Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:28:02
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Nyakát, vagy karját? Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a nagyobb felületet biztosító testrész volt a célpont. Innentől kezdve mindegy is, hogy melyik. Most már csak az számít, hogy el is találja vele Letriont, s a kis tüske, befúródva a bőrbe, bevégzi dolgát. A méreganyag bekerül a férfi véráramába, s nem kell hozzá sok idő, hogy kifejtse hatását.
Hryan pedig nem mozdul, épp csak annyit, hogy a fúvócsövet visszatolja a kis rejtett rekeszbe. Nem kell mást csinálnia, mint várni. Várni, amíg a méreg hatni kezd. Ennek jeleit két-három perc elteltével fel is fedezi a férfi viselkedésében. Bizonytalan léptek, majd térdre ereszkedés. Támasz az íjpuskán, később a kardon. Csak mikor már kellően elterjedt a vérben az anyag, s elnehezül a kar, a láb, a fej, akkor lép elő a fák takarásából.
Túl sok ideje nincs. Mert a méreg nem öl, de jó időre kiüti a másikat. Nem órák, de azért még kell vagy két fertályóra, mire múlni kezd. Addigra végeznie kell.*
-Baj van pajtás?
*Lép közelebb, hangja hűvös, érzelemmentes.*
-Segítek jó?
*Azzal, ha semmi más nem történik megkerüli kellő távolságról a másikat. Elég messzire ahhoz, hogy karddal ne tudja elérni, bár erősen csodálkozna, ha a növényi szertől bármi erőteljesebb ellenállást tanúsítana a másik.
S míg mögé kerül jobb kezének középső ujjára is felkerül a hurok másik fele. Kissé megrántja, csak hogy stabilságát leellenőrizze, marokra fogja, és...
Mozgása a méltóságteljes lassúból hirtelen vált veszett-gyorsra. Közel lép egészen, ballal szinte a másik két lába közé, jobb térdét betámasztja a férfi derekába, s ezzel egy időben már lendül is a hurok, át a fej felett, s könyörtelenül szorul rá a nyakra. A mozdulat gyors. Egy rántás, és aztán csak húzni kell. Térdére feszíti hátra a másikat.*
-Segítek... barátom...
*Szisszen ki összeszorított fogai közül a hang.*
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Nyakát, vagy karját? Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a nagyobb felületet biztosító testrész volt a célpont. Innentől kezdve mindegy is, hogy melyik. Most már csak az számít, hogy el is találja vele Letriont, s a kis tüske, befúródva a bőrbe, bevégzi dolgát. A méreganyag bekerül a férfi véráramába, s nem kell hozzá sok idő, hogy kifejtse hatását.
Hryan pedig nem mozdul, épp csak annyit, hogy a fúvócsövet visszatolja a kis rejtett rekeszbe. Nem kell mást csinálnia, mint várni. Várni, amíg a méreg hatni kezd. Ennek jeleit két-három perc elteltével fel is fedezi a férfi viselkedésében. Bizonytalan léptek, majd térdre ereszkedés. Támasz az íjpuskán, később a kardon. Csak mikor már kellően elterjedt a vérben az anyag, s elnehezül a kar, a láb, a fej, akkor lép elő a fák takarásából.
Túl sok ideje nincs. Mert a méreg nem öl, de jó időre kiüti a másikat. Nem órák, de azért még kell vagy két fertályóra, mire múlni kezd. Addigra végeznie kell.*
-Baj van pajtás?
*Lép közelebb, hangja hűvös, érzelemmentes.*
-Segítek jó?
*Azzal, ha semmi más nem történik megkerüli kellő távolságról a másikat. Elég messzire ahhoz, hogy karddal ne tudja elérni, bár erősen csodálkozna, ha a növényi szertől bármi erőteljesebb ellenállást tanúsítana a másik.
S míg mögé kerül jobb kezének középső ujjára is felkerül a hurok másik fele. Kissé megrántja, csak hogy stabilságát leellenőrizze, marokra fogja, és...
Mozgása a méltóságteljes lassúból hirtelen vált veszett-gyorsra. Közel lép egészen, ballal szinte a másik két lába közé, jobb térdét betámasztja a férfi derekába, s ezzel egy időben már lendül is a hurok, át a fej felett, s könyörtelenül szorul rá a nyakra. A mozdulat gyors. Egy rántás, és aztán csak húzni kell. Térdére feszíti hátra a másikat.*
-Segítek... barátom...
*Szisszen ki összeszorított fogai közül a hang.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:29:07
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:29:07
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Hryan, E’nissa//
- Menj csak, én kifújom magam.
*Hagyja jóvá a kimondottakat, majd leül, és mivel így már felettébb kényelmetlen a helyzete, elkezdi bontogatni vértezetét. Nagyjából a sisakjától, és az alkar és felkarrésztől szabadulhat meg, amikor Hryan belefúj egy csőbe. Ez attól függően, hogy Hryan hogy döntött, eltalálhatta a nyakát, vagy a karját bárhol.*
- Á! mi a fhanc... *Húzza ki a tüskét, és felfogja, hogy ez nem kerülhetett ide véletlen.*
- Ki van ott? *Pattan talpra, keze a kard markolatán, ennek már a fele sem tréfa. Tekintetével a lövedék irányát pásztázza, de nem lát senkit.*
Hhyan? *Mivel senki nincs a közelben, taktikát vált, és a számszeríját kapja le a válláról. Azt betölteni viszont már nem tudja, hiszen erős szédülés lesz úrrá rajta.*
-Az a hrohadás...
*A lába sem akadályozza sokáig a gravitáció erősödő hívását, s rövidesen csak arra tudja már használni a fegyvert, hogy azon támaszkodjon amíg fél térden küszköd, hogy legalább így megmaradjon.*
- Kuhrva méheg!
*Előrántja immár kardját is, ám azzal is csak támaszkodni tud tehetetlenül. És a tehetetlenség törvénye az, hogy a test immár többnyire nyugton marad, amíg valaki más interakcióba nem lép vele. A jelenlegi helyzetre kivetítve, legalábbis.*
- Menj csak, én kifújom magam.
*Hagyja jóvá a kimondottakat, majd leül, és mivel így már felettébb kényelmetlen a helyzete, elkezdi bontogatni vértezetét. Nagyjából a sisakjától, és az alkar és felkarrésztől szabadulhat meg, amikor Hryan belefúj egy csőbe. Ez attól függően, hogy Hryan hogy döntött, eltalálhatta a nyakát, vagy a karját bárhol.*
- Á! mi a fhanc... *Húzza ki a tüskét, és felfogja, hogy ez nem kerülhetett ide véletlen.*
- Ki van ott? *Pattan talpra, keze a kard markolatán, ennek már a fele sem tréfa. Tekintetével a lövedék irányát pásztázza, de nem lát senkit.*
Hhyan? *Mivel senki nincs a közelben, taktikát vált, és a számszeríját kapja le a válláról. Azt betölteni viszont már nem tudja, hiszen erős szédülés lesz úrrá rajta.*
-Az a hrohadás...
*A lába sem akadályozza sokáig a gravitáció erősödő hívását, s rövidesen csak arra tudja már használni a fegyvert, hogy azon támaszkodjon amíg fél térden küszköd, hogy legalább így megmaradjon.*
- Kuhrva méheg!
*Előrántja immár kardját is, ám azzal is csak támaszkodni tud tehetetlenül. És a tehetetlenség törvénye az, hogy a test immár többnyire nyugton marad, amíg valaki más interakcióba nem lép vele. A jelenlegi helyzetre kivetítve, legalábbis.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:52:05
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:52:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Ha lenne ideje, könnyekre vagy dalra fakadna, amint elkezdenek hullni a bestiák Gabrien kardja nyomán. De ugye nincs neki, mivel annak figyelgetése köti figyelmét le, hogy többször és módszeresen orrba püfölje az előtte fetrengő szörnyeteget. Ezen áldásos tevékenységet nemigen folytathatja sokáig, ugyanis előbb kialszik a fáklya, utóbb a bántalmazott macsek, elunván a füleseket, nemes egyszerűséggel mellbevágja őt karmos mancsával. Ütése nyomán a leány nyekkenve esik neki a legközelebbi mögötte lévő fának, és brutálisan beveri fejét az egyik vaskos ágba. Most ő van híján levegőnek, egy pillanatig a csillagokat látja, ám meglehetősen szerencsésnek mondhatja magát, hogy az állat éles karmai legalább elkerülték.
Pár másodperc hatásszünetet tart, hápogva próbálja visszanyerni a vesztett oxigénmennyiséget. Felemeli fejét, mikor nyögve megdörzsölgetné fájó mellkasát, a karján-csuklóján ingázó, apró tündérlényekre bandzsít. Alighanem istenesen bevághatta fejét, arról már hallott, hogy az alkoholmérgezés tünete a száznyi futkosó fehéregér, de vajon az apró, lila ingó-bingók milyen csúf kórképet vetítenek előre?*
- Köszönöm nektek. - *Suttogja a kézfején megülő káprázatnak halkan, miközben ülő helyzetbe csúszik, másik kezével ernyőt tart a csepp kis szárnyasnak, miután körbepillantva konstatálja, hogy a kis bigyók itt is-ott is felderengenek, ezzel biztosítva megfelelő fényviszonyokat a küzdelemhez a harcosok számára.*
- Köszönöm. - *Motyogja megint, miközben meghúzza magát a sötétben, érdemben tenni már úgyse nagyon tud a küzdelem végkimeneteléhez sajgó fejjel, fegyvertelenül.*
*Ha lenne ideje, könnyekre vagy dalra fakadna, amint elkezdenek hullni a bestiák Gabrien kardja nyomán. De ugye nincs neki, mivel annak figyelgetése köti figyelmét le, hogy többször és módszeresen orrba püfölje az előtte fetrengő szörnyeteget. Ezen áldásos tevékenységet nemigen folytathatja sokáig, ugyanis előbb kialszik a fáklya, utóbb a bántalmazott macsek, elunván a füleseket, nemes egyszerűséggel mellbevágja őt karmos mancsával. Ütése nyomán a leány nyekkenve esik neki a legközelebbi mögötte lévő fának, és brutálisan beveri fejét az egyik vaskos ágba. Most ő van híján levegőnek, egy pillanatig a csillagokat látja, ám meglehetősen szerencsésnek mondhatja magát, hogy az állat éles karmai legalább elkerülték.
Pár másodperc hatásszünetet tart, hápogva próbálja visszanyerni a vesztett oxigénmennyiséget. Felemeli fejét, mikor nyögve megdörzsölgetné fájó mellkasát, a karján-csuklóján ingázó, apró tündérlényekre bandzsít. Alighanem istenesen bevághatta fejét, arról már hallott, hogy az alkoholmérgezés tünete a száznyi futkosó fehéregér, de vajon az apró, lila ingó-bingók milyen csúf kórképet vetítenek előre?*
- Köszönöm nektek. - *Suttogja a kézfején megülő káprázatnak halkan, miközben ülő helyzetbe csúszik, másik kezével ernyőt tart a csepp kis szárnyasnak, miután körbepillantva konstatálja, hogy a kis bigyók itt is-ott is felderengenek, ezzel biztosítva megfelelő fényviszonyokat a küzdelemhez a harcosok számára.*
- Köszönöm. - *Motyogja megint, miközben meghúzza magát a sötétben, érdemben tenni már úgyse nagyon tud a küzdelem végkimeneteléhez sajgó fejjel, fegyvertelenül.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 14:53:19
Üzenet elküldve: 2015-07-06 14:53:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
~Időből van bőven. De van ám cimbora! A tiédet meg hamarosan végtelenné teszem egy másik síkon.~
*És pont. Ezzel le is zárja a gondolat menetet, mert ez az a pillanat, mikor Letrion lova fékevesztett rohangászásba kezd. Ekkor már apa és lánya a saját lovuk mellett áll, E'Nissa a földre is engedi motyóját. Hryan hagyja a lova nyerge mellett. Jó lesz az ott. Mivel azonban ő nem használ a hátashoz zablát, enélkül is tökéletes összhangban van a lóval, az állat könnyedén tud legelni is. Jól neveltsége ott is meglátszik, hogy a "Pofátlan"-nak nevezett fajtárs rohangászását nem követi le. Békésen álldogál, míg gazdája másként nem dönt.
A gazda pedig, karba font kézzel nézi végig a különös jelenetet, ahogy a páncélos lovag hajkurássza a konok állatott.*
-Inkább szamár ez, nem ló.
*Jegyzi meg maga elé, majd lányára pillant, ahogy amaz hozzá szól. Elvigyorodik.*
-Bizonyára csinos lennék a bugyogódban, de azért kösz, nem.
*Eszében nincs itt hagyni hátra E'Nissát. A többire fintort vág.*
-Ha csak ezt az egy embert ismerném, osztanám is a véleményed. Nem lesz nélküle szegényebb a világ.
*Jegyzi meg halkan. Talán lánya hallja szavait, de ez már nem biztos, mindenesetre halvány terveit vetíti előre.
Aztán E'Nissa eltűnik a fák és bokrok sűrűjében, Letrion elcsípi a dilis lovat, s úgy tűnik nyugalom költözik a tisztásra.*
-Verjünk. Szedek rőzsét a tűzhöz.
*Ajánlkozik, s ha Letrion nem tartja vissza, hát máris belép a szélső fák közé, hogy ott karcsú alakját elnyelje az erdő homálya.
Ám nem megy messzire. Eszében nincs ugyanis faágakat szedegetni. Pár fával később irányt vált, s árnnyá válik az árnyékban. Így halad visszafelé, figyelve arra, merre is jár, mit csinál Letrion. Ujjai finoman találnak övére, annak rejtekére. A kicsi zsebből finoman sodort, mégis erős szálú ideget húz elő. Egy garott-ot. Bal kezének középső ujját dugja át az elszélesedő hurkon, az ideg egyik végén, míg az egész készséget tenyerébe zárja.
Tekintetét le nem veszi Letrionról. A férfi minden egyes apró mozdulata, még a légvétele is, nem marad figyelmen kívül.
Hryan ismerősként köszönti a zsigereiben támadó érzést. Ismerős, és mégis oly régen érzett. Halkan felsóhajt. Ezúttal nem kell attól tartania, hogy légzését bárki is észre venné, hiszen nincs hideg, hogy meglátszódjon a lehelete.
Jobbjának ujjai újra csak egy kis zsebbe nyúlnak, ahonnan alig tizenkét centi kicsiny cső kerül elő, míg egy másikból parányi tüske. Ezt egyelőre a garett mellé fogja baljában. Övéről apró bőr tasak függ le, nem nagyobb egy ember hüvelykujjánál, sem hosszban, sem átmérőjében. Piciny dugó zárja. Most ezt húzza ki, s óvatosan tolja bele a tüske hegyét, s már dugaszolja is vissza. A tasakban a "vadhorgász" növény kivonata bújik meg.
A tüskét a csőbe tolja, s még egy fányit közelebb osonva áll meg, most már valóban nem messze Letriontól. Szájához emeli a parányi fúvócsövet, s nagy levegőt vesz, melyet aztán belefúj.
Célja nem más, mint Letrion testének olyan bőrfelülete, melyet páncél nem fed, ahol ruhája vékonyabb, melyet a kis tüske könnyedén átüthet. A méreg nem öl, de pár percen belül kábaságot, és egyensúly zavart okozhat.*
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
~Időből van bőven. De van ám cimbora! A tiédet meg hamarosan végtelenné teszem egy másik síkon.~
*És pont. Ezzel le is zárja a gondolat menetet, mert ez az a pillanat, mikor Letrion lova fékevesztett rohangászásba kezd. Ekkor már apa és lánya a saját lovuk mellett áll, E'Nissa a földre is engedi motyóját. Hryan hagyja a lova nyerge mellett. Jó lesz az ott. Mivel azonban ő nem használ a hátashoz zablát, enélkül is tökéletes összhangban van a lóval, az állat könnyedén tud legelni is. Jól neveltsége ott is meglátszik, hogy a "Pofátlan"-nak nevezett fajtárs rohangászását nem követi le. Békésen álldogál, míg gazdája másként nem dönt.
A gazda pedig, karba font kézzel nézi végig a különös jelenetet, ahogy a páncélos lovag hajkurássza a konok állatott.*
-Inkább szamár ez, nem ló.
*Jegyzi meg maga elé, majd lányára pillant, ahogy amaz hozzá szól. Elvigyorodik.*
-Bizonyára csinos lennék a bugyogódban, de azért kösz, nem.
*Eszében nincs itt hagyni hátra E'Nissát. A többire fintort vág.*
-Ha csak ezt az egy embert ismerném, osztanám is a véleményed. Nem lesz nélküle szegényebb a világ.
*Jegyzi meg halkan. Talán lánya hallja szavait, de ez már nem biztos, mindenesetre halvány terveit vetíti előre.
Aztán E'Nissa eltűnik a fák és bokrok sűrűjében, Letrion elcsípi a dilis lovat, s úgy tűnik nyugalom költözik a tisztásra.*
-Verjünk. Szedek rőzsét a tűzhöz.
*Ajánlkozik, s ha Letrion nem tartja vissza, hát máris belép a szélső fák közé, hogy ott karcsú alakját elnyelje az erdő homálya.
Ám nem megy messzire. Eszében nincs ugyanis faágakat szedegetni. Pár fával később irányt vált, s árnnyá válik az árnyékban. Így halad visszafelé, figyelve arra, merre is jár, mit csinál Letrion. Ujjai finoman találnak övére, annak rejtekére. A kicsi zsebből finoman sodort, mégis erős szálú ideget húz elő. Egy garott-ot. Bal kezének középső ujját dugja át az elszélesedő hurkon, az ideg egyik végén, míg az egész készséget tenyerébe zárja.
Tekintetét le nem veszi Letrionról. A férfi minden egyes apró mozdulata, még a légvétele is, nem marad figyelmen kívül.
Hryan ismerősként köszönti a zsigereiben támadó érzést. Ismerős, és mégis oly régen érzett. Halkan felsóhajt. Ezúttal nem kell attól tartania, hogy légzését bárki is észre venné, hiszen nincs hideg, hogy meglátszódjon a lehelete.
Jobbjának ujjai újra csak egy kis zsebbe nyúlnak, ahonnan alig tizenkét centi kicsiny cső kerül elő, míg egy másikból parányi tüske. Ezt egyelőre a garett mellé fogja baljában. Övéről apró bőr tasak függ le, nem nagyobb egy ember hüvelykujjánál, sem hosszban, sem átmérőjében. Piciny dugó zárja. Most ezt húzza ki, s óvatosan tolja bele a tüske hegyét, s már dugaszolja is vissza. A tasakban a "vadhorgász" növény kivonata bújik meg.
A tüskét a csőbe tolja, s még egy fányit közelebb osonva áll meg, most már valóban nem messze Letriontól. Szájához emeli a parányi fúvócsövet, s nagy levegőt vesz, melyet aztán belefúj.
Célja nem más, mint Letrion testének olyan bőrfelülete, melyet páncél nem fed, ahol ruhája vékonyabb, melyet a kis tüske könnyedén átüthet. A méreg nem öl, de pár percen belül kábaságot, és egyensúly zavart okozhat.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 08:49:21
Üzenet elküldve: 2015-07-06 08:49:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Gyors és értelmezhető formába rendezi a következő néhány szegmens eseményeit, hogy kiválaszthassa saját lehetőségei közül a legkedvezőbbet. Gabrienében nem kell csalódnia, a hatalmas termetű férfi nem egyesével, hanem négyesével szedi ellenfeleit, megkímélve a csapat fennmaradó részét attól, hogy egynél több ellenfélre kelljen figyelmet szentelniük. És még az is talpon van.*
~ Szívós fajta vagy, mi? ~
*Ha értene a mágia tudományához, valószínűleg már felmerült volna a férfiben, hogy a lények esetleg valamilyen befolyásoltság alatt állnak, ami nem teljesen... természetes eredetű. Embereket is látott már ilyen állapotban, legutóbb például egy krimóban, ahol hiába vágta állon a hőzöngőt, az csak nem akart kifeküdni. De kétli, hogy ezek most a vedeléstől váltak volna immunissá mindenféle fájdalomérzetre. Az is lehet, hogy ilyen az anatómiájuk. Emberként megvan az a rossz szokása, hogy saját határait vetíti ki más lényekre is, így persze nem meglepő, ha rövid úton kiderül egy elfről, hogy hátramenetben is gyorsabban fut nála, vagy egy orkról az, hogy az ökle keményebb mint a koporsószög.
Sártól ragacsos haját hátrasimítja a fején: jobb szemét egyébként sem érinti, hogy a sötétség miatt képtelen érzékelni. Arra valami egészen másfajta homály borult nemrégiben. Az utolsó fénypont kihunyta után a mérlegnyelv végleg eldőlni látszik, és nem az ő oldalukra. Az alattuk lévő dagonya miatt egyébként is nehézkesebb a mozgás, de most már bizonytalanok is lesznek a távolság felmérésében. Nem teszi fel az örök érvényű kérdést, hogy "lehet ennél rosszabb?", mert tapasztalatai szerint mindig van, még ha abban a pillanatban ezt nehéz is felfogni.
Nem sok ideje van, ezalatt a légzését tartja legfontosabbnak újrarendezni, mert komoly sérülést nem szenvedett. A karmolástól hátratántorodó Rilait látva elérkezettnek látja az időt, hogy felvegye a macskalények harci pofáját és ínyt villantva hívja ki maga ellen nyíltan immár az ugribugrit.
Hiába nem éreznek fájdalmat, a test fizikai korlátait akkor sem fogják tudni meghazudtolni, így a vérveszteség előbb-utóbb úrrá lesz rajtuk, akkor pedig a fogás határozatlanabb már a fegyveren, nem olyan egyértelmű a térérzékelés vagy a biztos talpon állás sem. És az artheniori kardremek még nem mutatta meg, hogy értő kezekben mire képes. Igaz, hogy olyan pusztítást nem képes végezni mint a hóhajú által forgatott pallos, de Khan fegyverének nem is ez a rendeltetése. Rapid sebtépésre kiváló, hiszen alig nyom egy kilogrammot az egész. A macska forgatta bárddal szemben biztosra veszi, hogy fürgébb fegyver és a belékovácsolt szívós matéria miatt kitartóbb is annál, amit vadon élő lények bármikor kovácsolni tudnának.
De tézisekre alapozva egy csatát sem szoktak megnyerni.
A rengetegből felpislákoló fényeket már szinte rezignált közönnyel fogadja, nem fog ennél jobban leesni álla akkor sem, amikor egyszarvúak galoppoznak el a fák között. Bármik, vagy bárkik legyenek is az apró teremtmények, hálás a szándékos-akaratlan segítségükért, hogy visszaadják szemeik számára az érzékelés képességét. Megpörgeti karjában a pengét, amikor az esélyeik egy picit kiegyenlítődnek. Így már CicÚr barátja is láthatja azt, amit emberi mértékkel mérve vicsorgásnak szán Khan.*
- GYERE! - *A rajtaütés megkezdése óta, most először ereszti ki a hangját erőteljesen. Ha eddig csak Gabrient tartották veszélyesnek, rohadtul elszámolták magukat.
A rohamot úgy fogadja, ahogy egy rohamot kell: nem áll bele, oldalt és előrefelé fog kitérni előle, a támadó saját erejét önmaga ellen fordítva. Nem engedi fegyvereiket közvetlenül összecsapni, abban valószínűleg ő maradna alul. Ügyelve a vágás-csapás erejére és súlyára, teste mellett vezeti el azt, hogy aztán saját pengéjét maga után húzza, vágást vagy szúrást ejtve ezzel ellenfelén. Mozgása nem robusztus, mint testvéréé, a fordítottja, valójában: könnyű és precíz.
Olyan, amilyen egy olyan Harcosé lehet, aki hírnevét a csatamezők vérgőzös forgatagában szerezte.*
*Gyors és értelmezhető formába rendezi a következő néhány szegmens eseményeit, hogy kiválaszthassa saját lehetőségei közül a legkedvezőbbet. Gabrienében nem kell csalódnia, a hatalmas termetű férfi nem egyesével, hanem négyesével szedi ellenfeleit, megkímélve a csapat fennmaradó részét attól, hogy egynél több ellenfélre kelljen figyelmet szentelniük. És még az is talpon van.*
~ Szívós fajta vagy, mi? ~
*Ha értene a mágia tudományához, valószínűleg már felmerült volna a férfiben, hogy a lények esetleg valamilyen befolyásoltság alatt állnak, ami nem teljesen... természetes eredetű. Embereket is látott már ilyen állapotban, legutóbb például egy krimóban, ahol hiába vágta állon a hőzöngőt, az csak nem akart kifeküdni. De kétli, hogy ezek most a vedeléstől váltak volna immunissá mindenféle fájdalomérzetre. Az is lehet, hogy ilyen az anatómiájuk. Emberként megvan az a rossz szokása, hogy saját határait vetíti ki más lényekre is, így persze nem meglepő, ha rövid úton kiderül egy elfről, hogy hátramenetben is gyorsabban fut nála, vagy egy orkról az, hogy az ökle keményebb mint a koporsószög.
Sártól ragacsos haját hátrasimítja a fején: jobb szemét egyébként sem érinti, hogy a sötétség miatt képtelen érzékelni. Arra valami egészen másfajta homály borult nemrégiben. Az utolsó fénypont kihunyta után a mérlegnyelv végleg eldőlni látszik, és nem az ő oldalukra. Az alattuk lévő dagonya miatt egyébként is nehézkesebb a mozgás, de most már bizonytalanok is lesznek a távolság felmérésében. Nem teszi fel az örök érvényű kérdést, hogy "lehet ennél rosszabb?", mert tapasztalatai szerint mindig van, még ha abban a pillanatban ezt nehéz is felfogni.
Nem sok ideje van, ezalatt a légzését tartja legfontosabbnak újrarendezni, mert komoly sérülést nem szenvedett. A karmolástól hátratántorodó Rilait látva elérkezettnek látja az időt, hogy felvegye a macskalények harci pofáját és ínyt villantva hívja ki maga ellen nyíltan immár az ugribugrit.
Hiába nem éreznek fájdalmat, a test fizikai korlátait akkor sem fogják tudni meghazudtolni, így a vérveszteség előbb-utóbb úrrá lesz rajtuk, akkor pedig a fogás határozatlanabb már a fegyveren, nem olyan egyértelmű a térérzékelés vagy a biztos talpon állás sem. És az artheniori kardremek még nem mutatta meg, hogy értő kezekben mire képes. Igaz, hogy olyan pusztítást nem képes végezni mint a hóhajú által forgatott pallos, de Khan fegyverének nem is ez a rendeltetése. Rapid sebtépésre kiváló, hiszen alig nyom egy kilogrammot az egész. A macska forgatta bárddal szemben biztosra veszi, hogy fürgébb fegyver és a belékovácsolt szívós matéria miatt kitartóbb is annál, amit vadon élő lények bármikor kovácsolni tudnának.
De tézisekre alapozva egy csatát sem szoktak megnyerni.
A rengetegből felpislákoló fényeket már szinte rezignált közönnyel fogadja, nem fog ennél jobban leesni álla akkor sem, amikor egyszarvúak galoppoznak el a fák között. Bármik, vagy bárkik legyenek is az apró teremtmények, hálás a szándékos-akaratlan segítségükért, hogy visszaadják szemeik számára az érzékelés képességét. Megpörgeti karjában a pengét, amikor az esélyeik egy picit kiegyenlítődnek. Így már CicÚr barátja is láthatja azt, amit emberi mértékkel mérve vicsorgásnak szán Khan.*
- GYERE! - *A rajtaütés megkezdése óta, most először ereszti ki a hangját erőteljesen. Ha eddig csak Gabrient tartották veszélyesnek, rohadtul elszámolták magukat.
A rohamot úgy fogadja, ahogy egy rohamot kell: nem áll bele, oldalt és előrefelé fog kitérni előle, a támadó saját erejét önmaga ellen fordítva. Nem engedi fegyvereiket közvetlenül összecsapni, abban valószínűleg ő maradna alul. Ügyelve a vágás-csapás erejére és súlyára, teste mellett vezeti el azt, hogy aztán saját pengéjét maga után húzza, vágást vagy szúrást ejtve ezzel ellenfelén. Mozgása nem robusztus, mint testvéréé, a fordítottja, valójában: könnyű és precíz.
Olyan, amilyen egy olyan Harcosé lehet, aki hírnevét a csatamezők vérgőzös forgatagában szerezte.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 23:40:22
Üzenet elküldve: 2015-07-05 23:40:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*CicÚr megérzi természetesen a penge élét, a mancsaiba, de mintha nem foglalkozna vele. Mintha semmilyen fájdalmat nem érezne, úgy harcol továbbra is. Lábujjhegyre állva – vagy inkább karmain egyensúlyozva? – pördül meg tengelye körül, ahogy a kolosszus arca felé rúg. Gabrien pedig nem tér ki teljesen az ütés elől. Arcába érezheti a macska mancsát, karmostul kapja. Ha fájdalmat csak elenyészően is érez, de azért arcán a bőrt némileg felhasította, s meg is tántorította. Egyensúlyából kibillenti a rusnya dög, aki a rúgás után már le is ugrott a pallosról. Guggolásban néz a kolosszusra, s hagyja, hogy társai átvegyék a harc szerepét, amíg ő összeszedi magát.
Az eső közben egyre jobban rázendít, nagy cseppekben hullik, s nemsokára olyanná válik, mintha dézsából öntenék. Nyári zivatar ez csupán, semmi komoly. Egy átlagos népnek.
Ezalatt, a kolosszus háta mögött is folynak az események. Rilainak sikerül időben kikecmeregnie Khan háta mögül, ki így viszont egyedül esik a talajra. Az avar vizes, esését felfogja, de tüdejében maradt levegőt jól érzi, hogy a macskalény ugrása préseli ki. El kell telnie néhány másodpercnek, amíg újra meg tud mozogni. Így az első amit végrehajt, hogy megfordulva a nagymacskaszerűség után kap.
Sikerül még idejében, s gyorsan elkapnia annak bokáját, s lerántania a földre.
Rilai sem tétlenkedik, ahogy leér a földre, rögtön elkezdi püfölni annak fejét az égő fadarabbal. Viszont az hamar kialszik az eső miatt. A szörnyike hangos üvöltésbe kezd, ahogy megérzi arcába a forróságot, de ez is olyan, mint a főnöke. Mintha nem érezne fájdalmat. Mellkasát felemelve, a fogadóshoz közeli kezével csap felé, egyenesen a mellkasához. Eltalálva Rilai megtántorodik, s egészen egy közeli fához kell hátrálnia, hogy kapaszkodót találjon.
Karjába azonban rögtön belefúródik Lia tőrje, mellyel sunyiba célozta meg a lényt. Felüvöltve áll fel a lény, s indulna meg Gabrien irányába, hogy hátulról kapja el a kolosszust. Ám gyorsan meggondolja magát, mert mintha mögötte a maradék nép összefogna ellene. Így megfordulva, először a félszemű harcost akarja kiiktatni, így felé rohamozza meg lépteit, miközben bárdját lengeti felé.
Gabrien feje fölött lengeti meg a hatalmas pallost, majd mikor a szörnyikék közel kerülnek, hozzám feléjük lengeti meg. A pallos remek fegyvernek bizonyul. Egyszerre tud akár több ellenféllel is harcolni, sikeresen, főleg annak, aki remekül forgatja. Így mindhárom lénynek végigkaristolja a mellkasát. Az első kapja a legmélyebb sebet, ami alig pár másodperc múlva üres szemekkel hullik az avarra. Így már egy kiesett.
Janemita nyila pedig újra közel suhan el, az arcán megsértett kolosszus feje mellett, egyenesen a másik szélen álló szörnyike sebébe, s annak szívébe talál bele.
Ekkor sötétül el a környezetük is. A fényt adó tábortűz a hirtelen érkező eső miatt kihunyt. Az eget vastag felhőréteg borítja, így minden fényforrástól megfosztva lettek. Az erdőbe hirtelen lett csend. Nem lehet hallani egy pisszenést sem. A lények, mintha hirtelen tűntek volna el. A kis csapat orra hegyéig is alig lát el.
Alig pár momentum telik el, s halk avarzörgés hallatszódik, hozzá morgással. Körbevették őket.
A távolban azonban apró lila fények jelennek meg. Előbb csak kis pontokban, majd rajban jelennek meg, s egyre csak közeledik a társaság felé. Apró szárnyas, mini ember formájú lények lepik el az ösvény azon szegletét, ahol tartózkodnak. Női alaknak tűnnek, de hajuk, s ruhájuk az eső miatt teljesen rájuk tapadt. A nehéz cseppek viszont lilán világító szárnyaikat nehezítik meg, de kitartóan tartanak előre. Alig tíz centi nagyságúak csak. Három-négyfős csapatban telepednek az útnak indulók vállaira, hajaikra, ezzel is fényt adva nekik. De nem csak itt. Néhány példány segítően járja körbe őket, hogy fényt adjon a lények tartózkodási helyeiről.
Az egyik, mellkasán megsebesült egy fa törzsén kapaszkodik. A félkarú pedig Gabrientől nem messze áll, másik karjába szorítva kardját, ám még mindig talpon. Mintha nem foglalkozna azzal, hogy milyen sebeket szerzett. S egy van még, a kolosszus háta mögött, mely immár Khant pécézte ki magának.*
*CicÚr megérzi természetesen a penge élét, a mancsaiba, de mintha nem foglalkozna vele. Mintha semmilyen fájdalmat nem érezne, úgy harcol továbbra is. Lábujjhegyre állva – vagy inkább karmain egyensúlyozva? – pördül meg tengelye körül, ahogy a kolosszus arca felé rúg. Gabrien pedig nem tér ki teljesen az ütés elől. Arcába érezheti a macska mancsát, karmostul kapja. Ha fájdalmat csak elenyészően is érez, de azért arcán a bőrt némileg felhasította, s meg is tántorította. Egyensúlyából kibillenti a rusnya dög, aki a rúgás után már le is ugrott a pallosról. Guggolásban néz a kolosszusra, s hagyja, hogy társai átvegyék a harc szerepét, amíg ő összeszedi magát.
Az eső közben egyre jobban rázendít, nagy cseppekben hullik, s nemsokára olyanná válik, mintha dézsából öntenék. Nyári zivatar ez csupán, semmi komoly. Egy átlagos népnek.
Ezalatt, a kolosszus háta mögött is folynak az események. Rilainak sikerül időben kikecmeregnie Khan háta mögül, ki így viszont egyedül esik a talajra. Az avar vizes, esését felfogja, de tüdejében maradt levegőt jól érzi, hogy a macskalény ugrása préseli ki. El kell telnie néhány másodpercnek, amíg újra meg tud mozogni. Így az első amit végrehajt, hogy megfordulva a nagymacskaszerűség után kap.
Sikerül még idejében, s gyorsan elkapnia annak bokáját, s lerántania a földre.
Rilai sem tétlenkedik, ahogy leér a földre, rögtön elkezdi püfölni annak fejét az égő fadarabbal. Viszont az hamar kialszik az eső miatt. A szörnyike hangos üvöltésbe kezd, ahogy megérzi arcába a forróságot, de ez is olyan, mint a főnöke. Mintha nem érezne fájdalmat. Mellkasát felemelve, a fogadóshoz közeli kezével csap felé, egyenesen a mellkasához. Eltalálva Rilai megtántorodik, s egészen egy közeli fához kell hátrálnia, hogy kapaszkodót találjon.
Karjába azonban rögtön belefúródik Lia tőrje, mellyel sunyiba célozta meg a lényt. Felüvöltve áll fel a lény, s indulna meg Gabrien irányába, hogy hátulról kapja el a kolosszust. Ám gyorsan meggondolja magát, mert mintha mögötte a maradék nép összefogna ellene. Így megfordulva, először a félszemű harcost akarja kiiktatni, így felé rohamozza meg lépteit, miközben bárdját lengeti felé.
Gabrien feje fölött lengeti meg a hatalmas pallost, majd mikor a szörnyikék közel kerülnek, hozzám feléjük lengeti meg. A pallos remek fegyvernek bizonyul. Egyszerre tud akár több ellenféllel is harcolni, sikeresen, főleg annak, aki remekül forgatja. Így mindhárom lénynek végigkaristolja a mellkasát. Az első kapja a legmélyebb sebet, ami alig pár másodperc múlva üres szemekkel hullik az avarra. Így már egy kiesett.
Janemita nyila pedig újra közel suhan el, az arcán megsértett kolosszus feje mellett, egyenesen a másik szélen álló szörnyike sebébe, s annak szívébe talál bele.
Ekkor sötétül el a környezetük is. A fényt adó tábortűz a hirtelen érkező eső miatt kihunyt. Az eget vastag felhőréteg borítja, így minden fényforrástól megfosztva lettek. Az erdőbe hirtelen lett csend. Nem lehet hallani egy pisszenést sem. A lények, mintha hirtelen tűntek volna el. A kis csapat orra hegyéig is alig lát el.
Alig pár momentum telik el, s halk avarzörgés hallatszódik, hozzá morgással. Körbevették őket.
A távolban azonban apró lila fények jelennek meg. Előbb csak kis pontokban, majd rajban jelennek meg, s egyre csak közeledik a társaság felé. Apró szárnyas, mini ember formájú lények lepik el az ösvény azon szegletét, ahol tartózkodnak. Női alaknak tűnnek, de hajuk, s ruhájuk az eső miatt teljesen rájuk tapadt. A nehéz cseppek viszont lilán világító szárnyaikat nehezítik meg, de kitartóan tartanak előre. Alig tíz centi nagyságúak csak. Három-négyfős csapatban telepednek az útnak indulók vállaira, hajaikra, ezzel is fényt adva nekik. De nem csak itt. Néhány példány segítően járja körbe őket, hogy fényt adjon a lények tartózkodási helyeiről.
Az egyik, mellkasán megsebesült egy fa törzsén kapaszkodik. A félkarú pedig Gabrientől nem messze áll, másik karjába szorítva kardját, ám még mindig talpon. Mintha nem foglalkozna azzal, hogy milyen sebeket szerzett. S egy van még, a kolosszus háta mögött, mely immár Khant pécézte ki magának.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 22:54:49
Üzenet elküldve: 2015-07-05 22:54:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
~ Anyád is szajha volt! ~
*Az első gondolat, ami átfut a kolosszus agyán, amikor végére érnek az első „felvonásnak”.
A macskalény kardja a pajzs acélján csattan és a remek ütemben indított válaszcsapás éppen a kellő és várt hatást hozza, ellenfele karját könyökből vágja ketté a mesterpallos pengéje. Elégedetten morranna fel normális esetben, de ezúttal a sikeres találat örömébe vegyül némi keserű íz. A hósörényű látott már fiatal harcosokat, de még veterán zsoldosokat is sokkos állapotba kerülni, vagy egyszerűen eldőlni ájultan egy-egy végtag levágásánál, ám ez a szörnyeteg – mi lehet más, ha egy ilyen csapást kibír lábon? -, nem hogy nem veszti eszméletét, de még páros lábbal rá is lép a lezúduló pengére, majd onnan lendületet véve arcba rúgja a kolosszust.
Az emberóriás nem hagyja magát lefagyni a történtek láttán, látott már egy-két kemény dolgot életében, nem ez lesz az a pillanat, amikor szögre akasztja a mesterkardját. A pallos éle nem hagy kívánnivalót maga után, a tappancs, amivel a macskalény rálép, bizonyára elszenvedi a sebzést általa, ahogy elrugaszkodik róla. Ha macskaszerű lényekről beszélünk, akkor valószínűleg a karmok lefelé állnak, így legfeljebb a kemény lábfej verheti pofán a kolosszust, amitől két lépést hátra lép, felszakad a szája, de komolyabb baja nem esik, tekintve, hogy a fájdalomtűrése kitűnő, kapott már keményebbet is.
Szerencséje, hogy a haja szoros varkocsba van fonva, így pár kiszabadult tincsen kívül semmi sem akadályozza a látásban, elázott ruhái pedig nem jelentenek semmiféle hátrányt, viszont a felázott földre figyel, nehogy egy elvétett lépés után elcsússzon.
Arról nincs tudomása, mi folyik mögötte, csak a három meglendülő macskalényt érzékeli maga előtt, valahogy legbelül remélve, hogy a társai védik a hátát. A félkarú, vállba lőtt szörnyetegre kevesebb figyelmet fordít, egy humanoid élőlénynek legfeljebb pár perce van hátra, míg elvérzik egy olyan szörnyű seben keresztül, mint egy levágott kar. S minden csepp vérével gyengébb és gyengébb lesz. A másik kettő viszont okozhat még gondot, főleg, ha ugyanolyan jó állóképességgel rendelkeznek, mint a félkarú vezérük.
A másik kéz macskalény távolabb állt, az elrugaszkodó vezér most talán egy vonalban lehet meglóduló társaikkal, miközben a kolosszus két lépést hátra lépve a rúgás erejétől, nyert egy kis teret magának.
Az a jó a mesterpallosban, hogy kihasználhatja vele a saját erejét, a kard súlyát és méretét, ennek megfelelően cselekszik is, most, hogy látja a felé rohamozó hármast. Ütemben lendíti a kardot maga előtt, majd a feje felett tovább vezetve a súlyos pengét, így egy teljes kört leírva maga felett az acéllal, úgy időzítve a támadást, hogy a három ellenfele egyszerre érjen a csapás ívébe, a váll alatt, majdnem mellkas magasságában.
Az elsőt, a neki jobb oldalit, ha sikeresen eltalálja, akkor az is rövidebb lehet egy karral, s mivel minden erejét, lendületét, a kard súlyát és még vicsorgó dühét is beleadja, nagy eséllyel letarolhatja a macskalényt. Aztán vele együtt a középsőt és még talán a bal szélsőt is, de azon az oldalon már ott van a pajzsa, amivel sikeresen háríthatja a támadását, ha őt már nem sodorná magával a középső.
Halványan érzékeli, hogy újabb vessző szisszen mellette halált ígérve céljának, de nem tudja, mi folyik mögötte. Khan meg tudja védeni magát, kitűnő harcos, nem félti, közben reméli, hogy Lia és Rilai is beleadnak apait-anyait, hogy túléljék az éjszakát.*
~ Anyád is szajha volt! ~
*Az első gondolat, ami átfut a kolosszus agyán, amikor végére érnek az első „felvonásnak”.
A macskalény kardja a pajzs acélján csattan és a remek ütemben indított válaszcsapás éppen a kellő és várt hatást hozza, ellenfele karját könyökből vágja ketté a mesterpallos pengéje. Elégedetten morranna fel normális esetben, de ezúttal a sikeres találat örömébe vegyül némi keserű íz. A hósörényű látott már fiatal harcosokat, de még veterán zsoldosokat is sokkos állapotba kerülni, vagy egyszerűen eldőlni ájultan egy-egy végtag levágásánál, ám ez a szörnyeteg – mi lehet más, ha egy ilyen csapást kibír lábon? -, nem hogy nem veszti eszméletét, de még páros lábbal rá is lép a lezúduló pengére, majd onnan lendületet véve arcba rúgja a kolosszust.
Az emberóriás nem hagyja magát lefagyni a történtek láttán, látott már egy-két kemény dolgot életében, nem ez lesz az a pillanat, amikor szögre akasztja a mesterkardját. A pallos éle nem hagy kívánnivalót maga után, a tappancs, amivel a macskalény rálép, bizonyára elszenvedi a sebzést általa, ahogy elrugaszkodik róla. Ha macskaszerű lényekről beszélünk, akkor valószínűleg a karmok lefelé állnak, így legfeljebb a kemény lábfej verheti pofán a kolosszust, amitől két lépést hátra lép, felszakad a szája, de komolyabb baja nem esik, tekintve, hogy a fájdalomtűrése kitűnő, kapott már keményebbet is.
Szerencséje, hogy a haja szoros varkocsba van fonva, így pár kiszabadult tincsen kívül semmi sem akadályozza a látásban, elázott ruhái pedig nem jelentenek semmiféle hátrányt, viszont a felázott földre figyel, nehogy egy elvétett lépés után elcsússzon.
Arról nincs tudomása, mi folyik mögötte, csak a három meglendülő macskalényt érzékeli maga előtt, valahogy legbelül remélve, hogy a társai védik a hátát. A félkarú, vállba lőtt szörnyetegre kevesebb figyelmet fordít, egy humanoid élőlénynek legfeljebb pár perce van hátra, míg elvérzik egy olyan szörnyű seben keresztül, mint egy levágott kar. S minden csepp vérével gyengébb és gyengébb lesz. A másik kettő viszont okozhat még gondot, főleg, ha ugyanolyan jó állóképességgel rendelkeznek, mint a félkarú vezérük.
A másik kéz macskalény távolabb állt, az elrugaszkodó vezér most talán egy vonalban lehet meglóduló társaikkal, miközben a kolosszus két lépést hátra lépve a rúgás erejétől, nyert egy kis teret magának.
Az a jó a mesterpallosban, hogy kihasználhatja vele a saját erejét, a kard súlyát és méretét, ennek megfelelően cselekszik is, most, hogy látja a felé rohamozó hármast. Ütemben lendíti a kardot maga előtt, majd a feje felett tovább vezetve a súlyos pengét, így egy teljes kört leírva maga felett az acéllal, úgy időzítve a támadást, hogy a három ellenfele egyszerre érjen a csapás ívébe, a váll alatt, majdnem mellkas magasságában.
Az elsőt, a neki jobb oldalit, ha sikeresen eltalálja, akkor az is rövidebb lehet egy karral, s mivel minden erejét, lendületét, a kard súlyát és még vicsorgó dühét is beleadja, nagy eséllyel letarolhatja a macskalényt. Aztán vele együtt a középsőt és még talán a bal szélsőt is, de azon az oldalon már ott van a pajzsa, amivel sikeresen háríthatja a támadását, ha őt már nem sodorná magával a középső.
Halványan érzékeli, hogy újabb vessző szisszen mellette halált ígérve céljának, de nem tudja, mi folyik mögötte. Khan meg tudja védeni magát, kitűnő harcos, nem félti, közben reméli, hogy Lia és Rilai is beleadnak apait-anyait, hogy túléljék az éjszakát.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 21:05:01
Üzenet elküldve: 2015-07-05 21:05:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Amerre a szél visz //
~Legalább megpróbáltam, megpróbáltam tárgyalni, elkerülni a harcot.~
*Lia nem boldog attól, hogy össze kell csapniuk, nem keresi csak azért a csatákat, mint oly sok fegyverforgató, hogy megmutathassa, milyen bátor, meg milyen nagyszerű, meg milyen ügyes.
Lia nem harcos, ő gyógyító, aki az életre esküdött.
De nem is bolond. Látja ő, mikor jön el a pillanat, mikor vagy ők, vagy mi.*
~Sajnálom, izémacskák, akkor mi!~
*Nem gyávaságból lapul, egyszerűen teret akar engedni azoknak, akik tudnak a karddal bánni, vagy az íjjal. Csendes, és kevéssé mozog, így valószínűleg rá nem is figyelnek fel a támadóik.
Lekötik őket Jane nyilai, Gabrien mesterpallosa, Khan manőverei. Aki persze nehezebben mozog annyival, hogy Rilait is védi.
Lia nem áll le azon problémázni, hogy az ő hátsóját nem óvja senki. Nem lepi meg, már hosszú órák óta tudja, hogy ennél többet nem várhat. *
~Annyira voilágossá vált már reggel. Lehet, hogy jobban tettem volna, ha a karavánnal maradok. De ott is mi végre? Nekik már ott van Chiari…~
*Azért annyira nem merül el a gondolataiban, hogy ne figyeljen. Látja, hogy minden macskaféle Gabrient rohamozza, mintha azt hinnék, ha bukik a vezér, bukik a csapat is.*
~Nem is olyan ostoba elgondolás.~
*Lia lassan, csendesem négykézláb mászik az egyre inkább szakadó esőben és süvítő szélben, pár hajtincse ázottan tapad az arcába, hangot sem ad ki, pont ez a lényeg, hogy ne vegyék észre, hogy ő is létezik. *
~Egy csapás egy ilyen macskától, és temethetnek is…~
*Oldalról közelít a Gebrient körbevevő csoporthoz, és sikerül is megcéloznia az egyik támadót, talán azt, amelyik Khan hátáról vett lendülettel ugrott rá.*
~Nesze neked, Sompolygó!~
*A tőr szisszenve repül ki a lány ujjai közül, hogyha szerencsésen sikerül a célzás és a dobás is, a macskaféle nyakába álljon bele oldalról.
Lia nem meri sokáig lesni mi lett az eredmény, lekushad a földre, rákolva csúszik hátrafelé, remélve talál valahol még tőrt, vagy nagyobb köveket.*
~Legalább megpróbáltam, megpróbáltam tárgyalni, elkerülni a harcot.~
*Lia nem boldog attól, hogy össze kell csapniuk, nem keresi csak azért a csatákat, mint oly sok fegyverforgató, hogy megmutathassa, milyen bátor, meg milyen nagyszerű, meg milyen ügyes.
Lia nem harcos, ő gyógyító, aki az életre esküdött.
De nem is bolond. Látja ő, mikor jön el a pillanat, mikor vagy ők, vagy mi.*
~Sajnálom, izémacskák, akkor mi!~
*Nem gyávaságból lapul, egyszerűen teret akar engedni azoknak, akik tudnak a karddal bánni, vagy az íjjal. Csendes, és kevéssé mozog, így valószínűleg rá nem is figyelnek fel a támadóik.
Lekötik őket Jane nyilai, Gabrien mesterpallosa, Khan manőverei. Aki persze nehezebben mozog annyival, hogy Rilait is védi.
Lia nem áll le azon problémázni, hogy az ő hátsóját nem óvja senki. Nem lepi meg, már hosszú órák óta tudja, hogy ennél többet nem várhat. *
~Annyira voilágossá vált már reggel. Lehet, hogy jobban tettem volna, ha a karavánnal maradok. De ott is mi végre? Nekik már ott van Chiari…~
*Azért annyira nem merül el a gondolataiban, hogy ne figyeljen. Látja, hogy minden macskaféle Gabrient rohamozza, mintha azt hinnék, ha bukik a vezér, bukik a csapat is.*
~Nem is olyan ostoba elgondolás.~
*Lia lassan, csendesem négykézláb mászik az egyre inkább szakadó esőben és süvítő szélben, pár hajtincse ázottan tapad az arcába, hangot sem ad ki, pont ez a lényeg, hogy ne vegyék észre, hogy ő is létezik. *
~Egy csapás egy ilyen macskától, és temethetnek is…~
*Oldalról közelít a Gebrient körbevevő csoporthoz, és sikerül is megcéloznia az egyik támadót, talán azt, amelyik Khan hátáról vett lendülettel ugrott rá.*
~Nesze neked, Sompolygó!~
*A tőr szisszenve repül ki a lány ujjai közül, hogyha szerencsésen sikerül a célzás és a dobás is, a macskaféle nyakába álljon bele oldalról.
Lia nem meri sokáig lesni mi lett az eredmény, lekushad a földre, rákolva csúszik hátrafelé, remélve talál valahol még tőrt, vagy nagyobb köveket.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:34:13
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:34:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Ahogy az tulajdonképp várható volt, a szőrmókok belecsapnak a lecsóba. A leány szerencsére az események perifériájára kerül, így lehetősége van tovább markolászni a fáklyát, és kétségbeesetten tötymörögni Khan háta mögött. Mivel a dalia még időben észrevette a rástartoló szörnylényt a fáról, ő úgy dönt, nem állna inkább kettejük kardtánca közé, ezen mondjuk az erőteljes lökés is segít kicsit, lebukik félre, a tűz felé, a jószerencsének köszönhető, hogy nem vágódik el békamód, hasmánt az esőtől ragacsos talajon. Sár fröccsen az arcába, mikor egyensúlyát visszanyerve hátrafordul, szíve egy pillanatra felugrik a torkáig, de szerencsére elég hamar kibogozza, hogy a bestia nem épp lovagját belezi, hanem a hóhajú parancsnokra igyekszik tovaszökkenni, valamint, hogy a félszemű sem szándékozik soká heverdelni alant, a talajszinten.
Ha Khan következő akciója sikeres, és a mellkasáról elugró félállat lábát elkapja, jó eséllyel a lendületét vesztett macsek tőle alig egy lépésre csapódik a sárba, így "mostmáraztántényleg" alapon fejbe tudja csapni a tüzes husánggal a támadót, ha az nem talpra érkezik. A maga részéről meglehetősen kellemetlennek tartaná, ha látó- és szaglószerveibe ilyen agresszívan helyeznének bele egy parázsló-izzó faeszközt, buzgón remél több dolgot is: Egy, hogy ezzel az állatka is így van, kettő, hogy ezen ténykedése biztosít elég időt Khan számára, hogy feltápászkodjon és visszamasszírozza a vesztett levegőt tüdejébe, vagy Gabriennek meg Jane-nek, hogy legalább a félkarú dögöt kivonja a forgalomból, és észre tudja venni a háta mögött a másikat. Jelenleg Liának valószínűleg épp háttal áll, ám ha nem csalt szeme, az előbb már egy tőrrel babrált ő is. Felnyög kínjában, ha ideje marad, fejét Gabrienék felé kapja: reméli, hogy legalább időlegesen sikerült feltartaniuk a fáról ugró szőröst, hisz a hóhajú így is háromszoros túlerővel néz szembe.*
*Ahogy az tulajdonképp várható volt, a szőrmókok belecsapnak a lecsóba. A leány szerencsére az események perifériájára kerül, így lehetősége van tovább markolászni a fáklyát, és kétségbeesetten tötymörögni Khan háta mögött. Mivel a dalia még időben észrevette a rástartoló szörnylényt a fáról, ő úgy dönt, nem állna inkább kettejük kardtánca közé, ezen mondjuk az erőteljes lökés is segít kicsit, lebukik félre, a tűz felé, a jószerencsének köszönhető, hogy nem vágódik el békamód, hasmánt az esőtől ragacsos talajon. Sár fröccsen az arcába, mikor egyensúlyát visszanyerve hátrafordul, szíve egy pillanatra felugrik a torkáig, de szerencsére elég hamar kibogozza, hogy a bestia nem épp lovagját belezi, hanem a hóhajú parancsnokra igyekszik tovaszökkenni, valamint, hogy a félszemű sem szándékozik soká heverdelni alant, a talajszinten.
Ha Khan következő akciója sikeres, és a mellkasáról elugró félállat lábát elkapja, jó eséllyel a lendületét vesztett macsek tőle alig egy lépésre csapódik a sárba, így "mostmáraztántényleg" alapon fejbe tudja csapni a tüzes husánggal a támadót, ha az nem talpra érkezik. A maga részéről meglehetősen kellemetlennek tartaná, ha látó- és szaglószerveibe ilyen agresszívan helyeznének bele egy parázsló-izzó faeszközt, buzgón remél több dolgot is: Egy, hogy ezzel az állatka is így van, kettő, hogy ezen ténykedése biztosít elég időt Khan számára, hogy feltápászkodjon és visszamasszírozza a vesztett levegőt tüdejébe, vagy Gabriennek meg Jane-nek, hogy legalább a félkarú dögöt kivonja a forgalomból, és észre tudja venni a háta mögött a másikat. Jelenleg Liának valószínűleg épp háttal áll, ám ha nem csalt szeme, az előbb már egy tőrrel babrált ő is. Felnyög kínjában, ha ideje marad, fejét Gabrienék felé kapja: reméli, hogy legalább időlegesen sikerült feltartaniuk a fáról ugró szőröst, hisz a hóhajú így is háromszoros túlerővel néz szembe.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 10:39:17
Üzenet elküldve: 2015-07-05 10:39:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
~ Heh. ~
*Reakciójának első, rövid és kidolgozatlan verziója ez lenne.*
~ Hogy raknád telibe... ~
*A "részletekbe menőbb" már nem is annyira lényeges, mert addigra a baj már megtörténik, és nem csak saját frontján. Noha már csak egyetlen funkcionáló szemmel rendelkezik, annak perifériájáról elkap néhány mozzanatot a két nagy melák összecsapásából. De semmi többre ideje nem lehet, mert valahogy úgy fest, hogy ő került most a leghülyébb helyzetbe. A manőver kudarcot vall, elszámítja magát ugróerő és állóképesség tekintetében, ennek árát meg azzal fizeti meg, hogy a túl nagyra nőtt iromba macska ugródeszkának akarja használni. De ezt a kását forrón szolgálja fel neki Khan és nem fog csak úgy félreállni az útból.
Reméli azonban, hogy Rilinek éppen ez a szándéka, amikor már tudvalevő, hogy a félszemű nem bír megállni talpán a rázúduló súly ellen és a hátára fog borulni. Ha ugyan erre még lehetősége van, zuhana előtt megpróbál taszítani egyet a fogadóslányon, hogy ezzel is kikerüljön az esés zónájából. A fenevadak egyébként sem tulajdonítanak neki vagy Lianak jelentőséget, és ezt szeretné is ezen állapotban megtartani. Látogatóik Gabrient tekinthetik a csapat vezetőjének és mindük közül a legveszélyesebb egyednek is, mert a "tűzerejüket" rá összpontosítják. Az biztosan nem segített reputációján, hogy épp az imént szelte le CicÚr karját. Erős anyagból gyúrták a bundásokat, azt el kell ismernie Khannak, mert dacára a fél végtagnyi veszteségnek és a vállába tört nyílvesszőnek, még mindig érez a harchoz kedvet. Vagy pusztán elfogadta, hogy a dolgok már visszafordíthatatlanok és most a méltó távozás lehetőségét keresi.*
~ Adjuk meg neki. ~
*Felismerve a helyzetet, nem hagyja elszaladni maga mellett az eseményeket. Igaz, a nagymacska súlya segít kirobbantani tüdejéből azt a levegőmennyiséget, ami esetleg még bent maradt, de az ázott talaj segíti az esést. Sokkal kellemetlenebb is lehetne, ha aszályos időben járnának és csontkeményre száradt rögök "ágyára" készülne lefeküdni. Kardját erőnek erejével szorítja, ha azt elveszíti, akkor győzelmi esélyei is drasztikusan lecsökkennek.
Az újbóli ugráshoz készülő cilának megragadná lábszárát- vagy tövét, hogy a két opció közül az egyik megtörténhessen. Egy: az ugrás ereje segít neki is újra talpra állni, kettő: visszafogja ellenfelét, aki ha csak egyetlen pillanatra is újból ráfordítja a figyelmét, kap a földön fekvőtől az arcába (vagy ahol még elérheti) egy acélhegyet. Bármit megtesz azért, hogy odébb harcoló testvérétől távol tarthasson egy plusz ellenséget.
Érzi, ahogy a ruhái átáznak, arcára sár kenődik és míg az egyik fél hangosan üvöltve harcol, addig ők csendben, mintha a világ legtermészetesebb dolgát művelnék.*
~ Meg mertem volna esküdni rá, hogy ennél pocsékabb már nem lehet ez a nap. ~
*Ha felépülésre képes állapotban hagyják el az erdőt valaha is, soha többé nem fog fogadásokat kötni, sem gondolatban, sem valós tétben. Általában a rövidebbet húzza belőlük.*
~ Heh. ~
*Reakciójának első, rövid és kidolgozatlan verziója ez lenne.*
~ Hogy raknád telibe... ~
*A "részletekbe menőbb" már nem is annyira lényeges, mert addigra a baj már megtörténik, és nem csak saját frontján. Noha már csak egyetlen funkcionáló szemmel rendelkezik, annak perifériájáról elkap néhány mozzanatot a két nagy melák összecsapásából. De semmi többre ideje nem lehet, mert valahogy úgy fest, hogy ő került most a leghülyébb helyzetbe. A manőver kudarcot vall, elszámítja magát ugróerő és állóképesség tekintetében, ennek árát meg azzal fizeti meg, hogy a túl nagyra nőtt iromba macska ugródeszkának akarja használni. De ezt a kását forrón szolgálja fel neki Khan és nem fog csak úgy félreállni az útból.
Reméli azonban, hogy Rilinek éppen ez a szándéka, amikor már tudvalevő, hogy a félszemű nem bír megállni talpán a rázúduló súly ellen és a hátára fog borulni. Ha ugyan erre még lehetősége van, zuhana előtt megpróbál taszítani egyet a fogadóslányon, hogy ezzel is kikerüljön az esés zónájából. A fenevadak egyébként sem tulajdonítanak neki vagy Lianak jelentőséget, és ezt szeretné is ezen állapotban megtartani. Látogatóik Gabrient tekinthetik a csapat vezetőjének és mindük közül a legveszélyesebb egyednek is, mert a "tűzerejüket" rá összpontosítják. Az biztosan nem segített reputációján, hogy épp az imént szelte le CicÚr karját. Erős anyagból gyúrták a bundásokat, azt el kell ismernie Khannak, mert dacára a fél végtagnyi veszteségnek és a vállába tört nyílvesszőnek, még mindig érez a harchoz kedvet. Vagy pusztán elfogadta, hogy a dolgok már visszafordíthatatlanok és most a méltó távozás lehetőségét keresi.*
~ Adjuk meg neki. ~
*Felismerve a helyzetet, nem hagyja elszaladni maga mellett az eseményeket. Igaz, a nagymacska súlya segít kirobbantani tüdejéből azt a levegőmennyiséget, ami esetleg még bent maradt, de az ázott talaj segíti az esést. Sokkal kellemetlenebb is lehetne, ha aszályos időben járnának és csontkeményre száradt rögök "ágyára" készülne lefeküdni. Kardját erőnek erejével szorítja, ha azt elveszíti, akkor győzelmi esélyei is drasztikusan lecsökkennek.
Az újbóli ugráshoz készülő cilának megragadná lábszárát- vagy tövét, hogy a két opció közül az egyik megtörténhessen. Egy: az ugrás ereje segít neki is újra talpra állni, kettő: visszafogja ellenfelét, aki ha csak egyetlen pillanatra is újból ráfordítja a figyelmét, kap a földön fekvőtől az arcába (vagy ahol még elérheti) egy acélhegyet. Bármit megtesz azért, hogy odébb harcoló testvérétől távol tarthasson egy plusz ellenséget.
Érzi, ahogy a ruhái átáznak, arcára sár kenődik és míg az egyik fél hangosan üvöltve harcol, addig ők csendben, mintha a világ legtermészetesebb dolgát művelnék.*
~ Meg mertem volna esküdni rá, hogy ennél pocsékabb már nem lehet ez a nap. ~
*Ha felépülésre képes állapotban hagyják el az erdőt valaha is, soha többé nem fog fogadásokat kötni, sem gondolatban, sem valós tétben. Általában a rövidebbet húzza belőlük.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 03:55:37
Üzenet elküldve: 2015-07-05 03:55:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A folyóparton//
*Felvonja szemöldökét Victaella szavaira, de azonnal el is mosolyodik, apró kacajt is megengedve magának.*
-Valóban így lenne? Nos, én nem emlékszem rád. *A nő tegeződése miatt úgy tűnik, nem gond, ha barátiasabban veszik egymást.* Nem ismertem Victaellát ez idáig. Az én nevem Zheno Illistroi. Tudós vagyok, részben alkimista. Egyébként szép teljesítmény. Mármint jó szemed volt, hogy kiszúrtad ezt a réti ármánykát. Elég megtévesztő tud lenni kinézet alapján.
~Valószínűleg gyakorlott már ebben. Lehetséges, hogy egy botanikussal van dolgom?~
-Szabad megkérdeznem, mi járatban vagy?
*Felvonja szemöldökét Victaella szavaira, de azonnal el is mosolyodik, apró kacajt is megengedve magának.*
-Valóban így lenne? Nos, én nem emlékszem rád. *A nő tegeződése miatt úgy tűnik, nem gond, ha barátiasabban veszik egymást.* Nem ismertem Victaellát ez idáig. Az én nevem Zheno Illistroi. Tudós vagyok, részben alkimista. Egyébként szép teljesítmény. Mármint jó szemed volt, hogy kiszúrtad ezt a réti ármánykát. Elég megtévesztő tud lenni kinézet alapján.
~Valószínűleg gyakorlott már ebben. Lehetséges, hogy egy botanikussal van dolgom?~
-Szabad megkérdeznem, mi járatban vagy?
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-05 03:02:13
Üzenet elküldve: 2015-07-05 03:02:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A folyóparton//
*Az ő általa értékesnek tartott növényt elfogadva, rámeredve a férfira, a kérdést válaszra méltatva megszólal.*
-Köszönöm, de olyan furcsa, valahonnan ismerősnek tűnsz, a nevem Victaella, barátoknak csak Vic.
~Tényleg furcsa, de lehet megint csak képzelődöm ezzel kapcsolatban, végül is nem ez lenne az első eset...~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.05 14:30:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Az ő általa értékesnek tartott növényt elfogadva, rámeredve a férfira, a kérdést válaszra méltatva megszólal.*
-Köszönöm, de olyan furcsa, valahonnan ismerősnek tűnsz, a nevem Victaella, barátoknak csak Vic.
~Tényleg furcsa, de lehet megint csak képzelődöm ezzel kapcsolatban, végül is nem ez lenne az első eset...~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.05 14:30:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 20:36:19
Üzenet elküldve: 2015-07-04 20:36:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A folyóparton//
*Jegyzeteit kezdi olvasgatni, mikor felbukkan a sötételf nő. Nem kicsit meglepődik annak beszédmódján, na meg a tényen, miszerint tényleg egy nemes példányon pihenteti ülepét.*
~Nos, ehhez aztán kellett szem.~
*Gondolja, mikor már "arrébb csusszan" és ő maga szedi ki az apró növényt. Ő észre sem vette eddig, erre jön ez a nő és azonnal kiszúrja azt, még úgy is, hogy ő rajta ült.*
~Bóbiska. Régen láttam már ilyet, az is biztos.~
*Népies közegben nőtt fel, nem hiába nevez pár növényt máshogy. A növény, ami a kezében van, nem más, mint egy kis réti ármány. Ha jobban belegondol, nem kellett volna sok, hogy elaludjon mellette.*
-Bocsánat. *Áll fel végül, s kicsit rendbeszedve a virág ábrázatát, átnyújtja az előtte állónak. Akár elfogadja, akár nem, Zheno folytatja. Társaság híján kicsit unatkozik egy jó ideje, szóval csak nem baj, ha beszédbe elegyedik vele.*
-Szép napot! Mi járatban erre?
*Bíztató mosollyal az arcán a sötételfre mered, úgy vár nem kötelező jellegű választ.*
*Jegyzeteit kezdi olvasgatni, mikor felbukkan a sötételf nő. Nem kicsit meglepődik annak beszédmódján, na meg a tényen, miszerint tényleg egy nemes példányon pihenteti ülepét.*
~Nos, ehhez aztán kellett szem.~
*Gondolja, mikor már "arrébb csusszan" és ő maga szedi ki az apró növényt. Ő észre sem vette eddig, erre jön ez a nő és azonnal kiszúrja azt, még úgy is, hogy ő rajta ült.*
~Bóbiska. Régen láttam már ilyet, az is biztos.~
*Népies közegben nőtt fel, nem hiába nevez pár növényt máshogy. A növény, ami a kezében van, nem más, mint egy kis réti ármány. Ha jobban belegondol, nem kellett volna sok, hogy elaludjon mellette.*
-Bocsánat. *Áll fel végül, s kicsit rendbeszedve a virág ábrázatát, átnyújtja az előtte állónak. Akár elfogadja, akár nem, Zheno folytatja. Társaság híján kicsit unatkozik egy jó ideje, szóval csak nem baj, ha beszédbe elegyedik vele.*
-Szép napot! Mi járatban erre?
*Bíztató mosollyal az arcán a sötételfre mered, úgy vár nem kötelező jellegű választ.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 18:00:46
Üzenet elküldve: 2015-07-04 18:00:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*A találat hiába volt sikeres, a bolhafészek simán tovább küzd, még akkor is ha picit boldogtalanabb a vállában lévő nyílvesszőtől. Pedig eléggé tud fájni az izomrostok közötti éles idegen tárgy, hiszen minden mozdulattal újabb és újabb vágást okoz, amit azért nem olyan könnyű figyelmen kívül hagyni.
Jane tervéhez híven új tollasvégűt húz elő és illeszt az idegre, hogy új áldozatot válasszon magának. Három még elöl van, egy a hátuk mögött.
Megzavarja a főmacska iszonyatos üvöltése, elcsalja a kék tekintetet az emberóriásra és a félkarúra.*
~Ezzel se lesz több gond.~
*Gondolja naivan, majd a feléjük rohanó, legkönnyebben eltalálható macskának törzsét veszi célba azon a részen, ahol a szívét sejti. Kivár egy pillanat töredékéig, majd ezt a vesszőt is elengedi remélhetőleg az előzőnél gyilkosabb útjára. Valamiért mind a három Gabrienre megy, ami nagyon nem tetszik a fattyú lánynak.
Amikor a karjavesztett főmacska megkísérli arcon rúgni a kolosszust, akkor igazán nagy veszélybe kerül Jane elmeállapota.*
~Miből vannak ezek?~
*Eltorzul a csinos kis pofi, miközben nézi az akciót, ekkor úszik be a mögöttük lévő macskaember a kékszemű látóterébe. Szívét jéghideg pengeként szúrja keresztül a rémület, ahogy a fekvő Khan mellkasáról elugró tetves macskaszerzet Gabrien háta felé közeledik.*
-Dögöljetek már meg!
*Sziszegi vicsorogva, majd újabb nyilat vesz elő, bár érzi, hogy nem lesz elég ideje belelőni a repülő szörnyetegbe. A kolosszus szemből még úgy ahogy tudja magát védeni pajzsával, sőt pallosáról is lerázza talán a parádézó CicÚrt, hátra viszont nem tud figyelni. Képtelenség. Reméli, hogy Riali valahogyan meg tudja állítani, mert Khan nem tud olyan gyorsan felkelni, Jane pedig csak addigra tudja kilőni a nyilat, mire a macska a Hóhajú hátán lesz.*
*A találat hiába volt sikeres, a bolhafészek simán tovább küzd, még akkor is ha picit boldogtalanabb a vállában lévő nyílvesszőtől. Pedig eléggé tud fájni az izomrostok közötti éles idegen tárgy, hiszen minden mozdulattal újabb és újabb vágást okoz, amit azért nem olyan könnyű figyelmen kívül hagyni.
Jane tervéhez híven új tollasvégűt húz elő és illeszt az idegre, hogy új áldozatot válasszon magának. Három még elöl van, egy a hátuk mögött.
Megzavarja a főmacska iszonyatos üvöltése, elcsalja a kék tekintetet az emberóriásra és a félkarúra.*
~Ezzel se lesz több gond.~
*Gondolja naivan, majd a feléjük rohanó, legkönnyebben eltalálható macskának törzsét veszi célba azon a részen, ahol a szívét sejti. Kivár egy pillanat töredékéig, majd ezt a vesszőt is elengedi remélhetőleg az előzőnél gyilkosabb útjára. Valamiért mind a három Gabrienre megy, ami nagyon nem tetszik a fattyú lánynak.
Amikor a karjavesztett főmacska megkísérli arcon rúgni a kolosszust, akkor igazán nagy veszélybe kerül Jane elmeállapota.*
~Miből vannak ezek?~
*Eltorzul a csinos kis pofi, miközben nézi az akciót, ekkor úszik be a mögöttük lévő macskaember a kékszemű látóterébe. Szívét jéghideg pengeként szúrja keresztül a rémület, ahogy a fekvő Khan mellkasáról elugró tetves macskaszerzet Gabrien háta felé közeledik.*
-Dögöljetek már meg!
*Sziszegi vicsorogva, majd újabb nyilat vesz elő, bár érzi, hogy nem lesz elég ideje belelőni a repülő szörnyetegbe. A kolosszus szemből még úgy ahogy tudja magát védeni pajzsával, sőt pallosáról is lerázza talán a parádézó CicÚrt, hátra viszont nem tud figyelni. Képtelenség. Reméli, hogy Riali valahogyan meg tudja állítani, mert Khan nem tud olyan gyorsan felkelni, Jane pedig csak addigra tudja kilőni a nyilat, mire a macska a Hóhajú hátán lesz.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:01:04
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:01:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*A szél továbbra is rohamozza a kis társaságot, a röpke fáklya fényét folyamatosan kívánná elfújni. Az eső is csak egyre jobban kezd rázendíteni, hogy megnehezítse a kis társaság dolgát. Így a fegyverek csúszósabbak, ahogy a talaj is. A ruhák viszont kellemetlenül tapadnak a testre, s az átázott haj is, a szemekbe lóg, hogy ez is zavarja a látásukat.
A CicÚr rögtön támad, Gabrienre, melyre nem is késik a válasz. A férfi válla felett repül el egy nyílvessző, egyenesen a főmacska felé. Janemita célzása kiváló volt, ahhoz, hogy legalább eltalálja a macskát. A nyílvessző egyenesen a jobb vállába találta bele. De ez nem tántorítja meg a macskát, sőt mi több. Újabb ordítást hallatva rohamozza meg az alig pár lépés távolságot, mely elválasztja Gabrientől. Közben szabad kezével letöri a nyílvesszőt, hogy az ne zavarja későbbi mozgásába. Közben a szörnyike a hóhajú közelébe ért, s kissé megugorva támad rá, felülről lefelé ívelő csapással. Egyenesen beletalál. A pajzsba, de nincs is ideje foglalkoznia vele, hiszen ahogy leér a földre két mancsa, már érzékeli is a támadását. Nem tud már kitérni előle, csak korrigálni tud helyzetén. A mesterpallos eltalálja a macskalényt. Könyökénél vágja ketté a fegyvert tartó karját.
Vérfagyasztó üvöltés hallatszik a lény szájából. Érzékelhető, hogy a másik két pár mancs is támadásba kezd. Elindulnak Gabrien felé.
A karját vesztett macska pedig, egy könnyed mozdulattal, két lábbal lép rá a pallos élére, hogy a föld irányába nyomja le, majd megpördülve azon karmos lábával vágja pofán a hóhajú vezért.
Eközben mögöttük sem ténykedik a fán lévő lény. Egy újabb villámlással látható, hogy ugrását elkezdte. Mellső karmai elereszkednek a fáról, s lábait behajlítva löki el magát. Két kezét előrenyújtva ugrik, akárha egy kutya tenné. Látja a felé nyújtott kardot. Ezen nehézséget gond nélkül oldja meg. Karját kinyújtva fogj meg a kard pengéjét, nem zavara, hogy az végig vágja mancsát, esetleg falkarját. Lábait hirtelen löki előre, egyenesen Khan mellkasára, hogy ledöntse lábáról. Bár nehezen tudná egy átlagos ember lelökni lábáról a férfit, mégis a hirtelen jövő lendülettől érzi, ahogy megtántorodik, s elkezd dőlni hátra. Ha Rilai mögötte van, akkor ketten zuhannak a földre, ám ha sikerül időbe kitérnie előle, akkor Khan egyedül csapódik a földbe. A lény nem is foglalkozik vele tovább. Khan mellkasáról új lendületet vesz, s onnan készül ráugorni Gabrien hátára, hogy immár négyen támadják a kolosszust. Hacsak nem állítja meg valami útjába.
A szörnyek közelisége miatt Liának megvan a lehetősége, hogy tőrjével valamelyiküket megcélozza, ha él a lehetőséggel.*
*A szél továbbra is rohamozza a kis társaságot, a röpke fáklya fényét folyamatosan kívánná elfújni. Az eső is csak egyre jobban kezd rázendíteni, hogy megnehezítse a kis társaság dolgát. Így a fegyverek csúszósabbak, ahogy a talaj is. A ruhák viszont kellemetlenül tapadnak a testre, s az átázott haj is, a szemekbe lóg, hogy ez is zavarja a látásukat.
A CicÚr rögtön támad, Gabrienre, melyre nem is késik a válasz. A férfi válla felett repül el egy nyílvessző, egyenesen a főmacska felé. Janemita célzása kiváló volt, ahhoz, hogy legalább eltalálja a macskát. A nyílvessző egyenesen a jobb vállába találta bele. De ez nem tántorítja meg a macskát, sőt mi több. Újabb ordítást hallatva rohamozza meg az alig pár lépés távolságot, mely elválasztja Gabrientől. Közben szabad kezével letöri a nyílvesszőt, hogy az ne zavarja későbbi mozgásába. Közben a szörnyike a hóhajú közelébe ért, s kissé megugorva támad rá, felülről lefelé ívelő csapással. Egyenesen beletalál. A pajzsba, de nincs is ideje foglalkoznia vele, hiszen ahogy leér a földre két mancsa, már érzékeli is a támadását. Nem tud már kitérni előle, csak korrigálni tud helyzetén. A mesterpallos eltalálja a macskalényt. Könyökénél vágja ketté a fegyvert tartó karját.
Vérfagyasztó üvöltés hallatszik a lény szájából. Érzékelhető, hogy a másik két pár mancs is támadásba kezd. Elindulnak Gabrien felé.
A karját vesztett macska pedig, egy könnyed mozdulattal, két lábbal lép rá a pallos élére, hogy a föld irányába nyomja le, majd megpördülve azon karmos lábával vágja pofán a hóhajú vezért.
Eközben mögöttük sem ténykedik a fán lévő lény. Egy újabb villámlással látható, hogy ugrását elkezdte. Mellső karmai elereszkednek a fáról, s lábait behajlítva löki el magát. Két kezét előrenyújtva ugrik, akárha egy kutya tenné. Látja a felé nyújtott kardot. Ezen nehézséget gond nélkül oldja meg. Karját kinyújtva fogj meg a kard pengéjét, nem zavara, hogy az végig vágja mancsát, esetleg falkarját. Lábait hirtelen löki előre, egyenesen Khan mellkasára, hogy ledöntse lábáról. Bár nehezen tudná egy átlagos ember lelökni lábáról a férfit, mégis a hirtelen jövő lendülettől érzi, ahogy megtántorodik, s elkezd dőlni hátra. Ha Rilai mögötte van, akkor ketten zuhannak a földre, ám ha sikerül időbe kitérnie előle, akkor Khan egyedül csapódik a földbe. A lény nem is foglalkozik vele tovább. Khan mellkasáról új lendületet vesz, s onnan készül ráugorni Gabrien hátára, hogy immár négyen támadják a kolosszust. Hacsak nem állítja meg valami útjába.
A szörnyek közelisége miatt Liának megvan a lehetősége, hogy tőrjével valamelyiküket megcélozza, ha él a lehetőséggel.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:26:39
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:26:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Hallja, ahogy az íjon megfeszül az ideg: Janemita felkészült már rá, hogy Gabrien jeladására eleresszen egyet a tollazott végű halálból. Khan annyival is megelégedne, ha zavaró sérülést tudna okozni a macskalényeknek, de nem venne rá mérget, hogy a viszonylagos ruházatlanság pusztán abból fakadna, hogy valami primitív lény néhány képviselőjével találkoztak volna. Az a bunda ott rajtuk valószínűleg jobban bírja a fegyverek csapását is, mint az embereket borító vékony bőrréteg. De miért is vacakol ennyit megint azzal, hogy elméleti síkon vívja meg a csatáját, ahelyett hogy előlépne és véget vetne ennek a töketlenkedésnek?
Nincsen szüksége mindkét szemére, hogy a láthatót még lássa, és ügyeljen arra is, ha valamelyik meg akarná apró csapatukat „tréfálni” valamivel. Az egyik szőrmés támadó eltűnését betudja jó taktikai érzéknek vagy ösztönlényeknek feltételezve a cicákat, generációk által kialakított szokást, amit megannyi kudarc előzött már meg, amíg jelen formájára nem tökéletesítették, temérdek áldozat árán. Vannak, akik katonai akadémián tanulnak el hadrendeket, hogy milyen terepi adottságokat miképp aknázhatnak ki legelőnyösebben, s itt vannak aztán ezek a vadon élő lények, akik egy teljesen más utat jártak be ugyanehhez.
Lia békítő fellépése nem teljesen eredménytelen, de nem is a kívánt hatást éri el, a nagymacskák mintha még gúnyt is űznének az érthetetlen embernőből. Ez jó lehet, ha a gyógyító tanácstalanságát kivetítik mindannyiukra, alábecsülve ezzel ellenfeleiket. Khan már első körben is azzal kezdett volna, hogy megsuhintja a borotvaéles pengét, azon a nyelven egész biztos értenek támadóik, de a világot nem mindenki látja olyan komornak mint a félszemű és ezért nem is hibáztat senkit.
A füle mellett elsüvítő vessző Khan számára is a jel, hogy a szavak kudarca után most egy másik nyelven, az Acélén kell megszólalniuk. Eszébe jut álma és a férfi, aki Hollóként mutatta be magát. Miért épp most és így történt? Már Amon Ruadhon is érezte, de abban a szélben is, ami most az erdőséget uralja, ugyanazt a suttogást hallja, ami a változásról adna át titkokat egy olyan fülnek, amiben megértésre talál. Elhessenti magától az olyan gondolatokat, amik leláncolnák csak és leegyszerűsíti a pillanatokat a „karddal élni vagy azáltal meghalni” gondolkodásra.
A zsoldos arcán, Gabrienével ellentétben, még nyomokban sem lelni mosolyra utaló jeleket. Hónapok teltek el tétlenül Amon Ruadhon anélkül, hogy egyszer is kardot kellett volna vonnia, de ez nem jelenti azt, hogy elfeledte volna hogyan is kell, épp ellenkezőleg! A sólyomkarmokat mintázó keresztvasú penge azon kovácsmesterek munkájának remeke, amit csak kevesen birtokolnak, Khan azonban közéjük tartozik, s ami Rilai és saját maga megóvását jelentheti, azokkal a képességekkel már azelőtt is rendelkezett, hogy tulajdonába került volna a mesterkard.*
- Kövess! - *Utasítja Rilait, hogy amerre ő mozog, arra menjen a másik is, teste takarásában. Ha hátrahagyná, az egyik tétlenül álló vad még kiszemelné őt, mint a csapat leggyengébbjének feltételezett egyedét. Nagyobb biztonságban van, ha néhány lépéssel lemaradva a zsoldossal marad. Mert Khan nem várja meg tétlenül, hogy erőt-lendületet gyűjtsön CicÚr barátja az ugráshoz. Abból ellenlábasa jönne ki jobban, abból viszont ő, ha még azelőtt megakadályozza a manőverben.
A karddal döfni fog, méghozzá egyenes vonalban előrefelé, hiszen két pont között ez jelenti a legrövidebb utat. Az egyik végponton áll a kardot tartó kéz, a Harcos, a másikon a légies penge hegye, amelyre a remények szerint hamarost felkerülhet az egyik ilyen vad vére is. Az egyelőre mindegy, hogy hol éri: törzsön, fejen, vagy az altestén. Ha már sebzett, meglátja, miként folytathatná.
Késedelmes reakció esetén viszont másképp tesz és az ugrásból szerzett lendületet próbálja meg a cirmos ellen fordítani azzal, hogy a vetődés ívéből oldalra kilép kissé, biztos lábat vetve a talajon a vágáshoz, amit lentről indít útjának, hogy haránt irányban fejmagasságban fejezhesse be. Remélni tudja csak, hogy Gabrien, Jane és ő elég érdekesek lesznek támadóiknak ahhoz, hogy Rilaival és Liával ne foglalkozzanak még egy darabig.*
*Hallja, ahogy az íjon megfeszül az ideg: Janemita felkészült már rá, hogy Gabrien jeladására eleresszen egyet a tollazott végű halálból. Khan annyival is megelégedne, ha zavaró sérülést tudna okozni a macskalényeknek, de nem venne rá mérget, hogy a viszonylagos ruházatlanság pusztán abból fakadna, hogy valami primitív lény néhány képviselőjével találkoztak volna. Az a bunda ott rajtuk valószínűleg jobban bírja a fegyverek csapását is, mint az embereket borító vékony bőrréteg. De miért is vacakol ennyit megint azzal, hogy elméleti síkon vívja meg a csatáját, ahelyett hogy előlépne és véget vetne ennek a töketlenkedésnek?
Nincsen szüksége mindkét szemére, hogy a láthatót még lássa, és ügyeljen arra is, ha valamelyik meg akarná apró csapatukat „tréfálni” valamivel. Az egyik szőrmés támadó eltűnését betudja jó taktikai érzéknek vagy ösztönlényeknek feltételezve a cicákat, generációk által kialakított szokást, amit megannyi kudarc előzött már meg, amíg jelen formájára nem tökéletesítették, temérdek áldozat árán. Vannak, akik katonai akadémián tanulnak el hadrendeket, hogy milyen terepi adottságokat miképp aknázhatnak ki legelőnyösebben, s itt vannak aztán ezek a vadon élő lények, akik egy teljesen más utat jártak be ugyanehhez.
Lia békítő fellépése nem teljesen eredménytelen, de nem is a kívánt hatást éri el, a nagymacskák mintha még gúnyt is űznének az érthetetlen embernőből. Ez jó lehet, ha a gyógyító tanácstalanságát kivetítik mindannyiukra, alábecsülve ezzel ellenfeleiket. Khan már első körben is azzal kezdett volna, hogy megsuhintja a borotvaéles pengét, azon a nyelven egész biztos értenek támadóik, de a világot nem mindenki látja olyan komornak mint a félszemű és ezért nem is hibáztat senkit.
A füle mellett elsüvítő vessző Khan számára is a jel, hogy a szavak kudarca után most egy másik nyelven, az Acélén kell megszólalniuk. Eszébe jut álma és a férfi, aki Hollóként mutatta be magát. Miért épp most és így történt? Már Amon Ruadhon is érezte, de abban a szélben is, ami most az erdőséget uralja, ugyanazt a suttogást hallja, ami a változásról adna át titkokat egy olyan fülnek, amiben megértésre talál. Elhessenti magától az olyan gondolatokat, amik leláncolnák csak és leegyszerűsíti a pillanatokat a „karddal élni vagy azáltal meghalni” gondolkodásra.
A zsoldos arcán, Gabrienével ellentétben, még nyomokban sem lelni mosolyra utaló jeleket. Hónapok teltek el tétlenül Amon Ruadhon anélkül, hogy egyszer is kardot kellett volna vonnia, de ez nem jelenti azt, hogy elfeledte volna hogyan is kell, épp ellenkezőleg! A sólyomkarmokat mintázó keresztvasú penge azon kovácsmesterek munkájának remeke, amit csak kevesen birtokolnak, Khan azonban közéjük tartozik, s ami Rilai és saját maga megóvását jelentheti, azokkal a képességekkel már azelőtt is rendelkezett, hogy tulajdonába került volna a mesterkard.*
- Kövess! - *Utasítja Rilait, hogy amerre ő mozog, arra menjen a másik is, teste takarásában. Ha hátrahagyná, az egyik tétlenül álló vad még kiszemelné őt, mint a csapat leggyengébbjének feltételezett egyedét. Nagyobb biztonságban van, ha néhány lépéssel lemaradva a zsoldossal marad. Mert Khan nem várja meg tétlenül, hogy erőt-lendületet gyűjtsön CicÚr barátja az ugráshoz. Abból ellenlábasa jönne ki jobban, abból viszont ő, ha még azelőtt megakadályozza a manőverben.
A karddal döfni fog, méghozzá egyenes vonalban előrefelé, hiszen két pont között ez jelenti a legrövidebb utat. Az egyik végponton áll a kardot tartó kéz, a Harcos, a másikon a légies penge hegye, amelyre a remények szerint hamarost felkerülhet az egyik ilyen vad vére is. Az egyelőre mindegy, hogy hol éri: törzsön, fejen, vagy az altestén. Ha már sebzett, meglátja, miként folytathatná.
Késedelmes reakció esetén viszont másképp tesz és az ugrásból szerzett lendületet próbálja meg a cirmos ellen fordítani azzal, hogy a vetődés ívéből oldalra kilép kissé, biztos lábat vetve a talajon a vágáshoz, amit lentről indít útjának, hogy haránt irányban fejmagasságban fejezhesse be. Remélni tudja csak, hogy Gabrien, Jane és ő elég érdekesek lesznek támadóiknak ahhoz, hogy Rilaival és Liával ne foglalkozzanak még egy darabig.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 11:39:33
Üzenet elküldve: 2015-07-04 11:39:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Halkan, szisszenve fújja ki a levegőt, mikor konstatálja, hogy Lia eddig ép bőrrel megúszta az öngyilkod akciót. Az óriásmacskák nemigen morzsolgatnak könnyeket szemeikben a lány kommunikációs próbálkozásainak hatására, innen is kiviláglik: nem hatotta meg őket a gyógyító békülési szándéka. Ellenben mikor a vezérük elüvölti magát, Jane meg íjhúrt feszít, egyértelművé válik, hogy ma este szalonna helyet tán inkább friss húst szeretnének fogyasztani. Rili azt se tudja, hova legyen örömében, úgy tűnik, ezen a többiek is osztoznak, hisz látja, fanyarul vigyorog majd mindenki kicsiny csapatából. Lia szavai nyomán felkapja fejét, körbenéz, amerre ő mondta, hisz eltűnt kettő is a sorakozó rémlények közül, így remélhetőleg még időben kiszúrja a hátuk mögé kerülő dögöt.
Buzgón reméli továbbá, hogy a hozzá közelebb álló Khan mesébe illőn kifinomult hallással, látással és hetedik, valamint nyolcadik érzékkel is rendelkezik, így ő már korábban észreveszi az ugrásra kuporodó bestiát mögött, ám ha nem, hát ő próbálja két kézre fogni a fáklyát és hirtelen ötlettől vezérelve orrbacsűrni a bestiát a jókora, lángoló husánggal, ha az feléjük ugrik. A lány maroknyiságában egyébként igen elszántnak látszik.*
*Halkan, szisszenve fújja ki a levegőt, mikor konstatálja, hogy Lia eddig ép bőrrel megúszta az öngyilkod akciót. Az óriásmacskák nemigen morzsolgatnak könnyeket szemeikben a lány kommunikációs próbálkozásainak hatására, innen is kiviláglik: nem hatotta meg őket a gyógyító békülési szándéka. Ellenben mikor a vezérük elüvölti magát, Jane meg íjhúrt feszít, egyértelművé válik, hogy ma este szalonna helyet tán inkább friss húst szeretnének fogyasztani. Rili azt se tudja, hova legyen örömében, úgy tűnik, ezen a többiek is osztoznak, hisz látja, fanyarul vigyorog majd mindenki kicsiny csapatából. Lia szavai nyomán felkapja fejét, körbenéz, amerre ő mondta, hisz eltűnt kettő is a sorakozó rémlények közül, így remélhetőleg még időben kiszúrja a hátuk mögé kerülő dögöt.
Buzgón reméli továbbá, hogy a hozzá közelebb álló Khan mesébe illőn kifinomult hallással, látással és hetedik, valamint nyolcadik érzékkel is rendelkezik, így ő már korábban észreveszi az ugrásra kuporodó bestiát mögött, ám ha nem, hát ő próbálja két kézre fogni a fáklyát és hirtelen ötlettől vezérelve orrbacsűrni a bestiát a jókora, lángoló husánggal, ha az feléjük ugrik. A lány maroknyiságában egyébként igen elszántnak látszik.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 10:31:04
Üzenet elküldve: 2015-07-04 10:31:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
-Ez igaz, szerencsésnek is mondhatom magam, mivel elég nyugodtan szoktam aludni, semmi mocorgás. Rémálmok is csak ritkán gyötörnek. Bár most már azokat is szívesen bevállalnám.
*Ásít nagyot ismét. A beszélgetést követve könnyebben ébren marad, de így is képes lenne bármelyik pillanatban elszenderedni.*
-Köszönöm, de remélem nem lesz rá szükség, elég jó a névmemóriám.
*Aztán végre elnyúlik az alkalmi fekvőhelyén. Hallja az avar hangos zizegését, a fák susogását, és az erdőben lévő minden apró hangot, de eszek sem tarthatják ébren, egy pillanattal később már alszik is.
Reggel ugyan hamarabb kel, mint a férfi, de úgy tűnik mégsem volt elég csendes és óvatos, nem telik bele egy perc, hogy Norke is felnyissa szemeit.*
-Jó reggelt! *Köszön vissza mosolyogva, és ő is a könyökére támaszkodik, hogy láthassa a mellette fekvő arcát.*
-Nem sietek sehova, most van időm bőven. Tegnap este, mikor sikeresen eltévedtem, *Húzza el a száját, hiszen nem szokása elkeveredni olyan helyen, amit már ismer.* egy hajóra igyekeztem, ami elvitt volna. Nem tudom, hogy pontosan hova, mondták ugyan a város nevét, de nem igazán figyeltem rá. A lényeg, hogy azért szerettem volna itt hagyni a helyet, mert kell egy kis levegőváltozás. Már évek óta járom a különböző városokat, falvakat, pihenőket, hogy találjak egy nyugodt helyet, ahol végre új életet kezdhetek.
*Kissé elpirul a mondat végére, mivel hirtelen eszébe jut, hogy ez után szinte megkívánja a helyzet, hogy Norke rákérdezzen arra az életére, ami elől menekül. Nem mintha olyan tragikus lenne, hiszen rengeteg emberről tud, akik sokkal rosszabbul jártak, mégis szégyenli egy majdnem vadidegen előtt, hogy ilyen könnyedén át tudták verni. Ő pedig volt olyan bolond, hogy olyan fiatalon belehabarodott valakibe. Nem is fogja többet elkövetni ezt a hibát; természetesen, mint fiatal nő, keresi a szerelmet, de csupán hosszabb ismeretség után lesz hajlandó bevállalni.*
-Ez igaz, szerencsésnek is mondhatom magam, mivel elég nyugodtan szoktam aludni, semmi mocorgás. Rémálmok is csak ritkán gyötörnek. Bár most már azokat is szívesen bevállalnám.
*Ásít nagyot ismét. A beszélgetést követve könnyebben ébren marad, de így is képes lenne bármelyik pillanatban elszenderedni.*
-Köszönöm, de remélem nem lesz rá szükség, elég jó a névmemóriám.
*Aztán végre elnyúlik az alkalmi fekvőhelyén. Hallja az avar hangos zizegését, a fák susogását, és az erdőben lévő minden apró hangot, de eszek sem tarthatják ébren, egy pillanattal később már alszik is.
Reggel ugyan hamarabb kel, mint a férfi, de úgy tűnik mégsem volt elég csendes és óvatos, nem telik bele egy perc, hogy Norke is felnyissa szemeit.*
-Jó reggelt! *Köszön vissza mosolyogva, és ő is a könyökére támaszkodik, hogy láthassa a mellette fekvő arcát.*
-Nem sietek sehova, most van időm bőven. Tegnap este, mikor sikeresen eltévedtem, *Húzza el a száját, hiszen nem szokása elkeveredni olyan helyen, amit már ismer.* egy hajóra igyekeztem, ami elvitt volna. Nem tudom, hogy pontosan hova, mondták ugyan a város nevét, de nem igazán figyeltem rá. A lényeg, hogy azért szerettem volna itt hagyni a helyet, mert kell egy kis levegőváltozás. Már évek óta járom a különböző városokat, falvakat, pihenőket, hogy találjak egy nyugodt helyet, ahol végre új életet kezdhetek.
*Kissé elpirul a mondat végére, mivel hirtelen eszébe jut, hogy ez után szinte megkívánja a helyzet, hogy Norke rákérdezzen arra az életére, ami elől menekül. Nem mintha olyan tragikus lenne, hiszen rengeteg emberről tud, akik sokkal rosszabbul jártak, mégis szégyenli egy majdnem vadidegen előtt, hogy ilyen könnyedén át tudták verni. Ő pedig volt olyan bolond, hogy olyan fiatalon belehabarodott valakibe. Nem is fogja többet elkövetni ezt a hibát; természetesen, mint fiatal nő, keresi a szerelmet, de csupán hosszabb ismeretség után lesz hajlandó bevállalni.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 08:39:38
Üzenet elküldve: 2015-07-04 08:39:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Lia produkciója nem csak a csapatuk körében, de a macskalények között is értetlenkedést szül. A hóhajú megenged magának egy halovány mosolyt a szakálla rejtekén, amikor a támadók reakcióit látja a gyógyító által visszakrákogott szavakra. Tréfás látni egy kiscica reakcióit egy ilyen csupaizom lényen. De ha nem tágulnak, akkor kénytelen lesz bundát készíteni az irhájukból.
A vezérnek kinézett macskalény visszafordul és hangjával adja újra tudtukra, hogy a tárgyalás kudarcot vallott, a kolosszus csak egy morranással veszi tudomásul az áporodott, ki tudja milyen szagú leheletet, nem hagyja zavarni magát tőle, a feltámadó szél úgyis elviszi gyorsan. Ám amikor az ellenfél megindul felé, ő sem tétovázik, hanem maga is előrelendül, hogy fogadja a támadást.*
- Gyere!
*Ordítja bele az éjszakába vicsorogva, ahogy megfeszülő izmai előrehajtják. Egyelőre nem tudja, hogyan támad a másik, ennek a kezében kard van, valószínűsíti így, hogy azzal fogja megkezdeni a harcot. A kolosszus kezében viszont egy Pirtianesi mesterpallos van. Hagyja, hogy a másik támadjon elsőnek és fogadhassa a támadását a pajzsával. Igyekszik a pajzs acéljával felfogni a vágást/szúrást/csapást, majd a mesterkarddal egy felülről lefelé tartó csapással a másik, pengét tartó karját célozza, ahogy amaz visszahúzza. A mesterpallos csaknem három láb hosszú, a pallosok pallosa, bármit átvág, valószínűleg, ha betalál, akkor a macskalény karját is lemetszheti.
Nincs idő játszadozásra, akár egy csatában, itt is rövidre kívánja fogni a küzdelmet, nem élvezkedik, nem puhatolózik, hanem egyből arra megy, hogy kettészelje az ellenfelét. Arra pedig nincs érkezése, hogy Lia szavaira figyeljen, valahol, tudatának peremén érzékeli az ötödik macsakalény eltűnését, de foglalkozni nem tud vele, hisz éppen közelharcban van az egyik ilyen támadóval. Bízik abban, hogy mind Khan, mind Janey megoldja a saját feladatát, Rilai és Lia pedig vigyáz magára annyira, hogy ne essen bajuk.
Nem érti, hogy a másik három miért nem támad, nagyobb, ha nem elsöprő fölényük volna úgy, ha egyszerre esnek neki a kis társaságuknak, de nem is érdekli jelen helyzetben, csak örül neki, mert így, ha ezt levágta, lehet gondja a többire.
Attól nem tart, hogy a macsakalények használnák a karmaikat is, ahhoz ugyanis mind a pajzs, mind a pallos hatókörén jóval belülre kellene kerülniük, akkor pedig annyi lehetősége lenne megállítani, feltartóztatni őket.
Minden azon múlik, hogy hogyan sikerül a támadása, bízik saját fizikumában, a pajzsa védelmében, a mesterpallos erejében és legendaszámba menő fegyveres tudásában. Ha pedig ennyi sem lesz elég, akkor jobb, ha maguknak ásnak sírt a felázott földbe.
Mellette elsuhan egy nyílvessző, tehát Janey is beszállt a harcba.
~ Ügyes, kislány. ~*
*Lia produkciója nem csak a csapatuk körében, de a macskalények között is értetlenkedést szül. A hóhajú megenged magának egy halovány mosolyt a szakálla rejtekén, amikor a támadók reakcióit látja a gyógyító által visszakrákogott szavakra. Tréfás látni egy kiscica reakcióit egy ilyen csupaizom lényen. De ha nem tágulnak, akkor kénytelen lesz bundát készíteni az irhájukból.
A vezérnek kinézett macskalény visszafordul és hangjával adja újra tudtukra, hogy a tárgyalás kudarcot vallott, a kolosszus csak egy morranással veszi tudomásul az áporodott, ki tudja milyen szagú leheletet, nem hagyja zavarni magát tőle, a feltámadó szél úgyis elviszi gyorsan. Ám amikor az ellenfél megindul felé, ő sem tétovázik, hanem maga is előrelendül, hogy fogadja a támadást.*
- Gyere!
*Ordítja bele az éjszakába vicsorogva, ahogy megfeszülő izmai előrehajtják. Egyelőre nem tudja, hogyan támad a másik, ennek a kezében kard van, valószínűsíti így, hogy azzal fogja megkezdeni a harcot. A kolosszus kezében viszont egy Pirtianesi mesterpallos van. Hagyja, hogy a másik támadjon elsőnek és fogadhassa a támadását a pajzsával. Igyekszik a pajzs acéljával felfogni a vágást/szúrást/csapást, majd a mesterkarddal egy felülről lefelé tartó csapással a másik, pengét tartó karját célozza, ahogy amaz visszahúzza. A mesterpallos csaknem három láb hosszú, a pallosok pallosa, bármit átvág, valószínűleg, ha betalál, akkor a macskalény karját is lemetszheti.
Nincs idő játszadozásra, akár egy csatában, itt is rövidre kívánja fogni a küzdelmet, nem élvezkedik, nem puhatolózik, hanem egyből arra megy, hogy kettészelje az ellenfelét. Arra pedig nincs érkezése, hogy Lia szavaira figyeljen, valahol, tudatának peremén érzékeli az ötödik macsakalény eltűnését, de foglalkozni nem tud vele, hisz éppen közelharcban van az egyik ilyen támadóval. Bízik abban, hogy mind Khan, mind Janey megoldja a saját feladatát, Rilai és Lia pedig vigyáz magára annyira, hogy ne essen bajuk.
Nem érti, hogy a másik három miért nem támad, nagyobb, ha nem elsöprő fölényük volna úgy, ha egyszerre esnek neki a kis társaságuknak, de nem is érdekli jelen helyzetben, csak örül neki, mert így, ha ezt levágta, lehet gondja a többire.
Attól nem tart, hogy a macsakalények használnák a karmaikat is, ahhoz ugyanis mind a pajzs, mind a pallos hatókörén jóval belülre kellene kerülniük, akkor pedig annyi lehetősége lenne megállítani, feltartóztatni őket.
Minden azon múlik, hogy hogyan sikerül a támadása, bízik saját fizikumában, a pajzsa védelmében, a mesterpallos erejében és legendaszámba menő fegyveres tudásában. Ha pedig ennyi sem lesz elég, akkor jobb, ha maguknak ásnak sírt a felázott földbe.
Mellette elsuhan egy nyílvessző, tehát Janey is beszállt a harcba.
~ Ügyes, kislány. ~*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 08:20:45
Üzenet elküldve: 2015-07-04 08:20:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*A macskaemberek bezavarodnak Liah akciójától, megadva a kis csapatnak, hogy támadásba lendüljenek. Ám amíg Jane lát egy csöpp esélyt rá, hogy a gyógyító esetleg elér valamit a bolhafészkeknél, addig csak célra tart íjával picikét hátrálva, hogy legyen elég tere átlőni valamelyik dögöt.*
-Rendben.
*Feleli kurtán Gabrien szavaira. A vezéregyed az övé és igen, addig kéne leszedni őket, amíg az egyre jobban rájuk hulló esőcseppek ki nem oltják a tüzet.
A CicÚr közelebb lép a kolosszushoz lényegében beleböfögve az emberóriás arcába. A fattyú lánynak nincsenek kétségei afelől, hogy aranyszemű kedvese kicsontozza a kis rohadékot hatalmas kardjával, így ő a maradék négy közül igyekszik pillanatok alatt választani. Ám ott már csak három van.
Ezzel a lendülettel halt meg Jane-ben a remény, hogy talán a két vezérszemély párbaja elegendő lesz és a további harcok elkerülhetőek. Tekintettel Rialira és Liára ez lett volna a legjobb, sőt ha a félvért is betalálja valamelyik bolhás, akkor ő se biztos, hogy megéli a reggelt, de addig megpróbál legalább egyet magával vinni.
Mielőtt pánikba eshetne az eltűnt macskaember miatt, Liah kellő tájékoztatást ad annak tartózkodási helyéről. Khan meg tud küzdeni támadójával, nem hiszi, hogy komolyabb segítségre szorulna.*
~Őrizd meg a nyugalmad...~
*Választott, az elöl álló egyik bolhafészek mellkasát szemeli ki, majd gondolkodás nélkül kihúzza az idegre illesztett nyílvesszőt és szabadjára engedi, hogy halkan suhanva beleálljon a dögbe kioltva annak életét.
Nem várja meg a többi reakcióját, máris elnyúl válla fölött tegezéhez, hogy újabb vesszőt vegyen magához és illesszen az idegre az előző lövés sikerétől függetlenül. Ha minden igaz, még egyet el tud lőni, mielőtt a macskaemberek túlságosan is közel érnének hozzá a fura, hosszú fegyvereikkel.*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 08:24:48
*A macskaemberek bezavarodnak Liah akciójától, megadva a kis csapatnak, hogy támadásba lendüljenek. Ám amíg Jane lát egy csöpp esélyt rá, hogy a gyógyító esetleg elér valamit a bolhafészkeknél, addig csak célra tart íjával picikét hátrálva, hogy legyen elég tere átlőni valamelyik dögöt.*
-Rendben.
*Feleli kurtán Gabrien szavaira. A vezéregyed az övé és igen, addig kéne leszedni őket, amíg az egyre jobban rájuk hulló esőcseppek ki nem oltják a tüzet.
A CicÚr közelebb lép a kolosszushoz lényegében beleböfögve az emberóriás arcába. A fattyú lánynak nincsenek kétségei afelől, hogy aranyszemű kedvese kicsontozza a kis rohadékot hatalmas kardjával, így ő a maradék négy közül igyekszik pillanatok alatt választani. Ám ott már csak három van.
Ezzel a lendülettel halt meg Jane-ben a remény, hogy talán a két vezérszemély párbaja elegendő lesz és a további harcok elkerülhetőek. Tekintettel Rialira és Liára ez lett volna a legjobb, sőt ha a félvért is betalálja valamelyik bolhás, akkor ő se biztos, hogy megéli a reggelt, de addig megpróbál legalább egyet magával vinni.
Mielőtt pánikba eshetne az eltűnt macskaember miatt, Liah kellő tájékoztatást ad annak tartózkodási helyéről. Khan meg tud küzdeni támadójával, nem hiszi, hogy komolyabb segítségre szorulna.*
~Őrizd meg a nyugalmad...~
*Választott, az elöl álló egyik bolhafészek mellkasát szemeli ki, majd gondolkodás nélkül kihúzza az idegre illesztett nyílvesszőt és szabadjára engedi, hogy halkan suhanva beleálljon a dögbe kioltva annak életét.
Nem várja meg a többi reakcióját, máris elnyúl válla fölött tegezéhez, hogy újabb vesszőt vegyen magához és illesszen az idegre az előző lövés sikerétől függetlenül. Ha minden igaz, még egyet el tud lőni, mielőtt a macskaemberek túlságosan is közel érnének hozzá a fura, hosszú fegyvereikkel.*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 08:24:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718