba, dombok magasodnak a fák fölé, s út csatlakozik ki az ösvényből, járást biztosítva arra. Megörül, de reménykedik, hogy az itteni népek vevők a szőrmére, bőrre, talizmánokra. Már szívesen megszabadulna a súlyuktól. S azt is reméli, hogy hisznek az állat szelleme által biztosított erőben, s hajlandóak valamiféle csere szolgáltatást nyújtani. Talán itt gyógyítót is lel, már nem sok maradt a gyógynövényből.*
Még ennyi idő után is úgy kell emlékeztetnie magát. De ezen kívül, a helyszínen kívül nem változott semmi. Ugyanúgy öltözködik, csak az itteni alapanyagokat használja fel, így nem rí ki az erdőjáró népek közül. A jelképét is még mindig használja, nem mondott le róla, annak ellenére, hogy így még mindig beazonosítható. Aki bűnt követ el, az kiérdemli a büntetést. Bár a nyílhegybe karcolt jel közel sem annyira míves, mint ahogy a törzsi mesterek készítették, de sajnos most jobbra nincs lehetősége.
Időközben ruházatát kissé átszabta. Inge ujjait levágta, a felsőt és a nadrág szárait bőrszíjakkal kötözte át, hogy testhezállóbb legyen, kevésbé zavarja a vadászatban. A fogott vadak, nyulak bőréből mellényt készített magának. A sarut eldobta és vékony bőrtalpú lábbelit alkotott, ami majdhogynem egybeolvadt a nadrággal - azt is bőrszíjak tartották a helyén. És ezek nemcsak a ruházatot fogták szorosabbra, de bizonyos apróbb tárgyakat is viszonylag megbízhatóan tartottak rövid ideig - gyógynövényeket például s sokszor kését már nem is övébe tűzte hanem combjához, lábszárához, ahogy az itteniektől látta.
Hiába nem akarta bevallani magának, egyre inkább szüksége lett a pénzre. Voltak dolgok, amiket saját maga egyszerűen nem bírt előállítani. Megtanulta, hogy az egyszerű népeket könnyen ámulatba hozza az erdei portéka - rókaszőrme, vaddisznó agyarból készített talizmán, sokszor már megbízásra is vadászott. A parasztembernek nagy fényűzés volt az állatbőr, Shatar pedig roppant olcsón adta, hiszen a felszínt már ismerte, de mélységeiben még mindig nem olt tisztában a dolgokkal.
És még mindig nem tartózkodott sokáig egy helyben. Haladásának irányaként tartotta nagyjából délnyugatot. A sík vidék után fás terepre ért, ami végül erdővé sűrűsödött. Nyugati szemhatáron a táj pereme az ég felé nyújtózkodott. Délről pedig sokszor sűrű párát hozott a szél. A népek azt mondták, délre a "tenger" van, nyugaton pedig a földet kettéválasztó hegység. Azután pedig... Hatalmas táj nyúlik el, mi még forróbb, mint a keleti puszta. Ezek után Shatar sokat gondolkodott a hallottakon. Ott is kell élnie valamiféle népeknek. Talán annyira nem különböznek az övétől, bár remélhetőleg nincsenek olyan ostoba szokásaik, amiből az ő hajdani szerepe is eredt.
Végül is nem számít. Valahogy a híreknek át kellett jutniuk a hegyen, ő mégis lehetetlennek tartotta, hogy átjusson a másik oldalra. Marad ez az életmód, ki tudja meddig.
Jelen útiránya nem változott. Talán megnézné magának azt a hatalmas vizet. Efféle gondolatokkal van elfoglalva, mikor zajt hall a fák közül. Eltekintve abba az irányba, dombok magasodnak a fák fölé, s út csatlakozik ki az ösvényből, járást biztosítva arra. Megörül, de reménykedik, hogy az itteni népek vevők a szőrmére, bőrre, talizmánokra. Már szívesen megszabadulna a súlyuktól. S azt is reméli, hogy hisznek az állat szelleme által biztosított erőben, s hajlandóak valamiféle csere szolgáltatást nyújtani. Talán itt gyógyítót is lel, már nem sok maradt a gyógynövényből.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 22:21:58
Üzenet elküldve: 2014-06-13 22:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon igazán próbál megadni mindent Akheelnek, amit csak szeretne, így abban nincs sok meglepődni való, hogy a csókot is megkapja. A Vadász próbálja viszonozni a csókot, még, ha ügyetlenül is. Ettől Learon el is felejti a bogyókat, meg Akheel mosdatlanságát, meg minden egyéb kivetnivalót partnerén. De minden jó megszakad egyszer, ahogyan ez a csók is. Nem is szólal meg, amíg a lány el nem mondja véleményét. Szerencsére pozitívumként élte meg első csókjukat, ami büszkeséggel tölti el Learont. Kezét Akheel hátsójára rakja, és az arany szempárba fúrja tekintetét.*
-Ügyes voltál Akheel!
*Ha nem is a legprofibb csók volt életében, azt biztosan érezte, hogy partnere beleadta magát a dologba, és ez a legfontosabb, nem a tapasztaltság. Legalábbis Learonnak.*
-Ha szeretnéd, majd még gyakoroljuk, akkor még jobb lesz!
*Jelenti ki határozottan a dolgot. Eztán elengedi Akheelt, hogy a lány nyugodtan tudja folytatni eszegetését, közben ő is gondolkodik a csókon. Azon, hogy mivel tudná még élvezetesebbé tenni a dolgot, de jelenleg nem jut eszébe semmi. Majd alkalomadtán újra fel fogja vetni ezt a gondolatot, ha sok szabadideje lesz. Most azonban sokkal élvezetesebb látványt keres, amit meg is talál. Akheelen állapodik meg a tekintete. El sem tudja képzelni, hogyan történt meg, hogy ezt a lányt nem nevelték normális körülmények között. Egyszer szeretné meghallgatni a történetét, de ennek most nincs itt az ideje. Karjával megtörli száját, és előveszi vizes kulacsát. Kortyol belőle egyet, öblöget, majd kiköpi. Az eztán következő kortyot már lenyeli. Szomjas volt a sok édes és savanyú bogyó után.*
*Learon igazán próbál megadni mindent Akheelnek, amit csak szeretne, így abban nincs sok meglepődni való, hogy a csókot is megkapja. A Vadász próbálja viszonozni a csókot, még, ha ügyetlenül is. Ettől Learon el is felejti a bogyókat, meg Akheel mosdatlanságát, meg minden egyéb kivetnivalót partnerén. De minden jó megszakad egyszer, ahogyan ez a csók is. Nem is szólal meg, amíg a lány el nem mondja véleményét. Szerencsére pozitívumként élte meg első csókjukat, ami büszkeséggel tölti el Learont. Kezét Akheel hátsójára rakja, és az arany szempárba fúrja tekintetét.*
-Ügyes voltál Akheel!
*Ha nem is a legprofibb csók volt életében, azt biztosan érezte, hogy partnere beleadta magát a dologba, és ez a legfontosabb, nem a tapasztaltság. Legalábbis Learonnak.*
-Ha szeretnéd, majd még gyakoroljuk, akkor még jobb lesz!
*Jelenti ki határozottan a dolgot. Eztán elengedi Akheelt, hogy a lány nyugodtan tudja folytatni eszegetését, közben ő is gondolkodik a csókon. Azon, hogy mivel tudná még élvezetesebbé tenni a dolgot, de jelenleg nem jut eszébe semmi. Majd alkalomadtán újra fel fogja vetni ezt a gondolatot, ha sok szabadideje lesz. Most azonban sokkal élvezetesebb látványt keres, amit meg is talál. Akheelen állapodik meg a tekintete. El sem tudja képzelni, hogyan történt meg, hogy ezt a lányt nem nevelték normális körülmények között. Egyszer szeretné meghallgatni a történetét, de ennek most nincs itt az ideje. Karjával megtörli száját, és előveszi vizes kulacsát. Kortyol belőle egyet, öblöget, majd kiköpi. Az eztán következő kortyot már lenyeli. Szomjas volt a sok édes és savanyú bogyó után.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 21:58:51
Üzenet elküldve: 2014-06-13 21:58:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Nem is sejti miféle gondolatok fordulnak meg a férfi fejébe, de ha sejtené bizonyára egészen elszontyolodna. És nem is nagyon értené, hogy miért most válik ez problémává, ha egész idáig nem volt az. De csak megvonja vállát és bekapja ő a bogyókat. Nincs ezen mit túlkombinálni, ha nem, hát nem. Annak örül, hogy maradhatnak egy kicsit. Kárpótlásuk majd segít Learonnak az állatok körül, ha szüksége van rá.
Akheel úgy tűnik végül megint csak eléri amit akar és megkapja az áhított csókot. Szemei először egészen elkerekednek és kissé bandzsítva lesi a másikat az első pillanatokba, ám miután megállapítja, hogy egyáltalán nem úgy lefetyel a szájában a másik, mint egy kutya, igyekszik viszonozni a csókot. Lehet, hogy kicsit ügyetlenre sikerül, de próbálja tartani a lépést Learonnal. Még szerencse, hogy eddig is igen jól viselte a lány kis dolgait, nem fél attól, hogy kiborul egy apró hibától, vagy kineveti őt esetleg...
Ajkaikat finoman szakítja el egymástól és egy kis ideig csak nagyokat pislog a férfire.*
-Ez tök jó.
*Állapítja meg végül és elégedetten újabb bogyókat töm az arcába, közben élete eddigi legjobb csókján gondolkozik el. De mit lehet gondolkozni egy csókon?*
*Nem is sejti miféle gondolatok fordulnak meg a férfi fejébe, de ha sejtené bizonyára egészen elszontyolodna. És nem is nagyon értené, hogy miért most válik ez problémává, ha egész idáig nem volt az. De csak megvonja vállát és bekapja ő a bogyókat. Nincs ezen mit túlkombinálni, ha nem, hát nem. Annak örül, hogy maradhatnak egy kicsit. Kárpótlásuk majd segít Learonnak az állatok körül, ha szüksége van rá.
Akheel úgy tűnik végül megint csak eléri amit akar és megkapja az áhított csókot. Szemei először egészen elkerekednek és kissé bandzsítva lesi a másikat az első pillanatokba, ám miután megállapítja, hogy egyáltalán nem úgy lefetyel a szájában a másik, mint egy kutya, igyekszik viszonozni a csókot. Lehet, hogy kicsit ügyetlenre sikerül, de próbálja tartani a lépést Learonnal. Még szerencse, hogy eddig is igen jól viselte a lány kis dolgait, nem fél attól, hogy kiborul egy apró hibától, vagy kineveti őt esetleg...
Ajkaikat finoman szakítja el egymástól és egy kis ideig csak nagyokat pislog a férfire.*
-Ez tök jó.
*Állapítja meg végül és elégedetten újabb bogyókat töm az arcába, közben élete eddigi legjobb csókján gondolkozik el. De mit lehet gondolkozni egy csókon?*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 16:57:24
Üzenet elküldve: 2014-06-13 16:57:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Akheel közli, hogy maradni akar. Learon nem fogja az ellenkezőjét tenni, hiába lenne az a logikus részéről. Egyetlen másodpercbe tart csak neki okot találni a maradásra. Nem nehéz, csak rá kellett néznie a földön ücsörgő szépségre. Az ok, pedig Akheel, és az, hogy így kettesben lehet vele. Ezt, most akármennyire hihetetlen, fontosabbnak tartja az álltoknál. Ezzel a dologgal még magát is meglepi. Igazából nem nagy meglepetés ez, hiszen elindult fejés nélkül is vele, de mégis furcsa erre újból, és újból rádöbbenni.*
-Akkor maradunk. Nekem is jó itt veled.
*Igencsak elgondolkodik a dolgon, hogy mit kezdjen a lány által nyújtott bogyókkal. Tudja, hogy bizonyára most is koszos a mancsa. A reggeli dolgok után talán még jobban, mint tegnap, ezért a gyümölcsöket vissza próbálja adni a lánynak. Mosolyog rá, és közben próbál valamit nagyon gyorsan kitalálni.*
-Köszönöm, de én már teli vagyok!
*Hebegi a dolgot, és már a fejét fogná, hiszen eszébe jut, hogy ezzel a kézzel evett a Vadász, ő pedig így puszilgatta őt.*
~Most már nincs mit tenni! Te vállaltad, hát bírd ki!~
*Közben már jön is a kérés a csókolózásra. Learon nem tud mit tenni, ezek után, már nincs vesztenivalója kosz és mocsok ügyben. Magához húzza Akheelt fél karjával, hogy kielégítse kíváncsiságának igényeit, és megcsókolja. A lány szájában lévő nyelvet sajátjával próbálja játékra bírni. Ő megmutatja sajátjával, mit is kell csinálni Akheelnak, aki bizonyára megpróbálja utánozni a dolgot. Learon ilyen téren végtelenül nyugodt és kitartó. Addig csókolja a lányt, "lefetyel a nyelvével", amíg Akheelnak jól esik.*
*Akheel közli, hogy maradni akar. Learon nem fogja az ellenkezőjét tenni, hiába lenne az a logikus részéről. Egyetlen másodpercbe tart csak neki okot találni a maradásra. Nem nehéz, csak rá kellett néznie a földön ücsörgő szépségre. Az ok, pedig Akheel, és az, hogy így kettesben lehet vele. Ezt, most akármennyire hihetetlen, fontosabbnak tartja az álltoknál. Ezzel a dologgal még magát is meglepi. Igazából nem nagy meglepetés ez, hiszen elindult fejés nélkül is vele, de mégis furcsa erre újból, és újból rádöbbenni.*
-Akkor maradunk. Nekem is jó itt veled.
*Igencsak elgondolkodik a dolgon, hogy mit kezdjen a lány által nyújtott bogyókkal. Tudja, hogy bizonyára most is koszos a mancsa. A reggeli dolgok után talán még jobban, mint tegnap, ezért a gyümölcsöket vissza próbálja adni a lánynak. Mosolyog rá, és közben próbál valamit nagyon gyorsan kitalálni.*
-Köszönöm, de én már teli vagyok!
*Hebegi a dolgot, és már a fejét fogná, hiszen eszébe jut, hogy ezzel a kézzel evett a Vadász, ő pedig így puszilgatta őt.*
~Most már nincs mit tenni! Te vállaltad, hát bírd ki!~
*Közben már jön is a kérés a csókolózásra. Learon nem tud mit tenni, ezek után, már nincs vesztenivalója kosz és mocsok ügyben. Magához húzza Akheelt fél karjával, hogy kielégítse kíváncsiságának igényeit, és megcsókolja. A lány szájában lévő nyelvet sajátjával próbálja játékra bírni. Ő megmutatja sajátjával, mit is kell csinálni Akheelnak, aki bizonyára megpróbálja utánozni a dolgot. Learon ilyen téren végtelenül nyugodt és kitartó. Addig csókolja a lányt, "lefetyel a nyelvével", amíg Akheelnak jól esik.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 16:29:11
Üzenet elküldve: 2014-06-13 16:29:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Hát a nyelvét félthetné a férfi, de mint kiderül Learon nem kételkedik Akheelben. Úgy hiszi viccből nem vetemedne ilyesmire és jól hiszi. Kegyetlenkedés nem az ő műfaja, gondoljanak, vagy mondjanak róla bármit. Amit tesz, annak oka nem a pusztítás.*
-Nekem most jó itt.
*Közli elégedetten és elnyammog a kapott falaton. Rettentően örül neki, hogy szavak nélkül is megérti őt a másik. Pár bogyót vissza is ad cserébe Learonnak, igaz ha arra fájna a pásztor foga maga is le tudná szakítani a bokorról. De talán jobban esik neki is ha Akheeltől kapja.*
-De-de! Szeretném.
*Bizonygatja és kap is puszikat, de most hogy már így felmerült ez a csókolózás dolog, határozottan kíváncsi lett.*
-Én nem tudok, de te csináld. Biztos jó.
*Pislog sárga szemeivel várakozóan a férfire.*
*Hát a nyelvét félthetné a férfi, de mint kiderül Learon nem kételkedik Akheelben. Úgy hiszi viccből nem vetemedne ilyesmire és jól hiszi. Kegyetlenkedés nem az ő műfaja, gondoljanak, vagy mondjanak róla bármit. Amit tesz, annak oka nem a pusztítás.*
-Nekem most jó itt.
*Közli elégedetten és elnyammog a kapott falaton. Rettentően örül neki, hogy szavak nélkül is megérti őt a másik. Pár bogyót vissza is ad cserébe Learonnak, igaz ha arra fájna a pásztor foga maga is le tudná szakítani a bokorról. De talán jobban esik neki is ha Akheeltől kapja.*
-De-de! Szeretném.
*Bizonygatja és kap is puszikat, de most hogy már így felmerült ez a csókolózás dolog, határozottan kíváncsi lett.*
-Én nem tudok, de te csináld. Biztos jó.
*Pislog sárga szemeivel várakozóan a férfire.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 16:15:15
Üzenet elküldve: 2014-06-13 16:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
~Hogy leharapni? Mit?~
*Nem igazán érti, hogy miről is van szó, na de mindegy, ő ugyan nem fél semmitől, amit Akheel okozhat.*
-Nem félek! Megbízom benned.
*Mondja ki őszintén. nem tudja, hogy a Vadásznak mit jelent a bizalom. Learon szinte biztos benne, hogy Akheel nem tudna benne megbízni, de úgy gondolja, hogy azért ő próbálkozik, hátha egyszer eljut arra a pontra is a lány. Mosolyogva tekint le a földön ücsörgő leányzóra.*
-Te szeretnél visszamenni? Fejni is kéne már, meg vár a sajt.
*Kérdez vissza. Nem akar ő dönteni. Már ideje lenne a táborba menni, elég sok dolga van még, de úgy gondolja, döntsön Akheel. Mikor sajtért tátja a száját a Vadász, Learon azonnal letör egy darabot és máris teszi bele a szájába. Nem kell megismételnie a lánynak. Ha Akheel engedi, Learon további falatokkal jutalmazza őt. Inkább elosztogatja, és nézi a lány boldogságát, mint, hogy maga jóllakjon. van még a táborban bőven, ő ráér a dologgal. Lassan elfogy a sajt, ezután visszatérnek a csókolózás témához, de Learon úgy gondolja, hogy marad a szájra puszinál, ha már ez tetszik Akheelnak. Semmi kedve neki sem olyanhoz, amit nem akar a lány. Megrázza a fejét.*
-Nem kell! Nem szeretnéd, tehát nem ragaszkodom hozzá. Jó nekem a puszi is!
*Próbálja elmagyarázni a dolgot a Vadásznak. Nem tudja, hogy elég-e ennyi neki magyarázatként. Általában mindenre sokszor szokott rákérdezni, de nem is baj. Legalább addig is beszélgetnek, és Learon külön örül annak, hogy Akheel érdeklődik.*
-Mindenütt finom vagy!
*Közellép hozzá, és kap egy puszit a homlokára a lány, majd azonnal a szájára is a másikat.*
~Hogy leharapni? Mit?~
*Nem igazán érti, hogy miről is van szó, na de mindegy, ő ugyan nem fél semmitől, amit Akheel okozhat.*
-Nem félek! Megbízom benned.
*Mondja ki őszintén. nem tudja, hogy a Vadásznak mit jelent a bizalom. Learon szinte biztos benne, hogy Akheel nem tudna benne megbízni, de úgy gondolja, hogy azért ő próbálkozik, hátha egyszer eljut arra a pontra is a lány. Mosolyogva tekint le a földön ücsörgő leányzóra.*
-Te szeretnél visszamenni? Fejni is kéne már, meg vár a sajt.
*Kérdez vissza. Nem akar ő dönteni. Már ideje lenne a táborba menni, elég sok dolga van még, de úgy gondolja, döntsön Akheel. Mikor sajtért tátja a száját a Vadász, Learon azonnal letör egy darabot és máris teszi bele a szájába. Nem kell megismételnie a lánynak. Ha Akheel engedi, Learon további falatokkal jutalmazza őt. Inkább elosztogatja, és nézi a lány boldogságát, mint, hogy maga jóllakjon. van még a táborban bőven, ő ráér a dologgal. Lassan elfogy a sajt, ezután visszatérnek a csókolózás témához, de Learon úgy gondolja, hogy marad a szájra puszinál, ha már ez tetszik Akheelnak. Semmi kedve neki sem olyanhoz, amit nem akar a lány. Megrázza a fejét.*
-Nem kell! Nem szeretnéd, tehát nem ragaszkodom hozzá. Jó nekem a puszi is!
*Próbálja elmagyarázni a dolgot a Vadásznak. Nem tudja, hogy elég-e ennyi neki magyarázatként. Általában mindenre sokszor szokott rákérdezni, de nem is baj. Legalább addig is beszélgetnek, és Learon külön örül annak, hogy Akheel érdeklődik.*
-Mindenütt finom vagy!
*Közellép hozzá, és kap egy puszit a homlokára a lány, majd azonnal a szájára is a másikat.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 14:25:32
Üzenet elküldve: 2014-06-13 14:25:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Na ezaz, hogy annyira belemerült a kis dolgába, hogy így sem vette észre Learont. Mi van, ha az még settenkedett is volna és kevésbé kedves szándékok vezérelték volna? Biztos halál.
Kap egy puszit, amitől rendkívül jó kedve is lesz. Már fordulna is vissza a bogyóihoz, de a férfi megnyalja az ő ajkait!*
-Hé!
*Nevet rá, de nem háborodott fel igazán.*
-Nem félnél attó' hogy leharapom, ha a számba teszed?!
*Érdeklődik még mindig röhögcsélve. Általában szoktak tartani ettől, ha róla van szó. Jól elücsörög ő itt a bokrok alatt. Hűvös is van, kaja is van, társaság is van. Nem kell neki semmi. Sietniük sem kell már most, hogy Akheel talál falnivalót.*
-Akarsz visszamenni?
*Kérdezi és kicsit közelebb csúszik a földön a pásztorhoz, hogy száját tátva kuncsizzon egy falat sajtot.*
-Áh!
*Jelenti ki és ha nem teljesen totálisan félreértelmezhetetlenül egyértelmű, hogy mit is szeretne, akkor megismétli valamivel határozottan és száját nagyobbra tátva.
Csak akkor hozza fel a dolgot, ha már mindketten megreggeliztek.*
-Am' csinálhatod a nyelveddel ezt a számba. Megcsókolhatsz. *Pontosít, hiszen ha jól emlékszik ilyen szép szóval fejezte ki magát a másik is.*
-Ha finom.
*Na ezaz, hogy annyira belemerült a kis dolgába, hogy így sem vette észre Learont. Mi van, ha az még settenkedett is volna és kevésbé kedves szándékok vezérelték volna? Biztos halál.
Kap egy puszit, amitől rendkívül jó kedve is lesz. Már fordulna is vissza a bogyóihoz, de a férfi megnyalja az ő ajkait!*
-Hé!
*Nevet rá, de nem háborodott fel igazán.*
-Nem félnél attó' hogy leharapom, ha a számba teszed?!
*Érdeklődik még mindig röhögcsélve. Általában szoktak tartani ettől, ha róla van szó. Jól elücsörög ő itt a bokrok alatt. Hűvös is van, kaja is van, társaság is van. Nem kell neki semmi. Sietniük sem kell már most, hogy Akheel talál falnivalót.*
-Akarsz visszamenni?
*Kérdezi és kicsit közelebb csúszik a földön a pásztorhoz, hogy száját tátva kuncsizzon egy falat sajtot.*
-Áh!
*Jelenti ki és ha nem teljesen totálisan félreértelmezhetetlenül egyértelmű, hogy mit is szeretne, akkor megismétli valamivel határozottan és száját nagyobbra tátva.
Csak akkor hozza fel a dolgot, ha már mindketten megreggeliztek.*
-Am' csinálhatod a nyelveddel ezt a számba. Megcsókolhatsz. *Pontosít, hiszen ha jól emlékszik ilyen szép szóval fejezte ki magát a másik is.*
-Ha finom.
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 11:22:36
Üzenet elküldve: 2014-06-13 11:22:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Jó tempót diktálnak, a lovak egymás mellett haladnak. A fák már nem olyan sűrűn nőnek, s kiérnek az ösvényre. Erfalody lassít, így Assa valamivel előrébb kerül, de aztán lelassít, így egymás mellé érnek ismét. Erfalody a sorsról beszél.*
- Aha... Lehet. Szerintem a sorsunkat mi irányítjuk, de... Közbeszólhat egyes történésekkel.
* Ez az alkalom is ilyen. Talán Mordach még akart tőlük valamit... Talán kiderül. Assa nem hisz mindenféle szellemekben, egy természetanyát vagy természetapát szoktak ők megnevezni, de nincsenek szertartásaik vagy áldozati bemutatásaik. Feladatuk csak annyi, hogy óvják a természetet, s minden élőlényét. Tovább mennek...*
* Jó tempót diktálnak, a lovak egymás mellett haladnak. A fák már nem olyan sűrűn nőnek, s kiérnek az ösvényre. Erfalody lassít, így Assa valamivel előrébb kerül, de aztán lelassít, így egymás mellé érnek ismét. Erfalody a sorsról beszél.*
- Aha... Lehet. Szerintem a sorsunkat mi irányítjuk, de... Közbeszólhat egyes történésekkel.
* Ez az alkalom is ilyen. Talán Mordach még akart tőlük valamit... Talán kiderül. Assa nem hisz mindenféle szellemekben, egy természetanyát vagy természetapát szoktak ők megnevezni, de nincsenek szertartásaik vagy áldozati bemutatásaik. Feladatuk csak annyi, hogy óvják a természetet, s minden élőlényét. Tovább mennek...*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 08:43:55
Üzenet elküldve: 2014-06-13 08:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learonnak még csak szándékában sem állt, hogy meglepje Akheelt. Nem is settenkedett, egyszerűen csak hátulról szerette volna megölelni. Úgy látja, ezzel sikerült nagyon meghökkentenie a lányt.*
~Hogy lefetyelni? Kutya?~
*Úgy véli ez pontosan olyan, mint amit tegnap este ő mondott. Learon a Vadász dolgait tartja állatiasnak, Akheel pedig az övéit.*
~Ha nem, hát nem! Nem erőszak.~
*Ezzel egy gyors szájra puszit ad Akheelnak. Jobb híján, ezzel is megelégszik, hiszen nem akar olyat tenni, ami társának nem tetszik.*
-Köszönöm, hogy megengeded, de ha nem szeretnéd, nem fogom.
*Jelenti ki egyszerűen a dolgot. Azonban nem bírja ki. Egyetlen pillanatig szemezik még a gyümölcsöktől színes ajkakkal, majd nyelvével végignyalja a lány ajkait. Huncut vigyorral fordul a tekintete felé.*
-Így nem a szádban volt.
*De ezzel vége. Felegyenesedik, és az Akheel ajkairól szájába került ízt kezdi el kóstolgatni.*
-Finom!
*Mondja ki meglátását. Ilyen bogyókat ők nem az erdőben szedtek, hanem hazacipelték és elültették otthon. Úgy azonban más lett az íze, mint annak, ami a természetben nő. Mivel már eleget gyűjtöttek össze, becsukja az erszényt, amibe szedegetett és leporolja nadrágját. Útmutatást vár a Vadásztól. Kíváncsi, hogy van-e még valami terve az erdőben, vagy menjenek haza, vagy bármi más. Erre rá is kérdez.*
-Na, megyünk valamerre?
*Közben előkotorászik egy apró darab sajtot is, ami reggelijeként szolgál. Nem emlékszik, hogy evett-e, de egészen megéhezett a sétától. Pár bogyóval együtt kezdi el nyammogni, és ha Akheel adott ki utasítást, akkor arra megy, amerre a lány küldi őt.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.13 08:46:58
*Learonnak még csak szándékában sem állt, hogy meglepje Akheelt. Nem is settenkedett, egyszerűen csak hátulról szerette volna megölelni. Úgy látja, ezzel sikerült nagyon meghökkentenie a lányt.*
~Hogy lefetyelni? Kutya?~
*Úgy véli ez pontosan olyan, mint amit tegnap este ő mondott. Learon a Vadász dolgait tartja állatiasnak, Akheel pedig az övéit.*
~Ha nem, hát nem! Nem erőszak.~
*Ezzel egy gyors szájra puszit ad Akheelnak. Jobb híján, ezzel is megelégszik, hiszen nem akar olyat tenni, ami társának nem tetszik.*
-Köszönöm, hogy megengeded, de ha nem szeretnéd, nem fogom.
*Jelenti ki egyszerűen a dolgot. Azonban nem bírja ki. Egyetlen pillanatig szemezik még a gyümölcsöktől színes ajkakkal, majd nyelvével végignyalja a lány ajkait. Huncut vigyorral fordul a tekintete felé.*
-Így nem a szádban volt.
*De ezzel vége. Felegyenesedik, és az Akheel ajkairól szájába került ízt kezdi el kóstolgatni.*
-Finom!
*Mondja ki meglátását. Ilyen bogyókat ők nem az erdőben szedtek, hanem hazacipelték és elültették otthon. Úgy azonban más lett az íze, mint annak, ami a természetben nő. Mivel már eleget gyűjtöttek össze, becsukja az erszényt, amibe szedegetett és leporolja nadrágját. Útmutatást vár a Vadásztól. Kíváncsi, hogy van-e még valami terve az erdőben, vagy menjenek haza, vagy bármi más. Erre rá is kérdez.*
-Na, megyünk valamerre?
*Közben előkotorászik egy apró darab sajtot is, ami reggelijeként szolgál. Nem emlékszik, hogy evett-e, de egészen megéhezett a sétától. Pár bogyóval együtt kezdi el nyammogni, és ha Akheel adott ki utasítást, akkor arra megy, amerre a lány küldi őt.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.13 08:46:58
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-13 00:00:05
Üzenet elküldve: 2014-06-13 00:00:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
-Aha.
*Dünnyögi vissza, de nincs igazán meggyőzve. Önző kis disznó, ha a finomságokról van szó. Persze, akad olyan helyzet, mikor megosztja azokat másokkal is, de nem jellemző. Még szerencse, hogy ő a Vadász. így nincs akkora gond abból, ha magának követeli a legjobb falatokat. De nem is igazán válogat, ha azokról le kell mondania. Megeszi a fagyos földből kiásott gumókat és édes gyökereket is, ha nincsen más. Ez utóbbit még szereti is. Folyamatosan lehet valami a szájába. Ezeken gondolkozik, mikor Learon váratlanul mögé kerül. Nem tesz jót neki ez a feltétlen bizalom: óvatlanná válik.
Meg is lepődik egy kicsit, de ezt igyekszik leplezni.*
-Hát... hogy?
*Kérdez vissza kicsit bizonytalanul.*
-Ne lefetyelj a számban a nyelveddel, mint valami kutya.
*Kéri őszintén a másikat, mert bizony volt szerencséje ilyesmihez és nem nagyon tetszett neki. Ha rajta múlna csak puszizkodna, még ha olyan kis bénán is csinálja megint, mint tegnap este.*
-De lehet. Neked lehet.
*Rázza ki végül rakoncátlan tincseit arcából egy egyszerű mozdulattal és várja a csókot.*
-Aha.
*Dünnyögi vissza, de nincs igazán meggyőzve. Önző kis disznó, ha a finomságokról van szó. Persze, akad olyan helyzet, mikor megosztja azokat másokkal is, de nem jellemző. Még szerencse, hogy ő a Vadász. így nincs akkora gond abból, ha magának követeli a legjobb falatokat. De nem is igazán válogat, ha azokról le kell mondania. Megeszi a fagyos földből kiásott gumókat és édes gyökereket is, ha nincsen más. Ez utóbbit még szereti is. Folyamatosan lehet valami a szájába. Ezeken gondolkozik, mikor Learon váratlanul mögé kerül. Nem tesz jót neki ez a feltétlen bizalom: óvatlanná válik.
Meg is lepődik egy kicsit, de ezt igyekszik leplezni.*
-Hát... hogy?
*Kérdez vissza kicsit bizonytalanul.*
-Ne lefetyelj a számban a nyelveddel, mint valami kutya.
*Kéri őszintén a másikat, mert bizony volt szerencséje ilyesmihez és nem nagyon tetszett neki. Ha rajta múlna csak puszizkodna, még ha olyan kis bénán is csinálja megint, mint tegnap este.*
-De lehet. Neked lehet.
*Rázza ki végül rakoncátlan tincseit arcából egy egyszerű mozdulattal és várja a csókot.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 22:05:19
Üzenet elküldve: 2014-06-12 22:05:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon bizonyára szégyenében elsüllyedne, ha Akheel védelmére szorulna, de szerencsére ilyenre nincs szükség. Mikor megkérdezi tőle a lány, hogy minek neki a sajt, azt válaszolja, amit neki mondott a férfi.*
-Azt mondta, hogy gyerekkorában evett ilyet utoljára, azért szeretné. Sok idő, mert össze kell érnie a sajtnak.
*Nem nagyon tud jobbat mondani erre, hiszen nincs tisztában ő sem, mi játszódik a tejtermékben, így csak ennyit tud róla. Nem tud betelni Akheel látványával, miközben a bogyókat szájába pakolja. Újra és újra eszébe jutnak a tegnapi esti dolgok. A Vadász mögé sétál és hátulról átöleli. Nem tudja, hogy szokott-e csókolózni a lány, mivel nem tudja, hogy reagálna rá, jobbnak látja megkérdezni a dolgot.*
-Megcsókolhatlak? Megengeded?
*Folyamatosan a másikéban tartja tekintetét. Néha azonban a lány ajkaira is vetődik tekintete.*
*Learon bizonyára szégyenében elsüllyedne, ha Akheel védelmére szorulna, de szerencsére ilyenre nincs szükség. Mikor megkérdezi tőle a lány, hogy minek neki a sajt, azt válaszolja, amit neki mondott a férfi.*
-Azt mondta, hogy gyerekkorában evett ilyet utoljára, azért szeretné. Sok idő, mert össze kell érnie a sajtnak.
*Nem nagyon tud jobbat mondani erre, hiszen nincs tisztában ő sem, mi játszódik a tejtermékben, így csak ennyit tud róla. Nem tud betelni Akheel látványával, miközben a bogyókat szájába pakolja. Újra és újra eszébe jutnak a tegnapi esti dolgok. A Vadász mögé sétál és hátulról átöleli. Nem tudja, hogy szokott-e csókolózni a lány, mivel nem tudja, hogy reagálna rá, jobbnak látja megkérdezni a dolgot.*
-Megcsókolhatlak? Megengeded?
*Folyamatosan a másikéban tartja tekintetét. Néha azonban a lány ajkaira is vetődik tekintete.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 21:34:14
Üzenet elküldve: 2014-06-12 21:34:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Hát ha zavarta volna, az már korábban is zavarta volna, nem most fogja elkezdeni zavarni az, hogy Learon kicsit gizda, meg a béna karjával nem is a legéletrevalóbbak egyike. Majd ő jól megvédi, ha bárki más bele akar kötni ok nélkül!*
-Minek neki az?! A felesége terhös, bizta' neki kell.
*Elmélkedik valamivel oldottabb hangulatban. Nagyon nem akarná, hogy mindenki más falja fel az ő sajtosemberének a sajtját!*
-Jó'van. Akkó' jóvan' akkó'.
*Hagyja annyiban a dolgot és ő is nekikezd a bogyógyűjtésnek, de több landol a hasában, mint az erszényben. Hiába, kimaradt a reggeli.*
-Minek neki olyan sok idő?
*Kérdezi az egyik bokor tövében ülve. Már tiszta piros a szája a ribizlitől, olyan mintha ki lenne rúzzsal kenve.*
*Hát ha zavarta volna, az már korábban is zavarta volna, nem most fogja elkezdeni zavarni az, hogy Learon kicsit gizda, meg a béna karjával nem is a legéletrevalóbbak egyike. Majd ő jól megvédi, ha bárki más bele akar kötni ok nélkül!*
-Minek neki az?! A felesége terhös, bizta' neki kell.
*Elmélkedik valamivel oldottabb hangulatban. Nagyon nem akarná, hogy mindenki más falja fel az ő sajtosemberének a sajtját!*
-Jó'van. Akkó' jóvan' akkó'.
*Hagyja annyiban a dolgot és ő is nekikezd a bogyógyűjtésnek, de több landol a hasában, mint az erszényben. Hiába, kimaradt a reggeli.*
-Minek neki olyan sok idő?
*Kérdezi az egyik bokor tövében ülve. Már tiszta piros a szája a ribizlitől, olyan mintha ki lenne rúzzsal kenve.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:24:36
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:24:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon egészen érdekesnek találja, hogy Akheelt egyáltalán nem érdekli a férfi fizikuma. Pedig az asszonyok szokták ezt nézni. De ekkor eszébe jut, hogy Akheelt még gondolatban sem lehet asszonynak nevezni.*
~Furcsa egy leányzó, annyi biztos.~
*A vadászat dologra bólint. Még, ha nem is akarna erősödni, akkor is tetszene neki az a terv, hogy minden nap kijöjjön a Vadásszal és együtt legyen vele. Mikor a lány megriad, Learon nem tudja hova tenni a dolgot ezzel kapcsolatban. A férfi nevére sem emlékszik igazán. Lehet, hogy jó nevet mond, de lehet, hogy nem. Ki tudja?*
-Talán valami Xomorr, de könnyen lehet, hogy tévedek!
*Ekkor azonban már sejti mi lehetett a probléma. Meg is próbálja orvosolni a helyzetet, ahogy tőle kitelik.*
-Ne aggódj ezen! Biztosan jutni fog neked is!
*Mosoly Akheelra.*
-De, ha ez megnyugtat, akkor megígérem, hogy te az elsők között lehetsz, aki megkóstolja!
*Ezzel el is kezd keresgélni, gyűjtögetni. Minden most érő bogyóból szed egy keveset. Nem sokat, hiszen felesleges volna, meg amúgy sem tudná hová rakni.*
-Én is most csinálnék ilyen sajtot először, de akitől hallottam, azt mondta, hogy nagyon finom. Nagyon kíváncsi vagyok!
*Mondja vidáman, mert ilyen füstölt sajtot most csinálna először. Ott, ahol felnőtt, ilyeneket nem készítettek, főleg nem olyat, amit gyümölccsel füstölnek össze. Már a gondolatra is összefut a szájában a nyál, habár elképzelni sem tudja, milyen lehet az íze.*
-Már nagyon kíváncsi vagyok, de elvileg tíz nap kell ahhoz, hogy készen legyen. Alig tudom kivárni!
*Közben folyamatosan kapkodja le a bogyókat a bokrokról és pakolja erszényébe.*
*Learon egészen érdekesnek találja, hogy Akheelt egyáltalán nem érdekli a férfi fizikuma. Pedig az asszonyok szokták ezt nézni. De ekkor eszébe jut, hogy Akheelt még gondolatban sem lehet asszonynak nevezni.*
~Furcsa egy leányzó, annyi biztos.~
*A vadászat dologra bólint. Még, ha nem is akarna erősödni, akkor is tetszene neki az a terv, hogy minden nap kijöjjön a Vadásszal és együtt legyen vele. Mikor a lány megriad, Learon nem tudja hova tenni a dolgot ezzel kapcsolatban. A férfi nevére sem emlékszik igazán. Lehet, hogy jó nevet mond, de lehet, hogy nem. Ki tudja?*
-Talán valami Xomorr, de könnyen lehet, hogy tévedek!
*Ekkor azonban már sejti mi lehetett a probléma. Meg is próbálja orvosolni a helyzetet, ahogy tőle kitelik.*
-Ne aggódj ezen! Biztosan jutni fog neked is!
*Mosoly Akheelra.*
-De, ha ez megnyugtat, akkor megígérem, hogy te az elsők között lehetsz, aki megkóstolja!
*Ezzel el is kezd keresgélni, gyűjtögetni. Minden most érő bogyóból szed egy keveset. Nem sokat, hiszen felesleges volna, meg amúgy sem tudná hová rakni.*
-Én is most csinálnék ilyen sajtot először, de akitől hallottam, azt mondta, hogy nagyon finom. Nagyon kíváncsi vagyok!
*Mondja vidáman, mert ilyen füstölt sajtot most csinálna először. Ott, ahol felnőtt, ilyeneket nem készítettek, főleg nem olyat, amit gyümölccsel füstölnek össze. Már a gondolatra is összefut a szájában a nyál, habár elképzelni sem tudja, milyen lehet az íze.*
-Már nagyon kíváncsi vagyok, de elvileg tíz nap kell ahhoz, hogy készen legyen. Alig tudom kivárni!
*Közben folyamatosan kapkodja le a bogyókat a bokrokról és pakolja erszényébe.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:04:40
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:04:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
-Akkor gyere ki velem vadászni minden nap.
*Válaszol egyszerűen. Attól lehet erősödni, ő már csak tudja. Ennyivel lezártnak is tekinti a témát, hacsak nincs több kérdése a férfinek.
A következő javaslaton azonban megütközik. Megdermed, mint egy ijedt kis nyuszi.*
-Mi?
*Szakad ki belőle kétségbeesetten.*
-Kinek?!
*Nagyon nem szeretné, ha rajta kívül bárki más kaphatna Learon különleges sajtjából. A választól függően segít bogyós bokrot keresni Learonnak. Vagy nem.
De ebben az időszakban érik a biszke, a ribizli és a málna is, az eperről nem is beszélve! Lenne választék bőven...*
-Akkor gyere ki velem vadászni minden nap.
*Válaszol egyszerűen. Attól lehet erősödni, ő már csak tudja. Ennyivel lezártnak is tekinti a témát, hacsak nincs több kérdése a férfinek.
A következő javaslaton azonban megütközik. Megdermed, mint egy ijedt kis nyuszi.*
-Mi?
*Szakad ki belőle kétségbeesetten.*
-Kinek?!
*Nagyon nem szeretné, ha rajta kívül bárki más kaphatna Learon különleges sajtjából. A választól függően segít bogyós bokrot keresni Learonnak. Vagy nem.
De ebben az időszakban érik a biszke, a ribizli és a málna is, az eperről nem is beszélve! Lenne választék bőven...*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 17:53:31
Üzenet elküldve: 2014-06-12 17:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Hiába gondolja Akheel azt, hogy nem számít, hiába tudja ezt Learon is, attól még abban is bizonyos, hogy jobban tetszene a Vadásznak, ha erősebb lenne. Azonban Akheel pontosítani akarja a dolgot. Learon nem is gondolt bele abba, hogy a két dolog nem függ össze, hiszen itt a táborban mindenki erős, és jó harcos. Ő is ilyen szeretne lenni, de először is azt akarja, hogy jó fizikuma legyen. Hiába, az állattenyésztés nem tartja karban az embert, főleg nem a kecskék tartása, akik ellátják magukat is, ha van előttük legelő.*
-Erősödni akarok!
*Mondja ki határozottan a dolgot, hiszen hátha tud valamit tanácsolni neki a Vadász. Emlékszik, hogy valamikor régen tudott fegyvert forgatni. Lándzsával sokat gyakorolt fiatal korában, de annak már jó ideje, és egy kézzel valószínűleg használni sem tudná, de ki tudja... Mindenesetre nem akar szégyenben maradni Akheel előtt azzal, hogy gyenge. Nem, az nem ő lenne, aki egy nő előtt szégyenben marad. Még, ha a szóban forgó nő Akheel is, aki erősebb, mint a legtöbb városi férfi. Learont nem úgy nevelték, hogy egy asszony felülkerekedjen rajta bármiben is. De itt most jelenleg kénytelen elfogadni a helyzetet, hogy egy jó ideig ő lesz a leggyengébb a táborban. De, ha rajta múlik, akkor éjt nappallá téve fog dolgozni, hogy ne így legyen. Most azonban csak baktat a lány után, de a sajtról eszébe jut valami.*
-Ha már úgy is itt vagyunk, szedni kéne valami bogyókat, mert megígértem valakinek, hogy csinálok valamiféle sajtot neki!
*Már néz is körül, hogy lát-e valamit, mert mikor megérkezett, úgy emlékszik, tényleg megígért valami ilyesmit, és akkor el is fogja készíteni.*
*Hiába gondolja Akheel azt, hogy nem számít, hiába tudja ezt Learon is, attól még abban is bizonyos, hogy jobban tetszene a Vadásznak, ha erősebb lenne. Azonban Akheel pontosítani akarja a dolgot. Learon nem is gondolt bele abba, hogy a két dolog nem függ össze, hiszen itt a táborban mindenki erős, és jó harcos. Ő is ilyen szeretne lenni, de először is azt akarja, hogy jó fizikuma legyen. Hiába, az állattenyésztés nem tartja karban az embert, főleg nem a kecskék tartása, akik ellátják magukat is, ha van előttük legelő.*
-Erősödni akarok!
*Mondja ki határozottan a dolgot, hiszen hátha tud valamit tanácsolni neki a Vadász. Emlékszik, hogy valamikor régen tudott fegyvert forgatni. Lándzsával sokat gyakorolt fiatal korában, de annak már jó ideje, és egy kézzel valószínűleg használni sem tudná, de ki tudja... Mindenesetre nem akar szégyenben maradni Akheel előtt azzal, hogy gyenge. Nem, az nem ő lenne, aki egy nő előtt szégyenben marad. Még, ha a szóban forgó nő Akheel is, aki erősebb, mint a legtöbb városi férfi. Learont nem úgy nevelték, hogy egy asszony felülkerekedjen rajta bármiben is. De itt most jelenleg kénytelen elfogadni a helyzetet, hogy egy jó ideig ő lesz a leggyengébb a táborban. De, ha rajta múlik, akkor éjt nappallá téve fog dolgozni, hogy ne így legyen. Most azonban csak baktat a lány után, de a sajtról eszébe jut valami.*
-Ha már úgy is itt vagyunk, szedni kéne valami bogyókat, mert megígértem valakinek, hogy csinálok valamiféle sajtot neki!
*Már néz is körül, hogy lát-e valamit, mert mikor megérkezett, úgy emlékszik, tényleg megígért valami ilyesmit, és akkor el is fogja készíteni.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 17:11:36
Üzenet elküldve: 2014-06-12 17:11:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Földöntúli boldogsággal ragyog fel arca, de korábbi produkcióhoz hasonlót nem művel le, hiszen éppen két kézzel -és egy fél lábbal- dolgozik a csapda elkészítésén. Ha nem értene a sajtkészítéshez Learon, bizonyára tényleg nem is tetszene Akheelnek, de így mindenkinél jobb lehet a bélpoklos lány szemében. Mit számít, hogy kicsit gizda, kicsit sem harcos, kicsit béna karja? Semmit!*
-Hm?
*Motyog tovább anélkül, hogy felpillantana Learonra. Nagy munkában van, de kíváncsi mit akar neki mondani a másik.*
-Ja.
*Áll fel és kezeit összecsapkodva porolja le azokat. Meg is lapogatja utána a combjához szíjazott rövidkardját. Nem szokta elővenni szinte soha, lehet már bele is gyógyult a tokjába, de valamennyire tudja forgatni.*
-Na most fegyvert akarsz forgatni, vagy erősödni akarsz?
*Biccenti félre a fejét. A kettő nem feltétlen ugyan az. Ha erősödni akar Learon, akkor elkísérheti Akheelt a vadászatokra, edzésben lesz tőle és az étvágya is megjön. Ha fegyvert akar forgatni, akkor nem a megfelelő tanítómesternél kopogtat.
Nem, egyáltalán nem ásta el magát ezzel a szemében a férfi, csak tisztázni kell mit is szeretne. Ő sem tud sajtot készíteni, hol tanulta volna meg? Hát nem csoda, hogy a pásztor sem ért a fegyverekhez...*
*Földöntúli boldogsággal ragyog fel arca, de korábbi produkcióhoz hasonlót nem művel le, hiszen éppen két kézzel -és egy fél lábbal- dolgozik a csapda elkészítésén. Ha nem értene a sajtkészítéshez Learon, bizonyára tényleg nem is tetszene Akheelnek, de így mindenkinél jobb lehet a bélpoklos lány szemében. Mit számít, hogy kicsit gizda, kicsit sem harcos, kicsit béna karja? Semmit!*
-Hm?
*Motyog tovább anélkül, hogy felpillantana Learonra. Nagy munkában van, de kíváncsi mit akar neki mondani a másik.*
-Ja.
*Áll fel és kezeit összecsapkodva porolja le azokat. Meg is lapogatja utána a combjához szíjazott rövidkardját. Nem szokta elővenni szinte soha, lehet már bele is gyógyult a tokjába, de valamennyire tudja forgatni.*
-Na most fegyvert akarsz forgatni, vagy erősödni akarsz?
*Biccenti félre a fejét. A kettő nem feltétlen ugyan az. Ha erősödni akar Learon, akkor elkísérheti Akheelt a vadászatokra, edzésben lesz tőle és az étvágya is megjön. Ha fegyvert akar forgatni, akkor nem a megfelelő tanítómesternél kopogtat.
Nem, egyáltalán nem ásta el magát ezzel a szemében a férfi, csak tisztázni kell mit is szeretne. Ő sem tud sajtot készíteni, hol tanulta volna meg? Hát nem csoda, hogy a pásztor sem ért a fegyverekhez...*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 16:52:02
Üzenet elküldve: 2014-06-12 16:52:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon teljesen megnyugszik, amikor Akheel hozzábújik. Ép karjával azonnal átöleli a lányt. Ki se bírná, ha nem így tenne. Valamiért azonnal visszaszáll az életkedve. Eldönti magában, hogy meg fogja emberelni magát, akármi történjék is. Ha visszér a táborba, visszakéri fegyverét is, és erősödni fog. Nem mutatkozhat Akheel egy ilyen nyámnyila alakkal, mint Learon. A dorombolás pedig plusz erőt ad neki. Ez a Vadász azon tulajdonságai közé tartozik, amivel kiemelkedik a többiek közül, és amiért csak szeretni lehet őt. Mikor Akheel elmondja, hogy csapdákat akar állítgatni, Learon elengedi őt, hogy nyugodtan dolgozhasson. Nem tudja leküzdeni magában a bizonyítani vágyást, hiszen amellett, hogy a Vadász mennyire sok mindent el tud végezni, ő csak az állatokhoz, meg a földtúráshoz ért. Valamit kell tudnia még, hogy méltó legyen Akheelhez. Azért a sajtkészítési tudományát újra hangoztatja, hogy legalább magával elhitesse, ez is ér valamit.*
-Ha visszaértünk és ettünk, megmutatom a sajtkészítést! Ha már ahhoz értek...
*Ezután kihúzza magát, ha már eldöntötte, hogy férfit farag magából. Ha már Akheel ért a vadászathoz, talán a fegyverforgatáshoz is valamennyire.*
~Egy próbát megér.~
-Te, Akheel!
*Kérdezi kissé félénkebben, mint eddig. Nehezére esik ez a dolog. Nagyon is. Úgy érzi, mintha ezzel még meglévő büszkeségét tiporná el.*
-Te értesz az íjon kívül valami fegyverhez?
*Meg sem várja a másik válaszát, hanem egy kissé hebegve nyögi ki, hogy mit akar.*
-Edzenél velem, hogy erősebb legyek?
~Na, ennél hülyébb mondatot nem is mondhattál volna! És miért őt kérted meg? miért nem valami harcost a táborból?~
*Ha már kimondta, hát kimondta. Reméli, hogy ezzel nem ásta el magát teljesen a lány szemében.*
*Learon teljesen megnyugszik, amikor Akheel hozzábújik. Ép karjával azonnal átöleli a lányt. Ki se bírná, ha nem így tenne. Valamiért azonnal visszaszáll az életkedve. Eldönti magában, hogy meg fogja emberelni magát, akármi történjék is. Ha visszér a táborba, visszakéri fegyverét is, és erősödni fog. Nem mutatkozhat Akheel egy ilyen nyámnyila alakkal, mint Learon. A dorombolás pedig plusz erőt ad neki. Ez a Vadász azon tulajdonságai közé tartozik, amivel kiemelkedik a többiek közül, és amiért csak szeretni lehet őt. Mikor Akheel elmondja, hogy csapdákat akar állítgatni, Learon elengedi őt, hogy nyugodtan dolgozhasson. Nem tudja leküzdeni magában a bizonyítani vágyást, hiszen amellett, hogy a Vadász mennyire sok mindent el tud végezni, ő csak az állatokhoz, meg a földtúráshoz ért. Valamit kell tudnia még, hogy méltó legyen Akheelhez. Azért a sajtkészítési tudományát újra hangoztatja, hogy legalább magával elhitesse, ez is ér valamit.*
-Ha visszaértünk és ettünk, megmutatom a sajtkészítést! Ha már ahhoz értek...
*Ezután kihúzza magát, ha már eldöntötte, hogy férfit farag magából. Ha már Akheel ért a vadászathoz, talán a fegyverforgatáshoz is valamennyire.*
~Egy próbát megér.~
-Te, Akheel!
*Kérdezi kissé félénkebben, mint eddig. Nehezére esik ez a dolog. Nagyon is. Úgy érzi, mintha ezzel még meglévő büszkeségét tiporná el.*
-Te értesz az íjon kívül valami fegyverhez?
*Meg sem várja a másik válaszát, hanem egy kissé hebegve nyögi ki, hogy mit akar.*
-Edzenél velem, hogy erősebb legyek?
~Na, ennél hülyébb mondatot nem is mondhattál volna! És miért őt kérted meg? miért nem valami harcost a táborból?~
*Ha már kimondta, hát kimondta. Reméli, hogy ezzel nem ásta el magát teljesen a lány szemében.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 15:08:50
Üzenet elküldve: 2014-06-12 15:08:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Morwon //
* A láng már lobog. Az óriás Moon felé nyújt egy nyársat, a nőstény pedig szel magának egy szeletke húst. A nyársat ha sikerül megtámasztja a tűz előtt és visszafordul a vadhoz. A csontokra nem tart igényt, valami kell az erdei vadaknak is akik biztosan nemsokára már száz méter távolságra fognak várakozni a részükre. A nőstényt nem zavarja, ha ott maradnak amig ők elkészítik a következő pár napra való sültjüket és megeszik a mai adagjukat.*
- Úgy értettem sokat jártál régebb az erdőbe. Csináltatok több napos kirándulásokat is vagy inkább csak épp egy-egy napra maradtatok el otthonról a nagybátyáddal? *kérdezi miközben ismét visszafordúl a tűznél már sülő húshoz. Megforgatja, majd ha úgy érzi már ehető egy szép nagy levélre helyezi. Előveszi a kenyeret is. Kiteszi középre majd az óriásnak is szól.*
- Törjél nyúgodtan a kenyérből. * amíg a húsdarabja egy kicsit hűl újabb szeletet helyez a nyársra. Mindenképpen szeretne magának is meg az óriásnak is legalább nyolc tíz szelet húst lesütni. Ha megvan vele akkor elcsomagolja a hátizsákjukba. Moon hozott magával némi élelmet de az semmikép sem volna elég a Kúriába való visszatérésig. Talán legjobb volna ha az egyik combot sütik le és esetleg a vaddisznó többi érdemleges részét levinnék a Rumos Rókalyukba vagy a Merinába.*
- Amikor vadásztatok mit kezdtetek a fölösleges hússal? *kérdezi, felfüstölni is jó volna de ahhoz megint nincs megfelelő hely.*
- Mit gondolsz, mit csináljunk a többi hússal?*kérdezi végül.*
* A láng már lobog. Az óriás Moon felé nyújt egy nyársat, a nőstény pedig szel magának egy szeletke húst. A nyársat ha sikerül megtámasztja a tűz előtt és visszafordul a vadhoz. A csontokra nem tart igényt, valami kell az erdei vadaknak is akik biztosan nemsokára már száz méter távolságra fognak várakozni a részükre. A nőstényt nem zavarja, ha ott maradnak amig ők elkészítik a következő pár napra való sültjüket és megeszik a mai adagjukat.*
- Úgy értettem sokat jártál régebb az erdőbe. Csináltatok több napos kirándulásokat is vagy inkább csak épp egy-egy napra maradtatok el otthonról a nagybátyáddal? *kérdezi miközben ismét visszafordúl a tűznél már sülő húshoz. Megforgatja, majd ha úgy érzi már ehető egy szép nagy levélre helyezi. Előveszi a kenyeret is. Kiteszi középre majd az óriásnak is szól.*
- Törjél nyúgodtan a kenyérből. * amíg a húsdarabja egy kicsit hűl újabb szeletet helyez a nyársra. Mindenképpen szeretne magának is meg az óriásnak is legalább nyolc tíz szelet húst lesütni. Ha megvan vele akkor elcsomagolja a hátizsákjukba. Moon hozott magával némi élelmet de az semmikép sem volna elég a Kúriába való visszatérésig. Talán legjobb volna ha az egyik combot sütik le és esetleg a vaddisznó többi érdemleges részét levinnék a Rumos Rókalyukba vagy a Merinába.*
- Amikor vadásztatok mit kezdtetek a fölösleges hússal? *kérdezi, felfüstölni is jó volna de ahhoz megint nincs megfelelő hely.*
- Mit gondolsz, mit csináljunk a többi hússal?*kérdezi végül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718