//Érkezés//
*Az idegen külsejét félelmetesebbé csiszolja, hogy csuklyát visel. Ess nem is igazán mer így közelebb menni hozzá, annak ellenére, hogy az árnyékba boruló archoz kedves hang társul. Legalábbis nem hörög és szitkozódik. Ez már némileg bátorító, na meg az is, hogy a fiú nem áldozati bárányt keresett.
Kiderül az ismeretlen jövetelének az oka is, a csuklya is lekerül a fejéről, így Essfyhnek sikerül némileg megnyugodnia. Halványan elmosolyodik.*
- Ezen könnyen segíthetünk.
*Mondja, majd anélkül, hogy felállna elkezd mormolni egy igét. Ha a varázslata jól sikerül, akkor alig telik bele pár pillanatba, máris el vannak látva ennivalóval. A lány pedig továbbra is ül, kényelmesen elhelyezkedett a földön. Na meg nem is ló, hogy állva egyen.*
- Hogy hívnak?
*Kérdezi kedvesen, hogyha az ismeretlen is elkezd enni Esshez hasonlóan. Reméli, hogy a hangulat nem fog megváltozni, legalábbis negatív irányba nem. Még szeretne élni. Lehet, hogy ezután elviszi a fiút Synmirába. Ott azért mégis többen vannak, ha valami balul őt ki, esetleg az idegen valami rosszat akarna, többet tudnak a segítségére sietni. Igaz, már ő is ismer néhány varázslatot, amivel könnyen megvétheti magát. Ha ezeket előbb tanítják meg neki, miktől meg nem óvhatta volna magát...
Az emlékekbe Ess beleremeg, látszik is az arcán, hogy kicsit elkomorodott, mint aki avas mogyoróba harap. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.