//Darel//
*Neszeket hallgatva, hallja, hogy a férfi is lassan ébredezik. Fejét abba az irányba fordítja, s láthatja nyújtózkodását. Majd szélesre húzva száját köszönti viszont.*
- Jó reggelt neked is! Bocsánat, hogy tegnap csak úgy minden szó nélkül elaludtam, nem szokásom köszönés nélkül társaságba elaludni. Nem is értem, hogy mi van velem.
*Miután Solaras megette a maradék somot, a tálcának használt levelet csak egyszerűen ledobja a földre, a többi avart takaró levél közé. A férfi felkínálására megrázza a fejét. Jól lakottnak érzi magát, attól a néhány szem gyümölcstől, amit megevett. Ezzel a nap hátra lévő részéig ki is fogja talán bírni.
Mikor a férfi a paripához lép, hogy felüljön, hátrébb húzódik, hogy teljes hozzáférést biztosítson. Kezeit egymáshoz súrolva porolja le, majd saját kócos haját is gyorsan átfésüli. A melegnek ígérkező nap miatt, haját a hajtűvel, gyorsan a feje tetejére kontyolja. Majd a már végleg megszáradt csizmáját is lábára húzza. Közben fél szemmel a harcost figyeli, majd ahogy a szemébe néz, valami furcsát pillant meg. Fejét kicsit oldalra döntve próbál a pillanatok töredéke alatt rájönni, hogy mi is olyan furcsa most a férfiban. Sok ideje nincs rájönnie, mert válaszára várnak.*
- Persze, indulhatunk! El kell érnünk a tábort. Ilyen messze nincsen azért. Szerintem tettünk egy kis kerülőt, vagy mikor én tévedtem el, akkor találtam egy rövidebb utat. Bár az is igaz, hogy az ösvénytől sincsen messze.
*Megemlítené még, a lovak tartásáról alkotott reggeli véleményét is. A levegőt már ehhez be is vette, de inkább úgy dönt, hogy nem kezd bele. Majd este, ha megpihennek. Egyébként sem hiszi, hogy a férfi ne tudná, ezeket a dolgokat. Darel segítségét elfogadja, s könnyedén szökken fel Solaras hátára. Pillanatok alatt kényelembe fészkeli magát.
Ugyanolyan lustán indulnak neki a napnak, ahogy tegnap tették. Ahogy haladnak az ösvényen, az egyre ismerősebb lesz a számára. Lassan kiérnek a szűk patak mellé, amelynek partján néhány nappal ezelőtt gyanútlanul sütette arcát. A másik irányba fordul, amelyről akkor jött. A barlang felől. Ekkor újra eszébe jut álma, de csak fejét rázza meg. Az út közben körme hegyével a nyereg hátuljának a szélét piszkálja. Egy idő után mozdulatai automatikussá válnak, és észre sem veszi, hogy mit is csinál.*
- Egyébként tényleg ki kéne próbálnod egyszer a nyereg nélküli utazást. Csak egy vékony pokróc, vagy takaró kell a lóra, és úgy is teljes kényelembe lehet utazni. Igaz így a felszállás némileg nehézkessé válik, de csak idő kérdése, amíg megtanulja az ember. *Szólal meg, figyelmét elterelően.* - A tábor sincsen már messze. Nemrég jártam erre, és innen nem messze már lehet látni a tábort, igaz messziről. Szerintem hamarabb is odaérünk, mint az este. Könnyen észrevehetőek, mert egy dombon vannak.
*Ahogy haladnak az erdő úgy kezd el ébredezni. Előbb csak az apró állatok motoszkáltak az avar alatt, majd lassan felébredtek a nagyobb testű állatok is. Az őzek az út szélén fogyasztják el reggelijüket. Solaras léptei hallatán ijedten emelik fel fejüket és könnyedén szökkennek vissza az erdő sűrűjében. Az ösvényen keresztbe néhol vaddisznók lábnyomai figyelhető meg, ahogy a reggeli deres avarba nyomódtak patáik.
A fák egyre ritkulnak és hamarosan megpillanthatják a szántók végtelen sík terepét, melynek a messzeségben egy folyó szabja határát.*